Ezoterika

Aggodalom

Mindannyiunk természetes közege a szeretet. Ez élteti az univerzumot, csakúgy, mint a legkisebb teremtményeket. A lények feladata a Szeretettel való kommunikáció. Elegendő megvizsgálni csupán egy szál virágot, és máris világossá válik a növény válasza a szeretetre. Ha a szeretet útjába akadály gördül, nem lesz ereje válaszolni, és csakhamar elpusztul. Eredendően a tudatos lényeket is szeretet veszi körül. Teljes szabadságot élvezel, hogy eldönthesd, hogyan válaszolsz az éltető erőre. Légy tudatos, hogy felelősen dönthess miként válaszolj.

Azzal, hogy aggodalmaiddal, félelmeiddel nem gördítesz akadályokat, hagyod érvényesülni a szeretet erőit. Így teheted magad tökéletesen szabaddá.

A félelem azzal kezdődik, hogy lemondasz a szeretetről, az igazság bizonyosságáról, és helyette bizonytalanságot vetítesz a jövőbe. Különböző negatív képekkel és érzésekkel tagadod meg magadtól a megelégedettséget. Sose feledd: az érzés nem Te vagy. Ne azonosulj az érzéseiddel. Engedd távozni őket. Ne reagálj a provokatív érzésekre! Maradj csendben, és figyelj. Tudd, hogy az érzés csak figyelmeztetés arról, hogy letértél az útról, amire ideje visszatalálni. Minden sikerül, amit hiteddel megerősítesz. A tagadás sikere is azon múlik, hogy hittel tagadsz-e, mert ha igen, máris létezővé varázsolod.

Érzelmek nélkül nincs emberi élet. Az érzelmek az értelemből fakadnak, ahol boldogító vagy ijesztő minősítést kapnak. Hatásukra keletkezik a cselekvésre kényszerítő feszültség. A tudatosított érzelem eredménye a vágy, amely megfogalmazásának pillanatában elveszti minősítését. Így történhet meg, hogy a negatív érzelemből fakadó vágy néha pozitív cselekvést eredményezhet.



folyt.köv...

Van egy másik szintje a teremtésnek: egy magasabb érettségi fokon az ember nem képzeletének teremtő energiáit használja fel, hanem átadja magát a felsőbb hatalomnak, az Egység akaratának. Ez egy igen fájdalmas lépés, hiszen le kell mondani előtte a kisbetűs én (ego) akaratáról. Az elme ,,önszántából” erre soha sem képes, hiszen hite szerint ez a halált jelenti. Utolsó erejéig küzdeni fog, és mindenféle trükkel próbálkozik majd. Ellenállását csak elszántsággal és tudatossággal lehet legyőzni. Amint a nagybetűs Én (magasabbrendű Én, Lélek) átveszi az irányítást, megtörténik a csoda. Az ember együtt halad az áramlatokkal, feltöltődik életörömmel, derűvel, és ráhangolódik a szeretetre. Az ember legnagyobb döntése: kinek adja át az irányítás hatalmát.

Előbb vagy utóbb Te is átadod az irányítást az isteni Énednek, vagy lehet, hogy már át is adtad. Ádám és Éva paradicsomi története arra figyelmeztet, hogy minden pillanatban megvan a lehetőséged almafát választani. Ha a Tudás fájáról táplálkozol, kikerülsz a paradicsom biztonságából, egyensúlyból és életed a jó-rossz, élet-halál, szeretet-félelem kettősségébe kerül. Ha az Élet fájáról szakítod le a gyümölcsöt, a kettősség megszünik, helyette a kettősségek közötti csendbe, nyugalomba, egyensúlyba, feltételek nélküli örömbe, szeretetbe kerülsz. Mindenképpen várnak rád feladatok, de korántsem mindegy, melyik fa alatt állsz. Nincs kényszer, csak a szabad választás lehetősége. Több élet áll az emberek rendelkezésére, hogy tudatosan válogassanak az almafák között. Mindkét almafára szükség van, így nem ,,bűn” a Tudás fájának ,,szüretelése”, sőt, ez az ember feladata, küldetése, erénye. A tudatlanság sem ,,bűn”, miszerint az ember nem vesz tudomást a kétféle fa (ego és lélek) létezéséről. Ám az isteni terv mindenkibe mélyen be van programozva (akár tudatos, akár nem): az Élet fájáig a Tudás almáskertjén keresztül vezet az út.

Jelen életed minden pillanatában --- még mielőtt bármit teszel --- almafát választhatsz. Ha nem tudod, melyik fa alatt állsz, hallgatózz egy kicsit. Amikor meghallod a kígyó hangját (a sátán üzenetét), akkor a Tudás fája közelében tartózkodsz. Amennyiben csend, nyugalom, öröm vesz körül, akkor az örök Élet fája alatt állsz. Tudd, hogy a sátán (és küldötte: a kígyó) nem létezik. Csak a saját elméd, logikád, vágyaid, ösztöneid, az elvárások, szokások, vallási és kulturális beidegződések szimbólumai. Ezek a félelmek teremtményei (vagyis illuziók), amelyek az aggodalmak nyelvén szóló üzenetekkel hajtanak, űznek, provokálnak, nem hagynak nyugodni. Csak tudatossággal (az én hatalmának kiiktatásával) tudod megszerezni a bátorságot ahhoz, hogy az Élet fájához közeledj. Amíg megszerzed az erőt az Életfa almájának leszakításához, sokszor körbe-körbe járod a fát. Előbb-utóbb legyőzöd majd --- vagy már le is győzted --- a ,,sátáni” erőket.

folyt.köv.

Minden tetted előtt ,,almafát választasz”, akár tudatosan, akár nem. A tudatosság annyit jelent: hagysz egy kis időt magadnak a gondolataid, szavaid megfogalmazása és cselekedeteid előtt, hogy döntéseidet tudatos almafa-választás után hozhasd meg. Ez egyben lényednek és sorsodnak is tudatos felelősségvállalása. (Itt jegyzem meg, hogy a tudatosság elegyíti az én-t az Én-nel (az egot a lélekkel), ami azt jelenti, ha tudatosan eszed a Tudás fájának gyümölcsét, az olyan, mintha az Élet fájáról táplálkoznál.) A tudatosság elhatározása óriási lépés az egyéni fejlődés és a sorsvállalás felé. Egyedül kell meghoznod a döntésedet, ám amint ez megtörténik, az isteni erő melléd áll, és segít a kivitelezésben. Így éred majd el a legmagasztosabb célt: megérkezel, felvilágosodsz. Beteljesíted az isteni Tervet: visszajutsz a paradicsomba, nem tisztán, ahogy elindultál, hanem tudatosan megtisztulva.


Ne aggódj, ha még nem vetted észre e kétfajta almafát. Nem sürget senki, örök idő áll rendelkezésedre. Létezésed a bizonyíték arra, hogy saját elhatározásoddal rajta vagy a helyes úton. Nincs rossz irány, mindenképp odaérsz a végső Célhoz. Mindig a következő lépés a legnehezebb. Ha most a félelmeidtől való megszabaduláson munkálkodsz, akkor természetesen az.

Félelem vagy szeretet az, amit képes vagy kisugározni. Az egyik a tagadásból, a másik az igenlésből származik. A tagadás elhatárol, leszűkít, bezár, megszomorít; az igenlés egységbe von, kitágít, kinyit, és boldoggá tesz. A választás szabadsága a tiéd.

Az alábbiakban szót ejtünk néhány tipikus aggodalomról, és felhívjuk a figyelmet a megfelelő, szeretetteljes válaszlépésekre.



folyt.köv...

Aggodalom az egyén jövője miatt

Minden jövőkép vagy egy áldott pillanatból, vagy annak megkérdőjelezéséből alakul ki. A legnagyobb boldogság kellős közepén is elhangozhat a kérdés: ,,Jó, jó, de mi lesz holnap?” Így a következő nap nem a boldogságból és megelégedésből indul, hanem a bizonytalanságból. A lélek ,,tudja”, hogy minden pillanat örömteli. A kérdőjeleket az elme teszi ki. Ez egyfajta párbeszéd. Az elme (te) és a lélek (Te) feszültségekkel teli vitái közben az ember cselekvésre kényszerül. Nem mindegy, kinek a tanácsára figyelsz oda, és hozod meg döntésedet. Jövődet az elméd irányítása alatt képzeled el. A lelked a mostani pillanat fontosságára helyezi a hangsúlyt. Mivel a jelenlegi pillanatban benne vagy, minden természetesnek tűnik számodra, nincs semmilyen meglepő, ismeretlen elem. A jövő bizonytalan. Indokoltnak látszik, hogy inkább előre fuss gondolatban. Nos, ez a tanács, azt kell mondjam, hamis. A jövő az itt és most eredménye lesz. Hiábavaló tehát minden jövőre néző előrevetítés, ugyanis a soron következő pillanat teremti a jövőt. Az aggodalom és félelem eltereli a figyelmet a pillanatról, így megakadályozza a tudatos jelenlétet. Ha a pillanatot arra használod, hogy hamis jövőképet teremts az aggodalmaid erejével, elszalasztod a realitás teremtését. A félelemből kiindulva a tettek negatív következményeket teremtenek, hiszen így a teremtés nem a szeretet nevében zajlik. Törvényszerű, hogy azokat a körülményeket és szituációkat vonzzák, amelyeket a félelmek idéznek elő. Ilyenkor mondják: ,,pontosan az történt, amitől féltem” --- nem is történhet másképp. Minden úgy lesz, ahogy a képzelet megalkotja --- ugyanis felmerülésének pillanatában tárgyi valóságot teremt. Csak idő kérdése, mikor válik számodra is láthatóvá a képzeleted tárgya.

Azzal ha azt gondolod, másoknak könnyebb az élete, olyan szintre húzod le magad, ahol minden nehezebb. Az élet senkinek sem könnyű, hiszen éppen azt kell ,,megcsinálni”, megélni, ami még ismeretlen --- ez pedig erőt, elszántságot, bátorságot igényel. Ha mindezt nehézségnek tartod, nehéz lesz megvalósítanod a terveidet. Ha viszont állandó tanulási folyamatként értelmezed az életet, akkor nehézség helyett feladatokat látsz. Minden feladatot meg tudsz oldani, minden kihívásból tapasztalatot tudsz szerezni. Ez a fejlődés útja.

Ha az élet könnyű lenne, az azt jelentené, hogy ismétlés. Egy helyben topogást jelent valamilyen tapasztalat birtokában újra és újra megtenni a begyakorlott lépéseket. Az előrelépés egyfajta kockázatvállalás: nem lehet tudni előre, hová tesszük le a lábunkat. A sorscsapás, a drámai küzdelem, a nehézség lehet félelmetes, ám a feladatmegoldás örömmel jár. A kettő közötti különbség a tudatosságból ered. Az élet mindaddig nem lehet tartósan boldog, amig nem tudatos. Az új lépés összes feltételével rendelkezel, máskülönben nem kerülhetne rá sor. Az egész univerzum téged figyel, és veled van. Minden sikerül. Figyelj hát, lépj, … és újból figyelj!

Aggodalom az emberiség, a Föld és a világ jövője miatt

Egyre többen teszik fel a kérdés manapság: mit tehetnek a politikusok és a hétköznapi emberek a világ jövőjéért. A politikusokról nem beszélek külön, mert olyan fogalom nincs, hogy politikai felelősség. Csak egyéni felelősség van, még ha az illető politikus is. Az egyének számára az a válaszom: semmit. A világ jövője annak következménye, hogy Te hogyan viszonyulsz a világhoz. Viszonyodat azzal igazolod, hogy ki vagy. Az pedig, hogy ki vagy, attól függ, mennyi szeretetet tudsz befogadni és továbbadni. Ha ezt közelebbről megvizsgálod, rájössz, csak annyi szeretetet tudsz befogadni, amennyit továbbadsz, vagyis, amennyit átengedsz magadon. Mert a szeretet folyam, az áramoltatás engedélyezése. Ha megakad az áramlat, a szeretet folyama ,,bedugul”, elszigetelődsz, beborít a sötétség, urrá lesz rajtad a félelem. Nem mindegy, ellenállsz vagy engedélyezed a szeretet áramlatát, hiszen ez az alapvető környezet meghatározza elképzelésedet a világról és önmagadról. Amit elképzelsz önmagadról, azt teremted meg. Amit megteremtettél, azzá válsz. Így az vagy most, amit gondolataiddal, szavaiddal és cselekedeteiddel magadról állítasz. Egyetlen dolgot kell eldöntened, mielőtt bármit gondolnál, mondanál, vagy cselekednél: a szeretet vagy a félelem mellé szegődsz (engeded vagy megtagadod a szeretet áramlatát). Szabadon választhatsz. Döntésed nyomán automatikusan beindulnak a saját világod fejlődésének vagy rombolásának mechanizmusai. (Azért mondom, hogy a Te világod, mert a teljes Világ érintetlen marad, hiszen hogyan lehetne hozzátenni vagy elvenni abból, ami a Minden Létezőt tartalmazza. A leképzett világ mindig az egyén tapasztalatának megfelelő világ-rész, amely a tudás alapján felfedezésre került. Ez a --- tapasztalatokkal egyre táguló --- rész egészen addig csak rész marad, amíg az egyén meg nem szerzi az isteni tudást az Egészről.)

Azzal, hogy testet öltöttél, sokat vállaltál, és sokat is tehetsz az emberiség fejlődése érdekében. Ha ráadásul gondolataiddal, szavaiddal és tetteiddel a szeretetet mellett döntesz, mindent megteszel a világért, az univerzumért, a Földért, az emberiségért, a nemzetedért, a családodért, és magadért. Mindeddig nem említettem egyetlen egy cselekedetet sem, amelyet annak érdekében tehetnél, hogy megmentsd a különböző szintű és síkokon létező környezeted. Mert nem is maga a tett a fontos, hanem az, hogy minek a nevében cselekszel. A megmentés a Létezés alapigazságára épül. Az Igazság pedig nem más, mint a Szeretet, ami fenntartja önmagát.


folyt.köv..

Ha aggodalmat érzel az emberiség jövőjéért, akkor azt kell mondjam: jó kezekben van a világ sorsa. Amit az egyéni fejlődésről mondtam, érvényes az emberiség, a Föld és a világ fejlődésére is. Hiszen minden mindennel összefügg.

A világ megváltoztatásának egyetlen módja van: ha megváltoztatod saját magad. Ha nem vagy megelégedve a világgal, ha aggódsz a Föld, az emberiség sorsa miatt, akkor tulajdonképpen azt kérdezed: ,,mi lesz velem?”. Ennek a kérdésnek pedig nincs értelme, hiszen tudod: semmi sem történhet veled ,,kívülről”. A Te jövőd belülről alakul, a saját elképzeléseid szerint. Ha kíváncsi vagy arra, mi lesz veled, vizsgáld meg először a döntéseidet, majd a gondolataidat, szavaidat és tetteidet, mert ezekkel teremted saját sorsodat. Döntéseddel először azt igazolod, hogy a realitás vagy az illúzió talaján állsz-e, vagyis a szeretet vagy a félelem vezérel. Ezt követően azzá válsz, amit hiszel, amit kimondasz és amit teszel magadért. Saját, teremtett jeleneddel és jövőddel befolyásolod az emberiségnek, a Földnek és a világnak azt a részét --- szeletét ---, amelyekkel kapcsolatba kerülsz. Amilyennek ma képzeled magad, olyanná válsz. Azzal összefüggésben alakul a környezeted, hogy Te ki vagy. Amilyenné alakulsz, olyan tapasztalatod lesz a Föld és a világ kincseiről. Aki ma szemetel, szennyezi a vizeket, pusztítja a Földet, olyan környezetet teremt maga köré, ahol szembe kell néznie, meg kell tapasztalnia saját teremtésének eredményeit. A szemét eldobása előtt is a fő kérdés ugyanaz: a szeretet oldalára állsz-e. Abban a pillanatban, amikor döntesz, lehetőséged van saját magad, az emberiség, a Föld megváltására.

Az a felelősség, amelyet saját sorsod tervezésekor érzel az egész világra kiterjed. A felelősségvállalás tudatossággal jár. A tudatosság az igazság felismerését jelenti. Az igazság nevében pedig nem tehet semmit az ember önmaga, a Föld és a világ ellen. Az igazság mellett csak szeretetteljesen lehet munkálkodni, ami épít, és fejlődést eredményez. A rombolás, az összeszűkülés, a merevség, mind-mind a félelem szüleményei.

Mivel minden mindennel összefügg, a sorrend megváltoztatható. Teljesen mindegy, hogy önmagad, az emberiség, a Föld vagy a világ ügyeire helyezed a hangsúlyt. Az egyik összetevő fejlődése vagy sorvadása a többi gazdagodását vagy rombolását is eredményezi egyben, aszerint, hogy a fő kérdésben hogyan döntöttél.

folyt.köv...

Amit eddig elmondtam, az a Te nézőpontod szerinti jövőkép. A Föld lakóinak ugyanazon a szinten képződik a tiédhez hasonló elképzelése, aszerint, hogy milyen felépített tapasztalatokkal --- tudással --- rendelkezik. A Földön most élő összes ember elképzelése a világról adja a földi világkép tervét. Ennek megfelelően halad a Föld lakossága a földi világkép megvalósítása felé, hiszen a teremtés törvénye magasabb szinteken is érvényes. Ha a lakosság összelképzelése szerint a Föld arra való, hogy kincseit felélve dúskáljon a javakban, harácsoljon, dorbézoljon, pazaroljon az ,,egyszer élünk” jelszavával, akkor a földi élet ennek megfelelően alakítja a természetet. Mindez azért történik, hogy az összelképzelés tapasztalattá válhasson. (Itt jegyzem meg, hogy a fenti jelszó és viselkedésforma a haláltól való félelem eredménye. A halál pedig illúzió.)

A földi összelképzelésen kívül létezik az univerzális világkép, ami egy játszótérhez hasonlít. A szülők kellő távolságból tartják szemmel a gyerekeket, hagyják, hogy kipróbálják erejüket, tehetségüket, mert minden játékkal okosabbak és ügyesebbek lesznek. Beavatkoznának a szülők, ha valami nagyobb bajt idéznének elő a gyerekek, de erre nem kerül sor, mert a játszótéren nagyobb gyerekek is vannak, akik figyelnek a kicsikre, sőt idősebb járókelők is járnak arra, akik tekintélyükkel hatnak mindenkire.

Mivel az univerzális világképen csak a szeretetteljes teremtés érvényesül --- az értelem, rend, egyensúly miatt---, így teljes biztonsággal ,,játszadozhattok” a Földön. Tudom, ezzel a kijelentésemmel bosszantom azokat, akik felismerték a környezetpusztítás veszélyeit, és meg akarják szüntetni a negatív tendenciákat. Fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy a biztonságról írt bekezdés ,,univerzális érvényességű”. A biztonság földi totalitásáról csak akkor beszélhetünk, amikor a félelmek ereje megváltást nyer, szeretetté formálódik, ami az egyéni teremtés és azok következményeinek megtapasztalása útján lehetséges. A tudatos felelősségvállalás nyithatja meg a biztonság kapuját. Ez pedig úgy lehetséges, hogy tudatosan vállalod a legfőbb döntés felelősségét a gondolkozás, a beszéd és a cselekvés előtt --- a szeretet mellett.


folyt.köv..

Aggodalom a családért, a gyermekért


Ha van gyermeked, tudom, felelősséget érzel iránta. Tedd fel magadnak a kérdést: meg tudod-e valósítani, hogy önzetlen szereteted minden pillanatban sugározd felé. Ha igen, mindent megteszel a gyermekedért. Ha vannak benned kételyek, aggodalmak, hogy mi lesz a gyerekből, az azt jelenti nincs elég bizalmad a szeretet erőiben. Lehet, hogy azt hiszed, neked kell őrizni minden lépését, vigyáznod kell rá éjjel-nappal. Onnan indulhatnak a félelmek, hogy nem érzel magadban elég erőt, vagy néha úgy látod, teljesen lehetetlen az ellenőrzés. Manapság sokféle negatív hatásnak vannak kitéve a fiatalok. De higgy nekem, azokból a családokból, ahol őszintén szeretik a gyereket nem kerülhet ki züllött fiatal. Az ,,őszinte szeretetet” és a ,,jó család” fogalmait sokan sokféle képpen értelmezik --- ideje lenne ezeket újragondolni .

Az ifjuság mindent meg akar ismerni. Nem csoda, ha vonzódik minden új dolog iránt. A pólyától a felnőtté válásig felelősséggel tartozol, de nem a gyermekedért, hanem azért, hogy sugárzod-e felé az önzetlen szeretetedet. Az önzetlen szeretet abból áll, hogy őszinte, türelmes, toleráns vagy, hagyod, hogy utódod azzá váljon, amivé szeretne. Ez a szülői felelősség is egyben.

Sokszor látni olyan elkeseredett, csalódott szülőket, akik azért boldogtalanok, mert utódaik nem azt az utat követik, amit ők gondoltak ki számukra. Soha ne felejtsd el: gyermeked saját célokkal érkezett. Azért éppen hozzád, mert úgy képzelte, melletted biztosítva látszik saját céljainak kivitelezése, amire születésetek előtt ,,szerződést” kötöttetek. Abban segítsd, hogy megtalálja céljait, és meg is tudja valósítani azokat.

Az ember nem terrorizálhat egy másik embert még akkor sem, ha az illető a saját gyermeke. A terror korlátozás, a szeretetre adott negatív válasz.

Tudom, sok kérdésre nem tudom most megadni a választ. A mindennapos problémák millió variációi lehetségesek a gyermeknevelésben. Egyet viszont fontos mondanom: a gyermeket nem kell nevelni. Életed és családod a mintakép. Arra ügyelj, hogy mint minta megálljad a helyedet. A nevelés pótcselekvés. Ott van szükség rá, ahol nem kívánatos, hogy a mintát az utód átvegye. Ott a szülő fáradságos agitációba kezd, példabeszédeket tart, úgymond nevel. Hiába minden erőfeszítés. Amig a gyermek öntudatra nem ébred, még a szülei gondolatát is ismeri. Ekkor lehet a legjobban aláásni a szülői tekintélyt. Világosan kiderülhet, hogy a szülő ,,vizet prédikál és bort iszik”, vagy tettei egybecsengenek gondolataival és szavaival. Ha azt szeretnéd, hogy becsületes ember váljék a gyerekedből, élj becsületes életet. A többi azon múlik, mit akar a gyermek.

Nehéz lehet a feladat, ha Te sem tudod mi dolgod ezen a világon. Ne szégyeld elmondani, hogy mindannyian tanulók vagyunk. Az is elképzelhető, hogy majd a gyermeked fog rávilágítani az utadra. A sorsok egymást hívják és egymásba fonódnak. Csak a tisztánlátás igénye tudja beindítani azokat a láthatatlan erőket, amelyekkel ki lehet bogozni a szövevényből a ,,felvető szálakat”, amin az élet ,,szőttese” nyugszik.

Mindannyian keresők vagyunk, különböző szinteken létező egyenrangú istenek. Egymás megbecsülése nem azon múlik, ki született testbe előbb. Gyakran előfordul, hogy karmikus összekapcsolódás folytán csak szerepcsere történik. Nem számít tehát, ki a szülő és ki a gyermek, egymásért vagyunk.


folyt.köv...

Aggodalom a karrier, a megélhetés, a pénz miatt

Soha ne figyeld ki hol tart, mije van. Csak a magad céljaira koncentrálj. Bízzál abban, hogy mindent elérsz, amit csak akarsz. A látszólagos ,,siker-ember” teljes életútját nem ismerheted. Nem tudhatod, milyen árat fizetett az irigyelt pillanatért. Ha megtudnád, talán nem is vágyakoznál hasonló sikerre. Mindig a folyamatot kísérd figyelemmel, amely vizsgálatára több idő kell. Legyen türelmed kivárni, amig kiderül a tanulság.

Aggodalmaskodni a karrier miatt nem érdemes. Teljesen mindegy mivel foglalkozol, ha a fő kérdést eldöntötted --- miszerint a szeretet nevében akarsz-e élni. Ha igen, akkor az öröm tartósan hozzád szegődik, megelégedettségben végezheted a dolgodat. Aki örömmel végzi a munkáját, azt az embert szívesen foglalkoztatják, szeretnek vele együtt dolgozni, és megbecsülik. Aki a félelem mellett döntött, bármit csinál is, nem leli örömét: állandó harcban áll önmagával, ami eltereli a figyelmét a munkájáról, fáradtan, csalódottan és kedvetlenül dolgozik, kollégáiban ellenséget lát, kerülik az emberek, nagy erőfeszítés szükséges a karrierje kiépítéséhez.

Nem kell semmiért megküzdeni, tülekedni, harcolni, hiszen az élet összes feltétele rendelkezésedre áll. Arra koncentrálj, hogy kigondold, mit szeretnél elérni, majd e vágyat célként fogalmazd meg, és élj ennek megfelelően. Gondolj pozitívan a célodra, és soha ne az oda vezető utat keresd. Ha az utat keresed, az útkeresés válik céloddá.

Minden gondolatnak teremtő ereje van. Ez a teremtő erő megidézi az univerzum támogató erejét, és a gondolat megvalósul. (Ne felejtsd el, hogy az Ég mindig abban támogat, amit Te akarsz elérni, amivé Te akarsz válni. Ha a hiányt akarod, akkor abban támogat.) Ha úgy érzed, hiányod van valamiből és ennek megfelelően gondolkodsz, beszélsz, cselekszel, akkor ezzel a hiányt beismered és tartósítod, amivel újabb okot szolgáltatsz a hiány teremtésére. Ha nem szállsz ki a körből, könnyen beleszédülhetsz. A nehézség az, hogy minél mélyebbre szédülsz, annál jobban elfogadod a hiányt és nehezebben jut eszedbe, hogy a magad teremtette körökön jársz. A hiányérzés kisugárzása --- gondolkodás, beszéd, cselekedet --- olyan helyzeteket teremt, hogy kénytelen legyél a hiánnyal találkozni. Ha a hiánnyal találkozol, megerősítve látod azt, ahogyan a hiányról gondolkozol. ,,Tudtam előre” --- hangzik gyakran a megerősítés. Nincs ebben semmi meglepő dolog. Ez a teremtés törvénye. Amit kigondolsz --- amiben hiszel ---, azt teremted meg. Amit megteremtesz magadnak, arról tudást szerzel. Amiről tudásod van, annak megfelelően élsz. Ahogy élsz, az áthatja egyéniségedet, megtelsz vele, túlcsordulsz, kiáramlik a felesleg a világ felé --- a hiányérzet feleslege. Ami kiáramlik (kisugárzik), az bejárja az univerzumot, visszatér hozzád, és sorsoddá alakul.


folyt.köv...

Minden körülmény a Te választásod eredménye. Ha megélhetési nehézségeid vannak, vagy pénzhiánnyal küzdesz, akkor vizsgáld meg saját felfogásodat, nézeteidet, fogalmaidat, terveidet, céljaidat és bátran nézz szembe a negatív elképzeléseiddel, még az önmagadról alkotott véleményeddel is.

Sok embernek vegyes gondolatai vannak a pénzről. Vannak, akik eszköz jellegéből kiragadták és célt formáltak belőle. A pénz célként nem funkcionál. Ne engedd becsapni magad. Mások azt hiszik, a pénz igaztalan, rossz dolog, ellentétben áll a szeretettel, így eltávolítják magukat a pénztől. Ugyanakkor több pénzre szinte minden ember vágyakozik. Mindenből van bőven, így a pénzből is jut bőségesen azoknak, akik a pénz áradatát nem térítik el ellentétes teremtő gondolataikkal. Akinek vegyes elképzelései vannak a pénzről, az ,,pénzzavart” teremt magának.

Aki azt hiszi, nincs elég pénze, olyan körülményeket teremt, ami a feltevését igazolja. Nem veszi észre: az elgondolás tőle indul el és hozzá érkezik minden feltétel annak érdekében, hogy a saját tervből tapasztalat születhessen.

Az egész univerzum azt lesi, mi a következő terved és ,,ugrásra” készen áll a segítségedre. Az univerzummal beszédes viszonyt folytatsz, csak az a baj, hogy nem mindig beszéltek közös nyelvet. Az univerzum lényei az igék (a tapasztalatokhoz kapcsolatos érzések érzékelése) nyelvén kommunikálnak, más nyelven nem értenek. Szerezd meg anyanyelveden az univerzum ,,kéziszótárát”. Minden kérésedet átérzéssel fogalmazz meg. ,,Nyelvi” problémákra vezethető vissza, ha eddig az imáidat nem értették meg odaát. A pénzhez nem tapadnak érzelmek (a pénz nem ige, hanem főnév), így hiányzik a mindenség szótárából. A megelégedni, örülni, jólétben élni igék benne vannak a szótárban, ám meglehet Te nem ezekért imádkoztál. A megelégedés, az öröm, a jólétben élés következmény, eredmény --- valamilyen cselekvést kifejező ige után álló tárgy. A fizikai teremtés igével kezdődik és tárgyban végződik.

Minden körülmény eléd tárul annak érdekében, hogy meg tudd tapasztalni azt, amit el szeretnél érni a pénz segítségével, vagy amivé válni szeretnél általa. Légy gondos a tervezés és imáid megfogalmazása terén.

A megélhetési nehézség is egyéni választás eredménye. Aki változtatni szeretne a körülményein, gondolja újra a terveit. Sokan szeretnének sokkal több birtokolható tárggyal rendelkezni, gazdagabbak lenni, több tartalékkal rendelkezni, könnyebb úton több pénzt keresni. Vigyázz! Ha több pénzt keresni akarsz, akkor a keresni igével a keresést teremted meg, és nem a pénzt! Gondolkozz, beszélj, cselekedj, imádkozz (kérj) világosan az univerzum nyelvén, és ellenirányú igéket ne használj!

folyt.köv...

Kommunikációs nehézségek


Az élet kommunikáció: párbeszéd a Szeretettel. Gondolattal, szóval és cselekedettel válaszolsz a Szeretet kérdésére: ,,mit szeretnél elérni?”, ,,kivé szeretnél válni?”. Mivel a válaszadásban teljes szabadságot élvezel, tulajdonképpen a párbeszédet önmagaddal folytatod. A fenti két kérdést nem lehet kikerülni, minden pillanatban felteszed magadnak. Válaszaidban mindig rólad van szó, akárhogy is kommunikálsz, akárkivel is állsz kapcsolatban, akármiről is beszélsz. Gondolataid, szavaid és tetteid univerzális jellegűek, mert általuk nemcsak magad teremted újjá, hanem az Egészet is befolyásolod. Láthatod, mennyi minden függ a válaszodtól, mi minden fejlődik általa, és milyen lehetőségek rejlenek egyetlen pillanatban.

Azáltal, hogy olyan ember nincs még egy, mint Te vagy, úgy hiheted, senki nem tud megérteni és időnként nagyon egyedül érezheted magad. Ez akkor fordulhat elő, amikor --- például a félelem hatására --- elhatárolódva élsz a Szeretettől. Aki szeretetben él, soha nem lehet magányos. A kommunikáció: híd az emberek felé --- ami által megélheted ,,kicsiben” az univerzális összetartozás élményét.

Olyan ember vagy, ahogy beszélsz. Szavaidból --- éppúgy, mint gondolataidból és cselekedeteidből is --- sugárzik az egyéniséged. Sajnos, nagyon nehéz nyomon követni a személyiség fejlődését, mert a szavak elszállnak, és nehéz rájuk visszaemlékezni. Minden kimondott szóval megerősítést nyer a ,,mit szeretnél elérni”, ,,kivé szeretnél válni” kérdésekre adott válaszod, valamint a Szeretet vagy a félelem melletti hovatartozásod, bárkinek, bármiről beszélsz is.

Amikor elfelejted magad a központi helyre helyezni --- elhatárolódni ---, akkor kommunikálsz a Szeretettel. Ilyenkor természetes párbeszédben felvilágosítást kaphatsz arról, hányféle helyre, milyen kommunikációs szálakkal kapcsolódsz. A kapcsolódás választást jelent --- az Egészből --- érdeklődés szerint. A szálakat Te magad fűzöd, így bármikor kioldhatod, cserélheted, és újra rögzítheted. A kommunikációs szálakon keresztül juttatod érvényre, fejezheted ki, ki is vagy tulajdonképpen. Ahogy ,,magadat adod”, úgy erősíted meg azt a személyiséget, aki vagy. Egy újabb elképzelés önmagadról, egy újabb irányt szab a kommunikációd terén: újabb személyeket vonzol magadhoz, akikkel újabb szálakon történő kommunikációval személyiséged tovább fejlődik. Így történik egyéniséged fejlődése a kommunikáció által.


folyt.köv..

Meghatározott céllal érkeztél a Földre: teremteni vágytál. Azért választottad pont ezt a helyet és időt, mert hozzájárulásoddal segíteni kívántad az emberiség felemelkedését, itt és most. Tested a bizonyíték arra, megvan a tehetséged a teremtéshez, hiszen önmagad fizikai valóságát is Te teremtetted. A kommunikáció során szavaiddal is teremtesz. Minden kimondott szó megvalósul, ha nem mondasz semmit ellene. Az ellen irányú beszéd tárgya is valóságra törekszik, így gyengíti, vagy teljesen megsemmisítheti az eredendő cél megvalósulását. Ilyenkor kommunikációs zavar keletkezik. Leggyakrabban akkor fordul ez elő, amikor nem bízol önmagadban és megengeded, hogy gondolataidat a félelem befolyásolja. Ennek következtében figyelmed elterelődik, nem tudod magadban felidézni az eredeti célt. Nézzünk egy példát.

Egy főnök esténként arra kényszerít egy dolgozót, hogy túlórázzon. Minden reggel úgy indul el az illető otthonról, hogy végre megmondja, ezt tovább nem csinálja --- a ,,mit szeretnél elérni” kérdésre az a válasza: ,,véget vetek a túlórázásoknak”. Út közben a félelem eszébe juttatja a következő lehetőségeket is: ,,a főnök kiabálni fog”, ,,nem ad fizetésemelést”, ,,kirúg” stb. Minden gondolat teremtés: felmerülésének pillanatától kezdve a cél elérésének feltételein munkálkodik. Az ellenirányú teremtő gondolatok kommunikációs zavart okoznak. A beosztott elég rossz esélyekkel készül a főnökkel való beszélgetésre, hiszen 3 ellenirányú gondolatot állított fel célja megvalósításának egyetlen gondolata ellenében.

Ismerem a csalódottság érzését, amikor munkaidő végén az illető szó nélkül tovább dolgozik. Elképzelhető, bátortalansága miatt megveti magát. Hogyan is lehetett volna határozottabb, negatív kiinduló helyzetből?

Tudatosan, egy kérdésre csak egy egyértelmű válasszal felelj, mégpedig azzal, amit igazán meg szeretnél valósítani. A félelem befolyásolása alatt ,,ellenirányú” teremtés születik. Amikor idegesnek, feszültnek érzed magad, tudd, hogy figyelmed elterelődött --- nincs harmónia a teremtő gondolataid között. A célodra koncentrálj! A többi gondolatnak ne szentelj figyelmet, engedd távozni őket!


folyt.köv..

Az önbizalomhiány


Minden aggodalom onnan indul el, hogy isteni mivoltodat elfelejtetted. Nem gondolsz arra, hogy mindent megteremthetsz, és mindent elérhetsz, amit csak akarsz. Látom huncut mosolyodat. Magadban ellenállsz a fenti kijelentéseknek, a helyett, hogy azok bizonyítékait keresnéd. Pedig önbizalomhoz csak cselekedetek által juthatsz. Elméletben nem lehet tapasztalatokat szerezni.

Sok ember hajlamos arra, hogy csak a negatív dolgokat tartsa szem előtt. Meglehet, hogy Te is minden pozitív esemény mellett szótlanul elhaladsz, így azok nem rögződnek a tudatodban. Ezáltal azt hiszed, azok nincsenek is. Az első fontos lépés: figyeld magad és rögzítsd a pozitív eseményeket is.


Napi feladataid nem a véletlen művei, hanem előbbrejutásod fontos mérföldkövei. Minden ismeretlen dolog nehézséggel jár és feszültséget okoz. Ha feszültségedet analizálod, rájössz, ez nem negatív érzés, hanem bizonytalan eseményekre való várakozás. Csak a tudatosság hiánya okozhatja, hogy a megoldásra váró feladat előtti várakozás feszültségét negatív erőnek --- erőhiánynak --- érzékeled. Ha az erőhiányt rögzíted, önbizalmad csökken. Állítsd át magad az erőtlenségből az erő oldalára: használd ki a várakozási időt arra, hogy a bizonytalanságról feltételezed, csupa pozitív lehetőséget rejteget.

,,Könnyű mondani” --- hallom a megjegyzésedet. Ha ezt állítod, mondd ki hangosan és gyakran ismételgesd: ,,az erő oldalán állok, minden tudás birtokomban van ahhoz, hogy a következő lépést megtegyem”.

Néha azért ütközik nehézségbe a fenti kijelentés kimondása, mert nem csak a következő lépés jár a fejedben, hanem messzire előre futottál a jövőbe. Ilyenkor gondolatban a végeredmény összes terhe egyszerre nehezedik rád. Elképzelhető, hogy évek feladatait látod magad előtt és nem gondolod végig, hogy ezeket nem a soron következő egyetlen pillanatban kell megoldanod.


Lehet, hogy korábban olvastad már azt a tanácsomat, hogy mindig a célra koncentrálj és teljesülnek majd az elképzeléseid. Ellentétet vélhetsz felfedezni mostani tanácsommal. Ebben az esetben, kérlek, gondold végig, mi a különbség a célod gondolata és a hozzá vezető lépések összes feladatának elképzelése között. A cél, mint egy üresen álló kosár, egy magas fa tetején áll. Nem a kosárban vannak a nehézségek. A nehézség abban áll, hogy fel kell másznod a fára a kosárért. Összetett a feladat: a kosár látványa adja az irányt, utána ágválasztás, felfelé kapaszkodás. Majd ismét a cél látványának rögzítése után az irány adott, csak a következő ágra kell figyelned. Evvel a módszerrel hamar fenn leszel a fa tetején, hiszen nem bénít meg az összes ág megmászásának nyomasztó terhe.


Elbizonytalanodást csak az okozhat, ha egy alsó ágon várakozva végigfut tekinteted a feljutás összes nehézségén. Ilyenkor nem a cél látványa rögzül a tudatodban, hanem a rád váró összes nehézség, ami a következő ágra való kapaszkodást gátolja. Ha nem vagy tudatos --- nem bontod ágakra a rád váró feladatokat ---, könnyebben feladod a célodat. Ha a feladatot nem bontod részekre, az üres kosárba bármilyen célt helyezhetsz, nem lesz bátorságod és kitartásod elérni, így az erőtlenség hitével már egy alsó ágról lepottyansz.

folyt.köv..

Az önbizalom hiánya abból fakad, hogy fára mászás közben nem csak a következő ágra koncentrálsz. Elfelejted, hogy a jelen tudásoddal egy ággal feljebb kerülni kis erőfeszítéssel, rövid időn belül lehetséges.

Másik nehézség lehet, ha időkorlátot szabsz célod eléréséhez és nem látod reálisnak, hogy határidőre felérsz a fa tetejére. Ez a probléma nagyobb figyelmet igényel. Jó, ha újból végig gondolod: az erdőt --- amelyben élsz --- Te választottad. Nézz körül. Ligetes vagy sűrű, kicsi vagy nagy? Tiszteld magad a választásodért. Bármilyen erdőben állsz is, egy élet áll rendelkezésedre, hogy bejárd és minden fa tetejéről lehozd a kosaradat. Nem kell sietni. Ha nem végzel ebben az életedben, legközelebb ott folytathatod, ahol abbahagytad. Örök időd van!

Néha az emberek válogatnak a fák között. Kihagyják a magasabbakat, az alacsonyabb, könnyebben megmászható fajtákat szeretik. Ez is egy módszer. Bár el kell mondanom, hogy a szisztematikus módszer a legeredményesebb. Erdőd telepítésekor ügyeltél a sorrendre. Nem véletlen tehát, ahogy egyik fa követi a másikat --- minden tapasztalat egy előzőre épül. Ha válogatsz, elképzelhető, hogy kimarad egy olyan tapasztalat, ami a következő feladat megoldását segítené. Ez persze nem baj, csak azért említem meg, mert az időről beszélünk. Gyorsabb eredményt akkor érsz el, ha nem válogatsz a fák között.

Az erdődet mindenképp bejárod. A kihagyott fáért visszavisz az utad. Amit elhalasztottál, az nem tünik el. Sőt. A fák állandóan növekednek. Mire visszaérkezel, lehetséges, hogy többszörösére növekszik, nagyobb erőfeszítésbe kerül a megmászása. Megfelelő erővel rendelkezel, akárhogy is döntesz, ám a fák sorrendje téged segít. Ne kerülgesd az erdődet, indulj el a sűrűjébe és sorban másszál meg minden fát!

Ha egy fa megmászása közben mindig csak a következő ágra figyelsz, akkor önbizalmad növekszik. A fákon egyre rutinosabban mozogsz majd, pedig tudod, erdőd változatos, nincs két egyforma fajtája az ültetvénynek. Ahogy haladsz előre, egyre több lesz a tapasztalatod és egyszer csak elnyered önmagad bizalmát.


folyt.köv...

Az önutálat


Az önutálat az önbizalom hiányából fakad: megveted magad a kudarcok miatt. A kudarc érzése akkor keríthet hatalmába, ha valamit nem sikerült végigcsinálni --- amikor fára mászás közben félúton visszafordulsz. Ezt leggyakrabban a ,,nem tudom…”, ,,nem bírom tovább” kijelentések előzik meg. Ennek pedig az az oka, hogy nem csak a következő ágra koncentráltad figyelmedet.

Ha kosár nélkül jöttél le a fáról, ne szidd magad. Csak közömbösen tudatosítsd magadban a tényeket. Kitől várnál megértést és türelmet, ha Te magad nem vagy megértő és türelmes magadhoz. Az emberek véleménye különben is visszatükröződés: azt mondják ki, amit Te hiszel magadról. Ha van munkálkodnivalód az önbizalom terén, akkor készülj fel arra, hogy türelmedre szükség lesz. Nem lehet egy csapásra megváltozni. Egy örök létben létező diákként fogadd el magad. Mindig volt, van és lesz tanulnivalód. Amit tudsz, arra csak látszólag nincs szükség, ám ez segít feltárni az ismeretlent.

Nézz szembe a ,,kudarcaiddal”, ezek segítenek rávilágítani arra, amit meg kellene tanulnod. Nem várod el a pici gyerektől, hogy szépen formált mondatokat mondjon, ha még csak gőgicsél. Egyszer annak is eljön az ideje, de addig szóról szóra meg kell tanulnia az anyanyelvet. Minden szó magaslatát, mélységes értelmét --- ,,tapasztalatát” --- egy-egy ,,fáramászás” előzi meg. Amikor egy gyermek nem az odaillő szóhasználattal él, mondatán elneveted magad. Miért nem tudsz mosolyogni saját ,,melléfogásodon”? Ha kosár nélkül mászol le a fáról, nevess egy nagyot, és indulj fel újra!

Amit elfogadsz, azt megismered. Amit megismersz, azt megváltod, vagyis eggyé válsz vele. Amivé válsz, a világnak azt a részét ismered. Minél több részét ismered a világnak, annál teljesebb vagy. Teljességednek megfelelő bölcsességgel rendelkezel. Bölcsességed segít feledtetni kishitűségedet, és egy szép napon megszereted magad. Ez az érzés nem egyenlő a tudatlanságban élők önimádatával. A tudatos ember azt mondja: ,,a Világé vagyok” --- vagyis ,,én vagyok a Világ” ---, míg a tudatlan így szól: ,,Enyém a világ”.

Az önutálatot önismerettel lehet gyógyítani. Amennyit ismersz önmagadból, annyit vagy képes felismerni másokban is. Amikor önmagaddal megbékélsz, elfogadod magad, akkor megbékélsz másokkal is és elfogadod őket.

folyt.köv...

Megteheted, hogy nem szereted magad, de akkor senkit sem tudsz majd megszeretni. Ha Te nem tudsz szeretni másokat, mások sem szeretnek majd téged. Csak azt kaphatod vissza, amit Te adni tudsz. Gúzsbakötés helyett szabadítsd fel magad! Minden tetted elismerhető, értékelhető, előbbrevivő. Nem léphetsz hátrafelé, csak előre. Ismerd el magad! Ne felejtsd el, minden alkalommal a pillanatnyi legjobb tudásodnak megfelelően cselekszel. Fogadd el tudásod szintjét, és légy hálás erőfeszítéseidért, amelyek idáig hoztak. Egyetlen tett sem volt hiába, minden tapasztaláshoz vezetett. Mára bölcsebb vagy, mint tegnap. Egyetlen lény sem létezik az univerzumban, aki elmondhatja magáról: tökéletes. Kivéve a tökéletes Mindenséget, aki belőlünk, a sok-sok kis ,,tökéletlenségből” áll össze. Amig eggyé nem válsz a Tökéletessel, addig be kell érned azzal, hogy állandó fejlődésben vagy: egyik ,,tökéletlenségből” fejlődsz a másik ,,tökéletlenségbe”. Légy büszke erre. Tanulási folyamatod révén változik a világ. Oldozd fel magad az általad hibáknak vélt dolgok alól és tekints előre. Sorsodat, jövődet most kovácsolod gondolataiddal, szavaiddal és tetteiddel. Nem mindegy, mi a véleményed önmagadról. Egyszer azzá válsz, amit most hiszel magadról. Ha nem tudod elfogadni magad, akkor ennek megfelelően gondolkodsz, beszélsz és cselekszel. Sorra azt fogod bebizonyítani, hogy lesúlytó véleményed önmagadról teljesen megalapozott. A változást csak az hozhatja el, ha újragondolod az önmagadról alkotott véleményt.

Szeretsd meg magad! Keress egy olyan tulajdonságot magadban, amit szeretsz. Indulj ki ebből. Értékeld, beszélj róla és tettekben is gyakorold. Érezd, hogy értékes vagy. Amint tudatosan gyakorlod a felszínre hozott értékedet, kisugárzod az univerzumba, ami később visszatér hozzád. Azt veszed majd észre, hogy mások hasonló tettekkel jutalmaznak, vagy egyszerüen csak boldog leszel. Érezd az örömöt, és figyelj! Amint gyakorlod a pozitív kiáramoltatást, egyre gyakrabban érnek ,,váratlan” örömök. Fedezd fel magadban az értékeket, ami hozzásegít, hogy meglásd mások és a világ értékeit, szépségeit, az élet örömeit. Amint elkezded tisztelni magad, oszlani kezd a köd, és megpillanthatod igazi lényedet. A felfedezés örömkönnyein keresztül még homályos lesz a kép, de sokkal közelebb áll majd a valósághoz, mint a mostani önarckép, amit festettél magadról.

A tenger egyetlen cseppjének vizsgálatából megállapítható a tenger összetétele és tulajdonsága. Ha ismered magad, ismered az egész világot. Ha megszereted magad, szereted az egész univerzumot --- a múltat, jelent és jövőt.


folyt.köv...

Csak a szeretet képes rávilágítani az igazságra, minden más elkendőzés. Aki szereti önmagát, nincs eltitkolnivalója --- nem kell takargatnia a valóságot. Amikor szíved kapuját sarkig kitárod, akkor nem félsz senkitől és semmitől. Ne hidd, hogy így sérülékenyebb leszel.

Ha nem tudod szeretni magadat, szíved ajtaját bezárod, és hét lakattal őrzöd. Keresd meg a kulcsokat, és nyiss egy kis rést az ajtón. Ne félj, soha senki és semmi nem tud kárt okozni neked, csakis akkor, ha Te hozzájárulásodat adod. Ártani csak Te tudsz önmagadnak. Ne élj bezártan, mert kirekesztenéd magad az élet folyamatából, és ez okozná a legtöbb kárt neked.

Azért érkeztél a Földre, mert itt dolgod van. Az univerzális terv részeként megalkottad a saját tervedet. A terv önmagában semmit sem ér, ha nem tudod megvalósítani: kézzel foghatóvá, szemmel láthatóvá tenni. Fizikai eredményeit szeretnéd látni az életednek. Megszülettél, hogy gyakorold a fizikai teremtést: tapasztalatokat szerezzél a tervezés és kivitelezés terén.

A teremtés csak a szíveden keresztül történhet. Amikor a szív leáll, megszünik a cselekvés. Szívedben lakozik az összeköttetés lehetősége az univerzum és a Föld között. Ha szívedet bezárod, elveszted az iránytűdet és elkallódsz. Nincs féltenivalód. Nem vagy sérülékeny. Sőt, ha kitárod szíved kapuját, az univerzum energiája megsokszorozza erődet, rajtad keresztül táplálja a Földet, és a Föld energiája rajtad keresztül táplálja az univerzumot. Érezd át annak fontosságát, hogy Te vagy az összekötője az energiáknak. Ha elzárod az áramlat útját, az univerzum létét akadályozod, amely a Te életedre is gátlást jelent. Minden elhatárolódás bezártság, elszomorító és életellenes. Minden nyitás felszabadító, örömteli és szeretetteljes.

Az önutálat bezártság. A lakatok szorításában a szív megkeményedik, beszűkül, értelmét veszti az élet. Bezártságban nincs fény, ami fel tudná oszlatni a sötétséget. Fény nélkül pedig nincs élet. Lehet, hogy dobog a szív, mozog a test, működnek az életfunkciók, de a sötétségből soha nem ébredhet az ember tudatosságra. A sötétség a félelem közege. Oda fészkeli be magát, ahol zavartalanul, észrevétlenül tevékenykedhet. Ajtót nyitni a fény felé csak tudatossággal lehet, amire minden képességed adott.

Engedd át magad a létezésnek: nyiss egy kis rést a zárt ajtódon --- ha eddig még nem tetted volna meg. Engedd be a fényt, amely rávilágít az értékeidre és segít téged abban, hogy lassan megszeretsd magad.


folyt.köv..

Bizonytalanság, halogatás


A bizonytalanság és halogatás --- mint minden más negatív érzés és viselkedési forma --- mögött a félelem áll. Aki utat enged a félelemnek, az számíthat arra, hogy eredeti szándékaitól eltérítik. A félelem a múlt és a jövő árnyképeit belekeveri a jelenbe.

A múlt lezárult. A valaha kigondolt cél megvalósult, tapasztalattá lett. A tapasztalatot örökre bírtoklod, a hozzá vezető útra (az összes ,,nehézség” emlékére) már nincs szükséged többé. Ami a múltban ,,nehézség” volt, ma már nem az. A tapasztalat bírtokában, bölcsességed magasabb fokán, a régi ,,nehézségeket” ma már képes vagy könnyedén megoldani. Nincs szükséged a múltra. Amire nincs szükség az nem fogalmazódik meg benned. Amiből nem lesz gondolat, az nem válik céllá, így nem alakul belőle megoldásra váró feladat. Ezért a jelen körülmény mindig csak új feladatot követelhet.

Tévedsz, ha azt hiszed, hogy a múlt egykori tapasztalatával megoldod a jelen problémáját. A jelent egy magasabb szintű igény fogalmazta meg, megoldásához nem elég a ,,kőkorszak szerszámkészlete”. Teljesen értelmetlen minden törekvés arra, hogy a múlt ,,szerszámait” használatba vedd. Mára értéktelen kacattá váltak. A múlt értéke a hajdan volt jelenében rejlett, amikor tudássá, tapasztalattá formáltad az eseményeket. A tapasztalat bölcsességed részévé vált, amely állandóan rendelkezésedre áll. Ennek tudatában bátran nézhetsz jelen feladataid elé.

Sokan azért félnek elszakadni a múlttól, mert azt hiszik, azonosak vele. A tested minden atomkája folyamatosan megújul, kicserélődik; szellemed minden megélt pillanattal csiszoltabbá, élesebbé, okosabbá, bölcsebbé válik; lelked pedig az örökkévalóságban él, ahol nincs idő. Egyetlen összetevőd sem függ a múlttól. Ami miatt törődsz a régi emlékekkel, az az lehet, hogy félsz a jelentől, és valami kapaszkodót keresel. De kapaszkodót, jó tanácsot, útmutatást, bátorítást nem adhat a múlt. Akkor találsz segítségre, ha a félelem sötétítő-függönyét félrerántod bölcsességed elől. Tudatosan válaszd ezt a megvilágosító eljárást.


folyt.köv..

A meg nem oldott, elhalasztott, régi feladatok egyszer a nyakadba szakadnak, és mind ki akarják harcolni, hogy sorra kerüljenek. Az elodázott tennivalók állandóan irritálnak, nem tudsz tőlük szabadulni. Ez a természetük: ki akarják provokálni, hogy tapasztalatokat szerezzél az ismeretlen ,,nehézségek” terén. Miközben újabb feladatok bukkannak fel, valószínű azok közül is válogatsz: a kevésbé nehezekkel foglalkozol, azokat pedig, amiktől félsz, elhalasztod. Így a megoldatlan feladatok egyre nagyobb súllyal nehezednek rád. Egyszer kénytelen leszel foglalkozni velük, és dönteni.

A döntést akkor gátolja bizonytalanság, ha a helyzetben nem vagy benne száz százalékosan. Amit a múltról elmondtam, az igaz a jövőre vonatkozóan is. Ne engedd, hogy a félelmek előrevetítsék a jövőt. A jövő olyan lesz, amilyenné a jelenben megteremted.

Ne félj a jelen feladatától. Tudod: minden érted van. A feladat nem került volna az utadba, ha nem lenne fontos a fejlődésed szempontjából. Azért tárta eléd az élet éppen most, mert mára lettél kész a megoldására. Vállald tudatosan a jelent és soha nem lesz felhalmozott készleted az elodázott feladatokból.


folyt.köv...

Gyengeség, döntésképtelenség


Ha gyengének érzed magad, talán túl sokat mondták neked, hogy ,,vigyázz magadra”, vagy ,,túl vad és veszélyes a világ”. Ha ezeket elhiszed, talán nem mersz belemenni a konfliktusokba. Pedig az élet konfliktusokkal teli. Nem lehet más. Az ember célja, hogy konfrontálódjon, ütközzön és vonja le a saját következtetéseit. Ne féltsd magad, semmi bajod nem eshet. Akkor szenvedsz, ha távol tartod magad a konfliktusoktól, mert íly módon nem juthatsz sikerélményhez --- örömhöz --- sem, ami életellenes.

Aki gyengének érzi magát, a félelem oldalán áll.Tudom, ezzel nem nyugtatok meg senkit --- de nem is akarok. Éppen az a célom, hogy gondolkozásra késztessek mindenkit. Minden baj orvoslására a tudatosságot ajánlom. Feladataid megoldásához kellő erővel rendelkezel. A feladatokat Te hívtad életre egy önmagadról szóló magasztosabb elképzeléssel. A gyenge és döntésre képtelen ember ezzekkel nincs tisztában.

Aki azért nem tud dönteni, mert fél, hogy kudarcban lesz része, többszörösen téved. Először is, csak egy kudarc létezik: ha nem próbálkozol. Minden cselekvés valamilyen tapasztalatot eredményez. A siker: a próbálkozás.

Nincs rossz döntés. Különböző választással különböző tapasztalatszerző utak tárulnak eléd. Nincs jelentősége melyik úton indulsz el. Nincs hibás választás. Ne foglalkozz a döntéseddel túl sokat. Inkább céljaid tervezésére fordíts több időt. A célok mindig változnak, ezért ne félj gyakran újragondolni őket. A hozzájuk vezető utakkal ne törődj. Az utak maguktól tárulnak fel. Ha gondolatod energiájával az útkeresést táplálod, akkor eszközből célt formálsz, elhomályosul az eredeti terved, beleragadsz az útkeresésbe és nem találsz semmit --- illetve a keresésről gyűjtöd a tapasztalatokat. Inkább azt tanácsolom, döntés után élj a célodnak megfelelően: lásd benne magad, mintha már minden megvalósult volna. Fogadd el teljes felelősséggel minden részletét, így a körülményeket, a célhoz vezető utakat, a sorsot, a társaidat, hiszen minden és mindenki abban segít téged, hogy amit elhatároztál, kigondoltál, megterveztél azt meg is tudd valósítani.


folyt.köv..

Néha nem vagy megelégedve a körülményeiddel, amik a céljaid érdekében vannak. Változtass rajtuk újragondolással, ha akarsz. De a következő cél elérésének útján újabb meglepetések várnak rád. Nem baj, ha gyakran változtatod elképzelésedet önmagad tervezése közben, csak vállald a felelősséget a teremtésedért. A legalaposabb munkát a tervezésbe fektess. Találd ki a környezetet, amiben jól éreznéd magad, és építsd ki. Nézz körül, hogy kit tudnál szeretni, és szeresd, ne arra várj, hogy téged hívjanak. Találd ki milyen foglalkozás lenne az, ami megfelelő lenne, és tegyél valamit, hogy felkutass egy ilyen munkahelyet. Nézzd meg a tested, és munkálkodj azon, hogy egészségesebben élj. Nézzd meg a Földet, és tegyél valamit érte. Ne várakozz a legjobb ilyen vagy olyan dologra, hanem teremtsd meg magadnak! Megvan minden képességed a teremtéshez. Jó, ha hosszútávú tervezésre és kivitelezésre rendezkedsz be, hiszen soha nem lehet véglegesen célba érni. Mindig újabb és újabb teremtenivaló igénye merül fel, így csak a cél közelítésére van lehetőség --- de ez már a messzebb távlatok gondolata.

Jobban figyelj a mondatszerkesztéseidre. A ,,ha” szócska meg tudja változtatni a terveket, vagy gyengeséget tud okozni. Például ,,megcsinálom, ha elmúlik a félelem” teljesen reménytelen helyzetbe hozhat, hiszen a félelem csak akkor múlik el, ha megcsinálod, amitől félsz. A ,,ha jobban leszek, majd megcsinálom” kezdetű mondattal jó időre elhalasztottad a tapasztalatszerzés lehetőségét, mert csak akkor leszel jobban, ha a feladatot megcsináltad. Vagy a ,,mi lesz ha” bevezető mondatrész után már nem tudsz örülni a mának. Hasonló fájdalmakat okoz és gyengeséghez vezet, ha gondolataidba és szavaid közé belefűzöd a tagadást. Ha kiiktatod a ,,nem” szócskát --- a ,,nem tudom megcsinálni” helyett a ,,megcsinálom” kifejezést használod ---, ha a ,,problémá”-ban ,,feladat”-ot látsz, ha a ,,kényszer”-ből ,,lehetőség” lesz, ha a ,,remélem”-et ,,tudom”-má formálod, ha a ,,szörnyűség”-ből ,,kaland” lesz, ha a ,,kellene” helyett a ,,lehet” szót használod, akkor a gyengeség oldaláról az erő oldalára állítod át magad.


folyt.köv...

Megfelelni akarás, mások véleménye


Úgy, ahogy Te is minden percben döntesz a szeretet vagy a félelem mellett, úgy a többi ember is hasonlóan cselekszik. Így találkozhatsz szeretetteljes megértéssel, és agresszív elnyomással. A környezet tükörkép --- ezt néha fájdalmas tudomásul venni. A megértés és az agresszivitás valamilyen formában benned is megvan. Ha olyan emberekkel találkozol, akik véleménye befolyásol téged, akkor tedd fel magadban a kérdést: ,,kinek kell tekintettel lenni rám? ”. Enyhítsd másokban a feléd irányuló megfelelni akarás szorítását, és ezáltal csökkented a benned feszülő kényszereket. Szabadítsd fel magad a szolgasors alól azzal, hogy neked se legyenek szolgáid, akik azt lesik, hogy az elvárásaidnak eleget tegyenek. Amíg Te ,,diktátor” maradsz, neked is lesznek ,,diktátoraid”.

Nincs két egyforma ember a világon, mindenki máshonnan érkezett és máshová tart. Így értelmetlen minden elvárás. Az elvárások beszűkítik, megnyomorítják az egyéniségeket. Soha ne hagyd magad befolyásolni, mindig légy hű önmagadhoz. Hallgass meg másokat, de ne mulaszd el megmondani, hogy Te éppen mit szeretnél megtapasztalni, és az milyen tetteket követel. Az emberek nem azt szokták figyelni, hogy mit mondasz, hanem azt, hogy hogyan. Ha szeretetteljes hangon elmondod: mások elvárásai kapcsán le kellene térned az utadról, meglátod, megértéssel fogják fogadják majd az emberek. Sőt, bátorságodat értékelni is fogják.

A vélemény mindig az egyén személyiségéből fakad. A személyiség utánozhatatlan, így a vélemény is egyedi. Ha át akarnád venni valakitől a személyes látásmódját, akkor nem lenne elég csak a szemüvegét kölcsönkérni, hanem teljes személyiségcserére lenne szükség. Gondolj erre akkor is, amikor Te állítasz elvárásokat mások elé.

A vélemények elvárásokká alakításakor legtöbbször az emberek arra hivatkoznak, hogy jót akarnak, meg akarnak védeni másokat a csalódásoktól, az ütközésektől, a konfliktusoktól. Vannak általános, nagy igazságon alapuló tapasztalatok, amelyek átadás-átvétele látszólag indokolt lenne. De tapasztalatokat nem lehet átadni. Pont az ütközéseken, a konfliktusokon keresztül lehet tapasztalatokhoz jutni. A tanács csak elmélet, az élet pedig minden percben az ütközések gyakorlata a tudás megszerzéséért.


Sok embernek szüksége van valakire, aki diktálja az elvárásokat. Ilyen esetben ugyanis nem kell felelősséget vállalni az egyéni élet terveiért és azok kivitelezéséért. Ennek a vágynak a hívó jelére ugranak a félelem hírnökei. A szeretet ilyenkor csendben marad, hiszen tudja, hogy a legjobb tanács belülről fakad. Az igénylők azt fogják kapni, amit elvárnak: megjelenik a megfelelni vágyás kényszere. Ilyenkor elhomályosul az egyéni terv és cél.

Mások szavainak, elvárásainak megfelelően cselekedni rabszolgaság. Törjön ki mindenki az elvárások szorításából --- aki abban él ---, mert az csak az egyéni képzelet szüleménye annak érdekében, hogy kibújjanak az emberek a felelősség alól. Ne add ki saját kezedből az életed irányítását --- ne hagyd, hogy mások eltereljenek a céljaid elérésétől. Fontos vagy az univerzumnak. Csak Te tudsz valamit, aminek a hozzáadásával válik teljes egésszé az Egység


folyt.köv...

Rosszallás, neheztelés, bosszú


A rosszallás és neheztelés az elvárások következménye. Amikor elvárásai vannak az embernek, akkor gyakori a csalódottság. Az elvárás általában az önmagukat az áramlatokból kirekesztők tulajdonsága. A kirekesztettség mindig valamilyen saját törvény, megrögzött hit, megmerevedett tulajdonság, rugalmatlan életvitel következménye. Ezek gátat jelentenek és akadályozzák a fejlődést, a megértést, nehezítik a belső látást, vagyis az önmegismerést. Amiket az emberek önmagukban nem ismernek, azt másokban sem tudják elfogadni.

Ha mások csalódottságot okoznak, azt a kérdést kellene feltenni: ,,mivel nem vagyok megelégedve önmagamban?”. Aki önmagához megértő, másokkal szemben sincsenek elvárásai, így nem alakul ki benne csalódottság. Amikor nem a csalódottság szemüvegén keresztül nézed a világot, akkor a környezeteddel való kommunikálás természetes. Ami természetes, az elfogadható.

Az emberek általában azt várják el, hogy feléjük a szeretet sugározzon, ők pedig szabadon cselekedhessenek, belátásuk szerint. A szeretet elvárása csalódáshoz vezet. A világon mindaddig lesz félelem, amig egyetlen olyan ember él, aki a maga számára megteremti. Így önbecsapás azt gondolni, hogy a világ egyszer majd csak szeretettből fog állni. A világban minden lehetséges, mert a Minden-ből tevődik össze. Nem a világot kell megváltoztatni --- azt nem is lehet. Csak az egyén változtatható: az egyéni tudás gyarapítása által. Amikor az egyén számára a félelem teljes mértékben ismertté válik, akkor tárul fel előtte a szeretet. De a világban attól még ott marad a félelem megteremtésének lehetősége, csak az egyén életébe többé már nem integrálódik. A vonzás törvénye szerint a szeretetteljes élet szeretetteljesen viselkedőket vonz maga köré.

Azzá válsz, amilyen tudásod van önmagadról. Amennyire félelmeidet megismered, tudod kezelni, olyan mértékben válsz ismét szeretetteljessé. Az ismét szónak jelentősége van, azt jelenti: a szeretet tudásával rendelkezel, csak elfelejthetted, ha régóta élsz félelemben.



folyt.köv...

Ugyanazok a fogalmak: vagy, létezel, szeretsz. Nincs semmi értelme az elvárásoknak a létezés fogalmánál. Vagy mit várnál el attól, hogy vagy? Hát ezért mondtam, hogy a szeretet elvárása értelmetlen.

A szeretet nem tárgyszerű dolog --- amit kaphatsz és adhatsz ---, hanem olyan természetes állapot, amelyben akkor teszed a dolgodat, amikor megismerted a félelmet. A megismerés annyit jelent: konfrontálódni, ütközni vele, megtapasztalni minden olyan ál-tulajdonságát, amellyekkel az ember a maga számára megteremtette. A megismeréssel egyidőben megváltódik, tapasztalattá alakul. Amiből tapasztalat lesz, annak teremtésére nincs többé szükség. A félelmek kezelésének tudása: a legfájdalmasabb és legnehezebb cselekvéssorozatok utáni bölcsesség elérése. Aki erre a bölcsességre szert tett, az újból szeretetben tud élni. Csak az az ember tud szeretetet adni, aki szeretetben él. Hogyan lehetne elvárni attól az embertől, aki félelemben él, hogy szeretetben éljen? Ezért a szeretet elvárása csalódást okoz.

Csalódással fogadni bármit, a válaszadás előtti negatív pozició felvételét jelenti, melyből nehezebb a szeretetteljes válszadás. Csak a tudatosság képes feloldani az elvárásokat ---így pozitívra változtatni a fogadás pozicióját. A szeretet poziciójából erőfeszítés nélküli a pozitív válaszadás.

Aki tudja, hogy sérthetetlen, nem gondol a bosszúra. Amig erre a tudásra az ember szert nem tesz, addig sok fájdalmas kisérletet tesz arra, hogy megbosszulja saját sérelmeit. Minden fogadott esemény egy megelőző válaszadás függvénye, ezért nagy jelentősége van a mostani pillanatnak és annak, hogy az ember válaszával miképp reagál. Mások reakciója --- az esemény értelmezésének különbözősége miatt --- más és más, de minden válaszadásban lehetőség nyílik az ember számára sértettségének, bosszúvágyának megváltására. Ez azt jelenti, hogy a sérelem és bosszú körforgása megszüntethető, megváltható és ezáltal szeretetté alakítható.



folyt.köv...

Negatív hozzáállás általában támadó viselkedést eredményez. Amikor valaki úgy érzi megbántották, akkor a megtorlás már ott van a levegőben. A ,,baj” ott van, hogy a bosszúban benne rejlik az újabb megbántódás --- a vonzás törvénye szerint. A megbántódottságtól tudatossággal lehet megszabadulni. Fel kell ismerni, hogy nem lehet senkinek sem ártani az illető beleegyezése, hozzájárulása, engedélye nélkül. Aki tudja ezt, nem találkozik sértegetőkkel.

Légy tudatos, és megszabadulsz a sérelmek és bosszú körforgásától. Lásd meg a másik ember félelmét a megbántottságod mögött. Sugározd a szereteted felé, ami megtöri a negatív poziciót. ,,Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel” --- szokták mondani. A kődobálós világban sokan nem törődnek ezzel a felhívással. Mindenki szabadon dönthet a kő és a kenyér között. De sajnos kődobáló szokás mellett nincs kenyérhullás, csak kőzápor. Aki köveket hajigál, állandó rettegésben, készültségben él: egyrészt, folyton ugrálni kell a találatok elől, másrészt, gyorsan visszavágni. A visszavágott kő gyarapítja a feléd dobálók kőkészletét.

Mi most a félelem megváltásának módszereit vizsgáljuk, ezért azt ajánlom, ne a kövekre, hanem a kenyérre figyelj. Tehát ne azzal foglalkozz, amit kaptál, hanem arra koncentrálj, hogy Te szeretetteljesen válaszolj. Így tudsz kilépni a kőzápor alól. Meg kell érteni: a környezet által feltett kérdésre, a válaszadás előtt, pozitív vagy negatív pozicióállás elfoglalása történik, ami mindig az ember szabad és független akaratától függ. Leegyszerűsítve: a párbeszédet mindenki a szeretettel folytatja, még mielőtt megszólalna vagy bármit cselekedne.

Amit a külvilág kifejez, az érted van. A külvilág tükröt tart eléd, felkínálja a lehetőséget önmagad megváltoztatására. Ha Te megváltoznál, a külvilág által visszatükrözött képed is megváltozna. Így nem is az a lényeg, mit kaptál a külvilágtól (hiszen az csak figyelmeztetés arra, miben kéne megváltoznod), hanem az, hogy Te mit válaszolsz. Mindig a válaszban van a megváltás lehetősége. A megváltás elfogadást, eggyé válást jelent. Fogadd el a külvilág ,,kőzáporát” és próbáld megérteni mi az üzenete, mi a tanulnivaló belőle számodra. Ha tudatosan, felkészülten fogadod a külvilág üzeneteit, akkor rájössz, sérthetetlen vagy. Amikor érzed magadban az erőt, akkor nincs szükséged arra, hogy visszavágj a bosszú eszközeivel. Az elfogadás pozitiv pozició felvétele. Ami pozitiv --- nincs benne tagadás ---, az szeretetteljes. Így az elfogadás utáni válaszadással a kapott sérelmet átalakítod --- megváltod ---, ezáltal mentesíted magad a további sérelmek alól. Észre kell venni, hogy sérelmeket azért kap az ember, hogy meglegyen a lehetősége a saját félelmei által diktált válaszainak (esetleg bosszúvágyának) megismerésére, átalakítására, megváltására. Így egyszer mindenki kiléphet a sérelmek-gyűlölködés-bosszúállás köréből. Ami azt is eredményezi, hogy mások gyűlölködő-bosszúálló jelmeze mögött az ember észreveszi a félelemből a szeretet felé igyekvő járókelőt.


folyt.köv..