Mesék, szép történetek

Amikor Enrico Fermi Nobel-díjas atomfizikust megkérdezték, hisz-e a földönkívüliek létezésében, így válaszolt:

Már itt vannak közöttünk… magyaroknak hívják őket.

Legendás tudásuk, zseniális fantáziájuk, egymás közt beszélt különös nyelvük, furcsa angol kiejtésük miatt amerikai tudós-körökben tréfásan marslakóknak nevezték azt a mintegy 50 magyar tudóst, akiknek a XX. század legnagyobb felfedezéseit köszönheti a világ.
Egy amerikai tanulmány szerint a XX. századot Budapesten készítették elő, hiszen magyar anyanyelvű volt, és valamelyik híres budapesti iskolában tanult szinte minden tudós, aki a XX. századot meghatározó számítástechnikát, az atom- és űrkutatást elindította, továbbfejlesztette.
Neumann, Szilárd, Wigner, mars ki a Városligetbe!
– Ezt nem három vásott kölyöknek mondta a számtantanár, hanem három matekzseninek: Neumann Jánosnak, Szilárd Leónak és Wigner Jenőnek, akik osztálytársak voltak Budapesten a Fasori Gimnáziumban, s oly döbbenetes volt a matematikai tudásuk, hogy dolgozatírás helyett inkább levegőzni küldte őket a tanáruk, hiszen pillanatok alatt megoldották a legnehezebb feladatot is.
Később mindhárman világhírűvé váltak. Wigner Jenő az atomreaktor, Szilárd Leó az atombomba, Teller Ede a hidrogénbomba feltalálója.
Tudásukkal hatalmas erőt szabadítottak ki a palackból, de mindhárman tiltakoztak az ellen, hogy háborús célra, emberek ellen használják az atomenergiát.
Neumann János a számítógép atyja, korának egyik legnagyobb lángelméje. Az általa 1943- ban megépített computer akkora volt, mint egy szoba, de kétségtelenül ez az őse a mára már táskányira zsugorodott számítógépeknek.
Neumann János Eisenhower amerikai elnök tanácsadója volt, ő beszélte le Kína megtámadásáról.
Halálos ágyánál a hadsereg magas rangú tisztjei váltották egymást, nehogy lázálmában katonai titkokat beszéljen ki. Fölösleges volt. Neumann János haláltusájában magyarul beszélt…
Kemény János a legelterjedtebb programozási nyelv, a Basic nyelv és a világot meghódító e-mail rendszer megalkotója.
Simonyi Károly fejlesztette ki az Excel táblázatkezelő programot, õ a híres Microsoft cég második embere, Bill Gates neki köszönheti, hogy a világ leggazdagabb emberévé válhatott.
Lovász Lászlót és Bélády Lászlót a szoftverfejlesztés,
Gróf Andrást a mikroprocesszorok illetve a személyi számítógépek megalkotása miatt tartják az informatikai forradalom legnagyobb alakjainak.
Lánczos Kornél kiváló elméleti fizikus és matematikus Einstein munkatársa volt, akinek azt írta a relativitáselmélet megteremtője:
A magyar tudósok különösen vonzódtak a repülés tudományához.
A levegőt meghódító felfedezéseik évtizedekkel megelőzték korukat.
Asbóth Oszkár az Arad megyei Pankotán született, Aradon tanult. Kármán Tódor munkatársaként a helikopterek történetének kimagasló alakja. A Kennedy elnök által kitüntetett, harminc egyetem díszdoktorává avatott Kármán Tódorról a Holdon és a Marson krátert neveztek el.
Õ az első helikopter és a sugárhajtású repülőgépek kifejlesztője.
Kármán kutatásai alapján valósulhatott meg a hangsebességet túllépő repülőgép és a rakétatechnika.
Fonó Albert a sugárhajtás elvének atyja.
A Hoff Miklós által kifejlesztett vékony falú szerkezeteket alkalmazzák ma is világszerte a repülőgépek, űrrakéták, tengeralattjárók építésénél.
Bay Zoltán az űrkutatás úttörője.
1946-ban amerikai kutatókkal egyidőben sikerül Budapesten felállított radarjával a Holdra jeleket irányítania, és visszhangot érzékelnie.
Szebehelyi Győzőnek döntő szerepe volt abban, hogy az amerikaiak eljutottak a Holdra: õ tervezte meg az Apolló űrhajók pályáját.
Csonka János és Bánki Donát nevét mindenkinek ismernie kellene, aki autóba ül: a világon burrogó sok száz millió benzinmotor mind az általuk feltalált porlasztóval működik.
A benzint levegővel keverő karburátor ötletét egy virágáruslánytól „kapták”, aki vékony csőbe levegőt fújva permetezett vizet a rózsákra.
Ma stresszes napom volt” – meséled édesanyádnak, de vajon tudod-e, hogy a stressz fogalmát magyar tudós,
Selye János ismerte fel, és határozta meg pár évtizeddel ezelőtt.
Mihály Dénes a televíziós közvetítés, a hangosfilm,
Goldmark Péter a színes televízió,
Csicsátka Antal a sztereó technika feltalálója.
Rubik Ernő zseniális találmánya, a világot meghódító bűvös kocka nem gyerekjáték – bár lehet, hogy nektek is sikerült már kiraknotok mind a hat oldalát. Valójában igen bonyolult matematikai tudást igényel mind az alkotó, mind a játékos részéről.
Hat amerikai elnöknek magyar tudós volt a tanácsadója.
Teller Ede anyanyelvünkben találta meg a titkot:
Bámulatos és hatalmas a szép magyar nyelv kifejező ereje és hatása a magyar fiatalokra. Életem legnagyobb tudományos felfedezése, hogy csak egy nyelv van, és az a magyar.
Várnay Krisztina,
Forrás: Világfigyelő

UI:

Érdekes oldal sok videóval
https://shoeshine.hu/

ŐSI ÍR ÁLDÁS


Áldott legyen a fény, mely rád világít, és a fény, amely benned van. Az áldott fény sugározzon be téged és melegítse fel a szívedet, míg úgy nem lobog, mint a kandalló tüze. Így minden idegen melegedni jöhet hozzád, s minden barátod is… Sugározzon szemedből a fény, mint az ablakba állított gyertyák fénye, mely a viharban vándorlókat hívogatja.
+ + + + +
Áldott legyen a rád hulló lágy, édes eső. Hulljanak lelkedre e cseppek és csalogassák ki a virágokat, hogy illatukkal megteljék a levegő… De áldott legyen a nagy vihar is, és rázza meg lelkedet, hogy fényesre és tisztára mossa, és sok kis tavacskát hagyjon hátra, amelyben megcsillan az ég kékje és időnként egy csillag.
+ + + + +
Legyen áldott a föld, az egész földkerekség, hogy mindenütt kedvesen fogadjon, bármerre is vezessen utad… Legyen puha a föld, amikor a nap terhétől fáradtan lepihensz és legyen könnyű, amikor kinn fekszel alatta. Olyan könnyen terüljön el fölötted, hogy lelked kiröppenhessen fölfelé, és elérje útja végén az Istent!
+ + + + +


UI:


2021,május havi szellemtani hirlevél

Tartalomjegyzék


A titokzatos jövő. Zita médium közlése. 2

Űrhotel 8

Miért fontos számunka a szellemtan? 9

Tanít a szellemvilág. 14

Húsvéti levelezés történet 16

Feltámadás ünnepére. Zita médium közlése. 18

Kik a fény munkások? 23

Ajánlott havi web. lapok 25


https://onedrive.live.com/view.aspx?resid=8627752B1B3312C8!142315&ithint=file%2cdocx&authkey=!AEX1aw4Z2MwRq7s

Szerelempróba
https://gloria.tv/post/ZoeiHXNXC8SF2yU9gJRYcczKq?fbclid=IwAR0Rk4S3ppF1AhoV2k8o9IwoyRqMt01dK7H9UVMpOmR-LN8bdQjw_b5pyFw

Élete egyik legjobb filmje!
Istenhez történő tartozás, a Megtérés hogyan tesz helyre egy házasságot!

Kedves Isten!
Egy csodálatos kis történet, hogy emlékezzünk arra, az élet valóban szép. Nem tudni, ki válaszolt, de az biztos, hogy van egy csodálatos lélek az amerikai levélposta hivatalnál.
Abbey, a 14 éves kutyánk a múlt hónapban meghalt. A rákövetkező napon a 4 éves lányom, Meredith zokogott és csak arról beszélt, hogy mennyire hiányzik neki Abbey. Megkérdezte, írhatnánk-e egy levelet Istennek, hogy amikor Abbey a Mennyországba érkezik, Isten felismerhesse. Azt válaszoltam, hogy szerintem is így kellene tegyünk és a lányom elkezdte diktálni a levelet:

Kedves Isten!
Megkérlek, vigyáznál a kutyámra? Tegnap halt meg és most ott van veled a Mennyországban. Nagyon hiányzik. Boldog vagyok, hogy nekem adtad őt, akkor is, ha végül nagyon megbetegedett. Remélem, hogy fogsz vele játszani. Abbey szeret a labdázni és úszni. Küldök róla egy képet, így amikor meglátod, tudni fogod, hogy Ő az én kutyám. Tényleg nagyon hiányzik...
Szeretettel Meredith
Beletettük a levelet a képpel együtt egy borítékba és megcímeztük:
Istennek, Mennyország
Feladónak ráírtuk a nevünket és a címünket.
Ezután Meredith jó pár bélyeget rárakott a borítékra mondván, hogy sok bélyeg kell ahhoz, hogy egy levelet a Mennyországba elvigyenek.
Aznap délután a lányom be is dobta a levelet a postai levélgyűjtő ládába. Pár nappal később megkérdezte, hogy vajon Isten megkapta-e már a levelet? Azt válaszoltam, hogy minden bizonnyal.
Tegnap az ajtó előtt a verandán találtunk egy aranyszínű papírba csomagolt dobozt, ismeretlen kézírással Meredithnek címezve. Meredith kinyitotta a csomagot. Volt benne egy könyv: Mr. Rogers - Amikor egy háziállat elpusztul. A belső oldalára oda volt ragasztva a felbontott boríték, benne a levéllel amit Istennek írtunk. A másik oldalon pedig a kép Meredithről és a kutyáról, és egy üzenet:

Kedves Meredith,
Abbey rendben megérkezett a Mennyországba. Igazán nagy segítség volt a kép, amit küldtél, rögtön felismertem őt! Abbey már nem beteg. A lelke itt van velem, mint ahogyan a te szívedben is mindig ott lesz. Abbey nagyon szeretett a kutyád lenni. Mióta nincs szükségünk a testünkre itt a Mennyországban, nekem sincs zsebem, ahova a képet, amit küldtél, eltehetném, így visszaküldöm neked ebben a kis könyvben, hogy neked is legyen valami, ami emlékeztet rá.
Köszönöm a csodálatos levelet és köszönöm anyukádnak, hogy segített megírni és elküldeni nekem. Csodálatos anyukád van! Személyesen választottam ki neked! Minden nap küldöm áldásaimat és emlékezz rá, hogy nagyon szeretlek!
Egyébiránt nagyon könnyen megtalálható vagyok. Ott vagyok, ahol szeretet van.
Szeretettel,
Isten

https://www.youtube.com/watch?v=wcK1_yItWGY

A felhő és dűne

Egy igencsak fiatal felhőcske először nyargalászott fenn a magasban, néhány
igen nagyra dagadt és bizarr felhő társaságában. Midőn a nagy Szahara sivatag fölött haladtak, társai, akik már tapasztaltabbak voltak, egyre biztatták:
- Szaladj csak, szaladj! Ha megállsz, elvesztél.
A felhőcske azonban nagyon kíváncsi volt, mint a fiatalok általában, és
lesiklott a vágtató bivalycsordához hasonló gomolygó felhők alá.
- Mit művelsz? Hová mész? - vicsorgott vissza rá a szél.
A felhőcskének azonban igen megtetszettek az aranyló homokdűnék: valóban
elragadó látványt nyújtottak. Lassan-lassan föléjük ereszkedett. Úgy tűnt, hogy megannyi széltől cirógatott aranyfelhőre talált bennük. Egyikük rámosolygott.
- Szia - mondta neki. Nagyon bájos dűne volt. Épp akkor formálta a szél, aranyló fürtjeivel játszadozva.
- Szia. Az én nevem Felhő - mutatkozott be a felhő.
- Az enyém meg Dűne - hangzott a válasz.
- Hogy megy a dolgod ott lenn?
- Mendegél... Nap és szél. Néha túl meleg van, de azért minden rendben. És
a tied?
- Nap és szél... nagy vágták az égen.
- Az én életem igen rövid. Ha megjön a nagy szél, lehet, hogy el is tűnök.
- Sajnálod?
- Egy kicsit. Olyan, mintha semmire se kellenék..
- Azt hiszem, rövidesen én is esővé változom és leesem. Ez az én sorsom.
A dűne habozott egy pillanatig, aztán azt mondta:
- Tudsz róla, hogy mi úgy hívjuk az esőt: mennyország?
- Nem is tudtam, hogy ilyen fontos vagyok - mosolygott a felhő.
- Egy-két idősebb dűne elbeszéléséből tudom, mennyire jótékony az eső.
Akkor csodálatos dolgok borítanak be minket, amiket úgy hívunk, hogy
....fű... és ...virágok...
- Ó, igen, ismerem őket.
- Valószínűleg, én nem fogom megismerni őket soha - fejezte be szavait a
dűne.
A felhő gondolkodott egy darabig, aztán megszólalt:
- Tulajdonképpen én is rád hullajtanám az esőmet...
- De akkor meghalsz...
- Te pedig kivirulsz - szólt a felhő és lassan kezdett átváltozni jótékony
esővé. Másnap a kis dűne csupa virág volt.
"Uram, tégy engem lámpássá. Elégek ugyan, de világítok másoknak!"

UI:

Átjáró a lecsendesülés felé... Beszélgetés Karsai Zsófia keramikusművésszel
https://www.youtube.com/watch?v=q6f8NL7lF9A

Együtt könnyebb
Indiai népmese

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy favágó. Volt neki négy fia. Négyfelé húztak, nem volt olyan dolog, amiben egyetértés lett volna köztük. Soha nem tudtak egymással dűlőre jutni. Mindennapos volt a veszekedés köztük. Családi perpatvarukból mindig csak a szomszédok húztak hasznot. Így aztán egyre szegényebbek lettek. Olyannyira, hogy a falusiak már gúnyolódtak is rajtuk. Bolondnak tartották őket.
Az apjuk látta, hogy mindennap valami vita van köztük, és egyre boldogtalanabb lett.
Sokszor próbálta már elmagyarázni nekik, hogy senkinek nem használ a veszekedés, de mindhiába. Falra hányt borsó volt minden intelme, lepergett minden a fiairól, mint zsírosbödönről a víz. Az apai jótanács egyik fülükön be, a másikon ki.
Elmegy egyszer a favágó az erdőbe fát vágni. Készít a lenyesett gallyakból egy köteget, megköti kötéllel. Feje tetején egyensúlyozva viszi a szegény öreg favágó hazafalé a rőzsét. Útközben eszébe jutott valami. Talán így visszatérítheti a fiait a jó útra. Elmosolyodott
magában. Gyorsabban szedte a lábát, hogy hamar hazaérjen.
Hazaérve a favágó a rőzsét kint hagyta a kertben. Fiai még nem érkeztek haza. A favágó izgatottan várta őket. Mikor a nap lebújt a hegyek mögé, a madarak fészkükbe bújtak, és előbukkant a hold, a favágó fiai egymás után értek haza. Alighogy megvacsoráztak, hivatja
őket az apjuk. Odamegy a négy fivér. Kérdezik:
- Mi az, apánk?
Erre a legidősebb fiának szól a favágó:
- Törd csak, fiam, kettőbe ezt a rőzsét!
Odalépett erre a legidősebb a köteghez, és megpróbálta kettétörni. Persze nem sikerült. Hogy is sikerült volna! Megszégyenülten ment vissza az apjához:
- Nem megy ez nekem, apám.
A favágó elmosolyodott, és mondta a második fiúnak:
- Most te próbáld meg, fiam, törd csak kettőbe ezt a rőzsét!
Ő is megpróbálta. Pont, mint a bátyja, ő is kudarcot vallott. Lógó orral ment vissza az apja elé. Így próbálta meg a harmadik meg a negyedik is. Egynek sem sikerült. Mind csüggedten ültek le a földre. Fölállt akkor mosolyogva az öreg favágó. Kicsomózta a kötelet, amivel körülkötötte a rőzsét. Széthullottak a gallyak. Mondja akkor a
fiainak:
- Fiaim, most törjétek el ezeket a gallyakat!
Odaugrik a négy fiú, felkap mindegyik egy-két gallyat, és azon nyomban eltöri. Nagy büszkén állnak apjuk előtt. Szól a favágó:
- Látjátok, míg össze volt kötve a sok gally, nem tudtátok eltörni. Külön-külön egy szempillantás alatt eltörtétek mind. Épp így győz le bármilyen ellenség titeket külön-külön. De ha együtt maradtok, összetartotok, nincs az az isten, aki legyőzne titeket.
Végre megértették apjuk intelmét a favágó fiai. Minden ellenségeskedéssel felhagytak ezek után. Békében és boldogan éltek, míg meg nem haltak.

UI:

Minden, ami igaz volt életed délelőttjén, az délutánra hazugsággá válik
https://www.youtube.com/watch?v=2HDhxH2iLLM

Kevés kell a boldogsághoz

Mula találkozott egyszer egy vándorral, aki gondterhelt arccal ballagott a városba vezető úton. Amikor megkérdezte tőle, mi baja, az felemelte rongyos batyuját és felsóhajtott:
– Amim csak van széles e világon, elfér ebben a toldozott-foldozott, ócska zsákban!
– Nem jó ez így! – kiáltott fel Mula, azzal kikapta az ember kezéből a batyut és elszaladt vele.
A vándor, miután mindenét elveszítette, keserűen zokogni kezdett, és még nyomorultabbul vánszorgott tovább.
Mula ezalatt sietve átvágott az út kanyarulatán, és letette a batyut oda, ahol a vándornak fel kellett bukkannia. Amikor az meglátta holmiját az út közepén, elnevette magát, és boldogan felkiáltott:
– Ej, te zsák! Már azt hittem, sose látlak többé!
Mula ezalatt a bokrok közt kuporgott és elégedetten kuncogott magában.
– Lám csak, milyen könnyű boldoggá tenni valakit!

/ismeretlen szerzőtől/

Hétvégi filmajánló

90 perc a mennyországban.

Hazafelé egy lelkészkonferenciáról, Don Piper, baptista lelkipásztor autójával összeütközött egy kamionnal, amely ismeretlen okból tért át az ő sávjába. Azonnal meghalt. Az ezt követő kilencven percben Piper a mennyországban járt, ahol találkozott mindazokkal, akik hatással voltak rá spirituálisan, éteri zenét hallhatott és lelke valódi békére talált. Eközben, lenn a Földön egy a konferencián szintén részt vevő lelkész, megállt a szörnyű baleset helyszínén, és noha látta, hogy Don már halott, imádkozni kezdett érte. Piper csodával határos módon visszatért az életbe, és a mennyországban tett rövid látogatása után hosszú és fájdalmas gyógyulás várt rá.
https://videa.hu/videok/emberek-vlogok/90-perc-a-mennyorszagban-2015-RKlQeg1jPGD57XR6?fbclid=IwAR2Tv_IDYQMkh1asSkhDDgz0WtAqEUnKWFUYVirY9_sHtfaRKb2PlNNZ6Qs

Látományok Atlantiszról

Edgar Cayce, Amerika „alvó prófétája” tanítása Atlantiszról:

Atlantisz Európa és Amerika között terült el. Lakói krisztus előtt 15.000 –ben olyan technikai fejlődést értek el, amilyenben mi élünk manapság. Volt repülőgépük, tengeralattjárójuk, sőt lézer segítségével a napenergiát is hasznosítani tudták. (Mi még csak most próbáljuk)
Ám nem tudtam élni a lehetőségekkel, mindent tönkretettek, éhínség tört ki, természeti katasztrófák következtek be, melyek a kontinenst szigetekre törték szét.
(Saját megjegyzés: jelenleg most az atlantiszi emberek élnek Európa nagy részén, kicsit szétszórva a világon is, Afrika északi részén, és kelet nyugatra eső részén)
A három legnagyobb sziget Poseida, Aryan, és Og volt. A nagy katasztrófa után 5000 évvel azután ezek a szigetek is elsüllyedtek, csupán a Bahamák apró szigetecskéi maradtak meg belőlük.
Az utolsó nagy katasztrófa okozta a nagy vízözönt. Néhány Atlantisz - lakó meg tudott menekülni. Egyiptomba menekültek, ők lettek a fáraók ősei.(hmm, mintha helikopter rajzokat lehetne látni a egyiptomi rajzokon, lehet, hogy ez ezeket ábrázolta? J ) Piramisokat építettek és azokba rejtették titkos tudásukat. Mások a Pireneusokba telepedtek le, az ő utódjaik a baszkok. Voltak akik Közép – Dél Amerikába menekültek és megalapították a maja és inka kultúrát.
Cayce azt is megjósolta, hogy Atlantisz ismét fel fog merülni a tengerből, elsőként a Bimini szigetek környéke, Floridában, Miami előtt. Bimini nem más, mint egy atlantiszi hegycsúcs.

szemlézte: Bíró László

Kicsi de az enyém

A kis seregély, amikor csak elrepült a szomszédja előtt, belesápadt az irígységbe: az ugyanis egy terjedelmes oduban lakott, magasan a csűr oromzatán, ahova soha sem ér el a macska.
Amikor tavasszal a többiekkel együtt visszaérkezett a trópusokról, ahol teleltek, alig akart hinni a szemének: a szép odú lakatlan volt. Beköltözött tehát, amint az seregélyeknél szokásos. De öröme csak két napig tartott.
Egyszercsak feltűnt a korábbi lakó, és rettenetesen szitkozódott. "Épphogy csak egy kicsit késik az ember, máris megszabadítják a lakásától. Gyerünk, kifelé!"
Egy hét ha eltelt, amikor félelmetes vihar kerekedett. A villám belevágott a
csűrbe, amely porig égett. A kis seregély most bezzeg őrült az öreg odujának, és nem irigykedett már senki lakhelyére, mégha szebb is volt mint az övé.

Egy elefánt és egy kutya egyidejűleg lett vemhes. Három hónappal később a kutya hat kiskutyát szült. Hat hónappal később a kutya ismét vemhes volt, és kilenc hónapon át további tucat kölyköt szült. Ez ment egy ideig…
A tizennyolcadik hónapban a kutya felkereste az elefántot és megkérdezte: “Biztos, hogy vemhes vagy? Ugyanazon a napon lettünk várandósok. Háromszor fialtam egy tucat kölyökkutyát, akik mára már nagy kutyákká nőttek, de te még mindig nem ellettél meg. Mi folyik itt? “
Az elefánt így válaszolt: “Van valami, amit szeretném, ha megértenél. Én nem kölyökkutyát, hanem elefántot hordok a szívem alatt. Két éven belül csak egyet hozok világra. De amikor a borjam kipottyan, abba még a föld is beleremeg. Amikor keresztül megy az úton, az emberek megállnak és csodálattal figyelik. Nem véletlen hordozom ily sokáig, figyelemre méltó lesz, hatalmas és nagyszerű. “
Ne veszítsd el a hited, ha azt látod, hogy mások imái hamarabb meghallgattatnak és rekord idő alatt teljesítenek valamit.
Ne irigyeld mások sikereit. Ha még nem értél célba, ne ess kétségbe. Mondd magadnak: “Közeledik az én időm, és amikor végre a földre hull kitartásom gyümölcse, a világ is beleremeg, s a csodájára jár majd mindenki!”
Ne hasonlítgasd az általad járt utat a máséhoz! Sosincs két egyforma út, sosincs két egyforma talp mi járja…


ui.

Buddha élete tana és egyháza (1925) - TELJES HANGOSKÖNYV
https://www.youtube.com/watch?v=9m_WemXDHIQ

Az ANGYALOK LEGYENEK VELETEK!


Holnap, indul az adventi időszak, az első vasárnappal. Ezek a napok nyitogatják a szívünk kapuját.
Szeretettel küldöm az adventi angyalok gyönyörű meséjét, ami akárhányszor olvasom, megkönnyezem.

Rajtunk múlik, hogy ez a készülődés örömteli, felemelő kedves élmény lesz, vagy sok év kialakult, lélektelen szokása, amiből nehéz kilépni, de úgy gondolom, minden próbálkozunk. Tudjuk mi az értékes, tudjuk, mi a szép, tudjuk mi az örömteli. Itt a lehetőség most, hogy ez egy olyan örömteli várandóság legyen, amikor a szeretet gyermeke, a Kisjézus megszületik bennünk. Most a körülmények miatt sokat otthon töltjük a napjainkat, lelassulhatunk, de aki ezt nem teheti meg, legalább lassítson, teremtsen rá kis időt. Most ebben az időszakban tudjunk befelé figyelni, kitisztítani a szívünkből a fájdalmat, haragot, félelmet, - negatív érzéseket, amelyek falakat állítanak a szeretetnek. Kérjük ebben az Angyalok segítségét.
Ilyenkor az ember és az angyal birodalmak között kinyílik a kapu, ha kedvesen kopogtatunk.


A mese következik:

ELSŐ ANGYAL: Karácsony előtt négy héttel egy angyal érkezik a Földre. Ég kék ruhában jár-kel az emberek között, de azok annyira el vannak foglalva az ünnepek előtti készülődéssel, hogy észre sem veszik. A vásárlási láz - szebbet, nagyobbat, drágábbat, a pénztárgépek kattogása, a reklámok harsogó zaja elnyomja az angyal szavait, a szupermarketek tarka tömege elrejti törékeny alakját. Minden csillog-villog, zenél, követel: vegyél még, még, még. Színes-fényes papírba rejtik az ajándékaikat, lelkük sivárságát. Pedig csupán egy gyertya FÉNYe és egy kis CSEND elég lenne ahhoz, hogy az angyal a vendégük lehessen.

MÁSODIK ANGYAL: Karácsony előtt három héttel egy másik angyal érkezik.
Feladata, hogy aranyszálból szőtt kosarát telepakolja ajándékokkal, s felvigye a mennybe. A kosár azonban nagyon törékeny; a rengeteg összevásárolt játék, ékszer, parfüm, plazma-tv súlya összeroppantaná. Az angyal nem is ilyen ajándék után kutat. Türelmesen, embertől, emberig haladva keresi azt, ami súlytalan, végtelen, nem kerül semmibe, mégis mindennél többet ér. Az angyal a SZERETET apró morzsáival tölti meg a kosarat.

HARMADIK ANGYAL. Karácsony előtt két héttel újabb angyal látogat a Földre.
Végigjár minden házat, minden otthont, néhol elidőzik néhány percre, máshonnan szinte menekül. Tágas tereken sétál, kivilágított parkokban üldögél, figyeli a beszélgető, egymásra mosolygó embereket. A hidegtől kipirosodott ujjak kulcsolódnak a forralt boros poharakra, gyerekek hancúroznak a frissen esett hóban, félrebillent fejű hóember álldogál egy terebélyes fenyőfa oltalmában. Az angyal örömét leli a látottakban, meg-megérinti az embereket, s azok szívébe BÉKESSÉG, szemükbe RAGYOGÁS költözik. A várakozás ünneppé varázsolja a hétköznapjaikat.


Negyedik, az Angyali sereg: Egy héttel karácsony előtt angyalok serege érkezik, elhozzák a DALT, ZENÉT, TÁNCOT. A várakozás lassan véget ér, a MEGBOCSÁJTÁS egymásba kulcsolja az emberek kezét. Emberekét, akik nem felejtették elvárni az angyalokat, akik NEM FELEJETTEK HINNI A CSODÁKBAN, akiknek a karácsony nemcsak a díszes fenyőfát, a finom ételeket, az ajándékokat jelenti, hanem megbocsájtást, elmélkedést, szeretetet.
Ők azok, akik a szent éjjelen fürkészve figyelik az eget, s a CSILLAGOK FÉNYE, A MENNYBE VITT SZERETETET SZIPORKÁZZA VISSZA RÁJUK.

Legyünk ismét gyermekek, tárjuk ki a szívünket és várjuk a csodát, amit az adventi napok hoznak!

Most én még egy gyertyát gyújtok a HÁLA nevében, hogy az ismerősötök, barátotok, a lélektestvéretek lehetek.


Szeretettel
Lőcsi Fanni

UI:

FÉNYMUNKÁSOK, KRISTÁLY ÉS INDIGÓ GYEREKEK - Te is az vagy?
https://www.youtube.com/watch?v=2JlpNYMTFck

Antóniosz atya bölcsességeiből

Egyszer megkérdezte valaki Antóniosz atyát:
- Mit kövessek, hogy Istennek tetszek? Az idős atya így felelt:
- Kövesd, amit meghagyok neked; bárhová mész, mindig Isten legyen szemed előtt, bármit teszel, a Szent Írásokból bizonyítsd, és ahol egyszer letelepszel, ne távozz onnan hamarosan. Ezt a három dolgot kövesd és üdvözülni fogsz!
***
Egyszer egy ember vadállatra vadászott a sivatagban. Meglátta, amint Antóniosz atya a testvérekkel tréfálkozott. Erre harag fogta el. Mivel az idős atya meg akarta őt győzni arról, hogy időnként tekintettel kell lenni a testvérek gyengéire is, így szólt:
- Tegyél egy nyilat íjadra, és feszítsd meg! És az úgy tett. - Akkor ismét azt mondta Antóniosz: - még jobban feszítsd meg! Az megfeszítette. Újból így szólt Antóniosz: - feszítsd meg! Erre azt mondta a vadász:
- Ha mértéken felül feszítem meg, eltörik az íj! Az idős atya így szólt:
- Így van az Isten művével is. Ha mértéken felül megerőltetjük a testvéreinket, hamar széttörnek. Tehát néha tekintettel kell lennünk gyengéikre is.
Amikor meghallotta ezt a vadász, bűnbánat fogta el, és nagy lelki haszonnal távozott az idős atyától, a testvérek pedig megerősödve tértek vissza kunyhóikba.

Hétvégi filmajánló

Mennyei szerelem (1987) - Teljes film
https://videa.hu/videok/film-animacio/mennyei-szerelem-1987-teljes-film-kelly-mcgillis-made-in-heaven-EeQj75l680KH26I4?fbclid=IwAR0eMgqoTsA8gFnDyN_UVJ_rH7IV2g-xXWPhf86iOCmAFuY9Y8Yb-LdOaQ8

Árvai Attila
Fogalmazás

Vén, elfeledett lomosládában akadtam rá, miközben régi bizonyítványok, családi emlékek után kutattam. Már kidobtam volna ezt az öreg ládát, de az utolsó pillanatban megpillantottam benne valamit… Az idő súlya alatt megtört szamárfüles kis füzetecskét leltem, mely már megsárgult lapjaival különös érzéseket keltett bennem. A címke: „Árvai Attila” 4/b – osztály, - fogalmazás füzet. Ahogy megérintettem, egy pillanatra megjelent lelki szemeim előtt az a kisfiú, akié annakidején ez a füzetecske volt. Vékony testalkatú, gyenge fiúcska volt, kinek nagy barna szemei néha úgy csodálkoztak rá a világ fájdalmaira, hogy ha tehettem volna, most magamhoz öleltem volna…
Belelapozok… - már alig látható a régi tinta az öreg lapokon, eltépett, hiányos oldalak, felfirkált jegyzetek, a por úgy szállt róla a kis padláson mindenfelé, hogy szemeimet be kellett hunynom. Vicces, hol gyerekes rövid kis írások, házi feladatok, s ahogy olvasgatok mosolyom együtt ring a kisfiú gondolataival, miket sok éve jegyzett le… Olvasgatok… s ahogy a múlt betűi átrobognak szívem alagútján, édes boldogságom fájdalomba fut… mert egy ezek közül mélyen lelkembe vésődött, s nem feledem, míg élek. Most magamhoz szorítom e megsárgult, poros füzetecskét, - közel a szívemhez – szemeim újra behunyom, és lassan átlebegek az idő szüntelen hullámvasútján, egy olyan korba, amit már rég elfeledettnek hittem…
Házi feladat
“Kedves Osztályom!
Tudatom veletek, hogy 1978. Szeptember 10-én du. Édesanyám eltávozott az életből. Nagyon szerettük őt, és nagyon fog hiányozni. Apukámmal megbeszéltük, hogy mostantól többet leszünk együtt. Apu még nem tudja, minden ruhámnak a helyét, de majd együtt átnézzük a szekrényeket, és azt is megbeszéltük, hogy együtt mossuk ki a szennyest. Ne féljetek, nem fogok sokat sírni, mert a pap bácsi is azt mondta, hogy ő már jó helyen van, és hogy nekem most sokat kell tanulnom, nem szabad sírni.
Ti nem sokat találkoztatok anyukámmal, mert ő sokat járt kórházba, apukámat már ismeritek, ő szokott eljönni értem az iskolába. Úgy gondolom, jó hogy vannak a gyerekeknek anyukáik, mert ők nagyon szeretnek minket gyerekeket, és nagyon finomakat főznek, és reggel mindig csinálnak nekünk forró kakaót.
Az én anyukám is nagyon szeretett engem, és régebben azt mondta, hogy az emberek életében, és a családban a legfontosabb dolog a szeretet, mert a világban vannak rossz dolgok is. Az én anyukám sok mindenre megtanított engem, már tudok kakaót főzni, de más ételt még nem. Azt szeretném még mondani kedves osztályom, hogy remélem az osztályból most már senkinek nem hal meg az anyukája, mert azóta én szomorú vagyok, és nem akarom, hogy ti is azok legyetek.
Szeressétek az anyukátokat, mert én úgy érzem a szívemben, hogy ő szeret bennünket a legjobban a világon. Ezt a levelet elviszem anyukám sírjához, és felolvasom neki is, mert így tudni fogja, hogy mennyire szeretem.” 1978 szept. 14.

…. Ezt a fogalmazást drága osztályfőnököm, Erzsike néni akarta felolvasni az osztály előtt. Azonban néhány mondat után elcsuklott szava, és könnyeivel küzdve, elnémulva ült le íróasztalához. Az osztályból még néhány lány feljajdult, majd fájdalmas néma csönd lett úrrá néhány percig a 33-fős gyerek-osztályban. Soha nem hallottam még, hogy ennyire csendben lettek volna, mióta idejártam iskolába….
Akkor döbbentem rá, hogy leírni képes vagyok fájdalmamat… elmondani nem…

Szente Cs. János
Liszt Rapszódia

Lágyan siklott végig a zongora billentyűin.
Amikor elolvasta a cikket nem tudott vele betelni. Állott az ablak üvege elött és figyelte a cseresznyefák virágainak rezgéseit a szélben. Elméjében látta amint elsuhan a bűszke női arc hírtelen a fa alatt és látni vélte annak homlokán és szempilláin amint felfogja és érzékeli a szél játékát. Aztán azt is látta képzeletben, hogy a nő megrezen mikor a szél jobban megszorongatta a cseresznyefa lombját és virágai mint ezer apró hegedű hangja az operaházban hírtelen fortissimora váltanak egy csendes békés ballada után....
Felforrt a vérre és ujjaiban olyan bizsergés támadt, hogy izgalmában ujjait szétfeszítette és csak nehezen tudott összpontosítani az írásra. Jaj nem ! Ezt nem lehet leírni.....
Lágyan siklott végig a zongora billentyűin.
A szolgálólány épp ekkor lépett be a zöld és fekete színekben játszó szobába megbillentve az ablakot melyen most a tavaszi szél csak úgy kéretlenül, alattomos hizelgássel beözönlött és megtölötte a szobát frisseséggel. Vérében a forrás mint visesésehz érve a patak felgyorsult s testét lekét átvette a szellemvilág, nem hallotta a zongorát sem, csak játszott játszott rajta mígnem összeroskani látszott a székén.
„Áhh, Metheora ! – te gonosz kisértet, kiáltott fel. Szemei szomorúan néztek, az emúlt három percnyi tombolás lehütötte testét lelkét. Szíve mosolygott és tudta, hogy a vasárnapi előadásra Herr Grubensnek meglepetést fog ezzel okozni, a kiírt darabot erre fogja lecserélni. És meglepi a világot, abba a fájjó hangzatú szinfoniába kell, - Igen kell ! –ez a változás.
- Mit neki szomorúság és dráma ? – gondolta boldogan
Álmodozva messzire gondolt és nyugodt volt. Hmm – mosolygott ismét magában, most szeretné, igen szeretné ha ez a lány ki az ablakot megnyitotta és virágot hozott az asztalra most hozzáérne és ő nem kellene semmit sem mondjon csak élvezze a perceket és akarja, igen akarja érezni azt az érintést amit egy idegen nő adhat neki.
A lány kiment a szobából, erre akor jött rá mikor az ajtó halkan becsukodott. Hallotta amint a lány felszalad a falépcsön az emeletre. Hmm, biztos a szobákat rendezi. Eldöntötte róla fog irni egy rhapszódiát vagy valami hasonlót. Ez a magyar lány több érzést okoz benne mint bármelyik más. Ó itt nem , -Nem,nem ! – nem arról van szó. Ő tudja jól.
A lány apja mesterember, valamilyen csatába még érdemrendet is kapott a királytól. Magyar család a javából , minden kéz dolgos ebbe a családban ....
- Igen ! – bűszkeséggel tölti el a feladat. Egy csillag száguldott végig az agyán. Írni kell írni kell egy történetet. Egy történetet erről a kicsi népről. Vannak benne vidám történetek és van benne szomorúság, van valami a beszédébe ennek a népnek ami ...ami annyira különlegessé teszi.
- Egy történetet fogok írní ! Zenében. Sorsok hangjai, egyszerű emberek párbeszéde lesz benne, és igen beleírom azt a sok sok véres háborút és békességet. Beleírom azt, hogy asszonyok jönnek haza a faluba, beleírom, hogy a kisgyerekek régebb is mint most felnőnek mint ország gyümölcsei, van kiket a vihar elvisz s van kik anyjuk mellett maradhattak az idők során. Reggel a magyaroknál imával kezdődik és a lányok ugyanugy mint minden lány ifjú hercegekról álmodoznak, igen ! – és van olyan is ki csak az életet imádja és nekik is kijut a sorsból jó is, rossz is.
- Igen ezt is beírom! Zenébe, mondta hallkan és kitárta egészen az ablakokat. Leült a zongora elé és midőn behunyt szemmel írta sok sok ember sorsát, volt mikor szomorúvá lett, s volt mikor mint aki gyerekmeséket ír : boldog volt.
Eszébe jutott hirtelen, valamikor egy kis dunaparti falucskában volt. Oda esteledett. A hintó egy korcsomához vitte itt azonban már tele volt minden fekvőhely, - menjen Herr Szabóékhoz.- utasította az álmos szakácsné ki kedvtelenül épp hozzákezdett a kenyér dagasztához. Egy siheder kölyök ugrott fel a kocsisa mellé és igazitotta el a sötét utcákon míg el nem érték Szabóék házát.
A nagy kapu azonnal megnyilott és meglepetésébe majd kiugrott a hintóból. Az udvaron tábortűz volt és lányok támcolták azt körbe. Az árnyaik mesésen suhantak körbe körbe a ház és a csűr falain. Emlékszik, ők dúdolták zenéjüket melyre táncoltak. Kinyilott a hintó ajtaja és leugrott a kis lépcsőkről. Egy fehéringes bajszos férfiú tessékelte be a házba, ahol emlékszik túróscsusza volt épp osztva a vendégeknek.
Életében nem evett ilyen finomat közben kiosont az udvarra és helyet foglalt egy szőlőtőke mellett egy tuskón és figyelte, ahogy azok a lányok és asszonyok halkan dúdolva táncolnak a tűz körül. Egy dallam megragadt a fülében s közben a lányok és nők egyre gyorsabban és gyorsabban táncoltak a tűz körül, olyan volt, ... olyan volt mint valami viharos álmot látna, a dal szólt és a lábak egyre gyorsabban, egyre gyorsabban verték a port míg egyszer csak zsupp ! ...
Vége lett mindennek. A lányok kacagva széledtek széjjel és a nagy viharból nem maradt más mind a tűz pattogása. Akkor érezte először ! Ennek a népnek élete van és története. És ezek a nők eltáncolták ezt, olyan színesen és drámaian és mégis olyan vidám volt az egész, hogy talán ha hegyek lettek volna a környéken, talán azok is megemelték volna jégsipkás fejfedőjüket ennek a vidámságnak látszó sorstáncra.
Lágyan siklott végig a zongora billentyűin.
Rapszódiát irt elméjében, rapszodiát mely egy népről szól azoknak kik soha nem látták ezt a népet igaziból.


szemlézte: Bíró László

Telefonhívás érkezik Istenhez:

- Halló, jó napot kívánok! Beszélhetnék Istennel?
- Jó napot! Kapcsolom!
- Jó napot, Lelkem! Figyelmesen hallgatlak!
- Uram, előttünk az Új Év! Kérlek,teljesítsd a kívánságaimat!
- Természetesen, mindent, amit kérsz! De előtte kapcsolom neked a kívánságokat teljesítő osztályt, igyekezz megérteni, milyen hibákat követtél el a múltban!
… Gépi hang a telefonban: „Kérem, várjon… azonnal kapcsolunk téged a kívánság osztály ügyfélszolgálatosával”
…Várom….
- Üdvözlöm! Mit szeretne megtudni?
- Jó napot kívánok! Engem az Úr átirányított önökhöz és mondta, mielőtt új kívánságaim teljesítését kérném, jó lenne meghallgatnom az előzőeket.
- Értem, egy pillanat…. Megvan! Lelke minden kívánsága. Hallgatja?
- Igen, figyelem!
- Kezdjük a múlt évvel:
1. Unom már ezt a munkát! (teljesítve: „ez a munka megunva!”)
2. A férjem nem figyelmes velem! (teljesítve: „nem figyel!”)
3. Jaj, csak egy kevés pénzt kérek! (teljesítve: „pénzt – keveset!”)
4. A barátnőim hülyék! (teljesítve: „hülye barátnők!”)
5. Bármilyen kis lakás is jó lenne! (teljesítve: „a 10. emeleten a tető alatt, a tető beázik. Kértél: „bármilyent”!)
6. Ha lenne egy kis autóm! (teljesítve: van egy 20 éves kis Polski autód)
7. Jó lenne már szabadságra menni, bárhová, csak menni! (teljesítve: az anyóshoz a telekre, épp most szüksége van munkaerőre)
8. Senki sem ajándékoz nekem virágot! (teljesítve: nem ajándékoz!)
- Folytassam? Itt kb. egy évre való olvasni való van!
- Nem, nem, mindent megértettem! Visszakapcsolna a Teremtőhöz?
- Uram, mindent megértettem! Ezentúl minden gondolatomra odafigyelek, még a legcsekélyebbre is! Kérem, csak pozitív gondolatokat küldj nekem! Kérlek, segíts megérteni, hogy Te mindig segítesz nekem és mindent teljesítesz! És most pedig szeretném alaposan átgondolni. Hívhatlak később?
… nevetés a telefonban…
- Természetesen kedvesem. Amikor csak akarod!
Imáidban ne panaszkodjál az Istennek, hogy neked minden rossz.
Azt gondolhatja, hogy te még nem tudod, mi igazából a ROSSZ, és megmutatja neked.
Mondd az Istennek, hogy nálad minden jó, és te jól érzed magad! Légy hálás mindenért amid van .
Akkor azt fogja gondolni:
„Ej-ej, kedvesem, te még nem tudod, hogy mi az igazi JÓ”
– és megmutatja…

Egy fiatal párról szól a következő történet, valamint arról, hogy nem szabad az érzéseinkkel ellentétesen cselekedni, mert egy életre megbánhatjuk a döntésünket.
A fiú és a lány nagyszerűen érezték magukat egymás társaságában, boldogak voltak, soha nem veszekedtek, nyolc éve alkottak egy párt. A lány összes barátnője már férjénél volt, és mindeddig nem is foglalkoztatta a házasság, de ahogy teltek az évek, és az édesanyjai is folyamatosan nyaggatta, hogy mikor kötik be a fejét, kezdett megváltozni a véleménye. Már ő is férjhez akart menni! Ezt közölte is párjával, a tökéletes esküvő részleteit is megosztotta vele, de a fiú azt válaszolta, hogy ő még nem áll készen, még időre van szüksége, szeretne szerezni egy jobban fizető állást, hogy majd biztosíthassa családja számára a tisztes megélhetést. Végül hosszas beszélgetés után sem jutottak dűlőre, így mindketten úgy döntöttek, jobb, ha külön utakon folytatják. Ezután a fiú összetört szívvel elhagyta szülővárosát.
Öt év múlva viszont visszatért, és eldöntötte, hogy új életet kezd. Megismerkedett egy csodás lánnyal, akit nagyon szeretett, és boldog is volt vele. Három év múlva elvette feleségül. A lagzi után összefutott az első szerelmével, aki a könnyes szemekkel azt mondta:
„Hogy nősülhettél meg pont az én születésnapomon? Hogy volt képed azokat a virágdíszítéseket használni, amiket én találtam ki? Hogy tudtad az én kedvenc dalomra megtenni az első tánclépést?”
A fiú megfogta a kezét, és magához húzta. Abban a pillanatban egy könnycsepp szaladt le az arcán.
„Mindvégig arra gondoltam, hogy te vagy a menyasszonyom.”
Az életben talán egyszer adódik meg, hogy rátaláljunk az igaz szerelemre, ezért soha ne engedjük elmenni

A büszke tölgyfa

Volt egyszer egy Köröskörül erdőben egy Sudár, fiatal tölgyfa. Kék ég felé nyújtózkodott, lombjain át arany napfényt szitálgatott, és erős gyökerével a föld minden erejét magába szívta. Ő volt a legszebb az erdőn. A madarak vágyakozva nézték erős Ágai hajlását, védelmező lombját. Szerettek volna rá fészket rakni, de a tölgyfa dölyfösen rázta magát.
- Hess innen, hangos népség! Nem leszek fészektartó! Szép koronám nem ilyenre termett. Hess, Hess!
Még a pihenő madárkát sem tűrte meg az ága hegyén, és ha olykor egy-egy tudatlan kis jövevény mégis próbálkozott rajta a fészekrakással, a büszke tölgy lerázta magáról a félig elkészült madárfészket. Őszidőben a mókusok vidáman felkapaszkodtak a derekára, és szépen kérték:
- Olyan éhesek vagyunk! Adj egy kis makkot!
A tölgyfa akkorát reccsent mérgében, hogy a mókuskák ijedtükben majdnem lepotyogtak róla. Csak a hízelgő szél tudott befurakodni a lombjai közé. Annak a duruzsolását hallgatta reggeltől estig. Lassan mindenki elkerülte. Már az őz sem mert a kérgéhez törleszkedni.
- Igazán mondom, egyszer a saját szememmel láttam mellette kibújni egy gombát a földből, de amint észrevette, hogy hol van, gyorsan kalapot emelt, és elgyalogolt máshova. Képzeljétek! ... már az árnyéka sem kellett senkinek!
Egy darabig így is Megvolt a tölgyfa. Hanem idővel az Évgyűrűk vastagítani kezdték a derekát, és - tetszett vagy nem tetszett - belebújt a kukac. Hosszú éjszakákon át kegyetlenül rágta. A tölgyfa hasogató fájdalmakra ébredt. Tavasz volt akkoriban. Minden fa boldogan érezte magában az új nedvek keringését, csak a tölgyfa állt rosszkedvűen, magányosan, szárazon. A féreg egyre jobban gyötörte.
- Ó, jaj nekem - sóhajtotta -, elpusztulok!
Keserves nyögését meghallotta a közelben tanyázó mókusasszonyka. Tüstént abbahagyta fiacskái mosdatását.
- Miért nem szóltál, hogy beteg vagy? - Kérdezte sajnálkozva. - Mindjárt idehívom Harkály doktort!
- Nem kell! Nem kell! - Hadonászott a fa. - Biztosan bosszút állna rajtam, és összevagdalna a csőrével, amiért nem engedtem be az odúmba.
- Ugyan, mit képzelsz? - Csóválta a fejét a mókus, és azért is elfutott a harkályért.
Harkály doktor tüstént ott termett. Még pici, piros sapkáját sem vette le a fejéről. Nem sokat törődött a tölgyfa nyögésével. Végigkúszott rajta, körbekopogtatta, Azután egy helyen megállt, és erős csőrét mélyen a kérgébe ütötte.
- Megvagy, mihaszna férge!
Ügyesen kiemelte, és - volt nincs! - Már el is tüntette éhes kis begyében. A tölgyfa felsóhajtott:
- Jobban vagyok!
- Körös-körül őzek, leskelődtek mókusok, madarak figyelték, hogy mi lesz. Mindenki örült, amikor a doktor bekapta a kukacot. A tölgyfa pedig csodálkozva kérdezte:
- Miért segítettél rajtam? Hiszen énrám mindenki haragszik!
Erre a körülállók kacagni kezdtek, és a harangvirágok összekoccantották fejecskéjüket.
- Ó, te tölgyfa! Senki sem haragszik rád, hanem te haragudtál az egész világra!
Harkály doktor hozzátette:
- Beteg voltál, de most már meggyógyulsz. Orvosságot is rendeltem: sok vidámságra, madárdalra van szükséged.
- Meglesz! Meglesz! - Kiáltották az állatok, és mindjárt körültáncolták. A Tölgyfa nagyon sokáig nem tudott szólni, csak állt közöttük, szégyenkezve. Aztán egyszer csak gondolt egyet, és kitárta ág-karjait a madarak felé:
- Gyertek ide, hozzám!
Azok nyomban odasereglettek, és örömükben olyan vidáman kezdtek csivitelni, füttyögetni, énekelni, mintha mi sem történt volna.
(Fésűs Éva: Az ezüsthegedű c. mesekönyvéből)

UI:

Mindennapi buddhizmus- Mireisz László és Laár András beszélgetése

1. rész https://www.youtube.com/watch?v=ctL1KYhcd98&t=54s

2. rész
https://www.youtube.com/watch?v=a1wGMtcKVXI

Rabindranath Tagore
Anyaság
- Honnan jöttem? - kérdezte édesanyját a gyerek. - Hol szedtél fel engem?
Az anya keblére vonta magzatát, majd könnyes mosollyal szólt:
- Szívemben rejtőzködtél, kedvesem, mint örök vágy. Jelen voltál játékaim babáiban, és ha istenszobrot gyúrtam agyagból, téged formáltalak öntudatlan. Házunk istenségében is téged tiszteltünk. Éjfél reménységeiben és szerelmemben, sőt már az anyám álmaiban is.
Otthonunk halhatatlan őrzőszelleme táplált emberöltők óta. Leánykoromban, amikor szirmait bontogatta lelkem, virágillatként lebegtél fölötte. Szelíd lényed úgy virágzott tagjaimban, miként felhő bíborfénye napfelkelte előtt. Ég küldötte kedvenc, hajnal ikertestvére, a földi lét nagy folyama partra vetett bennem.
Arcodba nézek, és megfoghatatlan érzés tölt el: Te, ki mindnyájunké vagy, enyém lettél.
Félelmemben, hogy elveszítelek, magamhoz szorítlak erősen. Csodás varázslat két gyönge karomba zárta a világ legdrágább kincsét.

Hétvégi filmajánló


Berlin felett az ég

"Két angyal száll le Berlinben. Nem bibliai figurák vagy képeslapból kivágott alakok, hanem ócska lódenkabátot viselő, jótét lelkek, akik mindent tudnak az emberekről, de szinte semmit sem tehetnek értük. Csak a gyermekek látják őket. Aztán az egyik angyal, megunva az angyali lét kívülállását, a valódi emberi életre lesz kíváncsi, s egy artistalány szerelméért emberré lesz.
A nyolcvanas évek közepén még kettészakított Berlinben játszódó - cannes-i rendezői díjjal kitüntetett - játékfilm, Wiim Wenders filozofikus, spirituális szerzői filmje az évtized iskolateremtő alkotásává vált."

https://videa.hu/videok/kreativ/berlin-felett-az-eg-PUSvdFNCfAZPU1QQ?fbclid

Bódás János
Karácsonyi vándor
Havas utcák során, karácsony éjen vándor keres szállást falvak egyikében az ablakokból hívón int a lámpák fénye, Karácsonyt ünnepel ma Isten népe. Otthonok ajtaján kopogtat csendesen, de számára ajtót nem nyit meg senki sem.
Már a falu szélére érkezik a vándor, megpihen a szeme az utolsó házon. Ablakából a fény csak gyéren világol, szegény család lakja, melegszívű, jámbor. Alig hogy kopogtat, már nyílik az ajtó, térj be éji vándor! Most csak idebent jó.
Betér hát a házba és köszön kedvesen, de kit rejt a köpeny, nem tudja senki sem. Ám, ahogy hirtelen az a földre kerül, a vándort mennyei fény veszi körül! Ez a fény tölti be a szerény kis szobát, s a vándorban Jézust látja meg a család!
Tán egy percig tartott e csodás tünemény, aztán a szem elől el is tűnt a fény.

De hiszen Ő mondta, Ki csupa irgalom:" ÍMÉ ÉN TIVELETEK VAGYOK MINDEN NAPON!" Láthatatlanul Ő ma is itt él bennünk, azért lehet boldog általa a lelkünk.

szemlézte: Bíró László

Rudolf Steiner
Helyes tanácsadás

Az emberek jönnek és azt kérdezik:"Akkor most igyak alkoholt, vagy ne? Egyek húst vagy ne?" Soha egy szóval sem beszélek senkinek arról, hogy igyon-e vagy ne, hogy növényi táplálékot egyen-e, vagy sem. Csak annyit mondok helyette: az alkohol így meg így hat. Egyszerűen elmondom, hogy mi hogyan hat, aztán döntse el ő, hogy iszik vagy sem. Azt mondom: így hat a hús, és így hatnak a növények.
Ebből következően az ember maga dönthet. Ez az, amire a tudományban egy embernek mindenekelőtt szüksége van: tekintettel lenni az emberi szabadságra

Paul egy autót kapott karácsonyra a testvérétől. Karácsonyeste, amikor kijött az irodájából, egy utcagyerek ámuldozva járkált a csillogó-villogó új kocsi körül.
-Uram ez az ön autója? - kérdezte.
Paul biccentett.
-A bátyámtól kaptam karácsonyra.
A fiú meghökkent.
-Azt akarja mondani, hogy a bátyja adta magának ezt az autót, és magának ez semmibe se került? Öcsém, bárcsak..
Elbizonytalanodott.
Paul persze tudta, hogy fogja a fiú folytatni. Bizonyára azt kívánja, hogy bárcsak neki is ilyen testvére lehetne. Amit azonban a srác mondott, tetőtől talpig megrázta.
-Bárcsak-folytatta a gyermek én is ilyen testvér lehetnék!
Paul csodálkozva nézett a fiúra, majd ösztönösen hozzátette:
-Elvigyelek egy körre?
-Ó, igen! Szeretném.
Rövid kocsikázás után a fiú-szemében különös fény csillogott - Paulhoz fordult:
-Uram, megtenné, hogy megáll a házunk előtt?
Paul titkon elmosolyodott. Már sejtette, mit akart a fiú. Meg akarta mutatni a szomszédoknak, hogy egy nagy kocsi hozta haza. De megint tévedett.
-Megállna ott, a lépcsőknél? - kérte a fiú. Felfutott a lépcsőn, s Paul nemsokára hallotta, ahogy jön visszafelé. De már nem olyan gyorsan, mint ahogy elment. Karjaiban mozgássérült kisöccsét cipelte.
Leültette a legalsó lépcsőre, egészen odabújt hozzá, majd rámutatott az autóra:
-Itt van, Öcskös, amiről fent beszéltem neked! A bátyjától kapta karácsonyra, és egy fillérbe se került neki. Egy napon én is ilyet akarok neked adni.
Akkor majd te is láthatod azt a sok szép dolgot a karácsonyi ablakokban, amiről mindig megpróbáltam mesélni neked.
Paul kiszállt az autóból, beemelte a béna fiút az első ülésre. Csillogó szemű bátyja pedig beszállt a háta mögé, és megkezdődött hármójuk felejthetetlen ünnepi kocsikázása.
Azon a karácsonyon Paul megértette, mire gondolt Jézus, amikor ezt mondta:
Nagyobb boldogság adni!

Forrás:Lélektükör

UI:

A Kultikus Holdvilág-árok Benyák Attila Portréfilm 2004.
https://www.youtube.com/watch?v=LbcKpxO2C_0

“A szeretet a legszebb virág.
A szivárvány legfényesebb színe. A legértékesebb gyöngy, a hit koronája. Ez az a kulcs, amely az emberi viselkedés minden ajtaját kinyitja. Minden lelki és testi bánatot gyógyító gyógyszer. A tavasz örömteli mosolya. Az élet legdallamosabb hangja.
A szeretet Isten.
És egy olyan emberben akiben szeretet van abban mindig ott van Isten, és ő Istenben van.
Az egyik szent azt mondta: “ Uram add, hogy segíthessek másoknak és ne mások segítsenek rajtam. Engedd meg, hogy szeressek és ne mások szeressenek engem. Tedd lehetővé, hogy megértsek másokat és ne magamat akarjam megértetni. A szeretet nem csak egy kézfogás és semmi más. Ezenkívül a szívnek adnia kell. Ha tudja hogyan ossza meg másokkal akkor tudja hogyan kell szeretni.
A szeretetet nem azzal mérik, hogy mit adsz, hanem azzal, ahogy adsz.
A szeretet nélküli irgalom hideg és nyomasztó. Egy halott test, lélegzet és élet nélkül. Az ég a nap nélkül. Olyan, mint egy virág szépség nélkül. Amikor szeretet nélkül adok sértem nem tisztelek.
Miért van ez így?
Mi az ára egy gyönyörű és értékes ajándéknak ha mosoly nélkül adod át? Minden nagy szeretet keresztrefeszített szeretet. Bölcsességgel megy végig a Golgota minden lépcsőjén.
Fáj, mint Krisztus a kereszten. "

Arizonai Archimandrit Ephrem

A mester és a tanítvány
Tanítómese

Egy tanítvány megkérdezte Mestertől:
- Okos és bölcs vagy. Mindig jól érzed magad, és sohasem vagy dühös.
Kérlek, segíts nekem, hogy én is olyan legyek.
A Mester beleegyezett, és megkérte a tanítványát, hogy hozzon krumplit és egy hátizsákot.
- Amikor megsértődsz, mérges leszel, és neheztelsz valakire, - mondta Mester - fogj egy krumplit, írd rá annak a bizonyos embernek a nevét, és tedd be a hátizsákba.
- Ennyi az egész?- kérdezte döbbenten a tanítvány.
- Nem - mondta a Mester - a hátizsák mindig nálad kell, hogy legyen. Valahányszor, amikor valami problémád van valakivel, tegyél bele egy új burgonyát.
A tanítvány követte a Mesterét utasítását. Ahogy telt az idő, hátizsák egyre nehezebbé vált, majd tele lett. Ráadásul az, hogy mindenhova kellet cipelni, meglehetősen kényelmetlen volt. Ezen kívül az a krumpli, amely elsőként került a hátizsákba, rohadni és penészedni kezdett.
A többi burgonya pedig vagy hajtani kezdett, vagy megromlott, és kellemetlen szagot árasztott.
A tanítvány odament a Mesterhez, és panaszkodni kezdett:
- Nem tudom ezt az undorító dolgot mindenhova magammal vinni. Először is a hátizsák nehéz, másodszor a krumplik romlanak. Találj ki valami más megoldás nekem!
A Mester erre azt mondta neki:
- Ugyanez történik a Lelkedben. Csak azt nem azonnal veszed észre. Bizonyos dolgok szokássá válnak. A szokások befolyásolják a természetünket, viselkedésünket, és így születnek a rossz tulajdonságok. Lehetőséget adtam neked, hogy megfigyeld ezt a folyamatot.
Minden alkalommal, amikor megsértődsz, vagy neheztelni kezdesz valakire, vagy fordítva: te sértesz meg valakit, gondold át, hogy szükséged van-e egy újabb burgonyára?


UI:

Mindig többet adni! - Biros Levente és Szabó Péter beszélgetése
https://www.youtube.com/watch?v=eIXyAfUnsnM

Leslie Abraham
Az önigazultság a hamis emberek ismérve

Megigazulnia az embernek csakis az Istentől, vagyis az Istennel tökéletes egységben levő Krisztusban a Fiúban, Isten Szelleme és Lelke tárgyszerű szellemi formában megjelenítőjében lehet. Erre ugyanis önerőből az ember soha nem lehet képes. Még tehát a saját elképzelése szerint végzett „jócselekedetei” sem fogják őt igazzá tenni, mert a megigazítása csakis Isten és Krisztus, a Megváltó Isten által lehet, vagyis ez csakis Krisztus Isteni Szellemében a vele egy Isteni Lelkében és Által történhet meg vele.
Ennek következményeként azonban már mindig csak jó lelki cselekedetei lesznek az embernek, melyek azokkal egyidejűleg fizikailag is ki fognak fejeződni. Ilyenkor pedig az ember minden tette Isten és Krisztus ugyanazon akaratával egyezően történik, vagyis az ember ez esetben már nem is a saját indíttatására (saját elképzelése szerint) cselekszik, és ezért már nem is ő az igazi cselekvő, hanem a benne élő Isten és Krisztus az, Aki cselekszik tárgyi gyakorlatilag is, hozzá itt az embernek testét is eszközül használva.
Az igaz embernek (tiszta szellemi léleknek) már tehát a még élő a fizikai teste sem áll semennyire se ellent Istennek és Krisztusnak, mert Krisztusban és Krisztus által teljesen és tökéletesen megtisztíttatott a testtudata is. (Az emberi tanítóknak illetve keresztelőknek Krisztus Jézusig tehát az ember testtudatát kellett volna patyolat tisztára „megmosniuk”, ámde ezt a testtudat megerősödése végett már csak igen kevés ember esetében tudták megtenni illetve megvalósítani, és ezért kell már azt is Krisztusnak az ő Isteni Szellemével és Lelkével megtisztítania.
Emberek embereket akár csak elmebélileg is teljesen megtisztítani Krisztus eljövetele óta tehát már nem, hanem csak Istenhez és Krisztushoz elvezetni lehetnek képesek, azaz Isten és Krisztus tanítványaivá tehetnek akár még népeket is, de megtisztítani avagy megigazítani egyet sem tudhatnak közülük, és ezt még csak önmagukkal sem tehetik meg az emberek, mert erőtlenek hozzá. Maga az eredeti erőteljességével nem rendelkező ember mást tehát már nem tehet, minthogy akarván azt, aktívan részt vesz a Krisztusban és Krisztus (Isteni Lelke a „Szentlélek”) által történő megtisztításában illetve megigazításában.
Az a „spirituális ember” is tehát, aki maga ébresztette fel magát, azaz a saját erejéből tette igazzá avagy tisztává magát, és ezt a „műveletet” másokkal is meg szándékozik tenni, még mindig csak önigazult, azaz továbbra is hamis ember, és nem pedig igaz ember. Az ilyen ember (szellemi lélek) valójában tehát még változatlanul a tárgyi elméjét tartja igazságnak, vagyis megvilágosodott, felébredt, tökéletesen tiszta önazonosságnak, akivel szintén változatlanul azonosulásban van. Ezt pedig azzal be is bizonyítja, hogy továbbra is tárgyiként beszél a valódi önazonosságáról is, és ugyanerre ösztönzi az általa magához hasonlóan és hasonlóra megigazítani szándékozott másik embert is.
Az ezen „áldásos” tevékenységével valójában tehát csak erősíti a többi embert is a hamisságában, mely így viszont ezeknek az embereknek esetében akár már eget verő méreteket is ölthet, ámde ez sem a magas egekben fog igazán kárt tenni, hanem ezen cselekedetük is rájuk visszahatva jóval inkább őbennük tesz majd valós kárt, vagyis nem az isteni világhoz, hanem a kárhozat világához tartozónak fogja ítélni őket.

Szemlézte: Bíró László

Hétvégi filmajánló

A szem tükrében
https://videa.hu/videok/film-animacio/a-szem-tukreben-drama-misztikus-OcT1YkCrSAweTjvF?fbclid=IwAR3yJhGG-uAa-18lb8cYdoBg2M3JzglFbq6wFPJM_Rlo2xtnsyHmzN3W00k

Petike

A tanárnő elsírta magát az osztály előtt, amikor megtudott valamit Petikéről, aki az első padsorban ült…

Sok évvel ezelőtt Éva néni ötödikes osztálya előtt állt, és azt a hazugságot mondta a gyerekeknek, hogy mindegyiket egyformán szereti. De ez lehetetlen volt, mert az első sorban Horváth Peti olyan rendetlen és figyelmetlen kisfiú volt, hogy Éva néni valójában élvezettel írt a feladataira vastag piros ceruzával nagy X jeleket, és a lap tetejére pedig legrosszabb érdemjegyet.
Egy napon Éva néni a gyerekek régi bizonyítványait nézte át, és megdöbbent Peti előző tanítóinak bejegyzésein. ,,Peti tehetséges gyerek, gyakran jókedvűen kacag. Munkáját pontosan végzi és jó modorú. Öröm a közelében lenni" - írta első osztályos tanítója. Másodikban így szólt a jellemzés: ,,Peti kitűnő tanuló, osztálytársai nagyon szeretik, de aggódik, mert édesanyja halálos beteg. Az élet Peti számára valódi küzdelem lehet."
Harmadik osztályos bizonyítványában ez állt: ,,Édesanyja halála nagy megrázkódtatás számára. Igyekszik mindent megtenni, de édesapja nem nagyon törődik vele. "Negyedik osztályos tanítója ezt írta: ,,Peti visszahúzódó és nem sok érdeklődést mutat az iskola iránt. Nem sok barátja van, és néha alszik az osztályban."
Ezeket olvasva Éva néni ráébredt a problémára és elszégyellte magát. Még rosszabbul érezte magát, amikor a Karácsonyi ünnepségen tanítványai fényes papírba csomagolt, gyönyörű szalaggal átkötött ajándékait bontogatta, és köztük meglátta Peti ajándékát, a fűszeresnél kapható vastag barna papírba bugyolálva.
Éva néni a gyerekek előtt bontotta ki az ajándékokat, és gondosan nyitotta ki Peti csomagját. Néhány gyerek nevetni kezdett, amikor meglátta a kövekkel kirakott karkötőt, amiből néhány kő hiányzott, és mellette egy negyedüvegnyi parfümöt. De a gyerekek nevetése abbamaradt, amikor hallották, ahogy Éva néni felkiált: ,,Milyen szép karkötő!", és látták, hogy felveszi a karkötőt és csuklójára cseppent a parfümből.
Horváth Peti egy kicsit tovább maradt az iskolában, hogy megszólíthassa:
,,Éva néni, ma olyan volt az illata, mint valamikor édesanyámé. "Éva néni sokáig sírt, amikor a gyerekek elmentek. Attól a naptól kezdve nem olvasást, írást és matematikát tanított. Elkezdte a gyerekeket tanítani. Éva néni különös figyelmet szentelt Petinek. Ahogy dolgozott vele, Peti elméje mintha életre kelt volna. Minél több bátorítást kapott, annál gyorsabban reagált. Év végére Peti az osztály élére került, és már azért volt hazugság, hogy minden gyerekeket egyformán szeret, mert Peti lett a legkedvesebb diákja.
Négy évvel később egy üzenetet talált Petitől, amit az ajtaja alatt csúsztatott be. Az állt benne, hogy ő volt élete legjobb tanítója. Azt írta, hogy befejezte a középiskolát, az osztályában harmadik volt az élen. Négy évvel később egy újabb üzenet érkezett, amiben azt mondta el, hogy bár voltak nehéz időszakok, kitartott tanulmányai mellett, és hamarosan egyetemi diplomát szerez, legmagasabb kitüntetéssel. Még négy év telt el, és újra levél érkezett Petitől. Ebben elmondta, hogy miután megszerezte diplomáját, elhatározta, hogy tovább tanul. Hozzátette, hogy még mindig Éva néni a legjobb és legkedvesebb tanára, aki valaha is volt. Ez alatt a levél alatt az aláírás hosszabb volt: Dr. Horváth Péter.
A történetnek nincs vége itt. Azon a tavaszon újabb levél érkezett. Peti elmondta, hogy találkozott egy lánnyal, és nősülni készül, és kérdezte, hogy Éva néni elfoglalná-e a vőlegény édesanyja számára fenntartott helyet. Természetesen Éva néni elfogadta a meghívást. A régi karkötőt vette fel, amiről kövek hiányoztak, és azt a parfümöt cseppentette magára, amire Peti úgy emlékezett, hogy utolsó együtt töltött Karácsonykor viselte az édesanyja.
Megölelték egymást, és Dr. Horváth Péter Éva néni fülébe súgta, ,,Köszönöm, Éva néni, hogy hitt bennem. Hálásan köszönöm, amiért segített nekem, hogy fontosnak érezzem magam, megmutatta nekem, hogy számítok, és az életem érték. "Éva néni könnyekkel a szemében visszasúgta, ,,Peti, tévedsz. Te voltál az, aki megmutattad nekem, hogy számítok, és az életem érték. Amikor találkoztam veled megtanultam, hogy hogyan érdemes tanítani."

szemlézte: Bíró László