Ezoterika

"Szeretni fogsz, ha kedves vagyok és elhalmozlak dicséretekkel, egyet értek veled, vagy gyűlölsz majd, mert a tükröd leszek, és nem tudsz másra nézni általam, csak saját hibáidra..?"
Dina barátom küldte ezt a nagyon találó idézetet, ami valóba igaz a barátságokra, kapcsolatokra. Egy igazi barát például figyelmeztet a hibáidra, és nem hallgat róla!
és egy saját mondása, ami nagyon találó:
„Néha meglátjuk a saját hibáinkat a másik emberben, ha az őszinte velünk, vagy ha már kellő időt töltöttünk el együtt. Megismerjük általa saját magunkat még jobban. De ez persze nem mindig pozitív és nem is mindig jövünk rá, hogy saját magunkról szól.
És ilyenkor hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a másik a hibás és nem magunkat látjuk.
Szeresd a másikat akkor is, ha látod a hibáidat benne, vagy,ha felhívja a figyelmedet rájuk.”

és egy ide illó csodálatos idézet a párkapcsolatról:

„A karma és a társkapcsolat.
Minthogy ebben a kozmoszban nincs véletlen, az is törvényszerű, hogy milyen partnerrel találkozom. Ezt a találkozást szabadon választom annak érdekében, hogy bizonyos tanulási folyamatot tovább vigyek, melyet korábbi inkarnációimban megkezdtem. Valamennyien tudatosan vagy öntudatlanul az elveszített egység felé törekszünk, melynek elvesztése különösen fájdalmasan érint bennünket ebben a duális világban. A társkapcsolat értelme ennél fogva mindig az egymással és egymástól való tanulás, hogy végül a vágyott egységet felfedezzük önmagunkban.
Az érzékeny, szellemi orientációjú ember életét mindig az elveszített egység iránti vágyakozás határozza meg, ami végső soron az önmaga keresését jelenti. A dualitás világában élünk, mert csak itt tudunk visszatalálni az egységbe. A fájdalmasan megélt dualitás ugyanis ébren tartja az egység iránti vágyat.
Első lépésünk e felé az egység felé a másik emberrel való kapcsolat, amelyben tökéletes egységgé olvadhatnánk össze. Ám még ha sikerülne is, meg kell állapítanunk, hogy ez csak az első lépés. A társkapcsolat ugyanis csupán támogatásként szolgál az úton, amelyen végighaladva az egységet önmagunkban találjuk meg. Ez a társkapcsolat igazi értelme, s ha ezt a feladatát egyáltalán nem vagy már nem képes betölteni, értelmét vesztette, és meg kell szűnnie. Nem azért jön tehát létre egy társkapcsolat, hogy a másik segítségével szép, harmonikus vagy akár kényelmes életet éljünk. Még ha a legideálisabb társat találnám is meg, netán az úgynevezett "duál páromat", éppen a hozzám legszorosabban kötődő lélek jelenti számomra a legnagyobb kihívást és egyben a legnagyobb segítséget. A társkapcsolatban jelentkező nehézségek tehát mindig belőlem fakadnak, nem pedig a másikból, értelemszerűen tehát csak én tudom megoldani őket.

Az egymással karmikus kapcsolatban álló emberek tehát nemcsak "a számlájukat tudják egymással rendezni", hanem ezzel egyidejűleg lehetőséget is adnak egymásnak a gyors szellemi növekedésre. Ajánlatos volna tehát ezeket a lehetőségeket tudatosan kihasználni. A partnerkapcsolat értelmét és belső tartását vesztette, mihelyt feladatát beteljesítette, vagy már nem képes ezt a feladatot betölteni. Ha a felek ennek ellenére ragaszkodnak hozzá, hogy együtt maradjanak, az kíméletlenség önmagukkal és a másikkal szemben is.
Miközben ugyanis valami túlhaladotthoz ragaszkodik, az élet által most kínált dolgokra nem tud odafigyelni. Azok egyikük esetében sem tudnak megvalósulni, ekképpen gátolják további fejlődésüket.
Igazi társkapcsolat kizárólag két önálló, "egészséges" lény között jöhet létre, akik individualitásukat mindvégig megőrzik. Csak így leszünk képesek szembenézni azokkal a gyengéinkkel, melyeket a társunk segítségével fedeztünk fel, csak így találhatunk egymásra kozmikus tudattal és szellemi nyitottsággal. Csak így derül ki, mennyire izgalmas és gazdagító lehet egy társkapcsolat.”

Kurt Tepperwein: A szellemi törvények

és egy másik, nagyon fontos dolog egy másik idézetből:

Sok szeretettel mára.
„Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak rongybábú vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám.
Talán nem én mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok.
Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek.
Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk.
Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak. Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is.
A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, hogy az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést! Szárnyakat adnék egy kisgyermeknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni.
Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön.
Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül, hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik. Megtanultam, hogy amikor az újszülött először szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt.
Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni.
Mindig mond azt amit érzel, és tedd azt amire gondolsz. Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek. Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked: „szeretlek”, és nem tenném hozzá ostobán, hogy „hiszen tudod”. Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyünk dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van hátra nekünk, szeretném elmondani neked, hogy mennyire szeretlek, és hogy soha nem felejtelek el.
Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha soha ne jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést.
Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mond a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket, és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mond nekik, „sajnálom”, „bocsáss meg”, „kérlek”, „köszönöm”, és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz. Senki se fog rád emlékezni a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erőt, bölcsességet, hogy kifejezhesd őket. Mutasd ki barátaidnak és szereteteidnek, mennyire fontosak neked!”

írta: Karsay István

Színház és dimenzióváltás



Színház az egész világ,
És színész benne minden férfi és nő:
Fellép, s lelép: s mindenkit sok szerep vár
Életében, melynek hét felvonása
A hét kor. Első a kisded, aki
Dajkája karján öklendezik és sír.
Aztán jön a pityergő, hajnalarcú,
Táskás nebuló: csigamódra és
Kelletlen mászik iskolába. Mint a
Kemence, sóhajt a szerelmes, és
Bús dalt zeng kedvese szemöldökéről.
Jön a párduc-szakállú katona:
Cifra szitkok, kényes becsület és
Robbanó düh: a buborék hírért
Ágyúk torkába bú. És jön a bíró:
Kappanon hízott, kerek potroh és
Szigorú szem és jól ápolt szakáll:
Bölcseket mond, lapos közhelyeket,
S így játssza szerepét. A hatodik kor
Papucsos és cingár figura lesz:
Orrán ókula, az övében erszény,
Aszott combjain tágan lötyög a
Jól ápolt ficsúr-nadrág; férfihangja
Gyerekessé kezd visszavékonyodni,
Sípol, fütyül. A végső jelenet,
Mely e fura s gazdag mesét lezárja,
Megint gyermekség, teljes feledés,
Se fog, se szem, se íny tönkremenés!

Shakespeare:
Ahogy tetszik. II. felvonás 7. szín.
Szabó Lőrinc fordítása



Eszembe jutott, hogy egy nagyon jó példával lehet érzékeltetni az elkövetkezendő sorsunkat.
Illúzió világba élünk, az egész élet színház, mi vagyunk a szereplők benne, mi rendezzük egy részben, Isten a néző.

De komolyabban nézve, sok ember sajnos azonosítja magát a színházi szereppel, és számára csak a színpad létezik, azt hiszi, hogy a színpadon kívül nincs élet. Pedig egy – egy életre kapunk egy szerepet, ezt a szerepet kell játszani, van szabad akaratunk, ami azért kicsi lehetőségeket ad, mert a szerepe a lényeg, amit játszani kell, egy karmikus darabot. Persze ez azokra nem vonatkozik, akik vállalásból jönnek le, ők a „beugró” színészek, és ők nagyon jól tudják, hogy mi a szerepük. Lehet szabadabban játszani, lehet kisebb változtatásokat létrehozni, lehet rögtönözni, kicsit eltérni a szereptől, de komolyabb eltérés esetén jön a „Rendező” figyelmeztetése, azaz véletlen találkozások, balesetek, figyelmeztetések.
Ha valaki teljesen eltér a szereptől azt „leveszik” a színpadról, és egy újabb szerepet kap egy másik darabban másik alkalommal.

Sokan félnek a változásoktól, pedig nincs mitől félni. A színházat felújítják teljesen, egy ideig nem lesz előadás. A színház pontos felújítási idejét nem lehet tudni, csak sejteni, ezt az egyik FŐ rendező mondta, akit Jézusnak hívnak. De előre figyelmeztetet mindenkit a felújításra.

Miután Ő nemcsak rendező, hanem személyzeti kérdésekkel is foglalkozik a színházban, azt is elmondta, hogy sokan a viselkedésük miatt mert renitensek, figyelmetlenek, nem kapnak új szerepet a színházban, pedig sok figyelmeztetést kaptak már erről, őket száműzik a színházból, egy ideig munkanélküliek lesznek, majd egy vidéki egyszerűbb színházban kapnak fellépési lehetőséget, ha bizonyították érettségüket arra, hogy képesek lesznek újból játszani. Sajnos ezek évmilliókban mérhető idők lesznek, addigra felépül számukra az új színház is.

A színházat teljesen felújítják, új darab lesz, nagyon sok színészt újra fognak alkalmazni a Globe (Föld) nevű színházban, ők a mostani szerepeik szerint méltóak lesznek rá.
Sok színész pedig lehetőséget kap egy másik színházba történő szerepre, egy sokkal komolyabb színházban, itt már nagyon komoly darabokat játszanak, de sajnos ők kevesen lesznek.

Rettegnek páran a színház felújításától, hogy tönkremegy, elpusztul, összedől, pedig nincs mitől félni, az új színház sokkal gyönyörűbb lesz, tisztább, a sok rossz színészt kidobják, és béke, nyugalom lesz a felújítás után. Csodálatos élet kezdődik a színpadon, most a vígjátékok időszaka fog jönni, a drámai darabokat eladták azoknak a színházaknak ahol majd azok fognak játszani, akiket eltanácsoltak a Globe színháztól!

Kedves Barátaim, nincs mitől félni, a színházra nagyon ráfér a felújítás, nagyon roskadozik már, pár millió év alatt párszor volt csak festve, de most alapjaiban lesznek elvégezve a munkák.
Sajnos sokan akik nem értik a felújítás lényegét rossz híreket terjesztenek az építkezés kezdetéről, pedig még a nagy ÉPITÉSZ se tudja, hogy mikor fogja pontosan kezdeni, hiszen az függ a színészek szerepjátékától, megvárja, míg sokan (kegyelemből) eljátsszák a búcsújátékukat, mert ezzel még változtathatnak a helyzetükön, és lehet, hogy meghosszabbítják a szerződésüket. Sajnos sokan a gondolataikkal terveznek előre időpontokat az építkezésről, de sajnos ezzel csak azt érik el, hogy elkezd hullni a vakolat hamarabb, nehezebb lesz a meglévő szerepjáték, de a felújítás kezdeti időpontján ez semmit se változtat.

Mindenkinek úgy kellene most szerepelni a színházban, hogy ez életük nagy búcsújátéka, egy vizsgadarab, melynek nagy a tétje. Nem tudjuk, hogy mikor kezdődik el a nagy munka a színházban, így minden pillanatot ki kell használni a tisztességes játékra. A mostani játékban van egy közös kulcsszó, amit nagyon könnyű megtanulni, bár játszani azért nehezebb, és ezt SZERETETNEK hívják, és minden színésznek ezt meg kell tanulnia és eljátszani.




A színpadon folyamatosan változnak a színészek, mindig másokkal játszunk, bár vannak állandó partnereink is, néha régi ismerősök is előkerülnek és fellépnek, sőt találkozunk olyan színészekkel is, akikkel egy másik darabban játszottunk, és nem szerettünk egymással szerepelni, de most a rendező úgy állította össze a darabot, hogy testvért, szerelmespárt, családtagokat kell játszani, és sok múlik ettől a szereptől!

Nagy játék ez, az ÉLET színpada, ahol komoly a tét, de nagy illúziójáték az egész, aminek nagyon komoly a tétje magasabb szinten. Kegyelem sokak számára, hogy részt vehetnek a játékban, mert sokan még olyan helyzetben vannak, hogy csak színi tanodába járnak, és még nem kaptak lehetőséget arra, hogy felléphessenek a színházban!

De az Új Színház szeretettel vár mindenkit, mindenkit, aki szeretné a szeretetet eljátszani, gyakorolni újabb és újabb darabokban.

Én nagyon örülnék, hogy mindenkivel, aki ezeket s sorokat elolvassa, játszathatnék az új színházban! Szerintem mi írjunk egy nagyon jó darabot, amiben van jóság, szeretet, béke, öröm!

Írta:

Karsay István

Szívem és lelkem felét kölcsönvették.
A szellemi vezetés így látta jónak,
felemelkedésünk kulcsa
kettőnk szenvedésének és az ezzel
járó megvilágosodás a célja.
A szellemi döntésre nincs rálátásunk,
de tudjuk, hogy minden értünk történik,
egy magasabb cél érdekében,
egy magasabb szféra eléréshez.
Szellemem egy része áldozatként születet hozzám,
hogy szenvedésével kiemeljen a körforgásból,
véget vessen az örökös szamszara átéléséből,
és vérével kiemeljen a fizikai sík gyötrelmeiből.
Közös szenvedésünk célja,
egybe forrasztani a szétszakadt lelkünket – szellemünket,
a fájdalom, a vér és a Halál
így tudja elérni célját, segíteni minket!
Vár már minket egy szép bolygó,
családi élet és gyerekek,
ahol örök boldogság van és béke,
és kegyelemből együtt leszünk pár életet.
Ha minden próbán átmegyünk,
akkor nem kell többet várni a másikra,
egyesül az adó és elfogadó rész,
és szikraként örökre együtt él!

Írta: Karsay István
Budapest, 2012-02-21

Kedves Barátaim!

A mostani tengerrengés – szökőár katasztrófa nagyon megrázta a világot, a halottak száma a legnagyobb az újkori katasztrófák között.
De vajon véletlen? Azt már régóta tudjuk, hogy véletlenek nincsenek.
Én magam szellemtannal foglalkozok, és sok közlést tanulmányozok, amik a szellemvilágból érkeznek segítésünk céljából.

A következő üzenet nagyon érdekes és fontos a számunkra:

Elhangzott a Clevelandi Szellemkutatók Társasága 1996. május. 9.-i ülésén Zita médium útján. (részlet…)

„Mivel a földön több a rossz, mint a jó, ezért az elmúlt évezredek alatt elkövetett sok bűn és gonoszság felgyülemlett és hat a világra, és így a világ elindult a lejtőn.
Az emberek süketek és vakok a szellemei dolgokkal szemben és nem érzékelik a magasabb világok szellemi sugallatait, aminek segítségével vissza lehetne tartani, meg lehetne menteni a mélységbe, a szakadékba való zuhanástól. A mának élnek és a mát kívánják minden lehetőségével együtt kihasználni a maguk részére.”

„Pedig a természetvilág megrendülőben van!

„Nem a hatalmas, teremtő Isten szándéka és akarata ez, hanem az ember hozza magára a bűneivel, nemtörődömségével, közönyösségével.
Tehát a természeti erők haragossá és indulatossá váltak, mert híven tükrözik vissza az emberek haragosságát, gyűlölködését, és mindazokat a megtorló szándékokat, amelyek az emberek lelkében élnek.
Tehát mivel a szeretet az összetartó erő, amikor a szeretet beszennyesedik az indulatokkal, önzéssel és erőszakkal, akkor nincs többé ez az összetartó erő, és ennek következtében rendülnek meg a természeti erők!

Az óceánok óriási erőket tartalmaznak, napos szép időben kellemes pihenést és kikapcsolódást nyújtanak. De lent a mélyben azok az ellentétes erők más jelen vannak és forronganak. Ezek a forrongások hozzák majd létre azokat a katasztrófákat, amelyek a természettörvény többi erőinek megrendüléséhez vezetnek.
A világnak nem lesz egyetlen pontja sem, ahova elbújhatnának az emberek. Az Isten akaratával és Isten törvényét sárba taposó embereknek a legmélyebbre épített bunkerjai sem adnak semmiféle menedéket! Nem lesz hova elmeneküljenek!”

(Saját megjegyzés: az Énok –kulcsok, mely írás az 1960-as években keletkezett már leírta, hogy a Föld mélyéből fog kiindulni a katasztrófa, és nem lesz hova elbújni. A Föld köpenye szinte ki fog fordulni magából. Tűz fogja elpusztítani a Földet
Az energia megmaradás törvénye miatt az emberek negatív gondolatai helyet keresnek magukban, és a természeti erőkben lecsapódnak!)

„Az óceánok vize, az óceánok ereje, az óceánok mélye lesz az emberek katasztrófáinak az elindítója, illetve maga az ember volt az elindítója a maga katasztrófájának.
Mert miként más katasztrófák előtt a hosszútűrő Isten bizonyos korszakokig várt, hogy az emberek megjavuljanak – így mondja az Írás – az emberek nem javultak meg, és ennek következményeként érték őket a katasztrófák.

A teremtő isten tűrésének ez a mostani korszaka a leghosszabb ideje az első hold kidobatása óta tart. Amikor ennek a tűrésnek vége lesz, és a természeti erők megrendülnek, már nemcsak bizonyos embercsoportokat fog érinteni, nemcsak bizonyos földrészek elsüllyedését fogja eredményezni, hanem az egész föld tűzzé fog válni!
Az erők tömörülnek, osztályozódnak. Ezekben az erőtömörülésekben különböző érzések, vágyak égnek, amelyek el nem éghetnek, de égnek mindaddig, amíg le nem választtatik a salak az aranyról, amíg el nem választatnak a „kecskék a juhoktól”. Azaz az ellenszegülő szellemek és ellentétes erők tűzkarikában kidobatnak.
Az erők szétválasztása már napjaitokban folyamatban van. A „kecskék a juhoktól” való elkülönülése nemcsak a mi részünkre, hanem a látó ember számára is láthatóvá vált.
Ezzel egyidőben – tehát nem később: pár tíz év múlva a jelenben – elkülönül az anyagban is az, ami érték, tehát amiben olyan érzések és vágyak foglaltatnak, amelyek megmaradhatnak az új Föld gerincének, azoktól, amelyek innen ki kell, hogy dobassanak.

Ezek az elkülönülések az óceánok vizében, a tűzhányók mélyében, a különböző hegyvonulatok mélységeiben, a síkságok fertőzött talajaiban, a légköri elektromosság különböző formáiban már történnek.
Ezek az elkülönülések lassan bontakoznak ki!
(Megjegyzés: de egyszerre fognak majd hirtelen katasztrofálisan hatni).

Az ember megnyitotta azokat az ajtókat a természetvilágban, amelyeken keresztül előjönnek azok a félelmetes és veszedelmes dolgok, amiket nem képes többé megfékezni!

Mint a tűzzel játszó gyermek, azt hiszi, hogy képes akármelyik pillanatban azokat megállítani; hogy mindazt, amit az atomkutatás és az atomrobbantások terén cselekszik, büntetlenül megteheti. Azt hiszi, hogy az atomtudósok valami hatalmasat alkottak, előbbre vitték az emberiséget, holott óriási veszélynek tették ki a Földeteket.”

„Krisztus második eljövetelének idejét senki, még az ég angyalai sem tudják.
DE amilyen a világ helyzete, ahogyan a természeti erők csoportosulnak, ahogyan az ember lázadása egyre nagyobb és nagyobb a teremtő Istennel szemben, már mutatja, hogy az idő közel van!
És megmutatja majd mindabban, ahogyan elszárad, kiég az a növényzet, ami az embernek és állatnak táplálékul szolgálna.
És ezt a tudomány minden ismerete ellenére sem lesz képes megállítani! „

„
MI a beérkezésetekért dolgozunk! A Föld minden lakójáért. Azokon dolgozunk, hogy minél több legyen azoknak a száma, akik értenek az Írásokból, akiknek a lelke, mint egy szivacs magába szívja figyelmeztetéseinket; akik értékelni képesek a veszélyt; akik össze tudnak olvadni azokkal, akik bár mások, mint ők, de akik Krisztusban testvérek.
Azokért fáradozunk, akik érzékelik, hogy most van itt az idő és alkalom, és ezt most kell felhasználni arra, hogy a rossz természeti erőket legyőzve a megmentettek közé kerüljenek.
Ezekben az időkben semmiképpen sem Isten akarata érvényesül a Földön, hanem minden ember elrontott bűnös természete szerint alakul.
Mivel a földi élet ezekben a korszakokban leginkább a bűn útján járóknak kedvez, ezért e korszak befejezésére az emberiség kétharmad része a külső sötétségbe kerül, de az egyharmad részben sem biztos, hogy mindenki megmenekül!
Csakis azok menekülhetnek meg, akik mint „maradékok” hittek Isten beszédének, hittek Krisztusban, hittek a Szentlélek kijelentéseinek; hittek az örök jó győzelmének és ez a hitük szilárd marad az utolsó pillanatokig!
Az átalakulás pillanata úgy fog eljönni, mint a lopó, amikor senki sem gondol rá! Amikor a pillanat elérkezik, minden megáll: akkor minden az igazság törvénye szerint minősítetik:
akik hűek voltak az igazsághoz felemelkednek, a többiek padig a salakkal együtt borzalmas kínok, gyötrelmek, félelmek között alásüllyednek.”



Ezek a szellemi üzenetek lehetnek általánosak is, de lehetnek célratörők, mert a MI megsegítésünket szolgálják.
Az igazság a vallások felett áll, ezt régóta tudjuk, de azt is, hogy a Teremtő, és Jézus létezése valós, ezt minden irányzat elismeri földrésztől függetlenül.
A szellemi közlések az igazságtartalma és a világ minden táján egy forma, mert azonos forrásból táplálkoznak a médiumok és a szellemi segítők!
És érdemes odafigyelni minden üzenetre, gondolatra!

Szeretettel:



Karsay István


2015.január

Pál apostol Efezusi levele. részlet
(Az anyagot a Szellemtani Közleményekből szemléztem.)

“Amikor a levél a negyedik parancsolatra utal, felhívja a figyelmet: „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy jó legyen dolgod, és hosszú életű légy a Földön.”

Már Noé történetében meg van írva: Noé bortól megrészegedve sátrában ruhátlanul alszik. A középső fiú meglátja és értesíti fivéreit. Azok takarókkal, háttal mennek be a sátorba, hogy meg ne lássák apjuk mezítelenségét, vagyis azt a gyengeséget, mely az apát fiai előtt lemezteleníti. Gyermekek nem válhatnak szüleik bírájává, mert az a titok és az az áldozat, mellyel életet adnak gyermekeiknek, mindenkor tiszteletre kötelezi őket. Tiszteletre nagyszüleik, elődeik, őseik iránt, hogy nemzetségeken át bírják örökségül azt a földet, mely legalkalmasabb talaj feladataik, rendeltetésük betöltésére.

„Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek, le ne menjen a Nap a ti haragotokkal.” A békességet hordozó léleknek ugyan már nincsenek indulatkitörései, pláne haragvó érzései, de nem a kirobbanó harag a bűn, hanem az, amit mögötte hordoz az ember. Vétkezni azokkal a gondolatokkal és szavakkal lehet, amelyek elfojtottan, ki nem mondottan, (vagy akár kimondottan) méltatlan, igazságtalan, irigykedő, féltékenykedő, kicsinyes, önző engesztelhetetlenséggel ülnek meg a lélekben. Ezért mondja az apostol: „Le ne menjen a Nap a ti haragotokkal!” Lehet egy haragkitörés olyan, mint a nyári vihar, lezúdul, dörög és villámlik. A zápor felpaskol és elmos nemszeretem érzéseket. Ha utána kitisztul az ég és kitisztul a lélek, még volt is jótékony hatása.

szemlézte: Kuklis Magda”

Saját megjegyzésem:

Sok szülő nem felel meg annak a szerepnek, amit be kellene töltenie, ilyenkor mások veszik át a családban vagy a rokonságban a szerepüket.
De... sokan panaszkodnak a szülőkre, pedig nincs is rálátásuk, hogy mi miért történik, és lehet, hogy a szülő tökéletesen játssza a neki szánt szerepet!
Erre ad a “levél” egy csodálatos magyarázatot!!

Megbocsátás tanításaim:

https://www.youtube.com/watch?v=Nhko7nA0MQY&t=10s

https://www.youtube.com/watch?v=5G2kOE5DdkQ


írta: Karsay István

Tanítás a migránshelyzet alakulásáról mediális segítséggel.

Én álltában nem személyes segítség miatt kapok üzenetet, tanítást a másik világtól, hanem csoportoknak, egyszerre több embernek, persze vannak kivételek, de... ezek erősítik a szabályt.
2017 karácsony és szilveszter közötti időszakban világítottak rá sok dologra ami aránylag rövidtávú történésekről szólnak, ami pár év, és persze van hosszú távú is, d ezekről már pár videómban beszéltem részletesen, de most még részletesebben fogok erről pár mondatot mondani. Nem mondom, hogy ennek sokan örülni fognak...
A tanítás leadásával ezért vártam majdnem 3 hetet és ezért elnézést kérek, de sikerült megfertőződnöm a mostani vírusok valamelyikével - vagy vegyesen többel is - és így január elején kizártam magam a normális emberi életvitelből, és főleg ágyban töltöttem az időm nagy részét. De most már teljesen a topon vagyok!
Migráns áradat nagy része emberi gyarlóság miatt jött létre, anyagi megfontolásból (munkaerő), de néha ez egyezik a magasabb szellemi tervezéssel is.

Az atlantiszi itt maradt nemzedék - akik mi vagyunk - ideje lejárt. Aki olvassa rendszeresen a hírlevelem, az ezt látja minden hírlevelem oldalának alján lábjegyzetként:
Ne feledd: Te az utolsók körébe tartozol a meghívottaknak, akiket az út szélén szedtek össze!”
Lejárt egy szellemcsoport ideje, a szellemcsoport itt maradt tagjai már sok "vizsgán" részt vettek, és most éljük az utolsó vizsgaidőszakot. A bevándorló népeknek ugyan úgy szükségük van a fejlődésre - és itt főleg a lelkekről beszélek, aki rendszeresen tanulni visszaszületnek a fizikai síkra.

Mondhatnám, hogy "helycserés támadás folyik", de lesznek még sokan,akik majd a megtisztult és átalakult Földön fogják folytatni szellemi tanulmányaikat mondjuk pár száz év múlva, ezekről az időkről most nem beszélek külön, ezt elmondtam a videó tanításaimban a youtuben, még a Föld fizikai változásairól is beszélek.
De a rövid lényeg az, hogy például Európában addigra - 2300 körül - már egy kevert faj fog kialakulni, egy érdekes bőrszínnel, ami ötvözi a kínai - arab . néger - és a fehér faj külső jegyeit.
Most azért térjünk vissza rövidebb intervallumra. Mondjuk az se véletlen, hogy ma hajnalban jutottam al az írás elkészítéséhez, mert tegnap este olyan információk kerültek a híreken keresztül a birtokomba, amik visszaigazolják a kapott három héttel ezelőtti mediális információimat, de erről nemsokára beszélek.
Nézzük akkor, hogy mi fog történni - a tudásom szerint.
A migráns helyezett annyira kicsúszik az államok vezetésének a kezéből, hogy tarthatatlan lesz az állapot!
Most utalok az esti riportra, ahol elmondják, hogy a nagy európai fölvárásokban már olyan területek alakultak ki, ahova se a rendőrök, tűzoltók, mentősök nem mernek bemenni, elkerülik őket, mert élve onnan már nem jönnek ki, nem tudnak rendet tartani.
Most szilveszterkor biztonsági zónákat alakítottak ki az ünneplő tömegnek, mondhatnánk úgyis hogy, hogy minden más zóna már nem biztonságos!

Ne mernek lépni a kormányok vezetései tartva a politikai visszhangtól, és ezért egy idő után a nép fogja az adott országokban a kezébe venni a védekezést, szabadcsapatok fognak alakulni, első időben az éj leple alatt, majd később nyíltan háborúzni fognak az adott területen, komoly összecsapások lesznek, melyek majd kiteljesednek teljes polgárháborús övezetté, és elszabadul a pokol! Addigra az államok vezetései is megpróbálnak beavatkozni, de a saját civil lakosságuk védelme érdekében korlátozott lesz a lehetőségük, sőt a rendfenntartó erők is menekülni dognak bizonyos helyeken.
Svédország, Németország, majd Franciaország lesznek az első áldozatok, Anglia sokáig biztonságban lesz. Közben létre fogják hozni az Európai Egyesült államokat is, megjegyzem erről Eszter médium beszélt régebben:.
Eszter médium közlése 1916-ból, amikor elmondta, hogy 1941-ben kitör a második világháború, és megjósolta annak a végét is.

Íme még egy részlet Eszter médium látomásából. A látomás dátuma 1945, még tart a második világháború!
„Egy nagy térkép van kiterítve előttem, rajta, főleg az egész Szovjetunió látszik. Egyszerre csak elmozdul a térkép, rázkódni kezd, és hullanak szét, válnak le az egyes tagországok. Majd kialakulni látom az Európai Egyesült Államokat, benne Magyarországot”

Eszter médium 1935. július 13.-i látomása a Utolsó ítélet” című Névtelen Szellem nyilatkozatról:

„Úgy látom, hogy még ez a század, és még kb. egy harmad rész, vagyis mostantól számított kb. 100 esztendő: és be fog következni a vég” (2035)

Az idő azét halad, az események drasztikusan felgyorsulnak. Sokig biztonságban lesznek a volt szocialista államok, mert nem letelepedési cél egyenlőre a területük, de sajnos egyszer ezeket az országokat is utoléri a végzete, de itt nem rövidtávú történésekről kel beszélnünk, hanem több tíz vagy esetleg száz évről, bár ez utóbbinak kisebb az esélye.
Fordulni fog a helyzet, és a keleti országokba fognak sokan menekülni! Említetem régebben egy másik mediális közlés kapcsán, hogy Kína lesz a világ kereskedelmi központja, minden gazdaságilag is átváltozik az új helyzethez igazodva, és a múltszázad eleji mediális közlés mára kezd megvalósulni!

A európai polgárháborúba szinte észrevétlenül fogunk belecsúszni, egyik napról a másikra!
Ez komoly gazdasági összeomlással is fog járni, éhezéssel, betegséggel, komoly ellenőrizhetetlen járványokkal, ami felett elveszítjük majd a felügyeletet. Olyan betegségek kerülnek elő, amiről azt hittük, hogy már nem létezik, kolera, himlő stb...
Megjegyzem kevesen tudják, hogy a spanyolnáthának annak idején - aminek semmi köze nem volt Spanyolországhoz - több áldozata volt, mint a két világháborúban összesen meghalt áldozatoknak.

Most térjünk ki a vallásra!
Jelenleg a világon az iszlám a legnagyobb vallás számszakilag, vannak országok, ahol a mai napig üldözik a keresztény vallásokat, Kínában például sok keresztény vallás titokban tartja az összejöveteleit.
A keleti országokban is sok helyen bátorság volt a keresztény vallást gyakorolni.
Nem akarok senki lelkébe taposni, de a európai kultúrában, és itt beértem Magyarországot is, rengeteg az ál keresztény, aki csak nevében keresztény, eljár megszokásból vagy kötelezettségből templomba, de igazi valóságtartalma érzéseinek nincsen, a Jézus Törvények betartásáról nem is akar hallani vagy csak felületesen.
Ők lesznek az első "júdások", illetve már ők azok, mert a migránsok által gyakorolt iszlámnak már sok országban behódoltak, részben félelemből, részben politikai célzattal, keresztek leszedése templomokról, karácsonyi ünnepségek nevének megváltoztatása fény ünnepre és hosszú a sor.

Pápa ugyanúgy alá fogja rendelni a kereszténységet részben félelmében az iszlámnak, mely teljesen teret fog nyerni nagyon sok időre, és most fog majd kezdődni a másik igazi keresztény üldözés, mely kiteljesedik majd a polgárháború céljaiban is, újabb indok lesz az öldöklésre, az atlantiszi népcsoport munkájának teljes lezárásának.

Fontos dolog: nem lesz világvége, Korszakváltás lesz , szellemi csoportok (Népcsoportok) átrendeződése, átalakulása, elmenetele egy másik síkra, bolygóra, és ez a föld fizikai átalakulásával is fog járni, mely napi szinten egyre erősebb a katasztrófákban, hiszem minden átalakulás fájdalommal jár és törvényszerűen szenvedéssel.
Ez az átalakulás15 - 20 éven belül annyira látványos lesz, hogy szinte mindenki valamilyen szinten szenvedő alanya lesz, ha nem máshogy de érintve lesz valamelyik ismerőse, rokona által.

A tanításom végére azért mondok segítséget is, és jó dolgokat!

Örüljünk minden pillanatnak, amit békében, szeretetben a barátinkkal, családunkkal tölthetünk.
Gyönyörködjünk a természetben amíg lehet, kiránduljunk olvadjunk össze vele.
Ismerjük fel újra s szépségeit amit sokan csak fotelból és képernyőről ismernek.
Merjük kimondani érzéseinek, nem tudjuk, hogy meddig lesz rá lehetőségünk, és itt arra is gondolok, akinek el lehetne ezt mondani!
Ismerjük fel, hogy minden egy egység, amit másnak okozok jót vagy rosszat, azt magammal cselekszem meg!

Ne felejtsük el a szerelmes szavakat, érzéseket, a kérlek - bocsáss meg és hasonló kifejezések használatát.
Bármi történjen is velünk hitünk maradjon töretlen, hiszem minden a MI érdekünkben történik még akkor is, ha az adott helyzetben ez rossznak érezzük - ezt sajnos én napi szinten átélem, bármilyen furcsa. A szobámban egy csodálatos lány él, a két lábon járó SZERETET, Ő a feleségem akiről még én is példát vehetnék. A szomszédomban (a közvetlen szomszédom ) a két lábón járó gonoszság, a szemeiből, tetteiből árad a gyűlölet, ölni akarás és tönkre szeretné tenni az életünket. Ellene a legjobb fegyver a türelem és a szeretet és a megbocsátás. Lehet gyakorolnom és van mit bőven!

De.. mindenkinek megvan a saját "keresztje" a maga spirituális szintjén, és ezt már sokan felismerik.

Ha betartjuk a Jézusi Törvényeket, és a legfontosabbat a szeretet törvényét semmi baj nem érhet minket hosszútávon, és itt már a szellemi életre is gondolok.
"Aki érettem elveszti az életét annak örök életet adok"
"Minden emberrel cselekedd meg amit szeretnél, hogy veled cselekedjenek meg"
A szeretet mellett kiemelem a másik legfontosabb szellemi törvényt,a megbocsátás erejét.
Hiszem egyik legnagyobb tanítás volt erre, hogy Jézus a kereszten megbocsátást kért a hóhérjai számára!

Gondolkozzunk pozitívan, próbáljunk meg rálátni a velünk történtekre, fogadjuk el amin nem tudunk változtatni, változtassunk amin csak tudunk, és ismerjük fel a kettő közötti különbséget!

Szeretettel:

Karsay István
Budapest, 2018. január 15. hajnali órák.

Mediális úton kapott Szellemi tanítás az imáról.

Kaptam egy nagyon érdekes és fontos levelet:

"Szia István! Mi a véleményed Dascalos - Gnózis című könyvéből idézett állítólag János evangélistától kapott Miatyánk ima forma fent elküldött "És légy velünk a kísértésben" részéhez és annak további teljes második versszakához. Az eredeti részek kapcsán nem értem, hogy ISTEN miért vinne minket kísértésbe, hisz nem Ő kísértő, és erre nekem a szellemi magyarázatok sem adnak megnyugtató választ. "És ne vigy minket a kísértésbe" (Máté 6:9), engedd, hogy a mi szellemünk nyerjen folyton annyi erőt, mellyel képes legyen bevonulni a maga tulajdonképpeni szférájába, nehogy meghódoljon az érzékeknek s ezek által kiragadtassa magát a saját szférájából s így bolyongni legyen kénytelen a látszatnak, a csalódásnak, az ellentétnek világában, s a maga céljától az örök élettől eltereltessék a halálba s az időleges elváltozásokba! (Antal írómédium útján); "És ne vígy minket a kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól". (Lukács 11:2) Ezt ne úgy fogjátok fel, mintha Isten a ti kérésiekre elengedne nektek minden kísértést, mert ez igazságtalanság volna Istentől és nem szolgálna a ti üdvötökre, minthogy épp a kísértés eszköz a ti erőitek gyakorlására és megacélozására, szellemetek haladásának elősegítésére. Ezen szavakkal könyörögjetek ellenálló erőért a benneteket érő kísértésekkel szemben, ezek által kell, hogy ébredjetek, s óvakodjatok, nehogy könnyelműen azoknak nekik rohanjatok. Ebben a kérelemben van kifejezve a ti saját gyengeségetek alázatos beismerése, és az a könyörgésetek, hogy felismerhessétek a szellemetek előtt egymást keresztező összes tévutakat, hogy ezeket kikerülhessétek, - és ha azokat kikerültétek, akkor megszabadultatok a gonosztól! (Erzsébet írómédium útján). Fentiek miatt nekem "És légy velünk a kísértésben", vagy a Makk István féle "Szabadíts meg a gonosztól, hogy ne vigyen minket kísértésbe." változatok meggyőzőbben tűnnek. Szerinted így is elmondható ez az ima, anélkül, hogy megsérteném vele a szellemi mondanivalóját?

Válaszom:

Szia, összetett de egyszerű a válasz erre....

Kezdjük az összetett részével.

Kétfajta kísértés van, egyik a sötét erő próbálkozása, másik egy olyan próba, amit a szellemvilágtól kapsz, ha átmentél egy feladaton, akkor abból próbát kell tenni, hogy valóban sikerült mondjuk azt a rossz tulajdonságodat legyőzni.

Gyakorlatilag ez is kísértés, de a jó oldal "vizsgafeladata", de megkülönböztetni nem lehet, hogy honnan jön!

Na, ezért vannak a keveredések az imákba, de elárulom neked, hogy mindegyiket lehet mondani!

Hogy miért?

Pont a te hajnali kérdésed kapcsán elmondták nekem a szellemvilág tanítói, hogy amikor te leülsz imádkozni,és a gondolatodban már benne van, hogy a Mennyi Atyához akarsz imádkozni, te már abban a pillanatban elküldted energia formájában a benned lévő szeretetet az Atya irányba, Ő ezt akkor érzékeli (és a szellemi vezetők), és azzal, hogy az imád magadban vagy kimondva megerősíted, ez csak egy kisebb "akarat - pecsét" - megerősítés - az egész "szertartáson"!

Ha a gondolatodban naponta reggel - este (napközben) az Atyára gondolsz szeretettel, az felér egy kisebb imával....

Egy részlet a Hegyibeszéd csodálatos tanításából:

"És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, a kik a gyülekezetekben és az utcák szegletein fennállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.
És mikor imádkoztok, ne legyetek sokbeszédűek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg.
Ne legyetek hát ezekhez hasonlók; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle"

Nekem ez a legszebb imám:

"Drága Jézusom, köszönöm, hogy meghaltál értem a kereszten!
Befogadlak, mint Uramat, Megváltómat.
Kinyitom előtted életem kapuját, és kérlek, irányítsd úgy az életem, Ahogyan azt Te szeretnéd! Ámen."

Amúgy régebben a 23. zsoltárt mondták a középkorban szinte állandóan, később jött be a Miatyánk fő imának a templomokba és a köztudatba.

A 23. zsoltár szellemi magyarázata Karsay István https://www.youtube.com/watch?v=2GJ-EyimXrI&feature=youtu.be


Nagyon örülök a kérdésednek, mert erre én is most kaptam meg a pontos választ tanulásként!

Látod, ezért szeretek hajnalban kelni, ekkor mér tökéletes a kapcsolatom a másik világgal, mondhatnám teljesen állandóan mellettem vannak ilyenkor..

Leveledet félretettem, feltettem a tanításokat, közben kaptam a friss üzeneteket és a választ a te kérdésedre...

Köszönöm a kérdésed!

szeretettel.

Karsay István

Budapest, 2019. húsvét

Michael Quist imája
https://www.youtube.com/watch?v=pVJF2RPSSl8&feature=youtu.be

Nagyon régen, 1994 évében hallottam a Turáni átokról, ami újszerű és érdekes volt a számomra.
Nemrég a kezembe került egy könyv, és abból egy érdekes idézet:


„Hogy igaz-e a most következő történet, talán sosem fogjuk megtudni,
mindenesetre nagyon érdekes és elgondolkoztató.
Az Úr 996. esztendejének augusztus havában, valahol a
Kárpát-medencében 1000 fekete sámán gyűlt össze egész Eurázsiából egy
találkozóra. Ekkorra egyértelművé lett a régi hit képviselői számára, hogy
uralmuk leáldozóban van. Géza nagyfejedelem megszegve a vérszerződést
fölvette a keresztény hitet és a magyar törzseket egységes állammá
kovácsolva megkezdte egy keresztény Magyarország építését. Fia, Vajk szintén
az új tanoknak megfelelően nevelkedett, és a sámánok számára nyilvánvalóvá
vált, hogy amennyiben o kerül a trónra apja halála után, a hagyományos
hitnek végleg befellegzik.
A sámánok ezért, felhasználva mágikus képességeiket a sötét oldal
szolgálatában, örök időkre szóló átkot mondtak ki az egész magyarságra,
melynek egyik pontja így hangzott.: "Nehezen tanulj és könnyen felejts!"
Mindössze száz fehér sámán akadt akkoriban az egész kontinensen,
akik megpróbáltak szembeszállni ezzel a rontással. Mivel az átok
megszüntetéséhez nem voltak elég erősek, inkább módosították azt. A turáni
átok hatását így sikerült ezer évre csökkenteniük.
Az átok határideje 1996. augusztus 18-án járt le. A magyarság
szellemi fejlődésében ezzel új fejezet kezdődött. Mivel a Föld szellemi
központja Tibetből áthelyeződött Magyarországra, az ide reinkarnálódott
tanítók és vezető lelkek mostantól még nagyobb hatásfokkal tudnak majd
dolgozni az egész emberiség tudatszintjének emelésén. Reménykedjünk benne,
hogy munkájuk sikerrel jár. Szükségünk van a segítségükre. "
(Frank Winking: Gondolatok a valóságról)

SAJÁT MEGJEGYZÉS:

Visszanézve a történelmet, sok mindennek lehet logikus magyarázata az ÁTOK,
mer sokszor logikátlan lépéseket tettek a magyarok a sok háborúban.

Valóban komoly belső háborúk, marakodások történtek a magyar nép múltjában!

A szóbeli elbeszélések szerint az Átoknak 1996-ban le kellett volna járnia.
Az, hogy az ÁTOK lejárt valóban 1996-ban azt már tudjuk, hogy nem igaz, mert az ÁTOK
vagy nem létezett ( és a sok viszályt, veszekedést a „véletlennek” tudjuk be, amiről azt tudjuk, hogy nem létezik), vagy elfogadjuk azt a tényt, hogy létezik, és ez magyarázatot ad a mostani politikai történésekre is.

A dátum nem törvényszerű, lehet 1003-1050 között bármikor, ami szerintem valószínűbb.
Ha ezer év, akkor az ÁTOK végén fejti ki a legnagyobb hatását, mielőtt elcsendesül, és ez okozhatja a legnagyobb csapást is, a magyar nép kettészakadását politikai (és sajnos emberi) értelemben is. Sajnos külföldön is két táborra szakadt a magyar nép és komoly viták vannak közöttük valós és valótlan sérelmekkel.
Most az, hogy melyik fél mennyire felelős ezért azt nincs kedvem taglalni, a feladat az, hogy magunkban békét teremtsünk, és ha a saját békénk megvan, akkor minden más kialakul körülöttünk szépen
Mi Magyarok különlegesek vagyunk, tudósaink világhírűek, mi adtuk a legtöbb Szentet az emberiségnek, és ezt is nagyon kevesen tudják.
Legyen béke a szívünkben, teremtsük meg ezt a körülöttünk lévő emberek lelkében is, és a szeretetet a legnagyobb átok sem tudja legyőzni, de a szeretet a legnagyobb átkot is semlegesíteni tudja!
Ha sikerül a krisztusi szeretetet magas szinten kisugározni, akkor képesek vagyunk a környezetünket, a környező országokat, és akár egyszer az egész világot szeretettel besugározni, és megváltoztatni!
Lassan újra itt a karácsony, a szeretet ünnepe, és minden lehetőség a MI kezünkben és szívünkben van!

Mindenkinek békés karácsonyt kívánok!




Szeretettel:



Karsay István





Csömör, 2003-11-26

Utolsó napok.

Edina barátom írt levelet, ami érdekes gondolatmenetet indított el bennem:
„Ezékiel könyve 4:6-ban, valamint a Mózes negyedik könyve 14:34-ben megszólaltatott profetikus nap-év elvre. „A napok száma szerint, a melyeken megkémleltétek a földet, (tudniillik negyven napon, egy-egy napért egy-egy esztendő), negyven esztendeig hordozzátok a ti hamisságotoknak büntetését, és megismeritek az én elfordulásomat.")
Tehát akkor ennek alapján 3 nap az 3 évnek felel.”

Hát igen, érdekes téma, mert el van terjedve mindenféle variáció, a legtöbb az arról szól, hogy vásároljunk be sok inni és enni valót a 3 napos sötétség miatt.
Én úgy vagyok vele, hogy 3 napot mindenki kibír étlen – szomjan, egy kis böjt nem árt senkinek, de ha a Bibliát vesszük alapul, akkor nagyon sok mindent be kellene vásárolnunk!
Önmagában ez reménytelen, mert vagy egy kút kell hozzá, vagy külön ellátás, mert konzervből nagyon sok kellene.
De Isten azt mondta, hogy „miért félünk a holnaptól?”, Ő gondoskodik rólunk.

Egy részlet a Hegyibeszédből:

„Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-e az élet hogy nem az eledel, és a test hogy nem az öltözet?
Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-e azoknál?
Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal?
Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak;
Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?
Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.
Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.
Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.”


Miután az emberiség nagy részének el kell fizikailag pusztulnia, a lélek kerül a megfelelő helyre, mindig az fog történni, ami a nagy TERV része.
Jobban járunk ha a mával foglalkozunk, és nem a holnappal, mert a ma fogja létrehozni a holnapot, a sorsunkat, és ezt pár konzerv nem fogja megváltoztatni!

És mi várhat még ránk? Idézek újra Edina leveléből:

„Nézd csak mit találtam, mit ír a Biblia az utolsó napokról, hogy mi lesz:
Péter 2. levele 3. fejezet 7. vers:
"A mostani egek és a föld pedig ugyanazon szó által megkímélve megmaradtak, hogy tűznek tartassanak fenn az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának napjára."
10. vers:
"....Az elemek égve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek."

Vagyis akkor tűz által fogunk meghalni, ahogy olvasom. Jó lesz! ”

Az Énok –kulcsokban is a föld mélyéről feltörő nagy tűzről van szó, a földkéreg szinte kifordul magából. Én mondjuk egy vízözönnek jobban örültem volna, mert jobb megfulladni, mint megégni, de sajnos nem kívánságműsor, nem valószínű, hogy az én véleményem számít ebben az esetben.
Érdekes, hogy nagy lehetőség a jégkorszak is, ami pont ellentéte a tűznek, hacsak a nagy tüzet majd a víz el nem oltja! 
Amúgy a vulkánok és napkitörések nagyon komoly veszélyeket rejtenek a számunkra.
Az energiák akkora erővel törhetnek a földre, így két oldalról is kaphatjuk, ami veszélyes lehet együttes hatásukban az emberiségre!

És ez kombinálhatjuk a vízszint emelkedésével!

Hát sok érdekesség fog még ránk várni. amúgy sokan készülnek a túlélésre, állami szinteken tárolnak magvakat az újrakezdéshez. A mai civilizált embernek nagy büntetés hirtelen visszakerülni egy őskorszakba, hiszen mi ismerjük a kényelmet, internetezünk.
A postagalambokat, postalovakat már megettük, minden áramról működik, a víztől kezdve a gázig, így egy komolyabb áramnélküliség pillanatok alatt katasztrófákba juttatják a világot.
Ideig - óráig el lehet viselni, de hosszútávon a mai civilizált emberiség belehalna a kényelem hiányába, a civilizálatlan népeknek nagyobb a túlélési lehetősége. De itt főleg most rólunk lesz szó, az itt maradt Atlantiszi nemzedékről.

Miután a korszakváltás (dimenzióváltás) lényege, hogy szétválassza a jó és rossz embereket, ezen nem lehet változtatni. A jó emberek ritkán élnek gazdagságban, így nekik nem sok esélyük lesz bevásárolni, így nagyobb esélyük lesz arra, hogy hamarabb meghalnak, de a halál úgyis utolér mindenkit, csak idő kérdése. Nagy kérdés, hogy ki jár jobban? Aki azonnal meghal egy globális katasztrófa után, majd átmegy az asztrálsíkra (Mennyország a mi számunkra), és onnan vissza inkarnálódik a megtisztult földre, vagy az, aki itt szenved nélkülözésben, halálfélelemtől rettegve, harcolva a napi fennmaradásért, és utoléri úgyis a halál.

Persze ezek csak előrevetések, találgatások, mert a pontos tervre nincs rálátásunk.
De aki bízik Istenben, elhiszi és betartja Jézus szavait, tanításait, annak nincs mitől félnie.


Írta: Karsay István

Állami ünnepségek katasztrófáinak szellemi magyarázata.


Kezdetnek vissza kell kanyarodnunk a 2006. augusztus 20-i tűzijáték halálos áldozattal járó katasztrófájához.
A katasztrófát mindenki ismeri, aki esetleg nem, annyi történt nagyon röviden, hogy a tűzijáték megkezdése után pár perccel lecsapott egy hihetetlen vihar, ami emberéletet is követelt.
Találgatni lehet, hogy milyen véletlen, és milyen pechünk van, de igaziból nagyon komoly szellemi magyarázat érkezett erre a tragédiára mediális úton!
Minden gondolatnak teremtő ere van, a vágyak kivetülnek, és a természeti erőkben nyilvánulnak meg. Most nem akarok politikai mélységekbe menni, de azt mindenki tudja, hogy az ország szétszakadt akkorra két nagy párt követőire, így komoly indulatok voltak az emberekben. Ezeknek a gondolati „termékeknek” komoly hatása van a környezetünkre.
Ami tény, hogy Európában ekkor végigsöpört egy nagyon komoly vihar, ami az előrejelzések szerint – amik nagyon pontosak – a nyugati határszélt kicsit érintve ment volna délre.
Az emberi gondolatok, indultok képesek voltak a vihart befolyásolni a tűzijáték időpontjában, illetve már egész nap mentek a gondolatok ki a Kozmoszba, és szinte percre pontosan (kis késéssel) megérkezett a vihar Budapest fölé! Bevonzottuk!
A március 15.-i katasztrófa is szellemi termék.
Európába tombolt a vihar, hatalmas károkat okozva sajnos. De Magyarországon a pártszakadások miatt lévő ellentétek az ünnepek miatt ugyanúgy fellángoltak, mint régebben, és elkezdtek a gondolati termékek dolgozni. Mi lett az eredménye?
A nagy havazással egy kis vihar érintett volna mindenképpen minket, ezt nem lehetett volna megúszni! De az, hogy olyan kivételes és rendkívüli viharos szél támadt, ami Európában és egyedülálló, sőt szinte Magyarország történetében is csak valamikor 1965 környékén volt egyszer hasonló természeti katasztrófa, az szellemi termék!
Most lehetne a Turáni Átokról is beszélni, ami ha mese lenne is a valószínűségével sajnos igaznak találtatott, ahol a Magyar Népet széthúzással átkozták meg, de sajnos a tényeken ez nem változtat, a katasztrófák létrejötte a mi gondolati termékünk gyümölcse.
Ez okozta és okozza majd sokáig az ünnepi katasztrófákat! Ha így folytatjuk, akkor nemcsak az ünnepek alatt kell rettegnünk!
Az igazi megoldás az lenne, ha összefognánk, megszüntetnék ezzel az átok hatását is, ÉGŐ FÁKLYAKÉNT példát mutatnánk az egész világnak, hogy a Magyar Nép mire képes, fel tudunk emelkedni, és ezzel is a követendő utat kijelölnék más népek számára. Erre képesek vagyunk, mi adtuk a legtöbb „szentet” a világnak, a legnagyobb találmányok a mi nevünkhöz fűződnek, minden eszköz fizikai és mentális szinten a kezünkben van!
Hogy jobban megértsük a szellemi magyarázatot, idézek mediális közlésekből idevonatkozó részt. Aki nem hisz a halál utáni életben, egy másik világ létezésében, de annyi időt rászán, hogy elolvassa a mediális közléseket, azt hiszem komoly szemléletváltáson mehet keresztül.
Természetesen a közlések egészében érnek valamit, így feltettem az írások végére a közlések letöltési linkjét. Amerikai szellemkutatók néven van feltöltve, de az csak azért van, mert Amerikában élő magyar barátaink, akiknek komoly médiumuk van, és a mediális közléseiben előre jelzett rövidtávú dolgok már meg is valósultak. Nekem viszont a mappáimban rendezni kell a közléseket, és vannak Magyarországi mediális közlések, tanítások, és így lett egyszerűbb a nyilvántartásom.
Akkor nézzük az ide vonatkozó szellemi úton kapott – mediális – tanításokat:
A természeti erők megrendülése.
Elhangzott a Clevelandi Szellemkutatók Társasága 1996. május. 9.-i ülésén Zita médium útján. (részlet…)


Mivel a földön több a rossz, mint a jó, ezért az elmúlt évezredek alatt elkövetett sok bűn és gonoszság felgyülemlett és hat a világra, és így a világ elindult a lejtőn.
Az emberek süketek és vakok a szellemei dolgokkal szemben és nem érzékelik a magasabb világok szellemi sugallatait, aminek segítségével vissza lehetne tartani, meg lehetne menteni a mélységbe, a szakadékba való zuhanástól. A mának élnek és a mát kívánják minden lehetőségével együtt kihasználni a maguk részére.
Rendkívül nagy kárt okozott az emberek lelkivilágában az is, hogy az egyházi vezetők eltörölték az Írások azon részeit, amelyek az újratestetöltésre, a reinkarnációra utaltak. Amik pedig egyes vallásoknál még megmaradtak, azok is annyira tévesen és helytelenül értelmezik az újratestetöltés tanát, nemhogy segítenék ebben a hívőket, hanem sok esetben ártanak nekik.

Az ma sincs semmi másként, mint ahogyan azelőtt volt, azelőtt is voltak katasztrófák, éhínségek, árvizek, földmozgások”

Pedig a természetvilág megrendülőben van!

Nem a hatalmas, teremtő Isten szándéka és akarata ez, hanem az ember hozza magára a bűneivel, nemtörődömségével, közönyösségével.
Tehát a természeti erők haragossá és indulatossá váltak, mert híven tükrözik vissza az emberek haragosságát, gyűlölködését, és mindazokat a megtorló szándékokat, amelyek az emberek lelkében élnek.
Tehát mivel a szeretet az összetartó erő, amikor a szeretet beszennyesedik az indulatokkal, önzéssel és erőszakkal, akkor nincs többé ez az összetartó erő, és ennek következtében rendülnek meg a természeti erők!
Az óceánok óriási erőket tartalmaznak, napos szép időben kellemes pihenést és kikapcsolódást nyújtanak. De lent a mélyben azok az ellentétes erők más jelen vannak és forronganak. Ezek a forrongások hozzák majd létre azokat a katasztrófákat, amelyek a természettörvény többi erőinek megrendüléséhez vezetnek.
A világnak nem lesz egyetlen pontja sem, ahova elbújhatnának az emberek. Az Isten akaratával és Isten törvényét sárba taposó embereknek a legmélyebbre épített bunkerjai sem adnak semmiféle menedéket! Nem lesz hova elmeneküljenek!

(Saját megjegyzés: az Énok –kulcsok, mely írás az 1960-as években keletkezett már leírta, hogy a Föld mélyéből fog kiindulni a katasztrófa, és nem lesz hova elbújni. A Föld köpenye szinte ki fog fordulni magából. Tűz fogja elpusztítani a Földet
Az energia megmaradás törvénye miatt az emberek negatív gondolatai helyet keresnek magukban, és a természeti erőkben lecsapódnak!
A közlés 1996-ban történt, egy másik közlésben előre lett vetítve egy nagy tenger alól feltörő katasztrófa, ami 2000 és 2010 között fog megvalósulni, és 204.december 25.-én történt a Tsunami!)

Az óceánok vize, az óceánok ereje, az óceánok mélye lesz az emberek katasztrófáinak az elindítója, illetve maga az ember volt az elindítója a maga katasztrófájának.
Mert miként más katasztrófák előtt a hosszútűrő Isten bizonyos korszakokig várt, hogy az emberek megjavuljanak – így mondja az Írás – az emberek nem javultak meg, és ennek következményeként érték őket a katasztrófák.

A teremtő isten tűrésének ez a mostani korszaka a leghosszabb ideje az első hold kidobatása óta tart. Amikor ennek a tűrésnek vége lesz, és a természeti erők megrendülnek, már nemcsak bizonyos embercsoportokat fog érinteni, nemcsak bizonyos földrészek elsüllyedését fogja eredményezni, hanem az egész föld tűzzé fog válni!
Az erők tömörülnek, osztályozódnak. Ezekben az erőtömörülésekben különböző érzések, vágyak égnek, amelyek el nem éghetnek, de égnek mindaddig, amíg le nem választatik a salak az aranyról, amíg el nem választatnak a „kecskék a juhoktól”. Azaz az ellenszegülő szellemek és ellentétes erők tűzkarikában kidobatnak.
Az erők szétválasztása már napjaitokban folyamatban van. A „kecskék a juhoktól” való elkülönülése nemcsak a mi részünkre, hanem a látó ember számára is láthatóvá vált.
Ezzel egyidőben – tehát nem később: pár tíz év múlva a jelenben – elkülönül az anyagban is az, ami érték, tehát amiben olyan érzések és vágyak foglaltatnak, amelyek megmaradhatnak az új Föld gerincének, azoktól, amelyek innen ki kell, hogy dobassanak.

Ezek az elkülönülések az óceánok vizében, a tűzhányók mélyében, a különböző hegyvonulatok mélységeiben, a síkságok fertőzött talajaiban, a légköri elektromosság különböző formáiban már történnek.
Ezek az elkülönülések lassan bontakoznak ki!
(Megjegyzés: de egyszerre fognak majd hirtelen katasztrofálisan hatni).

Az ember megnyitotta azokat az ajtókat a természetvilágban, amelyeken keresztül előjönnek azok a félelmetes és veszedelmes dolgok, amiket nem képes többé megfékezni!

Mint a tűzzel játszó gyermek, azt hiszi, hogy képes akármelyik pillanatban azokat megállítani; hogy mindazt, amit az atomkutatás és az atomrobbantások terén cselekszik, büntetlenül megteheti. Azt hiszi, hogy az atomtudósok valami hatalmasat alkottak, előbbre vitték az emberiséget, holott óriási veszélynek tették ki a Földeteket.

A természeti erők, mint mondom mindenütt a megrendülés jeleit mutatják!
És ezért a mi feladatunk az, hogy bár a természeti világ megrendülését megakadályozni nem vagyunk képesek, lelassítjuk ezt a folyamatot, hogy idő és alkalom maradjon a megtérésre azoknak, akik még menthetők. Azok menthetők meg, akik hiszik azt, amit Krisztus és a Szentlélek tanít és nem tesznek úgy, mintha a veszély nem állna fenn; mintha Krisztus nem állna itt az ajtó előtt; mintha Krisztus második eljövetele nem következnék be. Mert bekövetkezik!

Krisztus második eljövetelének idejét senki, még az ég angyalai sem tudják.
DE amilyen a világ helyzete, ahogyan a természeti erők csoportosulnak, ahogyan az ember lázadása egyre nagyobb és nagyobb a teremtő Istennel szemben, már mutatja, hogy az idő közel van!
És megmutatja majd mindabban, ahogyan elszárad, kiég az a növényzet, ami az embernek és állatnak táplálékul szolgálna.
És ezt a tudomány minden ismerete ellenére sem lesz képes megállítani!
És ez még nem a vég!

Mindezekkel nem egy félelmetes képet akarok elétek festeni, csak azt akarom nektek elmondani, hogy szükséges, hogy az ember ezekre az időkre beérkezzék; szükséges, hogy ezekre az időkre menyegzői ruháját beszerezze; szükséges, hogy ezekre az időkre homlokán ott legyen a jel, hogy mi ráismerjünk.
Szükséges, mert akin ez a jel nincs, elvész. Hiába gondolja az ember, hogy az élet menete, megy úgy mint ezer és ezer évekkel ezelőtt: megszületik, felnő, házasodik, gyermeket nemz, gyermeket nevel, meghal. Igen az utolsó pillanatig házasodnak, gyermekeket nemzenek, gyermekek születnek. De mire, mert ha nincs rajtuk a jel, akkor a kárhozatra.
MI a beérkezésetekért dolgozunk! A Föld minden lakójáért. Azokon dolgozunk, hogy minél több legyen azoknak a száma, akik értenek az Írásokból, akiknek a lelke, mint egy szivacs magába szívja figyelmeztetéseinket; akik értékelni képesek a veszélyt; akik össze tudnak olvadni azokkal, akik bár mások, mint ők, de akik Krisztusban testvérek.
Azokért fáradozunk, akik érzékelik, hogy most van itt az idő és alkalom, és ezt most kell felhasználni arra, hogy a rossz természeti erőket legyőzve a megmentettek közé kerüljenek.
Ezekben az időkben semmiképpen sem Isten akarata érvényesül a Földön, hanem minden ember elrontott bűnös természete szerint alakul.
Mivel a földi élet ezekben a korszakokban leginkább a bűn útján járóknak kedvez, ezért e korszak befejezésére az emberiség kétharmad része a külső sötétségbe kerül, de az egyharmad részben sem biztos, hogy mindenki megmenekül! Csakis azok menekülhetnek meg, akik mint „maradékok” hittek Isten beszédének, hittek Krisztusban, hittek a Szentlélek kijelentéseinek; hittek az örök jó győzelmének és ez a hitük szilárd marad az utolsó pillanatokig!
Az átalakulás pillanata úgy fog eljönni, mint a lopó, amikor senki sem gondol rá! Amikor a pillanat elérkezik, minden megáll: akkor minden az igazság törvénye szerint minősítetik:
akik hűek voltak az igazsághoz felemelkednek, a többiek padig a salakkal együtt borzalmas kínok, gyötrelmek, félelmek között alásüllyednek.



A könnyebb megérthetőség kedvéért következzen egy másik közlés is:



A LÁTHATATLAN VILÁG ERŐI
Zita médium által. 2009. február 1
(részlet)
„Az ember hármas lény. Szellem, erő vagy lélek, és anyag vagy fizikai test. A gondolatai, érzései, törekvései szerint a javulás vagy süllyedés szintjétől függően rétegződés következik be a szellem körül. Így egyes rétegek, amelyek a szellem körül keletkeztek, elvékonyodhatnak, míg mások megvastagodhatnak. Az egyik réteg a másik réteg rovására meggyengülhet vagy megerősödhet. Az, ami az ember erővilágában így rétegződik, annak vetülete megtalálható a szférák világában is. Ezen az alapon vannak a fizikai testhez, az érzéki testhez, és vannak a szellemhez, a szellem belső köréhez közelebb álló rétegek”

„.A mai tanításomból elég annyit megértenetek, hogy az ember ezekbe a világokba ne csak úgy össze-vissza dobálja az érzéseit, vágyait és gondolatait, hanem vállaljon értük felelősséget. Ugyanis a földi élet arról szól, hogy az ember érzéseiért, gondolataiért, akarati tendenciáiért és cselekedeteiért felelősséggel tartozik az Igazság és a Szeretet törvényének. Abból kell kiindulni az embernek, hogy ismerje meg önmagát az igazság tükrében. Tartson önvizsgálatot, amihez hozzásegít a lelkiismeret szava, amely Isten szava a lélekben, és azt ne úgy próbálja hasznosítani, hogy csak a tett elkövetése után engedi szóhoz jutni, mert a megtörténtet meg nem történtté tenni nem lehet. Tehát előre kell a lelkiismeret szavára odafigyelni, és azt is fejleszteni kell, hogy amikor valami az érzésvilágában és gondolatvilágában megfogamzik, már a megfogamzás pillanatában tudja az ember megtenni a különbséget a jó és rossz között.
Ha ezt a minősítést meg nem teszi önmagában, ha nem tud uralkodni önmagán, ha nem tudja legyőzni önmagában az isteni törvénnyel ellentétes indíttatásokat, akkor ezek nagyra nőve akaratereje fölé emelkednek és akkor már nagyon nehéz, vagy egyszerűen képtelenség uralkodni rajtuk. Akkor már annyira kívánja a megvalósítás stádiumába látni érzéseit, vágyait, gondolatait, hogy nemtörődöm módon, kibocsájtja azokat a környező erővilágba. Az erővilág pedig a földi élet atmoszféráját, de a fizikai síkot is képezi, és a növény- és állatvilágra, de még az időjárásra is hatással van.
Fontos megérteni azt, hogy amit önmagamból elindítottam, az egy erő, ami bár láthatatlan, mégis létező, letagadhatatlan, mert az van, azt működésében érzékeli az ember. Ezek az erők az asztrális, mentális és kauzális síkon helyezkednek el. Mármost az embernek nincs kellő ismerete ahhoz, hogy tisztába jöjjön ezen erővilágokban rejlő veszélyekkel. Oda, miként a tenger, vagy az óceán vízébe minden patak, folyó vagy folyam, kicsi és nagy, tiszta vagy szennyezett egyaránt beleömlik, ezen módon ömlenek be az erők világába az ember érzéseit, gondolatait, vágyait, törekvéseit, szándékait, cselekedeteit hordozó erők. Ott sötét, félelmetes, vért követelő árnyak is vannak és léteznek, az ember az életei egész sorozataival alakított ki, telített meg, és hozta létre.
Némely esetben, ha az ember alantas erőkhöz kapcsolódik érzéseivel, nem tud uralmat nyerni felettük és azok elnyelik őt, mint ahogy nagy esőzések alkalmával az árvíz elnyel mindent. Ezért szükséges, hogy az embernek, mivel gyenge a jóra, védelem alatt álljon a tiszta, magasrendű világok lakói részéről. Csakis ők képesek segítséget nyújtani, amikor az ember helytelen, rossz vágyaival bajba sodorja önmagát. Ezért állíttatik kivétel nélkül minden ember mellé őrszellem, aki őt jól ismeri, és jó szándékával az isteni jó megvalósítására befolyásolja, illetve igyekszik visszatartani mindattól, amit az ember pillanatnyilag ugyan kívánatosnak tart és érez, de következményeiben kiszámíthatatlanok, és esetleg több életre nézve veszélyt, bajt hozhat rá.”



Írta:

Karsay István


Budapest, 2013-03-19

Ajánlott web. lap ebben a témában a
www.spiritualitas.hu oldal.

Végh Tamás lelkész
A nagy szabadítás. A Biblia üzenete 4 képben.
(Részletek a könyvből)

Kezembe került Végh Tamás református lelkész könyve, nagyon érdekesnek találtam, sajnos letöltési lehetőséget nem találtam, így pár érdekes részletet kimásoltam belőle.
Menyire hatalmas a teremtett világ, emberi ésszel el se tudjuk képzelni. Ez jelzi Isten nagyságát is, és a Teremtés folyamatos!
Nézzünk meg ebből egy részletet, ami a távolságokat, a Kozmoszunk, bolygónk, életterünket valamilyen szinten megmutatja.
És nézzük a következő magyarázatot:
"A Kedves olvasót meghívom egy "társasutazásra". Egyenlőre csak gondolatban tudjuk megtenni az utat. Foglaljunk helyet egy fénysebességű kárműben. Egy másodperc alatt
300 000 kilométert teszünk meg. Ez elképzelhetetlenül nagy távolság, amikor a földünk csak 40 700 kilométer az Egyenlítő körül. Induljunk el ilyen sebesen, és 8 perc múlva elérjük a Napot. Ha tovább haladunk, valamivel több, mint 4 év alatt elérjük a Naprendszeren kívüli első csillagot. Megyünk tíz évet, száz évet, ezer évet - csodálatos színek, hatalmas távolságok - tízezer, százezer, millió évet. Tízmillió, százmillió, milliárd évet.... és a rádiócsillagászok jelenlegi állásfoglalása szerint ma 13 milliárd fényév távolságból érkező jeleket fogunk. De nincs vége még a teremtett mindenségnek, csak a műszereink lehetőségének. Amikor ezt olvastam, a szívverésem szinte megállt. Micsoda? 13 milliárd éven át minden másodpercben 300 000 kilométer? Ez nem lehet igaz. Ilyen távolság nincs. Pedig van! De akkor ehhez képest micsoda a Földünk, és milyen szoba se hozható semmiség egy emberi élet!
Egyszer a mátraházai lelkészkonferenciáról felmentünk Galyatetőre, a csillagvizsgálóba. A csillagvizsgáló vezetője kalauzolt bennünket. Tudtunk róla, hogy hívő ember. Évődve megkérdezte egyikőnk:
- Mondja, csillagász barátunk, hogy lehet az, hogy ön mint természettudós, hisz az Istenben?
- Ja, barátaim, nem lehet sokig tanulmányozni a csillagos ég csodálatos rendjét anélkül, hogy meg ne rendüljön az ember az Alkotó nagyságán!"

A következő idézet a szabad akarat megértéséről szól:
"Isten nem automatának teremtette az embert. Az égitestek automaták, növények is, az állatok is a beléjük helyezett programot teljesítik, de az ember - egyedül ő az eredményei között - azt mondhatja Istennek nem teszem amit mondasz

Amikor az embernek a teremtésben kapott szabadságát a jegyespárokkal gondoljuk át felteszem a kérdést:
- Megismerkedésük előtt azt mondja valaki, most bemutatok neked egy fiút vagy lányt, és ha törik ha szakad őhozzá hozzá kell menned , vagy őt kell feleségül venned, vajon minden esetben létrejött volna ez a kapcsolat? Ugye hogy kellett volna az a szabadság amelyben szabadon dönthetnek arról, őt választom. Mert szereti igazán szabad döntés alapján lehet.
Isten sem akart egyel több "automatát" teremteni, aki reggeltől estig egy nagy beépítet program alapján szajkózza: "Dicsőség az Úrnak! Dicsőség az Úrnak!" Szabadságot adott, hogy az ember ebben a szabadságban önként, boldogan ragaszkodjon Hozzá, és ebben a kapcsolatban bontakozzék ki az élete - Isten dicsőségére."

Vígh András könyvében nagyon érdekes történetet mesél a bűnbeesésről, amikor evett a fáról Ádám és Éva!
Részlet a könyvből:
" Nagyon szeretem ezt a kedves képet "Az Úristen szellős alkonyatkor járt- kelt a kertben." Nyilván nem 45 ös cipőben. De ez a kifejezés jól érzékelteti, hogy át meg átjárja életünket Isten jelenléte. Önfeledt hálával és örömmel fogadták, jelenlétében éltek. Most megtört ez a bizalom is!
Mennyire mai ez az édenkerti jelenet!
Két nagyobb gyermekünket, amikor már lehetett magukra hagytuk, elmentünk valahova látogatóba. Amikor haza érkeztünk, már az ajtóban, ahogy beléptünk tudtuk,valami baj van. Később megkérdezték a gyerekeink honnan tudtuk ezt. Először is gyanúsan nagy csend fogadott bennünket. Azután, hogy előkerültek a gyerekek nem mert nem mertek a szemünkbe nézni és sunyítottak. Már nem tudom hogy egy vázát vertek le az asztalról vagy mi volt az ok,de rossz fát tett a tűzre és bújtak előlünk - Úgy. ahogyan Ádám és Éva tette ezt. Engedetlenek voltak, nem mertek az Úristen "szemébe nézni", elbújtak, elrejtőztek.
Isten tudja jól hogy mi történt, de megkérdezi Ádámot:" talán arról a fáról ettél amelyikről megparancsoltam, hogy ne egyél?"
- Megadja a lehetőséget, hogy bevallja Ádám azt, amit tett. De ő ahelyett, hogy őszinte vallomást tenne, meglépi azt, ami azóta az emberiség legnagyobb baja: a másikra mutogatás.
12. vers "Az ember így felelt Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról és így ettem"
Ádám megkezdi a sorozatot, amely a családi otthonoktól a parlamentig behálózza a világot: a másik a hibás! Az asszony a hibás - mondja Ádám - ő adott nekem, ő szedett rá.
13. vers: "Akkor az Úristen azt kérdezte az asszonytól: Mit tettél? Az asszony így felt:
A kígyó szedett rá, azért tettem."
Nem kell félteni az asszonyt sem. A kígyó a hibás - mondja. Mindig más a hibás.
Van olyan család az ismeretségi körömben, ahol olyan tökélyre fejlesztették ezt, hogyha a férfi ügyetlenül összetör valamit, a felesége szidja. De ha a feleség ejt le egy tárgyat, mielőtt visszakapná a szidást, megszólal:
- Mert te mindig siettetsz!
Most is a férj a hibás....
Még ennél is tovább megy az ember!
Menjünk csak vissza a 12. vershez: "Az ember így felelt Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról és így ettem"
Végül is ki a hibás? Az Isten adta Ádám mellé Évát. Ilyet adtál aki rászedett+ Ezt a mérhetetlen orcátlanságot! Még meg sem teremtette az asszonyt Isten, amikor a 2. rész 17. verse szerint megmondta Ádámnak, hogy ne egyen arról a fáról. Aztán az asszony is tudta ezt, hiszen a kígyó hamis szavára úgy válaszol, ahogyan azt Isten mondta.
- A férfi is eszik a fáról. Isten kérdésére pedig mellébeszél, sőt - burkoltan ugyan - Istent vádolja.
Milyen ismerős ez a helyzet ma is. Hányan kérdezik:
- Lelkész úr! Hol van Isten, hogy ártatlan gyermekek halhatnak meg a bombatámadásokban?
Isten mondta az embernek, hogy öljön? Ő azt mondta: ne ölj! Az emberiség ezt nem veszi komolyan, gyilkol, és utána megkérdezi: hol van Isten?
Megdöbbentő híradást kaptunk Amerikából, ahol egy iskolában az egyik fiatal meggyilkolta a másikat. Egy kislány Istenhez írt levelét olvastuk, amelyben kérdőre vonta Istent.
A válasz így hangzott:
- Kedves kislány! Engem ebből az iskolából kitiltottak!
A liberális tanítási modell szerint nem volt szabad az evangéliumot, a Bibliát hirdetni azokban az iskolákban, mert egyoldalúan befolyásolja a gyermekek fejlődését. Amikor baj van felfelé mutogatunk.
Egy középkorú asszony járt a lelkészi hivatalban temetési ügyben. Amikor beszélgetés alakult ki közöttünk, kiöntötte a szívét és elmondta, hogy olyan sok a baj, a teher, összevisszaság van az életükben, hogy ő már csak háromféle idegnyugtató gyógyszerrel tud élni. Csendesen azt mondom neki:
- Nézze, van egy ajánlatom. Jöjjön el ötször vasárnap délelőtt az istentiszteletre, és ha ennek eredményeképpen egyet el tud hagyni a nyugtatókból, az árának csak a felét dobja a perselybe.
Azt válaszolta:
- Ahhoz, hogy én bemenjek a templomba, valakinek másként kellene viselkednie.
Először azt gondoltam, hogy megneheztelt rám, mintha ezzel a templomi ajánlattal tréfálkoznék a baján. De utána váratlan fordulattal felfelé kezdett mutogatni. Ő pedig bólogatott. Azaz Istennek kellene másként viselkednie - szerinte - hogy ő betegye a lábát a templomba. Megértettem, hogy a sok baj, nehézség, teher alatt az a vád él a szívében, hogy Isten ennyi rosszat bocsát rá. Azt nem kérdezi már régóta, vagy talán soha nem kérdezte: mit akarsz Uram, hogyan tegyem a dolgokat, hogyan rendezzem életem kérdéseit. Megy a saját feje után. Amikor jönnek a bajok, akkor pedig Istent vádolja. (Tévedés ne essék, tudom, hogy akkor is érhetnek nehézségek, bajok betegségek bennünket, ha Isten akarata szerint élünk. De ha semmibe vesszük az Ő útmutatását, törvényszerű, hogy előbb - utóbb összekuszálódnak a szálak életünkben)
Másik részlet a világvallások és a kereszténység közötti különbségről beszél:
Megkérdeztek egy ismert német teológiai professzort, mondja meg a világvallások és a kereszténység közötti különbséget. De ne homályos, magas teológiai igazságokat mondjon, hanem kézzel fogható, egyszerű magyarázatot. A professzor így válaszolt:
- Egy ember beleesett egy mély verembe. Nem tudott kijönni onnan. Ha senki nem segít neki, ott pusztul. Arra ment Buddha.
- Emelj ki, emelj ki! - kiáltotta az ember.
Buddha megállt és azt mondta:
- Látod, ez a te bajod, ez a nagy életvágy. Majd megtanítalak, hogyan tudod életed végéig jól elviselni a helyzetedet a verem mélyén.
Ezt mondta, továbbment, majd arra jött Mohamed.
- Emelj ki, emelj ki! - hangzott újra a segélykiáltás.
Mohamed így válaszolt:
- Ha belenyugszol Allah akaratába, és jól viseled magad, akkor majd a hetedik mennyországban jó helyet kapsz.
Azzal ő is továbbment. Arra jött Lao-cse, a kínai bölcs.
- Emelj ki, emelj ki!
Lao-cse megállt a gödör szélén és ezt mondta:
- Ja, barátom, ha bölcsebb lettél volna, nem esnél a verembe.
Végül arra jött Jézus és a segélykiáltásra lement a gödör aljába és az élete árán kihozta a bajba jutottat.
Nézzünk egy másik érdekes történetet:
Bejött egy idős néni a lelkészi hivatalba, kereste a "papot". Az irodavezető leültette, hogy tessék várni, mert valaki lelki beszélgetésen van nála a szobájában. A néni leült, várt egy kicsit, mellette állt a taxis fiatalember, aki már 7 éve vitte őt ide - oda. Elunta a várakozást,és felpattanva ajtóstól jött be a lelkészi dolgozószobába. Meglepve látom, hogy egy alacsony, kis idős asszony megáll az ajtóban, körülnéz és megszólít:
- Maga pap?
- Lelkipásztor vagyok - válaszoltam.
- Eltemet engemet? - hangzott a következő váratlan kérdés.
- Egy feltétellel - feleltem, mire ő egy tízezrest meglobogtatott előttem.
- Nem ez a feltétel.
- Hát akkor mi?
- Az, hogy én élek tovább, mint a néni.
- Az igaz, látja, de ugye akkor is lesz itt pap, ha ez úgy történne.
- Igen, lesz.
_ Akkor intézzük el egymást. Mert most jöttek a temetkezési vállalattól - mondta - és elővette bizonyságul a nyugtákat:
_- Ez a hamvasztási papír, ez az urnahely, ez az urna ára volt.... most már csak a papot kell elintéznem.
- Intézzen el! - feleltem.
- Elég lesz? - emelte fel újra a tízezrest.
- Igen, elég.
Kitöltöttem a nyugtacsekket, megnézte, hogy pecsét van - e rajta, biztosra akart menni. Mielőtt elindult volna, még annyit mondott:
- Lelkész úr, az infláció?!
- Azzal ne tessék törődni. MI átvettük a pénzt, jelenlegi árában felhasználjuk. Ez már a mi gondunk.
- Rendben van, mehetünk - mondta a taxisnak
Ekkora már össze is barátkoztunk az igen eszes, és 97 évesen is vidám stílusban intézkedő nénivel. Azt kérdeztem még tőle:
- Eszti néni! A hazafelé vezető utat elintézte?
(Azt csak zárójelben, de a hitelesség kedvéért jegyzem meg, hogy olyan nagyot hallott a néni, hogy az egész ház zengett a "beszélgetésünktől") . Azt válaszolta a kérdésemre:
- Itt a taxisom, Ő visz haza.
- Nem úgy gondoltam, Eszti néni, a bűnei meg vannak bocsátva? - mutattam, hogy a földtől a mennyig el van rendezve az útja.
Kicsit hátrébb lépett, gyanúsan rám nézett, hogy mit gondol ez a pap, milyen bűnei lehetnek neki és ki is mondta:
- Nem nagyon vannak nekem bűneim.
Erre olyat mondtam neki, amitől sietve távozott a szobából.
_ Eszti néni! Minimum 97000 bűne van!
- Menjünk, sérteget a pap! - mondta - és elindult a taxissal kifelé.
Utánamentem a folyosóra és átöleltem ezekkel a szavakkal:
- Ha csak annyi bűne van, akkor földre szállt angyal. Jöjjön vissza, elmagyarázom.
A földre szállt angyal kifejezés már jobban tetszett neki, de bizony enyhe fizikai erőszak is kellett ahhoz, hogy visszajussunk a dolgozószobámba. Úgy állt meg, mint akinek a tekintetében ott bujkált: ez a tökelütött pap, hogy mossa ki magát ebből a csávából, hogy egy derék asszonyt így halálra sértett.
Megkérdeztem tőle:
- Eszti néni! Ha egy ember egy nap gondolatban, szóban, indulataiban, cselekedetben, mulasztásban csak három bűnt követ el akaratlanul, egy év múlva kijön az ezer?
- Számolt magában és így felelt: - még több is!
- Akkor megegyeztünk a 97000 bűnben?
- Úgy megszerettem magát - mondta a néni.
- Én is Eszti nénit! - és átöleltük egymást - De egyet tessék megérteni. Ebből a 97000 bűnből egyet se lehet a mennybe bevinni, mert akkora menny is olyan lesz, mint a föld. Ezért fizetnie valakinek kellett. tetszik tudni, hogy jézus krisztust a mi bűneinkért feszítették keresztre? A mi adóságunkat fizette ki.
- Tudom - válaszolta csendesen , és más lelkiállapotban távozott, mint ahogyan idejött. Később folytattuk a kapcsolatot, és a kíváncsiak kedvéért azt is leírom, hogy 99 éves volt, amikor a vállalásomat teljesítettem, és eltemettem.
Milyen soknak tűnt az a szám, amelyet a 97 éves néninek mondtam,
Pedig mindnyájan örülhettünk, ha csak napi három bűn van a rovásunkon. Különösen ha komolyan vesszük, hogy a kormos ember is koromnyomot hagy, ha simogatni akar, de akkor is, ha üt. Gellert kapott életünkkel a gondolataink, cselekedeteink, indulataink is "gelleresek".
SAJÁT MEGJEGYZÉSEM:
Előadásaimban rendszeresen elmondom, hogy a gondolataink is karma teremtőek, és karma oldóak!

Most egy érdekes megtérés esete következik:
Hallesby, a norvégok püspöke írja le a hitre jutása eseményét. Egyetemista fiatalként kereste az élete értelmét. Sok minden más olvasmány után kezébe vette az Újszövetséget. Vajon a keresztények miben látják az élet értelmét?
Már az első fejezetekben - Jézus tanításait olvasva - feltűnt neki egy mondat:
"Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük" (Máté evangéliuma 7. rész 12. vers)
Úgy gondolta,, hogy ez olyan szép mondat, hogy élete mottójává választhatja.
Eddig is így gondolkoztam, most tudatosan is erre törekszem.
Hamarosan rájött, hogy csak gondolta, hogy így cselekedett. Szó sincs róla. Ha azt akarja, hogy ne szólják meg a háta mögött, ő se szóljon meg mást. Ha azt akarja, hogy mások ne törekedjenek előnyre vele szemben, akkor ő se igyekezzen arra, hogy másokkal szemben előnyt szerezzen. Ez így ment pontról pontra. Rádöbbent, hogy egyáltalán nem él e-szerint az ige szerint. Sőt! Arra is rádöbbent, hogy nem is akar úgy igazából e szerint élni.
Elkezdte figyelni Jézust. Ahogy olvasta az igéket, szerette volna rajtakapni, hogy mást mond, és mást cselekszik. Egyre nagyobb ámulattal állapította meg, hogy Jézus "másból" van mint ő. Amikor eljutott ahhoz a jelenthez, amelyben a kereszten függő Jézus imádkozik ellenségeiért, letette az Újszövetséget, letérdelt és azt mondta:
- Jézus, Te más vagy mint én. Ettől a perctől alárendelem magam Neked, fogadj el engem, és légy a Megváltóm.
Ezután kezdte a teológiai tanulmányait, és lett Norvégia püspöke, aki nagy szeretettel és meleg szívvel vezette az embereket - köztük sok fiatalt - Jézushoz.

EGY ide illő csodálatos ima:

Drága Jézusom, köszönöm, hogy meghaltál értem a kereszten!
Befogadlak, mint Uramat, Megváltómat.
Kinyitom előtted életem kapuját, és kérlek, irányítsd úgy az életem,
Ahogyan azt Te szeretnéd! Ámen.

Még egy példa befejezésül:
Férj - feleség utazott a vonaton. Az intézkedő mozgékony feleség a jegyváltás után odaadta a pénztárcáját, vonatjegyet, sőt a kapukulcsot is nyugodt férjének, akiről tudta, hogy nála biztonságban vannak.
A vonatin ülve egyszer csak mosolyogni kezdett a férj.
- Mit nevetsz ? - kérdezte a felesége.
- Azt, hogy milyen jó dolgod van. Csak arra kell ügyelned, hogy engem el ne veszíts a szemed elöl. Amíg én megvagyok, megvan a kapukulcs, a pénztárca, és a jegy is.....
Annyi mindenre kell figyelnünk a mindennapi életünkben. A hívő élet lényege, hogy Jézust nem szabad "elveszíteni" szem elől. Amíg Ő megvan, addig nekünk is "jó dolgunk" van. Mert az új élet nem elmélet, nem "technika", hanem Jézus jelenléte az ember életében.
Erről az új életről sokat tanít a Biblia. Ennek bővebb kifejezésére a könyv szerzője nem vállalkozott. A kis könyv célkitűzése az érdeklődés felkeltése volt.
Akinél az sikerült, az úgysem nyugszik addig, míg folytatásra nem talál.
Kapcsolódó anyagok:
Jézus. Titkos Tanítások alapján.
Karsay István 2010.03.20. előadása
http://data.hu/get/5414612/Karsay_I_Titkos_tanitasok_eloadas_anyag_.doc
Titkos Tanítások előadás sorozat:
http://data.hu/get/2432319/Karsay_I_Titkos_T_1__.mp3
http://data.hu/get/2432324/Karsay_I_Titkos_T_2__.mp3
http://data.hu/get/2599640/Karsay_I_Titkos_T_3_.mp3
http://data.hu/get/2599644/Karsay_I_Titkos_T_4._.mp3
Jézus élete, szellemtani munkássága.
http://data.hu/get/2316615/eloadas_23._Jezus.zip
A nagy szabadítás könyvről
http://mult-kor.hu/20111010_a_biblia_uzenete_negy_kepben
Végh Tamás - A nagy szabadítás 20101126
https://www.youtube.com/watch?v=sVPEnqd1iVE

20101125
https://www.youtube.com/watch?v=4k8tNr9e1yI
és mellette érdekes előadások

előadás letöltés:
http://www.refdunantul.hu/lap/papareformatus/letoltes/lista/istentiszteletek/

„Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék a mámortól, részegségtől, vagy a megélhetés gondjaitól; és hirtelen lepjen meg az a nap, mint valami csapda, mert úgy fog rátörni mindazokra, akik a föld színén laknak.”
Lukács evangéliuma 21:34-35

Egy ide illő részlet a Karma és Kegyelem anyagból:

„Nincsen az életnek sem örömben, sem szenvedésben elvetnivaló, felesleges élménye, nincsen egyetlen egy eldobandó érzés, megölni való vágy sem, mert ha most a lélek ezeket az igazság világosságánál nem vizsgálja, és még nem érti, azt majd a jövő megmutatja a maga tanulságaival az életben.

A vágyakat semmi estre sem szabad megölni, legfeljebb félreállítani. Mert hogyha megölitek azokat a vágyakat – melyek a jelen helyzetben beteljesedésük esetén nem hoznának kívánatos eredményt –, ezek csak a jelenben látszanak meghalni, a jövőben újabb vágyakat termel belőlük a lélek, amelyek magukat mindenáron kiélni igyekeznek.
Mert az érzések szintén élni akarnak, legyenek azok jók vagy rosszak. Hiszen a rossz érzések is úgy támadtak a lélekben, hogy a lélek azokat egy előző létezésben félreállította, vagy éppen megszerezte, s azok mint rossz hatások ott élnek a lélekben.
Mivel így a lélek rosszal van terhelve, ezeknek a rossz érzéseknek napfényre kell kerülniük, hogy ezeken keresztül a figyelő szellem megláthassa azokat a kudarcokat, amelyeket ezek eredményeznek, s megszégyenüljön; és amikor megszégyenül, abban a szégyenérzésben és abban a belátásban, hogy helytelen dolog volt azokat az érzéseket létrehoznia és magába táplálnia, elégnek és megsemmisülnek azok.

Mert ameddig az ilyen érzések szóhoz nem juthatnak, ameddig nem élhetik ki magukat, addig ott élnek és a lélek erőiből táplálkoznak, mint az élősdiek. Miattuk nem képes a jó, a hit, a bizalom, a reménység terjeszkedni, s nem képes a léleknek azt a részét magának meghódítani, ahol ezek a rejtett érzések lappanganak, és mint gonosz betegségek bujkálnak a tudat alatt, a tudat előtt, és a felfelé emelkedés, a megtisztulás és megigazulás lehetőségét gátolják.

Ezért van a földön megengedve a rossznak is a kiélés lehetősége; ezért van adva a bűnbocsánat, hogy amikor a lélek elfáradt a rossznak a követésében és a rossz eredményének elszenvedésében, meggyógyuljon a rosszból, a gonoszból azáltal, hogy a saját belátása folytán forduljon el mindattól a tökéletlenségtől és helytelenségtől, amit addig jónak hitt.

Mert az embert nem az Isten bosszúállása, vagy kérlelhetetlen és kegyetlen igazság, hanem a saját lelkében rejlő törvény kapcsolja azokhoz a létrejött és magával hozott eszmékhez, gondolatokhoz és érzésekhez, amelyeket a múlandó világba kivetít.

Vannak dolgok, amelyeknek rendezésére csak évszázadok múlva nyílik alkalom, hogy egy felhőt, egy fájdalmas emléket eltörölhessen az ember, mert ameddig az nincs eltörölve, bármennyire is elfelejtkezett róla, azok a felhők itt maradnak a lelkén, hiába beszél megbocsátásról, elintézésről, mivelhogy az Isten megbocsátja az ember bűneit.

Mert a megbánással Isten valóban megbocsátja az emberek tévedései, bűneit, hibáit, és elfedi azokat a sebeket és szakadékokat, amelyeket az ember saját életével, az ő elveinek és elgondolásainak érvényesítése által hozott létre; elfedi annál inkább, mert amikor a lélek elköveti ezeket a bűnöket, akkor még nem rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyek ezeket kisimítaná, vagy betölthetné, tehát semlegessé tenné.

Isten a megbánt bűnöket és tévedéseket, s az ezek nyomán keletkezett fájdalmakat és réseket betölti az Ő kegyelmével, és ideiglenesen átadja a fejlődés törvényének javulás útjára térő lelket!”


Nagyon fontos dolog, hogy amikor meghalunk tiszta fejjel menjünk át, ugyanis a másik világban és érződik a hatása annak a pillanatnak, amelyikben ért minket a halál.
Sajnos annyira tud minket befolyásolni, hogy vagy a lelkünkben hagy olyan nyomot, hogy évtizedek (vagy századok!) kellenek annak a feldolgozásához, vagy egyszerűen nagyon sokáig leszünk egy különleges állapotban, mire abból nagy nehezen ébredésre kerülünk nagyon sok idő elmúlik itt a fizikai síkon, így a lehetőségeink is korlátozottabbak lesznek.
Igaz segítenek minket angyalok, hogy felébresszenek, de akkor is hosszú időbe telik, mire újra igazi szellemi öntudatra ébredünk.
Miután az „utolsó idő munkásai” vagyunk, és közel áll hozzánk a korszakváltás, amit sokan dimenzióváltásnak, vagy rosszabbul értelmezve világvégének mondanak (ezeknek üzenem, hogy a világvége érdeklődés hiányában elmarad!), valóban sok embernek lehetséges, hogy ez az utolsó élete, amit ezen a síkon tölt, és halála után Isten Törvényének megfelelően egy másik helyre születik vissza.
Erről bővebben a honlapomon A föld jövője, a "világvége" misztériuma címmel írtam.
Tehát fontos, a tiszta fej. Így vigyáznunk kell rá, ha esetleg betegek leszünk, hogy ne tompítsák le a tudatunkat orvosságokkal, esetleg morfiummal az utolsó időben, de erre most ne is gondoljunk, mert mi nem a k a r u n k és nem f o g u n k betegek lenni.
Sokan rosszul értelmezik a kiélés fogalmát.
Valóban meg van engedve a kiélésnek minden lehetséges változata, ami azt jelenti, hogy ha vágyunk valamire azt megkapjuk minden vonzatával együtt.
Én is szerettem volna motort magamnak, és kapta. Ja, hogy volt 6 motorbalesetem és egy halálközeli élményem is hozzá? Hát igen kérem, mindent meg kell tapasztalni, így nem csak a jó oldalát kapjuk meg, hanem mindent, ami hozzá tartozik!
Tovább „élezve” a dolgokat még egy kicsit példálózok. Szeretem a fiúkat, lányokat, hajszolom az élvezeteket? És közben aids-es lettem és meghalok? Hát igen kérem, minden benne van a megtapasztalásban. Verekedtem, mert tetszik nekem? Közben összevarrták a fejem, vagy kést vágtak belém? Hát igen, adok – kapok, tapasztalok…

De ami fontos most a számunkra, hogy ezekben az időkben az igazi spirituális embernek már nem szabad ezeknek a fizikai élvezeteknek olyan szinten hódolni, ami felborítja a normális egyensúlyt.
Lehet csajozni, fiúzni egy bizonyos határig, vagy társaságban minimális alkoholt fogyasztani, főleg ha még fiatalok vagyunk, mert ezeket meg lehet, vagy kell tapasztalni.
Itt kihangsúlyozom a fiatalságot, mert idősebb korban közeledve mondjuk 7 x 7 azaz 49 éves határ felé, már le kell tudni tenni ezeket a dolgokat, ugyanis törvényszerűen ilyenkor már a gyökércsakra energiáját fel kell tudni emelni a szívünkhöz, vagy még magasabb szintre, és már az eszünkkel kell gondolkozni, vagy jobbik esetben a harmadik szemünkkel kell látni és érezni.
28 éves korunkban már megérint minket a spirituális érettség egy fokozata, de a mai fiatalok (indigó – kristály gyermekek) akik már segíteni jöttek le a földre, a fizikai síkra minket „öregeket”, szülőket, barátokat, Ők már sokkal hamarabb érettebbek szellemtanilag!

35 éves korunkban, ha még nem tértünk rá a szellemi útra sok figyelmeztetést kapunk, véletlen dolgok történnek velünk. Igaziból a véletleneket hívhatnánk útjelzőknek, melyet a szellemvilágból kapunk a segítőkön keresztül, vagy hívhatnánk Isten láthatatlan jócselekedeteinek.

42 éves korunk már komoly karmikus erővel bír, ha addig nem komolyodtunk meg, akkor már erősebb a figyelmeztető jelzés, jöhetnek komoly betegségek (megjegyzem ezek már 35 éves korban beindulnak sok esetben rákos, és egyéb betegségek alakjában), vagy ha értetlenek lettünk feladatunk – küldetésünk végrehajtására, akkor egyszerűen levesznek minket az élet „színpadáról”, hogy ne zuhanjunk spirituálisan mélyebbre, vagy ne éljünk haszontalan, céltalan életet.
Honnan tudod, hogy dolgod van a földön? Onnan, hogy még élsz!

Persze ennek ellentmond például a sok alkoholista, szoknyavadász (és még hosszú a sor) hosszú élete, de nekik a sors újra és újra felkínálja azt a lehetőséget, hogy egy új életet kezdjenek. Ők nagyon alacsony szinten állnak még, és tanulniuk kell, nekik esetleg semmi más életfeladatuk sincsen, mint mondjuk egy adott életben lemondani az élvezetek hajszolásáról! Foglalkoztam egy időben alkoholisták halálközeli élményeivel, és észrevehető volt az elbeszélésekben, hogy egy ismeretlen erő visszaküldte őket, hogy javuljanak meg, kapnak lehetőséget a sorstól egy új életre, és amikor véglegesen kijózanodtak, letették a poharat, és józan életet kezdtek el élni! (Jó, persze segítséget kaptak, ilyen volt például az Anonim Alkoholisták egyesülete, mely nagy segítséget ad a gyógyulni vágyóknak)

Az élet minden pillanat lehetőséget ad a javulásra, hisz ez a cél. A múltból el kell tenni a tapasztalatokat, nem szabad semmin se elkeseredni. A jövő még nem a miénk, lehet, hogy meg se éljük. A jelenben kell élni, a jelent kell megszentelni.
Példát kel tudni mutatni az életünkkel, sok tanító esetében is sokszor nem azt kell nézni, hogy mit tanít, hanem azt, hogy hogyan él. Például ezért is tartom jónak a papi nőtlenség feloldását, ha ez sikerülne, mert akkor a pap a saját családjának nevelésével példát tudna mutatni híveinek. Ha egy tanító (vagy egy pap) kiáll, mondjuk részegen előadást tartani, akkor Ő még azon a spirituális szinten van, és még sokat kell neki tanulnia.

Én a saját példámból tudom, hogy én tanulva tanítók, ami azt jelenti, hogy évek folyamán sorra felismertem tanításaim alatt a saját kisebb – nagyobb hibáimat, és sorban kijavítottam, vagy még folyamatosan dolgozom a saját projektemen.
De addig, amíg a komolyabb hibáimat nem tudtam letenni, addig nem is juthattam tanítási lehetőséghez. Sok szellemi tanító nem is tudja, hogy ilyen felelősség másokat lelki – szellemi dolgokra tanítani! Ha hibázunk, akkor a következő életünkben a fizikai testünkbe leszünk zárva úgy, hogy kívülről nem tudnunk majd megnyilvánulni, magyarul örültek vagy hülyék leszünk. Ha komolyabb szellemi bűnöket követünk el, akkor ez már ebben az életben is utolér minket, amire sajnos már van példa a tanítók között!



Fontos, hogy a jelen minden pillanatában önmagunk legyünk, és minden szenvedélybetegségtől mentesek, mert ráadásul ezek azok a húzóerők, melyek újra és újra követelni fogják a visszaszületést erre a síkra, pedig egyszer már jó lenne kitörni a számszárából, abból az életkerékből, mely folyamatosan vissza és visszahúz minket erre a földre.

Érdekes, hogy ha egy „nyugati” ember a halálra gondol, akkor így sóhajt fel:
„milyen kár, hogy egyszer meghalunk!”, míg egy „keleti ember háta mögött a számszára (életkerék) tudásával így sóhajt fel: „milyen kár, hogy sose halunk meg”

Gondolatom zárásaként egy verssel zárom ezt az írásomat:

A „Mélységből”. Ady Endre, modern költőnk szellemének médiumi megnyilatkozása 1941-ből.



De profundis


Halottas párnámra boldogan tettem le ezt az
Elfáradt, megkínzott fejet
És vártam a Semmit!
A nagy Éjszakát, az örök feledést,
Az Enyészetet!
De az üvegszemű csontember
Kaján vigyorral a koporsómra ült.
Koporsóm elé befogva hat varjú
Károgva repült velem
A világűrön át!
Azóta itt vagyok.
Tudjátok mi van itt?
Köd, sűrű, szürke köd.
S én árnyék lettem árnyékok között.
Éjfélkor kísértő kósza lélek lettem,
Akiket szeretettem, én is felkerestem!
S akiket öleltem
Gyönyörosztó hévvel,
Menekülnek Tőlem!
Menekülnek tőlem hideglelős félsszel,
Pedig én élek!
Járom az árnyak bús kálváriáját,
Viselem Krisztusnak töviskoronáját.
Hát nincs menekvés?
Nincsen irgalom?
Engedjetek hát
Valóban meghalnom!


Karsay István

Víz

Sokan az olaj hiányától félnek a legjobban, de arra az emberek nagy része nem is gondol, hogy a VÍZ nagyobb kincs lesz akkor, amikor még javában lesz olaj.

Olyan szinten szennyezzük az élő vizeinket, hogy lassan nem lesz élvezhető ivóvíz.
Oroszországban például az atomreaktorok szemetét olyan helyeken tárolják, hogy szép lassan belefolyik a meglévő folyókba a talajon keresztül, és onnan megy egyre lejjebb a tengerekhez, amit amúgy is sorra szennyezünk a nagy hajók rakományainak elsüllyedésével, és helyrehozhatatlan károkat okozunk ezzel a környezeti katasztrófákkal.

Magyarországon is rengeteg helyen folyik a Dunába a tisztítatlan szennyvíz, még Budapest területén is!
A vízbe belekerülnek az egész világon olyan szennyező anyagok is, amik befolyásolják felszívódásukkal az emberi szervezetet, ilyenek a hormonális szerek, mint például a kidobott fogamzásgátlók, és még hosszú a lista, ami veszélyezteti szervezetünket.

Az emberi test nagy százaléka vízből van, és fontos számunkra folyamatos vízpótlás.
Ha ez megszűnik, vagy szennyezett víz kerül az információjával a szervezetünkbe komoly egészség problémák lépnek fel, amik nagyon hamar hatással lesznek ránk, és hosszútávon gyermekeinkre, unokáinkra. Lehet, hogy még lesz olaj, csak már nem lesz aki vezesse az autókat, ha így folytatjuk.

És amire még sokan nem gondolnak:

A globális felmelegedéssel a víz is felmelegszik, és olyan bacilus és vírustenyészetek fognak feltűnni, amik komolyan veszélyeztetik majd az emberiséget. Az ivóvíz olyan szinten el fog párologni, és elfogy az utánpótlás, hogy pár évtized, és a víz nagyobb kincs lesz a földön, mint az arany! Cseppenként fogunk rá vigyázni, és majd egyszer visszaemlékezünk, hogy mennyire pazaroltuk, amikor még volt.

De most élünk abban a korban, amire visszaemlékezünk egyszer majdan…
A Föld sorsát már megpecsételtük, de a víz sorsa még a kezünkben van!
Védjük meg ezt kincset!

Karsay István


Budapest, 2014.

Volt ma egy érdekes levelezésem egy szellemtanos barátommal, akinek sok írását eddig is megosztottam veletek.

Íme a levél amit írt nekem.

Miért nem akarja a szellemvilág,
hogy a valódi történelmi múlt föltáruljon?

Régebben, amikor még történelmi múltunk és őstörténetünk foglalkoztatott és ezek szakirodalmaiban kutakodtam, kezdtem rájönni, hogy az írott történelmünk és a valós történelmünk köszönő viszonyban sincsenek egymással. Én is, mint sokan mások, kutatni kezdtem az okokat és végül Barabási László és Varga Csaba írók segítségével az én elmémben is kezdett összeállni a kép.
Rá kellett jöjjek, hogy világunkat már nagyon régóta az érdekelvűség irányítja, a végtelen önzés és gátlástalanság. Ennek semmi sem szent, nem ismer se Istent, se embert, vezérelve "a cél szentesíti az eszközt". Számára az erkölcs és az erények a gyengeség és a kiszolgáltatottság jelei, mert az ilyen emberek hiszékenyek és jó indulatúak, az ilyeneket hazugságokkal, fondorlatokkal be lehet csapni, könnyedén ki lehet fosztani, vagy le lehet győzni, ha háborúságról van szó.
Ezen önző elv képviselői állandóan arra törekednek, hogy megszerezzenek mindent, amit megkívánnak. Ami alapszinten a csalás, lopás, rablás, rablógyilkosság, az tömeges szinten a hódítás, fosztogatás, az uzsora, a kizsákmányolás és a népirtás. Nyilvánvaló, hogy ezek kezébe összpontosul a társadalmi vagyon legnagyobb része és ezzel együtt a hatalom is. Ők alkotják a társadalom "krémjét", azaz vezető rétegét. Ők képviselik a világi hatalmat a népek fölött, de a vallásokat is ők alapítják a dogmákat a saját érdekeik szerint összeállítva, hogy az alájuk rendelt népek testi és lelki életét is uralhassák és folyamatos ellenőrzésük alatt tarthassák.
Az érdekelvűek között mindég létezik egy alá és fölérendeltség, de az folyamatosan változó állapot, mert az érdekellentétek folyamatos külső és belső küzdelmekhez vezetnek. A harcok és belső küzdelmek révén gyakoriak a változások, hol egyik, hol a másik érdekszövetség jut hatalomra. A kapzsiság és telhetetlenség az ilyen hatalmat terjeszkedésre, hódításra és leigázásra készteti. Így országok és birodalmak születnek, virágoznak, terjeszkednek, majd teljesen eltűnnek és helyettük mások születnek.
Az írás megjelenésével szükségessé vált, hogy a hősi harcokat és tetteket ne csak szóban és dalokban örökítsék meg, hanem írásban is. Így született meg a történetírás, amelyet mindig a győztesek írtak a saját szájuk íze szerint alakítva a történet ok-okozati összefüggéseit. Legyőzött ellenfeleik történelmét vagy kíméletlenül megsemmisítették a tudóikkal együtt, vagy átírták a saját érdekeik szerint. És ez így megy legalább ötezer éve és tart napjainkban is.
Ebből érthetően következik, hogy a történelmi múltban sajnos semmi nem az, aminek látszik.
Minden hatalom megíratja az érdekei szerinti történelemváltozatot, (lásd a Habsburgok, a kommunisták és a mai liberális "kommunisták"), azt dogmává alakítja és körömszakadtával védi az általa kinevelt (agymosott) szakmabelivel. Mindenki velük együtt látja, hogy a sok hazugság miatt tele van a dogma ellentmondásokkal, mert nem a népet és az igazságot, hanem a mindenkori hatalom érdekeit szolgálja.
Az eddig felvázoltakat szemléltető céllal mutattam be. A valóságban sokkal árnyaltabb a mindenkori hatalom társadalmi összetétele. Ezekből a körökből sohasem hiányozhattak a becsületes, hűséges és áldozatkész személyiségek, akik ezt a légkört színesebbé és valamivel jobbá tették. Az urak és uralkodók tisztában voltak azzal, hogy az ilyen emberekben jobban meg lehet bízni mint a maguk fajtában, ezért, ha tehették, körülvették magukat megbízható és tehetséges emberekkel.
Kutakodásaim során végül beláttam, hogy a történelmi igazság egy nagy "titok", melynek feltárulását a nagy nyilvánosság számára hatalmas erők gátolják. Ezek az erők magának az érdekelvű rendszernek a tartozékai, mert ezek szolgálják a rendszer fennmaradásának biztonságát. Tehát csak a rendszer teljes megszűnésével és egy szeretetelven alapuló új rendszerben valósulhat meg a történelmi igazság feltárása. Minden olyan elképzelés, hogy mi majd bebizonyítjuk, helyretesszük, kiharcoljuk igazunkat, mondhatni "csalfa vak remény". Egy ereje teljében lévő hatalmi rendszert nem lehet leváltani békés eszközökkel, mert állig felfegyverkezve védi magát és a legsötétebb eszközök bevetésétől sem riad vissza.
Ha mégis sikerülne erőszakkal fölé kerekedni, kezdődik minden elölről. A régi helyét átveszi egy új. Átveszi és a saját szája íze szerint átalakítja a régi dogmarendszert, amelyben soha nem a nép vagy nemzet, hanem a hatalmi elit érdekei a meghatározóak. A népet elaltatják hazug ígéretekkel és ezer féle módon elterelik figyelmét, lekötik az anyagi világ dolgaihoz. Ebből a célból eszköztáruk kimeríthetetlen. Szóval az ilyen változások a történelmi és isteni igazságot tekintve eredménytelenek. Akik ezektől a változásoktól remélték az igazság győzelmét keserűen kellett csalódjanak.
Most pedig lássuk Isten és a szellemvilág hozzáállását és érdekeit ebben a dologban.
Azt előre le kell szögeznem, hogy a szellemvilág és az anyagi világ érdekei homlokegyenest ellentétesek és mi leszületett emberek e kettő között őrlődünk. Szellemi fejlettségünk függvényében hol az egyikhez, hol a másikhoz kötődünk gondolatainkkal, érzéseinkkel és vágyainkkal. Mivel két lovat egyszerre megülni lehetetlen, ezért vagy ide, vagy oda kötelezzük el magunkat, vagy az anyag urát, vagy az egek urát szolgáljuk.
Az anyag ura, a hazugság fejedelme szabad kezet kapott fölöttünk, bukott embereken. Bármilyen eszközöket felhasználhat, hogy az anyaghoz kössön, ami által rabszolgái vagyunk. Az ellentét erői óriásiak és óriási befolyásuk van az anyagi világban, de megsúgom, azok az erők valójában a mi erőink, amellyel mindig is tápláltuk és folyamatosan tápláljuk ma is. Minden félelmünk, irigy, dühös, parázna és gonosz gondolatunk és érzésünk teremtőerői az ő erőtömegeihez kapcsolódnak és folynak bele. Ezzel duzzasztottuk fel erejét. Olyan mint egy univerzális élősködő a földi mátrixban. Alapvető érdeke, hogy az emberiség minél nagyobb mértékben féljen, gyűlölködjön és paráználkodjon, ő pedig kövéren és elégedetten uralkodik rajta.
Az ő érdeke, hogy az emberiség megosztott legyen, az ő műve a mindenkori érdekelvű vezetőrétegek kialakulása és a hozzájuk kapcsolódó vallásoké is. Lásd Jézus Urunk nem alapított vallást, de a tanítványai sem, azt megtették majd utánuk mások, valaki másnak a sugallatára. Ne értsetek félre, az elején ez sem volt rossz, csak idővel az érdekelvűség hatalma rátelepedett és alakította saját kénye-kedve szerint.
Az Atya és a Vele munkálkodó szellemvilág érdeke, hogy a megtévedt báránykái, a "tékozló fiai" minél hamarabb megtérjenek hozzá. Úgy irányítják földi életünket, hogy minél eredményesebben teljesíthessük életfeladatainkat. Mi a szabad akaratunkkal eldönthetjük, hogy mit választunk, melyik urat akarjuk szolgálni. Döntéseink függvényében alakul az életeink fonala és arathatjuk le, amit elvetettünk.
A gőg, a büszkeség és a hiúság olyan alapvető bűnök, amelyek eltávolítják az emberi lelket az Atyától és kötelezően az ellentét erőinek rabjává teszik. Ez nem csak egyéni szinten van így, hanem a nép és nemzet szintjén is. A szellemi fejlődés és a hét erény megszerzése pontosan ezeknek a bűnöknek a legyőzését szolgálják. Amíg az ember az anyag és a világi élet rabja, addig ezek a bűnök uralkodnak rajta és teszik pokollá az életét. Ezeknek köszönhető minden háborúság, vérengzés, gonoszság és szenvedés, ezért az értünk síkra szállt szellemvilág megtesz mindent azért, hogy szívünkbe a béke és a szeretet magjait elültessék és táplálják.
Nyilvánvaló, hogy nem érdeke támogatni olyan vágyak teljesülését, amelyek ezeket a bűnöket táplálnák. Az erények gyakorlata a lélek nemesedéséhez és végső soron az alázathoz vezet. Az alázat és az önfeláldozó szeretet képes a lelket szellemileg magasba emelni. Arra törekszik a szellemvilág, hogy segítségével elérhessük ezt az emelkedést.
Most tegyük fel, ha valami csoda folytán a nyilvánosságra derülne igaz történelmünk és az a sok gazság, melyet népünk és népeink ellen elkövettek a történelem során, akár az uralkodók, akár a szomszédos népek, mit gondoltok mi történne? A szomszédos népek és a befolyásolt világ-közvélemény pillanatok alatt a torkunknak ugrana. A hazugság fejedelmének olyan gépezetei indulnának be, amelyek nem hagynák, hogy sokáig örüljünk a "dicsőségnek".
Másrészt mi történne a nemzet lelkében? Milyen változások következnének be? Bizony megjelenne a gőg, a büszkeség és a hiúság, ez pedig egy nagyon erős lefele húzó erő. Amit sikerült a nemzet lelkéből az utóbbi ötszáz év alatt többé-kevésbé kiírtani, hiszen a sátáni erők is Isten akaratát szolgálják akaratukon kívül, az most rövid idő alatt kiújulna.
Ezért a szellemvilág nem támogathatja az ilyen vágyakat, még ha a nemzet színe-java is kívánná és imádkozna érte.

Biró László

Válaszom:

Szia, jó és érdekes a gondolatmenet.

Annyit tennék hozzá kiegészítésként, hogy a történelmi hazugságok igaziból nem érdekli a szellemvilágot, bár foglalkoznak vele, mert mindig az egyéni fejlődés a fontos, minden történelmi időszakban.
De az biztos, hogy ha "tündökölne" a magyar nép könnyen “pofára” esne, lásd Amerika, aki nagyon jól indult, minden szellemi segítést megkapott, és a végén elvitte a pénz, hírnév, és a világ csendőre lett.

A magyar népnek még így is nagy szerepe van, erről szólnak mediális közlések is.
“ha egy népben van remény a tisztulásra, felemelkedésre, akkor elnyomják őket, és a nép felkel, és kiharcolja az igazságát. Olyan vezetőt kap, aki elnyomja őket, és a végén ez vezet a felkeléshez, tisztuláshoz. De azt is kimondták a szellemi közlések, hogy minden nép – a másik esetben, amikor nincs remény a tisztulásra – olyan vezetőt kap, amilyet megérdemel”.

Ez igaz volt 56-ra. Amikor a Nép igazságérzete felkeléshez vezetet!

A magyar nép között nagy számban vannak azok az emberek akik hivatottak segíteni a világ szeretet felé történő átalakításában! Sajnos "középen vagyunk", minden irányból kapjuk a fizikai (lásd Trianon), politikai, és szellemi támadásokat!

Elküldöm az összes mediális közlést Zita médiumtól, aki a legjobb és talán utolsó igaz magyar médium, és Pataky bácsi által szerkesztet Égi Világosságok is megvannak!
És sokat beszél a magyarság szerepéről!

Itt vannak az Égi világosságok, rengeteg jó anyaggal, Paraky árpi bácsi aki szerkesztette sokat beszél ezekről!

Égi Világosság szellemtani folyóirat letöltési lehetősége:

http://data.hu/get/2313314/Egi_Vilagossag_1-_12_.zip

http://data.hu/get/2313315/Egi_Vilagossag_13-_24_.zip

http://data.hu/get/2313316/Egi_Vilagossag_kulonkiadas_1.zip

http://data.hu/get/2590420/Egi_Vilagossag_25.doc

http://data.hu/get/2590419/Egi_Vilagossag_26.doc

Letölthető a szellemtani anyagaim mappájából sok szellemi kincs! Karsay István szellemtani anyag gyűjtemény, 2.7 giga anyag http://data.hu/dir/wqa1frzgei6922


Amerikai szellemkutatók(Zita médium) mediális közlései:
http://data.hu/get/3014202/Amerikai_szellemkutatok.zip
http://data.hu/get/5986578/Amerikai_Szellemkutatok_2011-12_medialis_kozlesek_.zip

A régi komcsi rendszert elítéli a szellemvilág is rendesen (Rákosi és orosz megszállás stb..), olyan volt, mint nálatok Csaucseszku!

de a mostani helyzet is érdekes..

szeretettel.

István

"Bármit gondolunk, mondunk vagy cselekszünk, azt vagy a szeretet vagy a
félelem vezérli. A szeretet békességet, megelégedést hoz, a félelem
háborúságot, fájdalmat okoz. Rajtunk múlik, melyiket választjuk. Arra
születtünk, hogy tapasztalatszerző utunkat örömmel, megelégedéssel járjuk.
Saját megrögzött nézeteink, rugalmatlanságunk, elvárásaink hatására negatív
gondolatok, szavak és tettek keletkeznek, amelyek természetes közegünkből -
a szeretetből - kizökkentenek. Az elhatárolódás nyugtalanságot,
egyensúlyvesztést (bánatot, békétlenséget) okoz és fájdalommal jár. Minden
fájdalom figyelmeztetés arra, hogy tegyünk valamit az egyensúlyi helyzet
visszaszerzése, vagyis az elhatárolódás megszüntetése érdekében.
Tudatosságra van szükségünk ahhoz, hogy bátran szembe nézhessünk
félelmeinkkel. A tudatosság fény, amely rávilágít a félelmek árnyaira és
elnyeli azokat. A félelmek tulajdonsága, hogy csak a sötétben létezhetnek.
Mások félelme (barátságtalan, ellenséges, agresszív viselkedése) mögött
észre kellene vennünk a bajba jutott egyént, és meg kellene hallanunk
segélykiáltását a szertetért.
A félelem megváltása - megismerése, megtapasztalása -, univerzális ügy. A
Szeretet élteti az univerzumot, és benne minden alkotó elemét. Az ember
összekötő láncszem az Ég és a Föld között. Rajta keresztül áramlik az
univerzumot éltető és tápláló erő, a Szeretet. Mindenki annyi szeretettel
rendelkezik, amennyit tovább is tud adni. A félelem megakadályozza a
továbbadást, így a Szeretet áramlatát is. A Szeretet éltető ereje nélkül a
lények beszűkülnek, elsorvadnak. Saját félelmeink eloszlatása az emberiség
fejlődésének felelősségének vállalása is egyben."

"Ha kitűztél egy célt, ne gondold át, milyen negatív "mellékhatásokat"
rejt. Csak a tiszta cél lebegjen a szemed előtt. Éld bele magad a kívánt
helyzetbe, érezd magad körül a megvalósult terveket, beszélj róla másoknak,
viselkedj úgy, mintha máris minden úgy lenne, ahogy eltervezted. Váljon ez
szokásoddá. A Gondolat -Szó- Cselekedet hármassága olyan hatalmas eröt
biztosít számodra, amit nem lehet eltéríteni, legyőzni. Egy ellensége van: a
félelem. De figyeld csak meg: a félelmed tárgya is gondolat szó és
cselekedet útján jön létre. Igaz, ez más gondolat, más szó, más cselekedet.
A minősítést, miszerint valami jó vagy rossz neked, Te magad hozod létre
pillanatnyi értékrended (hit-rendszered) alapján.
A Gondolat -Szó- Cselekedet univerzális ereje nem pozitív vagy negatív - így
válogatás nélkül mindent megteremt, amire irányul. Légy tudatában ennek !
Napi teendök formájában találkozol azokkal a kihívásokkal, feladatokkal,
amelyek elvégzésén keresztül eljutsz oda, ahová vágyakozol, vagy azzá válsz,
aki szeretnél lenni."


Óvári Anna

A szeretet lépcsőfokai

Szeretetre kiéhezett korban élünk. Teljességben gondolkodó orvosok, pszichológusok, természetgyógyászok, a megmondhatói, hány ember betegsége mögött áll valódi okként a krónikus szeretethiány, vagy a másokkal szembeni szeretetlenség. “Civilizált” társadalmakban amúgy sem divat az érzelmek kimutatása, technikai kultúránk emberképe az utóbbi két évszázadban is affelé tartott, hogy az embert egy bonyolult gépezetnek lássuk, amelynek pusztán szerkezeti baja lehet és a gyógyítás nem más, mint alkatrészek megjavítása, esetleg cseréje. Konrad Lorenz a civilizált emberség nyolc fő bűne között említi az érzelmek fagyhalálát. Napjaink gazdaság- és üzletközpontú szemlélete nem is tűr meg semmiféle szentimentalizmust, sőt még magát a szeretetet (szerelmet, barátságot) hovatovább is valami fizetőeszköznek látjuk, amit akkor adunk, ha kapunk is érte valamit. Sokan eleve úgy látják, hogy a szeretet lényege az, hogy őket szeressék, és ezt külsődleges dolgokkal, amibe az öltözködéstől bizonyos megtanulható magatartásformákig sok minden belefér, el lehet érni. Nehezen látják be, hogy görcsös erőlködésük önmaguk megszerettetésére inkább szánalmas, mint szeretetre méltó. Gyakori vélekedés, hogy szeretni tulajdonképpen nagyon egyszerű, mindenki képes is rá, az egész csak attól függ, hogy a megfelelő alanyt megtaláljuk ehhez és nem a mi hibánk sem az, ha mi nem találunk rá az igazira, de az sem, ha bennünket nem talál meg a mások szeretete. Napjaink ideálja, a “sikerorientált manager” természetesen ezen könnyedén túlteszi magát, legalábbis azt hiszi. Gyakorló természetgyógyászok és holisztikus szemléletű orvosok viszont nagyon jól tudják, mennyi betegség mögött állnak szeretet-defektusok, vagy a szeretetlenség, vagy a szeretethiány miatt. Szív- és keringési problémák, légzési és tüdőbetegségek, cukorbaj, termékenységi- fogamzási nehézségek, szexuális zavarok, nemi betegségek, de még a rettegett AIDS sem független az emberi szeretet-kapcsolatoktól. Érthető, ha az a kozmikus méretű változás, amelynek a kezdeténél járunk, a Vízöntő kor e téren is újat hoz. Az új kor nyitást fog jelenteni a lélek és szellem felé, s egyik kulcsszava kétségkívűl a szeretet lesz. Ezt már ma sokan felismerik, tanítják természetgyógyászok, asztrológusok, spirituálisan felébredt emberek. És persze tanítják az egyházak, évezredek óta - nem túl sok sikerrel, mert a hívek gyakorta úgy gondolják, elegendő az igét meghallgatni és elméletben egyetérteni vele. Ám a túlzás is joggal ébreszthet gyanakvást. Vannak “tanítók”, “gyógyítók”, akik másról nem beszélnek, mint a szeretetről, pontosabban az ő nagy-nagy szeretetükről. Ám a póz, a gesztusok sokszor jelmezek csupán, a mindent elborító rózsaszín máz, ragacs a belső űrt, hiányt igyekszik pótolni. A szeretet varázsigéjétől megnyílnak a pénztárcák és az önzetlen szeretet prófétái, az Isteni szeretetsugárzás közvetítői szépen vagyonosodnak. Ők az emberi szeretetéhség hiénái. De ezen sem kell csodálkoznunk, nem ők az elsők, akik a szeretettel élnek vissza, hiszen a krisztusi szeretet nevében háborúkat indítottak, pereket koholtak, pogányok, eretnekek és boszorkányok ezreit adták halálra, és még ma is találni papot, aki kész megáldani a háborúba indulók fegyvereit. Mindezek azért lehetségesek, mert torz fogalmaink vannak magáról a szeretetről.
Isteni, Krisztusi szeretetről beszélünk és azt hisszük, minél többet, annál jobbak, szeretetteljesebbek vagyunk. Pedig a szeretet olyan, mint mi magunk vagyunk: úgy, azon a fokon nyilvánul meg, amelyen a szellemi fejlődés lépcsőjén állunk. Zavarosan és ellentmondásosan, amíg zűrzavar van bennünk. A szeretet lépcsőfokai azonosak a szellemi fejlődés, tudatosulás fokozataival, legegyszerűbben a test, lélek és szellem szintjén különböztethetők meg.
A szeretet testi szintű megnyilvánulása a Vénusz hatása alatt áll. Ez az erosz, a testi szenvedély, testi szerelem, az ösztönök szintjén. Ide tartozik a szépség, a kellemes dolgok szeretete és élvezete, de minden olyan kapcsolat is, amelynek az én-érzés az alapja. Amikor úgy szeretünk, hogy viszonzást, viszontszeretetet várunk. A beteljesülésre váró szerelmen kívűl ilyen a családi (szülői, gyermeki, rokoni) szeretet és a barátság, a felebaráti szeretet (Máté 6, 43.) is, amíg gondolkodásunk az adok-kapok szintjén áll. Valójában a szülő viszonzást várhat a bizalomért, jó szóért, gondoskodásért, de magáért a szeretetért nem, az nem tartozik a gyermek javadalmazásai körébe. A “szeretet” szó nem fejez ki birtokos viszonyt. Kahlil Gibran írja “ A Próféta” című könyvében: -A szeretet csupán önmagát adja és nem vesz el semmit, csupán önmagából. - A szeretet nem birtokol, de ő sem birtokolható: - mert a szeretet elegendő - a szeretetnek. A vénuszi szeretettől elválaszthatatlan az önszeretet is. Ez a szeretet első lépcsőfoka és minden változatában látensen ott van saját magunk szeretete is, hiszen gyakorta magunkat szeretjük a másikban és mindenképpen a magunk számára is valami jót, szépet remélünk a szeretett féltől. Ez nem szégyen, valamennyiünknek vannak ilyen, viszonzást váró érzelmei, ezek nélkül talán az emberi faj fenn sem maradt volna. A baj csak az lenne, ha mindörökre e szinten rekednénk. Az érzelmek fejlődése is a durvától a finom felé, a szublimálódás útján halad.
A szeretet következő, a lelkiség síkjának megfelelő - fokozata a Jupiter hatását mutatja. Görögül ez a filia, az emberbaráti szeretet. Az előzőekben említett szerelem, szülői, gyermeki, családi szeretet, barátság-érzés fejlődése során el kell, hogy jusson idáig. Az anyai szeretet helye eleve itt van, egyetlen lépésre az isteni szeretettől. De ez a jóság, igazságszeret, megbocsátás, bőkezűség, önzetlen adakozás, belátó gondoskodás szintje is (“joviális” kifejezésünk is a Jupiter nevéből ered). Adakozhat a koldusnak az is, aki a szeretetet még csak a vénuszi fokon valósította meg, de elvárja, hogy az valami “hasznos” célra fordítsa. (Ez az elve a jótékonysági műsoroknak, báloknak is, ahol igen fontos, hogy mindenki megtudja, ki a nagylelkű adományozó.) A jupiteri szintű adakozót nem érdekli, mire fordítják az adományt, de nem is kér érte dícséretet, ünneplést, hálát. (Sőt az adóalapból sem feltétlen akarja leírni.) Igy beszél a helyes alamizsnálkodásról a Biblia is (Máté 6,1-4.) A természet, az élővilág már nem szépségéért, hanem önmagáért (az Életért) való szeretete is a jupiteri elvhez tartozik. Az Ószövetség a szeretetet a kölcsönösség alapján tanítja és a szemet-szemért, fogat-fogért elvet vallja. Az Újszövetség már magasabb követelményt állít: a feltétlen szeretet elvét hirdeti azokkal szemben is, akiktől nem várhatunk viszonzást. “Szeressétek ellenségeiteket, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek” (Lukács 6,27.) Az önszeretetből emberszeretet lett. Az önösség eltűnt, de még megmaradt az elkülönülés érzése: én szeretem - az ellenségemet. Ezt az ellentmondást (ha szeretem, mitől ellenségem) már csak a szeretet legmagasabb foka lesz képes feloldani.
Ez a fokozat, a legszellemibb szeretet az asztrológia tanítása szerint a Neptun principiumában testesül meg. Ez a kozmikus egység, eggyéválás, az elkülönülés megszűnése, a Nirvána állapota, az Isteni szeretet. A Neptun az asztrológiában a Vénusz felsőbb oktávja, átszellemített, szublimált szerelem. Ez az érzés szólal meg a bibliai Énekek Énekében, első hallásra “közönséges” szerelmi vallomásként. Görögül ez az agape, a szeretet örömünnepe. Az önszeretettől induló ember az emberszeretet után eljut az istenszeretetig “Szeresd az Urat,a Te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből” (Máté 22, 37). Ez az ember okkult felfogása szerint a fizikai, asztrális és mentális szintet jelenti, tehát mindazokat, amelyeken többé-kevésbé tudatosak vagyunk. Ennek a szeretetnek a megvalósulása azt jelenti, hogy már nincs én és ellenség, sőt én és nem-én sincs, átélhetővé válik a kozmikus egység tudata, a “Tat twam asi” (Te is az vagy). Egy vagyok mindennel és mindenkivel, az Univerzummal, Istennel. Eggyé válik a szerető, a szeretett és feloldódnak a szeretet ideájában. Ez a szeretet-fokozat jelenti az Univerzum legfőbb teremtő és fenntartó elvét, ez az összekötő erő a Szentháromság Atya - Fiú - Szent Szellem (Szentlélek) személye között, ezért ez a legfontosabb törvény.
Ez az univerzális Ágens is, a legfőbb gyógyító erő, s ezt vélik közvetíteni a szeretettel gyógyítók. Könnyű belátni, hogy ezt csak annyiban képesek, amennyire megvalósították magukban. A vagyont harácsolók legjeljebb (!) a vénuszi szinten, de az önzetlen humanisták is jobbára a Jupiteri szinten (ezeken belül is végtelen sok kisebb fokozat létezik, a lélek emelkedettsége szerint). A szeretet-gyógyítás azon a szinten kezdődik tehát, amelyen a gyógyító éppen áll, de mindenkinek lehetősége van (sőt kötelessége) önmaga fejlesztésével ezt a szintet emelni. A Reiki- energiát is a szeretettel szokták azonosítani, ami annyiban igaz, hogy eredetét tekintve az Univerzum legfelsőbb szintjéről származtatható. Ezzel az energiával a beavatás köti össze a jelöltet és ez azt jelenti, hogy közvetíteni, csatornázni tudja ezt az erőt anélkül, hogy szellemi fejlettsége, tudatossága annak szintjét elérné. Ez természetesen lehetőséget ad az intenzívebb fejlődésre is, a szeretet magasabb szintjeinek elérésére. A Neptun - fokozat már szinte jézusi, Buddha-i emberi kvalitásokat jelent, igen nagy mesterek tudják csak földi életükben megvalósítani. Aki pedig megvalósította, nem papol róla, hanem éli, cselekszi. Ez a szeretet ugyanis nem érzelem, ahogyan hinnénk, hanem a tudatosság legmagasabb állapota, egyben életmód, cselekvési modell is. Pontosan úgy, ahogyan Pál apostol beszél róla (1 Kor.13.), állításokban és tagadásokban: olyan magatartás, amely türelmes, jóságos, nem irígy, nem kérkedő, nem felfuvalkodott, nem bántó, nem haszonleső, nem haragos, nem rója fel a rosszat, nem örül a hamisságnak, de örül az igazságnak, hisz, remél és tűr. Hit, remény és szeretet közül a szeretet a legfontosabb. A szeretet azonban nem járhat szellemi vaksággal. A New Age szellemében sokan vallják azt, hogy a szeretet jegyében minden egyformán jó, dícséretes és elfogadandó, bármi is legyen az, hiba, tévedés vagy csalás. Sokszor hallani a toleranciának olyan félreértelmezését, hogy “az a te utad, neked az a jó, az a te igazságod - ami nem kell, hogy egyezzen az én igazságommal”. Mintha különböző igazságok lennének, vagy mintha Jézus sem ostorozta volna a megátalkodottakat, csalókat, képmutatókat, bár toleráns volt a gyámolításra szorulókkal. A tolerancia megtanulása fontos lépése a szeretet gyakorlásának, és ez csak látszólag van ellentmondásban a helyes ítélőképességgel, lévén ez is jupiteri adomány. Krishnamurti a század elején mindkettőt egyformán fontos követelményként állította a szellemi tanuló elé. A tudás és szeretet viszonya ez. Paracelsus írja: “Aki nem tud semmit, nem szeret semmit... Aki viszont ért, az szeret is, néz is, lát is... Minél több tudás rejlik egy-egy dologban, annál nagyobb a szeretet.” A tudás szeretet nélkül hideg okosság, vagy okoskodás, amely sohasem válik bölcsességgé és akár a napi politikában is látjuk, milyen torz képződményeket teremt. A szeretet tudás nélkül viszont könnyen májá, az illúziók csapdájába esik, tévutakra kerül. Szomorú kortünet ez is, mutatják a manapság gombamód szaporodó tanítók, látók, mesterek és próféták és gyakran tébolydába jutó áldozataik. Dialektikus világunk elve, hogy a fény mellett árnyéknek is léteznie kell, a jó mellett ott a gonosz, a hamis, a megtévesztő. Tudomásul venni szükségszerű, létezését el kell fogadnunk - de nem befogadni, helyeselni, ráhagyni vagy azonosulni vele. A Biblia ezt is egyértelműen fogalmazza: “Botránkozások kell, hogy essenek, de jaj annak, aki megbotránkoztat”. Azaz, látom a rosszat, de nem követem. Nem kell félnünk attól, hogy kevésbé leszünk szeretetteljesek, ha kimondjuk az igazat és elhatárolódunk a hamisságtól. Nem könnyű ezt összeegyeztetni a “ne ítélj!” elvvel, de nem is lehetetlen. Saját dolgainkért mi tartozunk felelősséggel, de ebbe az is beletartozik, hogy ha lehet, óvjunk meg másokat a tévedésektől. (Persze nem erőszakkal, fogadatlan prókátorként, vagy az igazság bajnokaként.) A csalók és szélhámosok megbüntetése viszont már nem a mi dolgunk, cselekdetei következményét úgysem kerülheti senki el. A szeretet lépcsőit fokról fokra lehet csak bejárni. Nem szégyen és nem baj, ha még nem tartunk a legfelső fokon, sokkal nagyobb bűn, ha ezt szerepként akarjuk eljátszani, hogy pozitívabbank lássanak. A szeretet lecke, amit meg kell tanulnunk, fokról-fokra és nem lehet az isteni szeretetnél kezdeni, ha még az emberi szinten se valósítottuk meg. A szeretet megtanulásában is segíthet az asztrológia. Születési képletünkben például a Nap, Vénusz, Jupiter, Neptun helyzete és kapcsolatai megmutatják, hol állunk, mit kell megvalósítanunk. A vénuszi szinten fö feladatunk az adás-kapás egyensúlyának a megteremtése. Ne csak várjuk, hogy szeressenek, de viszonozzuk (sőt kezdeményezzük) is. Figyeljünk arra, ne essünk túlzásba, szeretetünk ne legyen kényszer, börtön, teher, mert a zsarnoki szeretetnek csak a neve az, a lényege az önzés. A feladat éppen az önzetlenség tanulása. Az önszeretet túlzásait le kell építeni, mivel ez a későbbiekben komoly gát lenne. Erről szól Szepes Mária aforizmája: “Isten és közöttem állok Én.” A mindennapi élet, emberi kapcsolataink harmonikusabbá tételéhez nagyszerű segítség lehet Erch Fromm: “A szeretet művészete” című műve. A következő szinten a jupiteri tulajdonságok kifejlesztése és gyakorlása a cél, mindenkivel szemben, válogatás nélkül, nem csak azokkal, akiket “amúgy is” szeretünk. Ilyenné kell tennünk családi, rokoni “kötelező” kapcsolatainkat is. A testi szerelemről az átlagembernek nem kell lemondani. Nem lehet erőltetni az aszkézist, sokkal helyesebb a szexualitás átszellemítése, más dimenziókba emelése. A tantrikus vagy taoista szexben a testekkel együtt a két lélek is extázisban egyesül, mindkettejük nagyobb gyönyörére. A nemiség transzcendens erejét megsejtve egy pravoszláv pap a múlt században egyenesen azt hirdette, hogy a beteljesedés pillanatában a lélek Isten előtt áll. (Ki is átkozták érte.) A szeretet neptuni kiteljesítése nem direkt megvalósítható, főleg nem szólamok és szándékok hangoztatásával. Ez a szeretet tárgyatlan, megfoghatatlan, nem lehet akarattal elérni. Nem lehet a vénuszi szeretetet sem közvetlen átszellemíteni, ha a lélek még nem érett rá. Fiatal apácákkal például gyakorta megtörtént, hogy Jézus iránti rajongásuk erotikus szinezetű eretnek érzésekbe csapott át. A spirituális fejlődés viszont önmagától “meghozza” ezt a szeretet-állapotot. Ide vezetnek az összes keleti meditációs módszerek, a keresztény lelkigyakorlatok, szemlélődés, önismeret, önfejlesztés. Elérni viszont csak a személyes én, az ego lebontása után lehet, az elkülönültség érzéséről való végleges lemondással. A szeretet gyakorlati megvalósításának első lépéseit fogalmazzák meg Eckhart mester hétszáz éves, de ma is aktuális szavai: “Az élet legfontosabb pillanata a jelen pillanat, a legfontosabb személy, akivel most beszélsz, a legfontosabb feladat pedig a szeretet.”
Kövesi Péter

Az agresszió ezotériája

Valószínűleg mindenki kapott már az utcán sétáló térítőktől olyan képes prospektusokat, amelyeken csodás tájakon, ragyogó napfényben a bárányokkal együtt legelésznek a farkasok, együtt pihen a gazella és az oroszlán, és kicsitől a nagyig, a legkülönbözőbb színű és fajú emberek szélesen mosolyognak egymásra. Ők ilyennek képzelik Isten országát, ahol már semmiféle erőszak nem létezik, és mindenki mindenkit szeret. Csak az a kérdés, létezik-e ilyen világ?
Sokan szerettünk volna hinni a jósoknak, látnokoknak, akik a XXI. Század, a Vízöntő-kor kezdetére azt jósolták, megérkezik az Aranykor (?), „kitör” a világbéke, a szeretet, a megértés, harmónia kora veszi kezdetét. Sajnos máris látszik, nem volt igazuk. A világ mintha egyre agresszívabb lenne körülöttünk, terroristák, vallási fanatikusok és „megbüntetőik” ölik egymást, durvulni látszik a világ és kapcsolatainkban is azon kapjuk magunkat, hogy egyes közéleti személyektől, vagy a piaci életből eltanult durva, tolakodó módon nyilvánulunk meg. Feltesszük magunknak a kérdést: csakugyan ilyen, eleve agresszív faj vagyunk? Mindazok, akik eddig a szelídséget, szeretetet tanították, romantikus álmodozók voltak és feleslegesen, süket füleknek beszéltek?
Valóban, ha valaki értékelné, mennyire sikerült az elmúlt két évezredben megvalósítani például a jézusi tanításokat, az emberiség aligha kapná meg az elégséges osztályzatot. A biológia szerint az agresszív ösztönöket még az állatvilágból hoztuk és feltétlen szükségünk volt rájuk a múlt egyes időszakaiban, ahol a létért, élelemért, fennmaradásért véres harcot kellett vívni. A genetika szerint ez jó dolog, mert kihullanak a gyengék és az erősek tulajdonságai örökítődnek tovább. Ma viszont a teljes emberiségnek meglenne a lehetősége ahhoz, hogy harc nélkül legyen hol laknia, legyen mit ennie – ha az elosztást nem másik két alaptulajdonságunk irányítaná: az egoizmus és a birtoklás vágya. Kiváltképp a nyugati társadalmak alapja lett az individuum és a tulajdonlás. Kitűnni a többi közül, különbnek lenni, legyőzni másokat, ennek jutalmául elvenni, ami a gyengéké –követendő eszménnyé lettek. A „mutasd meg, hogy te vagy a legjobb” nem csak a sportban, de a fogyasztói társadalomban is a legfőbb paranccsá, értékmérővé vált. Az erősnek van joga, a gyengének nincs – ez a dzsungeltörvény a civilizált társadalmak jogrendje mögött is kiirthatatlanul virágzik. Erre épül a politika, a piac, és mára bebizonyosodott: ábránd volt, hogy akár a kommunizmus, akár a piaci társadalom automatikusan gondoskodik a gyengékről, juttat a szegényeknek: ez központi beavatkozás nélkül sehol sem működik.
A lexikon szerint az agresszió erőszakot, erőszakos, esetleg tolakodó viselkedést jelent. A fegyveres támadástól, a terrorizmustól a köznapi agresszió már-már elfogadott formáiig, a rámenős, , másokon átgázoló, tolakodó viselkedésig, a verbális agresszióig, a fizikai vagy érzelmi zsarolásig igen széles a skála. Divat az agresszív életstílus, „menő” divatcégek nyíltan az erőszakra utaló márkaneveket kreálnak (Agressor, Killer Loop, Detonator), rockzenekarok emblémái a legvéresebb horrorfigurák, az utcák és szórakozóhelyek tele „kigyúrt”, fekete ruhás, sötét szemüveges fiatalokkal. Más kérdés, és külön tanulmányt érdemelne, hogy épp azok kedvelik az efféle külsőségeket - kompenzálásként – akik önmagukat korántsem érzik ilyen erősnek és férfiasnak, a belső hiányt a külsővel igyekeznek takarni. Lányoknál, fiatal nőknél pedig mindez súlyos szereptévesztésre, a nemi azonosság hiányára, a női szerep elutasítására utal – sajnos ez is társadalmi jelenség.
Sokat változott a hős figurája is az elmúlt századokban. A hős, mint lélektani archetípus mindig valamilyen agresszív tettet visz végbe, de mindig egy nemes cél érdekében és tisztességes eszközökkel éri el a célját. Elvileg. A romantikus lovag, D’artagnan mindenkit kardélre hány, aki szeretett királynőjét és szerelmét veszélyezteti. De szemtől szemben küzd, és mindenkivel megvív. A vadnyugati cowboy fő eszménye a szabadság. De neki már nem kell közelharcot vívnia. Jó coltjával csípőből lő, és egész gengszterbandát küld a másvilágra, majd csendben és szerényen ellovagol a prérin. Aztán jön a mai akcióhős, és a történet egészen másként alakul. A romantika kiveszett, a kegyetlen bosszú erénnyé vált. A „hős” lehet, hogy nem is érintett az egész ügyben, mások megbízásából harcol. A történet elején jönnek a rossz fiúk és megölnek egy jó fiút. Aztán jön a „hős”, útját hullahegyek mutatják és megöl, felrobbant mindent és mindenkit. Amivel mellesleg megmenti a világot. Látványban grandiózusabb (a legfontosabb „szereplő” már régóta a kaszkadőr és a pirotechnikus), erkölcsileg összehasonlíthatatlanul silányabb. Tragikusan megváltozott a motiváció: az értéket védelmező lovagból a más hasznát szolgáló, lélektelen bérenc lett. Nemzedékek nőnek fel ilyen mintákon és nem lehet csodálkozni azon, hogy aki a problémáira pozitív megoldási mintákat nem tanult, egyedül az agressziót ismeri, amely – valljuk meg őszintén – könnyű, gyors megoldással kecsegtet. Azt sugallja, egyszerűbb a probléma okozóját megszüntetni, mint a problémát. Aki meg nem így gondolkodik, inkább kesereg, vagy kétségbe esik a világ eldurvulása láttán.

Az agresszió fajunkkal egyidős. Sőt, jelen van az állatvilágban is, mint a túlélés eszköze. Darwin óta ismerjük a „struggle for life”, a létért való küzdelem fogalmát, a „küzdj, vagy menekülj” elvét.– de erre még visszatérünk. A barlanglakó ősember túlélési stratégiái nem voltak túl bonyolultak, és ha jól megnézzük, máig ezeket a mintákat alkalmazzuk. Megszerezni és megvédeni – ezek voltak a fő feladatok. Meg kellett szerezni a táplálékot, a szállásterületet, az asszonyokat és a birtoktárgyakat, meg kellett védeni őket másoktól, és meg kellet védeni a gyerekeket és a hordát is. Úgy, ahogyan tudták. Erkölcsi szabályokkal aligha bíbelődtek, törvények pedig nem voltak. Egyébként is zsákutca, ha a régiekre a mai elveket akarjuk ráhúzni. Mai etikánk szerint az indiánok harcos élete, vagy az ószövetségi Bibliát végigkísérő népirtások aligha kapnának pozitív értékelést, holott a fennmaradásuk valószínűleg csak így volt biztosítható.

Azután a jézusi tanítás két évezredre maghatározta az emberi viselkedés (nyugati) alapelveit: szelídség, alázat, megbocsátás, szeretet. A kérdés csak az lehet, hogy mennyire lehetett betartani ezeket akkor, azóta és ma?
Bárhogyan is nézzük, a jézusi „Ha az egyik arcodat megütik, tartsd oda a másikat is!” vagy a „Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel!” (ez nincs benne a Bibliában, bár sokan azt hiszik) tanácsa ma úgy tűnik, nemigen válik be. Sokszor esélyünk sincs, vagy eszünkbe se jut megpróbálni. Az utóbbi tanácsot épp ezért sokan így toldják meg: „- de lehetőleg jó nagy és száraz legyen az a kenyér!”

Úgy tapasztaljuk, hogy a mai világot egyre inkább a pénz, hatalom, erő(szak), manipuláció irányítja. Ezek a boldogulás eszközei és olyan szinten jelennek meg a szociális-kulturális mintákban, hogy sokak meg sem kérdőjelezik a létjogosultságukat, helyességüket. De valóban több ma az erőszak, mint régen? Vagy csak gyakrabban és élesebben szembesülünk vele? Az európai történelemben (állítólag) nem volt nap, amikor valahol háború ne lett volna. Az úton járókra leselkedő haramiáktól a földesúri önkényig bizony ott volt az erőszak a mindennapokban, és sokkal nagyobb volt az esély arra, hogy valaki erőszakos halált haljon, mint ma. Amiről az akkori ember késve, másodkézből értesülhetett, az ma a tévé képernyőjén azonnal és erőszakosan nyomul be az életünkbe. Sőt, mi több, a szórakoztatás eszköze lett. Nem mintha nem lett volna „népünnepély” egy nyilvános kivégzés, vagy a római gladiátorjáték – mindössze annyi a különbség, hogy a néző „élőben”, vagy megrendezett, eljátszottl „élvezi” a gyilkolást.

De rossz-e egyáltalán az agresszió? A politikai lózungokban gondolkodók elhitették velünk, hogy rossz. (persze csak az, amit az ellenségeink csinálnak). Úgynevezett „pozitív gondolkodók” is gyakorta ezt hiszik. Az idézőjel nem ezt a gondolkodásmódot tagadja, csak a félreértését. A valódi pozitív gondolkodás az események pozitív üzenetét, a továbblépés útját keresi, az „álpozitív” szerint pedig „Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve” (á la Ferencz József) – vagy legalábbis úgy tesz. Ami nem ilyen, arról nem vesz tudomást. Az ilyen szülő nem olvas népmesét a gyermekének, mert abban csúnya boszorkányok és sárkányok vannak, ráadásul meg is gyilkolják őket, ezért inkább olyat keres, amiben tündérkék röpködnek (és semmi sem történik). Holott a mese az erőszak legpozitívabb alkalmazását tudná megtanítani: igenis harcolni kell, ha értékek kerülnek veszélybe, de a cél nem a pusztítás, csak az ártó „kiiktatása”, azaz az egyensúly helyreállítása. Ezt pedig meg kell tanulni, inkább mesékből, mint akciófilmekből.

Egyéni és társadalmi szinten is vagy az „erőre erővel” válaszolás, vagy a „harcolunk az erőszak ellen” elvét választjuk, ami a lényegét tekintve egy és ugyanaz. Legfeljebb az utóbbit álszent elvekkel ideologizáljuk meg: mi az igazságért, a békéért, Jézusért stb. harcolunk, míg a másik fél mindig ennek az ellenkezőjét képviseli. Persze ők is ugyanígy gondolják. Abszolút elvekre hivatkozunk, holott ezekig (például az emberiesség, az élet és az értékek védelme) kevesen jutnak el, inkább társadalmi konvenciókban gondolkodunk arról, hogy mi a jogos és igazságos – ahogyan a fentebb tárgyalt bosszú esetben is.

A legszemléletesebb példa erre a terrorizmus. Léte és veszélye tagadhatatlan. De aki a saját árnyék-személyiségét nem ismeri fel, nem fogja társadalmi vagy globális szinten sem felismerni, hogy a terrorizmus nem más, mint a nyugati civilizáció „árnyéka”. Minél dühödtebben küzdünk ellene, annál nagyobb lesz. A terrorizmust nem valami abszolút, sátáni gonoszság mozgatja, hanem egy olyan értékrend, amely szerint az iszlám (akárcsak pár évtizede a kommunista eszme!) olyan érték, amelyet meg kell védeni, terjeszteni, és ennek érdekében minden módszer megengedhető. Emellett ott a fenyegetettség érzése, a félelem, pánik, kétségbeesés, amelyek az öngyilkos tetteket mozgatják. Hajlamosak vagyunk lenézni, primitívnek nevezni őket, miközben a világ vezető nagyhatalmai (a háttérben húzódó érdekviszonyoktól eltekintve) is még mindig a bunkós ősember szintjén gondolkodnak.

Az erőszak és a félelem mindig kéz a kézben járnak. És nem csak úgy, hogy van az agresszor és vele szemben a reszkető áldozat. Az agresszor – ha csak nem teljesen őrült – maga is szorong. Akár jobban is, mint az áldozat. „Soktól fél az, akitől sokan félnek.”- mondja az indiai közmondás. Az agresszor bizony lehet maga is áldozat és az áldozatból is gyakran lesz agresszor, ahogyan a sarokba szorított egyébként szelíd állat képes támadni.
De lehetne beszélni az önmagunk ellen fordított agresszióról is, amikor a tehetetlen düh, és a retorzióktól való félelem saját magunkon vezetődik le. Józan ésszel tiszta őrület, paranoia, pedig milyen gyakran megtörténik! Tulajdonképpen ide lehetne sorolni minden olyan cselekedetet és szokást is, amellyel ártunk magunknak.

A nyugati civilizáció két évezrede küszködik a Rossz, a Gonosz problémájával és képtelen kezelni az agressziót. A hétköznapi gondolkodás nem tudja, hogy külső és belső – voltaképp egy. Bensőnket vetítjük rá a külvilágra a világot pedig személyiségünk szemüvegén át nézzük. Amit magunkban nem tudunk elfogadni, azt tartjuk a külvilágban is rossznak és amit ott jónak élünk meg, szívesen fedezzük fel, mint önnön értékünket. A kereszténység megalkotta a bűnre csábító, folyton lesben álló Gonosz figuráját és meghirdette a harcot ellene. Nem jött rá az eretnek-és boszorkányüldözések hosszú századai alatt sem, miért terem újra a gonoszság, sőt miért erősödik annál jobban, minél inkább irtják. Az iszlám – most különösen aktuális a gondolat – meghirdette a dzsihadot, a szent háborút. Azt viszont már a hétköznapi muszlim se igen tudja, hogy eredetileg két dzsihadról szólt a próféta. A „nagy” dzsihadot belül, a belső rossz ellen vívják, csak a „kicsi” irányul a hit külső ellenségei ellen. Mohamed nyilván tudta, hogy a magunk jobbításáért folyó harc a nehezebb, utódai pedig a könnyebb utat választották: Bajainkért mindig valaki más, valami külső rossz a felelős, ezt kell legyőzni és minden rendben lesz. A felelősség áthárításának, a kibúvókeresésnek, önigazolásnak a demagógiája ez, amely mindig bevált, ha valaki háborúzni akart, vagy csak egymásnak akart uszítani másokat. Mellesleg: az iszlám ötszáz-ezer év késéssel (ennyivel fiatalabb is a kereszténységnél!) épp azokon a gyerekbetegségeken esik át, amiken a keresztény világ is átesett a keresztes hadjáratok és az inkvizíció korában – reménykedjünk, hogy felépül, mielőtt túl sok kárt tenne!
Ha a külső Gonosz nem más, mint saját negativitásaink kivetülése – amelyet csakugyan úgy élünk meg, hogy galád módon ránk támad, ártatlanokra, sőt még meg is tudjuk nevezni a bűnösöket és követelni példás és igazságos megbüntetésüket, azt hívén, ezzel a Rend helyreáll – akkor voltaképp a mi teremtményünk és mi tartjuk életben. Minden negatív gondolatunk, indulatunk, rosszindulatú szavunk és ártó cselekedetünk neki ad energiát. Amikor a világ a terrorizmustól retteg, nem árt erre is gondolni! A fanatikus és rettegett vezérek rendelkezésére úgy tűnik, valóban kifogyhatatlan energiák állnak. Az energiamegmaradás (ezoterikus) törvénye szerint az általunk keltett negatív energiák se válnak semmivé, összegyűlnek a Föld aurájában, tápanyagul szolgálva azoknak, akik épp erre vágynak. Ettől lehetnek olyan erősek. A terrorista bennünk is ott él, hiszen kinek ne lett volna kedve orrba vágni egy-egy kellemetlenkedő alakot, vagy ki ne mondta volna magában egy tehetetlen, vagy akadékoskodó hivatalra, hogy fel kellene robbantani az egészet? A különbség csak annyi, hogy nem tettük meg. Mások, akik valamilyen módon, tudattalanul értenek ahhoz, hogy ezt az összegyűlt energiafelhőt megcsapolják, meg is teszik – mi pedig felháborodunk rajta.
A civilizált világ büntetést, elégtételt akar, meg akarja szüntetni az erőszakot – és mivel más módszert nemigen ismer - erőszakkal. Pedig már megtanulhatta volna, hogy ezzel csak erőt ad neki. Legyőzni nem lehet – legfeljebb elvenni az erejét, elsorvasztani. Minden pozitív gondolat, érzés, segítőkész, jó szándékú cselekedet, ima, felajánlás, meditáció ezt szolgálja. Minél többen tennénk ezt, a terroristák egyre inkább a saját erejükre tudnának csak támaszkodni és könnyűszerrel a világi igazságszolgáltatás kezére jutnának. Mert ne feledjük, a fizikai szinten elkövetett bűnökért ezen a szinten is számot kell adni. Ez az igazságszolgáltatás dolga, a karmikus következmények a felsőbb erőkre tartoznak, ebbe nincs beleszólásunk. A magát szelleminek tartó ember dolga, hogy szellemi eszközökkel segítsen, az ítélkezést pedig hagyja azokra, akiknek ez a feladatuk. Az együttérzés nem csak az áldozatokat, a bűnösöket is megilleti, hiszen ők is áldozatok, saját szűklátókörűségük, zavaros indulataik áldozatai.

Van még egy sajátos jelenség, amivel érdemes kicsit foglalkozni: a bosszú. Az európai irodalom legnagyobb remekei alapján úgy tűnik, a „nemes merény” (Hamlet) nem csak jogos, igazságos, de egyenesen kötelező is. Ami persze a másik fél számára tűnik megbosszulandónak és máris a szicíliai vendettánál tartunk, ahol évszázadok óta öldösik egymást vélt igazuk biztos tudatában a rivális családok. Amíg valaki véget nem vet az egésznek, mint Rómeó és Júlia. A probléma ugyanaz, mint az akciófilmekben: hol ér véget a jogos (?) elégtétel és hol kezdődik az eszement gyilkolás. A józan ész szerint meg kellene állni az egyensúly helyreállításánál és a fenyegető veszély elhárításánál, és nem tovább menni. De az indulatok mást, a totális megsemmisítést sugallják, és rendre az indulatok győznek.

Voltaképp minden ember boldogságra vágyik, az agresszor is, de gyilkos indulatai egyre távolabb viszik ettől. Négy elvet követ a boldogságkereső emberiség: Lehet úgy élni, hogy az jó legyen nekünk, de rossz másoknak – ez az egoista látásmódja. Lehet rossz nekünk, hogy másnak jó legyen – ilyen a mártír. Lehet úgy élni, hogy mind nekünk, mind másnak rossz legyen – ez őrültség; és lehet, vagy legalábbis kellene úgy, hogy az nekünk is, de a többieknek is boldogságot hozzon. Ez lenne az ideális, de ehelyett sokszor az őrület útját követjük, hangzatos eszmék mögé rejtve a paranoiát. Hamvas Béla szerint a bűn és az őrület – ugyanaz. Ezen őrület kórtörténete volt a huszadik század, és meglehet, a huszonegyedik is az lesz.

Ahhoz, hogy mégse ez legyen, elegendő lenne néhány ősi tanítást megszívlelni, hogy másként tudjuk kezelni a problémáinkat, az agressziót – a másokét és a magunkét is. Ha valamiért indulatosak leszünk, haragszunk, az önmagában még nem baj. A baj ott kezdődik, ha elveszítjük a kontrollt és az indulat veszi át az irányítást. Ha tisztázzuk, ki a „főnök”: mi, vagy a haragunk, máris kezelni tudjuk. Ha a harag irányít, kiszolgáltatjuk magunkat neki. A keleti harcművészet alapszabálya: harcolni lehet, de csak tiszta fejjel, gyűlölet nélkül. Aki indulatból cselekszik, eleve vesztes. Ezzel szemben a nyugati (és közel-keleti) embert a hit, igazság, hazaszeretet és más eszmék nevében gyűlölni tanítják. Valóban nagy energiát ad a gyűlölet, de ez az energia kezelhetetlen. Olyan, mint a maghasadás: csak elindítani tudjuk, leállítani nem, és egykönnyen magunk is áldozattá válhatunk. A másik alap-igazság: ha már harcolunk, valamiért tegyük és ne valami ellen. A terrorizmus fő baja az, hogy nem állít, csak tagadni tud. A legfőbb célja a pusztítás, hogy utána mi jön, nem tudja. Ez a gyűlölet harcmodora, akár felhőkarcolókat robbant, akár „csak” facsemetéket tördel, metró-üléseket hasogat.

A nyugati civilizáció jószerrel csak a „küzdj, vagy menekülj” elvét ismeri. Valójában ez nem is két, hanem három magatartásforma. Az angol anyanyelvűek (imádják az azonos betűvel kezdődő mozaikszavakat), az FFF rövidítés alatt a fight-flight-freeze (küzdj – menekülj – merevedj meg) viselkedéseket értik. A harmadik az állatvilágban oly gyakori megadás vagy halottnak tettetés gesztusát jelzi. Az embervilágban (főleg ma és nyugaton) ebből a háromból, csak egy, a harc az elfogadott, a másik kettőt a gyávaság bélyege sújtja. A gyengeséget nem illik felvállalni. A küzdelem elfogadott, de a menekülés – ide számítva harmadik útként az észre nem vevés színlelését – gyávaságnak számít.
Keleten a határok kevésbé élesek, és szélesebb az elfogadott viselkedési módok skálája. A harcművészetektől is sokat, sokkal árnyaltabb stratégiákat lehet tanulni. Az „öt állat” stílusa erre taníthat. A harcos először eldönti, érdemes-e, akar-e harcba bocsátkozni. Ha nem, kitér az összecsapás elől. Ez a rugalmas elmozdulás elve. Ilyesmit tettek valaha, az „úri” világban, mielőtt párbajozni kezdett volna, a sértett eldöntötte, „párbajképes”-e a kihívó – és ha nem volt az, faképnél hagyta. A második elv: bevárni és kiállni az első csapást – ez is ismert a párbajkódexből. Ez azt is jelenti, beismerjük, ha vétettünk, és vállaljuk a következményeket. A harmadik: Mindeközben megőrizni a testi-lelki egyensúlyt, nem hagyni, hogy elborítsa agyunkat a gyűlölet. Csak a negyedik lépés a visszaütés, amely csak az indokolt és feltétlen szükséges mértékben engedélyezett – tehát nem az akciófilmek vérfürdő-stílusában. Ez a rugalmasan használt erő elve. Az ötödik elv pedig az illúzió elve: bármikor eldönthetjük, valóban lényeges-e ez az egész, van-e értelme, van-e tétje – és ha nincs, értelmetlen verekedni. A bölcs nem harcol.
Lehet, hogy a világ belátható időn belül nem lesz lényegesen jobb körülöttünk, de sokat tehetünk azért, hogy a konfliktusok se belülről, se kívülről ne őröljenek fel. Ha képesek vagyunk távolságot létrehozni önmagunk és a probléma között, nem azonosítjuk magunkat se a problémával, se az indulatokkal, nagyobb rálátásunk, bölcsességünk lesz. Egyszerűbbé tesszük a dolgunkat, ha a problémával magával és nem az azt okozó személyekkel hadakozunk. Ha abban gondolkodunk, hogy agresszorok legyünk-e, vagy azok áldozatai, nemigen találunk használható megoldást. La letagadjuk az erőszak létét, akkor sem. Máshol kell tehát keresgélnünk. Vagy megtanuljuk kezelni, vagy ő fog „kezelni” bennünket.

Végezetül pedig: a szelídség legyőzhetetlen fegyver. Ha nem hagyjuk magunkat felingerelni, ellenfelünknek se kedve, se módja nem lesz harcolni. Ha az arénában a torreádor nem tudja felingerelni a bikát, nincs viadal. Legfeljebb a szenzációra és vérre szomjas közönség elégedetlenül tér haza - de ez már legyen az ő bajuk. Ha kedvesen fordulunk egy ingerült emberhez, előbb-utóbb elpárolog a dühe. Ezért tanítja minden vallás, hogy szeressük ellenségeinket, de legalábbis kívánjunk minél több jót nekik. Mindig sokat segít a humor. A mai ember halálosan komolyan veszi magát, elképzeléseit, és indulatot vált ki belőle, ha mások nem éreznek ugyanígy. Ez az egó színjátéka. Az ilyen ember képtelen elismerni a tévedéseit, és ehelyett is inkább támad. Ha kevesebbet komolykodunk, kevésbé tartjuk fontosnak magunkat, tudunk nevetni önmagunkon, ballépéseinken, legfeljebb mások is nevetnek, de mindenképp jobban el fognak fogadni és kevésbé lesz kedvük megtámadni. Ahogy a közismert reklámfilmben a forgalomban elakadt hölgyvezető hátramegy a türelmetlenül dudáló úrhoz: legyen szíves beindítani a kocsimat – majd én addig nyomom a dudáját! Aki erre másként tud reagálni, mint mosollyal, az már tényleg klinikai eset!

Angyali üzenetek

Az alábbi gondolatokért bizonnyal sokan meg akarnak majd kövezni. Ám úgy érzem, hogy az ezotéria és spiritualitás világában szerzett több, mint harminc éves tapasztalatom nem csak hogy feljogosít az alábbi gondolatok közreadására, de hibát követnék el, ha nem tenném meg a tőlem telhetőket a spiritualitásban kevéssé jártasak védelmében.
a szerző

Nem csak az öltözködésben, az autókban, kozmetikai szerekben, de az ezotéria piacán is megjelent a divat fogalma. Piacról van szó, elég kinyitni a lapok hirdetési rovatát, mégpedig túlkínálati piacról, hiszen az érdeklődő (Budapesten legalábbis) legalább száz lehetőség közül választhat, ha egy tanfolyamon kívánja eltölteni a hétvégét. Vannak „lefutott” témák, amelykre akkor is alig ül be valaki, ha a legnagyobb tudású előadó tartja, mig a divatos címekre tódul a közönség. Ha ma valaki könnyen be akar futni, nem kell mást tennie, mint angyal-tanfolyamot hirdetni. Biztos siker lesz, akkor is, ha ő maga is egy héttel ezelőtt ült be először egy ilyenre. Sajnos ismerek ilyen „mestert”. De olyat is, aki idős teológusként sok évtizede tényleg kapcsolatban áll a szellemi világokkal és betéve tudja a téma latin, görög, óhéber irodalmát a Kabbalától Aquinói Szent Tamásig. Talán mondani sem kell, a többség nem rá kíváncsi. De mitől olyan népszerű ez a téma?

Kik is az angyalok?

Minden vallás és szellemi iskola elismeri a test nélküli lények létét, a szellemi hierarchiákat, és bizony sokszor érezzük a jelenlétüket, vagy történnek olyan dolgok, amelyek nem fizikai erők által jönnek létre. A szanszkrit nyelv dévá-nak, fénylőnek nevezi őket, arra utalva, hogy nincs fizikai, csak fény (energia) testük. Az alacsonyabb rendűek a rúpa-dévák, az alakkal rendelkezők, a magasabb szintűek az arúpa-dévák. Nekik nincs formához kötött alakjuk, de bármilyen formát felvehetnek. Bár a déva szót szokták istennek is fordítani, ez könnyen félreérthető, mivel mi mást értünk Isten alatt. A zsidó, keresztény és iszlám világ e lényeket nevezi angyaloknak. Feladatuk a keresztény felfogás szerint a Mindenség rendjének fenntartása, erők uralása és közvetítés Isten és a teremtett világ között. A Kabbala őrizte meg az égi hierarchiák rendjét, amelyet a korrektebb mai iskolák, mint például a teozófusok híven követnek. Mások már csak a „legalsóbb” szintekről, az arkangyalokról és angyalokról tudnak. Az eredeti rendszer a következőképpen festett:

- Metatron a legmagasabb szintű teremtett lény, minden mennyei seregek feje
- A Szeráfok – ők az isteni egység és szeretet szellemei
- A Kerubok – a legmagasabb erő és tudás hordozói
- A Trónállók – az isteni akarat legfelsőbb közvetítői
- Az Uraságok – a bölcsesség szellemei
- A Hatalmasságok – a védelem szellemei
- Az Erők - a mozgás és erő szellemlényei
- Az Arkangyalok – az Isten közvetítői a lenti világ felé, egész világkorszakokat irányító szellemek
- Az Angyalok – közvetlen közvetítők a földi és a magasabb világok között
- és utánuk jön az emberi, állati, növényi és ásványi világ.

A teremtés kezdetén a Teremtővel szembeszálló, lezuhant lázadó lényekből lettek a démonok és az alvilág ördögi lényei. Ezek hierarchiája mintegy tükörképe a fenti világoknak.
A fizikai test nélküli és a testben élő lények a létezés más és más köretit jelentik. Teljesen téves az az elképzelés, hogy aki jó volt földi életében, halála után rögtön angyallá válik – bár olyannal is találkozhattunk, aki már a jelen testében élve angyalnak képzelte magát – amíg be nem utalták a pszichiátriára.
Az angyalok tehát a közvetlen közvetítők az ember és a magasabb szellemi világok között. A hagyomány szerint minden emberi lélek mellett áll egy angyal, hogy a jó úton vezesse – amennyiben az hajlik rá. Sokan úgy tudják, még egy, őrző angyal is van, de van aki még egy harmadik, segítő angyalról is tud – valóságos személyi testőrség! „Angyalok által lesz az ember erős” – mondja a Kabbala is. Ám némi elbizakodottságra vall, ha azt hisszük, Isten egész őrszázadot állított mellénk, akár egy miniszterelnök mellé. Vagy – erre is gondolhatnánk – annyira félresikerültek vagyunk, hogy egy őrző már nem is bír velünk?
Az angyalok a mienknél sokkal tisztább, magasabb rezgésű világban élnek és nehezen viselik el a mi zajos, piszkos, zűrzavaros indulatoktól szennyezett világunkat. Nehezen tudnak ebben a számukra túl sűrű és visszatetsző közegben mozogni, mintha csak nekünk kellene mondjuk mocsárban közlekednünk. Megteszik, ha szükség van rá, de nem engedelmeskednek feltétlenül. Főleg nem az egoista, kényelmi indítékú, vagy másoknak ártó kéréseknek.

Invokáció, evokáció, teurgia

A mágia mindig is szerette volna azokat a kulcsokat birtokolni, amelyekkel engedelmességre kényszeríthetné a magasabb világokat, de ez mindig is hiú ábránd volt. Kényszeríteni az alsóbb világok szellemi lényeit lehet – de veszélyes. A középkor mágusa még tudta, hogy kitől mit lehet kérni, kinek mi az „illetékességi köre”. Erőt, hitet, bátorságot, szeretetet, az angyaloktól lehet kérni, földi dolgokat már kevésbé, kincseket, mások fölötti hatalmat, másnak való ártáshoz segítséget a démonok tudnak adni. A középkori felfogás sajátsága, hogy sokan igykeztek mindkét oldallal jóban lenni. Szerencsére ezt ma másként látjuk, mióta olyan halhatalan műveket írtak a sötét oldallal való elköteleződésről, és annak következményeiről, mint a Faust - vagy akár a Csillagok Háborúja.
A Kabbala azt mondja, hogy az angyalokat csak „félve és remegve” szabad megszólítani. A mai ember ezt úgy értheti, hogy a legnagyobb hittel és tisztelettel. Szent Ágoston, a negyedik-ötödik században élt egyházatya már arra figyelmeztetett, hogy annak, aki nem tiszta lélekkel akarja az angyalokat megidézni, „csaló démonok” fognak jelentkezni. Valóban, ha megkérdezünk valakit, honnan tudja, hogy egy arkangyal szavait tolmácsolja, általában azt mondja, onnan, hogy ő maga mondta, márpedig az angyalok nem hazudnak! Ugyanis sokaknak már a „szimpla” angyal kevés, nekik már arkangyalok kellenek!
Nem tudni, a mai angyal-idézgetők naivitása vagy tudatlansága-e a nagyobb? Illene tudni, hogy az asztrális világ lényei képesek bármilyen formát felvenni, és a ”látókat” is megtéveszteni. Ez csak a megvilágosodottakkal nem fordulhat elő, ők mindig tudják, kivel állnak szemben. Persze itt nem az intenzív hétvégi kurzusokon megvilágosodottakat értem, nem is azokat, akik magukat annak vélik, miközben csak megzavart tudatú tévelygők. Mellesleg: mindenki képes becsukni a szemét és csodás lényeket elképzelni. Sokan pedig elég naívak ahhoz, hogy elhiggyék a tanfolyamon, hogy ekkor már az angyalokat látják. Pedig elegendő lenne a szentek történeteit olvasgatni: egy valódi mennyei lénnyel való találkozás valami olyan elemi erejű, megrázó élmény, amely az illető teljes lényét képes megváltoztatni. Az élmény intenzitása úgy viszonyul az imaginált (képzelt) képekhez, mint az atomvillanás fénye a gyertyalángéhoz. Ha akarná, sem lehetne már többé ugyanaz az ember – és aligha hihetjük, hogy ez történik az angyal-tanfolyamra járók ezreivel minden hétvégén!

Leadbeather, a teozófiai iskola tisztánlátó nagymestere az angyal-mániában az ego trükkjeit látja. Azt mondja, ők nem azért vannak, hogy a saját felelőtlenségünk következményeitől megmentsenek. Segítenek, ha kell, ez a dolguk, de ezzel nem lehet visszaélni. Azt is mondja még, hogy legfeljebb akkor számíthatnánk az angyali világ feltétlen segítségére, ha mi is ugyanolyan szeretettel és gondossággal bánnánk a nálunk elesettebbekkel, gyengébbekkel, embertársainkkal, az állatokkal, a Földdel, mindennel és mindenkivel! Az angyalokat nem lehet átverni szavakkkal, ezoterikus szépelgéssel, könyvekből kiolvasott szólamokkal.
Vajon akik „csicskáztatják” az angyalokat (bocsánat a vulgáris kifejezésért), személyi testőrnek képzelik őket, kikkel állnak kapcsolatban? Gyanítom, ha igazán látnák őket (nem csak imaginálnák csukott szemmel a csodás fénylényeket), inkább menekülnének. Vagy az, aki (az egyik angyalos könyv amerikai szerzője) leírja, hogy neki már a tévét és a mosógépet is az angyalok szokták megjavítani, - vajon kiket hív meg tudtán kívül? Nézzük meg, kik jelenhetnek meg egy ilyen angyal-idézésen:
- természetesen maguk az angyalok;
- elhalt emberi lelkek, ők lehetnek segítő, de ártók, ún. megszállók is;
- az úgynevezett asztrális „lárvák”, ideiglenesen még a köztes létben lévő asztráltestek;
- az asztrális világ autonóm (nem emberi) lényei,
- természetszellemek,
- az alsóbb világok démoni lényei,
- és még ki tudja ki és mi.

A legtöbb embernek vannak nem angyali szintű szellemi segítői is. Van, akinek több is. Ők olyan, valaha testben élt kények, akik az asztrális világból segíteni, inspirálni tudnak bennünket. Több híres spirituális gyógyító nagyképűségnek, hübrisznek tartja, ha valakinek már csak az arkangyalok segítsége kellene.

A pszichológia spiritualitásra nyitott irányzatai szerint az ember a legegyszerűbben a saját személyiségének projektált, kivetített részeivek találkozik, úgy, hogy azok külső intelligenciáknak tűnnek:
- az úgynevezett árnyékkal, személyiségének negatív oldalával. Ezek rossz élmények, könnyű azt hinni, hogy gonosz lelkek, démonok okozzák őket, vagy a megjelenő lények maguk a démonok.
- saját Ego-jával (az átlegember szintjén)
- önön Self- jével, belső énjével a személyi fejlődés magasabb szintjein.
Az utóbbi kettőt nem nehéz angyalokkal összetéveszteni, hiszen jóságosnak, nagynak, mindentudónak érezzük őket. A legtöbb ember az Ego uralma alatt áll, azaz a személyes önérvényesítési törekvései a legfontosabbak – és ez így a természetes. (A populáris ezotéria tudatlanságból az egót összetéveszti az egoizmussal, valami negatív dolognak gondolja, ezért igyekszik megtagadni, illetve legyőzni.) Az is természetes, hogy ilyenkor az „angyal” mindig a saját nagyszerűségéről, kiválasztottságáról győzi meg őket – és ki ne hinne könnyen a szép szavaknak? Az ilyen kommunkiáció tehát nem az angyalokkal, hanem személyiségünk „magasabb” részeivel történik, és természetesen több információt ad, mint amennyit tudunk, hiszen ezek a részeink a létezés magasabb szintjeibe tudnak bepillantani. Self-ünk sokkal többet tud, mint a hétköznapi tudatunk, de temészetesen nem mindentudó vagy mindenható. Ezzel a részünkkel viszont csak később, az önismeret és fejlődés magasabb szintjén tudunk kapcsolatba kerülni.
Sokan azt mondják, az angyal diktál nekik, vezeti a kezüket, úgy válaszol a kérdésekre. Nos, ha kicsit is tájékozottabbak lennének, tudnák, hogy ez a médiumi, vagy úgynevezett automatikus írás módszere, amelyet száz éve a spiritiszták általánosan gyakoroltak. Nagyon sok ember képes megtanulni. De itt sem mondhatunk mást arról, hogy ki is vezeti a médium kezét.
A középkor óta nagyon sokat tudunk az angyalokról. Angyalai vannak az őselemeknek, a planétáknak és zodiákusjegyeknek, az erényeknek, a hét napjainak, és így tovább. Nagyon fontos a hetvenkét „zodiákus-angyal”: az évkörön belül 5-5 fokonként más és más a patrónusa az esztendő napjainak, így értelemszerűen az egyes napok szülötteinek is. A mágikus idéző formulákat valaha pergamenre írták és gondosan ügyeltek arra, hogy csak megfelelő kezekbe kerülhessenek. A könyvnyomtatás lehetővé tette (volna) később ezek tömeges terjesztését, de nyilván jó okuk volt azoknak, akik ezt megtehették volna, hogy ne tegyék. Ma viszont bárki tucatszám vehet ilyen könyveket. Ameddig kultúrtörténeti csemegének tekinti őket, nincs is baj. A probléma ott kezdődhet, amikor „varázsolni” kezd velük.
A klasszikus „szigillumok”, szám- és betűnégyzetek, pecsétek mellett néhány könyvben újonnan „kapott” angyal-szimbólumokat is látni. Némelyikük kusza, torz ákombákom. Márpedig, ha az angyalok a harmónia birodalmát képviselik, hívójelük sem sugározhat diszharmóniát. Ha működnek egyáltalán ezek a jelek, valószínűleg nem az angyalokat szólítják meg.

Van-e „jó” módszer?

A „gyorstalpaló” módszerek sajátossága, hogy kész receptet adnak mindenre. Elég fellapozni a könyv megfelelő oldalát, lejegyzetelni a „tuti” módszert a tanfolyamon és máris jönnek az angyalok az eldugult lefolyót megjavítani. Nos, ez az, ami nem működik, vagy éppenséggel nem azokat hívja, akit szeretnénk. Épp e cikk írása előtti napokban hívott egy ismerős hölgy, hogy nagy baj van. Megtanult a tanfolyamon kommunikálni az angyalával. Kezdetben csupa jó dolgokat kapott tőle. Aztán az „angyal” Közölte, hogy ő Sztravinszkij, a nagy zeneszerző és tanítani fogja. Még ennek is örült. Ezután pedig éjjel-nappal zaklatta, a megszállottság klasszikus tünetei alakultak ki, most pedig már attól fél, hogy angyal helyett egy démon szállta meg. Sajnos korántsen egyedi az ő esete. Sokaknál nincsenek ilyen egyértelmű jelek arra, hogy „rossz számot tárcsáztak”, „mindössze” egy téveszme alakul ki arról, hogy ő az angyalai által több, mint a többi ember, kiválasztott, a fentiek kegyeltje. Aki azzal dicsekszik, hogy „kapom fentről a tanításokat”, nagy valószínűséggel hasonló félreértések rabja. Aki ugyanis elérte azt a szintet, hogy tényleg ilyen üzeneteket kapjon, túl van azon, hogy dicsekedjen vele.
A fogyasztói társadalom szemlélete, hogy minden megvehető, és ez alól a bulvár-ezotéria sem kivétel, ahol a tökéletesség receptjei hétvégi kurzusokon kaphatók: újabban már arhat (szent) vagy avatár (isteni megtestesülés) beavatás is megszerezhető! A jelenlegi, túlértékelt és félreértett angyal kultuszt is ugyanez a szemlélet hozta létre, mint a (nálunk még nem kapható) intelligens hűtőszekrényt, amely érzékeli, ha fogyóban van benne a tej vagy a felvágott, interneten értesíti a kiválasztott áruházat, ahonnan azonnal szállítják az árut, azaz: mindent készen, erőfeszítés nélkül megkapni. A munkát végezze el helyettünk más. Az angyalok még praktikusabbak, ugyanis nekik még fizetni sem kell a szolgáltatásért.

Van-e tehát megbízható módszer? A kérdésre a legjobb válasz az, hogy az angyalokkal való kommunikáció elsősorban nem módszer-, sokkal inkább személyiségfüggő lehetőség. Azaz: csak tiszta lélekkel és tiszta szándékkal, szellemi céllal sikerülhet. Aki képes egyéni céljain felülemelkedve meditatív csendben befelé figyelni, előbb-utóbb megérzi a szellemi világ jelenlétét, meghallja üzenetét. Az élete pedig vissza fogja jelezni, hogy „jó helyről” jött az üzenet. Az élet csődjei viszont azt mutatják, hogy nem az angyalokkal került kapcsolatba.
Aki az európai kultúra lehetőségein belül keres lehetőséget, két útja van. A misztikus szeretet és odaadás, ha nagyon keveseket is, de elvezet az angyalokhoz. Ehhez még módszerek sem kellenek. A legtöbb gyakorlati – és többek által elérhető - segítséget a Kabbala elmélyült megismerésében és alázatos gyakorlásában lehet megtalálni. Félreértés ne essék, világszerte rengeteg keresztény gyakorlója van.
Egyébként ezt az írást is egy angyal diktálta. Temperance, a mértékletesség angyala.

Kövesi Péter

Önzetlen szeretet.


Mi is az önzetlen szeretet, mi a Szeretet?
Az élet pillanatról pillanatra történő választások,
döntések folyamata. Napi feladatok, körülmények,
élethelyzetek olyan feszültséget produkálnak, amelyek
gondolkodásra, beszédre, tettekre kényszerítenek. Ezek
kapcsán minden percben újjá teremtjük önmagunkat.
Teremtésünk minősége attól függ, mennyire tudtunk
megmaradni egyensúlyi állapotunkban. Minden
cselekedetet vagy a szeretet vagy a félelem vezérel.
Rajtunk múlik, melyiket választjuk.

A Szeretet: értelem, rend, egyensúly. Egyik a másikból
alakul.

A világegyetemet a Szeretet működteti, ápolja és
tartja fenn. A Szeretet az univerzum (Minden Létező)
alkotóeleme és közege. Teljes egészében áthatja az
ember szellemét, lelkét és testét --- megnyugtat,
erősít, bátorít, bizakodóvá tesz. Minden pillanatban
átölel, és amennyit ebből az ölelésből az ember tovább
tud adni, annyi az övé. Hiszen amennyit enged
átáramolni önmagán, azzal eggyé válik. Aki nyugtalan,
gyenge, bátortalan, bizalmatlan --- vagyis teret enged
az aggodalomnak, félelemnek --- biztos lehet abban,
valamilyen akadályt állít az áramlás útjába, és a
folyam éppen nála elakad. Ha átadnánk magunkat a
Szeretetnek, sikerülne újból az alaphelyzetbe kerülni,
ismét a természetes közegben találnánk magunkat. Az
érzés mélyen bennünk él, és azt diktálja: ,,a
Szeretetre szeretetteljesen válaszolni.

Nézz körül a természetben. Láthatod, minden
teremtményből --- még a legkisebb fűszálból is ---
sugárzik a boldog üzenet: ,,szeretve vagyok. Hasonló
a helyzet az ember esetében is. Alighanem Te magad is
éreztél már hasonlót, csak nem kerested tudatosan a
konkrét magyarázatát, miért szárnyalsz épp --- szinte
ok nélkül --- önfeledt örömödben. Az önfeledtség szó
az önmagadról, saját érdekeidről való megfeledkezést
(önzetlenséget) jelent, a természetes közegben való
létet, a ,,szeretve lenni valóságát. Az élet
zűrzavarában ritkán adódik olyan pillanat, amikor
tudatosítani lehetne ezt az állapotot. Amikor
elcsendesedsz, megfeledkezel önmagadról, a
problémáidról, befelé figyelsz, érzed, hogy szeretve
vagy, mosolyogsz örömödben. Mosolyod elárulja, hogy
egyensúlyban vagy, hiszen nem sírsz, nem is nevetsz,
hanem a két ellentétes pólus között félúton állsz.
Egyensúlyi helyzetből pedig a rend és az értelmes élet
teremtőjévé válhatsz.

Óvári Anna

A káromkodás lelki és szellemi hatásai
Megjelent: Ezo-tér

Hazánkban, de különösen a fővárosban az elmúlt tíz évben tragikusan romlott a magyar nyelv használata. Ennek legfőbb jelei, hogy jelentősen beszűkült az átlag ember (különösen a fiatalok) szókincse, a másik szomorú tény pedig a trágárság rohamos térnyerése. Sajnos a hétköznap használatos szókincs magvát a nemi és kiválasztási szerveket és azok funkcióit jelző szavak alkotják, amit többnyire – az adott helyzettől függő – kívánság vagy értékítélet egészít ki az anyai vérvonalú rokonság megemlítésével. Ezt hallani a tömegközlekedési eszközökön és az autósok között, de akár piacon vagy az iskolák szüneteiben is.
E hihetetlen mérvű szellemi pusztulásnak több oka is van, amin érdemes elgondolkodni. Az egyik legrosszabb hatás a (főleg) kereskedelmi rádiókból és tévékből áramlik, ahol már régen „kihaltak” a magyar nyelvet ismerő és beszélni tudó műsorvezetők. Ehelyett a színvonalat (szókincs, kifejezési mód stb.) egyre inkább a társadalom legbeszűkültebb tudattal rendelkező rétegéhez igazítják, amiből tudattalanul az sugárzik, hogy ez a normális, és a jó. Tisztában kell lennünk azzal, hogy ennek óriási befolyásoló hatása van mindenkire, aki rendszeresen hallgatja, nézi ezeket az adásokat, ami alól egyféleképpen lehet hatásosan kivonni magunkat: a készülék kikapcsolásával.
A szókincs leszűkülése a nemi szervek megnevezésére és a már kötőszóként használt működésükre, szintén a tudat erőteljes beszűkülését jelzi. A hazánkat elöntő fogyasztói társadalom „istene” a gyökér csakra legmélyén lakik, az anyagban, amit pénz, test és szex formájában imádnak alattvalói. Az tehát, hogy a leggyakrabban használt szavak ezekkel a fogalmakkal kapcsolatosak, azt mutatja, hogy a beszélő tudatának központi, kiemelt részén ezek az „értékek” vannak, tehát figyelmét, energiáját, törekvéseit ezek felé fordítja.
Foglalkozásom révén közel húsz éve foglalkozom nyelvekkel, és szerencsém volt igen fejlett nyelvet is megtanulni. Tapasztalataim is azt mutatják, amit a spirituális hagyományokban olvashatunk: a használt nyelv pontosan kifejezi a beszélő szellemi szintjét, tudatának állapotát. A nyelv visszahat a használójára, így egy körfolyamat indul be, amely lehet pozitív és negatív is. Minél gazdagabban, árnyaltabban, kifejezőbben választjuk meg szavainkat, alkotjuk meg mondatainkat, annál tisztábban, magasabb szinten rezeghet tudatunk – és megfordítva.
Spirituális szempontból meg kell említenünk, hogy a kimondott szó nemcsak szellemi szinten rezeg, hanem természetesen asztrális szinten is, ahol szintén visszahat a beszélőre. Azt, hogy mit és hogyan beszélünk, az Olvasó leginkább úgy tudja lemérni, ha egy-egy „zaftosabb” párbeszéd során vizuálisan elképzeli pontosan azt, amit a beszélők a szavakkal megneveznek. Egy-egy ilyen „gyakorlat” döbbenetes felismeréseket hozhat, rájöhetünk, hogy mit is beszélünk valójában. Azt pedig már régóta tudjuk, hogy a szónak teremtő ereje van, így amit gyakran emlegetünk, azt magunkhoz vonzzuk: ez érvényes az áldásra és érvényes a rossz indulatú kívánságokra. Amit kimondunk, az előbb-utóbb megjelenik auránkban, és visszahat az életünkre.
A káromkodás és a trágárság spirituális hatásához hozzátartoznak a kimondott szavak által keltett igen alacsony rezgésű energiák, amelyek körbeveszik a beszélőt és a hallgatót. Aki tehát káromkodik, az sűrű, nehéz, ragacsos, visszataszító energiákkal burkolja be magát és a másikat. Ez teljesen megfelel az asztrális környezetszennyezés fogalmának. Természetesen itt is az intenzitás és az előfordulás sűrűsége határozza meg az általános állapotot. Aki gyakran beszél így, annál állandósulhat ez az energiaminőség és -szint. Akinek csak ritkán csúszik ki a száján ilyesmi, az természetesen könnyebben meg tud szabadulni a következményeitől.
A Bibliából tudjuk, hogy „Ahol a szíved, ott a kincsed”, és a magyar nyelvben van egy olyan szólás is, hogy „Ami a szívemen, az a számon” – ami természetesen a szókimondásra utal, de talán nem áll messze e két megállapítás egymástól. Kétségtelen, hogy, amit a szívünkben hordozunk, arról szívesen beszélünk, így kifejezi értékrendünket is.
Mit tehetünk a nyelvpusztítás megállítására? Először is azt, hogy tudatosan figyelünk a beszédünkre, szóhasználatunkra, és szellemi erőfeszítést teszünk (mert erre szükség lesz) szókincsünk bővítésére, a megfelelő szavak megtalálására és a kerek mondatok megalkotására. Ez valóban szellemi energiát követel, hiszen egy beszűkült szintről kell felemelnünk a nyelvhasználatot egy magasabb szintre, ami mindig nehezebb, mint lepusztítani egy nyelvet. Ugyanúgy energiát és kitartást követel, mint a tudat felemelése, de hatása áldásos. Lehet, hogy úttörő munkát kell végeznünk munkahelyünkön, baráti körünkben, de az emberek sokszor követik a jó példát is (ha nem erőszakoljuk rájuk), ezért bátorítok mindenkit a feltűnésmentes, csendes, tudatos példamutatásra. Váljon ez mindannyiunk szellemi-lelki javára!


Szabó Judit

Atlantisz hagyatéka
(Részletek a szerző készülő könyvéből)

A közelmúltban felkérést kaptam, hogy Atlantiszról tartsak valahol előadást. A hallgatók között ült egy hölgy, aki a végén hangot adott csalódásának, merthogy ő azért jött, hogy az atlantiszi beavatottak titkos tanításait hallja. Pedig ilyesmivel már így is bőven el vagyunk látva, könyvek tucatjaiban olvashatni egykori nagy beavatottak és égből jött mesterek üzeneteit, jobbára – tisztelet a kivételnek – öntelt, leereszkedő stílusban megírt banalitásokat, amelyek a szellemiségben kicsit is jártas olvasónak bizony nem sok újat mondanak. Ezeket szaporítani – úgy gondoltam – nem érdemes. Atlantisznak és a többi régi, elpusztult kultúrának ugyanis van bőven olyan üzenete, amelynél aktuálisabbat a mai ember számára nem is lehetne mondani. Ezekre sokkal érdemesebb figyelni, mint holmi homályos médiumi kinyilatkoztatásokra.

Lemuria, Mu, Gondwana
Szinte minden nagy ókori civilizáció őriz emlékeket egy hajdan volt csodás birodalomról, amely a tenger alá süllyedt. Úgy emlékeznek, minden tudásukat tőlük kapták. Nagyon komolyan kell venni az ilyen legendákat. Mert még ha lehetne is, hogy valahol tévedés, rontás csúszott a hagyományba, az, hogy többen egybehangzóan tévedjenek, az teljesen kizárt. Minden valószínűség szerint a nevek azt a kontinenst jelölik, amely a mai Csendes-óceán térségében volt. Talán nem is egy, két kontinens is lehetett, az egyik Afrika és Ausztrália között, a másik a mai Polinézia, Óceánia helyén. Ez utóbbiról szinte semmit se tudni. Lemuria elsüllyedése a legendák szerint tíz-tizenkét millió éve lehetett. Virágzása talán százmillió évre is visszamegy. A tudomány tud az elsüllyedt kontinensekről, de természetesen kizártnak tartja, hogy emberek lakták volna. Egyik fő kútfőnk, Steiner így írja le ezt a világot:
Kezdetben a Föld kérge még képlékeny volt. A légköre olyan sűrű és párás volt, hogy szinte még kopoltyúval lehetett volna lélegezni. Az ember teste is képlékeny volt. Így, még ha a mai kontinensekre is átmerészkedett volna, maradványai csontok híján maradéktalanul eltűntek volna. Ez az ember mentális-mágikus képességekkel még meg volt áldva, telepatikusan kommunikált fajtársaival és talán másféle lényekkel is, amelyek akkoriban még léteztek. Gondolataikkal testi formájukat is alakítani tudták, tetszés szerinti alakokat tudtak felvenni. Talán állandó formájuk, valamilyen pikkelyes, úszóhártyás, kopoltyús volt, mint Oannes a Gilgamesben. A korszak kezdetén még androgünök voltak, csak később váltak szét a nemek. Lemuriában alakultak ki a nemi szerepek, a férfiak az erő, harc, akarat, a nők a befogadás, érzelem, képzelet, intuíció képességét fejlesztették ki magukban. Az erkölcsiség, a jó és rossz szétválasztása is itt történt meg. Mintha a Biblia ide vágó történetei erre a korra emlékeznének. (Nem kizárt, az emberi emlékezet egyetemes.) Ám nem csak a fehér mágiát művelték: Uralmuk alá hajtották a tűz-elem erejét, az állati magban rejlő energiát, képesek voltak ember-állat keverék szörnyek és óriások létrehozására – Mintha csak Hénoch-ot hallanánk! Az elementáris és vad mágia eluralta az egész földrészt.
Vesztüket a is az erkölcsi érzék eltorzulása okozta. A fekete mágusok által irányított egymás elleni harcok tűzözönt keltettek, és a tűzben felperzselt (felrobbantott?) kontinens a tengerbe veszett.
Mu történetének magyar kutatója is volt. A XX. század elején Csicsáky Jenő hosszújáratú hajóskapitány (és titkosszolgálati tiszt) James Churchward brit ezredes (The Lost Continent of Mu) pár évtizeddel azelőtti munkássága nyomán, a világ körük hajózgatva egy életen át gyűjtötte a Mu-ra vonatkozó, vagy vonatkoztatható emlékeket. Könyve, a „Mu, az Emberiség Szülőföldje” néhány nyilvánvaló belemagyarázása ellenére is érdekes olvasmány.

Atlantisz
Korban sokkal közelebb áll hozzánk, mégis híján vagyunk a történeti, régészeti emlékeknek. Viszont a Lemuriára vonatkozó homályos ősemlékezéssel szemben (talán az Elveszett Paradicsom archetipikus képei?) Atlantiszról a legtöbb tengerparti nép tud az Atlanti óceán mindkét partján.
Néha zavaros a kép, mert a Földközi tengerben is süllyedtek el szigetek és némely kutató meg van győződve arról, hogy Atlantisz szigete egy ilyen legenda csupán. Tarsis szigete már a történeti ókorban süllyedt el egy mocsárban. Más helyeken is találtak a tenger alatt épület-maradványokat, falakat, tárgyakat. A szkeptikusok úgy gondolják, ilyenek láttán született a legenda, még az ókor folyamán. De gondolnak Kréta, vagy Szantorini (mai nevén Théra) szigetére is, mint Atlantisz maradványaira.
Mérvadó források szerint viszont egyértelműen „Atlasz Oszlopain”, azaz Gibraltáron túl volt az óceánban. Figyeljük meg az „atl” szógyököt (állítólag vizet jelent), és változatait számos szóban: atlasz, Atlantisz, atléta, Aztlan, Antilla (?), Atland, Attala, (Attila???), Atlainti, Aztlan, Azték, Qetzalkoatl … de talán még Avalon szigete is ide tartozik! Egybeesések kizárva. Nézzük sorra:
Az Atlanti óceán középső részét Közép-atlanti hátságnak nevezik, és egy elsüllyedt, kontinens-méretű szárazulat maradványának tartják. Hosszú szünet után most készülnek ismét egy expedíciót szervezni az elsüllyedt szárazföld kutatására. Máig fennmaradt csúcsai az Azori, Kanári szigetek és Madeira. (A Zöldfoki szigetek földtanilag mások, Afrikához tartoznak.) Igen magas csúcsok lehettek, mivel ott a tenger mélysége eléri a hatezer métert, a mai szigetek legmagasabb csúcsai pedig két-két és fél ezer méteresek. Atlantisz mélyben nyugvó maradványi fölött hullámzik a minden hajós rémét jelentett hínáros Sargasso-tenger is, amelyet a régiek a Halál Vizének, vagy Sötét-tengernek neveztek. Jóval távolabb vannak ugyan, sőt közelebb a túlparthoz, de az sem kizárt, hogy a Bahamák, és a nyugtalanító titkokat rejtő Bermuda-szigetek Atlantisz nyugati partvidékét jelentették. Nyilván nem tudjuk, hogy a Bermuda- háromszögben történő rejtélyes esetek valami földmágnességbeli természet-adta anomália következményei-e, vagy valami ember alkotta dolog működik most is a mélyben – ha ez utóbbi az igazság, belegondolni is félelmetes, milyen tudással rendelkezhettek!
Az ókori legendák Atlasz Oszlopain túlra helyezték Poseidonis szigetét (Poseidon tengeristen székhelye), amit másutt Hesperidák Kertjének, Szerencse Szigetének, Áldott szigetnek, és hasonlóknak neveztek utalva arra, hogy valami csodás helyek lehettek. Úgyszintén ókori hagyomány, hogy pusztulása több fázisban történt és Kr. e. 11.000 évvel tűnhetett el végképp a föld (helyesebben a tenger) színéről. (Egyedül H.P: Blawatsky ad meg mást, szerinte nyolcvan millió évvel ezelőtt történt – de talán egy másik katasztrófáról beszélt.)
De nézzük meg a többi legendát is!
- A berberek egy elsüllyedt Attala nevű királyságról tudnak.
- A baszkok őseiket atlainti-nek nevezik.
- A főniciaiak egy Antilla nevű birodalmat említenek.
- Az aztékok egy keleti szigetről, Aztlanról származtatják magukat és mitikus uralkodójuk egy fehér bőrű isten, Quetzalkoatl, a Tollaskígyó.
- VIII. Henrik 1500 körül készült térképén még szerepel egy Atlantis nevű sziget.
- Kolumbusz is látott szigetet az óceán olyan részén, ahol ma semmi sincs (talán akkor még víz fölött volt egy része)
- Az északi népek krónikáiban Atland szerepel.
- Blawatsky közlése szerint tibeti krónikák is szólnak egy elsüllyedt birodalomról.
- Talán Avalon, a holtak dicső szigete a britek hagyományaiban sem független mindettől.
- És végezetül, lehet, hogy a Bibliában a Vízözön története Atlantisz pusztulásának emléke.

Az ókori történetírók és más hírességek hosszú sora ír az elsüllyedt birodalomról: Aelianus, Diodoros, Hérodotosz, Hesiodos, Lykurgos, Plinius, Plutarchos, Szolón, Strabon, Timogenes, hogy csak az ismertebbeket említsem. Egy későbbi, IX. századi bizánci térkép is jelez egy nagy szigetet az alábbi néven: „a tengeren túli föld, ahol az emberek a Vízözön előtt éltek”. Részletesebb tudósításokkal főként Platón szolgálhat két fennmaradt töredékében, a Timaios-ban és a Kritias-ban. A Timaiosból mindössze két-három oldalnyi maradt meg. Ebben egy egyiptomi pap beszél Szolónnak. Szerinte Héraklész oszlopain túl volt egy nagy sziget a tengerben, amelyen át el lehetett jutni egy szemben fekvő kontinensre. Thor Heyerdahl utazásai nyomán a tudomány is elfogadta, hogy az egyiptomiak járhattak az amerikai kontinensen. Ez a sziget egyetlen éjszaka alatt süllyedt el, hajózhatatlan iszaptömeget hagyva maga után.
A másik töredék valamivel hosszabb, itt a történetet Platón Kritias szájába adja, aki ismerte Szolón feljegyzéseit. Ezek szerint Atlantisz Poseidonos tengeristen birtoka volt, melyet egy földi asszonnyal, Leukippével kezdett benépesíteni. A klíma remek volt, termékeny földek, melyeket öntözőcsatornákkal tettek évente kétszeri aratást megengedővé, hideg- és meleg vizű források, erdők, bányák. Pompás városaik voltak, a körkörös elrendezésű főváros, a Nap városa közepén Poseidón és a Napisten templomával, isteni királyok palotáival, kikötők gyors hajók százaival. Kemény, de igazságos törvényekkel kormányozták az országot.
Később az isteni és emberi vér keveredéséből elfajulás indult el, míg egyszer Zeusz egybegyűjtötte az isteneket, és így szólt:… (eddig tart a töredék)
Más történeti forrás-töredékek a viszályokról, háborúkról szólnak és a sziget három szakaszban való elsüllyedéséről.
Az összes többi forrásunk az európai ezotéria szóbeli hagyományain és későbbi írásain, látnoki értesüléseken és egyfajta „közmegegyezésen” alapul. Célszerű viszont kiszűrnünk innen is a jelenkori ezotéria vadhajtásait és közhelyeit, amelyek szerint minden jó és szellemi dolog csak Atlantiszról jöhet. Zavaros tudatú emberek vallják magukat atlantiszi főpapok, királyok inkarnációinak és iskolákat alapítanak általuk atlantiszinak nevezett mágia oktatására. Valamit még elfelejtenek az „Atlantiszról jöttek”. Azt, hogy akik az Atlantisz katasztrófájában pusztultak el, mind a mai emberben inkarnálódtak, más lehetőség nem lévén. Tehát az újjászületett atlantisziak mi vagyunk, mai emberek! De próbáljunk most a hagyományra összpontosítani.
Nem tudjuk, kik hozták létre Atlantisz kultúráját. Lehet, hogy egy előző emberiség maradéka, akik már túléltek egy globális katasztrófát. Számos nép, így például a görögök is tudnak olyan időről, amikor a Földnek nem volt holdja. Ez a pusztulás utáni sötét korszak, amikor az emberiségnek nincs civilizációja és barlanglakó ősemberként vegetál csupán. Várkonyi Nándor szerint (Sziriát oszlopai) jelenlegi Holdunk a negyedik befogott kisbolygó. Az előző három belezuhant a Földbe, szököárt, a légkört elsötétítő porfelhőt és jégkorszakot okozva. A legutóbbi volt a bibliai Vízözön, és talán az egyik előző pusztította el a dinoszauruszokat.
Lehet, hogy idegen civilizációk alapították Atlantiszt. Beszélnek a régiek a Göncölszekérből (Nagymedve) jött népekről, eleink, a szkíták például ilyennek tartották magukat. A másik, mitikus kozmoszbéli hely a Sziriusz. Mint tudjuk, kettős csillag. Úgy vélik, a Sziriusz rendszeréből jött idegenek is két, eltérő civilizációt hoztak. Az egyik spirituális, a mindenséggel való egység kultúrája, míg a másik egy mágia és technika központú volt. A mai emberiség ezek szerint e két gyökérből eredt és azóta is e kettős vonulat harcol egymással, hol egyik, hol másik kerekedik felül. Tény, hogy „égből jött” királyok sokfelé voltak.
Az antropozófia szerint Atlantisz lakói csak folyamatosan lettek hozzánk hasonlók. A mai embernél nagyobbak voltak, szellemi erővel óriási erőket voltak képesek mozgósítani, telepatikus képességeik még éltek. A fejük, talán a mágikus képességeket rejtő tobozmirigy nagy mérete miatt magas és csúcsos koponyában végződött. Ez a csúcsos fejforma a szellemi képességek jele volt és sokfelé találunk ilyen emberábrázolásokat. Ahol már nem éltek ilyen emberek, de szerették volna, ott alakult ki a csecsemőkori fejtorzítás szokása, amit leginkább a mezo-amerikai civilizációkból ismerünk. Másutt csúcsos süveggel próbálták ezt imitálni, ilyet látunk Egyiptom kettős fáraói fejdíszén és talán ennek a nyoma, továbbélése a pápai tiarától kedve a pusztai népek süvegéig minden hasonló fejfedő. Egy másik embertani jegy a hosszú fül lehetett. Ma úgy tartjuk, a nagy életerő jele. A Húsvét-szigeteki kőóriásoktól a Buddha-szobrokig sokfelé fellehetők, és ugyanígy sokfelé törekszenek arra, hogy súlyos fülbevalók viselésével ilyenné tegyék a fülüket. A homlokszem talán a nagy tobozmiriggyel függött össze és a szellemi látás akkor még fizikai formában is létező szerve volt. (Hogy mi köze egyes, jobbára kihalt gyíkfélék hasonló, de elcsökevényesedett középső szeméhez, nem tudni.) Egy szemük volt a Küklopszoknak a görög mondavilágban, de nekik meg a másik kettő hiányzott. A mai napig középső, függőleges helyzetű homlokszemmel ábrázolnak bizonyos Buddha-alakokat, néha bizánci festményeken angyalokat és teljes biztonsággal állíthatjuk, hogy ennek emlékei a homlok közepén ékkövet tartó diadémok és koronák, amelyeknek ténylegesen megvan a misztikus képességeket serkentő hatásuk.
Ez volt a Homo Magus. Ez az emberfaj adta mindvégig Atlantisz uralkodó kasztját. Az idők folyamán megjelenő másik emberfaj a kerek fejű Homo Faber volt, ők lettek az alattvalók. (A kerek fejforma máig a materiálisabb beállítottságú emberek sajátja.) Az új, és sokkal gyorsabban szaporodó ember már nem, vagy egyre kevésbé rendelkezett a magasabb szellemi képességekkel. Fő erénye a mai értelemben vett ész, az intelligencia volt. A racionális képességek, spekuláció, számolás, logika, mérlegelés és hasonlók. Míg az mágus-ember intuitív érzékével tudott dönteni, neki ki kellett fejlesztenie a gondolkodás képességét. Természetesen ez nem mindenkinek sikerült. Az alsóbb kasztok a kétkezi munkára specializálódtak. Ekkor kezdődött meg a tárgyi kultúra térhódítása. (Plató megjegyzi, hogy az atlantiszi uralkodók, noha voltak javaik, nem sokra becsülték azokat, még az aranyat sem.) Amit a mágus-ember szellemi erővel meg tudott tenni, ahhoz a faber- embernek eszközöket, szerszámokat kellett „fabrikálnia”.
Atlantisz tárgyi emlékei lehetnek mindenütt a megalitikus kő- és földépítmények – és sokkal többet nem is tudunk felsorolni, ami fennmaradt. Kulturális örökségeinknek viszont se szeri, se száma. A nap-vallások, bolygóistenségek kultusza, az asztrológia, az egy isten hite, a mágia, (bio)energetika, telepátia, hipnózis, kristálygyógyászat, szellemi lényekkel való kommunikáció és így tovább. Sok régi nép elmondja, törvényeiket, tudományukat, sőt az írás művészetét is egy régebbi, eltűnt kultúra hagyta rájuk. És valóban, a kultúra gyökerei mindig megismerhetetlenek maradnak. És sok minden maradt ránk úgy, hogy megkaptuk (jó, vagy rontott) formában is ismeretet, de a hozzá tartozó képességeket már nem, mivel nem voltunk alkalmasak rá.

A Homo Faber lett a mai emberiség, a Homo Sapiens elődje. Mi ma szinte csak tárgyi kultúrában, vagyonban tudunk gondolkodni. Mutasd meg, mid van, megmondom, ki vagy! A tárgyak birtoklása jelenti civilizációnk alapját. Egyes tárgyak létfenntartásunkat szolgálják, hiszen hajlékra, öltözetre, közlekedésre és szerszámokra szükségünk van. A kincsek és fegyverek a hatalmi struktúrák alapját adják, a művészet pedig a szépérzékünket szolgálja. Képtelenek vagyunk viszont megérteni olyan civilizációkat, amelyek nem alkotnak tárgyakat. Például a delfineket, amelyekről sokan úgy vélik, ők is idegen világokból kerültek ide.
Az új faj azért jött létre, hogy az ember megtanuljon az anyagi, tárgyi világban élni, és szellemével átlelkesíteni az anyagot. Kezdetben a kultúra teljesen szellemi volt. A fő kultusz a Nap tisztelete volt, de orákulumai voltak a többi planétának is, amelyet a megfelelő születésűek, lelki alkatúak látogattak. Itt készítették fel később a kiválasztottakat a katasztrófa túlélésre és az Atlantiszon kívüli kolóniák alapításra.
A két faj keveredése és harca hívta létre a mágiát, amely hamarosan nem csak szellemi, de tényleges harchoz vezetett. Félelmetes technikai tudásra tettek szert. Repülő szerkezeteket alkottak, uralni tudták a gravitációt, amelyet a monumentális építkezéseken használtak fel (talán Egyiptomban és másutt is) és mágusaik fel tudták használni a természet elemi erőit.
A tűz-elemet már nem uralták annyira, mint lemuriai elődeik. Érdekes is a tűz uralása. Buddha korában még voltak tűzmágusok, akik gondolattal tüzeket tudtak gerjeszteni, vagy eloltani. Némely mágus ma is képes erre. A mai emberiség a technikai mágiát űzi. A tűz részleges uralását jelenti, hogy tűz-energiával hajtott gépeink vannak, viszont technika nélkül se csiholni, se eloltani nem tudjuk (sőt néha azzal sem).
A levegő és víz mágiáját is bírták. Lehet, hogy a víz-erővel való visszaélés is hozzájárult ahhoz, hogy végül is víz által pusztultak el? A Föld-mágia olyannyira közönséges lehetett, hogy említésre se kerül. Szellemi szinten ez a föld-energiákkal való együttélést jelenti, a hasznosak szerint való építkezést, az ártók elkerülését, vagy megszüntetését, a termékenység serkentését és hasonlókat. Ma a Föld energiáit is technikával kívánjuk uralni szellemiség helyett. Ez a tudatlanság a környezet pusztításának oka.
A föld-elem uralásához tartozik az ásványi mag-erők mágiája. Ma ezt nukleáris technikának nevezzük és csak nehezen, bizonytalanul, ön- és közveszélyesen tudunk bánni vele (atombomba, Csernobil). Elveszett tudás az ásványi erők kordában tartása. Az alkimisták talán pedzették, néha rá is leltek, például amennyiben arannyá tudtak más fémeket alakítani. De ki tudja, lehet, hogy amint eldurvult az atlantiszi mágusok harca, egy nukleáris robbanás szakította szét a kontinenst?
Hasonló ősi tudás a kristály-erők birtoklása. Tudjuk a kristályokkal energiákat lehet begyűjteni, koncentrálni, kisugározni, információt kódolni, gyógyítani, vagy pusztítani. Ennek is töredéke meredt fenn. Valamit sejtünk a kristály-mágiáról, de azt jól túllihegjük olykor. Az atlantisziak talán csillagok erejét is be tudták gyűjteni, távoli civilizációkkal kommunikálni ilyen módon.
Ma már teljesen ismeretlen az állati és növényi mag-energia felhasználása. Repülő szerkezeteiket állítólag növényi maguk hajtották. Ez a tudás elveszett. Vérrel és spermával viszont még Paracelsus is kísérletezett, sejtve a bennük rejlő erőket. Az ember mindig szeretett volna mesterséges lényt előállítani saját szolgálatára. Talán ez is sikerült némelyeknek. Ma robotokat csinálunk, vagy ennél még veszélyesebb mágián kísérletezünk a génsebészettel és klónozással. Senki sem tudja, mi lesz még mindebből, de az ilyen fajta mágia elfajulása Atlantiszban is szörnyek születését eredményezte.
Hogy miért nem ír minderről Platón? Mert beavatott volt a saját korában, és épp ezért jól tudta, miről, és mennyit volt szabad leírnia. Talán fogadalmak is kötötték. A beavatott sosem fecseg, és aki fecseg, az nem beavatott. Ma sem az.
Ha összevetjük, milyen gigászi erők fölött szerezték meg Atlantisz mágusai a hatalmat, és ezt világuk közös jobbítása helyett a hatalom megszerzésére, egymás elpusztítására fordították, a vég biztos volt. Örök rejtély marad, Atlantisz bukását természeti katasztrófa okozta, vagy a mágusok hatalomvágya, esetleg mindkettő szinkronban.
Az orákulumok legfőbb vezetői beavatottjai előre látták a bukást és tudósok, tanítók, mágusok kis csoportjait telepítették ki Egyiptomba, Közép-Amerikába, Indiába, a Himalájába és talán a későbbi európai megalitikus kultúrák helyszínére. Valószínű, hogy e helyeken már előbb is kolóniáik voltak. Mindenütt a helyi viszonyoknak, az adott emberek és kultúrák sajátosságaihoz igazítva adták tovább a tudást, a vallástól kezdve az építésig, amit rájuk bíztak. Meglehet, ezért vannak alapvető hasonlóságok világszerte.

Ember, ébredj fel!
Látnunk kell, hogy sohasem volt azóta az emberiség hasonló helyzetben. Fenyegető globális természeti katasztrófa még nem látszik, legalábbis olyan, ami egy pillanat alatt elpusztíthatná a mai civilizációnkat, de az a sokfajta veszélyhelyzet a globalizációtól és az emberiség zömét érintő nyomortól a környezetpusztításon át a nem újratermelődő energiatartalékok elherdálásáig bizony legalább ekkora veszélyhelyzetet teremtett mára. Nem tudhatjuk, a sok időzített bomba mikor robban fel. Egyértelmű, hogy Atlantisz óta sohasem halmozott fel az ember ennyi, az egész bolygó elpusztítására elegendő tudást és energiát. Ma is mágiát űzünk és teljesen mindegy, hogy ezt részecske-gyorsítókkal, vagy varázspálcával teszik. Az öncélú, humanitás nélküli, vagy a megvásárolható és a megrendelő céljait kiszolgáló tudás, tudomány mindig az egész emberiséget veszélyezteti.
Láthatjuk, Atlantisz veszedelmes, sötét erői nem tűntek el nyomtalanul. Látóink szerint számos olyan lélek él ma a földön, aki a pusztulás idején ott volt, és itt vannak azok is, akik felelősek voltak az akkori végromlásért. Mondják, sokuk felelős pozíciókat tölt be a politika legfelsőbb szintjein, mások szellemi tanítónak álcázzák magukat. Lehet, persze, hogy azóta kellő belátásra jutva, ma a másik oldalt szolgálják, de lehet, hogy nem. Ki tudja, miféle erők működnek bennük, általuk, még ha nem is tudatosan.
Két közelmúltbeli dátum valószínűleg sokáig emlékezetes marad az emberiség számára. 2001. szeptember 11. nem azért, mert két toronyház összeomlott, hiszen más katasztrófákban azóta sokkal többen haltak meg, hanem mert innen kezdve nem ringathatja a nyugati emberiség abba a tévhitbe magát, hogy a technikai civilizáció bármitől is megvédheti. Rá kell jönni, nincs kívülről megszervezhető védelem. A nagyhatalmak reakciója - bár lélektanilag érthető - a legostobább volt: háborút indítani a terroristák(nak tartottak) ellen. Ők még nem jöttek rá, hogy kétezer éve már nem a fogat-fogért korszakában vagyunk. Amit tettek, sőt tesznek, olyan, mint amikor a gyerek az egyik kezével ráüt a másikra, mert az rosszat tett.
2005. esztendeje azért lehet fordulópont, mert olyan ütemben követték és követik egymást a természeti katasztrófák, hogy a azok „véletlenszerűségén” a legmaterialistább tudósok is kénytelenek voltak elgondolkodni, és végre ki merték mondani, hogy mindez az emberi tevékenység következménye, amely globális meteorológiai változásokat indított el, amelyeknek ma még beláthatatlan következményei lesznek. A felismert okok egyelőre az anyagi-gazdasági szférára szorítkoznak, de talán eljutnak tudósaink egyszer odáig, hogy mentális tényezőkre, esetleg a Földanyára, mint érző – és védekező – lényre is gondoljanak. Csak késő ne legyen!
Ma robotokat csinálunk, vagy ennél még veszélyesebb mágiával kísérletezünk a génsebészettel és klónozással. Senki sem tudja, mi lesz még mindebből, de az ilyen fajta mágia elfajulása Atlantiszban is szörnyek születését eredményezte. A mű-ember, a biorobot, az ember és a komputer keveréke, a klón-ember, vagy a genetikai minta alapján felélesztett dinoszaurusz valószínűleg már sokkal közelebb van a megvalósuláshoz, mint hinnénk. A föld-erő mágiáját űzzük a nukleáris energia forszírozásával, a tűz-erő hajtja a gépeinket. A terrorizmus is a tűzzel él vissza és nyilvánvalóan folyamatosan készülnek a laboratóriumokban az eddiginél hatásosabban gyilkoló eszközök. Sohasem fogjuk megtudni, hogy az AIDS, vagy a madárinfluenzának nevezett, eddig emberre ártalmatlan betegség nem titkos laboratóriumokban született-e? Végtelen sorban lehetne sorolni azokat a találmányokat, amelyeket használunk, anélkül, hogy azok hosszú távú következményeiről bárkinek is sejtelme lenne. És amikor fellázad ellenünk a természet, mind a négy őserő támad: olthatatlan erdőtüzek, esőzések, árvíz, szökőár, földrengés, viharok, hurrikánok.
Ébredj fel, ember, amíg nem késő!

Átok, rontás, megszállottság

Mindenkivel előfordulhat, hogy úgy érzi, semmi sem sikerül, sorozatban érik a kellemetlenségek, indokolatlanul elutasítják, megharagszanak rá, sérelmeket szenved el – és nem tudja, miért. Van, aki azt mondja, véletlen, mások azt keresik, mit rontottak el, néhányan kedvezőtlen bolygóállásokra gyanakszanak, de sokan vélik az ilyesmit átoknak, rontásnak, fekete mágusok, boszorkányok vagy elhalt lelkek ármánykodásának. Érezhetően, évről évre többen. Ebben nyilván nagy részük van a mágia, jóslás, rontáslevevés gombamód szaporodó művelőinek, akiknek biztos megélhetési forrás az ilyesmi megszüntetése. Az árfolyam akár több százezer forint is lehet, aminek fejében leveszik a rontást, oldják az átkot, elküldik a megszálló szellemeket A kellemetlenségek lehet, hogy megszűnnek, lehet hogy nem. Mielőtt azonban pálcát törnénk fölöttük, érdemes alaposabban megnézni, mi is történik ilyenkor, és mit lehet tenni ellene?

Alanyi szinten élni
A legelső kérdés, hogy mennyire tudunk felelősséget vállalni magunkért. Úgy is mondhatnánk, mennyire vagyunk – lelkileg, szellemileg – felnőttek, kompetensek. Mindennek, ami történik velünk, beláthatóan vagy nem felismerhetően, de oka van, és minden, amit teszünk, gondolunk vagy mondunk, oka lehet elkövetkező dolgoknak. A keletiek ezt oksági láncolatnak nevezik, és ez a „függő keletkezés” elméletének alapja. Nem létezik, teljességgel kizárt, hogy akivel sorozatban történnek a kellemetlenségek, semmiről se tehetne. Legfeljebb nem tudja, vagy nem akarja belátni. Sajnos a felelősség nem vállalása, a kibúvás, másra hárítás olyannyira uralja az életünket, olyannyira jelen van a mindennapjainkban és sokszor látjuk „fentről”, a politika nagyjaitól is, hogy lépten-nyomon azon kapjuk magunkat, hogy mi is ezt tesszük. És még jó, ha felismerjük. Alapvetően azt kellene belátnunk, hogy ami velünk történik, abban több-kevésbé mi is benne vagyunk, alanyai és nem tárgyai vagyunk az életünknek.

Ha valaki úgy érzi, megátkozták, rontást tettek rá, meg kell kérdezni (önmagunktól is adott esetben), hogy kinek állhat ez érdekében. Kit bántott(unk) meg, kik haragudhatnak rá(nk) és miért? A válasz gyakran az, hogy nincs ilyen, nincsenek haragosok, ellenségek, senkinek sem ártott(unk), bizonyára valaki „csak úgy” csinálja. Ez persze fölöttébb valószínűtlen. Minden gyakorló terapeuta találkozik ilyen esetekkel. Amikor valaki úgy érzi, hogy akarata ellenére folyamatosan, nap-mint nap zaklatják, rossz gondolatokat, ártó energiákat stb. küldenek nekik, szexuálisan molesztálják távolról (különösen gyakori eset!), meg lehet kérdezni, ugyan kinek lehet ő olyan fontos, hogy a teljes napját az ő befolyásolásával, „mágiázásával” töltse? Válasz többnyire sincs, józan ésszel nem is lehet. Akár a paranoiás üldözési mánia, vagy az ún. borderline személyiségzavar gyanúja is felmerülhet. A szexuális zaklatást (többnyire izgatást) érzők estében pedig szexuális kielégületlenség, frusztráció feltételezhető. Skizofrén betegek mágikus-misztikus téveszmékkel teli világában is megjelenhetnek ilyen félelmek.

Mindezzel nem azt akarjuk mondani, hogy minden ilyen eleve kitaláció, csak azt, hogy nem ritka a képzelgés. Lényegüket tekintve ezek lehetnek létező, megtörténő energetikai ráhatások, ahol szinte minden lehetséges. Ahogyan lehet imával, energiaküldéssel, telepátiával segíteni, gyógyítani, ugyanígy ártani is, negatív irányban befolyásolni valakinek a tudatát vagy energiarendszerét – ugyanis erről van szó. Egyre-másra jelennek meg könyvek az ilyen praktikákról. Szerencsére aki csak technikát, könnyen követhető receptet lát bennük, annak nemigen sikerülnek, de ha valaki erős koncentrációval rendelkezik és elegendő energiát tud belevinni, annak a kezében akár működhetnek is. Egyes látók képesek az ilyet észlelni, azt is láthatják, kitől erednek ilyen hatások, és képesek „elvágni”, megszüntetni az ilyen energetikai befolyásoltságot. A módszereik sokfélék és nagyon egyéniek lehetnek. Más kérdés, hogy aki a mások életét rossz irányba akarja befolyásolni, ezzel milyen felelősséget, karmát vesz magára. Vannak, akik képesek ilyen hatások előidézésére, de nyilván sokkal kevesebben, mint akik meg vannak győződve, hogy azért nem sikerülnek a dolgaik, mert fekete mágia áldozatai lettek. Akármi is a magyarázat, egy ténylegesen létező lelki és energetikai teherről van szó. Nagy ellenség a félelem, amely bármikor megteremti azt, amitől félünk és képes lebontani ez elért eredményt. Félelem nélkülivé pedig a hit, az a belső bizonyosság tehet, hogy ameddig a helyes úton járunk, addig mintegy védelem alatt állunk, és semmilyen negatív befolyásolásnak nem vagyunk kitéve. Az ilyen emberről minden negatív energia, ráhatás lepattan. Minden tanult elhárító védelmi módszer csak ezzel együtt hatásos, de ez az erő és magabiztosság nem sok emberben van meg.

Hogyan átkozzuk meg önmagunkat?
Ha talán nem is mindig, de a legtöbb esetben a balul sikerült dolgok magyarázata egészen más
is lehet. Nem kell ellenségünknek lenni, nem kell boszorkányhoz mennie, képesek vagyunk saját magunknak is megtenni minden rosszat.

Valamennyiünkben ott él egy belső felvigyázó, aki segít, helyesel, jutalmaz, más esetben figyelmeztet, dorgál, büntet. Úgy hívják, hogy lelkiismeret, erkölcsi mérce. Nem születünk vele, szüleink, nevelőink, a társadalom építi belénk, már egészen kicsi korunktól. Persze akkor még kívülről kapjuk a visszaigazolásokat, elismerést vagy feddést a tetteinkért, de ahogy növekszünk, a külső kontroll egyre inkább belsővé válik. Amikorra a szüleink elengedik a kezünket és társadalmilag is (többé-kevésbé) önállóvá válunk, tudattalanunkban már ott működik ez a kontroll. Freud szuperegónak nevezte (nem összetévesztendő a jungi Self fogalmával), és ez akár olyan is lehet, mint egy könyörtelen csendőr, vagy inkvizítor. Ilyen módon, amikor megsértjük a belső normákat, túllépjük a határokat, saját magunkra mondunk ítéletet. Ez lehet tudatos, ilyenkor az ember belátja a hibát, megbánást tanúsíthat és változtathat. Fontos az is, hogy tudjunk megbocsátani magunknak, továbblépni, és ne éljünk lelkiismeretfurdalással. A kereszténység feloldozó rituáléi ebben sokat segítenek a hívőknek.

Előfordulhat, hogy nem is tudatosul teljesen, mi volt a hiba. Lehet, hogy megpróbálunk tudatosan egy másféle értékrendet követni, fellázadni, a főnök mégis a tudattalan. Ha megsértettük a belső értékrendet, megbüntet, azaz megbüntetjük saját magunkat. Elrontunk egy kapcsolatot, haragosokat szerzünk, elszalasztunk egy nagyszerű lehetőséget, megbüntet az adóhivatal, elbambulunk és összetörjük az autónkat, és ugyan mire gondolna a felelősségvállaláshoz, önvizsgálathoz nem szokott ember, ha két héten belül háromszor koccan, mint hogy átok ül rajta vagy a kocsiján? Elkezd félni, és a félelemmel még jobban felerősíti a „rontást”. Iszonyú pánik lesz úrrá rajta, ami minden segítségnyújtást megnehezít. Elrohan a rontáslevevőhöz, aki, ha nem ismeri fel, hogy miről is van szó, vagy anyagi érdekeit tekinti inkább (és nem mindenki mondja azt, hogy önt nem megrontották, csak a lelkiismerete nem tiszta), elvégzi a maga szertartásait, még védelmet is tesz rá, és közli a klienssel, hogy megszűnt a baj. Az megnyugodva távozik, és egy darabig valóban jól érzi magát. Aztán kezdődik előröl, jöhet a következő mágus, és előbb-utóbb teljes függőség alakul ki. Eljut valakihez, aki szerint szellemek ülnek rajta, vagy ördögűzőhöz, aki egyenesen a sátánt látja. Nem kevesen járnak így, és már aggodalmaskodva keresik az újabb rontás jeleit magukon. Kialakul egy ördögi kör, amelyen sem a boszorkány, sem a gyógyszeres pszichiátriai kezelés nem segít, csak ha nem olyan pszichoterapeutához kerül, aki megláttatja vele a valódi okot, feloldja a félelmeket, és abban segít, hogy meg tudjon bocsátani magának.

Megszállottak és megszállók
A szellemtani értelemben vett megszállottság eseteiről és gyógyításukról könyvek sorát írták már, jókat és rosszakat egyaránt. Ez sajnos ténylegesen létező jelenség, ráadásul nem is túl ritka. Az ezotéria magyarázata szerint előfordul, hogy a nem túl magas szellemi szinten élő ember halála után mintegy itt ragad testetlen „entitás”-ként a földi régióban és mivel saját teste már nincs, és nem is tudatosult benne, hogy már nem a fizikai világhoz tartozik, megpróbál megnyilvánulni, befolyásolni, irányítani az élőket, energiájukból táplálkozni. Többnyire nem rossz szándékkal, csak mert nem tud mást tenni. Edith Fiore amerikai pszichoterapeuta „Nyugtalan Holtak” című alapművében hosszasan sorolja, milyen tünetei vannak az ilyen jellegű megszállottságnak, és hogyan lehet segíteni rajta. Gyakori fejfájás vagy furcsa betegségtünetek, enerváltság, energiahiány, a testsúly vagy bizonyos szokások hirtelen megváltozása, irracionális félelmek, belső hangok, olyan érzés, hogy valaki más irányítja – alapos gyanúra adhatnak okot. A gyógyítás alapja az elhunyttal való kommunikáció (akár érzékeljük az ittlétét, akár nem), a megértő, segítő hozzáállás. Még akkor is, ha bosszantó jelenségeket produkál (negatív változások valaki személyiségében, fizikai jelenségek, tárgyak elmozdulása, zajok stb.). A terápia lényege, hogy az itt ragadt lélek lássa be, hogy a teste meghalt, tovább nincs itt dolga, és menjen el a fény felé.

Olykor egy elhalt hozzátartozónak van közlendője – ha valamilyen módon sikerül az itt maradottakkal ezt megértetni, el is távozik. Azt leszögezhetjük, magasabb rendű szellemi lények nem hoznak létre megszállottságot, tőlük segítő sugallatokat lehet kapni. Alapvető tévedés, hogy az elhunytak a túlvilágon mindentudóak vagy isteni energiákat közvetítenek az ittenieknek. Attól, hogy „odaát” vannak, lényegileg olyanok maradtak, mint itt voltak. Aki itt ostoba volt, nem lesz ott sem bölcs, a rosszindulatúból se jóságos. Aki szórakozásból kezd szellemet idézni – ez sajnos fiatalok körében egyre gyakoribb – jó eséllyel számíthat a megszállottságra. Nem véletlenül tiltja az egyház a halottak megidézését. Érdemes jól meggondolni, mielőtt ilyen helyekre menne valaki. Még arra sincs garancia – ahogyan egy előző írásunkban már volt szó erről – hogy aki angyalokat akar megidézni, valóban velük fog találkozni. Önjelölt guruk sok tetszetős, de félrevezető dolgot tanítanak, és sokan csak akkor jönnek rá, amikor már megvan a baj.

Ismeretes a démoni megszállottság fogalma is, amikor a szellemvilág alsó szintjeiről kifejezetten ártó szándékkal jön valaki. Ez valóban szörnyűségeket tud produkálni, aki egyszer látott ilyet, biztos, hogy nem felejti el. Hit kérdése, ki fogadja el az ilyesmi létezését, és senkit sem akarunk itt befolyásolni. Ha materialista környezetben történik meg, mentőt hívnak, a pszichiátriára viszik a szerencsétlent, nyugtatókat kap és rásütik ez elmebetegség bélyegét. A kétségkívül látványos „Gonosz szellem, Jézus Krisztus nevében megparancsolom neked, távozz innen!” felszólítással operáló laikus ördögűzés is többnyire hatástalan, akárcsak a feszület vagy a fokhagymafűzér felmutatása. A katolikus egyháznak (bár a mai világban nemigen hangsúlyozzák), megvannak ördögűzésre kiképezett papjaik, és az erre szolgáló ún. „római rituálé” nevű módszere. Amatőr ördögűzők helyett inkább hozzájuk érdemes fordulni. Ők feltehetően megfelelő lélektani felkészültséggel is rendelkeznek, hiszen nem csak a démonnal kell foglalkozniuk – ha ott van egyáltalán – hanem a bajba jutott, kétségbeesett emberrel is.

A szkeptikus persze azt gondolja, hogy az egész csak képzelgés, önszuggesztió – de ha egy másik szuggesztió ezt meg tudja szüntetni, semmi baj. A megszállottság jellegű tünetek másik megközelítési módjánál nem keresnek idegen entitást. Az „Ego State” nevű pszichoterápiás módszer abból a feltevésből indul ki, hogy az ember személyisége részek szerves összhangja révén működik. Erről egyes „részek” leszakadhatnak, és mintegy önállósítva magukat, olyan jelenségeket hozhatnak létre, amelyek az illető számára ártalmasak. Ebben az esetben ugyanúgy meg lehet szólítani őket, mintha idegen lelkek lennének, csak éppen nem a fénybe kell elvezetni őket, hanem megérteni, mit akarnak, és visszaintegrálni őket a személyiség egészébe. Ez éppoly hatásos lehet, mint a szellemtani megoldás. Végső soron mindegy is hogyan, de a baj megszüntethető.

Kövesi Péter
www.spiritualterapia.hu

Beavatások egykor és ma

Beavatás – milyen misztikusan csengő szó! Titkokat sejtet: a beavatott rejtett dolgok tudója, különleges tudás és képességek hordozója, teljesebb, több másoknál. Beavatottnak lenni kiváltság, kitüntetés, természetes hát, hogy beavatottak szeretnénk lenni. A nagy lelkesedésben viszont hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy ehhez hosszú és fáradságos út vezet.
A törzsi társadalmak a fiúk és lányok nemi éréséhez kötik a beavatást. Csak akit felavattak, az teljes tagú tagja a közösséghez, joga van harcolni, részt venni a közös tevékenységekben és családot alapítani. Bizonyítani kell, hogy tényleg felnőttek. Ez a bizonyítás pedig nem megy vér és fájdalom nélkül. Ki kell bírni a fizikai megpróbáltatásokat félelem és zokszó nélkül. Az avatás nagy és nyilvános ünnepségen történik. Ezen minden fiatalnak részt kell venni, csak így lehet felnőtt. Akik a közösségben különösen fontos feladatokat kapnak: főnök, varázsló, uralkodó, ezután még hosszú kiképzés és próbák sora előtt állnak, míg tisztségükbe felavatják őket. Ezek már titkos dolgok, a többiek elől rejtve történnek.
Az ókor valamennyi társadalmában a beavatások a valláshoz kötődtek. Hogy a legendás Atlantisz mágusai és papjai milyen beavatásokat adtak és kaptak, csak homályos utalásokból és médiumi közlésekből sejtjük. Mivel élő és hiteles hagyomány nem maradt fenn, nehezen képzelhető, hogy ma valaki ilyen beavatást kaphasson. Azt is csak sejtjük, hogy az atlantisziak titkos tudását vitték tovább utódaik a történeti ókorban.
Az egyiptomi beavatások lényege a túlvilág személyes megjárása lehetett. Hosszú felkészítés, képzés után a jelölt tudatosan belépett a halálba, majd visszatért a megszerzett tudással. Beavatásokkal jutottak az istenségek – főleg Ozirisz, Izisz és Hórusz – misztériumának, valódi, titkos jelentőségének birtokába is. A sok ilyen témájú irodalmi alkotás között például egy mélyen ihletett regény, Haich Erzsébet „Beavatás” című műve sejteti, hogyan juthatott egy fiatal hosszú évek felkészülése és próbái után a beavatásig, és hogyan bukhatott el még beavatottként is, ha méltatlanná vált arra. A bukás egyenlő volt a kitaszítottsággal vagy a halállal.
Hogy különleges értéke volt az egyiptomi beavatásoknak, bizonyítja, hogy az ókori görögök és rómaiak legjava egyiptomi beavatott volt. Filozófusok, történet- és drámaírók, költők és államférfiak hajóztak át a tengeren, vállalták a hosszú képzést. Feltehetőleg nem úgy történt, hogy a következő járattal már jöttek is vissza, tunikájuk zsebében az értékes pergamennel, ahogy ma szívesen tennénk. Saját beavatásaik is voltak természetesen. Ezek is egyes istenségekhez illetve a tiszteletükre alapított misztériumokhoz kötődtek. Delphoi, Dodona, Szamothráké, Eleuszisz – és még hosszan sorolhatnánk a misztériumok helyszínét. A misztériumnak volt egy mindenki számára élményt nyújtó exoterikus része, ünnepség, színjátékok, mulatozás – és volt egy titkos, ezoterikus oldala, ahol az arra kiválasztottak és felkészítettek az istenség titkos tanítását kapták meg a létezés benső titkairól. Itt a történetírók elhallgatnak: „ezekről többet nem mondhatok, mert szent esküvés köti nyelvem”.
A nagy vallások beavatásai minden hívő számára elérhetőek. A keresztelés, vagy az ennek megfelelő szertartás az első, ezáltal lesz valaki a közösség tagja és részesül mindazokban az előnyökben, amelyeket a többiek élveznek. Innentől az utolsó beavatásig, amely a halálon segíti át, számos szentséget és áldást kaphat meg, amelyek kisebb-nagyobb beavatásokat jelentenek, energiát, lelki-szellemi erőt a továbbéléshez. Az ezotéria beavatásai ezzel szemben mindig feltételekhez voltak kötve, amelyek a kornak, társadalomnak, az adott közösségnek megfelelően változtak. Az ősidők életre-halálra szóló, véres és kegyetlen beavatásai után a hangsúly a titkok kinyilatkoztatására helyeződött, a tudás átadására és az ehhez tartozó rituálékra. A középkor – újkor szerette a látványos külsőségeket, a sokféle és hangzatos nevű fokozatokat és a nagy titkokat. A templomosok, rózsakeresztesek, szabadkőművesek, illuminátusok és egyéb társaságok beavatásairól a titoktartás miatt még évszázadok múltán sem tudhatunk sokat. Szimbolikus formában viszont néhányan mégis leírták élményeiket. Ilyen írás Valentin Andrea műve a „Christian Rosenkreuz alkímiai menyegzője”, amely egy királyi esküvő leírásába rejti a lényeget, a rózsakeresztes beavatást. St. Germain gróf, akihez hasonló titokzatos személyiség nem sok élt a világon, a „Szent Trinisophia” című beavatási regényben vall a saját útjáról. „A beavatás próbái megszámlálhatatlanok”- állítja. Mozart csodálatos remeke, a Varázsfuvola sem más sokak szerint, mint egy szabadkőműves beavatási út. Élvezetes, sokat sejtet, de a titkot nem adja ki.
Rudolf Steiner szerint a mai ember útja a beavatottsághoz kevesebb misztikumot, ám nagyobb tudatosságot kíván meg. A beavatás útja ma a megértésen, az intellektuson keresztül vezet és voltaképp önbeavatás, hiszen az egyéni gyakorláson, fejlődésen van a hangsúly. Ha így közelítjük meg, az egész életünk egyetlen beavatási út, amely a tudatlanságtól a tudás, megvilágosodás, a haláltól az élet, a szenvedéstől a boldogság, a kiszolgáltatottságtól a szabadság felé vezet. Az élet minden eseménye, amelyet megértettünk, minden probléma, amelyet megoldottunk, egy - egy beavatási fokozat. Az úgynevezett csúcsélmények nagyobb, a hétköznapi felismerések kisebb lépcsőt jelentenek ezen az úton. Szükséges persze, hogy mindennek tudatában is legyünk és ennek megfelelően éljünk. Nem kellenek beavatók, guruk, mágusok, egyszerűen csak nagyobb tudatosság és felelősségérzés kell. Steiner egész életútja ezt példázza. Egy másik mai ösvény például Franz Bardon mágikus iskolája („Az igazi beavatás útja”). Kemény önfejlesztő módszer, nem tűr semmi lazítást, de aki bírja, különleges képességeket és lehetőségeket kap. Nem gyors, de biztos eredményt hoz. A mai ezotéria számos módszere is segíthet a fejlődésben: az asztrológia, a tarot, az I-csing, a jóga, vagy bármi más, amit tudatosan és kitartóan gyakorolunk. Elmondják, hol tartunk, mik az erősségeink és gyengéink, melyek az aktuális feladataink és programot adnak a napi gyakorláshoz. Voltaképp ez a lényeg és nem a módszer.
A Vízöntő-kor embere viszont gyakorta a régi idők, a titkok és misztikum felé kacsintgat. Ez törvényszerű is, hiszen az egész ezotéria azt vallja, hogy voltak idők, amikor egy teljesebb tudás és harmónia birtokosai voltunk. Vágyunk erre a tudásra, szeretnénk a beavatottjai lenni. Egy lényeges dologról viszont hajlamosak lehetünk megfeledkezni: a klasszikus beavatások mindig megkövetelik az élő átadást. Ez azt jelenti, beavatásra csak az képes (és jogosult), aki maga is az adott módon kapott beavatást egy ugyanígy beavatott élő mestertől – és így tovább, visszafelé az alapítóig, aki egy hosszú utat saját erejéből végigjárva jutott a titok birtokába. Ilyen nagy szellem viszont nagyon kevés van. A hagyományos iskolákban a próbatételek sem maradhatnak el, csak ezek után léphet a jelölt felsőbb fokozatba. A sikeres beavatáshoz több tényezőnek is együtt kell lennie: kell egy beavató, aki maga is beavatott és birtokában van a módszernek, kell egy bevált és biztonságos módszer, végül kell egy beavatandó jelölt, aki a kijelölt utat végigjárta és testileg, lelkileg felkészült. A régiek – és néha a maiak is - a megfelelő időt, a csillagok állását is figyelembe vették. Mindez a személyre szabott, nem tömeges beavatás mellett szólt.
A fogyasztói társadalom embere pedig szeret mindenhez gyorsan, fáradságtól mentesen hozzájutni, mindent megvásárolni. Ám ami megy a hétköznapokban, nem ugyanígy működik az ezotéria berkeiben. Ahol az élő átadás megszakadt, nem lehet könyvből feltámasztani, sem pedig „kimeditálni” a módszereket. Az se jellemző, hogy az angyalok olyannak mondják el a titkot, aki azután világra szóló üzletet csinál belőle. Ezért nem lehet ma egyiptomi vagy atlantiszi beavatottakat, se esszénusokat, vagy sámánokat, képezni. (Illetve, van amit lehet, de ahol hitelesen csinálják, nem állnak szóba bárkivel és nem vállalnak „gyorstalpaló” képzést.) Tibetbe is hiába utazik valaki, a kínai hódítás és népirtás óta már csak az energiákat őrzik a szent helyek, az élő mesterek elmentek, vagy úgy eltűntek, hogy a helyi katonák se lelik meg őket, nemhogy a turisták. Mindezek mellett a beavatás nem csak nyugaton nőtte ki jövedelmező üzletággá magát, mert Indiában, Tibetben, vagy a Fülöp-szigeteken már a repülőtéren ott vannak a felhajtók, akik magas szintű beavatást, megvilágosodott mestereket ígérnek az „ezoterikus turistáknak”.
Van egy nagyon meggyőzően hangzó érv, amit a gyors beavatások képviselői világszerte hangoztatnak: „felgyorsult az idő, sok beavatott (gyógyító) kell és Isten megengedte (nekem!) hogy pár nap alatt bárkit mesterré avassak”. Sokan pedig el is hiszik, hogy vasárnapra mesterei lesznek valaminek, amiről esetleg pénteken még azt sem tudtak, hogy létezik. Mindez az ego, a hiúság színjátéka, és aki szeretné magát másoknál különbnek érezni, könnyen megkaphatja, pár hónap alatt fél tucat mesteri oklevelet is magáénak mondhat anélkül, hogy tenni, fejlődni kellett volna érte. Nem akarjuk azt mondani, hogy mindez csalás, olykor a „valami van, de nem az igazi” látszik megvalósulni, de egy-egy ilyen beavatás sajnos tartós energetikai vagy pszichés károsodást, elmebajt is okozhat. Ezt nyilván épp azok tagadják, akinek a keze alól sok ilyen szerencsétlen kerül ki, de aki nyitott szemmel jár az ezoterikus világban, sok szomorú esettel találkozik. Egy működő beavatásnak abban is segítenie kell, hogy az ember a hétköznapokban is jobban megállja a helyét, ám akik eltévednek a csodás energiák, látomások, angyalok, ufók káprázatában, egyre inkább elvesztik a talajt a lábuk alól. Ahogy nem veszünk meg egy olyan autót, amely arról híres, hogy sok benne a hibaforrás és gyakoriak a balesetek, egy beavatásos módszer biztonságos működését is ellenőrizni kellene, nem csak arra figyelni, mennyi idő alatt, mekkora összegért milyen fokozatokat kaphatunk! Ahogyan megválasztjuk, ki érhet a testünkhöz, kihez megyünk orvoshoz, fogászhoz, fodrászhoz, úgy, de még alaposabban meg kellene néznünk, ki nyúlhat a lelkünkhöz, auránkhoz, energiarendszerünkhöz! A beavatás bizalmi ügy. Ha valakit nem érzünk hitelesnek, vagy egyszerűen nem szimpatikus, ne kérjünk, ne fogadjunk el tőle beavatást, még ha olyan híres, vagy ingyen adja is!
Mindennek ellentmondani látszik, hogy vannak olyan gyógyító vagy személyiségfejlesztő módszerek, ahol „az utcáról beesett” résztvevők is kapnak beavatásokat. A magasabb fokozatokhoz is elég sokan eljutnak, ám ahol adnak valamit a tisztességre és a tradíciókra, ott biztosan nem avatnak boldog-boldogtalant mesterré. Ehhez a leggyorsabb úton, a legelhivatottabb tanulónak is évekre van szüksége. Tudnunk kell viszont, hogy ezek nem azok a régi beavatások, amelyekért egy teljes életet kellett adni áldozatként. Sokan ezért inkább a mértéktartó „behangolás”, „összehangolás” kifejezéseket használják. Egy ilyen átadás inkább csak lehetőség, előleg: a jelöltet egy magasabb energiaszintre juttatják, amelyet rendszeresen használnia kell, hogy fejlődést érjen el. Így valóban sok emberhez jutnak el pozitív energiák, amire ma igencsak szükség van.
Összegezve mindezt: a múlt lezárult hiába ábrándozunk arról, hogy hajdan volt módszerek feltámadjanak. Akkor és ott volt rájuk szükség, ma időszerűtlenek, vagy működésképtelenek lennének.
Két lehetőségünk van: keresünk egy olyan rendszert, amelynek élő hagyománya és átadási vonala van, vagy a nehezebb utat választjuk: folyamatos gyakorlással önmagunkat csiszoljuk és végigjárjuk önmagunk beavatásának útját.
Kövesi Péter

A „da Vinci Kód” kódja

Milliók olvasták és izgulták végig a moziban Dan Brown „A Da Vinci Kód” című művét. Hát hogyne, hiszen kit ne borzongatnának meg az elrejtett kéziratok, rejtjelezett üzenetek, felbecsülhetetlen kincsek? És ha már nekünk nem adatott meg, hogy ilyen rejtélyeket oldjunk meg, legalább gondolatban éljük végig a kalandokat, kiváltképp, ha ilyen izgalmas tálalásban kapjuk őket! Brown tudja, „mitől döglik a légy”: izgalmas krimi, nyomozás, üldözés, gyilkosságra is kész fanatikus, nem kevésbe fanatikuskutatók a „jó” oldalon – és néhány olyan ezoterikus titok, amelyekre kétezer éve nem derült fény. A regény népszerűségét csak fokozta, hogy a Vatikán felháborodottan tiltakozott ellene, szentségtörőnek és valótlannak bélyegezve a regényben tényként állított – vagy feltételezett – dolgokat.
A kerettörténet maga is egy izgalmas krimi. Egy fanatikus szerzetes meggyilkol a Louvre-ban egy tudós muzeológust, aki halála előtt rejtjelezett üzenetet hagy hátra. Unokája, hivatásos kriptográfus (rejtjel-szakértő) rendőrnő, és egy másik, szimbólumokat kutató tudós rájön, hogy az üzenet Leonardo da Vincire utal, aki a Sion Rendje nevű titkos szervezet nagymestere volt. Ez a szervezet őrizte a templomos lovagrend felszámolása után a Szent Grál titkát és őrzi (a regény szerint) jelenleg is. Az idős tudós volt a mai nagymester, és azért kellett meghalnia, mert nem akarta kiadni a titkot. Egy mindenre elszánt vallási szervezet el akarja pusztítani a Grált, mert a kereszténység fennmaradását féltik tőle. A megfejtett rejtély újabb és újabb kódolt üzenetek felé vezet, és hőseink egyre közelebb jutnak a Grálhoz. De mi is az a Grál – illetve ahogyan a regényben felvetik: nem mi, hanem ki?
A nyomozás során a keresztény világ legnagyobb rejtélyei kerülnek terítékre. Természetesen nem kell mindent szó szerint venni – már így is kincskeresők és ezoterikus érdeklődők özöne lepte el a regényben szereplő templomokat és Leonardo összes képét is feltehetően sokan vizsgálják át nagyítóval – de a felvetett kérdések enélkül is fölöttébb izgalmasak.

Jézus igazi (?) története

Kétezer éve sejtik, vagy vélik tudni, hogy az evangéliumok (és az Apostolok Cselekedetei) nem tartalmazzák Jézus valódi és teljes történetét – hiszen az egyháznak nyilván jó oka volt arra, hogy miért éppen Máté, Márk, Lukács és János – későbbiekbe átdolgozott – művét szentesítette a fennmaradt közel hetven írás és töredék közül. Szinte nincs olyan jelentős momentum, aminek hihetőségét már kétségbe ne vonták volna. A „Da Vinci Kód” Mária Magdolna eddig is sokakat érdeklő személyére, illetve az ő Jézushoz fűződő kapcsolatára koncentrál.
A kereszténység ezoterikusabb oldalán általános vélekedés, hogy nem csak egy bűnös asszony, aki Jézus hatására megtért, hanem belső tanítvány is, mind között a legkedvesebb. Ezt a közelmúltban egyházi személyek is kimondták már. Ám az ezotéria nem kevesebbet állít, mint hogy ő lett volna Jézus hitvese. Ez nyilván romba döntené a Jézus szüzességének tételét, de azt is, hogy ez lenne a követendő eszmény a keresztény ember (főleg a papság) számára, illetve hiteltelenítené, ahogyan a (főleg korai) kereszténység maszkulinizálódott, életöröm- és nemiségellenes lett. Tudjuk, sokáig még azt is vitatták, van-e egyáltalán halhatatlan lelke a nőnek. Számos műalkotás olyan meghitt pózban ábrázolja együtt Máriát és Mária Magdolnát, hogy lehetetlen nem észrevenni, hogy egy családhoz tartoznak. És ha már felesége volt Jézusnak, nemi életet is élhetett, ha pedig élt, miért ne lehetett volna gyermeke is? Bár ezek a hivatalos egyház szerint a legszentségtelenebb gondolatok, mindig is sokakat foglalkoztattak.
Az apokrif hagyomány szerint Jézus halála után az állapotos Mária Magdolna Arimáteai Józseffel együtt az akkor római fennhatóság alatt álló Galliába, a későbbi Franciaországba ment. A regénybeli fikció szerint itt szülte meg gyermekét, akinek leszármazottai lettek később a Meroving uralkodóház királyai. Utódaik máig is élnek, rangrejtve, hiszen jog szerint a pápai trón őket illetné meg – ezt pedig Vatikán aligha ismerné el. Izgalmas, de nem tudjuk, meddig tart a hagyomány és hol kezdődik az írói fantázia.

A Szent Grál valódi jelentése

A legenda szerint Krisztus Longinus lándzsája nyomán kiömlő vérét az előbb említett József fogta fel, mégpedig ugyanabba a kehelybe, amelyből az utolsó vacsorán ittak. Az ereklye később Britanniába került. Ez a Szent Grál, amely néhány évszázad múltán Artúr király és a legendás Kerekasztal lovagjainak történetében kap központi szerepet. Artúr az égiek által választott uralkodó, akinek hivatása a nagy brit birodalom megalapítása. A Kerekasztal lovagjai Britannia-szerte kerestek egy tárgyat, amelyről azt sem tudták, hogy néz ki, de biztosak voltak benne, hogy felismerik, ha meglátják. A legendák szerint hárman találtak rá végül a Grálra, Galahad, a tökéletes lovag, és társai, Percival (Parsifal), a szent lovag, és Bor, a jámbor szolga. A Grál a Megváltó és az üdvösség jelképe, ugyanakkor Szűz Mária szimbóluma is: szent edény, anyaméh, amelyben az istenség testté lett. A legendák úgy zárulnak, hogy a Grált a dél-angliai Glastonbury apátság kútjában helyezték biztonságba, és azóta is ott rejtezik. Mások szerint Franciaországból került Angliába, majd Frankhonba tért vissza, azóta is ott lappang.
Sokan úgy vallják, a Grál egy eszme, és nem egy tárgy. A „da Vinci Kód” egy másik értelmezés mellett tör lándzsát, mely szerint Mária Magdolna maga a Grál. Voltaképp a „Szent Grál” kifejezés egy torzulás eredménye. Eredetileg „Sang Real” volt, a „sanguis realis” rövidítése. Ám a latinban a sanguis nem csak vért, életerőt, de vér szerinti leszármazottat is jelent. bárki megkeresheti a szótárban! Így a „Sang Real” Jézus vér szerinti gyermekét is jelentheti, és ennek „edénye” volt Mária Magdolna méhe. Jó tudni, hogy a kehely, korsó, serleg, de a virágok kelyhe is a nőiesség, a női nemi szerv egyik jelképe évezredek óta (mint ahogy a fallosznak a pálca, bot, dárda, kard, oszlop stb.). Ezen értelmezés szerint Nem Péter lett volna a kiszemelt utód, akire Jézus az egyházát építeni akarta, hanem Magdolna és annak gyermeke!

A nő(iesség) szentsége

A vallások történetében egyidősek a női és férfi istenségek, A matriarchátusban értelemszerűen női, míg később férfi főistenek uralkodtak – de sohasem feledték el, hogy a teremtéshez és az élethez mindkét pólus egyformán szükséges. Az isten és az istennő egyesülése a legszentebb misztérium volt. Az istennő-kultuszokban imádat tárgya volt a nő, és a női nemi szervek is. A szertartások során a papok és papnők eljátszották, bemutatták a hívek előtt az isteni nászt – mágikus aktus volt ez az életért, a termékenységért és bőségért, senki semmi pornográfiát nem látott benne.
A kereszténység szemében mindez undorító pogány szokás volt. Puritán felfogásuk minden földi örömmel szembefordult. Az első századokban megjelent a szűztől születés dogmája, és a szüzesség a szellemi tisztaság szinonimája lett. A nő a bűnre csábítás jelképévé vált, a pudendum pedig egyet jelentett a pokol tornácával. Mindennek hatását a keresztény kultúra a mai napig nem heverte ki teljesen- lásd a nők társadalmi-gazdasági elfogadottságát, terheit akár a fejlett országokban, vagy a szexuális panaszok seregét.
Szinte minden olyan társaság, aki szembeszállt a keresztény dogmákkal, zászlajára tűzte a nő és a nemiség kérdéseit. Sajnos a legtöbbször nem túl okos módon. Végig a középkor folyamán megjelentek kisebb-nagyobb vallásos csoportok, amelyek a szexualitás isteni eredetét próbálták az ókori vallásokhoz hasonlóan hirdetni. Némelyik egészen mókás lehetett, például az a csoport, akik - Isten dicsőségét hirdetendő – télen-nyáron olyan ruhát hordott, amely szabadon hagyta a nemi részeket. Ám az egyháznak nem volt humorérzéke és az inkvizíció kezére kerültek. Megjelent a meztelenség és a nemi aktus a templomban is, ám a legtöbbször fekete misék és egyéb sátánista külsőségek között, amely ahelyett, hogy felemelte volna a testiséget, az egyháznak adott igazolást annak démoni voltáról. Ez végig így volt az újkor folyamán, de még a XX. század elején is, például Crowley elhíresült szicíliai „templomában”. Azon kevesek hangja, akik azon ügyködtek, hogy a nemiség tisztaságát és isteni voltát hirdessék, elveszett a botrányok keltette hangorkánban. A titkos társaságok, amennyiben tényleg meg tudták őrizni tisztaságukat és nem kíváncsiskodó kukkolók, hanem valóban spirituális keresők társaságai voltak, talán megértették a nő, a nemzés-fogantatás, a szexus mélyebb jelentését.

A templomosok öröksége

A templomosok legendája szerint a Grált a lovagok a Szentföldön, a jeruzsálemi templom alatt találták meg más kincsekkel egyetemben, és ezeknek köszönhették sokáig mérhetetlen gazdagságukat és hatalmukat. Sok éves kutatás után megtalálták Mária Magdolna sírját és - állítólag – négy ládányi dokumentumot Jézus valódi történetéről. Birtokában voltak a Grálnak tehát. Kutattak a Frigyláda után is – nem tudni milyen sikerrel. Tény, hogy nagy tudás birtokába kerültek, amelyet szimbolikus formában Európa-szerte templomaikban örökítettek meg. Ők jelentették a gótikus katedrális-építészet csúcsát, ahol az egész építmény fő mondandója az Úr dicsősége volt, de minden részlet értelmes jelentéssel bírt – ezeket ma már nemigen értjük – sőt a statika olyan bravúrjaira voltak képesek, amiket a számítógépes tervezés korában is csak csodálhatunk. A rend kiirtása után csakhamar le is hanyatlott a gótikus építészet.
A Vatikán nem nézte jó szemmel egyre növekvő befolyásukat és teljes offenzívát indított ellenük. Fajtalansággal, pogánysággal, bálvány-és sátánimádattal vádolták őket, amiből annyi volt igaz, hogy a kereszténység más, ezoterikus, gnosztikus, dualista felfogását képviselték. Végül is minden fellelhető templomos lovagot kivégeztek, nagymesterüket máglyán égették el, megtalált irataikat megsemmisítették, vagyonukat elkobozták, azt hívén, végleg felszámolták a veszélyes eretnekséget. A kincsek és titkok további sorsa azóta is izgatja a fantáziát. Egyes legendák szerint Angliába került, mások szerint francia földön Troyes mellett egy tóba rejtették – még Hitler is ott kerestette!
Se szeri, se száma azoknak a titkos társaságoknak, akik a templomosok – és a Grál – örököseinek hirdették magukat. A középkori inkvizíció megenyhült annyira az ezerhatszázas évekre, hogy fellendülhessenek a titkos tanok és ezoterikus közösségek alakulhassanak. A legismertebbek a szabadkőművesek és rózsakeresztesek voltak. Mindenki hallott felőlük, de senki – a tagokon kívül – semmi bizonyosat nem tudott róluk. Némelyikük máig fennmaradt, mint tisztán spirituális közösség, mások, mint például az illuminátusok és szabadkőművesek később korrumpálódtak és abba a gyanúba keveredtek, hogy gazdasági és politikai hatalomra tettek szert tisztességtelen eszközökkel – ami természetesen korántsem volt igaz valamennyi ágazatukra. Az irányzatokra és ágazatokra való bomlás meglehetősen nehézzé teszi a tisztánlátást közöttük: ma például világszerte mintegy húsz közösség nevezi magát rózsakeresztesnek és az ősi hagyomány örökösének.
Elfogadott vélekedés, hogy titkos spirituális közösségek mestere, nagymestere volt számos nagy művész, tudós, politikus a középkortól kezdve: Dante, Botticelli, Leonardo, Raffaello, Shakespeare, Victor Hugo, Roger Bacon, Bach, Mozart, Beethoven, Ravel, Sztravinszkij, Newton, Voltaire, II. Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos, de még pápák is szerepelnek a sorban. Természetesen mindez nagyrészt feltételezés, hiszen már csak önvédelemből sem tették közzé a neveket, az árulókkal pedig minden bizonnyal maguk végeztek. (Nagy valószínűséggel ma sem mondanak igazat, akik magukat nyilvánosan valamilyen titkos szervezet beavatottjaként hirdetik.) Azt sem tudjuk pontosan, ki melyik szervezethez tartozott, volt-e átjárás közöttük, illetve nagy a valószínűsége annak is, hogy konspirációs okokból különböző elnevezéseket használtak, és a többi titkos szervezethez hasonlóan a tagok csak a velük egy szinten álló tagtársakat ismerhették, legfeljebb a közvetlen vezetőjüket.
A regényben szereplő Sion-rend is létező szervezet – volt valaha. Történetük után kutatva viszont azt találjuk, hogy a mai Sion-rend nem azonos a régivel. Az megszűnt, emez meg a II. világháború után alakult szélsőjobboldali szervezet. Állítólag ez még a regény íróját is megtévesztette, hiszen itt mint a titok örökösei szerepelnek.
Az ellenlábas szervezet, az Opus Dei nevű vallási közösség létező alakulat, nyilvános, akár az interneten is megtalálható honlappal. Bár középkori önsanyargató módszereik enyhén szólva anakronisztikusnak tűnnek, aligha vetemednek véres gyilkosságokra a hit védelmében. Őszintén hiszünk abban, hogy ez a korszak a keresztes háborúk, eretnek- és boszorkányüldözések, inkvizíciós rémtettek megszűntével végleg lezárult. A regényben ez meglehetősen negatív színben tünteti fel az Opus Deit, míg a szerző a végén „helyre nem teszi” a dolgokat azzal, hogy tisztázza az addig főgonosznak hitt püspököt.

Leonardo, a titok tudója

Aki figyelmesen szemléli a műalkotásokat, számos furcsaságot fedezhet fel. Oda nem illő részleteket, különös formákat ruhák redőjébe, felhőalakzatokba, fák lombjába rejtve, sokat mondó, kéztartásokat, vizuális trükköket. Ilyen például az anamorfotikus torzítás, amikor csak bizonyos szögből, esetleg tükröző felületen látunk meg valamit. Aligha hihető például, hogy Hans Holbein egyik híres képén a csak oldalról feltűnő hatalmas koponya pusztán ijesztgetésre szolgál, további jelentés nélkül. Csontváry is használta ezt a „rejtjelezést”, de ezen kívül is számos figurát rejtett el a képein, amelyek értelmezésén máig is kutatók dolgoznak.
A keresztény ikonográfiában rengeteg (valaha jobban) ismert szimbólum van. Növények, állatok, ruhák színe, tárgyak meghatározott jelentéssel bírtak. Feltételezve, hogy a korabeli festő hivatalból kellett, hogy ismerje ezeket, nem lehet véletlen, ha valami nagyon nem odaillő fest – akár eretnekséggel is megvádolhatták, hiszen megbízóik is jártasak voltak az ikonográfiában. Néha nyíltan odarajzolták hát, máskor meg jól elrejtették az ilyesmit.
Leonardo közismerten öntörvényű zseni volt, nehezen befolyásolható alkotó, aki azt tette, amihez kedve volt. Ha akarta, titokban borsot tört egyházi megbízói orra alá, és olyasmit is ráfestett a képeire, amiért aligha gratulált volna a pápa, ha észreveszi. (Persze nem csak ő, a reneszánsz más művészei is hajlamosak voltak hasonlóra – elég, ha Michelangelo szarvakkal megfaragott Mózesére gondolunk.)
A regényben ezek, mint a tikos – és tiltott – tudás kódjai jelennek meg. A híres Vitruvius –tanulmány (körbe és négyszögbe rajzolt férfiakt) számos szimbólum sűrítménye. A négyzet és kör együttese az ég és föld, másként a férfi és női princípium jele. A bele rajzolt emberalak mindkettőt érinti, ami jelenti az ember égi és földi lényegiségét. De a végtagok megkettőzése utal az androgün (hímnős) archetípusra is, és (bár nincs berajzolva), könnyű meglátni a pentagramot is a széttárt lábú figurában, amely nem csak mágia-jelkép, de vénuszi (tehát a női szexualitást jelző) szimbólum is. Talán a Mona Lisa rejtélyes mosolya is ilyesmire utal, hiszen nem kizárt, hogy Leonardo magát festette meg a képen. A regény utal a „Sziklás Madonna” „pogány” jelképeire, amelyek miatt Leonardónak még egyszer meg kellet festeni a képet, de az igazi izgalmat az „Utolsó Vacsora” hozza.
Rég tudjuk, hogy kozmikus üzenetek hordozója és a világ legjelentősebb képeinek egyike. Jézus, mint a Nap jelenik meg középütt, a fő helyen, és a tanítványok négyszer hármas csoportokban veszik körül. A freskó szinte egy asztrológia tankönyv pontosságával mondja el, hogy a tizenkét zodiákusjegy tulajdonságai, szülöttei vannak felsorakoztatva az apostolok képében. (Ma ez leginkább az egykorú vagy későbbi metszeteken látható, a kép annyira tönkrement.) A keresztény ikonográfia szerint Jézus jobbján János ül, mint a legkedvesebb tanítvány, de vajon tényleg János-e az? A regény állítása (és ezt sem Dan Brown találta ki), hogy ő bizony nem más, mint Mária Magdolna, a Mester hitvese. Látható Péter nyíltan ellenséges indulata és a tanítványok sajátos érzelmeket, indulatokat kifejező gesztusai. Lehet, hogy mindez nem Júdás leleplezésnek, hanem Jézus egészen másféle bejelentésnek szól? Hiszen, ha figyelmesen megnézzük, a tanítványok egy része nem Jézusra, nem is Júdásra, hanem János-Magdolnára néz! És ha a szimbólumfejtésre adnánk a fejünket, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a Janus név „kétarcút” is jelent! Lehet, hogy a művész úgy festette meg Jánost, hogy Magdolnát is jelentse egyben? Nehéz eldönteni, hogy a fiatal, hosszú hajú nőies alak ruhája alatt női keblek domborodnak-e, de semmiképp sem kizárt. Szégyenlős, pirulós gesztusa sem egy férfié! Az is figyelemre méltó, hogy míg a Biblia arra utal, hogy egy kelyhet adtak körbe, itt mindenkinek saját pohara van. A Grál (amennyiben persze itt van), semmiképpen sem egy kehely. Ez lenne a titkos üzenet? Ki tudja, talán.

A végső üzenet

Anélkül, hogy szájbarágós tanulságokat, középiskolai eszmei mondanivalót keresnénk a regényben, nagyon is aktuális üzenettel zárul. Természetesen ez is kódolt üzenet, de nem nehéz megfejteni. A hosszú nyomozás után visszaérünk a kiindulópontra, a Louvre-ba. De nem a régiségek termeibe, hanem az ősi szimbolikát hordozó, de ízig vérig mai alkotáshoz, a bejáratnál lévő üvegpiramishoz. Kezdjünk tehát kincskereséshez, kutassunk ősi templomok kriptáiban? Nem, hiszen a titok itt van a szemünk előtt. Magunkban és magunk körül kell felfedeznünk és megélnünk. A Grál itt van közöttünk, sőt soha nem is volt másutt!

Kövesi Péter

A Kegyelem ajándéka
Téma: csoda
Megjelent: Elixír magazin

Szabó Judit

Csodálkozni akkor szoktunk, amikor tudatunk, belső világunk egy olyan dologgal találkozik, amely számunkra nem hétköznapi, ezért meglepő és szokatlan. Csodának pedig általában azt nevezzük, ami ismereteink alapján nem lehetséges, ami nem szerepel a tudatunkban. Bár sok mindent lehet csodának nevezni - a kétfejű borjú születésétől kezdve a vízen járásig – mégis legtöbbször olyan eseményeket szoktunk ezzel a szóval illetni, amelyek kellemes eredményt, különleges segítséget hoznak az embernek. A csodához gondolatban legtöbbször gyógyulást, égi jelenéseket, életveszélyből való megmenekülést, vagy valami nagy ajándékot kapcsolunk. De valójában, a gyógyulás és az életben maradás szintén ajándék egy olyan helyzetben, amit akaratunkkal, földi, emberi erőinkkel nem tudunk befolyásolni. Ezért a csodának ez az aspektusa mindenképpen túlmutat hétköznapi tudatállapotunkon.
A csoda a láthatatlan, transzcendens világ üzenete az anyagban élő embernek. Ez az üzenet pedig mindig ugyanarról szól: „Ébredj, lásd, érezd, több vagy, mint az anyag!” Profán megfogalmazásban azt is mondhatjuk, hogy a csoda tágítja az érintett tudatát, megnyitja a létezés magasabb dimenziói és a szellemi törvények felé. Ez természetesen csak a racionális megközelítés, aminek annyi köze van a csoda valódi jelentéséhez, mint a hormonoknak a szerelemhez.
Amikor valaki igazi csodával találkozik, akkor legtöbbször megdöbben – szó szerint megáll az esze – és pontosan ez az állapot szükséges ahhoz, hogy be tudja fogadni az eseményt. A csoda átmenetileg félresöpri azokat a falakat, amelyeket hétköznapi tudatállapotunk épített fel az anyagi síkú létezés elősegítésére. Egy rést üt megszokott világunkon, amelyen keresztül egy másik, csodás világba látunk be. Ez a bepillantás sokszor katartikus hatással van az érintettre, hiszen tudata egyszerre felfogja, hogy van egy másik világ is, és a dolgok nemcsak úgy működhetnek, ahogyan ő azt hiszi. Lelkileg pedig szembetalálkozik egy olyan hatalmas erővel, aminek jelenlétében porszemnek érzi magát. Egy olyan porszemnek, amelyet ez a hatalmas erő most éppen a tenyerén hordoz. A csodát átélők közül sokan a Kegyelemmel találkoznak ilyenkor, amely válogatás és érdem nélkül látogatja meg az embert. Olyan világokból hajol le hozzánk, ahová kis földi lényünk fel nem érhet, ahonnan csak ajándékot lehet kapni - viszonzás nélkül.
A legtisztább értelemben vett csoda tehát azzal ajándékoz meg bennünket, hogy felemel a létezés egy magasabb dimenziójába, hogy egész lényünk megtapasztalja az életünket vezető transzcendens erőket.
A hétköznapibb értelemben vett csodák – mint például egyes jógik materializációi – legfeljebb arra szolgálnak, hogy felhívják a figyelmet a láthatatlan erők létezésére. Mivel azonban mutatványszámba mennek, legjobb esetben is csak az elméhez szólnak, nem a lélekhez és a szellemhez, így katartikus hatásuk sincsen.
Érdemes elgondolkodni azon, hogy napjainkban miért nincsenek csodák, vagy miért oly kevés? A fent vázoltak alapján ez könnyen érthető: minél vastagabb falakat épít körénk az anyagi világ, annál nehezebben hatol át rajta a transzcendens üzenet. Minél inkább az anyagra irányítjuk a tudatunkat, annál távolabb kerülünk a csodák valódi világától. Ezen kívül mai világunk mindent megtesz, hogy profanizálja a korábban szentnek, csodának tartott dolgokat is, hiszen tudományos módszerekkel lassan már mindent meg lehet magyarázni. És ha tudjuk, hogyan működnek a nemi hormonok, akkor nincs is semmi csodálatos a szerelemben…
Azzal, hogy a csodás eseményeket – pl. gyógyulásokat – tudományosan, racionálisan megmagyarázzuk, lehúzzuk a mi szűk, hétköznapi tudati szintünkre, és megfosztjuk lelki-szellemi tartalmától. Így elvész valódi üzenetük, amelyek megmutatják az utat felfelé. Mindezek ellenére nem hiszem, hogy a csodával határos módon meggyógyultak, vagy életben maradottak között sokan lennének, akik a velük történteket pusztán racionális módon magyaráznák. Ők olyan mélységig éltek át egy találkozást, amit nem tud törölni egy megalapozott orvosi indoklás. Szerencsére. Mert éppen emiatt tudják másképpen – kiteljesedettebben - folytatni az életüket, mint addig.
A csodák eltűnésének másik oka, hogy a mi kultúránkban élő ember mindent az irányítása és befolyása alá akar rendezni, nem akarja, hogy bármi kiszámíthatatlan történjen vele. (A távirányítók szaporodása ezt a vágyat igyekszik csillapítani, természetesen fizikai szinten.) A csodák pedig elsősorban olyan embereket találnak meg, akik hagyják, hogy egy tőlük nagyobb, emelkedettebb erő beleavatkozzon az életükbe, és befolyásolja őket. Így a mai kor materializmusában ritkán tűnik fel egy-két csoda. Ha mégis megtörténik, akkor hivatalosan és tudományosan gyorsan megmagyarázzák, nehogy rés keletkezzen racionális világunk betonfalain. Közben pedig – a falak mögött – emberi lelkek ezrei éheznek a csodára, a Kegyelemmel való találkozásra, a reményre, hogy nemcsak az van, amit a szemükkel láthatnak, kezükkel érinthetnek. És ezek az éhező és kereső lelkek virrasztanak - egyre többen - a Mária jelenéseknél, ők mernek beszámolni halálközeli élményükről, ők vállalják, hogy nemcsak az orvostudomány gyógyította meg őket, hanem valami egészen más. Ők már tudják, hogy nem lehet csodák és Kegyelem nélkül élni, hiszen ez köt össze létezésünk igazi forrásával.
Mit tehetünk vajon, hogy a csodák sűrűbben látogassanak meg, mivel csalogathatjuk magunkhoz? Minél nagyobb teret engedünk tudatunkban a számunkra ismeretlen, felfoghatatlan dolgoknak, annál lágyabbak lesznek azok a falak, amelyen át kell hatolnia az üzenetnek. Ha sikerül megbékélnünk azzal a ténnyel, hogy nem tudjuk bebiztosítani magunkat minden eshetőségre, hogy nem tudjuk uralmunk alá hajtani, és gombnyomásra működtetni a világot, akkor egyre jobban belátjuk saját kicsinységünket. Ebben az állapotban adunk teret a teremtő szellem megnyilvánulásának – akár egy csoda formájában is -, amely megerősíti bennünk azt a tudatot, hogy valóban kicsik vagyunk – de azt a tudatot is, hogy vezetve vagyunk a szellem ereje által.
Ha tehát készek vagyunk letenni a tévé távirányítóját, és befelé figyelve megkeresni szellemi vezetőnket, akkor gyökeresen megváltozik az életünk, s mindaz, amit az irányításról és biztonságról gondoltunk. Ez természetesen hatalmas lépés, amit ritkán lehet egyik napról a másikra megvalósítani. Ezért érdemes kihasználni minden olyan alkalmat, amely kiemelhet a hétköznapok fásultságából. Erre pedig az ünnepek kínálnak lehetőséget. Az ünnep eredeti célja, hogy kilépjünk a mindennapok anyagi világából, és egész lényünket a transzcendens világ felé fordítsuk, a valódi találkozás reményében. Mert az ünnep attól felemelő, hogy lélekben valóban felemelkedünk, és feltöltődünk ebben az állapotban. Csak ezzel a lelki táplálékkal tudjuk ellátni feladatainkat a fizikai síkon – a következő feltöltekezésig.
A közelgő ünnepek lehetőséget adnak lelkünk felemelésére, és ezzel együtt a csodával való találkozásra, hiszen a karácsony misztériuma bizonyos értelemben erről szól. A Megváltó csodálatos megfoganásáról, szülei szellemi vezetettségéről, és megszületéséről egy vele szemben ellenséges, veszélyes világban. Karácsonyi elmélkedéseink a fenti témákról közelebb vihetnek ahhoz az állapothoz, ahol lelkünk észrevétlenül is megnyílik ama világ felé, ahonnan a Kegyelem lehajolhat hozzánk, s a vele való találkozásban átélhetjük a csodát.