Szellemtudomány alapjai

Az elkövetkezendő időkről
Zita médium közléseinek “Korszakzárás előtt” című kötetéből

Köszöntelek benneteket testvéreim, az Úr, a Jézus Krisztus nevében! Az elmúlt vasárnapon az oktatótok beszélt nektek arról, hogy Bábel tornyának le kellett omlania. (lásd „A régmúlt és a jelen hasonlósága”) Beszélt nektek arról is, hogy akik ezt a tornyot azért akarták megépíteni, hogy ezáltal Isten fölé emelkedjenek, azok megzavarodtak és nem értették egymás beszédjét sem.
Bizony testvéreim, ebben az elmúlt évszázadban is nagy zűrzavar támadt az emberek között, akárcsak a bábeli torony építésénél; nagy zűrzavar elvekben és eszmékben, nagy zűrzavar a beszédben, ahogy az egyik ide, a másik oda, a harmadik amoda húzott. Megindult, meg kellett indulnia a nagy népvándorlásnak, amit szintén az elvek, az eszmék zűrzavara hozott az emberiségre.
Voltak, akiket az élet tovasodort anélkül, hogy ők kívántak volna elmenni, eltávozni arról a helyről, ahol éltek. És voltak, akiket az isteni Gondviselés hívott ki arról a helyről, ahol születtek és vitt el más, idegen környezetbe, idegen emberek, idegen népfajok, idegen nyelvet beszélők közé. Sok minden történik ma és történt már meg az elmúlt évszázad alatt és sok minden fog még megtörténni az utolsó napokban, az utolsó idők záró akkordjaiban. Ugyanis mindezeknek meg kell történnie, mert minden rossznak meg van a maga rossz következménye.
Az elveknek, az eszméknek zűrzavara hozza mindezt az emberiségre, mert az elvekből és az eszmékből száműzték a mi Atyánkat, Istenünket, mert új bábeli tornyot próbálnak építeni, új Bábelt próbálnak létrehozni az emberek részben az ő szívükben és lelkükben, részben pedig a világban. Azt hiszik, hogy az hoz majd létre egy új, egy szebb világot, új lehetőségekkel és békésebb, boldogabb állapotokkal.
Én azonban azt mondom, hogy minél inkább az ember akarata, az ember szándéka nyomul előtérbe és nyomja háttérbe az isteni akaratot, az isteni gondolatot, az isteni célkitűzéseket, annál nagyobb lesz a zavar, annál inkább nő a veszedelem, és a veszedelem miatt a félelem az emberek világában. Ez az elmúlt, utolsó évszázadotok már két világháborúval „jeleskedett”: embermilliók elpusztításával és tönkretételével. És kifejlődőben van egy harmadik világháború is, amely nem egyik napról a másikra fog majd kitörni, hanem lassan, alattomosan fog elindulni és fellángolni. Mert ebben a nagy bábeli zűrzavarban, az ellentét hatására nőni fog a gyűlölet és így nép-nép ellen, nemzet-nemzet ellen, elv-elv ellen, eszme-eszme ellen támad és az emberiség nagy része a mi Urunk, a Jézus Krisztus szeretete, békéje ellen lesz.
Megárad majd a gyűlölet folyója, kiárad majd a gonoszság az emberi lelkekből, és mivel nem ismerik a mi Atyánkat, Istenünket, ezért nem fogják meghallani az Ő szavát sem a maguk lelkében, sem a Szentlélek munkásainak ajkáról. A nagy zűrzavarban, a nagy robajban nem lehet majd meghallani mindazt, amit meg kellene hallaniuk, tudniillik azt, hogy az ember mi végett is van a világon. Ma már csak nagyon kevés azok száma, akik egyáltalán felteszik maguknak azt a kérdést, hogy miért is élnek, mit is kellene elvégezniük, mi a feladatuk az életben, hogy kertészek-e ők az Úr szőlőjében? Kevesen vannak, akik megkérdik, hogy vajon azért van-e az ember a földi világban, hogy ültessen, hogy építsen, hogy önmagát átalakítsa?
Vagy azért, hogy mindent, amit mint értékeset az elődök, az ősök a társadalmakban felépítettek, azokat lerombolja? Az ember lerombolja bombáival, elveivel, lerombolja a tévigazságaival, tévhitével, amelyet hagy és hagyott megerősödni a lelkében és amely tévtanok, tévelvek, tévhit szerint rendezte el úgy a maga életét, mint embertársainak sorsát, amelyet úgy kezel, mintha a másik ember élete nem lenne olyan fontos, olyan értékes mint az övé.
Sajnos, aki hatalmon van, aki gazdag, az azt gondolja, hogy övé az egész világ; azt gondolja, hogy neki nincs szüksége sem Istenre, sem barátra, sem senkire a világon, csak önmagára. Márpedig az ember akármilyen erősnek hiszi és gondolja is magát, önmagában el kell pusztulnia. Ezzel az elgondolással elpusztítják magukat és elpusztítják mindazokat, akik a környezetüket alkotják; elpusztítják a közel- és a távoleső országokat, sőt a világotokat is.
Mindezt az igazság, a béke nevében, mindezt azért, hogy megszabaduljanak azoktól, akikről úgy mondják, hogy ellenségük, de valójában akik más elven és más nézeten vannak, mint ők. A sokféle elv, a sok-sok különböző elgondolás az, ami szembefordítja őket. Soha nem volt ennyiféle nézet, ennyi elgondolás, elv, idea a világban, mint manapság, és az egyik rosszabb, mint a másik, mert mindaz, amire ma hivatkoznak, abból hiányzik Isten, nincs benne Isten akarata és nincs benne a mi Urunk a Jézus Krisztusunknak szeretet tana.
Benne van ellenben a gyűlölet, a harag, benne van a harácsolási vágy, benne van a megtorlás, az erőszak. Így hát nem ért véget, nem érhet véget mindaz a háborúság, amiről az gondolta az ember - amikor az első, vagy a második világháborút, vagy a többi kisebb-nagyobb háborút befejezte - hogy akkor majd béke lesz a Földön ezer esztendeig. Nem! A béke még jóval odébb van, majd az új Föld kialakulása után. De addig béke nem lesz, mert minden elv szétrobbantatik és szétszóratik a világban.
Vannak és lesznek emberi lelkek, akiket az elvek szilánkjai megsebesítenek; vannak és lesznek emberi lelkek, akikbe azok beleágyazódnak és így egyre nagyobb gennyes sebeket okoznak a lelki világukban. Ezért nem fog tudni megbocsátani az ember, ezért nem tud majd elnéző lenni, nem tudja az embertársát annak látni ami: Isten éppen olyan bukott teremtményének, mint amilyen ő maga. Mivel erre nem képes és a jövőben még inkább nem lesz képes rá, ezért szegény-szegény földi ember nehezebb idők, nehezebb sors elé nézel, mint amilyen helyzetbe, állapotba, sorsba sodorta az emberiséget a két világháború katasztrófája. Isten legyen mindannyiótokkal! Isten veletek!

szemlézte: Bíró László

Földi vagy szellemi gondolat hullámok

Bertha Dudde írómédium közlése 1958-ból

Minél inkább elkülönültök az anyagi világtól, annál inkább rátaláltok a szellemi világ bejáratára - mert a szellemi világból felétek áramló gondolatok már nem ütköznek ellenállásba. (Ha minden gondolatunk anyagi vontkozású, a finomabb és magasabb rezgésű szellemi gondolatoknak esélyük sincs, hogy a tudatunkba bekerülhessenek. Amíg az anyagias gondolkozás fej központú, a szellemi szívközpontú gondolkozásmód, tehát előbb a szívben kapcsolódik az elméhez és innen jut a fejbe, ha ott befogadásra talál. Ezért mondjuk, hogy valaki a fejével vagy a szívével gondolkozik. Ezt a nyelvünk pontosan tudja, csak a lebutult ember gondolja, hogy a fejben dől el minden.)
Az anyagi világ állandó akadályozója az ilyen gondolatok érkezésének, mert az ember szíve csak akkor fogadja be, ha hátat fordít a világnak. Ezzel azt is megértitek, az emberek miért foglalkoznak annyira keveset szellemi dolgokkal, amikor még a világhoz kötődnek. A világi gondolatok a szellemi gondolatokat visszanyomják - azaz, az ember nem képes magába felvenni a szellemi gondolat-anyagot, mert világi gondolatok nyomulnak eléje, és megakadályozzák hogy a szellemi gondolatok a szívéig eljussanak.

Ennek ellenére az ember felelős gondolatanyagáért, ami uralkodik rajta, mert egyedül a szabad akarata határozza meg, hogy az ember mire gondol. A szabad akarat vagy védekezik a gondolatok ellen - amelyek körülveszik - vagy utat enged nekik. Az akarat pedig olyan, amilyen az ember lénye - vagy anyagi, vagy szellemi beállítottságú. Késztetést egyik irányba sem kap, teljesen szabad. Viszont ettől az irányzattól függ minden - a gondolkodása, cselekvése, lelkének jelenlegi és jövendő sorsa, és ez lehet dicsőséges, és lehet rettenetes.
A világ tehát veszélyt jelent az ember akarata számára. De kell hogy létezzen. A lélek általa jut el a tisztánlátásra, hogy döntést tegyen a világi, és a Szellemi Birodalom között. Mindkét világ létezik, de az ember csak az egyiket akarhatja, és ezt az egyet maga határozza meg. Ha az anyagi világot választja, lelke ehhez tapad. Ha a szellemi világot választja, akkor ez lesz tartózkodási helye, amikor földi vándorlása befejeződött, és elhagyja a testet. Mindkét birodalom benyomásokat kelt benne, de egyik se kényszeríti. Ezért mindig az ember lelke viseli a felelősséget, hogy mit gondol, és mit akar, mert mindkét irány felé DÖNTHET... És a HELYES döntés nem lehetetlen számára akkor sem, ha az anyagi világ kézzel foghatóan itt van előtte - a szellemi világ pedig látszólag nem valóságos világ.
Viszont a szellemi erőknek van bizonyos hatalmuk a lélek fölött. A nem-akarónál is mindig bekapcsolódhatnak a gondolatokba, tehát kénytelenek ezeket felfogni. Ezért egyszer minden ember állásfoglalásra kényszerül. Egyedül ha nem akarja - védekezhet a befolyás ellen. De az már érintette, és ezért nem vonhatja ki magát a felelősség vállalása alól - amikor majd egyszer felelősségre vonják.

Az ember gondolkodásra képes, és ez felelősségre vonásának az alapja. A gondolatot sem kényszerítette rá senki. Teljesen rajta múlik, hogy mit gondol. A jó szellemi erőknek, akik pozitív irányban próbálják befolyásolni, mindig az a céljuk, hogy a gondolat helyes legyen. De mert a negatív erők is hatnak, az ember maga dönt. Így nem lehet szellemi kényszerről szó, amelynek az egyik áldozatul esik, a másik nem.
Eközben benső küzdelmek is adódnak, ha meg akar maradni a szellemi gondolatoknál, miközben a földi gondolatok benyomulnak. Ha valaki szellemileg növekedni szeretne, ehhez a benső küzdelemhez erőt a szabad akarata nyújt. Ekkor az ember már győzött is, mert akarata pozitív volt, ennek következtében a kihatása is pozitív. A győzelem annál nagyobb, minél nagyobb volt az illető világhoz való kötődése. Mert annál nagyobbak voltak az ingerek, az ellenállások - de annál nagyobb volt az akarata is, amely most átütő módon győzött a szellemi világ mellett. Egykor a lélek majd örül a győzelmének, mert ezzel maga alakította túlvilági sorsát. Boldog életnek néz elébe, és folyton hálát ad Istennek, aki erőt adott neki a győzelemhez.


szemlézte: Bíró László

A halál előtti testi szenvedésekről

Bertha Dudde írómédium közlése

A lélek testtől való elválása olyan folyamat, amit a test többnyire fájdalmasnak érez, mert kell hozzá egy bizonyos érettségi fok, hogy a szétválás fájdalommentes legyen. Ezt az emberek ritkán érik el. A még éretlen emberben a halál órája azt a nézetet jelenti: ha egyszer az emberi burkot elhagyta, és saját erőből már nem képes semmire, akkor megszűnt minden - és ennek megfelelően a halál órája többé-kevésbé nehéz.
Amíg az ember a Földön él, van lehetősége, hogy eltávolítsa magából a selejtet. A lélek a túlvilágon megköszöni Teremtőjének, ha erre még a Földről való távozása előtt megadja a lehetőséget, és a léleknek nem kell a túlvilágon annyit szenvednie. Mert Isten igazságos, a léleknek el kell fogadnia a túlvilágon azt a sorsot amit megérdemel, és ott az érettség elérése sokkal nagyobb kínokat jelent. De e nélkül nem juthat a világosság-szférába, a magasabb lelki érettséget a szenvedés és kín hozza meg. Tehát a halál előtti hosszú küzdelmet mindig a magasabbra lépés küzdelmeinek kell tekinteni.
Az emberek csak a szenvedés állapotát látják, és ez okozza, hogy a haláltól azért félnek, mert a halál órája elviselhetetlennek tűnik nekik. Holott Isten ember iránti nagy szeretete készíti ezt, hogy a túlvilágon minél világosabb fénybe juthasson. Isten mindig e célból küld szenvedést és fájdalmat, hogy az ember testi vágyai elhaljanak, hogy csak a lelkére gondoljon, és annak tökéletesedésén dolgozzon. Áldás minden szenvedés, amelynek ez az eredménye. A földi élet hamar elmúlik. Ha valaki jóakarattal éli, és közben lemond minden anyagiakra vonatkozó vágyáról, akkor a lélek Isten akarata szerint alakul, és életútja végén nincs szüksége rendkívüli szenvedésre, hogy a Világosság Birodalmába juthasson.
De a szenvedés mindig magasabb érettséget hoz, és ezért kegyelem az ember számára. E nélkül hibáit és gyengeségeit a túlvilágon kellene letenni, ami szintén csak szenvedést jelent. Tehát a szenvedéstől semmiképpen sem szabadul - akkor sem, ha halála látszólag fájdalom-mentes volt. Isten minden egyes ember lelkét ismeri, ismeri jóakaratát, hogy mennyire akar küzdeni minden tisztátalan ellen, és ezért lehetőséget ad: a halál óráján utolsó alkalomként megengedi, hogy a lélek salakmentessé váljon, és az örökkévalóságba tisztán mehessen be.
Soha nem tudjátok milyen lesz a vég. Ezért Isten irgalmát naponta kérni kellene, hogy forduljon felétek a halál óráján. Még ha Isten akarata szerint éltetek is, végórátok akkor is súlyos lehet, ha az a célja, hogy teljesen megtisztítson, és örökké szabaddá váljatok. Isten bölcsessége és szeretete a tietek az utolsó földi órátokig, és ha lelketek még képes rá hogy alakuljon, erre még a halál óráján is ad alkalmat. Ezért szenvednek még testileg a magukat Istennek átadott emberek is - és a többiek nem találnak rá magyarázatot, és nem ismerik fel benne Isten szeretetét.
Ennek ellenére Isten jót akar az embernek, mert a kiérlelődésre a szenvedés a legjobb eszköz, amely rövid idő alatt a lelket arra a fokra viszi, amely a túlvilágon fény-áteresztővé teszi. A lélek megköszöni Teremtőjének, amikor szabaddá lett, és felismeri Isten nagy szeretetét és irgalmát.
Ezért kell Isten szeretetének bizonyítékaként tekinteni minden szenvedést - ha az emberek nem is tekintik annak - mert még a végső óra is üdvösséghozó, ha szenvedés kíséri. Bár a lélek a testtől fájdalommal oldódik el, viszont azonnal a magasba emelkedik a boldog szellemek Birodalmába. Nem csak a testével, hanem a lelkével is elhagyja a Földet, és magával viszi a test kiérlelt szubsztanciáit is, mert a földi szenvedés minden foka oldja azt a burkot, amely a lelket körülzárja. És boldog ember, aki még a Földön maradéktalanul meg tud válni a még éretlen szellemitől.
A földi létet megváltásra használta, és már nem támad fel többé Isten akarata ellen. Bár küzd a lélek békéjéért a halál órájában - de a testi szenvedést már soha nem tekinti jogtalannak, mert lelke tudja, közeledik a vég, és a testi szenvedésnek is vége lesz. Azt is tudja, hogy mindez előnyére válik - ha ezt már nem is tudja a test tudomására hozni. A test pedig - amint érzi a lélek közeledő tökéletességét - elválik tőle. Feladatát teljesítette, amennyiben tartózkodási helyet biztosított a léleknek. Mindenkinek súlyos lehet a halál órája, de lehet boldog elalvás is - ha már nincs szükségtek szenvedésre - mert a Világosság Birodalmában ébred, és Istenével egyesülésre talált már a földön. Ő viszi haza Birodalmába, az ATYAI HÁZBA, hogy boldoggá tegye.
De hogy a vég milyen lesz azt nem tudjátok, ezért kérjétek Isten irgalmát, kegyelmét és erejét, ha talán lelketeknek még szenvedésre volna szüksége, és így majd a halál óráját is elviselitek. Csak a test szenved - a lélek örömmel távozik a testből, és felemelkedik a világosság szférájába.

Szemlézte: Bíró László

https://www.youtube.com/watch?v=uEejNZIpMjQ

2021.augusztus havi szellemtani hírlevél


Tartalomjegyzék

Visszaélések a spiritizmus terén. Zita médium közlése. 2

A szeretet a legszebb virág. 5

Létezik-e Isten? 6

Az ötvös tüze. 10

Beethoven találkozása a tizenkét éves Liszttel 11

Jó ember aki jót akar 13

Egy sokatmondó idézet. 14

A gyermekek szférája 16

Két korszak közötti átmeneti kor. Mediális közlés. 17

A kert démona. 19

Ajánlott havi web. lapok. 20

https://onedrive.live.com/view.aspx?resid=8627752B1B3312C8!152536&ithint=file%2cdocx&authkey=!AF6e4rJX-MbTPiw

https://data.hu/get/12993323/SBK_Hirlevel_198.doc

... ahogy fejlődünk,
a lélekből is előjönnek a "tárolt karmák",
(jönnek a tudattalanból a bekészített "időzített bombák")
és kívülről, a külvilágból pedig jönnek az impulzusok...
Nagyon kevesen látjuk,
hogy a tudatalatti történései,
és a térben a világ történései
pontosan szinkronban vannak.
Nem néha. Mindig...
Csak pont az önkép,
és pont a világkép az,
amely elrugaszkodik a pillanattól,
amely egy absztrakcióba menekül,
és nem lát,
hanem csak gondolkodik.
Csak koncepciókat alkot.
Ha a szinkronélmény teljes lenne,
ha a "belső tér és külső tér" eggyé válna,
akkor tudnánk kezelni a karmát anélkül,
hogy legyártanánk "jót és rosszat".
A megkülönböztetésre szükség van,
de ha a megkülönböztető tudatosság túlvezérlődik,
akkor lesz belőle ítéletalkotás,
és ekkor beleragadsz abba a karmikus problémába,
amelyet nem tudsz tükrözni,
hanem kényszerből, szokásból azonosulsz vele.
Ekkor válik a tükrön szennyeződéssé...
És ezt a szennyeződést úgy tudod letakarítani,
hogy megszünteted a tükörnek a torzulatát...
(Csong An Szunim - az Eredeti Fény Zen Templom apátja) - 2016.10.07.


forrás: https://www.youtube.com/watch?v=X5W_AfGNsSs

Ada. Mediális közlés Az emberi önzésről dióhéjban

Az Úr Jézus nevében köszöntelek benneteket gyermekem a szellemvilágból!


Minden ember szereti azt a szépet, ami a saját lelki szintjének megfelelő szinten van, mert minden szellem mélyén ott él a paradicsomi világ gyönyörűsége, amelyet folyton folyvást keres, mert érzi a hiányát ennek az emberi szavakkal ki nem fejezhető és emberi fantáziával meg nem alkotható gyönyörnek, amely őt a maga tisztaságában és a érintetlenségében körül övezte. Ugyanis ahogyan a földi világ szépsége hatást gyakorol az emberre a maga emberies szépségében, úgy az isteni szépség annál inkább hatást gyakorolt az embrió és a növekedésben lévő szellemekre, sőt egészen beléjük olvadt a maga tisztaságában és kimondhatatlan örömöt és boldogságot jelentett mindaz ami őket körülvette, mert minden a maga tisztaságában a boldog világ Megalkotójáról regélt. Habár ott minden fejlődésnek volt kitéve, vagyis újabbnál- újabb és szebbnél- szebb formákat alkotott és alkot ma is a fejlődés törvénye a fejlődésben lévő paradicsomi világokon („Legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok tökéletes”), míg jelenleg itt a földi világban az emberi bűnök kisugárzása miatt,* annyira le van terhelve a fejlődés a maga törvényszerűségeivel együtt (természettörvény), hogy lassan teljesen felborul a természet rendje és az almafán körte fog nőni, minden emberi beavatkozás nélkül is stb. és egyszerre csak kidob minden hamis elemet, feléget minden hamisan szerzett dolgot, vagyis feléget mindent ami nem az isteni törvényszerűség útján manifesztálódott és csak a törvényesen megszerzett és megalkotott dolgok maradnak meg, mert ahogyan a vízözön ítéletet képezett a maga korában, úgy a reátok váró „tűzözön” is ezt a célt fogja szolgálni (Az akkori világ víz által elpusztult az istentelen emberek romlására, de a jelenlegi világ ettől megkíméltetik, tűznek tartatván fenn. – Péter II. levele)

A bukott szellemeknek viszont mégis csak az a tökéletes paradicsomi környezet hiányzik, amire a szelleme homályosan is, de visszaemlékszik, mert érzi a hiányát és öntudatlanul is de keresi, amikor az itteni szép után kutat, hogy önzésében a rendelkezésére álló eszközökkel magáévá tegye azt. Mindannak ellenére, hogy önzés, birtoklási vágy és gőg húzódik meg a szép utáni vágyak mögött, az ember ebben a kutatásban is az elveszített paradicsomi állapotokat keresi.

Ilyen vágy a szép másik nem után, amire mégiscsak azt mondja az Úr, hogy aki a másik nemre bűnös vággyal tekint, azzal már paráználkodott az ő szívében. Ugyanis az ember minden szépet, amit Isten alkotott, magának szeretne megszerezni, de vajon az övé lesz-e akkor, ha a „magáévá teszi”? Ha a szépet a bűn szintjére rántja le és a bűnös, az önző birtoklás vágyaival illeti és gyakorlatilag nemhogy szépítené, hanem a bűn kiélésével erőket rabol a széptől, ami által gyakorlatilag a szép veszít szépségéből és a szépséget eredményező erőkből. Tehát mit, illetve kit is tesz magáévá az ember, ha szép testet, a testi formákat magáévá teszi? Az erőket raboló ördögöt!!! És nem a szép testet. A szép forma Isten által lett széppé itt a földi világban, kölcsönkapott testtel. A magasabb világokon viszont a szellem szépsége, annak kisugárzása alkotja meg a szép testet és azért vonzó. Itt a földi világban ez másként van, éspedig, azért, hogy a szellem eltakarhassa lelki fogyatékosságait, ami kiütközne a testen is, szép testet kap fejlettebb szellemektől, ami azt engedi sejteni, hogy maga a lélek is olyan szép, mint maga a test. De mivel szép szellemek kölcsönadott ajándéka, ezért mégis csak tartalmazza a bérbe adónak a fantomját és a fluidjait. Ez képezi gyakorlatilag a vonzalmat, de mivel bűnös szerelem birtokolja a szép testet, amelynek a szépsége nem azonos a test fejlettségével, ebből kifolyólag sugároz ki bűnös erőket, amelyek „társat keresnek” és ha találnak, akkor a fentebb leírt folyamatok játszódnak le, vagyis nem a szép építése, hanem a rombolása. Amikor egy szellem szebb testet könyörög ki,, mint amilyen a saját szintjének megfelelő lenne, akkor tudatják vele, hogy ez mekkora kísértésekkel jár. De mivel szégyelli a csúnya testet, pedig az hozná meg a kívánt fejlődést, a szellem erősen fogatkozik, hogy hű fog lenni az isteni törvényszerűségekhez és ellenáll minden nem kiérdemelt szépség okozta kísértésnek. De mivel a megadott szépséghez nincs meg a kellő fejlettségi szint, ezért rendszerint elbukik a lélek a nálánál erősebb kísértésekben. Habár, ha Isten nem az érzékiséghez, a pillanatnyi gyönyörhöz és ezzel a szép formákhoz kötötte volna a gyermeknemzést, sokkal kisebb esély lett volna a gyermekek megszületésére a földön.

De szeretnénk kihangsúlyozni azt, hogy Isten kizárólag törvényes keretek között tevékenykedik, mert csakis az az Isten célja, hogy törvényes szellemekké váljatok, ugyanis a törvényes úton való járás viszi előre az embert a fejlődés útján. A törvényes kapcsolatokba tudnak magasabb szellemek hozzá kapcsolódni, hogy előbbre vigyék a szülőket a fejlődésben, míg a törvénytelen kapcsolatokba a hasonló hasonlót vonz alapon csak az alacsonyabb, a törvénytelen szférákból kapcsolódhatnak szellemek, ezért minden törvénytelen kapcsolat a romlásba visz, még ha a legszebb és legkívánatosabb formáról legyen is szó. Főleg akkor jelent kísértést egy szép forma, hogyha az a testi forma kölcsönkapott egy magasabb szellemtől, mert párosulnak az önzésen alapuló bűnös hajlamok a szép formával, de mit ér az egész, ha bűnnel van átitatva a szép test?

Tehát így nézzetek a túlságosan szép formákra és próbáljatok meg a test mögé látni, akkor, meg fog változni a hozzáállásotok a dolgokhoz és nem akarjátok már annyira birtokolni a szép formákat, mert nem is olyan biztos az, hogy a viselőjük szépsége azonos a forma szépségével. Lehet, ha meglátnátok a szép testet viselő szellemet a maga valóságában elmenne a kedvetek a test birtoklásának még a vágyától is.
Az a legnagyobb kísértés az ember számára, amikor az alacsony szellem szép testtel van felruházva és ez a forma alacsony fluidokat rejtve magában, visszaélve a kapott szép forma nyújtotta adottságokkal és kiveti a bűnből szőtt hálóját olyan emberekre, akiknek gyöngéjük szintén a szép forma magukévá tétele. Ilyen esetben kell nagyon Istenben élni ahhoz, hogy az ember hű tudjon maradni az Istenhez. De amikor az embernek sikerül is helytállnia a kísértésekben, egyáltalán nem biztos az, hogy a helytállásért azonnal az elismerés jön, lehet, hogy egy újabb próba következik, vagyis egy újabb szenvedés, ami nem feltétlenül „visszahatás” hanem mert a föld a szenvedések hazája és azzal fizet, amije van.

Bizonyára mindannyian ismeritek a fehér lelkű József történetét. De mégis csak vizsgáljuk meg röviden közelebbről az ő életét. Őt, mint az Isten részéről kiválasztott gyermeket már fiatal korában csodák, csodás, sokatmondó álmok kísérik, ami miatt Atyja kedvence lesz és ennek észrevétlenül is kifejezést ad, amire idősebb testvérei irigységből eladják a kis kedvenc gyermeket Egyiptomba egy gazdag kereskedőnek, ahol rabszolgaként szolgált. Putifar felesége azonban felfigyel a nemes lelkű József szépségére, ebben az esetben a szép belsőt tükröző szép külsőre és kiveti az érzékiségből szőtt hálót a szép formára, mert azt hitte, hogy ha magáévá teszi azt, akkor elnyeri vele bensőjét is és hasonlóvá tud lenni ahhoz, akit birtokolni szeretne, de a dolgok most először másként alakultak. Ugyanis az asszonynak ez már nem az első ilyen esete, ugyanis amikor a férje kereskedelmi úton volt, más fiatal férfiaknál már eredményesen hatott a háló. József, aki hű akart maradni az ő Istenéhez, mint egy magasabb világról jött missziós szellem, nem hódolt be a kísértésnek, hanem hű maradt a lelkébe beleírt törvényhez és nem hajolt meg az úrnő akarata előtt. Ezért nem várta őt jutalom, hanem mint tudjátok, börtönbe került, pedig nem vétett semmit, nem volt neki „karmája” ami miatt szenvednie kellett volna, hanem csupán nem akart a földi szinttel azonosulni, nem akart oda lesüllyedni, hanem hű maradt a saját világa erkölcsi szintjéhez. De ami a lényeg, a hűsége miatt, nem hagyta el az Isten még a börtönben sem, hanem vele volt még a legnehezebb megpróbáltatásokban is és igaz, hogy hosszú időnek kellett eltelni, de Isten kihozta őt a legmélyebb állapotokból is és végül Egyiptom másodemberévé tette. Tehát, amiért a megérdemelt szép forma, nem dőlt be a hamisan szép formának, hanem ellenállt a hamis szép önzésének, még egy újabb próba várt rá, a börtön nagy megpróbáltatása, amikor ugyanis a legdicsőbb földi „megpróbáltatásra” készítette őt fel az ő Istene, Egyiptom kormányzójává lenni. Nagy megpróbáltatás lehetett ez, ha nem lett volna meg benne a kellő alázat, nagyobb mint a börtön, mert egyből a legnagyobb nyomorból a legnagyobb jólétbe csöppenni bele, bizonyára titeket is megkísértene a helyzet és élnétek a helyzet adta lehetőségekkel. Az a kísértés ami Potifár felesége részéről várt rá de elutasította, az most a fáraó mellett hatványozottan jelen volt még gyönyörűbb formában. De mivel a kicsiben hű volt, így az ő Istene a nagy megpróbáltatásokban sem hagyta el és sikerült neki megvívni a harcait és hű maradni Istenéhez. Ez aztán arra segítette rá, hogy megmenthette családját, azaz Izraelt a majdani választott népet az éhhaláltól, hogy megvalósulhasson Isten akarata és a Megváltónak kisarjadhasson a családfája. (Isten útjai kifürkészhetetlenek, ugyanis az ördögi cselszövések ellenére is véghez viszi az ő akaratát.)

Ez a történet hű tükörképe a mai világnak, mert József idejében is ugyanazok a bűnös hajlamok nyomorították az embert, mint ma. Ma is éppen úgy reagál a világ a magasabbnak a pozitív törekvéseire, mint annakidején és a magasabbnak jelen esetben nincs más megoldása, mint némán, Istenbe vetett hittel tűrni a rossznak a jóra való reagálását és szenvedni a rossztól, nem várva semmit, csak folyton megbocsátani és várni, amíg az Isten reagál mindkettőnek, mármint úgy a rossznak, mint a magasabbnak a viszonyulására és magatartására.

József esetéből is láthatjátok testvéreim, hogy akiben több az önzés és azon alapuló érzékiség, mindig a azt támadja, akiben kevesebb önzés és több szeretet van, aki magasabb lelkiállapotban van, mert egyszerűen szükségét érzi azoknak a magasabb erőknek, amelyeket a másik lélekben megnyilvánulni lát, illetve érez. Csak az a baj, hogy ezeket az erőket a birtoklásával ledegradálja a bűn szintjére, ha mégis csak sikerül neki magáévá tenni, ami által viszont nem emelkedik a lélek, amit éppen el szeretne érni, hanem mindkettőjük bukását okozza vele. Ez tipikus példája az ördög munkájának, hisz ő is erőket rabol amikor kísért, vagyis amikor sikerrel jár mert nincs neki saját erő készlete, de bukás mind a kísértő, mind a megkísértett számára. A helyes megoldás, a kísértésekkel szemben való helytállás, mert a tisztább lélek nem bukik, hanem azáltal, hogy megállta a helyét, ő maga is lép egyet előre, és húzza magával a kísértőjét is, ugyanis nem engedett a kísértőnek megvalósulási lehetőséget. Mivel az Isten által kiválasztott személyek, akik magukban hordozzák és továbbítják az isteni erőket,talán jobban támadva vannak, mint az átlagember, de ezt nem szabad általánosítani.

Ezért legbiztosabb az, ha az ember nem engedi előtérbe az önzésen alapuló birtoklásvágyát, mert azzal, hogy ha valamit birtokolni akar, csak az önzését segíti elő és nem az egységet a köznek a javát szolgálja, hanem krisztusi szeretettel kell viseltetni mindenki irányába, akkor nem téved és még a bűnös vágyait leküzdve, nem rombolja, hanem építi a szépet és vele együtt az Isten Országát. Hiába akarja birtokolni az ember a szépnek a „lelkét” soha sem teheti azt, csak a külső formáját teheti magáévá, mert amit Isten alkotott azt az ember nem birtokolhatja öncélúlag, csak Istenen, vagyis a tiszta szereteten és nem a bűnös hajlamokon keresztül, mert Isten Országa bennetek és köztetek van.
Ehhez azonban a vadhajtású alanyt, vagyis a bukott szellemet be kell oltani nemes szemmel, vagyis magasabb fokú fluidokkal ahhoz, hogy mindezt így, vagy legalább is hasonlóan tudja érezni és látni.

Hiába minden tudás, ha az embernek nincs ereje megvalósítani az isteni akaratot, akkor a törekvése csupán törekvés marad és nem megvalósított cél. Tehát szükséges az újjászületés, vagyis a magas szellemeknek az alacsonyabb szellemekre gyakorolt hatása. A magasabb világokról folyamatosan jönnek le a ti világotokra lehullatott gondolatok és érzések, amelyeket az erényekért való imádsággal be tudtok fogni és akkor megváltozik a hozzáállásotok a szép formákhoz, vagyis megváltozik a fluid-háztartásotok és sokkal könnyebben meg tudjátok valósítani az isteni elgondolást a magánéletetekben. Mindehhez elengedhetetlenül szükséges az alázatos megnyílás Isten előtt, mert ugyanis minél „kisebb” egy ember Isten és embertársai előtt, annál nyitottabbá válik Isten felé és annál magasabb rezgésszámú fluidokat tud magához vonni és működésbe hozni. Az emberek főként mások előtt nagyon is igyekeznek „nagynak” látszani, de ebből kifolyólag éppen az ellenkezőjét érik el és messzebb esnek Istentől. Ebből kifolyólag nem tudják azt produkálni, amit Isten szeretne, hanem egy alacsonyabb szintű igazságot, minek következtében saját magukat, de vezetetteiket is lerántják egy alacsonyabb szintre, minek következtében egyikük sem tudja betölteni a hivatását és nem fogja tudni magához vonzani a szépet, hogy lelki erőivel, törekvéseivel még szebbé változtassa azt, hanem lejjebb szállítja azokat az isteni erőket, amelyek a felemelkedésére adattak. Tehát vissza az alázatossághoz, hogy mindazt a szépet, ami után vágyódik a lelketek, megtalálhassátok Istenben, vagyis azokban a magaslatokban, amelyekhez fel tud emelkedni a lelketek, ha alázatosak lesztek. Élhettek a legcsúnyább és a legnehezebb körülmények között is, ha a lelketek fenn jár a magasban, akkor mindent szépnek fogtok látni, mert olyanná formáltátok ki a szellemi és fluid-környezeteteket.

Az alázatossággal együtt járnak a szenvedések és fájdalmak előtt történő meghajlások, mert Isten sok esetben szenvedéssel gyógyítja a lelket, ill. szellemet, ugyanis megvan, hogy milyen kárhozatra vivő hajlamot milyen szenvedés gyógyít hatásosan. Tehát egyáltalán nem szükséges az, hogy bizonyos szenvedések mögött „karmikus visszahatás ” húzódjon meg, sőt nagyon sok esetben lélektisztító és próba gyanánt van jelen a szenvedés az ember életében, ha megadással fogadja azt. De sajnos sokszor türelmetlenül kezeli az ember az effajta tisztulási módokat és mihamarabb szabadulni igyekszik tőlük, megkerülve ezzel az isteni elgondolást és a saját tisztulását és gyógyulását. Vegyünk egy példát, pl. a fogfájást. A fogfájást a II. szférabeli szellemek idézik elő. Akinek olyan hajlamai vannak, amelyek ebbe a szférába tartoznak, akkor a fogfájás által, vagyis a fogfájást előidéző szellemek által, – mert minden negatív és pozitív megnyilvánulások mögött szellemi tevékenység húzódik meg – előidézett fájdalmakkal gyógyítja Isten az olyan tulajdonságokat, amelyek a II. szférába tartoznak.

Mindez a folyamat által lassan épül le az emberben a gőg és a gőgön alapuló önzés és épül vissza lassan az alázatos lelkület Isten és a testvériség felé, minek következtében épül bennetek és köztetek az Isten Országa, mert ugyanis a gőg, az önzés, a birtoklási vágy által alakult ki az érzékiség, miután a szellemvilágban megtörtént a duál szakadás és manifesztálódott lent a földön, minden kiéléssel hizlalva az ősi kígyót, amelynek az önmegtagadás által zsugorodnia kellene. De sajnos hízik, csak hízik addig, amíg teljes egészében fel nem fal mindenkit, aki az utolsó időkben hitehagyottá válik a ravaszul beállított és agyafúrtan megjelenített kísértésekben.

+

Ha az emberek tudnák azt, hogy mekkora bűn a paráznaság és hogy mekkora ördögök állnak a hátterében akkor irtóznának tőle és nem emlegetnék folyton, főleg nem űznének belőle humort, illetve vicceket ! Mivel a szív bőségéből szól a száj, vagyis az emberi szív alkotja meg a lelki típusához közelálló dolgokat, azzal is mintegy igazolva lelkének minőségét és addig fel nem ismert rejtett hajlamait. A „szív bőségéből szól a száj” csak sajnos nem tudja azt az ember, hogy a lelkének ezekkel a megnyilvánulási formáival mennyire megnehezíti mások és a saját haladását Isten felé. Ha tudná, akkor visszafogná a lelkéből feltörő ezen megnyilvánulásokat, ugyanis mert az emberek nyitottak a humorra, a viccekre, főként a bűnökről való humorra, ami által a bűn szinte lángra lobban a lélekben mert játszi könnyedséggel be tud sétálni a bűnök előtt megnyílt szívekbe a bűnről szóló hiábavaló szöveg, vagy ábra.. Ilyen esetben a felelősség elsősorban azoké, akik a dolgokat kreálják, vagy a már megalkotottat továbbadják, mert kísértésbe visznek bizonyos formában másokat.
Amikor az ember valamivel még viccelődik, az azt jelenti, hogy nem érzi a súlyát annak amiből viccet űz. A léleknek ezekre a megnyilvánulásaira is vonatkozik Jézus kijelentése, miszerint: „...A ti beszédetek legyen: igen - igen vagy nem - nem, a többi a gonosztól való.” Hát akkor mennyivel inkább a gonosztól való az, amikor az emberek a halált okozó bűnökből még vicceket űznek!
Mivel erős az emberekben az önzés és a vele járó én központúság, sok esetben mindent megtesznek annak érdekében, hogy a figyelem középpontjában lehessenek, ha ott nem kapják meg a kívánt elismerést, ahol szeretnék. Ilyenkor a tudatalattiból feltörő elismerésvágy olyan megnyilvánulási formákra készteti őket, ahol bőven lehet elismerésben részük. Sajnos az emberiség nagy százaléka ebbe a csoportba tartozik.
Sajnos az is, hogy az emberek kevés százalékának fejlődtek ki a lelki szemeik, amelyekkel bele láthatnak a szellemi környezetükbe és megláthatják azokat a kísértő szellemeket és azoknak rútságát, akik őket a bűn kiélésére serkentik, azonnal elfutnának a kísértések helyéről és az erények útját választanák. Azok számára, akiknél nem nyitottak a lelki szemek, adta Isten a hitet, mert „a hit a nem látott dolgoknak a valóságként való elfogadása” hogy amit nem láthat és nem tud, az ember, azt hitből ne cselekedje, vagy éppen cselekedje, attól függően, hogy miről lévén szó. Azért alkotta Isten a tízparancsolatot, hogy az ember hittel tartsa be azokat. Sajnos azonban, hogy nemhogy nem tartják be a tilalmakat, hanem még azokat is kinevetik az emberek, akik az Isten akarata szerint igyekeznek élni.
Ez az utolsó idők látképe, mert ugyanis: „Ha visszajövök, vajon találok-e hitet a földön?”
Testvéreim, tehát higgyetek az isteni kijelentéseknek, jelenesetben a III. kijelentésnek, hogy a hit cselekedetei révén kihasználva a hátralévő rövidke kis időt, bejuthassatok az Isten Országába.
Amikor még nem volt ez a kijelentés, példaadás gyanánt, Isten magasabb szférákból, ill. világokról missziós szellemeket küldött a fizikai létbe. Mostanra már azonban lejárt a missziós szellemek testben történő példaadásának kora, mert nem hittek az emberek nekik és nem követték a példaadó életüket, amely elvezette volna őket arra a szintre, ahonnan a missziót vállaló szellemek testet öltöttek, hanem tovább folytatták a saját bűnös életüket, vagy esetleg csak a külső formáját próbálták követni a lényegnek, amitől azonban nem tudtak haladni előre a fejlődés útján. Ezért Isten, mint egy utolsó próbálkozás gyanánt szellemi állapotba küldé el ezeket a szellemi misszionáriusokat, hogy médiumokon keresztül bemutassák azokat a világokat és igazságaikat, ahova el tudtak volna jutni ha Isten akarata szerint éltek volna az emberek. („A magvető az embernek fia, a mag az Isten Országának lakosai...”)

Tehát testvéreim, nincsenek már közöttetek magas világból jött példaértékű életek, de van tudásotok, olyan szintű ismeretkörrel, amelyek a magasabb világok igazságait képezik és amelyet ha követtek, el fogtok tudni jutni arra a szent szintre, ahonnan a tanítások jönnek, ha lesz még rá kellő időtök.
„Félelemmel és rettegéssel munkáljátok a ti üdvösségeteket(!)” hogy levetkőzhessétek a szellemi és fizikai halált hozó önzést, amely az ősbukás óta jelen van a szellemetekben!
+

*Ha nem lenne annyi kitermelt bűnös fluid, mint amennyi jelenleg van, akkor nem lehetne emberi eszközökkel beavatkozni a természet rendjébe. De jól tudja az ellentét, hogy előbb sok bukást kell kreálni ahhoz, hogy az ő terve végrehajtható legyen. Ezért támogatja a meleg felvonulásokat, az azonos neműek házasságát stb, mert ő maga is tudja, hogy ez mind természet és istenellenes, de szüksége van fekete erőkre, hogy tönkretegye a világot, mert azt akarja bizonyítani, hogy a világ nincs megváltva. Úgy lesz jelenleg is, mint 2000 évvel ezelőtt volt, hogy amikor már azt hitte az ellentét, hogy legyőzte az isteni küldöttet és diadalmámorban úszott a pokol, amikor egyszer csak megnyílt a sír és a „legyőzött” diadalt aratva a halál és a pokol felett, feltámadt. Így lesz az utolsó napon is, hogy amikor már azt hiszi az ellentét, hogy mégis csak legyőzte a III. kijelentést és követőit, - mert a világos és fényes korszak után fog mindez megtörténni, miután a szellemtan a fénykorát élte ( Amikor a világon ezt az evangéliumot hirdetik, akkor jön el a vég. - Pátkai P. jövendölése Eszter médium útján)- vele együtt az egész világot, akkor egyszer csak: „Feltűnik az emberfiának jele az égen és sír a föld minden nemzetsége...” de akkor már késő lesz, mert az ítélet napja jön el.
A szenvedést okozó kereszt felállításával kezdődött ez a kegyelmi korszak mint fejlődési turnus és a „megdicsőült” kereszt megjelenésével fejeződik be.
Ámen
Isten kegyelme legyen veletek, ameddig még tart a kegyelmi korszak.

Szeretettel, Isten kegyelméből egy testvéretek a másvilágról



Ada 2021. VIII. 01.

Az ördög mint fogalom - Felvezetés

Részlet Zita médium közléseinek „Lélekben és igazságban” című könyvének második kötetéből - 2004. november 14.

Ha olvassátok a Szentírást, valamint a különböző egyházak tanításait, akkor minden korban és a Szentírásban több helyen találkoztok az ördöggel, mint személlyel. Ma én az ördögről, mint fogalomról szeretnék beszélni néktek. Az írások, mint óriáskígyót, sárkányt, sátánt, mint Lucifert, mint Belzebubot, mint a világ fejedelmét említik.
A vallások többnyire egyetlen személyre gondolnak, aki harcot, és háborúságot visel Isten, a Teremtő ellen és azok ellen is, akik a jónak oldalán állnak és az isteni jót és akaratot igyekeznek megvalósítani. Ez teljesen helytelen elgondolás. János szerint kezdetben vala az Ige, és az Ige Istennél vala és Isten maga vala az Ige. Tehát a kezdetek kezdetén semmi sem létezett, semmi sem volt, csak a teremtő Isten, Aki öröktől fogva van és örökkön örökké lészen. Semmi nem volt rajta kívül és minden, ami van, általa lett.
Isten maga a szeretet, és mint ilyen, semmiképpen nem teremthetett egy ellenlábast, az ördögöt, amely ugyanolyan hatalommal és teremtőképességgel rendelkezne, mint maga a teremtő Isten. Ez teljesen lehetetlen. Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtette szeretetből az Ő teremtményeit tisztáknak, világosan kijelölve részükre a haladás útját, hogy a tökéletességre csak az Ő törvényeinek és akaratának betöltése által juthatnak el.
Isten ismereténél, mindentudásánál és mindenhatóságánál fogva látta, hogy azáltal érheti el a teremtmény a legnagyobb boldogságot, ha tökélyre, tökéletességre viszi azt a gondolatot, amely a teremtés pillanatában belehelyeztetett. De Isten az Ő szeretetéből és tökéletességéből kifolyólag teremtményeinek szabadakaratot adott. A próba abban állt, hogy a teremtmény belátja-e, hogy Isten szeretetéből kifolyólag mennyire csak a teremtmény javát akarja és törvényeivel mennyire azt segíti elő, hogy a teremtmény eljusson a tökéletességre, tehát minél boldogabb lehessen.
Voltak, akik tévesen azt hitték, úgy gondolták, hogy más út és más mód is van a tökéletesség, a boldogság elérésére és Istenen kívül is van élet. Elhitték, hogy a teremtmény valaha is egyenlő értékű lehet az ő Teremtőjével, más szóval olyanokká válhatnak, mint az Isten. Nem Istenből kipattant szikrák, nem Isten teremtményei, hanem olyanok, mint maga az Isten.
Ez az elgondolás vitte a teremtmények egy részét arra a tévútra, amelyen sok ismeretlen és félelmetes dologgal találkoztak és minél inkább ezeket a tévelgondolásukat akarták megvalósítani, annál nagyobb lett a sötétség, a homály, a káosz körülöttük és annál kevésbé találták meg ebből a kivezető utat, annál kevésbé találtak vissza teremtő Atyjukhoz. Ráadásul makacsság ébredt bennük, makacsul ragaszkodtak téves elgondolásaikhoz, még akkor is, amikor már nyilvánvaló volt előttük a rossz eredményekből, hogy helytelen úton járnak és mindaz, amit hittek és elképzeltek, semmi jóra, semmi boldogítóra nem vezeti el őket.
Ez alatt a különböző próbálkozásaik alatt, a tévelygők, a helytelen utón járók hatalmas erőtömegeket mozgattak és fertőztek meg és vetettek be Isten ellen. Ennek következtében a világmindenségben előálltak ezek a megfertőzött erőtömegek, amelyek ellentétben álltak az isteni akarattal, az isteni szeretettel, az Isten törvényeivel, az Isten szándékaival. Tehát ezek Isten akaratával ellentétes tendenciákat hordozó erők voltak. Így tehát a sátán, az ördög és mindaz, amit ily sok névvel jelöl az ember, nem egyetlen személy, hanem mindazok az erők, erőtömegek, amelyeket a lázadók, a tévelygők termeltek ki önmagukból és amivel a világmindenséget megfertőzték.
A bukottak kézenfekvőnek találták, hogy mindazt, amit mint rosszat létrehoztak, egyetlen személynek: az ördögnek tulajdonítsák, aki ugyanolyan hatalommal, ugyanolyan erővel, ugyanolyan teremtőképességgel rendelkezik, és ugyanúgy öröktől fogva való és örökkön lészen, mint az Isten. Hitték, hogy mindazért, amit ők, a tévelygők létrehoztak, elháríthatják maguktól a felelősséget, hisz nem is ők tehetnek mindarról, ami velük és körülöttük és bennük történik, hanem a sátán, az ördög, aki harcot hirdet az Isten ellen, és megtéveszti őket is.

Összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Az ördög mint fogalom
Adai közlés - A szeretet mint összetartó erő - I. rész
Adai közlés - A szeretet mint összetartó erő - II. Rész
A földi élet nagy érték
A kínzó bizonytalanság okai
HANG - Pénz és lelki fejlődés
Mikor az ostromlók esedeztek békéért
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiadoEiuB0T1sWK_2hQ?e=7Ufrnd

Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/w/s!AsgSMxsrdSeGiadYXp7islf4xtM-LA?e=ek0Doe
Karsay István 2021 augusztusi szellemtani hírlevele

https://www.youtube.com/watch?v=4ki39Q2hZ4U&t=113s
Jelenések könyve 7. – Thiatirai levél – Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=jI_r4ZCc1mY&t=88s
Jelenések könyve 8. – Szárdiszi levél – Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=uEejNZIpMjQ
Tanítások a végső időkről I. Rész – Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=nuB75FwMAfU&list=PLmz6sMrtA5cc0FpN3WmDjOe4KO7ua0b7m
Öten a mennyországból – Spirituális film

https://www.youtube.com/watch?v=eaWObeErDi4&list=PLmz6sMrtA5cc0FpN3WmDjOe4KO7ua0b7m&index=5
A megvalósult álom – Spirituális film

Drága embertársaim!

Földünkön jelentős energetikai változások zajlanak, melyek minden ember életét érintik.
Felgyorsult életünknek jó páran ismerik az okát, azonban sokan kétségbeesetten, értetlenül állnak a változások előtt. Átalakulásunk oka, a jelenlegi sűrű anyagból való felemelkedés egy magasabb rezgésszámú dimenzióba, ahol az alacsony rezgésű energiák már nem hatnak ránk (félelem, gyűlölet, irigység, féltékenység stb.) vagy már nincsenek is jelen.
Tudom, hihetetlennek tűnik, mert a látszat gyakorta mást mutat, de ezek az energiák már nem sokáig lesznek életképesek.
Sokat hallhatunk, olvashatunk a dimenzióváltásról, hogy zajlik majd, de biztosat senki nem tud, mi is fog történni valójában. Számos könyv foglalkozik régóta a témával, több verzió is elképzelhető.
Az emelkedés célja, hogy tudatunkat megtisztítsuk és egonkat kordák közé szorítva, lelkünket megnyitva kapcsolódjunk isteni énünkhöz.
Ez a folyamat már régóta elkezdődött, idáig azonban nem volt ennyire szembeötlő a változás.
A folyamat a maja naptár szerint 2012-ben éri el a tetőpontját.
Mit jelent ez?
Azt érezzük, felgyorsul az idő. (Az időt egyébként csak mi, emberek érzékeljük, más dimenziókban nincs se tér, se idő.)
A Földet érő energiák rezgése fokozatosan emelkedik, az anyag sűrűsége csökken.
Mivel jár ez a jelenség?
Tudatunk kitágul, egyre többször használjuk intuitív érzékelésünket.
Fejlődik finom érzékelésünk, egyre többen tudnak összekapcsolódni Isteni énünkkel, másokkal is tudati szinten.
Testünk is változáson megy át, ennek következtében sokszor érezhetjük magunkat fáradtnak, idegesnek, levertnek ok nélkül. Komoly hangulathullámzások törhetnek ránk a semmiből.
Ez azért van, mert testünk nehezen alkalmazkodik a hozzánk érkező, új energiákhoz, amíg beépül. Nem kell tőlük megijedni, hagyjuk, hogy beépülhessenek az új energiák.
Feküdjünk rá arra a bizonyos hullámra és hagyjuk, hogy vigyen magával előre. Sokkal gyorsabban túljutunk a nehezén!
Tudati szinten gondolataink egyre többször és egyre pontosabban valósulnak meg.
A pozitív, teremtő gondolataink is, de a félelmeink, nehézségeink ugyanígy.
Ezért is fontos, hogy figyeljünk gondolatainkra, és tudatosan fogalmazzuk meg őket.
Egyre többen foglalkoznak ezotériával, nyitnak alternatív gyógymódok felé, aminek megvan az előnye is, és a hátránya is. Ha nem vagyunk elég körültekintőek és túl gyorsan akarjuk életünkbe a változásokat behozni, akkor bajt is okozhatunk, első sorban magunknak, de környezetünknek is.
A két legfőbb erény, amit mindenkinek meg kell tanulni, ha szeretne a változásokban részt venni: türelem és alázat.
E kettő nélkül könnyen kicsúszhat lábunk alatt a talaj.
De ha betartjuk a szabályokat, akkor megtapasztalhatjuk a bőséget és szeretetet életünkben.
Ahogy emelkedik a rezgésszint, úgy növekszik a stressz, feszültség az emberek között.
Vannak emberek, akik nem akarják a változásokat és nem képesek ezeket az új rezgéseket befogadni.
Ők maradnak a saját rezgésszintjükön, viszont azok, akik emelkednek, már nem tudják elviselni a durva energiákat.
Ilyenkor a két tábor energiája egymásnak feszül.
Sokszor tapasztalhatjuk, hogy régi barátok, ismerősök maradnak el mellőlünk és új ismeretségek születnek.
A hazugságok, önáltatások ideje lejárt. Mindenkinek szembe kell néznie saját félelmeivel, megoldatlan ügyeivel.
Mindenki saját magáért felelős, persze útmutatást kérhetünk, de az úton egyedül kell végig mennünk.
Nem szabad elfelejtenünk, sose vagyunk egyedül!
Azok, akiknek azonos a rezgésük, csoportokba szerveződnek és együtt haladnak tovább az úton.
Lesznek, akik utolérnek minket és felzárkóznak, de lesznek, akik végleg elmaradnak.
Amikor becsukódik mögöttünk egy ajtó, kinyílik előttünk egy új!
Ezt ne felejtsük el. Ne rágjuk magunkat azon, hogy mi lesz majd, hanem éljünk a jelenben, tanulva a múltból!
Ez a feladat!
Aki megtalálta ” középpontját”, messzire sugárzik!
Hívójele bejárja a világot, és akinek szól, meghallja s válaszol.
Rokon lelkek, ha tiszták, állandó adásban-vételben vannak.
Ne félj, hogy társtalan maradsz.
Szíved adásban van és megtalálod a veled “egyívásút”. Minden az “adó” erején és tisztaságán múlik.
Ha csillagodat követed, életed is megváltozik.
Régi szokások, szemléletek és társak is elmaradnak.
Mások jönnek helyettük… …az egonk az egyetlen ellenségünk, ami visszavethet fejlődésünkben.
Az, aki elhiteti velünk, hogy nem vagyunk méltók a változásra, az emelkedésre, hogy nem is érdemeljük meg a tudást.
Ne higgyünk neki!
Az egyik legerősebb fegyver, a szeretet, mely mindent elsöpör és nincs ellenség, mely szembe szállna vele.
Jelenünkben szívcsakránk megnyitása a feladat, ami korántsem olyan egyszerű, mint amilyen könnyű leírnom.
Sok sérelmet, fájdalmat és feldolgozatlan traumát cipelünk magunkban (életek óta), aminek feldolgozására és megbocsájtására most jött el az idő.
Bontsuk le falainkat! Merjünk hinni, bízni és szeretni!
Még ha védtelenek is leszünk általa, sebezhetők, de a régi színjátékok már nem folytathatók magadat kell átalakítani, ha sorsodon változtatni akarsz. Ha belül változol, megváltozik a “kívül” is.
Lelked sugárzása messzire hat, átvarázsolja a külvilágodat. De magadon kell kezdeni! Ha külső harmóniára vágysz, először magadban kell összhangot teremtened.
Ha szeretetre vágysz: szeretned kell!
Ha társra vágysz, alkalmassá kell válnod a társulásra.
Akiben ez a “benső mágnes” működni kezd, nem akarja a másikat sem elnyomni, sem manipulálni – úgy vonz, hogy mindenkit meghagy a maga szabadságában.
Az emberek ezt megérzik.
A vonzásnak ezt az ellenállhatatlan erejét SZERETET-nek hívjuk.

Müller Péter

A belső és a külső ÉN

Részlet a Névtelen Szellem tanítása Eszter médium útján ciklus „A Maradékhoz” című könyvéből

Én, a te belső lelki világodat szemlélem és nem a külső én hangulatából keletkező kedélyhullámzás után teszem meg az én ítéletemet és egyáltalában: én nem a ti külső énetek szerint ítélem meg a ti lelki valótokat, mert ezek minden ragyogásukkal és minden színtelen fakultságukkal együtt, csak múlandó zománcai a belső lelki lényegnek.
Az egész külső én - legyen az művelt, finomkodó, művészetekhez értő, avagy legyen nyers, műveletlen, esetlen, de belső lényegében az igazat és a jót elfogadó becsületes, törekvő lélek - az nem jelent különbséget, sőt sokszor az elsőrendű jó és kellemes külső réteg alatt kisebb értékű belső magot találunk, mint a kemény; esetlen külső természettel bevont lelkek belső énjének világában.
Azért mindig mindenben azt a belső ént helyezem a külső én elé és úgy akarok beszélni, hogy az a belső értse meg elsősorban azt, amit neki meg kell tanulnia és el kell sajátítania. Ez a külső én, ami a testtel együtt, mint egy külön hüvely alakult ki - ha a belső énnel harmóniában volt – akkor a halál után teljeses áthasonul a belső énhez. Ha pedig a testben nagy küzdések történtek, de a külső én le nem győzetett, akkor ez - mint egy külön ruha - létrehoz egy külön állapotvilágot: félig álomhoz hasonló kábulatot, és időről-időre uralkodik a belső én állapotán, amíg a szellem fel nem ismeri azokat az okokat, amelyek ezt létrehozták.
Azonban, ha le tudja győzni ezt a külső ént, akkor annyi szépet és hasznosat tart meg belőle, amennyinek hasznát veheti, a többit pedig az emlékek őrlő malmába dobja, ahol megsemmisül az a természet, amely éltette. Tehát előbb-utóbb mindannak el kell tűnnie, meg kell semmisülnie, mind a külsőben, mind a belsőben, amit az Isten igazságtörvénye nem tud magába olvasztani, még akkor is, ha az látszólag ártalmatlan - mert közvetlenül rossz eredmény nem mutatkozik - azonban közvetve felesleges hiábavalóságokként, mint hasznavehetetlen szemét, már eltorlaszolja a szellem előrehaladásának útját és sem ő maga, sem a hozzá közel állók nem juthatnak jobb belátáshoz és ennek híján kénytelenek a felesleges hiábavalóságok világában időzni.

Szemlézte: Bíró László

Mi az áldozat?

Részlet "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből

A földön, ahol mindennek árnyéka van, és semmi sem szemlélhető a maga igazi valójában, az áldozat fogalmát sem látják az emberek a maga tisztaságában. Ezt a szót is annyi sok más dologra alkalmazzák, amiket mindennek lehet nevezni, csak éppen áldozatnak nem. Ha egy dúsgazdag ember, aki talán maga sem tudja, hogy mennyi vagyona van, egy jelentékeny összeget valami közjótékonyságra adományoz, akkor az úgynevezett „társadalom” visszhangzik a nevétől, mint aki ilyen nagy „áldozatot” hozott, s a hírlapok vastag betűkkel közlik a nagy emberbarát nemes áldozatkészségét. Pedig annak a dúsgazdag embernek, akinek talán iparvállalatai, birtokai, bányái vannak, ezt az összeget az ő vagyona napok alatt behozza még akkor is, ha az az összeg egy szegény családnak egész életére megélhetést biztosítana. Nem kell hozzá semmi bizonyítás, hogy ez nem volt áldozat, hanem talán csak hiúság kérdése.
Ugyanúgy amikor egy világi értelemben tudósnak nevezett egyénről írnak a hírlapok, hogy az éjjeleit-nappalait feláldozta az emberiségért, amíg tanult és törte-zúzta magát. Pedig a mi emberünk talán éppen azért az egyetemi katedráért dolgozott és küzdött, amit elért, és mindazért, ami ezzel összefügg: a megtiszteltetésért, a jólétért, a hírnévért stb.
Vagy egy magasabb állású közfunkcionárius temetésén hallotok ilyen kijelentéseket: „Városunknak, hazánknak áldozta munkás életét”. Pedig azok, akik közelről ismerték, tudták, hogy ő, bár éppen magas állásánál fogva nagyon sok jót cselekedhetett volna, bokros teendőit alárendeltjeivel végeztette el, és mindent inkább rá lehetett volna fogni, mint azt, hogy önmagát megtagadja.
Az emberi lélek nagyon bonyolult, és sok értékest még több értéktelennel együtt tartalmazó kusza tömeg. Egy szegény asszony egyetlen fiát katonának viszik, és az a háborúban elesik. Mikor elvitték, az anya átkozódott, amikor elesett, jajveszékelt. Azután elmúlt egy évtized, a fájdalmat lassan belepték az új impressziók, az idő betakarta a sebeket; s egyszerre csak beszélgetés közben az anya ezt mondja: „én is feláldoztam a fiamat a hazáért”. Nem kell mondanom, hogy ez sem áldozat, ez a kijelentés is csak olyan terméke a léleknek, mint amikor a behorpadt sírt fölveri a gaz és a gaz virágzik. A hiúság virága kinyílt az eltemetett fájdalom sírhalmán.
Így lehetne továbbfolytatni a példák felsorolását a végtelenségig annak bizonyítására, hogy az emberi lélek mennyire szeretne a magasabb rendű szellemvilág etikájának eredményeiben sütkérezni, amikor azt élni még képtelen. Bizonyára lehet áldozatot hozni az anyagban is, de hogy ennek az áldozatnak mikor van igazi szellemi értéke, azt legmegragadóbban az Úr Jézus Krisztus mutatta meg tanítványainak, amikor a jeruzsálemi templom bejáratánál szemlélték, hogy a gazdagok hogyan adják adományaikat a ládába. Akkor jött egy szegény özvegyasszony, aki két kis pénzt dobott a ládába. És az Úr előszólítván tanítványait ezt mondta: „Igazán mondom nektek, hogy ez a szegény özvegy mindenkinél többet adott, mert mindezek az ő fölöslegükből vetettek Istennek az ajándékokhoz, ez pedig az ő szegénységéből minden vagyonát, amije volt, odavetette”.
Íme, mennyire különbözik az igazság a szellemi világ értékelése szerint, és az emberi értékelés szerint. Az áldozatot nem az adomány nagysága határozza meg, hanem az, hogy mennyit vont el magától az illető. Az áldozat fogalma ott kezdődik, amikor valaki a természettörvényt megtagadja, amikor egy eszméért az életösztön, az élet kedvezései ellenére cselekszik. Ha valaki hazája iránt való szeretetből önként otthagyva kényelmét, otthonát, a harctérre megy, akkor egy eszméért ment el önmagát feláldozni; s mikor mindazokat a jókat, amiket számára a föld biztosított, elhagyja egy eszméért, már kezdi az áldozat célját megismerni.
Amikor valaki a társadalom mélyén nyomorban sínylődő, szenvedő, gyötrődő emberekért teszi ki magát üldöztetésnek, bebörtönzésnek: ez már az áldozat komoly formája, mert az ilyen embert a szellemi szolidaritás, a szeretet érzése indította arra, hogy megtagadja a saját életösztönét, visszautasítsa az élet javait, vállalja a meghurcoltatást, a börtönt, sőt a halált is. Ez már olyan egyéniség, aki az áldozat iskolájában sokat tanult.
Akik hajdan az arénák porondján vadállatok karmai közt vesztették el életüket Krisztusért, azok áldozók voltak, mert az ő példájuk nyomán ezrek ébredtek fel, tértek meg és vésték szívükbe azt a szent Nevet, amelyért őket meghalni látták. Ugyanakkor azok, akik Jézusért a római császár kéjkertjeiben mint égő fáklyák világítottak a tivornyázóknak, messze bevilágították a szellemvilágot is, ahol ezrek és százezrek vésték a lelkükbe azt a vágyat, vajha ezért a Névért ők is feláldozhatnák az életüket! Ezek mind hatalmas eszközei voltak az Úrnak abban a világban, amelyben az áldozatot tanítják.
De mindezek a ragyogó szövétnekek csak kicsiny csillagok a sötét éjszakában a mi Urunkhoz, a Jézus Krisztushoz viszonyítva. Ő a nap; és ha a nap ragyog, a csillagok eltűnnek.

Szemlézte: Bíró László
UI:
Az öt tibeti rítus (a fiatalság forrása) magyar hanggal és felirattal
https://www.youtube.com/watch?v=Wo5OSKnrImA

Megváltó segítség a túlvilági lelkeknek az emberek részéről
Bertha Dudde írómédium közlései összefűzve

Megszámlálhatatlan lélek küzd a túlvilágon, hogy magasabbra jusson. Ezek a lelkek igen nagy szükségben vannak, mert az erőtlenségük teszi felemelkedésüket lehetetlenné, és az erőtlenség felismerése végtelenül kínozza őket, mert nem tudják hogyan szüntessék meg. Épp a hiányos ismeretük a bajuk, mivel az örökkévalóság törvénye értelmében csak azt lehet elvezetni hozzájuk, amit akaratuk megenged, és akaratuknak megfelelő mértékben. (A szellemvilágba távózók, akiknek lelkében a szeretet és a szellemi tudás alacsony szinten állt, egyrészt homályt esetleg sötétséget ugyanakkor erőtleséget éreznek.)
A teljes letargiába süllyedt lelkek is hasonlóan végtelen hosszú ideig kénytelenek kínos sorsukat eltűrni, ha valahonnan nem kapnak segítséget, mivel akaratgyengeségük miatt képtelenek magukon segíteni. Ezt a segítséget csak azok a lények hozhatják meg nekik, akik szeretetből akarják őket megváltani a sötétségből - földi emberek, vagy túlvilági lények, akik már a világosságban állnak, vagy már valamivel magasabb tudásfokon vannak, és így segítségnyújtásra képesek. Megszámlálhatatlanul sok lélek van ebben a helyzetben, akiken az embereknek kellene megkönyörülni. De épp az emberektől kapnak kevés segítséget, mivel az emberek nem hisznek a halál utáni életben.

Az emberek számára nagy tevékenységi terület nyílna meg szellemi területen, ha a szenvedő túlvilági lelkekhez közelednének, és felsegítenék őket a mélyből, és e túlvilági lelkek segítsége is kiterjedne az emberekre, mikor azok testi vagy lelki szükségbe kerülnek. De az emberek csak nagyon szerényen vesznek részt ebben a megváltó munkába, és ezáltal a maguk szeretteit is nagy szükséghelyzetben hagyják, akiken különben segíthetnének.
A Világosságból való lények is megváltó módon közreműködnek annyiban, hogy ott időznek, ahol szeretettel gondolnak a túlvilág szerencsétlen lelkeire, és segítségnyújtásuk nyilvánvaló, amennyiben védőn a földi emberek elé állnak, amikor a sötét szellem-lények tolakodása veszélyezteti a Megváltás Művét. Mind a túlvilági léleknek, mind a földi embernek van védőszelleme, aki - ha veszély fenyegeti - az illető akarata szerint közbelép. És ahol emberek megváltó módon tevékenykednek, ott az ellenség mindig leselkedik, és zavart akar okozni, ahol a sötétségben vándorlók számára világosságot akarnak nyújtani.
Ti emberek nem tudjátok, mennyire szegény egy ilyen még sötétségben tartózkodó lélek, és mekkora irgalmas szeretetre van szüksége, hogy segíteni lehessen rajta. Könyörüljön mindenki ezeken a lelkeken, adjatok nekik szeretetet - különben soha nem kapnak megváltást, mert egymagukban túl gyengék, és erőt egyedül a szeretet ad nekik. A lelkek ezt a szeretetet az emberektől várják és remélik.
A világossággal teli szellemi már csak akkor támogathatja ezeket a lelkeket, ha készek a többi lélek szenvedésének enyhítésére. De hogy fel lehessen ébreszteni bennük ezt a segítőkészséget, először az akaratukat kell felerősíteni, és ezt csak az a szeretet hozza létre, amivel a földi emberek látják el őket. Megváltatlan lelkek, tehát akik nem használták ki a földi életet, akik szellemi törekvés nélkül éltek a Földön. Nagy szükségben vannak, mert teljesen erőtlenek, és teljesen legyengült az akaratuk.

Az ilyen lelkek támogatása az egyik legnagyobb szeretet-cselekedet, amit az ember megtehet. Imádkozzon folyton ezekért a lelkekért, tárja eléjük a gondolatot, hogy a túlvilágon nekik is szeretetteljesen kell tevékenykedniük. Újra és újra prédikálja nekik a szeretetet, gondolatban beszélgessen velük, és szeretete által adjon erőt nekik, amit a lelkek jólesően éreznek, mert szenvedésük enyhül általa. A lelkek ezt örökké köszönni fogják majd annak az embernek, aki szeretetével megváltja őket kínos állapotukból. Szánjátok meg a tévelygő lelkeket, tekintsétek betegnek őket, akiken segíteni kell, és ne engedjétek nyomorogni szellemi szükségükben. Óriási jelentőségű ez a cselekvő szeretet, amikor megszánva a tévelygő lelkeket segítséget próbáltok vinni nekik.
A szellemi halottakat életre kell ébresztenetek: az életteleneket a mélyből fel kell emelnetek, és életet kell lehelni beléjük.
Valami pazar dolog fölött rendelkeztek, adomány, aminek csodatévő hatása van - szellemi erő van birtokotokban, és így halottakat tudtok életre támasztani. De ahogy az "Örök Szeretettől" kaptátok, úgy kell szavaimat szeretetben tovább adnotok. Kell hogy segítőkészség hajtson benneteket, hogy ami benneteket is életre ébresztett, azt a többieknek is kiosszátok. Ekkor állandóan eredményesek lesztek, és munkátok egyaránt áldásos lesz a Földön, és a Szellemi Birodalomban.
Mindenhol nagy a sötétség, és ebben a sötétségben megszámlálhatatlan szellemileg halott lélek tartózkodik. Hogy valaki él - az világosságot jelent. Életre ébredni csak az a lélek tud, akit érint a világosság sugara, mert az a szeretet melegét sugározza - tehát elevenítően hat az elmerevedett lélekre. Kell hogy a szeretet fénye érintse ezeket a halott lelkeket, és akkor biztosan életre ébrednek.

Ezt a szeretet-fényt és világosság-sugarat ti adjátok, mert oda ajándékozzátok szavaimat, ami fölöttébb jótékonyan érinti őket, amint szeretetből adjátok át. És a sok túlvilági lélek, kik még szellemi sírjaikban fekszenek, őket is fel kell segíteni a halál éjszakájából az élet világosságába! Ezek gondolatban még a Földön vándorolnak, szellemileg halottak, és nyomasztó sötétségben vannak. Körülvesznek benneteket ezek a lelkek, és nekik is segítséget kell nyújtani. Hatásos eszköz van a kezetekben, amely tud rajtuk segíteni: szavaim birtokában vagytok! Ez az én fény és erő-sugárzásom, amely soha nem marad hatás nélkül, csak érinthesse a lelkeket! A lélek ajtaját egyedül a szeretet nyitja ki úgy, hogy szeretet-erőmmel a lelket magam érinthetem. Így hát a ti szeretetetek nyitja meg nekem az ajtót, amint azon fáradoztok, hogy a halott lelkeknek segítséget vigyetek, és teljes szeretettel közlitek szavaimat.

Gondoljátok meg - micsoda hatalom adatott nektek: szavaimmal halottakat tudtok életre kelteni! És ha tisztán a szeretet hajt hogy szavaimat terjesszétek, megáldom fáradozásaitokat. Vigyetek világosságot a sötétségbe - bárhol legyen is az. Forduljatok mindazok felé, akik szellemben halottak, gondoljatok halott embertársaitokra, és a túlvilági halottakra is. Akarjátok hogy felébredjenek az életre, és szeretetben adjátok nekik szavaimat. És szavam ereje csodákat művel majd - a lelkek életre és világosságra ébrednek, és az életet már többé soha el nem vesztik.

Szemlézte: Bíró László

Müller Péter üzenete:

“Megmondom, mi a nagy gond a feleségünkkel”.

Erről ritkán beszélünk, pedig ez a legnagyobb gond. Hogy mindig ott van.
Ott van reggel, délben, este. És ott van mellettünk éjszaka az ágyban.
Ott van tavasszal, ősszel nyáron, télen, és ha elutazunk egy idegen országba, kikapcsolódni, rendszerint jön velünk: hiába új a táj, még a felhők is – a feleség ugyanaz, reggel, délben, este.
Jön velünk.
S ha nem követjük a statisztikai átlagot, t, mely szerint manapság a legtöbb párkapcsolatból előbb-utóbb elmenekülünk, akkor egy feleség lát minket fiatalon, érett korunkban, sőt vénemberként is. Végig csinálja velünk nemcsak az érzékiség vad kalandjait, de azt is, amikor a gondok miatt egyre impotensebbek leszünk; amikor hajnalban becsomagoljuk egy befőttes üvegbe összegyűjtött vizeletünket, hogy leadjuk az urológián. Az asszony ott van amikor kitüntetést kapunk, s ott van, amikor ájultan kitolnak a műtőből fogatlanul, és megmondják neki, hogy innentől kezdve egy beteg emberrel kell leélnie az életét.
Előtte kezd hullani a hajunk. És lát minket kopaszon, csúnyán. Lát kora reggel, álmosságtól bedagadt szemekkel, kábán, és szerethetetlenül vacak állapotban – mert mindig ott van. És lát minket lelkileg is csúnyának. Lát gyáván, ijedten, idegesen, sőt hisztérikusan üvöltve is.
Látja, hogy mi van a szavaink mögött. Hogy amiket másoknak mondunk, mennyire hazug.
Mindig ott van, s előbb-utóbb minden kiderül. Nem kell ahhoz politikusnak, vagy művésznek lennünk, hogy egy asszony lássa: a férje nem az, akinek mutatja, vagy képzeli magát.
Lehullott rólunk a maszkunk, még az általa ránk vetített illúzió is: szembesülnie kellett azzal, hogy valójában milyen emberek vagyunk.
Csak ő tudja valóban mit gondolunk az emberekről, hogy mennyi félelem és megvetés van bennünk, amit mások háta mögött mondunk, ő hallja, mert rendszerint neki mondjuk.
Látja, hogy magunkban is hányszor csalódunk.
Látja, mert mindig ott van – és nagyon közel van.
A párkapcsolat égi vonatkozását a fele-ség szavunk jelöli. Vagyis a lelki, szellemi részét mondja ki, egyetlen szóban. Két fél találkozik és újra Egész lesz.
Eggyé válik.
Valaha szétszakadtunk – most újra összeforrunk.
Azok a “magyar” angyalok, akik csodálatos nyelvünket lehozták valaha az ideák világából azt üzenik:
‘Ez a nagy találkozás akkor jön itt létre közöttetek a földön, amikor felismeritek, elsősorban te, a férfi, hogy a nőd nélkül fél ember vagy.
Az voltál mindig is. De mostantól kezdve nem vagy az. Eddig fél arcod, fél lelked, fél szíved, és fél tested volt. Ezért élt benned örökös hiány és sóvárgás. De most, hogy elveszed őt feleségül – megtaláltad a másik feledet, és lényed beteljesedik. Eddig csak férfi voltál, innen kezdve már Ember leszel.”
Müller Péter

forrás: kiskegyed blikk .hu

Gondolatok a „másságról”.

Ennek az írásnak az alapgondolata a mostani budapesti meleg felvonulás, és az ahhoz kapcsolódó történések adták ennek az írásnak az alapfonalát.
A duál – törvény pontosan beszámol a szellem fejlődéséről a szeretetben, és ennek az állomásnak egy része sok esetben az, amikor a szellem nem találja meg a fizikai síkon a szeretetet a másik nemben, és fejlődésének egy időszakában a saját neme felé fordul.
Egy idő után, amikor rájön, hogy a szeretet a másik nemben található meg, és az azzal lévő rendszeres kapcsolatban. De így – törvényszerűen – életének egy szakaszában a fizikai síkon homoszexuális, leszbikus lesz (esetleg transzvesztita, bár ez igaziból nem ebbe a kategóriába sorolható), majd egy – vagy esetleg pár élet után újra visszatér a normális kerékvágásba.

Szellemtanilag ez teljesen normális, a mai fejlettebb (spirituális) kultúrájú embereknek ezt már el kell fogadni, természetesen a jó ízlés határain belül, mert azért ne felejtsük el, hogy a „fekete” erő is dolgozik rendesen megtévesztve az emberek nagy részét, és érzékiségükön keresztül hat rájuk, eltávolítva céljuktól. Erre a legalkalmasabb a paráznaság, erről a szellemi közlések be is számolnak.
Visszatérve a mostani esetre, a mai kor felvilágosult ateista embere (kis szellemiséggel fűszerezve) már betegségnek hívja, és nem ítéli el szerencsére.
És most lépjünk egy másik területre, de maradva a duál –törvénynél.

Vannak, akik megvetik a másságot, mert vagy tudatlanok, vagy maguknak is problémájuk van ezen a területen! Nagyon meglepő dolgot mondok azoknak, akik járatlanok ezen a területen, de sok férfi a férfiasságának a hiányát úgy próbálja meg leküzdeni, hogy sokkal férfiasabbnak akar látszani társainál. Edzettebb, rövid a haja, sugárzik belőle a férfienergia, miközben a leggyengébb a gyengék között, várja a simogatást, és sír, amikor senki se látja!
(Ami persze soha se baj)
Meglepő, de például nagyon sok mássággal szenvedő ember van a biztonsági dolgokkal foglalkozó emberek között, mert itt próbálják meg pótolni – vagy megkeresni – a hiányzó énjüket.

Ami még meglepőbb, hogy sok „normálisnak” tűnő embertársunkban látensen bujkáló szeretetéhség, azaz a fejlődési szakaszuknak megfelelő azonos neműekkel történő kíváncsiságuk bennük szunnyad, így a nagy „verekedők” komoly részében rejtett homoszexualitás vélhető fel, de a kifejlődő jó irányba induló szeretetük ezt már elveti, és sok esetben ezt tiltakozásként élik meg, mert ez lelkük mélyén, még komoly problémát okoz.
Így ezt sok esetben agresszíven vezetik le, szinte haragudva „önmagukra”!

Természetesen ezt nem lehet mindenkire egyérdeműen kijelenteni, mert vannak, akik még most élik ki fejlődésük eme szakaszában az erőszakosságukat, mert spirituálisan még ott tartanak!

Mert nem ismerik az örök mondást:
Konfuciusz (Beszélgetések 15, 23) Amit nem kívánsz magadnak, azt ne tedd másnak se.
Hillel (Sabbath 31a) Ne tedd mással, amit nem akarsz, hogy veled tegyenek.
Jézus (Mt.7 12., Lk 6 31.) Amit tehát szeretnétek, hogy emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük.
Iszlám ( an-Nawawri 40 Hadit 13) Senki sem igaz hívő közületek, amíg nem kívánja testvére számára ugyanazt, amit magának kíván.
Dzsainizmus ( Sutrakritanga 1.11.33) Úgy bánjon az ember a világ minden teremtményével, ahogy szeretné, hogy vele bánjanak.
Buddhizmus (Samyuta Nikaja V. 353.35-354.2) Ami se nem kellemes, se nem örvendetes számomra, hogy okozhatnám azt valaki másnak.
Hinduizmus (Mahabharata XIII. 114. Nem volna szabad úgy viselkednünk másokkal szemben, ahogy az nekünk magunknak kellemetlen volna. Ez az erkölcs lényege.

Szeretettel.
Karsay István

Budapest, 2008-07-06

UI:

Babot csíráztattam szeretlek és félek tőled szavakon
https://www.youtube.com/watch?v=rRwcInz-JPI

Békesség, Isten legnagyobb ajándéka - Felvezetés

Részlet a Névtelen Szellem tanítása Eszter médium útján ciklus „A Maradékhoz” című könyvéből
A békesség Isten legnagyobb ajándéka, amelyet a Földnek adhat, mert a békesség az, amelyben az elfáradt lelkek megnyugszanak, és új erőt gyűjthetnek ahhoz a küzdelemhez, amely a fejlődés útján még előttük áll. Azért testvéreim ti ne csüggedjetek, és ne érezzétek magatokat elhagyatva megpróbáltatásaitokban, mert nem vagytok magatokra hagyva.
Amikor a sötétség beáll, akkor válnak láthatóvá a csillagok. Amikor az emberi gőg és gonoszság úgy magasra tör, hogy az Isten rendelkezései fölé akar emelkedni, akkor meginog az emberi hatalom alatt a föld, és mint a kártyavár, úgy omlik össze terveivel és elért eredményeivel minden képzelt nagysága és erőssége.
A legmélyebb sötétségben felragyogó világosság, a legreménytelenebb helyzetben adódó segítség, a legbonyolultabb összekuszáltságban a megoldás, Isten közelségének, atyai gondoskodásának bizonyságára van adva, hogy láthassa a földi ember azt, hogy nincs magára hagyatva és sorsa nincs a véletlenre bízva.

Bár a látható világban történő eseményekből ezerféle következtetésre jusson is el az ember gondolatainak szárnyán, vannak az ismeretlen eshetőségek között olyan emberi szemmel nem látható és emberi értelemmel ki nem mutatható lehetőségek, amelyek felett a rendelkezést az isteni hatalom magának tartja fenn.
Azért nem szabad az Istenben hívő léleknek felhagyni a reménnyel, még a legrosszabb kilátások mellett sem, mert az ember sohasem tudhatja azt, hogy Istennek miféle szándékai vannak vele. És amitől az emberi lélek legjobban fél nem az hozza-e el részére a legnagyobb és legboldogítóbb eredményt? - így ti sem tudhatjátok, hogy Isten nem akarja-e a ti lelketekből kiolvasztani az igazsághoz való hűséges ragaszkodást?
És ha kiolvasztotta - mint a salakból a nemes ércet - nem belőletek akar-e alkalmas munkásokat kiképezni, hogy az igazság eszméjének jövő harcaihoz felhasználjon. Mert szükséges, hogy addig amíg ez a nagy kiválasztódás folyik, alkalmas munkások jöhessenek és munkát vállaljanak egészen az utolsó pillanatokig, hogy azok, akiket a megtérésre eleve elhívott az Úr és akiknek neveit a gondviselés angyalai feljegyezték, bejuthassanak az Isten országába.
Azért legyetek erősek a hitben, a szeretetben és kitartók a reménységben. Fáradhatatlanok a küzdésben és az imádkozásban. Csüggedhetetlenek abban a hitben, hogy következzék bármi, semmi és senki el nem választhat titeket a megismert igazságtól, amelyet ti mindnyájan ajándékképpen kaptatok Istentől itt a test világában, ahol minden csak homály és sötétség, ahol minden csak bizonytalanság és kétség: itt, ahol nincs semmi bizonyosság, semmi reménykeltő megbízhatóság, minden elmosódott, határozott vonalakkal semmi fel nem tűnik, mert a Földön minden változandó.
De ha ti kitartotok ebben a bizonytalanságban is - amely közepette kell a lelketek kitartson, hogy mindent megnyerhessetek -, akkor nem kell többé, hogy igazgassa a képzeleteteket, hogy még ennyi, vagy annyi testöltéssel tudjátok csak magatokat felszabadítani a bűnök vonzásából. Nem! - A ma a tiétek! Bízzatok a mában, a jelenben! Bízzatok Istennek amaz ígéretében, hogy Ő mindenkor veletek van. Veletek van a mában, és az hogyha a jövőben is veletek lesz: az tőletek függ, a ti ragaszkodásotoktól, a ti hűségetektől. A ti bizakodásotoktól, mert ha ti hisztek, bíztok és reménykedtek, a jövő is a tiétek lesz.
Ne feledkezzetek meg arról, hogy vannak barátaitok, segítőitek, akiket az Úr tihozzátok elküld. És vannak, akik tőletek várják az irányítást, mert amerre ti léptek, amerre ti fordultok, ők is arra fordulnak, abban reménykednek és amiben ti bíztok, ők is abban bizakodnak, mert ti azok előtt nagyok, fénylők vagytok. Mert ők még semmi világossággal nem rendelkeznek.
Tehát nem csak magatokért, hanem másokért is felelősek vagytok, akik tireátok felnéznek és akik folyton folyvást figyelnek benneteket.

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Békesség, Isten legnagyobb ajándéka
A tiszta lelkiismeretű ember öröme
Adai mediális közlés a szeretetről – A tanítóknak
Az ellentétet munkájában nem akadályozom meg
HANG - Férjem nem találja fel magát itthon
Huszárok a nagyvilágban
A csudamadár – Székely népmese



https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqRIU-R2BncSWkYECw?e=a4YMTg
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=ncaNIP6AH84
https://www.youtube.com/watch?v=g8xnAiQfmVk
Tanítások a végső időkről 2-3. Rész – Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=XhRBs0T6rWo&t=59s
Jelenések könyve 9. – Filadelfiai levél – Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=eiO8UBbPuM4&t=251s
Jelenések könyve 10. – Laodiceai levél – Reisinger János

https://videa.hu/videok/film-animacio/az-utolso-vakacio-last-holiday-axWowbYLV8QhU1Ws?fbclid=IwAR2azpQ4MtZlcwiAKC8NH4b6IMolvBc-21tcgBzUrPxx1JQT48BudZC2jgI
Az utolsó vakáció – Spirituális film

https://www.youtube.com/watch?v=e5yjVpRamEg
A titok – Merj álmodni – Spirituális film

Erzsike néni

Sajnos a halál éppúgy szerves része éltünknek, mint a születés, és ha spirituális tudással rendelkezünk, akkor a halál öröm, és nem bánat számunkra.
Dédi vidéki rokonom, és nemrég halt meg a lánya, egy csodálatos, szeretetben élő asszony.
A rokonaim nem nagyon foglalkoznak spirituális dolgokkal, így én nem is erőltetem ezeket, így ha temetés van, beállok a gyászolók közé és vigasztalom őket.
Hogyan tudom elmondani ilyenkor, hogy az elvállás a sír szélén nem történik meg?!
Lánya halála érdekes volt spirituális szempontból, egy éve halt meg. Karácsony előtt már nem ment be a munkahelyre dolgozni, így tartott egy „búcsú” estét, ahol megünnepelték az évet, és tudat alatt az elválást.
Egy ember volt összesen, akivel nem tudta éveken keresztül tisztázni a helyzetüket, olyan „nem is tudom miért haragszom” játék volt a másik ember részéről, és halála előtt pár nappal sikerült ezt a kapcsolatát is rendbe tennie!
Karácsony még messzebb volt, de előre előkészített mindent, betette félig előkészített állapotban a hűtőbe, majd lefeküdt aludni, és többet nem ébredt fel, megállt a szíve, két nappal a születésnapja előtt.
Karmikus halála volt, és a spiritológia is ismeri azt a helyzetet, amikor a lélek már készül elmenni, és tudat alatt is olyan dolgokat cselekszik, amivel előkészíti a távozást.
Ha oda tudunk ezekre a jelekre figyelni, akkor részesei is lehetünk ennek.
A saját édesapám a halála előtt végigjárta az összes gyerekkori emlékeit, sírokat is, rendbetette a házát, bezárta a vállalkozását, majd megvette álmai autóját, és egy vonat alá ment vele, és meghalt. Ha akkor jobban odafigyelek, akkor rájövök, hogy valahova készül elmenni. Sajnos sok mindent nem tudtam vele a halála előtt megbeszélni, de szerencsére a halála után sikerült.
De visszatérve esetünkre, a héten meghalt Erzsike néni.
Egy évre a lánya halálának követte őt a másik világba.
De mi is volt az érdekes a halálában?
Azok a rokonok, hozzátartozók, akik nem nagyon hittek a spirituális dolgokban érdekes dolgokról számoltak be a haldokló ágyánál.
A spiritológia tudománya ismeri a haldoklás állapotát, sok esetben a haldokló már látja azt – vagy azokat – aki jön érte és átkíséri a FÉNY- be.
Ha odafigyelünk, akkor képesek vagyunk a haldoklón keresztül akár kommunikálni a másik világgal.
A haldokló dédi utoljára a kedvenc levesét ette meg, majd egy napig már nem vett magához táplálékot.
Ami érdekes volt és meglepő vidéki rokonaim számára, hogy a haldokló dédi sorban elkezdett köszönni a régen meghalt rokonoknak, ahogyan jöttek az ágyához sorban köszöntötte őket, és beszélgetett velük! Megjelent a fia, lánya, veje, szülei, és sorban jöttek egy napig a meghalt ismerősök.
Látszott rajta, hogy boldog, és már nagyon szeretne elmenni velük, szinte türelmetlen volt…
És este, a sok látogatás után sóhajtott egyet, és elment a halott rokonokkal egy könnyű és szép világba.

Amit érdemes tudni a haldokláshoz kapcsolódóan:

Haldoklási folyamat:
A négy elem távozása.
- Víz elem: könnyezés, vizelet,
- Föld elem: salakanyagok, belső tisztulás (káromkodás stb..)
- levegő elem: gázok, lélegzet lassulása, akadozása
- tűz elem: lassú kihűlés, szem változása és végül a halál.
Utoljára a lélek hagyja el a testet elszakítva az ezüstszálat. Mérhető a lélek súlya! A haldokló egyszerre látja a két világot sokszor és tud kommunikálni mindkét világ felé.
Haldokló segítése, felvilágosítása. (Tibeti Halottaskönyv az életről és a halálról)
A halálfélelem mögött megfogalmazhatatlanul is számos ok létezik: - például:
- ha az ember élete, körülményeik jobbak, mint a szférabeli állapota volt (ezt tudat alatt érzi.)
- ha nincsenek megérzései az élete előtti létezéséről ( a végleges megsemmisülés fóbiája)
- ha megérzi, vagy tisztában van vele, hogy eredménytelen életet élt, és tart a
a következményektől.
- ha túlságosan jó körülményeket tudott teremteni a maga számára (képtelen elszakadni
ezektől)
- túlzottan kötődik hozzátartozóihoz (akár nem tudja a közelségüket nélkülözni, akár
azt hiszi, hogy Ő nélkülözhetetlen a számukra)
- a gyenge lelkekbe táplált felfokozott életösztön hatására (ezek különben nagyon
könnyen dobják el maguktól az életet)
Névtelen szellem közlése a Halálfélemről:
„Mivel az emberi lét a nemlétezésről még nem esett messze, ezért beletörődik, de bele nem nyugszik az elmúlás gondolatába. Az emberi állapot a szellemi állapothoz hasonlóan olyan mint egy félálom, amit reggel álmodik végig a földi ember; ébren is van, nem is, alszik is meg nem is”….
…..”minden fájdalom, minden borzalom, minden rémület, ami az élet elvesztésének gondolatával jár, ebből az élettörvényből lép elő; és nagy szüksége van erre az embernek, hogy a sötétségből a világosságra, a halál állapotából az élet ragyogó útjára lépjen”
Haldokló haldoklási folyamata:
1. Tiltakozás a halál elfogadása ellen
2. „Miért én” kérdés feltevése? Miért nem más?
3. Megoldások a halál elkerülésére, kibúvok keresése.
4. Halál gondolatának elfogadása, beletörődés a megváltozhatatlanba.
Isten keresése vagy tagadása!
5. Halál érzése, testi és szellemi megkönnyebbülés. Sokszor a haldokló vigasztalja az itt maradt rokonokat!
6. Halál.
A hirtelen halállal meghalt emberek sokszor nem is tudják felfogni, hogy mi történt velük.
Ezért is érdemes felkészülni már életünkben a halál utáni történésekre –szellemi életre -, hogy ne érjen váratlanul. Természetesen már a földi életünket érdemes úgy kialakítani, hogy megfeleljen szellemi életünk komoly támaszpillérének.
Az ősz és a tél, amikor lehullik a falevél, a természet összegyűjti a fáradt anyagot, sokan ekkor mennek el földi életükből is, csökken az erejük, és ez az idő a legalkalmasabb az elmenetelre.
DE milyen sokan nem hisznek a halál utáni életben!

Zárásként olvassuk el Ady Endre halála után írt versét.

A „Mélységből”. Ady Endre, modern költőnk szellemének médiumi megnyilatkozása 1941-ből.
De profundis
Halottas párnámra boldogan tettem le ezt az
Elfáradt, megkínzott fejet
És vártam a Semmit!
A nagy Éjszakát, az örök feledést,
Az Enyészetet!
De az üvegszemű csontember
Kaján vigyorral a koporsómra ült.
Koporsóm elé befogva hat varjú
Károgva repült velem
A világűrön át!
Azóta itt vagyok.
Tudjátok mi van itt?
Köd, sűrű, szürke köd.
S én árnyék lettem árnyékok között.
Éjfélkor kísértő kósza lélek lettem,
Akiket szeretettem, én is felkerestem!
S akiket öleltem
Gyönyörosztó hévvel,
Menekülnek Tőlem!
Menekülnek tőlem hideglelős félsszel,
Pedig én élek!
Járom az árnyak bús kálváriáját,
Viselem Krisztusnak töviskoronáját.
Hát nincs menekvés?
Nincsen irgalom?
Engedjetek hát
Valóban meghalnom!

Karsay István
Budapest, 2008-12-09

UI:

Upanisad történetek 5. rész: Reinkarnáció
https://www.youtube.com/watch?v=fh2fc5w7TCM

Élet él az anyagban is

Részlet "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből

Ma már az emberi tudomány is eljutott addig a megállapításig, hogy az anyag önmagában véve nem létezik, hanem erők összetömörülése. Az anyag tehát megsűrűsödött erőhalmaz. De mi az az erő, amely az anyagban el van temetve?
Ez az erő az élet. Élet él az anyagban is, habár az emberi szem és az ember értelmének parányisága nem képes azt kimutatni. Ez az élet pedig Isten akaratának, Isten szeretetének, emberi nyelvre lefordítva: Isten gondolatainak és Isten érzéseinek tömörülése. Ez az élet, ez az erő, amely mindenben benne van, amely végső eredményben mind szellemproduktum, szabadulni kíván rabságából, a feltámadást várja, mint az írás mondja: „az egész teremtettség epedve és sóvárogva sóhajtozik a feltámadás után."
A hegyek és a tenger, a levegő, a zugó erdő és az ember teste, és minden, de minden, végső eredményében börtöne annak az életnek, amely bele van zárva, és amely mindenfelé végtelenül változatos formákon keresztül fejlődve és kibontakozva tör a maga feltámadása után.
Az az erő tehát, amellyel az Atya elárasztotta és életben tartja a mindenséget, benne van a holt anyagban is. De úgyanez a teremtőképesség benne él minden egyes teremtett szellemgyermekében is. Minden egyes szellem, testben vagy testen kivül, gondolatoknak és érzelmeknek végtelenül változatos, definiálhatatlanul sokszerü tömegét teremti folytonosan, és ezek a gondolatok, ezek az érzelmi és akarati megnyilvánulások szintén erők, amelyek megmozgatják a mindenséget, amelyek formát öltenek az éterben annyira, hogy az a gondolat- és az az érzéstömeg, amelyet a földön élő emberek magukból kisugároznak, alkotja meg a szférákat s bennük a földi életnek mását.
Hatalmas erőmennyiség ez, amelynek hatásai vannak nem csupán a lelkekre és szellemekre, de a természeti erőkre is, amelyek az embereket körülveszik. Ezek a hatások megtelíthetik a természeti erőket tiszta formákkal, de megtelíthetik tisztátalan, ellentétes, kárhozatos formákkal is. Ezek az erők létrehozhatnak tisztító, átszellemesítő, átnemesítő hatásokat és fluidokat, de jelenthetnek beszennyező, megkötő, kárhozatba vezető hatásokat is.
A szellem, legyen testben, vagy testen kivül, teremtőképességénél fogva olyan hatásokat bocsát ki magából, amelyek fokozatával egyenszerüek, minthogy a körülötte lévő természeti erők is a saját természetük, a saját minőségük szerint való hatásokat fejthetnek ki a szellemre. Ezen a kölcsönhatáson pedig nagyon sok fordul meg. Mert nem pusztán szellemekkel vagytok körülvéve, akikre gondolataitokkal, érzéseitekkel és cselekedeteitekkel hatást gyakoroltok, de az Atyától kapott teremtőképességeteknél fogva a belőletek kisugárzó gondolatok és érzések arra a természetre is hatnak, amely benneteket körülvesz.
Gondolataitok és érzéseitek azokat az erőket, amelyek latensül feküsznek az anyagban, közelebb hozhatják megtisztulásukhoz, feltámadásukhoz (a szellemesítés által).

Megjegyzés: Az emberiség szellemi-lelki fejlődésének szintje folyamatosan emelkedik. Mi ezt alig érzékeljük rövidre szabott földi életünk miatt, de ha alkalmunk lenne összehasonlítani a mai átlagembert a különböző történelmi korok átlagemberének értelmi és érzelmi, azaz lelki fejlettségével, ez nyilvánvaló lenne. A médiák folyamatosan óbégatnak és riogatnak bennünket, hogy az emberiség mennyire pusztítja a természetet, hány állat és növényfaj pusztul ki. Ez mind manipuláció, mert az ellentét erőinek az érdeke, hogy mi állandóan rettegjünk valamitől, állandóan haragudjunk és gyűlöljünk valakit, bárkit.
Hogy mennyire pusztítjuk a természetet és bántjuk a Földanyát, azt csak ő mondhatja meg és, ha valamit úgy kibillentettünk, hogy a kritikus szintet elérte, azonnal működésbe lépnek a természet erőinek kiegyenlítő tevékenységei, melyek helyre rakják a dolgokat. Tény és való, hogy az emberiség fejlődése folyamatos változásokat idéz elő a természeti világunkban is.
A fenti tanítás rámutat, hogy természeti környezetünk olyan, mint a pillanatnyi korszellemünk tükörképe. Pontosan megmutatja az emberi átlaglélek fejlődésének állapotát, előnyeit a régebbi korok emberiségével szemben, illetve hiányosságait, hibáit, téves elveit, melyek a hatékony fejlődését akadályozzák. A kipusztult állat és növényvilág rezgésszintje tulságosan alacsony volt a közben folyamatosan fejlődő emberiség rezgésszintjéhez képest, ezért el kellett tűnjön az ember környezetéből, viszont a számára hasznos és érzékeit gyönyörködtető növényeket és állatokat maga az emberiség gondoskodása szaporította, nemesítette és tartotta fenn. Átalakítva szinte az egész földfelszint, alig maradtak olyan területek, ahol az ember biztonságát nagyragadozók, és veszedelmes mérges csúszómászók vagy növények veszélyeztetnék.
Ha nem lenne ez az érdekelvűségből fakadó őrületes egyenlőtlenség az anyagi javak elosztásában, az emberiség felemelkedése nagyon hamar végbemehetne, mert a természet világának mai állapota ezt támogatná és segítené. (Mondjuk nem kellene rettegni, hogy meditáció közben ránk tör egy vérszomjas bengáli tigris, vagy megmar egy királykobra.)


szemlézte: Bíró László

Az ellentétet munkájában nem akadályozom meg

Bertha Dudde írómédium közlése 1963-ból

Döbbenetesen jó szellemi tanítás, amelyben érthető választ kapunk arra a kérdésre, hogy Isten, ha olyan jóságos, amilyennek a szellemvilág tanítja, miért hagyja, hogy ennyi gonoszság és szenvedés sújtsa az emberiséget. Miért nem fékezi le a sátáni erőket, akik a legtöbb szenvedésért felelősek?
Bár égnek és Földnek Ura vagyok, és akaratomnak egy lény sem tehet ellenére - ellenfelem jogát mégsem vitatom el azon a területen, ami az övé: és ez a földi világ. Az magába zár mindent ami az övé, és ahol befolyását érvényesítheti, amikor a fejlődés alatt álló szellemek elérik az emberi fokozatot.
Ő aztán ezt a szellemit, az embert, mindenféleképpen szorongatja, hogy megakadályozza fejlődését, és újra a mélybe húzhassa - amelyből pedig már végtelenül hosszú menetben feldolgozta magát, hogy ember lehessen. Dehát az Ő világában Ő az úr.

Emberek - ez a magyarázata annak, hogy annyi veszedelmet megengedek, hogy miért nem akadályozok meg valamit, amikor nyilvánvaló, hogy Ő van a dolgok mögött. Az emberre joga van - mert az ember szabadakarattal követte Őt a mélybe. Most kihasználja a jogát, hogy a hatalmában tartson benneteket. De mert szabad akaratotok van - ti ellenállhattok neki, és erőben sem lesz hiány, ha tőlem kértek.
Hatáskörében én ellefelemet nem akadályozom meg, mert a földi világ az Ő része. Még a többi anyag (lekötött szellemi) is az Ő része, de afölött nincs hatalma. Az bukott szellemit rejt magában, és az megkötöttsége miatt van kivéve hatalmából De amint mint ember megy át a Földön, újra gyakorolhatja fölötte hatalmát anélkül, hogy ebben megakadályoznám. Ezt ki is használja. (Tehát az ásványi, a növényi és állati világok nincsenek a hatalma alatt, mert kötött szellemi erőket tartalmaznak.)

De igen erős ellenfele van Jézus Krisztusban, az Isteni Megváltóban. Tőle mindenki segítséget kérhet, hogy megszabadulhasson ellenségétől. Mert Jézus erősebb nála, és minden lelket kiszabadít hatalmából. Mindenkit - aki kéri. És aki imája által a hitét, és a megváltásba vetett bizalmát tanúsítja. Ezzel engem is elismer, aki Jézus Krisztusban emberré lettem - hogy megváltsak mindenkit, aki elbukott.
Tehát igaz, a Földön igen nagy az ellenfelem hatalma, de Jézus Krisztusban mesterére akadt. Bármilyen nagy hatalma van az ember fölött, Jézus Krisztusban olyan szabadítójuk van, aki megmenti őket ettől a hatalomtól.
Tehát az ember ne várja tőlem, hogy én, az Istene, és Örök Teremtője megkössem ellenfelem munkáját, hogy megakadályozzam szégyenletes dolgainak végbevitelében. Nem veszem el a jogát, hogy az embert megtarthassa, és minden módon hatást gyakorolhasson rá. De tiltakozzon maga az ember ellene! Mert bármikor Jézus Krisztushoz fordulhat, hogy megszabaduljon hatalmától. De Jézus segitsége nélkül erre nem képes.
Hányszor kimondjátok ti emberek: Ezt miért engedi meg az Isten! De ellenfelem munkáját nem akadályozom meg, mert egykor régen ti adtátok magatokat a hatalma alá. És még ma is Ő a ti uratok, ha magatoktól nem akartok megszabadulni tőle, és nem kéritek Jézust, hogy váltson meg.
Én tudom, hogy lelketek javát mi szolgálja leginkább. Ismerem minden lélek minőségét, tudom mi által képes kiérlelődni - és a sötét világnak is engem kell szolgálnia! Mert kihatásaiban a sötét erők munkáját is tudom úgy irányítani, hogy előbbre vigye az emberek lelki világát. Csak jóakarat legyen bennük, hogy amikor megszabadultak tőle - már csak felém törekedjenek!

Az emberi akarat mindig meghatározó lesz - mert az szabad. Amíg a teremtett dolgokban a szellemi kötött állapotban van, addig ellenfelem nem tud hatást gyakorolni rá, de ha már ember, akkor joga van rá - mert a lény szabad döntése a mérvadó. És az ellenfél ezt a döntést akarja kicsikarni. Ezért használ ki minden lehetőséget. És annál kiszolgáltatottabb neki az ember, minél távolabb van Istentől.
Minél kevesebb kapcsolata van velem, vagy másképpen kifejezve: amíg el nem ismeri Jézus Krisztust, amig kínjaiban hozzá nem menekül - addig ki van szolgáltatva ellenfelének. Mindezt a szabadakarata határozza meg.
Nekem megvan a hatalmam rá, és ellenfelem munkáját megakadályozhatom. De akkor az ember földi élete haszon nélküli lenne. Mert azért van a Földön, hogy döntését ott meghozza. De nektek embereknek is meg kellene értenetek, hogy miért vannak a nagy megpróbáltatások amelyekbe bele vagytok állítva. És hogy miért kerültök a legkeményebb szorongattatások közé, amelyeket nem tiltok meg - mert ti nem fordultok hozzám segítségért! Pedig minden bajnak amit megengedek az a célja, hogy hozzám találjatok!

Viszont higgyétek el, hogy nem hagylak magatokra, és ha bizalommal fordultok hozzám - mindenkor segítek, mert elismertetek Isteneteknek és Atyátoknak. Jézust hívjátok amikor vétkeitek bocsánatát kéritek, hogy megszabaduljatok ellenségetektől - aki szintén küzd értetek, mert nem akar elveszíteni. De valóban, az én hatalmam nagyobb és ha lélekben és igazságban hívtok segítségül, megszabadultok tőle - és nem volt hiábavaló a földi élet.

https://www.youtube.com/watch?v=4ki39Q2hZ4U&t=113s
Jelenések könyve 7. – Thiatirai levél – Reisinger János

szemlézte: Bíró László

Krisztus nem áldozat
Részlet Domokos László „A szellem élete” című kyönyvéből

A szellem fejlődése nincs formákhoz kötve: örök, megszakíthatat¬lan, biztos úton vezet Istenhez. De az út megtételéhez szükségünk van arra az ismeretre, hogy a test vágyai, indulatai lehúznak, bi¬lincsbe vernek bennünket; a szellem az, ami felemel. Erre a nagy¬szerű isme¬retre Krisztus tanított meg bennünket. Eljött közénk, s élő példával mutatta meg, hogy tehetnek a testtel bármit, a lélek ujjongva száll Is¬ten felé, s épp a szenvedés véres könnyei mossák le rólunk a földiség rabbilincseit.
A keresztyén vallás Krisztus szeretetének csak egyetlen té¬nyét ra¬gadta ki, hogy feláldozta magát az emberiségért. Szép és fenséges ez az isteni áldozat, de nem igaz. Isten nem büntethette az első ember vétkéért az egész világot, és nem fogadhatta vissza kegyelmébe a meg¬tévedt emberiséget az ő ártatlan Fiának vérál¬dozata árán. Ez ellenke¬zik az örök isteni igazságossággal és nem egyéb dogmánál, gyarló emberi kitalálásnál.
Pál apostol zengő, szép szavainak értelméből az emberek csak a zengést hallották meg, és megmaradtak a szavak külső jelenté¬sénél, ahelyett, hogy azoknak valódi értelmébe behatoltak volna. Az „áldozat“ és a „megváltás“ egy-egy gyönyörű, színes szókép, mely Krisztus lel¬kének alázatosságát és a felebaráti szeretetnek azt a teljes¬ségét jel¬képezi, amire ő tanította az emberiséget, de ha mi ezeket a formá¬kat dogmákká avatjuk, ezáltal nyilván csökkenteni akarjuk saját felelősségünket, mert hiszen - mint a keresztyén vallások oly bá¬mula¬tos naivitással tanítják - Isten az ő fiának véráldozata fejében megbo¬csátotta az emberiség „eredendő“ bűnét...
Ilyen az emberiség. Mindig a dolgok felszínét ragadta meg és vesz¬ni hagyta a lényeget. Ha félrelökjük a méltóságos formákat és ujjongó, repeső gyermeki szeretettel borulunk le nem a megholt, hanem az élő, diadalmas és mosolygó Krisztus lábaihoz, az embe¬reket megbotrán-koztatjuk: szinte halljuk az „igaz“ keresztyének felháborodását, ami¬kor e sorokban bizonyítva látják, hogy kétel¬kedünk a megváltás dog¬májában. De Pál, a szigorú és igazságos, szelíden néz reánk a magas¬ságból és jóságos tekintete biztatóan int felénk:

- Igen: Krisztus megmutatta nekünk, hogy minden embernek ma¬gának kell megváltania magát a bűn terhétől! Ez az én tanítá¬som igazi lényege, aki vagyok az én Uramnak legkisebb szolgája, hivatala szerint Apostol, választtatott az Isten evangéliumának prédikálására minden pogányok között.
Nem Ádám bukásáért bűnhődünk tehát, nem az „eredendő“ bűn néma áldozatainak miriádjai vagyunk mi, emberiség, hanem saját kü¬lön bűnünk, saját külön bukásunk miatt vergődünk a durva anyagi¬asság formáiban. Bűnünk súlyát maga Krisztus sem veheti magára nekünk magunknak kell átvergődnünk a szenvedések tisz¬tító tüzén, mert ő csak példát mutatott nekünk arra, hogy anyagba merült rabok¬ból hogyan lehetünk ismét tiszta, szabad szellemek.
Azért ne a keresztre feszített test vergődését nézzétek, ó, embe¬rek!
Ne azt hirdessétek, hogy Ő elszenvedte bűneink büntetését. A feltá¬madó, élő, fényben sugárzó Krisztus diadalmas mosolya a ti igazi megváltótok, mely élni tanít és az örökkévalóságba hív!

Krisztus az ő földi élete előtt is élt, vezetett és szeretett bennün¬ket, de lejött a Földre, magát porba alázva, töviskoszorúval a fején, hogy megmutassa nekünk, hogy a lélek nincs a földi test bilincsébe örökre bezárva: a test örömmel meghal a lélek fejlődé¬séért. A szellem diadal¬masan ujjong, ha levetheti testruháját, és eljut oda, ahol a segítés, az adakozó szeretet ezer lehetősége s ez¬zel a tökéletesedés útja nyílik meg számára.
Krisztus Istennek része, Ő maga, Isten karjainak egyike, aki eljött, hogy bennünket egyenként és külön-külön magához ölel¬hessen. Ru¬háját belemártotta a gyűlölet szennyébe, de szellemére nem tapadt semmi árnyék: fehérebb maradt az a havasok csúcsára frissen esett hónál. Isten ő, ki nyomorúságra és szenvedésre jött e világra, ahol meghalt nem csupán a keresztyénekért, de meghalt minden egy fiáért, bebizonyítván nekünk, hogy a szellem fejlődé¬sét a test sohasem akadá¬lyozza.
Krisztus nem az időkben született, hanem a végtelenségben. Őt is Isten teremtette, és Ő is teremt örökké. Régesrégen élt már, mikor mi még nem voltunk sehol; még nem is sejthettük, hogy le¬het szeretni, s a szeretet napja már beragyogta az egész világot. Megszületett, hogy lelkünkbe tudja lehelni a legnagyobb szépséget: az örökké megbocsá¬tó, boldog, végtelen szeretetet. Megszületett, amikor mi még nem is éreztük, hogy az a szeretete zsongó, bűbájos dalolás, mely a szív fáj¬dalmát ujjongó boldogsággá változtatja át.
Nyissátok meg lelketeket Krisztusnak! Engedjétek be lelke¬tekbe a tavaszt, a napfényt, hogy a szunnyadó virágok magot ér¬lelhessenek s az Úrnak bő szüretje légyen.
Krisztus fejlődni vágyik, de csak veletek, csak általatok, ó, em¬be¬rek!
A végtelenség országútján Krisztus int felétek. Érezzétek meg, hogy hozzátok vágyakozik. Tárjátok ki a lelketeket, hogy ta¬vasznak minden pompájával, nyárnak minden érlelő melegével beköltözhessék a lelke¬tekbe Ő: aki keres és hív benneteket a vég¬telenség rögös országútján Isten felé.

szemlézte: Bíró László


https://www.youtube.com/watch?v=jI_r4ZCc1mY&t=88s
Jelenések könyve 8. – Szárdiszi levél – Reisinger János

Mária mennybemenetelének, a Messiások világában való „megszületésének” ünnepére (Aug. 15.-e)

Valami nagyon szépet Máriáról, Máriáért és Istenért


Lángban ég a „lelkem” Máriáért, mint a legtökéletesebb női szellemért, aki a legalázatosabb teremtés vala az egész teremtettségben. Akit már a teremtésekor arra „rendelt” az Isten, hogy majdan a Megváltó édesanyja legyen az ígéret beteljesedésekor, vagyis mintha már eleve arra teremtetett volna, hogy a földi létben méhébe fogadhassa a Messiást, valamint, hogy helyrehozója legyen mindannak, amit Éva elrontott bukásával. Mária „lelke” mint egy predesztinálva volt erre a misszióra, még mielőtt ez a világ keletkezett és némelyek még azt merik állítani, hogy Mária egy egyszerű asszony (bukott szellem) volt, mint bárki más, csak hát éppen ráesett a választás Isten részéről a Messiás megszülését illetően. Mária nagysága és tisztasága, amiért és Akiért az én egész valóm lángol, még korántsem ismeretes az emberiség előtt, mert amint látjátok, még a mai emberiség, de még a mai szellemtan hívők se sincsenek kellőképpen felkészülve Mária nagyságának befogadására, sőt a Máriának legnagyobb ünnepén, amikor mondhatnám azt, hogy Ő volt az első paradicsomi szellem, aki a földön vállalt hatalmas missziójával elsőként lépett be a Messiások világába, helyette valaki másnak szentelnek ünnepet. Mária azáltal, hogy méhébe fogadta Jézus szellemét, ha bűnös lett volna, akkor azt mondanánk, hogy tisztult, de mivel teljesen makulátlan volt, ezért az a helyes kifejezés, hogy hatalmasat emelkedett, mert a kilenc hónap alatt annyira áthatotta őt a messiási szellem fluidvilága, hogy szinte „újjá lett teremtve” a szelleme. Mária ettől a krisztusi jelenléttől folyamatosan boldog volt, ugyanis nem szorult közé és Jézus közé semmilyen bűn előidézte gátló tényező, hanem teljes egészében át tudták őt hatni a krisztusi fluidok, amelyek a messiási szintre emelték fel a hatásaik által.

De mivel a fénynek árnyéka van a földi világban, így őt sem kerülte el az árnyak hatása. Amekkora fényben részesült, annak megfelelően akkora árnyak vették körül és annak megfelelően kellett neki szenvednie. Ebben rejlett és rejlik ma is a társmegváltói mivolta. Itt a földi világban ugyanis a magas szellemek elsősorban a pozitív kisugárzásaikkal, majd az ezzel járó szenvedésekkel vásárolják meg maguknak és ezáltal Istennek a bukott szellemtestvéreiket. Minél magasabb egy szellem, annál nagyobb kört ír le a szeretetből alkotott fényköre és így annál mélyebbről hoz fel hatásokat, vagy annál nagyobb mennyiségben von magára elszenvedni való fluidokat kitermelőikkel együtt, amelyeket át kell emészteni és megtisztítottan vissza sugározni azokra, akikből kiáradtak. Tehát minél magasabbról jön egy szellem, annál többet szenved és annál nagyobb ördögöket kap, illetve von magára megpróbáltatás gyanánt, akiket meg kell térítenie.

Ez alól nem volt kivétel Mária sem, és mivel Jézus után Ő volt a legtisztább szellem, aki a földre tette a lábát, így a szenvedése is ennek a szintnek megfelelő volt, amit egy egyszerű asszony soha sem bírt volna elviselni.
De miben is állt és áll Mária megváltói munkája, amikor az Ószövetségben szinte minden népnél, így a zsidóságnál is, a férfiak a nőket, mintegy másodrangú, állati szinten lévő, lelketlen valakiket kezeltek, akikkel úgy lehetett bánni, mint a kutyákkal? Erről a szintről felemelni az adó félnél az elfogadó felet arra a megbecsülésre, hogy a szívében annyira el tudja a nőt fogadni, hogy elfogadható legyen a számára az a tény miszerint, a nőkön keresztül jön le a kegyelem a férfiak számára! Ez nem egy - két napos munkát igényel, hanem sok évszázadon keresztüli áldozatos munkát, sugallatokkal, az ő tiszta fluidjainak a megadott időben és megadott helyekre történő kisugárzással. Mivel a legtisztább erők hatásainak az volt a feladatuk, hogy kihozzák az emberből a negatív tulajdonságon alapuló erőket, azaz érzéseiket, ezért ezeknek nagy százalékát sok évszázadon keresztül szenvedésekkel semlegesíteni kellett ahhoz, hogy valami kis tisztulás, javulás állhasson be és némi világosságot kaphassanak a fejlődésben lévő szellemek, aminek következtében tisztulnak az érzések és a vágyak, mert a szellem fejlettségi szintje a meghatározója az ember érzésvilágának.

Így mindent az érzések határoznak meg. Hiába ad össze egy házasságot még a pápa is, ha az a kapcsolat nem épül tiszta érzéseken, az a házasság nincs megkötve. Ha a házasság előtt már beszennyeződtek ezek az érzések és nem tisztították meg, a házasság szintén nincs megkötve Isten előtt. De ha az érzések tiszták és nem vegyül bele semmi negatív, törvénytelen, akkor az a házasság törvényes Isten előtt. Lehet tehát úgy élni hogy a legnagyobb ceremónia ellenére sincs törvényesítve egy házasság Isten előtt, de lehet úgy is, hogy tiszta érzésekkel Isten elé vinni egy kapcsolatot, hogy megáldja azokat és szentesítse, mert gyakorlatilag a „házasság szentségét” egymásnak szolgáltatják ki a házasulandó felek az érzéseik tisztasága alapján. Minden házasságot a „duálháromszög” köthet össze és szentesíthet meg a nemduálok esetében is: szeretet és az arra épülő tisztaság és hűség. Ezen három közül, ha bármelyik is hiányzik, már csorbát szenved a duálérzésnek a fejlődése, mert ugyanis a nem duálházasságban is, ha az ember a fentebb említett háromszög szerint él, a duálérzését tisztítja és fejleszti.

Tehát minden az érzések tisztaságától függ. De ahhoz, hogy az embernek tiszta érzései legyenek, a vágyakat kell megtisztítani a megpróbáltatások kereszttüzében. Ezeknek a lelki hajlamoknak a megtisztításában van nagy szerepe Máriának a sok évszázados áldozatos munkája révén, minek eredményeként megszületett, hogy mindazokat a magára vett sötét fluidokat elszenvedje a kereszt tövében a Megváltó lábai alatt.
Ezen misszió után Mária szelleme felment az őt megillető helyre és 2000 éven keresztül szellemi állapotban folytatja munkáját a világ emberiségéért, így teérted is testvérem, hogy amikor eljő az idők teljessége, akkorra te is a megmentettek táborában dicsérhesd a többi megmentettel együtt a Mindenhatót az Ő ingyen való kegyelméért!
Máriát a Messiások hatalmas ünnepléssel fogadták és ünneplik Őt folyamatosan a Mennyben a saját világukba való felemelkedéséért ma is, valamint mindazért a hatalmas munkáért, amelyet végzett és végez és ezután végezni fog, mert ígérete szerint dolgozni fog mindaddig, ameddig egyetlen egy szellem is a szenvedések világában sínylődik. Mit jelent ez a munka? Szenvedéssel semlegesíteni a gőg és a paráznaság által kitermelt fluidokat és szeretetet és alázatosságot sugározni vissza helyette.
Mária tisztaságát és nagyságát az Úr ígérete szerint majd csak akkor teszik közzé a földet irányító magas szellemek, amikor már megtisztul a föld és a rajta testesült szellemeknek is tisztább lesz az anyaguk, így a befogadóképességük is. Egyébként is mind a mai napig a vita tárgyát képezi Mária személye, amely vitára maga a III. kijelentés adná meg a hiteles magyarázatot, de lassan már ebbe a tanba is szivároghatnak be bizonyos kétes értékű elemek. Pedig, ahogyan az Atyához kizárólag Jézus (megváltó munkája) által lehet eljutni, úgy Jézushoz Mária (megváltói munkája) révén juthatunk el. Csak ezt az igazságot túl vallásosnak, illetve elképzelhetetlennek tartják az emberek.
Mindezt azonban kárpótolja Mária felé a mi Feléje történő „örök imádatunk” amelyet Ő azonnal Istenre hárít és Neki továbbít, pedig nagyon sokat tett úgy magáért a bukott női nem felzárkóztatásáért itt a földi viszonylatban. Ezt a munkát már még annak idején megkezdte, amikor a bukás beindult és Isten küldött ki tiszta szellemeket a káosz rendezésére és a bukott elfogadó felek további bukásának a megállítása érdekében.

Mert mit is jelent Megváltónak, ill. Társmegváltónak lenni? Munkát és csakis hatalmas, mindeneket felölelő és átfogó munkát, nagyon komoly szenvedésekkel járó másokért való önfeláldozást a szeretet oltárán, nem várva vissza érte semmit. A szellemvilágban nincs manipuláció! Nincs munkanélküli érdem, sem pozitív eredmény, ugyanis mindenért meg kell dolgozni. Ha a földön végez szellemi munkát az ember, akkor is így van. Csak a földön, ha az ellentétnek dolgozik az ember lehet munka nélkül eredményeket elérni, pontosabban csak ígéreteket, de annak is gyászos következményei vannak: „Az egész világot neked adom, ha leborulva imádsz engem.” Így a társmegváltói „címért, ill. szintért” is nagyon sok évszázados munkát kellett végeznie sok - sok szenvedéssel, (ha testben, akkor önmegtagadással, mert az önmegtagadásban hatalmas erők szabadulnak fel, főként ha a III. kijelentésben meghatározott célokért végzi az ember) a bukott testvéreiért való munkálkodással.

Amikor Mária felment a mennybe az Úr színe elé, Jézus, egy „jogart” adott a kezébe, mint a föld és a rajta lévő szellemek feletti munka eredményének jeleként. Ettől kezdve Mária lett a föld és a rajta és körülötte lévő szellemek vezető szelleme. Mária 64 éves koráig élt. Jézus halála után folyamatosan szellemi kapcsolatban állt az apostolokkal és szellemi síkon irányította őket.
(„Péter” viszont a kinyilatkoztatásnak és az apokaliptikus idők és események levezetésének a vezetőjévé lett akkortól, amikor elsőként ő volt alkalmas arra, hogy felismerje az Urat, mint megváltót az apostolok közül az első médium, akin keresztül az Atya a Szentlélek által ki tudta nyilatkoztatni Jézus kilétét. Ezért lett a III. kijelentésnek és a médiumitásnak mint adománynak a vezetője és védelmezője.)

Mária mindezért a munkájáért és a közöttünk való megjelenéséért hatalmas hálát és dicséretet érdemel, mert a jelenléte olyan tisztaságot, alázatosságot és mindennek következményeként olyan boldogságot sugároz ki, amiből öröm meríteni és csak az Ő lénye képes kisugározni. Ha a szellemek igazából megérzik a szűzies tisztaságnak és az alázatosságnak lényegét, akkor az Ő lényegét érzik meg és az ezekre az erényekre való vágyakozással részesülhetnek az Ő fluidjaiban, de ehhez, a lényemnek valóban lángolnia kell Érte, minden „haszonlesés” nélkül, csak Érte égni és élni, és valami hatalmasat alkotni az Ő tiszteletére, amit a szíveink érzésével és érzéseiből lehet itt a fenti világban megtenni, a földi világon viszont annak a szellemi munkának a folytatásával, amit Ő megkezdett a női szellemekért és az egész világért. Ugyanis minden értetek női lelkekért, de mindenkiért, akinek alázatosságra van szüksége, végzett munka Őt dicséri, mert az Ő lényéből tudunk csak táplálkozni, amikor előre haladunk és benneteket is vezetünk, mert Ő az abszolút tisztaság és alázatosság és ezáltal az abszolút tökéletesség, amit paradicsomi szellem valaha elérhet, példakép, Aki ontja magából a saját fluidjait felénk és felétek bűnös gyermekei felé, hogy hittel és a tiszta állapot elérése érdekében érzett forró vággyal be tudjátok fogadni és a kísértésekben való helytállással be is tudjátok építeni a lelketekbe az Ő fluidjait.

Abban a gyönyörű épületben, amelyben „lakom” külön van egy szentély Mária számára, amelyben egy örök mécses ég az Ő tiszteletére, melynek lángjait szívem szeretetének lángjai táplálják. Sokszor többen összegyűlünk Máriát dicsérni, mely érzés- hullámokhoz hozzácsatoljuk a földről Mária felé hangzó imákat és könyörgéseket, melyek a mi érzés világunkhoz csatlakozva emelkednek fel Mária trónusához, majd azon túl az Úrhoz és Rajta keresztül a Mindenhatóhoz. Hálát adunk Máriáért, mint egy pótolhatatlan és nélkülözhetetlen ajándékért.
Még a földi életében többször is volt rá eset, hogy Jézus valakit nem akart meggyógyítani, mert a beteg nem tanúsított kellő bűnbánatot. Mária azonban addig kérlelte Őt, hogy mégis csak megkönyörült az Úr szíve a szenvedőn és megbocsátotta bűneit, hogy az a valaki meggyógyulhasson. Hasonlóan cselekszik a szellemvilágban is értetek testvéreim, csak higgyetek az Ő munkájában. Az Úr „közelébe kerülni” csakis azzal az alázattal és tisztasággal lehet, amely Máriában van. De bárki oda kerülhet, ha eléri azokat az erényeket, amelyek Mária „lelkét” képezik. Így az imáitok Ő általa kerülhetnek fel a kegyelem trónusához. Ez egy elengedhetetlenül fontos és még inkább szükséges tevékenység, amit Mária cselekszik. Nem tudom, hogy ki mennyire érzi át ennek a tevékenységének fontosságát. Ugyanis azt is mondhatnánk, hogy Mária alázatossága és az alázatos Mária nélkül nem lenne imameghallgatás, tehát bűnbocsánat, csodás gyógyulás és előrehaladás sem! Már hallom az ellenérveket, de Máriát megkerülve imádkozni sajnos nem lehet, ugyanis ahhoz, hogy az ima felkerüljön a kegyelem asztalához, szükséges, hogy annak megfelelő erőkkel rendelkezzen. De mivel a földi embernek nincs meg ez a „magasságú” energiaszintje (hitből fakadó ereje), ezért, amikor azt mondjuk, hogy Mária összegyűjti és továbbítja a ti imátokat, akkor az azt jelenti, hogy megtelíti a ti kéréseiteket a saját fluidjaival és ezáltal „továbbítódik” a kérésetek az Úr felé. Vagyis a lelketeknek a kis fellángolásait megtoldja az Ő fényével, minek következtében a lelketek lángja fel tud csapni a kegyelem trónusához.

Szeretettel egy értetek az „életét áldozó” és munkálkodó testvéretek a szellemvilágból

Szűz Mária halála és Mennybemenetele Emmerich Anna Katalin látomásai szerint:
(Augusztus 15.-e)


Később újra láttam az apostolokat és tanítványokat imádkozva állni a Szent Szűz ágya körül. Mária arca piros és mosolygós volt, mint fiatalkorában. Szemei szent örömmel néztek az égre.
Akkor egy csodálatosan megindító képet láttam. A tető Mária cellája fölött eltűnt, a lámpa a levegőbe lógott, a nyitott égen keresztül beláttam a mennyei Jeruzsálembe. Két fénynyaláb, mint fényfelhő ereszkedett alá, melyekből sok angyalarc nézett ki. E felhők között egy fénysáv ömlött le Máriára. Fénylő hegyet láttam Máriától felnyúlni egészen a mennyei Jeruzsálemig.
Ő végtelen vágyakozással kitárta karjait, és láttam, hogy a teste olyan magasba emelkedik fekhelye fölé, hogy át lehetett látni alatta.
Láttam hogy a lelke, (szelleme) mint végtelenül tiszta fényalak, felfelé nyújtott karokkal kilép a testéből, és felfelé lebeg a fénynyalábon, mely fénylő hegyként nyúlt az égig. A két angyalkórus a felhőkben összezárult a lelke mögött és elválasztották a szent testtől, amely az elválás pillanatában karjait a mellén keresztbe téve visszahanyatlott a fekhelyre.
Tekintetem a lelkét (szellemét) követve látta, hogy a fénylő úton bemegy a mennyei Jeruzsálembe egészen a legszentebb Szentháromság trónusáig. (Áthatolt a paradicsomi, majd a messiási világokon Isten trónusához)
Láttam, hogy sok lélek (szellem) jön eléje örvendező tisztelettel, akik között felismertem sok pátriárkát és Joachimot, Annát, Józsefet, Erzsébetet, Zakariást és keresztelő Jánost. Ő pedig mindezek között lebegve érkezett Isten és az ő Fia trónusához, aki sebeinek fényével túlragyogva az egész fényességet, isteni szeretettel fogadta, és átadott neki egy jogarhoz hasonló tárgyat, és körülmutatott vele a földre, mintha átadná neki a saját hatalmát.
Így láttam bemenni a mennyei dicsőségbe, és az egész vele kapcsolatos földi képet elfelejtettem.

Néhány apostolnak, például Péternek és Jánosnak ezt szintén látnia kellett, mert arcuk fölfelé tekintett. A többiek egészen a földig hajolva térdeltek. Minden csupa fényesség és ragyogás volt, olyan, mint Krisztus mennybemenetelekor!
Láttam, és nagy örömömre szolgált, hogy amikor Mária lelke (szelleme) bement a mennyországba, a tisztítótűzből sok megváltott lélek (szellem) követte Őt és ma is, a megemlékezés napján sok szegény lelket láttam bemenni a mennyországba, köztük többeket, akiket ismertem. Azt a vigasztaló közlést is kaptam, hogy a Szent Szűz halála napján sok tisztelőjének lelke (szelleme) ebben a kegyelemben részesül.
Amikor ismét visszanéztem a földre, láttam, hogy a Szent Szűz ragyogó teste az ágyon fekszik pirosló arccal, behunyt szemekkel, a keblén keresztbe tett karokkal.
Az apostolok és az asszonyok körben térdeltek és imádkoztak.
Miközben ezeket láttam, szép hangok és valami mozgás töltötte be az egész természetet úgy ahogyan Karácsony éjszakáján tapasztaltam.
Halálának órájában, azt a kilencedik órát ismertem fel, amelyben az Úr is meghalt. (az akkori zsidó időszámítás szerint, ami a jelenlegi, európai időszámításnál 15 órának felel meg.)
Most az asszonyok takarót terítettek a szent testre, és az apostolok meg a tanítványok kimentek a ház előterébe. A tűzhely tüzét elfedték, a ház minden edényét félretették és eltakarták. Az asszonyok elfedték és elfátyolozták magukat az előtérben, egy fülkékben a földre ültek, és váltakozva, ülve és térdelve siratást tartottak.
A férfiak a nyakukban hordott szövettel befedték a fejüket, és gyász istentiszteletet tartottak. A szent test fejénél és lábánál egymást váltva, térdelve imádkoztak.
Máté és András kiment a Szent Szűz keresztútjára (Mária saját maga készített egy keresztutat magának, amelyet minden nap elmélkedve és a részvéttől szenvedve végigjárt.) az utolsó stációig, addig a barlangig, amely Krisztus sírját jelenítette meg. Szerszámokat vittek magukkal, hogy a sírpadot jobban kialakítsák, hiszen a Szent Szűz testének azon kellett pihennie. A sírbarlang nem volt olyan tágas, mint az Úr sírja, és alig olyan magas, hogy egy ember kiegyenesedve bemehetett volna. A padozat a bejáratnál lejtett, azután ott állt az ember a sírpad előtt, ami olyan volt, mint egy keskeny oltár, a sziklafal föléje boltozódott. A két apostol igazított rajta valamit, ajtót készítettek a sírpad elé. A sírpadban nagyjából a begöngyölt test alakjának megfelelő ,mélyedés volt, a fejnél kissé kevésbé kivájva. A barlang előtt, éppúgy, mint Krisztus sírjánál, karókkal bekerített kis kertecske volt. Nem messze innen egy halmon volt a Kálvária stációja, keresztet nem állítottak rajta, csak kőbe volt belevésve. Mária házától a távolság jó félórányi volt idáig.
A szent testnél imádkozó apostolokat négyszer láttam váltani egymást. Ma számos asszonyt láttam jönni, hogy előkészítsék a testet a temetésre, közülük Veronika lányára és János Márk anyjára emlékszem. Kendőket és fűszereket is hoztak magukkal, hogy a testet zsidó szokás szerint bebalzsamozzák. Mindegyik kis cserepeket is hozott magával, bennük friss növényekkel. A házat bezárták, mécseseket gyújtottak, az apostolok az előtérben kórusban imádkoztak.

Az asszonyok a Szent Szűz teljesen beburkolt testét a halottas ágyról egy hosszú kosárba fektették, amely vastag gyékénnyel úgy ki volt töltve, hogy a test rajtuk magasan feküdt. Most két asszony kifeszített a test felett egy széles vásznat és két másik asszony e vászon alatt levetkőztette a testet a fátyollal és fejfedővel kezdve, úgyhogy csak a hosszú gyapjúing maradt rajta. A Szent Szűz szép hajfürtjeit emlékül levágták. Ezután láttam, hogy ez a két asszony megmossa a szent testet; valami fodros dolog, valószínű szivacs volt a kezükben, a testet fedő inget félrevonták. Nagy tapintattal és tisztelettel jártak el, kezükkel mosdatták a testet a felette tartott vászon alatt, anélkül hogy látták volna, mert a vászon elfedte szemük elől. Azt a testrészt, amit megmostak, azonnal elfedték, a test közepe takarva maradt, a legkisebb feltakarása sem történt meg. Egy ötödik asszony a szivacsokat egy medencébe csavarta ki, és töltötte meg újra vízzel. Háromszor láttam, hogy a medencét kiviszik, a ház mellett egy gödörbe öntik, és tiszta vizet hoznak benne.

A szent testet egy új, nyitott lepelbe öltöztették és középen alája fektetett kendőkkel óvatosan egy asztalra emelték, amelyen a halotti lepel és a vászoncsíkok már szépen oda voltak készítve. Most a testet bokától deréknál kissé feljebb lepelbe göngyölték, és a vászoncsíkokkal körülkötötték. A fej, a kezek, a mellkas és a lábak még szabadok voltak.
Az apostolok közben részt vettek Péter ünnepi miséjén és vele együtt áldoztak. Azután Péter és János, még nagy püspöki köpenyben, az előtérből beléptek a szent testhez. János kenetes edényt hozott, Péter belemártotta jobb kezének ujját és imádság közben megkente a Szent Szűz homlokát, szegycsontját, kezét és lábfejét: ez nem az utolsó kenet volt, amelyet még a halála előtt megkapott. A kenettel keresztet rajzolt a homlokra, szegycsontra, kezekre és lábakra. Úgy gondolom, ez külön tiszteletadás volt a szent testnek, ahogyan az Úr temetésekor is történt.
Amikor az apostolok eltávoztak, az asszonyok folytatták a holttest előkészítését: mirhacsokrokat helyeztek a hónaljába, a válla és a nyaka köré; a lábfejeket is teljesen körülvették ilyen fűszercsokrokkal. Most a két kart keresztbe fektették a mellkasra, a szent testet betakarták a nagy halotti lepellel és vászoncsíkokkal úgy körülkötötték, mint egy pólyás babát. Az arcon egy áttetsző kendő volt visszahajtva, a fűszercsokrok között fehéren világított.
Most a szent testet belefektették a koporsóba, mely oldalt állt, mint egy kiságy. Olyan volt, mint egy alacsony oldalú deszka. Könnyű, boltozatos teteje volt és olyan volt, mint egy hosszú kosár. Most szüzességének jeleként fehér, piros és égszínkék virágokból font koszorút helyeztek a keblére.
Most az apostolok és a jelenlévők mind bejöttek, hogy még egyszer lássák a szeretett szent arcot, mielőtt eltakarják. Könnyek között csendben térdeltek a Szent Szűz körül és búcsúzásul megérintették bepólyált kezét, aztán kimentek.
Most a szent asszonyok is végső búcsút vettek, azután eltakarták a szent arcot és befedték a koporsót, melyet két végén és középen szürke szalagokkal átkötöttek.
Ezután láttam, hogy a koporsóját hordágyra teszik és Péter és János a vállukon viszik ki a házból. Bizonyára váltották egymást, mert később azt láttam, hogy hat apostol viszi: a fiatalabb és az idősebb Jakab, középen Bertalan és András, hátul Tádé és Máté. A hordozó rudak gyékénybe vagy bőrbe voltak dugva, mert úgy láttam, hogy a koporsó úgy ringatózik köztük, mint egy bölcső.
A jelenlévő apostolok és tanítványok egy része elől ment, a többiek és az asszonyok követték a koporsót. Már sötétedett, a koporsó körül négy rúdon lámpást vittek.
A menet így ment végig Mária keresztútján az utolsó stációig. A dombon át elhaladtak a stációkő előtt, és letértek jobbra a sír bejáratához. Itt a szent testet letették, négyen vitték be a sírbarlangba és fektették a kimélyített sírpadra. A jelenlevők mind bementek még a sírba, fűszereket és virágokat raktak a koporsó köré, letérdeltek, könnyeket és imádságokat ajánlottak fel.
Sokan voltak; a fájdalom és a szeretet marasztalta őket. Éjszaka volt már, amikor az apostolok elzárták a sír bejáratát. Árkot vontak a barlang szűk bejárata elé, bele viszont különböző zöld, még virágzó, vagy már bogyós vesszőből sövényt ültettek, melyeket gyökerestől hoztak. Így a bejáratból semmit nem lehetett látni, már csak azért sem, mert egy közeli forrás vizét a sövény előtt vezették el. A barlangba másként már nem lehetett bejutni, csak ha a sövény mögé hatolt be valaki.
Megtörten indultak haza, és még itt is, ott is imádkozva megálltak a keresztúton, egyesek ott virrasztottak a sírnál.

A hazatérők a távolból csodálatos fényességet láttak Mária sírja fölött, nagyon meghatódtak, de nem tudták, hogy mi lehet az. Én is láttam és még sok másra is emlékszem az akkor történtekből. Olyan volt, mintha egy fénynyaláb szállna le az égből a sír felé, benne egy finom alak, olyan mint a Szent Szűz lelke (szelleme) Urunk alakja kísérte; a sírból azonban kiemelkedett Mária fénylő teste, egyesült a fénylő lélekkel (szellemmel) és az Úr jelenésével együtt ment föl az égbe. Mindez sejtelemszerűen és mégis világosan áll emlékezetem előtt.
Láttam, hogy az éjszakában több apostol és szent asszony imádkozik és énekel a sír sziklája előtti kertecskében. De akkor egy széles fénynyaláb ereszkedett az égből a sziklára és én láttam benne egy három körből, angyalokból és szellemekből álló glóriát lefelé jönni, akik körül vették Urunk jelenését és Mária fénylő lelkét. Jézus Krisztus fénylő, sebhelyekkel ékes jelensége lebegett előttük. Mária lelke körül a glória legbelső körében csak kisgyermekalakok, a második körben hat év körüli gyerekek, a külső körben ifjak voltak láthatók. Csak az arcokat ismertem fel világosan, minden egyéb csak ragyogó fényalak volt. Amikor ez az egyre világosabbá váló jelenség elérte a sziklát, láttam, hogy fénylő út nyílik fel egészen a mennyei Jeruzsálemig.
Most azonban láttam, hogy a Szent Szűz lelke, aki Jézus jelenségét követte, megelőzi Őt és a sziklán keresztül lebegve lemegy a sírba, és mindjárt ezután megdicsőült testével egyesülten sokkal fényesebben és ragyogóbban emelkedik ki belőle és az Úrral meg az egész glóriával együtt felmegy a mennyei Jeruzsálembe, ahol az egész fényesség elhalványult és a csendes csillagos ég fedte be a környéket.

...Így tehát nem a megszokott módon láttam a Szent Szüzet meghalni és mennybe menni, hanem először a lelkét, azután a testét láttam égbe vétetni...


UI:

A szemünk láttára teljesülnek be a Bibliai próféciák – Az utolsó idők jelei 2021
https://azurnapja.com/a-szemunk-lattara-teljesulnek-be-a-bibliai-profeciak-az-utolso-idok-jelei-2021/?fbclid=IwAR3TsYt8CUhKiIHwPlpbne44MosSf-L3bR2R6cgZguplaB5heXmlqnyXt1Y

Isten csókja a bárány jelvénye - Felvezetések

Antal beszélő médium útján

Részlet a „Manna a hit táplálásához” című kötetből, mely médiumok útján közvetített szellemnyilatkozatokat tartalmaz – 1922
A béke csókja jelvénye annak a báránynak, melyet Isten e világ gyermekeinek megígért mondván: „Akik homlokukon viselendik a bárány jelvényét, azok az én gyermekeim!” Ez a jelvény az Isten csókja: az Ő bűnbocsánata azért a tömérdek hibáért, melyet kezdettől fogva végig elkövetett az ember. A bárány jelvénye pedig el fog szaporodni a világon, mert Isten meg akarja őket csókolni, de a gyermekeken áll, hogy Neki erre alkalmat adjanak, homlokuknak tehát nem szabad piszkosnak lennie, mikor a Legszentebb csókolja őket.
Tiszta homlokkal kell eléje járulniuk, hogy rányomhassa arra atyai csókját, mert a Szentek Legszentebbike csak nem csókolhatja a világ szennyét! Igenis, tisztának kell tennie a gyermekek homlokának! És miben áll e homlok tisztasága? Annak a kötelességnek a teljesítésére irányuló benső óhajból, melyet az Atya útravalóul adott minden gyermekének, a tisztaság elérésére irányuló buzgó törekvésből az elkövetett bűnök megbánása által, s abból a forró vágyból, hogy megforduljanak, jókká legyenek, követvén a hívó szózatot, melyet Ő intéz hozzájuk. Jóvá kell tenniük, amit rosszul cselekedtek és sírniuk kell minden rossz cselekedet fölött.
Minél több könnyet hullatnak, annál fehérebbé, annál világosabbá, annál alkalmasabbá lesz homlokuk az Atya csókjának, a bárány jelvényének befogadására, a világon pedig meg fogják ismerni ezeket a megjelölteket. Miről fogjátok őket megismerni? Holott nem fognak ők emberi szemmel látható bélyeget viselni! De olyan bélyeget fognak viselni, amelyről az emberek fel fogják rajtuk ismerni a visszatérést Istenhez, s mely megkülönbözteti őket a többi emberektől, akik e világ bálványát imádják, és a kígyónak szolgálnak!
Két táborba lesznek ezek az emberek elválasztva és szemben fognak állni egymással, de nem úgy, mint a hadseregek a csatában, hanem egymás között fognak járni és mégis szemben fognak állni egymással; nyugodtan fognak járni a bűn közepette és mégsem fognak vétkezni, és a különbség közöttük a bárány jelvénye lesz! A pásztor pedig meg fogja ismerni a maga bárányait, ki fogja őket hajtani a legelőre, ahol buján terem a fű, és ők nem fognak éhezni az örökkévalóságon át, ha még annyit szenvedtek is a Földön!
És ez, kedves emberek, ne buzdítana titeket arra, hogy az Úr megjelöltjeivé legyetek? Ne szerezne nektek örömet, hogy Teremtőtök az Ő atyai megbocsátásának, megelégedettségének a csókját homlokotokra leheli?
Mit gondoltok: boldognak mondható-e az, aki elmerül a világ posványában? Boldognak nevezhető-e az, aki e világ örömeit torkig élvezi és látja nyomában járni a nyomorúságot? Bizony, bizony, az ilyen ember nem irigylendő, mert az csak rövid ideig élvezett, a nyomorúság pedig nagyon is korán utoléri és el sem hárítható fájdalmakat okoz a testnek! De vajon felszállhat-e a mennybe a beteg test?
A menny az élet országa, ami tehát beteg, az nem mehet be ebbe az országba.

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:
Isten csókja a bárány jelvénye
Adai közlés - Hányszor kell megbocsátani
A szellemvilág a reinkarnációról
Látomány Magyarországról
HANG - Több beavatást is kaptam
A székelyek hadszervezete
Sziuk üzenetei a keresztényeknek

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqUc3g-WYzvI6oyuCA?e=eIlD6U
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=7zj1ChDP9Z0
Tanítások a végső időkről 4. Rész – Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=bw7aTk4TnJU&t=35s
Jelenések könyve 11. – A menny (Jel. 4.)

https://www.youtube.com/watch?v=qXwfTwnr2SU&t=154s
Jelenések könyve 12. – A hétpecsétes könyv (Jel. 5.)

https://www.youtube.com/watch?v=VVQSejlXQsE&list=PLdOqTyRLtBKcd11EEV7TZ-KdiNefvcinM&index=36
Tulsidas (1954) – Indiai feliratos spirituális film

https://www.youtube.com/watch?v=Fldbmjbj4xs&list=PLdOqTyRLtBKcd11EEV7TZ-KdiNefvcinM&index=32
Lao Ce Tao Te King – Az út és erény könyve – Spirituális film

Nagyboldogasszony, Mária mennybemenetelének az ünnepén


Kedves földi testvéreim és barátaim az Úr Jézus Krisztusban!

Mária halálának (amelynek időpontja pontosan egybeesett az Úr halálának az időpontjával) és mennybemenetelének az ünnepén nagy szeretettel köszöntünk benneteket az Úr Jézus nevében, mert az Úr az Alfa és az Omega, akinek az elvégzett munkája eredményei révén dolgozhatunk értetek szeretetből, mert mi más is késztetne bennünket és adna erőt arra a sok - sok türelemre, törődésre, a sok újrakezdésre, mert hullámvölgy és hullám csúcs az emberi élet, főként itt a mai világban, amikor igencsak nagyoknak tűnnek az árnyak és az árnyak hatására elbuktok és elölről kell kezdeni veletek azt amin már többször keresztül vezettünk benneteket, mint az a megváltói szeretet, melyet itt hagyott nektek és nekünk is és beledolgoztuk magunkat az Ő szeretet- fluidjaiba, hogy ezeket az erőket, mint a saját fluid - világunkat a ti megmentésetekbe fektetve kamatoztathassuk, mert csakis akkor tudtok megtérni, megigazulni és majdan megszentelődni, ha a magas szellemvilág küzd értetek, „hogy senki se dicsekedjék”

Minél közelebb van valaki az Úrhoz, annál kevesebbet ítél és annál többet dolgozik másokért azzal az áldozatkész krisztusi szeretettel, amely kész életét áldozni barátaiért. De amíg ítélkezik az ember, addig nem szeret és addig nem is tud semmit tenni a felebarátjáért, mert az Úr szőlőjében, másokért dolgozni ebben a szőlőben, csakis a Gazda elvei szerint lehet. Vállalni mások terheiből, hogy az a másik változni legyen képes, csakis szeretettel lehet. De aki ítéletet sugároz ki, az még ítéletet von magára, ami meggátolja a mások tehervállalását, pedig az aki terheket vállal másokért, nem tesz többet, mint a mester, csak a kötelességét végzi, mert meg vagyon írva, hogy hordozzátok egymás terheit. Ezt viszont csakis mérlegelés nélkül, vagyis szeretetből lehet. Mi lett volna, ha például Teréz Anya folyton csak mérlegelt volna, hogy ki kaphat egészségügyi alapellátást és túlélési ételcsomagot, azt hiszem, vajmi kevés ember maradt volna életben Indiában. De ez a szeretetcselekedet megvolt magánál az Úr Jézusnál is! Ő is gyógyított és az éhezőknek enni adott. Nem csak a hegyi beszédnél elfáradt és megéhezett emberekre gondolunk, hanem amiről még kevesen tudtok, hogy voltak az Úrnak, illetve általa alapított ú.n. a szegények számára fenntartott étkezdéi, amelyeket, hol Veronika, hol meg más jómódú követők támogattak az Úr nevében. Jézus halála után, amikor már Péter vezette a közösséget, szintén volt a szegények számára fenntartott konyha, melyet maga a közösség finanszírozott, ugyanis akik beléptek a közösségbe, a vagyonukat be kellett adni és abból jutott a szegények fenntartására is. De amint hosszú évek múlva fellazult és széthullott a közösség, úgy ez a tevékenység is megszűnt működni.

Működött azonban a szellemtanhívők körében is, de lassan felbomlik az ilyen irányú tevékenység, mert a szeretetet lassan a mérlegelés váltja fel, ami hát nem visz senkit előre, pedig Istennek az volt a célja a spiritizmussal, hogy egy ugyan olyan közösség alakuljon ki, mint amelyet annak idején Péter vezetett, csak szellemi síkon, mert a magyar spiritizmust szintén Péter vezette, ill. még oly mértékben vezeti, amilyen mértékben követik az Ő tanítását. III. kijelentésben is ugyanakkora szeretet volt,- illetve most is kellene lennie- mint amekkora Péter I. közösségében volt, mert ugyanis a szellemtan a szeretet vallása és kiben milyen mértékű szeretet van, azt mondhatjuk, hogy olyan mértékben tartozik az eredeti ősvalláshoz, a szeretet vallásához. Ezért hát vizsgálja meg mindenki önmagát, hogy mily mértékben él benne a krisztusi szeretet és úgy foglalkozzon saját magával, mert az ismeret kötelez, a szeretet hív és alkalmakat ad a gyakorlatra még egy rövid ideig. Mi is csak azokkal tudunk együttműködni elsősorban, akik már túlhaladták az önszeretet szféráit, és alkalmasak másokért dolgozni az Úr szőlőjében. Akik meg viszont nem jutottak el erre a szintre, azokért még dolgozni kell, hogy a szőlőültetvények némi jó termést is hozzanak az Úr dicsőségére.

Annak idején, amikor Péter volt a vezető, Mária volt a szellemi feje az egész közösségnek, ugyanis Jézus után szellemi síkon Ő tette a legtöbbet a közösségért és az egész világért. Efézusi házában, ahol lakott, szinte mindent tudott, ami az apostolokkal és tanítványokkal történt. Több alkalommal volt rá eset, hogy amikor nem érezték a Szentlélek sugallatát, telepatikusan Máriának kérték ki a véleményét az útirányt illetően, de számos más esetben is Hozzá fordultak tanácsért. Ahhoz hogy „tanácsot tudjon adni” teljesen ismerni kellett Neki azokat a helyzeteket, amelyekben akkor az apostolok voltak. Erre a feladatkörre Mária Pünkösd alkalmával kapott felhatalmazást, amikor a Szentlélek leszállt az utolsó vacsora termében lévő apostolokra, tanítványokra és nő tanítványokra, köztük Máriára is. A jelenség alkalmával, mint tudjátok, különböző színű fénynyelvek, azaz gömbök jelentek meg az apostolok homloka előtt, majd a szájukon át behatolt a bensőjükbe, Máriának viszont ugyanezekből a fluidokból fényesen és fehéren csillogó korona képződött, amely aztán mindig is a fején maradt, de szinte senki sem látta, néhány komoly látnokon kívül.

Az Úr ebből a legtisztább „anyagból”, az ő szeretetenergiájából készített koronát Mára számára, mintegy megjutalmazva az eddigi munkáját, a bűn, vagyis a gőg és az érzékiség felett aratott győzelmét, amelyet Néki kellett önmegtagadással elszenvednie és egy újabb feladatkört nyitott meg számára, az apostolok, tanítványok és a földi szellemek felett való „hatalmat” melynek az „alapjait” a kereszt alatt kapta el Mária Jézustól, akkor amikor azt mondta Neki az Úr Jánosra vonatkozóan: „Íme a te fiad!”. De a teljes „hatalmat” a mennybemenetelkor kapta meg Mária, amikor egy jogart adott a kezébe az Úr, amit a szenvedéseivel és a földön végzett szellemi munkájával érdemelt ki. Ugyanis, ahhoz, hogy Éva. illetve az Évák bűneinek a következményeit át tudja semlegesíteni, magára kellett venni azokat a fekete fluidokat, melyek egy ilyen tiszta szellemem, mint Mária, már eleve szenvedést okoznak hatásaik által, mert megvalósításért küzdenek. A bűn és az általa kitermelt fekete fluidok olyanok, mint a maró méreg, vagy sav, amelynek ezeket a hatásait kellett magára vennie Máriának, hogy elszenvedje a hatásokat, minek következtében lassan megszűntek létezni. Aztán jött a következő adag és így tovább. Ebben áll a missziós munka lényege! De ebben is meg voltak a fokozatok Máriára nézve. A sok szenvedés után még ami érte őt, a legnagyobb fájdalom, az volt amikor meg kellett néki szakítani az Úrral a vérségi köteléket és kizárólag szellemi síkra helyezni át. Mindennek eredményeként jött a Szentlélek jutalma, az a fluidkorona, amelyet soha senki sem kapott meg ezen a földön, majd ami a legmagasabb szellemvilágban szellemi jogarban csúcsosodott ki, az Úr Jézus részéről. Ezek mind szintek gyakorlatilag, mert ugyanis ezen a magas szinten már csak akkor fejlődhet tovább egy szellem, ha világra szóló missziókat vállal a bűnbe zuhant szellemtestvéreiért . Mária ezt a szeretet missziót készségesen vállalta! Nézzétek meg azt, hogy a magyar nép körében csak egy - két századra visszamenőleg, a feleségnek a férjét kendnek kellett szólítania és a férfi volt a feleség „ura”. Innen, erről az állapotról aztán tovább kellett fejlődni a szellemeknek, hogy egyenrangú legyen a két fél és közös legyen a munka, de a szerepkör mégse változzon meg. Mert nagyon hajlamosak az elfogadó felek férfi szerepkört tölteni be, holott ez nem viszi előbbre egyik felet sem, sőt mi több visszadobja őket a fejlődésben, mert összezavarodnak a fejlődésre kapott erőáramok, valamint olyan elferdült tulajdonságok fejlődnek ki, amelyeket aztán mégis csak le kell vetkőzniük. Ahhoz, hogy mindez változhasson, Máriának nagyban hozzá kellett járulnia az évszázadok folyamán. De mindez kizárólag Jézuson keresztül történhet meg, mert az Atyától jövő minden kegyelem Jézuson keresztül jöhet csak le. Ő építi felfelé az utat az Atyához. Az út ugyan létezik, mert az Úr lejött és vissza is ment a fényhazába, de a ti szívetekbe kell kiépíteni ezt az utat a földről a mennybe és ezt az Úr folyamatosan munkálja oly mértékben, amilyen mértékben ti engeditek. Ha nem enged az ember az isteni vezetésnek, szenvedéseket von magára az engedetlenségből kifolyólag, mert ugye eleve az Istennek történő engedetlenség alkotta meg a szenvedések világait. Így Mária munkája csakis az Úr munkája révén teljesedhetett ki.

Amint azt ti is tudjátok, Mária is duális lény, de mivel a föld annyira alacsony világ, hogy csak a szétvált duálfeleknek képes testet adni, ezért csakis,mint Jézus esetében az egyik fél ölthetett testet, azzal a különbséggel, hogy Jézus dualitásából a férfi, míg Mária dualitásából a női félnek volt szükséges testet öltenie, hogy magára vegye és szenvedésével és munkájával helyreállítsa azokat a megrontott teremtő szeretet- erőket, amelyeket az „Évák” rontottak meg bukásukkal, ezért Máriának a férfi fele a szellemvilágban maradt, de együtt szenvedett női felével.

A Föld legfeljebb annyit tud nyújtani ami a dualitást illeti, hogy a duálfelek találkozni tudnak, de azt is csak ezekre az utolsó időkre érhetik el. A továbbfejlődéshez már magasabb világra van szükségük. Ott már bűn a nem duálok házasságkötése! Itt is bűn, ha már egyszer találkoztak! A szétvált duálok újra történő egyesülése, vagyis a mennyei esküvő a hetedik szférában történik. A föld viszont természetileg a harmadik szférába tartozik, tehát eleve a föld nem éltethet nem szétvált, vagy szétvált, de újra egyesült duálfeleket. De a duáltalálkozásokért és az egymás mellett való megmaradásukért viszont nagyon sokat küzdött és küzd mind a mai napig Mária és duálja, hogy mielőtt még szétválasztatnak a kecskék a juhoktól, minél többen egymásra találjanak a szétvált duálok.

A kecskebak az Ószövetségben a paráznaság jelképe és ezzel egyben a paráznaságért való áldozati állat volt. A juhok viszont az Urat, mint a szenvedéseket némán tűrő áldozatot szimbolizálták. Tehát amikor a kecskék elválasztatnak a juhoktól, ezt úgy is fogalmazhatnánk, hogy a paráznák a természettörvény által elválasztatnak az engedelmes és némán tűrő áldozati lelkektől, ugyanis a végidőkre az emberi lelkeknek ki kell gyógyulni a paráznaságból és az áldozatkész szeretet szintjére kell eljutni ahhoz, hogy be tudjanak jutni az Új Földre!

Mária duálfele is dolgozik az Úrral és sok más tisztán maradt szellemmel együtt az elbukott Ádámokért. Jelen volt mindenütt, ahol Mária szellemi tevékenységet folytatott és folytat.
Így Adelma vezetésénél, tehát a Szellem Erő Anyag c. könyv lesugallásánál is. Hisz Ők ketten egy szellemet alkotnak.
Ha ezek a megrontott erők nem lettek volna helyreállítva sem az Úr, sem Mária részéről, a fejlődés nem tudott volna haladni előre, mert gyakorlatilag az az út, amelyen a bukott szellemeknek haladni kell előre, illetve felfelé az elveszített örök haza felé, nem más, mint a helyreállított megrontott erőtömeg. Mivel az Úr maga a szeretet, ezért mondhatta azt, hogy ő az út, amelyen az Atyához el lehet, illetve el kell jutni. Ha ezek a besűrített erők nem lennének átemésztve és tisztán visszaadva a fejlődés lehetőségének, nem jöhetne létre a fejlődés, mert nem lenne olyan tiszta erőforrás, amelyben meg tudna kapaszkodni az ember, sem olyan tiszta út, amelyen el lehetne jutni a paradicsomba és azon túl a messiási világokba. Vagyis sem az adó, sem az elfogadó fél nem tudna visszajutni abba az állapotba, ahonnan elcsábította a kísértő.

Tehát ha Mária Ünnepet ültök, - már aki ünnepli Máriát, - gondoljatok a duálfelére is, mert ő is hatalmas munkása az igazságnak, vagyis mivel a két szellem gyakorlatilag egy, csak kicsit más szerepkörrel, ezért a két erő egybevéve hatalmas munkát végez a bukott világon, ugyanis tiszta, soha nem bukott szellemről van szó, tehát az erői is a maguk szűzies
tisztaságában ragyognak felétek. Kérjétek Őt, hogy sugározza ki rátok ezeket a tiszta erőket.

De mit jelent kérni: „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek a mennyek kapuján és megnyittatik néktek!”

Maga az ember is sok esetben belátja azt, hogy a dolgok nem úgy mennek ahogy kellene, ha a saját erőire támaszkodik. Ilyen esetben kezd az ember Isten felé fordulni és elkezd keresni, kutatni egy olyan „ismeretlen” erő után, amely megsegíti őt az ő bajaiban. Amikor már kezdi látni a keresés eredményeit, mind sűrűbben, mind nagyobb hittel és bizalommal keresi fel azt az erőforrást, amely az ember megsegítésére sietett. De ez a keresés, illetve zörgetés mögött sok esetben komoly szenvedések, kudarcok húzódnak meg, mire végérvényesen megtanulja az ember azt, hogy a megoldás nem a véges emberi értelemben van, hanem a végtelen Istenben. Amíg azonban idáig eljut az ember, meg kell tanulnia hinni és bízni Istenben és hittel imádkozni, mert: „A hitből való imádság az ami meghallgattatik.” Leborul az ember egyszer, kétszer és többször és sokszor, de még mindig válasz nélkül marad az imája, amit ilyenkor sem szabad abbahagyni, hanem Istenbe vetett hittel minden egyes ima alkalmával átfúrni a rengeteget, a bizonytalanságot, mindaddig, amíg az imaszándék célba nem ér. Tehát amikor az ember imádkozik, nagyon komoly szellemi munkát végez, mert a folyton szaporodó ima által folyton erősödő hitével fúrja át a hitetlenség és bizonytalanság szülte rengeteget, hogy az imaszándéka eljuthasson a kegyelem trónusához. A hitelesség szempontjából említem, hogy „A Névtelen szellem közleményei”-ben, ahol Eszter Karácsonyi látomásairól esik szó, Máriát látja Eszter, amint Karácsonykor az éjféli misén összegyűjti az ott elhangzott imákat és továbbítja a kegyelem trónusához. Tehát ez az Ő munkája is nagyon fontos és szükséges, mert Nélküle nem, vagy csak nagyon kevés ima jutna el az Úr Jézushoz, az Ő kegyelmi trónusához.

Néhány gondolat a közelgő átalakulással kapcsolatban, ugyanis mindenkit, vagy legalább is nagyon sok embert foglalkoztat ez a téma. A Föld komoly tisztuláson megy keresztül, kilöki magából a salakanyagot, amelyet az első holdkiválás óta felhalmozott, ezáltal sokkal ritkább lesz a bolygó anyaga. De ahhoz,hogy azoktól az emberektől megszabaduljon a Föld, akik nem ütik meg a meghatározott szintet,(miután már a negyedik szféra elragadtatott) az emberek tömegesen elragadtatnak és ki - ki betér a maga szintjének megfelelő szférába. Akik viszont, mint választottak megmaradnak, az ő testüknek is át kell esniük azokon a ritkulási folyamatokon, amelyen a föld anyagának is végig kell mennie. Ahogyan az alacsony szintű szellemek nem kerülhetnek be a tisztább világba, az Új Földre, úgy a hamis alkotásaik, jogtalanul megszerzett tulajdonuk sem, ezért mindezektől is meg kell tisztítani a földet az apokaliptikus eseményeket vezető szellemeknek. Erre szolgál az a tűz, amelyről Péter apostol beszél a II. levelében, amely feléget minden hamisan, vagyis nem az Úr nevében létrejött alkotást. Tehát azt, hogy mi égjen el és mi nem, szellemek fogják irányítani! Ahogyan a föld anyaga megritkul, úgy vele együtt a választottak testének is meg kell ritkulnia. Így a 33 évnél idősebb emberek teste a ritkulásnak megfelelően visszafiatalodna az Úr Jézus életkorának a szintjére, vagyis mindenkinek a teste 33 évesnek fog kinézni. Ahhoz, hogy ez létrejöhessen, egy bizonyos álomszerű állapotba fognak kerülni azon kevesek, akik ki lesznek választva arra, hogy az Új Világ magvát képezzék.

Ezeknek a folyamatoknak a levezetésében mindazok a szellemek részt vesznek, akik eddig is munkálkodtak a Föld eddigi átalakulásán. Tehát Mária és duálja, mint „egy szellem” fognak továbbra is jelen lenni és dolgozni az átalakulási folyamatokban is. Ugyanis eddig is minden szellem, aki misszióba jött, a szellemeknek és a szellemek anyagának a folyamatos átalakulásán dolgoztak, mert az átalakulás, vagy újjáteremtés folytonos, így a kiválogatódás is. Ezt szimbolizálja a kecskék és a juhok szétválasztása. És ez a folyamat a végére fog hamarosan érni a végleges szétválasztással, amikor a tengerek is kiadják halottaikat, mert a víz minden folyómederből és tengermederből elpárolog, hogy a benne addig fejlődő lelkek megítéltethessenek. Kontinensek tűnnek el, míg az eddig eltűntek ki fognak emelkedni attól függően, hogy a rajtuk testetöltött szellemek milyen minőségű fluidokat termeltek ki és hagytak maguk után a földön. A már régebben elsüllyedt földrészek akkor fognak kiemelkedni, ha az akkor rajta testet öltött szellemek megbánták akkori vétkeiket és levezekelték azok következményeit és helyreállították a megrontott erőket. tehát megszűntek gyakorlatilag a lefogó erők, amelyek elsüllyesztették az adott földrészt, így fel fognak tudni emelkedni a szóban forgó részek.

Ámen
„Akinek van füle a hallásra...”

Az Úr kegyelme legyen veletek!

2021. VIII. 15. Ada.

Az élet sugárzás és rezgés 1/3
Zita médium közléseinek “Korszakzárás előtt” című kötetéből

Köszöntelek benneteket testvéreim, a mi Urunk, a Jézus Krisztus nevében. Nemcsak a lelkek és a szellemek világában van mindenen annak a képe, aki azt magából kitermelte, kisugározta, vagy létrehozta, hanem a földi világban is; a földi világban azonban ez a kép a test szemeivel nem látható. De ez nem jelenti azt, hogy az nem létezik. Szellemi szemekkel nézve mindent, amit megfogtok, amihez hozzányúltok, amivel munkát végeztek, mindenen, amire érzéseiteket, gondolataitokat, vágyaitokat irányítjátok és rásugározzátok, megjelenik a ti képetek.
Ez a kép a lelkek világában tanúbizonyságot tesz rólatok, illetve lelki produktumaitok minőségéről; arról, hogy a világ részére mit hoztatok létre, a világba mit adtatok; hogy mindaz, amivel az élethez hozzájárultatok, az hasznos vagy haszontalan volt-e; hogy az Isten akarata szerinti vagy azzal ellentétes volt-e? Minden, ami a Földön, vagy az egész világmindenségben él, az magából szünet nélkül erőket sugároz ki. Ezek az erők boldogságot vagy boldogtalanságot hozhatnak azok részére, akikre ez a sugárzás irányul, vagy akik ebbe a sugárzó körbe belekerülnek.
A legnagyobb, legtágabb körben a mi Atyánk, Istenünk ereje sugárzik. Isten, akinek anyagi kifejezése ősvilágosság, megnyilatkozik vibráció, mint erő által, és ősvilágosság, mint anyag által. János szavaival: „minden általa teremtetett.” (János 1:3) Az Istenből kiáramló ősvilágosság vibráció által élettel telítette a semmit és előállt az élettel telített mindenség, miközben az ősvilágosság ódvilágossággá alakult. Más szóval, a semmi fénymolekulák tengerévé változott át. Az anyagi és félanyagi világoknak, és minden naprendszer minden bolygójának is meg van a kisugárzása.
Ezek az erők, ezek a sugárzások egymásra nagy hatással vannak; ezek a már meglévő és fennálló hatásokat felerősíthetik, mérsékelhetik, esetleg megszüntethetik. Kezdetben az erők tisztaságuknál és egyenszerűségüknél fogva nagyobb világosságot, tudást és szeretetet hoztak. De amikor a kisugárzott erőkben elváltozás történt, akkor már ezek nem adódhattak össze, mert mindegyik különböző fajtájú és minőségű volt, ezért egymással szemben álltak. Tehát megütköztek egymással.
Amíg a harc és küzdelem folyik, hogy melyik erő kerül ki győztesen, addig zavarok keletkeznek. A földi világban is úgy az embereknek, mint minden tárgynak, minden élőlénynek kisugárzása van, még annak is, ami holtnak és élettelennek látszik. Gondoljatok csak arra, hogy bizonyos fémek, bizonyos kövek, amelyek élettelennek látszanak, a belőlük eredő kisugárzás következtében az emberre gyógyítólag vagy megbetegítőleg hathatnak.
Az értékes kövek az ember előtt azért értékesek, mert kevés van belőlük, nehéz megszerezni őket, különlegesek, csillogók és ebben látja annak értékét. Pedig az érték abban rejlik, amit a kisugárzás által a viselőjére bocsát. Természetesen, ha a köveknek meg van ez a kisugárzó ereje, akkor mennyivel inkább meg van magának a Földnek az atmoszféra felé, az atmoszférának a Föld felé sugárzó ereje és a Földet körülvevő bolygóknak és főként a Napnak kisugárzó ereje is. Napsugár nélkül, mint tudjátok, nem létezhetnék élet a Földön.
Kisugárzása van továbbá a fűnek, a fának, a virágnak, a mezők liliomainak, tehát mindennek, ami a természeti világban él; kisugárzásuk van a különböző állatoknak és azok is hatással vannak a Föld életlehetőségeire és körülményeire, és ezek a kisugárzások befolyásolják az ember fizikai állapotát, sőt nagy hatással vannak az ember érzelmi állapotára is.
Keresettek a Földön azok a helyek, ahol több a napsütés, a fa, ahol dúsabb és élénkebb a természet, mert a természeti világ kisugárzása az emberre élénkítő, serkentő, gyógyító hatással van; az érzés- és gondolatvilágát megélénkíti és egész közérzete könnyebbé válik általa. De mivel a Földön a jó és a rossz keveredik a gondolatokban, az érzésekben és az emberi vágyakban, ezért nem lehet a Föld minden területén olyan kellemes az atmoszféra, hogy az ember ezen természeti erők által felüdülhetne. Mert pontos körfogások szerint meg van, hogy a kisugárzásokból létrejött erők hol csoportosulnak és csoportosulásuk szerint milyen hatást váltanak ki az emberben.
Pontos törvények irányítják, hogy a légtömegek, valamint az óceánok vizének áramlásai szerint hol, milyen állapotok állnak elő a természetben; hogy pontosan hol, milyen mennyiségű csapadék keletkezik, hol, mennyi napsütés éri a Földet, vagy hol, milyen növények létlehetőségi feltételei vannak meg, vagy melyek azok, amelyek hiányoznak. A természet mindig próbál a fennálló körülményekhez alakulni.
A természet által produkált sugárzásokat azonban az ember meg nem változtathatja, csak bizonyos fokig befolyásolhatja azokat. Befolyásolhatja azzal, ahogyan ő a természethez viszonyul, amit ő a természeti világban megváltoztat és amilyen érzéseket kisugároz minden élőlény felé. A legnagyobb hatású sugárzás a szeretet. A szeretet nemcsak a szellemek kisugárzása, hanem a szellemek kisugárzása révén létrejött természeti világban is megtalálható. Minden élőlénynek az életmegnyilvánulásához szeretetre van szüksége.
Azokon a területeken, ahol nagyfokú az emberekben a gyűlölet, az indulat és a harag, a természeti világban, az erdőkben, a vizekben és a növényekben elváltozások jönnek létre: sokkal satnyábbak és életképtelenebbek lesznek. Az ember azt gondolja, hogy a laboratóriumban előállított különböző vegyszerekkel lehet a növényeket és állatokat növekedésre serkenteni. De ebben a növekedésben semmi köszönet nincs, tudniillik, ami nem a természet terméke, hanem a laboratóriumokban előállított produktum, annak igen nagyfokú gátló erői vannak és ezeket az erőket képtelen feldolgozni az élő szervezet.
Például bármilyen gyógyszert vesz az ember magához, annak mindig megvan a hátránya - ahogy ti mondjátok: megvan a mellékhatása - és ha valamire serkentőleg hat is, más területen a szervezetben rombol. A radioaktív sugárzásból is lemérhetitek, hogy annak milyen ereje van, hiszen az mérföldekre hat, és hatása nem egy hónapig, öt vagy tizenöt évig tart, hanem meg sem merem nektek megmondani, milyen hosszú ideig.
Tehát, amikor az ember azt hiszi, hogy a veszélyt elháríthatja magától azzal, hogy a radioaktív anyagokat eltemeti a sivatag homokjába, vagy az óceánok mélyére, nagyon téved, mert a sugárzás továbbra is fent áll és rombolólag hat minden szerves életre. Amikor az ember szervezetében fellépő különböző betegségek, különösen a rosszindulatú, daganatos betegségek kezelésére sugárzást alkalmaznak, ugyanez áll fenn. Igaz, hogy ez a sugárzás megöli a rákos sejteket, de a szervezet egészséges sejtjeiben is kárt okoz, sőt, miután azt abbahagyják, a rombolás tovább folyik a szervezetben.

szemlézte: Bíró László

https://www.youtube.com/watch?v=XhRBs0T6rWo&t=59s
Jelenések könyve 9. – Filadelfiai levél – Reisinger János

Az élet sugárzás és rezgés 2/3
Zita médium közléseinek “Korszakzárás előtt” című kötetéből

Tulajdonképpen az élet az életerő szünet nélküli kisugárzása. Az életerő koncentrációja a szívben van. Ezért hiába képzeli az ember, hogy az élő szívet képes lesz egy fém szívvel helyettesíteni, ez teljességgel lehetetlen, még ha annak mechanizmusa teljesen meg is felel a szív működésének, mert a fém ott olyan sugarakat bocsát ki, amiket a szervezet huzamosabb ideig képtelen elviselni.
Tehát, ahogyan mondom, az erőknek a központja a szív; ezért mondja az Úr: „a szív teljéből szól a száj”, vagyis, ami a szívből kiindul, mint érzéskisugárzás, az hat az egész szervezetre és a környezetre is. Van, amikor bizonyos szerveket kicserélnek - amik között a szív kicserélése a legveszélyesebb - egy más, élő szervezetből vett szervet alkalmaznak. Ennek hatására a szervezet működése a szerv kisugárzása miatt bizonyos fokig megváltozik.
Ezt természetesen tompíthatja az illető érzéseivel és gondolataival - ami a halhatatlan szellemtől függ - tehát lehet befolyásolni és bizonyos mértékig át lehet alakítani, de akkor is egy más erőkörbe kapcsolta az illető magát, amely az életére mindenképpen hatással lesz. „Mindenek szabadok nékem, de nem mindenek használnak.” Ha pillanatnyilag úgy tűnik is, hogy a szerv átültetés az ember részére valami hasznosat, élethosszabbítást, valami könnyebbséget hoz hosszú távon, nem jelenti azt, hogy az a léleknek és a szellemnek is előnyére lesz.
Bármiért, amihez az ember nyúl, felelősséggel tartozik a természeti világnak. Mert a természet pontosan elhatárolja, hogy kinek mit ad, mibe öltözteti, milyen formához juttatja, milyen erőrétegbe burkolja és ezért az embernek el kell elszámolnia. Mindenekelőtt arról, hogy azoknak az erőknek, amiket a természettől kapott, ne kárára, hanem előnyére legyen. Az embernek a természeti világot nem az uralma alá kell hajtania, nem lenyűgöznie, hanem a természeti világban megkötözött erőket kell felszabadítania. Mert ezekkel a felszabadított erőkkel - amelyek a szolgálatára lesznek - lesz képes ő is rendelkezni.
Amit felszabadít a természeti világ megkötött állapotaiból, az az övé, az fölött rendelkezhetik, és azzal világokat és birodalmakat alakíthat ki a maga természete, a maga képessége, a maga művészi hajlamai szerint. Amilyen nagyságú területet képes áthatni a saját erőivel, az mind az övé; amit értelmi képességével, érzelmi világával be tud fogni és át tud világítani, amibe életereje belefolyik, az mind az övé.
Amiket viszont nem képes ezzel az életerővel áthatni, azok a részek holtakká válnak, először a széleken, azután mindig beljebb. Hasonló ez az emberi szervezetben a szív működéséhez: amikor a szív izmai már nem elég erősek, akkor a szívtől legtávolabb eső végtagokba már nem jut el kellőképpen a vér, aminek következtében üszkösödés áll be és azt amputálni kell. Tehát először is koncentrált erővel kell az egyénnek rendelkeznie, azután ezt az erőt szükséges, hogy önmagából kisugározza.
A hatás az erők minőségétől függ: ha önmagából boldogtalanságot lehel, ha önmagából olyan érzéseket, életerőt, vágyakat, akaraterőt sugároz ki, amelyek a természeti világ szempontjából értéktelenek és használhatatlanok, akkor maga körül a halált sűríti; ha pedig a kisugárzott erői örömöt, boldogságot, életpezsdülést okozóak, akkor azok mind a szolgájává válnak.
A mi Urunk, a Jézus Krisztus az Ő mennyei képességeinél fogva tudott a tengernek parancsolni, a vízen járni, a halál törvényét Lázárban és önmagában legyőzni. Mindez csak az ember előtt tűnik csodának. A valóságban az Úr a tiszta erőivel, amelyeket kisugárzott a környezetére, megelevenítette környezetében még a holtakat is. Amikor a fügefát elszárította, nem fekete mágiával vitte véghez, hanem egyszerűen megvonta az életerőt attól, aminek következtében az elszáradt. Amikor az elszáradt kezűnek azt mondotta: „nyújtsd ki kezedet”, és az megépült, csak egyszerűen hagyta, hogy belőle egy bizonyos erőmennyiség rásugározzék arra a kézre, aminek természetes következményeként bekövetkezett annak gyógyulása. Testvéreim, az ember addig él, amíg ez a sugárzás a lélek és a test között fennáll!
Mindegyik egy-egy külön zárt világ, amit úgy kell elképzelni, hogy azok minőségbeli állapotuknál fogva egymásba vannak tolva, mint egy kihúzható távcső részei. Ez a mágneses kapcsolódás lélek és test között addig áll fent, amíg úgy a test, mint a lélek egyformán hozzájárul ehhez a sugárzáshoz. Ha a léleknek túl nagy a bánata, szomorúsága, ha az életkedve túlságosan alászáll, akkor nem képes többé az erőt kisugározni a test felé és anélkül, hogy fizikai betegség állna fenn, ez a kapcsolódás lélek és test között megszakad és beáll a halál.
Gyakoribb azonban az az eset, amikor a földi test megváltozott állapota miatt a test nem képes már a lélek felé sugározni azt az erőt, amely szükséges a test és a lélek egymásba kapcsolódásához, tehát ilyenkor is beáll a halál. Tehát, ha mindennek kisugárzása van, akkor nem mindegy, hogy ez a kisugárzás milyen. Ha az érzések és gondolatok is ilyen kisugárzó erők, akkor nem mindegy, hogy az egyik ember a másik felé milyen érzéseket és gondolatokat bocsát ki. Amikor valaki - ezt csak példának mondom - egy betegért imádkozik, nem történik más, mint hogy erőit, gondolatait és érzéseit az imában koncentrálva arra az egyénre irányítja, feléje sugározza, ami azt egyént megtalálja és kiváltja rajta a kívánt hatást. De ugyanígy van ez az átokkal is. Az átok sem más, mint jogos vagy jogtalan sérelemből származó gyűlöletes, haragos érzések kisugárzása a sérelmet vagy kárt okozó egyén felé. Ilyenkor még ha szavakba nem is öltözteti az ember az érzéseit, rosszindulatú kívánalmait, hogy az illetővel mi történjék, azok arra hatással lesznek.
Csak akkor nem lesznek hatással rá, ha annak erősebb a hite a jóban, az igazságban, ha erősebb az Istenre, az Úr Jézus Krisztusra való hagyatkozása, mint emennek a rossz kívánsága. Nem kellene, hogy az ember a feléje sugárzó rossznak a játéklabdája legyen, hanem koncentrált élet- és akaraterejével le kellene küzdeni azt és semmilyen körülmények között nem lenne szabad annak helyet adni a lelkében. A legtöbb ember azonban nem képes erre az önvédelemre, nem képes a feléje irányuló hatások, erősugárzások elől elzárni magát, mert nem is tudja, hogy mi annak a módja.
A megtért embereket nem lehet megszállni! Megszálltság akkor következik be, ha valaki védelem nélkül marad, mert nem hisz az igaz jóban, nem hisz annak győzelmében és nem hiszi, hogy neki is van annyi akaratereje, amivel önmagát védeni képes. Ebben az esetben szabad utat enged az ember egy túlvilági ellenségének vagy haragosának, aki erőszakkal kiszorítja őt a test kötélékéből - más szóval hagyja magát a rossz által lenyűgözni. És ez azért van, mert még benne is a másikéhoz hasonló tisztátalan érzések, vágyak, gondolatok és erők vannak.
A tisztátalan erők a természetüknek megfelelően tisztátalan kisugárzásokat vonzanak; ezek a tisztátalan erők hatnak arra az illetőre, aki mintegy kiszolgáltatja magát azoknak. Ha egy megtért embernek sem anyagi javai, sem világi hatalma nincs, akkor is százszor, ezerszer többet jelent a természeti világnak azzal, ahogyan él, gondolkozik, érez, amit belesugároz a világba, mint az az ember, akinek hatalma, magas pozíciója van, anyagi javai vannak, de a világba rosszat sugároz bele és mindennel, ami felett rendelkezik, a rossz érvényesülését mozdítja elő.
Még ha valaki a hatalmával vagy az anyagi javaival nem is cselekszik feltűnő módon rosszat, de amit magából kisugároz, azzal az élet átkára van. A természeti világ tele van élettel, az ember alacsonyabb rendű testvéreivel: növényekkel és állatokkal. A növény- és állatvilág hűséges az emberhez; a természeti világ nem szennyezi önmagát, hanem a szennyet is szünet nélkül tisztítja; a növényvilág az asszimilációval, az állatvilág pedig azokkal az érzésekkel, amiket természetes módon a világba belead. Ha pedig az ember részéről csak a legkisebb jóindulatot és jóakaratot tapasztalja, mindazt százszorosan adja vissza az embernek.
Aki viszont az állatot kínozza, megöli, aki a természeti világot pusztítja és szennyezi - akár úgy, hogy szennyező anyagokat bocsát bele, akár úgy, hogy érzéseivel teszi ezt - attól az állatvilág fél és tartózkodik, mert megérzi, hogy melyik a gonosz indulatú ember és melyik az, aki szeretettel fordul feléje. Az állatot nem lehet becsapni; az állat valójában megérzi az érzések sugárzásából azok minőségét. Az állatvilág kitűnően érzékeli azokat az elemi lelkektől felkorbácsolt, természeti erőmegnyilvánulásokat is, amelyek félelmetesek. Ezért amikor még a tudománynak nem voltak megfelelő műszerei, állatokat alkalmaztak a veszély jelzésére.
Az ember azokra a dolgokra sem képes érzékenyen reagálni, amik ma, most, itt, ebben a pillanatban történnek vele, holott az ember sokkal érzékenyebbé tehetné magát a mások fájdalmára, a mások szeretetére, a szellemvilág megnyilvánulásaira, intelmeire, figyelmeztetéseire, a közelgő vagy a fennálló természeti csapásokra.


https://www.youtube.com/watch?v=eiO8UBbPuM4&t=251s
Jelenések könyve 10. – Laodiceai levél – Reisinger János

Az élet sugárzás és rezgés 3/3
Zita médium közléseinek “Korszakzárás előtt” című kötetéből

Az ember mindezt érzékelhetné műszerek nélkül, mint a régi ember még képes volt erre, de mivel a tudomány a műszereket a kezébe adta, ma már erre sem képes. A régi embernek nem a tudománya volt nagy, hanem a lélek világában lévő ismeretei, mert lelkibb életet élt, még reagált a természet intő figyelmeztetésére, még reagált a másik emberből feléje áradó érzésekre. A mai kor embere azt hiszi, hogy mivel a tudományos eszközök a kezeiben vannak, minderre neki nincs szüksége. A napnál világosabb lehetne az ember előtt a saját fizikai állapota is és elősegíthetné az önmaga gyógyulását, ha képes lenne megfigyelni szervezetének jelzéseit és lenne annyi önuralma, hogy amire a szervezet figyelmezteti, azt meg is tegye. Sok esetben ezek a jelzések mutatják meg, hogy ezt az ételt egye, erre van szüksége, emezt hagyja el, mert ez ártalmas a számára. Mivel azonban az illető ínyenc, mégis azt fogja elfogyasztani, ami teljes bizonnyal a kárára lesz. A földi világban - mivel nagyon alacsony bolygó - megengedett és természetes a hússal való táplálkozás, de ez nem jelenti azt, hogy az embernek „húst hússal” kell ennie. A húsevéshez állatokat kell ölni; minden élet kioltásakor a halálsikoly pillanatában, úgy a vérében, mint minden egyes belső szervben, erőcsomósodások keletkeznek. Tehát az élet felé való boldog kitárulkozás, kisugárzás megfagy, megcsomósodik. Amikor az ember a megölt állat húsát fogyasztja, azzal magához veszi a halál pillanatában keletkezett érzéskisugárzásokat. Ez különösképpen vonatkozik a vér és a belső szervek fogyasztására. A húsevő állat is keményen fizet a természet törvénye előtt ezért a természetéért; erről a természetéről az az állat nem tehet, mert egy olyan életprincípium élteti, ami őt erre készteti, ennek ellenére a természettörvény rajta is behajtja ezt a tettét, mert egy másik ragadozó az ő élete ellen tör és őt pusztítja el.

Az ember azt gondolja, hogy a vadon élő állatokat nem szabad, nem kell és nem szükséges, hogy táplálja, mert azért vad, hogy a vadonból szerezze meg a mindennapi táplálékát. Ez így volt igaz mindaddig, amíg az ember a szűz területeket el nem vette az állatvilágtól. Az állatokat továbbra is meg kell hagyni a vadonban, de amikor a táplálék a vadak lakóhelyének leszűkítése miatt nem adódik meg, akkor bizonyos fokig segíteni kell őket, hogy az a faj ki ne pusztuljon. Az ember azt mondja, úgysem fog kipusztulni. Ennek ellenére nézzétek meg, immár hány és hány állatfaj lett kipusztulásra ítélve az emberi kapzsiság, önzés, nemtörődömség vagy könnyelműség miatt. Vagy egyszerűen az ember nem elég óvatos, és szándéka ellenére is olyan károkat okoz a természetben, amelyek vissza nem fordíthatók és a természetben található értékek halálát, megszűnését okozzák. Minél több faj pusztul ki, annál szegényebb, annál nyomorúságosabb lesz az élet a Földön; minél nagyobb területeket hódít el az ember nemtörődöm módon építkezéseivel azoktól az állat- és növényfajtáktól, amelyek ott éltek, annál nagyobb lesz a kár. Azok kipusztulása után hiába szeretné, ha azok lennék, többé nem lesznek. Tehát a legnemesebb érzéskisugárzás a szeretet, amivel az ember a mértéktelenségén uralkodni képes, mert szükséges, hogy ne csak a maga életével törődjék, hanem az egész környezetével. Elsősorban az embertársaival, azután mindazzal, amit Isten örökségül rábízott és ráhagyott. Mert egy ember se gondolja, hogy ő a természeti világért nem felel; egy ember se gondolja, hogy ha sportból vagy szenvedélyből állatokat öl, annak nincs következménye!

Ne gondolja senki, hogy ha gonosz szándékkal van az állat iránt, amely az ő segítőtársa, hogy az ő öregségére ne jönnének vissza a szervezetébe ezek az élet ellen való vétséggel keltett hatások fájdalmak, nyavalyák formájában! Ez a természettörvényben így működik, amit én kisugárzok magamból, amit én beleadok a világba, az előbb-utóbb visszajön hozzám. Tehát éppen ezért testvéreim, rendkívül fontos, hogy milyenek az érzéseitek, a gondolataitok és milyenek a vágyaitok! Milyenek az érzéseitek a ti közvetlen környezetetek, a családotok, a baráti környezetetek, a ti közösségetekbe tartozó testvéreitek, a nemzetetek, a hazátok, és végső soron - mert Krisztus erre tanított benneteket - ellenségeitek iránt. Az ellenség nem azért van, hogy ellenség maradjon, hanem a hamis gazdagsággal - amíg az úton vagytok - az ellenségből is barátot kell szereznetek! Nem is azért van az ember a Földön, hogy egyre több ellenséget szerezzen magának, hogy azt az állatot, amelyik húsával, tejével, fizikai munkaerejével vagy bármivel az embert segíti, annak mindazért rosszat, gonoszságot, gyilkos ösztönöket adjon viszonzásul. Nem azért van az ember a Földön, hogy mindazt, amit az Úr tisztán adott örökségül a részére: a csörgedező forrásban, a folydogáló patakban, a széles folyamban, az erdők sűrűjében, a mezők liliomaiban, az ég kékjében, a Nap életerőt hordozó sugaraiban, azt ember könnyelműen elfecsérelje és eltékozolja. A Földet összetartó természeti erők nem azért fognak megrendülni, mert Isten talán az összetartó csavarokat majd meglazítja, hanem azért, mert az ember a tudatlanságával, önzésével, rosszindulatával, erőszakosságával mindazt, ami fennáll Isten akaratából, amiért a Messiások óriási áldozatot hoztak, hogy egy-egy anyagi vagy félanyagi világ a bukottakat hordozni legyen képes és ott a fejlődésüket elvégezhessék, tönkreteszik.

Ami tönkrement, azt vissza nem fordíthatja az ember, hanem annak súlyos következményét - tehát ennek az egész természeti világnak szétesését - pusztító katasztrófaként végig kell élnie. Szükséges, hogy az embernek ezek a téves elgondolásai összeomoljanak. Szükséges, hogy egy egyszerűbb, egy becsületesebb, egy jobb szándékú embertípus kerüljön az új Földre, aki a Föld erejét, a természeti világ erejét nem teszi újra tönkre. Szükséges, hogy ezen az újjá alakult Földön paradicsomi állapotok uralkodjanak majd. Szükséges, hogy mindazok, akik a természet és embertársaik tönkretételében részt vettek, akik úgy embertársaikat, mint Isten igazságát és a természeti világot megrabolták, a nincstelenséget kapják, hogy újra tanulják megbecsülni azt, ami van, amit Isten ereje áthatott, amit Isten ereje átsugárzott, amit Isten ereje életerővel látott el. Mindazok, akik buktak és buktunk, abban a tévhitben voltunk, hogy ha Isten törvényeit semmibe veszik és vesszük, akkor is tudunk olyan dolgokat alkotni, amelyek a boldogságunkra szolgálnak. Nos, kézzelfogható bizonyság, hogy a bukott lény nem tudott olyat alkotni, ami boldogságot eredményezett volna, de alkotott olyat, ami úgy a maga, mint a természeti világ halálához vezetett. A halálból pedig nincs más kiút, csak a feltámadás. A feltámadás pedig a bukottak részére csak a mi Urunk, a Jézus Krisztus szeretetből táplálkozó, mindeneket megújító tiszta szellemi erőin keresztül lehetséges. Isten úgy szerette a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte és Krisztus úgy szerette e világot, hogy a saját életét adta váltságul. Szeressétek tehát az önmagatok életét, a mások életét és a természeti világ életét is úgy, hogy abból nektek szellemi előnyötök és boldogságotok lehessen! Isten legyen mindannyótokkal, Isten veletek!

szemlézte: Bíró László
https://www.youtube.com/watch?v=bw7aTk4TnJU&t=35s
Jelenések könyve 11. – A menny (Jel. 4.)