Mesék, szép történetek

Szeretet himnusza
https://www.youtube.com/watch?v=ORussmF3r80&feature=youtu.be

Egy elhunyt kisfiú levele édesanyjához

Az asszony egyből felugrott a kórházi váróterem székéből, mikor megpillantotta a műtőből kilépő sebészt.
– Hogy van a kisfiam? Rendbe jön? Megnézhetem?
– Nagyon, nagyon sajnálom. Megtettünk mindent, amit tudtunk, de a kisfia nem élte túl az operációt – közölte könnyes szemekkel az orvos.
Abban a pillanatban a nő sírva fakadt. Reszkető hangon a következőt kérdezte:
– Miért halnak meg kisgyerekek rákban? A Jóisten nem törődik velük, nem törődik akkor a kisfiammal, mikor szüksége lenne a segítségére?
– Asszonyom, szeretne elbúcsúzni a fiától? Az egyik nővér beviszi önt a műtőbe – mondta halkan az orvos.
A nő levágott egy tincset gyereke hajából, és a zsebébe tette. Majd odafordult az asszisztenshez:
– Az ő ötlete volt, hogy ha meghal, vegyék ki a szerveit, és ajánlják fel más beteg gyerekeknek. Ezzel az elején nem értettem egyet, de azt mondta: „Anya, ha meghalok, már semmi hasznosat nem fogok tudni tenni, de ha a szerveim segíthetnek másokon, lehet, hogy egy másik beteg kisfiú esélyt kap, hogy édesanyjával több időt tölthessen még ezen a földön.” Mindig is aranyszíve volt, felnőttként gondolkozott, és mindent megtett azért, hogy másokon segíthessen – mondta az édesanya.
A nő végleg elhagyta a kórházat, amely az utóbbi hat hónapban az otthona volt, tulajdonképpen itt lakott, amíg a fiát kezelték. Hazaérve, a kisfiú szobájában rendezni kezdett, elpakolt mindent, megigazította az ágyat.
Az éjszaka közepén hirtelen a nő felriadt álmából. Az éjjeli szekrényen egy levelet talált. A papíron ez állt:

Drága édesanyám!

Tudom, hogy nagyon hiányzom, de ne gondold azt, hogy megfeledkezem rólad, hogy többé nem mondhatod azt nekem, hogy szeretsz, mert nem vagyok a közeledben. Én mindig is szeretni foglak, napról napra jobban. Egyszer majd újból találkozni fogunk. Addig is, ha örökbe szeretnétek fogadni egy kisfiút, tegyétek meg, én nem fogok haragudni érte. Megkaphatja a játékaimat, a szobámat, az ágyamat. Ne légy szomorú, ha rám gondolsz. Itt minden csodálatos. Képzeld, a nagymama és a nagypapa tárt karokkal fogadott engem, angyalok röpködnek mindenhol, fantasztikusan nagy a béke itt.
És ezt hallgasd! Jézus nem úgy néz ki, mint a rajzokon, a festményeken. Mikor megláttam, egyből tudtam, hogy ő az. Elvitt, és bemutatott Istennek is. Ott voltam a lábai előtt, beszéltem vele, megígérte, hogy sok szép ajándékot kapok karácsonyra. Ekkor azt mondtam, hogy had írhassak neked egy búcsúlevelet, annak ellenére, hogy tudtam, ezt már nem szabad. Ekkor Isten egy tollat és egy ívlapot nyújtott át, és hagyta, hogy megírjam a levelet.
Azt hiszem Gábriel arkangyal fogja elvinni a levelet. Isten azt is mondta, hogy írjam meg neked, mikor azt kérdezted az orvostól, hogy hol volt ő, mikor szükségünk lett volna a segítségére. Ő akkor már itt volt velem, ugyanúgy, mikor az ő fiát feszítették keresztre.

Ezt a levelet, amit neked írtam, más nem láthatja csak te. Ha valaki rápillant, egy üres ívlapot lát majd.. Most vissza kell adnom a tollat Istennek. Minden tökéletes, nem érezek fájdalmat, a rák teljesen eltűnt. Boldog vagyok, mert nem fáj semmim. A Jóisten nem tudta tovább nézni, amint szenvedek a műtőasztalon. Ezért angyalt küldött értem, aki elhozott ide. Elhiszed?

Aláírva: Az Atya, Jézus és Én, a fiad!

Jézusra van szüksége, vidd el Hozzá!
********
- Végre ennek a napnak is vége van! Olyan jó, Nagyi, hogy egy kicsit beszélgetünk!
- Úgy látom, valami bánt. Ki vele!
- Tudod, Sára barátnőmnek annyi baja van az iskolában! Nem szeretik és talán ő sem szeret senkit igazán.
- Jézusra van szüksége, vidd el Hozzá!
- Igen. De hogyan?
- Akkor most utazunk.
- Hova megyünk?
- Egy nagyon távoli és meleg országba, Júdeába! Figyelj csak!
- Figyelek!
- Ott van ő, az arca sápadt, a tekintete szomorú. Nem tudom a nevét, de ha akarod, nevezhetjük Máténak.
- Jó!
- Máténak súlyos betegsége van. Egész nap fekszik egy földre terített gyékényen, nem tudja mozgatni a lábait, béna. A kezeivel dolgozik ugyan, így nem kell koldulnia, de nagyon egyedül van, magányos.
- Nincs barátja?
- De van négy barátja, akik rendszeresen eljönnek hozzá beszélgetni. Elmesélik a környék híreit. Ma egy meglepő dolgot hall tőlük: Hé-hé, Máté, jó hírt hoztunk! Jézus jár a környéken, most érkezett a városba. Úgy hallottuk, betegeket gyógyít! Elviszünk Hozzá most!
Nagy tömeg igyekszik a házhoz, ahol Jézus van. Annyian vannak, hogy az ajtón se kijönni, se bemenni nem lehet. A kevésbé szerencséseknek, akik kívül maradtak, be kell érniük annyival, hogy hallgatják, amit mond. Mások lábujjhegyen reménykednek abban, hogy legalább megpillanthatják. Ekkor ér oda a négy barát. Elhozták az ágyon fekvő Mátét is. Lassan ereszkednek le az úton, ami a házhoz vezet. Bár nagyon fáradtak, de barátjukat minden áron el akarják vinni Jézushoz! Csakhogy a dolog egyre bonyolultabb!
- Hol lehet a bejárat? Á, itt van!
- Engedjetek bejutni! Nem halljátok? Máté nagyon beteg! De senki nem mozdul meg. Mit csináljanak? – tanakodtak. Hogy juttassák be béna barátjukat Jézus elé? Az egyiknek egy ötlete támad!
- Engedjük le a tetőn keresztül!
- A tetőn keresztül ezzel a gyékénnyel? – kérdezte Panni a Nagymamáját.
- Tudod, ebben az országban a házaknak gyakran terasz formájú tetejük volt, ahova egy külső lépcső segítségével lehetett feljutni. Így hát óvatosan felmentek a teraszra és lyukat bontottak a tetőn. A tető földből, ágakból, levelekből, gyékényből készült. A négy jóbarát kiszámítja, hogy pontosan Jézus fölött lehetnek. A lyukat akkorára tágítják, hogy Mátét az ágyával leereszthessék. Amikor szinte az égből Jézus elé pottyan egy beteg, mindenki elképed:
- Nahát! Sohase láttunk ilyet!
Máté most már Jézus előtt van. Minden megtörténhet! A szívében hatalmas reménység van, ami meglátszik az arcán! Jézus látva nagy bizalmát, így szól:
- Megbocsáttattak a te bűneid!
Volt ott néhány írástudó és farizeus, akik Jézust hallgatni jöttek. Ezek egymás között tanakodtak: A bűnt csak Isten bocsáthatja meg! Ki ez a Jézus, hogy ilyet mer mondani? Jézus válaszolt suttogva kimondott szavaikra. Még a gondolataikat is látta! Így szólt hozzájuk:
- Szerintetek mi könnyebb? Megbocsátani a bűnöket, vagy meggyógyítani a beteget?
Az írástudók mélyen hallgattak, nem szólt senki.
- Most lássátok meg, hogy van hatalmam a bűnöket is megbocsátani! – Mátéhoz fordult:
- Kelj fel, fogd a te ágyadat, és menj el békével!
Ebben a pillanatban Máté érezte, hogy történt valami a testében! Mozdul a lába! Meggyógyult! Tud járni! Úgy tesz, ahogy Jézus mondta. Elindul. A tömeg szétválik, és ámulva enged utat Máténak.
- Milyen jó ötlet volt, hogy Mátét a barátai Jézushoz vitték!
- Igazad van, Eszter. Nem tudott mozogni, szüksége volt segítségre, hogy találkozhasson Jézussal.
- Elmondom Sárának is, ezt neki is hallania kell! Mert bizony, egy jó barát megismerteti a barátjával Jézus Krisztust! Mert Őreá mindenkinek szüksége van!

UI:

Bulányi György atya élete és letölthető könyvei:

http://www.bulanyi.hu/

https://www.youtube.com/watch?v=wyDUgaHZdAo

https://www.youtube.com/watch?v=37xXkTAXHq8

Ima, imákról.
https://www.youtube.com/watch?v=e7ACCt90grQ&feature=youtu.be

Bölcsességek Névtelen Szellem tanításaiból 2

Megjelent a szellemtani közleményekben 1929-ben

A szeretet, az önmagáról való megfeledkezés mindig szerez társakat, akármilyen rögös legyen is az élet útja. Az elnézés és megbocsátás mindig szerez barátokat. Az alázatosság közlékenyebbé teszi még a gőgöst is. A veleérzés, a könyörületesség és vigasztalás őszintébbé, bizalmasabbá teszi a szenvedőt. A segíteni vágyás a megértés bátrabbá teszi a félénket. Így sok zárkózott lélek ajtaja megnyílik és a szeretet meleg sugarainak hatása alatt felenged a bűnök, tévedések páncélja, hogy beengedhesse az abszolút igazságot, mely Istentől jön az ige által és elszakad a sokmillió láthatatlan szál, mely erősen kötve tartotta a lelket a bűnökhöz és tévelygésekhez.

***

Ti csak akkor tudtok imádkozni, ha szenvedtek. Azért van az értelem, hogy az érzelmet befolyásolja és a törvény felé sodorja, mert ha az érzés nincs is kifejlődve, az értelem beleadja a maga erejét és így megszületik valami: a belátás. És így folytatódik a lélek anyagának fejlődése a fogalom nemesebb vagy durvább átalakítása által.

***

Az emberi belátás még nagyon korlátolt. Isten megvárja kinek-kinek saját lelke feltárását. Ha szorít az igazság, mit Krisztus tanai adnak, és valaki mégis átviszi lelkébe, akkor tudni lehet, hogy érik a gyümölcs és a külső burok hámlik s vele egyidejűleg a belső erősödik: de aki még kényelmesen elfér a külsőben, az még éretlen. Mert úgy van az, hogy amit Krisztus apostolai hirdetnek, az nem simul, nem formálódik senki lelkéhez, mert az egyenes, az emberi lélek meg hol duzzadt, hol kiszögellő. Egyes hibák valósággal hegyként állnak ki. Ha valaki magát a krisztusi tanok egyenes formájába átönti, bizony az nyomja őt és jajgat bele, de ha nem érzi, akkor még fel sem vette. Minél előbb szorítja az igazság az embert, annál jobb, mert nem nőhetnek púpok, kelevények.

***

Tehát javulni: - ez a jelszó. Alázatosság és szeretet, ez legyen a főcél, mert ez ellen vétkezik elsősorban a legtöbb ember. Ha valakit előzőleg gyűlöltek és átkoztak, most arra törekedjék, hogy szeressék és áldják. De ezt nem szavakban, hanem tettekben és érzésekben kell a lélekben életre kelteni. Legyetek alázatosak! A hatni vágyás helyett hatások elfogadására rendezzétek be lelketeket, mert ez a gőg első fokozatának megtörése.

***

Igen sokan élnek és cselekszenek Isten nevében: sok médium azt hiszi, hogy Isten nevében vagy annak kimondásában van az az erő, ami személyétől távol tartja a csaló szellemeket. Temérdek vallásosnak látszó egyén az képzeli, hogy a külsőséges ima, vagy cselekedet az, ami őt szentté vagy bűntől különösen tisztává tette. Bizony csodálkozik sok ember lelke, mikor a földi hit fogalmai lekopnak róla és látja magáról, hogy sem nem szent, sem nem jó, hanem egyenesen rossz. A lélek igaz hitből és igaz érzésből táplálkozik, nem pedig külsőségből. Olyan, mint a növény: nem kívülről, hanem belülről növekszik. Nem elég bizonyíték-e az embernek a természet?

***

Az Ige nem mint valami erőszakos erő, hanem mint lassan átivódó, asszimilálódni kívánó éltető áram fogja át azokat, akik választottak, vagyis érettek a befogadásra. Az ember csak érett vagy éretlen anyag lehet, amíg az Igét meg nem kóstolta: az éretlen nem fogadja be, az érett azonban megtér bűneiből, mert élethullámai szomjazzák a táplálékot, ösztönszerűleg érzi, hogy nem sok, idő van hátra. Aki tehát élni akar, az éljen az Úr igéjével, aki pedig nem akar élni, az kényszeríteni nem lehet, annak neve nincs beírva az élet könyvébe, annak a halál munkásává kell lennie, míg az ő órája is eljön.

***

Nem a jó cselekedetek, melyek az emberektől dicsértetnek: sem a beszédek, amelyek szépen hangzanak és az emberi fülnek oly jól esnek, sem az áldozatok, melyekkel Istennek áldoznak az emberek, sem az imák, melyekkel az emberek Isten trónusát keresik, még a szeretet sem, a hit sem és a reménység sem az, ami felemeli az ember lelkét az Atyához, hanem csakis az a belső erő, melyet az őszinteség és igazság érzése, az abban való élet, a kegyelembe vetett hit és az alázatosság teremtette szeretet érzése hoz létre. Ez az az angyalszárny, melyet az „Ige” növeszt.

***

A bűnt, a vezeklést, a szenvedést megunja lelkünk, és vele együtt az örömöket és az izgalmakat is. Békére, bizonyosságra vágyik, mert oda vonzza minden érzése ahhoz a ponthoz, ahonnan elsodorta a bűn. De hogyan találhassa meg, ha minden és mindenki ennek az izgalmas, rohanó élettörvénynek van alávetve? Nincs egyetlen pont a nagy természetben, nincs egyetlen állapot, mely változatlan volna. Nincs igazság, nincs bölcsesség, nincs tudomány, nincs hatalom mely állandó lehetne. Így nincs semmi, amihez az emberi lélek támaszkodhatnék és a továbbiakhoz erőt gyűjthetne az élet küzdelmében.

Mint óriási hangyaboly mozog a földön az emberiség, felülről nézve mintegy cél nélkül imbolyogva hullámzik hol fel, hol le, megállás nélkül. Ez a bizonytalanság, ez a cél nélküli imbolygás egy pillanat alatt megszűnik, mikor a sűrű sötétséget mint egy villámlás keresztülszeli a hit, a tudás, a lélek öntudatra ébredése : az isteni kijelentés, az Ige által.

***

Az igazság lelke, az eleven Ige, a halál birodalmát az élet előcsarnokává változtatta, melyben igen sokan várnak a bebocsátásra, de a tévelygés, a tudatlanság elhomályosítja értelmüket és vezető nélkül ezerféle ajtón keresgélnek, nyitogatnak be a halál dolgozó műhelyébe.

Itt, az előcsarnokban, az emberek hivatalosnak érzik magukat az életre, de nem tudják, hogy az örök életre csak az igazság, a szeretet, a hűség, és az alázatosság útja visz.

***

A nehéz, göröngyös úton minden léleknek keresztül kell mennie, mert más útja a szabadulásnak nincs. Ezt a szenvedésekkel teljes utat világította meg és járta végig a mi Urunk is, ki önként áldozta fel fényhazáját, hogy testbe öltözve az isteni igazságnak törvényét megismertesse velünk, mélyre hullott szellemekkel.

Szemlézte: Bíró László

"Egyszer két zen szerzetes visszafelé tartott a kolostorba az erdőn keresztül. A folyóhoz érve látták, amint egy asszony térdre rogyva sír a parton. Fiatal, vonzó teremtés volt.
- Mi történt veled? - kérdezte az idősebbik.
- Anyám haldoklik. Egyedül van otthon, a folyó túlsó partján, és én nem tudok átmenni hozzá. Megpróbáltam - folytatta a fiatal nő - de elsodor az áramlat, segítség nélkül nem tudok átjutni a túlpartra...De most...Most, hogy idejöttetek, egyikőtök segíthetne nekem átkelnem...
- Bárcsak segíthetnénk - sopánkodott a fiatal szerzetes. Csak a vállunkon tudnánk átvinni, szüzességi fogadalmunk pedig tilt mindenféle érintkezést a másik nemmel. Tilos... Sajnálom.
- Én is sajnálom - szólt az asszony és tovább zokogott.
Az idősebbik szerzetes térdre ereszkedett, lehajtotta a fejét, és azt mondta: "Ülj fel." Az asszony el sem tudta hinni, gyorsan felkapta a ruhás motyóját, és felült a szerzetes nyakába.
Nehezen ugyan, azért mégis átkelt a folyón az idősebb szerzetes, mögötte a fiatalabbik.
A túlpartra érve a fiatal nő leszállt, odament az idősebbikhez, hogy kezet csókoljon neki.
- Jól van, jól van - húzta el a kezét a férfi - , eredj tovább az utadon.
Az asszony hálásan, alázatosan meghajolt, fogta a batyuját és futva elindult a falu felé.
A szerzetesek szó nélkül elindultak a kolostor felé.
Még tíz órai járóföldre voltak...
Nemsokkal az előtt, hogy megérkeztek volna, a fiatalabb így szólt az idősebbikhez: "Mester, te nálam is jobban tudod, hogy fogadalom köt bennünket. Te mégis a válladon vitted azt az asszonyt, át a folyó széltében."
- Átvittem a folyón, de én letettem a túlsó parton. Veled meg mi van, hogy még mindig hordozod?"
Jorge Bucay: Életmesék

UI:

DR. JARL: TITKOS TIBETI TECHNOLÓGIÁT HALLGATNAK EL A VILÁG ELŐL: ÉVEZREDES LEVITÁCIÓS TECHNIKA BIRTOKÁBAN VANNAK AZ ŐSKÖZÖSSÉGEK?
http://titkokszigete.hu/dr-jarl-titkos-tibeti-technologiat-hallgatnak-el-a-vilag-elol-evezredes-levitacios-technika-birtokaban-vannak-az-oskozossegek/?fbclid=IwAR0b5o0yeLyHbH7SNT1PJX0NNzhl6oQ8swMOkyr5BsM6H6RKkg9mp-QK7Os

Hétvégi filmajánló

A Hit Erejével
Egy film, amely megmutatja, hogy az ember képes az öngyógyításra. Képesek vagyunk a rákos betegséget is meggyógyítani. Ehhez minden ingyen rendelkezésünkre áll. Aki megnézi ezt az igaz történet alapján készült filmet, látni fogja miként történik ez.
https://www.youtube.com/watch?v=ks4pRndt2FM&feature=youtu.be&fbclid=IwAR3Zu2



Humor, de 7.10-tól a vége különleges!
https://www.youtube.com/watch?v=ks4pRndt2FM&feature=youtu.be&fbclid=IwAR3Zu2

és

https://www.youtube.com/watch?v=ks4pRndt2FM&feature=youtu.be&fbclid=IwAR3Zu2

Életmentő látomás
Igaz történet

1979 egyik borús hajnalán Helen Tillotson arra riadt legmélyebb álmából, hogy valaki hangosan kopogtat az ajtaján. Amikor ajtót nyitott, meglepődve látta, hogy édesanyja áll előtte, aki a szemben lévő házban lakik. Édesanyja azt akarta megtudni, hogy miért kopogtatott Helen az ő ajtaján néhány perccel korábban.
A nő elmondta édesanyjának, hogy este 11 órakor feküdt le, és azóta nem kelt ki az ágyból, mindössze a hangos kopogtatás zavarta meg álmát. „De én hallottam a hangodat, csak későn értem az ajtóhoz, mert addigra elmentél” – állította az anyja, miközben arra hivatkozott, hogy a lánya azt kiabálta neki, mindenféle kérdezősködés nélkül azonnal menjen át hozzá.
Ebben a pillanatban egy hatalmas robaj hallatszott az utcáról, és mindketten rohantak az ablakhoz. A szemben lévő ház – ahol Helen édesanyja lakott -, egy gázszivárgásnak köszönhetően romba dőlt. A tűzoltók szerint a háznak pontosan az a szárnya sérült, amelyben a nő lakott, és ha a robbanás pillanatában a házban tartózkodott volna, nem jut ki élve.
Lehet, hogy Helen alvajáró? Vagy édesanyjának volt látomása? Bármi is legyen a magyarázat, kétségtelen, hogy anya és lánya egyaránt megérezte a veszélyt, és ez mentette meg az idősebb nő életét.

Embernek lenni emberfeletti feladat

Egy szombat reggel egy kisfiú a homokozójában játszott. Ott volt nála egy doboznyi autója és teherkocsija, a műanyagvedre és egy fényes, piros műanyag lapát. Ahogy utakat épített és alagutakat ásott a puha homokban, talált egy nagy követ a homokozó közepén. A fiúcska körülásta a követ, és így sikerült kiszabadítania a homokból. Nem csekély vesződséggel nyomta-taszigálta a követ a lábával. (A fiúcska nagyon kicsi volt, a kő meg nagyon nagy.)
Amikor a homokozóláda falához ért a kővel, azt látta, hogy nem tudja átgurítani rajta. A kisfiú csak tolta, nyomta, és a lapáttal feszítve emelte, de valahányszor azt gondolta, hogy előbbre jutott, a kő megbillent, és visszaesett a homokozóba. A kisfiú morgott, küszködött, taszította, lökte, de csak annyit ért el, hogy a kő visszagurult, és meghorzsolta pufók ujjait. Végül csalódottságában sírva fakadt.
Közben édesapja a nappali ablakából követte az események alakulását. Ahogy eleredtek a könnyek, egy óriási árnyék vetődött a homokozóban a sírdogáló kisfiúra. A fiúcska édesapja volt az. Szelíden, de határozottan kérdezte:
- Fiam, miért nem vetettél be minden rendelkezésedre álló erőt?
A kisfiú megsemmisülten zokogta:
- De hát azt csináltam, apa, hát azt csináltam! Minden erőmet beleadtam!
- Nem fiam - helyesbített az apa kedvesen. - Nem adtad bele minden erődet. Nem kértél meg engem.
Azzal az édesapa lehajolt, megragadta a követ, és kirakta a homokozóból.

Nem – ártás
Egy faluban egy kígyó annyi embert megmert, hogy már alig mertek kimenni a mezőre. A Mester szentsége viszont akkora volt, hogy megszelídítette a kígyót, és rávette az erőszaktól való tartózkodásra.
Nem sokkal azután, hogy a falusiak rájöttek, hogy a kígyó ártalmatlan, elkezdték kövekkel dobálni és a farkánál fogva ide – oda vonszolni. Az agyongyötört, megsebesült kígyó elvánszorgott éjjel a Mester házához panaszkodni.
„Barátom – mondta a Mester -, hiba, hogy nem keltesz félelmet az emberekben!”
„De hát te tanítottál a nem – ártás elvére” – válaszolta a kígyó.
„Igen, igen – magyarázta a Mester -, én mondtam neked, hogy ne harapj. De azt nem mondtam neked, hogy a sziszegést is hagyd abba!”
Anthony de Mello


UI:

Maradok. Itthon. (zenés karantén sláger)
https://www.youtube.com/watch?v=ZO-rpgTese0

Szabad akarat
https://www.youtube.com/watch?v=7uwY6ltg7ps&feature=youtu.be

A szeretet megélése a családban

A szeretet megélése nem abból áll, hogy az ember szereti a közvetlen családtagjait, aki vele együtt él, vagy csak úgy élnek, mintha együtt lennének, de mint lakás szempontjából már nem együtt élnek.
A szeretet az abban kellene, hogy megnyilvánuljon az emberek között a családban, hogy mindenkor csak azt vegyék figyelembe a családban élők, hogy mi az, amivel a másik embertestvérüknek (szüleinek, gyerekeinek, házastársának) azt akarja cselekedni, amit ő is szívesen csinálna. Nem csak kívülről kellene a családnak nézni egymást, hogy ő mit és hogyan cselekszik meg, hanem arra is kellene gondolni, hogy ezek az események mire tanítanak engem.
Az egy egészen más dolog, hogy az amit a családtagunk cselekedett, hogy helyes vagy sem, mert azt nem nekem kell megítélnem, sőt nincs is hatásköre egyik embernek a másikat megítélni, hogy helyesen cselekedett-e. Az majd csak akkor fog felszínre kerülni, amikor az, az esemény a gyümölcseit beérleli. Mivel az ember egy állandó változó világban él, így a lehetőségek is állandóan változnak, ezzel együtt az emberi gondolkodás is állandóan változik.
Minden alkalommal, amikor olyan eseménnyel találkoztok a földi életetek során, amikor azt hiszitek, hogy nincs tovább minden elveszett, reménytelen stb. akkor próbáljátok magatokat az Istenre bízni, hogy Ő nem rak rátok nagyobb terhet, mint amit el tudtok viselni. De ezek az események és minden olyan, amivel találkoztok a mindennapi életetek során, hogy nem tudjátok azt megoldani, vagy nem tudtok azonosulni azokkal az eseményekkel, amelyek éppen egyik családtagotok által kerültek elébetek, akkor arra gondoljatok, hogy soha nincs véletlen, nincs semmi, ami benneteket olyan helyzetbe sodorna, ami a ti lelki fejlődéseteket ne segítené elő.
Minden esemény az életetekben egy feladat, amit meg kell oldani. Sokszor nem is arra gondoltok, hogy ez egy feladat, hanem inkább egy tehernek élitek meg azt az élethelyzetet, amit éppen nem szívesen csináltok, vagy csak éppen kívülről akarjátok azt szemlélni, hogy nektek ebből nem kell semmit sem leszűrni. Ilyen nincs, minden élethelyzet egy feladat része, amit az embereknek a gondolkodásukban kell először is megoldani, hogy eltudjanak fogadni olyan helyzeteket, ami egy másik családtagjuk feladatai közé sorolható, de mint családtag érint mást is. Ez egy közös életfeladat, amit a leszületés előtt hoznak az emberek (családtagok) magukkal, hogy majd abban a közegben ahol él, ott ezt a feladatát helyesen tudja megoldani.
Minden esetben először mindig arra gondoljatok, hogy az, az élethelyzet, amiben benne vagytok, az a számotokra mit mutat meg? Mi az amit nem tudtok elfogadni a másik emberben, vagyis a család bármely tagjának cselekedeteiben? Mindig először is arra gondoljatok, amikor valamilyen nehéz teher rakódik rátok, hogy ez miért is történt meg velem? Mi annak az oka, hogy az eddig békés család egyszerre, csak mint ellenségként, vagy közömbös idegenként szerepel a családnak nevezett közösségben?
Ezek mind arra tanítják a családi közösséget, hogy mindenki, aki a feladatát sikeresen el akarja végezni, annak csak a szeretet hatáskörén belül lehet cselekedni, mert ellenkező esetben már az ellentétes gondolatok töltik meg az emberek lelkét, ami bizony nem vezet helyes önismeretre.
Sohasem arra gondoljatok, hogy az a nagyon is nehéz élethelyzet az nem tanítja az embereket. Sőt pontosan azok az események hozzák elő az emberi szívekből azokat a tulajdonságokat, amelyekkel tovább tud lépni a következő feladatába, ha azt eredményesen végezte el.
Az, hogy eredményesen végezte-e el azt a feladatot, az abból látszik meg, hogy az emberi szívekben békesség és nyugalom uralkodik-e vagy csak felszínesen oldották meg a feladatot, szőnyeg alá söpréssel, hogy ne kelljen ezzel foglalkozni.

Pedig a nem megoldott feladatok azok, mindig visszatérnek, addig amíg azok nem lesznek szeretetben, békességben megoldva. Vagyis ha valaki csak azért nem tesz semmit egy ügy érdekében, hogy majd megoldódik valahogyan, de őt ez nem érdekli, akkor sem tud ettől a témától véglegesen megszabadulni, mert a feladatok egymásra épülnek és addig, amíg valamilyen nehéznek látszó helyzetet szeretetben nem oldanak meg, addig az visszatér különböző formákban. Ha nem ugyanabban a helyzetben, akkor az Isteni kegyelem ad egy hasonló feladatot egy másik családtagnál, hogy az a személy a feladatát sikeresen megtudja oldani, ha már az előzőt elmulasztotta. Az Isten kegyelme határtalan, mivel addig segíti az embereket, amíg azok hajlandóságot mutatnak a változásra, hogy befejezzék azt a feladatukat, amit elkezdtek.
Minden alkalommal, amikor hasonló helyzetbe kerültök, akkor próbáljatok azokon az eseményeken elgondolkozni, hogy mi az, amit nekem ebből tanulnom kell? Miért küldte nekem az Isten ezt a helyzetet? Miért nem tudom ezt könnyedén elviselni? Vagy, hogyan kellene nekem viselkednem, hogy ezeket helyesen „lássam”. Minden ilyen és ehhez hasonló helyzetet próbáljatok átgondolni, és főleg az Istenre hagyatkozva, az Ő általa küldött sugallatokra felfigyelni és megvalósítani.
Higgyétek el, hogy az Isten küldi a segítséget a számotokra, de nektek is Őreá kellene figyelnetek és akkor nem lenne a lelketekben harag és ellenséges érzések embertársaitok felé. Gondoljátok el, hogy neki sem könnyű (családtagjaitoknak), mert neki is a feladatát kell elvégezni, és bizony sokszor a családtagok akadályozzák egymást a feladataikban.
Az, hogy helyesen döntött-e a családtagunk, annak a gyümölcseit ő fogja megtapasztalni, de nem dönthetünk senki helyett sem, sőt még erőteljes befolyásolás sem helyes, mert nem tudjuk, neki éppen ezt az élethelyzetet miért kell megélnie? Lehet, hogy az előző életében, vagy ebben az életében egy helytelen döntés következményeként került ez a feladatsor elébe.

Higgyük el, hogy nincs véletlen az eletünkben, minden az Isten akaratából és az Ő engedélyével történik meg a mindennapjainkban. „Isten még a ti hajszálaitokat is számon tartja”.
Legyen a lelketekben békesség és irányítson benneteket az a belső meggyőződés, hogy van gondviselőtök. Az Isten az, aki vezeti és irányítja az életeteket, ha hagyjátok magatokat.

2008.08.30. Imre Margit

szemlézte: Völgyi Gergő

Adamus Saint-Germain
A koronavírusról 2020


B í b o r K ö r
Felvételre került: 2020 február, Kona, Hawaii Adamus Saint-Germain közreműködésével Geoffrey Hoppe csatornázásában Linda Hoppe segítségével

FONTOS MEGJEGYZÉS: Ez az információ valószínűleg nem neked való, amennyiben nem vállalsz teljes felelősséget az életedért és a teremtéseidért.

C 2020 Crimson Circle IP,Inc. Minden jog fenntartva.
Szabadon megoszthatod ezt a szöveget annak teljességében, egy nem kereskedelmi alapon, nem pénzért, beleértve ezeket a megjegyzéseket is.
Minden más felhasználás esetén Geoffrey Hoppe írásos engedélyére van szükség.
AdamusR a Bíbor Kör - Crimson Circle védjegye.
weboldal: www.crimsoncircle.com


Adamus Saint-Germain
A koronavírusról 2020

LINDA: Üdvözlünk titeket! A Bíbor Körtől Geoff és Linda vagyunk itt. Itt vagyunk az Ahmyo Villában és a koreaiak számára tartunk egy eseményt, és Adamus menet közben elkezdett a koronavírusról beszélni.
GEOFF: Igazából már a legeleső ülésen beszélt erről. Tudom, hogy az itt lévő koreaiak részéről nagy volt az aggodalom, mert a járvány kitörése elég jelentős méretű volt. Adamus az egész tanfolyamot a koronavírusról történő rövid megbeszéléssel kezdte, és azt gondoltuk, hogy az egész világon minden Shaumbra számára érdekes lehet erről Adamus nézőpontja.
A tanfolyamon fordítás történt, ezért a beszéd üteme kicsit lassabb a megszokottnál, de tényleg azt gondoltuk, hogy ez az információ mindenkinek jól fog jönni. Ingyen le lehet tölteni ezt az anyagot, és szabadon meg lehet osztani.
Akkor jöjjön Adamus, aki a koronavírusról beszél. A felvétel február 26-án készült, itt, Hawaii-on, Konán.
ADAMUS: Akkor beszéljünk erről a koronavírusról! Ó! Kicsit rátok ijesztett?
(valaki azt mondja: - Igen!) Kicsit aggódtok?
Koronavírus. Honnan kapta a nevét? Tudja valaki, hogy mit jelent a korona szó?
SHAUMBRA 1: (nő). Nap.
ADAMUS: Nap? Igen, köze van a naphoz. Valószínűleg. A korona egy spanyol szó, és úgy 300 évvel ezelőtt volt a legnépszerűbb. Az eredeti szó a "la corona". La corona, vagyis a korona. A koronát régen Spanyolországban csak az uralkodók, a királyság használhatta - tehát a korona szó, a királyokra és a királynőkre utal. Érdekes.
A korona továbbá kört is jelent, amivel a napra is szoktak hivatkozni, a nap gázos fényes foltjaira. De a szó eredeti jelentése a korona. És ennek mi köze egy vírushoz? Hát nézzük csak meg, hogy mi is egy vírus.
Minden vírus mindössze az emberi tudatosság egyensúlytalanságát jelenti, legyen szó akár fizikai, akár mentális vírusról. A szexuális energia vírus, amiről Tóbiás beszélt évekkel ezelőtt, a feminin és a maszkulin energiák egyensúlytalanságáról szól. A vírusnak nincs elvárása vagy szándéka.
Egyszerűen csak azért van jelen, mert ott van egy egyensúlytalanság - egy egyensúlytalanság - és a vírus azért van ott, hogy kitisztítsa azt az egyensúlytalanságot, és megpróbálja újra harmóniába hozni a dolgokat.
Feltehetően már tudjátok, mivel már beszéltem róla, hogy az energia mindössze kommunikáció. Az összes energia nem más, csupáncsak egy dal, egy kommunikáció. És amikor az energia kibillen a harmóniából, a rezonanciából, akkor egyensúlytalanná válik, és természetes módon vissza kell térnie az egyensúlyi állapotába. Az összes energia a megoldást és az egyensúlyt keresi. Vagyis, ha az energia dala kibillen az egyensúlyból, akkor valami majd történni fog annak érdekében, hogy visszavigye az egyensúly állapotába.
Ez az egyik dolog, amit a vírus tesz. Néha egy fizikai vírus egy egyszerű módja annak, hogy kitisztítsa a testedből az energia egyensúlytalanságokat.

A hagyományos influenzát mindenki elkapja. A hagyományos influenza az rendben van. Kitisztítja a mérgeket és az egyensúlytalanságokat a testedből.
Egy célt szolgál. Általában egy évben egyszer, vagy kétévente egyszer elkapsz egy kis influenzát, vagy megfázást. Ez arra lett tervezve, hogy az energiádat újra egyensúlyba hozza. Ez egy jó időszak arra, hogy 2-3 napig az ágyban feküdj, teát kortyolgass, rosszul érezd magad, összegömbölyödj és nézz valami jó műsort a tv-ben, már ha egyáltalán adnak valami jót a tv-ben.
Bármit tehetsz ilyenkor, csak a facebook-ra ne menj fel! Mert az borzasztó, amikor influenzás vagy. Egyszerűen csak szörnyű. (nevetések)

De itt van nekünk most ez a speciális koronavírus, ami sok mindent csinál.
Nagyon felkelti az egész világ figyelmét. A ti országotokban - Dél-Korában - ezt járványos méretűnek tekintik. Mindenki emiatt aggódik. Mindenki fél kimenni a lakásából, fél az érintkezéstől, az érintéstől, fél elmenni enni egy étterembe, vagy szexelni valakivel. Na jó, talán a szextől nem félnek, de minden mástól félnek. (nevetés) Érezzetek bele most egy kicsit a koronavírusba! A koronát a fej tetején viselik. Miért van hatással most ez a vírus a bolygóra? És még úgy két, három vagy talán 6 hónapig is hatással lesz a világra. És ez teljes őrületet okozhat, és ezt most komolyan mondom. És persze ott a média meg a hírek, amik meg ebből táplálkoznak. Kimondják a "repülőtér" szót, és máris mindenki fél kimenni a reptérre.
Tehát ez egy nagyon érdekes vírus. A világ gazdasági egyensúlytalansága miatt van jelen. Ez egy gazdasági vírus, de influenzaként mutatkozik meg.
Tudjátok hatalmas egyensúlytalanság van jelen most a bolygón a gazdaság, a pénzügyek területén. Persze ez már nagyon régóta így van, de most ezt tényleg a felszínre jön. Kevesen vannak, akiknek nagyon sok van, és sokan vannak, akiknek nagyon kevés van.

A bolygón lévő mai, modern technológiával nem lenne szabad léteznie az egymilliárd embert érintő szélsőséges szegénységnek. Ennek nem lenne szabad így lennie. A technológia rendelkezik azzal a képességgel, hogy egyenlő játékteret biztosít mindenki számára. Akár szuper gazdag vagy, akár nagyon szegény vagy, mégis mindenki rendelkezik azzal a képességgel, hogy legyen mobiltelefonja, amivel pedig azonnal össze tudsz kapcsolódni a világ bármelyik részével, bármire rákereshetsz, és igazából bármit megtehetsz.
A technológiának az az egyik szépsége, hogy képes demokratizálni a bolygót.
Vagyis mindenki ugyanolyan hozzáféréssel rendelkezik. Az, hogy ezzel a hozzáféréssel mit kezdesz, az már rajtad áll persze, de ez mindenkinek a rendelkezésére áll. Ez nem csak egy kis csoport kiváltsága, aki rendelkezik ezzel az összes információval és adattal, miközben mindenki más számára ez nem elérhető. Nem, az egész bolygón mindenki rendelkezik vele.

Ahogy a technológia végigsöpör az egész bolygón, sok gazdasági egyensúlytalanságot meg kellene semmisítenie. És itt most nem a szocializmusról vagy a kommunizmusról beszélek. Azok nem gazdasági ideológiák vagy alapelvek. Azok valami egészen mások. Én itt most arról beszélek, hogy ezen a világon nem lenne szabad az embereknek éhezniük.
Rengeteg étel van ezen a bolygón, és temérdek sok lehetőség van még több élelem termesztésére. Minden egyes nap több élelem kerül kidobásra, pazarlásra, mint amennyi elég lenne az összes ember számára, beleértve ebbe azokat az embereket is, akik éheznek. Az élelmet kidobják a farmokon, a földeken, a termelő helyeken, mert nem tudják azt eljuttatni a piacra. Az ételt kidobják az éttermekben, mert az emberek túl sokat rendelnek, és nem esznek meg mindent. Az étel kidobásra kerül, mert a szezon véget ér és nem tudnak vele mit kezdeni. Az élelem elosztása okozza a problémát.

Vannak a világon olyan kormányok és diktátorok, akik visszatartják az ételt, az élelmet az emberek elől. Akadnak olyan országok ebben a világban, akik annyira nagyon korruptak, hogy képtelenek egy hatékony elosztási rendszert működtetni - hogy a termőföldről a végfogyasztóhoz eljusson az élelem. Pedig ez teljes mértékben rendelkezésre áll, mégis, ennek ellenére az emberi tudatosság korruptsága ezt megakadályozza.
Jelenleg a bolygón a legtöbb helyen - nem mindenhol, de a legtöbb helyen - nagyon sok munka, álláslehetőség van. És ha nem akarsz valaki másnak dolgozni, akkor ma már egy számítógéppel és az internettel létrehozhatod a saját üzletedet - egy csettintésre - könnyedén, pár nap alatt. Pár nap alatt.

Vagyis jelenleg minden adott a bolygón, hogy az emberek mindenhez hozzáférhessenek, hogy legyen mit enniük, legyenek árucikkeik, hogy ott legyen számukra az orvosi, egészségügyi ellátás, de ennek ellenére, mivel még mindig itt van ez a korrupció - ez okozza az egyensúlytalanságot. És erről szól ez az egész koronavírus. Tudjátok, a korona azt jelenti, hogy csak a királyoknak és a királynőknek jár, és senki másnak. Ezért is hívják koronavírusnak. Persze ebbe nem gondoltak bele, mégis ez a mögöttes energiája. Érdekes.
Akkor hát mit fog ez a vírus tenni, azonkívül, hogy megöl pár embert, és sok félelemet teremt a bolygón? Igazából nagyon kevesen fogják megérteni, hogy a korona vírus energetikailag mit képvisel, hogy mi a mögötte lévő átfogó elmélet. A vírus az előttünk álló hónapokban nagyon sok gazdasági fennakadást, akadályt fog teremteni. Gazdasági fennakadásokat, szakadásokat. Figyeljétek a híreket, hogy az üzemek, gyárak az egész világon bezárnak, hogy teljes városokat zárnak le, hogy a nagy óceánjáró turista, kiránduló hajók konganak majd az ürességtől, és a repülőkön is alig lesz egy-két utas. Mindenki otthon fog ücsörögni és aggódni emiatt a dolog miatt, és ez hatással lesz a gazdaságra. Ez hatást fog gyakorolni a bolygó pénzügyeire egy darabig. Aztán majd minden rendeződik, visszatér, és rendben lesz. De az összes aggodalomra vonatkozóan segíteni szeretnék, hogy megértsétek, hogy mi is zajlik valójában ezzel az egész koronavírussal. Végsősoron ez egy gazdasági egyensúlytalanság.

És mit jelent ez személyesen a számodra? Talán semmit. Mit jelent ez a számodra? Ha attól félsz, hogy esetleg elkapod ezt a vírust, akkor tudod, hogy a félelem lényegében ezt magához fogja vonzani. És ha attól félsz, hogy esetleg elkapod te is, akkor érezz bele a saját gazdasági egyensúlytalanságodba! Nevezzük ezt bőséged egyensúlytalanságnak! Ott van ez az életedben? Bőségben élsz az életedben, vagy pedig éppen, hogy csak eléldegélsz valahogy? Gondot okoz kifizetni a számláidat? Küzdelmet jelent?
Kifogásokat gyártasz magadnak arra vonatkozóan, hogy miért nincs több pénzed? - Mert rossz a családod, rossz munkád van, nem vagy valami okos, vagy más emberek akadályoznak meg ebben? - Ezek mind energia egyensúlytalanságok.
Pedig annyi bőségben lehetne részed, amennyit csak akarsz. Úgy értem a bőség nagyon könnyű. Minden bőség a tiéd lehet, amit csak akarsz. De amennyiben még mindig ragaszkodsz azokhoz a réges-régi bőség problémákhoz, akkor az olyan dolgok, mint amilyen a koronavírus, rád fog ijeszteni.

A Shaumbrával az egyik óriási probléma a bőség volt az évek alatt. Amikor nincs pénzed. És ennek oka legnagyobbrészt az a régi spirituális hiedelem, hogy ahhoz, hogy spirituális legyél, szegénynek kell lenned, nem lehet sok pénzed. És mégis, ez honnan származik? Ez a legőrültebb dolog, amit valaha is hallottam. De mégis sok világvallást ezt hirdeti, miközben pénzt kér a híveitől a saját maga számára, miközben ott van nekik az a rengeteg palota, művészeti alkotás, meg a Vatikán és minden egyéb - és közben meg a szegényektől kérnek pénzt.
Akkor most vegyünk erre egy mély lélegzetet!
Úgy éreztem, hogy ezzel a koronavírussal a legjobb elkezdeni ezt a tanfolyamot, mert ennek most nagyon sok köze van a bolygóhoz, sőt még a te utazásodhoz is - ahol hagyod, hogy az energia szolgáljon téged. Figyeljétek a következő pár hónapban, ahogy ez a vírus járványként terjed el az egész vikágon. Figyeljétek milyen hatást gyakorol a bolygó gazdaságára. Érdekes.


Fordítás: Telegdi Ildikó /LélekForrás/ lelekforrasblog.blogspot.com

Fertőzés (Teljes film, 2011)„"
https://videa.hu/videok/film-animacio/fertozes-teljes-film-2011-akcio-biofegyver-contagion-ND9vy3q1cUFasCNW?fbclid=IwAR10YBSnP6IU8M5cY_TvILp4TodGQXFk8kCAD_5v-rcO3Fxxp8rO_1vOq-M

Köbli Ernő
Az öregember
Az öregember. Mindenki csak így hívta. Bizonyára volt valódi neve, mint mindenki másnak, de én nem tudtam róla. A korát tekintve pedig semmi sem indokolta, hogy öregembernek hívják. Talán a mozgása é lassúnak tűnt olykor és őszes szakálla bajusza, ami öregségre utalt. Amikor megkérdezték mikor született csak annyit válaszolt szerényen és halkan: - Nem tudom már, nem emlékszem rá.
Öltözete mindig szerény tiszta és rendezett volt, ami abban a korban valóban feltűnést kelthetett a korombeli gyerekek körében. A felnőtteket nem igazán érdekelte a jelenléte, mert egy flúgosnak képzelték. Hozzá teszem mind ez alaptalannak tűnt számomra akkor és most egyaránt.
Az öregember kora tavasztól késő őszig a Dunán halászott és egy kis halászkunyhóban lakott a folyóparton közel a vízhez. Azt mondta szereti érezni a Duna vizének frissítő illatát. Mi gyerekek úgy öten hatan a faluból kijártunk rendszeresen a Dunára oda, ahol az öregember élt és halászott. Többször megfigyeltük, ahogy rendezgeti és tisztogatja a hálóit és valamennyi halász kellékét. Megragadott milyen alapossággal, figyelemmel és gondossággal tette mindezt. Még bennünk, gyerekekben is csodálatot ébresztett mindennapi tevékenysége, megfontoltsága.
Na, egyszer aztán elhatároztuk, hogy megtréfáljuk az öregembert, remélve, micsoda jó tréfa kerekedik ki belőle. Már előre izgultunk, amikor tervezgettük miképpen fogunk kitolni vele. Úgy is volt. Másnap már jó korán elindultunk ki a vízhez lévén, hogy nyári szünet volt az iskolában és végtelennek tűnő szabadidővel rendelkeztünk valamennyien. Legalábbis akkor úgy éreztük.
Lestük az öregembert, ahogyan előkészíti a hálóit, amit kivisz a vízre és kiveti. A többi ott volt felakasztva a helyén, amelyeket előző este javított ki. Még ott voltunk előző nap, amikor késő délután fáradtságos munkával újból szőtte a hiányos kiszakadt helyeken. Na, ez aztán kapóra jött. Alig vártuk, hogy elhagyja a kunyhót az öregember, berakja a kellékeit a csónakba és kievezzen a vízre. Nekünk se kellet egyéb. Uccu, neki, össze - vissza kötöztük a kijavított hálót a mellette heverő még javításra szoruló ócska hálókkal, szákokkal és damil kötegekkel.
Ez aztán jó móka lesz törtünk ki nevetésbe fulladva. A hahotázástól szinte megfájdult a hasunk. Aztán hogy teljes legyen az örömünk a hálóhoz vezető néhány méteres úton kezünkkel kiszedtünk egy jókora árkot majd letakartuk hatalmas lapulevelekkel. Most aztán valóban itt volt a nagy öröm, mert az öregember megmaradt hallevesét a bográccsal együtt a vesszőkből font ajtó fölé raktuk, hogy éppen lezuhanjon, amikor kinyitja.
Már alig vártuk, hogy megjöjjön az öregember az előző este kirakott hálók felszedése után. Közeledett a csónak. Az izgalomtól szinte valamennyiünknek elállt a lélegzete. Elbújtunk, hogy meg ne láthasson minket, mert attól féltünk még felismer és szóvá teszi a szüleinknek. Na, végre kikötött a csónak a parton.
Lélegzet visszafolytva vártuk, hogy kilépjen a partra és kezdődjön, amire annyira vártunk. Kezdődött is, de nem akár hogy, hiszen az öregember egyből a kunyhóba ment a tároló edényért, amibe elteheti a reggeli fogást. Volt ám nevetés, amikor kinyitotta a kunyhó ajtaját, mert a bogrács azonnal a fejébe állt meg. Még a vér is csorgott a fejéből. Ez aztán a nagy mulatság! Próbáltuk titkolni a rejtekhelyünket ezért a tenyerünket a szánk elé szorítva nevettünk, de nagyon.
Aztán az öregember sietett a vízhez lemosni a vért arcáról, de éppen azon az úton haladt, amelyen a gödröt vájtuk és letakartuk lapu levéllel. Mondanom sem kell terült akkorát hogy, öröm volt nézni. De már akkor egyikünk sem bírt magával és kifakadt belőlünk a nevetés. Csak nevettünk és nevettünk már nem tudtunk ellenállni. A hasunkat fogtuk és fetrengtünk a földön. Aztán láttuk, hogy az öregember felfigyelt és meglátott minket.
Megijedtünk, elszaladtunk. Arra már nem figyeltünk, hogy nem a jó irányba futunk mivel itt az élő Duna és a holtág között egy félsziget voltunk. Nem messze futottunk, mert láttuk, hogy nem jön utánunk. Továbbra is rejtőzködtünk. Az ijedtség nem vette el az örömünket. Az öregember ugyancsak megüthette magát, mert nagyon nehezen tápászkodott fel. De amikor láttuk milyen sántikálva megy a vízhez hatalmas nevetés lett úrrá rajtunk.
Mekkora élményben volt részünk pedig még a hálót nem is látta. Tovább lestük, ahogy megtisztítja arcát a Duna vizében és elindul vissza a kunyhó felé. Kellett a háló hogy kivesse a délelőtti húzáshoz. De amikor oda ért és nézte, hogy mi történt a hálóval nagyon elcsodálkozott, mert ő nem így hagyta itt. Ez már csak egy kis plusz volt nekünk az amúgy is fájó hasunknak. Még a Dodi meg is jegyezte nagy hahotázás közepette, ez a háló ma nem lesz kivetve!
Szerintem az öregember is tudta, hogy ma már nem halászik, mert túl sok ez mára. Láttuk, hogy nem megy vissza ki a vízre. De akkor most mit csináljunk? Arra, nem mehettünk, mert féltünk más irányba pedig nem lehet kijutni a félszigetről. Ez aztán a nem vicces! Tovább néztük az öregembert. Csakhogy nem vettük észre az idő múlását. Mindössze abból gondoltuk, hogy eljárt az idő, hogy nagyon éhesek voltunk a nap pedig már átbukott a fejünk fölött. Észre sem vettük, hogy délután van.
Az öregember kimosta a bográcsot a homoktól majd elkezdett főzni a frissen ki fogott halból. Nagyon nehezen telt az idő, részben az éhség miatt másrészt pedig a kilátástalan helyzetünk miatt. Az a másfél óra, amíg az étel elkészült nagyon hosszúnak tűnt, szinte egy örökké valóság volt. Amikor az étel készen lett az öregember tett néhány lépést felénk aztán ideszólt, hogy menjünk közelebb a tűzhöz. Nem volt mit tenni. Az éhség legyőzte a félelmet. Óvatosan közeledtünk, majd amikor oda értünk szépen lassan helyet foglaltunk a már kialvó félben lévő tűz mellett. Akkor fatányérokat hozott elő a kunyhóból, szedett a halételből mindenkinek ő maga pedig fogta az általunk megrongált hálót rendbe hozni.
Mi csendben ültünk és fogyasztottuk az ételt, amely olyan finom volt, amilyet az óta sem ettem életem során. Már nem nevettünk. Nem mertem a szemébe nézni az öregembernek, és úgy éreztem, hogy a többiek sem. Sőt egymáséba sem. Miközben a hálót javította a kezét elvágta egy éles eszköz, amivel dolgozott. Láttuk, ahogy törölgeti a vért a kezéről, de már ezt egyáltalán nem találtuk viccesnek.
Hirtelen éreztem valamit, valamit, ami a szívemet és az elmémet egyaránt szorította. Amikor megettük azt a finom ételt már késő délután volt sötétedett. Elindultunk hazafelé. Az öregember utánunk szólt: - Gyerekek, gyertek máskor is szívesen látlak! Ekkorra az a fura érzés, amit éreztem már könnyeket csalt a szemembe és nem mertem senkire sem nézni. Szótlanul mentünk egész úton hazáig. Még köszönni sem mertünk egymásra nézni, nehogy megpillantsuk egymás szemében a könnyeket. A nyár végén elköltöztünk szüleimmel más városba.
Most sok-sok év elteltével ismét itt állok a Duna partján azon a helyen ahol mindez megtörtént. Emlékemben tör elő e történet s közben a vizet bámulom. Az előttem elhaladó szárnyasból szinte alig látok valamit a könnyeimen át. Lassan teljesen úrrá lesz rajtam az érzés, amit akkor éreztem, amikor mindez történt.
Az a sok évvel ezelőtti nap határozta meg az életemet. Igyekeztem másoknak azt adni, amit tőled kaptam öregember. Mindig arra vágytam, hogy olyan lehessek, mint te. Szerettem volna fölemelkedni emberi magasságodhoz. Tudom, hogy most is nézel s látod, ahogy sírok. Örülnék, ha büszke lennél rám. Hatalmas kincs, amit tőled azon a napon kaptam tanulságként.
Köszönöm, öregember!

Elmesélem, hogy mi az az ÚT keresés, itt nagy zavarok varnak!
https://www.youtube.com/watch?v=dca-qLpV_qA&feature=youtu.be

A bőbeszédű asszony és a tojás

Egy szegény asszony Szilveszter napján talált egy tojást. Óvatosan betette kosarába és hazavitte. Másnap délelőtt összehívta gyermekeit a konyhába, megmutatta nekik a tojást és így beszélt:
- Látjátok, megtaláltam a szerencsénket. Ezután semmi sem fog hiányozni, gazdagok leszünk. Persze ezt a tojást nem esszük meg, hanem megkérjük a szomszédasszonyt, hogy tegye a tyúk alá. A szomszédasszony tyúkja kikelti, és lesz kiscsibénk. A csirkét persze nem esszük meg, hanem meghagyjuk, hogy tojjon sok tojást. Azt a sok tojást aztán kikeltetjük a csirkével. A sok tyúk majd sok tojást tojik, de nem esszük meg sem a tyúkokat, sem a tojásokat, hanem eladjuk. Veszünk a pénzen egy szép kis borjút. A borjút felneveljük tehénné, amely aztán sok kis borjút hoz a világra. Amikor már egész tehéncsordánk lesz, a teheneket eladjuk, és veszünk egy nagy darab földet...
Itt azután olyan lendületbe jött a tojással a kezében, hogy a tojás a földre esett és összetört.
A legkisebb gyermek sírva mondta:
- Legalább ezt az egy tojást megettük volna vagy eladtuk volna. Most se tojás, se tehéncsorda.
Mi vagyunk ez a szegény szerencsétlen, bőbeszédű asszony. Újév napján megbánjuk régi bűneinket, nagy elhatározásokat teszünk, aztán jönnek, mennek a napok és nem csinálunk semmit... Ne így legyen!

Schlomo Karlin (1738-1792) nyomán

Kire hat az átok?
Zen tanítómese az átkozódásról
Élt egyszer egy idős zen mester, aki nemcsak a meditációban, hanem a harcokban is jeleskedett. Már öreg volt, de mégis le tudta győzni a kihívóit. Híre elterjedt messzi földön és sok tanítvány jött hozzá.
Egy nap egy kételyes hírű, dölyfös, fiatal, erős harcos érkezett a mester falujába és azzal kérkedett, hogy Ő majd legyőzi az idős zen mestert. A fiatal harcos általában megvárta, hogy az ellenfele tegye meg az első lépést és megfigyelte támadója harcmodorát, gyengeségeit és aztán kegyetlenül kihasználva ellenfele gyengepontját villámgyorsan lecsapott. Eddig minden párviadalból győztesen került ki.
Az idős mester elfogadta a kihívást a harcra. Ott álltak egymással szemben és a fiatal harcos sértéseket és gúnyolódásokat vágott az idős mester fejéhez. A zen mester csak állt csendesen és tekintetét a gőgös harcosra szegezte szelíden. Amikor a fiatal látta, hogy sértegetéssel nem ér el semmit köpködni kezdett, majd pedig átkozódni. Az idős bölcs meg sem moccant csak állt türelmesen. Órák teltek el így. Végül a harcos semmi újat nem tudott kitalálni és megsemmisülten állt a zen mester előtt. Érezte, hogy alul maradt és elismerte a vereséget.
A „harc” végezetével a tanítványai körbevették az idős mestert és így kérdezték? – Mester, hogy tudtat elviselni ezt a sok gúnyt, sértegetést és átkozódást? Erre a Mester így felelt:
– Ha valaki ajándékot hoz, amit nem fogadok el, vajon kié marad az ajándék?


UI:

AZ EMBERI PSZICHÉ MANIPULÁLÁSA - ALAN WATT INTERJÚ [MAGYAR SZINKRON]
https://www.youtube.com/watch?v=v9fMw5EkRTc

Megbocsátás különleges megközelítésben
https://www.youtube.com/watch?v=5G2kOE5DdkQ&feature=youtu.be

Szalay Anikó
A találkozás
**
Sokat hallottam Teréz anyáról édesanyámtól annak idején, amikor „Rózsafűzér társulatukkal” horgoltak sebkötöző pólyákat a leprás betegei számára. Kezdetben nem ismertem őt, de egyre jobban felkeltette érdeklődésemet a betegekkel, leprásokkal való törődése, gondozásuknak felvállalása. Nagyon csodáltam, hogy nem kapja el a betegségeket.
Azt hallottam, hogy mindez azért lehet, mert szeretetből teszi és így nem fog rajta a betegség. Ezen is nagyon elgondolkoztam, és egyre inkább tisztelt példaképemmé vált. Később már volt róla képem is, melyek hátoldalán az ő általa mondott napi imák, felajánlások adtak erősítést az effajta alázattal és áldozattal végzett munkához.
Amikor évekkel később az idősek gondozása volt a munkám, egyre gyakrabban gondoltam rá és próbáltam az ő nyomán szolgálattá váltani napi munkámat. Minden, amit tehettem az idősekért, betegekért, sőt haldoklókért, azt igyekeztem szeretetből tenni, isteni szolgálatból az emberek felé. Meg kell vallanom, hogy ekkor kezdett igazán elégedetté, boldoggá tenni ez a feladat.
A ’80-as években aztán Teréz anya Magyarországon is létre akarta hozni rendjének egy kis csoportját. Ezzel kapcsolatban megkezdődtek a tárgyalások, mígnem, arra került a sor, hogy 1987-ben Teréz anya eljött, hogy személyesen megnézze és kiválassza a rendi nővérek helyét.
Én erről az időpontról mit sem tudtam. Egy ismerősöm megkért, hogy édesanyját hozzam haza a budapesti reptérről, mert az ő kocsija éppen szervizelésen volt.
– Nagyon szívesen… mondtam, de csak, ha navigálsz, mert még nem jártam ott egyedül.
Abban az időben épült meg a reptér új terminálja. Örültem is a kérésnek, gondoltam legalább körülnézhetek, míg ő az édesanyja érkezését várja.
Így is történt. Végigsétáltam mindenhol, megnéztem mindent - az emeletre érve egy-szercsak ott találtam magam a fotocellás ajtók előtt, melyek a repülőkhöz vezető folyosókat zárja le. És akkor - kinyílt az előttem álló ajtó és egyes-egyedül Teréz anya jött ki rajta. Hirtelen megelevenedett a kép, amit évek alatt őrizgettem magamban. Egy pillanat alatt villant át agyamon a felismerés, hogy valóban őt látom. Ez a pillanat, (most már tudom, Isten kegyelméből ) több percnyi kegyelemmel telítődött meg.
Rendi ruhájában, saruban, szerény, kissé hajtott test-és főtartással lépett ki a zsibongó térbe. Nem nézett fel, keresve az őt váró embereket, csak lehajtott fejjel állt ott egyedül. Én az első pillanatban megbénultam, legyökerezett a lábam. Nem tudtam megmozdulni és az útjából félreállni. Mikor Teréz anya - gondolom -, csak az én egy pár lábamat látta maga előtt, lassan felemelte a tekintetét, lábamtól felfelé egyenesen a szemembe.
Moccanni nem tudtam, szemem az övével találkozott, valami csodára mosolygó te-kintettel, és két kezem bátortalanul, de visszatarthatatlanul kinyúlt az ő keze felé. S miközben nézett rám, megérintett a szeretetnek eddig még sosem érzett melegsége, melyet egész testemen éreztem átáramolni. Két kezét átfogva, tiszteletem főhajtásra késztetett.
Ennyi adatott a kegyelemből, mely sokkalta több volt annál, mint amit megérdemelhettem. A következő pillanatban már többen siettek felénk, illetve Teréz anya felé, virággal, kamerával, és a rendezők máris körülvéve kisérték be a reptéri különszobába, hogy az első interjút megkapják tőle.
Azóta is úgy emlékszem rá mint Isten követére, aki miattam is jött, nem csak a missziós nővérei miatt, hogy megerősítve tevékenykedjek a nyájában. Legyen az Úr áldott ezért és Teréz anyát vegye fel a szentjei közé!

UI:

AZ EMBERI PSZICHÉ MANIPULÁLÁSA - ALAN WATT INTERJÚ [MAGYAR SZINKRON]
https://www.youtube.com/watch?v=v9fMw5EkRTc

Békesség az emberi szívekben

A legjobb az, az ember számára, ha nem azt nézi, hogy neki mit kellene csinálnia a mindennapi életében, hogy az megfeleljen annak az elvárásnak, amit az Isten küld a számára. Az a helyes cselekedet, amikor az ember nem tartja számon a cselekedeteit, hogy most jót tette-e vagy sem hanem hiszi azt, hogy ez most jó.
De ezt csak abban az esetben képes a földi ember helyesen megcselekedni, ha a kapcsolata állandó az Istennel. Vagyis nem maga alkotja meg a feladatait, hanem a lelkében él a szeretet és ő annak engedelmeskedve végzi a mindennapi élet feladatait, munkáit. Mindent a gyümölcséről lehet felismerni. Minden ami történik a földi emberrel az életében, az mind azt tükrözi vissza, ami az ő lelkében él. Hiába próbálja a földi ember fényezni magát, az csak kifelé tudja megtenni, ideig – óráig, de a lélek az belülről csak azt tudja a felszínre hozni, ami a valóságot mutatja meg a földi ember lelkéből, az életéből.

Ebből is látni fogjátok a földön mennyi olyan ember él körülöttetek, akiről azt hiszitek, hogy a legjobb úton jár, mert kifelé azt mutatja meg magából, de a lelkében egészen más tulajdonságok vannak, amit az emberek egymáson sokszor észre sem vesznek, mert mást mutat magából, mint ami valójában a lelkében él.
Nem elegendő az, ha mindenki csak azt tudja a másikról, hogy ő mit csinál az életében, mert nem biztos, hogy az a valóságot fogja visszatükrözni a lelkéből. Fontos, hogy az emberek legyenek őszinték egymáshoz, úgy a családi életközösségben, mint a jézusi tanuló közösségekben.

Minden alkalommal csak azt tudjátok magatokból kiadni, ami a lelketekben él. Ebből is látható, hogy nem lehet másként élni a földön, csak igazságban és nem képmutatásban, mert a cselekedet az vissza sugározza azokat a nem igazságos cselekedeteket, amit az ember csak akkor ismer fel, ha valóban az igazságban él. Ha csak a maga által alkotott igazságban éli az életét, akkor csak az fog visszatükröződni a földi ember életén, munkáján és minden cselekedetén. Hiába tudja az ember azt, az írásokból, hogy hogyan kell élni a jézusi tanítás szerinti életet, ha nem tesz annak érdekében semmit sem, ha nincs mögötte szeretetteljes cselekedet, akkor az egész földi élete siralmas, mert üres. Nincs megtöltve azzal a szeretettel, amit Jézus tanított és meg is cselekedett földi élete során.

Ezért kérünk benneteket kedves földi testvéreink, hogy próbáljátok az életeteket átnézni, átértékelni, hogy mennyire állna az meg az Isten mérlegén, ha most azt mondaná nektek, hogy a földi életetek csak eddig tartott. Itt az elszámolás ideje. Mit tudnátok felmutatni a szavaitokon kívül, amit nagyon jól tudtok. Csak nagyon sokszor üresek, nincs mögötte Isteni szeretet által végzett cselekedet. Próbáljátok magatokat egy kicsit más szemüvegen keresztül nézni, ne a saját, homályos kissé megtöredezett üvegen keresztül, mert azon keresztül csak a saját akaratotok általi képet fogjátok látni, ami nem egyezik meg azzal, amit az Isten elvár a gyermekeitől, amiért lehetőséget adott nekik a földre születéssel a hibáik kijavítására.

Békés, szeretetteljes Újesztendőt kívánunk nektek kedves földi testvéreink, akik veletek együtt örülünk minden jó cselekedeteiteknek.
Ámen

2008.12.30. Imre Margit

Ebéd egy hajléktalannak
Mercs Erika

Ma karácsonyi nagybevásárlást csináltam. Általában utálok bevásárolni. Ma sem volt ez másképpen. Amikor végeztem, a kocsit tolom az autómhoz, és egy hajléktalan jön felém. Meg kérdezte adnék-e neki tüzet. Azt nem tudtam adni, de ha éhes, azon segíthetek. Mondta, hát ő tegnap este óta nem evet, most 17:10 van. Megkértem várjon, bepakolok az autómba, és meghívom a bevásárló központba enni.
Ellenkezett, hogy őt onnan ki fogják küldeni. Megértettem vele, addig még velem van, ez nem történhet meg. Na, mint ha kicsit megnyugodott volna, pakoltam a táskákba, ő segített és közben beszélgettünk.
Elmesélte ács volt, maszek. Mivel a megrendelők nem fizették ki, tönkrement. Mindent elveszített. A családot, otthont, munkát.
Mióta utcára került iszik is, mert a hideget amúgy sem lehetne pálinka nélkül kibírni, meg a szép múltját, családját így tudja elfelejteni. Miután bepakoltunk, mondom, neki mehetünk. Ő erre azt mondta, ő mégsem jön be, mert fél, hogy kiküldik. Megint győzködtem, még nagy nehezen a korgó gyomra miatt igent mondott.
Belépünk a bevásárló központba, megyünk a gyorsétterem felé, akkor veszem észre, hogy egy biztonsági őr követ bennünket. Nem tulajdonítottam különösebb figyelmet rá, hisz mi enni szeretnénk. Nézegetjük, mit szeretne kérni, mondtam bármit kérhet, a lényeg, hogy forró levest is válasszon. Ott tanakodunk, mire oda lép a biztonsági őr. Meg kérdezte minden rendben van-e. Mondom neki igen, és hogy milyen figyelmes, hogy minden vendégnek ugyan ezt a kérdést felteszi. Erre tudatta velem, hogy nem minden látogatónak teszi fel ezt a kérdést, csak olyanoknak, akik nem illenek be az áruház megszokott közönségéhez.
Tudattam vele, velünk minden rendben, legyen szíves hagyni, rendelni és enni minket. No, erre elvánszorgott, de csak pár lépésre tőlünk. Rendeltünk, várjuk, hogy megkapjuk az étel, erre becsomagoltan oda akarják adni. Én nagyon néztem és meg kérdeztem, hallotta e tőlem azt a kérést, hogy elvitelre. Ő nem hallotta, de nem szeretnék, ha a hajléktalan ott enne, nem jó fényt vet a gyorsétteremre. Na, erre én jól felhúztam magam. A hátam mögött sor állt. Hangosan megkérdeztem az emberektől, hogy zavarja e őket ha egy hajléktalan aki tegnap este óta nem evett, és a hidegben éjjel, nappal kint az utcán kell élnie, egy forró levest elfogyaszt. Mindenki meg volt döbbenve, és elkezdték a felháborodottságukat kifejezni. Milyen embertelen bánásmód stb. Az emberek mellénk álltak, és kénytelenek voltak megengedni, hogy ott bent együnk.
Kicsomagolták az ételt, és ahogyan azt megszoktuk megkaptuk, leültünk.
A hajléktalan (Péter), nekilátott a levest enni, az emberek néztek bennünket, ahogyan evett, az a megtört arc, én csak néztem és könnyeztem , a mellettem lévő asztalnál a hölgy a két gyermekével ugyan azt tette, mint én. És aki körülöttünk volt, csendben és látszólag meghatódva figyelték Pétert. Miután megette a levest hozzá látott rántott húshoz és a krumplipüréhez, mert a krumplipüré a kedvenc körete. Alig kezdett a másodikat enni, egy kedves úr oda jött hozzánk, és egy szatyrot adott át Péternek, boldog karácsonyt kívánt. Gyümölcs volt benne.
Egy másik asztaltól felállt egy másik úr, és Péternek 5000 Ft-ot nyújtott át boldog karácsonyt kívánva. Péter csendben tovább evett és közben sírt. Annyira sírt, hogy szalvétát kellett neki adnom. Erre felállt a másik asztaltól az 5 év körüli kisfiú, oda jött Péterhez, megrázta pici kezeivel Péter lábát, és azt mondta neki - ne sírj bácsi. Erre felállt az édesanyja, ő is oda jött, zsebkendőt adott Péternek és 1000 Ft-ot.
Péter rám nézett és azt mondta, a három év alatt annyi emberséget nem tapasztalt, mint most egy óra alatt. Megette az ételt, és kezdtük felhúzni kabátunkat, amikor az étteremből ki jött egy kedves hölgy, és azt mondta Péternek, minden nap 16 és 18 óra között menjen be és kap egy tányér meleg levest. Erre én ledöbbentem. Ahol még egy órája, kiszolgálni sem szolgálták volna ki, most ingyen levest kap minden nap.
Péter nagyon hálás volt, és én is. Mindenkinek, aki ma délután segített és emberszámba vette Pétert, nagyon köszönöm.

A csodákról

Taiki tanítás

Scyta Pap Miklós – Taiki a beavatás titka – részlet a könyvből

– Mit tudnak az indiai csodatévők?
– A fakírok, guruk, egy részét ismerik és gyakorolják az ősi tudásnak. Azt a részt őrzik, és gyakorolják, de fogalmuk sincs az egész lehetőségéről. Az ősi egységes tudás ugyanis darabjaira hullott szét és a mai kulturák hagyományai csak a részecskéit birtokolják.
– És akit tömegek imádnak?
– Amikor valakit imádnak, az már önmagában gátat jelent a fejlődésben. Aki más embert imád valami különleges dologért, ez akár guru, vagy rock sztár, akkor önmagát alacsonyítja le ezzel, és önbizalmát veszti el. Sosem tapasztalja meg, hogy mire lenne képes.
– Aki tömegeknek mutat be csodákat, az csak tudhat valamit?
– Bárki képes csodákra. Van aki ösztönösen érzi ennek a módját és megcsinálja néhányszor. De tömegek előtt és naponta rendszeresen nem lehet csodát véghez vinni, ahhoz már bűvész trükk szükséges.
– Nem lehet naponta csodákat csinálni?
– Jézus is mindent csak egyszer mutatott be, hogy ez is lehetséges, de nem élt vissza az erővel. Nem csinált üzletet belőle.
– Az egyházak csináltak üzletet.
– Igen, de ők már nem tudnak csodákat tenni. Aki naponta aranyat és gyémántot materizálna, annak nem szükséges a hívek tömegeit megpumpolni, hogy milliárdos üzlet legyen mögötte.
– Igazad van.
– Az emberek uralkodni akarnak a világon, uralkodni akarnak a természeten, pedig magukon sem képesek uralkodni.
– Ezt hogy érted?
– Mások életét akarják megváltoztatni, pedig a sajátjukkal sem bírnak, másokat akarnak gyógyítani, pedig fogalmuk sincs az egészségről.
– Értem, ha másokat akarsz legyőzni állj meg a saját lábadon?
– Te is csak bemagolsz mondásokat, frázisokat, de nem érted.
– De értem. Először én legyek tökéletes, csak utána akarjak másokat változtatni
– Senkit nem kell megváltoztatni.
– Akkor hogyan segítsek?
– Mindenki önállóan fejlődik, nem szabad rákényszeríteni a célodat.
– Mint a szülő a gyerekre? Amit nem ért el azt a gyerekből akarja kisajtolni?
– Hasonló.. Pedig a példamutatás a legjobb nevelés. Neked kell fejlődni, hogy a környezeted fejlődjön.
– Nem erről akartál beszélni.
– Nem. Az önuralomról, a vágyakról.
– A szenvedést a vágyak okozzák, mondta Buddha, tehát el kell nyomni a vágyakat?
– Eszedbe ne jusson, attól csak még erősebben törnek a felszínre.
– Akkor hogyan?
– Önuralom fejlesztésével, az ösztönök, képességek megnyitásával.
– Hogy kezdjem el?
– Beszéltem a túlélési gyakorlásokról, hogy ne szenvedésként éld meg az extrém helyzeteket, hanem élvezd, legyen IZE.
– Ezt tudom.
– Így kell egy böjtöt is végigcsinálni, függetlenül a hosszától.
– Ezt is ismerem.
– Önuralom, hogy amikor lusta vagy valamit megcsinálni, akkor is tedd meg, ne akkor egyél amikor éhes vagy, mert akkor a tested fog irányítani, hanem amikor TE megengeded a testednek, hogy táplálkozzon, ne akkor öltözz melegebben, amikor fázni kezd a tested, hanem amikor TE megengeded.
– Ez egyszerű, ne a testi vágyak irányítsanak, hanem a szelem uralkodjon.
– Így van, ekkor tudsz uralkodni a vágyakon, érzelmeken, szokásaidon, addig csak a rabjuk vagy.

Egy 19 századi legenda szerint, az igazság és a hazugság egy nap találkozik.
A hazugság az igazat mondja: "csodálatos nap ez a mai nap"! Az igazság gyanakodva néz az égre, de a nap valóban igazán gyönyörű volt. Sok időt töltenek együtt, majd végül egy kút mellé érnek. A hazugság ismét az igazat mondja: "a víz nagyon csodálatos, menjünk együtt fürödni!" az igazság, ismét gyanakodva vizsgálja a vizet, de rájön hogy valóban nagyon csodálatos.
Levetkőznek és elkezdenek fürdeni. Hirtelen a hazugság kijön a vízből, felveszi az igazság ruháit, és elmenekül. A dühös igazság utána fut, hogy megtalálja a ruháit és hazugságot.
A világ amikor meztelenül látja az igazságot, megvetéssel és dühvel tekint rá.
A szegény igazság ezután visszatér a kútba, és örökre eltűnik hogy ott rejtőzzön szégyeneben.
Azóta a hazugság a világ körül vándorol az igazság ruhájában, kielégítve társadalom igényeit, mert a világ nem kíván találkozni a meztelen igazsággal.


UI:

A megbocsátásról Popper Péter
https://www.youtube.com/watch?v=DpRawuPplO0