Ezoterika

Az ezüstfonal
Szakadása a halál

Már foglalkoztunk az ezüstfonal jelenségével, aránylag kevés adat van erről, mert végeredményben csak az elhunytak tapasztalhatják meg, esetleg a halálközeli állapotból visszatértek, és az élőkre az marad, amiről a tisztánlátók, a segítők vagy a hospice szolgálat médiumi képességgel rendelkező tagjai mesélnek.
Az ezüstfonalat általában úgy írják le, mint egy sima, nagyon hosszú, nagyon fényes és rugalmas fénycsövet, átmérője körülbelül 2-3 centi, ragyog, mint az angyalhaj a karácsonyfán és több helyhez is csatlakozhat a fizikai testen. A haldoklás során, amikor a fizikai testből a lélek távozik egy másik dimenzióba, ez a fonál egyre jobban vékonyodik, és amikor a szellemtest végleg elhagyja a fizikai testet, az ezüstfonal elszakad. Amikor ez történik, a szellemtest már nincs kapcsolatban a fizikai testtel.
Sok tapasztaló érezte az ezüstfonál húzását, amikor élet-lehetőségeinek a határához közeledett. Az elszakadás előtt ugyanis a fizikai test még visszatérhet az életbe, ha esetleg olyan erősítő gyógyszerrel kezelik, hogy betegségének a folyamata nem válik visszafordíthatatlanná. Sokan ezt úgy írták le, hogy a fonál végén megpillantottak egy falat, vagy egy folyót, kerítést, esetleg szakadékot és már tudták, hogy ha a fonal tovább húzza őket egy ilyen akadályon át, akkor már elérkeztek a vissza-nem-térés pontjához, távozásuk végleges lesz. Viszont amikor elérkeztek az életlehetőség határához, és a mezsgyén megtorpantak, akkor azonnal visszajutottak a fizikai testbe, a visszatérés olyan volt, mint egy huppanás, mint amikor egy kihúzott gumiszalag végét elengedik, és a test visszapattan a fizikai létbe.
Az ezüstfonal nem más, mint szellemtestünk életfonala, ezzel kapcsolódik a fizikai testhez, éppen úgy, ahogy a köldökzsinór kapcsolja össze az éppen megszületett gyermeket az anya testéhez. Erőszakos halál esetén, például egy autóbalesetkor, az ezüstfonál még az ütközés előtt elszakad, hogy a szellemtest ne érezze a fizikai test fájdalmát.
Az ezüstfonal létezéséről már a Bibliában is találunk utalást. „Emlékezz rá – írja a Szentírás -, mi történik, amikor a fonál elszakad, és az aranytál eltörik. Mielőtt a veder eltörik a kútnál, mert a kerék széttört, ekkor a por visszatér a porhoz, és a szellem visszatér az Istenhez, aki adta”.
Az ezüstfonalra függesztett aranytál az élet szimbóluma, a fonal elszakadása és a tál széttörése a halált jelképezi. Az aranytálat valószínűleg olajmécsesként értelmezi a Biblia, amely fonalra volt függesztve. A meghalást a fonal elszakadásához, és a tálnak a földre való zuhanásához hasonlítja az Írás, ilyenkor a tál összetörik, és a láng kialszik. Vagy amikor eltörik a veder, mert a kerék is összetört, ekkor már nem lehet többet vizet meríteni a kútból, győzött a halál. A Szentírás a fényt és a vizet szimbólumként használja, az életet jelképezi. Az élet megszűnésével következik a lebomlás, amikor a por visszatér a porhoz, a szellem azonban visszatér az Istenhez „aki adta”.
Az élet nemcsak a fonalon keresztül távozik, hanem rajta keresztül segítőszellemek is érkeznek, akik segítenek a haldoklónak, hogy gyorsabban fejezze be az életét. A segítőszellemek olykor a haldokló közeli rokonai vagy hozzátartozói. Gyakran előfordul, hogy a haldokló a segítőkben szüleit véli felismerni, vagy testvéreit, esetleg gyermekeit. Joy Snell Az angyalok szolgálata című könyvében leírja találkozásait és megfigyeléseit a segítőszellemek munkálkodásáról.
A szerző egyébként ápolónőként kezdte pályafutását. Fokozatosan kialakult nála a tisztánlátás, és idővel különféle misztikus találkozások bátorították őt fel arra, hogy haldoklókkal foglalkozzon. Írja, hogy kórházi munkája során megszokta a halál jelenlétét. Látta, hogyan szabadulnak meg a betegek a szenvedéseiktől, nyomasztó gondolataiktól, mi történik, hogy ha kiszabadítják szellemüket és átengedik annak távozását a felsőbb szférákba, ahol a lelkük kiteljesül.
A meghalásnak sok fajtáját tapasztalta meg, látta a békésen elalvó ember távozását és másoknak a szörnyű haláltusáját. A legszörnyűbb azoknak a halála, akik félnek a végleges távozástól, imádkoznak és rimánkodnak, hogy ne kelljen még meghalniuk.
Egy alkalommal egy kómában fekvő asszony mellett volt, amikor az hirtelen magához tért, kinyitotta a szemeit és arcán boldog meglepetés tükröződött. Kinyújtotta a karjait, mintha valakinek a kezét akarta volna megfogni, majd mélyet sóhajtott és eltávozott. Máskor egy agóniában fetrengő férfi nyugodott meg hirtelen. Szemében a viszontlátás öröme csillant fel, valakit köszöntött és kilehelte a lelkét. Egy rákos beteg óriási fájdalmakkal küszködött. Egyik pillanatról a másikra megszűntek a fájdalmai, arca kisimult és öröm töltötte el. Boldogan nyújtotta ki a karját és felkiáltott: óh, anyám, eljöttél, hogy hazavigyél engem! Olyan boldog vagyok – és a következő pillanatban meghalt.
Nagy élményben részesült a szerző, amikor egy híres énekesnő várta a halált a betegágyán. Őhozzá fekete angyalok érkeztek az ezüstfonalon. Néhány nappal később már két angyal érkezett, hogy átkísérjék a túlvilágra. Amikor a haldokló díva megpillantotta őket, felült az ágyában, és mint régen, csodálatosan tiszta hangon elénekelt egy zsoltárt, majd visszazuhant a fekhelyére és meghalt. Egészen másképpen halt meg egy valamikori szépség, egy gazdag, de rettenetesen hiú és önző asszony. Életében nagyon vallásosnak mutatta magát, és csak akkor volt hajlandó alkalmazni valakit, ha az vasárnap templomba járt. Habár komoly betegségben szenvedett, de kiállhatatlan természete miatt minden ápoló otthagyta. A könyv szerzője, amikor már hozzá került a kórházban, a betegágyánál mesélt neki a halál utáni létről, amire a hiú asszony csak legyintett, hogy ezt nem lehet tudni, mert onnan még senki sem tért vissza. A halált nem volt hajlandó elfogadni, sokat szenvedett, míg kilehelte a lelkét.
Van másmilyen példa is a meghalásról, amikor az utolsó pillanatokban a haldokló állapota visszafordul. Egy beteg, önkívületi állapotában gyakran énekelte kedvenc zsoltárait. Kétoldali tüdőgyulladása volt és a szíve is napról napra gyengébben vert. Az orvosok már lemondtak róla, és a családtagokkal is közölték, hogy a beteg állapotában javulás nincs, készüljenek fel a legrosszabbra. A beteg nem félt a haláltól, csak az bántotta, hogy családjának nagy fájdalmat fog okozni. Az orvosok által megjósolt utolsó éjszakán újból révületbe esett és újból kedvenc zsoltárait énekelte. Hajnalban felébredt és megkérdezte a nővért, hogy az éjszaka mindig az ágyában feküdt, mert ő úgy tudja, hogy a betegszobáját elhagyta, látta az Üdvözítőt, aki őt visszaküldte azzal az indokkal, mert még sok elintézni való feladata van a Földön, ezért meg kell gyógyulnia. Másnap elmesélte ezt a családjának, akik kétkedve hallgatták meséjét, de örültek is ennek a váratlan fordulatnak. Az orvosok diagnózisa változatlanul rossz volt. Néhány héttel később azonban állapotában gyenge javulás volt tapasztalható, és ujabb néhány héttel később már el is hagyhatta a kórházat. Az orvosok nem tudták megmagyarázni teljes gyógyulást.
A görög mitológiában is találunk utalást a fonalra. Ariadné, Minosz krétai király lánya Thészeusznak egy gombolyag fonalat ajándékozott, azt húzta maga után a labirintusban, és miután Megölte Minótauruszt, a félig bika-félig ember alakú szörnyet, a fonal segítségével visszatért a valós világba. Itt a fonal nem szakadt el, hanem egész maradt, így a mitológiai hős nem lelte halálát a sötét barlangrendszerben, amely a halált is jelképezhette.
FÁY Gábor

Átjáró a túlvilágra
Ma már le van zárva
Az embert mindig érdekelte a túlvilág. Egyeseket azért, mert nem hittek benne, kételkedtek létezésében, másokat azért, hogy felkészülten várják sorsukat életük beteljesülése után. Némi reményben azok az emberek részesültek, akik halálközeli állapotba kerültek, majd az egyre tökéletesebbé vált orvosi műszerek segítségével újból visszatérhettek a fizikai létbe. Ők meséltek utazásukról, amelyeket egyesek kétkedéssel fogadtak, mások viszont tényként elismertek.
Tévedés lenne elhinni, hogy a túlvilági utazások csak mostanában, a modern korban történnek. Ilyen kalandok voltak már a középkorban, sőt régebben is. Ezekről azonban nem a halálközeli állapotból visszatértek meséltek, hanem azok, akik szándékosan tették meg az utat.
A mai Írország területén, a Donegal megyében a mai Lough Dergben létezik egy tó, ennek közepén van egy kicsiny sziget, ezen egy barlang, amelyről azt tartották, hogy ott van a holtak birodalmába vezető bejárat.
Az első írásos emlék 1153-ból ered, amikor egy Owen nevű lovag bűneinek vezeklése érdekében úgy döntött, hogy ellátogat a barlangba. Később leírta, hogy egy szűk bejáraton átvergődve egy hatalmas kolostorban találta magát. Ott 15 fehérbe öltözött ember figyelmeztette a rá leselkedő veszélyekre. Ekkor hirtelen megmozdult a föld alatta és hangos sikolyoktól visszhangzó helyen találta magát. Démonok ragadták meg és vonszolták tovább, miközben iszonyatos kínzások jeleneteit láthatta maga mellett. A démonok Owent a pokol kapujába hajították, ő azonban Jézus nevét kiáltotta, mire a pokol egy lángnyelvvel kiokádta őt.
Ezután egy tűzfolyam fölött átívelő hídon keresztül folytatta útját. Nagy veszélyek közepette Owen egy földi paradicsomba ért, virágos rétre, amelyet papok népesítettek be. Két érsek felvezette egy hegyoromra, ahonnan megpillantotta az aranyként fénylő mennyei paradicsomot. A paradicsomból lángok áradtak, ezek fürösztötték a lovagot. A lángnyelvek nyaldosása Owen számára leírhatatlanul kellemes érzés volt. Már-már kigyulladt benne a vágy, hogy örökre itt maradhasson, amikor visszaröpítették az élők világába.
Owen túlvilági történetét 1180. körül egy bizonyos Sawtrey Henrik nevű ciszterci szerzetes jegyezte le. A lovag túlvilági kalandjáról szóló legenda egyre szélesebb körben vált ismertté, és ezzel együtt rohamosan nőtt a hely népszerűsége, bár a legtöbb zarándok csak a barlangban aludt, a túlvilágot csak álmában láthatta meg.
1411-ben egy magyar lovagmonda is keletkezett a túlvilági átjáróról. Vitéz Tar Lőrinc is elhatározta, hogy meglátogatja a Szent Patrik barlangja néven vált ismertté purgatóriumi bejáratot. Elmondása szerint a barlangi kápolnából egy aknaszerű mélyedés nyílott a mélybe, amely hirtelen vízszintesen kitágult és labirintusba ment át. Az ide leereszkedőket kénköves gőzök és gázok bódították el, és az előzetesen beléjük táplált rémmeséket újraélve maguk is elhitték, hogy látomásaik valóságosak.
Tar Lőrinc pokoljárásának nemcsak történeti, hanem szépirodalmi jelentősége van, mert a vízió irodalmi műfajként jelentkezik, amely valamennyi középkori elbeszélő alkotásnál – még a legendánál is – szabadabb volt. A költői fantáziát a lovagmonda felszabadította a vallási dogmák nyűgétől, engedte tévedni hőseit, kénye-kedve szerint utaztatta embereit, szárazon és vízen. Lőrincet a monda levitte a poklok fenekére és felemelte a mennyekig.
A Tar Lőrinc kalandjait megörökítő mű leírja, hogy miközben a vitéz szokott imádságaiba merült, egy sudár termetű, egész testében zöld ruhába öltözött férfi jelent meg előtte. Vállát vörös lepel borította és Lőrincet zsidó nyelven köszöntötte. A vitéz megkérdezte tőle, hogy ki ő, álomkép, vagy valódi követe az Úrnak.
Az angyal – mert a megjelent férfi az volt -, közölte, hogy egy útra vezeti, ott lesznek dolgok, amiket megláthat és vannak, amelyeket nem. Egyébként Mihálynak nevezte magát, az Édenkert őrének.
Lőrinc ezután faggatni kezdte, hogy meggyőződjön, hogy a jelenés nem egy bukott angyal, vagy a gonosz követe.
A lovag kérlelni kezdte emberségének őrét, hogy mutassa meg neki valamennyi elhunyt jótevőjének a lelkét, akiket nagyon régtől fogva szeretne látni. Tudni akarja, hogy azok a pokolban, a purgatóriumban vagy a paradicsomban vannak-e.
Ekkor a vitéz követte az angyalt a barlang bejáratához, amelyet egy kocka alakú széles nagy kő zárt le. Azon átkelve egy csigalépcsőn haladtak egy mérföldnyit. A lépcső végére érve a vitéz előtt isteni fényesség tárult föl, felhős égbolt és egy zöldellő síkság, amelynek sem széltét, sem hosszát nem láthatta.
Ezután egy völgyhöz értek, amelyben hatalmas lángoszlopok emelkedtek és a tűzben megszámlálhatatlan lélek gyötrődött. Az élő emberekhez hasonló lelkeket a legocsmányabb fogdmegek kínozták – meséli Lőrinc. A szenvedő lelkek között a vitéz fölfedezte valamennyi halottját, férfiakat, nőket egyaránt, szüleit, rokonait, barátait, jótevőit és gyermekeit – egyetlen egynek a kivételével.
Az angyal elmondta neki, hogy ez a purgatórium, itt tisztulnak meg az üdvösségre váró lelkek. Azok a bizonyos fogdmegek pedig nem mások, mint démonok, akik ellen az angyal először háborúzott, és akiket Luciferrel, a fejedelmükkel együtt letaszított a mélybe.
Lőrinc ezután azt az óhaját fejezte ki, hogy látni szeretné annak a barátjának a lelkét is, akit eddig nem látott, továbbá a poklot és a paradicsomot is. Az angyal azonban korábbi szavainak megfelelően azt válaszolta, hogy barátjának a lelkét most nem láthatja, mert ezt a kiváltságot az Úr megtagadta tőle. A poklot és a paradicsomot sem szabad most látnia, mert nem látogatott ide a vitéz kellő alázattal, bár töredelmes gyónás után és hittel van fölvértezve, jelenleg még nem láthatja ezeket a helyeket és barátját sem, mert Lőrinc még nem akarta elhagyni a múlandó világot.
Lőrinc megkérdezte Mihály angyalt, hogy akiket látott purgatóriumban, azok örök büntetésre vannak-e kárhoztatva, amire az angyal azt válaszolta, hogy ezek a lelkek nem bűnhődnek, mert ezen a helyen nincs reménytelenség, mint a pokolban, ahol viszont a teljességgel kialudt a megváltás reménye. A purgatóriumba Mihály kétszer hetente látogat el: vasárnap, amikor az Isten fia, az Istenember megszületett, és pénteken, amikor az Úr a bűnösökért meghalni méltóztatott. Ekkor megerősíti a purgatóriumi lelkeket, hogy hamarosan megkönyörül rajtuk az Isten.
A vitéz ezután megkérdezte az angyalt, hogyan lehetséges, hogy olyan sok szentmise-áldozat, alamizsnálkodás és kegyes cselekedet dacára lelkek mégis szenvednek a tisztítótűzben.
Az angyal szelíden válaszolt neki, hogy mint ahogy János evangélista a Jelenések Könyvében is írta, a meghalt lelkeket cselekedeteik követik. Az angyal ezután kivezette Lőrincet a barlangból, majd eltűnt, az égbe emelkedett.
A Szent Patrik barlangot a 15. században bezárták, így a mai látogatóknak meg kell elégedniük azzal, hogy a mai nevén a Station Szigeten háromnapos virrasztást és böjtölést tarthatnak.
Közép-Amerikában, a guatemalai maja indiánok teremtés történetében, a Popol Vuhban, Hunahpu és Xbalanque, a két hős fivér is ellátogatott az alvilágba. A mű leírja, hogy a Halál Ura számos próbának vette alá őket, több labdajátékot kellett lejátszaniuk az életükért. Az apjuk ugyanis már elvesztett egy ilyen játszmát és vele a fejét is. A fivérek azonban sikerrel jártak, a hideg házban, a kések házában és a vámpírdenevérek házában is letették a próbát, így a Halál Ura kiengesztelődött, és mindketten égi teremtményekké váltak.
FÁY Gábor

Kopogó szellemek
Viszonylag ritkán jelentkeznek

Gyakran megtörténik, hogy az éjszaka kellős közepén recsegő bútorhangra riadunk fel, vagy csikorgásokat hallunk, amelyek eredetét nem tudjuk megfejteni. Első gondolatunk ilyenkor, hogy szellemek vannak a lakásban, vagy a házban. Hangokat, csikorgást, zúgást a bútorok recsegését azért hallunk, mert valaki segítségünket kéri. Először azonban tisztáznunk kell, hogy milyen szellemforma jelentkezett. Lehet, hogy egy „közönséges” kísértettel van dolgunk, vagy esetleg egy kopogó szellemmel.
Régi házaknál, épületekben gyakran előfordul, hogy szellemjárással találkozunk, bár az újabb épületek is magukhoz vonzanak éjszakai látogatókat. Leginkább akkor, ha az épületet régi, felszámolt temető területén építették fel. Sok nyugtalan halott zavarhatja meg éjszakai pihenőnket ilyenkor, sőt még gyakrabban előfordul az is, hogy ezek a nyugtalan lelkek energiát vonnak el tőlünk, reggelenként fáradtabban ébredünk, mint amikor az előző este lefeküdtünk pihenni.
Első dolgunk tehát az kell, hogy legyen, hogy meghatározzuk a szellemjelenség okát. Ha „csak” egy vagy esetleg néhány szimpla kísértet bukkant fel lakásunkban, azok mindig másképpen viselkednek, napokig nem jelentkeznek, azután ismét zaklatnak bennünket éjszakai pihenőnk alatt. Ha azonban szellemjárást vélünk megtapasztalni, akkor ezt úgy állapíthatjuk meg, hogy azok a bizonyos entitások mindig ugyanazt a hanghatást vagy jelenséget váltják ki.
A kísértetek megjelenésének kiváltó oka az, hogy a kérdéses szellemi entitás képtelen elszakadni attól a helytől, ahová házunkat vagy tömbházunkat építették. Nincs annak tudatában, hogy halott, és mivel a földi fizikai világtól való elszakadásakor nem indult el azon a bizonyos alagúton a fény felé, ezért még a további szellemi síkokra sem volt képes eljutni. Úgy érzi, hogy lakásunkban vagy házunkban ismerős helyen tartózkodik, olykor feldühödik, hogy az élők – akiket ő egyenrangú társbérlőknek tart -, nem vesznek róla tudomást, igényeit nem hajlandóak teljesíteni, vagy azért haragszik, mert az ő saját területére mások hatoltak be. A kísérteteknek nincs időérzékük – hiszen az idő csak az élők fizikai világában fontos tényező -, ezért észre sem veszik, hogy haláluk óta eltelt már több év, esetleg évtized vagy talán évszázad is. Az is közrejátszhatott, hogy nincs tudatán az idő múlásának, mert halála hirtelen következett be, szerencsétlenül járt, esetleg meggyilkolták vagy házunk területén egykor csatamező volt ahol sok katona esett el.
A kísértetjárásnak lehet olyan formája is, amit a szó szigorú értelmében véve csak egy entitás okoz. Ez általában ismétlődő jelenség, például azt halljuk, hogy egy láthatatlan lépcsőn valaki lefelé fut. És ez a jelenség minden éjszaka, akár többször is megtörténik.
Ilyen eseménynek érdekes példája lehet egy skóciai kastélyban lejátszódó folyamat. Egy szürke nő időnként végig szalad a földszinti teremben és megszállottan az ajkát csipkedi. Mást nem csinál.
Megtörténhet, hogy egy lakásban különös kopogásokat lehet hallani, recsegéseket, csattanásokat. Előtűnnek tárgyak, röpködni kezdenek és később az egész lakásban iszonyú felfordulás történik, röpködnek a tárgyak a levegőben.
Egyes parakutatók szerint az ilyen esemény nem más, mint poltergeist-jelenség. A szó német nyelvből ered, mert a „polter” szó zajt jelent, a „geist” pedig szellemet. Tehát olyan szellemi tevékenység, amely nagy zajjal jár. A parapszichológia egy betűkóddal is ellátta ezt a jelenséget: RSPK, amely ismétlődő, spontán pszichokinézist jelent. A jelenség magyar elnevezése: kopogó szellem.
Ezt a rejtélyes paranormális jelenséget már igen régóta ismerjük, a 12. században jegyezték le először, behatóbban 1599-ben vizsgálták. Jellegzetessége az, hogy a különös jelenség alatt titokzatos csattanások, hangos reccsenések hallhatók, kellemetlen szagok járják be a házat, közben bútorok mozdulnak meg, hideg áramlatok tapasztalhatók, megmagyarázhatatlan hangokat lehet hallani, tárgyak tűnnek el, majd megjelennek újra és az emberek, akik ott élnek, akaratukon kívül a levegőbe emelkednek.
A feljegyzések szerint igen látványos és aránylag hosszú kopogó-szellem jelenség zajlott le Angliában, London közelében 1977. augusztusa és 1978. szeptembere között. A házban egy asszony élt két gyermekével és egy év alatt közel 1500 spontán pszichokinetikus tevékenységet tapasztalt meg. A jelenséget pszichológusok, szociális gondozók, rendőrök, logopédusok és két parakutató is vizsgálta, de okát nem tudták felfedni. A furcsa dolgok azután, amilyen gyorsan jelentkeztek, olyan gyorsan el is múltak. Egyébként a kopogó-szellemekre jellemző, hogy csak rövid ideig, néhány napig vagy hétig tevékenykednek és utána megszűnnek.
A kopogó-szellem jelenség talány. Kapcsolatba lehet hozni a szellemvilággal, de a háziak esetleges pszichokinetikus képességével is. Mind a kettő mellett nagyon sok érv szól és ezért a kivizsgálásra nagy szükség van. Lehetséges, hogy az elhunyt emberek szellemei tárgyrepkedés és kopogó hangok keltésével akarják felhívni élő hozzátartozóik figyelmét arra, hogy a túlvilág létező tény és ők képesek átjárni egyik világból a másikba. De az is lehet, hogy élő családtagjaikat akarják figyelmeztetni valamire. Az is érdekes, hogy a kopogó szellemek leggyakrabban összezavarodott lelkivilágú kamaszok vagy mániákus felnőttek jelenlétében jelentkeznek. A holdkórosság és a nagy szorongás is fontos tény lehet az ilyen rejtélyes tevékenység áldozatainál. Feszült idegzetű, vagy traumákkal telített életmódú embereknél gyakran tapasztalható kopogó szellem-jelenség. Azt is megállapították már, hogy némely házban, illetve lakásban, ahol feltűnt ez a jelenség, régebben emberek által elkövetett erőszakos cselekmények játszódtak le, gyilkosságok voltak, kínoztak embereket.
A kutatások jelenlegi állása szerint ilyen paranormális esetek túlnyomó részében szexuális energiákra lehet gyanakodni. A 19. században végzett vizsgálatok szerint a jelenségek középpontjában majdnem mindig serdülőkorú lányok álltak. Így született meg az a gondolat, hogy esetleg bizonyos fiatal lányok olyan nagy mennyiségű energiát képesek összpontosítani, hogy képesek asztalokat elmozdítani, rémisztő hangokat produkálni, tárgyakat eltüntetni és elővarázsolni azokat a semmiből. Manapság is sok eset kötődik kamaszlányokhoz.
Egy kopogó szellem jelenléte nem téveszthető össze másfajta szellemjárással. A kopogó szellemek munkája mindig rendkívül zavaró, hangos és idegesítő. Mindig tárgyak mozgását lehet megfigyelni, tányérok vágódnak a falhoz vagy ablaktáblák rázkódnak maguktól, ablakok és ajtók nyílnak-csukódnak.
1970-ben két pszichológus számítógéppel elemezte Angliában a kopogó szellem-jelenséget. 1800-tól napjainkig tanulmányozták az eseteket és megállapították, hogy a jelenségeknek 63 általános jellemzője van. Százalékarányok szerint csoportosították a történeteket és megállapították, hogy a jelenségek 64 százalékában csak kisebb tárgyak mozdultak el, 58 százalékában a jelenség éjszaka zajlott le, 48 százalékban csak kopogás hallatszott, 36 százalékban nagyobb tárgyak mozdultak el, az esetek 24 százalékában a jelenség több mint egy évig tartott, 16 százalékuk kapcsolatban állt a házlakók viselkedésével, 12 százalékában a jelenség során nyitódtak-csukódtak az ajtók és az ablakok.
Egy másik pszichológus a jelenségek tanulmányozásával megállapította, hogy az élőkhöz kapcsolódó kopogó szellemek megjelenése általában ok nélküli, és igen gyakran durva kimenetelű, amikor azonban a jelenségeket a szellemvilág képviselői váltják ki, nem kísértetek, akkor azok bizonyos okkal történnek, nappal játszódnak le és nem durvák.
FÁY Gábor

Médiumok
Sok fajta van belőlük

A mediális közlések fogadásakor, a szeánszokon, a szellemtani körökben, elengedhetetlenül szükséges, hogy a túlvilági szellemi tanító mellett jelen legyen egy evilági médium is, aki képes „fogni” a tanítást, és azt szóban elmondani vagy leírva bemutatni a spirituális kör tagjainak. De egyáltalán kik is azok a médiumok?
Médiumnak nevezzük azt a személyt, aki pszichikai érzékenységgel bír és ennek folytán képes a szellemekkel érintkezni, és akin keresztül szellemek megnyilatkoznak. Vannak közöttük többfélék, közülük sorolunk fel néhányat.
A médiumok nagyobb része beszélő. Ezek általában nem is hallják a szöveget, amit felmondanak, mert a szellem a beszélő szervekre hat – akárcsak az író médiumoknál a kézre. Előfordulhat azonban, hogy a médium nem tolmácsolja hűen az üzenetet vagy a tanítást, mert bár érti azt, amit hall, viszont képzettsége nem akkora, hogy a kapott üzenetet hűen és érthetően tolmácsolja.
Ennek ellenére, - ez általánosságban van így -, a médium szellemi szintje majdnem azonos a közlő entitás képzettségével, de még a legjobb médiumok is csak 70-80 százalékos tisztasággal képesek átadni az üzeneteket. Sokszor azonban a médiumok is csak 20-30 százalékos tisztasággal közlik a tanításokat.
A beszélő médiumok a sugallatokat belső gondolatokként érzékelik, Így érintkeznek a szellemmel. A szellem pedig nem a fizikai testre hat, hanem az élő ember lelke által az agyára. Az így megfogalmazott gondolatok kerülnek a médium hangképző szerveire, a kezére vagy más érzékszervére.
Vannak olyan érzékeny személyek, akik a szellemvilág képviselőnek megnyilatkozásait automatikusan írják. Ez a jelenség akkor jön létre, amikor a szellemek irányítják a médium kezét, és ő ceruzával, írógéppel vagy a számítógép billentyűzetével jegyzi le a tudat alatt hallottakat. A médium nincs tudatában annak, hogy tartalmilag mit ír, csak a szeánsz végén, amikor a jegyzeteket visszaolvassák, akkor válik tudatossá benne a leírt szöveg.
A médium az automatikus írást transz állapotban végzi. Ezt kétféle képen tudja rögzíteni. A létrejövő gondolatokat, vagy a gondolatokat kifejező hangokat leírja – mintha diktálnának neki. De az író médium keze azonban önállóan is mozoghat, a kéz szinte függetleníti önmagát és így írja le az üzeneteket. A leírt szöveget a szeánsz végén elemezni kell, ugyanis a tiszta forrásból érkező üzenetek bár folyamatosan érkeznek a médiumhoz, ezek a mondatok vagy gondolatok azonban nem mindig értelmesek, mert a „diktálás” túl gyors volt.
A médiumok olykor olyan dolgokat is leírnak, vagy olyan képeket rajzolnak le, amelyek nem állnak összhangban képességükkel. Gyakran más kifejezéseket mondanak ki hangosan, más szavakat vagy mondatszerkezeteket vetnek papírra, amit általában a megszokott, mindennapi életükben nem használnak. A zenei médiumok például képesek minden tudás nélkül hangszeren játszani, énekelni vagy kottát leírni. Előfordult már, hogy a zenei médium több ember hangján is énekelt, mert sorban átengedte hangképző szervét a nyilatkozó zenélő vagy éneklő szellemnek, szellemeknek. Néhány évvel ezelőtt Magyarországon is járt egy ilyen médium, aki régebben elhunyt híres énekesek hangján dalokat adott elő, de amikor transz állapotából kijött, képtelen volt egy közönséges dal eléneklésére is.
Az író médiumok csoportjába tartoznak a festő és a rajzoló médiumok is. Ilyenkor a médium kezét a szellemi erő irányítja, aki a médiumot használja művészetének átadására. Sok esetben a médium csukott szemmel fest, vagy rajzol, mivel kezét tulajdonképpen egy láthatatlan erő irányítja. Gyakran előfordul, hogy a médium által papírra rajzolt vagy festett kép fejjel lefelé készült el. Ennek az oka az, hogy a szellem, aki a médium kezével alkotott, a médiummal szemben helyezkedett el, ezért ezek az alkotások fejjel lefelé készültek.
A médiumnak transz állapota, amikor kapcsolatban áll a tanító szellemmel, hasonlít a félig alvó-félig tudatos állapothoz. A transz mélysége ugyanis lehet felszínes vagy mélytransz, de létrejöhet hipnotikus módon, vagy spontán módon.
A médiumok között vannak úgy nevezett transzmédiumok is. Ezek olyan pszichikailag érzékeny személyek, akik egy időre, átmenetileg, szándékosan elveszítik tudatukat, hogy megszállhassák őket a kommunikációra hajlandó, vagy gyógyítani vágyó szellemek. A médium átengedi testét egy szellemi erőnek és ekkor a „megszálló” szellem irányítja a médium fizikai testét. Az ilyenfajta médiumitás azonban nagyon veszélyes, mert ha a közlést végző szellemet fizikai létében valamilyen sérülés érte, azt átviheti a médiumra. Itt nemcsak a pszichikai sérülések jöhetnek számításba, hanem a fizikaiak is. Nemrégen, amikor a tragikus körülmények között elsüllyedt Kurszk orosz tengeralattjáró legénységével lépett kapcsolatba a médium, a közlés végén majdnem megfulladt, mert a kapcsolatot felvevő szellem, fizikai létében is a közlés végén megfulladt. Ezt mi is hallhattuk, és a körvezetőnek kellett a médiumot transzállapotából kivezetni.
A médiumok között vannak látók is. Ezek látják azt a szellemet, akinek üzenetét tolmácsolják. Sok médiumi képességgel rendelkező személy éber állapotban is képes látni a nem fizikai létben létező entitást, ekkor már a látomása tudatosul benne, emlékezni fog rá. Legtöbb esetben azonban még a látó médiumok is csak transz állapotukban érzékelik a szellemet, és ilyenkor csak azt mondják el, amit harmadik szemükkel érzékeltek.. A látó médiumok ugyanis a harmadik szemükkel érzékelik a szellemet, így becsukott szemmel is képesek előadni a látottakat.
A látó médium csak azt a szellemet látja, amely figyelmének középpontjába került. Ilyenkor a médium leírhatja a szellem fizikai jellemzőit, kinézését, hogy a rokonok, vagy az ismerősök felismerhessék. Ezeket a médiumokat halottlátóknak is nevezik.
A médiumok között sok a tökéletlen. Az ostromlott médium például csaló, vagy alantas szándékú szellemekkel van körülvéve, és tőlük képtelen megszabadulni. Az elámított médiummal a csaló szellemek visszaélnek, mivel ezek a médiumok képtelenek megítélni a szellemek megnyilvánulásait, ezért meg vannak tévesztve. A könnyelmű médiumok képességüket nem veszik komolyan, és csak szórakozásból rendeznek szeánszokat. A közönyös médiumok a szellemek által közreadott tanításokból semmit sem tanulnak, életmódjukon, gondolkodásukon semmit sem változtatnak. A büszke médiumok nem adják tovább a közléseket, a tanításokat maguknak tartják meg. Ilyenek az önző médiumok is, akik képességüket szintén maguknak tartják, a kapott tanítást nem osztják meg másokkal. Az ingerlékeny médiumok a velük kapcsolatos bírálatokat visszautasítják, az üzeneteket megdönthetetlen igazságként kezelik és másfajta tanítást nem fogadnak el.
A tökéletlen médiumokhoz tartoznak még a kapzsi médiumok is, akik képességük gyakorlását megfizettetik. Habár nem vehető rossznéven, ha szegény emberek magasztos képességüket létfenntartásra használják. Előfordult már, hogy maguk a szellemek utasították a médiumot, hogy szeánszukat fizettessék meg, sőt még az árat is meghatározták. De ha a médium visszaél a helyzetével, kapzsivá válik, több pénzt követel, mint amennyit a szellemek meghatároztak neki, a szellemek megvonhatják tőle a mediális közlekedést, bezárják előtte a mediális csatornát. Ilyenkor fordul elő, hogy a médium pénz vagy honorárium reményében saját kitalációját adja tovább. Ez azonban már csalás.
FÁY Gábor

Most pár napig Óvári Anna medális írónő barátom írását fogom megosztani Veletek.
Sajnos Anna pár éve eltávozott a fénybe!


Theodor tanításai

Közreadja: Óvári Anna


Kedves Mindenki!

Az életem rövid összefoglalása is igen hosszadalmas olvasmány lenne, így nem is kezdek bele. Csak megemlítem, hogy mindig azt tettem, amit az élet mint megoldandó feladatokat tárt elém: tanulás, házasság, albérlet, gyereknevelés, otthonteremtés, hivatali munka.
Három évvel ezelőtt megérintett a csoda. Váratlanul az univerzum láthatatlan csatornáin keresztül megszólalt Theodor és üzeneteket kezdett diktálni. Szavait egymás mellé írtam, amelyek értelmes mondatokká, tartalmas üzenetekké formálódtak. Teleírtam négy oldalt, leraktam a ceruzát. Nem tagadom, nagyon meglepődtem. Ésszel fel sem tudtam fogni, mi történt velem. A szöveget olvasgattam, majd megpróbáltam tudatosan keresni a kapcsolatot. Párbeszéd alakult ki közöttünk. Felemelő válaszaiból sugárzott a megértés, a türelem, a jóság, a nagyrabecsülés, a szeretet. Az első élményem után tudatosan próbáltam felvenni a kapcsolatot. Csak arra kellett ügyelnem, hogy a saját gondolataimat elhessegessem. Meghallottam egy szót. Leírtam. Fogalmam sem volt, mi lesz a folytatás. A szavak mondattá fejlődtek, értelmes sorok formálódtak, gyűltek a papírlapok. Üzenetek formálódtak, amelyek abban segítenek minket, hogy tudatosabban tudjuk vállalni az életünket. Egyszer csak váratlanul azt mondta: “imakönyvet írunk…”, és máris diktálta a tartalomjegyzéket, a bevezetést valamint a teljes művet. Így született meg az “Imakönyv ateistáknak” c. könyv, amely az Édesvíz Kiadónál 1999-ben jelent meg. A cím sokkoló hatású volt, rögtön tiltakoztam, majd a következő választ kaptam:

"Mindenki ateista, aki nem ismeri fel, hogy őbenne Isten lakozik. Isten nem a mennyekben ül és uralkodik, hanem szétszórtan él minden teremtményében. Valamilyen szinten mindenki ateista, aki Istent önmagán kívül keresi. Az igazi teista tudja, hogy Isten fényét (energiáját) magában hordozza, úgy hívjuk: Szeretet. A Szeretet körülöleli, fenntartja és élteti a Világot. (Isten, Igazság, Fény, Egyensúly, Rend, Értelem, ezek azonos fogalmak. Talán a legérthetőbb, ha az Egyensúly fogalmánál maradunk.) Az ember vagy Egyensúlyban van, vagy egyensúlyát elvesztve él. Aki Egyensúlyban van, békében, megelégedésben él, és bármit tesz is szeret. Ha az ember kizökken az Egyensúlyból, elhatárolja magát, falakat épít maga köré, amelyek eltakarják a fényt. Sötétségben (tudatlanságban) zűrzavar keletkezik, az embert elfogja a bizonytalanság, a félelem. Félelemben nem lehet szeretetteljes életet élni, vagyis visszatalálni az Egyensúlyba. Mivel a falakon belül nem látszik a fény, sokan azt hiszik, a fény nem is létezik. A sötétségben élés szenvedéssel jár. A fájdalmaktól egyetlen módon lehet megszabadulni: tudatossággal. A tudatosság réseket vág a kőfalakon és átszűrődik a fény. Ahol a fény megjelenik, ott visszaáll az Egyensúly.
Az ember teljes szabadságot élvez abban, hogy eldönthesse, szeretetben (megelégedésben), vagy félelemben (fájdalomban) szeretne élni. A döntés meghozatalára (saját magad és a világ megváltására) minden pillanatban megvan a lehetőség."



A könyv arról szól, hogy gondolatainknak, szavainknak és tetteinknek teremtő ereje van, amelyek által mindent elérhetünk és azzá válhatunk, akivé szeretnénk lenni. Sorsunk alakulása nem a bizonytalan események függvénye, hanem az életünk minőségétől függ. Az életünk olyan minőségű lesz, amilyen lényünk kisugárzása, vagyis gondolataink, szavaink és cselekedeteink energiája, rezgésszintje. Kisugárzásunk belülről kifelé indul, bejárja az univerzumot, mindenkire és mindenre hat, majd visszatér hozzánk, olyan körülményeket teremtve, hogy azt tapasztalhassuk meg, amit mi magunk okoztunk. Így a "ne okozz másnak kárt" és a "viselkedj mindenkivel úgy, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak" felszólítás a saját érdekeinket szolgálja, hiszen mindig azt kapjuk vissza, amit adunk. Rajtunk múlik mire gondolunk, miről beszélünk és mit teszünk. Ha ezt belátjuk, életünk nem sorscsapás, tragédiák és problémák színtere többé. Rájövünk, hogy sorsunk alakulása a mi kezünkben van. Tudatosságra van szükségünk ahhoz, hogy vállaljuk a felelősséget saját sorsunk teremtéséért.

"Megengedsz-e minden cselekedetet magadnak? Ugye fel tudsz sorolni rengeteg dolgot, amit soha nem engednél meg magadnak. Ezek az előző valakivé válás választásának és folyamatának az eredményei. Amiket most megengedsz magadnak, azok a legutolsó önmagadról alkotott képed eléréséhez szükséges eszközök. Vagyis aki szeretnél lenni, annak az igazi lénynek elkészítéséhez szükséges "szerszámok kincsestára". Amiket most cselekszel, ahogyan a problémáidat kezeled és megoldod, az vagy Te pillanatnyilag. Ahogy a dolgokat megteszed, olyan fokon létezel. Nincs rangsor. Minden cselekvés egyenrangú --- egy-egy lépés előre a létezés különböző lépcsőfokára. A lépcső csak felfelé vezet. Ezt tudnod kell akkor is, ha olyan embert látsz, aki szerinted nem helyes dolgot cselekszik. Nem tudhatod, hogy hány lépcsőfokot ugrott ezzel az úgymond rossz magatartásával. Képzeld el, milyen mélyről kellett indulnia, ha ezzel a tettével előbbre jutott. Tiszteld érte! Tiszteld a vándorokat, az utakat és minden lépcsőfokot!
Ugye azzal már egyetértesz, hogy aki szeretnél lenni azt te gondolod ki, hogy nincs rád erőszakolt sors? Akkor ugye olyan valaki sincs, és olyan helyzet sincs, akit vagy amit a mostani helyzeted miatt okolnod kellene? Ha erre rájössz, egy óriási dolgot felfedezel fel.

A tegnap terve állítja eléd a ma feladatait. Oldd meg a mai feladatokat, és ha a mostani körülményekkel nem vagy megelégedve, ne azzal foglalkozz, hogy mit csináltál rosszul eddig, hanem gondold át és szőjjél új terveket. Formáld meg magad újra, használj új színeket, új formákat, friss tónusokat, gazdagabb környezetet! Képzeld magad új helyszínre, új társaságba, ahol jobban érzed magad, ahol jobb a légkör, ahová szívesebben tartozol! Gondolj hálával előző önmagadra, mert nélküle nem itt tartanál. Mivel kinőtted a régi ruhát, szeretettel szabjál újat, amiben jobban érzed magad. Fogadd magadba a saját magadról alkotott új képedet! Ezzel a képpel vonzod magadhoz a megvalósításához szükséges összes helyzetet. Ne szitkozódj hát, ha valami nehézségbe ütközöl. Tudd: azért van, hogy célodat elérd, enélkül nem érheted el azt, akivé válni szeretnél. Minden apró részlettel azon munkálkodsz, hogy azt a képet valósítsd meg, amit elképzeltél. Minden érted van --- ugye érted. "

"A te Istened a Gondolat- Szó -Cselekedet Istene. Ha te gondolkozol, beszélsz és cselekszel, akkor magadban hordozod a saját Istenedet, tehát a te Istened benned lakozik. Akkor legjobb lesz, ha a magadban lakó Istenhez imádkozol. Mivel Istened benned lakozik, egyszerű a helyzeted, mert állandóan veled van. Nem kell külön elutazni szentséges helyekre, hogy megtaláld. Ez eddig praktikus is lenne, csak az a baj, hogy ezt nem hiszed el. Mert Isten szerinted valami magasztos csoda, aki nem alacsonyodhat le odáig, hogy beléd költözzön. Túlságosan egyszerűnek tartod magad a magasztos csoda befogadásához. Márpedig, kedves Barátom, a Magasztos Csoda már akkor benned volt, amikor megszülettél. Amint már mondtam, a Magasztos Csoda szétszórta magát a teremtés pillanatában. Isten megfelelőnek tartott arra, hogy egy kis darabkáját rád bízza. Sőt annyira nagyra tart téged, hogy azonosítja magát veled. Ha Isten így megbecsül, te miért nem fogadod el saját magad, miért nem hiszed el önmagadról, hogy alkalmas vagy a hordozására? Azért, kedves Barátom, mert még nem bizonyosodtál meg felőle, hogy ott létezik önmagadban, mert még nem látod a belső fényed világosságát. Egyelőre egy pici lángocska pislákol, de magában érzi az isteni ragyogás erejét. Ezt a ragyogást pedig te fogod biztosítani számára azzal, hogy eloszlatod felette a sötétséget. Minden szándékos vagy tudattalan cselekedet, ami az isteni tulajdonságot engedi kibontakoztatni, egy kis fénnyel gazdagítja Isten világosságát benned. Egy szép napon te is kénytelen leszel észrevenni és akkor majd hiszel. Addig is kapsz jeleket --- ahogy eddig is kaptál ---, hogy nem vagy egyedül. Ilyenkor valami gyengéd melegség, áldott nyugalom, valami megmagyarázhatatlan, látszólagos ok nélküli boldogság árad szét benned. Ez a kis fényecske öröme, a hála kifejezése irányodba, az együvétartozás titkának ereje, ami még tudatlan benned, de működik."…
"Ha akarod, újra kezdheted az életedet, megváltoztathatod a sorsodat, a körülményeidet. Természetesen csak a jövőről beszélek --- ami volt, megtörtént ---, méghozzá pontosan úgy ahogy akartad, vagy ahogy a félelmeid akarták. A félelem is energia. Tudod: minden energia megvalósul. Ha kigondolsz valamit, de azon nyomban félni kezdesz az ellenkezőjétől --- és azt gyakrabban választod, mint az eredeti terved --- akkor az valósul meg. Vigyázz tehát, hogy mire gondolsz és mit beszélsz, mit cselekszel.
Ha tudatosan választod a félelem nélküli teremtést, akkor minden sikerül --- nem lesz ami ellene dolgozzon. Legyen bátorságod a tudatossághoz és minden "megadatik néked".

Most, hogy már tudod: minden vágyad teljesül, ne légy elkeseredve! Tudom, az első öröm után hatalmas felelősség zúdul rád. Mi lesz, ha nem lehet tovább másra fogni a szomorú sorsod okát, ha nem tudsz senki mást hibáztatni azért, hogy itt tartasz? Kénytelen leszel szembenézni saját magaddal. Kényelmesebb álláspont volt az előz, viszont ha a saját sorsod kormánykereke a saját kezedben van, vajon mi akadályoz meg abban, hogy arra tekerd, amerre jónak látod? Tisztában kell lenned saját céljaiddal. Nem lesz majd elég egyik napról a másikra tétlen szemlélődéssel figyelni, mit hoz a holnap. Szeretnélek megnyugtatni, barátom: ez nem tragédia. Ellenkezőleg, éppen felemelő érzés. Látod, eljött az ideje, hogy másképp gondolkozz és másképp élj. Eddig mást okoltál, más tartott a karmai között, melyből nem tudtál kiszabadulni. Ha nincsenek karmok többé, szabad vagy. Tiéd a világ és te vagy a világé. A világnak nagy szüksége van rád, mert csak általad tudja megvalósítani és fenntartani önmagát. Ugyanez történik veled is. Te is csak a világgal egyetemben tudod megvalósítani önmagadat, mert nem lehet elkülönülten élni. A világ és Te EGY-ek vagytok. Ha a világ Te vagy, akkor mindennel rendelkezel, amivel a világ. Használd ki ezt a lehetőséget! Ne hagyd felülkerekedni az érzést magadban, amit a félelem diktál! Engedd “áramolni” magadban a Szeretetet, amely kitárja a karodat, és hagyja, hogy minden átfolyjon rajtad. Mihelyst utat nyitsz az áramlatoknak, utat engedsz az életnek is. Így éred el az örök létezés tudatát. Az örök létezés mindig is a tiéd volt, van és lesz, de a tudatosság új távlatokat nyit: szárnyalásodat már semmi nem állíthatja meg."


"Minden cselekedetedet vagy a szeretet vagy a félelem vezérel.
Rajtad áll, hogy melyiket választod."
Theodor


folyt.köv...


folyt.köv....

A Csoda folytatódik...

Theodor jelentkezése megváltoztatta az életem. Azóta hivatásomnak tekintem az üzenetek továbbítását. 2002 elején jelenik majd meg a második könyv: "A félelem hatása az életre", amely segít minket abban, hogy észrevegyük, gondolatainkat, szavainkat és tetteinket vagy a szeretet vagy a félelem nevében tesszük meg. A félelem elhatárol a szeretettől, ami fájdalommal jár. A fájdalom nem a természetes állapota az embernek. Aki félelemben él, igazi céljai és tervei ellen dolgozik, és azt hiszi, az élet küszködés, harc, amelyben állandó védekezésre szorul. Aki így él, zaklatott, ideges, agresszív, mert érzi, hogy erőtlen. Észre kell vennünk, minden félelem diktálta viselkedés mögött a kétségbeesett embert, és meg kellene hallanunk segélykiáltását a Szeretetért.
A könyv gyakorlati tanácsokat ad, hogyan vehetjük észre az idegesség, drukkolás, aggodalom, félelem első jeleit. Megfutamodás helyett meg kell tanulnunk a félelmekkel szembe nézni, és közben analizálni az érzéseinket, hiszen csak így lehet “legyőzni" azokat. Útmutatót kapunk, mit kell tennünk, ha már benne vagyunk a fájdalomban, hogyan kezeljük aggodalmainkat saját sorsunk, a gyermekeink, a családunk, az emberiség, a környezetünk, a Föld, a világ jövője miatt. Segít rávilágítani a kommunikációs nehézségek, az önbizalomhiány, a bizonytalanság, a halogatás, a gyengeség, a döntésképtelenség, a megfelelni akarás, a neheztelés, a bosszú, a kilátástalanság, az elutasítás, a szeretetlenség, az egyedüllét, a feleslegesséválás, a szerelmi csalódás, a féltékenység, az ítélkezés által kialakult fájdalmak okaira. A mindennapjainkban előforduló nehézségek ok-okozati összefüggéseit bemutatva tanácsokat kapunk, milyen úton lehet a fájdalmakat megelégedéssé alakítani.
Mindannyian egyediek, utánozhatatlanok vagyunk, máshonnan érkeztünk, máshol tartunk, de a célunk ugyanaz: fejlődni szeretnénk. Fejlődni csak tapasztalatok megszerzése útján lehet. Tapasztalatokhoz teremtésre van szükség. Teremteni csak a fizikai világban lehetséges. Fizikai testünk rá a bizonyíték, fejlődni - teremteni - vágytunk, ezért vállaltuk a megszületést.
Gondolatainkkal, szavainkkal és tetteinkkel teremtünk. A fizikai tettek mellett az is megvalósul, amire gondolunk, amit kimondunk, mert gondolatainknak és szavainknak is teremtő ereje van. Nem mindegy, mit gondolunk, miről beszélünk, mert a negatív gondolat éppen úgy megvalósul, mint a pozitív, és még a viccelődés is. A teremtésben nincsenek előjelek: nincs “jó” vagy “rossz teremtés”, csak simán teremtés létezik.

A teremtés célja a tapasztalatszerzés. Az eddigi tapasztalataink alkotják jelenlegi tudásunkat (intelligenciánkat), amelynek megfelelően szemléljük a világot, és benne saját magunkat. A Mindenség (az Egység, az Egy) részei vagyunk. A világot annyi féleképpen látjuk, ahányan vagyunk, mert mindannyian más tapasztalatok (más tudás) alapján szemlélődünk. Tapasztalatainknak megfelelően tágul a horizontunk, szélesebbre tudjuk tárni a Mindenségre nyitott ablakunkat, és ezáltal nagyobb szeletét látjuk a VILÁG-nak. Tudásunk minden pillanatban gyarapszik, amelynek birtokában magasabb minőségű életet élhetünk.
Minden gondolattal, szóval és cselekedettel döntést hozunk egy cél érdekében: mit szeretnénk elérni, kivé szeretnénk válni. Döntésünkkel kijelölünk egy láthatatlan utat, amin rajta lesznek azok a valóságos feladatok, amiknek megoldásán keresztül elérhetjük a célunkat. Soha nem az út a fontos - nem a feladatok a lényegesek -, hanem az, hogy HOGYAN oldjuk meg őket. A HOGYAN-ban van benne az eddigi tudásunk. Ez nem minősítés. A Világ azt várja el tőlünk, hogy jelenlegi tudásunk szintjén oldjuk meg a soron következő feladatainkat. Sok tapasztalatot gyűjtöttünk már össze előző és jelenlegi életünkben. Ezekkel mind rendelkezünk. Fogadjuk el magunkat egy örök létben létező tanulónak, és legyünk hálásak magunknak a tanulóévekért.
Az Egységben minden mindennel összefügg. Saját fejlődésünk az emberiség, bolygónk, az univerzum, az Egység javát is szolgálja. Így a soron következő feladatunk megoldása egyben az Egység sorsának felelősségvállalása is. Vállaljuk hát saját hozzájárulásunkat!
Sokan nem találják az útjukat, mert az útkeresés teremtésével voltak/vannak elfoglalva. A figyelmet nem a keresésre, hanem a MOST feladatára kellene koncentrálni. Ha száz százalékig benne vagyunk a pillanatban - figyelmünk nem kószál el a múltba vagy a jövőbe - akkor erőnket nem forgácsoljuk szét, meg tudjuk oldani a feladatunkat. Mivel minden egyszerre történik, tapasztalatunk azonnal intelligenciánk részévé válik, így a következő pillanatban magasabb minőségű teremtésre leszünk képesek.
Teremtés közben figyeljük magunkat. Ha aggodalmat, bosszúságot, csalódottságot, félelmet érzünk, akkor elkószáltunk. Vegyük észre, hogy mindezek az érzések csak figyelmeztetések arra, hogy figyelmünket irányítsuk vissza a feladatra. Ha a feladatra koncentrálunk, rajta vagyunk az utunkon. Ekkor örömet, boldogságot, megelégedést érzünk. Ha úgy érezzük, az életünk küzdelem, sorsunk nehézségekkel teli, akkor tévelygünk, ha mindezeket feladatoknak látjuk, akkor a helyünkön vagyunk, függetlenül attól, milyen úton állunk.
"Nincs emberi élet félelem nélkül. Valamilyen fokon mindenki fél, aki nem a szeretetben él, de senki nem tud tovább félelemben élni, aki észrevette, hogy abban él.

Bármit gondolunk, mondunk vagy cselekszünk, azt vagy a szeretet vagy a félelem vezérli. A szeretet békességet, megelégedést hoz, a félelem háborúságot, fájdalmat okoz. Rajtunk múlik, melyiket választjuk. Saját megrögzött nézeteink, rugalmatlanságunk, elvárásaink hatására negatív gondolatok, szavak és tettek keletkeznek, amelyek természetes közegünkből --- a szeretetből --- kizökkentenek. Az elhatárolódás nyugtalanságot, egyensúlyvesztést (bánatot, békétlenséget) okoz és fájdalommal jár. Minden fájdalom figyelmeztetés arra, hogy tegyünk valamit az egyensúlyi helyzet visszaszerzése, vagyis az elhatárolódás megszüntetése érdekében. Tudatosságra van szükségünk ahhoz, hogy bátran szembe nézhessünk félelmeinkkel. A tudatosság fény, amely rávilágít a félelmek árnyaira és elnyeli azokat. A félelmek tulajdonsága, hogy csak a sötétben létezhetnek. Mások félelme (barátságtalan, ellenséges, agresszív viselkedése) mögött észre kellene vennünk a bajba jutott egyént, és meg kellene hallanunk segélykiáltását a szeretetért.
Eredeti küldetésed az, hogy örömöd legyen, boldogan éld az életed, élvezd, amid van, és amit adsz. Boldogságra születtél. Minden energia és erő abban segít téged, hogy az eredendően neked adott boldogságot tartósan birtokold --- a baj ott kezdődik, hogy ezt valamilyen szinten elfelejtetted. Pedig természetes közeged a Szeretet, a Fény, amely körülölel. Ha a félelemérzés hatalmába kerít: vastag kőfalat építesz magad elé, elszigeteled magad, beborít a sötétség, összeszűkülsz, megkeményedsz. Az emberek többsége annyira körbeépítette magát, hogy lassan külön kurzusokon kellene oktatni, mit jelent az önzetlen, ,,politikamentes” szeretet. Az sem egyértelmű, ha azt mondom: a szeretet közege olyan, amiben állandó örömöt, boldogságot, megelégedést érzel. Ahány ember, annyiféle boldogság és megelégedés létezik. Nézz körül, ki minek örül, és meg tudod állapítani, kinek milyen fokú a jelenlegi tudása a szeretetről. Hát még ha arról kezdenék beszélni, hogy a szeretet nem is érzés, hanem állapot, akkor még több értetlen arcot látnék. Nehéz arról beszélni, amit mindenki másképpen lát. Inkább abban próbálok segíteni, hogy le tudd bontani a félelem kőfalait, hogy a sötétségből a fényre kerülhess.

Sokféle alapanyagból lehet falat építeni. Van, aki azt hiszi: sorsát ráerőltették, ezért nehéz helyzete miatt másokat okol. Pedig a sors: következmény --- nem ok, hanem okozat. Ha megelégedett vagy, hamarabb hiszel ebben. Tudom, nehéz helyzetekben az ember nem szívesen gondol arra, hogy egy korábbi, saját maga által meghozott döntés juttatta jelen körülmények közé.
Tudatos figyelemmel félelmeiden felülkerekedhetsz. Semmi egyebet nem kell tenned, mint tudatosan figyelned a negatív gondolataidat. A gondolatok jönnek-mennek, egyikkel se azonosulj! A gondolat nem Te vagy. Szemléld úgy, mintha az országút széléről figyelnéd az elsuhanó autókat, amelyekkel soha sem azonosítanád magad. Hasonló módon --- kívülről --- kövesd figyelemmel a cikázó gondolatatokat. Hagyd őket száguldozni. Ne stoppold le egyiket sem. Ne vedd fel a kapcsolatot a negatív gondolatokkal, mert pusztán a kapcsolatfelvétellel nyomban nagyobb szerephez is juttatod őket, és saját energiáddal táplálod, segíted erősödésüket. Így az eredeti célod elhomályosodik, és az ellengondolat tárgya felé fog eléd tárulni az út.
Figyeld magad tudatosan, különben elveszted a kontrollt saját magad felett. Ne gondolkozz a múltadon. Ne foglalkozz azzal, mit csináltál rosszul, tudniillik rossz cselekedet nincs, csak más választás, a tapasztalatszerzésnek más útja létezik. Nincs elhibázott élet. Csak egyszerű, minősítetlen tett --- választás így vagy úgy ---, és annak következménye létezik. Utólag ne hibáztasd magad semmiért. Minden általad elítélt tettből tanultál, gazdagabbá váltál, így a következő pillanatot már érettebben fogadhatod. Tiszteld magad az elmúlt évekért. Munkálkodj azon, amit el szeretnél érni, akivé válni szeretnél, koncentrálj a célra. Figyeld magad. Nem mindegy hogyan állsz hozzá saját terveidhez.


folyt.köv..

Ebben a könyvben a félelmek legyőzéséről beszélünk, azért, hogy utat engedjünk a szeretetnek. Nem véletlen egybeesés ez. Az emberiségen eluralkodott a félelem, mert elhatárolta magát a szeretettől. Nem tart ez így sokáig. Minden egyes ember, aki legyőzi magában a félelmeit, ráhangolódik a szeretet hullámhosszára, amelyen előbb-utóbb mindenki egymásra talál. Ennek az egybeolvadásnak a hatalmas energiájával jön létre majd a lelkileg újjászülető emberiség. Az új élet félelemtől mentes lesz. Minden egyén szeretetben él majd, mert előző döntésével életeleméül azt választotta. A hatalmas energia magával emeli azokat is, akik nem azonosulnak a szeretet ideájával, eleinte nem is érzik jól magukat. Az új életre az ,,átlátszóság” lesz majd jellemző, vagyis nem lesz értelme a hazugságnak, az intuíció (a megérzőképesség) mindenkinek adottsága lesz, rögtön kiderül majd a félrevezetés.
A változást a félem nélküli élet utáni vágy, a szeretetért való sóvárgás idézi elő. A félelem valójában elkendőzi valódi önmagad, hiszen az előítéletek, szokások, aggodalmak anyagából varrt sokfajta hímes jelmez alatt cselekszel. Csak a félelem adhatja rád a hiúság, öndicséret, féltékenység, bizalmatlanság, irigység, káröröm, tolakodás, nyüzsgés, harsogás, harácsolás, hazugság, önvédelem, támadó hozzáállás, kivagyiság jelmezét. A jelmez alatt mindig más nevében cselekszel, mássá teremted magad, mint aki valójában vagy. Ha félsz a háborútól, éhezéstől, nincstelenségtől, akkor háborút, éhezést, szegénységet teremtesz. Nézz körül és láthatod, mire vágyik ma a megtévesztő jelmez alá bújt emberiség. Amitől napjainkban tart a világ, az közel kerül hozzá.
Amikor vállalod az életed felelősségét, nem függsz senkitől és semmitől. Szabadságtudat erősíti a céljaidba vetett hitet. Maga ez a hit pedig átemel a félelmeken. Csakis félelmek nélkül tud érvényesülni valódi önmagad. Cselekedeteiddel azt a szintet tudod igazolni, amelyen pillanatnyilag állsz, aki éppen most vagy. A következő pillanat újabb bizonyítéka lesz önmagadnak, a személyiséged fejlődésének. Minden új tudásodnak, bölcsességednek megfelelően újrateremted önmagad. Ez az önmegvalósítás, más szavakkal: az élet értelme és feladata. Vállald tudatosan önmagad. Így kiiktatod szokásaidból mindazokat a tulajdonságokat, tudattalan beidegződéseket, amelyek valójában nem is részei személyiségednek. Csak így lehetsz független és szabad.
A félelem megváltása --- megismerése, megtapasztalása --- univerzális ügy. A Szeretet élteti az univerzumot, és benne minden alkotó elemét. Az ember összekötő láncszem az Ég és a Föld között. Rajta keresztül áramlik az univerzumot éltető és tápláló erő, a Szeretet. Mindenki annyi szeretettel rendelkezik, amennyit képes felfogni. Annyit képes felfogni, amennyit tovább is tud adni. A félelem megakadályozza a továbbadást, így a Szeretet áramlatát is. A Szeretet éltető ereje nélkül a lények beszűkülnek, elsorvadnak. Saját félelmeink eloszlatása az emberiség fejlődésének felelősségvállalása is egyben.
Minden szeretetteljes gondolat, szó, tett: Igazság. Minden egyéb: segélykiáltás a szeretetért. Amilyen mértékben fokozódik vagy oszlik szét az emberiség félelme, olyan mértékben erősödik vagy halkul el a segélykiáltás, és annak megfelelően szorul háttérbe vagy jut érvényre a Szeretet --- az Igazság --- a Földön. Saját félelmeid leküzdése a Szeretet ügyének felelősségvállalásával egyenlő.
Amikor felcsillan benned a remény, hogy sorsodat jobbá formálhatod, akkor a tudatosság küszöbén állsz és már nem tudsz egy lépést sem hátrafelé megtenni. Ahogy a küszöböt átléped, életed más szakaszba ér. Tudatosan nem lehet félni. A tudatosság fény, amely eloszlatja a sötétséget. Amikor tudod mit teszel, vállalod az életet.
A szeretetből indultál el, bejárt útjaid után tudatos döntéseddel hagyod majd, hogy ismét a szeretet öleljen át. Ekkor beköltözik hozzád a megelégedés: békességet, harmóniát, nyugalmat hozva. Fogadd teljes elismerésemet, ha már itt tartasz. Fogadd nagyrabecsülésemet, hálámat, ha még a félelemben élsz, de vállalod, hogy megmentsd a világot."

Theodor:
A félelem hatása az életre
(részletek)



,,Minden cselekedetedet vagy a szeretet vagy a félelem vezérel. Rajtad áll, hogy melyiket választod. ”


THEODOR

Bevezetés


A címből is kiderül: nehéz témába kezdtünk. Mindenki érdekelt benne --- nincs emberi élet félelem nélkül. Valamilyen fokon mindenki fél, aki nem a szeretetben él, de senki nem tud tovább félelemben élni, aki észrevette, hogy abban él. Különböző jellegű és erősségű aggodalmak léteznek. Te hol állsz a skálán saját félelmeiddel, kedves Olvasó? Megnyugtatlak, meg tudod változtatni hozzáállásodat, és le tudod győzni a makacs félelmeket. Nem kell hozzá drága ,,elhárító kurzus”, pszichológus, külső segítség. Minden eszköz a birtokodban van, máris használhatod. Ehhez próbálok segítséget adni. Csodákat ne várj tőlem, mert a csoda benned van. Amit mondok, egyszerű és természetes. A kérdés csak az: akarod-e a változást.

Eredeti küldetésed az, hogy örömöd legyen, boldogan éld az életed, élvezd, amid van, és amit adsz. Boldogságra születtél. Minden energia és erő abban segít téged, hogy az eredendően neked adott boldogságot tartósan birtokold --- a baj ott kezdődik, hogy ezt valamilyen szinten elfelejtetted. Pedig természetes közeged a Szeretet, a Fény, amely körülölel. Ha a félelemérzés hatalmába kerít: vastag kőfalat építesz magad köré, elszigeteled magad, beborít a sötétség, összeszűkülsz, megkeményedsz. Az emberek többsége annyira körbeépítette magát, hogy lassan külön kurzusokon kellene oktatni, mit jelent az önzetlen, ,,politikamentes” szeretet. Az sem egyértelmű, ha azt mondom: a szeretet közege olyan, amiben állandó örömöt, boldogságot, megelégedést érzel. Ahány ember, annyiféle boldogság és megelégedés létezik. Nézz körül, ki minek örül, és meg tudod állapítani, kinek milyen fokú a jelenlegi tudása a szeretetről. Hát még ha arról kezdenék beszélni, hogy a szeretet nem is érzés, hanem állapot, akkor még több értetlen arcot látnék. Nehéz arról beszélni, amit mindenki másképpen lát. Inkább abban próbálok segíteni, hogy le tudd bontani a félelem kőfalait, hogy a sötétségből a fényre kerülhess.

Sokféle alapanyagból lehet falat építeni. Van, aki azt hiszi: sorsát ráerőltették, ezért nehéz helyzete miatt másokat okol. Pedig a sors: következmény --- nem ok, hanem okozat. Ha megelégedett vagy, hamarabb hiszel ebben. Tudom, nehéz helyzetekben az ember nem szívesen gondol arra, hogy egy korábbi, saját maga által meghozott döntés juttatta jelen körülmények közé.

Ne haragudj rám, amiért ezt mondtam. Tudom, kényelmesebb lenne számodra továbbra is abban a tudatban élni, hogy ,,áldatlan” sorsodat Rád erőszakolták, vagy hogy a körülmények felelősek azért, ha kiút nélküli helyzetbe kerültél. Nem így van! A nehéz élet is a Te választásod.

Ha elfogadnád, hogy az élet mindig olyan helyzetet tár eléd, ami az előzőleg kitűzött céljaid megvalósításához visz közelebb, talán nagyobb bátorsággal vállalnád a sorsodat. Ez lenne az első lépés a tudatos felelősségvállalás felé.

Elképzelhető, hogy nincs bátorságod vállalni az élet kihívásait és azok következményeit. Ebben az esetben döntéseidet és cselekvéseidet elodázod. Ilyenkor belső feszültség keletkezik, ami cselekvésre ösztökél. Ha a feszültséget nem tudod kezelni, könnyen aggódni kezdhetsz. Az is lehetséges, hogy elvárásaiddal szembeállítod a jövőre vonatkozó elképzeléseidet. A jövő mindig bizonytalan, és ez a bizonytalanság könnyen nyugtalanná tehet. A tartós nyugtalanság félelemmé alakulhat, amiből nagyon nehéz reálisan szemlélni a helyzetet.

A teremtés minden erejével rendelkezel. Elhatározás kérdése, hogy biztonságot vagy félelmet teremtesz magadnak. Amit kigondolsz, amiről beszélsz, amit teszel, az fizikai valósággá válik. Már a gondolat felmerülése pillanatában megteremted vágyad tárgyát, ami számodra még láthatatlan, azonban már létezik. Ha semmit nem teszel, csak rábízod magad az életre --- a szeretetre ---, olyan út tárul eléd, amelyen eljuthatsz célodhoz. A létezés alaptörvénye: minden gondolat --- a szeretetteljes éppúgy, mint a félelmekkel teli, (még a viccelődés is) --- teremtő energiája révén érzékelhetővé válik. Nem mindegy tehát, mire gondolsz, miről beszélsz, mivel foglalkozol.

Tudatos figyelemmel félelmeiden felülkerekedhetsz. Semmi egyebet nem kell tenned, mint tudatosan figyelned a negatív gondolataidat. A gondolatok jönnek-mennek, egyikkel se azonosulj! A gondolat nem Te vagy. Szemléld úgy, mintha az országút széléről figyelnéd az elsuhanó autókat, amelyekkel soha sem azonosítanád magad. Hasonló módon --- kívülről --- kövesd figyelemmel a cikázó gondolatatokat. Hagyd őket száguldozni. Ne stoppold le egyiket sem, amely ellenedre van. Ne vedd fel a kapcsolatot a negatív gondolatokkal, mert pusztán a kapcsolatfelvétellel nyomban nagyobb szerephez is juttatod őket, és saját energiáddal táplálod, segíted erősödésüket. Így az eredeti célod elhomályosodik --- hiszen ellene dolgozol (ellenteremtesz) ---, és az ellengondolat tárgya felé fog eléd tárulni az út. Azt hiheted, a sors adja a ,,pofonokat”, pedig Te csapkodod magad.


folyt.köv....

Figyeld magad tudatosan, különben elveszted a kontrollt saját magad felett. Ne gondolkozz a múltadon. Ne foglalkozz azzal, mit csináltál rosszul. Rossz cselekedet nincs, csak más választás, a tapasztalatszerzésnek más útja létezik. Nincs elhibázott élet. Csak egyszerű, minősítetlen tett --- választás így vagy úgy ---, és annak következménye létezik. Utólag ne hibáztasd magad semmiért. Minden általad elítélt tettből tanultál, gazdagabbá váltál, így a következő pillanatot már érettebben fogadhatod. Tiszteld magad az elmúlt évekért. Munkálkodj azon, amit el szeretnél érni, amivé válni szeretnél, koncentrálj a célra. Figyeld magad. Nem mindegy hogyan állsz hozzá saját terveidhez.

Ha kitűztél egy célt, ne gondold át, milyen negatív ,,mellékhatásokat” rejt. Csak a tiszta cél lebegjen a szemed előtt. Éld bele magad a kívánt helyzetbe, érezd magad körül a megvalósult terveket, beszélj róla másoknak, viselkedj úgy, mintha máris minden úgy lenne, ahogy eltervezted. Váljon ez szokásoddá. A Gondolat-Szó-Cselekedet hármassága olyan hatalmas erőt biztosít számodra, amit nem lehet eltéríteni, legyőzni. Egy ellensége van: a félelem. De figyeld csak meg: a félelmed tárgya is gondolat, szó és cselekedet útján jön létre. Igaz, ez más gondolat, más szó, más cselekedet. A minősítést, miszerint valami jó vagy rossz neked, Te magad hozod létre pillantnyi értékrended (hit-rendszered) alapján. A Gondolat-Szó-Cselekedet univerzális ereje nem pozitív vagy negatív --- így válogatás nélkül mindent megteremt, amire irányul. Légy tudatában ennek! Napi teendők formájában találkozol azokkal a kihívásokkal, feladatokkal, amelyek elvégzésén keresztül eljutsz oda, ahová vágyakozol, vagy azzá válsz, aki szeretnél lenni.

Félelmet akkor érzel, ha nem hiszel önmagadban. Ilyenkor a cél kiszínezésére szánt festékes palettádra felviszed a múlt sikertelenségeinek szürke és fekete árnyalatát. A múlt azért sikerülhetet szürkére vagy feketére, mert egy korábbi előzmény sötét tónusát használtad. Analizáld saját festési technikádat. Ha a szürke és fekete festék jobban fogy a készletedből, mint a világos színeké, hit-rendszered korrigálásra szorul. Dobd ki a sötét korongokat és használd a tiszta, világos színeket. Persze, tudom, nem könnyű a válogatás.

Bizonyára előfordult már az életedben, hogy amikor választhattál volna egy színesebb képet, Te a megszokásaid, beidegződéseid hatására --- vagy csak kényelemből, esetleg félelemből --- a ború mellett döntöttél. Ha végignézhetnéd eddigi történeteid filmkockáit, és újból ott lehetnél a döntéseid pillanataiban, megláthatnád, milyen egyszerűen lehetne egy másik terv szerint cselekedni. A különbség csupán annyi, hogy ezúttal fel lennél készülve a választásra: tudatos lennél. Döntő különbség ez. Légy tudatos és felelősségteljes önmagadhoz. Légy ott az adott pillanatban, ne a múltban vagy a jövőben kószálj. Érdekeljen a saját sorsod, vedd kezedbe az irányítást. Ha tudatosság nélkül cselekszel, csak tengsz-lengsz, hánykolódsz, csakhamar célt tévesztesz. A tudatosság annyit jelent, hogy teljes lényeddel benne vagy a pillanatban --- nem húz vissza a múlt, nem bódít a jövő. Úgy vagy képes felelősen meghozni egy döntést, ha tudatod az adott pillanatra koncentrál.

folyt.köv...

Zavar a felelősség terhe? Tisztázzuk gyorsan, mit jelent ez. A helyesen értelmezett felelősség eredendően felszabadít. Ha a felelősséget nyomasztónak találod, alighanem téves a felfogásod róla. A felelősség azt jelenti: minden lépést a saját véleményed szerint teszel meg. Ne befolyásoljanak előítéletek, családi vagy társadalmi szokások, tradíciók. Az adott pillanatban a tudatos lépés maga a felelősségteljes tett. Csak magadért vagy felelős. Hogyan is vállalhatnád másokért a felelősséget, amikor kiszámíthatatlan, mit cselekszenek. Azzal vállalod a felelőséget önmagad sorsáért, ha tudatosan lépsz a soron következő pillanatba. Ez persze hatással van környezetedre is. Mások sorsa kapcsolódik a Tiédhez, ugyanakkor nem vállalhatod a felelősséget azért, hogy ők tudatosan benne vannak-e saját válaszukban. Ha eddig nem így láttad, akkor hatalmas terheket cipelhettél a válladon.

Mindig a benned rejlő, eddig felhalmozott tapasztalataid szerint döntesz, illetve azok szellemében cselekszel. Ha eddig nem voltál boldog, valószínűnek tartod, ezek Nálad nem válnak be. Amennyiben volt már részed örömteli percekben, napokban, akkor alighanem bizonytalanná válsz: aggódsz, mi lesz, ha rosszul választasz. Ha eddig több volt a ,,jó” döntésed, mint a ,,rossz”, akkor nyilván tudod, mitől fosztod meg magad a ,,rossz” út választásával. Mindenképp aggódni kezdesz, mert úgy hiszed, van veszteni valód. A régi tapasztalat nem jó tanácsadó. Minden új élménnyel gazdagabbá válsz --- az új pillanatban új önmagad vagy. Soha ne nézz hátra!

Az is elképzelhető, hogy egy döntés pillanatában megjeleníted magad előtt a jövőt, és gondolatban lejátszod a várt eseményeket. Ahogy haladsz előre a történetben, egyre szebbnek, hatalmasabbnak, fényesebbnek látod magad. Minden logikusnak látszik. Vigyázz: lehet, hogy hiúságod rendezi a darabodat! Egódnak tetszik a színjáték, hiszen mindig a csúcsok felé törekszik, imádja a kihívásokat. Megerősítve érzed magad, és belevágsz a történetbe. Ha félénkebb vagy, elfog a bizonytalanság, végül úrrá lesz rajtad a félelem. Aggódva, bizonytalankodva, félelemmel nem lehet boldogító döntést hozni. Mindenképp csalódás vár rád, mert elrugaszkodsz önmagadtól, akár a hiúság, akár a félénkség vezérel.

Millió más variáció is lehetséges, miként reagálsz egy új helyzetre. Egyik választásod sem lesz megnyugtató, ha nem vagy tudatos és felelősségteljes. A döntés azonban csak akkor lehet felelősségteljes, ha nem befolyásol sem a múlt, sem a jövő. Csak úgy láthatod meg, hol tartasz a belső fejlődésedben, ha befelé nézel. Élj tudatosan, és a következő pillanat kihívása többé nem nehézség, probléma, véletlen sorscsapás lesz, hanem a fejlődésed útján lévő, megoldásra váró újabb feladat.

A pillanatok felelősségteljes megoldása tartós boldogsággal jár. Minden apró momentummal gazdagabb leszel. Nem mondom, hogy nem lesznek nehézségeid. De ha nem szereted a nehézségeket, azt ajánlom, minden új feladatot oldj meg azonnal. Ha szembe nézel a soron következő feladattal --- nem hátrálsz meg, nem halogatod ---, akkor a legkevesebb erőfeszítéssel végzel vele. Ugyanez a feladat akkor válik bonyolulttá, látszólag megoldhatatlanná, amikor sokszor átléped, megkerülöd, ,,megúszására” törekszel. Ne feledd: a soron következő feladat azért kerül az utadba, mert már készen állsz a megoldására --- különben nem került volna még eléd. Mindenki annyi bátorsággal és erővel rendelkezik, amennyire szüksége van az útja bejárásához, és senki sincs magára hagyva.


folyt.köv..

Nem vagy egyedül. Benned a Mindenség lakozik, nem tudsz elkülönülten, csak önmagadban lenni. A tenger cseppjeinek egységükben van az ereje. Te is a tenger cseppecskéje vagy. Időnként együtt hullámzol a vízzel, időnként kicsapódsz a partra. Bárhol állsz is most, ne felejtsd el, hogy a tengerhez, az Egységhez tartozol, az Egész erejét birtokolod.

Még ma megváltozna a világ, ha ezzel mindenki tisztában lenne. Az emberek többségében azonban nincs meg a ,,tengertudat”. Az egységből érkezve mindenki emlékszik az összetartozás biztonságának, erejének, szeretetének érzésére. Hatalmas űr tátong a ,,partravetettség”- és a ,,tengerélmény” között. Ebbe az űrbe észrevétlenül bekerülhet a félelem. Az elkülönülés támadás jelleget ölthet.

A világnak szüksége van Rád. Minden ember más, és ez így van jól. Nincs szükség duplikátumokra. Ne add fel magad! Járj nyitott szemmel és füllel, vond le saját következtetéseidet. Alakítsd ki saját életfilozófiádat, élj aszerint --- egészen addig, míg egy új tapasztalat bírtokodba kerül ---, azután módosítsd. Légy tekintettel arra, hogy a saját kialakított törvényeid hamarosan elavulttá válnak, és szinte minden pillanatban szükségessé válik a törvénymódosítás. A merevség korlátozza, a rugalmasság felszabadítja a szellemet.

Az ember szelleme összetett. A vágyak sugallják a terveket, amelyeket az egó űz a magaslatok felé, a lélek az örök lét biztonságára vágyik. Szellem és lélek vagy harmóniában él egymással, vagy egyik leigázza a másikat. Amennyiben békesség honol közöttük, egyensúlyban vagy, ennek látható jele: tested egészséges. A szellem uralkodik az anyag felett, így előbb a finomabb energiák összhangjára kell törekedni. Megfoghatatlan, szemmel nem látható mechanizmusok összessége produkálja a megfogható, szemmel látható fizikai formákat. A tudósok megismerték, hogy az anyag nem más, mint energia-sűrűsödés. Tehát tested is energia. Ami viszont energia, az éteri szinten is létezik. Ami éteri, az örök. Adj hálát, hogy örök létben létezel. Lehet ugyan, hogy most csak egy kis szeletkéjét fogod fel létezésednek, de egyszer össze fog állni a kép. Sok nehézségen és sok boldog élményen keresztül jutottál idáig. Egyre tudatosabb leszel, ,,nehézségeid” enyhülni fognak, dereng a hajnal a látóhatárod szélén. Nemsokára a fényre kerülsz.


folyt.köv..

A világ is nagy változás alatt áll: az emberiség újjászületik. Mentális síkra terelődik a tudat fejlődése. Amit Te érzékelsz: szinte minden a mélyponthoz közelít. De ne feledd, minden nagy változást káosz előz meg. Ne higgy a szemednek. A megtévesztő képek mögött ott dereng az új élet. A fizikai világ lassan alakul, mert az anyag nehéz. Ami látható, azt előzőleg a láthatatlan szellem hozta létre. Az új forma már éteri szinten elkészült, nemsokára fizikailag is láthatóvá lesz.

Ebben a könyvben a félelmek legyőzéséről beszélünk, azért, hogy utat engedjünk a szeretetnek. Nem véletlen egybeesés ez. Az emberiségen eluralkodott a félelem, mert elhatárolta magát a szeretettől. Nem tart ez így sokáig. Minden egyes ember, aki legyőzi magában a félelmeit, ráhangolódik a szeretet hullámhosszára, amelyen előbb-utóbb mindenki egymásra talál. Ennek az egybeolvadásnak a hatalmas energiájával jön létre majd a lelkileg újjászülető emberiség. Az új élet félelemtől mentes lesz. Minden egyén szeretetben él majd, mert előző döntésével életeleméül azt választotta. A hatalmas energia magával emeli azokat is, akik nem azonosulnak a szeretet ideájával, eleinte nem is érzik jól magukat. Az új életre az ,,átlátszóság” lesz majd jellemző, vagyis nem lesz értelme a hazugságnak, az intuíció (a megérzőképesség) mindenkinek adottsága lesz, rögtön kiderül majd a félrevezetés.

A változást a félem nélküli élet utáni vágy, a szeretetért való sóvárgás idézi elő. A félelem valójában elkendőzi valódi önmagad, hiszen az előítéletek, szokások, aggodalmak anyagából varrt sokfajta hímes jelmez alatt cselekszel. Csak a félelem adhatja rád a hiúság, öndicséret, féltékenység, bizalmatlanság, irigység, káröröm, tolakodás, nyüzsgés, harsogás, harácsolás, hazugság, önvédelem, támadó hozzáállás, kivagyiság jelmezét. A jelmez alatt mindig más nevében cselekszel, mássá teremted magad, mint aki valójában vagy. Ha félsz a háborútól, éhezéstől, nincstelenségtől, akkor háborút, éhezést, szegénységet teremtesz. Nézz körül és láthatod, mire vágyik ma a megtévesztő jelmez alá bújt emberiség. Amitől napjainkban tart a világ, az közel kerül hozzá. Ne vedd fel más köpönyegét, hiszen ezzel csak magad elől palástolod magad. Más elöl nem bújkálhasz, ugyanis magadon kívül senki nem ismerhet. Mindenki egyedi és utánozhatatlan --- máshonnan érkezett, máshová tart.

Amikor vállalod az életed felelősségét, nem függsz senkitől és semmitől. Szabadságtudat erősíti a céljaidba vetett hitet. Maga ez a hit pedig átemel a félelmeken. Csakis félelmek nélkül tud érvényesülni valódi önmagad. Cselekedeteiddel azt a szintet tudod igazolni, amelyen pillanatnyilag állsz, aki éppen most vagy. A következő pillanat újabb bizonyítéka lesz önmagadnak, a személyiséged fejlődésének. Minden új tudásodnak, bölcsességednek megfelelően újrateremted önmagad. Ez az önmegvalósítás, más szavakkal: az élet értelme és feladata. Vállald tudatosan önmagad. Így kiiktatod szokásaidból mindazokat a tulajdonságokat, tudattalan beidegződéseket, amelyek valójában nem is részei személyiségednek. Csak így lehetsz független és szabad.

Elképzeléseid határozzák meg a céljaidat: aki akarsz lenni, akivé válni szeretnél. Nem mindegy tehát, hogyan tervezed az életed, mert minden gondolat mágikus erővel bír, és meg akar valósulni. Sorsoddá kovácsolódik minden elképzelés, akár pozitív, akár negatív. Amikor hited lesz az életben, már nem lesznek negatív céljaid. Fontos, hogy a sorsod előidéző terveidbe ne keverj sötét árnyalatú elemeket. Árnyképeket a félelmeid hozzák létre. Te magadtól erre képtelen vagy.


folyt.köv..

Fáy Gábor aki Szerbiában ezoterikus (magyar) újságíró volt nagyon sok anyagot adott át nekem.
Nemrég osztottam meg a cikkeit.

Tegnap hosszú szenvedés után átment a fénybe!

https://servimg.com/view/20154704/3

Légy tudatos. Ha tudatos vagy, hited is van. Hittel erőt és önbizalmat szerzel. Ha önbizalmad van, állandósul a boldogságod. Nem mondom, hogy kevesebb lesz a tennivalód, hiszen az állandó fejlődés érdekében, a saját magad által kitűzött céljaid eléréséhez mindennapi munkára lesz szükség. De azt állíthatom, hogy erődet nem forgácsolja szét a félelem. Ha tudatosan élsz, akkor minden pillanatban tisztában vagy azzal, mit gondolsz, miről beszélsz, mit cselekszel. Tudod, hogy az önmegvalósítás érdekében egy előző vágyad állította eléd a soron következő feladatot. Bátran nézz szembe a kihívással, hiszen a Te saját magad által megfogalmazott --- ,,mit szeretnék elérni, kivé akarok válni?” --- célkitűzésedre most kapod meg a megvalósítás lehetőségét. Értelmetlen aggódni amiatt, hogy céljaid megvalósítás alatt állnak. Ne torpanj meg a vágyaid elérésének pillanatában. A soron következő tetten múlik, hogy megvalósítsd, vagy egy nagy lépéssel közelebb kerülj az álmodhoz. Lehet, hogy most viszed sikerre saját színdarabodat. Az első sikeres mű után elégedett leszel, és örömmel írod, rendezed, játszod majd el a többi darabodat is. Ezek a darabok a drámai elemektől megszabadulva egyre inkább a komédia jegyeit viselik, mivel nem kapnak szerepet benne a cselszövő, hiú, dölyfös, uralkodó karakterek. Minden sikeres bemutató után új erőre kapsz, szárnyalóbb ötletekkel állsz neki a következő szövegkönyv írásának.

Szeretnék segítséget nyújtani abban, hogy nyitott szemmel járj, és meglásd mindazokat, amiket a kezdetektől fogva tudsz --- csak esetleg megfeledkeztél róla. Minden erő benned van. Kedves Barátom, fogom a kezed. Elvezetlek Önmagadhoz. Nem tévedhetsz el!


folyt.köv...

A félelem


Minden szeretetteljes gondolat, szó, tett: Igazság. Minden egyéb: segélykiáltás a szeretetért. Fontos ezt tudni, különösen azért, mert előfordul, hogy nem szeretetteljes viselkedéssel találkozol. A tudatos figyelem, együttérzés, türelem, megértés --- vagyis a szeretet kinyilvánítása --- tehet alkalmassá téged arra, hogy a tudatlanság, ostobaság, durvaság, nemtörődömség látszata mögött felismerhesd a félelemben élőket és meghallhasd segélykiáltásukat. A segítséget kérőknek semmi másra nincs szükségük, mint szeretetre, ezért minden más adakozás hiábavaló és csalódottságot okoz. Nem áll szándékomban megbántani azokat, akiknek megesik a szívük a világ szegényeinek, elesettjeinek láttán, csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a pénz önmagában nem képes megszüntetni az okokat. Amilyen mértékben fokozódik vagy oszlik szét az emberiség félelme, olyan mértékben erősödik vagy halkul el a segélykiáltás, és annak megfelelően szorul háttérbe vagy jut érvényre a Szeretet --- az Igazság --- a Földön. Saját félelmeid leküzdése a Szeretet ügyének felelősségvállalásával egyenlő.




A félelem anatómiája


Gondok csak akkor merülnek fel az ember életében, ha nem ismer valamit. A feltérképezett terület már nem fehér folt többé. A mikroszkópok alatti világ már vagy kezelhető, vagy nemsokára az lesz, az újabb ismeret birtokában pedig új irányok, új utak tárulnak fel. A már megismert dolgok szinte feleslegesnek tűnnek, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az eddig megszerzett tudás alapfeltétele az éppen most zajló kutatásnak. Az ismeretlenhez való vonzódás a világ fejlődésének mozgatórugója.

Az aggodalmak leküzdése érdekében nagy lépést teszel előre, ha kezedben tartod a ,,boncoló késedet”. Vágd fel apró darabokra félelmeidet, és sorban rakd őket mikroszkópod alá. Amikor így megismersz egy-egy különlegesebb példányt, preparálhatod, és el is helyezheted a laboratóriumod polcán. Ahogy gyarapszik a készleted a konzervált preparátumokból, úgy lesz nagyobb a tudásod, jártasságod a boncolás és megismerés terén. A feldarabolt egységeket felismerheted majd egy újabb boncolás közben, és lassan rájössz, mely elemek ismétlődnek minden esetben. A boncolás, vizsgálódás, csoportosítás után, ki fog derülni: alig van néhány megismerésre váró összetevő. Minden új kutatásod tárgya erre a néhány alapegységre bontható. Ha kellőképpen elszánt vagy a kutatásra, máris fél sikert arattál. Tudatos boncolás és mikroszkópikus vizsgálódás eredményeként bátorságra tehetsz szert. Ha csak a műtős köpenyedet veszed fel --- és még be sem lépsz a laboratóriumodba ---, máris birtokodba kerül az univerzum minden tudása a boncolások terén. Elég a szándék kinyilatkoztatása, és a képzelet láthatatlan csatornáin keresztül elsajátítod a tudást.

A kutató munka során összegyűjtheted a saját félelmeidet felépítő sejteket, szöveteket, szerveket. Az alábbi felsorolás elemei között meg fogod találni a saját kutatásod felismert képződményeit, amelyeket összehasonlíthatsz saját eredményeiddel.

folyt.köv...

Sejt

A sejt tiszta gondolatból áll. Ha közelről vizsgáljuk, átlátszó részecske, melyben egyetlen szándék dominál: megvalósítani a benne rejlő egyedüli értelmet. Annyira picinyke, hogy létét egyetlen szóval össze tudjuk foglalni: ,,megcsinálom”. Azt, hogy ,,mit”, egy magasabb szinten lévő információ tartalmazza.
Szövet

A szövet magasabb intelligencia fokon áll, mint a sejt. Kapcsolata és gondolata összetettebb: ,,közvetítem az információt”. A közvetítés magában foglalja az információ befogadását, értelmezését, és továbbítását. Ha a szövetet boncolgatjuk, rájövünk: az is ,,megcsinálni”-sejtekből áll össze. Ezeknek a feladatoknak az ellátásására a funkciók gondolata köré csoportosult sejtek egységben vannak, így a befogadásnak, az értelmezésnek, és a továbbításnak külön sejt-csoportulások felelnek meg, amelyeket a szövet gondolata ural.

Szerv

A szervnek magasabb intelligenciája van, mint a szövetnek. Önálló élethivatása: ,,vagyok, teszem a dolgomat”. A ,,vagyok” funkció magában foglalja a megteremtettek gondolatát, vagyis az életbentartás kötelezettségét. A ,,teszem a dolgomat” pedig a megteremtés okának gondolatát állandóan figyelembentartó tudatos funkciók összessége. A szerv funkciója célirányos. Nincs szerv cél, megvalósítási élet-terv nélkül. A szerv életterve több funkció-tervre bontható. A funkciók anatómiája megegyezik a szövetekével, azok pedig a sejtekével.


folyt.köv...

Test

A test szervekből, szövetekből, sejtekből tevődik össze. Láthattuk, az anyaghoz minden szinten gondolat kapcsolódik. A magasabb intelligencia mindig a hozzáadott gondolatban rejlik, amely az anyag látható különbözőségét eredményezi. A gondolat maga a tudat, amire a ,,megcsinálom” sejthivatás vonatkozik.

A gondolat uralja az anyagot. Minden anyagi részecske gondolathoz tartozik. Nincs anyag gondolat nélkül. Előbb a teremtő gondolatnak kell megszületni valamilyen cél érdekében. A cél gondolata előbb születik, mint az eszköz. A cél az anyagi részecske életfeladata. A sejt életfeladata egyszerű, a szöveté összetettebb, a testté a legbonyolultabb. Az anyagi hierarchia alsóbb fokáról egy szinttel magasabbra tekintve a különbség csupán egy plusz gondolat. Az összetartozás kódolva van, így minden részecske tudja, mely gondolat uralja, és hová tartozik. A hierarchia legalsó fokán lévő sejtben a kódolt információ minden fölötte lévő összetartozást definiál. Az anyagi hierarchia legmagasabb fokán az emberi test fizikailag összeáll és mögötte ott egy kérdés: ,,milyen gondolat alkotta”, vagyis ,,hová tartozik”.
Gondolat

Minden gondolat valamilyen formában testet ölt. Földi valóságod test-szellem-lélek összetevőkkel érkezett, melyeket egy magasabb dimenzióban megfogalmazott cél gondolata teremtett --- a Te beleeggyezéseddel. A test-szellem-lélek hármasságában születtél és elindultál, hogy megvalósítsd életed célját: az egyéniséged mögötti gondolatot. Fizikai testeden (fizikai sík) kivül szellemi és érzelmi (asztrál sík) testekben is létezel. Fizikai és asztrál síkon lévő testeid egymással szoros kölcsönösségi viszonyban állnak: mindegyik hatással van a többire. Minden pilanatban minden gondolattal, szóval, cselekedettel, és az ezek által keletkezett érzelmekkel testeid változnak: ápolják vagy rongálják egymást.

Lelked mélyén őrzöd a földi életed célját tartalmazó gondolatot, valamint a mostani és előző életeid összes élettapasztalatát. Elcsendesedett, áldott pillanatokban, amikor egyensúlyban vagy, elérheted a magasabb dimenziókat. A Magasabbrendű Éneddel (éteri sík) lelked közreműködésével tarthatod a kapcsolatot, és --- mint belső hangoddal, tanácsadóddal --- párbeszédet folytathatsz.

Fontos tehát, hogy megtaláld az egyensúlyt --- törődj mindegyik testeddel. Az anyagi világ a fizikai testre helyezi a hangsúlyt. Nem könnyű észrevenni, hogy a test csak okozat, az okok megtestesülése. Fordíts nagyobb gondot szellemi és érzelmi testeidre, hiszen tudatosságoddal uralhatod gondolataidat és érzelmeidet, így megőrizheted egészségedet.

Az anyagi világon túl, egy létezési síkkal magasabbról (asztrális síkról) tekintve az emberi test olyan, mint egy sejt a ,,megcsinálni” teremtő gondolatával. Az asztrál test létrejöttének és életbentartásának gondolata egy magasabb szintű Én-tudatból ered, amely éteri síkon létezik. Az éteri sík felett az Egy áll, --- más szóval: Isten, isteni Megvalósulás, Minden Létező, Egység. Az Egy --- a Minden Létező --- a teremtő világ és a teremtett világ együtt, amelynek középpontjában az ember áll. Rajta keresztül érheti el az egyik világ a másikat.


folyt.köv...

Lélek

Ki gondolja ki az éteri testet és célját? Kinek a gondolata az, aminek a teremtő ereje által az éteri test mintájára fizikai valóság születik?

A fenti kérdések megválaszolása előtt szólni kell röviden magáról a teremtésről. Valószínű, neked is van elképzelésed Istenről és a világ keletkezéséről. Sokan azt hiszik, a világot Isten teremtette. Istent ne személyként képzeld el. Ő nem teremtő, hanem maga a teremtés Folyamata. Ezért a világ nem született, hanem folyamatosan létezik: VAN. A Folyamat a legfelső szintű Gondolat, aki az ,,ismerd meg magad” megvalósításának tervével rendelkezik. A megismerés mindig önfeladással jár. Azért nem találod sehol Isten személyét, mert alkotóelemeiben szétszórtan él. Elemei az önmegismerés állandó tágulásában vannak, és szintjüknek (minőségüknek) megfelelően minden pillanatban újrateremtik önmagukat: befolyásolják a Világot --- az Egészet, az Egységet, az Istent. A folyamatosan változó Világot alkotó elemek részei az ,,ismerd meg magad” gondolatát megörökölték. A megismerés lehetetlen feladat, mivel a megismerés tárgya minden pillanatban változik. Ezért az örök időre szóló isteni Terv így hangzik: ,,Tudatosítsd a Folyamatot!”

Isten gondolatára született tehát a Lélek (a Magasabbrendű Én), és az a célja, hogy tudatosítsa önmagát. Ahhoz, hogy ezt megtegye, először nem-önmagává kell válnia, szét kell szórnia önmagát --- elemeit el kell küldenie tapasztalatszerező útjukra. A tapasztalat cselekvés útján érhető el --- valamit meg kell csinálni ---, ami csak az anyagi világban lehetséges. Ezért az elemek testet öltenek, és a célt tudássá szentelve térnek vissza teremtőjükhöz. A tudás birtokában tapasztalatot szerez önmagáról, és újrateremti önmagát. A magasabb tudat újabb felfedezésre váró részeket talál önmagában. A megismerés vágya fogalmazza meg a következő tapasztalatszerző kalandozás célját.

Így létezik a Te örökké élő, éteri szinten létező Lelked (Magasabbrendű Éned) is, kedves Olvasó. Azonos vagy Vele. Örökké létezel és teremtő erővel Te is rendelkezel. Szándékosan írjuk nagybetűvel valóságodat, mert a Téged teremtő gondolat az első és legmagasztosabb célt szolgáló gondolat volt, van és lesz. Ez a Te valóságod (nagybetűs Lelked, Éned) a földi lét elől takarva van --- ennek is van oka, később beszélünk még róla. Mielőtt földi életre születtél volna, elhatározta, hogy bizonyos tapasztalat megszerzése érdekében egy kis darabkáját (elemét) megteremti. A gondolat és cél előre megvolt. A Lélek teremtő ereje először a mintát készítette el asztrális tested formájában, majd fizikai valósággá lettél, megszülettél a neveden szólítható kisbetűs te. (Ne haragudj a kisbetűért!)

A teremtés ismétlődött. Első számú célod az életben, hogy ismerd meg önmagad --- vagyis ,,tudatosítsd a tapasztalatszerző folyamatot”. Isten hasonmása vagy. ,,Ahogy fent, úgy lent”. (Ezen a helyen abba is lehetne hagyni e könyv írását, hiszen az a tény, hogy isteni erőt hordozol magadban, önmagában elég lehetne ahhoz, hogy félelmeid megszünjenek és bizakodva élj. Tudom, bizonyítékokra van szükséged, hogy hinni tudjál magadban, ezért folytatjuk az írást.)



folyt .köv....

Azonos vagy a Lelkeddel, így minden eddig szerzett tapasztalatával Te is rendelkezel, úgy hívod: intelligencia. Minden pillanatban intelligenciádnak megfelelően cselekszel, aszerint, aki vagy, vagyis ahol Lelked tart a Lét spirálján. Miért kell Lelkednek a titkok fátyla alatt maradnia? Alighanem tudathasadást okozna, ha mindent tudnál a múltadról, jelenedről és jövődről, valamint előző életeidről. Nem tudnád ki is vagy most valójában. Több életet éltél már, mindegyik tested ott áll a díszletek mögött és mindenki Te vagy. Nagy kavarodás lenne, ha nem tudnád melyik szerep, melyik jelmez a tied. A múltaddal kapcsolatos tudás bírtokában épp azt a színjátékot nem tudnád eljátszani, amelyikre ,,szerződtél”.

Az eddigi életeidben megszerzett tapasztalatokat, saját igényként, mérceként, szintén tárolod magadban. Lelkiismereted mindent tud az éteri valóságodról, valamint földi önmagadról. Ismeri kapcsolataidat, céljaidat, életeidet és azok tapasztalatait. Társad marad, míg éled az életed. Gondolom ismered az élményt: többször volt már megérzésed, vagy hallottál egy belülről érkező jótanácsot.

Halálod pillanatában az örökké létező (nagybetűs Te) részedhez kapcsolódsz: oda, ahonnan elindultál, a kisbetűs te hazatalál. Az élmény nagyszerű lesz, csakúgy, mint a nagybetűs Te, amikor spirálútját bejárja és teremtőjéhez megérkezik. Mostani életeddel hozzájárulsz teljes lényed gazdagodásához, fejlődéséhez, amivel az Egységet, az Egészet is gazdagítod egyben. Az általad ,,megcsinált” földi élet értelmet kap: tapasztalatszerző utad során tetteiddel megtisztítod, megváltod magad. A sötétségből kijuttatod magad a fényre. Isten felismeri magát benned. Ez a Lét legmagasztosabb célja, a Létezés alapgondolata. És megvalósul az isteni Terv --- általad.

A Létezés megértetéséhez kevesek a szavak, ezért erre nem is vállalkozhatunk. A földi élet értelmére koncentrálunk, hiszen erre vonatkozik a ,,megcsinálni” tervezet. Merészen lépj tovább! A fizikai test felépítéséről, a lélekről, a Magasabbrendű Énről, a földi élet céljáról csak azért írtunk, hogy könnyebben találd meg az orientációs pontodat: tudd, hol állsz most, és ki vagy. A földi élet feladatait akkor tudod tudatosan megoldani, ha tisztában vagy azzal, hogy ezeket saját magad tűzted ki. Fizikai síkon csak az következhet be, amit már szintekkel feljebb megterveztél. Mindenkinek a saját feladata a legnehezebb. Ha nem lenne nehéz, már megoldotta volna, és nem lenne többé a problémája. Ez a tanulási folyamat része. Ha ezzel a ténnyel szembe tudsz nézni, a félelmeid felét harcképtelenné teszed. Most nézzük, mi a teendő az ellenséges haderők másik felével, akiket még felfegyverzetten bevetésre készen tartasz.



folyt.köv..

A félelem előzményei


A Világ szeretetből áll, ez táplálja, élteti, ebből tartja fenn önmagát. A tudatos lények gondolataikkal, szavaikkal és cselekedeteikkel reagálnak a szeretetre. Teljesen mindegy miről gondolkozol és beszélsz, mit cselekszel, csak a kommunikáció mögött lévő egyetlen kérdésre adott válaszod érdekes: ,,igen”-t vagy ,,nem”-et mondasz-e a szeretetre? Ha a beleegyezésedet adod, akkor elfogadod a létet, együtt mozogsz az áramlatokkal, békében, megelégedésben van részed. Ha ,,nem”-et mondasz, elhatárolódsz, egyedül érzed magad, rád tör a félelem, a békétlenség, elégedetlenség. A szeretet a lét alapja. Egyéni döntés függvénye, hogy ki hogyan reagál rá. Ha életed zaklatottan éled, kiegyensúlyozatlannak, idegesnek, erőtlennek, békétlennek, boldogtalannak érzed magad, akkor biztos lehetsz, hogy előzőleg ,,nem”-et mondtál a szeretetre. Próbáld kiiktatni a tagadás minden gondolatát a fejedből és minden szavát a szótáradból, meglátod, már ennyitől megváltozik az életed.

A Szeretet --- értelem, rend, egyensúly --- hiánya csak a tudatlanságban létezik. A tudatlanság egy sötét felhő, amely eltakarja a fényt. A Nap a sötétség mögött örökösen ott ragyog. A tudatosság szele elfújja a sötét felhőket, és érvényre jut a szeretet. A bizalom és az erő érzete a tudatosság gyakorlásával erősödik. A tudatosság annyit jelent: minden pillanatban éber vagy, tudod, mit cselekszel, és vállalod sorsod irányítását. Nincsenek váratlan események --- minden következmény. Ha tudatos vagy, hiszel saját erődben, ugyanis tisztában vagy azzal, hogy a magad választotta úton jársz és feladataid megoldásához elegendő erővel rendelkezel. Más szóval: senki nem kerülhet olyan élethelyzetbe, amit ne bírna elviselni és megoldani. Ha nem vagy tudatos, esetleg úgy érezheted, gyenge vagy, életed kilátástalan, vagy mindenki elhagyott.


folyt.köv...

Íme néhány példa a félelem előzményeinek tipikus kialakulási ,,helyeire”.

A gyermekkor


Nem véletlenül születtél erre a bolygóra, földrészre, országba, családba és pillanatba. Mindez saját elhatározásod, választásod eredménye, és saját érdekedben történt.

Amikor áthaladsz a küszöbön, még minden lehetséges --- saját képedre formálhatod, teremtheted saját világodat. Ez a lehetőség életed folyamán, természetesen, minden pillanatban fennáll, de a születés pillanatában az eredendő tervet még nem befolyásolják előző döntéseid. Csecsemőkorban az érzelmi testen keresztül történik a kommunikáció, a leegyszerűsített szeretet--félelem--életösztön érzéseivel. A ,,küldetés” a tudat megjelenésével elhomályosul. Fokozatosan kifejlődik az én-tudat, az érzelmi test is tágul, és a serdülőkor végére minden feltétel összeáll a tudatos, önálló élet elkezdésére. Az élet kihívása: tudattal felfedezni az eredendő terveket.

Kezdetben minden úgy történik, ahogy a szülők megkövetelik. Ilyenkor rögződnek a szokások. A szülők élete mintává válik. Sokszor okoz ez gondot ott, ahol a szülők mást mondanak a gyermeknek és mást cselekszenek. A tisztán induló lélek rögtön észreveszi az ellentmondásokat, és kritikusan hangot is ad ezeknek. ,,Kezelhetetlen a gyerek” --- mondják a szülők, pedig csak tisztánlátó. Fiatal éveiben az ember még bizonytalan. Különösen akkor, ha túlságosan nagy ellentét feszül a családi elvárások és a belső öntörvények között.

Sokan életük végéig nem tudnak kitörni ebből a szorításból. Az öntörvények lényegesek, hiszen tudósítanak a lélek fejlődési állapotáról, és támogatják az életcél elérését.

Az előzőekben azt mondtam, nem véletlenül születtél saját szüleid gyermekeként. Most meg arra foglak biztatni, hogy hagyj el minden családi ,,törvényt”, amivel nem értesz egyet. A látható világban minden paradox. Az igazság mindig a végletek között félúton van. A szülőktől meg kell tanulni valamit --- életük tükör, minta, illetve figyelmeztetés a számodra. Fel kell tudni ismerni a tanulságokat, és hasznosítani, integrálni kell őket a saját életedbe. Meg kell alkotni a saját véleményen alapuló sorsot --- nem helyes utánozni senkit. Hidd el, hogy ez így van jól veled is. Pici kis vízcseppecske vagy, de nélküled nem áll össze a tenger. Éppen azokra az egyedi értékekre van szüksége a világnak, amelyeket csak Te tudsz nyújtani. Ne hagyd, hogy mások megakadályozzanak az egyediséged szerinti gondolkodásban, cselekvésben. Ha nem tudod megvalósítani azt, amire születtél, akkor a világ hiányát fogja szenvedni hozzájárulásodnak.

Fontos tehát, hogy tudatosan közelítsd meg saját terveidet. Tudom, nem könnyű fiatalnak lenni --- de felnőttnek sem az. Az életben sok a tanulnivaló. Látszólag mindent elölről kell kezdeni. Nemcsak a pályaválasztás, párkeresés, családtervezés súlya nyomaszt, hanem a választék széles skáláján bizonytalan a tájékozódás. Ezt használják fel a menedzserek. Jól tudják, hogy a sok áru között elvész az ember. Aki nem cédulára felírt tervvel indul a szupermarketekbe, bekapja a csalit. Aki tudatosan felkészül a választék fogadására, ki tudja válogatni élete receptjéhez a hozzávalókat.

A gyermekkor élményeinek nagy része szinte kitörölhetetlen az emlékezetből. Vannak élmények, amelyek egy teljes életen át okozhatnak keserűséget. Szívszorongató látvány, ha egy gyermeket megaláznak, nem az önmagát megvalósítani vágyó egyéniségként kezelik. De a gyermekből egyszer felnőtt lesz. Rajta múlik, akar-e igazán felnőtt lenni. Ha igen, szakítania kell a dogmákkal, rossz emlékekkel. Tudatosítania kell a tanulságokat és tovább kell lépnie. Mindennek megvan a maga értelme, a gyermekéveknek is.

Veled is így történhetett. Gyermekkorod összes öröme és bánata benned lakozik. Idáig hozott, máig gazdagított. A ,,hogyan tovább” kérdésre adott mostani válaszod határozza meg további sorsodat, fejlődésedet. Gondold végig a múltat, ereszd el a rémképeket, bocsáss meg egyenként minden ellened ,,vétkezőnek”. Tudatosítsd magadban, hogy a régi színdarabban mindenki az éppen akkori legjobb tudásának megfelelően játszott, és a történetből bölcsebben, érettebben, tanultabban lépett ki. Ezáltal mindenki hozzáadott valamit az Egység tapasztalatához. Nem történt semmi sem hiába. Neked köszönheti a világ, hogy tapasztaltabb lett. Saját és környezeted fénye növekedésével az emberiség számára szélesebb horizont látszik a világból. Légy a mostani pillanatban hálás ezért önmagadnak, és bizakodva indulj tovább. Vállald saját életed felelősségét, ma már nem függesz senkitől. Vállald a jövőd!

folyt.köv..

A körülmények


A körülményeidet te teremted magadnak egy előző ,,mit szeretnék elérni, kivé szeretnék válni” kérdések felvetésével. Minden érted volt, van és lesz. Most is csak azt ismételhetem: légy tudatos. Lásd be, hogy céljaid eléréséhez szükséged van a mai körülményeidre. Ha valamivel nem vagy megelégedve, gondold át újra a célodat. Ha pedig ragaszkodsz a célodhoz, fogadd el a körülményeidet is, mert minden annak érdekében történik, hogy egy szép napon oda juss, ahová szeretnél, azzá válj, akivé szeretnél válni.

Gyakran hallani irigykedőket: ,,bárcsak én is hasonló körülmények között lehetnék”. Soha nem lehet tudni, hogy a barát irigyelt háza, kocsija, felesége milyen életvitelt, feladatsort, megfelelni vágyást, problémamegoldó viselkedést von magával. Biztos vagyok benne, hogy a saját feladat nem a barát feladatának ismétlése. Más feladathoz más körülményekre van szükség.

Soha ne nézd csak a körülményeket. Mindenkinek külön tanulnivalója van, és senkié sem könnyebb, mint a tiéd. Mindenkinek új dolgok sorozatát kell megtapasztalnia az életben. A körülmények csak díszletek a színjátékhoz. Meglehet, hogy mostoha körülmények között, egy csatatéri jelenetben neked csak egy sebet kell bekötöznöd, amíg másnak egy gazdag palotában egész életre szóló, brutális családi drámából kell kikeveredni. A feladat nem látszik, így a díszletek önmagukban semmiről sem árulkodhatnak.

Gondolataid, szavaid és tetteid teremtik a körülményeket, hiszen energiájuk, elhagyva személyiségedet, olyan hullámokon távoznak, amelyek egyszer visszaérnek hozzád, megteremtve azokat a körülményeket, amelyek során kénytelen leszel megtapasztalni azok következményeit, amit kigondoltál, amiről beszéltél, amit cselekedtél. Aki most szemetel, szennyezi a vizeket, harácsol, pazarol, pusztítja, amit használatra és nem felélésre kapott, az ne csodálkozzon, ha még ebben az életben olyan körülmények közé kerül, ahol mindent beborít a szemét, nincs ivóvíz, éhinségben és szegénységben élnek az emberek. Az egyéni gondolatok, szavak és tettek összeadódnak és az emberiség jelenlegi tudásává válnak. Ennek a közös tudásnak a tükörképével (a következményekkel) szembe kell nézni, meg kell tapasztalni ahhoz, hogy azokból mély, felelősségteljes tapasztalat váljék. Tartsd kontroll alatt a gondolataidat, szavaidat és tetteidet. A belső hangod (lelkiismereted) mindig figyelmeztet, ha valamit elvétettél. (Ugye észrevetted, hogy nem bűnről beszélek.) Ne felejtsd el korrigálni a tévedésedet. Eljön majd a nap, amikor előbb fogsz gondolkodni, mint beszélni és cselekedni --- ez a tudatos, felelősségteljes élet első jele. Ha már ezt elérted, bocsáss meg, előző mondataim nem Neked szólnak.

A körülmények mindig változnak. A fizikai világban minden mulandó. A nehézségek épp úgy eltűnnek, mint az ideális körülmények. Amikor nincs többé szükség rájuk, ,,elillannak”. Az új feladatokhoz új körülmények jönnek létre. Mindig a feladatra koncentrálj. Ha az új feladatot még nem látod, a körülmények változásából következtethesz rá. Mivel terveidet, céljaidat magad faragod, a körülményeidért is magad vagy felelős. Ha a felismerés magasabb lépcsőfokáról látod a világot, saját sorsod kormánykerekét éned (egód) kezéből a felsőbbrendű Énednek adod át, hálával és alázattal fogadod majd a körülményeidet is. Tudni fogod: minden úgy van jól, ahogy van. Majd azt is belátod, hogy mind a körülmények, mind pedig a tettek másodlagosak. A kérdés az, hogy az adott pillanatban kellő figyelemmel ott tudsz-e lenni, és minden feladatot, amit az élet eléd tár, legjobb tudásod szerint oldasz-e meg.

folyt.köv....

Mások miatt


Minden belőled indul ki. Az emberek reakciói csak visszatükröződései a gondolataidnak, vagy válaszok a szavaidra és tetteidre. Utadon olyan emberekkel találkozol, akik a lépéseidre hozzád hasonló módon reagálnak. Ezért van az, hogy másképp gondolkodó emberek társaságában nem érzed jól magad. Aki nem a Te lényedhez hasonló módon viselkedik, az az ember nem lehet a barátod. Sajnos az a szomorú, hogy legtöbben azt hiszik, a másképpen gondolkodó lény egyenlő az ellensséggel. Holott csak arról van szó, hogy az illetőnek adott időszakban más megerősítésre van szüksége. Azt, hogy mire van szükséged, Te magad diktálod. Elképzelhető, hogy egy idő múlva barátsággal közeledsz egykori ,,ellenséged” felé. És csodálkozol, mennyire megváltozott. Ugyanakkor Te is változol. Az új önmagad pedig új barátokat és ,,ellenségeket” vonz.
Azokról a tulajdonságokról, amelyek a környezetedben lévők viselkedésében természetes, elfogadható --- nem vált ki érzelmeket ---, azokról saját tapasztalataid vannak, vagyis egyszer már megismerted, megváltottad (eggyéváltál velük), tapasztalatot szereztél, tudásod van róluk. Azokat a tulajdonságokat, amelyeket másokban gyűlölsz vagy szeretsz, azok a Te hiányosságaid, máskülönben oly természetesek lennének, hogy nem vennéd észre. Azokat, amelyeket nem tudsz elfogadni másokban, még magadban nem váltottad meg (nem azonosultál még velük), vagyis nincs meg még a tapasztalatod, a tudásod róluk. Ezek megismerése a Te feladatod is, csakúgy, mint társaidnak. Ezért azok az emberek, akik viselkedésükkel felhivják a figyelmet saját tanulnivalóidra, azok nem ellenségek, hanem a jótevőid. Azok a tulajdonságok, amelyeket másokban szeretsz, arra figyelmeztetnek, hogy bármikor megvan a lehetőséged arra, hogy Te is azzá válj, akivé szeretnél.


Ne hidd, hogy mások tehetnek ellened valamit, ha nem akarod. (Sajnálom, ha ezzel a kijelentéssel fájdalmat okoztam.) Ha valaki megtámad és kirabol valakit az utcán, tudom, ez a kárvallott ellenére van. De nem történik soha semmi véletlenül. Ez azt jelenti, egyszer az illető beleegyezését adta ahhoz, hogy kirabolják. Első pillanatban azt hinnénk, ez lehetetlen. De gondoljuk csak végig mégegyszer. Minden esemény következmény. A kirabolt személy akkor adta beleegyezését, amikor hasonló dolgot követett el ő maga is valaki ellen. Nem kell azonos cselekedetekben gondolkozni, hanem az eseményeket érzésekre kell lefordítani. A károsultság érzése más cselekvésből is fakadhat. A kárt szenvedett ember érzését mindenki megtapasztalja egyszer, aki ma rabol vagy lop. Minden végrehajtott rablással az illető felad egy hirdetést: ,,Emberek! Jöjjön valaki, és raboljon ki engem!”. A hirdetésre csak azok fognak jelentkezni, akik még tudatlanok e téren: nincs birtokukban a rablás és lopás mögötti érzések ,,tudása”. Azok az emberek, akik tudják, milyen érzés kiraboltnak lenni, nem indulnak el lopni, sőt, valószínűleg meg sem látják a hirdetést. A tudatlanságnak több fokozata is létezik: attól kezdve, hogy valaki egyszer cselekszik és tanul belőle, addig, amíg egy teljes életen át elkövetett cselekedetek sorozata sem elég a tudás megszerzésére. Néha látni olyan embert, aki a rajta ért csapásból nem tanul, ezért ciklikusan újabb hasonló cselekvésekbe kényszerül.

Ha úgy érzed, valaki rosszul bánik veled, nézd meg azt az oldalát is, hogy mit kell ezáltal megtanulnod. Légy hálás neki a fejlődési lehetőségedért. Mihelyst megtanulod a leckét, a kényszerítő körülmények is megváltoznak.

Mindenki maga irányítja a sorsát. A kérdés az, hogy akarod-e ezt tudatosan. Van olyan ember, aki jobban szereti, ha megmondják neki, mit kellene csinálnia. Ez a kényelmes álláspont. Aki ilyen, ne panaszkodjon! Úgy történik minden, ahogy szeretné. Ha sorsa irányítását más kezébe adta, nincs hatalma felette. Viszont a felelősség terhét sem ő cipeli --- látszólag. Kívülállóként figyelheti hogyan sakkoznak vele. Itt az ideje, hogy változtasson a helyzetén, mert kicsúszhat kezei közül az élet, kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet, mások szolgájává válhat.

Az ember csak saját magáért felelős, még akkor is, ha látszólag lemondott a felelősségvállalásról. Ez esetben annak a felelősségét kell vállalni, hogy a saját sorsának irányítását más kezébe adta át. Ami mások irányítása vagy kényszere hatására történik, nem oldozza fel az illetőt az egyéni felelősségvállalás alól. Sőt, aki nem ura önmagának, nehezebb helyzetbe kerül, mivel beláthatatlan eseményekbe kényszerül.

A kiszolgáltatott helyzet nem örökérvényű. A változtatás belső ügy. Nem történhet semmi a külvilágban belső elhatározás nélkül. Aki sorsa irányítását vissza akarja venni az idegen kézből, az először tűzze ki határozottan ennek a célját. Ez a legfontosabb. A gondolat kisugárzik, hírül adja a belső elhatározást, és minden körülményt megteremt annak érdekében, hogy a cél valóra váljon. A célnak megfelelő gondolkozás, beszéd és cselekedet teremtő erejével bejárja az univerzumot, és visszaérkezik a feladóhoz. A baj általában abból adódik, hogy arra aki változtatni szeretne kiszolgáltatott helyzetén, rátelepedik a félelem: ,,nem tudok irányítás nélkül élni”, vagy ,,… mi lesz ezután?”. Akinek nincsen gyakorlata a saját sorsa feletti felelősségvállalásban, bátortalanul indul el. Aki pedig megszokta, hogy a másik ember sorsáért is ő a felelős, ragaszkodik a kontrollhoz, mivel a nélkül nem tudja ellátni feladatát. Fontos a megértés és a párbeszéd az érintett felek között. Előbb-utóbb azonban mindenkinek ki kell vívnia a saját szabadságát, el kell érnie a teljes függetlenséget. Csak ezek birtokában lehet felelősséget vállalni. Ez az első lépés a tudatos élet felé.


folyt.köv...

A bűntudat


Talán túl sokszor mondták szüleid, hogy rossz gyerek vagy, mert nem etted meg a spenótot, nem raktad el a játékaidat, nem mostad meg a füledet, nem köszöntél az utcán, nem tanultad meg a leckét. Beléd programozták, hogy gyenge vagy, rendetlen, piszkos, neveletlen, buta, és csak bosszúságot okozol. Mára már minden megváltozott, de ,,belül” még nem nőttél fel. Szüleid már rég nem fegyelmeznek. Meglehet, hogy helyettük Te ostorozod saját magad. Vizsgáld meg magad: élhetsz-e szidalmak nélkül?

Nincs jó és rossz tett, csak tudatos és tudatlan. Mindig az adott pillanatban lévő tudásod, tapasztalatod, bölcsességed szerint döntesz így, vagy úgy. Ami tudatlan, arról még nincs tudásod, és nem azonosultál vele, még nem váltottad meg, még meg kell tapasztalnod. A tapasztalás csak cselekvés útján jöhet létre, így legalább egyszer el kell követned, amit még nem ismersz. Amit még egyszer sem tettél meg, arról nem tudod megállapítani, hogy jó-e vagy rossz. Véleményed lehet róla, de tudásod nem. A tudás: a dolgok megtisztítása, megváltása, melyekhez tettekre van szükség. Ha csak a cselekvés pillanatát ragadod ki a tanulási folyamatból, akkor igazad lehet, hogy elkövettél valamit, ami nem jó. De az életben nem a cselekedet számít, hanem a tanulás folyamata. Máris hallom a felháborodást: ,,akkor az elvetemült gazfickók angyalok?” Mindenki angyal --- ezt nem szabad elfelejteni ---, csak a tudásszint különböző. Amit saját bőrödön megtapasztaltál, az tudatos, vagyis már a cselekvés előtt tudod, mit fogsz megtenni, mert érzés tapad hozzá. Ez az érzés már örökké intelligenciád része marad, és bármikor elő tudod ,,hívni”. A tolvaj bátran lop addig, amig nem tudja, milyen érzés meglopva lenni. A rablás elkövetésének pillanatában a tettes magára idézi azt a helyzetet, amikor őt is ki fogják rabolni. Minden kiáramoltatás egyszer visszaérkezik a feladóhoz. Teljesen mindegy, mit teszel, az okozott érzést a bőrödön fogod tapasztalni. Ha a szeretet diktálja cselekedeteidet, a szeretet tapasztalása áramlik vissza rád. Minden, amit félelemből teszel, negatív érzést fog okozni. Azt hiszed, a sors adja a pofont, pedig Te küldted magadnak. Aki kézbesíti majd a saját magad által feladott csomagot, szintén tudatlan ebben az élményben, máskülönben nem lenne hajlandó a szállításra. Tudatosan nem lehet sötétben járni, mert a tudatosság fényt jelent. Előbb-utóbb minden bűnöző a sötétből a fényre kerül, a tudatlanságból a tudatosságra emelkedik. A kérdés csak az, hogy hány alkalom szükséges ahhoz, hogy az elkövető szeme kinyíljon. Aki pofont kap, legtöbbször nem veszi észre, hogy ő ütött elöször, és a kapott pofonra nagyobb ütéssel válaszol. Egyszer azonban majd rögződik az érzés --- mielőtt lendülne a keze, megálljt parancsol önmagának. Mert a fejlődésre mindenkiben megvan az igény.

Nincs értelme tehát a bűntudatnak, hiszen a ,,bűnös” tetteidnek már megfizetted vagy folyamatosan fizeted az árát. A ,,bűnökért” nem a pokolban kell majd szenvedni, hanem az élet színterén, mindaddig, amíg rá nem jössz, rajtad kívül nincs más, akinek a kárára lehetne bármit is tenni. Bűntudatoddal a második poklot idézed elő önmagad számára, már pedig az első is épp elég terhet jelent. Szabadítsd ki magad a saját poklodból azáltal, hogy beismered: bűn nélküli vagy. Ha az ártatlanságodat elismered, akkor másban sem a bűnöst keresed.

Légy türelmes az emberekhez. Sokan hajlamosak arra, hogy a tanulási folyamatból kiragadott egy-egy esemény alapján ítélkezzenek. Tartózkodj az ítéletektől! Meglehet, hogy az, akiről rossz véleményed van, a kritizált tettével olyan tapasztalatokra tesz szert, amely fejlődése során szédítő magaslatokba repíti. Nem tudhatod, ki honnan érkezett, merre tart és mit kell megtanulnia a vándorlás során. Légy megértő, türelmes, toleráns, és szeretettel segíts mindenkit a tapasztalatgyűjtés fájdalmas útján. Ha így élsz, kisugárzásod bejárja az univerzumot, a szeretet visszaér hozzád, mások téged is fognak segíteni.

folyt.köv....

A félelem hatása: a fájdalom

Ami fenyegető vagy félelmetes, az nem létező. Ha aggodalmaskodsz vagy elfog a félelem, akkor biztos lehetsz abban, hogy a szeretet megtagadásával illúzióba helyezted a bizalmadat. Ezzel a lépéssel a magad számára élővé teremtetted a nem létezőt, amely elkendőzte az igazságot előled. Észrevenni a jelmezbe öltözött félelmet: döntő lépés a tudatosság felé. Ugyanakkor önmagában mindez még nem elegendő ahhoz, hogy a fájdalmaktól megszabadulj. Felül kell emelkedni rajtuk, hogy meglásd az értelmet az értelmetlenségben.

Ha megfeledkezel igazi lényedről, istenségedről, az Egységhez tartozásodról, elszigetelten, különváltan élsz, és nagyon egyedül érezheted magad. Egész életed küzdelemmé válhat, ha azt hiszed, mindent magadnak kell kiharcolni. Ilyenkor háborúban állsz önmagaddal, családoddal, kollégáiddal, a hivatalokkal, a társadalommal, a természettel --- az egész világgal. Ez az ellenállás és mindennapos ütközet felőrli erődet, tartalékaidat, és az egész életedet.

Mindennek oka, hogy elhatárolod magad. Semmi nincs a világtól elszigetelve, minden részecske tartozik valahová, minden mindennel összefügg. Élsz, gondolkozol, tehát része vagy az Egésznek, az örökkévalóságnak. Márpedig a lét közös. Az univerzum teljes erejével rendelkezel. Nem kell semmiért sem megküzdened, hiszen minden a tiéd. Nincs ellenséged, mert Mindenki Te vagy. Ha mégis felfegyverzed magad, önmagad ellen indulsz csatázni. Csakis Te lehetsz a vesztes. Minden csata hiábavaló, minden ütközet a támadó vesztét eredményezi. Jobb, ha ezzel tisztában vagy, még mielőtt megszólaltatod a harci kürtödet. Ha tudod, hogy a harc vesztese csak Te lehetsz, eszedbe sem jut kézbe venni a fegyvert.

Ha azt vallod, hogy állandó harc és küzdelem az élet, akkor az úgy is lesz. Harcolni a létért: értelmetlen, mert minden adott a létezéshez. Félni a munkanélküliségtől: erőpocsékolás, hiszen mindig ott dolgozhatsz és azt csinálhatod, ahol és amit szeretnél. Ha azt hiszed, ez nem így van, akkor negatív hozzáállásoddal akadályozod céljaid megvalósítását.

Mindent meg tudsz csinálni, ha tudatosan fogsz hozzá a feladataidhoz. Csak kishitűséged akadályozhat meg abban, hogy hinni tudj erődben. Meglátod, minden sikerül, ha akarod, hogy sikerüljön. Ne higgy semmilyen kételkedő hangnak! Nem Te vagy a megfogalmazója, hanem a félelem erőlteti rád. Ellen tudsz állni, ha megfutamodás közben bevárod, és szembenézel félelmeiddel. Tudatosságod reflektorfényével világítsd meg a vélhető akadályok minden pontját. A szörnyek tulajdonsága, hogy csak sötétben életképesek, a fény a haláluk. Nem elég, ha elhatározod a tudatosságot. Légy résen minden pillanatban!

Csüggedésed oka az is lehet: bonyolultabb, összetettebb feladatot választottál. Jó, ha tisztán látod, mi a célod, de fölösleges fejedben tartanod az összes részletét. A feladatot apró kis részletekre bontsd fel, és mindig csak a következő részecskére koncentrálj. Ne foglalkozz a múltban előforduló hasonló esetekkel, amiket régen esetleg nem tudtál megoldani. Akkor sok mindent másképp láttál, nem volt még birtokodban a mai tudásod. Ne feledd: minden pillanattal tapasztaltabb lettél, és leszel is. Ma már nem vagy a régi önmagad. Új tudásoddal bátran nekivághatsz az új céljaidnak. Lehet, hogy az út nem lesz sima, viszont minden göröngynek értelme van. Ha tudatos vagy, vállalsz minden megmérettetést, mert tudod, hogy a nehézség is érted van. Puha ágyban lustálkodva, TV előtt ücsörögve, vagy remeteként, távol a világtól elkülönülten élve, csak kevés tapasztalatot lehet szerezni. Az életet élni kell! Csak a ,,megcsinálni”-programmal lehet új tudásra szert tenni. A bölcsesség útját magad választottad, Te jelölted meg saját ,,turista jeleiddel”, ezért nem tévedhetsz el rajta.

Fogalmazd át a feladatot, bontsd több kis részre, ezeket a részfeladatokat nevezd nevükön, és higgy az erődben. Holnap a következő kis részfeladatot tartsd csak a fejedben. Ha sikerül olyan apró részekre szedni a feladatot, hogy egyetlen rész se okozzon aggodalmat, félelem nélkül minden megvalósítható. Kezd el bátran. Légy tudatos, és minden sikerül!

A tagadás elhatárol attól, amit el szeretnél érni. Félelmeiddel a bizonytalanságot erősíted. Minden gondolat meg akar valósulni. Rajtad múlik, mit teremtesz. Tudatosan gondold végig a kijelentéseidet, mielőtt hangot adsz nekik. A célról beszélj, ne a hozzá vezető útról. Ha például pénzügyi nehézségeid vannak, akkor előzőleg olyan gondolataid voltak, amelyek pénztelenséget eredményeztek. Légy tudatos, gondolkozz, beszélj és cselekedj vágyaid szerint. Előző gondolataid, szavaid és tetteid juttattak jelen helyzetedbe. A mostani pillanat szerinti gondolataid, szavaid és cselekedeteid alakítják a holnapodat. Te vagy a felelős saját sorsodért. Azt gondold, arról beszélj, azt cselekedd, amit igazán el szeretnél érni, ne pedig azt erősítsd, amit nem akarsz.

Az alábbiakban különféle ,,fájdalom-típusokról” és azok okairól lesz szó. Nehéz őket külön-külön tárgyalni, mivel időnként egymásba olvadnak. Általánosságban annyi elmondható, hogy a fájdalom, az önmagad erejéről és tehetségéről való megfeledkezés nyomán alakul ki, vagy csupán azért, mert elfelejted: nem vagy egyedül.


folyt.köv...