Ezoterika

Kilátástalan élet


Az élet soha nem lehet kilátástalan. A tökéletesedés folyamatában ---, újabb és újabb lehetőségek tárulnak fel. Minden illúzió, ami számodra kiút nélküli helyzetet okozhat, ami abból adódik, hogy más az elvárásod az élettől, mint a tapasztalatszerzés realitása. Ha a ,,kiút nélküli” helyzet nem kedvedre való, nézz vele szembe, oldd meg feladatait, és a tapasztalatok megszerzésével egyidőben észreveszed, hogy nincs szükséged ,,kiútra”, hiszen már kinnt is vagy belőle. Ez a módszer a leghatásosabb. Ha a cselekvés helyett inkább az elvárásaidra koncentrálsz, akkor rádtörhet a félelem, aggódni kezdhetsz, elvesztheted a hitedet és bizalmadat, mert az elvárások teljesítése bizonytalan. A letargia elhomályosítja a tanulnivalót. Márpedig a nem kívánt helyzetből végervényesen kilépni csak a lecke felmondása után lehet. A tananyag szépen fel van építve. Minden új lecke az előzőre épül. Kihagyhatod a számodra nem szimpatikus feladatokat, de később vissza kell lapoznod az elmulasztott fejezetekhez. A leckék bepótolása mindig nehezebb, mint követni a tananyagot. A ,,bizonyítvány” szempontjából viszont mindegy, hogy a tudást hogyan szerezted meg. Amíg az általános és középiskola tananyagát nem sajátítod el, nem kerülhetsz felsőbb iskolákba. Ez pedig nem a szigorú törvények miatt van így, hanem a Te érdekedben. (Az emberiség jelenleg az értelem iskolájának ,,utolsó éveit” járja. El kell sajátítania a látható, hallható, tapintható világról szóló ismereteket, ahhoz, hogy felsőbb iskolába járhasson.)

Sokszor hallani kilátástalanságról panaszkodó embereket. Ahol nincs kilátás, ott mélységesen mély a sötét. Ezek az emberek mélyre ásták magukat megrögzött szokásaikkal, merev törvényeikkel, félelmeikkel (önzés, hazugság, harag, gyűlölet, bosszú, irigység, bűntudat, önvád, önutálat, rosszallás, neheztelés, bosszú, merevség, elutasítás, hiúság, ítélkezés, aggodalom, gyengeség, csalódottság, megfelelni vágyás, kilátástalanság, féltékenység stb). Nagy váltásra lenne szükségük. Ilyenkor kell egy nagy lélegzetet venni és bátran szakítani a múlttal. Azért él annyi elesett ember a Földön, mert nincs bátorságuk mindent újrakezdeni. Sokan ragaszkodnak a kilátástalansághoz, mert annyira megszokták ezt a látásmódot, hogy ebben ,,otthonosak”, míg önmagukkal szembenézni ,,bizonytalan vállalkozás”, véleményük szerint. Menekülnek önmaguk elől. Sajnos így lassan utat és célt veszít az ember. Ám a ,,felébredésre” mindig van lehetőség. A saját sorsért felelős gondolkozással, elcsendesedett belső figyelemmel bármikor, bármilyen sötétségből kikerülhet az ember a fényre.

Ha néha úgy érzed a Te életed is kilátástalan, itt az ideje, hogy újragondold és újrakezdd az életedet, úgy, mintha eddig nem is éltél volna. Fordíts egyet a füzetedben, kezdj egy új lapot. Ne törődj a múlttal és jövővel. Amíg élsz, cselekedni tudsz. Minden rajtad múlik. Nem tudsz hibázni --- csak pillanatnyi lehetőségeket elmulasztani. Minden cselekedetből tanulsz, gazdagodsz, bölcsebb leszel, előbbre jutsz. Ezért nem az a fontos, hogy mit csinálsz, hanem hogy cselekedj valamit. Nincs kilátástalanság. Minden pillanat számos lehetőséget kínál.


folyt.köv..

Ha koldusbotra jutsz, akkor sem az a lényeg, hogy oda jutottál, hanem az, hogy mit teszel, például: elindulsz lopni, vagy vársz egy darab kenyérre. Az élet minősége csak keret a történethez, a színdarabot Te játszod le. A díszleteket a színház adja, útbaigazítást a Rendezőtől kaphatsz, de a történetet Te írod, és Te is játszod el saját darabodat. Rajtad múlik, hogy tragédia, vagy vígjáték születik. De a tragédia sem tragikus, a vígjátékban is van szomorú elem. Az életed minőségét nem a díszletek határozzák meg, hanem az, hogy ha legördül a függöny, Te mit értél el --- kivé váltál a színfalak mögött ---, mire jutottál a történet végére. Ha a játékod hatással volt a karakterekre --- az oroszlánszelidítőből elő tudtad csalogatni a nyúlszívet, a kapzsiból az adakozót, a zsémbesből a megértőt ---, a játék már nem volt hiábavaló. Eközben Te is alakultál, a hallgatóság is gazdagodott. A Te darabod nem bukhat meg. Nem az a lényeg, hogy mit adsz elő, hanem az, hogy hogyan. Nincs főszerep és mellékszerep. Aki szerepet kap, arra szükség van. Nem lényeges a gázsi, a taps, a siker, a rivaldafény, amelyek megtévesztőek, zavaróak is lehetnek. Egy értelme van a játéknak: a tanulság. Nem a cselekmény, a szerep megelevenítése, az előadás, a tevékenység, a művelet lényeges, hanem a mindezek mögötti megtapasztalás. A jelenetek tanulságát minden érintett egyénileg értelmezi. Éppen ezért annyi tanulság létezik, ahányan érintettek a történetben --- nézők, színészek, közreműködők ---, tudásszintjüknek megfelelően. (Itt említem meg, hogy a tudásszint megállapítás nem minősítés. Az örökké tartó tanulási folyamatban nincs értelme a tudás méricskélésének. Aki e minősítésre hajlamos, az én egyedüli hatalmában él.) Az előadás végén, a tanulság levonása után, mindenki a maga dolgát magasabb szinten tudja majd elvégezni. A játék megy tovább, de a résztvevők már nem a régiek. Mindenki hatott mindenkire és ettől lett mindenki gazdagabb. Így lesz a következő előadás még meggyőzőbb. Az új színész még tapasztalatlan, de csak az első előadáson. Nem az a jó színész, aki sok darabot megtanul, hanem aki sokat eljátszik.

Kiutat nem találni annyit jelent, behunyt szemmel járni. A csukott szem falat állít a valóság elé, így az élet sötétben való tapogatózás. A szemek felnyitása mindenkinek érdeke. Tudatossággal rések nyithatók, és a beáramló élmények lassan feldolgozhatók. A tudatosság nem csak a jógik, a buddhisták, a magasan fénylő lelkek tulajdonsága. Tudatos minden lény, aki tudattal rendelkezik, bár sokan nem használják tudatukat saját képességeik szintjén.


folyt.köv...

Mondok egy példát. Tegyük fel kap valaki egy nagy darab főtt marhacsülköt. A gőzölgő étel és saját maga ismeretének birtokában, a legjobb tudásának megfelelően dönt az étkezésről. Ha életében evett csülköt, van már tapasztalata az ételről. Ha még nem evett soha, nem tudja mit jelent egy teljes csülköt megenni. Ha egy ültő helyében bekebelezi, három napig emészti, gyomorgörcsök és fogadalmak között. Az élmény tapasztalatban rögzül: marhacsülök gyomorrontással egyenlő. A legközelebbi marhacsülök láttán már kérdés merül fel az illetőben: ,,egyszerre vagy beosztva?”. Ez a tudatosság jele. A cselekvés megtétele előtti kérdésfeltevés tudatos döntéssel, tudatosan vállalt következményekkel jár. Hosszú tapasztalatszerző körútakat kell megtenni ahhoz, hogy a tudatosság kialakulhasson. A tudatosság annyit jelent: csülök megevésére adott ,,egyszerre” válasz után is tudatosan vállalja a következményeket, így nem éri váratlanul a gyomorgörcs beindulása, és idejében be tudja venni a szódabikarbónát. A tudatosság magasabb fokán az embert akkor sem éri meglepetés, ha ismeretlen helyzetbe kerül.

Aki nem tudatos, elvárásokkal indul a feladat megoldására, és csalódik, ha nem az elvárásainak megfelelő dolog történik. Aki tudatos, felkészül arra, hogy bármi lehetséges, így megelégedéssel tudja fogadni a következményeket. Tudatosan nem lehet kilátástalan helyzetbe kerülni.

Tudom, a fájdalmas esetekből az ember szeretne menekülni. Azt javasolom, inkább nézz szembe a nehézséggel, állandóan figyelj, szedd ízekre a történeteket, hogy a legközelebbi döntésednél tudatosan tudd vállalni a következményeket. Ha így élsz, nem kerülhetsz kilátástalan helyzetbe.


folyt.köv...

Elutasítás, szeretetlenség, egyedüllét


Sok magányos ember panaszkodik az egyedüllétre, és arra vár, hogy bekopogjon hozzá valaki. A magányosság következmény, okozat. Az ok az elutasítás, amely az egyedüllétet okozza. Aki becsukja szíve kapuját, kirekeszti magát az élet folyamatából. Ilyen körülmények között megmerevedik, beszűkül, méginkább elutasító és magányos lesz. A magányos ember öncentrikus, tele van panasszal, görcsösen ragaszkodó, nem ritkán fenyegetőző, így nem szívesen látogatják vendégek. Aki egyedül érzi magát, és azt hiszi, senki nem szereti, tegye fel magának a kérdést: ,,mi hiányzik nekem?”, és azzal ajándékozza meg a környezetét.

A szeretet belső állapot, amely kifelé sugárzássával érint meg másokat. Az igazi szeretetnek nincs megkülönböztetett tárgya. Az isteni szeretet állandóan árad a teremtmények felé. Aki úgy hiszi, senki nem szereti, az azért van, mert az áradat éppen nála akad meg. Gátakat jelentenek a félelmek --- például: harag, gyűlölet, bosszú, önimádat, hiúság, irigység stb. ---, nem engedik, hogy az ember nyitott szívvel és lélekkel fogadja a világ üzeneteit, és szeretetteljesen válaszoljon rájuk. Aki félelmeit kezelni tudja, feltételek, elutasítások és titkok nélkül közeledik mindenhez és mindenkihez, így megértő, toleráns, segít másokat, vagyis szeret. Aki szeret, nem lehet egyedül.

Aki egyedül van, kérdezze meg önmagát: ,,mi a bajom a világgal”, majd azután elemezze a negatív válaszait. Észre fogja venni az alapvető félelmeket, amelyeket tudatos boncolgatás után képes az ember kezelni. Ha elmúlik a félelem, egyre több dologra lehet ,,igent” mondani. Az ,,igen” megadást jelent, vagyis a ,,vállalom” kijelentéssel tudatosodik az elfogadás. Ami elfogadásra kerül, az elengedés, amelynek kapcsán vákum keletkezik és a félelem helyébe beszivároghat a szeretet (a negatív hozzáállást pozitív váltja fel). Ekkor keressen az illető valakit, akit meg tud szeretni. Amikor önzetlenül (viszonzást nem várva) egyre több embert szeret, akkor nézzen körül, és számolja meg, hány ember van körülötte.

folyt.köv...

Feleslegessé válás


Soha senki sem felesleges. Mindenki az Egész része, így szükség van mindenkire. Aki nincs tisztában ezzel, érezheti úgy is, hogy nincs szükség rá. Legtöbbször az idősek körében népszerű ez a ,,hóbort”, amikor kicsit gyengébb a test, és a nyugdíj mellett több a szabadidő. Ilyenkor lehetne idő arra, hogy az ember többet tudjon adni: szeretetteljes kisugárzással támogatni a családot, barátokat, a környezetet, a világot. Nem a cselekvés a lényeges. Ne gondolja senki, hogy az adni szó alatt ajándékokra gondolok. A világnak a szeretet kisugárzására és nem tárgyakra van szüksége. Egy jókedvvel megfőzött leves többet ad a világnak, mint gondolnád, akkor is, ha azt Te eszed meg.

Mindenki annak megfelelően él, ahogy gondolkozik. Akinek az a meggyőződése, hogy felesleges, ennek megfelelően beszél és cselekszik, vagyis feleslegessé teremti magát. Mielőtt teljesen beszűkülne, megrögződne és beleragadna valaki ebbe az állapotba, tegye fel magának a kérdést: ,,mi bajom a világgal, …miért akarok elszigetelődni, …kizárni magam az áramlatokból?”. Mert nem a világ közömbös, hanem az ember feledkezik el a világról.

Ameddig él az ember, addig nem lehet felesleges. Be lehetne kopogni a szomszédhoz, áthívni valakit egy teára, odanyúlni a telefonért, vagy elég lenne néha egy mosoly, egy ölelés, egy halk, megértő szó. Legtöbbször ennek hallatán sokan azt kérdezik: ,,de miért nem hozzám kopognak be, …miért nem engem hívnak telefonon, vagy teázni, …miért nem rám mosolyognak, …miért nem engem ölelnek és vígasztalnak?” Azért nem, mert a szomszéd mosolya, ölelése, vígasza visszatükröződés, csak azokat érinti, akik hasonlót tesznek másokkal. Ez alap-törvény.

Mindenki csak azt adhat (cselekedhet), áramoltathat (beszélhet), sugározhat (gondolhat), amije van --- amivel megtelt és túlcsordult. Csak olyan körülményekkel találkozhat, amit kisugárzása révén megteremtett. Ezért nem mindegy mivel van az ember csordultig tele.

Légy ennek tudatában. Minden pillanatban eldöntheted, mit szeretnél adni a világnak --- és ezzel egyidőben az is eldöl, milyen körülményekhez juttattod magad. Ha tudatosan szereted magad, szereted a világot is. Ha tudatosan szereted a világot, magadat is szereted. Ha tudatosan szereted bármelyiket, akkor rájössz, hogy a kettő Egy. Ekkor teljes lényedet áthatja a szeretet, megtelsz vele, kisugárzod, vagyis Szeretetben élsz: megérkezel.

Aki feleslegesnek érzi magát, gondolja végig újból, mit szeretne elérni igazán. Keressen olyan embereket, akiknek megadhatja azt, amiben ő maga eddig hiányt szenvedett. Ezzel megerősítést nyer, hogy ma már bőségesen rendelkezik vele, sőt, annyi tartaléka van belőle, hogy másoknak is jut. Adakozni nemcsak abból lehet, amink van. Egyszer el kell kezdeni adakozni azt, amiből nincs --- vagy nincs elég ---, ahhoz hogy megindulhasson a ,,hiányzó” dolog áradata. Az adakozás megteremti azokat a körülményeket, amelyek az eddigi hiányt pótolják, és megerősítik az adakozás pozicióját. Az adakozó nem lehet felesleges, adakozókra mindig szükség van.


folyt.köv..

Szerelmi csalódás, féltékenység


Aki nem bízik önmagában, belső erejében, annak szüksége van valakire, akire támaszkodhat. Biztonsági érzete fokozása érdekében társat keres. Nem ismeri be önmagának az igazi okot, nem néz szembe valódi igényeivel, érzéseit nem boncolgatja. Aki ilyen körülmények között választ társat magának, később --- amikor megjön a bátorsága az élethez --- megunja partnerét. Meg kell tanulni önállóan élni, különben állandó rászorultság érzés alakulhat ki. Egyre inkább ragaszkodik majd az illető a társához, görcsösen kapaszkodik, burkoltan és nyíltan egyaránt. Féltékenységi jeleneteket rendez, ezzel próbálja a gyeplőt rövidebbre fogni. De a szabadság mindenkinek életeleme. Ha nem élhet valaki szabadon, egyszer szökési kisérletet tesz. Erre a féltékenység mégjobban feltámad, mostmár igazolva látszik minden aggodalom. Így válik egyre biztosabbá, hogy az ellenőrzés igénye, és a magánytól való félelem teljesen megalapozott.

Aki valóban azt szeretné megtapasztalni, milyen az élet felelősségvállalás nélkül, mások befolyásoltsága alatt, akkor odaadónak, befogadónak, alázatosnak kellene lenni. Ezt sem lehet sokáig bírni, mert a belső hang tiltakozni fog. Ne várja el senki a társától, hogy érte éljen-haljon. Az ember állandóan változik, minden perccel érettebb lesz. Éppen ezért nagy szükség van arra, hogy mindenki szabadon dönthessen sorsa felett. Minden hosszú kapcsolatnak a szabadság a titka.

A féltékenység: segélykiáltás a szerelemért, vélt vagy valós ,,reménytelen” helyzetből.
A szerelem univerzális jellegű, vagyis maga a Szeretet. Ami univerzális, az független és szabad. Így a szerelem nem tartalmazhat birtoklást, uralmat, vagy kötődést, ragaszkodást. Inkább közömbösséghez hasonlít. Vigyázat. Kétfajta közömbösség van. Egyrészt: megtelni az én-nel és kicsordulni --- ezt önzésnek hívják. Aki így ,,szeret”, az politizál. Másrészt: megtelni a lélekkel --- ezt átszellemültségnek, vallásosságnak, megvilágosultságnak nevezik. Aki így szerelmes, az én-nélküli --- vagyis önzetlenül szeret. Az emberek általában az önzés és az átszellemültség keverékét hordozzák magukban, ezekkel vannak csordultig tele. Így hol az önzés, hol az átszellemültség árad ki belőlük. Előbb-utóbb mindenki megszabadul az önzéseitől. Ha Neked is van még munkálkodni valód a teljes átszellemültség éléréséig, azt ajánlom, mielőtt megszeretsz valakit, igyekezz megszabadulni az éned betegségeitől, és ne egy szerelmes ,,ápolónőtől”, vagy ,,doktortól” várd el a gyógyulásodat.



folyt.köv..

Az ítélkezés


Felesleges aggódni! Mindennek eljön az ideje, és amikor kell, magától tárulnak fel a megoldások. Amikor az élet úgy kívánja, minden szükséges feltétel rendelkezésedre áll. Igényeiden felül extra áldásokban is részesülsz. Az egyéni előbbrejutás közösségi fejlődést eredményez. Meglehet, ennek nem látszanak látványos eredményei, hiszen a nagy tömeg nehezen mozdul el pozitív irányba. Könnyebb, erőfeszítések nélküli a negatív irányba történő elmozdulás, mert ehhez elég a semmittevés is. A mozdulatlanság relatív elmozdulás. A fejlődés mindig előbbrelépés, a mozdulatlanok melletti elhaladás. Ha ez örökké így lenne, az egyhelyben topogók végleg lemaradnának. De ez nem lehetséges. Az egyhelyben topogókat a pozitív erők magukkal emelik. Nincs tehát elveszett élet. A lemaradás legmélyebb pontján bekövetkezik az átváltozás.

A tudatlanság sok szenvedéssel jár, ami megteremti a nem-szenvedés állapotát: a tudatosságot. ,,A labda ide-oda pattog, amíg le nem áll. A pattogás magassága egyre csökken, míg beáll a nyugalom. Ám a nyugalom kikényszeríti a mozgásba lendülést. És egy magasabb létsíkon minden kezdődik elölről. A nyugalom a csúcson következik be. A csúcsról egy másik csúcsra a mélység vezet. Ezt soha ne feledd, amikor a mélyben látsz valakit. Nem tudhatod, hogy milyen csúcsról érkezett és melyik csúcs felé tart. Könnyű orientálódni a csúcsokon, de a mély szakadékban és völgyben élők kilátásai nem egyértelműek.

Tartózkodj az itéletektől! Meglehet, hogy az az ember, akiről rossz véleményed van, magasabb csúcsokat járt be, magasabb csúcsok felé tart éppen most, a völgybe igyekezvén. Lehet, hogy Te felfelé kapaszkodsz, tisztább a kilátásod, mint társadnak, aki arccal a mélység felé néz. De aki a mélybe igyekszik az a csúcsról érkezett. Tiszteld mindenkiben a csúcsok magaslatát és a völgyek mélységét. Így érheted el, hogy amikor utad a völgybe vezet, a felfelé igyekvők megértésével Te is találkozol majd. Ha lényed megértő, életed során megértéssel találkozol. Ez minden tulajdonságodra igaz. A környezeted önmagad tükörképe. Vannak helyzetek, amikor ezt az igazságot jóleső érzéssel könyveled el, máskor lehet, hogy tiltakozol. Amit nem tudsz tükörképként elfogadni, ott kellene változtatnod. (A látható világ a ma élő emberiség tükörképe, amely az egyéni tükrök képeiből tevődik össze. Ha homályos a kép, és nem vagy megelégedve, igyekezz a saját hozzájárulásodat fényesíteni.)

Volt-e olyan elményed, amit utólag megbántál, vagy szívesen kitörölnél az életedből? Gondolj arra, amikor látsz valakit, aki éppen most írja ,,táblájára” azt, amit majd évek múlva le szeretne törölni. Nincs szükség megbánásra, ,,tisztító szivacsra”.

folyt.köv...

Figyelj a világra, cselekedj, jegyzetelj, koptatsd a krétádat. Minden tábládra kerülő dolog örök érvényű és téged gazdagít. Ne gondolkozz a szivacson, és a régi, megbánt firkálmányokon. Mindegy miket figyelsz meg, cselekszel és jegyzetelsz, csak tudatosan használd a krétádat. Mindig tudd mit figyelsz, mit csinálsz és milyen tapasztalatot szerzel éppen.

Megteheted, hogy nem figyelsz és nem jegyzetelsz, de ekkor kiiktatod a tudatosságot. Ebben az esetben elveszted a kontrollt magad felett. Ha tudod, mit figyelsz és mit cselekszel, nem tudsz eltévedni, elveszni. Ha krétáddal csak játszadozol, dobálózásra használod, és életed végén úgy teszed le, hogy alig kopott --- a táblád üres maradt ---, az is tapasztalat. Lehet, hogy kitalálsz egy új játékot, vagy a krétadobálók bajnoka is lehetsz. Remélem érzed, hogy nem gúnyolódom. Erről beszéltem az előzőekben, amikor a csúcsról lejövő és felfelé igyekvőkről szóltam. Minden út fontos. Lejövés nélkül nincs felmenetel, és fordítva. Hogyan tudnád megmérni melyik fontosabb, ha egyik sincs a másik nélkül. Minden pillanatnyi kép csalóka. Kimondhatod az ítéleted, de az csak abban a pillanatban, a Te nézőpontod felöli áligazság, ami nem veszi figyelembe az elérni kívánt célt. A következő pillanat még ezt a labilis képet is megkérdőjelezheti: Te elérheted a csúcsot és lefelé indulsz majd, ő a mélypont után felfelé kapaszkodik. Mit mondanál a következő találkozáskor? Azt az ítéletet kapod vissza, amit Te kimondasz.

Ha Te nem ítélkezel, hanem megértő maradsz, akkor nem találkozol olyan emberekkel, akik lesújtó véleményükkel állandó félelmet keltenek benned --- így szabad leszel!

folyt.köv...

Betegség


Amikor a test-szellem-lélek harmóniájában élsz, akkor egész vagy, léted egész-séges. Az egészség azt jelenti, nincsenek titkaid, elfojtani- letagadnivalóid --- magad előtt sem ---, így őszinte, tiszta és ,,átlátszó” vagy. Ilyenkor a szeretet közegét engeded érvényesülni, ami maga az élet esszenciája. A fizikai test mindig a mögöttes gondolatok és érzelmek kivetülése. Ha közöttük megbomlik a harmónia, hatalmába keríti testedet a betegség. A betegség: ,,segélykiáltás” az egyensúly visszaszerzésére.

Semmi sem árthat neked jobban, mint a saját félelemteljes gondolatod. A bűntudat, önvád, önutálat, hibák, harag, rosszallás, neheztelés, bosszú, merevség, elutasítás, hiúság, ítélkezés, aggodalom, gyengeség, csalódottság, megfelelni vágyás, kilátástalanság, féltékenység stb. legyengítik a test azon részeit, amelyekre funkcionálisan hatnak és a betegségekre fogékonnyá tesznek. A betegséget kiválthatja baleset, fertőzés, vírus, de az ok a tudatban keresendő. A testi tüneteken segíthetnek az orvosok, de ha a gondolkodásmódban nem történik változás, a betegség kiújul.

Minden betegség az egyén érdekében van. A tünet valamilyen problémára ráirányítja a figyelmet --- oda, ahol az áramlatok akadályba ütköznek. Elképzelhető, hogy valamivel nem akar az illető szembenézni, vagy nem annak megfelelően gondolkozik, beszél vagy cselekszik, aki valójában ő.

Az ember testi megbetegedése előtt szellemileg vagy lelkileg már megbetegedett. Amig a testi bajok nem jelentkeznek, addig az emberek nem veszik észre a kórt --- néha még azután sem. A betegségben a ,,légy hű magadhoz” üzenet rejlik. Ha eltértél önmagadtól, tedd fel magadnak a kérdést: ,,mit csináltam másképp”. Próbálj a saját igazadnak megfelelően élni és igyekezz megérteni a tüneteid nyelvét.


folyt.köv..

Idő


Az idő örök. Nincs kezdete és vége. Mindenkinek örök ideje van. Aki testben él, az időben él. A fizikai test megszületése és halála az idő függvénye. Sokan aggodalmaskodnak az idő miatt, amiből --- úgy tünik számukra --- soha nincs elég. Akik így gondolkodnak, azok a test hatalmában élnek.

Az emberiség fejlődése során különböző korszakokban másképp vélekedett az időről, de abban mindig egyetértés volt, hogy az emberi élettartam idéjét meg kellene hosszabbítani. Ez manapság sincs másképp, amikor átlagosan körülbelül kétszer annyi időt élnek az emberek, mint például a középkorban. Az ember biológiailag alkalmas lenne arra, hogy élettartamát a jelenleginek többszörösére emelje. A szellem uralkodik az anyag felett, és az élet meghosszabbításához előbb a szellemi síkon történő felemelkedés szükséges. Ezért az emberi élet idejének meghosszabbítását nem lehet az ok okozati összefüggésből kiragadni. Az emberiség fejlettsége elektromágneses kisugárzásának frekvenciájában fejeződik ki. Ez a mérőszám azt jelenti, hogy az emberiség ennyiben képes a Szeretet ,,vételére” és befogadására, ami hatással van az univerzumra. Az emberiség fejlődése az emberek egyéni fejlődésétől függ. Nem mindegy, hogy az egyén milyen fejlődési szinttel járul hozzá az univerzum közösségéhez.

Az emberiség nagy változáson megy keresztül. Elérkezett egy olyan fejlettségi fokra, ahol döntenie kell a jövőjéről: az átváltozást vagy a pusztulást választja.

Jelenleg az emberiség túl van a választáson. Úgy látszik, az átváltozás mellett döntött. De a jövő az emberek szintjén dől majd el véglegesen.

Manapság az emberek egyéni felvilágosítása van folyamatban, hogy döntésüket tudatosan hozhassák meg. Az univerzum összefogásával, különböző szinteken és csatornákon a tudás közvetítése megszámlalhatatlan formában történik. Minden embernek észre kell venni, a döntést nem lehet tovább elodázni. Neked is választanod kell!

A kérdés nem az, hogyan vélekedsz az időről, mikor jár le jelenlegi életed, hol állsz a fejlődésed útján, jó ember vagy-e, hanem az, hogy akarod-e az átváltozást? Eljött az idő arra, hogy döntésed kapcsán átformáld magadat, másokat, az emberiséget, a világot.

A mesterek azt hangoztatják, nincs idő. Minden ember tudja hogy van, és azt is, milyen kevés van belőle időnként, mennyire sürget néha. Ha nem lenne idő, hogyan indulnának a vonatok, hogyan mennének az emberek dolgozni, a gyerekek iskolába, hogyan különböztethetnénk meg a napokat, heteket, hónapokat, évszakokat, éveket, korszakokat. Igenis van idő! Óra-perc idő, nap-hónap-év idő, születés-halál idő. Csakhogy ezek mind a fizikai élethez kötöttek, úgy, mint az emberi test is, az időben él és halandó. Ám ami testen kívüli, az időtlen, halhatatlan. Ahogy tudatosságod szintjét egyre magasabbra emeled, rájössz fejlődésed nem befolyásolja az idő, mindig a jelen pillanatban teremtheted magad újjá

folyt.köv...

A múltra nincs szükség. A múlt --- amikor jelen volt --- meghozta mára a gyümölcsét. Intelligenciádban hordozod a múlt tapasztalatait, amelyekkel mára bölcsebb, gazdagabb vagy. A tapasztalatok bírtokában a most új feladatait bölcsebben oldhatod meg. Bölcsességedre (tapasztalataid összességére) van szükséged a jelenben, nem a régmúlt körülményeire, amelyek azokat a feladatokat tárták eléd, amelyek megoldásai bölcsességed kiváltotta. A régi emlékekbe beleragadni, a múlt megismétlését jelenti. A múlt önmagában nem létezik. Akkor kelted életre, ha a most teremtő erejét rá pocsékolod. Azért mondom, hogy pocsékolod, mert már előbbre haladtál, más feladaton munkálkodsz, erőpocsékolás a visszatekintés (visszateremtés). Mindent megteremtesz, amire figyelmed irányul. Ha a múltra figyelsz, akkor azt teremted újjá. A múlt helyzetein, körülményein gondolkodni csak addig érdemes, amíg a tapasztalást előveszed az emlékeid közül. Utána ereszd el a múltat. Ne időzz benne, mert ha hosszasan bennemaradsz, gondolatban végigjárod, figyelmedet leköti, ezáltal a jelenben megteremted a múltat a magad számára jövőként.

A jövőbe előrefutni, aggódva felfesteni a várható helyzetetképeket, szintén értelmetlen dolog, hiszen a jövő helyzetei azok függvényében alakulnak ki, hogy mire gondolsz, miről beszélsz és mit cselekszel most. A teremtés itt és most történik. Ezért nagy jelentősége van annak, hogy a jelen pillanatában mire öszpontosítod figyelmedet.

Ahhoz, hogy a most-ban teljesen jelen tudjál lenni, elöször el kell tudni ereszteni a múltat és a jövöt, el kell tudni fogadni azt, ami éppen van. Semmi sem történik véletlenül. Mindennek az az oka, hogy a tanulnivalót tapasztalattá alakítsd át. Ha a jelen pillanatában a múlt emlékeiben vagy a jövő képeiben kószálsz, akkor teremtő erődet illuziókra pazarlod és elmulasztod megtenni a legfontosabb teendődet.

Azzal, hogy azt mondom ne ragadj bele a múltba és a jövőbe, nem azt mondom, hogy ne emlékezz régi tapasztalataidra és ne legyenek a jövőre vonatkozó terveid. Csak arra hívom fel a figyelmedet, hogy a régi körülmények visszaidézése nem egyenlő a tapasztalat emlékével, valamint az életed megtervezése nem azt jelenti, hogy egy elképzelt helyzet minden gondját-baját elképzeld. Mindkét irányban történő elkószálás fájdalommal járhat. A múltba történő kalandozás általában elégedetlenséget szülhet, a jövőbe való előretekintés félelmet okozhat. Egy-egy percnél ne vegyen több időt igénybe a tapasztalat felidézése. A jövőbe tekintés ideje is éppen csak annyi legyen, amennyi arra elegendő, hogy kinézd magadnak a helyet ahová el szeretnél jutni. Utána merülj el a mostani pillanatban, és arra koncentrálj, hogy száz százalékban benne legyél a feladatban, amivel foglalkozol. Ha jelen vagy, teremtő erőd nem forgácsolod szét. Így a lehető legjobban meg fogod tudni oldani azt, amivel éppen foglalkozol. A most tapasztalata pedig hamarabb segíti megvalósítani a jövőt.

Ha jól végiggondolod, a mestereknek igaza van: a teremtés szempontjából nincs idő, csak a jelen pillanat létezik. Nem lehet a múltban és a jövőben teremteni. Nincs múlt, hiszen a múlt akkor létezett, amikor most volt. Nincs jövő, hiszen az elkövetkező jövő összes jelene most alakul. A MOST-ban gondolhatsz a múltra is és a jövőre is. Ha a mostani gondolatoddal, figyelmeddel nem kelted életre a múltat vagy a jövőt, akkor azok nem léteznek. Tehát nincs múlt és jövő MOST nélkül. A MOSTban egyrészt benne van a múlt összes régi jelene (MOSTja), másrészt az elkövetkező jövő összes jelene (MOSTja), tehát MINDEN MOST VAN!


folyt.köv..

Halál


A halál után nincs menny és pokol. A mennyország itt és most VAN, szeretetnek hívják. A pokol nem létezik, csak az egyéni képzeletben. Ha a félelem mellett döntesz, a poklot választod, melynek sötétsége eltakarja előled a menyországot.

Az anyagi világ az ellentétek világa. A halál tagadja az életet, de ha igazi életet élsz, a halál tagadva van. Az életnek nincs alternatívája, mert realitás. A halál azok számára realitás, akik a test egyedüli hatalmában hisznek. Az életnek a halál az ellenkezője számodra, ha elhatároztad, hogy az élet vége a halál. Valójában a születés nem kezdete az életnek, a halál pedig nem a vége.

A halál átváltozás, eksztázis, egybeolvadás magasabbrendű Éneden keresztül a világegyetemmel. A halálra szükség van. A halál egy új dimenzióba visz át, a megtérés, a
mérlegelés és az újrakezdés küszöbe. A halál becsuk egy ajtót, de ugyanakkor kinyit egy másikat, ahonnan egy tágabb térbe kerülsz. Örök életben élünk, és ha úgy akarjuk, megszületünk az időben. Az óra-idő egyszer lejár, és visszakerülünk a helyünkre, összegezzük az elérteket, aminek alapján új terv készül, új időbeli születés, a fejlődés érdekében. A tanulási folyamatnak soha nem lesz vége. Amikor fizikai testben megtettünk mindent, a földi élet túl szűkösnek bizonyul, befejeződik egy ciklus. Azt mondják halál, de ez csak a földi látszat, aminek születés a megfelelője. A halál pillanatában átváltozás történik, csak ez jelenleg a Földről nem követhető.

Ismerem szeretteid elvesztésének fájdalmát. Megértem vígasztalhatatlanságodat. De hidd el, ez nem végleges búcsú. Nem hagy el téged senki, mint ahogy Te sem fogsz elhagyni senkit. Vannak akik előrementek, vannak akik kicsit lemaradnak. Igazából nincs elöl és hátul, csak állandó jövés-menés van.

Aki elhagyja fizikai testét az hazaérkezik a ,,szülői házba”. A régnemlátás várakozással telíti meg a szíveket. Az ajtóban ismerősök állnak, valaki megfogja az érkező kezét.


folyt.köv..

Egyedül sehol nem lehet senki, mindig van támasz, kapaszkodó. A jövevényt elvezetik egy békés, nyugodt helyre, ahol segítséget kap a földi élet állomásainak végiggondolására. Az elmúlt életet szeretetteljes, segítőkész, igazságos szemüvegen keresztül láthatja meg. Nincsenek benne fénytörések, görbe síkok. Az Egység nézőpontjain keresztül is átvilágítják és értékelik a történéseket. Ez nem ítélkezés. Minden a szeretet jegyében történik, nincs számonkérés, büntetés. A megoldatlan kérdések, az elodázott döntések, rendezetlen kapcsolatok változatlanul ott maradnak a tapasztalatok hiány-listáján. Egy elkövetkező élet majd visszavonzza a karmikus helyzeteket és személyeket, vagy egy másik döntéssel mindez eltörölhető. A tapasztalatoknak nincs rangsora. Egyenleg készül. Ez a ,,kódolt” egyenleg, mint egy ,,ragtapasz” kerül a homlokára. Ez egy ,,sorszám”, a következő fizikai testbe való megszületés kiinduló ,,kódja”. Ebben összegezve van az addig elért minden tapasztalat ,,pontszáma”, és a lélek saját tervezésű életcéljának ,,igénykódja”, ami majd a fizikai test számára meghívja az életcélkialakító mehanizmusokat. Elkészül a lény kis darabja, az asztrál síkon létező minta az illető saját elképzelései szerint leképzett ,,sors-programjával” és megtörténik az útrabocsátás. A lélek sorbaáll a földi életre születők közé, ahol arra vár, hogy a kódjának megfelelő univerzális feltételek egybeessenek Ez összefüggésben áll más lelkek hasonló terveivel és az univerzum konstellációinak megfelelő időpontjában minden érintett lélek útrabocsátódik. Ekkor készen áll a lélek az átváltozásra --- megszületésre. Ti azt mondjátok, új jövevény érkezett és ünnepeltek. (A halál éppen ilyen örömteli átváltozás, kár, hogy azt nem ünnepelitek.) Minden kezdődik elölről. A megszületésben benne van a halál ritmusa, az átkerülés-ben a visszakerülés, mint ahogy az igen-ben a nem, a nappal-ban az éjszaka, a nyár-ban a tél, az ifjúság-ban az öregség, a veled-ben a nélküled. Az egész így az Egységállapot: stabilitás, értelem, rend, igazság --- vagyis Szeretet.

Ne légy szomorú, ha elvesztesz valakit. Igazából nem veszíted el. Más szavakkal: a távozó nem veszett el, ő megtaláltatott. Te szomorú vagy, mert neked hiányzik, bár ott van mindenhol, amerre jársz, csak a szemed egyelöre nem láthatja. Akit ,,elvesztettél” azzal együtt a földi kapcsolatnak és szerepnek látszólag vége, de csak egy felvonásban. A következő felvonás egy másik színen történik. A mű sok felvonásból áll, jönnek-mennek a szereplők körülötted. Mindenkivel találkozol valamelyik felvonásban. Minden szereplő benned él, és Te bennük élsz tovább. Mire az átváltozott világ új darabja megrendezésre kerül egy új színen, már sok szereplőt fogsz ismerni, és tudni fogod azt is, hogy kivel hol találkoztál. Minden szerepedre és szereplőre emlékezni fogsz. Minden világos lesz a múltból, és így könnyebb lesz az új darabok szerepeit eljátszanod. Ezek a darabok már könnyebbek lesznek, lírikusabbak, humorosabbak, kevesebb drámai elemmel, több kimondott, átlátszó igazsággal, és több mondanivalóval. Igaz, most még egy előző színen játszódnak a felvonások, és a függöny legördülésekor, úgy tünik, vége a műnek. De a Rendező kezében már ott az új darab szövegkönyve. A díszleteken már dolgoznak a színfalak mögött. Nemsokára eljön az új világ bemutatója.

Elkanyarodtunk a haláltól, de talán sikerült megértetni az életet, s a kettő egymásból adódik.


folyt.köv...

A fájdalom átváltoztatása: megelégedés



A félelem hatása fejezetben részletesen ismertettük az egyes fájdalmak megelégedéssé történő átváltoztatásának lehetőségeit. A félelemből a szeretethez visszaérkezés egyetlen feltétele, hogy akarod-e igazán. Sok ember szeretne megelégedett lenni, de kevesen vállalják a döntő lépést: a múlt elengedését.


folyt.köv...

Megbocsátás, felejtés, elengedés


Az emberek általában a múltban történt dolgokhoz ragaszkodnak, így olyanná teszik a jelent is --- ezáltal a jövőt is ---, amilyen a múlt volt. A tapasztalat mindig az elvárásnak megfelelően alakul. Ha valaki ebből a körből nem tud kikerülni, akkor az állandósítja a múltat, ami egy helyben topogást eredményez. Aki megszokta, hogy a múltban kotorásszon, nehezen fogja elfogadni azt, hogy nincs kapaszkodó. Engedd el a múltat, felejtsd el mindazokat, akikről úgy gondolod, hogy ellened cselekedtek.

Teljes szabadságot élvezel, senki nem tudott és nem tud ártani neked a Te beleegyezésed nélkül. Így a legfőbb feladatod: mindent megbocsátani magadnak az ellened tett tetteidért. Hiszen nincs más, aki felelős lenne a sorsodért --- Te készítetted saját terveidet. Nincs más, aki rád erőltethette volna kívánságait, ha Te nem akartad volna. Lehet, hogy tudatoddal tiltakoztál ellene, de a lelked mélyén beleegyeztél, sőt kívántad, vonzottad azokat a helyzeteket, amikért most másokat okolsz. Semmi nem történhet meg, amire előzőleg nem adtál fel rendelést.

A megbocsátás megkönnyítése érdekében gondolkozz el azon, hogy minden múltbeli esemény jó volt valamire, hiszen mindenből tanultál. Nincs hiába való tett és nincs minősített tapasztalat. Mára oda jutottál, hogy a megbocsátáson és elengedésen gondolkozhatsz. Mivel ezekkel foglalkozol, már előzőleg meg is teremtetted a hozzájuk jutás feltételeit. Mostanra készen állsz a felejtésre, ezért került utadba az elengedés feladata.

Amikor elengeded a múltat, hálával gondolsz vissza cselekedeteidre. Amikor hála önti el a szívedet, nem tudsz többé haragudni másokra. Amikor mindenkit testvérednek érzel, leomlanak az elszigetelődés falai és ismét a szeretet közegében találod magad. A szeretetből indultál el, bejárt útjaid után tudatos döntéseddel hagyod majd, hogy ismét a szeretet öleljen át. Ekkor beköltözik hozzád a megelégedés: békességet, harmóniát, nyugalmat hozva. Fogadd teljes elismerésemet, ha már itt tartasz. Fogadd nagyrabecsülésemet, hálámat, ha még a félelemben élsz, de vállalod, hogy megmentsd a világot.


folyt.köv....

Az új élet


E sorok írásakor szomorúan veszem tudomásul: hamarosan könyvünk végéhez érünk. Ugyanakkor örvendezve nézek előre és látom, mennyi ember fogja meg egymás kezét. Örülök, hogy ebben segédkezhettem, és hálával gondolok vissza az elmúlt hetek, hónapok munkájára, amikor meghitt szeretetben dolgoztunk társammal együtt. Nem meglepetés ma már, hogy ezt a munkát még az ő megszületése előtt együtt gondoltuk ki, és megbeszéltük, amikor szükség lesz rá, ,,belevágunk”. Örülök, hogy társam kételyei nem akadályozták együttműködésünket. Nem szereti, ha dicsérem, annyit azonban mondhatok talán, hogy az ész és a logika elleni bátor tetteivel mára természetessé vált a kapcsolatunk. Nemrégiben még az is bizonytalan volt, hogy kialakulhat-e egyáltalán a földi összeköttetés feltétele. Ezúton szeretnék köszönetet mondani azoknak is, akik üzenetek továbbításával foglalkoznak, akár a gyakorlatban, akár a tervezés szintjén. Minden kapcsolatfelvétel erősíti a tényt, miszerint ha szükséged van rám, hívhatsz, és én segíthetek Ugrásra készen állok (sokadmagammal ideát), teljes lényemmel és szeretetemmel, bármikor. Nem árulok el titkot, ha kimondom: nincs más célja és értelme az életemnek, csak az, hogy segítsem tapasztalatszerző utadat, fejlődésedet. Elég, ha felmerül benned az igény, csapatommal máris készen állunk a segítségedre. Segítő vagyok. Az univerzum Föld körüli részében létezem, szeretetben élek és dolgozom. Mindent tudok múltad és jelened terveiről és kivitelezéséről. Baráti kezemet nyújtom feléd. Szavaimból érezheted a mélységes szeretetet, megbecsülést és hálát, amiért vállaltad e nehéz időket, életed és sorsod tervét és beteljesítését. Személyesen is át szeretném adni neked a velem együtt szívből szeretők itteni táborának üdvözletét.

A Földön lehetőség nyílt a párbeszédre az inkarnációs vonal --- a fátyol --- két oldala között. Páratlen eredmény ez! Élj ezzel a lehetőséggel, és terjeszd látóhatárodat az új dimenziók felé! Tudd, hogy ez automatikus erők beindulásával jár: mihelyt beleegyezésed adod, megkezdődhet a szabad és végnélküli utazás. Mindezt már ebben az életedben megvalósíthatod. Nem véletlenül születtél ebbe a korba, fontos tennivalód van itt és most. Már elindulásoddal is mindannyiunk javára cselekedtél, és még mennyi mindent tehetsz az önmagad felé vezető úton!

Itt állunk sokadmagammal (örömkönnyekkel a szemünkben), meghatottan, tisztelettel előtted, és nem találunk szavakat nagyrabecsülésünk kifejezésére. Nem is olyan régen azért gyűltünk össze, hogy tucatnyi zsebkendőt telesírjunk az emberiségtől és a Földtől való búcsú kapcsán. És lám, az emberiség felemelkedése mégis folyamatban van: nem lesz több jégkorszak, vízözön, világégés.


folyt.köv...

Lehet, hogy a nagy változás lehetőségéből egyelőre semmit nem érzékelsz, de jó, ha felkészülten fogadod. Egyszer világos lesz a kép, és velünk együtt örvendezel majd. Büszke leszel magadra, amiért hozzájárulhattál mindehhez. Hadd emlékeztesselek rá: mielőtt testbe születtél volna, megállapodást kötöttél, hogy vállalva karmád nehéz útját, hozzájárulsz bolygód felemelkedéséhez. Nem volt hiábavaló eddigi szenvedésetek. Hálát adunk a Teremtőnek, hogy segíthetjük létezéseteket. És ami ezután következik, az egészen más korszakot nyit az emberiség történetében.

Az új fénysugár Földre érkezésével új ember születik --- új biológiai és szellemi tulajdonságokkal. Elmondom, hogyan. Tudatod úgy működik, mint egy adó-vevő berendezés. Inteligenciád hullámhosszának megfelelő rezgéseket képes sugározni, és befogadni. Amikor tudatosságod elűzi a félelmeket, és a szeretet áramlatát már semmi nem akadályozza, tudatod rezgésszintje megemelkedik. Ezáltal a magasabb rezgésszinten sugárzó adók vételére teszed alkalmassá magad. Első következménye a változásnak: eléred a felsőbbrendű Énedet (a nagybetűs Te részedet), aki közvetlenül az Egységgel áll kapcsolatban. Felsőbbrendű Éned beleolvad a tudatodba, fénye tudatosságod fényét emeli, és földön élő fény-ember válik belőled. Fényességed mellett jól érzik magukat az emberek, megnyugszanak. Élő példa leszel, tanítóvá válsz, és sok ember fény-lénnyé való átalakulását segíted. A fény-lények szintén továbbadják az üzenetet és így teljesedik ki Isten akarata: a fény beborítja Földet, és egyre magasabb szinten élteti az univerzumot.

A fény-lények felelősségteljesek és ,,átlátszók”. Rájönnek az igazságra: szeretetben nem lehet elkülönülten létezni, csakis egymásért. Ráébrednek arra, hogy amit kigondolnak, amiről beszélnek, azt azonnal meg is teremtik, kivéve, ha a gondolat valamiféle negatív következménnyel járna. De mivel felelősségvállalás nélkül nem lehetséges fény-emberré válni, teremtő erejét senki sem használja rombolásra. Kiszabadulnak a karma fogságából, ezért egészségesek és hosszabb életűek. A haláltól nem félnek, mert számukra az örök élet: realitás. Elmondhatom, hogy máris élnek ilyen emberek, és létezésük nagy hasznára van az átmeneti időnek.


folyt.köv...

A gazdasági élet nem a politika küzdőtere lesz, nem a hatalom és a gazdagság alapján választják ki a vezetőket, hanem kizárólag tudásuk szerint. Területükön mély, tudományos fokozattal mérhető tudással kell rendelkeznie mindenkinek, aki vezetői posztra vállalkozik. Az értelmiség megbecsült rétege lesz a társadalomnak. Biológiailag is megújhodik az emberiség: új DNS láncok alakulnak, amelyek lehetővé teszik, hogy ellenállóbbakká váljatok, és testetek alkalmas legyen a magasabb rezgések elviselésére. Megkapjátok az önmagatok és mások gyógyítására való készségeket is. Új tudományágak alakulnak, ugyanakkor a már meglévők közül néhányra többé nem lesz szükség. Az új életnek lesznek ellenségei is, különösen azok köréből, akik veszélyben látják hivatásukat, de a változásokat nem lehet megakadályozni.

Sokat lehetne mesélni az új életről. Sok információ jelenik meg manapság róla nyomtatásban is. Ennek a könyvnek nem az új élet körülményeinek ismertetése a célja. Arra akartuk felhívni a figyelmet, hogy nem mindegy, az emberiség miként képzeli el a jövőjét az új korszak küszöbén. A globális jövőképet az egyéni elképzelések mozaikja alkotja.

Akárhogy vélekedsz is, a korszakváltás elindult. A mai kor legnagyobb tanulnivalója a tolerancia és az egyéni félelmek szeretetté való átalakítása --- vagyis a mély fájdalom végleges eltüntetése.

Az univerzum örömódát zeng. (A Te lelked hárfáján is megszólal egy húr --- meg kell hogy halljad.) Hálánk és szeretetünk sugározzuk a Földre. (Meg kell hogy érezd.) Mi --- akik azt a feladatot vállaltuk, hogy hozzásegítsük az emberiséget a felső iskolába jutáshoz --- semmit nem tehetünk, ha az emberek nem akarják. Most azonban eljött a ti időtök! Megfogalmaztátok a változás igényét, és ezáltal megidéztétek egy ,,gyógyító fénysugár” érkezését a bolygótokra. A fénysugár tudatváltozást hoz számotokra --- az emberiség nagy átalakulása megkezdődött. Ideát mindannyian tudjuk: ez nemcsak nektek hoz fejlődést, hanem az egész világegyetem rezgésszintjének emelkedésével jár, vagyis mindannyian új ,,fényruhát” kaphatunk. Minden teremtmény léphet egyet előre a felemelkedés spirális útján, nektek köszönhetően. Ám a nagy vigadalom közepette nem szabad elfelejteni, hogy ez a nagy változás valóban a küszöbön áll, de sikere az egyéni döntések eredményétől függ. Ehhez pedig elengedhetetlen a felvilágosultság, vagyis a tudatos döntéshozatal a szeretet mellett. E könyv lapjain olvashatod, hány helyen van lehetőséged a tudatos felelősségvállalásra. Igyekezz ennek megfelelően élni, hogy fényeddel beragyoghasd az univerzumot.

Nem búcsúzom, … érezd, hogy veled maradok …

UI: Sajnos drága Anna barátom pár éve elment a fénybe!

Óvári Anna: Imakönyv ateistáknak

Bevezetés

Imakönyv készült ateisták számára. Meglehet, a könyv neked szól,
Ha úgy gondolod, te is ateista vagy, vagy azt hiszed, Isten nincs veled. Nem
vagy istenkáromló --- akkor nem lenne szükséged imakönyvre ---, de hited sincs
hogy imádkozz valakihez, valamihez, viszont segítségre, vígasztalásra van szükséged.

Imakönyve van a vallásos embernek, aki abból mond fohászt,
meghallgatásra jut. Miért ne lehetne imakönyve a nem vallásos
embernek is? Mire a könyv végére érsz, belátod, hogy teljesen igazam
van. Az emberiség manapság olyan válságban van, hogy akinek nincs
kapaszkodója, nem lát kiutat. Nem kell hozzá nagy fantázia, hogy
belásd: az emberi civilizáció veszélybe került. Az emberiség olyan
technikai fejlettségû fokra emelkedett, hogy bármit képes a tudomány
jelenlegi színvonalán megvalósítani, míg spirituálisan szinte a
kôkorszaknál megrekedt. Persze ezt túlzásokkal állítom, de érzed és
látod te is a különbségeket.

Nem kell túlságosan tágra nyitni a szemed, hogy észrevedd a Föld
válságát, az ózonlyukak hatását, a szennyezett vizeket, a kihaló
állatvilágot, a pusztuló természetet. Észre kell vennie annak is,
aki nem tudós, hogy az emberiség képes elpusztítani önmagát.

A kérdésem az, hogy akarod-e a pusztulást? Gondolom nem, ha van
gyermeked. Ha nincs, akkor lehet, hogy nem érdekel mi lesz az élettel
ha eltávozol, bár az is lehet, hogy sajnálod az élet végét a Földön.
Most úgy érzed, túl pici porszem vagy ahhoz, hogy befolyásold az
eseményeket. Hát nem, kedves Barátom. Nem így van. A homokszemek
összességét sivatagnak nevezik, ami nem létezik homokszemek nélkül. Ha
te saját magadat túl kevésnek tartod, nem élheted meg a nagyobb
perspektívákat, pedig azok a kis részecskék egyéni eredményeibôl
alakulnak ki.

Csak elhatározás kérdése, hogy hová állsz. Az egyik táborban
azok vannak, akik a jobbításon szeretnének munkálkodni, a másik tábor a
pusztítást választja. Minden ember felelôs tetteinek
következményeiért. Azért vállalják sokan a tömegben való megbújást,
a személy- és arcnélküliséget, mert félnek vállalni a
következményeket. Csoportos felelôsségvállalás nincs. Nem akarlak
ijesztegetni, korlátozni tetteidnek teljes szabadságát, csak
emlékeztetni szeretnélek, hogy minden cselekedet minden mással
összefügg és semmi nem történhet következmény, ráhatás, eredmény
nélkül. Felelôs vagy tehát a jövôért személy szerint te is, akkor is,
ha ez eddig nem volt benned tudatos. A tudatlanság nem felmentés, mert
a következmény akkor is pusztulás, ha tudatos önvállalás eredménye, és
akkor is, ha tudattalan.

Most az útelágazáshoz érkeztél. Nem mindegy, hogyan döntesz. Ha
úgy érzed, nem érdekel a világ sorsa, rakd le ezt a könyvet. Ha
fontosabbnak érzed magadat az életnél, akkor nincs miért fohászkodnod,
nincs szükséged imakönyvre. Ha úgy érzed, hogy a világ bajára gyógyírt
kell találni, akkor örvendek, hogy rád találtam, pont hozzád készültem.
Itt tartod kezedben a receptes könyvet, melybôl megfôzheted a saját
balzsamodat.


folyt.köv....

Az imakönyv rád talált, és te az imakönyvre. Minden csoda az
Életért munkálkodik, általad. Hálás vagyok a választásodért, és
minden tiszteletem a tiéd. Ebben a zûrzavaros összevisszaságban
nem könnyû olyan tettet vállalni, ami nem személyes érvényesüléssel,
gazdagodással, gyarapodással, hírnévvel, dicsôséggel, ragyogással
kecsegtet. Az emberi gôg magas fokán nem látható az eredendô cél:
a feltétel nélküli szereteten alapuló élet, ami ott kezdôdik, hogy
aggódni kezdesz a világért, és megérted, hogy valamit tenni kell.

Meg kell látnod, hogy hol az igazság, akkor is, ha túlnôttél a
vallásokon, akkor is, ha mások azt mondják rólad, hogy nincs Istened.
Istene persze az istentelennek is van, csak nem tud róla, vagy nem
akarja tudomásul venni, esetleg túlságosan rossznak tartja magát ahhoz,
hogy legyen. Te vajon hogyan állsz Isten kérdésével? Mit gondolsz
magadról? Mit neveltek beléd? Bûntudatot? Már gyermek korodban
elhitették veled, hogy rossz vagy? Pedig akkor még ártatlan gyermek
voltál. Azóta történtek csak meg az igazi bûnök. Évek óta
halmoztad fel a raktáradban, mára túl sok gyûlt össze ahhoz, hogy
felszámold a készletet, és kitakarítsd a helyét. ùgy hiszed, már
lehetetlen. Mit szólnál, ha azt mondanám: amit a raktáradban
felhalmoztál, az nem bûn. Mit gondolnál, ha azt mondanám, ami ott van
az mind erény, tapasztalás, eredmény, a befektetés megtérülése. Mit
szólnál, ha megtudnád, hogy bûn nincs is. Egy világ omlana össze
benned? Hát azt mondom, omoljon össze az a világ, hogy fel tudjon
épülni egy másik, ami jobban szolgál téged.

Azt mondom tehát, hogy nincs bûn a világon. Van jó meg rossz, de bûn
nincs. Csak elköveted a jót és a rosszat. Miért lenne bûn, ha
kipróbálod a rosszat is. (Csak megjegyzem, hogy igazán rossz sincs
abban az értelemben, ahogy használod. Azért használom én is, hogy
megértsd.) Igazából a dolog, amirôl beszélek, kétoldalú. Egyik oldalán
áll a jó, és a másik oldalán is jó áll, de azt így nem érted. El kell
nevezni tehát azt a másik oldalt is valahogy, ami a nem jót
jelenti. ìgy alakult ki a rossz elnevezés. Ha most azt mondom,
nem érdekes, hogy melyiket csinálod --- a cselekvés maga nem számít ---,
csak az a lényeges, hogy megtapasztald amit teszel. Beláthatod, hogy
elmosódik a különbség. Létrejön valami, ami fölötte van a jó-rossz
párnak, és ez a valami, ami tapasztalás, már nem kötôdik semmihez. Most
mondhatnád azt, hogy tapasztalásból is van jó és rossz. Csakhogy e
mögött már ott állsz te, aki eldöntöd, hogy hol a helyed, és mit akarsz
elérni. Mert minden érzelem-kinyilvánítás (vagyis, hogy szerinted
mi helyes és helytelen) már annak függvénye, hogy te ki vagy.

Vegyünk egy példát. Szerinted embert ölni rossz. Megölni egy embert,
az egy rossz tapasztalás. De van, aki öl embert, a mai napon is
megtörtént több száz esetben. Akik ma elkövették ezt, azok szerint
embert ölni nem rossz dolog. Itt a különbség közted és azok között,
akik meg tudják tenni. Te már túl vagy ezen a tapasztaláson. Te már
magadévá tetted, megváltottad. Neked nem lehet bemagyarázni, hogy
embert ölni nem rossz. Nálad az emberölés a skálán a rosszal egyenlô.
De a jóig, a skála másik végéig, még nagyon sok osztás van. Tudod-e,
hogy ölni lehet egy gúnyos megjegyzéssel, egy szúrós tekintettel, egy
kézmozdulattal is?



folyt. köv..

Most nézzünk egy másik példát. Szerinted lopni rossz dolog. Meglopni
másokat rossz tapasztalás. Mit jelent ez? Ellopni mástól valamit rossz
dolog. És ellopni az idejét? Itt már nem olyan egyértelmû a véleményed,
ugye? Látod, ez az amirôl beszélek. Ha elkésel valahonnan, ahol csak
rád várnak, és azt mondod: ``nem baj, ez nem olyan rossz'', ez csupán a
te saját véleményed. Te itt tartasz. De van más ember, aki nem késik
el sehonnan sem, mert ô máshol tart, az idôrablás skáláján máshová rakja
a jelölést.

Az egymásra halmozott skáláidon lévô jelölések adják a pillanatnyi
tudásodat, mely a következô pillanat eseménye után azonnal
megváltozik. Örülj annak, ahol tartasz. Millió tapasztalás áll
mögötted. Nem veheti el senki tôled. Ez vagy Te. De egyre vigyázz!
Ne ítéld el azokat, akik ebben vagy abban a dologban hátrébb tartanak.
(Valójában nincs elôrébb és hátrébb, csak skálázás nélküli létezés van.)
Lehet, hogy egy harmadik dologban te tartasz hátrébb. Adj hálát, hogy
te már nem küszködsz azon a szinten, ahol éppen a másik embert látod,
mialatt neked is van min munkálkodnod egy másik skálán, az osztások
között. Minden skálán meghatározod a helyed a pillanatnyi
cselekedeteddel és azt bizonyítod, aki vagy.

Tehát szeretnél tenni valamit a világért, hogy megállítsd a negatív
tendenciákat. Vállalod a munkát? Vállalod, hogy megváltoztasd
önmagad? Hiszen, ha te megváltoznál, megváltozna a világ is!

Nézzük kicsit közelebbrôl. Mi a véleményed a mai nap idôjárásáról?
Ha süt a nap, süt-e eléggé? Ha esik az esô, tetszik-e ez neked? Ha nem
süt a nap, de az esô sem esik, jó-e ez így neked? Szinte biztos, valami
nem tetszik, ha kinézel az ablakon. Tudsz-e rajta változtatni? ...
Hát dehogynem! Megváltoztathatod a véleményedet. Ha szerinted több
ereje is lehetne a Napnak, akkor gondold újra. Képzeld azt, hogy máris
jobban süt, éppen elég meleget ad. Ha azt hiszed, hogy vacak, esôs idô
van, akkor gondold újra. Gondold azt, hogy kell az esô a veteményesnek.
Ha nem süt a Nap, az esô sem esik és nagyon eleged van ebbôl a szomorú
idôbôl, hát változtasd meg a véleményed róla. Mondd azt, hogy ez az idô
pontosan tükrözi a mai napi hangulatodat. Az idôjárást ezzel nem tudod
megváltoztatni, de egy másik gondolattal, egy újragondolással
felülemelkedhetsz az egészen.

Ha látod, hogy a világ rossz irányba halad, gondold újra. Gondold azt,
hogy egyes események --- most úgy néz ki --- nem a kívánt irányba
tartanak, de ez nem tart már soká. Idôben rá fognak jönni az emberek,
hogy tenni kéne valamit ellene, és majd meg is teszik. Változtasd meg a
véleményed, és elenged a kötelék. Megszabadulsz a szorításától. Felül
tudsz emelkedni, ahol azután tisztább gondolatok születnek,
ugyanarról a dologról. Amíg a világról az a véleményed, hogy a
vesztébe rohan, addig azt is fogod tapasztalni. Ha ennek hangot is
adsz, lesznek követôid is. Egyre népesebb tábor fogja hangoztatni
ugyanezt, míg végül bekövetkezik, amit tömegek óhajtanak. Mert a
gondolat teremtô erô. Gúsbakötô vagy feloldozó. Olyan, amilyet
kigondolsz. Nem rajtad áll tehát, hogy mit gondolsz, mit teremtesz?
Vagy abban már nem hiszel, hogy amilyennek a világ most látszik azt az
egész emberiség elôzô gondolatai teremtették ilyenné?

folyt. köv...

Akkor menjünk kicsit vissza. Addig egyetértesz, hogy újra tudod
gondolni a gondolatodat? Meg tudod látni a jó oldalát is az esônek?
Figyeld meg magad! Jobb lesz a közérzeted. ùjrateremtetted önmagad. Ha
holnap is esni kezd, már könnyebb lesz átfestened a hangulatodat. Egy
jó kiadós háromnapos esô után, meglátod, nem leszel boldogtalan, ha
legközelebb megint beborul az ég. Szokásoddá válik, hogy ne gondolj
rosszat az esôrôl. Hát nem rajtad múlik, hogy milyenné teremted magad?

Ha belátod, hogy saját magadat át tudod alakítani a gondolataiddal,
akkor már csak egy lépés, hogy belásd: a világot is újra tudod
teremteni. Ha van még egy ember a Földön, akinek a tiéddel megeggyezô
gondolata van, akkor ez a két gondolat erôsíti egymást és át akarja
formálni, azt amire vonatkozik. Ha sok hasonlóan gondolkozó ember él a
Földön, akkor közösen könnyebben teremtenek. Nincs jó vagy rossz
teremtés, (errôl már volt szó,) csak a teremtés ``cselekvése'' maga.
Minden megvalósul. Nézd meg a Földet, és rájössz: hányan vannak, akik
építô gondolatokkal teremtik újjá minden percben és hányan, akik romboló
gondolatokkal okozzák az ellenirányú fejlôdését.

Eddig csak a gondolatról beszéltünk, ami teremtô energia. A tudósok
is bebizonyították, hogy csak az tud megvalósulni, megteremtôdni,
láthatóvá, anyaggá változni, ami mögött energia áll. Más szóval:
csak az energia képes anyagot létrehozni. Energiából sincs jó és rossz.
Az atomenergia tiszta energia, amit villanyáram elôállítására, vagy
bomba gyártására is fel lehet használni. Minden energia tárgyiasul. A
gondolati energia is anyagi formát ölt, csak nehéz róla tudomást
szerezni.

A gondolat után, nézzük, mi a helyzet a szavakkal? A kimondott
szavaknak nagyobb súlya van, mint a képzeletnek. A kimondott szó
hallható, anyagszerûbb, nehezebb, jobban észlelhetô, mint a gondolat.
Nagyobb energiája van. Próbáld ki! Gondold újra, amit szeretnél --- ez
egyharmad siker. Beszélj róla másoknak, lehetôleg minél többet --- ez
kétharmad siker. Ha teljes sikert akarsz, akkor csinálj is érte
valamit --- a cselekvésnek van a legnagyobb teremtô energiája. Ha
tetteidet is beveted, a teremtés látható anyaggá válik. Ez a titkok
titka. Ez a Te vallásod. Ez a te Istened. (Most sokan
megbotránkozhatnak, akik ezt olvassák. Istenkáromlásnak tarthatják.) A
vallás Atya, Fiú, Szentlélekrôl, vagy Tudatfeletti, Tudat,
Tudatalattiról, vagy Szellem, Test, Lélekrôl beszél, aszerint, milyen ez
a vallás. Ha nincs vallásod, akkor is van Istened --- a tiéd a
Gondolat-Szó-Cselekedet Istene.

Errôl lesz még szó késôbb. Ha most azt hiszed nincs Istened, vagy ha
volt is, elhagyott, gondold hát újra. Képzeld el a te Istenedet
magadban, szólísd meg, és tegyél érte valamit! Meg fogod hallani a
belsô hangot, melyen keresztül üzen. Tudni fogod, hogy az út, amin
jársz, szent út, egyszeri, és egyedül a tiéd. Nem tudsz elveszni rajta.
Csak ``megmentôdni'' tudsz.


folyt.köv..

Ne gondolkozz a múlton! Szabadulj meg minden elôítélettôl!
Szabadísd fel magad a magad és mások által kitalált béklyóktól.
Boldogságra teremtettek. Ne hidd el, hogy szenvedés a földi
élet célja. De azt se gondold, hogy csak evés-ivás, vagyongyûjtés a
lényege. Amerre nézel, láthatod: néha egy szegény ember boldogabb a
gazdagnál --- mert a boldogság belsô ügy.

Az élet célja a tudatosság, hogy tudd, mit gondolsz, mit beszélsz és mit
cselekszel. Nem az számít, hogy hol tartasz, hanem, hogy tudod-e. Nem
az a lényeg, hogy mit cselekszel, hanem, hogy tudatosan vállalod minden
tetted és tisztában vagy azzal, hogy minden gondolat, szó, tett
megvalósul, következménye láthatóvá lesz. Tudatosságod elhozza számodra
a megnyugvást, a félelem nélküli életet, ami a szeretet maga. Nem
érted még, de halványan dereng az új életed fénye. Ne vesd el magadtól.
Ha most nem értesz egyet valamelyik gondolattal, vagy nem találsz
egyetlen leírt sort sem elgondolkoztatónak, akkor se szitkozódj. Ne
tagadj semmit! Åldd meg, ereszd el, bocsásd útjára, mert csak így
lehetsz szabad. Eljön az óra, amikor veled is megesik a csoda, kinyílik
a szemed, kidugul a füled, és meglátod, meghallod az Igazságot. Az
Igazság benned lakozik, mélyen a szívedben, kitörölhetetlenül. Ez az
Igazság a te Istened gondolata, amely meg akar valósulni, csak nem
veszel róla tudomást. Egyelôre jobban hiszel az érzékszerveidnek, mint
a szívednek. De a belsô hangod fáradhatatlan és egyfolytában küldi az
üzeneteit. Egy szép napon áthatol a falakon, amit építettél magad és a
saját szíved közé. Légy ennek tudatában és a falad máris kezd
repedezni.

Visszatérve arra, hogy nem vagy egyedül: másnak is lehet a tiédhez
hasonló vagy ugyanolyan gondolata, véleménye. Mivel tudod, hogy több
gondolat energiája összeadódik, alighanem azt is érted, miért
kellene összefogni manapság az emberiségnek. Fontos tehát a világos
gondolkodás, hogy össze tudjon kapcsolódni minden pozitív
gondolat. Ha egy nemzet hasonlóan gondolkozik, az hatalmas erô.
Képzeld el, milyen erôk érvényesülhetnének, ha két vagy több nemzet
vallana ugyanolyan nézetet. A Földön most éppen ennek a hiánya érzôdik.
Kezdôdjön el az összefogás nálad! Induljon el a népek gondolatának
egyesülése pont azzal, hogy megértetted a Gondolat erejét, Szavaidat
megértik mások is, és bizalommal állítod, hogy Tetteiddel példát mutatva
tudsz tenni valamit a Világért.

El tudsz képzelni egy olyan szebb jövôt, ahol a nemzetek már nem
háborúznak, ahol minden ember egyenrangú és senki nem akarja
eltaposni a másikat? Ugye te is vágyakozol ilyen világra? Hát kezdd el
megszüntetni a háborút, a rangkórságot, a kis emberek félrevezetését,
elnyomását. Hogy hol? Önmagadban. Miért, mit gondolsz, lenne-e
háborúskodás, ha minden ember lelkében békesség lakozna? Nem, kedves
Barátom. Nem csak a politikusok a hibásak. Nem tudnának hadba menni,
ha nem akadna senki, aki fegyvert fogna. Bizony mondom, az egyes
emberek lelkében kell megszünnie a haragnak. Mit vársz el a
nemzetektôl, a világ vezetô erôitôl, ha egyes emberek nem tudnak
békességben élni a családdal, nem tudnak megegyezni a szomszéddal,
kijönni a kollégával. Mit vársz a világtól, ha az ember kis sérelemért
még ölni tud. Kezdd el magadon a változást és megváltoztatod a
világot is!


folyt. köv...

Még meg kell fogalmazni néhány alapvetô dolgot.

Ha megállsz egy tónál és azt képzeled, ez a tó a
tied, akkor biztos, hogy birtokba is veszed. Ha idegenül állsz a
partján, akkor soha nem kezdenél házat építeni mellé. Nem így vagy-e ez
más dologgal is? Ha tiéd a füzet, írsz bele. Ha tiéd a cipô, felhúzod.
Ha magadénak érzed azt is, ami a másé, akkor azt is használod. ìgy van
ez az Istennel is. Ha nem érzed magadénak, akkor idegenül állsz elôtte,
nem használod. De ï érted van, támogat mindenben, minden percben veled
van. Nem tudsz máshol lenni, csak vele, akkor is, ha nem hiszed.
Teljes szabadságot kaptál tôle, akár tagadhatod is ït. De hogyan tudnád
tagadni saját Istenedet, a Gondolat-Szó-Cselekedet Istenét, amikor
gondolkodó, beszélô, cselekvô ember vagy.

Meg kell határozni a vallásodat is, miután kiderült, hogy van
Istened. (Remélem ez nem nagyon zavar. Meglehet, hogy mégis, akkor
olvass Isten neve helyett például Pozitív Erôt --- ha hiszel a szeretet
erejében ---, vagy az Univerzum Erejét --- ha a látható csillagokat el
tudod fogadni ---, vagy Teremtôt --- ha lenyûgöz a természet szépsége
---.)

A vallás szertartás, törvény, kegyelem. Ha meg akarod valósítani saját
gondolataidat, elôször ki kell alakítani a gondolkozáshoz megfelelô
körülményt. A szertartás, ahogy nekilátsz a töprengésnek, tükrözi a
lényedet. Egy kitakarított, rendes lakásban, virágcsokorral az
asztalon, gyertyafény mellett nem születhetnek romboló gondolatok. Ha
meg akarod változtatni a gondolataidat, kezdd a lakásod rendberakásával,
takarításával. Pucold ki a fejedbôl is a régi lomokat! Építsd fel az új
szertartást! Határozd el, hogy ezentúl a magasztos gondolatokhoz
tisztább, szebb környezetet biztosítasz. Máris megteremtetted a
magad szertartását.

Szavaid kimondásának szertartása is hasonló. Ha ezentúl mondataiba nem
keversz ronda szavakat, az visszahat a gondolataid tisztaságára is. Más
szóval, nem lehet szép beszéddel elmondani a goromba gondolatot, mint
ahogy nem lehet a magasztos gondolatot csúnya beszéddel kifejezni. A
beszéd szertartása a másik ember megbecsülését is tükrözi. Egy
tiszteletre méltó, idôs úrral nem könnyû trágár módon beszélni. Ha
tehát ügyelsz arra, hogy a szó szertartását magasabb fokra emeld, akkor
az emberek megbecsülését is eléred, ami a saját magad megbecsülésével
jár. Ha tisztelsz másokat, magadat is tiszteled, ha elismered, hogy
mások is olyan útkeresôk, mint te vagy, nem tudsz haragudni senkire a
viselkedése miatt. Honnan tudnád, ki honnan érkezett és merre tart,
kinek mi van a zsákjában és mit készül még belerakni? Gondolattal,
szóval és cselekedettel is támogass másokat az útjukon! Szertartásodat,
a mások iránti tisztelet, megbecsülés és szeretet jegyében alakítsd
ki és légy mindenkivel türelmes! Legyen ez a te törvényed! Ha van
törvényed, van szertartásod és ennek megfelelôen élsz, akkor kegyelemben
élsz


folyt.köv...

Ha van Istened és van vallásod, meg fogod találni az utadat a
saját Istened felé. Ha a te Istened a Gondolat-Szó-Cselekedet Istene,
akkor abban hiszel, hogy amit kigondolsz, amirôl beszélsz és amit
megteszel az megvalósul. Nem kérem, hogy vakon elhidd. Inkább próbáld
ki! Semmit se higgy el senkinek, mindig mindent próbálj ki, és csak
abban higgy, amit megtapasztaltál. Tapasztalás az alapja az igazi
hitnek.

Elôször valami kis dolgot gondolj ki. Azután beszélj is róla.
Cselekedj úgy, mintha már meg is valósult volna a gondolatod, és légy
hálás, hogy elérted. Hiszen tudnod kell: amit kigondoltál az már
készen áll, hogy a tiéd legyen. Be fog következni. Ha végiggondolod
eddigi életedet, biztosan találsz olyan példát, hogy amit igazán
akartál, és amiben igazán hittél, az megvalósult. Ez törvény. Nem tud
másképp lenni. Ha meglesz az elsô, tudatos tapasztalásod, a hited is
megerôsödik. Ha van hited, bizakodhatsz, hogy a magad választotta
utadat lesz erôd végigjárni és eléred célodat. Nincs elôre
ráderôszakolt sors. Minden pillanatban újragondolhatod,
újrateremtheted az életed. Az új célodhoz ragaszkodj egy
darabig, ha azt akarod, hogy elérd. Istened csak abban tud támogatni,
amit te akarsz. Ha minden nap mást akarsz, akkor nem hagysz elég idôt a
teremtéshez. De a választás szabadsága a tiéd. Ha a cél már nem
felel meg annak, aki lettél, akivé az elôzô teremtésed következtében
váltál, gondolj mindent újra, jelölj ki új célt, valósísd meg,
teremtsd meg új önmagadat. Istened ebben támogat és soha nem hagy
egyedül.

Ha van Istened, vallásod, saját magad által kigondolt célod, akkor
meglátod a hozzá vezetô utat. Míg az utadat járod, fontos, hogy nyitva tartsd a
szemed, és jól figyelj meg mindent. Most már tudod, hogy az sem baj,
ha letérsz az útról. A mellékút is út, az ott szerzett tapasztalatok is
hasznodra válnak. Nincs mitôl félned tehát. Az a lényeg, hogy mindig
tudd, merre jársz a Termeszetvédelmi Területen belül. Nem tudsz a
végére érni, bármerre mész a Parkon belül maradsz. Vigyázz rá. Ez az
örökséged. Sértetlenül add tovább. Használd, örülj neki, fedezd fel
minden szépségét, de ne rongáld, pusztítsd. Használatra kaptad, nem
felélésre. Térképed legyen mindig a vándorbotodra tûzve. Minden
apróságnak jelentôsége van, semmivel és senkivel nem találkozol véletlenül.
Minden érted van.

Az útszéli kilométerkô csak információ, arról, hogy hol tartasz. Csak
annyit mondanak, hol állsz. Mindegy, hogy sietsz vagy lassan jársz. A
lényeg, hogy zsákodba mennyi tapasztalást tudtál begyûjteni. Ha gyorsan
haladsz, több könnyebb értéket gyûjtesz, mert nincs sok idôd, míg ha
lassabban jársz, kevesebb, de súlyosabb a tapasztalás. Figyeld az
útszéli virágokat, pillangókat is, legyen idôd mindenre, és
mindenkire.


Minden út értékes, egyedi, egyéni. Bátorság barátom! Fogd a zsákodat
és indulj! A célt te válsztottad, a helyet is, az idôt is, az utat is.
A nehézségek, a látszólagos akadályok is érted vannak. Fogd a
vándorbotod és indulj! Nincs mitôl félj. Ha mindened elveszne is, a
csillagok mutatják majd az utat és fényükkel beragyogják az ösvényedet.


folyt. köv..