Ezoterika

Korszakváltás – dimenzióváltás?

Nagyon sok tudatlanság van az emberek életében, a legújabb a mostani hiszti volt 2012 kapcsán. Erről évek óta beszélek, hogy semmi jelentősége sincs, most végre az idő is bebizonyította a sok kételkedőnek, félelemben élőnek, „kishitűnek”.
Ami fontosabb viszont, hogy az életünket úgy kell élni, a mindennapjainkat, mintha már holnap bekövetkezne, azaz szeretetben, békében, megbocsátásban, és soha ne legyen harag a szívünkben, bármi történik velünk.

A „szellemiség” történetében már 5 ilyen korszakváltás történt, amikor alacsony szintű napkörök alakultak ki, ez a napkör szellemi elnevezés, semmi köze a mostani napunkhoz, és egy – egy napkör kozmoszok milliárdjait tartalmazza tele szellemi lényekkel.
Mi jelenleg a legalacsonyabb fokozatú 6-os napkörben vagyunk! Ide sikerült magunkat a szellemi bűneink által ledolgozni! Ennek a 6-os napkörnek egy piciny része a mi kozmoszunk, abban egy porszem a Naprendszerünk, és benne egy kisebb porszem a Föld, ami a bolygórendszerünkben is alacsony szellemi fokozaton van.
A korszak – dimenzióváltás lényege, hogy elkészült az utolsó, 7-es számú napkör, és azok a szellemi lények (vagy jelenleg emberi testben élő szellemek) akik az életeik sorozatával bizonyítják alkalmatlanságukat a tiszta, szeretettel teli életre, azok lekerülnek a 7-es napkörbe évmilliárdokra, hogy ott tisztuljanak, és a sok szenvedés által majd nagy nehezen visszakerüljenek ide, ahol most élünk. Szerencsére addigra ez a napkör a földdel együtt komoly tisztulási folyamaton fog keresztül menni.

Ami FONTOS, a változások komolyabb átéléshez előtte meg kell halnunk, és majd oda születünk vissza, ahova a rezgéseink vezetni fognak, azaz vagy a megtisztult Földre, vagy egy alsóbb napkörbe, de remélem, aki ezeket a sorokat olvassa az már annyit elért spirituális szinten, hogy a „nyerő csapatba” fog kerülni! Szellemi közlések szerint lesz egy komolyabb, drasztikusabb változási időszak is a föld életében, ami elméletileg 2035-50 közé tehető, a változások visszavonhatatlanul beindultak drasztikusan 2004.12-25.-én, és azóta a komoly katasztrófák mindennaposak lettek. A komolyabb változásról keringenek a három napos sötétség és megoldások, rémhírek, de ezek mind komolytalanok, és találgatások.

A változásokról beszélt Jézus is, amikor azt mondta a Tamás evangéliumban, amikor rákérdeztek, hogy:
„51. Tanítványai ezt mondták neki: Mikor, mely napon jön el a holtak nyugalmának napja, és mely napon jön el az új világ? Ő ezt mondta nekik: Amit vártok, eljött, csak ti nem ismertétek föl.”

Az a már 2000 ével ezelőtt benne voltunk egy szellemi evolúciós változásba, az embereket nagyon érdekelte már akkor a pontos időpont amiről Jézus is beszélt, hogy lesz egy „hirtelen bekövetkezendő változás”, de „azt az időpontot az Atya tudja egyedül”, és ezt jelezték a mi évszázadunk első harmadára a szellemi tanítóink!

És még egy kis érdekes részlet a tanításból:

„16. Jézus mondta: Az emberek talán azt gondolják, hogy én azért jöttem, hogy békét dobjak a földre. Nem tudják, hogy én azért jöttem, hogy ellenségeskedést vessek a földre, tüzet, kardot és háborút. Mert öten lesznek majd egy házban, három kettő ellen és kettő három ellen lesz, az apa fia ellen, a fiú apja ellen. S egymagukban állnak majd ott (lat: stabunt solitari, gör: ontesz monadzontesz).

17. Jézus mondta: Én azt adom majd nektek, amit szem nem látott, fül nem hallott, kéz nem tapintott és emberi szívben fel sem merült.

18. A tanítványok azt mondták Jézusnak: Mondd meg nekünk, milyen lesz a végünk?
Jézus mondta: A kezdetet már felfedeztétek, hogy a vég után kutattok? Ahol ugyanis kezdet van, ott lesz vég is. Boldog az, aki a kezdetben fog állni, ismeri majd a véget, és halált nem fog ízlelni.”

Még annyit elmondanék, hogy ki hova kerül azt nem Isten fogja eldönteni, mint Mengele doktor egy bottal döntött az emberek életéről a haláltáborban, amikor jobbra vagy balra küldte őket, hanem mindenki a saját tetteivel, életével dönt a saját maga sorsa felett, a szellemi vezetés abban segít nekünk, hogy minél több ember megmeneküljön. Sajnos az emberiség 80%-a lejjebb fog kerülni.

DE MIÉRT IS MONDTAM EZT EL?

Mert a változások beindultak szemmel láthatóan már évek óta, de mostanában teljesednek ki látványosan. Ahhoz, hogy a föld elérje azt a folyamatot, amit aranykornak, megtisztulás folyamat részének hívunk, mindennek át kell alakulnia. Így a bolygok kicsit átrendeződnek majd, az egész naprendszer, sőt a kozmoszunk is már formát fog felvenni. Rezgések növekednek bolygó szinten, és kivetik az alacsonyabb szellemi (emberi) lényeket.
A testet nem öltött sötét lények már milliárdnyi számra távoznak a föld salakanyagából tűzhányók formájában!

A változások kezdenek más formát is ölteni!
Az egyszerű emberek is kezdik észrevenni, hogy a nap valahogy máshol áll, érdekes kezd lenni a hold.

Az eszkimók panaszkodnak, hogy a csillagok után tájékozódnak sötétben, amikor utaznak, és kb. 5 éve annyira máshol állnak a csillagok, amik állásának tudása ősökről ősökre szállt, hogy egyszerűen eltévednek! És ez komoly gondot okoz nekik!
A mágneses hullámok változása az állatok életében okoz gondot, akik az alapján utaznak a levegőben vagy a tenger vízében, akár a szárazföldön.
Megjegyzem a bolygóváltozásoknál, hogy hosszútávon, amit mi már nem élünk meg a Nap elveszti a szerepét (ki fog hűlni), a Szaturnusz fogja átvenni a szerepét. Már észrevették, hogy a Szaturnusz több energiát bocsát ki, mint amennyit felvesz! A bolygók átrendeződnek, mások lesznek a kölcsönhatások.
(megjegyzem, átalakul majd egy ősrégi tudomány is, az asztrológia!)

Eszkimók a póluseltolódásról
https://www.youtube.com/watch?v=DIBdVn8kZc8




Most nézzük meg azt a cikket, ami beindította bennem az előbbi gondolatmenetet:


Megváltozott a Hold és a Nap helyzete.

"Óriási médiacsend a Föld és a Hold keringésének változásával kapcsolatban.

Manapság a Föld nagy változásokon megy keresztül. Los Angeles egy rekord
hideg nyarat élt át és néhány nappal a nyár vége után rekord meleg
következett 113 °F (45 °C). Brazília és Bolívia egyes részeit rekord
alacsony hőmérséklet rázkódtatta meg, hidegebb, mint az Antarktiszon
volt július legnagyobb részében. Halak milliói, rengeteg aligátor és
édesvízi delfin pusztult el. Az időjárás megbolondult az egész Földön de
a fő médiumok legfeljebb éghajlatváltozásról vagy globális
felmelegedésről beszélnek. Nem szólnak azonban az Igazi Okról, mert az
szerintük túl ijesztő.

A világ minden részén egyre több ember lesz tanúja a nyári és téli
napkelte és napnyugta helyének megváltozásának. Ennek a nyilvánvaló oka,
hogy a Föld nyáron a korábbi ekliptika síkja alá, télen pedig fölé
kerül. A Hold szintén össze-vissza rodeózik az égen. A média meg sem
szólal. Olvastam jelentéseket (még nem bizonyítottak) hogy egy
úgynevezett "gag utasítás" van érvényben, mely szerint a témával
foglalkozó szakértőknek alá kellett írni egy nyilatkozatot, hogy nem
hozzák nyilvánosságra ezeket a tényeket. A fenn, messze északon élő
Inuit nép viszont számos történetet hozott nyilvánosságra a nap
helyzetének változásáról az ő vidékükön, melyre egy meteorológus azt
mondta, hogy az "egy optikai csalódás, amit az szokatlanul magas
látóhatár okoz". Ezek a változások azonban az egész világon láthatóak.
Hétköznapi emberek a világ minden részéről arról számolnak be, hogy a
Nap és a Hold helyzete megváltozik az égen. És itt nem csak
centiméterekről van szó. A változások enyhén szólva is elképesztőek. A
Nap évezredek óta legfeljebb a Ráktérítőig ment északra, ami Mexico
középső részén húzódik. Manapság viszont a nyár elején Maine (északi
állam az Egyesült Államok keleti partján) irányában kel és Seatlle
(nagyváros az Egyesült Államok nyugati partjának északi részén) irányában
nyugszik.

A hivatalos tudomány szerint a legmagasabb pont, amit a Hold elér 28,5
°, ehelyett, legalábbis az elmúlt pár évben jelentősen túllépte ezt a
határt. Bárki megfigyelheti, hogy a Hold lent dél-keleten kel és
délnyugaton nyugszik, legalábbis onnan nézve, ahol én lakom, az északi
szélesség 41 fokán az Egyesült Államok középnyugati részén. Aztán két hét
múlva meg észak-keleten kel és észak-nyugaton nyugszik.

A WIRED magazin és más lapok szerint a tudósokat teljesen zavarba ejtik
a megmagyarázhatatlanul magas dagályok és a "szemtelenül óriási
hullámokról" szóló beszámolók, melyek csak úgy a nagy kékségből jönnek.
A szökőárak és földrengések is egyre gyakoribbak a világ sűrűn lakott
területein. A Nap szintén szédítő iramban változik manapság. Ráadásul
idén nyáron, ugyanazon a napon, mikor egy nagy meteorit becsapódott a
Jupiterbe, valami becsapódott a Vénuszba is. Mindkettőt ugyanazon a
napon észlelték!

Bárki könnyen megfigyelheti, hogy a Nap túlságosan északon kel nyáron és
túlságosan délen télen és ezek a változások maguk is folyamatosan változnak."

http://paleoasztronautika.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1164823


Találtam egy másik érdekes cikket is, ami akár egy komolyabb változást is elő tud idézni.
Azért jó lenne, ha senki nem kezdene el „parázni” és félelemben élni, aki hisz valóban a halál utáni életben és Jézus tanításában, annak nincs mitől félnie soha se!




„Mindjárt itt az aszteroida - gyilkos pusztítás lehet, ha tévedtek a tudósok

A szakemberek számításai szerint 2013. február 15-én zúg majd el Földünk
mellett egy tavaly felfedezett aszteroida. A szikla műholdpályákon belülre
jön, egy esetleges becsapódása úgy tarolna, mint az 1908-as Tunguzka.

A spaceweather.com szerint a 2012 DA nevet viselő, mintegy 57 méter
átmérőjű aszteroida a Föld - Hold távolság mintegy kilenc százalékára, közel
35 ezer kilométerre fog megközelíteni minket, ami azt jelenti, hogy közelebb
lesz a bolygónkhoz, mint a magas föld körüli pályán keringő műholdak.
A számítások szerint egy a 3030-hoz az esélye annak, hogy a 2012 DA
becsapódik a Földbe, amely igen kevésnek mondható, a földközeli objektumok
becsapódása általi veszély mértékének kifejezésére megalkotott tízfokú
Torino-skálán nullás, azaz veszélytelen besorolást kapott.



Amennyiben mégis eltrafálna minket a kozmikus lövedék, a becsapódáskor
felszabaduló energia nagyjából egy 2,4 megatonnás termonukleáris töltet
robbanási erejével lenne egyenlő. Az 1908-ban Szibériában becsapódott
Tunguzka meteor ennél erősebb volt: becslések szerint 3-20 megatonna
energiát szabadított el. Ez nagyjából nyolcmillió fát döntött ki a
becsapódástól 20-40 kilométerig, a lökéshullám hatvan kilométeres távolságig
mindenkit a földre lökött, a robbanást 500 kilométerről is félelmetesen
hangos volt. A detonáció fényét 200 kilométerre is látni lehetett, az
elektromágneses sugárzástól ötven kilométeres távolságban is felforrósodott,
megperzselődött a szemtanúk bőre - írja a wikipedia.org.

Forrás: pecsistop.hu”

Szóval sok érdekességet tartogat számunkra az ÉLET!
De ha működik s HIT , és a Tudás, akkor nincs mitől félni, hanem boldogok lehetünk, hogy személyesen is részt vehetünk a változások utolsó részében, ezzel lehetőséget kapva még a javulásra, tisztulásra!

Szeretettel:

Karsay István

Budapest, 2013.január.4.

Kölcsönkapott Föld!

Eszembe jutott, hogy sokan sok mindent vagy nem is tudnak, vagy nem is akarnak tudomásul venni.

Isten gyermekei vagyunk, a Teremtőtől kaptuk életünket, és mindent, ami körülvesz minket!
Minden a Teremtőé, és amikor itt élnünk a fizikai síkon, akkor erre nem is gondolunk az átalakított egoista gondolataink, sokszor karmikus tetteink miatt.
Arról jutott ez eszembe, hogy amikor ültem a nappalimban, és néztem a televíziót – és körülnéztem. És belém hasított az a valóság, hogy én Istennél vagyok vendégségben!

Minden, ahol ülök az Övé, a lakás, a berendezés, a bútor, amin ülök és elmélkedem, Övé a hűtőben lévő ennivaló, amit miattam tett oda - Nekem.

És elképzeltem, hogy hogyan viselkednék vendégségben!

Mindenre vigyázok, nem lenne rendetlenség, a szemetet a helyére dobnám, de úgy, hogy a legkevesebbet szemetelném a lakásban. Óvatosan ülnék mindenhova, és mindenre vigyáznék!
A lábam letörlöm belépés előtt, mindent a helyére rakok. Mintha vendégségbe lennék!
Alkalmazkadó vagyok ilyenkor, és minden fontos a számomra.
Vigyázok a morzsákra, nem hangoskodom a szomszédok miatt, udvarias vagyok mindenkivel.

Azon gondolkoztam utána, hogy MI EMBEREK - a fizikai síkon élő szellemek - miért nem gondolkozunk így? Pedig ez valóság!

Mindent Istentől kaptunk sok mindent megőrzésre, azért, hogy gondozzuk, vigyázzunk rá.
Ilyen a Föld, ahol most élünk! Vajon eldobnánk Isten *nappalijában* a szemetet? Nem! Akkor most miért dobjuk el a Földön?
Hogyan viselkedünk vendégségben?

Hát viselkedjünk most is így a Földön, mintha vendégek lennénk.
Nem szemetünk, alkalmazkodunk mindenhez. A legfontosabb a vendéglátó *érdeke*, így semmit sem teszünk, ami „nem kedves” Istennek, és ezeket a Törvényeket lelke mélyén mindenki ismeri.


Barátaim! Éljünk úgy, hogy érezzétek azt, hogy vendégségben vagytok egész életetekben, és eszerint éljétek meg mindennapi életeteket!


írta: Karsay István

A sötét erő működése az utolsó időben
Itt a sötét erő működéséről beszélek, megmagyarázom a mostani történéseket szellemtani szempontból.
https://www.youtube.com/watch?v=ntgHFOrQSqw&feature=youtu.be

Laci, a hajléktalan.


Pár héttel ezelőtt az autómmal megálltam a cinkotai HÉV sorompójánál, amikor egy torzonborz, szakálas kéregető odajött hozzám pénzt kérni. Megszántam őt, valahogy szimpatikusnak éreztem, és amikor odaadtam egy százast, akkor megkérdezte:
- Hiszek Istenben?
Bevallom őszintén sok mindenre számítottam, de erre a kérdésre nem.
Majdnem dadogva mondtam neki, hogy azt hiszem jobban, mint Ő, de meggondoltam magam, és csak annyit mondtam, hogy „igen”.
Erre beadott egy fénymásolt papírt, ami a hajléktalanok lapjából, a „Fedél nélkül” című újságból lett több példányban másolva. Amikor elment beleolvastam, egy „istenes” vers volt benne, a szövegre már nem emlékszem, de egy szép lelkű ember érzéseit tartalmazta.

Egyből az jutott eszembe, hogy milyen érdekes a sors, hogy a külső elrejti az igaz belsőnket, és nem tudhatjuk, hogy éppen milyen testben milyen lélek lakozik!
Sok esetben pont a csúnya külső alatt gyönyörűséges lélek van, mert elrejti a fizikai test magába, nem fontos már a vagyon, a szépség, a külső, hanem az érzelem, a lelki szépségek.
Sokan vállalják a megaláztatással teli sorsot, hogy a mélyebbre süllyedt társaikat feleljék.
Átfutottak ezek a gondolatok a fejemben, és jó érzéssel továbbmentem.

Pár hét múlva újra arra mentem, és ott kéregetett a koldus újra, bevallom már el is felejtettem, hogy Ő írta azokat a szép verseket, és amikor kapott pénzt újra megkérdezte, hogy „hiszek Istenben?”, majd benyújtott egy újabb fénymásolatot a verseivel.

Mosolyogva eltettem, és bevallom arra gondoltam, hogy lesz hova tenni az almacsutkákat, mert éppen egy zacskó almát rágcsáltam.
Amikor elrágcsáltam az első almát elővettem a fénymásolt papírt, hogy rátegyem a csutkát, de egy gondolattól vezérelve beleolvastam a papíron lévő versekbe, és abban a pillanatban megálljt parancsoltam a kezemnek amiben a csutka volt, és megdöbbenve olvastam a csodálatos emberi érzékeket leírva, és a hozzácsatlakozó másik írást.

Azóta a papír nagy becsben őrzött helyen van nálam, és várja, hogy beteljesedjen küldetésének sorsa, és megosszam a barátaimmal is a szép sorokat!

Közben eszembe jut egy szép mondat a Hegyibeszédből:

Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.
Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.
Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre?
Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van?
Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!

Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket.

Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.
Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.
Avagy ki az az ember közületek, a ki, ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád néki?
És ha halat kér, vajon kígyót ád-e néki?
Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, a kik kérnek tőle?!

A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.



A hajléktalan Laci pár verse.

Álom.

Már annyi mindent láttam, el nem hinnéd.
Tudom, merre van a vizesló.
A hely, hol nyolvanezrek elvesztek.
Ahonnan a forradalom elindult.
Ahol a nagy háború véget ért.
Csak egy helyen nem, de
Szeretnék
A szemedben, a szívedben, lelkedben, szerelemben.

Voltam ott, ahol te nem leszel.
Félelemben, szörnyűséges
Veszélyben.
De még valahol szeretnék.
A szemekben, a szívekben,
Lelkekben.
Szerelemben.

(Leslie)

Tanács….

Ahhoz, hogy egekbe érj.
Hétszer kell meghalnod.
Halni fogsz a barátért.
Halj a családért.
Halsz majd a hazáért.
Halsz a szerelemért.
Kell hogy halj a szabadságért.
Kicsit a hitedért.
Végül sötétben, halkan szerényen.
Egészen.

(Leslie)




Imádság

Uram, azt kívánom, hogy veled
Teljesen egyesüljek, szívemet
Minden
Teremtett dologtól elvonjam, s a szent –
Áldozás és gyakori szentmisébe
Kapcsolódás
Által mindjobban megtanuljam a
Mennyeiket és az örökkévalókat
Ismerni és élvezni.

(Leslie, azaz Laci)




Nyílt levél Lacihoz.

Kedves Laci!

Engedd meg, hogy így szólítsalak meg, no meg, hogy tegezzelek!
Te is tedd meg bátran, ha személyesen találkozunk. Csak az újságból tudtam meg Rólad néhány dolgot, de úgy érzem, ezek nem lényegtelenek. A többi „információim” belső megérzés. Szenvedek is tőle eleget: mit tegyünk érted?
Mit tehetnénk, amit még nem tehettünk meg?

Nagyon megérintett a múltkori újságban megjelent dióhéj. Szeretném, ha behelyettesítenéd a „világ” szót a tiéddel: „Mert ha úgy szeretette Isten Lacit, hogy az ö első szülött Fiát adta, hogyha Laci hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”.
Ugyanis ebben az esetben Jézus a világon az embert, az embervilágot érti.
Az, hogy Isten így szeret, hogy meghalt a Fia érted is, hogy el ne vesszél, hanem örök életed (örök hajlékod, palotád) legyen, az toszta sor. De mi lesz velünk, az e3gyház népével, akik palotákban élünk, s elnézzük, hogy Te fázzál?

Nem tudok már írni. Gondolkodom, imádkozom. Laci, lehet, hogy Te tudnál segíteni nekünk, hogy jobban tudjunk segíteni Neked. Csak annyit tudok, hogy az a Jézus, aki az életét adta, hogy Te és én el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen, azt mondta, hogy ha meglátogatjuk a börtönben lévőket, a betegeket, ha felruházzuk a mezítelent, ha enni adunk az éhezőknek, inni a szomjazóknak, azt valójában vele tettük meg. S ez lesz az isteni ítélet mérőfoka.

Szeretettel és tisztelettel köszönt:

Branka György evangélikus lelkész.
Nagytarcsa, 2006. november. 6.


Íme egy idetartozó csodálatos ima:
„ Mondjuk, hogy egy testvérnek vagy nővérnek nincs ruhája, s a mindennapi
élelemben szükséget szenved. Ha mármost egyiktek azt mondja:
Menjetek békével! Lakjatok jól! – de nem adja meg nekik, amire életük
fönntartására szükségük van: ugyan mit használ az nekik? „

( Jak., II, 15 – 16 )



Nem tudtam elaludni, Uram s felkeltem, hogy jobban imádhassalak.
Kint éjszaka van; fúj a szél és esik az eső.
A város fényei áttörik a sötétség fátyolát és hirdetik, hogy ott élők laknak.
Miért gyújtottad fel e fényeket Uram? Sugaraik bántják a szememet.
Elkapták figyelmemet, és most fogva tartanak, miközben a fülembe zúg a város elbűvölőn tragikus rimánkodása.
Nem tudok tőle szabadulni. Hiszen magam is jól ismerem szenvedéseit, Uram!
Felelevenednek szemeim előtt:
hallom őket, amint hozzám szólnak,
érzem, amint arcul ütnek,
valamennyit ismerem, Uram,
valamennyit, - és mégis aludni akartam.

Tudom, hogy „ebben „az egyetlen szobában hét egymás hegyén – hátán heverő bomlott lehelete keveredik.
Tudom, hogy egy anya az asztalát és a székeket a mennyezetre vert szögre
akasztja, hogy a földre teríthesse szalmazsákjait.
Tudom, hogy patkányok ólálkodnak a földre hullt morzsák után és
harapással fenyegetik az alvó kisbabákat.
Tudom, hogy éjjel az apának fel kell kelnie, hogy viaszkos vásznat terítsen
Még alvó gyermeke fölé, ha megered az eső.
Tudom, hogy egy anyának egész éjjel állva kell maradnia, mert csak egy
számára van hely és a két gyerek beteg.
Tudom, hogy egy részeges apa a mellette fekvő kisfiára hány majd
ma éjszaka.
Tudom, hogy egy serdülő fiú megszökik hazulról ma éjjel,
mert már nem bírja tovább a nyomort.
Tudom, hogy egyetlen padlás – szobában, ahol három ember-pár lakik,
a férfiak verekedni fognak a nőkért.
Tudom, hogy a feleség elhúzódik a férje mellől, mert már nincs több
hely a házban egy újabb gyermek számára.
Tudom, hogy ma este, csendben haldoklik egy kisfiú, hogy némán négy
testvére után távozzék ő is….
Tudom.
Többet is tudnék,
Száznál több hasonló példát ismerek és mégis nyugodtan tértem az ágyba,
aludni mentem a tiszta fehér lepedők közé.
Jobb szeretném mindezt nem tudni.
Szeretném, ha mindez csak üres mende – monda lenne.
Szeretném magammal elhitetni, hogy mindez csak rossz álom.
Szeretném, ha azzal vádolhatnának, hogy erősen túlzok mindent.
Szeretném, ha valaki bebizonyítaná nekem, hogy mindezért ezek az emberek a hibásak, hogy ők maguk az okai nagy szegénységüknek.
Szeretném magam megvigasztalni – de nem tudom. Már késő.
Túl sokat láttam.
Túl sokat hallottam.
Túl sokat számláltam;
Mindent jól összeszámláltam, Uram, és azt hiszem, hogy a könyörtelen számjegyek mindörökre elűzték lelkemből a megelégedettség ártatlan nyugalmát.


Így van helyén, Fiam!
Mert Én, a ti Istenetek és Atyátok, neheztelek rátok!
Az idők kezdetétől fogva nektek adtam a hatalmamban lévő egész
Világmindenséget és azt akartam, hogy minden gyermekemnek a feje fölött
Atyjához méltó födél legyen.
Megbíztam bennetek, de a ti önzésetek mindent elrontott.
Ez az egyik legnagyobb bűnötök, s érte a közös felelősséget sokan hordozzátok.
Mert jaj nektek: örök Otthonomban ezeknek juttatom majd a legjobb helyeket.
A gond nélkül élők, a hanyagok, az önzők, akik a földön kényelmesen
berendezkedhettek és megfeledkeztek minden másról, ezek elnyerték jutalmukat.

Nálam már nem lesz számukra hely….

Kérj bocsánatot, Fiam, ma este, tenmagadért és a többiekért is.
De holnap harcolj teljes erődből, mert a mennyei Atyád fájdalmasan látja,
hogy szent Fia számára nincs hely az emberek szálláshelyén…..

Michel Quoist

Le Havre, 1954. junius. 18.



Írt: Karsay István

Néhány évvel ezelőtt egy lelkész Houstonból, Texasba költözött. Néhány
héttel az érkezése után, egy alkalommal a belvárosba kellett mennie. Amikor
a buszon leült észrevette, hogy a sofőr negyed dollárral többet adott vissza.

Elkezdett gondolkodni, hogy mit tegyen, és arra az elhatározásra jutott,
hogy visszaadja a pénzt. Hiszen bűn lenne megtartani. Aztán egy másik
gondolat fogant meg fejében: "Oh, felejtsd már el, hiszen ez csak negyed
dollár. Ki törődik egy ilyen kis összeggel? A buszvállalat amúgy is túl
sokat kér az utazásért; nem fog nekik hiányozni ez a kicsi összeg. Fogadd el
mint Isten ajándékát és maradj csöndben."

Mikor a megállóba értek, ahol a lelkésznek le kellett szállnia, egy
pillanatra megállt az ajtóban, majd a negyed dollárt a buszvezető felé
nyújtotta, és azt mondta: "tessék, egy kicsit többet adott vissza." A sofőr
rámosolygott és azt mondta: "Maga nem a városi új lelkész?
Mostanában gondolkodtam azon, hogy el kellene járnom valahova gyülekezetbe,
és meg akartam nézni, hogy mit tesz, ha rosszul adok vissza."

Amikor a lelkész leszállt a buszról, a legközelebbi villanypóznához
botorkált, és bele kapaszkodva csak annyit tudott mondani: "O, Istenem,
majdnem eladtam a Fiadat egy negyed dollárosért."

- Ismeretlen Szerző


Negyed dollár
Egy érdekes történet, és érdemes önismeretet is tartani.
https://www.youtube.com/watch?v=F3i_HtBx6U8&feature=youtu.be

Margit néni
2008 augusztus első hetében Erdélyben tartottam pár napos előadást, amikor a kis falu utcáján megismerkedtem Margit nénivel, Margit néni a 4 éve elvesztett fiát gyászolta még, és megemlítettem neki, hogy másnap pont erről a témáról tartok előadást, és szívesen látom.
Másnap ígéretéhez híven megjelent az előadásomon, és legnagyobb meglepetésemre egy borítékot hozott magával. A borítékban három levél volt, amit a lánya küldött, és a levelek komoly érdekességet tartalmaztak.
A három önálló levél mindegyike két különböző írást tartalmazott, az egyik írás a lánya írása volt, és a másik írás pedig a négy éve meghalt fia írása volt! A két különböző írás jól elkülöníthető volt, mert eltértek egymástól, és Margit néni egyértelműen felismerte a fia keze írását!
A lányán keresztül jelentkezett a fia, és üzent az édesanyjának!
Az első levélben jelezte, hogy nem halt meg, hanem egy másik dimenzióban él tovább, és felismerte, hogy nagyon keveset beszélgettek, és nem használta ki a földön töltött időt teljesen, és ha újra kezdhetné, akkor tartalmasabb életet élne, és a szeretet lenne a fő terület, mert elhanyagolta a kapcsolatait, a beszélgetéseket. Azt is írta, hogy nagyon sajnálja, hogy kevés időt töltött az édesanyjával.
Második levelében elmesélte, hogy a földi dimenzióban tartózkodik még az édesanyja mellett, elmondta, hogy úgy kell elképzelni, mint egy felhőt, mely nagyon ritka, és gondolkodik, érez.
Elmondta, hogy édesanyja a gondolataival tartja itt, és megkéri őt, hogy imádkozzon sokat érte, és nemsokára ő továbbléphet magasabb síkokba, de onnan is rálátása lesz majd az itteni dolgokra, történésekre, és kérte az édesanyját, hogy ne szomorkodjon érte, mert örökké élnek, és soha nem fognak elválni, és szomorú, amikor látja az édesanyja bánatát a halála miatt.
Harmadik levelében csak általános dolgokat írt le röviden, elbúcsúzott az édesanyjától, és megígérte, hogy majd fognak találkozni! Megkérte, hogy kevesebbet gondoljon rá, segítse abban, hogy tovább tudjon haladni.
Margit néni a levelet eddig nem merte a faluban senkinek se megmutatni, mert félt attól, hogy bolondnak nézik. Most nagyon boldog volt, mert olyan társaságba került, ahol ez természetes dolog, sőt a levelével csodálatosan kiegészítette az előadásomat.
Meghívtam Margit nénit, hogy tanítsam, és egy csodálatos tanítást kaptam tőle!
Köszönöm Uram!
Meghallgatott imádság.
Erőt kértem az Úrtól,-
s ő nehézségeket adott, melyeken megedződtem.
Bölcsességért imádkoztam,
- és problémákat adott, melyeket megtanultam megoldani.
Előmenetelt óhajtottam,
- gondolkodó agyat és testi erőt kaptam, hogy dolgozzam.
Bátorságot kértem,
- és Isten veszélyeket adott, melyeket legyőztem.
Áhítottam, hogy szeretni tudjak,
- és kaptam az Úrtól bajba jutott embereket, hogy segítsek rajtuk.
Kegyes jóindulata helyett alkalmakat kaptam a jóra.
Semmit nem kaptam, amit kértem, és mindent megkaptam, amire szükségem volt.
Imádságom meghallgatásra talált.
Karsay István

Miért nem kell nekünk emlékezni, avagy a reinkarnáció egyik fontos alapja.

Most egy nagyon érdekes megközelítésben fogok rátérni a reinkarnáció azon részére, hogy miért nem kell nekünk emlékezni előző életeinkre?
A szellemvilági tanítóink elmondták, hogy a saját érdekünkben nem nagyon engednek emlékezni semmire, a regressziós hipnózisok is csak akkor sikerülnek, ha valamiért a fejlődésünket szolgálják, különben megtévesztenek minket. Megjegyzem erre a saját elménk a legjobb megtévesztő, legtöbb esetben regresszióban azt látjuk, amit legbelül szerettük volna, és erre visszaigazolást kapunk.
Annyit tudni kell, hogy a „végső elszámoltatási vizsgán” nem egy élet, hanem életek összegzése lesz ami hatással lesz majd ránk, és Isten kijátszhatatlan Törvénye alapján ezek irányítanak majd minket oda, ahova rezgéseink alapján menni kell.
Ha emlékeznénk előző életeinkre, és esetleg kiderül, hogy mondjuk náci tömeggyilkosok voltunk, akkor lehet, hogy feladnánk ebben az életben a törekvéseinket.
Jó példa erre a következő eset: Egy kislány megkeresett, hogy a 48 éves anyja párszor megcsalta az apját, eléggé sokat ivott és részegeskedett nagyon sokig, kicsapongó életet élt. Aztán valami csoda folytán rájött, hogy ez erkölcstelen, és abba kellene hagyni! DE ekkor írtunk 2009-et, és az anyja szerint 2012-ben világvége lesz, és akkor erre a kicsi időre már úgyse tud rendbe hozni semmit, és folytatta az eddigi életét!
Mi is könnyen így járnánk, ha megtudnánk valamit előző életeinkről.
Persze azért sokan, spirituális fejlettségünk miatt elégé sok infóhoz jutnak intuíció útján, de általában ezt aki kapják, már fel tudják dolgozni.
Visszakanyarodva eredeti gondolatunkhoz, biztosan nagyon sokan már elhatározták, hogy egy teljesen új életet szeretnének kezdeni. Az új élet váltásához nagyon sok minden hozzátartozik, amiért a régit elszeretnénk felejteni.
Egy rossz szülői háttér megalázott gyerekkorral, ahol esetleg vertek is minket.
Egy rossz házasság, ahonnan menekülni kellett, és sok esetben ismeretlen helyre, ahol senki nem ismert minket.
Rossz döntésekkel tönkretettük eddigi életünket, és most új lappal, tapasztalatokkal felvértezve akarunk bizonyítani, hogy alkalmasak vagyunk arra, hogy mindent újra kezdjünk, és bizonyítsunk magunknak, és még hosszú a sor!
De sajnos a lélek emlékszik, és bennünk van a sok sérelem, tapasztalás, ami lehet jó és rossz is együtt, és a visszaemlékezés fáj, néha feltörnek magányos estéken ezek, és befolyásolják döntéseinket is, akár embertársainkról, akár esetleg üzletfeleinkről van szó. Ezek a régi emlékek a terhekkel együtt mély nyomot hagynak a lelkünkbe, és akár lelki betegségként kiíródhatnak fizikai testünkre! Páran, akik olvassátok ezt az írást biztosan kezdtetek már párszor új élete, nem egyszerű, és tudjátok, hogy miről beszélek.

Feleségemnek aki most 22 éves nagyon rossz gyermekkora volt, próbáljuk feldolgozni az emlékeket, de nem egyszerű, sok éjszakai sírásnak voltam emiatt tanúja. A pszichológus szerint feldolgozni legalább annyi idő a gyakorlat szerint, mind ameddig tartott a traumás élmény, nálunk történetesen minimum 14-16 év! (mondjuk én szerencsésen lerövidítem ezt az időt, de így is eltart egy darabig, három éve dolgozom már a problémán, és sikerrel))
Itt térek rá arra, hogy miért is nem emlékezünk előző életeinkre történéseire.
Amikor leszületünk pár év múlva azonosulunk a fizikai síkkal teljesen, és törlődnek a szellemi emlékeink is. (megjegyzem sok fiatal gyermeknél ez nem történik meg, és sok mindenre emlékeznek vissza, de ezek már az új kor gyermekei)
Képzeljük el, ha visszaemlékeznénk előző életünkre, esetleg több életre, a lelkünk képtelen lenne feldolgozni a sok traumát, hiszen elég csak egy élet eseményeit feldolgozni, akár a saját életünk bizonyos részeit!
Ezért ne is keressük előző életeink történéseit, próbáljunk meg teljesen a mában élni, éppen elég ezt megélni, és akár előző napi dolgainkat lelkileg feldolgozni, főleg ha rossz döntést hoztunk. Azért azon se keseredjünk el,mindent tegyünk el tapasztalatnak, és ne felejtsük, csatát lehet veszteni, de háborút nem!
Különben ha esetleg olyan lelki eredetű betegségünk van, ami nem szerepel a sorsunkban, általában úgyis kapunk lehetőséget arra, hogy ebből kigyógyuljunk. Egyszer tanúja voltam egy regressziós hipnózisnál egy fiatalember azonnali gyógyulásának. Sántított a lábára, és az orvosok semmilyen fizikai elváltozást nem találtak nála ami ezt okozná. Kiderült, hogy egy előző életében elégették máglyán mint boszorkányt, és nem ölték meg a máglyán pár perccel előtte mielőtt felcsaptak a lángok, és égették a lábát mire elájult a fájdalomtól. A lélek erre emlékezett, és magával hozta. A hipnózis után sántítás nélkül járt tovább a fiatalember.
Ez a történet az , amikor a kivétel erősíti a szabályt, ne keresgéljük előző életeinket,próbáljuk meg a legjobban ezt megélni. Ha gyógyításra van szükségünk dogoznak rajtunk odaát a segítők.
Alapszabály, az is, hogy nem az a fontos, hogy van-e élet a halál után, hanem az, hogy van-e élet a halál előtt?

Írta: Karsay István
Budapest, 2013-02-24

Atlantisz és a migránsok vándorlása?

9-12 ezer évvel ezelőtt létezett. Apáról fiúra szállt a története (Platon, Énok, Homérosz stb…)
Létezése a mai New-York és Gibraltár között volt, ezt a mai kutatások is már bizonyítják.
Valószínűleg a Vízözön is Atlantisz elsüllyedéséről szólt!
Atlantiszon éltek az első Földre bukott szellemek. Belesüllyedtek az anyagi világba.

A bukás akkor következett be, amikor a fizikai testben lévő szellemeknek megtetszett az anyagi világ, elfelejtkeztek teljesen szellemi létükről, megtagadták Istenüket, az anyagi élvezeteket és örömöket hajszolták, beköltözött életükbe a halál és kegyetlenkedés. Az első szellemek még mágikus – teremtő tudásuk birtokában voltak, és ezt a tudást egymás ellen is felhasználták!. Az első emberek még rendszeresen tartották a kapcsolatot a másik bolygón lévő testvéreikkel, innen erednek például az ősemberi barlangrajzok egyedi, érdekes képei.

Utána a Jupiterről jöttek szellemek, ők 60 - 70 ezer évig voltak a Földön segíteni.
De ez már egy másik történet.

Miért is fontos ezt ismernünk?

Atlantisz elsüllyedés után az élve, testben megmaradt és később visszaszületett (reinkarnálódott) volt Atlantiszi csoport Európában, és az Európa közeli helyre szültetett vissza, ami Európa keleti részéhez csatlakozó területeket is magába foglalja, valamint észak - afrikai régiót is.

Pár éve nyílt mellettünk pár utcával arrébb egy internetes kocsma, és egy szír lány (44 éves) üzemeltette sokáig, nagyon hamar összebarátkoztunk, olyan volt, mintha nagyon régóta ismernénk egymást. Amúgy látó volt, erre hamar rájöttem, és sokat is beszélgettünk, mélyre ható beszélgetések voltak, feleségemmel sok időt vele töltöttünk, főleg délelőttönként, amikor nem volt nagy forgalom. Később rájöttünk, hogy valamikor volt közös életünk is, (férj - feleség felállásban) és innen volt a gyors ismerkedés és barátság. Szíriából Egyiptomba költöztek, és onnan Magyarországra, 17 éve élnek itt. Ez visszaigazolja azt a gondolatom, egy népcsoportból származunk, az atlantiszi csoportból.

Játszottam a gondolattal mint szellemtanos. Egy szellemcsoport általában együtt jön le, és együtt távozik, ez így volt a Föld történelmében is (Mú, Lemúria stb..). Nagyon sok NÉP már eltűnt a Földről, és más bolygókon folytatja szellemi életlét.
Lehetséges, hogy most sokan igyekeznek egy helyre, hogy együtt legyünk a nagy "fináléban".
Tudjuk (mármint a szellemi emberek), hogy lesz egy Korszakváltás, amit sokan dimenzióváltásnak is emlegetnek, ami egy nagy megmérettetés, elszámoltatás, lesz aki feljebb emelkedik, lesz aki marad, és mások alsóbb régiókba kerülnek pár milliárd évre. Jézus is erről beszélt, figyelmeztetett minket.
Sajnos ez is lehet oka, hogy ilyen nagy számban igyekeznek hozzánk a távoli helyekről, amik beleillenek az atlantiszi régió teljes területére, azaz újra egy helyen az atlantiszi népcsoport. Furcsa, főleg ha a vallási, és egyéb népcsoport szokásokat nézzük, a nagy különbséget, de... mi "keresztények" is gyilkoljuk egymást a nézetkülönbségek miatt, miért várunk másoktól mást?!

Sajnos egy nagy járvány, akár egy komolyabb háború pont alkalmas arra, hogy egyszerre egy nagy népcsoport átengedje helyét egy új csoportnak, mert befejezte a feladatát, nem tud többet fejlődni a FÖLD nevű bolygón, és Jézus is erre jött le figyelmeztetni minket kétezer évvel ezelőtt...

Ha ezt a teóriát elfogadjuk, akkor valami már nagyon közel van, kevés az IDŐnk, így minden pillanatot ki kell használni még a fejlődésre. Szellemi közlések szerint a 2004-es Tsunami bekövetkeztekor beléptünk egy visszafordíthatatlan és nagyon gyors változási fokozatba, dátumokat nem érdemes kitalálni, ez lehet holnap, vagy akár 20 év múlva is... de az biztos, hogy nagyon közel van. A szellemi közlések azt is elmondták a 2000 év környékén, hogy már a "mi" életünkben, azaz egy emberöltő alatt fog megtörténni az eddigi legkomolyabb változás, ami megtörténhet a FÖLD történelmében, és itt nem egy kisebb katasztrófáról van szó. Váltás lesz.

Ebben a témában érdemes Edgar Cayce XXI. századi próféciáit is tanulmányozni, erről már több alkalommal is írtam, maga az átalakulás i s hosszú idő lesz, a területi átalakulások évszázadokat fognak igénybe venni, mire a FÖLD átélheti az átalakult területekkel és népcsoportokkal az Aranykor idejét.

Írta: Karsay István

Budapest, 2015-09-23

Motoros találkozó és Jézus

Szerintem vagy 1995 vagy 1996-ban történt a következő eset.
Fiatal korom óta motorozok, és jártam rendszeresen motoros találkozókra. Akkor egy nagyon menő Suzuki chopperem volt, bőrszerkó, szokásos halálfejes gyűrűk stb... Persze csak hétvégékre a találkozókra öltözött be így a legtöbb motoros, azért hétköznap jó fiúk voltunk. Ez a fajta motorozás drága mulatság, általában a chopperesek nagy része hazament vasárnap, majd átült az autójába, és másnap bement dolgozni, lehet, hogy gyárigazgató volt. vagy valami nagy főnök valahol, persze voltak kivételek, de nagy részének rendezett élete volt megfelelő anyagi hátérrel. Na de most ne is erről szól ez a történet!
Lementem Újszilvásra, ez volt általában a legnagyobb motoros találkozó, már akkor kb. 8 ezer motor volt, és sokan jöttek külföldről is. Vittünk sátrat, és 3 napig búli ezerrel, a szombati nap volt mindig a csúcspont, mert akkor volt a motoros felvonulás.
Akkoriban a rendőrök lezárták Újszilvás környékét, a faluban lehetett bukó nélkül is motorozni, sőt elnézték ha söröztünk valahol, de előre szóltak ha balesetet okozunk, akkor komoly baj lesz, de amíg jártam találkozókra soha nem volt ilyen.
Én is felvertem a sátram, és mellettem is megállt két MZ motor, eléggé szakadtak is voltak, egyik motoron volt egy 16 év körüli kislány. Felverték a közös sátrukat, már akkor furcsa volt, hogy eléggé csúnyán, flegmán beszéltek a kislánnyal, majd elmentek sörözni, öt otthagyták. A kislány céltalanul sétált, én közben elmentem ebédelni, majd visszamentem a sátramhoz. Szegény ott unatkozott, én is egyedül voltam, és megkérdeztem, hogy nincs-e kedve motorozni egyet velem. A kislány szeme nagyra kerekedett, és nagyon boldog volt, így felültünk a motorra, és a környéken motoroztunk vagy két órát.
Közben megszomjaztam, és beültünk egy kisebb kocsma teraszára. Itt tudtam vele rendesen beszélgetni, mert motorozás közben eléggé nehéz volt, inkább akkor a tájat élveztük.
Itt elmesélte nekem, hogy nagyon vágyott egy motoros találkozót látni személyesen, arra is vágyott, hogy motorozhasson. A két falubeli fiú elvállalta, hogy elhozza öt a szakad motorukon, cserébe velük kellett tölteni a sátorban az éjszakát, a vele járó szexszel együtt!
Annyira szeretet volna eljönni és motorozni, hogy otthonról a fiukkal elszökött!
Én akkor már foglalkoztam szellemtannal, és elmondtam neki egy pár dolgot, ami nem annyira erkölcsös, és nagyjából ecseteltem, hogy mi vár rá éjjel és a találkozón, és még eléggé fiatal, és sokkal többre méltóbb. Beszéltem Jézusról is, és sok mindenről, legalább egy órát beszélgettünk. Amúgy is nagyon boldog volt, mert egy olyan "álom motoron" ülhetett, amire nem is számított. Miközben Jézusról beszéltem elmondtam a kedvenc imámat is neki:
Drága Jézusom, köszönöm, hogy meghaltál értem a kereszten!
Befogadlak, mint Uramat, Megváltómat.
Kinyitom előtted életem kapuját, és kérlek, irányítsd úgy az életem,
Ahogyan azt Te szeretnéd! Ámen.

A kislánynak (sajnos rég, történt a nevére már nem emlékszem) nagyon megtetszett, kértünk egy szalvétát és egy tollat, és felírta magának az imát. Utána még motoroztunk egy órácskát, majd visszamentünk, és elválltunk, én eltűntem a sörsátorba, majd kezdődtek a koncertek és éjszakai műsorok (sztriptíz, élő szex műsor stb..), sőt azt hiszem szombat eset (ez a történet pénteken volt) az Irigy Hónaljmirigy is játszott.
Valamikor éjszaka kerültem a sátramba.
Másnap reggel az egész tábor álmosan, kissé másnaposan ébredt, reggeli, majd kezdődtek a bemutató műsorok, és készültünk a felvonulásra is. A mellettem lévő sátorból eléggé megviselt állapotban előmásztak az MZ motorosok, a kislányt még nem láttam. Eléggé rossz előérzetem volt, és kicsit féltettem is.
Olyan fél óra múlva rájuk kérdeztem, hogy mi van azzal a lánnyal, aki tegnap velük volt?
Legnagyobb megdöbbenésemre azt mondták, hogy nem tudják, hogy mi történt péntek délután a lánnyal, de fogta magát összeszedte a cuccait, és hazautazott a szüleihez!
Köszönöm Uram, az imádságod meghallgatásra talált!

Karsay István

Budapest, 2015.január. 7.

Napraforgó

Van egy szép kertem, sok virággal, de valahogy hiányzott belőle valami, olyan hiányérzetem volt. Aztán rájöttem, hogy van egy nagyon természetes nővény, ami közel visz a természethez, és kertem dísze lehetne, a napraforgó!
Elmentem egy évvel ezelőtt és vettem vetőmagboltban, de olyan kis csökevények nőttek ki a földből, amit teljesen lehetetlen volt még csak napraforgónak is hívni.
Később el is felejtkeztem róla.
Munkám folyamán sok helyen járok, és nemrég láttam egy kertet, ahol a kert közepén egy nagy „gaz szerű” növény volt, de egyedül állt, nagy levelei voltak, mellette a többi növény ki volt tépve, és megerősödve a kert közepén csodálatos volt, másfél méter magasra nőt meg!
Gondoltam is rá, hogy nekem is jó lenne egy ilyen a kert díszének.
Most, hogy vége a nyárnak elkezdett egy kis „gaz” nőni a tűzrakó helyem mellett.
Sajnáltam, hogy nem a kert közepén, de hagytam nőni, nem téptem ki, és szép lassan megerősödött. Másfél méteresre is megnőtt pár hét alatt.
Egyik reggel, amikor kimentem a késő nyári reggeli napfénybe, a kis növény tetejéről a legnagyobb meglepetésemre egy csodálatos napraforgó mosolygott rám!

És ekkor eszembe jutott, hogy sokszor mi emberek is ilyenek vagyunk. Utolsókból lesznek az elsők sok esetben, és elsőkből az utolsók! Amikor aratáskor a konkoly a búza közé nő kidobják, de addig hagyják nőni, élni, mert nagyon nehéz lenne kiválogatni a búza közül, de amikor a gazda learatja a termést, a búza különválaszttatik. Ez a példabeszéd jelképezi, hogy a tiszta , becsületes emberek között vannak a tisztátlan, sötét lelkű emberek is, és amikor bekövetkezik a korszakváltás, az addig szabadjára engedett sötét erő megmérettetik, és különválasztódik. A természet valóságával szemben a „konkolyból” az utolsó időben is lehet „búza”, mert ha időben megtér, felismeri Teremtőjét és a szeretet hívó szavát, akkor képes búzaszemmé átalakulni!

Én így gyönyörködtem a kis „gazomban”, hagytam nőni a kertben, és egy csodálatos ajándékot kaptam, egy napraforgót. A kis rút nővényből egy „földek királya lett”!
Erről az átalakulásról jutottak eszembe az előző gondolatok a konkolyról és a búzáról!

Karsay István. 2005.

Nem az az igazi, akivel le tudod élni az életed, hanem az, aki nélkül nem tudsz élni.

Egy nappal élte túl felesége a Nemzet Színészét.

Sziasztok, most egy különleges dologról fogok beszélni, a duál - párokról.
Erről a témáról napokat lehetne beszélni, így lehet sejteni, hogy egy rövid írás erre alkalmatlan, de adok hozzá anyagot, aki akarja mélyebben beleáshatja magát!

Isten egy szellemi lényként teremtett minket, de ez a szellemi lény két részből állt, egy adó és elfogadó részből, amit a szeretet energiája tartott össze.
Amikor "lebuktunk" erre a síkra szellemünk szikraként szétpattant, és szétvált két részre, ők a duál - párok.
Szellemi munkánk két pillérre épül.
1. Szellemi fejlődés. Ebbe tartozik szorosan a karmikus feladat.
2. A duál - törvényben történő fejlődés.

A férfi - női kapcsolatok lényege nagy részben a duál - törvényben történő fejlődés, ezt gyakoroljuk, és ha megértünk arra, hogy találkozzunk egymással sok - sok élet tapasztalatai után, akkor összeengednek minket ezen a síkon. De csak ha érettek leszünk, mert különben visszavethet minket egy rossz kapcsolat. (Addig másokkal gyakorolunk, és ez nem vicc!)
Honnan lehet tudni, hogy valaki a duál - felünk? Amíg élünk nem lehet, kivételes látók láthatják, de ők se mondják meg ha igazi látók!
Ellenben ha meghal az egyik, a másik nagyon hamar utánahal! Szinte napokon belül!
Pár éve meghalt egy magyar de Párizsban élő 94 éves festő, és a feleségének másnap megállt a szíve és utánament.

Gera Zoltánnal és feleségével ugyanez történt.

A tegnapi Blikkben Kolossváry Balázs írt egy kommentárt Igaz szerelem címmel, és ebből hagy idézzem be a cikk csodálatosan megfogalmazott végét:

"Halála után egy nappal a párja úgy döntött - mert egészen bizonyosan ő döntött úgy, hiszen tudjuk, hogy minden az ember akaratától függ - , hogy követi őt a túlvilágra, nélküle nincs értelme már itt maradnia, s Helga asszony ezt nemcsak az életével, hanem a halálával is bizonyította. Ő teljes bizonyossággal tudhatta, hogy "nem az az igazi, akivel le tudod élni az életed, hanem az, aki nélkül nem tudsz élni"

és egy cikk:

Egy nappal élte túl felesége a Nemzet Színészét.

Nem bírt nélküle élni, felesége is követte a halálba Gera Zoltán színészt - közel egy nappal élte túl férjét. A színész lánya, Gera Judit szerint a 76 éves Helga a képtelen volt feldolgozni társa elvesztését.

Csak egy nappal élte túl a Nemzet Színészét felesége, a 76 éves Helga. Az idős asszony Gera Zoltán lányával, Judittal beszélt utoljára. Mi lesz most? - ez volt Helga utolsó, kétségbeesett kérdése. A hosszú ideje betegeskedő nőt felemésztette a trauma, szervezete nem bírta elviselni a tragédiával járó megpróbáltatást.
Egymás nélkül nem boldogultak
Gera Judit szerint apja és Helga gyakorlatilag szimbiózisban éltek az elmúlt, közel ötven évben, Gera Zoltán maga is arról beszélt, hogy felesége nélkül nem boldogulna a mindennapokban. Ha sétálni indulunk, akkor is ő vezet, nélküle elvesznék - mondta Gera Zoltán társáról, nem sokkal az után, hogy a Nemzet Színészévé választották.

Felesége is követte a halálba Gera Zoltánt, a Nemzet Színészét.

Forrás: http://www.activestudio.hu

Sorsuk összefonódott: pár héttel azután, hogy Helga egy baleset miatt kórházba került, Gera Zoltán rosszul lett, és állapota lánya gondoskodása ellenére tovább romlott - végül őt is kórházba szállították, ahol elhunyt. A tragédia magával rántotta Helgát is, aki Gera Judit szerint képtelen volt feldolgozni férje elvesztését.

Közös temetés

A kettős tragédia után a házaspárt is együtt búcsúztatják majd, a közös temetés november 28-án lesz a Farkasréti temető ravatalozójánál - írja a Blikk.

http://www.origo.hu/itthon/20141115-a-sirba-is-kovette-felesege-gera-zoltant-a-nemzet-szineszet.html

Kis szellemtani kiegészítés:

Sokan a duál - párokat összekeverik a lélektársakkal, fogalomzavar van.
Miután említettem, hogy a duál - párok szétváltak, lehetőség van arra is, hogy "részenként" egyszerre egy időben több emberi testben is jelen legyenek a fizikai síkon, és az azonos "részből" lévő lelkeket hívja a szellemtudomány lélektársaknak. Ők házasodhatnak, élhetnek együtt, egymást segítik. A szellemi síkon családokat alkotunk, sokan az innen származó társat akivel találkoznak a fizikai síkon könnyedén lélektársnak hívják, mondjuk ezek csak megfogalmazási kérdések, a lényegen amúgy se változtat, ha ismerjük az igazi mögöttes tartalmat!
Mai világban a szeretetre, szerelemre vágyok már mindenkiben a duál - felüket keresik, és könnyen csapdába kerülhetnek.

Ígéretemhez híven adok anyagot segítésként:

A Szellemtudomány alapjai
http://data.hu/get/2313356/A_KONYV_Szellemtudomany_alapjai_konyv_.doc
Duáltörvény, duálszeretet
http://data.hu/get/2341735/eloadas_26._dualtorveny.zip
Duál szerelem
https://www.youtube.com/watch?v=bV1OOQKnv1c
és mellette a többi rész is!

Karsay István 2013.október 16.-i előadása.
A Karma gyakorlati megközelítésben 1.rész
https://www.youtube.com/watch?v=GMJ8BYsTMvg&feature=youtu.be
A Karma gyakorlati megközelítésben 2.rész
https://www.youtube.com/watch?v=aoB_aZ8cJYY&feature=youtu.be
Szellemtani Szilánkok. Karsay István
https://www.youtube.com/watch?v=c_pp4ecO-FE&feature=youtu.be
Kovácspatak Megvilágosodás előadás Karsay I 1
https://www.youtube.com/watch?v=10KuCeHMa1E&feature=youtu.be
Írta : Karsay István
Budapest, 2014.11.16.

Odaát egyformák vagyunk!

Egyik hajnalban arra ébredtem, hogy egy érdekes tanítás - magyarázatot kaptam.
"Odaát egyformák vagyunk".
Tanító, tanítvány, tudós, utcaseprő.. és hosszú a sor.
Azok, akik nem tudnak beilleszkedni a "rendszerbe", mert a lelkükben benne vannak a szellemi bűnök, hiúság, önzés, hazugság és lehetne folytatni a sort, azok visszaszületnek, és lehetőséget kapnak a vágyaik kiélésére, és arra, hogy ezektől a bűnöktől megszabaduljanak.
Sokan hiszik, ha átmennek a másik síkra a haláluk után, és beosztásuk volt vagy társadalmi rangjuk a fizikai síkon, és ezt várják (elvárják) a szellemi világban, nagy csalódásban lesz részük! Sokan hiszik, ha itt tanítanak, akkor odaát is tanítani fognak. Ez egyáltalán nincs így, itt kötelességünk a megszerzett tudást átadni társainknak, ez a fejlődés természetes útja, törvényszerűsége.
„…Mert a gazdagságot, örömet, tudást, tehetséget meg szabad szerezni, de jaj annak, aki hozzá nem erős. Egy része belehal, egy része eszét veszti, egy része a kincseket magába ássa, és senkinek sem ad belőle. Az elíziumi kertek fénye benne sötétséggé változik.
A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.
A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.
Most, amikor elküldtek, az útra bocsájtó hatalom
így szólt:
Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit,
Segíts, adj enni , adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy mint magadra
és ne hagyd a sötétségben elmerülni.
Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg.
Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig.
Ismerd meg, hódítsd meg, senki sem tiltja, de jaj neked,
ha magadnak tartod .
Elbocsájtalak téged is mint mindenkit, felelős vagy minden
emberért aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel
amit magadra költesz, minden örömmel amit magadba zártál,
s minden boldog pillanattal amit magadnak tartottál meg.
Most eredj és élj, mert a világ a tiéd!”
(Hamvas Béla)

Sok társadalmi rangban lévő emberkének történik komoly meglepetés, amikor rájönnek, hogy mindenki egyforma! Ha nem illeszkednek be, akkor hamar más irányba viszi őket a szellemi törvény rendezése.
Természetesen a másik világban is vannak tanítók, ők egy kicsit magasabb helyről jönnek le hozzánk tanítani, de nem nagyon magasról. Csak gondoljunk arra, ha egy egyetemi tanárnak elsősöket kellene írni - olvasni tanítani! Nem lenne türelme, vagy olyan nyelvezettel tanítana, amit a gyerekek nem értenének meg.
Most olvassunk egy pár érdekes tanítást erről ami ide illik:
" Névtelen Szellem közlése a szellemvilágról:
A Föld a megpróbáltatásokkal teli álmok hazája, itt lesz próbára téve a szellem, hogy és mind tudja felhasználni azokat a képzett javakat, tehetségeket, amelyeket ajándékba kapott.
A földön ráálmodhatja fejére a tulajdonképpeni koldus a királyi koronát és uralkodhat.
A hatalmaskodásból és gőgből gyógyulni kezdő lélek alkalmat kap, hogy megmutassa, hogy mennyit javult, a lelki szegény gazdagságot kap, hogy a lelkét gazdagíthassa jó cselekedetekkel. A rút lélek szép testet kap, hogy abban tanuljon szerény lenni.
Szellemi ébredés esetén viszont jaj annak, aki az álomvilágban nem vásárolt magának szeretetet, hanem ahelyett ellenségeket szerzett!
A szellemek birodalmában nem lehet eltitkolni semmit. Itt minden meg van világítva Isten törvényétől. A nemes beleolvad az összhangba, a törvénytelen kiválik onnan és a megpróbáltatások helyére küldik. A rossz mindig taszít, a jó vonz. Ez a világmindenség törvénye és a haladás alapja. Megszakítás nélküli mozgás van a látszólag holtam heverő kövekben, földben, ásványokban, nővényekben, állatokban, hogy feljuthassanak a hozzájuk legközelebb eső állomáshoz, ami sűrű az megritkul. Felszívódik, alakot és formát vált, de már némileg tökéletesebb és tisztább kidolgozásban. A földi világ embere, ha testét leveti, hozzá hasonló testvérei közé jut és semmivel se tud többet a nagy mindenség titkaiból, mint amennyit életében tudott. A szellemvilág nagy és hatalmas világ, onnan jön mindenki oda tér vissza mindenki."
Most nézzük meg, hogy a szellemi bűneink feloldására milyen segítséget kapunk:
" A lélekből történő betegségek gyógyítása karmikus hatással.

Példa esetek.
Önzés és gőg.
A szellemtípus gyógymódként önzésre először földi gazdagságot, gőgjére pedig az előkelő származást kapja meg kiélésre.
Következő testetöltésre már bekövetkezik a szellemi operáció. Az önzés megkapja a szegénység kegyelmi állapotát, a gőg pedig a megvetett származást, például a cigánysors kegyelmi állapotát, vagy Amerikában például a néger gettó lakóinak megvetett állapotát.
A szellemi tályogok felnyílnak, kifakadnak és megindul a szellemi tisztulás gyógyító folyamata.
Hiúság és hírnév.
A szellem megkapja a hírnév dicsőségét, érzékiségre pedig testi vonzerőt kaja kiélésre. Következő testetöltésre a hiúság megkapja a meghurcoltatás kegyelmi állapotát, az érzékiség pedig a visszataszító külső kegyelmi állapotát.
Nagyratörés és kapzsiság
A szellem megkapja a nagyratörésre a magas társadalmi pozíciót, kapzsiságára pedig a fényes vagyoni helyzetet. Következő testetöltésre megkapja a megalázó élethelyzet kegyelmi állapotát, a kapzsiság pedig a tönkremenés kegyelmi állapotát.
Ezek a gondolatok Makk István munkáiból lettek összeállítva.
Nézünk egy másik példát a karma működésére:
Egy kedves rendőr ismerősömnek megnézte a feleségem a karmikus horoszkópját.
Előző életében bűnöző volt, és most ebben az életében a rendőri hivatást választotta, hogy harcoljon – törlesszen – a bűn ellen.
Ilyen az is, mint amikor valaki mondjuk „náci tömeggyilkos volt”, részt vett a gyilkosságokban, és most mondjuk orvosként Afrikában aids-es betegeket gyógyít, egyszerre több ember életét megmentve!
Vegyük egy másik példát, az un. „vénlányok” esetét, akik sok esetben egyedül élnek, de mégis végigszolgálják az egész életüket! Nagy eséllyel előző életükben őket szolgálták ki, és most törlesztenek! És itt jöhet szóba a szabad akarat kérdése is, mert bármit tesz az ember, akkor is abba helyzetbe fog kerülni, amiben be kell töltenie ezt a szerepet. Ebből is látszik, hogy a lélek egy előre megírt színházba jön le játszani, amit a szellem rendezett, és a bolygóállások lelki ráhatásai olyan élethelyzetbe sorolják, ahol a lélek be tudja a legjobban tölteni ezt a szerepet!
Természetesen a „vénlány” szerepnek egy másik mozgatórúgója a duál –törvényben elért fejlődési foka, mert az is lehetséges, hogy abban a ciklusban van, amikor nem vonzódik a férfiakhoz még, nem igényli a szeretet áradását, nincsenek párkapcsolati érzései.
Edgar Cayce, Amerika „alvó prófétája” karma tanítása:
Bumeráng karma
1. vakon született egyetemi tanár Cayce-től tudta meg, hogy előző életében egy barbár perzsa törzs tagjaként ellenséges katonákat tüzes vassal megvakított. Tehát amit másokkal tett, ugyanazt tette vele a sors.
2. Egy manikűrös lányról, akinek, akinek két lába gyerekkorában paralízisben megbénult, kiderült, hogy egyik előző életében mágikus ráolvasással több ellenségét megbénította.
3. Egy asszony súlyos allergiában szenvedett. Előző életében kémikus volt és több embert szisztematikusan megmérgezett.

Organizmus karma
1. Egy férfinak gyomordaganata volt, mivel előző életében nagyon sokat evett, és túl mohó volt.
2. Egy asszonynak a mája volt beteg, mert elmúlt életében nem tudott a drogoktól szabadulni.

Szimbolikus karma
1. Egy férfi vérszegénységben szenvedett, mivel előző életében nagyon sok ember vérét oltotta ki.
2. Egy kisfiú ágyba vizelt, mivel egyik előző életében boszorkányüldözésként ártatlan asszonyokat vízbe fojtott.
3. Egy dadogó férfiről kiderült, előző életében notórius hazudozó volt.



Összeállította: Karsay István


Budapest, 2014-03-25

Öreg halász és.....az unokája.

Emlékszem 1985-ben amikor Bulgáriában voltam Burgasz mellett egy campingben, a tengerparton volt mellettem egy nagyobb sátor. Egy idősebb korú "nagypapa" lakott benne az unokájával, nyárra kiköltöztek a tengerpartra. Mindennap elmentek halászni, általában azt ették amit fogtak, a sátor mellett a kifeszített kötélen száradtak kisebb halak a farkuknál felakasztva. Az öreg ellátta a fiatalt, ő meg ott segített neki ahol tudott, csodálatos volt az összhang közöttük. Az unoka kb. 14 éves lehetett, az öreg szerintem kb. 70 éves.
Akkor - 27 évesen - az jutott eszembe, hogy milyen szép lenne idősebb koromban így leélni az életem, hogy gondoskodhatnék valakiről a legjobb tudásom szerint.
Milyen érdekes az ÉLET, a nagy rendezés! Ez pont ma hajnalban jutott eszembe. Mindig korán kelek, ma is 2-kor felkeltem, reggeli előkészületek, majd egy kávé, és felteszem a tanításokat. Utána - vagy közben - előkészítem a reggelit, ebédet megfőzőm, és egyéb háztartási dolgok, ma a mosást készítettem be előre, de majd csak 6-kor indítom be a gépet, amikor elindulok vásárolni, és addigra pont lejár a kukta is a finom tyúkhúslevessel.
Közben hallgatom feleségem szuszogását, aki hozzám képest gyerek, pont 33 évvel fiatalabb, és a segítségemre szorul.
Ekkor rájöttem, hogy megkaptam mindent amit csak szerettem volna "idősebb" koromra, teljes erőmből és tudásomból tudok gondoskodni egy rám szoruló fiatalról, és ez nagy öröm nekem, erre vágytam már akkor, amikor szinte én magam is ennyi idős voltam!
Nekem a kis újamban van a háztarás, a főzés és sok minden ami a mindennapi fennmaradáshoz, napi ÉLETHEZ szükséges. Minden fáradság nélkül örömmel csinálom, tudom mire van szüksége, mit szeret, mik a kedvenc ennivalói, szokásai, és minden reggel egy nagy örömmel kezdődik, boldogsággal, minden reggel egy karácsony hajnala!
Vannak problémái is, amit nehezen tudtak kezelni az indigósága miatt az iskolában, és ez nekem nagy kihívás, és egyben öröm! Aki ismer tudja, hogy nem szeretem az unalmas - hétköznapi - életet, azt szeretem ha mindennap más és más, mindennap egy igazi KIHÍVÁS az életemben, és tudom azt a tudást amit megszereztem a gyakorlatban is alkalmazni, és nagy sikerrel!
Ettől olyan csodálatos ez az ÉLET, hogy lehetőséget ad mindenre, amire vágyunk, ha megteremtjük azt, persze úgy, hogy közben másnak is jó legyen. Asztrológus barátaink egyöntetűen azt mondták, hogy két ilyen horoszkópot mint a mienk ritkán látni, hogy ennyire "összeraktak" minket, hogy ennyire minden tökéletesen stimmeljen. Ez magyarázza azt is, hogy miért jó ennyire így összedolgoznunk, hogy mindenkinek meglegyen a szerepe a háztartásban, a családi munkában. Feleségem más feladatokat kap, és Ő ott tud kiteljesedni!


Néha még spirituális tanítóként én is csodálkozok - pedig nagyon nem kellene - a szellemi vezetés tökéletességén. Isten Törvényein, ami energia rendszereken alapul, és a szellemi energiákat ilyen tökéletesen tudja párosítani! Hiába, a TöKÉLETESNÉL nincsen TÖKÉLETESEBB. és ehhez az EGYSÉGHEZ tartunk mi is itt a fizikai és szellemi síkon!
Minden tanulás a számunkra. A MÚLT emlékeit el kell tenni tapasztalatnak, a Jövő még nem a mienk, a mostani tetteinkkel alakítjuk ki. Nem biztos a jövője se az öregnek, se a fiatalnak.
Nem mondhatja egy fiatal se egy öregnek, hogy "Te hamarabb fogsz meghalni", mert ez nem igaz. Mindig a Jelent kell megszentelni,a Jelen feladatait, szépségeit, keserűségeit kell megélni a legjobb tudásunk és tapasztalatunk szerint. Halálunk után egy idő nélküli "állapotba" fogunk kerülni, ahol a számunkra létező 10-100 év csak egy Pillanat.
Nekünk is ezt a PILLANATOT kell megszentelni, és a legjobb tudásunk szerint megélni!
Tudnunk kell, hogy nem "véletlenül" nézünk ki úgy, ahogyan a mostani fizikai testünkben vagyunk, nem "véletlenül" élünk abban az élethelyzetben családban, ennek mind oka van.
De azt is tudni kell, hogy a Teremtő erőnknek is nagy szerepe van, sokszor mi magunk okozzuk a saját élethelyzetünk rosszabb körülményeit. Ezen a gondolkodás módunkkal, tetteinkkel tudunk változtatni, és szerencsére a szellemi tanításokat is ezért kapjuk segítésként!
Írta: Karsay István
Budapest, 2015.március 27. hajnali órák.

Kapcsolódó anyag:
Nick Vujicic Kéz nélkül, láb nélkül
https://www.youtube.com/watch?v=HFmQTT87nmc

Sose ítélkezz!
http://www.keptelenseg.hu/keptelenseg/sose-itelkezz-99589
Az embert nem lehet legyőzni
https://www.youtube.com/watch?v=jbBe25oyUVo
A Szellemtudomány alapjai
http://data.hu/get/2313356/A_KONYV_Szellemtudomany_alapjai_konyv_.doc

Öregedés tanítás, levelezés történet.

Kaptam a levező listámra egy érdekes levelet:
Jó szerencsét!
...vagy ahogyan a németek mondják: Glück Auf! vagyis Szerencse fel!
Szerencse fel. Szerencse kell, hogy az ember a sötét bányából fel is jusson a műszak végén a fényre.
Mi mindannyian az anyagi világ kemény, szinte összeroppantó világában élünk, ahogyan a millió tonna érc és föld nyomja a bányász tüdejét a mélyben.
Születésünktől kezdve súlyt le lelkünkre a testünk nehézsége, melyben szívünk életet adó ereje küzd egy életen át, hogy levegőt kapjunk és éljünk. Éljünk az anyagi világban ahol az életet adó levegőn és a fényen kívül minden ami körülvesz bennünket egy hatalamas teher és súly.
Az anyagi lét.
Mégis küzdünk születésünktől fogva ebben a súlyos világban, mert élni akarunk! Élni akar a testünk. Tudatunk igen hamar elfelejti, hogy talán van egy másik világ is, ahol nem nyomaszt a lét minden pillanatának megtestesülése és ennek felfogása.
Élünk.
Hisszük, hogy élünk, közben tapasztaljuk. A fény és a levegő, – melyek az egyetlen megfoghatatlan dolgok a fizikai életünkben – körbeöleli nehéz testünk.
Küzdünk érte, mindig törekszünk a fényre, a tiszta oxigénre. Sokan már észre sem veszik a fontosságát, csak élik az életüket, megszokottan, s természetessé veszik, ha jön az éjszaka sötétje, akkor majd idővel jön a reggel fénye! Balgán bele sem gondolunk, hogy mi van ha nem jön el a reggeli világosság, mi van ha nem jön el vele a reggel friss levegője, mi van ha nincsen többé fény, nincsen többé oxigén?!
Csak a halál jön el.
Sompolyog, lassan közelít, a tárnából figyel, vagy egyszer gondol egyet és elénk ugrik egy fényes nappalon a semmiből, az illatos teadélután kellős közepén.
Sötétség van. Nincsen levegő. Nincsen semmi. Se múló emlékek, se szerelmek, se ölelések..
Van-e értelme lemenni a bányába, ahol a fény sem jár, ahol az érchegység súlyos milliárd tonnái feszülnek a bányászra a saját testi valóján kívül?

Van-e értelme megszületni, ha az életünk küzdelem, nehézség és súlyok cipelése?
Van-e értelme puszta kézzel, csákánnyal, kalapáccsal utat törni a mélybe, keresve kutatva fekete aranyat, múló értéket?!
A föld alatt dolgozó bányász egyetlen segítsége a munkájában a lámpa fénye, melyet a feje tetejére helyez, hogy el tudja végezni a munkáját.
Egyetlen reménysugara a hite, hogy egyszer feljuthat a felszínre, a friss levegőre, a fényre, ahol már nem az apadó sajátjával kell világítania.
De ha így is van, miért megy le a föld alá? Miért veszi magára a hegy súlyát, a levegő szűkösségét, a fény véges idejét?
Miért születik meg az ember? Azért a kemény munkával elvégzett dologért, amellyel a fizikai dolgokat egyik helyről a másikra áthelyezi?
Ha van élet a bányán kívül, miért nem a felszínen dolgozik a bányász?!
Ha van élet a fizikai testen kívül, miért nem a fényben munkálkodik az ember?!
Szerintem nincsen élet az életen kívül!
Ha lenne, akkor nem lennénk itt, nem aggatnánk magunkra súlyokat és nem kellene agonizálni az elmúláson, mely elkerülhetetlen mindenki számára.
Megszületünk, felnövünk.
Aztán rájövünk, hogy csak egyetlen dolognak van értelme az életben: szeretni azt az embert, akit társnak választottunk. De van-e értelme ennek, ha elmúlik az életünk, vele együtt az élet értelme is?
Gyerekkoromban minden egyszerű volt, aztán pedig könnyebb volt hinni a halál utáni életben, mint most. Talán azért is, mert akkor még az évek múlása nem súlytott a nehézségeivel, főleg nem az éveivel, melyek minden nyár után gyorsabban és gyorsabban repülnek...
Öregszem,
...de szeretek.
Ez a két dolog, mely generál egy egyre nehezebben elfogadható dolgot: a halált.
Tapasztaltam sok dolgot az életben, olyanokat, amiket mások nem. Fiatalabb koromban tudtam megingathatatlan módon, hogy a testi halál után van élet! Tudtam, nem hittem, hisz megéltem.
Mára az évek múlása ezt elfeledtette és a tudás, az reménnyé fordult, a remény pedig egyre sötétebb...

Fogy a levegő, fogy a fény, messze még az akna vége. Nem vagyok egyedül, velem van mindenki. A párom és a szeretteim, a barátaim. Valakik már előre mentek, köztük van az apám is. Nekik már nem látjuk a fényüket, csak reméljük, hogy egyszer visszanéznek a hátramaradottakra.
Vajon kijutottak-e a fényre vagy ránk is ránk omlik a hegy sötétsége, s kihunynak az emlékek, kihuny a szeretet örökre?
Félek, hogy túl messze van az alagút vége, s nincs is odakint friss levegő, reggeli fény.
Félek, hogy vége...
Treuchtlingen, 2019.08.17.
Kedves Listatagok!
A fenti írásommal szerettem volna érzékeltetni, hogy én jelenleg hogyan élem meg az elmúlást. Nehezen, pedig még csak 35 éves vagyok. Az utóbbi időben egyre súlyosabban nehezedik rám ez a nyomás. A családomban egyre többen halnak meg és sok a betegség... Sajnos az utóbbi hetekben megállapították, hogy az agyam két gombostű méretű helyén elhalás van, mely sokszor elviselhetetlen fájdalmas villámcsapás kiséretében testesül meg, vagy pedig tompa lüktetéssel egész napos tudatállapot zavarral jár.
Ezzel a levelemmel szerettem volna kérdezni, hogy ti hogyan élitek meg az öregedést, az elmúlást, milyen lelki folyamatokon, elfogadásokon mentek keresztül, egyáltalán a tudatotokban van-e az, hogy egyszer vége az életnek?
Nagyon köszönöm, ha valaki válaszol majd és nem tartózkodik kiadni magából ezeket a talán privát megéléseket. Direkt nem támaszkodom példabeszédekre és dogmákra, mert egyet megtanultam és megtapasztaltam, hogy a vallási hittételek csak mankók, melyek sokszor károsabbak mint sem használnának.
Áldás békesség! Glück Auf!
T.B.G.

VÁLASZOM:
Szia B!
Jó téma és nem egyszerű.
Megpróbálok sorra válaszolni amit kérdeztél, és mint ember is, nemcsak mint szellemtanos.

Első ami fontos dolog, itt még kicsit szellemtanosként válaszolok, hogy soha nem a párunkért élünk, az idő múlik, a párok változnak, és a sokadik barátnőm után a harmadik feleségemnél „tartok”.

Fiatal, de soha nem tudjuk, hogy ki mikor hal meg, nem korfüggő. Betegeskedik, egyik orvosságának a melléktünete a hirtelen halál, szívmegállás.
Ha a Sors megadja én temetem el őt, és nem Ő engem, mert én jobban el tudnám viselni az ő halálát, mint ő az enyémet.
Nekem már nem él senki a rokonaim közül, most az exeimet és a gyerekeimet akikkel nem tartom a kapcsolatot 10 év óta nem számítom ide, akkor lezárult egy szakasz az életemben és ezzel kész!
Így egyedül vagyok, de a feleségemet is eldobták a rokonai, szülei, testvérei, így ketten vagyunk egymásnak.

Csak egymásra számíthatunk…
"Vannak akik azt hiszik azért nem beszélek velük többet, mert nem bocsátottam meg azt amit velem tettek.
Pedig a kettő egymástól független: a megbocsátással a múltamat rendeztem, az életemből való kizárásukkal pedig a jövőmet."
/ Kocsis Gábor. /
de a rokonainkat nem válogathatjuk meg de a barátainkat IGEN!
És szerencsére ők éltetnek, a sok ember akinek nap mint nap lehet segíteni és akik önzetlenül nekünk segítenek.

Most arról az apró dologról ne is beszéljünk, hogy én magam háromszor átéltem a halál közeli élményt, és nagyon sok alkalommal beszéltem a meghalt rokonaimmal, sőt a feleségem is a nagymamámmal beszélgetett sokat, a végén rájuk kellett szólnom, hogy hagyják abba, mert nagyika már olyan belső titkokat elkezdett kifecsegni neki, amit csak mi ketten tudtunk! Ez akkor történt amikor a halála után 10 évvel újratemettem!
Karsay István Mokka műsor beszélgetés a halálközeli élménye
https://www.youtube.com/watch?v=SCvoNaiBaFU&feature=youtu.be

Nagymamám temetése
https://www.youtube.com/watch?v=jON_tb7SG7c
Anyám temetése főleg azért érdekes, mert a nyári meleg miatt pár percben összefoglaltam a halál és újra élés lényegét:

Karsay István Édesanyám temetése 6 perc spirituális tanítás a halálról
https://www.youtube.com/watch?v=vroqETlDXVE&t=100s


A szellemi tanítások arra adnak bizonyítékot és segítséget, hogy itt a földön most szerepet játszunk és az igazi életünk odaát van.
A szép emlékek elhalványulnak odaát, egyedül a szeretet ereje a szeretet morzsák lesznek a kincseink!
Szerencsére az elválás nem a sírnál történik meg!

De ebben a személyiségjegyben csak itt és most találkozunk, odaát normásan felismerjük egymást, és jókat nevetünk az egészen.
De most komoly próbáknak vagyunk kitéve, ilyenek a betegségek is, ezen keresztül szembesülünk az emberi elmúlással, az emberi gyarlósággal, és sokszor e betegség képes minket a változtatásra rákényszeríteni, sőt ezen keresztül próbára teszi a szellemi vezetés az igazi Istenhitünket!
Én is megöregedtem, pedig „csak” 62 éves vagyok, osztálytársaim harmada már meghalt!
Rokonaim meghaltak, és sorra törlöm ki a telefonomból és az e.mail címlistámból a hallottaimat, barátaimat, havi, de sokszor heti szinten.
Nemrég voltam egy tanító barátom temetésén, az különleges volt, de én ráadásul ismerem a mögötte lévő emberi sorsokat, fájdalmat, megalázásokat, ami sok esetben a halálukhoz vezettek!

Én magam is néha játszottam a Sorssal és a halállal az életvitelem miatt. Eddig nagy „szerencsém” volt, sok mindent átéltem amitől már többször meg kellett volna halnom.
Riasztószerelő vagyok, nyugdíjam szinte semmi nem lesz, addig tudok „életben maradni”, amíg tudok dolgozni… de a és térd gerincbetegségem már sok mindenben korlátoz, nem minden munkát tudok elvállalni, sőt a mai technikai fejlődésben már sok esetben a fiatal kollégáim segítségét kell kérnem, mert nem lehet követni a fejlődést..

Azt hittem könnyedén megoldok mindnet, és 62 évesen utolért az öregség első fázisa, de néha még így is meghazudtolok sok fiatalt a bennem lévő erőmmel.

De már nem bírom az éjszakázást, szeretek korán este ágyban lenni, igaz cserébe hajnalban már kelek a sok energiától.
Sorra meghalnak a körülöttem lévők is, betegség, hirtelen halál, szellemtanos idősebb barátiam, így én se hitegetem magam.
Eddig két időpontot túléltem amikor el kellett volna mennem, ezt meg is mondták, de azt is, hogy miért maradhattam mégis is.

Apám – anyám halálát pár hónappal hamarabb már tudtam, nem volt teher, mert éreztem, hogy nekik megkönnyebbülés.

Ami nagyon fontos, hogyne áltassuk magunkat, hogy mi sokáig élünk, legyünk hálásak ezért, hogy mindennap felébredünk, és kaptunk még egy napot!
Mi lenne ha ma lenne életed utolsó napja?
https://www.youtube.com/watch?v=guU1JzwH-y8
Tudom, hogy van betegséged, betegségeid.. ha tudnád, hogy hányan vannak körülötted akiknek még több van, csak nem beszélnek róla!

Az elmúlást, a élet körforgását itt a fizikai síkon éljük csak meg, ez sok esetben figyelmeztetés nekünk arra, hogy van egy komolyabb örök élet is.
Aki eltékozolja az életét, az”egyszer élünk és mindent bele”, annak lesz nagy meglepi a halála után!
Nekünk a sors megadja, hogy ennél többet tudjunk meg, és kihasználjuk a maradék kis időnket.

Nekem volt olyan, hogy összeestem a fájdalomtól, a gerincemnél becsípődőt egy ideg, délutánra helyrejöttem, de addig sokat szenvedtem, rá három napra már létrán álltam és dolgoztam.. Amíg a fájdalomtól fél napig a földön fetrengtem borzasztó sok mindent megígértem Istennek, hogy mi lesz ha egyszer meggyógyulok!
Még jó, hogy Isten ismer minket és nem veszik komolyan a sok ígéretet amit persze ritkán, nehezen vagy soha nem teljesítünk!
A Halál jön. én pár öngyilkos jelöltnek mondtam, hogy kár lenne megölnie magát, kap tőlem pecsétes igazolást arról, hogy meg fog halni!

LÉNYEG: fogadjuk el magunkat olyannak amilyenek vagyunk, öregedőnek, betegeskedőnek, persze azért tegyünk meg mindent az egészségünk érdekében, engem ma reggel a napfelkelte az uszodában köszöntött.
Éljük le minden pillanatot a szeretet jegyében és örüljünk azoknak, akik mellettünk vannak. Ha megbántunk valakit kérjünk azonnal bocsánatot, vagy adjuk mi magunk ha ellenünk vétkeztek, mert lehet, hogy elragad a halál, és nem lesz rá lehetőségünk.

Keressük meg a szép dolgokat az életünkben és próbáljuk meg széppé tenni amit lehet.

Nem egyszerű..egy mocsok világban élünk, nekem az utolsó 7 évem egy gyilkos pszichopata tönkretette, de türelmes voltam, már költözni akartam, de fentről szóltak, hogy maradjak, majd őt eltüntetik, most a börtönben üldögél egy darabig. ha elmentem volna a probléma elől, máshol ugyanebbe belefutok.

Nehéz megélni, látjuk közben ahogyan mások munka nélkül milliárdosok lesznek… de.. jobb nem megtudni, hogy ennek milyen ára lesz, és egyszer hálásak leszünk a sorsnak, hogy vannak barátaink, kis ennivalónk, tető a fejünk felett. Sok embernek ez sincs.

Egyszer majd nekem is elmaradnak a leveleim, átveszi más a helyemet (remélem), vagy én veszem át más helyét ahogyan már történt sajnos ilyen eddig is.
Mondták, hogy rosszul csinálom, mert már rég meg lehetett volna ebből gazdagodni…
Amit Istentől ingyen kaptunk azt ingyen kel átadni, kicsit hülyén nézett volna ki, ha Jézus elmondja a világ legszebb tanítását a Hegyibeszédet, és a végén hozzátette volna, hogy lefelé a hegyről Jánosnál kérek fizetni, ő a pénztáros!

Kérdeztem nemrég a szellemi vezetést, hogy meddig maradok? Lassan már jó lenne lelépni!
Válasz: addig ameddig értelmét látjuk a maradásodnak…

nagyon sok e.mailt kapok, facebook nekem ezért csodálatos, sokan kérnek segítséget, és van bőven mit, lásd akár ezt a csodálatos levelet, amit írtál kedves Bence…
szeretettel.
Karsay István

UI 1:
Milyen érzés öregedni?
**
Egy nap, egy fiatal barátnőm azt kérdezte tőlem, milyen érzés öregedni. Meghökkentem kérdésén, mert én sosem gondoltam arra, hogy öreg lennék. Az ifjú hölgy, látván reakciómat, rögtön zavarba jött, de megmagyaráztam neki, hogy számomra ez egy érdekes kérdés, elgondolkodom rajta és majd később válaszolok neki.
Végül is úgy döntöttem, hogy az öregedés egy ajándék. Tulajdonképpen életemben most lehetek először az, aki mindig is szerettem volna lenni. Persze, nem a testem! Időnként én is kétségbeesem a ráncaim, a táskás szemem, a megereszkedett fenekem miatt. És gyakran meghökkenek azon az öreg nőn, aki visszanéz rám a tükörből /aki pont úgy néz ki, mint az anyám/, de nem sokáig gyötrődöm ezek felett.
Sosem cserélném el az én nagyszerű életemet, a szerető családomat, az én csodálatos barátaimat a kevésbé ősz hajért vagy egy feszes hasért. Ahogy korosodtam, egyre kedvesebb lettem a magam számára és kevésbé kritikus magammal szemben. A saját barátommá váltam. Nem tolom le magam, ha több süteményt eszem a kelleténél, vagy nem vetem be az ágyat, vagy megveszem azt a virágtartót az erkélyre, amire semmi szükség nincs, de jól néz ki.
Felhatalmazva érzem magam, hogy élvezkedjek, hogy rendetlen legyek, hogy extravagáns legyek. Annyiszor megéltem, hogy legkedvesebb barátaim idő előtt elmennek; mielőtt még megérték volna azt a szabadságot, amit az öregség hoz magával.
Ki törődik azzal, hogy hajnali 4 -ig olvasok, vagy játszom a computeren? Táncolhatok a régi muzsikára, ha úgy tartja a kedvem és sírhatok a régi szerelem emlékén.....és meg is teszem.
Sétálok a vízparton egy olyan fürdőruhában, amiben kidomborodnak a testrészeim, és önfeledten vetem bele magam a hullámokba, ha jól esik, és nem törődöm a motorcsónakokból rám vetett sajnálkozó pillantásokkal. Ők is lesznek öregek.
Tudom, persze, azt is, hogy időnként feledékeny vagyok. És hát van is néha mit, elfelejteni az életből. De azért a legfontosabb dolgokra emlékszem.
Hát igen, életem során azért megtört néhányszor a szívem. Hogyne tört volna meg, amikor elveszítesz valakit, akit szerettél, amikor egy gyerek szenved, vagy elüti a cicádat egy autó? De a megtört szív az, ami erőt ad és megértést és részvétet kelt. Egy olyan szív, mely sosem szenvedett, érzéketlen maradt minden iránt, az sosem fog örömöt érezni a tökéletlenség felett.
Én nagyon boldog vagyok, hogy elég soká éltem ahhoz, hogy megőszülhessek,hogy a fiatalos nevetésem mély ráncokat mart az arcomra. Oly sokan vannak, akik soha nem nevettek és oly sokan, akik nem érték meg, hogy ősz hajszálaik legyenek.
Ahogy múlnak az évek, úgy egyre könnyebb pozitív lenni. Egyre kevesebbet kell törődni azzal, mit gondolnak mások. Én nem teszek fel magamnak se kérdéseket. Ráadásul fenntartom magamnak a jogot, hogy ne legyen igazam.
Nos, válaszolva ifjú barátnőm kérdésére, elmondhatom, hogy nem bánom, hogy öregszem. Szabaddá tesz. Szeretem azt, akivé váltam. Nem akarok örökké élni, de amíg itt vagyok, nem fecsérlem olyanra az időmet, mint, hogy mi lett volna ha... vagy azon izgassam magam, mi lesz majd. És minden áldott nap eszem édességet /már ha kedvem van hozzá/.
Mindig mosolyogj és a szívből fakadó igaz barátságokra nagyon vigyázz!
Szeretettel ajánlom a fenti gondolatokat kor- és kórtársaimnak. És ajánlom még, hogy mindig nevessetek a hülyeségeiteken, mert a nevetés az élet legnagyobb adománya és erősíti az immunrendszert.
Ismeretlen szerző

UI 2:
Sok szeretettel mára.
Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak rongybábú vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám.
Talán nem én mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok.
Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek.
Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk.
Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak. Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is.
A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, hogy az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést! Szárnyakat adnék egy kisgyermeknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni.
Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön.
Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül, hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik. Megtanultam, hogy amikor az újszülött először szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt.
Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni.
Mindig mond azt amit érzel, és tedd azt amire gondolsz. Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek. Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked: „szeretlek”, és nem tenném hozzá ostobán, hogy „hiszen tudod”. Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyünk dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van hátra nekünk, szeretném elmondani neked, hogy mennyire szeretlek, és hogy soha nem felejtelek el.
Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha soha ne jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést.
Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mond a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket, és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mond nekik, „sajnálom”, „bocsáss meg”, „kérlek”, „köszönöm”, és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz. Senki se fog rád emlékezni a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erőt, bölcsességet, hogy kifejezhesd őket. Mutasd ki barátaidnak és szereteteidnek, mennyire fontosak neked!
UI 3:
Idős néni üldögél a padon, várja a buszt bevásárlás után.
Mellé ülök, ugyanazt a buszt várom, de még legalább fél óra ,mire jönnie kell, ha nem késik.
-Csókolom. -gondoltam beszélgetek, a buszig, jobban telik az idő is.
- Jó napot kedvesem. Vásárlásból ?
-Igen, ilyenkor veszem meg az egész heti húst és zöldséget. Csak kell a főtt étel az asztalra.
- Olyan szép ,hogy ezt mondja kedvesem. Tudja kedvesem ,már kezdtem azt hinni, hogy kimegy a divatból a házi koszt. Pedig annak hatalma van.
Valahogy nem tudok már lépést tartani ezzel a világgal aranyos. Nem nagy baj az, ha az öregek szépen elmennek ,tudja ?
A papa már elment négy éve, de csak nem tudok még utána menni. Ötvenhárom évet éltünk együtt. Szerencsések voltunk nem mondom, mi úgy esküdtünk, hogy akartunk . Gyerekünk is úgy lett, hogy akartuk. Bár ötöt szültem, csak négy van meg. Az elsőt, Drága Piroskámat elvitte a tifusz - vászon zsebkendőt húz elő a ruhája zsebéből, makulátlan ,vasalt példányt. Megtörli a szemét, kicsit elmereng. - tudja aranyos az nem rendjén való. Gyereket temetni. Az nem. Pedig szép életünk volt. Sokat dolgoztunk. Az asszonyok főztek minden nap.
Mondjuk hús csak kétszer volt egy héten, csütörtökön és vasárnap. Az ember is megette bizony a derelyét, meg a rántott levest is. Nem nagyon volt válogatás. A gyerekek azért nem mindig ettek meg mindent, de akkor kaptak egy karaj zsíros kenyeret és csend volt. Tudja aranyos, sose erőltettem őket olyat enni, amit nem akartak. Nagyon nem válogattak azért.
Esténként kiültünk a gangra, a papa mesélt a régi időkről. Háborúról, vásárokról, lakodalmakról.
Jaj , nehogy azt higgye ,hogy mindig igazat mondott! Olyan huncut vót, a szeme se állt jól....de szerettem a szemét szép Istenem.-itt megint törölt egyet bepárásodott szemein, de az arca mosolygott. Látom kedveském, maga azért még főz. Mi lesz ma az ebéd?
-Egy kis gulyáslevest főzök meg fánkot sütök, felénk úgy hívják puffancs.
Van még édesanyámtól házi szilvalekvárom. Azzal szeretjük nagyon.- reméltem, hogy a néni folytatja a mesélést, egészen bele feledkeztem. Nagy szerencsémre így történt.
-Tudja aranyos nézem a gyerekeket, meg az unokákat ,sőt már dédunokám is van kettő. Mindig szaladnak. Az asszonyok is. Mindegyik. Ezek annyit járnak iskolába kedvesem,mint a csuda. Én nem mondom régen is vót olyan asszony, aki nem akart otthon lenni. Meg nem akart négyet-ötöt szülni,de azok is megfőztek minden nap, meg a kiskertjök is rendbe vót. A tanító asszony, meg a doktornő is tudott fejni, meg kapálni.
A legkisebb fiamnak a felesége valami vezető egy cégnél, én nem értek ehhez.
Az olyan fáradt mindig, pedig olyan kedves, okos asszony. Gyerek is van kettő. Mondom neki tenap, Csillukám gyertek ki egy kicsit, elkapálgassunk a kertbe, kibeszélgessük magunkat. Úgy is vót, kijöttek. Estefelé azt mondja a
menyem: -tudja mama , nem is akartam jönni. Biztos voltam benne,hogy az egyetlen szabadnapomon nem akarok kapálni de így, hogy mindenki itt volt olyan volt mintha nyaralnék mama. Tudom én. Régen vasárnap csak a muszájt csináltuk, hacsak nem aratás vót.
Elmentünk reggel templomba, otthon megebédeltünk, a gyerekek meg mindig velünk vótak. Kint a fődön, az istállóban ,mindenhol. Vasárnap este mindenki tetőtül - talpig fürdött,nem csak a kezit - lábát mosta meg.
Tudja aranyos nem gondoltuk azt , hogy másnak kell felnevelni a gyerekünket.
Magácskának van gyereke aranyos?
-Igen, de nekem csak egy gyerekem van.
- Tegyen meg valamit kedvesem. Soha ne mondja a gyerekére, hogy "csak" egy.
Minden gyerek egyetlen. Nekem az fáj aki elment ,amíg élek. Magának csak egy lehetősége van jól megmutatni annak a gyereknek, hogy mi a jó és mi a rossz.
Tudja kedveském semmi ,de semmi más dolgunk nincs a világban csak ennyi. Ott lenni a gyerekünkkel, és megtanítani szépen élni és különbséget tenni a jó és rossz között. Az teljesen mindegy,hogy hány gyerekünk van,vagy van-e egyáltalán. Ennyi a dolog itt a földön ,tudja aranyoskám. Az érkező busz zaja szakította félbe a nénit. Hetekig kerestem a buszmegállóban ,hátha látom még egyszer.
Két hónap múlva hallottam a piacon, hogy elment a szép szemű papához , és drága Piroskájához egy csöndes reggelen.
(Forrás: Hétköznapi történetek )
UI 4:
Michel Quoist: Uram, van időm

Uram, elindultam,
Kint mentek az emberek.

Mentek,
Jöttek,
Siettek,
Futottak.

Futottak a kerékpárok,
Futottak a szekerek,
Futottak a teherautók,
Futott az utca,
Futott a város,
Futott minden.

Futottak, hogy időt ne veszítsenek.
Futottak az idő nyomában, hogy utolérjék az időt, hogy időt nyerjenek

Viszontlátásra barátom, bocsáss meg nincs időm.
Ismét erre fogok jönni, nem várhatok, nincs időm.
Befejezem a levelet, mert nincs időm.
Szívesen segítettem volna magának, de nincs időm.
Nem vállalhatom, nincs időm.
Imádkozni szeretnék, de nincs időm.

Uram, Te megérted, hogy nincsen idejük:
A gyermek játszik, e pillanatban nincs ideje, majd...
A tanulónak leckéjét kell elvégezni, ideje nincs, majd ...
A diáknak ott vannak könyvei, oly sok munkája, nincsen ideje ... majd ...
A fiatal ember sportol, nincsen ideje – majd ...
Az ifjú házasnak megvan az otthona, be kell rendeznie, nincsen ideje – majd ...
Az édesapa körül gyermekei, nincsen ideje, ... majd ...
A nagyszülőknek ott vannak az unokák, nincsen idejük ... majd ...
A betegnek megvan a gondja, nincsen ideje... majd ...
Kihűlő ágyukon sincsen idejük ...
Késő, nincsen már idejük!

Így futnak az emberek az idő nyomában, én Uram.
Futva mennek e földi tereken,
Sietve,
Tülekedve,
Túlterhelten,
Mogorván,
Megrakottan,
S nem érnek a célhoz, kevés az idő.
Nekifeszülnek, bár kevés az idő.
Sőt, igen kevés az idő.

Uram, tévedned kellett számításaidban valahol,
Alapvető hibának kell itt lennie,
Az órák túlságosan rövidek,
A napok túlságosan rövidek,
Az életkor túlságosan rövid.
Te mosolyogsz, Uram, az időn kívül állva küszködésünk láttán,
és tudod, hogy mit teszel.
Nem tévedsz abban, amikor az ember idejét kiméred.
Adsz mindennek időt tenni akaratod,
De nem szabad időt veszíteni, időt elverni, időt agyonütni.
Ajándék az idő, amit te készítesz.
Elmúló ajándék.
Nem, nem tárolható.

Uram, van időm!
Minden idő az enyém, amit Te nekem adtál.
Életemnek évei, éveimnek napjai, napjaimnak órái mind az enyémek.
.
Rajtam áll velük okosan élni, higgadt, odaadóan, hogy akként
használjam fel a végső másodpercig,
hogy eléd vigyem, s időmnek ízetlen vízéből
Te készíts nemes boritalt, ahogy tetted Kánaánban
a fiatal pár lakodalmán.

UI 5:
Ima a halál küszöbén


Hát, ennyi volt, Uram.
Ennyi volt.

Ekkorára szabtad életem fonalát,
most már sejtem, hogy nincs tovább.

Emlékszem a szép napokra,
mikor gyermek voltam,
s te felügyelted minden léptemet.

Emlékszem a hideg sarkokra,
ahová elbújtam,
mikor a sötét szobában rettegtem.

Emlékszem a gyermekkori szellemekre,
a kamaszkori sötétségre,
felnőtt korom árnyaira.

Emlékszem a beszűrődő napsütésre,
a sok-sok kacagásra,
a váratlan reménységre.

Mindenre emlékszem.

Hol a többi csodád?
Mást nem tartogattál nekem
ezen a szép reggelen túl?

Ennyi lenne?
Hol marad a teljesség?
Hol marad, amit már nem láthatok meg?

És mégis, mindenre emlékszem.
A hullámok homokon sodródó neszére,
szüleim féltésére,
hitvesem tekintetére,
gyermekeim ölelésére,
a téli hidegre,
a tavaszi melegedésre,
a nyár forróságára,
az ősz elmúlására,
a fák lombjai közt haladó lépteidre.

Igen, minden bennem van,
mindez az enyém, -
és most visszaadjam?

Nem tudom, miért nem félek.
Ennyi volt, most már nemcsak érzem,
tudom is.
Köszönöm neked, Uram,
hogy ennyit is kaphattam.
Örömmel engedem át magam,
ölelő karjaidnak.

Brenda Kirk

Ötven lépés.

Nézem kérges kezét és arcát, miközben feltűnik a furcsa járása. Lépéskor az egyik cipőjét a másikhoz teszi, a sarkát a másik cipő elejéhez, és kiszámolva a lépéseket előre. Megszámoltam, 50 lépés előre, majd megfordul a sarkánál, és 50 lépés vissza. Mint a börtönben a rabok a cellában, amikor be vannak zárva, és már fejből ismerik a cella méreteit, és becsukott szemmel járnak fel – alá, anélkül, hogy a falnak ütköznének.

A szeme jár körbe, de már lemondás van a szemében, nézi, hogy ki ad ki az autó ablakán pár forintot a napi betevőre. Rendszeresen megállok ennél a lámpánál, és nézem, ahogyan kimért léptekkel, napi 10 órában, fel – alá jár a cellájában, melybe az élet bezárta, a kiszolgáltatottság cellájába. Amikor első alkalommal beszéltem vele meglepődött, hogy valaki hozzászól.
Nyers, egyszerű, tanulatlan ember, valószínűleg ez is okozta mostani sorsát, látszik, hogy betegsége miatt már senkinek nem kell, rám, és rád szorul. Egész nap kint van, ha hajnalban megyek, már látom a kereszteződésben, és sok esetben este is még ott van, a lehunyó nap fénye megvilágítja elgyötört, kérges arcát. Látom, hogy kevés pénzt kap, látszik az egész emberen, hogy kiszolgáltatott, az autósok nagy része megvetéssel néz rá, és kénytelen az egész napját itt tölteni. Nagy valószínűséggel ez a kereszteződés az otthona. Még a koldus társai se tartanak vele az egyszerűsége miatt, lenézik őt, aki alacsony sorból került az utcára, és nem „magasabb szintről” bukott le.
Nézem a nagy melegben, és látom, hogy megáll, és inni megy a kopott, szakadt szatyrához. Na – gondoltam – előkerül a jól bevált ócska olcsó borral teli kétliteres műanyagflakon.
Kicsit elszégyelltem magam, amikor elővette a kristályvizes palackot, és abból ivott, majd letette, és visszament a „cellájába” és folytatta számolva lépéseit, és fel – alá menetelt.

Lépeseinek száma megegyezik a lámpaváltás idejével, nekem váltott a lámpa, és nem volt időm odaadni a pénzt, mert késő nyúltam érte, mert nem akartam most adni neki, mert azt gondoltam, hogy italra nem adok pénzt. Miközben elhaladtam mellette elszégyelltem magam.
Milyen jogom döntöm én el, hogy mire költi a pénzt, amit odaadok? Az ő dolga minden esetben, hogy azt csinál vele amit akar, és ha éhezik, mert inni akar, akkor tegye azt.
Ha én lennék a helyébe, és nem lenne hol laknom, és a nagy szabadságban az 50 lépés határozná meg helyem a világban, én is örülnék minden adománynak, és valószínűleg el is innám sok eseten a napi bevételt, hogy legalább ennyi örömöm legyen.

Milyen furcsa az élet, milyen érdekesek vagyunk mi emberek!


„Mondjuk, hogy egy testvérnek vagy nővérnek nincs ruhája, s a mindennapi
élelemben szükséget szenved. Ha mármost egyiktek azt mondja:
Menjetek békével! Lakjatok jól! – de nem adja meg nekik, amire életük
fönntartására szükségük van: ugyan mit használ az nekik? „

( Jak., II, 15 – 16 )






Most nézzük meg, hogy egy mediális közlésben egy hasonló kérdésre milyen válasz jött a szellemvilág tanítójától egy lelkésznek (Michel Quoist Le Havre,1954.junius.18.):

„Az idők kezdetétől fogva nektek adtam a hatalmamban lévő egész
Világmindenséget és azt akartam, hogy minden gyermekemnek a feje fölött
Atyjához méltó födél legyen.
Megbíztam bennetek, de a ti önzésetek mindent elrontott.
Ez az egyik legnagyobb bűnötök, s érte a közös felelősséget sokan hordozzátok.
Mert jaj nektek: örök Otthonomban ezeknek juttatom majd a legjobb helyeket.
A gond nélkül élők, a hanyagok, az önzők, akik a földön kényelmesen berendezkedhettek és megfeledkeztek minden másról, ezek elnyerték jutalmukat.

Nálam már nem lesz számukra hely….

Kérj bocsánatot, Fiam, ma este, tenmagadért és a többiekért is.
De holnap harcolj teljes erődből, mert a mennyei Atyád fájdalmasan látja, hogy szent Fia számára nincs hely az emberek szálláshelyén…..”




Írta: Karsay István

Egy régebbi levelezésem:

Felfedeztem valamit, mégpedig azt, hogy egész eddigi évek alatt elkövettem egy baklövést, rosszul csináltam egy nagyon fontos dolgot. Teljesen azért nem volt kudarc, mert értem el vele eredményeket, de szerintem a legeslegnehezebb felét fogtam meg.
Emiatt fordulok hozzád, a segítségedet szeretném kérni.

Ugye egyik alap pillér és nagyon fontos dolog, hogy képesek legyünk magunkba tekinteni, nézni. Elcsendesedni és befelé tekinteni. Ezt sokszor hangoztatják: "Tekints magadba!"
De gyakorlatban ezt hogyan kell csinálni?


Szia T!

Hát igen, jó helyen "kapirgáltál" mert első dolog magunkban rendet tenni

És ha ez sikerült, akkor végre elmehetünk a "világot megváltani" 

Nagyon fontos dolog, hogy tudni kell, sok esetben nem olyanok vagyunk a ilyennek képzeljük magunkat, hanem olyanok, amilyennek sokan mások látnak.
Sok esetben a barátok a legjobb kritikusok, mert egy igazi barát figyelmeztet a hibáidra.

Mit lehet tenni?

Először is a jó barátokat meg kell kérdezni, hogy ők milyennek látnak minket, és érdemes meghallgatni a véleményüket. persze azért nem kell mindent szó szerint elhinni, de érdemes elgondolkozni rajta Jó, és meglepő dolgokat tudnak mondani.

Nagyon fontos, hogy ne legyen „ellenséged”, mindenkivel tiszta szívből ki kell tudni békülni, el kell tudni jutni arra a szintre, ha nem tud megbocsátani a másik, az legyen az Ő „karmája” és baja, ez általában lelki betegségként kicsapódik a fizikai testben, ilyen a betegségek 90%-a.

De egyet ne felejts el! A kozmoszban létezik két ellentétes igazság is, így sok mindent az Ő szemszögéből is meg kell vizsgálni, és ha eléggé érett vagy, rájössz, hogy lehet, hogy neki is igaza van az Ő szemszögéből, és akkor könnyebb a megbocsátás, bocsánatkérések, és a jóvátétel, ami egy gesztus felé.

Másik fontos dolog, hogy írd fel őszintén egy papira, a jó és rossz szokásaidat.

A rossz szokásaidat ne akard egyszerre megváltoztatni, nézd meg azt, amin tudsz változtatni, és szép lassan kezd el sorban, nem kell nagy léptékben
Ez egy nagyon komoly indulási alap, nagyon sokat segít az előrelépésben, önmegismerésben.

és akkor egy nagyon fontos segítség:



Kilenc napos Karmaoldó Program


Ez a gyakorlatsor az egyik legerősebb és legintenzívebb karmaoldó módszer. Évente kétszer érdemes elvégezni. Ajánlatos újhold napján elkezdeni. Erre a kilenc napra ki kell iktatni – amennyire csak lehet – minden hírközlő eszközt (például tv, rádió, újságok, telefon, számítógép) Ezt hívják médiaböjtnek.

Mind a kilenc napon el kell végezni mind a kilenc gyakorlatot!

A gyakorlatok elvégzésével komoly hatással leszünk a múlt életből hozott karmacsirákra, oldjuk azokat vagy megszüntetjük.

1. Ne elégedetlenkedj! Nem méltatlankodj, ha valami nem úgy történik, ahogyan vártad. Fogadj mindent örömmel a sorstól. Keresd meg minden eseménynek a fejlesztő és tanítóoldalát.
2. Ne kritizálj! Ne bírálj se embert, se tárgyat, de még magadat sem. Legyél ítéletmentes mindennel és mindenkivel szemben.
3. Figyelj magadra! Valósíts meg egy folyamatos önreflexiót! Figyeled éberen, ahogy gondolataid felmerülnek és távoznak. Légy tudatos tetteid végrehajtása közben is.
4. Kelj korábban! Mind a kilenc napon kelj fel egy órával előbb a szokásosnál. Ezt az egy órát használd ki a szellemi fejlődésre. A lehető legjobb valamilyen szellemi témájú könyv figyelmes olvasása.
5. Étkezz helyesen! A kilenc nap alatt ne fogyassz állati eredetű ételeket (hús, hal, zsír, tojás, tej, tejtermékek) Csak nyers gyümölcsöt, zöldséget és magvakat (dió, mogyoró, mandula stb..) egyél. Igyál sok tiszta vizet. Naponta csak egy főétkezés legyen (Gyümölcsfogyasztás nem számit étkezésnek)
6. Meditálj! Minden nap találj alkalmat a magányos visszavonult meditálásra. A meditációs gyakorlatot bevezetheted légzésed vagy egy gyertyaláng figyelésével. Próbáld meg teljesen kiüresíteni magad. Ürítsd ki magadból minden akarati, érzelmi és gondolati megnyilvánulást.
7. Tegyél valamit naponta, amit egyébként nem tennél! Naponta legalább egyszer tegyél olyasmit, amit nem szeretsz megcsinálni, és egyébként nem kellene elvégezned. Olyan tevékenységet válasz, ami nem fontos a mindennapi létfenntartáshoz.
8. Légy önzetlen! Mindennap hajts végre legalább egy önzetlen cselekedetet, amiről senki sem szerezhet tudomást. Tegyél valami mások vagy a világmindenség érdekében, de maradj a háttérben. Olyan tettet hajts végre, ami áldozattal vagy lemondással jár.
9. Nézd vissza a napod! Minden este lefekvés előtt nézd végig a napodat fordított sorrendben, a lefekvéstől a felkelésig. A nap visszanézése ne tartson tovább 10-15 percnél. Értékeld ki a napodat. Ha olyan ponthoz érsz, ahol szerinted máshogyan kellett volna viselkedni, akkor képzeld el az általad helyesnek tartott viselkedési módot.

(Forrás: Manifesztum 2005.május)
Szeretettel:

Karsay István

A napokban hallottam a rádióban, hogy kelet – Magyarországon egy hölgy talált egy bolt előtt egy pénztárcát, és bevitte rendőrségre. A pénztárcában egymillió forint volt!
Egy éve történt egy hasonló eset, és akkor is Magyarország szegényebb részén.

Ez a mostani történet elindította bennem a szellemtani megközelítését ennek az esetnek:

A fizikai síkon komoly próbáknak vagyunk kitéve, amiben megedződünk, csiszolódik jellemünk, fizikai - és szellemi egyéniségünk.
Ha például azt látjuk, hogy a szomszéd nagyvilági életet él, és tudjuk, hogy nem tisztességes munkával szerezte a vagyonát, akkor általában elítéljük a viselkedése miatt.
De vajon mit tennénk akkor, ha mi is abba helyzetbe kerülünk, hogy lehetőségünk lesz „könnyű” pénzszerzésre? Ugyanis szellemtanilag nem a BŰN elítélése a kiemelkedő esemény, hanem az az élethelyzet, amikor mi magunk is ellen tudunk állni a kísértésnek.
A SORS olyan kegyes hozzánk, hogy fejlődésünk érdekében sokszor hoz olyan élethelyzetbe, ahol kiderül, hogy megtudjuk-e állni azt, amiről beszélünk, vagy elítéljük, és ellenállunk a kísértésnek. És ha sikerül ellenállni a kísértésnek, akkor hatalmasat léptünk előre szellemi fejlődésünk érdekében.

Az ÉLET egy nagy játék, és szellemi segítőink pontosak tudják, hogy mikor milyen helyzetben kell vizsgáznunk! És ezeket a vizsgákat rendszeresen élethelyzetként a SORS elénk hozza!

A hölgy szegény helyzetben élt, és egy ekkora összeg hosszú időre megváltoztathatta volna az életét, de Ő nem ezt választotta, hanem a legbecsületesebb utat, mely lelkének mélyéből tört elő.

Szerintem Ő maga se tudja, hogy szellemtanilag milyen hatalmasat lépett előre!


Szeretettel:


Karsay István




Budapest, 2006-02-17

Pletyka.
Érdekes dolog, van erről egy történet, vicc....
Hír: Moszkvában Mercédeszeket osztogatnak.
Igazság: Nem Moszkvában hanem Leningrádban, nem Mercédeszeket, hanem Volgákat, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak!
Miért is mondom ezt el?

Hír: Feltettem pát hete egy New -Yorki felhőkarcoló tetején lévő lakás képét, ami az egyik legdrágább lakás, kb. 5 milliárd forint, azzal a szöveggel, hogy "végre megtaláltam álmaim lakását, és költözünk"
Több barátom is felhívott később, hogy gratulálnak a költözéshez, és majd meglátogatnak az új lakásban, csak éppen nem olvasták el a teljes írásom, és nem vették a humort, élcelődést.
Sőt, volt aki már úgy hallotta vissza, hogy Dettyke (feleségem) elköltözött tőlem.
Valóság: Teljes boldogságban élünk 40 nm-en, nem mondom lehetne nagyobb, de olcsó a fenntartása. Most szépítettük bútorokkal, Led -es világítással, kisebb festés és élvezzük a szerelmesek életét, és már elmúlt 4 éve, hogy együtt vagyunk!
szeretettel.
Karsay István

Pólusváltás és az emberi természet. 1 rész

Nagyon érdekesek az emberek, nagyon sok időbe fog kerülni mire rájönnek - ha egyáltalán rájönnek még ebben az életükben - hogy saját maguk irányítják és építik fel az életüket, jövőjüket a mostani gondolataikkal, cselekedeteikkel!
Sokan azt hiszik - ha egyáltalán hisznek a Teremető létezésében - hogy fentről néz minket, és amikor úgy gondolja csinál egy katasztrófát, vagy létrehozza a pólusváltást, vagy a korszakváltást amit sokan dimenzióváltásnak (és világvégének) hisznek.
Akik nem hisznek Istenben, azok véletleneknek hiszik a történéseket, esetleg találnak hozzá természetes magyarázatót, ami kicsit tudományos!
A mostani írásom alapgondolatát Zita Médium egyik közlése adta, és erről szeretnék most beszélni!

Isten Törvényeket alkotott, amik megváltozhatatlanok! Ezeknek a Törvényeknek a hatása alatt élünk. Ezek nagy része Természet Törvény, azaz minden amit teszünk a saját környezetünkre van hatással.
Ezt egy nagyon szép közlés részletével bemutatom:

" A természeti erők megrendülése.
Elhangzott a Clevelandi Szellemkutatók Társasága 1996. május. 9.-i ülésén Zita médium útján. (részlet…)


Mivel a földön több a rossz, mint a jó, ezért az elmúlt évezredek alatt elkövetett sok bűn és gonoszság felgyülemlett és hat a világra, és így a világ elindult a lejtőn.
Az emberek süketek és vakok a szellemei dolgokkal szemben és nem érzékelik a magasabb világok szellemi sugallatait, aminek segítségével vissza lehetne tartani, meg lehetne menteni a mélységbe, a szakadékba való zuhanástól. A mának élnek és a mát kívánják minden lehetőségével együtt kihasználni a maguk részére.
Rendkívül nagy kárt okozott az emberek lelkivilágában az is, hogy az egyházi vezetők eltörölték az Írások azon részeit, amelyek az újratestetöltésre, a reinkarnációra utaltak. Amik pedig egyes vallásoknál még megmaradtak, azok is annyira tévesen és helytelenül értelmezik az újratestetöltés tanát, nemhogy segítenék ebben a hívőket, hanem sok esetben ártanak nekik.

Az ma sincs semmi másként, mint ahogyan azelőtt volt, azelőtt is voltak katasztrófák, éhínségek, árvizek, földmozgások”

Pedig a természetvilág megrendülőben van!

Nem a hatalmas, teremtő Isten szándéka és akarata ez, hanem az ember hozza magára a bűneivel, nemtörődömségével, közönyösségével.
Tehát a természeti erők haragossá és indulatossá váltak, mert híven tükrözik vissza az emberek haragosságát, gyűlölködését, és mindazokat a megtorló szándékokat, amelyek az emberek lelkében élnek.
Tehát mivel a szeretet az összetartó erő, amikor a szeretet beszennyesedik az indulatokkal, önzéssel és erőszakkal, akkor nincs többé ez az összetartó erő, és ennek következtében rendülnek meg a természeti erők!
Az óceánok óriási erőket tartalmaznak, napos szép időben kellemes pihenést és kikapcsolódást nyújtanak. De lent a mélyben azok az ellentétes erők más jelen vannak és forronganak. Ezek a forrongások hozzák majd létre azokat a katasztrófákat, amelyek a természettörvény többi erőinek megrendüléséhez vezetnek.
A világnak nem lesz egyetlen pontja sem, ahova elbújhatnának az emberek. Az Isten akaratával és Isten törvényét sárba taposó embereknek a legmélyebbre épített bunkerjai sem adnak semmiféle menedéket! Nem lesz hova elmeneküljenek!

(Saját megjegyzés: az Énok –kulcsok, mely írás az 1960-as években keletkezett már leírta, hogy a Föld mélyéből fog kiindulni a katasztrófa, és nem lesz hova elbújni. A Föld köpenye szinte ki fog fordulni magából. Tűz fogja elpusztítani a Földet
Az energia megmaradás törvénye miatt az emberek negatív gondolatai helyet keresnek magukban, és a természeti erőkben lecsapódnak!)

Az óceánok vize, az óceánok ereje, az óceánok mélye lesz az emberek katasztrófáinak az elindítója, illetve maga az ember volt az elindítója a maga katasztrófájának.
Mert miként más katasztrófák előtt a hosszútűrő Isten bizonyos korszakokig várt, hogy az emberek megjavuljanak – így mondja az Írás – az emberek nem javultak meg, és ennek következményeként érték őket a katasztrófák.

A teremtő isten tűrésének ez a mostani korszaka a leghosszabb ideje az első hold kidobatása óta tart. Amikor ennek a tűrésnek vége lesz, és a természeti erők megrendülnek, már nemcsak bizonyos embercsoportokat fog érinteni, nemcsak bizonyos földrészek elsüllyedését fogja eredményezni, hanem az egész föld tűzzé fog válni!
Az erők tömörülnek, osztályozódnak. Ezekben az erőtömörülésekben különböző érzések, vágyak égnek, amelyek el nem éghetnek, de égnek mindaddig, amíg le nem választatik a salak az aranyról, amíg el nem választatnak a „kecskék a juhoktól”. Azaz az ellenszegülő szellemek és ellentétes erők tűzkarikában kidobatnak.
Az erők szétválasztása már napjaitokban folyamatban van. A „kecskék a juhoktól” való elkülönülése nemcsak a mi részünkre, hanem a látó ember számára is láthatóvá vált.
Ezzel egyidőben – tehát nem később: pár tíz év múlva a jelenben – elkülönül az anyagban is az, ami érték, tehát amiben olyan érzések és vágyak foglaltatnak, amelyek megmaradhatnak az új Föld gerincének, azoktól, amelyek innen ki kell, hogy dobassanak.

Ezek az elkülönülések az óceánok vizében, a tűzhányók mélyében, a különböző hegyvonulatok mélységeiben, a síkságok fertőzött talajaiban, a légköri elektromosság különböző formáiban már történnek.
Ezek az elkülönülések lassan bontakoznak ki!
(Megjegyzés: de egyszerre fognak majd hirtelen katasztrofálisan hatni).

Az ember megnyitotta azokat az ajtókat a természetvilágban, amelyeken keresztül előjönnek azok a félelmetes és veszedelmes dolgok, amiket nem képes többé megfékezni!

Mint a tűzzel játszó gyermek, azt hiszi, hogy képes akármelyik pillanatban azokat megállítani; hogy mindazt, amit az atomkutatás és az atomrobbantások terén cselekszik, büntetlenül megteheti. Azt hiszi, hogy az atomtudósok valami hatalmasat alkottak, előbbre vitték az emberiséget, holott óriási veszélynek tették ki a Földeteket.

A természeti erők, mint mondom mindenütt a megrendülés jeleit mutatják!
És ezért a mi feladatunk az, hogy bár a természeti világ megrendülését megakadályozni nem vagyunk képesek, lelassítjuk ezt a folyamatot, hogy idő és alkalom maradjon a megtérésre azoknak, akik még menthetők. Azok menthetők meg, akik hiszik azt, amit Krisztus és a Szentlélek tanít és nem tesznek úgy, mintha a veszély nem állna fenn; mintha Krisztus nem állna itt az ajtó előtt; mintha Krisztus második eljövetele nem következnék be. Mert bekövetkezik!

Krisztus második eljövetelének idejét senki, még az ég angyalai sem tudják.
DE amilyen a világ helyzete, ahogyan a természeti erők csoportosulnak, ahogyan az ember lázadása egyre nagyobb és nagyobb a teremtő Istennel szemben, már mutatja, hogy az idő közel van!
És megmutatja majd mindabban, ahogyan elszárad, kiég az a növényzet, ami az embernek és állatnak táplálékul szolgálna.
És ezt a tudomány minden ismerete ellenére sem lesz képes megállítani!
És ez még nem a vég!"

A Föld sorsát teljesen a rajta lévő emberek irányítják, a sok sok kis emberi testben lévő szellemi lény összességének tette, gondolata határozza meg a Földünk sorsát. Így lesz az amikor bekövetkezik a korszakváltás (dimenzióváltás más megfogalmazás szerint), amikor az emberi lelkek szint "vallanak" a láthatatlan törvények előtt, és elérjük azt a pontot bekövetkezik drasztikusan a változás. Nincs középút, "vagy velem vagy ellenem"! Mindenkinek színt kell vallania, hogy a jót vagy a rosszat választja, és erre rákényszeríti az élet a történéseivel az összes embert. Van aki megszelídül, és rájön a helyes útra, lesz aki gyilkolni fog és a sötét utat követi, és sajnos ebből van a legtöbb, csak körbe kell nézni a világban!

A pólusváltás se azért fog bekövetkezni, mert Isten gondolt egyet és "fordított egyet a földünk tengelyén", hanem mi magunk hoztuk ezt létre!

Itt két csodálatos részlet Zita médium közléséből erre vonatkozóan:


"A Föld mágneses pólusai meggyengültek. Mit gondoltok mitől? Az erők mindig attól gyengülnek meg, ha a jó megkevesbedik a Földön, ha ezek a jó célra kapott erők rossz kezekbe kerülnek, és azokat a rossz megvalósítására használják.
Viszont az, hogy a föld mágneses ereje az északi és déli pólusnál meggyengült, mit gondoltok emberek, nem vezet ez majd a Föld eresztékeinek meggyengüléséhez, széteséséhez, földcsuszamlásokhoz, tűzhányók kitöréséhez, földrengésekhez, cunamikhoz? Altatjátok önmagatokat? Elhiszitek azt, hogy a Földön minden rendben van? És ezt mindenki részére mondom: elhiszitek, hogy a magatok lelkében minden rendben van? Elhiszitek, hogyha nem épít az ember a maga lelkében oltárt, és ezen az oltáron nem hamvassza el mindennapos áldozatként a maga bűneit, úgy is rendben vannak a dolgok? "


"Én pedig azt mondom néktek, nem háborúra, hanem harcra van szükség! Az önmagatok bűnei, helytelen, rossz természete elleni küzdelemre. Megfelelő krisztusi harcmodorral leküzdeni mindazt, ami ellene van mind-annak, ami szent a világban, amit az ember - minden emberi lélek kivétel nélkül - beleadott bűneivel a világba. Csak az egyik előbb ébred annak a tudatára, hogy valami nincs jól az életében, változásra szorul, a másik jóval később. Sokan azt gondolják, hogy a változás minden esetben jó dolog, és ragaszkodni a régi dolgokhoz minden esetben maradi dolog.
Nem így van! Mindent alaposan meg kell nézni, vizsgálni. Felkapott mondás, hogy változásra, reformra van szükség. Közben reformnak nevezi azt is az ember, amikor valamit rosszabbra fordít, holott csak akkor van arra szükség, amikor valami nem jól megy, amikor valami nem vált be, ami az embernek nem boldogulására, megszentelődésére, hanem hátrányára van.
Megreformálni azt kell, amit az ember helytelenül cövekelt le emberi igazságával, emberies akaratával, mellőzve az istenit, mellőzve azt, ami az önmaga és a felebarátja megszentelését segíthetné elő.
A Földnek vannak szent helyei, amelyeknek szentnek is kellett volna maradniuk. Van úgy, hogy az ott lakók, és van úgy, hogy idegen hadak, hordák szentségtelenítik meg ezeket a szent, szakrális helyeket. Megmérgezik behatolásukkal és tetteikkel, ezáltal eldugaszolják a tiszta erőforrást, és akkor hiába várják, hogy az emberek sorsa jobbra forduljon. De ugyan mitől, kitől, és hogyan fordulhatna jobbra? "

Megjegyzem ahogyan a földet képesek vagyunk átalakítani, ez ugyanúgy hatással van a közvetlen környezetünkre is, azaz legelőszőr pont itt fejti ki a hatását.
Sokan nem értik, hogy miért olyan pechesek és szerencsétlenek, és nem képesek rájönni, hogy ezt saját maguk teremetik meg saját maguknak!

folyt.köv...

Pólusváltás és az emberi természet. 2 rész




És álljon itt az egész mediális közlés egyben, ahogyan a médiumon keresztül megkaptuk szellemi Tanítónktól:


SZÜKSÉGES NÉKTEK MEGSZENTELŐDNÖTÖK

Az alábbi manifesztáció a clevelandi magyar Spirituális Körben hangzott el.

Zita médium által 2010.nomber 7.

Az én Atyámnak, Istenemnek nevében szeretettel köszöntelek benneteket testvéreim.
Szent, szent, szent a Seregek Ura. Szent a mi Atyánk, Istenünk és az Ő Fia, a mi Urunk, Jézus Krisztus. A földi élet célja a megtérés, és ezáltal a megszentelődés. Aki életének napjaiban az ő megszentelődését elmulassza, annak nehéz és fájdalmas sors jut a későbbiekben, a halál utáni állapotban. Sok mindennek meg kellene szentelődnie a földi életben, de az emberek még arról is igyekeznek ezt a szent áhítatot levenni, amire valaha a megszentelődés kegyelme rásugárzott.
Így történt, hogy az utolsó idők emberének sajnos már semmi sem szent. Sem a Szentek szentje, sem az Istennek törvénye és akarata, sem az Isten embereknek adott kijelentései, sem az Ó- és Újtestamentumban foglaltatott teljes Szentírás, sem azok a szakrális helyek, ahonnan erőt me-ríthetne, nem a másokkal való küzdelemhez, hanem saját bűnös természetének leküzdéséhez. Valahogy a lényeg elveszett az emberek életében. Fontos lett, ami egyáltalán nem fontos, lényeges lett a lényegtelen, és a Szent dolgok ellen nagy árulás történt.
Valaha régen a választott nép szellemi vezetői részére is csak ritkán nyílott alkalom, amikor a Szentek szentjébe, okkal és céllal beléphettek. Előtte már hosszabb ideig készültek erre a nagy pillanatra és tisztában voltak ennek felelősségével csakúgy, mint ahogy a Frigyládába rejtett dolgok szentségével is. Tisztában voltak Isten első kijelentésével, majd a későbbiek folyamán a próféták által hirdetett isteni üzenetekkel járó kötelezettséggel és felelősséggel is, amit azért kaptak, hogy különbséget tudjanak tenni Isten akarata és a saját maguk akarata között, és ezáltal megszenteltessen életük.
Az emberi akarat nem szent, ezért többnyire az életet sem tartja szentnek. Pedig a teremtő Isten, a mi Urunk, Jézus Krisztus, az angyalok, a Messiások világa mellett az életet is szentnek kellene tartania még a földi világban, ezek között a lefokozott, bűnnel terhelt körülmények között is. De mivel az ember a maga életét meg nem szenteli, embertársai életét még kevésbé tartja szentnek. Nem törekszik arra, hogy szentté váljon, ne pedig holttá bűnei által. Mert ugyan élni látszik, de valójában lelkéből hiányoznak azok a kellékek, amelyek a megszentelődést létrehoznák számára. Ha ez megtörténne életében, akkor mindaz, ami lelkéből kiárad, mint gondolat, érzés, beszéd és cselekedet, az a környezetére megszentelődően hatna.
De nem ez történik. Minden, ami az emberből kiárad, újabb bajok, nehézségek, fájdalmak, szenvedések, hiányok kiindulópontja lesz. A fényt és a világosságot, amely a Szentekből és emlékükből áradhatna a világra, azt újra és újra a sok nemtelen, rossz, gonosz emberi megnyilvánulás megsötétíti, és a fény helyett újra és újra a sötétség növekedik mind a földi világban, mind az emberek lelkében. Pedig a fejlődéséhez mindkét világban világosságra és éltető melegre van szükség. A világosságot az Isten igazsága adja, az éltető meleget pedig Isten szeretete.
Mindazok, akik megmaradtak Isten törvényeiben, akik nem sodródtak a törvénytelenségek talajára, a bűnökbe, a hitetlenség állapotaiba, azok tudják, hogy ki a Szent, és miért kell az élet megszentelődésére törekednie minden emberléleknek, mondhatnám minden bukott teremtménynek. Mert ha ez a megszentelődés nem következik be, akkor az élet nagyon megszegényedik, megsötétedik, boldogtalanná válik, szűk keretek közé szorul, egyre fájdalmasabb, egyre terhesebb lesz, és az egyik ember egyre inkább terhére lesz a másiknak, és természetesen az egész földi életnek.
A növény- és állatvilágnak szelleme nincs, de van az élet-princípium-ból kiinduló élete, és minden, ami él, vágyja a szeretetet, a megszentelődést, vágyja, hogy a gonosz, a súlyos bűnökkel terhelt világok az ott élők által tisztává, boldogítóvá, örömteljessé alakuljanak át. Bár a növény- és állatvilágnak szelleme nincs csak lelke, de életük kizárólagos célja mindig nemesebb magot teremni, az életet minél több szépséggel, örömmel, harmóniával, fénnyel, illattal ellátni, telíteni és megújítani.
A növény- és állatvilágnak egyaránt az a célja, hogy minél közelebb kerüljön az élet forrásához, a mi Atyánk Istenünkhöz. Az ember pedig hihetetlenül hosszú idő alatt, ennyi veszteglés után az idegenben, még mindig nem ébredt öntudatra, még mindig nem érti, hogy a Földön rábízatott az ő egyszerű testvéreinek élete is, hogy neki kellene átalakítani, átformálni, megbecsülni, értékelni és megszentelni minden életet.
Az ember évezredek óta üt-vág maga körül, pusztítja az életet, ahol csak lehet, és ezáltal új és új fájdalomhullámokat hoz létre az erők világában. Már Mózes kőtábláira is felíratott, hogy ne ölj! Ennek ellenére az ember továbbra is öl, gyilkol, nem egy esetben ebben leli kedvét. Nem kíván kibékülni az ellenségével, amíg az úton van, hanem annak megsemmisítésére törekszik. Azt hiszi, ha eltünteti ellenségét a Föld színéről, akkor megszabadult tőle.
Fel sem ötlik benne, hogy ő maga tette embertársát ellenségévé. Fel sem ötlik benne, hogy az Úr mindnyájunkat békességre, és boldogságra hívott elő. Fel sem ötlik benne, hogy az ellenségből barátot kellene alakítania, hanem egyre több gonoszságot művel a maga önzésétől, bűneitől, hatalmi törekvésétől indíttatva. Úgy gondolja, hogy azok az emberek, akik a bűn, a gyilkolás, a háborúk ellen emelik szavukat, nem elég értelmesek. Úgy gondolja, a háborúra szükség van, amiből következően abban hisz, hogy a megsemmisítésre, a tönkretételre, a gyilkosságra, mások szenvedtetésére is szükség van.
Én pedig azt mondom néktek, nem háborúra, hanem harcra van szükség! Az önmagatok bűnei, helytelen, rossz természete elleni küzdelemre. Megfelelő krisztusi harcmodorral leküzdeni mindazt, ami ellene van mind-annak, ami szent a világban, amit az ember - minden emberi lélek kivétel nélkül - beleadott bűneivel a világba. Csak az egyik előbb ébred annak a tudatára, hogy valami nincs jól az életében, változásra szorul, a másik jóval később. Sokan azt gondolják, hogy a változás minden esetben jó dolog, és ragaszkodni a régi dolgokhoz minden esetben maradi dolog.
Nem így van! Mindent alaposan meg kell nézni, vizsgálni. Felkapott mondás, hogy változásra, reformra van szükség. Közben reformnak nevezi azt is az ember, amikor valamit rosszabbra fordít, holott csak akkor van arra szükség, amikor valami nem jól megy, amikor valami nem vált be, ami az embernek nem boldogulására, megszentelődésére, hanem hátrányára van.
Megreformálni azt kell, amit az ember helytelenül cövekelt le emberi igazságával, emberies akaratával, mellőzve az istenit, mellőzve azt, ami az önmaga és a felebarátja megszentelését segíthetné elő.
A Földnek vannak szent helyei, amelyeknek szentnek is kellett volna maradniuk. Van úgy, hogy az ott lakók, és van úgy, hogy idegen hadak, hordák szentségtelenítik meg ezeket a szent, szakrális helyeket. Megmérgezik behatolásukkal és tetteikkel, ezáltal eldugaszolják a tiszta erőforrást, és akkor hiába várják, hogy az emberek sorsa jobbra forduljon. De ugyan mitől, kitől, és hogyan fordulhatna jobbra?
Akik az emberiség életének jobbra fordításán dolgoztak, azokat többnyire mindig üldözték vagy megölték. A prófétákat is üldözték, mert a hatalmon lévők féltek a próféták beszédjétől, az igaz szótól. Féltek attól, ami nem a Föld származéka volt, féltek Krisztustól, Aki az égből szállott alá, Aki a menny küldöttje volt.
Azonban, akinek szeme volt a látásra és füle a hallásra, az megértette, hogy mindaz, ami történt, az égiektől származott. Ugyanis, ami a Föld származéka, az a bűnből ered, a bűnből táplálkozik, az a bűnt sokasítja, és ha az ember nem hagyja el bűneit, akkor összekovácsolódik, eggyé forr velük, amiért azok kedveznek neki, többnyire előnyöket biztosítanak a testi énje számára. Nem mennyei mannával táplálkozik, nem igényli a tiszta szellemi táplálékot, hanem helyette inkább a húsos fazekakból szeretne jóllakni, és lelki moslékkal akar táplálkozni.
Azoknak a helyeknek védeleméről, amelyeket Isten, mint tiszta és szent erőforrásokat adott az emberek részére, légyenek azok az óceánok mélyén, hegyvonulatokban vagy bárhol elrejtve, eleve gondoskodott. Valaha szent városok is voltak, mint például Jeruzsálem is. Voltak és vannak még ma is a Föld más pontjain is szent helyek mindaddig, amíg az ember önakaratilag ezeket a helyeket is be nem szennyezte, vagy szennyezi.
Mint mondottam, vannak dolgok, amiknek szentnek kellett volna maradniuk, de sajnos az utolsó időkre már nagyon kevés szent, tiszta forrást találhat az ember, ha pedig talál is, gyorsan tönkreteszi, megsemmisíti, mert az önző ember még a szent helyeket is feláldozza anyagias, testies céljai érdekében, ezzel tönkretéve, megszentségtelenítve azokat. Elhiszi, ha ezekre ráteszi kezét, akkor az az övé lesz, azzal biztosítja a Földön a jövőjét.
Nos, nem! A földi élet nem örök élet. A földi élet határait a tudomány ismeretei révén esetleg ki lehet tolni addig a határig, amíg a teremtő Isten azt megengedi, de egy perccel sem tovább.
A teremtő Isten megengedi, hogy az ember a maga akarata, erőszakossága révén cselekedje azt, amit jónak lát. Csakhogy amit jónak lát, az tulajdonképpen rossz. De cselekszi, cselekedheti, mert Isten hosszútűrő, Neki ezer esztendő annyi, mint az embernek egyetlen pillanat, türelmesen várja, hogy az ember megtérjen. Vár, hogy az ember, ha a más kárán nem, majd a maga kárán csak tanul.
Sajnos Isten hosszútűrése sem minden esetben hozza meg az eredményt, mert az ember nagyon lusta, rossz tanuló. Ráadásul mindig meg van győződve arról, hogy ő látja helyesen a dolgokat. Kérdés, hogy milyen szemszögből nézi az eléje táruló eseményeket, és az is kérdés, hogy a rá háruló kötelezettségeket és felelősséget felvállalja-e, vagy azt másokra akarja hárítani?
Az ember nagyon hajlamos arra is, hogy a felelősséget elhárítsa magától. A katarzistól, az önmagával való szembesüléstől fél, mert az nagy fájdalommal, végső soron pedig hibáinak, bűneinek beismerésével jár. Azért nem akar szembenézni önmagával, hogy ne kelljen akár önmaga, vagy pláne mások előtt megszégyenülnie. Pedig a törvény előtt mindenképpen meg kell szégyenülnie az embernek bűneiért, a bűneihez való makacs ragaszkodásért. A törvény ugyanis nem ismer kegyelmet.
A törvény a kezdetek kezdete, a világ teremtése óta fennáll, így a törvények tartják fent a világot, Isten általuk kormányozza a világmindenséget. Vannak a törvényen belül élők, a törvénytisztelők, és vannak a törvényt megszegők, a törvényen kívül esők. Nem abban az értelemben, ahogy az ember törvényesnek vagy törvénytelennek ítél meg valamit, hanem erkölcsi szempontból. Az erkölcsi törvényeket az ember vagy tiszteli és szentnek tartja, vagy éretlenségében újra és újra megszegi, lábbal tapossa.
Az erkölcsi törvények láthatatlanok, ezért mivel azokat testi szemeivel nem látja az ember, sok esetben kijelenti, hogy nem is léteznek. Pedig a természeti törvényeket sem látja, de működésükben mégis tapasztalnia kell. Akár saját fizikai testét veszi górcső alá, akár a természeti világot, az évszakok változását, tavasszal a mag kikeltét, a fák rügyezését, tehát bármit vesz maga elé, látnia kell, hogy a törvény van és működik.
Mert mi tartja össze a szőlőszemet, hogy a belső nyomás azonos maradjon a külsővel és ne pukkadjon szét? Mi tartja pályájukon a naprendszereket, és a bolygókat? Mi serkenti és hogyan az ember fizikai növekedését? Mi az, amivel ha koncentrál, hihetetlenül nagy mennyiségű információt képes tárolni? Mi az, ami az értelmes beszédre képessé teszi? Mi adja az intelligenciáját? Mi adja a koncentráló vagy megfigyelő készségét?
Millió és millió kérdés ma is megválaszolhatatlan még a tudomány részéről még akkor is, ha csak ezt a földi világot, vagy csak ezt az egyetlen naprendszert nézzük, amiben ti éltek. Hol van még akkor az Ég a Földtől? Az égiek élete, ereje, tudása, ismerete a földi emberétől? Hiszen Krisztusnak egymagában több volt az ereje, mint a földi lakók össz ereje. Hiszen mindent átlátott, mindenbe belelátott, mindent képes volt helyére tenni, helyreigazítani, tisztává tenni és meggyógyítani. Tudomása volt és tudomása van mindenről a kezdetek kezdetétől az idők végezetéig.
Ezzel szemben az ember tudása, ismerete, elgondolásai, képességei nagyon is végesek. Ahogy az idő elszáguld felette és teste hanyatlásnak indul, hihetetlenül sokat veszít tudásából, ismereteiből, erejéből. Ennek el-lenére a legtöbb ember még ebben az öregedő állapotában sem tér észhez, még akkor sem érzékeli, hogy mi is a szent, miért is van szüksége a szentekre, a szent forrásokra, a szent erőkre, a szentek tisztaságára, a szentek vagy az igaz hősök példamutató életére. Ugyanis nem a kreált „hősök” példájára van szüksége az emberiségnek, és nem azoknak példájára, akik valami folytán meggazdagodtak, nem is a nagy hadvezérekére, akik emberek százezreit, millióit gyilkolják le.
Rendet kellene hát tenni az emberi lelkekben és az emberi fejekben, mert nagy ott a káosz. Olyan egyéneket helyez piedesztálra, olyan dolgoknak tulajdonít nagy értéket és tisztel szent célként, szent elvként, szent erőként, amit és akit az nem illet meg. Mert először is a mi Atyánk, Istenünk szent. Aztán szent a Föld, a haza, az élet, amiből az ember a Földön vétetett. Aztán szent a maga és a felebarátjának, sőt még az ellenségének az élete is, és szentek mindazok az igazságok, amiért emberek életüket áldozták. De az sem mindegy, hogy miért áldozza fel valaki az életét. Arról beszélek, amikor Istenért, hazáért, embertársaiért hozza ezt az áldozatot.
A testi ember még a legkevesebb áldozathozatalra sem képes. Nem képes a maga akaratáról, a maga előnyéről, kedvteléséről, a maga kényelméről, és sorolhatnám, mi mindenről nem képes lemondani. Hol van ez a magasabb, a szent célok érdekében hozott véráldozattól, hol van ez az életáldozattól? A szent elvek, a szent elgondolások mindig azt tűzik ki célul, hogy senkit le nem hagyni, a legmélyebben lévőt, az út porában maradtat is felsegíteni.
Ugyan mit gondoltok, hosszú évtizedek óta, több mint kilencven esztendő óta mi miért jövünk közétek? Akkor is ha húszan, akkor is, ha tízen vagytok, miért jövünk közétek? Mert senkit nem hagyhatunk lent a föld porában, mert az egyetemes isteni fejlődés mindnyájunk számára azt írja elő, hogy fel, fel, fel a magasba! Azt írja elő, hogy mindazt, amit a bukás következtében a bűn hozott létre, attól segítsük megszabadítani azokat, akik hajlandók erre, akik az önmaguk akaratával is hozzájárulnak ehhez. Mert sem a mi szerető Atyánk, Istenünk, sem mi, az Úr jelentéktelen kis munkásai, erőszakot nem alkalmazunk.
Az igazság a nagyon régiek, a választott nép idején is, aztán a mi Urunkon, a Jézus Krisztuson, majd a Szentlélek munkásain keresztül is az ember elé tétetett, de az isteni gondviselés meghagyja az embert a választási lehetőségeiben. Szabad akaratánál fogva választhatja a jót vagy a rosszat, választhatja a haladást szolgálót, vagy az őt visszahúzót. Választhatja a harcot, a küzdelmet az isteni jó, az igazság megvalósításáért, és választhatja a háborút az anyagi javak, a hatalom megszerzése érdekébe is. Rajta múlik mit, és hogyan
Mi nem befolyásolni, hanem megvilágosulttá akarjuk tenni az embert, hogy lásson. A megvilágosodása révén kell mindenkinek eljutnia egyszer oda, hogy tisztán álljon előtte mindaz, amit cselekedett, amit tett, amibe erőit, elgondolásait, képességeit, anyagi javait belefektette. Ha igazán megbánja bűneit, Krisztus érdemeinél fogva bűnbocsánatban részesülhet. Ha viszont keményen és makacsul ragaszkodik bűneihez, annyiféle szenvedés teljes következményen kell keresztülmennie, hogy a végén mégiscsak be kell látnia, el kell jutnia arra a pontra, arra a felismerésre, hogy elég volt a moslékból, elég volt a bűnből, és annak következményéből.
El kell jutni arra a felismerésre, amire a tékozló fiú eljutott. Amíg az atyjától kikért örökség el nem fogyott, addig az abból adódó előnyös körülmények között jól érezte magát. Addig úgy gondolta, ő gátlás nélkül mindent megtehet, mint ahogy a mai emberiség többségének sincsenek gátlásai, hogy a bűnt, a rosszat, az élet ellen törőt újra és újra elkövesse.
De egyszer a nagyon sok is elfogy, mert nincs az a sok, ami el ne fogyna. A ti életetekben sem, akármilyen hosszan éltek. Nincs az a hosszú földi élet, aminek egyszer vége ne szakadna. Nincs az a nagy tudás, amire az embernek egyszer rá ne kellene jönnie, hogy az mennyire kevés. Nincs az az erőmennyiség, ami egyszer el ne kezdene fogyatkozni, míg végül még az egykor erős ember is alig tudja a lábát megemelni. Tehát mindennek vége szakad egyszer, és ekkor jő a nagy baj.
Amikor a földi élet mulatságai, az idő haszontalan múlatása elmúlik, kérdem én, mi lesz veled ember? Ki fog téged a porból felsegíteni? Ki fog téged az élők és holtak birodalmát elválasztó folyón átszállítani? Ki fog téged felvilágosítani, felkarolni, hogy ne maradj a sötétségben, a nyomorúságban, a szenvedésben, a félelemben, a bizonytalanságban, és igen: a felelősségre vonásban?
Tehát minden tékozló fiúnak egyszer csak rá kell döbbennie, hogy nincs tovább, mivel immáron a disznók eleségével sem lakhat jól, és akkor majd eszébe jut mindegyiknek az ő szerető édesatyja. Akkor mégiscsak elvágyik majd abból a világból, ahol utolérték a következmények.
Ugyanez vonatkozik a szellemvilági állapotokra is: egy eltékozolt földi élet után nem abban az állapotban találja magát a lélek, amelyet szeretne magának, és akkor rá kell döbbennie, hogy vagy elfogadja a mi Atyánkat, Istenünket, és követi az Ő akaratát, vagy továbbra is hátat fordítva, rosszabb lesz helyzete, mint annak előtte volt.
Ezért nem kell haragudnotok, nem kell gyűlölködnötök, bosszúállásra gondolnotok azokkal szemben, akik ezt a sok-sok gonoszságot megengedik maguknak, belehozzák a világba, és tönkretesznek vele emberi életeket, mert én mondom, jaj azoknak! Mert akiknek jelen napjaitokban, vagy a múltban, tíz, húsz, ötven, hetven évre így tönkretették életüket, bizony nehéz volt azt elviselniük.
Mi ismerjük azokat, akik a nagy nyomorúságokból jöttek, és még jönni fognak egészen az idők végezetéig, az átalakulásig, azonban az az ötven, hetven vagy száz év mégsem egy örökkévalóság. Testvéreim, annál az ítéletnél, hogy valakit egy örökkévalóságra bűneibe zárják, szörnyűbb dolog nem létezik a teremtmény számára.
Mondhatja a teremtmény, hogy hogyan engedheti meg ezt a szeretet Istene? Mi viszont kérdezhetjük, hogy lehet az, hogy a bukott teremtmény minden ismerete, tudása, Istennek új és új kegyelme, hosszútörése ellenére sem jutott el a megtérésig? Hogy lehet, hogy évszázadokig, évezredekig megmaradt a bűneiben? Hogy lehet, hogy az égiek minden munkája, és Krisztus Urunk hatalmas áldozata ellenére is makacsul ragaszkodik bűnös tulajdonságaihoz, amelyekkel tönkreteszi a maga és mások életét is?
Okkal és céllal kapta a választott nép Mózest. Okkal és céllal kapta az emberiség és minden bukott teremtmény Krisztust, és bár már csak rövid ideig, de okkal és céllal hangzik még ma is a szó a Szentlélektől. Ezért kérdem, hol vannak azok az emberek, akiknek erre az igazságismeretre lenne szükségük? Hol vannak, mivel töltik idejüket, mit hallgatnak, mire figyelnek oda, mi a fontos a számukra, minek tulajdonítanak olyan nagy jelentőséget most, amikor az idő kedvezhetne a számukra, és amikor az idő már oly rövid? Hiszen már ki sem merítheti a jelenlegi generáció a tudáshalmazát, hiszen az idő rövidsége miatt már nem érhet el karrierjének csúcsára sem.
Az egész Föld a lejtőn rohan lefelé, már minden elmozdult, nyög a Föld, és minden az összeomlás állapotában van. Ezt a veszedelmet pedig már semmi fel nem tartóztathatja! Mit akar elérni azzal, amit cselekszik? Miért ágyazza be magát a hitetlenségbe? Miért fontosak számára a jelentéktelen dolgok? Miért nem fordul Krisztushoz? Hisz Krisztus az Úr, Krisztus az igazság, Krisztus az élet mindenki számára.
Az öt világvallás akármelyikéhez tartozik is az ember, Krisztus a mi mentsvárunk, a mi menedékünk. Ő kapott minden hatalmat égen és földön, a mi Atyánktól, Istenünktől. Az Ő hatalmától nem kell, hogy féljen és megriadjon az ember, mint ahogy fél a világ fiainak hatalmától. Ugyanis, ha ez a hatalmasság legyőzi őt, nincsenek lehetőségei.
Nem látjátok, hogy manapság nép nép ellen, nemzet nemzet ellen támad? Nem látjátok a felbomló családokat? Kimutatásaitok szerint a házasságok 60%-a válással végződik. Nem látjátok az összeférhetetlenséget ember és ember között? Nem látjátok, annak ellenére, hogy azt mondják, nem lenne szabad kirekesztően, megkülönböztetően viselkedni emberekkel szemben.
Más sem történik, mint az egyik ember elhatárolódik a másiktól! Nem fog össze a szeretetben, a békességben, nem fog össze azért, hogy szebbé, jobbá váljék a világ. Mert, hogy szebbé, jobbá válhasson, tökéletesebbé kellene válnia az embernek, de egyre tökéletlenebb. Egyre nehezebben érti meg, hogy mit nem szabadna tennie, és mi az, amit feltétlenül meg kellene cselekednie.
A Föld mágneses pólusai meggyengültek. Mit gondoltok mitől? Az erők mindig attól gyengülnek meg, ha a jó megkevesbedik a Földön, ha ezek a jó célra kapott erők rossz kezekbe kerülnek, és azokat a rossz megvalósítására használják.
Viszont az, hogy a föld mágneses ereje az északi és déli pólusnál meggyengült, mit gondoltok emberek, nem vezet ez majd a Föld eresztékeinek meggyengüléséhez, széteséséhez, földcsuszamlásokhoz, tűzhányók kitöréséhez, földrengésekhez, cunamikhoz? Altatjátok önmagatokat? Elhiszitek azt, hogy a Földön minden rendben van? És ezt mindenki részére mondom: elhiszitek, hogy a magatok lelkében minden rendben van? Elhiszitek, hogyha nem épít az ember a maga lelkében oltárt, és ezen az oltáron nem hamvassza el mindennapos áldozatként a maga bűneit, úgy is rendben vannak a dolgok?
Elhiszi az ember, ha az örökmécses nem ég lelkében Isten imádatára, ha az nem terjeszt világosságot szíve bensőjében, hanem bűneivel a sötétséget növeli önmagában és a világban, hogy akkor minden rendben van? Hogyha káromolva, gyalázkodva, és csak negatív értelemben beszél Istenről, Krisztusról, Máriáról, vagy a Szentekről, akkor minden rendben van?
Elhiszi az ember, hogy az egyházi vezetők hallgatása most, amikor igenis sok minden ellen szavukat kellene emelni, az rendben van? Vagy akik az egyházon belül a szavukat merik emelni, azokat esetleg elhallgattatják, kiközösítik, eltávolítják, mert azt nem akarják hallani? De hát minket sem akarnak hallani! Azonban, mivel ezt ők választották a lehetőségek közül, ennek kárát is ők fogják látni.
A világosság Krisztussal a világba jött. Ő a világ világossága. A Szentlélek minden igazságra fényt deríthetne, de a Szentlélek munkáját valahogy egész másképp képzelik el. Hisz azzal sincsenek tisztában, hogy ki és mi is a Szentlélek, és hogy annak hogyan, miként és kik által megy, vagy mehet végbe a munkája.
Itt az ideje annak, hogy a homályos foltok, amelyek az emberi meg nem értés, félreértés, vagy félremagyarázás által jöttek létre mind az Ó-, mind az Újtestamentumban, azok végre megvilágosodjanak az ember előtt. Miért? Azért, mert most van itt az idő, az alkalom és a lehetőség. A lehetőséget pedig észre kell venni minden tekintetben, és azzal élni kell tudni.
Aki anyagias ember lévén figyelmét arra összpontosítja, hogy észrevegye az ő gyarapodását szolgáló lehetőségeket, és azokat fel is használja, akkor az anyagilag gyarapodik. De ha ez így működik anyagi értelemben, mennyivel inkább így kellene működnie szellemi vonatkozásban is, hogy az ember észrevegye ezeket a kegyelemből kapott lehetőségeket, hogy megnyílt az ég, és hogy a szellemi világ hírt ad magáról, szeretettől indíttatva elhozza az emberiség számára az isteni igazságot. Békességre hív benneteket, a szeretetben való összetartozásra, jó szándékra, és jóakaratra.
De amíg ez meg nem történik, már pedig nem ez történik, addig magyarázhatnak egy akolról, egy pásztorról, hogy ennek, vagy annak a vallásnak van igaza, ez is, az is majdnem azt mondja, mint a Szentlélek küldöttjei.
Én azt mondom nektek, nem azt mondja! Mert még a hajszálnyi eltérések is egész más irányba vihetnek el dolgokat. Könnyen tévútra kerül az ember, akár a fel nem ismerés, akár a meg nem ismerés, akár a szándékosság révén.
Tehát nagyon oda kell figyelni, hogy mi az, ami elfogadható, mi az, ami megtartó és előbbre vivő, mi az, ami a megszentelődéshez vezet, és mi az, ami eljuttathatja az emberi lelket a békesség világaiba. Azokba a világokba, amelyről Krisztus azt mondta, hogy: „Én most elmegyek, hogy helyet készítsek nektek”, és azt is világosan mondta: „Az én országom nem e világból való.”
Az ember hihetetlenül ragaszkodik az e világhoz, az általa kiformált világhoz, a földi világhoz, mert nem tud hinni igazán a fizikai test halála után elkövetkezendő örök életben. Pedig van, létezik, hisz feltámadásával Krisztus mindenki előtt bizonyította ezt. Mi is bizonyítjuk minden eljövetelünkkel, hogy a láthatatlan világ létezik, és ez a láthatatlan világ kell majd, hogy helyet adjon minden Földről távozó léleknek; olyan helyet, amit földi életével a maga számára készített.
Mi azért jövünk, hogy a hely, amit magatoknak készítetek, az a békesség és a boldogság világa legyen számotokra. Azt szeretnénk, ha nem- csak kevesek értenék a szót, hanem hogy az egész emberiség eszmélni kezdene. De sajnos nem ez történik, mert lehetőség ugyan van, de nincs bennük készség a jóra. Ez okozza az emberiség vesztét, azaz azokat a szomorú és nehéz körülményeket, amelyek előtt áll az emberiség.
Szentelődjetek hát meg a Seregek Urának szent dolgai által, mert szent, szent, szent a seregek Ura, Istene. Azoké a seregeké, akik Krisztus útját választották, és akik ezáltal bemehettek, és bemehetnek az én Atyámnak közösségébe.
Isten legyen mindnyájatokkal.
Isten veletek!

Amerikai szellemkutatók mediális közlései:

http://data.hu/get/3014202/Amerikai_szellemkutatok.zip

http://data.hu/get/5986578/Amerikai_Szellemkutatok_2011-12_medialis_kozlesek_.zip


Karsay István

Budapest, 2014-03-29

Rózsa és a karácsonyi ajándék.

Rózsa nem hitt a szellemi vezetésben, és kissé cinikusan, és bánatosan
mondta, ha valóban jóban vagyok Jézussal, akkor kérjem meg, hogy adja vissza
Tamást, a szerelmét.

Karácsonyra kérte Jézustól.

Karácsony előtt 4 nappal.

Évek óta nem tudott találkozni vele, a sors és az élethelyzet úgy hozta
össze, hogy nem tudtak egymásra találni.

Közben velem is összeveszett az évek alatt, mert segíteni akartam neki
"pasifogásban" a tanácsaimmal, kioktatott, és rajtam vezette le a dühét mint
szellemi tanítón, és "nincs Isten" felkiáltással elküldött több alkalommal
melegebb éghajlatra..

És annyira el volt keseredve, hogy volt egy levélváltásunk karácsony előtt,
előtte évek óra semmi a "haragszom rád miatt", ahol elmondta, hogy mennyire
szeretné Tamást visszakapni!

és akkor életében először rám hallgatott, és mindent úgy tett ahogyan
mondtam neki, irt Tamásnak és úgy ahogyan én javasoltam, és úgy cselekedett
ahogyan írtam neki..

Karácsony után boldogan írt nekem, hogy együtt töltötték a Szentestét, este
még misére is elmentek, és másnap is együtt voltak!

Én csak annyit mondtam csendesen:

- látod, ezt kérted karácsonyra Jézustól. Megkaptad!

És megkapta karácsonyra, hogy a hite erősödjön. igaz, én voltam a közvetítő
ebben az esetben. De olyan jó néha közvetítőnek lenni!

Írta: Karsay István
2008 karácsony

Kedves István.

Olyan problémám van (múlt héten nem volt és tegnap kivételével egész héten sem), hogy megint érzem ezt a nagyon hideget, hogy fújják rám, az arcomba, szemembe, fejem környékére és nem akar elmúlni. Nem hagyják abba és idegesít most már, szeretnék aludni nyugodtan, hogy ne legyen ez a nagyon hideg itt velem. Szó szerint fázok nyaktól felfele és nem tudok mit csinálni, mert itt van megint, csak nem tudom miért, mi az ok, minek hatására van már megint ez a nagyon jég hideg fuvallat. Annyi történt még, hogy valami hang formájában, de nem az én hangomon hirtelen a semmiből annyit mondott hangosan, hogy 5 és utána rá 2-3 percre meg hallottam a kopogás hangját, de ezeket a fejemben, mintha valami a fejemből beszélt volna hangosan, amit a fizikai fülemmel is hallottam... Nem tudom egyelőre másképpen elmagyarázni, de néha már azt gondolom, hogy kezd elmenni a józan eszem..., de tudom, hogy nem hallucinálok... Már lassan megint 1 órája érzem ezt a hideget és hiába kértem Jézus Krisztus nevében, hogy fejezzék be, maradjon abba a hideg, ugyanígy itt van...

Én nem tudom ezek micsodák, vagy miért érzem őket már megint, egyáltalán minek érzékelem őket és miért nem hagynak békén, de most már eljutottam odáig, hogy eddig nem zavartak, de most már idegesítenek, és nem akarnak békén hagyni...

Mit tudok csinálni, hogy békén hagyjanak, de ne legyenek mérgesek rám?

Köszi a segítséget,

M.




Szia!

Ezt ismerem, semmi gond, ez szellemi jelenlét, amit kezelni kell.

Most az, hogy miért vannak ott azt nem tudom, lehet, hogy a félelmeddel hívod be, de lehet, hogy tanulási - megtapasztalási folyamat, ezeken én is átestem.

De akkor kezeljük a problémát!

Ha tanulási folyamat része, akkor egyszerűen hangosan szóljál rájuk, hogy aludni szeretnék, és hagyjatok békén! Erőteljesen, parancsoló hangon!
Nagyon fontos, hogy ne legyen benned félelem, még a gondolatodban se, mert mindent érzékelnek.
nekem is volt hasonló több alkalommal, egy ideig nem foglalkoztam velük, majd kénytelen voltam rájuk szólni, és hatásos volt.

Ha nem akarnak elmenni, akkor Jézus nevében küld el őket, először "lájtosan", ha hatástalan, akkor erősen szóljál rájuk!

Egy fehér fényt képzelj el magad körül, azaz teremtsed meg a gondolatodban!

és egy technika, amivel hatásosan lehet tisztítani a lakásod:

Gyertyás védekezési módszer


Meggyújtunk egy gyertyát, és letesszük magunk elé.
Kényelmesen elhelyezkedünk, majd elkezdjük nézni a lángot. Nagyon fontos dolog, hogy amit elképzelünk, az a gondolati úton megvalósul az asztrálvilágban, így nagyon komolyan kell mozgatni a fantáziánkat, és erősen kell koncentrálni.
Amikor ég a gyertya, akkor a gyertya lángját képzeletben a szívünkbe kell hívni, el kell képzelni, hogy a láng odamegy. Utána a lángot felvisszük a harmadik szemhez, ami a homlok közepén az orrnyereg felett van a két szemünk között. Utána a lángot végigterjesszük a testünkön, hagyjuk, hogy lángoljon, szinte füstölögjön a bőrünk is.
A gyakorlatot lehet nyitott szemmel, és lehet csukott szemmel is végezni.
Ha kellő képen „füstölgünk”, akkor az egész szobát ki lehet égetni, csapjanak fel a lángok mindenhol, füstöljön a szoba. Ha az egész lakást ki akarjuk tisztítani, akkor képzeletben az egész lakást égessük ki, a lángok csapjanak ki az ablakon. Ha van olyan személy, akit meg akarunk tisztítani, akkor őt is égessük kis, füstöljön a bőre is, amikor átjárja a láng.
Amikor kiégettük az egész lakást és a családtagokat, akkor szép lassan hívjuk vissza a lángot a fejünkbe (harmadik szem), majd küldjük vissza a lángot a szívünkbe, majd a gyertyába.

A gyertyás tisztítás után védelmet kell kialakítani. Elképzelünk magunk köré egy fénytojást, és azzal vonjuk be magunkat. Ezt a fénytojást minden reggel érdemes alkalmazni, sőt akár napközben is. Ha megfelelően gyakorolunk, akkor egy pillanat alatt képesek leszünk ezt kialakítani.

Töltsd le a következő anyagot, és hangosan hallgasd meg a számítógépeden, hogy ők is hallják, persze nem kell az éjszaka kellős közepén!
Előtte imádkozzál magadban vagy hangosan, gyújtsál gyertyát persze, és hagy menjen!

Dr. Edit Fiore Halottaink elküldése, megszállottság segítése mp3 anyag
Az anyag második része foglalkozik a konkrét megszabadítási technikával!
http://data.hu/get/2413889/Edit_Fiore.zip


Szeretettel:

István

Szellemi közlések elmondták már a múlt évszázad elején, hogy az “utolsó időben” olyan támadások lesznek, ami “megrengeti a világot”, mit például a Jézusról szóló cikkek, “tudományos” találgatások, bizonyítékok.Előkerül majd sok helyen Jézus (utánzat), sőt csodálatos erővel fog bírni, olyannyira, hogy még a képzett és tapasztalt szellemtanosokat is meg fogja téveszteni a sok bizonyíték, és íme erre az egyik:

http://legendavadasz.hu/hirek/megdobbento-hogy-egy-1500-eves-biblia-szerint-jezust-nem-feszitettetek-keresztre-vatikan-komolyan-agodik

Van még sok minden amit találtak, erre egy másik oldal:
http://www.fenyorveny.hu/2015/08/es-jezus-monda-nekik-felesegem-egy-kopt.html

és egy összefoglaló:
http://www.aranylaci.hu/jezus/jezus-elete.htm

Nézzük az alapvető dolgokat, tényeket.
Sok írás Jézus halála után keletkezet, és valóban némelyiknek kétséges az igazságtartalma, de sok egyezés van benne.
Jézus keresztre feszítését is például elismerik az Esszénusok, de szerintük nem halt meg, kiemelték a sírból, és életet lehettek belé, és folytatta a tanítását.
Házasságról vannak tanítások, hogy elképzelhető, hogy volt felesége, mert rabbi volt, és azoknak kötelező volt a házasság, és van tanítás ami ezt leírja, de hozzáteszi, hogy ez csal papírforma házasság volt valóságos házasélet nélkül. Megjegyzem sokat nem volt volna le Jézus munkáságából ha valóban lett volna felesége és akár gyermekei, de ismerve, hogy honnan jött és hová tartott spirituálisan értelmetlen lett volna, hogy pár gyerekbe letegye a “csíráit”, amikor minden szellemi lénybe letette, és a mai napig benne van, és csak arra vár, hogy a felszínre törjön, ha elérjük a megfelelő spirituális fokozatot!

Erről beszélek is az egyik tanításomban részletesen, de Jézusról a 8.percben.
https://www.youtube.com/watch?v=z-kvKlovPzs

Mindenki saját érettsége, hogy mennyit tud, és akar elfogadni, befogadni. A Szellemi Tanító, amikor kérdezték Jézus 20-30 közötti életéről azt mondta: “ezt nektek nem kell tudni”, és fogadjuk el ezt így. Elég az a tudás, amit átadott nekünk. Jézus személyéről nagyon sok friss szellemi tanítást kaptunk, akit mélyen érdekel érdemes utánanézni, utána olvasni!

Egy kis segítség:

Jézus. Titkos Tanítások alapján.
Karsay István 2010.03.20. előadása
http://data.hu/get/5414612/Karsay_I_Titkos_tanitasok_eloadas_anyag_.doc

Titkos Tanítások előadás sorozat:
http://data.hu/get/2432319/Karsay_I_Titkos_T_1__.mp3
http://data.hu/get/2432324/Karsay_I_Titkos_T_2__.mp3
http://data.hu/get/2599640/Karsay_I_Titkos_T_3_.mp3
http://data.hu/get/2599644/Karsay_I_Titkos_T_4._.mp3

Titkos tanítások a Névtelen Szellem bölcsészete alapján írásos anyag:
http://data.hu/get/4858536/Titkos_Tanitasok-A_Nevtelen_szellem_KinyilatkoztatasaiEszter_Medium_Utjan.zip

írta: Karsay István, 2015 karácsony

Szellemi nemi erőszak?


Kicsit vissza kell menni a múltba kb. 15 évet. Ekkor láttam egy filmet videón, aminek Hollywoodi rémtörténetek volt a címe.
A film fő mondanivalója az volt, hogy bemutatta azokat a szellemekkel foglalkozó filmeket, amik valamilyen formában kötődtek a valósághoz. Ilyen volt az Ördögűző film is, és volt egy másik ami nagyon megrázó volt a számomra.

A film címére nem emlékszem, de a történet a következő volt:
Egy hölgyet egy láthatatlan szellemi lény a fürdőszobájában megerőszakolt, és ezt több alkalommal is megtette, a nő menekült előle, de mindenhol utolérte. Senki sem hitt neki, de az egyik orvos valóságos erőszakolási nyomokat talált rajta, de akkor kezdtek el igaziból hinni neki, amikor a barátnője tanúja volt annak, hogy a láthatatlan erő üldözi a szobájában.
A filmből természetesen nem hiányozhattak a megfelelő lélektani horror elemek se!

Ami érdekes volt a számomra, hogy a film végén elmondták, hogy a történet valóságos történetre épült, és a szellemi lény 15 évig zavarta – kínozta a hölgyet, hiába költözött el Amerika másik részére, majd 15 év múlva egyre ritkábbak lettek a „látogatások”, majd abbamaradtak!

Azért nagyon szerencsés dolog, hogy ezek nem általánosíthatók, és nagyon ritkán fordulnak elő, és sok esetben az alanynak is valamilyen módon közreműködnie kell benne, vagy az érzéseivel – félelmeivel behívja az életébe, és ha van lehetősége, akkor az meg is valósul.

De nézzük most Eta történetét.

Eta egy horvát kis faluban él a férjével és gyerekeivel boldog házasságban.
Egyetlen kapcsolódása a külvilághoz az internet, ahol tudja a barátaival tartatni a kapcsolatot.
Különböző fórumokon jelen van, és beszélget. Így találkoztam én is vele, egy ilyen fórumon ismerkedtünk össze. Elmesélte nekem a nemrég történt tragikus dolgokat.

Tartottak egy iskolatalálkozót, ahova a régi diákokat meghívták, és úgy döntött, hogy ő is elmegy erre a találkozóra. A találkozón az egyik szervező férfinak nagyon megtetszett, és a férfi elkezdett udvarolni neki, még az se zavarta, hogy ott van a férje és a gyerekei, szinte erőszakosan kellett elküldenie, kellemetlen volt az egész helyzet a számára.
Amikor hazamentek a találkozóról elkezdtek furcsa dolgok történni vele!

Éjjel olyan történt, ami még soha az életében, a gondolatában az „került elő”, hogy végezzen önkielégítést. Eddig ilyet még soha nem tett, és nem is értette, hogy miért lenne erre szüksége,
Megpróbált ellenállni, de akarva – akaratlan elkezdte simogatni a testét.
Ezek a gondolati úton jött „parancsok” kezdtek számára egyre rémessé válni, mert nem volt rá szüksége. Eléggé idős már ehhez, és nem a szex körül jár már ilyenkor az ember „esze”, gondolata.
Egyik este arra ébredt (külön hálószobában alszik a férjétől, mindenkinek saját szobája van), hogy egy ismeretlen erő elkezdi simogatni a testét, szinte játszik a teste minden porcikájával. Pedig egyedül volt a szobájában. Félálomban először arra gondolt, hogy a férje „látogatta meg”!
Ez a szexuális játék a végén olyan mélyre sikeredett, hogy a végén a láthatatlan erővel nemi közösülés is történt, mindent átérzett, ami ilyenkor történik egy szexuális aktusban, sőt orgazmust is okozott számára. Szinte lebénult közben, teljesen tehetetlen volt, és végigélte a saját megerőszakolását.

Azóta minden praktikát megpróbál alkalmazni a láthatatlan lény távol tartásához, és ezért is keresett meg engem. Természetesen én elmondtam neki minden olyan lehetőséget, ami ebben az esetben alkalmazható.

De mi is történhetett itt valójában?

Amikor elment a találkozóra és udvarolni kezdett neki az egyik szervező, aki nagy eséllyel megszállott lehetett, mert normális – egészséges - ember egy találkozón nem kezd el látványosan udvarolni egy akkor látott idegen nőnek. Nagy eséllyel a benne lévő, hozzá csatlakozott szellemi lény kezdett el udvarolni, a testet (gazdatest) használta fel alantas és önös céljainak eléréséhez.

Sajnos sok esetben használják fel a gyenge embereket erre, ilyenek az alkoholisták is, ahol gondolati úton ráveszik őket a megrekedt szellemi lények a folyamatos ivásra, majd átveszik a teste felett az irányítást, és ez által részesülnek az alkohol mámorának rezgéseiből.
Az alkoholisták nagy százaléka megszállott sajnos.

Visszatérve Eta gondjára, az történt, hogy a szervezőt megszálló szellemi lénynek megtetszett a hölgy, és ezért kezdett el már akkor udvarolni, láthatatlan volt, így nem érdekelte a férj közelsége, mert az hatástalan ránézve. Amikor a hölgy hazament követte őt, és otthon folytatja vele kisded játékait.

Fontos dolog, hogy a gondolatainkkal tudjuk irányítani a sorsunkat, és komoly erősséggel el tudjuk küldeni a minket zavaró szellemi lényt. Itt nemcsak a történések a zavaróak, hanem az is, hogy az életenergiáját a megrekedt lény a megszállottról szedi le, ezzel gyengeséget, betegséget okozva vele….

A lény majd karmikusan visszakapja azt, amit mással elkövet, persze az is nagy kérdés, hogy nem - e most történik a visszatörlesztés? 

írta: Karsay István

Ma hallgattam egy nagyon jó mediális közlést, amit a sötét erőről mondott nagyon találó és sok ember erre magától nem jön rá! Még a szellemtan csoportom is támadták nemrég, idén már többedszer, sötét erős mágia fenyegetés, stb.
A médium a közlésben beszélt a Szentlélek elleni bűnről, erről még annak idején én is készítettem két előadást.


https://www.youtube.com/watch?v=XKc6yP4nwEs

https://www.youtube.com/watch?v=n010ZoIXcMc


Kezdjük az utóbbival.
A Szentlélek - Szentszellem, az elbukott elsőd teremtett szellemek milliárdjai, akik 150 milliárd évvel ezelőtt eltávolodtak szabad akaratból Istentől, majd lebuktak a mélységbe. (Most lerövidítem, akit érdekel a videó tanításimból mindent megtudhat) Szembeszálltak a sötét erővel (ellenerő a hivatalosos neve a szellemtanban), és minden ármánykodásuk ellenére saját erőből kiszabadultak a most már Szentszellemnek hívott és áldott, segítőkész szellemek,, és felemelkedtek újra az Isteni szintre.
Ezalatt az idő alatt nagy tudásra és tapasztalatra tettek szert, minden fortélyt, taktikát megismertek.
Ezt a hatalmas tudást és segítséget küldte nekünk Jézus rajtuk keresztül, és aki szabad akaratból kéri - mert ez fontos - megkapja a segítségüket..
Mert a szabad akarat fontos tényező!
Az Szentlélek a Szentszellemek összessége, hatalmas teremtő és tudású energiával!!!


Most nézzük az első részt, a sötét erő működését.
Vagy a mélybe taszít, hogy elveszítsük az életkedvünket is, öngyilkosságba kerget ha szükséges, és kételkedjünk akár Isten létezésében és erejében, vagy az anyagi világ csábításával szerzi meg a lelkünket, hírnév, pénz, hatalom, becsvágy és hosszú a sor.
Egyszer élünk, élvezzük az életet! Carpe diam!

Isten létezését tagadja ez az erő, de saját magát megmutatja az anyagi világ csillogásával és annak birtoklásával.

Ismeri a gyengéinket, ki milyen spirituális szintet ér el, olyan erősségű a támadás.
Tudja a sebezhető pontjainkat és ott támad a legerősebben, személyre szabottan.

Az igazi spirituális embert már nem vonja a csillogás, a hatalom, a pénz.
Most ráadásul könnyű helyzetben van, mert egyre nehezebb a megélhetés a földön, klíma, gazdasági, politikai, így könybben hatással tud lenni RÁNK!
Minden hónapban fizetni kell a rezsiköltséget, jönnek a számlák...
Ezen kell túllátnunk, átlátnunk, felismernünk, és ami fontos: MEGTÉRNI.

Akik olvassák ezt az írást nagy részének ez nem új, de vannak még akinek segíteni kell.

Magyon FONTOS dolog, hogy nem a világot kell megváltani, hanem saját magunkat. Nem másokért születtünk le, hanem saját magunkért, de közösen dolgozunk egy komoly CÉL érdekében, így egymást kell segíteni! Ilyenek a családtagjaink, gyerekeink, barátaink.
De nem értük születtünk le!

Ami miatt most "felemelem" a szavam, az a Szentlélek elleni BŰN!

Egyet tudni kell, nagyon nehéz elkövetni, de ugyanakkor akár könnyű is lehet...ha tudatos, ami lehet akár a saját tudatlanságunk!
Miről is van szó?
Példával magyarázom:

Ha kiirtom a családom, vagy akár egy egész falut lemészárolok, az az én saját karmám, és ezért én fogok felelni!!
Vagy egy jó nagyot lejjebb bukni.. de eznem Szentlélek elleni bűn.

Ha ellenben egy embert eltántorítok Isten létezésétől (és ide tartozik Jézus is természetesen),kétségbe vonom a tanításokat, egy ember társamat elfordítom a helyes úttól, amiben már a Szentlélek segíti az első lépéseitől kezdve, és Ő visszalép miattam, ez a Szentlélek elleni bűn fogalma! Ez komoly büntetést von maga után!

Volt olyan, aki a saját szellemtani csoportomban vagy levelező listámon próbálta meg ezt, megfenyegetve mágiával a Tagokat, akiket tanítunk, csak aki ilyet tesz nem tudja: a csoport, levelezőlista mentális védelem alatt áll!
Nem egyénekkel fog kikezdeni, hanem a mögöttünk lévő szellemi erővel, vezetéssel.
Nemrég történt egy ilyen eset, túl vagyunk rajta, de volt már több támadás is..

Utoljára egy éve fenyegettek meg élőszóban fekete mágiával, aki megfenyegetett éjjel az ablakom alatt eltűnt a környezetemből, utcára került, többször összeverték úgy, hogy kórházba került, most éppen börtönben ül..

Másik - akkor komoly - fenyegetést egy magas szintű sötét erőtől kaptam 2003-ban, Ő mentálisan akart rám szállni, előtte Ő avatott be a látás egy részére, de visszafelé sült el, és ezzel a látással ráláttam. Megláttam őt!
Rájöttem a mesterkedésére, be akarta tenni a lábát a spirituális klubba, és szétverni a társaságot, megzavarni.. megszállt egy emberi testet és azon keresztül kommunikált.
Az a nő aki összehozott vele "parancsra" mentálisan teljesen becsavarodott, és pszichésen tönkrement, rá hatással volt....

Egy pár RTL-es műsornál is megpróbáltak "megszívatni" (Mónika - Balázs show), egyik esetben se sikerült a legnagyobb meglepetésükre, Mónika showban beépített ember is volt, a halálközeli élményekről szólt.. ők a beépített embert "elfelejtették"
elmondani, de én meg elfelejtettem elmondani, hogy nem "sima halálközeli élményes" vagyok, hanem képzett tanfolyamot végzett terapeuta és előadó....és az oklevelem személyesen Dr. Moody professzor írta alá személyes találkozásunknál.....de elmondtam a szervezőknek a Balázs show felvétele előtt, ha be mernek csapni, lehet, hogy velem jól fognak szórakozni, de a mögöttem lévő és támogató szellemvilággal garantáltan találkozni fognak! Tanultak a Mónika felsülésükből, amiből egy komoly előadásom lett a végén a showban, nem mertek hozzám nyúlni, Gyurcsok József haveromat akkor ellenben meg merték szívatni, de az már az ő gondja volt...
A XX. század és Fókusz műsorában már nem volt semmi gond, és a többi tv felvételnél...de ez már egy másik történet..azok már komoly műsorok voltak.

Szóval visszatérve az eredeti témára fontos a megtérés, és a tiszta, szeretettel teli becsületes élet, ismerjük fel hibáinkat és javítsuk ki, és a legfontosabb tanítás:

Szász Ilma könyvében gyönyörű párhuzamot találtam ezekhez az írásokhoz, üzenetként elküldöm neked ( A nagy vallások végső üzenete ):

Konfuciusz (Beszélgetések 15, 23) Amit nem kívánsz magadnak, azt ne tedd
másnak se.

Hillel (Sabbath 31a) Ne tedd mással, amit nem akarsz, hogy veled tegyenek.

Jézus (Mt.7 12., Lk 6 31.) Amit tehát szeretnétek, hogy emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük.

Iszlám ( an-Nawawri 40 Hadit 13) Senki sem igaz hívő közületek, amíg nem kívánja testvére számára ugyanazt, amit magának kíván.

Dzsainizmus ( Sutrakritanga 1.11.33) Úgy bánjon az ember a világ minden teremtményével, ahogy szeretné, hogy vele bánjanak.

Buddhizmus (Samyuta Nikaja V. 353.35-354.2) Ami se nem kellemes, se nem örvendetes számomra, hogy okozhatnám azt valaki másnak.

Hinduizmus (Mahabharata XIII. 114.8) Nem volna szabad úgy viselkednünk másokkal szemben, ahogy az nekünk magunknak kellemetlen volna. Ez az erkölcs lényege.

Ha ezeket betartjuk nagy baj nem érhet minket.

FONTOS: az internetre ellenőrizetlenül kerülnek fel anyagok,bárki bármit feltehet, még a sötét erős sugallatára is.
Sokan ezt elhiszik, és ellenőrizetlenül terjesztik, ahelyett, hogy a szívükbe és a lelkükbe néznének.
Ezeket továbbadják, biztos információnak beállítják, és ilyenkor követik el tudatlanul a Szentlélek elleni bűnt, mert másokat eltántorítanak az igazi Úttól!
Annyira tökéletesnek tűnnek néha ezek az írások, hogy még a képzett szellemtanosokat is megtévesztik néha!
Akár Jézusról, akár Istenről vagy az egész szellemvilág felépítéséről.

Sokan nézik az eget, keresik az idegen rendszereket, űrhajókat, életformákat és közben elfelejtenek a lábuk elé nézni, és elesnek egy kőben!
Pedig aki a Földön jár a valóságban, de megnézi az eget is, és tanulmányozza, minden estben megtalálja Istent és a szellemi vezetést ott is!

írta: Karsay István

Budapest, 2019.október. 8.