Ezoterika

Pénz és spiritualitás


A korunkra jellemző ambivalens értékrend egyik megnyilvánulását jelentik azok a magatartásformák, ahogyan a spirituális értékekre érzékeny ember a pénzre reagál, illetve amelyekkel lépten-nyomon a világban találkozik. Kétségkívül sokakat irritál a pénzközpontú szemlélet, amely mindent és mindenkit anyagi értéke illetve vagyona szerint ítél meg. Része ez a jelen maszkulin világ értékrendjének: a pénz – hatalom – erő(szak) szent(ségtelen) háromságának. Szomorú példáit látjuk nap mint nap, hová vezet, ahol a szeretetet, törődést, nevelést valaki anyagiakkal akarja megváltani vagy éppen megvásárolni.
Végső soron pénzközpontúság a materializmus velejárója és ez – tévedés ne essék – nem a kommunisták találmánya, hanem majd’ kétezer éve jellemzi a nyugati kultúrát. A materializmus itt nem világnézetet jelent, hiszen a harácsoló, kincseket felhalmozó egyházakra ugyanúgy jellemző volt, mint a világi hatalmakra. És az is természetes, hogy azokban a korokban, amikor egyre szélesre nyílik a szakadék a szegények és gazdagok között, egyre többeknek nem tetszik ez a szemlélet. De ennek önmagában még semmi köze a spiritualitáshoz, eredhet egyszerű igazságérzetből, vagy akár irigységből is. Az elmúlt száz év folyamán a társadalmi viszonyok változásai csak átrendezték, de nem tették igazságosabbá a vagyoni viszonyokat és a fogyasztói társadalom arcátlan expanziója is csak folyamatosan fokozza a pénz világával szembeni ellenérzéseket. Így míg az egyik ember mindent pénzben mér és élete fő célja a vagyon felhalmozása, a másik legszívesebben kikerülné az egészet. Ám nem térhetünk vissza az osztály- és pénz nélküli társadalomba és a társadalomból való kivonulás is többnyire naiv ábránd, ahogyan az volt negyven éve a hippik pénz nélküli, szeretetre (és némi drogra) alapuló kommuna-elképzelése is.
Megélt tapasztalataink fényében cseppet sem meglepő, hogy az úgynevezett spirituális ébredés sokaknak azt sugallja, hogy a pénz valami gonosz, sátáni dolog. Az ember ilyenkor hajlamos túlontúl fehér-feketében látni a világot. Felháborodik, ha pénzt kérnek egy tanfolyamért, ahol spirituális értékekről vagy kozmikus energiákról van szó, és megkövetelné a gyógyítótól a krisztusi: „Ingyen kaptátok - (ami ma korántsem igaz, hiszen rengeteg tanulás, vizsga, engedélyek stb. beszerzése előzi meg egy praxis megkezdését) – ingyen is adjátok!” elvét. Hivatkoznak Jézusra: „Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán (állítólag pontatlan fordítás), mint a gazdagnak bejutni a mennyországba.” Ám valójában a szegénység semmivel sem spirituálisabb a gazdagságnál – legfeljebb a vagyonos embert jobban a materiális világhoz köti a birtokláshoz való ragaszkodás és a veszteségtől való félelem. Legfeljebb irigyelni lehet azokat a korokat, ahol az élethez egy köntös, egy saru, egy vándorbot, egy koldulószilke – és összességében is két kézen megszámolható „vagyontárgy” elegendő volt, például Buddha korában egy szerzetes számára, de ez mára anakronisztikus lenne, hiszen lassan a nepáli kolostorokban is van internet. Nem is sokan vállalnánk ezt – ahogyan én is szívesebben írom ezt a cikket számítógépen és küldöm el e-mailben, mintha lúdtollal kellene körmölnöm és lovas futárral vitetnem a szerkesztőségbe. A mai világban a pénz hiánya egy határon túl a fejlődés gátja is lehet, ha valaki nem tud megvenni egy fontos könyvet, vagy elutazni valahová, hogy meghallgasson egy szellemi tanítót vagy részt vegyen egy szertartáson.
Lássuk be: a pénz nélküli világ ma éppúgy illúzió, mint ahol úgy vélik, csak a pénz a fontos. Ugyanannak az éremnek a másik oldala, más szavakkal az egész életünkön átívelő anyag – szellem kettősség dilemmája. Pontosabban nem is igazán dilemma, hiszen egy dilemmában valamely oldal javára döntenünk kell, itt pedig döntés helyett az elfogadás és egyensúlyba hozás lenne a dolgunk. Lehetőleg álszentség nélkül. Egy tanfolyamnak ugyanúgy ára van, mint egy szoba kifestésének. Akkor is, ha mondjuk az angyalokról szól. (Feltéve, ha nem maguk az angyalok tartják, mivel náluk – úgy tudjuk – még nincs bevezetve a bankrendszer és a gázszámla.) És ahogy a festő el szeretné tartani a családját, úgy a tanító, szellemi vezető is. Távol vagyunk már (még?) attól az időtől, hogy a közösség tartsa el szellemi vezetőit. Kérdéses legfeljebb az ár lehet. Például el lehet-e kérni egy cipő árát (ami egy-két év alatt szétmegy) valami olyanért, ami életünk végéig a mienk marad? Már Arisztotelésznek is szemére vetették, hogy sokba kerül nála tanulni. De akkor sem köteleztek erre senkit, lehetett a „hordószónokokat” is hallgatni az agorán, a főtéren, ingyen. Bár általános recept nincs, sok gyógyító például úgy véli – jogosan – hogy bizonyos dolgok, mint például az energia nem megfizethetők, de joga van annyit kérni egy kezelésért, amennyit másféle munkával megkereshetne. Szomorú látlelet korunkról, hogy az autószervizben dohogás nélkül kifizetjük a rezsióradíjat, de a testünk-lelkünk egészségéért ugyanennyit már sajnálunk.
Természetesen itt nem azokról beszélek, akik spirituális gyógyítónak, mesternek álcázva magukat, ugyanúgy a pénz, a szerzés bűvöletében, a matéria illúziójában élnek, mint akik ezt üzletemberként be is vallják. Ez utóbbi sokkal tisztességesebb, mint egyes MLM hálózatok „filozófiája” (tisztelet a kivételnek), ahol a hálózatépítés, az üzlet az emberiség önzetlen szolgálatának, a szeretet terjesztésének jelszava mögé rejtve folyik.
Valójában a pénz nem más, mint az energia közvetítésének egy lehetséges eszköze. Bár nem sok mindenben volt Marx Károlynak igaza, ezt ő is így látta, még ha mást is értett energia alatt, mint mi. Így tekintenek a keletiek is a pénzre, mint egy szükséges (de nem feltétlen rossz) dologra, amely lehet bűnös és szennyes, ha bűnös és tisztátalan módon szerzik meg, vagy ilyesmire fordítják, de lehet tiszta, és az emberek javát, üdvét szolgáló eszköz is. A lényeg mindenképpen az, hogy csak eszköz és sohasem cél.

Simonia és áldozat

Jó egynéhány éve érdekes beszélgetést folytattam egy idős pappal, aki elfogadta, hogy a gyógyító energiák, amelyeket közvetítünk, Istentől jönnek. Kételye csak azzal volt, hogy szabad-e ezért pénzt kérni? A kereszténységben (Simon mágusról, aki mellesleg nem varázsló, hanem gnosztikus beavatott volt) simoniának hívják a szentségek pénzért való árusítását, és emlékezzünk rá, a reformáció elindulásának épp ez volt az egyik indítéka. Egy gyógyító beavatás pedig – ebben egyet is értettünk – egyfajta szentség felvételét jelenti. Egyetértett azzal is, hogy az áldozathozatal – amely akár pénzben is kifejeződhet, hisz az egyház is fogad el pénzbeli felajánlásokat – mennyire fontos. Sőt tulajdonképpen lelkileg fontosabb annak, aki a beavatást kapja, mint annak, aki adja. Az áldozathozatal és a vételár megfizetése között a különbség lelki, a megélés módjában van. Aki megfizet valamit, azt érzi, hogy megvette, birtokolja. Aki áldozatot hoz valamiért, az megköszöni, hogy megkaphatja. Más gondolatok és más energiák kötődnek ugyanahhoz az anyagi objektumhoz.
Végül is abban egyeztünk meg, hogy akkor lehet simoniáról beszélni, ha a dolognak „hoci-nesze” üzleti jellege van. Ha a pénzen kívül semmiféle – fejlődés- és tudásbeli, erkölcsi stb. – követelményt nem támasztanak és válogatás nélkül bárkinek bármilyen beavatás szentségét kiadják. Világszerte vannak olyan társaságok, ahol szellemi fokozatokat, akár „mesteri” beavatásokat így árusítanak, és akár három nap alatt bárki „mester” lehet. Sőt – meg nem erősített források szerint – egyes helyeken akár az „arhat” (szent) vagy „apostol” címet is meg lehet így szerezni. De ennek a spiritualitáshoz semmi köze, ez ugyanannak a fogyasztói társadalomnak bűvkörébe láncolja a jámbor keresőt, ahonnan szabadulni szeretett volna. Próbáljunk meg nem beleesni ebbe az ördögi körbe!

Kövesi Péter
)

A fájdalom értelme

Minden civilizáció és vallás kiemelten foglalkozik a fájdalom és szenvedés kérdéseivel. Miért kell az embernek elviselni, van-e célja, értelme, jó-e, elviselendő rossz, vagy legyőzendő ellenség?
A fájdalom – létezik. Ezt a megállapítást már korai őseink is megtették. Keveset tudtak tenni a megelőzéséért vagy csillapításáért, ezért úgy vélhették, erősnek kell lenni, tudni kell elviselni. Erre utal, hogy szinte minden felnőtté avatási rituáléban kulcsfontosságú volt a fizikai fájdalom elviselése. Csak az válhatott a törzs teljes jogú tagjává, aki elviselte a kínzásokat. Ez fontos volt a túléléshez, a mostoha körülmények elviseléséhez, a háborúhoz egyaránt. A fájdalom fizikai okát nyilván felismerték, valódi, ezen túli eredetét bizonnyal ártó szellemi erőknek tulajdonították. Nem túl valószínű, hogy a lelki fájdalmakkal sokat törődtek volna. Bár a gyógyítók mindent megtettek, hogy csökkentsék a fájdalmat, őseinknek sokszor el kellett viselniük, de aligha hihetjük, hogy különösen örültek volna neki, vagy kívánatosnak tartották volna.
A keresztény világ az egyetlen, ahol azt tanítják, hogy a fájdalom közelebb visz Istenhez, sőt nem csak erény, de céllá is válik. Jézus szenvedése mintává vált: ő az emberekért szenvedett, az embernek pedig őérte kell szenvednie. Noha a mai egyház sok mindenről másként gondolkodik, a kétezer éves hatást nem lehet csak úgy kitörölni a kultúrából és a tudatokból. A keresztény aszkézisnek ez az eredete teljesen más, mint a keleti vallások önsanyargatásának. Nálunk a szenvedés érték volt, akár szentté is válhatott, aki Isten nevében halálra kínozta magát, a szentté avatott mártírok szadista kínzásainak hátborzongató története pedig évszázadokig a legfontosabb erkölcsnemesítő tanítások szerepét töltötte be. Nem tagadhatjuk, ez emberek millióit tanította önfeláldozásra, önzetlenségre. Mint mindenütt, a problémát itt is a túlzásokban kell keresni, a fájdalom önmagáért való értékké magasztalásában. Ez a szemlélet összhangban állt a középkori kereszténység minden életörömöt sátáninak, bűnösnek tartó felfogásával, amely erőteljesen neurotizálta az egész civilizációnkat. Sajátos módon a fájdalom elviselését szenteknél Istentől, eretnekeknél a Sátántól kapott segítségnek tudták be. Az előzőeknél a fájdalom okozója gonosznak, míg az utóbbi esetben a hit és a keresztényi szeretet védelmezőjének számított, cselekedete pedig istenfélő tettnek. Félelmetes még elgondolni is, hány torz, perverz lélek talált kielégülést az inkvizívió szadizmusában, amelyhez minden földi és égi segítséget megkaptak, vagy legalábbis megkapni véltek.
Csak zárójelben jegyezzük meg, miféle torz gondolkodás Isten nevében ítéletet mondani valaki felett? Ha Isten mindenható, lesz rá módja, hogy megbüntesse, ha valaki megbántotta. Vagy megbocsátja, hiszen ezt várja az embertől is. De tud-e halandó ember kárt okozni a Mindenhatónak? És miért gondolja az ember, hogy Isten szerepét átveheti? Ez legalább akkora istentelenség, mint az eretnekek bűnei! Nem nehéz átlátni, valójában az inkvizíció valódi célja nem ez volt, hanem a megfélemlítés és manipuláció. A fájdalom-okozással való fenyegetés a pedig rendszerint beválik, akár a mai titkosszolgálati és katonai gyakorlatban is.
Bár a középkor sötét századai elmúltak, a fájdalom, szenvedés valójában mindmáig a nyugati kultúra tisztázatlan kérdései közé tartozik. Ahogyan sok mindennek, ennek sincs igazán kultúrája. Bár a fogyasztói társadalom teljesíthetetlen – mondjuk ki, hazug – ígéretei közé tartozik, hogy a fogyasztás az életet könnyebbé, fájdalom- és szenvedésmentesebbé tudja tenni, nagyjából a következő módokon reagálunk a fájdalomra:
Vannak, akik a legkisebb kellemetlenségre is azonnal gyógyszert keresnek (itt a fizikai fájdalomra gondolunk). Ők a fogyasztói társadalom által elrontott emberek, a gyógyszerreklámok követői – hipochonderek, vagy alkatilag, illetve neveltetésükből eredően (ilyen minta is van!) a legkisebb a fájdalomtűrő képességük. Utánuk következnek, akik egy bizonyos mértékig el tudják viselni, aztán keresnek segítséget. Itt lehetnek azok, akik ezoterikus, vagy pszichoszomatikus szemlélettel először a fájdalom jelzés- és üzenet-értéket szeretnék megérteni, mielőtt csillapítanák. A skála másik végén gyógyíthatatlan fájdalmat is csendben, bátran elviselők, a Gondviselés akaratában vagy a karmában feltétlen megnyugvók vannak – ez még egészséges viszonyulásnak mondható. A túlzó végletet a mazochisták és a mártírkodók, fájdalmukkal kérkedők képviselik.
A nyugati orvoslás a fájdalmat – a betegséggel együtt – feltétlen rossznak, legyőzendőnek tekinti. Bár evidens, hogy a fájdalom jelzés valami kóros működésről, ezen a funkcióján túl feleslegesnek tekinti. A beteg is ahhoz van szokva, hogy a tüneteire azonnal fájdalomcsillapítókat kapjon, és nem könnyen fogadja el, ha ezt a természetgyógyász nem feltétlen helyesli. Ez a magatartás – túl a gyógyszerek káros hatásán – mindenképpen jelez valami gyengeséget, elpuhultságot. A fájdalom elviselését „meg kell tanulni együtt élni vele” jelszóval csak a legutolsó esetben javasolja a nyugati orvos. A materialista orvoslás két esetben apellál Istenre és a hitre: ekkor, és a végzetes diagnózis közlésekor.
A fájdalmat a hétköznapi életben kétségbevonhatatlan tényként éljük meg. Ha fáj valamink, érezzük, tudjuk és nem lehet meggyőzni az ellenkezőjéről. Bár a tudomány tudja, hogy a fájdalom voltaképp szubjektív, nehezen mérhető pszichés jelenség, az egyik ember fájdalma fizkailag teljességgel érzékelhetetlen a másik számára, sohasem vonta kétségbe a létezését. Egyedül a „tapasztalati” és „lényegi” világot kettéválasztó duális gondolkodásban merülhet fel, hogy megkérdőjelezzék a fájdalom tényleges létét. A fájdalom csak a „tapasztalati”, illuzórikus világban létezik, ezért nem más, mint illúzió. Ugyanaz nagyon fáj az egyik embernek, míg alig a másiknak – hogyan is lehetne objektív? „Az én fájdalmam”- mondja a nyugati, mintha a fájdalom birtok lenne (és a mazochista még örül is, büszkén viseli, mutogatja a fájdalmát). „Kinek fáj?” – kérdezné erre a keleti, aki tudja, hogy a teste is csak birtok, nem a birtokos. A válasz erre csak az lehet, hogy nem nekem, hanem a testemnek, én pedig nem a testem vagyok. Lehet, hogy fáj a kabátomnak, ha elszakad, de én mégsem a kabát vagyok, még ha rajtam is van. Ez lényegileg független attól, hogy a testemben érzőidegek vannak és a jelzéseiket végső soron az érzékeli, akit önmagamnak érzek. Ugyanígy, a lelki fájdalom is „csak” a lelkemé, az érzelmeimé, nem az enyém. Mindez nagyon logikus, de jelent-e segítséget a fájdalomban? Ha a fentieket nem értjük, aligha. Ha igen, a fájdalom sokkal kezelhetőbbé válik. Kevésbé vagyunk kiszolgáltatva neki, nem bénít meg, nem tesz kiszolgáltatottá. Megtanuljuk elfogadni, ha kell, együtt élni vele, vagy átlépni rajta és objektíven, külsőként szemlélni. Persze nagy fájdalom esetén erre csak a spiritualitás, a meditáció nagymesterei képesek, de sok példánk van arra, hogy ez megtehető.
A fájdalomcsillapítás - helyesebben a fájdalmon való túllépés – keleti módszere a nem azonosulás, például a fájdalom tárgyiasítása. De ezt tanítja az agykontroll és számos más módszer is. Ha nem ragaszkodunk ahhoz, hogy egyek vagyunk a fájdalommal, megkereshetjük a fájdalmat, mint idegen „testet” magunkban, alakot, formát, színt, szagot stb., azaz fizikai, érzékszervi jellemzőket adunk neki, és máris önmagunkon kívül helyezhetjük és megszüntethetjük. A lényeg tehát: nem én „fájok”, a fájdalom valami tőlem elkülöníthető, rólam leválasztható dolog.
Ez nem jelenti azt, hogy más módszerrel nem szabad a fájdalmat csillapítani. A fenti módszer nagyon hatásos kisebb fájdalmaknál, de egy nagy fájdalom, mondjuk egy epegörcs képtelenné tehet arra, hogy ezt megcsináljuk, vagy legalábbis egy nagy jógi tudása kellene hozzá. Ilyen esetben bizony indokolt a gyógyszeres csillapítás is, (még ha nem is ért ezzel egyet minden természetgyógyász), egyszerűen azért, mert túl sok tudati energiát von el, és a fájdalmas helyhez köti a gondolatainkat. A túl sok, tompító fájdalomcsillapító pedig a fájdalom tudatos kezelését teszi lehetetlenné.
Buddha a fájdalmat korántsem tartja célnak, vagy erénynek. Mint minden szenvedést, ezt is a nemtudás, ragaszkodás és gyűlölet következményének tartja, amely az okok megszüntetésével, a helyes élettel megszüntethető. Ugyanez az út vezet a megvilágosodáshoz is. Ezen az úton a fájdalom nem ellenség, helyes felfogással, eszköz lehet a megvilágosodáshoz. A fájdalom nem erény, de átalakítható, energiája, mint minden negativitásé, hasznos nyersanyag lehet. A módszer a tudatosítás, a fájdalom üzenetének megértése. A fájdalom nyilvánvalóan karma, előző tettek, gondolatok vagy szavak következménye, amit meg kell élni - de nem benne ragadni és azonosulni vele. Megélése eszköz lehet a karma ledolgozására, teljesítésére is – de csak addig, amíg magasabb szintű megoldást nem találunk. Ott, ahol aszkézist gyakorolnak – nem kötelességként és nem egyetlen üdvözítő módszernek tekintve – a fájdalom elviselése ott sem önmagáért való érdem, egyszerűen csak módszer a test uralására, a test és tudat különválasztására.
Mindezek ellenére a fájdalom hozzátartozik az élethez, szükségünk van rá, ahogyan az örömre is – egymás kiegészítői, egy tőről fakadnak, egyik nélkül értelmetlen a másik. Aki nem érez testi fájdalmat, az súlyosan fogyatékos, rendkívül sérülékeny ember, sokkal kiszolgáltatottabb, mint akinél a fájdalom képes a veszélyt, az elváltozást jelezni, figyelmeztetni. Szükségünk van a mások fájdalmára is: együttérzésre, segítőkészségre tanít. Lelkileg beteg, akiből ez hiányzik. Mind a keleti, mind a nyugati világban nagyszerű példákat, tanításokat kapunk erről. Embertelen, rideg, végletesen önző az, aki a másik fájdalmára érzéketlen. Ráadásul – és ez klinikai tapasztalat – az a beteg, aki nem fordul magába, nem dédelgeti a saját fájdalmát, hanem inkább másokra figyel, segít a nála elesettebbek gondozásában, sokkal gyorsabban gyógyul. Gyógyítja az a tudat, hogy hasznára van másoknak. Buddha azzal gyógyította a gyermekét sirató anya fájdalmát, hogy más szenvedőket kerestetett vele: a fájdalom bénító erejével szemben felébresztette az együttérzés gyógyító energiáját.
A recept tehát a fájdalom kezelésére: elfogadni, tudatosítani a létezését, megérteni a jelentését, átalakítani az energiáját – és a sokszor már meg is szűnt. Ez azt jelenti, hogy vegyük tudomásul, azért van fájdalmunk, mert szükségünk van rá, bármilyen rossz is, értünk és nem ellenünk van. Próbáljuk megérteni, túl a testi jelzéseken, valójában mit üzen, mire akar figyelmeztetni. Erre ugyanaz a megközelítés vonatkozik, mint a betegségek értelmezésére. Kitűnő könyvek jelennek meg erről a pszichoszomatikus (és a szomatopszichés) szemléletről, hiszen a kettő együtt lesz egész, folyamatosan, ráadásul közérthető nyelven, érdemes forgatni őket. Ha megértjük az üzenetet és nem ellenségként kezeljük, a fájdalom energiáját segítő erővé alakíthatjuk, és ha ez megtörtént, lehet, hogy már nincs is szükségünk rá. Persze nem szabad megfeledkeznünk a fizikai szintről se, korántse biztos, hogy minden fájdalmunkat egyszerűen „el tudjuk meditálni”: a lyukas fogat be kell tömni, a beteg testet-lelket meggyógyítani, különben csak a tünetet szüntettük meg. Ha pedig belemerülnénk az önsajnálatba, a fájdalom mazochisztikus örömébe, gondoljunk ilyenkor másokra, azokra, akik sokkal nehezebb helyzetben vannak nálunk. Sajnos ilyenek mindig bőven vannak és már sem gondoljuk, hogy a mi fájdalmunk a legelviselhetetlenebb.

Kövesi Péter

Fegyvertelenül
Téma: gyengédség
Megjelent: Elixír magazin

Abban valószínűleg mindannyian egyetértünk, hogy a gyengédség hiánycikk a mai korban és társadalomban. Ha közelebbről szemügyre vesszük ezt a fogalmat és korunk eszményképeit, akkor kiderül, hogy miért.
A gyengédség, mint a szó is mutatja, a gyengeséggel, a lágysággal és a finomsággal függ össze. Legismertebb példái az anyai gyengédség és a szerelmesek egymás iránti gyengédsége. Ezoterikus szempontból mindkét viselkedés a második csakrához tartozik, és mindkettő szorosan összefügg a legősibb női energiákkal. Az anyai gyengédség a Hold minőséghez, a szerelem pedig a Vénusz minőségéhez kapcsolódik. Mindkettőnek köze van a szeretethez, a testiséghez, az intimitáshoz és a szoros közelséghez. A gyengédség érzése és kimutatása tehát női oldalunk megnyilvánulása.
További jellemzője, hogy az erő fitogtatásának ellentéte. Aki gyengéd, az tudja, hogy van ereje, de azt nem demonstrációra, és mások megfélemlítésére használja, hanem a szeretet és gondoskodás kifejezésére. Gyengédnek lenni csak úgy tudunk, ha hátat fordítunk az élet csatamezejének, letesszük fegyvereinket, levesszük védőpáncéljainkat, és szívből, nyitottan fordulunk a másik élőlény felé. Ez a másik élőlény pedig nemcsak ember lehet, hanem állat és növény is, ahogy azt a hétköznapokban megtapasztalhatjuk. Nekik is jár ez az érzés, sőt ők is ki tudják fejezni irányunkban.
Végül pedig a gyengédség kapcsolódik a Neptunusz archetípusához is, annak a felső, harmonikus oktávjához, elsősorban a finomságával, tapintatával, és a mások gondolatainak megérzésével.
A gyengédség megéléséhez tehát csaknem tisztán női energiákra van szükségünk: önzetlen szeretetre, közelségre, melegségre, bizalomra, nyugalomra, nyitottságra, védtelenségre, tapintatra, finomságra, érzékenységre.
Ebből kiindulva talán érthető, hogy miért van kevés gyengédség mai világunkban. A mi kultúránk erőteljesen a yang energiákat éli meg, azt is többnyire diszharmonikus formában. A média éjjel-nappal azt sugallja, hogy ahhoz, hogy életben maradhassunk erősnek (de leginkább erőszakosnak), dinamikusnak (azaz kíméletlennek), függetlennek és modernnek kell lennünk. Ezt fokozzák még a horror-hírek, amelyek arról gondoskodnak, hogy a félelem szintje egy percre se csökkenjen az emberekben. Közben pedig gyorsul az idő, aki nem akar „lemaradni”, annak folyton rohannia kell, nem ér rá emberekkel bajlódni. Ha pedig netán egy társ vagy érzelmek hiányoznának e modern ember életéből, akkor ott vannak a pótszerek: gépek (számítógép, autó), amelyeket már úgy is reklámoznak, mint megbízható társat – és végül a „lemaradottaknak” a nikotin, alkohol és drog.
E drámai helyzet tisztán mutatja, hogy hogyan zártuk ki – önként – az életünkből azokat az érzelmi minőségeket, amelyek emberi szintre emelik a vegetációt. Elhittük, s még ma is elhisszük, hogy a műszaki haladás és a fejlődés a legfontosabb cél az ember életében. Ennek a következménye, hogy ma már sokszor a gép a fontos, nem az ember – ami azzal fenyeget, hogy a gépek uralkodnak felettünk, és nem megfordítva.
Hiszem, hogy minden szélsőség kiváltja saját ellenpólusát – legalábbis, amíg az emberiség a polaritás világában él. Ezért bízom abban, hogy a sivárságtól és a szenvedéstől egyre több ember szívében megmozdul valami, ami arra ösztökéli, hogy visszahozza életébe a legszebb, legemberibb tulajdonságokat. Ehhez azonban bátorság kell, nem is hétköznapi.
A bátorság ahhoz kell, hogy szembe merjünk fordulni korunk eszményképeivel: az egyre inkább eldurvuló, önző, törtető, érzéketlen, cinikus ember példaképével, aki-ami szüntelenül körbevesz bennünket a képernyőkön, plakátokon, újságokban. Bátrak pedig akkor leszünk, ha tudatosul bennünk, hogy nem kell így élnünk, nem kell ezt választanunk, akkor sem, ha a korszellem ezt sugallja. Ha tudatosan megfogalmazódik bennünk, hogy elég volt ebből a ridegségből, embertelenségből, akkor lesz erőnk és akaratunk, hogy másként éljünk.
De sajnos nemcsak a műanyag-bábu arcú robotemberek eszményképével kell dacolnunk, hanem a médiából ránk zúduló félelmekkel is. Mint észrevettük, már sok éve csak rossz hírek vannak, sőt szinte már csak horrorisztikusak. Ezek pedig azt sugallják: ez a szörnyűség (földrengés, árvíz, robbantás, rablás stb.) legközelebb velünk is megtörténhet, semmi és senki nem véd meg tőle. Csak és kizárólag a véletlen műve, ha a mai napot megússzuk szerencsétlenség nélkül. Természetesen minél gyakrabban hallgat valaki ilyen híreket, annál masszívabban beépül tudatába a félelem és a kiszolgáltatottság. Ennek következménye, hogy már nemcsak a robbantásoktól és természeti katasztrófáktól „kell félni”, hanem a szomszédtól és a munkatársunktól is, mert ki tudja, mikor támad ránk valami rossz indulatú rágalommal. A félelem és a védekezés így egyre jobban beszivárog az életünkbe, és lassan eléri intim szféránkat is. A napközben „begyűjtött” stresszt hazavisszük, és kiengedjük a családra (szomszédra, kutyára, stb.), ami lehetetlenné teszi a meghitt családi légkör megteremtését. A feszültség nem kedvez az intim kapcsolatoknak, az érzelmi megnyílásnak. Az olyan mély és finom érzéseink, mint amilyen a gyengédség is, csak akkor mutatkoznak meg, ha egész lényünk biztonságban, nyugalomban és békében érzi magát. Vagyis, ha egy olyan helyen és környezetben vagyunk, ahol nem kell félnünk semmiféle külső támadástól. Ez a külső támadás pedig nemcsak bombamerényletre vonatkozik, hanem elsősorban szeretteinkre. Gyengéden akkor tudunk közelíteni a másikhoz, ha bízunk abban, hogy nem fog ridegségével, cinizmusával, gőgjével bántani, hanem örül a mi kitárulkozó szívünknek, és talán ő is gyengéd lesz velünk. Mert úgy kell nekünk a gyengédség, mint egy falat kenyér. Annyira hiányzik az életünkből, hogy már fáj. Ez a hiány és ez a fájdalom ül ki az egyre keményedő arcokra.
Mit tehetünk hát, hogy meggyógyítsuk lelkünk e sebét?
Az első lépés a tudati felismerés: annak a tudatosítása magunkban, hogy nincs, vagy nem olyan mértékben van jelen az életünkben, ahogyan azt szeretnénk. Ha ezt megfogalmaztuk, akkor valószínűleg azt is érezni fogjuk, hogy milyen mértékben lenne rá szükségünk. Azt kicsit nehezebb eldönteni, hogy adni vagy kapni akarjuk inkább, mivel mindkettő boldogsággal tölt el. Ha úgy érezzük, nincs kitől kapjuk, akkor nézzünk szét, hogy mi kinek adhatjuk (itt jönnek szóba a már említett egyéb élőlények: állatok, növények).
A következő lépésben magunkba nézve megállapíthatjuk, hogy mi akadályoz leginkább abban, hogy gyöngédek legyünk legalább egy-két emberrel. Ez segít félelmeink és védőpáncéljaink felismerésében. Sokan szégyenlik a gyengédséget, mert elhiszik, hogy a mai modern életben ennek már nincsen helye, és nevetségesnek, gyerekesnek, ódivatúnak tartják. Ez egyszerűen egy téves hiedelem, aminek nincsen köze az ember érzelmi szükségleteihez. Természetesen nem a vezérigazgatóhoz kell gyengédnek lennünk, hanem azokhoz, akikhez a legközelebbi és legbensőségesebb szálak fűznek. A gyengédség elsősorban a privát szféra érzelme.
Amikor az akadályokat kutatjuk magunkban, számolnunk kell azzal is, hogy ennek a viselkedésnek nincsen nálunk nagy hagyománya, így nem biztos, hogy találunk példaképeket. Nem mindenki nőtt fel meleg, családi légkörben, ahol a gyerek két nyargalászás közben kap egy puszit a fejére. És nem minden szülőpár beszél kedvesen, meghitten egymással. Ezt be kell látnunk, és el kell fogadnunk. Ha valaki gyerekkorában nem látott példát maga előtt, még nem kell lemondania erről a szép érzelemről. Meg lehet tanulni, fokozatosan, figyelmesen.
A gyengédség megélése és gyakorlása kezdeményezőkészséget igényel részükről. Ha azt akarjuk, hogy visszatérjen az életünkbe, akkor tennünk kell érte. Megkereshetjük az életünkben azokat a személyeket (élőlényeket) és alkalmakat, akikkel és ahol szívesen lennénk gyengédek – és merünk is. Nem kell merev edzéstervet kidolgoznunk a gyengédség gyakorlására, hiszen ez belülről jön, és spontán. Elég, ha tisztázzuk magunkban, hogy vágyunk erre, hajlandóak vagyunk megnyílni, le merjük tenni fegyvereinket és páncéljainkat, és az sem baj, ha nem kapunk viszonzást. Gyengédséget adni legalább olyan gyönyörűség, mint kapni. Amikor ezt tesszük, az olyan, mintha puha, meleg energiákat adnánk a másiknak. Szemben a hétköznapok rideg, szúrós lándzsáival. Puha meleget osztogatni pedig nemcsak meghitt kapcsolatokban lehet, hanem a munkahelyen, az utcán és mindenhol, ahol érző embereket látunk magunk körül. Ezzel talán hozzá tudunk járulni egyre ridegebbnek, érzéketlenebbnek tűnő világunk meggyógyításához.

Írta: Szabó Judit

Mesterek – egykor és ma

Hosszú évezredeken át az volt a dolgok rendje, hogy ha valaki jól meg akart tanulni valamit, elment egy mesterhez, bebocsátást, felvételt kért és ha az elfogadta, elkezdhette a tanulást. Így volt ez, akár fazekas, akár alkimista akart lenni a delikvens. Először próbaidős lett, majd inas, tanonc, famulus, később segéd, vagy megkapta az engedélyt választott mestersége gyakorlására. Meghatározott gyakorlási idő múltán kérhette, lehessen ő is mester. Ehhez be kellett bizonyítani képeségeit, jártasságát a mesterséghez tartozó dolgokban, gyakorlailag azt, hogy már minden megtanulhatót tud, mindent megcsinál, és alkalmas arra, hogy másokat oktathasson. Ha erre képes volt, mestere, vagy az erre hivatott testület mesterré fogadta. Rang volt mesternek lenni, akár a kétkezi munkában, akár a szellem területén. Néhol a tanítót is iskolamesternek nevezték.
Másokat tisztelőik, tanítványaik neveztek mesternek, gyakran anélkül, hogy az illető erre igényt tartott volna. Zenészek, költők, filozófusok, vallástanítók, mágusok és misztikusok köré gyűltek így a tanítványok messze földről. Sokukat máig a szellem óriásai között tartják nyilván. Megtiszteletetés volt, ha egy-egy ilyen mester valakit tanítványául fogadott. Önmagukat csak a vásári komédiások és szélhámosok kiáltották ki mesternek. Ők viszont mindenkinek kínálták szolgáltásaikat, és mindig voltak, akiket misztikus zagyvalékokkal el lehetett szédíteni.
A régi zsidóságnál a rabbi mestert jelentett. Ezért szólították Jézust így a tanítvágyok és betegek, ő viszont elhárította e titulust, mondván, hogy erre egyedül a Mennyei Atya érdemes.
Keleten a guru testesíti meg a mester fogalmát. Az ottani ember mentalitása viszont merőben különbözik a nyugati hozzáállástól. Sokszor érthetelen számunkra aza a feltétlen odaadás, isteni tisztelet, amivel a hindu guruja felé fordul. A guru, vagy láma ugyanis a tanítvány szemében nem egy férfi, vagy nő, nem egy ember, hanem maga a Tan megtestesülése.

A mester-tanítvány kapcsolat
Lélektani szempontból a mester mindig az Apa archetípusát testesíti meg. Az apai szerepek közül a legpozitívabbak, a Bölcs Öreg, a Tanító, a Védelmező, az Idősebb Barát egyaránt lehetnek a mester vállalt szerepei, illetve ezeket láthatja bele és várhatja mesterétől a tanítvány. Ebbe a szerep-repertoárba a segítő-jutalmazó mellett a büntető-fegyelmező aspektus egyaránt belefér.
A keleti mester-tanítvány kapcsolat arra a meggyőződésre épül, hogy a mester valóban rendelkezik mindazon tökéletességekkel, amelyeket a tanítvány el szeretne érni. Egyszerűen azért, mert azonos a Tanítással. Ez a tanítvány számára nemcsak tudást, de áldást és védelmet is jelent. Ezért feltétlen odaadás és tisztelet illeti meg. Bár a tanítványság nem mindig életre szóló kapcsolat - hiszen a tanítvány más mesterhez is fordulhat, de a mester is tovább küldheti máshoz a növendékét - de amíg tart, a tanítvány engedelmességgel követi a tanítót. Nem vitázik, nem tiltakozik a mester döntése ellen, szó nélkül végrehajtja a legkegyetlenebbnek tűnő, testet-lelket gyötrő parancsokat is. Tudja ugyanis, hogy ezek nem öncéluak, a mester nem hatalmi mániáját akarja kiélni rajta, hanem a belátás és bölcsesség olyan fokán áll, ahonnan tudja, mire van szüksége, mi szolgálja a fejlődését és a szigor mögött mindig szeretet rejtőzik. Bár tudja, hogy fizikai testében a mester is halandó, de a tiszteleten az se változtat, ha látja emberi tökéletlenségeit. Ha képes a tökéleteset, az istenit látni benne, nem lázad és nem kellmeghasonulnia sem. A tanítvány nem rivalizálhat mesterével és nem csinál hiúsági kérdést abból, hogy fölébe nőjön. Nem azzal kezdi a tanulást, hogy mielőbb ő is mester legyen, tudja, hogy ehhez esetleg egy élet munkája kell, és a mestere, aki látja a karmát, tudja, hogy alkalmas-e ő erre egyáltalán.
A nyugati ember individuálisabb, sokkal erősebb egóval, ezért a mester-tanítvány kapcsolat is más. A jó mester ezért, bár a tiszteletet megköveteli, nem bálványozatja magát. Tanítási módszereibe a vita is belefér és nagyobb szabadságot ad a tanítványnak. Míg a keleti mesterek történeteiben a legdurvább módszerek is feltűnnek, amelyekkel a mester alázatra, az egó legyőzésére, vagy a karma ledolgozására tanított, nyugati “kollégája” ilyeneket általában nem alkalmaz. Lehet, hogy ez lassabb út, de számunkra követhetőbb. Talán több az esély arra is, hogy a tanítványból egyszer mester lehessen.

A Vízöntő-kor mesterei
A mai nyugati világban mindez sokkal bonyolultabb. Azért is, mert – hála a fogyasztói tárdadalomnak - individualistábbak és egóistábbak vagyunk, mint valaha. Elhitették velünk, hogy minden megvehető, sőt egyre gyorsabban meg is kell venni. Versengő szellemünk arra sarkall, hogy mutassuk meg, mi vagyunk a legjobbak, törjünk az élre, hagyjunk le másokat. Ha más mester lehet, mi miért ne lehetnénk? Látjuk a hibáit, sőt direkt figyeljük is, miközben az érezzük, hogy mi jobbak vagyunk nála.
Valaha az igazi nagy mestereket végtelen szerénység jellemezte, rejtőzködő életet éltek, hogy csak az találhassa meg őket, akinek tényleg ott a helye, a többieket vagy elküldték (néha igen durván), vagy letagadták előttük, hogy egyáltalán értenek valamihez. A mai hangos világban talán rájuk se lelnénk, oda se figyelnénk. (Sokak szerint épp ezért nem érkezik a jelen világkorszakban Jézushoz, Buddhához, Lao Ce-hoz hasonló világtanító.) Azokat vesszük észre, akik reflektorfényben állnak, hirdetik magukat. Ráadásul, bár okosnak és raffináltnak hisszük magunkat, ilyen ügyekben végtalan naívak vagyunk, bárkinek elhisszük, hogy mester, ha elég meggyőzően mondja, vagy mutat néhány trükköt. Az egzotikus külső, távoli (lehetőleg keleti) származás pedig végképp eloszlat minden aggályt, hogy egy igazi nagy tanító áll előttünk. Bár, az igazat megvallva, eszközeink sincsenek, amelyekkel erről, vagy az ellenkezőjéről meggyőződhetnénk.
A huszadik század elején éreztek először inspirációt keleti tanítók – jógamesterek és buddhista szerzetesek – arra, hogy nyugatra jöjjenek. Az első jövevények valóban a legnagyobbak közül valók voltak és mindvégig őrizték jó hírnevüket. Később azok is útra keltek, akiket inkább materiális szempontok érdekeltek. Valójában nem volt könnyű a helyzetük, megőrizni értékeiket, tisztaságukat egy olyan civilizációban, amely otthon ismeretlen kísértésekkel volt tele: hírnév, népszerűség, hatalom, rajongó hívek, szexualitás, könnyen szerezhető vagyon. Sok kíváló tanító, tehetséges elme csúszott és csúszik így tévútra. Ijesztő és elképesztő történeteket milliárdos gurukról, szexmániás jógamesterekről, alkoholista és drogos lámákról sajnos gyakorta hallani. Szerencsére nem ők vannak többségben, de sokan inkább a szenzációkra figyelnek, mint a halkszavú “igaziakra” és a bulvársajtó is rájuk vadászik. Az igazi mester azt is tudja, hogy másként kell bánnia a nyugati tanítványokkal, és így is tesz, ha valóban azok javát, fejlődését akarja szolgálni. A mester ugyanis: szolgáló, és nem úr!
Manapság nagy divat a spiritualitás importja. Nyugatiak tanítanak keleti tanokat, ami nem baj, sőt olykor a mai ember igényeinek, felkészültségének inkább megfelelően, mai köntösben tudják továbbadni az ősi tanokat. Ám elvetik a sulykot, ha erőnek erejével keletinek akarnak látszani. Ez inkább komikus, mint meggyőző. (Nem mintha az egyik divatos módszer oktatóinak papi ornátust utánzó öltözete kevésbé lenne mosolyt fakasztó!) Velük fordul elő, hogy keleti szellemet várnak el tanítványaiktól, legalábbis ami az alázatot illeti. Hallani olyan oktatóról, aki a tanfolyamra érkező hallgatót minden ok nélkül tettleg bántalmazta, pincébe zárta, megalázó munkára kényszerítette, mondván, ő a mester, a tanítványnak el kell tűrnie, hogy alázatot tanuljon. A különbség „mindössze“ annyi, hogy a mintául szolgáló megvilágosodott tanító ezt a tanítvány fejlődése érdekében tette, míg hazai utánzóját csupán egoizmusa és hatalomvágya vezeti.
Sajátos újítás a jelenlegi ezoterikus és gyógyító iskolák némelyikénél: a tanítvány maga határozza meg, mikor legyen mesterré. A magyarázat szerint a demokratizmus és igazságosság jegyében. Igy vannak olyan irányzatok, ahol valakiből néhány hétvége alatt akkor is mester lehet (meghatározott díj ellenében), ha pár hete még az egészről fogalma se volt, se felkészültsége, se gyakorlata, és a tanításra való alkalmasságát se nézi senki. Sőt, egy esztendő alatt mesteri oklevelek impozáns sora díszítheti otthon a falat. Ez sem más, mint a jelentkezők egoizmusának gátlástalan kiszolgálása ezoterikus szólamok mögé bújtatva. A fogyasztói társadalom gyarapodás-központú szemléletének exportálása a spiritualitás birodalmába. Nonszensz és működésképtelen. Vajon egy-egy ilyen „mester” javíttatná-e az autóját, építtetné-e a házát egy olyan mesterrel, aki pár hónapja vett kézbe először csavarkulcsot vagy vakolókanalat? És egy problémákkal küzdő, beteg ember rábízhatja-e testét- lelkét egy ilyen „gyorstalpalós“ mesterre, gyógyítóra?
Érdemes azt is megvizsgálni, mivégre keres mestert ma valaki. Csakugyan a tudást, tisztulást, megvilágosodást keresi, vagy valami mást? Van, aki erőt, hatalmat remél, esetleg ahhoz, hogy mások fölött uralkodjon. Komoly tanító, hacsak nem a fekete mágiában utazik, ezt nem fogja méltányolni. Van, aki különlegessé szeretne válni, valami olyat tanulni, amivel felhivhatja magára a figyelmet. Frusztrált, sikertelen emberek indítéka ez is lehet. Mások inkább divat- és mintakövetők. Akit a média felkap – és mindig vannak ilyen ügyeletes sztárok az ezotériában is – ahhoz mennek, mert mások is arra tartanak. Aztán, ha fordul a divat, ők is mestert váltanak. Ez mindenképpen a felszínes érdeklődés jele. Vannak olyanok is, akik ténylegesen valami apa-pótlékot keresnek, erős védelmezőt, aki kézen fogva vezeti át őket az élet ingoványain, és megmondja kérdéseikre a választ. Ők önállótlan emberek, akik lelkileg még nem tudtak felnőni és most is másra bíznák problémáik megoldását. Egy valódi tanító nem küldi el őket sem, de tudatosítja velük, mit fognak kapni tőle. Fontos, hogy ne (csak) azt adja, amit várnak, hanem azt, amire csakugyan szükségük van. Szükség esetén pedig nemet is tudjon mondani.
Az egyik japán harcművészeti iskola mestere nyilatkozta a közelmúltban, hogy az európai mesterekkel (nem határozta meg, milyen irányzatra gondol) két baj van: túl fiatalok, és/vagy neurotikusak. Sajnos tökéletesen igaza van. Alig huszonéves “mesterek” képződnek tucatszámra, csak mert elvégeztek valami tanfolyamot és oklevelük van róla. Valójában aligha lettek mesterek. Lehetnek ugyan akármilyen magasztos előző életei valakinek (hacsak nem tudatosan újraszülető tulku, mint a Dalai Láma), bizony mindent újra kell tanulnunk a szobatisztaságtól Einsteinig vagy az ezoterikus tanokig. Legfeljebb bizonyos dolgok már ismerősebbek és könnyebben rájuk érzünk. Meg aztán a földi fejlődés csakrákhoz kapcsolódó 7x7 éves ciklusát sem véletlenül találták ki. Még a néhány iskolánál elismert ismert (és legtöbbször be nem tartott) 35 éves korhatár is kevés. Inkább a 49 lenne a helyes - nem gondolván persze, hogy az adott életkor önmagában bármit is jelentene.
A neurózissal még több a baj. Mivel a nyugati kultúra úgy ahogy van, neurotikus, az egyéni és a társadalmi tudat szintjén egyaránt, legfeljebb arról lehet szó, hogy kevésbé neurotikus, gyógyítható, és neurózisaiból gyógyulni akaró delikvenseket kellene találni. Előfordul az is, hogy épp a gyógyításra szorulók lesznek mesterekké. Frusztráltak, szorongóak, kudarcaik kompenzálását keresik abban, hogy valahol beavattatják magukat. Innentől a neurózisuk és összes megoldatlan életproblémájuk nem kezelendő probléma többé, hanem követendő minta. Mintegy szentesítve látják a beavatásuk okán, annak tartják a tanítványok is (hiszen a mester a minta), és az utánpótlásban, a következő mesterek kiválasztásánál az ilyen mester nyilván magához hasonlókat fog kiválasztani. Így biztosítva van a neurózisok átörökítése is - nehogy a dolog véletlenül úgy tudjon működni, ahogy kell.
Szomorú tapasztalat viszont azt is, hogy a neurotikusok mellett egyre nagyobb számban vannak pszichotikusok (magyarul elmebetegek). Tudom, hogy ez nagyon durván hangzik, de igaz. Tanú rá sok pszichiáter és a lipótmezei elmegyógyászat (közelmúltban sajnos bezárt) valláspatológiai osztálya. Leginkább paranoid, azaz téveszmés zavarok fordulnak elő. Onnan lehet őket felismerni, hogy ők azok, akik térítenek, prófétálnak, meg vannak róla győződve, hogy “fentiek” kiválasztottjai, Isten, Jézus, az arkangyalok, Hermész Triszmegisztosz, vagy az ufonauták a tanítóik, nekik és csak nekik nyilatkoztatták ki végső és teljes igazságot a világról, teremtésről, gyógyításról vagy a Nagy Piramis titkáról. Nem tudják elviselni, ha valaki nem hisz nekik. Valóban megdöbbentő, hogy napról napra többen vannak. Paradox módon minél zavarosabb tanokat terjesztenek, annál több a hívük - akik néha ugyanúgy megzavarodnak. Ez a fajta elmebaj ugyanis ragályos lehet.

Felkészületlen “mesterek”

Megdöbbent sok előadó, oktató, mester, cikk- és könyvíró felkészületlensége és műveletlensége. Az ezotéria mai könyveiből, vagy akárhány elvégzett tanfolyamon sem lehet ugyanis általános műveltséget szerezni. Az vagy van, vagy nincs valakinek. Ha nincs, meg lehet szerezni, de nem lehet közhelyekkel pótolni a hiányt. Ha valaki a mágia, misztika, ezotéria történeti vonatkozásaira utal, nem árt, ha ismeri a történelmet, földrajzot, filozófiát, vallásokat, az európai kultúrában mindenképpen, de ha keletiekre hivatkozik, valamelyest az ő kultúráikat is. Mindezek mellé nem árt némi irodalmi műveltség, olvasottság. Ha természettudományos érveket vesz elő, nem elég hallomásból ismerni a klasszikus és modern fizikát, kémiát, biológiát, lélektant, csillagászatot stb. Őszintén kíváncsi lennék például arra, hogy az a sok-sok szakérő, aki Einsteinre hivatkozik (okkal, vagy ok nélkül) vajon elolvasta-e (meg sem merem kérdezni, megértette-e) a relativitás speciális és általános elméletét? Gyanítom, siralmas lenne egy ilyen felmérés eredménye. Olyanok hivatkoznak történeti tényekre, akik lazán tévednek párszáz éveket, párezer kilométereket, gyógyításról beszélnek, de nincsenek tisztában a vérkörökkel, hormonokkal, okkult anatómiáról és energetikáról tanítanak, de olykor a szervek alapvető biológiai szerepét nem ismerik. Prófétálnak sziriuszi lényekről de nem biztosak abban, merre is van az égbolton az Orion csillagkép, lélektani kérdésekben Jungra hivatkoznak (ez a divat), anélkül, hogy vették volna maguknak a fáradságot, hogy alaposabban megismerjék. Keleti analógiáikban könnyedén összekeverik a buddhista, hindu és taoista fogalmakat - egyáltalán mindent, mindent összemosnak, hivatkozván arra, hogy úgyis mind ugyanarról szól (ami valahol igaz is, de emellett azért nagyon is markánsak és nem véletlenek a különbségek). No meg Hermész Triszmegisztosz is jó adu, hiszen, mint tudjuk, mindegy, fent, vagy alant… Szegény Hermész, épp most olvastam (evidenciaként említve), hogy a Tabula Smaragdina tartalmazza, hogy minden precessziós év adott szakaszában a földön kívüliek megkísérlik elfoglalni bolygónkat (Drunvalo Melchizedek)
A tudatlanságot persze néhány kellően fölényes gesztussal leplezni lehet, amiből a nála is felkészületlenebb hallgató biztosan érzi, az előadó csak azért nem megy bele a részletekbe, mert azok nyilván a kisujjában vannak - aki meg nem így gondolja, legfeljebb a fejét csóválja, szünetben diszkréten távozik, mert azért mégiscsak csúnya dolog lenne nyilvánosan leégetni az előadót. Némely könyvben ilyenkor a szerző kiteszi a három pontot (mint én is az imént), esetleg titokzatoskodva hozzáteszi, hogy “de erről most még nem szabad többet elmondanom” (nektek, tudatlanoknak, csak ha majd megengedik az égiek és ti is olyan okosak, fejlettek lesztek, mint én). Ha valakit - tolerancia ide, vagy oda - nem irritálnak az ilyen fontoskodó, egoista kitételek, jelentkezzen! A “tudó” ember véletlenül sem mond efféléket és azt még jobban kerüli, hogy bárkiben is az értéktelenség érzetét keltse. “Fecseg a felszín, hallgat a mély.”
Meglep a naivitás, ahogyan sokan az innen-onnan összeszedett “ismereteket” elhiszik és (olykor megtoldva egy kicsit) terjesztik. Pedig néha csak utána kellene gondolni vagy számolni. Kedvenc példám az “indiai pálmalevél könyvtár” Eszerint Indiában (hol is lehetne másutt?) van egy könyvtár, ahol pálmalevelekre írva ott van valamennyi emberi lény valamennyi inkarnációjának története a múltban, jelenben és jövőben. Afféle kozmikus III/3 ügyosztály. Ezer évenként a leveleket újraírják a szerzetesek, és aki eljut hozzájuk, elolvashatja a róla írottakat (milyen nyelven?) és vannak, akik állítják, jártak ott és olvasták is a sajátjukat. Viszont ha valaki kettesnél jobb volt matekból nyolcadikban, megsaccolhatja, vajon hány levélen fér el egy ember minden élete a végtelen múlttól a jövőig, és csak pár milliméteres vastagsággal számolva vajon elférne-e a világ legnagyobb könyvtárában is hatmilliárd ember “kartotékja” (csak a jelenleg épp testben lévőket számolva), és vajon hány szerzetesnek kellene másolgatnia, hogy ezer év alatt végezzen a munkával?
Einstein, Jung, Triszmegisztosz mellett állandó és jól bevált blöff még például a NASA kutatásaira hivatkozni. Mindenki sejti, hogy vannak titkolt kutatási programjaik az űrkutatás mellett, így nyugodtan le lehet írni, hogy megtalálták Noé bárkáját, Lót feleségét (sóbálványként), vagy akár Bálám szamarának földi maradványait. Ha ezt egy honi lap egy külföldi magazinból veszi át, a jámbor olvasó annál inkább hajlamos hitelt adni neki, hiszen a NASA, az azért nem semmi.
Hogy továbbmenjek a kötekedésben, az sem túlságosan tetszik, hogy napi gyakorlattá vált más tudását, tanításait, mások által kidolgozott gyakorlatokat sajátunkként tanítani. Mindenkinek vannak mesterei, mindenki tanul, vagy tanult valakitől, ez nem szégyen, hiszen nem fedezhetünk fel mindent magunk - de aki valamit is ad a tisztességre, jelzi, ami nem a saját gondolata, felfedezése, megemlíti, kitől tanulta, irodalomjegyzéket mellékel, vagy jelzi az idézetek szerzőit. Sajnos ezt reikimesterektől táltos-oktatókig igen sokan mellőzik.

Nem állíthatjuk, hogy minden mai mester ilyen lenne. Sőt, egyre több tehetséges, lelkiismeretes, felkészült tanítóval találkozni, még ha a megvilágosodást nem is érték el. Szolgálatként és küldetésként fogják fel a munkájukat, nem tolják magukat előtérbe, nem ragaszkodnak kongresszusi termeket megtöltő hallgatósághoz, megelégszenek tanítványaik szűk körével, tudva, úgyis megtalálják őket, akiknek rájuk van szükségük. Karizmatikus erejük, kisugárzásuk, szavaik és emberi magatartásuk minden reklámnál meggyőzőbb. Akit megérintett már egy ilyen tanító személyisége, megérzi, hogy ő az igazi. Ő ugyanúgy egy a tanítással, mint a régiek, akkor is, ha nem hord látványos öltözéket és panelházban lakik. Nem követel meg hajbókolást, ugyanúgy él, mint bárki, és van jó szava mindenkihez. Nem nézi le a kezdőt, a tudatlant és nem akarja megtéríteni a más véleményen lévőt. Lehajol és nem leereszkedik a gyengébbekhez.
Az ilyen mesterek lesznek a Vízöntő-kor igazi tanítói. Lehet, hogy a szélhámosok, önjelelt guruk és szerencselovagok egy darabig még szaporodni fognak. Ez kortünet, velejárója annak a tisztulási folyamatnak, amelyen az emberiség most átmegy. Akkor is meg kell történnie, ha ez fájdalmas, és sok áldozattal jár. Ám, a hamis tanítók amilyen gyorsan népszerűséget szereznek, eddig még éppoly gyorsan el is tűntek mindig. Ez most se lesz másként: az idő próbáját a romlandó nem, csak a romolhatatlan éli túl. A tradíciók, tanítások ismerete reál és humán, materiális és spirituális szinteken, a tudás és a megkülönböztetés (vidya és vivéká) ezért a legfontosabb képességek a Vízöntő-kor hajnalán.



Kövesi Péter

Feledésbe merült spirituális erőforrásunk: a Kegyelem
Megjelent: Ezo-tér

A hétköznapok kisebb-nagyobb harcait vívva szükségünk van szellemi-lelki erőforrásokra, amelyekből feltöltődhetünk. A Kegyelem fogalmát ismerjük a kereszténységből, de kevesen használják ki azt a lehetőséget, amit ez a spirituális erőforrás kínál az embernek.
Nemcsak tiszteletből írom nagybetűvel a Kegyelmet, hanem azért is, mert tulajdonnévnek tekintem, pontosabban egy olyan isteni minőségnek, amelyet akár meg is személyesíthetünk magunknak. Ezt a közelebbről megfoghatatlan lényt-minőséget szeretném most néhány szempontból bemutatni, hogy minél jobban megnyílhassunk előtte, és befogadhassuk.
A Kegyelmet a legtisztább, legfinomabb, legemelkedettebb női minőségnek tartom, amelyet sok vallás egy nagy istennővel azonosít, a kereszténységben pedig Máriával kapcsolják össze.
A yin és a yang szempontjából nézve, a jelenlegi yang túlsúly többek között agresszióban, durvaságban, kegyetlenkedésben is megnyilvánul. Ez utóbbi szó egyértelműen kifejezi a Kegyelem hiányát. A szigor, a törvény, a büntetés, a szenvedés a yang oldalhoz tartozik, amelyet napjainkban eltorzultan tapasztalhatunk meg. Véleményem szerint ez egyenes arányban van a női energiák megtagadásával, elfojtásával. Vagyis nincsen egyensúly a határok, a törvény, a büntetés, a szigor és a megbocsátás, a feloldozás és a határok feloldódása között. Mindkét oldalra szükség van, hogy tudatában legyünk cselekedeteink következményeinek, de a hibázás ne nyomorítsa meg örökre a lelkünket.
Amire most világunkban és lelkünkben egyaránt nagy szükség van, az a Kegyelem megbocsátó, felemelő, feloldozó, elfogadó és áldást osztó ereje. Ezt a minőséget a szív csakrával hozom kapcsolatba, amelyet egyébként is a jelenlegi egységesülési folyamatok középpontjának tartok. A hétköznapok szintjén ez azt jelenti, hogy életünk sok szempontból jelentősen javulhat, ha növekszik bennünk az együttérzés, a közösségi tudat, az összefogás, egymás segítése – amit a törtető egó menedzser-korszaka jelentősen háttérbe szorított. Ezen kívül nagyon fontos, hogy lélekben a Kegyelem mindent átható erejéhez forduljunk, és kérjük a segítségét. Tapasztalataim szerint csodákat művel.
A Kegyelem ellenpólusát, a bűntudatot, a büntetést és a szenvedést kiváltó évezredes hiedelmeinket nem tudjuk egyik napról a másikra megváltoztatni. A Kegyelemmel való kapcsolatunkon azonban sokkal rövidebb idő alatt javíthatunk. Amíg régi, büntető hiedelmeink lassan változnak, addig növelhetjük az ellensúlyt, vagyis egyre nagyobb kapukat nyithatunk meg a lelkünkben és tudatunkban a Kegyelem előtt. A Kegyelmet tehát nem kell kiérdemelni, hanem csak kérni, és elfogadni! Egy dolog akadályozhatja meg bennünk a Kegyelem szétáradását: ha azt hisszük, hogy nem érdemeljük meg. Ezért nem elég kérni, hanem be is kell tudni fogadni. Ha egy adott helyzetben bűntudatunk van, s úgy érezzük, csak büntetés árán tisztulhatunk meg, akkor egészen egyszerűen, meggyőződésünk ellenére, vagy amellett, kérjük a Kegyelmet. Amikor már eljutottunk oda, hogy megbántuk, amit tettünk, akkor tiszta szívvel fohászkodhatunk Kegyelemért, hiszen nem áll szándékunkban az esetet megismételni. Gyakoroljuk minél többször a Kegyelemmel való kapcsolatot, mert ezt is ki kell építeni, s minél többször kapcsolódunk vele össze, annál könnyebben működhet.
A másik élethelyzet, ahol nagy segítséget kaphatunk a Kegyelemtől az, amikor egy emberi problémát semmilyen módon nem tudunk megoldani. Ha úgy érezzük, már minden tőlünk telhetőt megtettünk, de mégsem sikerült kiutat találnunk, akkor hívhatjuk a Kegyelmet, és átadhatjuk neki problémánkat. A segítség nem marad el.
A Kegyelemmel kapcsolatban van egy vicc, amelyet inkább tanmesének neveznék. Ha valaki megérti a történet mélységét, jelentős felismerései születhetnek:
A Farkas megy az erdőben, kezében egy lista, amire fel van írva, hogy melyik állatot kell felfalnia. Találkozik az Őzikével.
Őzike, te rajta vagy a listámon, fel kell faljalak! – mondja a Farkas. Az Őzike megszeppen, nem szól egy szót sem, a Farkas pedig felfalja. Megy tovább, majd találkozik a Fácánnal.
Fácán, te is rajta vagy a listámon, most felfallak! – azzal hamm, bekapja a megrémült Fácánt. Sétál tovább, és egyszer csak találkozik a Nyuszival.
Nyuszi, rajta vagy a felfalandók listáján, most nem menekülsz! – szól hozzá a Farkas.
Te, Farkas, ki lehetne engem húzni erről a listáról? – kérdezi a Nyuszi.
Ki, Nyuszi! – mondja a Farkas, és egy lendületes mozdulattal törli Nyuszi nevét a felfalandók listájáról, majd tovább sétál az erdőben.
Az hiszem, az elmúlt több ezer évben kevesünknek jutott eszébe kihúzatni magát a listáról. Ez a kőkemény Törvény és a megváltó Kegyelem régi konfliktusa lelkünkben. Mikor erre rádöbbenünk, megindulhat bennünk az átalakulás, s be tudjuk fogadni a Kegyelemet.
A Kegyelem felébresztése önmagunkban nemcsak személyes ügyeinket viszi előre, hanem jótékony hatással van az egész emberiségre. Minél többen és minél befogadóbban fordulnak feléje, annál nagyon mértékben áradhat az emberekre, és annál inkább jelen lesz a hétköznapokban is.


Írta: Szabó Judit

Mindenki magyar

Európa ezer éve nemigen tud velünk mit kezdeni. Magányos faként, síkságon meredező kőszirtként állunk a szláv és indogermán ajkú Európában, és bár beolvadásunkat a környező népekbe sokan és sokszor megjósolták, ez úgy tűnik, mégsem történik meg. Talán csak a baszkok és még néhány ismeretlen nevű kis népcsoport őrzi azonosságát, ősi kultúráját és titokzatos eredetét ily konokul. Sok kiváló elmét adunk a világnak és mindenki ismeri az adomát, hogy ha három amerikai atomtudós összeül, előbb utóbb anyanyelvükön, magyarul fognak társalogni. A hunok és magyarok nyilait félte Európa anno, és másságunkat akként “tolerálta”, hogy kikiáltott idegennek, betolakodóknak, gyökértelen pusztai barbároknak, nyereg alatt puhított húst marcangoló jurtalakóknak, akik legyenek hálásak, hogy a nagy Európa befogadta őket, és ne nagyon akarjanak kitűnni, mert megnézhetik magukat! Mellesleg akkor többen tudtak írni-olvasni (rovásírással persze), mint a művelt frank, vagy német-római császárságban, sőt késsel-villával ettük a húst, amit a nyugati urak még két marokra fogtak! A néprajzosok és kultúrhistórikusok ettől függetlenül sokáig úgy tanították, hogy minden, ami itt kultúra és érték, az nyugatról jött be. Ez a doktrína jól jött persze a Habsburgnak, a németnek, és az orosznak is érdeke volt, hogy minél jelentéktelenebbnek érezzük magunkat a nagy fene internacionalizmusban – jót tesz az EU-integrációnak, sőt jól jön néhány mai nagyfőnöknek is, ha nyugatra gazsulálunk, miközben ők végkiárusítást tartanak az ország vagyonából - saját zsebre alkalmasint.
Aztán megszűnt a nagy testvér kötelező ideológiája, és visszaszállingóztak a magyarságukban sértett kivándorolt tudósok és kóklerek, akik az elmúlt évtizedekben lázasan igyekeztek bizonygatni, hogy márpedig a magyar az első Isten szép ege alatt. Eleddig szamizdatban lehetett olvasni őket, most nyilvánosan is lehet hirdetni, így történhet, hogy az egyik új egyház főpapja kétezer embernek prédikálja a Hortobágyon, hogy minden nép eleje a magyar, nem csak a sumérok, de még a maják is magyarok, magyar herceg volt Jézus, Buddha, sőt az egyiptomi fáraók is magyarul beszéltek. Olvashattunk már másutt is arról, hogy Isten magyar szóval teremtette a világot, Bábel előtt mindenki magyarul beszélt, van hétezer éves magyar biblia, magyar volt Mózes, eredetileg Mezős néven, Ézsaiás, akinek a neve a “jó szavú jós”-ból torzult el, és mindenki, aki számít az ó- és újszövetségből! Naná, már Móra tanár úr is megírta (kötelező olvasmány is lett az általánosban), hogy Ámerika felfedezőjét biz’ Kolompos Kristófnak hítták! De az indiánok között is van ám egy írástudó magyar törzs, őket hívják „író kéz”-nek! Az is tudni való (ezt egy másik próféta állítja), hogy a magyar kozmikus faj, még a Sziriuszt is magyarok lakják. Tudja, mert járt náluk. Ehhez képest már nem lehet meglepő, hogy egy nemrég megjelent könyv szerint Atlantiszon is magyar királyság volt.
Az ember csak áll, nem tudja, higgye - ne higgye, sírjon vagy nevessen. Jó lenne végre felegyenesedni, nem görnyedni, nem szolgálni senkinek. Jó lenne egyenrangúként élni Európában - amelynek mellesleg mindig is a közepén voltunk, csak ezt Zsigmond és Mátyás óta folyamatosan igyekeznek elfeledtetni velünk. Ha mi nem tanuljuk meg értékelni magunkat, mi jogon várjuk, hogy mások értékeljenek? Más részről meg hihetjük mi a legkülönbnek magunkat hajdani dicsőségünk okán, de elhiszi-e ezt nekünk más is, amíg jelen hírünk a világban olyan, amilyen? Meg aztán, túl veszélyes vizeken is evezünk. Mert lehet-e felmagasztalni magunkat anélkül, hogy mást ne értékelnénk le? És innen már csak egy lépés a rasszizmus, fajgyűlölet, ami azért Európában ma már nem túl szalonképes. Primitív eszme, aminek már nincs helye a világban. Tudnivaló, hogy az gyűlölködik, aki fél, aki nem bízik magában - így tudja a maga baját másra testálni. Aki a leghangosabb, az szűköl leginkább belül és a legkevésbé biztos a maga igazában. Annak van szüksége hangos demonstrálásra, népszónokra, erőfitogtatásra, aki kevéssé érzi a saját erejét. Az, hogy az asztrológusok szerint a Nyilas jegy népe vagyunk, azt is jelenti, hogy bizony hajlamosak vagyunk elvetni a sulykot. Nemhiába vagyunk (voltunk) lovasnép, könnyen átesünk a paripa másik oldalára. Holott rendeltetésünk az lenne, hogy az emberiességből, hitből, igazságszeretetből adjunk példát, mutassunk mintát Európának.
A nyilasság megtagadása lenne viszont, ha elutasítanánk a gyökerek keresését és elfogadnánk a mások által adott azonosság-tudatot. Márpedig vitathatatlan, hogy ez történt a tizenkilencedik században, amikor a finnugor elmélet megszületett – ma azt mondanánk, politikai megrendelésre. Legújabb (és nem hazai!) kutatások szerint az az egész nyelvcsalád, amihez sorolnak bennünket, mesterséges, kitalált kategória, szavaink alig öt százaléka finnugor. Vannak ugyanakkor nyelvünknek olyan sajátosságai, amelyek talán egyetlen más nyelvben sem lelhetők fel. A magyar nyelv egyre több kutató szerint kizárólag a magyar nyelvből ered. Ami nem jelenti azt, hogy ez lenne az emberiség ős-nyelve, (az angolok is hiszik, hogy a bábeli összezavarodás előtt mindenki valami ős-angolt beszélt), de amennyiben léteznek valóban archaikus nyelvek, úgy a mienk azok közé, sőt az ősi szakrális nyelvek közé tartozik.
Az egyező szavak alapján történő rokonítás a legamatőrebb megoldás, noha szeretnék tudománynak beállítani. Ilyen az ún. „Tamana – kutatás” Egy bácskai falunév ez, amelyről rájöttek, hogy a Föld számos helyén szintén helyeket jelöl. Azután ezrével találtak névegyezéseket világszerte. Ebből le lehet vonni azt a következtetést, hogy a huszonkét alapbetűből véges számú négy-öt-hatbetűs (és ki is ejthető) szó képezhető, tehát nem véletlenek az ismétlődések, de azt is, hogy (tekintet nélkül a szavak jelentésére) ezek mind magyar föld voltak egykoron. Hasonlóan „tudományos” a maya és magyar nép rokonítása, hiszen a maya mennyire hasonlít a magya(r) névre! Ennek alapján már bizonyításra sem szorul, hogy Madeira szigete (a szó egyébként tűzifát jelent) is az ősi magyar birodalom része volt!
A nyelv rokonságát - ha van is – nem lehet összemosni a faji-genetikai rokonsággal, ahogyan az a köztudatban lecsapódott. Legközelebbi genetikai rokonaink pedig belső-Ázsiában élnek. Innen indultak őseink, itt szinte változatlanul éneklik régi stílusú népdalainkat, hasonló a viseletük – sőt, ahogy a japán iskolákban tanítják, innen vándoroltak ki a japánok ősei is, hogy más rasszokkal keveredve a mai típussá váljanak!
Ugyanakkor nem vitatható, hogy a magyarság nem genetika, hanem tudatosság kérdése. Történelmünkből és földrajzi helyzetünkből eredően kevert nép vagyunk. Ez Szent István számára még érték volt: „Az egyszokású és egynyelvű nép erőtlen”- vallotta. Aligha lehet ma olyan honfitársunk, akinek a felmenői között az Árpádokig csak magyarokat lehetne találni. De nem ez a fontos. Ki vonná kétségbe árpádházi királyaink magyar voltát – holott már István idegen feleséget hozott Gizella királyné személyében!
A magyar őstörténet is a legnagyobb szélsőségek csatatere. Az iskolai tananyag szerint mintha varázsütésre jelentek volna meg őseink a harmadik század körül a Kaszpi-tenger környékén. A másik oldalon vannak, akik azt vallják, hogy magyarok már egymillió (!) éve élnek a Kárpát-medencében. Az asztrológiai mítosz-értelmezés a fehér ló – csodaszarvas mondák, mesék révén a Nyilas precessziós korszakába (a tavaszponti Nap a Nyilas Jegyében kel fel) teszi a nemzettudat megjelenését, ami tizennyolc-húszezer esztendőt jelent. Ez bizony hosszú idő, és hihetőbb, mint a millió év! Hogy a csodaszarvast üldöző Hunor és Magor atyja, Ménrót azonos-e a bibliai Nimróddal, a bibliai nagy vadásszal, vagy ez csak krónikaíróink leleménye, szintén fogas kérdés.
Köteteket töltene meg a hun - magyar – szkíta – pártus - sumér rokonságok vagy azonosságok fejtegetése, megvitatása. Vannak, akik szerint ugyanarról a népről van szó, mások együttélő népekről, törzsszövetségekről beszélnek. Középkori krónikásaink számára még egyértelmű volt néhány azonosság: szkíta, hun, türk – amelyeket a modern történetírás makacsul nem akar komolyan venni. Valójában alig van nép, nyelv, amelynek a magyarral való rokonságát ne vizsgálták volna eddig. A görögtől a maoriig (!), a majáig minden volt már, és Kőrösi Csoma se véletlenül vágott neki a Himalájának! Legújabban (vagy ismét) az etruszkokkal való rokonságot vetette fel egy olasz kutató.
Jézus „magyarságáról” annyit tudhatni, hogy Júdea valóban állt egy rövidebb ideig pártus fennhatóság alatt a római hódítást megelőzően, így Mária – a zsidó verzióval szemben, amely szerint lévita volt – lehetett pártus hercegnő. Elgondolkodtató viszont, hogy az ezt publikáló Badinyi Jós Ferenc professzor felfedezése miért maradt nemzetközi visszhang nélkül? Ennyire ne érdekelné a kereszténységet Jézus származása? Vagy ennyire erős a dogmák hatalma?
Buddha esete jóval egyszerűbb. Vannak ugyanis feljegyzések, amelyek szerint Gótama herceg családja sem tősgyökeres indiai. Magas, világos bőrű szőke embernek írják, aki valahonnan a kelet-európai síkságokról származik – és ez sajnos inkább szláv génekre utal – ha igaz egyáltalán.
A legendák szerint az igaz történet aranylapokra írva rejtezik a Föld három helyén, barlangok mélyén, hun-székely rovásírással. Kár, hogy senki se látta, vagy aki látta, nem fordította le és tette közzé, hogy ország-világ számára eloszlassa a múltunk körüli homályt. Még nincs itt az ideje, mondják. De mikor lesz? Majd ha a hamburger lesz a magyar konyha fő eledele?
Sokan dolgoznak azon is, hogy a honfoglaló magyarságot – sőt már Attilát is kereszténynek lássuk. A honfoglalás-kori sírokból százszámra előkerülő mellkeresztek bizony ezt erősítik. Ezek szerint Istvánnak nem egy pogány népet kellett az egyetlen igaz hitre téríteni, hanem egy olyan népet római kereszténnyé tenni, akinek talán a vallási tolerancia volt a legnagyobb erénye: a keleten tanult kereszténységük békében megfért a manicheus kereszténységgel, a táltosság fény-isten, Ég-atya, Föld-anya, Boldogasszony tiszteletével és mindazzal a vallási sokszínűséggel, ami a magyarok és a segéd-népek jellemzője volt. Ha valamire, erre a toleranciára bizony ma is nagy szükség lenne!
Szép eszménk a Szent Korona tana. A Korona eszerint isteni erővel bíró jelkép, élő és hatékony erő hordozója, amely népünket és mindenkori uralkodóját szolgálja. Megerősíti, beavatja az arra méltót és „kiselejtezi” a méltatlant. Bár még mindig tartja magát az a nézet, hogy a pápa „barkácsoltatta” össze innen-onnan István számára, már bizonyított, hogy koronánk Ázsiában készült, századokkal korábban, éspedig kifejezetten a magyar (hun) uralkodónak. Egyáltalán nem lenne elképzelhetetlen, hogy a mai állami vezetés a Koronához, mint a legfőbb közjogi méltósághoz való hűségre esküdjön fel, ne pedig az Alkotmányra, egy bármikor módosítható irományra. Sajnos itt is a nyilasság(mármint a Nyilas zodiákusjegyhez tartozás!) túlzásába ütközünk: azok, akik ezt képviselik (kevés kivétellel) emellett olyan szélsőséges – és épp a nyilas jegy szellemiségével összeegyeztethetetlen – eszmék szószólói, akikkel nem tudnak közösséget vállalni azok, akik a Korona eszméjét egyébként elfogadnák.
Azt hiszem, minden nép szereti magát kiválasztottnak érezni. Nem csak mi, nem csak a zsidók, de az örményektől a szlovákokig mindenki. Talán okosabb, ha elfogadjuk, hogy mindenki kiválasztott – mindenki valami másra, amit be kell teljesítenie. Más egy Nyilas-nép feladata, más a vízöntőé, kosé, baké, mindenkié. Mindenkinek vannak szent helyei, amelyet a Mindenség közepének érez, lehet az a Stonehenge, vagy a Meru hegye. A kanadaiak szentül hiszik, hogy a Föld szívcsakrája a mindenki által ismert Niagara vízesésnél van, nem pedig egy kis európai ország sohasem hallott helyén, valami Dobogókőn. Menjünk oda, és oktassuk ki őket, hogy tévednek? Vagy elég, ha tudjuk, hogy nálunk az igazság? Nehéz kérdések, és nehéz elfogulatlanul állást foglalni. Ha keveset tudunk valamiről, az ismeret helyett az érzelmek döntenek.
Magyarság-prófétáink többnyire jó szándékú, békés és istenfélő emberek, sok mindenben igazuk is van, de számítanak-e arra, hogy eszméik szélsőséges indulatoknak adhatnak táptalajt? Pedig mindegy, hogy keresztény valaki, vagy az ezoterikus irányzatok híve, tudhatná, hogy a világon minden azért van, mert lennie kell, törvény- és okszerű. Ezért van magyar, német és orosz, szlovák és román, cigány és zsidó. Minden egyes ember elvesztével a világ lesz kevesebb. Természetesen lehetnek vitáink másokkal, bajt is hozhatnak ránk, de épp ilyenkor kellene gyakorolni a sokat emlegetett toleranciát, a másság elfogadását - ami nem zárja ki, hogy megharcoljunk a jogainkért, ha kell. De nem vezet jóra, ha magunkat érezzük a legkülönbnek és mindenkiben ellenséget látunk, aki ezt nem hajlandó elismerni.
A lélektanhoz kicsit is értő tudja, természetes, hogy a nemzeti öntudat több évszázados eltiprása után a mérleg most a másik irányba leng ki, és ilyenkor természetesek a túlzások. A szélsőséges eszmék zászlaja alá azok állnak, akik gyengék az önismeretben, a hibákat mindig másban keresik és saját életük kisszerűségét, sikertelenségét, egy kollektív „nagyság” tudatával vélik kompenzálni. Vezéreik pedig ezt tudják, és saját céljaik érdekében manipulálják őket.
Az ember olykor bosszankodik, másszor mosolyog, de meghallgatja a furcsa eszméket, amit értékesnek, továbbgondolhatónak tart, azokat megőrzi. És bízik abban, hogy a mérleg nyelve előbb-utóbb középre áll be, nem elvakult indulatok, nem hataloméhes politikusok és kapzsi pénzemberek diktálta célok irányába. Ekkor leszünk újra Európa közepén, úgy, hogy ezt ne csak mi, de mások is tudják.

(Amikor jelen írás egy rövidebb változatban napvilágot látott egy hetilap hasábjain, felháborodott olvasó rontott be a szerkesztőségbe, és kikérve magának ezt a nemzetgyalázást, a főszerkesztő képébe ordította, hogy igenis minden vitatott kérdés igaz, sőt vegye tudomásul a főszerkesztő úr, hogy az a fáraó, akit a világ ma Tut-Ankh-Amon néven ismer, nem volt más, mint Attila hun nagykirály. Azt, hogy a nagy uralkodó miért lenne azonos Egyiptom egyik legjelentéktelenebb fáraójával – a köztük lévő mintegy ezerhétszáz évnyi „korkülönbségről” nem is beszélve – a lelkes hazafi figyelemre se méltatta. No comment, ahogy ősmagyarul mondják)


Kövesi Péter

Félelem űzte szenvedély
Téma: féltékenység
Megjelent: Elixír magazin

A féltékenység kínzó érzése talán egyidős az emberi kapcsolatokkal, ezért joggal feltételezhetjük, hogy mélyről fakadó, ősi erők táplálják. Előbb jelenhetett meg, mint ahogyan az intellektus kifejlődött, hiszen számos példa van arra, hogy félresöpri a racionális érveket, és szélsőséges cselekedetekre ösztönzi „áldozatát”. Olyan mélyről fakad, hogy lehetetlen észérvekkel megszüntetni – ezért érdemes figyelmünket azokra az érzésekre irányítani, amelyek a „zöld szemű szörnyet” táplálják.
A legtöbb ember ismeri a féltékenységet, hiszen valamilyen formában előbb-utóbb mindannyiunkat megkísért. Van, aki kistestvére születésekor találkozik vele, van, aki szakmai versengés közben, de a legtöbben a párkapcsolaton belül tapasztalják meg. Az ember többnyire vérmérséklete szerint éli meg: feltűnően, agresszíven, fantáziálva vagy éppen csendesen emésztve magát. A féltékenység megjelenési formái és megnyilatkozásai széles skálán mozognak. A sokféleség mögött azonban szinte minden esetben azonos mozgatóerők állnak: a félelem és/vagy az önbizalom hiánya. Néhány közismert példa rávilágít erre:
Ha egy kisgyerekkel közlik, hogy hamarosan kistestvére érkezik, a gyerek könnyen féltékennyé válik, hiszen érzi, hogy a „betolakodó” miatt ő kevesebb szeretetet és figyelmet fog kapni szüleitől. Hasonló a helyzet egy olyan párkapcsolatban is, ahol az egyik fél a számára szükséges szeretetet kizárólag a másiktól várja – és kapja is. Ha ilyen esetben felbukkan egy harmadik személy, akire a másik figyelme hirtelen ráirányul, akkor az érintett fél nem kapja meg azt a szeretet- és figyelemmennyiséget, amire szüksége van. A féltékenység hajtóereje ilyenkor az a vágy, hogy visszaállítsa a megszokott helyzetet, és ismét hozzájusson ahhoz, amire nagy szüksége van.
A másik alapesetben, ha egy pár egyik tagja a szokottnál nagyobb figyelmet fordít az ellenkező nem képviselőire, akkor társa könnyen arra gondolhat, hogy „Már nem vagyok elég szép/jó neki, és az a másik biztosan túltesz rajtam mindenben!” Ilyenkor természetesen az önbizalomhiány indítja meg a féltékenykedést, aminek nagyon gyakran rossz kommunikációból származó félreértés az alapja.
Hosszan lehetne elemezni a féltékenység pozitív és negatív hatásait és erkölcsi határait, érdemes azonban megvizsgálni, hogy mivel lehet megelőzni, s ha már kialakult, hogyan lehet „megszelídíteni”.
Kezdjük ez utóbbival! Adott egy helyzet, amiben úgy érezzük, hogy féltékenyek vagyunk – akár szakmailag, akár párkapcsolatilag. A mardosó érzés lelkünk egy üzenete, amivel valamilyen félelmünkre akarja felhívni a figyelmünket. Tegyük fel magunknak a kérdést: „Ha valóban úgy van, ahogyan gondolom, és az a másik személy tényleg olyan okos/szép, akkor ez mit jelent rám nézve? Ha ő olyan, akkor milyen vagyok én? Konkrétan mi az, amiben ő jobb nálam?” Őszintén válaszolva e kérdésekre sok, fontos dolgot tudunk meg önmagunkról, önértékelésünkről.
Sokat segít, ha konkretizáljuk, egészen pontosan megnevezzük, hogy miben nem vagyunk olyan jók, mint „az a másik”. Ha rájövünk, hogy a szakmának csak egy részterületén tűnik ki ellenfelünk, akkor nem gondoljuk azt, hogy semmit sem érünk szakmailag, hanem azt, hogy pillanatnyilag ahhoz a területhez nem értünk annyira, mint kollégánk.
Hasonlóan járhatunk el, ha egy azonos nemű személyre vagyunk féltékenyek. Derítsük ki, hogy véleményünk szerint mivel vonja magára társunk figyelmét. Vajon mit tart benne olyan vonzónak? Én milyen vagyok ebből a szempontból?
Ne feledjük, hogy a megkapott önértékelő válaszok meglehetősen szubjektívek. Eltekintve azoktól az egyértelmű esetektől, amikor kollégánk felfedezett/kifejlesztett/megalkotott valamit, amire mi még csak nem is gondoltunk, nem biztos, hogy a dolgok úgy vannak, ahogyan mi, a saját szemüvegünkön keresztül látjuk. Ezért van nagy szerepe a megfelelő kommunikációnak, amely segítségével sok félreértés megelőzhető, vagy utólag tisztázható.
A párkapcsolaton belül kialakult féltékenységnél az egyik fél messzemenő következtetéseket von le a másik egy megnyilvánulásából. Vagyis egyenlőségjelet tesz egy bizonyos viselkedés és az adott cél közé, mert ez az ő gondolkodásában egy és ugyanaz. Az a nő, akivel párja nem táncol egy baráti összejövetelen, sírva panaszkodik, hogy mennyire megbántva és semmibe véve érezte magát, miközben társa – a saját gondolkodásának megfelelően – mindent megtett azért, hogy felesége barátai ne tartsák őt morcos medvének, aki folyton csak az asszony szoknyáján ül.
Érdemes tehát őszintén megbeszélni, hogy valójában mi és milyen szándékkal történt. Egy társasági összejövetel előtt a pár meg is egyezhet abban, hogy mennyi időt kívánnak kettesben együtt tölteni, és mennyit a társasággal. Ugyanez vonatkozik a párunk baráti körével folytatott „kötelező” beszélgetésekre is.
A féltékenység megelőzésében igen jó szolgálatot tesz, ha tisztázzuk magunkban, hogy mivel és hogyan fejezzük ki társunk iránt érzett szeretetünket és megbecsülésünket. Érdemes ezt aprólékosan végiggondolni, majd ugyanerre megkérni a párunkat. Mivel jelentős különbségek vannak a nők és a férfiak kommunikációjában, igen nagy meglepetések érhetnek bennünket – de társunkat is. Közismert, hogy a nők szeretnék napjában többször is hallani, hogy párjuk még mindig és ugyanúgy szereti őket, mint tíz évvel ezelőtt – a férfiak viszont kerülik a fölösleges fecsegést, és úgy gondolják, hogy ha ezt egyszer – tíz éve – megmondták, akkor az hosszú távra érvényes, és minek azt folyton ismételgetni. Hasonló a helyzet a szeretet kifejezésével is, ahol könnyen előfordulhat, hogy a nő könnyes szemmel ránéz párjára, és aggódva megkérdezi: „Már nem szeretsz?” Mire a férfi: „Hát, levittem a szemetet ma is, nem láttad?!”
A féltékenység kezelésében és megelőzésében az egyik legjobb módszer az önismeret, a féltékenység valódi mozgatójának feltárása. Ha többet tudunk magunkról, jobban átlátjuk, hogy mit miért teszünk. Hiányosságaink pedig nem szólnak egy életre: elmaradásainkat fokozatosan pótolhatjuk akár terápiával, akár tanulással. Az önmagunkhoz és társunkhoz való növekvő őszinteség bátorságunkat fejleszti, amellyel merjük vállalni tökéletlenségeinket, emberi hibáinkat. Ha ilyen lelkierők birtokában nézünk szembe a féltékenységgel, akkor


Írta: Szabó Judit

Iránytű
Megjelent: Ezo-tér

Motto: „Kötelességed minden életben egy van csupán:
Légy hű magadhoz.
Hűnek lenni bármi, vagy bárki máshoz: nemcsak lehetetlen,
Hanem ismertető jegye a hamis messiásnak.”
Richard Bach: Illúziók
Nem könnyű eligazodni a mai, materializmussal beoltott ezotériában. Sokan teszik fel a kérdést – és nemcsak kezdő útkeresők –, hogy a jelenlegi „kínálatból” melyik a helyes út, ki az igazi mester vagy tanító? A spirituális hagyományokból összegyűjtöttem olyan útmutatókat, amelyre biztosan lehet támaszkodni e kérdés megválaszolásához. Mielőtt azonban ezt részletezném, fontos tudnunk néhány jelenkori jellegzetességet.
Sajnos olyan időket élünk, ahol az ezoterikus tanításokból és a spirituális hagyományokból sokan „üzletet” csinálnak. A rejtett tanítások közkinccsé tétele minden lehanyatló kultúra sajátossága, amit legfeljebb csak tudomásul vehetünk, sokat nem segíthetünk rajta. Az „ezo-pláza” nemcsak magyar jelenség, hanem ahhoz a kultúrához kapcsolódik, amelyhez mi is csatlakoztunk.
A jó szándékú, tiszta szívű útkeresők joggal teszik fel a kérdést, hogy hogyan tudják megkülönböztetni a csalókat a valódi tanítóktól? „Gyümölcséről ismeritek meg a fát”, vagyis a dolog hitelessége mindig abban van, aki képviseli. Sokan kérdezik, hogy kinek higgyenek, milyen irányzatban bízhatnak. Nem szükséges megnevezni konkrét személyeket és irányzatokat, ha szem előtt tartunk néhány ismérvet, ami elárulja tulajdonosa belső értékeit.
A legelső tanácsom mindig az, hogy nézzük meg annak az arcát, és egész megjelenését, akiről az eszünkkel nem tudjuk eldönteni, hogy valódi tanító-e? Ha az arca tiszta, sugárzó, harmonikus, akkor nagy valószínűség szerint megéli a spirituális tanításokat. Hogy legyen megfelelő összehasonlítási alapunk, javaslom, hogy előzetesen nézzük meg alaposan néhány ismert nagy mester fényképét. Csak néhányat említek: Jogananda, Sri Jukeszvár, A Himalája Szentje, Gandhi, Rabindranath Tagore vagy Sri Ramana Mahrshi. Az ő arcuk, kisugárzásuk mindent elárul belső minőségükről. Velük hasonlítsuk össze azt a személyt, akiről nem tudjuk, hogy megbízható tanító-e. A különbség többnyire magáért beszél, hiszen „mint bent, úgy kint”.
Az alábbi ismertetőjegyeket tanácsként, javaslatként adom tovább, ami alapján mindenki maga döntsön, szíve legtisztább hangjára hallgatva, és tartsa tiszteletben mások véleményét.
A „hamis próféták” ismérvei, vagyis kit és mit tanácsos kerülni:
- Tanítványait vadássza, nem azok keresik meg, és kérik fel őt a tanításra.
- Saját nézeteit tartja az egyetlen igaznak, szerinte minden más „rossz útra” vezet.
- Duálisan gondolkodik, ítélkezik, becsmérel másokat, a tanítványokat nyilvánosan megalázza, gúnyt űz hibáikból.
- Egy másik irányzatot, népet, felfogást, embert nevez meg bűnbaknak, és ez ellen uszít.
- Fanatikus, misszionárius, inkvizítor vagy önsanyargató szerepeket játszik mások előtt.
- A hatalmi dráma számos formáját eljátssza.
- Félelmet kelt az emberekben, vagy ellenkezőleg: azt hirdeti, hogy mindent könnyen, gyorsan és egyszerűen el lehet érni.
- Kérkedik adottságaival, nagy gyógyítónak, vagy látónak tartja és tartattja magát.
- Nem hiteles, mert olyat hirdet, amit nem élt még át, csak könyvekből ismer.
- Azt hirdeti, vagy szavak nélkül azt sugallja, hogy ő már csak az emberiség megmentéséért van itt a földön, neki már nincsen karmája, ő már csak könyörületből van az emberekkel.
- Álszent.
- Magához köti a tanítványokat, nem segíti elő önállósodásukat. Sokszor szexuális kapcsolatot is kezdeményez velük.
- Mindenhez ért, nem vallja be, ha valamire nem tudja a választ.
- Hosszasan, dagályosan, zűrzavarosan beszél, hogy minél hosszabb ideig irányuljon rá a figyelem.
- Pszichés zavarai vannak.
Ha viszont az alábbi ismérveket tapasztaljuk valakin, vagy valahol, akkor valószínűleg megbízható az illető, vagy dolog:
- Tömören, egyszerűen, világosan, érthetően beszél és gondolkodik.
- Soha nem kelt félelmet, bűntudatot, de nem is lelkesíti alaptalanul a többieket.
- Szakmailag felkészült, felelősségtudattal végzi feladatát.
- Tanítványit nem utasítgatja, nem szabja meg, hogy mit csinálhatnak és mit nem. Elmondja véleményét, tanácsot ad, de nem akarja minden áron megmenteni azt, aki még szenvedni akar. Nem sértődik meg, ha nem fogadják el a tanácsát.
- Akkor segít és tanít, ha kérik, nem rohanja le embertársait lépten-nyomon természetfeletti képességeivel és tudásával.
- Tartózkodik minden hatalmi drámától.
- Megvan a saját irányvonala, de tiszteletben tartja mások felfogását, és nem becsmérli azt.
- Jó humor érzéke van.
- Kiegyensúlyozott.
- Elismeri, hogy ő is ember, neki is vannak hibái és tévedhet. Ha nem tud válaszolni egy kérdésre, bevallja.
- Nem tekinti magát Mihály arkangyal, Jézus Krisztus vagy Mária Magdolna reinkarnációjának.
- Nem köti magához tanítványait, hallgatóit. Igyekszik olyan módszereket átadni, amit nélküle is biztonságosan lehet alkalmazni.
- Tudata, lelke és teste egészséges (a test átmenetileg lehet gyenge, a lélek kerülhet válságba, de ez nem azonos a pszichés zavarokkal).
- Szeme és arca tiszta, sugárzó.
- Szexuális vonzerejét nem az ezotéria tanítása közben veti be.
- Nem hirdet olyat, amit soha nem tapasztalt meg.
- Nem veti meg a földi életet, hanem igyekszik egyensúlyba hozni az égi és a földi pólust.
- Nem hirdeti, hogy aki ezoterikus gondolkodású, annak kötelező szegénynek lennie.
- Nem dobálózik divatos szlogenekkel, mint: „A haláltól nincs mit félni”, „Engedd már el, miért ragaszkodsz még mindig hozzá?”, „Nézz tükörbe, csak te vagy a hibás!”
- A szeretetről nem előadást tart, hanem folyamatosan, egész lényével mutat ebben példát.
- Nem hirdeti, hogy bárki, bármit meg tud tanulni, és bárki bármit meg tud gyógyítani, ha elvégzi az ő tanfolyamát.
- Ha valamit tanít, átad, mindig felhívja a figyelmet a visszaélési lehetőségekre és az alapvető erkölcsi normákra.
- Ha valakit erkölcsileg, vagy tudatilag nem tart eléggé érettnek ahhoz, hogy nála tanulhasson, akkor nem fogadja el tanítványnak. (Fontosabb tanításokhoz feltételeket szab.)
Ezoterikus tanácsadás (látók, asztrológusok, számmisztikusok, stb.):
Előzőleg informálódjunk arról, akihez menni szeretnénk. Akkor megbízható az illető, ha nyugodtan megvárja, amíg feltesszük a fő kérdést, és nem rohan le azonnal, hogy ő mit lát (a képletből, a számokból, az elmúlt életekből). Jó jel, ha nem kelt félelmet, szorongást, bűntudatot, hanem segít kilábalni a problémából úgy, hogy az lehetőleg minden érintett személynek jó legyen. Nem ijesztget, hogy 5 év múlva nagy baj fog érni bennünket, de nem is hiteget, hogy nem kell semmit tennünk, majd az új állást fel fogják ajánlani nekünk. Talán a legfontosabb pozitív ismérv, hogy a jelenre koncentrál, és a mostani problémákat segít megoldani, az adott keretek között.
Meginoghat a hitünk benne, ha kinevez valakit problémáink legfőbb okának, és lázít, uszít ellene. Akkor sem ajánlatos hinni neki, ha dagályos stílusban adja elő egyiptomi vagy a sumér életünket, ahol királyok/főpapok/hercegek stb. voltunk, és nagyot buktunk. Szintén megvonhatjuk tőle a bizalmat, ha azzal támad ránk, hogy „Neked már nem itt kellene tartanod, már régen gyógyítanod/festened/táncolnod stb. kellene!”. Ez elterjedt bűntudat keltési módszer. Akkor is gyanús az illető, ha a saját nézetét akarja ránk erőszakolni, és a sajátján kívül minden más felfogást rossznak tart. A legrosszabb jelek közé tartozik, ha határozottan kijelenti, hogy neki hetente kétszer megjelenik Jézus/az Atya/Szűz Mária, vagy azt, hogy az ő szellemi vezetője valamely igen ismert történelmi személyiség. Végül pedig, ha észrevesszük, hogy a hatalmi dráma bármely változatát játssza, akkor legjobb, ha nem kérdezünk tőle többet.
A tanácsadáson kapott információkat megfelelően kell értékelnünk. Ehhez figyelembe kell vennünk, hogy senki sem tökéletes, mindenki a saját szemüvegén keresztül látja a világot és bennünket, és mi sem mindent úgy értünk, ahogy a másik mondani akarja. Ezért torzulások következnek be a kommunikációban. A tapasztaltabb tanácsadók azt szokták javasolni, hogy a kliens vegye fel az egész beszélgetést magnóra. Ez azért is hasznos, mert emberi mivoltunkból fakadóan hajlamosak vagyunk csak azt meghallani, amit akarunk. A hangszalag pedig mindent megőriz. Legjobb, ha higgadtan végiggondoljuk azt, amit hallottunk, hagyjuk egy kicsit leülepedni magunkban, és nem vakon követjük mások útmutatását, hanem saját magunk hozunk döntést.
Ezen ismérvek alapján valószínűleg leszűkül a megbízhatónak tartott könyvek, tanítók köre, de azok nagy segítségünkre lehetnek a spirituális úton.

Írta: Szabó Judit

Netvörk

Régen látott ismerős van a vonal másik végén, és feltétlenül szeretne találkozni velem. Többet nem mond, legfeljebb azt, hogy nagyon fontos ügyről van szó. Végigfut az emlékezetemen, ugyan milyen fontos közös ügyünk lehet? Talán valami régi, be nem tartott ígéret? Esetleg magánügy, amiről nem lehet telefonban beszélni? Nem jut eszembe ilyen, de hátha egy közös ismerős... Megígérem hát, hogy ott leszek. (Csak pénzt ne kérjen, mert akkor rossz helyen kopogtat!)
Fennakad a szemem, amikor befut a barátunk, akit legutóbb még kopott farmerben, elnyúlt pulóverben láttam. Kifogástalan menedzser- (értsd drága, és a márkajelzést jól látható helyen mutató) öltöny, nyakkendő. Breitling – mondja lazán, amikor megakad a tekintetem a mandzsetta alól kivillanó óracsodán. Ilyen úriember lett? (Biztosan nem kölcsönkérni akar.) Elkapja egyre tágabbra nyíló tekintetemet, és már mondja is: hát igen, sokat változott a világ, amióta nem találkoztunk, és nem akar dicsekedni, de megtalálta a számítását. Összejön pár milka havonta, - annak idején alkalmazottként ugyanúgy tengődött ő is, mint más - ráadásul olyan egyszerűen, hogy nem is hinném. Éppen ezért hívott is ide, hogy egy nagyszerű lehetőséget ajánljon az életem megváltoztatására. (Micsoda önzetlenség!)
Legelőször is elegáns, vaskos dosszié kerül elő a diplomatatáskából. Cégünk New York-i székháza - bök rá a legelső képre. (Érdekes, nem látok cégfeliratot, emblémát, ilyesmit. Rákérdezek, legyint, hogy lényegtelen.) A további képeken minimum negyvennyolc foggal mosolygó igazgatók, menedzserek, titkárnők. Mindenki boldog, valóságos földi paradicsom. Hiába, ez Ámerika. Azután számokkal teleírt oldalak kezdődnek és ismerősöm fellelkesülten magyarázza a számoszlopokat, ilyen és ilyen kategóriában ennyi és ennyi havi jövedelemre lehet számítani. Zsonglőrködik a számokkal, százezrek, milliók kerülnek elő, mint nyuszi a cilinderből. Zúg a fejem, ezt legfeljebb Soros György tudná követni, és egy-egy pillanatra már a fehér Bentley-ben érzem magam. Teszek néhány erőtlen kísérletet, hogy levegővétel közben rákérdezzek, árulja el, egyáltalán miről van szó, milyen munkával lehet ennyi pénzt keresni? Ám ő nem hagyja magát, amíg szám van a lapon. Azért csak megkérdezem, melyik ez a fantasztikus csodacég. A válaszban nevet nem hallok ugyan, de megtudom, hogy mind az öt kontinensen jelen vannak, több mint nyolcezerötszáz irodát (bocsánat, központot és alközpontot) működtetnek, munkatársaik száma tavaly volt kétszázharmincötezer-hatszáznegyvenkettő és huszonnyolc, világszínvonalon álló termékcsaládjuk van. Rákérdezek: ezek szerint valami eladásról, termékforgalmazásról van szó? Szinte felháborodottan tiltakozik: Ez nem holmi ügynökösködés, itt nem kell házalni - ez menedzsment, hálózatépítés, netvörking, multilevölmarketing-szisztem, a legújabb trendek szerint!
Szemlátomást érzi, még nem vagyok kellően elbűvölve, ezért hangnemet vált. Kérdi, meg vagyok-e elégedve a jelenlegi életszínvonalammal? Naná, hogy nem, ki mondhatja el ezt ma magáról, hacsak nem szerepel a száz leggazdagabb magyarról szóló kiadványban? Hát persze, hogy szeretnék kevesebb munkával több pénzt keresni, anyagi biztonságot teremteni magamnak öreg napjaimra, a családomnak meg hosszú távra. Márpedig náluk ez vár, ráadásul semmilyen plusz megterhelést sem jelent, sokkal több lesz a szabadidőm (ez bizony rám férne), napi néhány óránál nem vesz több időt igénybe, és ahogyan engem ismer, könnyedén haladnék a plusz százalékokat jelentő ranglétrán, hamarosan ezrek dolgoznának alattam és megkapnám a gyémánt-fokozatot, sőt egy-két év alatt területi igazgató lennék. Rengeteg barátot szereznék és sok emberen tudnék segíteni. Mert őt is boldoggá teszi, mennyivel tartalmasabb lett az élete, mióta ezt csinálja. Mielőtt újra rákérdeznék (ismét eredménytelenül), bökje már ki, melyik cégről van szó, még felvillantja egy amerikai továbbképzés és a hawaii jutalomüdülés lehetőségét is.
Aztán jön a következő csali: Szeretnék-e tenni valamit magam és a családom egészségéért? Mert termékcsaládjaik kifejezetten az egészséges életmódot szolgálják. Erősítik az immunrendszert és az aranyértől a rákig minden betegségre jók. Az elveket voltaképp már az ősi egyiptomiak is ismerték, de ez persze huszonegyedik századi technológia, amit a NASA szupertitkos laboratóriumában kísérleteztek ki. Az csak természetes, hogy minden minimum száz százalékosan természetes, vegyszermentes és környezetkímélő, mert ez is a cég filozófiájának része. (Ezek szerint ilyen is van nekik!) Sőt, szívükön viselik a munkatársaik fejlődését is, rendszeresen tartanak nekik üzletszervezési, eredményességi és személyiségfejlesztő tréningeket. (Még mindig nem tudom, miről beszél, és egyre bizonyosabbá válik bennem, hogy személyiségfejlesztés címén valami agymosásban vehetett részt szegény.)
Hamarosan megkapom a kegyelemdöfést: barátunk hangja megtelik érzelemmel, akár a falusi plébánosé, amikor az üdvözült lelkek paradicsombéli gyönyöreiről beszél, mélyen a szemembe néz, majd elárulja: Ezt az egész hatalmas és virágzó szervezetet pedig nem más mozgatja, mint a pozitív gondolkodás, az emberiség önzetlen szolgálata és a szeretet (végig nagybetűvel természetesen)!
Úgy látszik, ezekből nekem kevesebb jutott (nem vettem részt a tréningeken), mert itt felállok (eddig fél óra telt el), és ha úri neveltetésem nem akadályozna, kirúgnám a vigécet (sajnos nekem csak az marad, bármennyire is gyémántfokozatú területi igazgató őkelme), mint macskát nagydolgozni. Meg kell állapítanom, a derék négylábú hamarabb meg szokta érteni, mit akarok. Ehelyett halaszthatatlan tennivalóimra való tekintettel, sűrű elnézések közepette veszem a kabátomat és az ajtó felé araszolok. Ebből végre megérti a helyzetet. Összepakolja a dossziéit, kezembe nyomja a névjegyét, hogy gondolkodjak a dolgon, és feltétlen hívjam fel. Nem venné a lelkére, hogy éppen én, egy régi barát, aki pont erre született, szalassza el élete nagy lehetőségét. Alig hiszem, hogy megszabadultam tőle.
Immár sohasem fogom megtudni, mibe nem szerveztek be.

Egy tanács sorstársaimnak, hiszen kis országunkban még legalább nyolc és fél millióan a beszervezés előtt állnak: okosabb, ha már az első telefonnál megkérdezzük, mit akar és milyen céget képvisel az illető. Ha nem mondja meg, el se menjünk, vagy ha mégis, vágjuk ki, vigyük magunkkal, és mutassuk fel ezt a cikket. Így a beszervezőnek sem kell strapálnia magát, hogy végigmondja az egészet, mindketten megspórolunk egy félórát, szükség esetén pedig az előző bekezdést (már ami a macskát említi) nyugodtan tekintsük követendő példának.

Kövesi Péter

Példabeszéd

Képzelj el egy gömb alakú, lepecsételt akváriumot, amely egy másik, nagyobb akváriumban van benne. A nagy akváriumban lévő halak belelátnak a gömbbe, de a gömbben lévők nem látnak ki. Az üveggömb az ő egyetlen realitásuk. A nagy akvárium sós vízzel van tele, és gyönyörű vízi növények, rákok és halak élnek benne. A lepecsételt gömbben azonban édesvíz van, és aranyhalak élnek benne.
Hirtelen elkezdődik egy folyamat, amelyben az üveggömb egyre vékonyabb és vékonyabb lesz. Egy kis sós víz át is szivárog, és az aranyhalaknak gyorsan kell fejlődniük, hogy hozzá tudjanak igazodni ehhez a változáshoz. Mivel az üveg egyre vékonyabbá válik, az aranyhalak időnként egy-egy pillanatra meglátják a nagy akvárium élőlényeit. Néhány aranyhal ellenségnek tartja a többi halat, és bátran próbálják védeni gömbjüket a fenyegető invázió ellen. A vízi növényeket rossznak tartják, és azzal vádolják a többi aranyhalat, hogy befolyásolják őket ezek a növények. Ezek az aranyhalak elrejtik félelmüket, de mégis kivetítik környezetükre. Megint más aranyhalak azt hiszik, hogy a nagy akváriumban lévő halak már régóta ellenőrzik az üveggömböt. Önmagukat és a többi aranyhalat kiszolgáltatott áldozatnak tekintik. Azt hiszik, hogy az üveg másik oldalán lévő teremtmények fogva tartják őket, hogy majd egyszer felfalják. És mivel az üveg fala egyre vékonyabb lesz, minden nap jobban félnek. Néhány aranyhal az üveg túlsó oldalán lévő halakat mindenható, isteni lényeknek tartja. Ezzel teljesen feladják saját autoritásukat, és ide-oda ingáznak az érzelmi szélsőségek között. Egyszer kiválasztottnak érzik magukat, máskor pedig értéktelennek. Megpróbálják „mestereik” rejtett üzeneteit tolmácsolni, és ezek szerint cselekszenek és hisznek. Ide-oda úszkálnak a gömbben, sok légbuborékot kavarnak, de hosszú távú hatást nem tudnak előidézni.
És van néhány aranyhal, akik ezeket a másfajta teremtményeket testvérüknek tekintik, és csodálják a „Nagy Halat”, hogy milyen hihetetlen mennyiségű formában tudja kifejezni magát. Ők minden lélegzetükkel és mozdulatukkal a Nagy Hal szellemét követik, és eksztázist élnek át, mivel lassan előkészülnek arra, hogy a nagyobb vízben úszhassanak.
Szabó Judit: Az Egység hívása, 63-64. oldal

Planetáris tudat, planetáris egészség

Az új évezred hajnalán az emberiség a legkülönbözőbb reményeit és félelmeit vetiti ki, várja a jövőtől. Van, aki a boldogság és harmónia korát, az Új Jeruzsálemet vagy Jézus újjászületést várja (természetesen mindenki a saját szülőföldjén), van aki végítéletet, katasztrófát. A legtöbben pedig semmit sem várnak, úgy gondolják, minden úgy megy tovább és ők is ugyanúgy élhetnek, ahogy eddig. A reális gondolkodó úgy látja, igen messze még a földi paradicsom, és bár világvégétől nem tart, el kell gondolkodnia azon, vajon valóban véletlen egybeesés, balszerencse-e a szemlátomást szaporodó katasztrófák, árvizek, földrengések sorozata? Van-e közöttük kapcsolat, vagy csak mi akarjuk egy nem létező láncra felfűzni az esményeket? Üzenet rejlik-e bennük, Isten, vagy Gaia üzenete, vagy racionális következményei a környezettel való felelőtlen bánásmódunknak? A gondviselés büntet, vagy saját gondatlanságunk üt vissza? S ha így van, akkor a katasztrófák miért a szegény országokat sújtják főleg és miért nem a sok mindenért valóban felelős nagyhatalmakat?
Az élet nagy vonalakban minden valószínűség szerint ugyanúgy fog menni tovább, de hogy minden ember ugyanúgy élhet ezután is, mint eddig, az már súlyos, katasztrófális tévedés.
László Ervin professzor, a planetáris tudat mozgalom elindítója és a Budapest Klub elnöke szerint az emberiség egy neolit korból ittragadt eszme bűvöletében él. Ezen eszme szerint a Föld energiakészletei kimeríthetetlenek, végtelen fejlődésre (és pazarlásra) elegendő élelem, nyersanyag és energia áll rendelkezésünkre és a Föld végtelen mennyiségű hulladékot képes elnyelni. Az ősember számára ez igaz is volt: csöppnyi településeik, kezdetleges technológiájuk számára fölös bőségben volt minden, takarékosan bántak javaikkal, kevéske, könnyen lebomló hulladékukat nyomtalanul feldolgozta a természet. De ez már az ókor végére megváltozott, bár még észre nem vehető mértékben, leginkább a nagyvárosok körül. Az ipari forradalommal kezdődött a Föld arculatának rohamos (de még visszafordítható) átalakulása az erdők kivágásával, a fa és kőszén üzemanyagként történő elégetésével. Az iparnak egyre több nyersanyag és energia kellett, a fogyasztók pedig egyre több és egyre lebonthatatlanabb hulladékot termeltek, amelynek elhelyezése egyre nagyobb gondot jelentett. Elkezdődött a környezet magától vissza nem rendeződő pusztulása, növény és állatfajok kihalása, termékeny területek elsivatagosodása, meg nem újuló energiaforrások fokozatos kimerülése. A városokban összezsúfolódó tömegek körében megjelentek az urbanizáció ártalmai, új betegségek és lelki bajok. A huszadik századra megszületett a fogyasztói társadalom, urakodóvá vált az északi féltekén és megfertőzte eszméivel a világ szegényebb országait is. Ilyen körülmények között köszöntött be a harmadik évezred.
A neolit eszmék végképp tarthatatlanokká váltak, követésük jelenti ma a legnagyobb katasztrófaveszélyt. A Föld ugyanis megújuló energiaforrásai révén legalább ötven milliárd ember eltartására lenne képes - feltéve, hogy ez a népesség legeljebb az ókor szintján fogyaszt energiát és termel hulladékot. A mai hatmilliárdos lélekszámot éppen el tudná tartani, akár a végtelenségig is, ha a termelési és fogyasztási szokásainkat a mai szinten tudnánk tartani. Igen ám, de immár a teljes emberiséget megfertőzte a fogyasztás mítosza, a jóléti társadalom álma. A gazdag nyugati polgárnak esze ágában sincs visszafogni magát és megállni a jelenlegi szinten, hiszen jövedelme egyre többet tesz lehetővé, egyre növekvő igényeiről pedig a reklámok gonoskodnak, a szegény országok lakóinak legfőbb vágya pedig, hogy ők is ugyanúgy élhessenek, mint a nyugat-európai, amerikai vagy japán polgár. Erre pedig már nem képes a Föld. Csak ahhoz, hogy minden mai ember ilyen szinvonalon élhessen, még legalább két ugyanekkora bolygó kellene, ráadásul a szegény országok népszaporulatát mind a mai napig nem sikerült az eltarthatóság szintjére korlátozni. A jelenlegi tendencia szerint a XXI. század derekára a Föld népessége eléri a tíz milliárdot, a fogyasztás és környezetszennyezés növekedésével számolva pedig mindössze két milliárd ember számára lesz már csak energia, élelem és iható víz. Mi ez, ha nem világkatasztrófa, méghozzá Isten haragja, Sátán, vagy támadó ufók nálkül?
Súlyosbítja a helyzetet, sőt folyamatos háborús veszélyt jelent a gazdagság egyenlőtlen elosztása: a földlakók összvagyonának a fele alig ötszáz multimilliárdos zsebében van és a többi döntő többsége is az emberiség néhány százalékat boldogítja. Szertefoszlottak azok az álmok, melyek szerint a tőke és a piac önmagától igazságosan oszlik el, a gazdagok munkát és kenyeret adnak a szegényeknek, a terített asztalról csak jut egy kis maradék a nélkülözőknek is. Ennek világméretekben épp az ellenkezője igaz: kiegyenlítődés helyett a gazdagok még gazdagabbak, a szegények még szegényebbek lesznek. Az egykori “harmadik világ” - a fejlődők - mellett megjelent a negyedik, a végképp lemaradók, eladósodók világa, az éhségövezet, akik egyre képtelenebbek adósságterheiket rendezni, saját népüket etetni és sajátos módon ami kevéske hasznot megtermelnek, az is a “multik” zsebében köt ki. Ebben a világban, ahol percenként tizenöt gyerek hal éhen, egyre elérhetetlenebb vágy emberhez méltóan élni. A gazdagok világa pedig, hogy rossz lelkiismeretét megnyugtassa, segélycsomagokat küld, ahogy mondják: halat ad, ahelyett, hogy hálót adna és halászni tanítaná őket.
A fejlődés mítosza korunk egyik legsúlyosabb félreértése. Graham Hancock szerint a mai ember azt hiszi, az a fejlődés, hogy tudunk csíkos fogkrémet, Coca Colát és atombombát csinálni. A fejlődés a mai értelmezés szerint annyit jelent, mint többet fogyasztani, többet felhalmozni, könnyebbé, kényelmesebbé tenni az életünket, gyorsabban közlekedni - de nem gondolunk arra, mi az ára. Például arra, hogy a földkerekségen minden percben húsz hektár erdő tűnik el, ugyanannyi termőföld válik sivataggá, és csak az északi féltekén kétszáz tonna tömény kénsav hullik se a savas esők formájában. Az emberi életminőségnek pedig ez a “fejlődés” többet árt, mint az eddigi összes háborúk, járványok és éhínségek együttvéve. Civilizációs betegségeink széles skálájának okát a közmondás határozza meg a legprecízebben: “a kutya is akkor vész meg, amikor a legjobban megy a dolga”. Állatkísérletekből tudjuk, ha egy populáció létszáma egy kritikus határ fölé emelkedik, betegségek ütik fel a fejüket, vagy egyszerűen a stress miatt hullanak el, és nem akkor a legsérülékenyebbek, amikor az életkörülményeik válságosak - ez csak fokozza az életösztönt és új képességeket fejleszt ki - hanem akkor, amikor minden a legnagyobb rendben van és semmiért nem kell tenni semmit. Vajon nem ez történik a fejlett országokban?
Az “ideális” fogyasztó olyan, mint a rákos sejt. Fejlődni akar, korlátlanul szaporodni, anélkül, hogy a környezetére tekintettel lenne. Fel is fal mindent maga körül, mert odáig nem lát, hogy ha felfalja az anyaszervezetet, önmagát is pusztulásra ítéli. Nem, a rákos sejt mindvégig abban a tudatban van, hogy ő örökké fog élni. Ez a fogyasztói társadalom szemlélete is. A rák ezek szerint a tudat betegsége, a korlátlanul fogyasztani, gazdagodni, “fejlődni” vágyó nyugati tudaté. A teljes nyugati civilizáció tudata rákos, és amikor a sejtburjánzás a testben is megjelenik, az már az első áttét. A gyógymódra vonatkozó első kisérletek közé tartozik nyugaton a “buy nothing day” (ne végy semmit nap), amelynek első próbálkozásai már Budapesten is elkezdődtek.
Daniel Quinn Ismael című regényében egy intelligens gorilla mondja el a véleményét az emberi nemről. A földlakókat elvevőkre és meghagyókra osztja. Az elvevő, ha talál mondjuk egy gyümölcsfát, leszedi a termést az utolsó szemig. Amit nem tud elfogyasztani, eladja annak, aki maga is leszedhette volna, és ha pénzzé nem tudja tenni, inkább megsemmisíti, nehogy másé legyen. A meghagyó csak annyit vesz el, amennyi neki és az övéinek kell, a többit ott hagyja másnak. A Földön egyetlen “elvevő” élőlény él, és az élővilág történetének jelentéktelen hányada alatt csaknem sikerült az összes többi élőlény létfeltételeit veszélybe sodornia. A planetáris tudat mozgalom alapelvei között pedig ott van az élet valamennyi formájának feltétel nélküli tisztelete és védelme is. Le kell számolni azzal az ótestamentumi balhittel is, hogy a Föld valamennyi élőlénye (és természeti ereje) csak arra szolgál, hogy uralmunk alá hajtsuk őket, illetve fel kell ismerni, hogy az uralkodás legmagasabbrendű formája: szolgálni az alattunk lévőket.
Ma még a legtöbb ember számára képtelenségnek tűnik, hogy a további életminőség javítása a fogyasztás visszafogása révén is elképzelhető, hosszú távon pedig csakis így lehetséges. Pedig elegendő a táplálkozási szokások, az életmód és a betegségek összefüggéseit megnézni! Az asztrológia szerint a Vízöntő kor két vezérlő elve, planétája az Uránusz és a Szaturnusz. Az Uránusz a korlátlan növekedés, de ott van mellette a fék, a korlát: a Szaturnusz. Amelyről jó, ha tudjuk, hogy valóban az “infortunata maior”, a nagy szerencsétlenség, ha a józan önkorlátozásra képtelenek vagyunk.
A globális gondolkodás azt jelenti, hogy felelősek vagyunk a többi enber és az egész bolygó jólétéért. A Budapest Klub jelszava: globális gondolkodás - felelősségteljes cselekvés. Ma már idejét múlt eszme országhatárokon belül, nemzeti érdekekben gondolkodni, amikor a piac nemzetközi és a környezetszennyezés sem áll meg a határsorompóknál. Kevés az “élni és élni hagyni”, tudatosan úgy kell élni, hogy más is hozzánk hasonló szinten élhessen. Az “amint fenn, úgy lenn” összefüggés nem csak az ember-kozmosz viszonylatban igaz, hanem itt a Földön a “lenn” és “fenn” lévők viszonyára is ugyanúgy. Az, hogy minden mindennel összefügg, nem csak egy elvont elv, filozófiai tétel, amit fennen lehet ezoterikus közösségekben hangoztatni, minden amit teszünk (vagy nem teszünk) minden embertársunk életére kihat. A holisztika nem állhat meg a test és lélek összefüggéseinek kutatásánál, ez a holisztikus gondolkodás globális méretekben.
Az elvek azonosak az ezotéria, a természetes életmód gondolkodásával, de a globális tudat mozgalom gyakorlati javaslatokat is ad, hogyan lehet az elveket valóban hasznosan alkalmazni. Ökológiai és gazdasági érvekkel alátámasztva ugyanazt a táplálkozási és életmód-modellt kínálja, mint a természetgyógyászat. Az állattenyésztés gazdaságossági mutatói szerint a marhatartásnál például hét egységnyi tápanyagból egy egység hús lesz (a többit az állat a saját létfenntartására használja), holott mind a hét egységnyit (például gabonát termesztve a legelőn) fel lehetne használni emberi tápláléknak. A csirke jóval gazdaságosabb, itt három az egyhez az arány. Globális méretekben tehát az egészségesebb táplálkozás (főként gabonára és zöldségekre alapozva) javítja az éhezők életlehetőségeit is. Az élvezeti cikkek, a dohány, tea és kávé termőterületei is a nyomorgókat károsítják, mert a pénzéhes tőke inkább a nagyobb haszonnal kecsegtető exportra termelést támogatja, ahelyett, hogy a hazai nincsteleneknek adna enni. Minden, amit a természetgyógyászok a jólétben élőket veszélyeztető tényezőnek tartanak, veszélyezteti a teljes bioszférát és a bolygó gazdasági egyensúlyát is. Ez is az “Amint fenn, úgy lenn” elvhez tartozik.
Az ezotéria szemléletmódja ugyanakkor lényeges gondolati többletet adhat a környezetvédelem és a gazdaság szakértőinek is. Nagyobb távlatban láttatja cselekedeteink súlyát és következményeit. Megmutatja, hogy a környezettudatos, a pazarlást és fölösleges felhalmozást csökkentő “meghagyó” életmód saját magunkra visszaható, ha úgy tetszik, karmikus oldalát, azt, hogy aki az élet bármely területén másokra is tekintettel van, saját túlélését és jövőbeli sorsát szolgálja. Szerencsés, és mindkét fél számára gyümölcsöző lenne, ha egyre több ezotériával, holisztikával foglalkozó szakember és érdeklődő laikus keresné a kapcsolatot a környezetvédő mozgalmakkal, legkiváltképp pedig a Budapest Klubbal, és viszont.

Kövesi Péter

Istár, a szerelem ősi istennője és a tudat fejlődése
Téma: szerelem
Megjelent: Elixír magazin

A szerelem és a tudat fejlődésének összefüggése már régóta foglalkoztatja az embert. A különböző kultúrák értékrendszerüktől függően más-más jelentőséget tulajdonítottak e két fogalom viszonyának. A mi keresztény hagyományokon nyugvó kultúránk többnyire ellentétesnek, egymást kizárónak tartotta a szerelmet és a tudat kibontakozását. Voltak a történelemben azonban olyan korszakok és kultuszok, ahol nagyon is összekapcsolódott az emberi élet e két igen fontos területe. Pillantsunk most egy kicsit vissza az időbe, és nézzük meg, hogy mit üzen ma nekünk Istár, a nagy istennő.
Istár, a szerelem és a csillagok babiloni istennője a nagy Csábító, a szerelmen és a szexualitáson keresztül segíti a tudat fejlődését.
Istár megjelenhet profán szinten (prostitúció, pornográfia) és szent módon is (szakrális prostitúció). Az első esetben nem a tudati fejlődés áll a középpontban, hanem a felgyülemlett szexuális energiák levezetése. Ez a fajta kielégülés csupán a testet érinti, és nem hoz feloldódást a léleknek, sem kiteljesedést a tudatnak. Amiért ősidők óta tengernyi híve van mégis, annak az lehet az oka, hogy az Istárral való találkozáskor a legegyszerűbb földi halandó is megérzi, hogy egy-két percre több lehet önmagánál, feloldódhat, és egy megváltozott tudatállapotba kerülhet. Ez a rövid ideig tartó örömérzés emlékezteti valamire, ami ott él benne, de amihez nem tud hozzáférni. Érzi, hogy ha eljutna az öröm eme központjába, akkor minden baja megszűnne, boldog lenne, és szeretetben élne. A szexualitás profán szintjén azonban ebből a pillanatokig tartó révületből visszazuhan a „valóságba”, s nem tudja tartósan elérni a boldogságot. Egy hasonlattal élve olyan ez, mint, amikor a börtönből a rabot egy pillanatra felengedik a napfényre, majd visszatoloncolják a cellába. Érthető, hogy a rab mindent megtesz azért, hogy minél többször láthassa, akár pillanatokra is a napot.
Évezredek óta rengeteg rituálé és „szent” orgia van azért, hogy a résztvevők eljuthassanak abba az önfeledt állapotba, ahol gyönyört éreznek a testükben, ahol megszabadulnak a szorongásaiktól és a korlátaiktól, ahol úgy érzik, hogy lényük kitágul, és mindent átfog – s ezzel párhuzamosan nagyon mélyen megnyílnak, egyszerre adják át magukat, és fogadják be a másikat. Vagyis transzcendens élményre vágynak, de ezt – jó esetben is – csak a testükkel képesek átélni. Addig, amíg azt hiszik, hogy csak a test létezik, s amíg nem képesek lelkükkel, szellemükkel összekapcsolódni a mindenséggel, addig a szexuális erők csak korlátozottan, testi szinten tudnak működni. Istár, a szerelem nagy istennője, megérinti a testet, hogy felébressze a lelket és a tudatot – s hogy ezzel az egyesülés ne csak testi szinten történjen meg, hanem az „én” feloldódhasson Teremtőjében. Érdemes tudni, hogy az a néhány megvilágosodott, aki beszámolt lelki-szellemei állapotáról, a megvilágosodottságot leginkább egy folyamatos orgazmushoz tudta hasonlítani, ahol állandó örömben, feloldódásban, szellemi kiterjedtségben él, s mindeközben tudata tiszta és éber, teste pedig egészséges.
Istár nagy hatást gyakorol az ébredező tudatra (15-20 év), amely már elindult, hogy elhagyja az anyaölet, a szülői házat, de még könnyen eltéved az úton. A nagy szerelem fellobbanása mindig emlékezteti a lelket igazi, ősi állapotára, az egységre. Így Istár az emlék felélesztésével a valódi végcél irányába tereli a tudat fejlődését, és arra ösztökéli, hogy mindent tegyen meg az egység állapotába való visszatéréshez. A szerelem és a szexualitás természetesen ennek csak a kezdeti lépéseihez tartozik, de hatalmas hajtóerőnek bizonyul évezredek óta.
Természetesen bele lehet fulladni Istár ölébe is. Ez azoknál következik be, akik az első mámor után azt hiszik, hogy már megérkeztek, és nincs ennél jobb a világon. A szexualitás fülledt, bomlasztó energiái akkor bontakoznak ki, amikor már tovább kellene jutni ennél a szintnél, de nem sikerül. Ilyenkor az érintett nem érti, hogy most miért nem kapja meg azt a gyönyört, amit kezdetben. Vagyis az utat összetéveszti egy állomással. Az ebből kialakuló lelki válság, sivárság-érzés továbblendítheti a tudat fejlődését, hogy az örömöt és a tartós boldogságot ne csak a szexualitásban keresse, hanem a szívében, lelkében, tudatában is.
Tegyünk most egy kis kitérőt, s nézzük meg, hogy Istár profán aspektusa hogyan működik ma. Első ránézésre azt mondhatjuk, hogy nagyon működik, rengeteg hódolója van. A profán szexualitás elterjedése (férfi, női, gyermek prostitúció, homoszexualitás, transzveszticizmus, perverziók, erőszakok stb.) számomra azt mutatja, hogy kimondhatatlan üresség, szenvedés, boldogtalanság van az emberek lelkében. Ijesztő és döbbenetes, hogy mennyi fiatal esik áldozatul az erőszaknak, s annak a tudatnak, hogy a szexualitás pusztán a nemi szervek találkozásáról szól. A reklámokban és az utcai plakátokon szereplő nők arcáról az olvasható le, a szexuális örömök tetőfoka kapcsolódik ahhoz a termékhez, amit éppen reklámoznak (fogkrém, autó, mosópor stb.) A köznyelvben elterjedt igen durva stílus csak egy jelzőt ismer, ami a „prostituált” szó másik ismert kifejezése, a kötőszók helyett pedig a coitus népi elnevezését használják. A nagyvárosi fiatalok szókincse becslésem szerint kb. 100 szóra zsugorodott, amelyből 80-90 a nemi és a kiválasztó szervek működésére és végtermékére vonatkozik. A modern élet egyik központi törekvése a gyönyör és az élvezetek. Semmit sem bír már elviselni, amihez nem kötődik legalább egy orgazmus. – Mindezeket azért soroltam fel, mert e sok torz jelenség (gyönyör minden áron) mögött mélységes kielégületlenség húzódhat. Lao-ce óta tudjuk, hogy ami megvan bennünk, arról nem beszélünk, ami nincs, azt viszont folyton emlegetjük. Vagyis minden bizonygatás ellenére – vagy éppen ezért – nagyon valószínű, hogy az emberek (a mi civilizációnkban) soha nem voltak még ennyire kielégületlenek, boldogtalanok, örömtelenek, kiégettek és lelkileg, szellemileg éhezők, mint ma. Ezt pedig hiába próbálják egyre gyakoribb és technikásabb szexuális élettel megoldani – nem fog menni, hiszen a probléma és a megoldás nem a test szintjén van. A csömör, a kiábrándultság, az undor jelzik, hogy az egyre vadabb kísérletek ellenére a szexualitás eme formája zsákutcába vezet.
Istár azonban erős, nem fogja hagyni, hogy a fejlődő tudat megrekedjen ezen a szinten. Addig hoz szenvedést, keservet és kiúttalanságot, amíg a szexualitásba fulladt tudat azt mondja, hogy ebből elég, nem ezt keresem, hanem valami mást, ami nem romlik meg. Ezután természetesen gyakran a másik véglet következik be, ahol az ébredező tudat elfordul a testi örömöktől, és minden erejét a lélek felszabadítására fordítja, s ezzel kapcsolatos örömöket él meg. A fejlődés azonban tovább tart, és az Istennő előkészíti a tudatot arra, hogy elérje a fejlődés legfelső szintjét is, ahol először a misztikus egyesülést éli át a mindenséggel – majd ha akarja, akkor a testét, s lelkét is bevonhatja ebbe az élménybe. Az Istennel való mély, belső találkozás csillapítja azt a hiányt, azt a szenvedést és űrt, amelyet a tudati fejlődés kezdetén a szexualitással akartunk betölteni. Ha ez megtörténik, akkor a szexualitás elnyerheti méltó helyét az ember életében, ahol nem pótszer, kábítószer lesz már, hanem a valódi öröm tiszta forrása. Ide vezet el Istár, és így lesz a profán szexualitásból szakrális, vagyis megszentelt és teremtő.
(Részlet a szerző Sophia – A női bölcsesség c. könyvéből

írta: Szabó Judit

Öt gondolat a rákról

1. A gondolkodás csõdje
Bizonyára sokan emlékeznek még arra az idõszakra, amikor az orvostudomány biztos volt abban, hogy a rákot valami vírus okozza és idõrõl idõre felröppentek a hírek, hogy végre megvan a gonosztevõ, emberek millióinak adva meg a hitet, hogy hamarosan meggyógyulhatnak. Sajnos e remények szétfoszlottak. Ma már senki sem kutat vírusok után, az okokat a genetika és az anyagcsere szintjén keresik, arra a kérdésre pedig, hogy az egész folyamat mitõl indul el, mindmáig nincs egyértelmû válasz. Jelenleg a tudomány leginkább a daganatos sejtek, vagy a környezetük anyagcseréjébe való beavatkozással látja a gyógyítást megvalósíthatónak és komoly reményt fûznek a géntechnikai beavatkozásokhoz is. A klinikákon viszont egyetlen beteg esetében sem keresnek konkrét okokat, a diagnózis, tipus, fokozat, malignitás stb megállapítása után elkezdõdik a beteg gyógyítása az orvos legjobb tudása és a klinika anyagi lehetõségeinek megfelelõen.
A természetgyógyászat berkeiben közhelynek számít, hogy a rosszindulatú daganatok sokféle okra vezethetõk vissza: testi-fizikai oldalról a nem megfelelõ életmódra, hiányos, vagy rossz táplálkozásmódra, ahol létfontosságú anyagok nem szívódnak fel, a szervezet elsalakosodására vagy elsavasodására, mozgáshiányra és hasonló tényezõkre, míg lelki oldalról az érzelmi-gondolkodási negativitásokra, a fel nem dolgozott traumákra, egyszóval a lelki élet defektusaira. Sajnos az okok olyan sokrétûek és egyediek, hogy minden séma-felállítási kísérlet kudarcra van ítélve. Nem lehet a legjobb könyvekbõl sem megállapítani, Kovács úr, vagy Nagyné asszony mitõl betegedett meg. Itt bizony a természetgyógyásznak pszichológusnak is kell lennie, hiszen a beteg ember ahhoz van szokva, hogy mindent mondjon el a tüneteirõl, de az élete csõdjeit szégyelli, inkább elhallgatja. Testileg levetkõzik, de lelkileg inkább begombolkózik és nagyon el kell találni, kinek és mitõl nyílik meg.
Mindkét megközelítési mód esetén látványosan csõdöt mód az akadémikus tudományosságban szinte egyeduralkodó lineáris, egy ok - egy okozat elven mûködõ gondolkodás. A rák pont ugyanúgy nem beskatulyázható, okszerûségre fittyet hányó, multikauzális jelenség, mint maga az élet. Ezért is mondhatjuk, hogy az életmód, sõt maga az Élet betegsége.

2. A változtatás keservei
Isten mentsen meg mindenkit a kategóriákban gondolkozó gyógyítóktól! Õk azok, akik tanulmányaik alapján pár perc után megmondják mindenkirõl, mitõl betegek. Az egyik megállapítja, hogy a húsevés a bûnös, a másik szerint a szeretetlenség az ok, míg a harmadik kiingázza, hogy a baj valamelyik elõzõ életébõl ered, a negyedik szerint rossz helyen van az ágya - és így tovább. Utána következnek a bölcs tanácsok, amelyeket betartva biztos lesz a gyógyulás - elméletileg. Annyi bizonyos, hogy változtatások kellenek, de a változtatás nehézségeire is tekintettel kell lenni. A legtöbb ember számára az élet apró szokásai - így a táplálkozás is - egyfajta belsõ biztonságérzetet adnak, ami alapvetõ emberi szükséglet. A beteg ember, fõként, miután megtudta a diagnózist - ne feledjük, a hárombetûs szó:rák, a közgondolkodásaban azonos a halálos ítélettel - minden biztonságérzetét elvesztette. Ezután jön a gyógyító, aki még a maradéktól is megfosztja és ráolvassa, hogy mindaz rossz, amit és ahogy eddig csinált. Ugye ismerõs az a beteg, aki miután ezt végighallgatta, messzire elkerüli a természetgyógyászt, õ pedig megállapítja, hogy éretlen volt a tanácsok befogadására és a gyógyulásra?
A betegség lelki okaként megállapított problémákra gyakran halljuk az alábbi bölcs tanácsokat: engedje el, bocsásson meg, lépjen túl rajta! Ezek azok, amikkel a beteg ember biztosan semmire sem megy. Hiszen épp attól (is) beteg, hogy nem tudja megtenni, és attól sem fogja tudni, hogy valaki kívülállóként, szakmai tudása magaslatáról elõírja neki. Itt bizony lélekgyógyászra is szükség van, kézen fogni a beteget és elvezetni addig, hogy tényleg meg tudja tenni. Kijelenteni, hogy megtette, önmagát áltatni, hogy túl van rajta - reflex-szerû válasz a gyógyító imperatívuszára, de ugyanúgy nem ér semmit. Sajnos erre az ETI vizsga nem ad képességet.
Összességében: vajon nem lenne-e fontosabb tanácsok helyett az elvesztett biztonságérzetet és hitet visszaadni akkor is, ha tudjuk, hogy betegünk továbbra is meg fogja enni a pörköltet és haragudni fog a vejére?

3. A visszatérés veszélyei
Egy rosszindulatú daganatos betegség minden esetben teljes életcsõdöt jelent. A kiút kétféle: befejezni az életet, vagy újraszervezni, újraértelmezni. Az okos életmód tanácsok a lelki “felegyenesedést” kell, hogy kövessék, de akkor elengedhetelenek. Segítségükkel kell egy új életmódot kialakítani. Nem lebecsülendõ ennek a nehézsége, nem is mindig és nem is mindenkivel sikerül. Ha mégis, és mindenféle módszerek alkalmazásával együtt bekövetkezik a gyógyulás, jön a következõ buktató. A gyógyult beteg ugyanis olyan, mint a gyógyult alkoholista: amikor az elsõ pohárért nyúl, oda a gyógyulás. A rákosoknak nemigen mondják meg (kivéve például a Gerson-terápiát), hogy az életmód-váltás mindörökre szól, sohasem térhetnek vissza az elõzõ életvitelükhöz, ami érthetõ is, hiszen a csõdhelyzet körülményeit visszaállítani annyi, mint felidézni a csõdöt. Bizony van olyan eset, amikor a gyógyult beteg fellélegezvén, hogy túl van a nehezén, szép lassan visszaszokik a régi életmódjára, régi ételeihez és szokásaihoz. Ez persze azt is jelzi, nem volt igazán mély és meggyõzõdéses a változás. Ez pedig könnyen katasztófális lehet: kiújul a betegség. Lehet, hogy másutt és másféle daganat, de ugyanazt jelzi. A tapasztalatok szerint ekkor már nem lehet segíteni. Úgy tûnik, az életben egyszer kapunk lehetõséget, ezt kell véglegessé tenni.

4. Földanya védekezik
Ha az egyes ember életében fontos megtalálni a betegség okát, vajon nem lehet-e ezt globális léptékben is megtenni, hiszen nem elszigetelt jelenségrõl van szó, hanem az egész emberiséget fenyegetõ veszélyrõl?. Ezt a megközelítést több irányból is el lehet kezdeni és látni fogjuk, hogy ugyanoda jutunk. Az egyik lehetõség elindulni a Gaia elmélet szerint, a Földanya nézõpontjából. Eszerint a Föld nem egy holt anyagtömeg, amely más anyagtömegek körül kering az ûrben, hanem egy élõ és szuper-intelligens organizmus, amely tudatában van mindannak, ami a felszínén történik, képes önmaga és a bioszféra egyensúlyának fenntartására (homeösztázis). Évmilliókon keresztül a rendszer tökéletesen mûködött, mindaddig, amíg a milliárdnyi élõlény közül egy faj annyira ki nem kupálódott, hogy megtanult Gaia mûködésébe beavatkozni (Ugye ismerõs az istenekkel dacoló ember mítosza?). Úgy gondolta, az egész Föld az övé, amivel azt tehet, amit akar. És mivel mindenbõl egyre többet akar, felborítja az önfenntartó rendszereket. Hol kontinenseket változtat sivataggá, hol azt kockáztatja, hogy a tenger borítson el virágzó országokat, hol a termõföldet teszi tönkre, hol a levegõt, hol a vizet, veszélyeztetve ezzel nem csak önmaga, de valamennyi élõlény létét. Ha a Föld valóban szeretõ édesanyja minden élõlénynek, ezt nem nézheti tétlenül. Elõször megpróbálja figyelmeztetni renitens gyermekét - mondjuk természeti katasztrófákkal - de ha ez nem segít, keményebb eszözökért nyúl. Fájó döntés lehet, de a többi érdekében úgy is dönthet, végképp kiiktatja, akikkel nem lehet boldogulni. Akár a rák is lehet a megoldás. Annál is inkább, mivel épp ott tarol, ahol a Földdel és a biológiai egyensúllyal is a legtöbb rosszat teszik: a fejlettebb, iparosodottabb vidékeken. Thorwald Dethlefsen is egy ilyen analógiát lát a rákban: ahogyan az ember mohóságában mindent tönkretesz maga körül, úgy pusztítja a rákos daganat maga körül az ép szöveteket, míg az egész szervezet el nem pusztul. Szomorú kérdés: lehet, hogy az ember valóban egy rosszindulatú betegséggé fajult a Föld testén?

5. A tudat rákja az elsõ
Az elõzõ gondolatot folytatva Kovács úr vagy Nagyné asszony rákja nem csak az õ betegségük, hanem egy globális folyamat része, az egész emberiség rákjáé - amiben õk személy szerint akár ártatlanok is lehetnek. Tagjai viszont az emberiségnek és részei az emberiség kollektív tudatmezejének. Ez a tudat a beteg. Beleõrült a bármi áron való terjeszkedésbe, szerzésbe, kapzsiságba, a fogyasztásba és a kényelmes élet ígéretébe. Összezavarja az ép elméket is, mert mindezt fejlõdésnek állítja be. Ez a fogyasztói társadalom demagógiája, egyben halálos ítélete a Föld, a bioszféra és önmaga fölött. Ma az úgynevezett civilizált ember tudata rákos. Mindenkié, aki a fogyasztói társadalom bûvöletében él. Ez a rák primér formája. Amikor a testben megjelenik a daganat, az már az elsõ áttét, amit még követhet a többi. A gyógyulásnak abszolút esélye van, ha a folyamatot az elsõ fázisban le tudjuk állítani. A gyógyszerek: nemet mondani a reklámok igérte világra, itt és most, a realitásban élni, globális, felelõsségteljes gondolkodás, érzelmi-gondolati pozitivitás, befelé (és “felfelé”) vezetõ utak: önismeret, személyiségfejlõdés, lelkigyakorlatok, hit, ima, meditáció. Ha a tudat rákja ily módon meggyógyult, sem kiújulás, sem áttét nem várható. A gyógyítást önmagunkban, önmagunkon kell kezdeni. Nem várhatjuk a gyógyszert sem a gyógyszergyáraktól, sem a politikai vagy gazdasági hatalmaktól. Õk a betegségben érdekeltek, hiszen hasznot húznak belõle. Ha viszont meggyógyultunk, mi lehetünk a gyógyszer a többiek számára.is

Kövesi Péter

Reiki – ahogy a japánok csinálják

A közelmúltban néhány magyar reikimester társammal együtt alkalmunk volt szakmai szemmel szétnézni, sőt tanítást kapni a reiki őshazájában, Japánban, mégpedig a nyugatiak számára jelenleg elérhető leghitelesebb forrásból. Erre a reiki húsz esztendős hazai jelenléte során elsőként nyílt most lehetőség. Tapasztalatainkból szeretnék most néhányat közreadni.
Amit mi itthon tradicionális reikinek nevezünk, azt ők nyugati reikinek hívják, megfogalmazva ezzel azt a különbséget, ami a második világháború után Amerikában elterjedő, és Japánban maradó irányzatok között napjainkig fennáll. Alapvetően mindkét irányvonalat ismerik, hiszen a nyugati stílusú reiki náluk is jelen van, még ha nem is mindenki ért egyet vele. Elfogadják, hogy ugyanaz az energia van jelen mindkettőben, de a hozzá adott tanítások és módszerek különbözőek. Ez az elfogadás nem vonatkozik a reiki néven ismert, de nem a tradíciókat követő irányzatok sokaságára, amelyeket első sorban üzleti megfontolások működtetnek. Bár született udvariasságuk révén nem mondanak nyíltan nemet semmire, de aki kicsit is érti őket, tudja, nem értenek egyet azokkal az iskolákkal, ahol például „gyorstalpaló” képzés folyik és bárki akár egy hónap (néhol három nap!) alatt „mester” lehet. Náluk ezért keményen meg kell dolgozni, eredményeket felmutatni! A keleti felfogás lehetővé teszi bármely gyógyító, harcművészeti vagy más iskolában a fejlődést, újítások bevezetését, viszont megtartja a tradicionális alapokat, míg nyugaton ez sokszor az alapok felrúgásával kezdődik.


Még a múlt század huszas éveiben a reiki alapítója, Dr. Mikao Usui létrehozta az Usui Reiki Ryoho Gakkai nevű szervezetet, (nem tévesztendő össze a Hawayo Takata által alapított, és nyugaton ismert Usui Shiki Ryoho-val), amely kezdetben sem propagálta magát, a világháború után pedig teljesen zártkörű lett. Új tagokat csak a régiek teljes körű egyetértésével vesznek fel, és tudomásunk szerint csakis honfitársaikat. Volt ugyan nyitási kísérletük a nyugat felé, de azt látván, hogy egyesek kizárólag üzletet látnak ebben, ismét bezárkóztak. Ők őrzik az alapító eredeti tanításait és módszereit, amelyekből annyit tudhatunk, amennyi az Usui tanításairól szóló, újabban nyugaton is megjelent könyvekben olvashatunk. Maga Usui bár többször nyilatkozott úgy, hogy a reiki egy betegségeket gyógyító módszer, egyrészt ez alatt a test – lélek – szellem gyógyítását értette, másrészt a Gakkai szellemiségéből kiderül, hogy a reiki emellett szellemi út is. Kezdetben jóval kevesebb kézpozíciót használtak, és fontosabb volt a szellemiség: a Gokai , a reiki öt életelve, amelyet reggel-este fennhangon recitáltak Gassho (meditációs) ülésben, a Meiji császár versein való elmélkedés (első magyar fordításuk a szerző honlapján olvasható), valamint a meditáció. A nyugati reiki ezzel szemben a kötött kézpozíciók és kezelési módok megtanítására helyezte a hangsúlyt.

Usui egyik legkiválóbb tanítványa, a korábban hajóorvosként dolgozó Dr. Chujiro Hayashi mestere halála után saját klinikát nyitott Tokióban, és kidolgozta a saját tanítási és kezelési rendszerét. Az ő tanítványai közül Hawayo Takata asszony hozta létre a nyugati ember igényeihez alakítva (és leegyszerűsítve) a „shiki” rendszert, amelyről a nyugati világ évtizedekig azt hitte, hogy a reiki egyetlen létező irányzata. Pedig egy másik tanítvány, Chiyoko Yamaguchi asszony ezzel szinte egyidejűleg hívta életre a Jikiden Reiki nevű iskolát, amely mind Usui, mind Hayashi szellemi és gyakorlati örökségét őrzi, viszont nem olyan zárt, mint a Ryoho szervezet, tehát ma a nyugatiak számára elérhető talán leghitelesebb forrás.


A Jikiden Reiki dojo, ahol hatvan éve tanítják a reikit

A Jikiden gyakorlói komolyan veszik és követik az öt életelvet, nyugodt, kiegyensúlyozott emberek, míg a legtöbb japán ember ma sajnos stresszelt, rohanó, agyonhajszolt. Rendszeresen gyakorolnak, ezt ugyanis nem csak az egészségükért teszik, de ez a magasabb szintre lépés feltétele is. Gyógyítanak a reikivel, és olyan meglepő eredményeket tudnak felmutatni, amelyek a reiki hatását ismerők számára is meglepőek. Az oktatók nem csak úgy „másodállásban” tanítanak reikit, hanem erről szól az egész életük. Bár ott se mindenki ismeri a reikit, társadalmi megbecsülésük is más, a Shinpiden (gyógyító mester) fokozattal például rendelőt nyithatnak.
A kézrátételes, vagy kézből sugárzott energiát használó módszerek mellett speciális módszerek vannak a ráleheléssel, és szemből irányított energiával történő gyógyításra. Bár elfogadják a nyugati tanítást a reiki „intelligens” működéséről, emellett többet kívánnak meg a gyakorlóktól, mint hogy odategyék a kezüket. Ismerniük kell a „byosen”, a kezelt testből érkező visszajelzések fokozatait és ennek megfelelően végzik a kezelést. Rendkívül fontos a test azon pontjainak ismerete, ahol toxikus anyagok halmozódhatnak fel, és ezek méregtelenítése. Így kevesebb kezelési pozícióval több eredményt tudnak elérni. Az időt viszont nem sajnálják a kezelésre. Odafigyelve a jelzésekre, képesek akár hatvan-nyolcvan percig egyetlen testrészt kezelni, szemben az itthoni öt-tíz percekkel. Így lehetséges, hogy néhány kezeléssel akár súlyos betegek is – sok-sok esettel dokumentálhatóan – gyógyulnak. Az energiaátadásra nem csak a tenyereket, de az ujjakat is használják megfelelő formában. Több, az itthon második fokozatban tanított módszer lényegesen különbözik a nálunk ismertektől. Sajátos technikáik közé tartozik például egy „reiki-masszázs”, amellyel néhány perc alatt kellemes felfrissülést lehet tapasztalni. És természetesen nincs beteg, agyonstresszelt, neurotikus, szenvedélybeteg, rendezetlen életű reikimester, hiszen az ő tanításukra senki se lenne kíváncsi. A gyakorlók rendszeresen kapnak mestereiktől (gyakran többtől is) az energia frissen tartására reiju-t, azaz újabb behangolásokat, amelyet rendkívül hasznosnak tartanak, a behangolás után pedig energiakört alkotnak, ahol a kapott energiák a résztvevők között is ki tudnak egyenlítődni. A mesterek reiju-t adnak tárgyaknak is, amelyeket a gyakorlók vagy betegek maguknál tartva is töltődhetnek energiával.



Nem erőltetik a vegetáriánus táplálkozást, viszont üdvösnek tartják a makrobiotikus étrendet, és nem dohányoznak. Oktatónk, Tadao Yamaguchi sensei, a Jikiden iskola mai vezetője fontosnak tartja, és szorgalmazza a reiki, és más hagyományos keleti és nyugati gyógyító módszer (masszázsok, shiatsu, akupunktúra, homeopátia, aromaterápia stb.) párhuzamos alkalmazását. A gyakorlók között vannak buddhisták, a shinto vallás követői, elvétve keresztények is, nincs viszont semmiféle megkülönböztetés. A tanításokban is szervesen együtt vannak a különböző tanítások, a reikit mindegyikkel összhangban lévőnek tekintik, ugyanakkor egyetlen vallás sem akarja kisajátítani magának. Szemlátomást ismeretlen a mesterek marakodása, a hallgatók „elhalászása” egymás elől, és a presztizsharc. A mester a legnagyobb butaságra is csak annyit válaszol mosolyogva: „erről nekem nincs tudomásom” vagy „nekem ezt a mestereim nem tanították” – és a hallgató érti a választ. A mester arról ismerszik meg, hogy a legszerényebb magatartást tanúsítja, mindenkinek megadja a kellő tiszteletet, de a tanítványok sem akarják jólértesültségüket vagy különleges képességeiket bizonygatni, ahogy ezt itthon olykor látni szoktuk. Az oktatás fegyelmezett, tisztelettudó keretek között történik, ám nincs nyoma annak a merev szertartásosságnak, amit feltételeznénk. Ahogyan a hétköznapi (átlagos, vagy éppen nagyon is jómódú) emberek is kellemes csalódást okoztak a japánokról kialakult sztereotípiákkal szemben. Arrafelé például minél gazdagabb, annál szerényebb valaki. A kötelesség elmulasztásra viszont nincs mentség, és a közösség érdeke mindig előbbre való, mint a sajátjuké.



A tanulmányút résztvevőinek alkalma nyílt a reiki szempontjából olyan fontos szent helyeket is felkeresni, mint a Kyoto melletti Kurama hegy szentélyeit, ahol Usui (és a japán szellem számos nagysága) megvilágosodott, Tokióban a Meiji császár szentélyét, vagy Usui mester sírját. Utóbbi helyen nem kis pironkodással értettük meg a sok évtizedes tartózkodást a nyugati reikisekkel való kapcsolattól: papírlapot nyomtak a kezünkbe, amelyen nagyon udvariasan megkértek, tartózkodjunk attól a zajos, udvariatlan és kegyeletsértő magatartástól, amelyet az emlékhelyet idegenforgalmi látványosságként kezelő nyugati reikisek tanúsítani szoktak. Kérésüket tiszteletben tartva sajnos így ott fényképet sem tudtunk készíteni.


A Seihoji templom temetője

Számos tapasztalattal gazdagodva és energiákkal feltöltődve bízunk abban, hogy látogatásunk hozzá fog járulni a hazai reiki, és a reiki gyakorlók fejlődéséhez, a reiki kezeléseket igénybe vevők gyógyulásához – és talán kicsit egész hazánk szellemi arculatának formálódásához is.

Kövesi Péter

mindenség lelke
Téma: a tánc
Megjelent: Elixír magazin

Motto: „A tánc a mindenség lelke -…
minden mozog, minden forog,
nincs megállás…
Minden táncol a világban,
a teremtés lelke a ritmus…”
G. Hajnóczy Rózsa: Bengáli tűz
A tánc ősidők óta az érzelmek kifejezésének hatékony módja. Szavak és magyarázatok nélkül is képes újra mozgásba lendíteni a fájdalomtól, félelemtől, szomorúságtól elcsüggedt lelket és testet. De nemcsak lehangolt állapotban segít, hiszen örömünkben is táncra perdülhetünk. Szinte minden érzelmi állapotot ki lehet fejezni vele, és a tánctechnikáknak se szeri, se száma. Csak ízelítőül: csűrdöngölő, balett, jégtánc, keringő, termékenységi tánc, stb.
A hagyományokból tudjuk, hogy a tánc mindig is szerves része volt a különböző rítusoknak. Ez azzal is magyarázható, hogy a tánc intenzív testi-lelki és szellemi állapotba tudja hozni a táncolót, ami – mai nyelven szólva – megnöveli az energiaszintjét. Ezt az megnövekedett energiát a rítus típusától függően használták fel. Ha a cél úgy kívánta, akkor segítő istenségeket hívtak vele (termékenységi táncok, természeti csapás elhárítások, stb.), azaz a hétköznapi élet egyengetésére, földi célokra vették igénybe. Ha a rituálé szellemi jellegű volt, akkor a többlet energiát a tudat tágítására, emelkedett spirituális állapotok előidézésére fordították. Ismeretesek ezen kívül még az eksztatikus állapotokhoz vezető táncok is, amelyek ma is szokásban vannak bizonyos népcsoportoknál (Afrika, Dél-Amerika). Ez meglehetősen hasonlít az ókori Dionüszosz ünnepségekre, ahol a résztvevők egyáltalán nem jutottak emelkedett szellemi állapotba, csupán bódulatba, mámorba – és természetesen részegségbe. A spirituális tartalom és cél nélküli eksztatikus állapotok a beragadt, elfojtott érzelmeket és vágyakat szabadítják fel. A spirituális célú eksztatikus táncokban szintén felszabadulnak az érzelmek, de a táncoló nem felkorbácsolja, hanem egyensúlyba hozza érzelmeit. Ez „kitisztítja” érzelmi testét, és így könnyebben emelkedik a tánc segítségével tovább, a spirituális szintre, ahol az eksztázis célja az istenélmény.
Ma már kevésbé ismeretes az egyik leghírhedtebb tánc, a „hétfátyol tánc” eredeti jelentése. Amit a Bibliából tudunk róla, az meglehetősen eltorzult, hiszen a szexuális csábítás netovábbjaként jelenik meg.
A hétfátyol tánc az ókori misztériumokhoz kapcsolódik, azon belül is Istár mítoszához. Amikor az istennő leszállt az alvilágba, hét kapun haladt keresztül, és mindegyiknél levetett valamit ékszereiből, ruháiból. A hetedik kapu után ott állt fátylak, ruhák és ékszerek nélkül, vagyis megmutatta igazi önmagát. A fátylak levetése, a titkok megmutatása a tengermélységű női meztelenség szimbóluma, ami az ókori misztérium-tanításokban is szerepel. A tanítványok áthaladtak a hét szimbolikus kapun, azaz a hét bolygószférán, s ennek során lassanként szétfoszlottak bennük a bolygó princípumok jellegzetességei. Ezeket nevezték ruháknak, vagy burkoknak, amelyeket levetve elérkeztek a szent misztériumokba. A hétfátyol tánc tehát eredetileg az emberi lélek fejlődését, emelkedését szimbolizálta. Ennek során a tanítvány megszabadult álarcaitól, szerepeitől, játszmáitól, azaz „a tánc” – amely itt évekig tartó munkálkodást jelentett - az egótól az isteni énig vezette el.
Azóta évezredek múltak el, kultúrák virágzottak és hanyatlottak, de a tánc megmaradt, ami azt jelzi, hogy ez az emberi lélek mélyéről fakadó gyógyír. Ha kultúrkörünkben végignézünk napjaink táncain, a korszellemet láthatjuk tükröződni benne. A korszellem ugyanis hat az emberi lélekre és viselkedésre, a tánc pedig az aktuális érzelmi-lelki állapotot fejezi ki. Így nem is meglepő, hogy a mai táncok többnyire uránikusak, azaz szinte sisteregnek az elektromosságtól, gyorsak, szögletesek, diszharmonikus esetben pedig rángatózóak és idétlenek. Lágyabb érzelmeket csak elvétve fejeznek ki, dühöt és feszültséget annál inkább. A modern táncokból eltűntek a finom, átszellemült mozdulatok, azaz a lelki mélység. Ez a tánc a mai ember értékrendjét mutatja meg: gyorsaság, „felpörgés”, érzelemmentesség, szólózás.
Szerencsére ez csak a hétköznapi szint, hiszen az utóbbi időben örvendetesen megnőtt az érdeklődés – főleg a fiatalok körében – a „lelkibb” táncok iránt. Megjelent a szakrális körtánc, a hastánc és népszerűbb lett a táncterápia is. Amennyiben terápiaként használják, ezekre ugyanaz érvényes, mint az ősi táncokra: a helyszín, az alkalom, a cél és a csoportvezető személye határozza meg, hogy mi történik a felszabadult energiákkal. Aki csak fizikai szinten táncol, az is jól érezheti magát, mert társaságban van, és felpezsdülnek életenergiái. Aki érzelmi szinten is táncol, az a mozgás örömén túl felszabadíthatja pangó érzelmi energiáit, és levezetheti felgyülemlett feszültségeit. Aki pedig a spirituális síkot szeretné elérni a tánccal, annak kitartónak kell lennie, nemcsak a gyakorlás miatt, hanem azért is, mert sokan az érzelmek felszabadulását összekeverik az istenélménnyel. A gyakorlás során végig kell járni miden síkot és szintet, meg kell tanulni megkülönböztetni a fizikai és az érzelmi táncot, de legfőképpen meg kell tanulni „irányítani” a felszabadult érzelmi energiákat. Az „irányítás” szó itt pozitív értelemben értendő, mert az intellektus segítségével azt kell megakadályozni, hogy a táncoló tudatát teljesen elöntsék a felszínre jutó és felkorbácsolt érzelmek. Azaz, medret kell biztosítani a feltörő érzéseknek, de a medret nem léphetik túl, különben „özönvíz” árasztja el a tudatot. Ez utóbbi gyakran előfordul szektáknál, vagy olyan csoportoknál, ahol kellő spirituális felkészültség nélkül ringatják megváltozott tudatállapotba a jelenlévőket, akik ismeretek híján azt hiszik, hogy istenükkel találkoztak, miközben csak felszabadult a csoport kusza érzelmi energiája.
A spirituális táncra törekvőnek tehát az érzelmek felszabadulásakor még nem szabad azt hinnie, hogy megérkezett a legmagasabb szintre. Az érzelmi kiegyensúlyozás után tovább kell táncolnia addig, amíg tudata kitágul, és tiszta szellemi energiák járják át.
A célt ismerve felmerülhet a kérdés, hogy hogyan, milyen tánccal érhető el az emelkedett lelki-szellemi állapot? Többféle tánc is alkalmas erre, s mivel nem ismerem az összes, jelenleg „használt” módszert, inkább támpontokat adnék a választáshoz. Az érzelmeket megjelenítő, kifejező táncok (népi tánc, balett, jazz-balett, stb.) fizikai és érzelmi szintű élményt és felfrissülést hozhat. Az afrikai (jellegű) táncok a gyökér csakrát, s ezen belül a tűz minőségű életenergiákat aktiválják, amelyek megfelelő vezetéssel és gyakorlással átvezethetnek az érzelmi eksztázison is. A körtáncok erősítik a közösségi érzést és az összetartozást, valamint megérintik bennünk azokat a mély érzelmeket, amelyeknek a körforgáshoz van közük. A páros táncok - melyeket nevezhetünk a nemek táncának is – célja az összehangolódás, majd pedig az együtt táncolás, az együtt létezés. Elsősorban a párkapcsolatokhoz van közük, nemcsak az ismerkedés miatt, hanem a hasonlóságuk miatt: mindkettő akkor jó, ha a két fél megtalálja a ritmust és a távolságot – egyszer közelebb, máskor távolabb egymástól, de együtt mozogva. A (nem művészi) szóló táncok az egyéniség megmutatását, az önkifejezést szolgálják.
A valódi, spirituális szintre emelő tánchoz megfelelő tanárt és csoportot kell keresni, akik nem biztos, hogy így hirdetik magukat. Onnan tudjuk meg, hogy jó helyen vagyunk, ha a gyakorlással nemcsak fizikai és érzelmi állapotunk javul, hanem spirituális energiáink is felerősödnek (mélyebb önismeret, felismerések, régi problémák megoldása). A tánctanár, vagy csoportvezető személye meghatározó: csak olyan helyre menjünk, ahol a csoportvezető valóban kiváló táncos, és a tánc az élete. Ezt azért hangsúlyozom ki, mert ezoterikus körökben előfordul az a nézet, hogy szakrális tánckör vezetéséhez nem kell semmi, csak zene, félhomály és néhány gyertya. Egy rendezvényen találkoztam egy ilyen ezoterikus tánccsoport vezetőjével, majd a szünetben, amikor átadta magát a zenének, a látványtól földbe gyökerezett a lábam: nem tudott táncolni! Azóta már tudom, hogy sajnos nem ő az egyetlen ilyen csoportvezető. Ez tipikusan mai ezoterikus félreértelmezés: a fizikai szint nem számít, csak a lélek. De, aki nem tud táncolni, annak hiába van lelke, mert a teste nem tudja megfelelő módon kifejezni a zenét. Ezért kell kiváló tánctudású (és érző lelkű) csoportvezetőt keresnünk.
Végül, a jó példa kedvéért, elmesélem, hogyan találkoztam a tánc spirituális erejével. Már több éve jazz-balettoztam, amikor beiratkoztam egy rövid nyári tánctanfolyamra, hogy megismerjem az afrikai táncot is. Tanárunk – akinek minden mozdulatát áthatotta a tánc iránti szerelme – egy szál dobbal érkezett, hangerősítők és szuper hifi berendezések nélkül. Az első megrázkódtatást (és keserű felismerést) az okozta, hogy elkezdett dobolni, én pedig dermedten álltam fél óráig, mert nem éreztem a ritmust. Egészen addig abban a hiszemben éltem, hogy álmomba is elkapok minden ritmust. Egy világ dőlt össze bennem, de nem sokat kesereghettem, mert következett a második megrázkódtatás: már a legegyszerűbb táncmozdulatok is fizikailag olyan nehezek voltak, hogy még a profi táncosok is rogyadozó lábakkal mentek haza minden este. Az izomlázak és egó-összeomlások ellenére mindennap megjelentünk mindannyian, mert ez a tánc olyan boldogságot adott, ami felülmúlt minden megpróbáltatást. A valódi felismerés azonban csak a tanfolyam után ért, amikor lelkesen bementem egy neves jazz-balett tanár órájára: soha többé nem tudtam jazz-balettet táncolni, mert a testem és a lelkem már tudta, hogy mi a különbség a betanított, kiszámított, gépies mozdulatok és a lélekből előtörő örömtánc között. Ezt a testet, lelket, szellemet átható örömtáncot kívánom szívből mindenkinek!

írta: Szabó Judit

Reinkarnációs és korregressziós terápia

„Az életet csak visszafelé érthetjük meg, de csak előrefelé élhetjük”
(Sören Kierkegaard)

Jó néhány éve divatba jöttek az úgynevezett reinkarnációs utazások és utaztatások. Azelőtt ilyesmit csak néhány pszichológus vagy pszichiáter végzett hipnózisban, indokolt esetben, a beteg olyan problémáinak feltárására és megoldására, amelyeket a jelen élet keretein belül nem lehetett megérteni, megmagyarázni vagy megváltoztatni. Mostanában szinte mindenki utaztat mindenkit. Ám ezek gyakran nem többek a puszta kíváncsiság kielégítésére szolgáló játékoknál - divatos, a fejlődésről szóló ezoterikus körítéssel. Az emberek általában megkönnyebbülten és jókedvűen távoznak egy-egy ilyen összejövetelről – bár előfordul az ellenkezője is, hogy valaki zokogva megy haza -, de hosszú távon nemigen változik az életük, sőt, olyannal is találkozni, akinek a meglévő problémái mellé egy-egy ilyen múltéleti út után még új problémái is jelentkeztek, tehát kifejezetten ártalmas volt számára a kaland. Az egy hétvége alatt kitanult „utaztatók” általában egyetlen módszert használnak jól-rosszul, alapvető hibákat követnek el, fontos dolgokra nincsenek tekintettel, megelégszenek az élmények előhívásával, de azok feldolgozása és integrálása szinte mindig elmarad. Pedig épp ez lenne a lényeg. „Veszély”-helyzetben, kritikus szituációkban gyakran elvesztik a fejüket, és nem tudják, hogy mit kellene tenni. Sikertelenség esetén pedig kész a válasz: az alany magasabb énje (Isten, az angyalok stb.) nem engedték, hogy lássa az előző életeit, nem elég érett hozzá – és így tovább. Már a karma és reinkarnáció fogalmai sem tiszták sokaknak, a New Age -mozgalom elterjedése óta pedig nagyon sok közkeletű tévedés és félreértés van forgalomban. Téves alapállásból kiindulva pedig téves, vagy legalábbis bizonytalan eredményekhez lehet jutni. Sokakban az igazolási vagy önigazolási kényszer munkál. Mindenáron azt szeretnék bizonyítva látni, hogy igaz, megtörtént az, amit egy-egy ilyen ülésben átéltek, nem pedig azt, hogy mire lehet ezt használni, illetve az élmények birtokában az életüket hogyan tudnák jobbá, könnyebbé, egészségesebbé tenni.

Mitől lesz a játékból terápia?

A reinkarnációs terápia alatt az előző életek tudatos felidézését, köztes létbeli élmények átélését, valamint mindezek tudatosítását, feldolgozását, integrálását értjük. A lélektani felkészültséggel rendelkező terapeuta teljesen más szemlélettel és módszerrel dolgozik, mint az ezt nélkülöző laikus. A terapeuta nem a jelenségekben, az érdekes élményekben érdekelt, hanem abban, hogy ezek milyen kapcsolatban állnak a kliens jelen személyiségével, miként tükrözik jelenlegi problémáit, és milyen lehetőséget nyújtanak azok megoldására. Nem keres bizonyítékokat, hogy valóban megtörtént-e, amiről a kliens beszél, nem figyel különösképpen olyan lényegtelenebb momentumokra, mint nevek, pontos helyszínek és évszámok, sőt voltaképp az sem érdekli, hogy ezek valójában reinkarnációs élmények-e, vagy csupán a kliens valamilyen történetbe vetíti ki azokat a problémáit, amelyekkel közvetlen módon nem tud szembesülni. Ez a távolítás mindenképpen nagyobb rálátást biztosít, és a személyes érintettség hiánya miatt a legkényesebb kérdések, problémák kezelésére is lehetőséget nyújt. Azt is mondhatjuk, az a pszichológus is végezhet reinkarnációs terápiát, aki nem is hisz a reinkarnáció létezésében, ugyanis itt a középpontban nem a múltéleti kaland, hanem a kliens jelen személyisége áll.
A terapeuta számára tehát teljesen közömbös, hogy a mit a kliens átél és elmond, az valóban megtörtént-e a múltban, ha igen, pontosan hol és mikor. Minden, amit tapasztal, róla, a jelen életéről szól. Szakszerű vezetéssel pont azok az emlékek jönnek elő, melyekre most szüksége van. A terápiás lehetőségek egy részét közvetlen a terápia alatt, a múltéleti élmények átélése közben, más részét pedig utánuk, éber állapotban végezhetjük el. Mire alkalmas a reinkarnációs terápia? Összességében mindazon problémák megoldására, amelyek (feltehetőleg) nem a jelen életünkben keletkeztek. Néhány ilyen lehetőség:
- az önismeret elmélyítése: honnan jöttünk, miért vagyunk itt,
- személyiségproblémák és zavarok gyógyítása,
- önelfogadás javítása,
- gátlások, fóbiák, viselkedési zavarok megszüntetése,
- szocializációs zavarok feldolgozása, megértése, megszüntetése,
- bizonyos személyek elfogadása,
- kapcsolataink megértése, elfogadása és javítása (párkapcsolat, család, rokonság, barátok, ellenfelek),
- testi problémák, adottságok és jellembeli problémák megértése, elfogadása,
- szellemi fejlődés, önismeret,
- betegségek megértése,
- pszichoszomatikus betegségek gyógyítása,
- egzisztenciális problémák, szociális helyzet megértése, elfogadása.
Az adott helyzet megértése és elfogadása természetesen alapot teremt azok megváltoztatásához is: amíg ugyanis valamit nem tudunk elfogadni, változtatni sem lehet rajta.

Mire nem való, vagy nem javasolható a reinkarnációs ülés?

- A puszta kíváncsiság kielégítésére (kellő motiváció nélkül ezek az ülések általában nem
túl sikeresek),
- Az ego ápolása (akinek előzetes elképzelései vannak nagyszerű életekről, többnyire azokat fogja megtapasztalni),
- Kompenzációra (aki a jelenlegi kisszerű életét nagyszerű előzőekkel szeretné kompenzálni).
Nem javasolt a módszer pszichésen labilis embereknek, komolyabb személyiségzavarban szenvedőknek, pszichoaktív szerek hatása alatt állóknak (erős nyugtató, alkohol, antidepresszáns, drog vagy pszichiátriai gyógyszer). Indokolt esetben néhány terapeuta akár elmebetegeket is kezel - míg mások ezt szigorúan elítélik. Nehéz terápiát végezni feszült, szorongó, a félelem állapotában lévő, szélsőségesen extravertált, hipomán vagy túlzott önkontrollal rendelkező emberrel. A primitív személyiség önmagában nem akadály, kellő stílusban vezetve nagyszerű eredményeket lehet velük elérni. Sokan azt hiszik, hogy az erős akaratú egyének sem alkalmasak ilyesmire, de sokszor ennek épp az ellenkezője igaz.
A terapeuta nem irányíthatja a kliensét a saját elvárásai szerint. A sarlatánság csúcsa volt például az a televízióban is bemutatott reinkarnációs „hipnózis”, ahol a kliens pár pillanat alatt visszaérkezett az ókori „Egyiptomba”, mire a vezető azonnal rá is kérdezett: „Egy piramisban vagy?” – mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
Azt mindenképpen tudatosítani kell, hogy senki sem felelős az előző életek tetteiért, nem azonos az akkori személlyel. Nem lehet lelkiismeretfurdalása valakinek, ha az előző életében gazember volt, és nem teheti felfuvalkodottá, ha nagyszerű személyiség. Pedig de sokan kérkednek manapság előző életeikkel, amikor is „fáraók”, „atlantiszi főpapok”, vagy egyszerűen csak szentek voltak. Nagy valószínűséggel ezek nem mások, mint vágyak kivetülései, kisebbrendűségi érzések (túl)kompenzálásai.
Terápiás szempontból érdektelen és használhatatlan, amit egy jós, látnok – legyen akár a legjobb, legmegbízhatóbb is – mond el valakinek az előző életeiről. Azokat mindenképpen az embernek magának kell átélnie.
A terapeutának tudnia kell, a kliens meddig maradhat egy szituációban, adott esetben mi a célszerűbb: a szituáció átélése, átalakítása, esetleg a mára vonatkozó hatások törlése. Nem szabunk meg merev határokat, az idővonalon szabadon lehet mozogni a különböző életek között, illetve a reinkarnáció, az előző életek és a korregresszió, a jelen élet korai szakaszai között. A korregressziónak különlegesen fontos szerepe van, ezért erről a későbbiekben külön lesz még szó.
Bár számos könyv állítja ennek ellenkezőjét, nem érdemes progresszióval, azaz jövőbe utazással foglalkozni, hiszen amíg élünk, folyamatosan alakítjuk a jövőt. A progresszió ezért értelmetlen és félrevezető. Gyakorlatilag annyi történik, hogy a kliens a jelenkori állapotát vetíti ki és hoz létre egy képzeletbeli jövőképet, aminek gyakorlatilag semmi realitása, és amennyiben lenne, úgy is használhatatlan. A leírások és esetismertetések alapján alapján könnyű felismerni, hogy sci-fi könyvek és filmek fordulatai köszönnek minduntalan vissza. A jövőbe lépésnek egyetlen esetben van értelme: amennyiben a klienst az egészen közeli jövő átélésére, elképzelésére kérjük meg, mintegy tesztelendő, hogy egy létrehozott viselkedésváltozás miképpen fog a jövőben működni. Ennél többre nyugodt lelkiismerettel nem vállalkozhatunk.

Folyamatos múlt

Az életet egyetlen folyamat a jelentől a jövőbe, vagy visszafelé, az előző pillanattól a jelen életbeli múltban, a gyermekkoron, születésen, fogantatáson, köztes léten, előző életeken át az ősidőkig, a kezdetekig. Valójában a korregresszió, azaz a jelen élet korábbi szakaszainak, problémáinak és pozitív pillanatainak átélése, felidézése sokkal több segítő, terápiás lehetőséget hordoz, mint a reinkarnációs ülések, és a legtöbb terapeuta a gyakorlatban is lényegesen többször alkalmazza. Az, hogy általában a reinkarnációs módszerekkel foglalkoznak többet, nem csupán divat, nem csak azért történik, mert a laikus inkább ezek iránt érdeklődik, sokkal inkább azért, mert egyszerűbbek, könnyebben megtanulhatók és végezhetők, és nem utolsó sorban kockázatmentesebbek. Ezért olyan népszerűek ezoterikus körökben – kár, hogy a legtöbben megállnak a felszínen, az élmények felidézésénél.
A korregresszió a személyes érintettség okán nehezebb, kockázatosabb, de éppen ezért hatékonyabb is. Természetesen meg lehet tenni azt is, hogy csak a pozitív élményekbe megyünk bele, önmagában ez is nagyon hasznos a jelen problémáinak kezelésében. Ez viszonylag még kockázatoktól mentes megoldás. A nehéz élethelyzetek kezelése viszont feltétlenül felkészültebb szakembert kíván és a módszerek széles körű ismeretét igényli, nemkülönben fejlett empátiás segítő attitűdöt a terapeuta részéről. Egy néhány héttel, hónappal, évvel ezelőtti sérelmet, negatív élményt feldolgozni, hatását megszüntetni korrigálni, természetesen sokkal egyszerűbb, mint az úgynevezett korai sérüléseket.
A tapasztalatok szerint a jelenlegi problémák, a közelmúlt traumái csak rárakódnak (idegen szóval: szuperponálódnak) a korai sérülésekre, amelyeket kisgyerekkorban éltünk át. Ahogyan elindulunk a jelen problémától, sok esetben a helyzet vizuálisan úgy néz ki, mint egy fej káposzta: ahogy lehántunk egy réteget, ráakadunk a következőre, és az alatt egy ismét következőre, és így haladunk visszafelé az időben. Azután valahol megtaláljuk a torzsát is – ha elég kitartóak vagyunk. A legtöbb ember problémái ilyen szerkezetűek. Természetesen ilyenkor nem elég egyetlenegy terápiás ülés, egy élmény feldolgozása, a megoldás megtalálása sok időt igényel. Valamely természetgyógyászati konferencián szólalt fel egy kitűnő előadás után imígyen egy ifjú titán, meglehetősen flegma hangnemben: „Minek ezt ennyit ragozni! Tudjuk, hogy mindenkit szeretni kell, mindenkinek meg kell bocsátani, és meggyógyul a beteg!” - Nos, ha ez ilyen egyszerű lenne, aligha lenne beteg ember! A másik, dilettánsokra nagyon jellemző megnyilvánulás: „Problémád van? Hát engedd el!” – Szomorú, hogy ilyen szemléletű emberek gyógyítónak hiszik magukat!
Sokan valóban a gyors megoldásokat várják, és kedvüket vesztik, ha az eredmény nem azonnali. Néha úgy tűnik, a terápia egy helyben topog. Hónapok óta dolgozunk együtt, de semmi értékelhető változás. Lehet, hogy a beteg meg is unja és abbahagyja. És ekkor – csodák csodája – „működni” kezd Valami. A tünetek elmúlnak, a kliens a saját lábára áll. A hatás ugyanis nem feltétlenül lineáris. Lehet, hogy akkumulálódik, majd egyszerre jelenik meg. Lehet, hogy a hosszú ülések alatt a terapeuta (akár tudtán kívül) megadja a kliensnek azt a támogatást, védelmet, biztonságot, amit annak idején a szüleitől (jobbára az anyjától) nem kapott meg – lehet, hogy épp ettől beteg – és most ettől képes „felnőni”, a jelen életkorának megfelelően élni. Ezen mit sem változtat, ha a terapeuta történetesen férfi.
Vissza lehet menni a születésig, átélni, segíteni a kliens megszületését. Sokféle, a születéskor keletkezett sérülésünk lehet. El lehet jutni a méhen belüli időszakba, újraélni az akkori tapasztalatokat. Természetesen minél mélyebben megyünk vissza az időben, annál kevésbé intellektuálisak az élmények, inkább érzékszerviek és érzelmiek, vagy inkább fordítva: visszafelé az időben előbb az érzelmi, utána pedig az érzékszervi szintet tudjuk átélni. Így lehet visszajutni akár a fogantatás pillanatáig is. Idáig kevesen tudnak visszamenni, kevés a feldolgozható élmény is, és azok is nehezen verbalizálhatóak. Természetesen nem feltétlenül kötjük ki előre, hogy hová szeretnénk visszamenni. Ez mindig attól függ, a kliens problémái, sérülései hol és mikor keletkeztek. Így nyitottak vagyunk arra, hogy megálljunk a jelen élet bármely korábbi szakaszában, visszamenjünk a méhen belüli időszakba a fogantatásig, vagy akár a köztes létbe (bár annak értékéről az előzőekben már szóltunk), vagy akár az előző életekig, amennyiben arra van szükség.
A korregressziónak általában két indoka és célja lehet: vissza lehet menni az időben, megkeresni, felderíteni jelen probléma okát, keletkezését, problémás helyzeteket fel lehet idézni, átélni, megtapasztalni, tudatos szintre hozni – szükség szerint átírni, megszüntetni. Ez az egyik lehetőség. A másik lehetőség, amikor kifejezetten pozitív, megerősítő élményeket keresünk, ezeket pedig erőforrásként lehet használni, áthozni a jelen problémáinak megoldásához. Mindkét módszer egyformán hasznos lehet. Olyan kliensnél, aki az adott pillanatban nem terhelhető jobban és kilátástalannak látja a jelenlegi helyzetét, okosabb lehet erőforrásokat keresni a legégetőbb problémái megoldásához, mint visszavinni esetleg még nehezebb helyzetekbe. Ez ebben az esetben lehet, hogy csak tüneti megoldást jelent, de hasznosabb lehet, mint újabb traumákkal szembesíteni.
Más esetekben pedig akár elegendő megerősítést és erőt is ad a kliensnek ahhoz, hogy ahogyan a múltban bizonyos problémáit meg tudta oldani, úgy ugyanazokkal a módszerekkel és erőkkel a jelen problémáin is úrrá tudjon lenni. Ilyenkor lehet, hogy a régebbi traumákat keresni, feszegetni nem is érdemes. Ez természetesen attól függ, hogy mit jelölünk meg célként, vagy mire „szerződünk”, milyen probléma megoldására akarunk vállalkozni. Nem feltétlenül az a cél, hogy az illető életének valamennyi problémáját megoldjuk, kiváltképp, ha ezt a kliens maga sem igényli, mert egy adott probléma miatt keresett meg.

A megváltozott tudatállapot

„A folyóba esett érmét a folyóban lehet megtalálni” – mondja a zen bölcsesség. A múlt emlékei - legalábbis jelen tudásunk szerint - az ember tudattalanjában raktározódnak. A megváltozott (módosult) tudatállapot mindössze annyit jelent, hogy tudatunk más állapotba kerül, mint amilyenben általában lenni a szokott napi tevékenységünk közepette. Az agykutatások szerint ezek általában alacsonyabb frekvenciájú agyhullámokkal járnak együtt – ezek közül az ún. „alfa állapot” már szinte mindenkinek ismerős. A megváltozott tudatállapotban másképpen érzékelünk (többnyire intenzívebben), másképpen reagálunk külső hatásokra (többnyire kevésbé) és sok mindenre képesek vagyunk amire éberen nem. A tudatosság határai kitolódnak a tudattalan irányába. Ezt a lehetőséget tudjuk felhasználni.
A megváltozott tudatállapotoknak számtalan változata lehet, a kiváltás technikájától, illetve az állapot mélységétől függően. Közöttük szinte lehetetlen éles határvonalat húzni. Ahhoz, hogy a múlt képei, emlékei hozzáférhetők legyenek, nem feltétlen szükséges a hagyományos „klinikai” hipnózis alkalmazása (amely ráadásul a jelenleg érvényes törvények szerint nem szakembereknek tilos is). Relaxációs, meditációs, szuggesztiós (önszuggesztiós) vagy más, úgynevezett transz-módszerekkel a hétköznapi, éber tudatszintről kiindulva egyre mélyebb szinteket el tudunk érni, és ezekben a tudattalan egyre mélyebb, ősi rétegei tehetők tudatossá.

A feldolgozás és terápia

Olykor elegendő valamit a tudattalan mélyéből a tudatosság napvilágára hozni ahhoz, hogy valami megváltozzon az emberben. Más esetekben terápiás módszerek egész skálájára van szükség. Kellő vezetéssel a klienst oda lehet visszavinni, ahol a konfliktusok keletkeztek, hipnoterápiás, NLP (neurolingvisztikus programozás), szimbólumterápiás és imaginációs módszerekkel megoldani azokat, majd áthozni és integrálni a kliens jelen életébe.
Tudnunk kell, hogy a gondolatok, érzések, imaginált képek a tudat számára éppolyan valóságosak, mint a közvetlenül az érzékszervekkel szerzett benyomások, sőt a test is éppúgy reagál rájuk. Ezt a közelmúlt agykutatásai tökéletesen igazolták, és ez minden megváltozott tudatállapotban végzett terápia alapja és igazolása – még akkor is, ha sok pszichiáter kizárólag csak a gyógyszeres kezelés hatásában hisz.
A felidézett képeket át lehet, és át kell érzékszervileg is élni. „Mert nem a tudás által elégszik meg a lélek, hanem ha a dolgokat érzékileg ízleli és tapasztalja” – írta úgy ötszáz éve Loyolai Szent Ignác, akinek lelkigyakorlatai ma is hihetetlenül korszerűek, és nagyon igaza volt. Nem elég, ha kliens elmondja, hogy egy erdőben van, éreznie kell a színeket, formákat, a kőmérsékletet, a szellőt, az illatokat, a fák tapintását. Ezeket nevezik érzékszervi modalitásoknak. Megváltozott tudatállapotban mindez lehetséges, ha pedig valaki nem érzékeli, nincs a megfelelő tudatállapotban.
Az érzékszervi tapasztalatoknak mindig van érzelmi, hangulati, indulati töltésük. A legtöbbször ezekkel kell dolgoznunk, hiszen a problémákat általában nem az okozza, ami történik, hanem az, ahogyan reagálunk rá, ahogy feldolgozzuk (vagy nem dolgozzuk fel). Megváltozott tudatállapotban lehetőségünk van átírni, megváltoztatni az emlékekhez kapcsolódó érzéseket, érzelmeket – mind a múltban, mind pedig a változásokat „átírni” a jelenre. Ez pedig a kliens változását, gyógyulását egész-szé válását eredményezi minden szükséges szinten.
Kövesi Péter

Reklám és egészség

Hogyan szabaduljunk a fogyasztói társadalom bûvkörébõl?


Lenyûgözve áll az egyszerû halandó a Katedrális elõtt. Alig várja a magasztos pillanatot, hogy a kapuk feltáruljanak, és az izgatott tömeggel együtt beléphessen a szent helyre, ahová az ország túlvégébõl zarándokolt el. Odabenn fény és pompa, díszesen öltözött szolgálattevõk, andalitó zene fogadja, és egyre nagyobb extázisban bolyong szentélyrõl szentélyre, hogy minél több helyen lerója áldozatát. Órák múltán, az élményektõl (és a tömegtõl) kavargó fejjel, üres zsebbel, de boldogan sodródik kifelé a többiekkel, roskadozva a tömött reklámszatyrok súlya alatt. A feje fölött diadalmasan világít a “Super-Mega Shopping City Center” fényreklámja.
Hamvas Béla fél évszázada rezignáltan állapítja meg, hogy a kor temploma immár az áruház, az oltár helyét a pult, a feszületét a rõf, a Bibliáét pedig a fõkönyv foglalta el. Pedig akkor még nem léteztek szupermarketek, plazák, shopping centerek. Minden kor megteremti a maga szent helyeit és méltó formájú építményeket emel nekik. A szakrális tér azután a saját kisugárzásának megfelelõen szervezõje is lesz a körötte élõk közösségeinek. A középkor eszméinek kifejezõje a katedrális volt. A felvilágosodás után múzeumok, színházak, báltermek, parlamentek, minisztériumok és közhivatalok jelezték már megjelenésükkel is, hogy a kor legfõbb erõinek és értékeinek kifejezõi. A ma leghatalmasabb, legfényûzõbb építményei a bankok és bevásárlóközpontok. Egy eljövendõ kor elemzõi számára nem lesz vitás, hogy a huszadik század végének legfõbb ideája a pénz és a legfontosabb kultikus cselekménye a vásárlás. Az élet központja folyamatosan tolódott el a transzcendenstõl a fizikai világ kulturális, mûvészeti és humán értékei, majd a humánumot is kiszorítva a gazda(g)ság, mint cél, minta és érték felé. Az örökkévalóságnál fontosabb az eldobható fogyasztási cikkek birtoklása. Az épített forma szolgai és maradandó kifejezõje az õt létrehívó eszmeiségnek, amelyet lehet magasztalni és leszólni, vagy akár háborogni is miatta, pedig azon kívül, hogy “burkot” ad a benne folyó tevékenységnek, tükörként mutatja: ilyenek vagyunk itt és ma - “ez van”.
A fogyasztói társadalom léte: tény, és ezen jó ideig nem lesz alkalmunk változtatni, hiszen a korszerüség és európaiság jegyében épp most készülünk “megvenni” (megenni?) mindent, amit nyugatabbra talán már meg is untak. De mi köze mindennek az egészségünkhöz? Hiszen a termelõk és kereskedõk viselik leginkább a szívükön a jólétünket, legalábbis a reklámok szerint. (Amiben igazuk is van, mert az egészséges ember többféle dolgot vesz, mint a beteg, akinek fõleg a gyógyszert lehet eladni és a hosszú életû vevõ tovább is fog fogyasztani.) De éppen a kínált “javak” és reklámjaik jelentik a legsúlyosabb kockázatot az ember és a Föld egészségére.
Egy közelmúltban készült felmérés szerint tíz emberbõl hét a tíz legfontosabb dolog közül az elsõ három hely valamelyikére teszi az egészséget. Az egészség divat és érték - de attól még messze vagyunk, hogy mindenki tudja, mi is kell tenni érte, vagy ha tudja, meg is tegye. A reklám pedig értékeket közvetít - legalábbis ez az egyik dolga. Sokkal többet el lehet adni abból, amit egészségesnek hirdetnek. Van egy sajátos egészségkép a reklámok hatására vasárlóknál, ám ez sajnálatos módon korántsem egyezik a természetes életmód egészségképével.
A reklámok szerint a kínált egészséges termékek a hagyományos (hagyományosan egészségtelen) táplálékok kiegészítésére valók, nem követelnek meg alapvetõ életmód és táplálkozás-váltást (a gondolkodási modellekrõl nem is beszélve). Az ideális fogyasztó, miközben Dáridó Lajcsi tanácsára buzgón pusztitja a válogatott húsokat, idõnként legyömöszöl egy-egy könnyû és finom joghurtot, hogy egészséges legyen. E termékek legnagyobb része az alapanyagok (génmanipulált, vegyszeres termelés), az elkészítési technológiák (hõkezelés, konzerválás, energiapazarló és környezetszennyezõ feldolgozás), az adalékanyagok (ún. “e” számok széles listája), a csomagolás (energiaigényes és szintén környezetszennyezõ anyagok)miatt sem egészségesnek, sem környezetbarátnak, de radikálisabb életreformerek szerint emberi fogyasztásra alkalmasnak sem mondható. És ha végigmegyünk egy supermarket polcai között, a legtöbb termék ilyen, és ami mégsem, azt is hamarosan kiszorítják a “korszerûbb” termékek. Ahogyan a visszaváltható üvegeket a drágább eldobó csomagolások. Egy környezetvédõ mérnök bemutatta egy elõadáson, hogyan lehet pl. gyümölcspudingot készíteni kizárólag “e” betûs anyagokból (amelyek között vannak ugyan természetes eredetûek és ártalmatlanok is, de jó részük legalábbis gyanús, allergén vagy feltételezetten rákkeltõ). Ahhoz meg, hogy a jövõ nemzedékei idõnap elõtt elhülyüljenek, elegendõ aluminiumdobozban adni az amúgy magas savtartalmú kólákat - a keletkezõ aluminátok garantálják az Alzheimer-kórt. Vagy tudja-e a kedves Olvasó, melyik táplálékban van a legtöbb dioxin? Egy nemrég publikált tanulmány szerint - az anyatejben, hála a környezetvédelem jelen állapotának! Csudálkozhatunk ezek után, hogy a kórházak gyermekrák-osztályokat kényszerülnek létrehozni? (Minden kismamának alapos méregtelenitõ kúrával kellene kezdeni, beleértve a nehézfémsók kivezetését is - például homeopatikus szerekkel, kiszedetni a fogaiból az amalgámot, hogy csak néhány fontos pontot emlitsünk.)
A “könnyû és egészséges”, “light” és “extra light” termékek jelentik talán az átverés csúcsát. Ezek úgy készülnek, hogy valamilyen beavatkozással eltávolítanak az élelmiszerbõl valami, bûnbaknak kikiáltott anyagot (a természetes egyensúlyt megbontva), a helyére pedig töltelékanyagot, állományjavítót, vagy vizet adagolnak. A felvágottak, parizerfélék csak annyiban egészségesek, hogy kevesebb bennük a hús (több a vegyi anyag és a víz – a hús helyett pedig a szója), a margarin meg attól “light”, hogy kevesebb a dobozban a margarin, több a víz. De mivel a zsiradék magától nem keveredik a vízzel, emulgeáló anyagok is kellenek hozzá. Igy a szerencsétlen vásárlóval a saját egészsége érdekében parizer vagy margarin- áron vetetik meg a vizet! Ha valaki ragaszkodik az alacsony zsírtartalmú tejhez, megveheti a valódi falusi tejet 4% zsirtartalommal, aztán otthon lefölözheti, de ha ragaszkodik a bolti ízhez, annyi vizet önthet bele (víz - áron!), amennyi jól esik. A tej alaptermészete az is, hogy megalszik. Ahhoz, hogy hosszan “frisssss” legyen, nem elég a (környezetet súlyosan károsító) kockadoboz, vegyszer is kell, mint ahogy ahhoz is, hogy a hazai tejipart uraló külföldi cégek ide szállíthassák a német, olasz stb. tejet (miközben a magyar gazdák kiönthetik a sajátjukat).
A gyümölcsjoghurtban a gyömölcsdarabok a légyártáshoz kipréselt gyünölcsrostokból állnak, vegyileg megduzzasztva. Pont annyira hamis, mint a konditermekben kigyúrt gyerekek anabolikumtól, izomtömeg-növelõktõl duzzadó izmai. Ahogy valaki nagyon szellemesen megjegyezte, el kell dönteni, hogy egészségesen, vagy “korszerûen” akarunk-e táplálkozni?
Apropó, izmok. A fitness, wellness fogalmak eredetileg azt jelentenék, hogy az ember életerõs, energikus, friss és jól érzi magát a bõrében. Ennek pedig semmi köze ahhoz a versenysporthoz, ahogy csupa izom hölgyek akrobatikus tornagyakorlatokat mutatnak be a színpadon.
Nem akarunk itt most az “intelligens mosópor” és egyéb badarságok tollhegyre tûzésébe belemerülni, de annak ellenére hogy a “fogorvosok szövetsége” mit ajánl, a fluor lehet, hogy jót tesz a fogzománcsnak, de súlyos méreg az egész szervezetnek és a reklámfilmekben nem szereplõ fogorvosok szerint “tök mindegy”, milyen fogkrémet használunk (azért a fluormentes gyógynövényesek jobbak lennének, ha lennének!), a lényeg maga a fogmosás - régen a só is megtette krém helyett - a szódabikarbónás meg csak módjával, mert árt a zománcnak, a fehérítõket meg felejtsük el, a fog színe olyan adottság mint a szemé vagy a bõré, amelyik meg csinál is valamit, több a kára, mint a haszna. A rövid, ritka szõrû és nem túl kemény fogkefe jó, a többi “flinc-flanc” mit sem ér, az olyan fogkefe meg fizikai képtelenség, aminek a feje a foghoz érve nem hátra, hanem elõre billen, ahogyan valamelyik reklám mutatta - de erre egyébként is minden épeszû óvodás magától rájön.
Hál’ Istennek, még nem tartunk ott, ahogy Hamvas Béla “Ruvenzori” címû szatírájában megérezte, miszerint ügyes módszerekkel az emberi fekáliát is fel lehet dolgozni és jó reklámmal eladni, de túl messze sem vagyunk már tõle. Készen van ugyanis az a technológia, ahogy a sertést csontostól, szõrõstõl - bõröstõl egész bel- (sõt bél-)tartalmával együtt le lehet darálni, szétfõzni, csíramentesíteni, színét, illatát(?), ízét, állagát feljavítani és ízletes (és fõleg korszerû) felvágottat csinálni belõle. Szerencsére egyelõre ezt még a hatóságok nem engedélyezték. Ki tudja, meddig?
Ám az is lehet, hogy egyszer eljutunk odáig, hogy a reklámokat (legalábbis az ilyeneket) antiszociálisnak, a személyi szabadságokat korlátozónak, pszichopatogén hatásúnak minõsítik és betiltják. Maga a reklám ugyan közvetlenül nem károsítja a testi egészséget (legfeljebb az, amit hirdet), de kitûnõ eszköz arra, hogy az egész társadalmat neurotikussá és manipulálhatóvá tegye.
Ahogy egy reklámszakember váratlan õszinteségi rohamában egy környyezetvédõ lapnak nyilatkozta: minden reklám hazudik vagy manipulál. Hazudik, ha olyan értéket tulajdonít a terméknek, amellyel az nem rendelkezik, manipulál, ha valamilyen lelki értéket, életérzést köt az áruhoz. Az elsõ sima ügy. Rájövök, hogy a mosópor nem intelligens, nem tudja, melyik a Podmaniczky utca, nem oldja meg a másodfokú egyenletet, de még a vörösbor foltját sem tudja megkülönböztetni a barátnõm rúzsáétól - és nem veszem nem legközelebb. De a második sokkal rafináltabb és veszélyesebb. Itt ugyanis nem árut, hanem mindenféle pozitív életérzést kínálnak. Akkor leszel egészséges, szép, fiatal, jómódú, vonzó és boldog, ha ezt eszed, kened, fújod magadra, veszed fel, tartod a fülednél, ülsz bele. Ha nem, maradsz csúnya, buta, beteg, öreg, szegény, egyszóval kirekesztett vagy, leírnak, emberszámba se vesznek. A kiközösítés, a kisebbrendûség pedig a legsúlyosabb átok egy társadalmi lény számára. Igaz ugyan, hogy ezt a fajta reklámot elvileg a világ minden reklámetikai kódexe tiltja, mégis ezek a legeredményesebbek. Mert egy bizonyos fogkrém vagy intimbetét nélkül tudunk élni, de boldogság nélkül nem. Valamikor a mosógépet azzal hirdették, hogy mos, jól és gyorsan. Mára ez kevés, hiszen mind ugyanezt teszi. A hatvanas-hetvenes évek fogyasztás-ellenes hippimozgalmainak olyan erõteljes hatása volt, hogy veszélybe került a fogyasztás mítosza, hatékonyabb eszközökhöz kellett tehát folyamodni. Rájöttek, lelkileg kell megdolgozni a közönséget. Most a mosógépnek valami olyan életérzést kell adni, ami önmaga felér egy hawaii üdüléssel. Fõleg a fiatalok fogékonyak erre a befolyásolásra. Nincs kiforrott értékrendjük, keresik a helyüket a világban, keresik a boldogságukat és mindenre fogékonyak, ami a az identitás-érzésüket erõsíti, amitõl eredetinek, sikeresnek érezhetik magukat. Ezt nyújtja a Pepsi-érzés, a desodorok csábító, érzéki, vagy machós imázsa. Vagy a szerencsére már betiltott, kifejezetten fiataloknak szóló dohányreklámok, ahol “légy önmagad” szlogennel épp a magukat keresõ fiatalokat lehetett megnyerni. Érdekes megfigyelni, hogy a cigarettareklámok szinte mindig a szabadság, függetlenség érzésével operáltak: a Marlboro - cowboy a végtelen préri elõtt, a Camel kalandor-felfedezõ figurája, vagy a kiránduló, szabadidejüket töltõ önfeledt fiatalok a hazai reklámokban. A szabadságot kínálták, amibõl egyre kevesebb van, teret és levegõt - azt, amit aztán éppen a dohányfüst vesz el és tesz tönkre.
“A reklám megteremti, a kereskedelem pedig kielégiti azokat az igényeket, amelyek nélkülük nem léteznének”- mondja egy szellemes megállapítás. Ez azt jelenti, a reklámozott termékek nagy részére semmi szükségünk, másik részüknél meg egy létezõ alapvetõ igény kielégítése a célunk (legyen mivel fogat mosni) és ezt az igényt kell manipulálni.
A pszichológia szerint vannak természetes, szívbéli és neurotikus vágyaink. Természetes vágyunk, hogy lakjunk valahol, legyen munkánk, keresetünk, eledelünk, ruhánk. Erre reklám nélkül is igényünk van. Vágyunk a jó szóra, emberi közösségre, arra, hogy szeressenek és szerethessünk. Megbecsülésre, elismerésre is vágyunk. Ezek a vágyak számtalan módon kielégíthetõk és alapvetõen nem öszönöznek szükségleteinken felüli birtoklásra. A neurotikus vágyak csupán annyiban különböznek ezektõl, hogy mesterségesen keltik bennünk õket és meghatározott tárgyakhoz kötik, el nem érésük esetén pedig leértékelésünket helyezik (többnyire kimondatlanul) kilátásba. Azzal neurotizálnak, hogy vágyat, feszültséget, frusztrációt keltenek, amely a vágyott tárgy eléréséig egyre fokozódó terhet jelent, ám elmarad a megszerzésel ígért beteljesülés és megnyugvás, hiszen máris az az érzésünk lehet, hogy értéktelen, amit megvettünk, hiszen a következõ reklám még több elõnyt igér.
A buddhizmusban ezt a tudatállapotot nevezik az éhes szellemek birodalmának. E szerencsétlen lények örök éhségtõl szenvednek, de vágyuk kielégíthetetlen, mert hordónyi hasukhoz csak tûhegyni széles a torkuk, így folyton esznek, mégis egyre éhesebbek. A görög mitológiában Tantalosz kínjai hasonlóak a fogyasztói társadalom végtelen kínálatával szemben véges pénztárcával álló vásárló gyötrelmeihez.
Ez a plázák, megastore-ok és a reklám célja. Nem a boldogságot szolgálják, hanem az éhes szellemek birodalmába akarnak rekeszteni. Ehhez persze el kell az embereket egymástól is idegeníteni, hiszen együtt olyan erõket képviselnek, amelyek képesek e varázst megtörni. Sajátos helyzet: egybe kell terelni az embereket, ugyanakkor el is idegeniteni õket: mindkettõt kitûnõen szolgálja a shopping centerek mintha-világa, ami olyan, mintha egy igazi álom-város lenne, tele mindenki által elérhetõ bõséggel, mintha a saját életünket élnénk benne és nem azt, amit a mûködtetõ multik akarnak, elegáns, tiszta, de túl hatalmas és steril ahhoz, hogy igazi legyen, hogy otthon és embernek is érezzük benne magunkat. Ez a pláza-fíling, ahol minden gondosan meg van tervezve a maximális manipulálhatóság érdekében.
Az elidegenedést is eszménnyé lehet tenni. Ahogy Hankiss Elemér megfigyelte, a mai autóreklámok ezt emelik eszétikummá. Hidegen csillogó fémek, sötét fényezés, sötétített üvegek, alsó kameraállások, majd nagytotál, ember sehol, csak technika, út és száguldás. Az autó belsõ tere zárt, belátni nem lehet, mintha nem is ember, hanem a Technika irányítaná, kiismerhetetlenül és fenyegetõen zárja el a tulajdonost (ó, a magántulajdon szentsége!) a kívülállóktól. Ugyanúgy, ahogy a bent, sõt este hordott sötét napszemüveg igyekszik erõsnek, félelmetesnek mutatni minden valószinûség szerint korántsem olyan erõs tulajdonosát. Az autóreklám és a konditermekben növesztett izmok ugyanannak a hangsúlyozott férfiasságnak a kifejezõi, amellyel maszkulin világunk (elsõsorban lelkileg) gyenge egyedei is erõsnek akarnak látszani.
Feldmár András, a zseniális pszichológus szerint nem az a nehéz, hogy valakit hipnotizáljunk, hanem az, hogyan lehet kijönni a hipnózisból. Szerinte ma mind hipnózisban élünk. A neveltetésünk, a beépített elvárások és tilalmak gyerekkortól így hatnak (ma már tudjuk, nem csak olyan hipnózis van, amikor a páciens “elalszik” a pszichiáter díványán), és ezt folytatja estérõl estére a legnagyobbb hipnotízõr, a képernyõ. És ahogy a kísérletekbõl tudjuk, minél inkább küzd valaki, annál könnyebben lesz hipnotizálható. A tévémûsorok, filmek viselkedésmintái hosszú távon kondicionálnak, a reklámok esetében a pedig poszthipnotikus parancs klasszikus esetével állunk szemben. A fogyasztó így egészen addig normálisnak látszik, amíg a supermarketek közelébe nem ér, itt “bekattan” valami, odabenn pedig pont azt teszi, amit elvárnak tõle, “konzumál”, igyekszik tûhegynyi torkán mindent legyömöszölni, amit lát.
Kijönni a hipnózisból annyit jelent, mint valódi vágyainkat követni (a teljes vágytalanság illúzió, illetve a keleti tanítás félreértése). A felébredés: látni, mikor akarnak manipulálni, önálló akaratunktól megfosztani. Be lehet menni a plázába, shopping centerbe, akár vásárolni is, csak tudni kell: ez Disneyland, semmi sem az, aminek látszik. Következésképpen nem is (v)eszünk meg akármit.

Kövesi Péter

Felkészülés az ünnepre
Megjelent: Ezo-tér

A megtisztulás szintjei
Az előbbiekben arról volt szó, hogy miből áll az ünnep, most pedig nézzük meg részletesen, hogy milyen fontos lépései vannak a felkészülésnek.
Az ünnepre való felkészülés célja, hogy megtisztulva találkozhassunk az adott témakör misztériumával. A megtisztulás azt jelenti, hogy egész lényünkből eltávolítjuk mindazt, amire már nincsen szükségünk, aminek már lejárt az ideje, ami csak pang bennünk, és energiát von el. Ezt természetesen szellemi, lelki és testi szinten is meg kell tennünk úgy, hogy a szellemi cél vezet akkor is, amikor lelkünkkel és testünkkel foglalkozunk. Az ünnepre való készülődés egyik legközismertebb formája a böjt, ami kiváló lehetőséget nyújt mindhárom szint letisztítására. Böjtnek nevezzük azt a legalább 5 napos időszakot, amikor vízen vagy gyógyteán kívül semmi mást nem fogyasztunk, Testi szinten ez salaktalanításhoz, méregtelenítéshez vezet, ami a szervezet megújulását vonja maga után. A böjt alatt legjobb, ha nem veszünk részt a hétköznapok menetében, hiszen ilyenkor lazul a test és a szellem kapcsolata, vagyis legjobb, ha ezt az időt elvonulással, meditálással, önismerettel töltjük. Böjt idején csökkennek a fizikai síkú energiáink, sokkal érzékenyebbek vagyunk, és nehezebben viseljük az anyagi rezgéseket.
Szellemi felkészülés
A böjt jó lehetőséget nyújt a szellemi felkészülésre. Ezekben a napokban foglalkozzunk csak magunkkal, figyeljünk befelé, meditáljunk, sétáljunk a természetben, s közben gondolkodjunk el azon, hogy melyek azok a meggyőződéseink, tudati mintáink, amelyektől már ideje megszabadulnunk. Mi az, amiről jobb lenne már másként gondolkodnunk? Tekintsük át életünk elmúlt időszakát, és gondoljuk végig, hogy milyen tanulságot, következtetést vonhatunk le az eseményekből?
Lelki felkészülés
Ez párhuzamosan folyhat a szellemi készülődéssel. Figyeljünk befelé, hogy milyen érzések rekedtek bennünk, mi nyomja a lelkünket. Nézzük végig a legfontosabb érzéseinket: a szeretetet, a dühöt, a bánatot, a sértődöttséget, a kisebbrendűségi érzést stb. Vizsgáljuk meg, hogy áramlanak-e bennünk ezek az érzések, energiák, vagy lefékeztük valahol? Ha elakadtak, akkor találjuk meg a módját, hogy kiszabadítsuk, beindítsuk őket. Ez történhet például erős testmozgás, párna püfölés, kiabálás, sírás, ugrálás, kiadós lelki beszélgetés formájában. A lényeg, hogy élő kapcsolatban legyünk érzéseinkkel, segítsünk nekik, hogy folyamatosan áramoljanak.
Testi felkészülés
A testi készülődés során azt tartjuk szem előtt, hogy most a fizikai síkon tesszük meg mindazt, amit eddig szellemileg és lelkileg tettünk, vagyis nagytakarítást csinálunk kívül-belül.
Szervezetünk kitakarításáról a böjt gondoskodik. Ha nem tudunk böjtölni, akkor más módon (léböjt, gyógyteák, szauna, izzasztó testmozgás stb.) távolítsuk el a salakanyagokat a testünkből. A nagytakarítás sokkal könnyebb, ha tudjuk, hogy ezzel emeljük környezetünk rezgését, ami jótékonyan fog visszahatni ránk. A takarítás egyik legfontosabb mozzanata a lomtalanítás, amely során dobjunk ki minden kacatot, amit már legalább egy éve nem használtunk. Ezek csak lefoglalják energiáinkat, növelik a felesleges súlyokat. Mint tapasztalni fogjuk, egy jó kis selejtezés egyáltalán nemcsak testi síkon mozgat meg. Döntenünk kell például arról is, hogy megtartsuk-e azokat a tárgyakat, amelyekhez érzések fűztek valaha, vagy megszabadulunk tőlük. A kiadós lomtalanítás után az ember fizikailag is megkönnyebbül, a lakásban pedig felfrissülnek az energiák. A fizikai sík felkészítése során ez a föld elem megtisztításához tartozik.
A kacatok kipakolása után következik a tisztítás, ahol olyan tárgyakat is le kell csutakolnunk, amelyeket már legalább egy féléve nem mostunk le. Ez pontosan megfelel az érzelmi síkon lezajló tisztulásnak, hiszen ott is azokat az energiákat mozgatjuk meg, amelyek már beporosodtak. A felkészülésnek ez a víz elem része.
A levegő elem megtisztítására a legjobb, ha takarítás közben, után alaposan kiszellőztetünk, hiszen az állott levegőben nem mozog az életenergia, a folytonosan keletkező szagokról pedig ne is beszéljünk. Amikor már minden tiszta, akkor gondoskodhatunk a kellemes illatokról is füstölők vagy illóolajlámpák segítségével.
A tűz energiát úgy használhatjuk fel környezetünk megtisztítására, hogy égő gyertyával a kezünkben végigmegyünk a lakáson, és közben erősen elképzeljük, hogy a tűz megtisztítja az ott lévő energiákat.
Előfordulhat, hogy belső világunk megváltozott az elmúlt fél-egy évben, és ez visszatükröződik otthonunk berendezésében is. Ha tehát úgy érezzük, hogy át kell rendeznünk a szobát, vagy a lakás egy részét, mert így jobban érezzük magunkat, akkor – egyeztetve a család többi tagjával – tegyük meg, hogy a kint és a bent összhangba kerüljön.
Amikor elkészültünk a nagytakarítással, szellőztetéssel, akkor vehetünk egy rituális tisztító fürdőt. Ehhez egy kád melegvíz szükséges, amibe tisztító gyógyteákat (csalán, körömvirág, zsurló, cickafark stb.), vagy illóolajokat (levendula, citrom, eukaliptusz stb.) öntünk, és tehetünk bele néhány evőkanál szódabikarbónát is, amely csökkenti a szervezet savasságát és lúgosítja a vizet. Ebbe a fürdővízbe azzal a tudattal merüljünk bele, hogy most megtisztulunk minden lehúzó, nehéz energiától, elengedünk mindent, ami visszafog, és nyomasztja a lelkünket.
Így megtisztulva felszentelhetjük az otthonunkat, hogy a következő hónapokban tiszta, jó energiák töltsék be a teret, amelyekben feltöltekezhetünk, pihenhetünk. A felszentelés legegyszerűbb módja, hogy meditatív állapotba merülünk, megkérjük szellemi vezetőnket és segítőinket (esetleg a tisztítás angyalait), hogy hozzák el otthonunkba a tisztító energiákat, és tisztítsák meg minden nehéz, diszharmonikus, lehúzó energiától. Erősen képzeljük el, hogy megérkezik ez az energia, és megtisztítja a teret. Ezután kérjük, hogy töltsék fel a lakást tiszta, magas rezgésű energiákkal (itt megnevezhetjük, hogy mit szeretnénk, pl. szeretet, egészség, harmónia, béke stb.), és szintén képzeljük el, hogy ezek a szép fények egészen betöltik a teret. Majd kérjük meg segítőinket, hogy vonják körbe otthonunkat magas rezgésű fénnyel, ami megtartja ezeket a jó energiákat. Végül köszönjük meg a segítséget, és térjünk vissza a fizika dimenzióba.
A fentiekben csak ötleteket kívántam adni az ünnepekre való felkészüléshez, amelyeket mindenki a saját igényei és lehetőségei szerint alakíthat. Sok örömöt és felfedezést kívánok a készülődés során, az ünnephez pedig valódi Találkozást!

írta: Szabó Judit

Rend és Élet

Hamvas Béla szerint a rend mindig „pre-egzisztens”, azaz lét-megelőző állapot. Ez minden idealizmus alapja, a Rend eleve, öröktől való isteni mintája a Mindenségnek, amelybe, mint öntőformába ömlik a Forrásból nem csak az anyag, de a lélek és a szellem is. Amikor a rend megszűnik – folytatja – akkor jelennek meg a rendszerek. Ez alatt azokat a kategóriákat – ketreceket – érti, amelyeket az ember az ember akkor állít fel, amikor már kiesett az eredeti Rendből, már nem érti a világ lüktetését, de még érzi és kétségbeesetten keresi a dolgok rendjét. Kategóriákat és teóriákat állít fel, megteremti a tudományt, és az izmusokat, amelyekre azelőtt nem volt szükség. De ebbe bele is pusztul minden élet, hiszen ahhoz, hogy be lehessen skatulyázni valamit, el kell venni az egyediségét.
Ha a belső rend hiányzik, a külsővel akarjuk pótolni. Ezek az ember által alkotott rendszerek. Ám a belső hiányt eddig még sohasem sikerült valami külső támasszal pótolni
Ma – és ez Hamvas óta mit sem változott – rendszerek összedőlt romjain próbálunk megkapaszkodni az élet sok területén, így a mindennapjainkban is. Keresőként fogalmazzuk meg magunkat, a hiányból erényt kovácsolva. A belső biztonság, amely eleink szerves társadalmaiban a lét, az alkotás biztonságát adta, csak kevesek sajátja. A többség élete a biztonság keresésével telik el – nem számítva az ostobák alaptalan magabiztosságát. Hibául rójuk fel a régi kultúrák stabilis mivoltát, igénytelennek és fejlődésre képtelennek bélyegezve őket, miközben titokban irigyeljük nyugalmukat és biztonságukat, amellyel a világban közlekedtek. Azért figyel a ma embere olyannyira a Keletre is, mert úgy érezzük, az ő világukban még megmaradt az a rend, amit mi feláldoztunk a korlátlan fejlődés oltárán.
Borzadállyal nézzük a regényírók és filmesek agyrémeit, amelyekben elkorcsult, visszaképződött, emberre alig emlékeztető lények már a rend kereséséről is lemondva a pillanat ösztönét követve tengetik vad újbarbár életüket. Bizony nem túl felemelő az az út, amely az antik harmónia-eszménytől egy valahányadik világháború utáni elpusztult metropolisz romjai közt garázdálkodó bandák harcáig vezet. Vátesz, vagy pánikkeltő aki ilyenekkel riogat az éjszakai akciófilmekben? Ki merne esküt tenni, hogy nem a jövőt vetíti elénk?
Van-e fontosabb feladatunk a Vízöntő kor küszöbén, mint visszatalálni a Rendhez, a lélekben és a Kozmoszban egyaránt?

A rend másik megközelítése szerint beszélhetünk annak szerves és szervetlen formájáról. A természet-közeli ember rendet lát az erdő fái, a rét fűszálai és a madarak röpte látszólagos véletlenszerűségében, míg a kategóriákhoz szokott városi számára mindez spontán, érthetetlen és kaotikus. A szerves rend sajátossága, hogy mindig egyedi és sohasem végérvényesen lezárt, mindig ad a további növekedés, fejlődés számára lehetőséget. Élő példája ennek minden növény – a növekedés nem véletlenül van benne a nevében (szemben az állattal, akinek a növekedése megáll, amikor elér egy állapotot). A méhsejt hatszög-rendje a geometrikus forma ellenére minden irányba nyitott, bármerre tovább lehet építeni. Ezzel szemben a négyzetrács végletesen lezárt, halott forma. Az alapforma mechanikus sokszorozása, amely az életre jellemző egyedi sokszínűségre nem képes. Szomorú tény, hogy panelházban élő százezrek életüket egy ilyen halott struktúra szorításában kénytelenek leélni. Ha hiszünk a szimbólumok és mandalák erejében, ebből semmi jó se származhat.
A szerves rend sajátja még, hogy holografikus, vagy fraktálszerű alakzatokat alkot, azaz olyan formákat, ahol a részben tükröződik az egész, vagy az egész vég nélkül bontható kisebb értelmes, és az egész rendjét tükröző részekre. Ilyen az emberi szervezet is, ahol a mikro-területek (fül, szem, kéz, láb stb.) az egész testet leképezik, de ugyanez a szerves rend jelenik meg egy még „elrontatlan” közösség szerveződésében, vagy népművészetében is. Ahogyan az ifjú Lukács György (!) írja „Szerves kultúra” c. tanulmányában: „képes olyan alkotásokat létrehozni, amelyekben a teljes társadalom tükröződik”. Pap Gábor művészettörténész szerint a népművészet ezért képes olyan alkotásokat létrehozni, amelyek egyetlen darabjából a teljes élet, teljes kultúra dekódolható – ha ismerjük a megfelelő jelrendszert. Sajnos ehhez képest ma jobbára széttöredezett létünk fragmentumait, látleleteit adja a műalkotások jelentős része.
A matematikában a huszadik században kezdték kutatni a káosz elméletét. Az eredmény csak a laikus számára meglepő: A káosz – mint kiszámíthatatlan véletlen – nem létezik. A kaotikus események - akár egy vízesés lehulló cseppjeinek elrendeződése - modellezhetők, kiszámíthatók. „A rend káosznak álcázza magát”- mondja J. Gleick, a téma jeles szakértője. A rend nem feltétlenül lineáris rendet jelent – mint a polcon az egymás mellé állított könyvek sora -, sőt a természet a nem-lineáris, sokváltozós, magas szintű, úgynevezett nagy szabadságfokú rendszereket részesíti előnyben. Káoszt ott látunk, ahol képtelenek vagyunk átlátni a rendet, vagy mi magunk zavarjuk össze a dolgokat. A kutatások azt jelzik, Az űrhajózástól a halászati lehetőségek előrejelzéséig a káosz matematikája hasznosnak bizonyult és folyamatosan fejlődő szakterület. Az orvostudományban a szervezet irányító, szabályzó mechanizmusainak jobb megértésében fog előreláthatóan segítséget adni.

Az egész univerzum a felszínes szemlélő számára szintén kaotikusnak és spontánnak tűnhet, holott maga a Rend. Ezt már az ókoriak is tudták, hiszen a görög „kozmosz” szó a mindenség „szép rendjét” jelenti, míg a „chaos” a rendezetlenség. Valójában a rend maga az élet, míg a káosz a lét tagadása. Keresztény szemlélettel maga a Sátán. Egyik görög-latin neve, a „diabolos” is erre utal, hiszen annyit jelent, mint „szétdobáló”, tehát aki a rend helyett rendetlenséget teremt. (Ellentéte a szüm-bolosz viszont az összerakó, egységesítő.) Ám, ha következetesek vagyunk, a káosz valójában nem is létezik! Hiszen csak a létről tudunk bármit is, a lét és a rend tölti ki az Univerzumot végtelen formában, és nincs, nem lehet fogalmunk a nem-létről. A rendezetlenség sem maradhat fenn sokáig, a rend mindig újra teremti önmagát. Lehet, hogy a káosz csak a tudatunkban létezik, mint belső zavar, tudatlanság, vagy félelem? Sokan a Sátánról is ugyanezt gondolják, hogy csak a tudatunkban létezik. A nem-tudás és zavarodottság mindenesetre a keletiek szerint is csak a meg nem világosodott emberi tudatban létezik, míg a megvilágosodott tudat végtelen és mindent magába fogad, akár a tér – és ez a tér azonos a mindenség rendjével. A Rend, Egyetemes Igazság és Törvény – a Dharma – maga a kozmosz rendje, akár az ókori Egyiptomban Maat, az igazság-istennő. Ám a keletiek szemében az Üresség nem a hiány, a káosz, vagy az ördög, hanem a Minden, aminek megtapasztalása a meditációban a legmagasabb fokú és múlhatalan öröm forrása.

Az élet kutatásában sajátos módon találkozik a biológia és fizika a rend kérdésével. A termodinamika egyik legfőbb tétele szerint a zárt rendszerekre jellemző, hogy energiájuk kimerülésével a rendezettségük megszűnik – szaknyelven az entrópiájuk növekszik. Ez a jellemzője az élettelen világnak, a folyamatos lebomlás, ahogyan az egyszer kialakult sziklából a szél és víz munkája folytán végül föld, vagy homok válik. Az élet azért rendhagyó jelenség, mert az élőlény ebből a „rendezetlen” anyagból építi fel önmagát, az entrópiát negatív entrópiává alakítja, azaz a rendezetlenségből rendet (életet) teremt. Ez viszont csak úgy lehetséges, ha folyamatosan energiát vesz fel – ezt pedig csak valami olyan kimeríthetetlen forrásból teheti meg, amit mindig is minden rend és élet eredetének és forrásának tekintettek és hol személytelenül Univerzumnak, hol megszemélyesítve Istennek neveznek. Ugyanitt lehet a válasz az evolúció nagy kérdéseire is: a valószínűség-számításokon, úgy tűnik, megbukik az az elmélet, hogy az élet bonyolult szerves anyagok véletlenül képződő vegyületeiből alakult ki, sőt az is, hogy a fajok (és végül az ember) spontán mutációk révén alakultak ki és fejlődtek tovább. A tudósok szerint nem spontán mutációról van szó, hanem tudatosan kontrollált fejlődésről – enélkül még a rovarokig se juthatott volna máig a fejlődés -, azaz „valaki” előre tudta, minek kell kialakulni, valahol már készen kellett lennie egy mintának, Rendnek, amelyhez az élet úgy idomult, mint olvadt vas az öntőformához. A fizika nagy egységesítő elméletei (angolul GUT – Great Unifying Theories) a világban működő erőket először négy alap-erőre (gravitáció, elektromágnesség, gyenge és erős nukleáris kölcsönhatás) vezették vissza, de készen áll a feltételezés, hogy a négy pedig egyetlen, szuper-finom, mégis szuper-erős erőből ered.

Bármely irányból is közelítünk, a jelenségek mélyén a Rendhez jutunk. A világot fenntartó Rendet szakkifejezések mögé bújtatva, de hovatovább a tudomány is kénytelen számításba venni. A véletlenre alapuló elméletek lassan kénytelenek visszavonulót fújni. A legtöbb ember önmagát még mindig a véletlen termékének, saját sorsát csakúgy, mint a történelmet véletlenek sorozatának éli meg, és valóban úgy tűnik, harc dúl a káosz és a Rend képviselői között. Ám Vízöntő kor embere az egységet, a Rendet keresi. Tudja, a Rendet nem feltalálni, hanem felismerni, nem megalkotni kell, hanem visszatérni hozzá. Élet, Lét, Tér, Rend, Kozmosz, Isten – egybecsengő fogalmak.

Kövesi Péter

Nehéz könnyedség
Téma: a nevetés
Megjelent: Elixír magazin

Hová tűnt a nevetés? – tettem fel magamnak pár hónapja a kérdést, amikor hirtelen rádöbbentem, hogy milyen kevés szívből jövő nevetést hallok jártamban-keltemben. Majd újabb kérdés bukkant fel bennem: Hová tűntek a szellemes, kacagtató viccek, amilyenekkel húsz évvel ezelőtt még sűrűn lehetett találkozni? – Természetesen sok, főleg gazdasági ok jutott eszembe, ami elveszi az ember vicces kedvét, de többet akartam tudni erről, így utána néztem a nevetés pszichológiájának. Bizonyítékot szerettem volna találni arra, hogy a nevetés emeli a lelket, és nélkülözhetetlen a boldogsághoz. Kutatásaim eredménye kissé leforrázott, mivel a nevetés definíciója az ókortól kezdve a mai napig nagyon hasonló: „Ami nevetésre ingerel, az nem más, mint az önelégültség, amely saját magunk valamilyen kiválóságának felismeréséből támad, amikor mások vagy régebbi önmagunk valamely fogyatékosságával, gyengeségével szembesülünk” (Hobbes) „Nem egyedül a fizikai hatás idézi elő a nevetést, hanem minden, amiben az ember átélheti saját felsőbbrendűségének érzését és legyőzheti vagy megszoríthatja vetélytársait.” (Bain)
Tovább elmélkedve a kérdésen, természetesen nyilvánvalóvá vált, hogy a humornak van durva és trágár formája, és van emelkedettebb, szellemibb, sziporkázóbb megnyilvánulása is. Azt viszont be kellett látnom, hogy a humor agresszív aspektusa még a legkifinomultabb viccekben is jelen van (karikatúra, szatíra stb.). A két szélsőség között talán a kulturáltsági szint különbsége a legmeghatározóbb elem. A primitív tréfákban minimális szellemiség és eredetiség található, és nyers, durva agresszív vagy szexuális indulatokat keltenek. A valóban szellemes humor megértéséhez viszonylag fejlett intellektus, kulturális ismeretek és analógiás gondolkodás szükséges.
Napjaink komorságán gondolkodva leginkább a szellemes humor és a szívből jövő tiszta kacagás hiánya tűnt fel. Durva és trágár humorból van bőven, amelyek poénjaiban vagy a profán szexualitás áll, vagy egy megcélzott ember vagy népcsoport észbeli adottságainak becsmérlése. A könnyed, szárnyaló, sziporkázó humor mintha eltűnt volna a közgondolkodásból.
Eltűnődtem azon az ellentmondáson, ami a könnyedség, légiesség, szellemesség testi és szellemi megnyilvánulása között feszül napjainkban. Szellemi szinten a kulturális értékek hanyatlása, a színvonal esése (besűrűsödés) a jellemző, testi-anyagi szinten pedig ennek az ellenkezője: a mai kor embere fizikailag könnyű akar lenni, és minden problémáját könnyedén akarja megoldani. Fényes bizonyíték erre a fogyókúrák törhetetlen virágzása – aminek következménye, hogy az élelmiszerek nagy része már „lihgt”-os, azaz egyre könnyebben emészthető levegővel töltött burok (pl. levegős csoki, felfújt zsemle). A női szépségeszmény szintén levegős, könnyed, alig nyom 40 kg-ot. A hétköznapi használati tárgyak pedig egyre inkább műanyagból készülnek – szintén pillekönnyűek és egyszer használatosak. A ma divatos életstílus mindenben a könnyűséget keresi: sok szórakozás, a szükségletek könnyű, gyors betöltése (vásárlás hitelekből), és a felmerülő problémák azonnali megoldása (mert „nincs idő a fájdalomra”).
Ha kicsit távolabbról szemléljük ezt a folyamatot, akkor feltűnik, hogy a mai életeszmény keményen harcol a nehézségek, a fájdalmak és a sűrűség ellen. Görcsösen akar könnyed és légies lenni. Könnyen belátható, hogy ismét fizikai szintre csúszott le egy szellemi minőség: a levegő elem megélése. A Vízöntő kor küszöbén meg kell birkóznunk azzal a szellemi feladattal, amit levegő elem állít elénk: a könnyedséget, ötletességet és a szellemi szférákkal való kapcsolatot tudati szinten kell először megélnünk és integrálnunk. Ha ez sikerül, akkor nem „csúszik le” torz formában a fizikai szintre, hiszen ha csak a fogyókúra-hisztériát nézzük, akkor egyértelműen kitűnik, hogy a sok koplalás és önkínzás ellenére egyre több a kövér ember.
Számomra úgy tűnik, hogy a mai divatos életstílus ki akarja zárni a Szaturnusz őselvét az életből. Azokat a kellemetlen minőségeket – nehézségek, sok munka, akadályok, határok meghúzása, szenvedés, felelősség, öregség, halál -, amelyek ehhez az archetípushoz tartoznak, ez a felfogás elutasítja és ósdinak, „lefutottnak” tartja, ezért úgy gondolja, itt az idő lecserélni valami friss, új dologra. A mai életeszmény lélektanát hosszasan lehetne elemezni ebből a szempontból, most csak azt emelem ki, hogy a Szaturnusz őselvének elutasítása csak növeli a súlyokat, a szenvedést és mindezt egyre inkább fizikai szinten jeleníti meg. A könnyed, fiatalos életforma mögött gyakran napi 10-12 óra robotolás van messze nem kellemes körülmények között, a tömörebb testalkatúak pedig pokoli kínokat élnek át a reménytelen fogyókúrák alatt és a fitness termekben. Ez a hullám megérintette a modern ezotériát is, ahol széles a kínálat a „világosodjunk meg könnyen, gyorsan” könyvekből és tanfolyamokból.
A Szaturnusz őselvének elutasítása azonban ettől sokkal súlyosabb következményekkel jár szellemi-lelki síkokon. A Szaturnusz felelős többek között az érésért, a megkomolyodásért, a felelősség vállalásáért, a gerincességért, és a tartós, valódi értékekért. Ha nem vállalunk nehézségeket, problémákat, akkor kitérünk a szellemi érés is, és a gyerekkort nem a felnőtt kor követi, hanem érzelmi infantilizmus. Ennek a legnagyobb vesztesége az, hogy az egyén tudatfejlődése megáll, majd lassan visszahull az ösztönök alaktalan világába. A gyermeki és a könnyű new age-es gondolkodás között az a hasonlóság, hogy mindkettő egy olyan világban él, ahol minden szép és jó, nincsenek ellentétek és problémák. A polaritás világával szembesült, a lélek tisztítótüzén átment lélek pedig attól lesz valóban felnőtt, hogy megtapasztalta az élet farkastörvényeit, fizikai szemével látja az igazságtalanságokat és a szenvedést, mégis tudja, hogy mindezek mögött sokkal mélyebb és összetettebb transzcendens erők és törvények léteznek, amelyek vezetik őt, és a javát akarják.
Ezt az érést hagyja ki és taszítja el magától az, aki mindent könnyen és gyorsan akar. A felszabadulás és megkönnyebbülés ugyanis csak akkor következik be, ha a lélek megbirkózott életfeladataival, és valóban a sorsát éli. Vagyis a lelki könnyűség a nehézségek átélése és feldolgozása után érhető el. A Szaturnuszt szokták a küszöb őrének is nevezni, akit nem lehet becsapni, sem előrehaladott korára való tekintettel félreállítani. Ezért könnyen bekövetkezik az „azzá válsz, ami ellen harcolsz” kellemetlen igazsága, és a könnyedséget, felszabadultságot, sőt szabadságot mindenek fölé helyező életszemlélet a Szaturnusz legnehezebb minőségét kénytelen megélni: a lélektelen robotolást a létminimumért, a megkeseredettséget, a mogorvaságot, a „besavanyodást” és a beszűkülést. Ezek a szaturnuszi minőségek tisztán felismerhetőek ma, és sajnos ezzel együtt a vidámság, életöröm, a humor és a nevetés hiánya is, ami szintén ehhez az archetípushoz tartozik, hiszen a Szaturnusz nem áll nagy mókamester hírében.
Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az a megoldás, ha holnaptól kezdve csak a nehézségeket keressük, és mindenben bekorlátozzuk magunkat. Pontosan a lelki nehézségek és a sorscsapások idején van nagy szükségünk a levegő felemelő könnyedségére. A nevetés a feltorlódott érzelmek levezetője, így valóban megkönnyebbülünk, ha egy jót nevetünk. Amikor pedig képesek vagyunk saját régi hibánkon, botlásunkon derülni, akkor biztosak lehetünk benne, hogy érzelmileg is feldolgoztuk az eseményt. Ha megpróbáljuk megtalálni a helyes arányt a nehézség és könnyedség között, akkor visszaköltözhet életünkbe a valódi humor és a szívből jövő kacagás, ami valóban felemeli, könnyeddé és szárnyalóvá teszi a lelkünket.


írta: Szabó Judit

Nyeregben maradni
Téma: Ezoterikus félreértések sorozat
Megjelent: Ezo-tér

Pár éve jelent meg a hazai ezoterikus körökben az az irányzat, amely a magyarság eredetével és küldetésével foglalkozik. Jómagam nagyon hamar találkoztam jeles képviselőikkel, és az igazán kellemetlen tapasztalataim miatt azóta csak távolról figyelem munkájukat. Mivel azonban egyre több helyen jelennek meg ide vonatkozó információk, néhány gondolattal szeretnék hozzájárulni az esetleges félreértések megelőzéséhez, és ahhoz, hogy ne essünk át a ló túlsó oldalára, hanem végre sikerüljön nyeregben – középen – maradnunk.
Gyökereink
Először is az irányzat legpozitívabb oldalát szeretném megemlíteni, ami nem más, mint az a felhívás, hogy találjuk meg saját nemzeti vallásunkat, saját hitvilágunkat, rituáléinkat, és alakítsuk ki egészséges identitás-tudatunkat. Vallástörténetileg ez rendkívül fontos egy nép életében, hiszen csak az a kultúra és az a nép tud fennmaradni a történelem forgatagában, akinek nagyon erős szellemi gyökerei vannak. Jelenkori tapasztalatok is igazolják ezt: Ismeretes, hogy a fehér ember civilizációja tönkretett minden hagyományos kultúrájú népet, amelyet csak megérintett. Így volt ez számos amerikai indián törzzsel is, ahol a civilizáció hatására az őslakosok elvesztették vallásukat, hagyományaikat, és megjelent közöttük az addig ismeretlen alkoholizmus és bűnözés. Az egyik ilyen törzs vénei úgy döntöttek, hogy véget vetnek ennek a behatásnak, és cselekedtek. Visszaállították hagyományaikat, ünnepeiket, vallásukat, rituáléikat, fiataljaikat pedig bevezették mindebbe. Döbbenetesen rövid idő alatt szűnt meg az alkoholizmus és a bűnözés, a betegségek száma pedig minimálisra csökkent.
Ez csak egy mai, kiemelt példa arra, hogy mit jelent egy népnek a saját szellemi élete: ha ez elvész, akkor elvesztik kapcsolatukat Istennel, a kozmosszal és végül tönkremegy fizikai életük is.
Napjainkban, amikor egyre jobban fenyeget bennünket a nagy beolvasztás réme, az, hogy elveszíthetjük magyarságunkat, szellemi-lelki értékeinket, hagyományainkat, kiemelt jelentősége van annak, hogy visszatérjünk a mi legtisztább forrásunkhoz, saját hitvilágunkhoz, vallásunkhoz. Ezt szellemi, lelki és testi szinten is meg kell tennünk, méghozzá minél előbb.
Saját vallásunk és eredetünk keresése közben nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk azokat a tényeket, amelyeket már ismerünk az egyetemes vallástörténetből. Ezek közül azt szeretném kiemelni, amely szerint a hagyományos társadalomban (földművelő, pásztor) élő vallásos ember világképében is megjelenik a teremtés - már a legősibb kultúrszinten is -, amelyet önmagára is vonatkoztat. Az archaikus ember teremtésmítoszai elbeszélik, hogy hogyan került az ember a Földre, ami legtöbbször úgy történik, hogy a legfőbb Isten megteremti a világot, az életet és az embert, majd visszahúzódik, és átadja a helyét fiainak, vagy valamilyen földi helytartóknak, akik befejezik a teremtés művét. Így a legfőbb, teremtő Isten helyét más istenségek, mitikus ősök foglalják el. Ezek az istenségek biztosították az életerők reprodukálását és bőségét, a normális időkben. Ilyenkor az emberek el is feledkeztek a legfőbb Istenről, és kéréseikkel az istenségekhez fordultak. Válsághelyzetben azonban, amikor létük, fennmaradásuk forgott kockán, visszatértek a legfőbb Istenhez, és megerősítették a vele való kapcsolatukat. Ez a mitológiai motívum rendkívül széles körben él ma is a világban, mind az öt földrészen.
Joggal ismerhetjük fel ezt a törekvést napjainkban, a saját országunkban is. Nálunk is nagy veszély van – szellemünk és lelkünk elvesztésének veszélye – és ilyenkor vissza kell találnunk a legősibb, legtisztább forráshoz, hogy megerősítve vele való kapcsolatunkat, tovább tudjunk élni, immár megújult szellemmel és lélekkel. Ezért rendkívül áldásos, ha felismerjük: 1. a Teremtővel való közvetlen kapcsolatunkat, 2. a magyarság őseivel való folyamatos kapcsolatunkat. Ez bizonyosan át tud segíteni bennünket e nehéz időszakon.
Az egyetemes motívumok felismerése hazai törekvéseinkben egyszersmind azt is jelenti, hogy nem mi vagyunk az egyetlen és kiválasztott nép, akinek közvetlen kapcsolata van a Teremtővel, tehát nincs alapunk arra, hogy többnek érezzük magunkat másoknál.
A másik, félreértésre alapot adó kijelentés az, hogy a magyarok ősei egy bizonyos csillagról érkeztek ide a földre, tehát mások, mint azok, akik már itt voltak. Tiszteletben tartom mindenki meggyőződését, de ehhez az állításhoz is ismerni kell az egyetemes vallástörténet néhány idevonatkozó részét, valamint tisztában kell lenni a szellemi síkokkal.
A fent említett, igen elterjedt teremtésmítoszok nagy többsége (uránikus struktúrájú mitológiák) szintén azt állítja, hogy az emberek, vagy az adott nép ősei a csillagokból jöttek ide, megteremtették az embert, majd visszahúzódtak az égbe. A vallásos, szellemi életet élő embereknek ez azt jelentette, hogy tőlük fejlettebb szellemiségű lényektől származnak, és hozzájuk vágynak vissza, az ő tetteiket utánozzák életükben. Ez a mítosz szellemi értelmezése. A fizikai értelmezést modern korunk teremtette meg, amely egy percig sem kételkedik abban, hogy mindez csak arról szól, hogy egykor űrhajók szállták meg a Földet, a fejlettebb intellektusú lények kísérletezéssel megteremtették az embert – akit azóta is ellenőrzésük alatt tartanak - , majd visszahajóztak a saját csillagukra.
Természetesen elképzelhető, hogy jártak már idegen lények a mi bolygónkon, de véleményem szerint az ősi, vallásos népek mitológiáját nem high-tech szemüveggel kell olvasni, azaz a szellemi síkot ne tévesszük össze a fizikaival. Ha ezt megtesszük, azzal csak magunknak ártunk, mert, ha azt hisszük, hogy idegen lények teremtményei és „kísérleti nyulai” vagyunk, akkor nincsen értelme semmilyen szellemi erőfeszítésnek, hiszen kívülről manipulálnak bennünket. Következésképpen felelősséggel sem tartozunk cselekedeteinkért, mert minket csak irányítanak.
Lehetne még sorolni e felfogás szellemileg káros következményeit, de térjünk vissza a csillagokból származó magyar ősökre. Láttuk, hogy ez a meggyőződés szintén nemcsak a mi hitvilágunkra jellemző, ezért nyugodtan állíthatjuk, hogy erről vagy arról a csillagról jöttünk, és ezek és ezek a félistenek az őseink – de tudjuk, hogy más népek is így hiszik, és ez rendben is van, hiszen minden nemzet a sajátos tulajdonságai alapján jobban kapcsolódik bizonyos mitológiai hősökhöz, mint másokhoz.
A nyelv
A nyelv szoros kapcsolatban áll a szellemiséggel, és bizonyos szintig le is tudja képezni azt. Ezért fontos, hogy fennmaradjon egy nép anyanyelve, hiszen elő kapcsolatot biztosít szellemi hagyományaival. Talán ezért is terjedt el az utóbbi időben az a szokás, hogy meglepő dolgokat magyaráznak meg magyar szavakkal, amelyeket még meglepőbb módon értelmeznek.
Sok évet töltöttem nyelvtanulással, majd tanítással, fordítással és időnként tolmácsolással. A sok gyakorlás alatt rájöttem, hogy az idegen nyelvet csak úgy tanulhatom meg, ha egyre jobban tudok magyarul, így mind jobban el kellett mélyednem saját anyanyelvemben is. Ezért biztos vagyok benne, hogy nagyon szép, nagyon gazdag és szellemiséggel telített a magyar nyelv, amit megőrizni legfőbb feladataink közé tartozik. Az a tendencia azonban, amely arra használja a magyar nyelvet, hogy bebizonyítsa mindenek fölöttiségét (már olyan kijelentést is hallottam, hogy Isten magyarul beszél) nemcsak nacionalista, hanem fittyet hány a nyelv legalapvetőbb törvényeire, ezért megalapozatlan. Csodálatos nyelvet örököltünk, nincsen szükségünk arra, hogy bármit is bebizonyítsunk „felsőbbrendűségéről”, hiszen a nyelv és használója önmagáért beszél. Fontosabbnak tartanám, hogy tudatosan küzdjünk a hétköznapokban nyelvünk tisztaságának visszaállításáért, aminek első lépése lehet a káromkodásról való leszokás, az artikulált beszéd, a szókincs bővítése és a helyesírási szabályok alkalmazása.
A források megbízhatósága
Saját keserű tapasztalatomon okulva azt javaslom, hogy ha igazán fontos dolgot szeretnénk beépíteni hitrendszerünkbe, életfilozófiánkba, akkor vegyük a fáradságot, és járjunk utána azoknak az információknak, amit egy könyvből olvastunk, vagy egy előadótól hallottunk. Velem is megesett, hogy egy teljesen hivatalos publikációból merített természettudományos állítást elhittem – mivel pontosan beleillett ezoterikus elképzeléseimbe – és nem nyomoztam utána. Több évig éltem ennek tudatában, míg felsejlett bennem, hogy valami nincs rendjén ezzel a tudományosan megalapozott kijelentéssel. Végül találtam egy spirituális szemléletű természettudóst – aki nagyon szívesen bebizonyította volna azt, amit én hinni akartam – de sajnos kijelentette, hogy kutatásai szerint tudományosan hamis e széles körben publikált állítás. Leforrázva álltam, és megtanultam, hogy ami lényeges, annak járjak utána. – Ezt tudom ajánlani mindenkinek, aki jóhiszeműen elhiszi azt, amit egy könyvben olvas, vagy egy szakértőtől hall (ami nem jelenti azt, hogy a könyv vagy a szakértő rosszindulatú). Közgazdasági egyetemet végeztem, így közelebbi ismeretségbe kerültem a történelemmel és a statisztikával, és tanulmányaim közepette rádöbbentem, hogy történelemmel és statisztikával szinte mindent be lehet bizonyítani, meg annak az ellenkezőjét is. Pedagógiai tanulmányaim során pedig azt kellett felismernem, hogy ezek a bizonyítások mindig a fennálló hatalom érdekeit szolgálják. Azaz, ha be akarunk valamit bizonyítani, igen könnyű tényekkel igazolni, főként, ha sokan akarják ezt hallani. Ez ugyan megrendítő tény, de ha visszagondolunk az orvostudomány kutatásaira az elmúlt 10-15 évben, akkor világosan látjuk, hogy már mindenről bebizonyították, hogy rákkeltő, meg azt is, hogy nem rákkeltő.
Visszatérve a magyarság eredetét bizonyító tényekre, azt gondolom, hogy még a hivatalosan objektív történészeknek is van saját meggyőződésük, amit nem tudnak véka alá rejteni. Ez nem is baj, hiszen szükségünk van az egészséges nemzettudat kialakulására, aminek egyik alapja történelmünk. Meg kell azonban őriznünk szellemi éberségünket, és be kell vallanunk, hogy dicső történelmet, kiemelkedő személyiségeket szeretnénk tudni a magyar történelemben, mert ez megerősítené magyarság tudatunkat, és lelkünknek lenne miből merítenie. Remélhetőleg nem esünk abba a hibába, hogy a cél szentesíti az eszközt, és nem eszményítünk hétköznapi történelmi figurákat. Ezért úgy gondolom, hogy nem bizalmatlanság, ha előbb utánajárunk annak, amiben nagyon hinni akarunk. Ez csak a javunkra válhat, hiszen ilyenkor elmélyedhetünk az adott témában.
Összegezve megállapíthatjuk, hogy közös szellemi és lelki feladatunk magyarság tudatunk helyreállítása, szellemi gyökereink felelevenítése, hiszen csak az ebből nyert erővel és tisztasággal tudunk megbirkózni a modern kor durva anyagi világának eseményeivel. Ennek során szellemi éberséggel kell különbséget tennünk a szellemi és anyagi síkú értelmezések között. De talán a legfontosabb, hogy visszataláljunk ősi hitünkhöz, Teremtőnkhöz, hiszen ha ez helyreáll a tudatunkban, akkor önmagunktól megtaláljuk nemzeti erényeinket, és példát tudunk mutatni szellemi tisztaságból, összetartásból, együttérzésből, szeretetből és a testi egészség helyreállításából. Bízom benne, hogy ezzel szolgáljuk legjobban hazánkat és az egész világot.

Írta: Szabó Judit

Őszintébben az
Téma: Ezoterikus félreértések sorozat
Megjelent: Ezo-tér

Néhány éve ismerjük az „indigó” gyerekek fogalmát, amivel kapcsolatban több félreérthető nézet terjedt el. Ezekre szeretnék most kitérni.
Az „indigó gyerekek” fogalma Amerikából került hozzánk a New Age közvetítésével. Az első, ezzel a témával foglalkozó szerző azért nevezte így az elmúlt 10 évben született gyerekek egy részét, mert aurájukat indigókéknek látta. Megfigyelve ezeket a gyerekeket viselkedésük alapján spirituális következtetéseket vont le. Magatartásukat így jellemezte:
Rendkívül intelligensek, született felsőbbségi tudatuk van, amit közölnek is környezetükkel, ellenszegülnek minden autoritásnak, antiszociálisak, ha számukra nem megfelelő társaságban vannak, sokszor hiperaktívak, problémáik vannak a tanulással.
A levont spirituális következtetések:
Ezek a gyerekek rendkívüli spirituális képességekkel jöttek a világra (mert látják az aurát), nincsen karmájuk, bizonyos, igen fejlett bolygókról inkarnálódtak ide, olyat tudnak, ami nagyot fog lendíteni a mi fejlődésünkön.
A témáról sok könyv és cikk is megjelent, amelyek sokszor a fent leírt magatartást nagyszerűnek és a felsőbbrendűség jelének tekintették, és kimondva vagy kimondatlanul azt sugallták a szülőknek, hogy akinek így viselkedik a gyereke, az büszke lehet, mert nem akárkit nevel, sőt nagy spirituális tanító érkezett hozzájuk a gyerek személyében.
Természetesnek tartom, hogy minden szülő a saját gyerekét tartja a legszebbnek és a legokosabbnak – és ez jól is van így – viszont vannak tények, amin érdemes elgondolkodni.
Nagyjából azóta beszélünk indigó gyerekekről, amióta az Uránusz belépett a Vízöntőbe (mára már elhagyta). Ez azt jelenti, hogy a 1995. április – 2003. december között született gyerekek Vízöntő Uránuszúak, amelynek gyakorlati megnyilvánulásai igen emlékeztetnek arra, amit az indigó gyerekek fogalmán értenek. Magatartásukban, de főleg annak zavaraiban az Uránusz és a Vízöntő diszharmóniája fedezhető fel. Mit jelent ez konkrétan?
Az Uránusz, mint planéta és archetípus a személyiségen túli tartományba tartozik leginkább, tehát nagy hatása van a kollektív tudatra és annak áramlásaira. Főbb ismérvei a változékonyság, a rendkívül sok elektromos energia, a hirtelen események. Alapelve az újítás, a dolgok megjavítása, a haladást gátló, idejét múlt rendszerek megdöntése. Gondolkodásmódjára az idealizmus, a madártávlatból való szemlélés, és a rendszer egészének átlátása jellemző, és nem szeret a hétköznapi, túl földies dolgokkal foglalkozni. Célja a „szabadság, egyenlőség, testvériség”, a kötöttségektől, korlátoktól való megszabadulás. Érzései visszafogattak, hűvösek. Viselkedésmódja különleges, nem azonos a tömegekével.
Hosszasan lehetne még jellemezni az Uránuszt és otthonát, a Vízöntő jegyét, de most csak azokat a diszharmóniákat szeretném kiemelni, amelyeket az „indigó” gyerekeknél megfigyeltek.
Való igaz, hogy ezek a gyerekek rendkívül intellektuálisak, gyors felfogókészségűek. Ezt tökéletesen indokolja a Vízöntőben lévő Uránusz, amely égi minőség, a szellemet, a gondolkodást, a találékonyságot, a magasröptű gondolatokat és megoldásokat hozza magával. Ezért természetes, hogy az ilyen konstellációjú gyerekeknek nagy esélyük van a kimagasló szellemi beállítottságra. (Ahol a szellemi nem azonos a spiritualitással.) Ismerek olyan idős embereket, akik akkor születtek, amikor az Uránusz legutóbb – a múlt század elején – a Vízöntőben járt. Iskolai végzettségüktől függetlenül mindannyian különösen intelligensek, találékonyak, sziporkázóak, még így a 90. életévükhöz közeledvén is. Tehát ez nem mai jelenség.
Az erőteljes uránuszi energiák egyik kellemetlen megnyilvánulási formája lehet a hiperaktivitás és a figyelemzavar. Tudományos oldalról ez még nincsen teljesen tisztázva, de az egyik elmélet szerint az ilyen gyerekek agyában túl sok dopamin (ingerületátvivő anyag) termelődik, de kapcsolatba hozzák érzelmi megrázkódtatással, vagy születéskori oxigénhiánnyal. Ami komolyan elgondolkodtató: Kísérletek igazolják, hogy a hiperaktivitás tünetei jelentősen csökkennek, ha a gyermeket hipoallergén diétára fogják. Ezen elmélet szerint a hiperaktivitáshoz nagyban hozzájárulnak az élelmiszerszínezékek, a tartósító szerek, az ízfokozók, a szalicilátok, a fenolok, és nem utolsó sorban a foszfáttartalmú adalékanyagok. Amint ezeket kizárják az étrendjükből, javulás következik be, amit csak növel, ha bioélelmiszert adnak nekik. Mindez arra utal, hogy ezek a gyerekek egyoldalúan sok égi (levegő, tűz) energiával rendelkeznek, és nincs annyi földi energiájuk (víz, föld), ami ezt kiegyenlíthetné. Ezért használ nekik az olyan diéta, amely elsősorban föld energiát ad nekik (burgonya, rizs, zab) és tudatosan kikerüli a levegő és tűz energiákat (foszfátok megvonása a hús és a kóla kiiktatásával). Ezt erősítik meg azok a gyógynövények is, amelyeket sikeresen alkalmaznak az ilyen gyerekeknél: macskagyökér, citromfű, galagonya. Ezek nyugtató és az idegrendszert kiválóan erősítő (macskagyökér) gyógynövények, amire a hiperaktív, diszharmonikusan uránikus gyereknek idegrendszere leföldeléséhez van szüksége.
A túl sok levegő elemet kiegyenlítő víz elem hiányához sorolható az a tény, hogy az „indigó” gyerekek sokszor küzdenek megoldatlan érzelmi problémákkal, és hajlamosak távolságtartóan, hűvösen viselkedni. Az Uránusz egyik diszharmonikus megnyilvánulása az elszigetelődésre való hajlam, és az, hogy ellenáll minden kényszernek, szokásnak és autoritásnak. Ezek összefüggnek egymással: Az uránikus személy gyakran érzi úgy, hogy ő szellemileg embertársai felett áll, többet tud náluk, és felsőbbrendűségének tudatában nem akar együttműködni ezzel az „alantas világgal”, így elszigetelődik és érzelmileg is egyedül marad. Az uránikus hajtóerők mindig szabadságra törekszenek, és ellenségüknek tekintik az autoritást, ami a szemben álló jegy, az Oroszlán egyik jellemzője. Ezért ezek a gyerekek sokszor nem hajlandóak engedelmeskedni szüleiknek, tanáraiknak, és külön bánásmódot követelnek. Ez azonban nem nagyszerűségük jele, hanem a diszharmonikus uránikus energiáké. A tanulással pedig vélhetően sokszor azért van gondjuk, mert uránuszi beállítottságuknál fogva a rendszer egészét érintő tanításokat tudják jobban felfogni, és ezért sokáig nem tudnak mit kezdeni a részinformációkkal. Ha például meg akarjuk tanítani nekik a számítógép működését, akkor nem az apró kis alkatrészek leírásával kell kezdeni, hanem az összkép és a legfontosabb összefüggések bemutatásával. Kétségtelen, hogy a jelenlegi oktatási rendszerre nem ez a megközelítési mód jellemző.
A fentiek alapján tehát azt mondhatjuk, hogy nagyon sokszor nem különleges adottságokról, hanem kiegyensúlyozatlan, diszharmonikus viselkedésről van szó. Sajnos ezt még tetézi egy fontos tény:
A gyerekek valóban nagyon érzékeny kis lények, akik reagálnak minden külső hatásra. Véleményem szerint az indigó gyerekek egy részénél nemcsak kiegyensúlyozatlanságról van szó, hanem arról is, hogy uránuszi többletük miatt fogékonyabbak a kollektív áramlatokra, és azt átvezetik magukon, így ami megnyilvánul, az nem mindig az ő személyiségük, hanem a korszellem. Konkrétan: A helyzetet súlyosbítandó, jelenleg uránuszi korban élünk, ahol a kollektív tudatban is több az uránikus energia, mint 400-500 évvel ezelőtt. Emellett a fogyasztói társadalom hatására olyan diszharmonikus marsikus energiák töltik be a köztudatot, amelyek szintén nem ismernek határt, csak önmagukra vannak tekintettel, rendkívül agresszívek és pusztítóak. Ez összekapcsolódva az Uránusz tekintélyt és határokat nem ismerő energiáival (bár az Uránusznál más határokról van szó), rendkívül destruktív viselkedést alakítanak ki a kollektív tudatban. A kollektív tudat mindannyiunkat érint, de mindenki olyan módon és mértékben vezeti át magán ezeket a minőségeket, amilyen az egyénisége. Tehát, ha valaki nem hajlamos az agresszív, tekintélyt nem ismerő viselkedésre, az valószínűleg a kollektív hatásra sem is fog így viselkedni, bár érezhet magában erre ingereket. Aki viszont természeténél fogva hajlamos erre, az fokozottabban fogja kifejezni saját magán keresztül. Ezt csak egy kifejlett, egészséges személyiséggel lehet kivédeni, ami a gyerekeknek koruknál fogva még nem lehet. Ezért hajlamuk és koruk miatt sokkal fogékonyabbak a kollektív áramlatokra, amit ki is fejeznek diszharmonikus viselkedésükkel. Erre számomra a legjobb bizonyíték az, hogy a fővárosban – ahol sajnos elég sok diszharmonikus marsi és uránuszi energia van a levegőben – a gyerekek sokkal nyugtalanabbul és erőszakosabban viselkednek, mint egy vidéki városban, vagy faluban, ahol jóval több a nyugalom és az érzelmi biztonság. Tehát az „indigó” gyerekek ebben az esetben a kollektív áramlatok közvetítői és sajnos áldozatai is, mert nem tudják megakadályozni, hogy a nyugtalanító erők átjárjanak rajtuk.
És végül a különleges, szellemi képességekről: A szellemtanból közismert tény, hogy minden gyerek érzékeli a nem anyagi világ erőit: látja az aurát, az energiák mozgását, a szellemlényeket, a manókat, törpéket, és még sok minden mást. Ez természetes dolog, hiszen a láthatatlan világból érkeztek, ami nem egyik napról a másikra zárul le bennük. Általában 7 éves korig „látnak át” a másik világba, de nem ritka az sem, hogy 10-12 éves korig. Ez legkésőbb a pubertás kor előtt megszűnik, és ez jó is, mivel a gyereknek nem a szellemi világgal való kapcsolatát kell építenie, hanem a fizikai testét. Ha nem ezt teszi, akkor egészsége megbomlik, betegségek léphetnek fel. Ezért is tilos gyerekekkel ilyen tevékenységet folytatni, tilos őket aura nézésre és hasonlókra „használni”. (Sajnos sok szülő hajlik erre.) A gyerekek ezen képessége tehát természetes, és ősidőktől fogva adott. A környezet azonban sok mindent befolyásolhat. Ha a gyerek materialista környezetben él, akkor előbb-utóbb elfojtja magában ezeket az élményeket, igyekszik nem látni, hogy megfeleljen szülei elvárásainak. Valószínűnek tartom, hogy ma azért tűnik különlegesnek ez a gyermeki képesség, mert már sokan elfogadják, hogy ilyen van, és elhiszik a gyerek beszámolóit. Ez jót tesz a gyereknek, és ha a szülők nem csinálnak ebből különlegességet, akkor a maga idejében ez a képesség háttérbe húzódik, hogy a gyerek teljesen megérkezhessen a földre. Vagyis: rájöttünk valamire, ami mindig is volt. Ez nem baj, csak nem kell túlértékelni. Nagyszerű, ha a gyerekekkel lehet angyalokról, törpékről, mennyországról és egyebekről beszélni – de csak, ha igénylik. Így természetessé válik nekik, hogy van egy finomanyagi és egy földi világ is, és ez a kettő nem zárja ki egymást.
Azt nem tudom, hogy az „indigó” gyerekeknek valóban nincs-e karmájuk, de erősen kétlem. Az a gyanúm, hogy a Megmentő és a Megváltó utáni vágyat vetíti ki rájuk a New Age, hiszen azt mondja, hogy ők majd tanítani fognak bennünket olyan tudásra, ami nagyon magas szintről származik, és egy új világot hoznak el a Földre. Bár úgy legyen. A gyakorlatban azonban a fent említett diszharmonikus uránikus energiák olyan világot hajlamosak létrehozni, amit Huxley már régen leírt a Szép, új világ c. könyvében. Ez pedig hátborzongató, mivel egy érzelmeket kiikatató, kizárólag az értelem és a praktikum által vezérelt, programozott világot mutat be. A legszomorúbb az, hogy e felé haladunk.
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy azok az ismérvek, amikkel az „indigó” gyerekeket jellemzik, erősen utalnak egy archetípus diszharmonikus megnyilvánulására, nem pedig különleges, szellemi lények inkarnálódására. Természetesen nem kétlem, hogy nagyon sok gyerek okosabb, szebb, különlegesebb, mint a többi, de ezt egészségesnek és normálisnak tartom – főleg, ha a szülők felismerik saját vágyaikat és kivetítéseiket ebben.
Nem tudom pontosan és részletesen megmondani, hogy hogyan kell nevelni az ilyen típusú gyerekeket, csak támpontokat tudok adni, amelyek mentén a kicsi egyéni szükségleteihez igazódó módszereket lehet kialakítani. (Mivel uránikus gyerekekről van szó, számítsunk rá, hogy váltogatni kell az eljárásokat.)
Az elemek szintjén általánosan abból lehet kiindulni, hogy e gyerekeknek sok elektromos energiájuk van, amit nem lenyomni kell gyógyszerekkel, hanem a föld és víz energiájukat megemelni ugyanilyen szintre. A föld energiát többek között megfelelő táplálkozással (lásd pl. kínai öt elem tana, ájurvéda stb.), sok pihenéssel (ezek a gyerekek nagyon stresszérzékenyek lehetnek), nyugodt környezettel (a kereskedelmi tévék és rádiók helyett stresszoldó, nyugtató zene, veszekedések, hangoskodások beszüntetése), sok természeti energiával (fák, erdő, zöld mező), idegerősítő teákkal, homeopátiával, Bach virágcseppekkel lehet erősíteni. A hiperaktív gyerekeknek segíthet egy olyan mozgás, amiben levezetik energiáikat, de nem „pörögnek fel” túlzottan.
A víz elem pótlása és növelése nagyon fontos. Ezek a gyerekek nagyon igénylik az érzelmi biztonságot, a stabilitást, ezért is reagálnak olyan érzékenyen a veszekedésre, a válásra, a cserbenhagyásra. Abban kell nekik segíteni, hogy merjenek érezni, engedjék érzéseiket megnyilvánulni, tanulják meg ezeket kifejezni, és mindenek előtt kezelni. Fontos megtanítani nekik, hogy hogyan dolgozzanak fel egy-egy nehéz helyzetet, főleg olyat, ami megingatja biztonságérzetüket, és ahol magányosnak érezhetik magukat. Az uránikus személyek hadilábon állnak a testi érintéssel, így az „indigó” gyerekek sem mindig lelkesednek a dédelgetésért. Ennek ellenére fontos, hogy megtanítsuk nekik az érintés fontosságát, hiszen nagyban hozzájárulhat biztonságérzetük erősítéséhez. Figyeljünk oda, hogy a gyerekek elegendő mennyiségű és jó minőségű folyadékot fogyasszanak naponta.
Ezen kívül a segítségükre lehet bármilyen olyan módszer, ami segít leföldelni nyugtalan, ideges energiáikat, és segít megtalálni saját középpontjukat.
Szellemi szinten abban kell őket segíteni, hogy megtalálják a nekik megfelelő tanulási módot, és abban, hogy egyéni meglátásaikat hogyan tegyék közkinccsé – és hogyan viseljék el, ha nem értik meg őket.
Mindezekből látható, hogy nem kis feladat vár az „indigó” szülőkre, akiknek valószínűleg saját életmódjukon és szellemi beállítottságukon is változtatniuk kell, ha kiegyensúlyozott, egészséges embert akarnak nevelni csemetéjükből. Biztos vagyok benne, hogy az erőfeszítés megéri, és nagyszerű művészek, tudósok, fejlesztő mérnökök, feltalálók és újítók válnak ezekből az uránuszi gyerekekből.


írta: Szabó Judit

A Vízöntő-kor első pápája

Most, amikor e sorokat írom, a világ II. János Pál pápát gyászolja. Még nem tudjuk kit fog köszönteni a bíborosok gyülekezetének „Habemus papam!” felkiáltása, ki, és milyen ember lesz az utódja. Annyi biztos, nem lesz könnyű dolga: az egyháztörténet nagy egyéniségének kell nyomdokaiba lépnie. Azt sem tudjuk megjósolni, de gyanítjuk, hogy szentté fogják avatni, bár megítélésében a megjelent nekrológok és értékelések olyan ellentmondásokat tartalmaznak, amelyeket – az elemzők szemléletének megfelelően – egyaránt lehet pozitívan és negatívan minősíteni. Nem feladatunk, hogy a katolikus egyházfő hivatásbeli vagy egyházpolitikai ténykedését megítéljük, inkább az vizsgáljuk meg, mennyiben felelt meg e nagy formátumú személyiség a kor szellemiségének.
A történelem valamennyi ármeneti korszaka nehéz. Még ott van az előző kor szelleme teljes súlyával, tudatosan vállalt és megőrzendő örökségével (ez egy vallás esetében meghatározóan fontos), de ott van az a tehetetlenségi erő is, amely a továbblépést megnehezíti. Jelentkeznek az új kor inspiráló impulzusai is, és nehéz, hosszú, feszültségektől és katasztrófáktól terhes az átmenet. Ahogy Hamvas Béla bölcsen megjegyzi, még nem tudjuk, milyen lesz a Vízöntő kora, csak azt, hogy milyen az átmenet, amiben élünk. Bár abban, hogy mikor is zárul(t) le a Halak kora, az asztrológusok sem értenek egyet, és minden valószínűség szerint azoknak van igazuk, akik nem látják olyan fontosnak egy pontos pillanat meghatározását, az átmenet ténye nem szorul bizonyításra.
A korszakváltás azért fontos a kereszténység történetében, mert Jézus és tanítása indította és határozta meg a Halak korszakát: a szemet szemért, fogat fogért szemléletű kemény, megengesztelhetetlen ószövetségi istenkép és törvények után a szerető és megbocsátó Isten, az ember számára az ember- és istenszeretet lettek a legfőbb követendő eszmények. (Más kérdés, hogy mennyiben sikerült ezt a gyakorlatban követnünk.) Míg például a hinduizmus több korszakváltás után is rendíthetetlenül él tovább, a keresztény egyházak életében ez az első ilyen megpróbáltatás, nagyobb minden eddigi teherpróbánál. Nyugodtan értékelhetjük úgy, hogy II. János Pál történelmi és kozmikus hivatása volt, hogy egyházát – legalábbis részben – átvezesse e változásokon. Nem tudjuk, ő személyesen hitt-e a precessziós világkorszakok tanításában, hiszen ez nem tartozik a kereszténység által hivatalosan elismert dolgokhoz, de egész munkássága azt mutatja, tudatosan vagy tudattalanul, de ebben élt, mélyen vallásos és spirituális emberként (ezt horoszkópja is mutatja) a kor minden rezdülésére így vagy úgy, de reagált.
Wojtyla atya lengyel emberként sem elégedett meg azzal, hogy a szószékről hirdesse a humanitást, vezető egyénisége volt az antifasiszta ellenállásnak és nem fogadott el semmilyen zsarnokságot és gyűlölködést. Idegenként került a Vatikánba, és nyilván nem kis ellenállást kellett legyőznie, hiszen századok óta ő volt az első nem olasz egyházfő Szent Péter székén és mindig megmaradt lengyelnek. Személyisége sajátos vegyüléke volt a konzervativizmusnak és haladásnak, vagy ahogy a lapok írták, egyszerre volt kemény vezető és a fiatalokkal együtt éneklő „sztár-pápa”. E kettősséget megértjük, ha tudjuk, hogy a Vízöntő jegyének két ura van: a Szaturnusz és az Uránusz bolygók, illetve a velük meghatározható tulajdonságok. Míg a Szaturnusz a keménység, hajthatatlanság, a kötelességek és korlátok jelképe, az Uránusz a minden korlátot átlépő újítás, haladás, spirituális fel- és megvilágosodás, földi szinten pedig az olyan változások elindítója, amely a társadalmi forradalomtól a technikai újításokig és az informatikai robbanásig minden ilyesminek erőt ad.
A pápa számos kérdésben kérlelhetetlenül konzervatív volt: Nem volt hajlandó foglalkozni a feminizmus által felvetett kérdésekkel, ellenezte a válást, nem csak az abortuszt tiltotta, de a fogamzásgátlást is. Az egyházon belüli sok évszázados jelenléte ellenére nem nézett szembe a homoszexuálisok problémáival, megmaradt az ószövetségi elítélő szemlélet mellett.
Nem reagált az AIDS kihívására sem. Az egyházon belül az utolsó években kipattant szexuális visszaélések ellenére ellenállt annak, hogy a papi nőtlenség dogmáját felülvizsgálja. Bár sokan a konzervativizmus megnyilvánulását látják abban is, hogy mint Isten és ember ellen való dolgot, elutasította a klónozást, ez inkább a spirituális ember ellenérzése azzal szemben, amikor az ember istent akar játszani. Gondoljunk arra, hogy az ezoterikus felfogásban az ember eredendő bűne és bukása ugyanez volt, a szembeszegülés a világ isteni rendjével!
Első éveiben úgy tűnik, tehetetlen volt azzal a széthullási folyamattal szemben, ami az egész kereszténységet jellemezte: a materialista világszemlélet sok embert elfordított az Istentől. Generációk nőttek fel így: a szocialista országokban a hivatalos ideológia volt a fő ok (a lengyelek ennek ellenére hívők maradtak), a nyugati országokban pedig a fogyasztói szemlélet hitette el az emberekkel, hogy az anyagi javak birtoklása az ember legfőbb célja. Bár a folyamat megállítása nem egy élet műve, vezetése alatt változott, emberközelibb lett a liturgia, olyan közösségek alakultak ki, amelyek érdeklődési kör és korosztály szerint meg tudták érinteni és közösségbe szervezni az emberek egy részét egy-egy nyitottabb szemléletű pap körül, sőt emlékszünk a beat-misék próbálkozásira is, amikor a zene révén szerették volna a fiatalokat a templomba csalogatni.
A kor szellemét érezte meg a pápa, amikor megkezdte a közeledést más vallásokhoz. A Vízöntő kor szellemisége az Egyetemes Létező/Létezés egyetemes tisztelete, nem pedig elszigetelt egyházak küzdelme a hívekért és egymás ellen a kizárólagosan birtokolt nagybetűs „igazság” jegyében. Nem fordult eddig elő, hogy a pápa belépjen egy mecsetbe vagy zsinagógába, sem pedig az, hogy elzarándokoljon a Siratófalhoz, (sokak prüszkölése ellenére) -a keresztények idősebb testvéreinek nevezze a zsidókat-, vagy együtt misézzen a Dalai Lámával! Ezek az ökumené, sőt az egyetemes szellemiség felé tett óriási lépések voltak. Ez a pápa fejet hajtott azok emléke előtt, akiket a katolicizmus, Jézus és a hit nevében üldöztek, kínoztak és megöltek az előző századokban. Ezzel, bár nem lett kimondva, lényegileg majdnem kétezer éves dogma dőlt meg: a pápai csalhatatlanság és tévedhetetlenség hite. Nem csak elismerte egyháza bűneit, de személyesen szenvedett miattuk. Talán ezért is „vállalta” az évekig tartó lassú haldoklás terhét, engesztelésül – és tanításul a világnak. Tény, hogy amikor az együttérzés és összetartás érzése annyira hiányzik, a pápa szenvedése össze tudta kovácsolni az együttérzésben nem csak a keresztényeket, de a más hitet vallókat is. Sajnos eltávozását nehezítette, hogy míg sokan azért imádkoztak és meditáltak, hogy békében el tudjon menni, hívők milliói azért imádkoztak, hogy felépüljön, még akkor is, amikor nyilvánvaló volt, hogy elhasznált szervezete erre már nem képes. Fizikailag úgy halt meg, mint minden beteg, öreg ember, de nagy lelki békével. Halála bizonnyal natália volt abban a keresztény értelemben, ahogy a szentek halála megszületésüket jelenti egy szellemi világban.
Talán túlságosan szeretett szentet avatni (több mint négyszázat avatott és mintegy félszáz embert nyilvánított boldoggá), de nyilván tudta, hogy egy olyan világban, ahol minden vulgarizálódik és profanizálódik, mekkora szükség van az eszményekre. Jellemző módon nem olyanok lettek szentté, akik a világtól félrehúzódva aszkézisben imádták Istent, hanem olyan emberek, akik másokért tettek és vállaltak áldozatot.
A spiritualitás felé tett nagyszerű gesztus volt, amikor mintegy tíz éve kinyilvánította, hogy van az emberek egy, a halál után azonnal továbbélő, intelligens lelki- szellem lényege, amivel nem csak a klinikai halál-kutatások, vagy az elhaltakkal való kapcsolatteremtés valóságát igazolta, de a keresztény teológiában lényegileg mindeddig elhallgatott a túlvilági létezést is elismerte. Halála előtt néhány hónappal jelentette be, hogy a katolikus egyház megkezdte az ördögűző papok kiképezését. Valójában inkább elismerte, hogy ilyen van, hiszen sokan tudtuk ezt eddig is. Erre azért volt szükség, mert világszerte egyre több megszállottság-szerű eset fordul elő, amelyekkel a materialista pszichiátria semmit sem tud kezdeni, szellemi úton pedig jól kezelhetők. Számos lépésével a pápa milliókat győzött meg nem csak a saját emberi nagyságáról, közvetlenségéről és szeretetteljességéről, de arról is, hogy a katolicizmus él, és keresi a továbblépés lehetőségét egy korszerű, a mai ember által elfogadható hit felé – amely valóban az Isten- és emberszeretet alapjain nyugszik, ugyanakkor elismer minden ilyen törekvést bármely egyház részéről. Élete és működése hívő és ateista számára egyaránt példaértékű.
II. János Pál nem hagyott lezárt életművet maga után, és ez így jó, hiszen a kor, amiben ő élt, és mi élünk, szintén a nyitottságról szól. Nyitva maradt az egyház további fejlődésének és változásának lehetősége. Utódjának kell dönteni azokban a kérdésekben, amelyekben ő már nem tudott, például a papi nőtlenség és a világiak házassági-válási kérdései, a nemiséggel kapcsolatos gondok és elhallgatások, az egyház viszonya a természettudományok egyes új felismeréseihez, vagy a spiritualitással és ezotériával foglalkozókat érintő reinkarnáció (újbóli) elfogadása vagy elutasítása. Csak remélni tudjuk, hogy az új pápa nem a restauráció híve lesz, hanem vállalja Karol Wojtyla örökségét, és egy korszerű egyház korszerű vezetőjévé tud válni.
.


Kövesi Péter

Spirituális gőg

„Semmire sem vagyok olyan büszke, mint a szerénységemre”
(lehet, hogy Woody Allen mondta?)

Sokféle magatartásra nevelnek bennünket. Az egyik ember gyerekkorától mindig azt hallja: „Mutasd meg, mit tudsz, neked kell a legjobbnak lenni, sőt ezt mindenkinek meg kell tudnia!”, míg a másikat arra tanítják, hogy maradjon a háttérben, legyen csendes, visszahúzódó, ne vonja soha magára a figyelmet. Az egyikből aktív, sőt kihívásokat kedvelő, konfliktusokba belemenő ember lesz, míg a másik inkább kerüli a konfrontációt. De a legcsendesebb, legvisszahúzódóbb emberben is ott a vágy, hogy valaki figyeljen rá (legalább szűk családi körben), értékelje és elismerje. Mindenki érzi ugyanis, hogy miben egyéni, miben különbözik a többiektől. Éz ez így is van rendben, hiszen az elismerés, elfogadás alapvető szükségletünk, a nyugati ember pedig alapvetően individualista, fontos számára a saját értékességének, egyediségének tudata – ha ez nem így van, az súlyos lelki problémákhoz vezet. Valójában „átlagember” nem is létezik, legfeljebb a statisztikákban.
Sok esetben nehéz megállni viszont – és fejlett személyiséget igényel – hogy se alul, se túl ne értékeljük önmagunkat. Önmagunk túlértékelése a gőg, felfuvalkodottság, nagyképűség, önteltség, népiesen „kivagyiság”, amit a görögök hübrisznek neveztek és a legsúlyosabb jellembéli fogyatékosságok egyikének tartották. „Aki magát felmagasztalja, az megaláztatik!”- figyelmeztet a Biblia is. Sokminden teheti az embert gőgössé: a származása, jó kapcsolatai, faji hovátartozása, anyagi helyzete, testi adottságai, ereje vagy szépsége, férfiúi vagy női vonzereje, hatalma, beosztása, hivatása, szakmai sikere, szellemi kapacitása – és még sorolhatnánk. Ha őszinték vagyunk, be kell vallani magunknak, hogy a hübrisz valamilyen téren bizonyára már bennünket is megkísértett. Azután vagy beláttuk, hogy nem jó úton járunk, vagy hagytuk megerősödni, hiszen végtére is nagyon kellemes érzés különbnek lenni másoknál!

Szellemi foglalkozású embereknél ezt nevezik spirituális gőgnek. Lehet valaki tudós, művész, gyógyító, valós vagy vélt kiválóságának érzése könnyen fefuvalkodottá teheti. Csak míg egy dagadó izmú testépítőnél elnéző mosollyal nyugtázzuk a túltengő öntudatot (Muhammad Ali már eléggé szétboxolt aggyal állította, hogy „Én vagyok a legnagyobb!”), szellemi embernél azért elvárnánk a reálisabb önértékelést.
A gyógyítókat és sprituális, ezoterikus területeken ténykedőket talán méginkább hatalmába kerítheti a gőg démona. Vannak óriási tudású, kivételes képességekkel, energiákkal megáldott gyógyítók, akik olyan betegeket gyógyítanak meg, akikről mások már lemondtak. Másoknak parafenomén képességei vannak, szellemi látók, vagy más, nem hétköznapi tulajdonságokkal rendelkeznek. A legtöbbjük szerényen, alázattal kezeli képességeit, áldásnak tartja, munkáját szolgálatnak tekinti. Sajnos nem mindenki ilyen. Ahogy a beteg emberben visszatetszést vált ki a kórtermen felsőbbrendűsége teljes tudatában átvonuló professzor, ugyanúgy a fenhéjázó, szakkifejezésekkel dobálózó természetgyógyász is. Sőt talán még jobban, hiszen az ilyesmi a természetgyógyászat deklarált elveivel sem fér össze. Szerencsére ez egyre ritkábban (?) fordul elő, hiszen a „hőskor” önjelölt csodadoktorai után egyre több jól képzett, és emberileg is megfelelő gyógyító praktizál.
Ha a különleges képességek önismeret nélkül, egy fejletlen személyiségű embernél jelentkeznek (aki ettől még óriási tudással, tudományos fokozatokkal rendelkezhet), szinte törvényszerű az elcsúszás. A „szimpla” nagyképűség ilyenkor felsőbbrendűségi- és kiválasztottság- érzéssel, omnipotencia (mindenhatóság) -tudattal társulva nagyzásos téveszmerendszert alakíthat ki. Ki ne találkozott volna (legalább hírből) az elmúlt években olyan, egyébként tehetséges gyógyítókkal, akik Isten egyedüli kiválasztott, meghatalmazott képviselőinek hitték-hiszik magukat, a legjobb és leghatékonyabb módszerek birtokosainak, akiknek szavára maga Isten jön segédkezni? Vagy olyanokkal, akik angyalokkkal, sőt inkább arkangyalokkal társalognak (bár furcsa, hogy miért mond ugyanaz az állítólagos arkangyal valamennyi földi közvetítőjének mást és mást)? Lélektanilag kicsit is képzett ezoterikus, ha a „Folyamatosan kapom fentről a tanításokat” kitételt hallja, nem megvilágosodott bölcset, hanem egy fejletlen, megrekedt személyiséget lát maga előtt. Nem mintha nem lehetne valóban szellemi entitásokkal kommunkiálni, vagy ne kapna mindenki folyamatosan „fentről” inspirációkat, hanem mert ha látja az egész személyiséget, hétköznapi életét, kapcsolatait, ezek bizony nem a szellemi felsőbbrendűséget mutatják. A következő lépésben szokták eltévelyedett emberek magukat hajdanvolt kiválóságok reinkarnációjának tekinteni. Az elmúlt évtizedekben több olyannal találkoztam, akiket Isten párhuzamosan és egymástól függetlenül bízott meg azzal, hogy közeledvén a végítélet, gyűjtsék össze a 144 kiválasztott túlélőt. Volt, aki meg is kért, hogy lennék ezen szerencsések egyike, amit méltatlanságomra és bokros teendőimre hivatkozva sikerült elhárítanom.

Sokszor a spirituális gőgnek még ennyi alapja sincs. Vannak, akik jól meg tudják lovagolni azt a vágyat, hogy sokan szeretnének valamilyen módon „különlegessé” válni. Lehetőleg úgy, hogy ezt minél többen lássák is. Akinek a képességei, sorsa nem tették lehetővé, hogy kiemelkedjen a „szürke” tömegből, szívesen elmegy egy tanfolyamra, ahol beavatásokat vagy címeket adományoznak, egy-két nap, vagy pár hétvége alatt. Most ne azt firtassuk, mit érnek ezek az oklevelek, mi van mögöttük, hanem hogy mit tesznek az ilyenre fogékony emberrel? (Egyszer a egy „gyógyító” azzal kérkedett, hogy egyetlen kezeléssel meg tudja gyógyítani a rákosokat. Miből gondolod ezt? - kérdeztem tőle. – Hát abból, hogy egyik se jött vissza a következö kezelésre – volt a büszke válasz.) A gyorstalpalón beavatott, gyógyítóvá, mágussá, táltossá, mesterré és még ki tudja mivé kinevezett hallgatók a papír mellé egy megalapozatlanul túltengő önbizalmat is kapnak. A keletiek hamis tudatnak neveznék ezt a jelenséget. A „tudó” ember nem biztos, hogy különb a nem tudónál. Az ember értékét, emberi minőségét nem a felhalmozott tudás, de nem is a különleges képességek adják, hanem az olyan lelki, érzelmi kvalitások, mint a segítőkészség, szeretet, tisztelet, empátia, jóakarat.

Valamennyiünkkel előfordul, hogy túlértékeljük képességeinket, lehetőségeinket. Kezdő gyógyítók „ide nekem az oroszlánt is” mentalitással fognak reménytelen esetek gyógyításához, még akkor is, ha a leggondosabban figyelmeztették őket a lehetőségekre és korlátokra. Amikor megtanulunk egy új módszert, természetes is, hogy nagyon akarunk, és nagyon hiszünk a hatékonyságában. Azután lassan belátjuk képességeink, tudásunk és módszereink korlátjait – ha hajlandók vagyunk ezekkel szembenézni. Ha nem, inkább becsukjuk a szemünket, nem vesszük észre a tényeket, csak hogy fenntartsuk saját nagyságunk érzetét. Ebben a fázisban próbálják meg némelyek különleges öltözettel, szokásokkal, allűrökkel, hangzatos szólamokkal, „fenti” kapcsolataikkal saját jelentőségüket kiemelni. Az ilyen ember pedig egyre komikusabbá, sajnálatra méltóbbá válik a külvilág előtt.
A fenti mentalitás velejárója, mintegy leleplező trükkje, hogy egyre több szó hangzik el hitről, szeretetről és alázatról – amire gyakran a szavakon túl semmi sem utal. Ez pedig nem csak azért veszélyes, mert hazugsága könnyen lelepleződik, hanem mert ténylegesen a fejlődés gátjává válik. A legnagyobb tanítók, megvilágosodott bölcsek a legszerényebb emberek a világon, semmi sincs annyira távol tőlük, mint az öntömjénezés. Talán a legismertebb példa: a Dalai Láma, ha önmagáról kérdezik, mindig azt mondja, hogy ő egy egyszerű tibeti szerzetes, és nincs benne semmi különleges. És biztosak lehetünk benne, hogy ezt így is gondolja. Valamennyi spirituális irányzat ugyanis arról beszél, hogy az utunk az individualitás folyamatos átértékelése (és nem durva lerombolása) révén valami egyetemesség, egység megélése, elérése felé vezet, a spirituális gőg pedig pont ellenkező irányba, az eltávolodás, elszakadás, az egy-ség helyett a különb-ség felé sodor.

Kövesi Péter

Párra várva
Téma: a szingli élet
Megjelent: Elixír magazin

Olyan korban élünk, ahol minden gyorsan és alapjaiban változik meg. Ezt érzékelhetjük globális, társadalmi és egyéni szinten is. Ezek az átalakulások érintik a hagyományos nemi szerepeket és a családmodellt is: napjainkban egyre kevesebb a tartós és jó házasság, megváltoztak a nők feladatai és életkörülményei, és nem utolsó sorban tömeges méreteket öltött az elmagányosodás. Ez utóbbinak számos összetevője van, amelyek közül most csak azokat a spirituális okokat emelem ki, melyek mélyebb síkokról befolyásolják a jelenségeket.
Több ezer éve élünk patriarchális társadalomban, ami azt jelenti, hogy értékrendszerünk is ennek van alávetve. A patriarchátus a férfi erényeket és energiákat tartja a legnagyobb értéknek, amit vallása is tükröz: istene az égben lakik, és férfi. A kereszténység elterjedésével ez kiegészült azzal, hogy az ördög és a démon fogalmába szinte csupa yin tulajdonságot sűrítettek bele: érzések, vágyak, szexualitás, érzéki örömök, a láthatatlan világgal való kapcsolat.
A patriarchális berendezkedés a yang uralmán és túlsúlyán alapul, amit természetesen meg lehet élni harmonikusan és diszharmonikusan is. Az olyan patriarchális társadalmak, ahol ez az égi yang minőség emelkedett szellemiségben nyilvánult meg – mint pl. Tibetben – magas szinten élik meg a yang túlsúlyt. Az olyanok viszont, ahol a tiszta szellemiség helyett hatalmi harcok, háborúk és állandó versengések vannak, diszharmonikusan. A mi kulturális környezetünkre sajnos ez utóbbi jellemző, aminek káros következménye a yin és a yang egyensúlyának kollektív eltorzulása.
Az ilyen társadalmi berendezkedés és értékrendszer a saját érdekében határozza meg a nemi szerepeket is, ami a keresztény-patriarchális rendszerben a következő: a férfi az első és az irányító, ő képviseli az isteni minőséget, ő az erős, az okos és a tökéletes. A nő pedig a férfi alárendeltje (egy középkori pápai kinyilatkoztatás szerint a nő tökéletlen állat), és kizárólag akkor elfogadható, ha alázatos, szemérmes, csak a családjának él, mindenben a férjét követi, és elfogadja a patriarchális szabályokat.
Mindezek a szokások, törvények – amelyet emberek alkottak – olyan régen működnek, hogy mélyen beleíródtak a kollektív tudattalanba, így automatikusan meghatározzák a közgondolkodást, még a nem vallásosak körében is. Így az emberek többsége nem kérdőjelezi meg hitelességüket, és nem kutat eredetük után. Ez azt jelenti, hogy az életüket olyan alapvetően meghatározó elvek szerint élik, amit örököltek, és gondolkodás nélkül vettek át másoktól.
A patriarchális berendezkedés egy kiegyensúlyozatlan, megtört tudatállapotot tükröz, ahol a két alapminőség, a yin és a yang nincsen egységben. Ez tisztán látható azon, hogy a legfőbb istent hímneműnek tekintik. Az isteni minőség soha nem szűkül le egy alaperőre, hiszen a teljesség és tökéletesség állapotát hivatott képviselni. Egy ilyen megtört, beszűkült állapotban – amit több ezer éve élünk meg – sem a yang, sem a yin energiák nem tudnak a maguk teljességében és pompájában megnyilvánulni. A férfiaknak előírták, hogy csak a yang minőséget testesíthetik meg (tilos a gyengeség bármely jele), a nőknek pedig azt, hogy csak yin energiákat élhetnek meg (tilos határozottnak, döntésképesnek és önállónak lenniük).
Ez a régen becsontosodott, diszharmonikus állapot a múlt század közepe táján elkezdett felbomlani. Az 1920-as évektől kezdve a nők egyetemen is tanulhattak, majd az iparosodás – és az elszegényedés – a nők tömegét kényszerítette arra, hogy a családjuk mellett munkát vállaljanak. Ennek számos lelkileg, testileg káros következménye volt, aminek elemzése vaskos köteteket töltene meg. Ehelyett azokra a kevésbé nyilvánvaló ősi folyamatokra szeretnék utalni, amelyek most a felszínre törtek, és a jelenségek megértéséhez nagyon hasznos tudni róluk.
Eredendően mind a yangnak, mind a yinnek önmagában is van teremtő energiája, de természetesen együtt hozzák létre a teremtés misztériumát. Az eltorzult patriarchális állapotban a yangnak túl nagy feladata lett, a yint pedig megfosztották teremtő ereje jelentős részétől. Az egyik erő tehát túl lett terhelve, a másik viszont energiahiányossá vált. Ez tükröződött társadalmi és egyéni szinten is, vagyis a női erők működése nemcsak a közösség életében volt elfojtva, hanem az egyénében is.
Korunkat a két korszak közötti nagy átalakulás időszakának tekintem, ahol az egyik legjellegzetesebb és legmélyebb folyamat az, hogy ez a diszharmónia megmozdul, és az eddig elfojtott yin erők megkísérelnek visszatérni eredeti, egészséges állapotukba. Ezt éljük meg társadalmi és egyéni szinten is. Ezek a változások azonban ellentmondanak az évezredek óta gondolkodás nélkül elfogadott és követett értékeknek és elképzeléseknek – amiről ráadásul még azt is hirdetik, hogy ezek az örök, isteni törvények. A hétköznapokban azzal találkozunk, hogy a hagyományos nemi szerepek már nem működnek, és az új rend még nem alakult ki. Egy nagy változás közepette, amikor a régi már kicsúszik a lábunk alól, az újba pedig még nem kapaszkodunk, a túlélési ösztön első reakciója, hogy megpróbálja visszahúzni a régi, jól bevált rendszert. Ilyenkor hatalmas energiát fektetünk abba, hogy megreformáljuk a megszokott dolgokat. Ha viszont a változás erőteljes és mély, akkor ez a mentőakció halálra van ítélve, és a bizonytalanságot kell megélnünk. A pánikba esett emberi elme ekkor megpróbálja megkeresni – a felszínen – a hibát, de legfőképpen a felelőst, mert úgy gondolja, hogy ha megbünteti, akkor minden visszaáll a régi rendbe.
Korunkban ez a folyamat többek között úgy nyilvánul meg, hogy egyre több fiatal – főleg nő – él egyedül, nem találva párt magának. A társadalom elvárása pedig az, hogy egy bizonyos kor alatt kötelező férjhez menni – sokszor bármi áron – mert ha nem, akkor a megvetett vénlány sors vár rá, amihez a savanyú, csúnya nő képzete társul, aki senkinek sem kell. A társadalom ítélete és büntetése a ma egyedül élő fiatalokra is kiterjed. A tudattalanul követett patriarchális értékeknek megfelelően az ilyen lányokban bűntudatot keltenek, mondván, hogy túl modernek, túl önállóak, túl függetlenek, és nem hajlandók a családnak élni, és felnézni a férfiakra. Ha az érintetteknek még nincsen stabil önismeretük, akkor könnyen elhiszik, hogy csakis kizárólag ők a hibásak, és megpróbálnak megváltozni, ami azt jelenti, hogy egyéniségüktől idegen viselkedést és értékrendszert vehetnek fel.
Nagyon sok fiatal, intelligens, szép, meleg szívű, bájos lányt hallottam panaszkodni a fentiek miatt. A közös az volt bennük, hogy egyikük sem gondolkodott el azon, hogy vajon, miért akar feltétlenül és minden áron férjhez menni. Amikor felteszem nekik a kérdést, hogy mi az a jó, amit a házassággal akarnak elérni, akkor gyakran döbbent csönd a válasz. Sokan nem is tudják, hogy mi az, amit valójában ők akarnak, és mi az, amit a család, a baráti társaság és a társadalom nyomására szeretnének elérni.
Természetesen többféle megoldási kísérletet is láttam a problémára – de eredményeset sajnos csak nagyon ritkán. Az egyik leggyakoribb döntés az, hogy az olyan fiatal lányok, akik könnyedén megállnak a saját lábukon is, és tudják, mit akarnak, elfogadják, hogy ők nőietlenek, és ezért nem kellenek egyetlen férfinak sem. Ha tehetik, beiratkoznak egy olyan tanfolyamra, ahol megerősítik bennük a patriarchális értékeket, és megtanítják, hogy hogyan kell kacéran öltözködni, viselkedni, és milyen praktikákkal lehet megszerezni és megtartani a férfit. Az ilyen megoldást választó fiatal lányokon azt látom, hogy ugyan nagyon szeretnének boldogok lenni, de ez nem az ő megoldásuk, nem a saját egyéniségükből fakadó viselkedés, hanem egy felvett szerep. Ami emiatt nagy erőfeszítést igényel, és előbb-utóbb felmondja a szolgálatot.
Vannak olyanok is, akik azt mondják, hogy én ilyen vagyok, és kész, akinek nem tetszem, az ne is közelítsen. Vagyis fájdalmukban kaktusz tüskéket növesztenek, és valóban férfias viselkedést vesznek fel. Talán mondani sem kell, hogy ez sem vezet el a boldog párkapcsolathoz.
Azokban a – sajnos ritka – esetekben, ahol valóban tartós és boldog kapcsolatot láttam, mindkét fél tisztában volt saját egyéniségével, valódi vágyaival, hiányosságaival és azzal, hogy hol a helye a másiknak és a kapcsolatnak az életében. Ezt pedig nem húszévesen hozták létre magukban, hanem élettapasztalatok során, egyre közelebb kerülve önmagukhoz és a másik felükhöz.
Rengeteg okot lehetne még felsorolni az egyedüllét elemzéséhez, amivel valószínűleg nem oldanánk meg a helyzetet. Megemlítenék azonban néhány pozitív következményt, amely az átmeneti, vagy hosszasabb egyedülléthez kapcsolódhat:
Aki úgy áll hozzá ehhez az állapothoz, hogy kihasználja az időt önmaga megismerésére és fejlesztésére, az nem fogja áldozatnak tekinteni magát, és nem lesz kisebbrendűségi érzése sem. Jelenleg a fogyasztói társadalom viharában élünk, amely nélkülöz minden szakralitást és spiritualitást. Aki tehát az egyedüllétet nem magányként éli meg, és csendes óráiban befelé fordulva erősíti kapcsolatát a szellemi vezetéssel, az nemcsak önmagának tesz jót, hanem az egész társadalomnak. Ezt az időt fel lehet használni azoknak az érzelmi blokkoknak és mélyebb hiedelmeknek a feloldására is, amelyek megakadályozzák a megfelelő társ megtalálását. Mindenek előtt azonban egyedül kell tisztáznunk magunkban, hogy mit szeretnénk megvalósítani a párkapcsolattal, milyen típusú kapcsolatra vágyunk, és hogyan tudjuk feloldani magunkban az esetleges ellentmondásokat. Nagyon fontos végiggondolni azt is, hogy miként tudjuk elkerülni a nemek párviadalát, és hogyan tudjuk megvalósítani a férfi és nő harmóniáját. Ez utóbbit először magunkban kell megteremtenünk, saját yin és yang oldalunk kiegyensúlyozásával és összekapcsolásával. E folyamatba tartozik a tudatos és tudattalan, az értelem és az érzelem, a test és a szellem, az ego és az isteni vezetés ellentétének feloldása, összhangjának megteremtése. Nem kis feladatra vállalkozunk tehát, ha boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatra vágyunk – de megéri belül keresni az igazit, hogy aztán kívül is megjelenhessen.
A divatos, idegen szóval „szingli”-nek nevezett egyedüllétet tehát nem hibának és nem csökkent értékűségnek érdemes tekinteni, hanem egy olyan helyzetnek, amely törvényszerűen bekövetkezik ma a világméretű átalakulásban. Ez az állapot lehetőséget ad a régi, már nem működő hiedelmek és szokások tudatosítására és megváltoztatására. De legfőképpen arra, hogy ne kívül, másban keressük azt a boldogságot, amit csak belül találhatunk meg.


írta: Szabó Judit