Mesék, szép történetek

Tanulságos történet.
**
Lesütött szemmel és lehajtott fejjel jött velem szembe, s szólt az az ember. Teste rongyos ruhákba bújt, s szemében a fény rég kihunyt.
- Éhezem, asszonyom, ennék! - így szólt, s mondhatom nagyon udvarias volt.
- Csak jegyeim vannak, pénz nincsen nálam, de élelmet vehetünk - feleltem lágyan.
A hajléktalannal elindultunk csendben, s ő mondta:
- Ha lesz pénzem, megadom menten.
Szeméből sütött a reménytelenség.
- Nem számít -mondtam- nem kell a fizetség.
Ahogy végigjártuk az üzlet polcait, gyermekként választott, s kért még valamit. Boldogan biztattam, vegyen csak bátran, mert életemben sok rosszat csináltam. Elment az úton, sosem feledem, mert olyat adott, ami nem volt nekem. Esélyt, hogy adjam, mit adhatok, szeretetet, kinek nem jutott, élelmet, kinek más nem adott s, hogy jó lehessek, ahogy tudok.
Köszönöm, ó rongyos idegen, az étel közt megtaláltam a szívem, hogy lehettem
én, kinek több jutott, ki a kopogásra ajtót nyitott.
Lásd, nem vagyok angyal, bár szerettem volna, lényem sok emberhez volt már
goromba. És ez az idegen férfi, ki nem állt félre, eloldta az angyalt, hogy szálljon végre!


UI:


Határtalan végtelenség - "én" nem is létezem | Meditatív - Tudatosság, Ébredés, Megvilágosodás

https://www.youtube.com/watch?v=ax9e0lb8a0s&feature=youtu.be&fbclid=IwAR19bx

Mágikus pillanat
**
"Kockáztatnunk kell - mondta. Csak akkor érthetjük meg az élet csodáját, ha hagyjuk, hogy a váratlan megtörténjen.
Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek.
A boldogság sokszor áldás - de általában meg kell harcolnunk érte. A mágikus pillanat segít, hogy megváltozzunk, és elinduljunk az álmaink után. Lehet, hogy szenvedni fogunk, nehéz pillanatokat élünk át, és sok csalódás ér - de ennek egyszer vége lesz, és nem hagy gyógyíthatatlan sebeket. És amikor túl vagyunk mindenen, emelt fővel tekinthetünk vissza.
Szerencsétlen, aki nem mer kockáztatni. Lehet, hogy soha nem csalódik, soha nem ábrándul ki, és nem is szenved úgy, mint azok, akik egész életükben egyetlen álmot követnek. De amikor visszatekint - hiszen mindannyian visszatekintünk-, meghallja, amit a szíve súg:
"Mit csináltál azzal a rengeteg csodával, amit Isten elhintett a hétköznapjaidban? Mit csináltál azokkal a talentumokkal, amelyeket rád bízott a Mestered? Elástad mindet egy mély gödörbe, mert féltél, hogy elveszíted őket. Íme hát az örökséged: a bizonyosság, hogy eltékozoltad az életed."
Szerencsétlen az, aki hallja ezeket a szavakat. Mert ettől kezdve már ő is hinne a csodákban, életének mágikus pillanatait azonban örökre elveszítette."


ismeretlen szerző

UI:


Bagdi Bella dalok

https://www.youtube.com/watch?v=JYzKoPg4rWo&list=PLlEydg27CXr49mLTNTRDMP03V1wWHNvZ2

A Felfoghatatlan
A kislány csendben ül a szobájában, levegőt visszafojtva figyel minden neszre, amely felszűrődik a nappali hatalmas teréből. Piciny kezecskéje lassan a földre ejtett ceruza irányába nyúl. Megfogja a ceruzát, és oly lassan helyezi a papírra, mintha simogatni szeretné vele a kissé meggyűrt papírlapot.
A simogatás lágyságával, halvány vonalak tűnnek fel, melyek egyre sűrűbben rohannak ide-oda. Az ide-oda tartó vonalak előbb rendszerbe rendeződnek, majd egy megfoghatatlan elv alapján, olyan csoda épül fel a kislány keze nyomán, mintha túllépne önnön dimenziójába zárt formán. Zsibbadó kézzel ereszti el a ceruzát és a papírra nézve, csodálatos világ tárul elé.
A kezében tartott papírlap szédítő mélységével babonázza meg apró szemeit és a rajzból kiáradó magasságok olyan magasra repítik, hogy már alig kap levegőt. Lassan tér vissza, ahogy a hangok egyre hangosabban ébresztik rá valóságára. A kis szíve egyre hevesebben kezd el verni, és gyenge remegés fut végig rajta. A hangok egyre erősebbek lesznek, és mintha kiabálásba csapnának át.
A lenti nappaliból érkeznek a hangok, melyek megszámlálhatatlanul vésődnek apró elméjének minden zugába. Nem csak a hangok voltak ismerősek számára, hanem tartalmuk is, hiszen már annyiszor dübörögtek át kicsiny fején, hogy hallgatásuk, már fizikai fájdalommal járt piciny fejecskéjének minden szegletében.
- Nem megmondtam, hogy ne engedjük, hogy azokat a firkálmányokat csinálja!
- Olyan mint egy idióta, miért nem lehet nekünk egy normális gyerekünk?
- De most már elég, véget vetek ennek az egésznek!
Kicsiny szíve egyre hevesebben kezdett el verni, ahogy a dobogó hangok egyre erősebben közeledtek szobája felé. A félelem és rettegés, valahogy most nem árasztotta el piciny, gyenge kis lelkét.
Azóta jobb, mióta már biztosan tudja, hogy menni kell neki, mert eljött az idő. Régóta tudja, milyen gyenge a szíve és csak a megfelelő pillanatot várja, hogy utolsót dobbanjon. Melegség önti el szívét és minden porcikáját, ahogyan erre a világra gondol, mely annyi széppel és csodával ajándékozta meg.
Az ajtó csapódását, már nagyon távolról hallja. Apró ujjacskái közül, lassan fordult ki a ceruza és tompa koppanással éri el a padlót, az élettelen kis test mellett.
Létező

UI:

Hiányzol apa
https://www.youtube.com/watch?v=ga7mzfYjXdg

A Föld várható katasztrófái

Az az érdekes ebben a videóban, hogy ez a videó 2013-ban készült, akkor javában építették a horgásztanyákat..itt is parkoló készült miközben készítetem az előadást,.. 2017-ben jártam erre újra itt, azóta a környék horgász paradicsoma egy mocsárrá változott, elhagyták a házakat, minden szétrohadt, az enyészetté lett.... Pár év kellett csak hozzá.. eltűnt a tengervíz, lehet, hogy gátat építettek közben valahol, vagy valami más történt..... furcsa volt sétálni az akkori gyönyörű faházak között, most minden szétesett, viharok, időjárás elvégezte a maga munkáját... kicsit találóan a Föld is így fog átalakulni, és rövid idő alatt!

https://www.youtube.com/watch?v=Ko9ssE6MgLw&lc=z232jrdrtmi0g333vacdp43bevqb0

Sz. P. Jogananda
Ébredj a Szeretet Tudatára

Az „Én Vagyok” Tudatosságában megláttam azt az Isteni Szeretet energiát, mely minden atomját a megnyilvánuló világnak összetartja. A Szeretet a mágnes, mely egybetartja az anyagot – és a szellemvilágot is, mert hát a kettő ugyanannak az Egynek a kivetülése, csak más-más frekvencián rezgő Szeretet energia. Mert minden a Szeretettől az, Ami. (Sz. P. Jogananda)

Amikor az „én” egybeolvad a VAGYOKKAL, tudatára ébred az így megnyilvánuló létező az EGY igazságnak, mely maga a SZERETET végtelen áradó energiája, a Mindenség ereje. Ez az Önvaló kifejeződése és megjelenése a világban. A Szeretet és a Boldogság egyazon Tudatosság részei. Egybeolvadnak, s így alkotnak egységet. Isteni Szeretet nélkül nem létezhetnénk, s ennek tudása az, ami a Forrásban, az EGY Létező Önvalóban tart, hiszen minden Ő, minden Az. Nem létezik különállóság, csak az EGYSÉG SZERETETE. Ez az egyedüli létező Valósága s Üzenete Földi Létünknek. Ha őszintén magadba nézel, felismered az Isteni Szeretetet, mely Te magad VAGY.
Miért nem érezzük mégsem, mikor pedig mindenkiben ott lüktet? A Félelem miatt, mely megbújik elménk barlangjaiban, és kivetíti a kettősség elkülönülését, az öntudatlan egót. Amíg nem érzed és éled a Félelemnélküli egység boldogságát, addig nem élsz Szeretetben, mert a Félelem irányítja életed nagy részét. A Félelem a múlt s a jövő árnya, mely a Jelenben létező tudatosság számára nem létezik, s nincs semmiféle valóságtartalma sem.
Az ekképp Létező tudat egyedüli lényegét, a Szeretetet ÉLI. A Szeretet nem kérdez, csak elfogad, s befogad, cselekszik, amikor kell, de nincs elvárás és mögöttes szándék a cselekedetei mögött, mert maga a tett az, ami számít, s ami a Boldogságot adja. A Szeretet Boldogságát. Néha szigorú, amikor kell, de amögött is mindig a Szeretet a mozgató erő. A Szeretet számára nem létezik Cselekvő, csak cselekvés, az önmagát beteljesítő tett. Ez a tiszta, elvárások nélküli cselekedet.
Ez az állapot viszont egyedül egy csendes, békés elmében tud megvalósulni. Vizsgáld meg, hogy mi van az elmédben, lépj túl a gondolatok béklyóin, s Szabaddá válsz – a Szeretetben, amiben már MOST is VAGY. Tudsz róla? Válj azzá, ami a Léted lényege, a Szeretetté, s légy Csendes, ne akarj, ne várj el semmit az élettől. A vágyaid s az akaratod eltakarják előled a Lélek Szerető Fényét, melyre olyannyira áhítozol. Nincs jövő, melyben elérheted ezt az állapotot, mert már MOST is benne VAGY, már MOST is elérted. A kincs te magad vagy, az életed, a lélegzeted maga a mindent betöltő SZERETET. Te Vagy a virág, s a Szeretet a te szépséged s az illatod – légy ennek tudatában!
A Szeretet az Üresség tudatossága, a dolgok látszatvalóságának az érzete. Az Ürességből, a Csendből születik az Isteni ambrózia nektárja, a SZERETET, ami a Boldogság táncától vibrál. Ezt a táncot táncolja minden létező, Isten legnagyobb Szeretetéből. A legtöbben még öntudatlanul, de egyre többen keresik és élik át ezt a lényegi Szeretet energiát. Ezért is keressük a párunkat, hogy ezt a Szeretetet átélhessük – de vajon kell-e hozzá pár? Ez is egy olyan vágy, ami soha nem teljesül be, mint ahogy a legtöbb vágy ilyen, hiszen kívül ezt sem találhatod meg. Más szeretetére vágyni – s nem elfogadni azt, hogy a Szeretet független mindentől s mindenkitől, mert önmagában létező Vansága a Létnek –, hiábavalóság. Az Ürességet a Szeretet tölti meg, ez a dolgok lényegi természete. Az Üresség lehelete a Szeretet, az Üresség illata a Szeretet.
Ha nem érzed, s nem éled át ezt a Csodát, ami rajtad keresztül nyilvánul meg az Itt és Mostban, akkor még mélyen alszol, s azt álmodod, hogy ébren vagy. Ha felébredsz, érzed csak igazán, hogy élsz, hogy Szeretsz, s a mindenség a Szeretetét sugározza feléd. Először viszont érezned kell, hogy valamit elvesztettél, s valami hiányzik. Érezned kell a fájdalmakat, a szenvedést, hogy ráébredj arra, hogy ehhez semmi közöd, ez csak egy álom, egy zavar benned, körülötted, s csak akkor oszlik mindez el, ha Felébredsz. Ébredj Önmagadra, ez Isten, az Önvaló egyedüli kívánalma, s ez egyedüli Célja, értelme az ÉLETNEK. Ha ezt még nem érzed, s nem látod, akkor még nem jött el a Felébredésed ideje. Az Isteni Szeretet majd Felébreszt a maga idejében, amit siettetni, erőltetni nem lehet.
A Nap is mindig süt, csak te nem mindig látod, mert esetleg felhős az idő. De ez a Napot nem érinti, Te vagy az, aki ezt így látja, s érzi. Az Önvaló Szeretete mindig itt van, mindig Napként süt le ránk, még akkor is, ha mi úgy látjuk, hogy borult az ég, s rossz az idő. De ki az, aki látja, s érzi mindezt? – erre jöjj rá, ezt ismerd fel, s akkor a felhők maguktól szertefoszlanak. A Nap az életedben örökké ragyog, s fénye, melege a Szeretet, a Boldogság fokmérője. Amikor ezt nem érzed, s éled, akkor számodra az ég borús, és te nem látod, s érzed a Napot, pedig az Ott ragyog.
Amikor nem látod a jelenségvilág lényegi természetét, akkor mindig borús az ég, néha ki-kisüt a Nap, de sokszor ezt sem veszed észre, hiszen annyira mélyen alszol. A Felébredett számára mindig Süt a Nap, mindig élvezi, s fürdik a Szeretetében, Boldogságában. Ez számára az egyedüli Valóság, a többi felhő az égen, jönnek-mennek, de ő csak nevet rajtuk, mert érzi és tudja mulandó, látszat létüket, ami tünékeny s gyorsan elmúlik. Ami egyedüli Valóság, az átragyog a felhőkön keresztül is. Ez a Mindent betöltő Isteni Szeretet, amiről Jézus, s minden próféta is beszélt. Ez MOST időszerűbb, mint valaha, hiszen akkora az emberiség szenvedése és fájdalma, olyan sűrű a felhő az emberek tudatának égboltján, ami már szinte elviselhetetlen számukra.
Ez mindannyiunk közös Feladata. Sugározni, Felébredettként közvetíteni a Szeretet-Boldogság energiáját! Nincs más cél, nincs más Feladat, a többi mind csak ezt a lényegi állapotot szolgálja. Ébredj a Szeretet Tudatára – ezt az üzenetet közvetítem MOST felétek, ez a közös Feladat. Nincs már miért tovább várni, itt és MOST ébredj Tudatára az ÉLET lényegi természetének, ami Önnön lényegi természeted.
Légy az, aki már MOST is VAGY.

A magányos tündér
**
Egyszer volt, hol nem volt, Tündérország közepén élt egy magányos tündér. Senki sem barátkozott vele, mindig egyedül volt. Elhatározta, hogy ő; bizony barátot szerez magának. Az állatokkal kezdte. Az erdőben össze is találkozott egy mókussal, aki éppen diót és mogyorót gyűjtött télire. A tündér odavarázsolta az erdő összes dióját és mogyoróját. A mókus nemhogy örült volna, inkább mérges lett, hiszen ő szeretett gyűjteni.
Ezután a tündér máshol próbálkozott. Egy kicsit tovább ment, és megpillantott egy favágót. Neki is varázslással akart segíteni, így azonnal kivágta az erdő összes fáját. A favágó nem örült ennek, mert most már neki nem maradt semmi munka. Mit fog ő; ezután kivágni?
A tündér arra gondolt, hogy már csak a tündértársai maradtak hátra, akikkel barátságot köthetne. Amint ezen búslakodva ballagott nagy Tündérország felé, egyszer csak sírást hallott. A hang irányába sietett, s egy kis tündért talált az út szélén. Megkérdezte tőle:
- Miért sírsz, ki bántott?
- Eltévedtem, és nem találom a hazafelé vezető utat! - mondta a kis tündér.
- Én majd hazaviszlek a szüleidhez! - vigasztalta a másik.
Útközben nagyon sokat beszélgettek és nevetgéltek. Mielőtt bealkonyodott haza is értek. Már nagyon aggódtak a kis tündér szülei. Szépen megköszönték, hogy visszakísérte a kis tekergőt. Azóta a két tündér elválaszthatatlan barát lett, s még ma is együtt segítik az emberek és az állatok munkáját apróbb varázslatokkal.


UI:

Dr. Almási Kitti: Félelmeink és gátlásaink leküzdése - OpenSky
https://www.youtube.com/watch?v=BzRxdM-5MU0

Legyél tó!
Az idős hindu mester belefáradt abba, hogy a tanítványa folyton folyvást panaszkodik neki. Így, egy szép napon elküldött a bosszús fiúnak egy kiló sót.
A tanítvány, ahogyan az ’ajándékot’ megkapta, - mivel nem tudta mire vélni, - azonnal a mesteréhez sietett. Amikor a tanítvány megérkezett, a mester arra kérte őt, hogy tegyen egy jó marék sót egy pohár vízbe, és igya meg.
- Na, hogy ízlik? – kérdezte a mester.
- Nagyon rossz! – köpködött a tanítvány.
A mester jót kuncogott magában, azután azt kérte a tanítványától, kísérje le őt a közeli tóhoz. A feladatot kiadta a fiúnak. Ezúttal egy jó marék sót a tóban kellett feloldania.
- Nos, most meríts a tó vizéből egy pohárkával, és azt idd meg! – kérte a mester. Ahogy a víz leért a fiú torkán, azonnal megkérdezte tőle:
- Na, hogy ízlik?
- Finom, friss! – válaszolta a fiú.
- Érezted benne a sót?
- Egyáltalán nem! - felelte a tanítvány.
Ekkor a mester leült a komoly tekintetű fiatalember mellé, – aki annyira emlékeztette őt fiatalkori önmagára. Kedvesen a tenyerei közé vette a fiú kezét, és a szemébe nézve így magyarázott:
- Az élet fájdalma színtiszta só, nem több, és nem kevesebb. A mennyisége teljesen mindegy. A szánkban hagyott íze abban fog különbözni, hogy mekkora edényben oldjuk föl. Tehát, ha fájdalom ér az életben, az egyetlen dolog, amit tenned kell, hogy tágítsd ki az érzékelésedet. Ne legyél többet pohár, legyél tó fiam!


UI:

Így szórsz átkot önmagadra! Mondatok, amelyek nap mint nap megnehezítik az életed!
https://filantropikum.com/igy-szorsz-atkot-onmagadra-mondatok-amelyek-nap-mint-nap-megnehezitik-az-eleted/

A Vallások Nemzetközi Vására.
Barátommal elmentünk a Vallások Nemzetközi Vásárára. Nem ipari, nem kereskedelmi vásárra.
Mégis nagy versengés volt, a propaganda hangos.
A zsidó „stand” –nál a röplapok azt írták, hogy Isten irgalma mindenkire kiterjed, és a zsidók az Ő kiválasztott népe. Csakis a zsidók. Nincs még egy nép, ki annyira kiválasztott lenne, mint ők.
A muszlim „stand” – nál megtudtuk, hogy az Isten (Allah) kegyelmes, és Mohamed az Ő prófétája.
Az üdvösség csak Allah e prófétájának követése révén érhető el.
A keresztény „stand” üzenete ez volt: Az Isten szeretet, és nincs megváltás az Egyházon kívül. Csatlakozz az Egyházhoz, különben az örök kárhozat fia vagy.
Kifelé menet megkérdeztem a barátomat, mit gondol Istenről.
Így válaszolt: „Bigott, fanatikus és kegyetlen.”
Otthon így szóltam az Istenhez: Nem látod, hogy rosszul hirdetik a neved?
És Ő válaszolt: „Fiam, ezt a vásárt nem én rendeztem. Az igazat megvallva, még meglátogatni is szégyelleném.”
Anthony de Mello

UI:

Magyar fázisok (tudatos álom/testen kívüli élmény)

https://www.youtube.com/watch?v=oE8jtYfbAXY

https://www.youtube.com/watch?v=Kz9Ca8GMJrQ&feature=youtu.be&fbclid=IwAR30C-

Könyv
https://www.oobelive.com/negyven-teny-a-tudatos-almodasrol.pdf

Honlap
https://www.oobelive.com/

Joshua (2002) HD 960p.mp4

A híres bestsellerből készült film főszerepében Tony Goldwyn (Ghost) és az Oscar-díjas F. Murray Abraham (Amadeus) látható. Egy városba titokzatos fiatalember érkezik. Joshua, az ifjú ács olyan ember, aki szerény és alázatos, mégis már a jelenlététől is minden megváltozik. A kisváros lakossága összefog, kis közösséggé formálódik, és Joshua segítségére siet, hogy felépítsenek egy kis templomot. Joshua jó példája és segítő figyelme révén az emberek elkezdenek őszintén önmagukba nézni, és szembesül.

Saját megjegyzés:

A filmben Jézus megjelenik a mai korban......
https://videa.hu/videok/film-animacio/joshua-2002-hd-960p.mp4-romantikus-v0GXokl5dXujBztM?fbclid=IwAR1-1UGUo1wVdIWVpOBrjDZigssxXwyS4xGlXFmLtLQNYgEL_nX2D8WlgWQ

Áldottak legyenek a magyarok, Atilla népének örökösei!



J.J. Modi indiai történész, hun-kutató rövid beszéde 1925-ben, amikor Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia kitüntette őt. (Zajti Ferenc festőművész, magyarság-kutató társa és barátja volt, az eredeti angol szöveget Zajti Ferenc fordította magyarra)

A magyarság életében ünnepnappá emelkedett az a nap, amikor Horthy Miklós meghívására, 1925-ben hazánkba érkezett a világhírű hindu tudós, Dr. J. J. Modi, aki óriási tömeg jelenlétében tolmácsolta India üdvözletét, majd előadást tartott „A régi magyarok nagyságáról, viselt dolgairól, faji őserejéről” címmel. Ebből az előadásból emeltük ki azt a részt, amellyel leghatalmasabb királyunkat, Atilla nagy királyunkat, „az Isten Ostorát” kívánom bemutatni és jellemezni:



„Áldottak legyetek magyarok, Atilla népének egyetlen örökösei! Félszázados tanulmányaim meggyőztek arról, hogy a hunok feltétlenül a magyarok ősei voltak, s így a mai magyarság az ősi szkíta népek egyedüli leszármazottai. Így a magyarságnak a történelme a ma élő összes nemzetek legősibb történelme. Kutatásaim során a hunokat olyan nemzetnek ismertem meg, amelynek dicsősége a mai szomorú világot is beragyogja. Atilla a világtörténelem egyik legnagyobb hőse, aki mint minden igaz hős, lovagias és nagylelkű is volt, amit Róma alól történt visszavonulásával a legcsodálatosabb módon bizonyított be.

Tudják-e önök, hogy a világtörténelem legnagyobb alakjait, összehasonlíthatatlanul legnagyobb hadvezéreit, legnagyobb államépítőit és államszervező zsenijeit önök, magyarok adták? Tudják-e önök, hogy Atilla hadvezéri nagyságához képest a történelem többi nagy katonai héroszai: egy Cyros, egy Nagy Sándor, egy Hannibál, egy Julius Caesar, egy Napóleon elenyészően kicsi figurák? Ki volt a világtörténelem folyamán, Atillán kívül, aki a kínai nagy faltól egészen az Atlanti-óceánig terjedő két világrészt átfogó, roppant területet tudott uralma alá hajtani?

De volt-e Atillán kívül a világtörténelemnek még egyetlen zsenije, aki hadvezéri tehetségével megszerzett és megalapított két kontinensnyi birodalmat nemcsak meghódítani, hanem megszervezni, élő organizmusban összefogni, törvényekkel szabályozni, renddel fenntartani tudta volna? És ezt a szinte emberfeletti, emberen túli nagyságot, ezt a minden idők legnagyobb tehetségű katonáját és államférfiját önök, magyarok adták a világnak!

És én, az egyszerű öreg hindu ember büszke vagyok arra, hogy ezt most önöknek elmondhattam és meghajthattam személyesen is az önök nagyszerű fajtája előtt az elismerés zászlaját. Mert ez a faj, amely egy Atillát tudott produkálni, magából kitermelni, olyan érték és olyan erő, amelyet ideig-óráig érhetnek ugyan leromlások, kisiklások, letörések, de mégis a maga őserejéből táplálkozva megújulhat százszor és ezerszer, s amelyet végleg elpusztítani nem lehet soha! A magyarok mindig az első faja voltak a világnak, s azok is maradnak mindvégig, a történelmi idők jó és balsorsán keresztül.

ATILLA AZ ISTEN OSTORA, A KIRÁLYOK KIRÁLYA (434 – 453 között uralkodott) Az a Nemzet ki nem tartja tiszteletben történelmét és az őseit, nem vesz róla tudomást, hogy honnan jött, annak nincs múltja. Akinek pedig nincs múltja, annak jövője sincs.

Igazából mennyországhttps://www.youtube.com/watch?v=IpsyFP257_Y&feature=share&fbclid=IwAR1RNh4yD0kWH3HOyf7NRg_QZCw6j2WpARexdc71KeYR2YR1Bj0spUbKSEQ 

Azután https://videa.hu/videok/film-animacio/azutan-drama-LOitgIIZnU1Ht1VE?fbclid=IwAR2lk77Wj5XWhzCmHsB5Oun7hejtdwgkHsmaynn5_89EUzj_iqspF18pOyY

Az élet csodaszéphttps://videa.hu/videok/film-animacio/az-elet-csodaszep-its-a-karacsony-HiJYiNyzN20ulBhq?fbclid=IwAR083S5jZDrqQSGcq71TWsWrJwJgOL5fKuckptkFzDSWRwRQfh2rAYgltPM  

Krisztus és a csend
"Om" - mondja csendesen, alig hallhatóan a megvilágosodott hindu szent.
"Om" - mondta egykoron Buddha, a magasztos bölcs, mikor feleszmélt az örökkévalóság megértésére, az igazságra.
"Om"-ot, a szent szót mormolja a földi léttől felszabadult Jógi - aszkéta életet élő lelke. Megtaláltam az örökkévalóságot.
Ámen - mondta Krisztus imái végén, mellyel kifejezte az örökkévalóságban való békés megnyugvását.
"Legyen meg a Te akaratod." És bátran ment a kereszthalálba, nem törődve a testi és a földi mulandósággal. Lelkileg szabad volt az anyagiasságtól, mert megtalálta a csend megelégedettségének vágytalan, boldog harmóniáját, az örök életet. Tudta, hogy a test mulandó, az anyagi lét változó, a földet előbb-utóbb el kell hagyni, mert maga a föld is mulandó és egykor eljön ennek is a vége és elmúlik vele együtt minden: látható, hallható és érzékelhető jelenség, mint az álom.
A földhöz ragaszkodva, aki fél a testi haláltól, az a mulandóhoz ragaszkodik és a semmitől fél. Mert akik csüggnek a földi javakon, az anyagiasságnak rabjai. Mulandóságban élnek, nyugtalan a lelkük és elvesztik az életüket. Mert az anyagi, földi élet veszendő, mulandó, megsemmisülő káprázat. Ezt tudta a "Mester", hirdette és bizonyította életével. Megmutatta teljesen a ragaszkodásnélküliségét e földhöz.
Nem védte a testi életét! Nem menekült a földi élethez, mely előbb-utóbb úgyis megsemmisül és az örökkévalóságban mindegy az a néhány évtized, melyet a mulandóságban a lelkek élnek.
Egy szempillanatra sem zavarja meg az örökkévalóság nyugalmának csendjét és harmóniáját. Akit nem zavar meg az anyagiasságban, a mulandóságban való élet, annak a lelke a földön is testétől függetlenül szabadon, az örökkévalóság harmóniájának csendjében él.
Krisztus számára is közömbös volt földi tartózkodásának időtartama. A megelégedettség harmóniájából még a kereszthalál testi kínjai sem bírták kizökkenteni. Példa rá kimondott szavai: "Uram, bocsásd meg nékik, nem tudják, mit cselekednek." Későbben azt mondta: "Elvégeztetett" és kilehelte lelkét. Lelke a test, a mulandóság börtönéből visszatért az örökkévalóság üdvösséges állapotába, melyet már e földön megtalált.
Ő nem testi mulandóságban, a halálban élt, hanem az örökkévalóság boldog harmóniájában. A testi halált semmibe sem vette. A földi, anyagi dolgoktól való elfordulást, a vágytalanság békés nyugalmát, az örök életet hirdette.
"Én vagyok az út, az igazság és az élet" - mondotta, és vajmi kevesen értették meg, és vajmi kevesen találták meg: hogy mi a csend harmóniájának elmúlhatatlan boldogsága.
Jaj annak a vak léleknek, mely a földi, testi dolgaiban elmerülve mást nem látva, az anyag sötétségeiben él. Káprázatokat hajszolva, földi dolgokat előbb-utóbb elveszítve megsemmisül, mert az anyaghoz, a mulandóhoz kötötte életét.
Boldog az a lélek, mely az anyagi, testi, földi életét semmibe sem veszi. Elfordulva a földi javaktól, megtalálja a föld felettit, a lelki csendet. S bár a teste még a mulandóságban él, de lelkében már az örök élet üdvössége honol.
Ha teste szertefoszlik a halálban: lelke megtér a vágynélküli nyugalom elmúlhatatlan anyagtalanságába, a harmónia boldogságába: az örökkévalóság csendjébe.

Magok

Azt mesélik, egy asszony azt álmodta, hogy a piacon betért egy teljesen új üzletbe és legnagyobb meglepetésére Istent találta a pult mögött.
- Mit árulsz itt? - kérdezte.
- Mindent, amit a szíved kíván - válaszolta Isten.
Alig mervén hinni a saját fülének, az asszony elhatározta, hogy a lehető legjobb dolgokat fogja kérni, amit emberi lény csak kívánhat.
- Lelki békét, szeretetet és boldogságot, bölcsességet és félelemtől való szabadságot akarok - mondta, majd kis idő múlva még hozzátette - nem csak magamnak, hanem minden embernek a földön.
Isten mosolygott.
- Kedvesem, azt hiszem félreértettél - mondta. - Mi nem gyümölcsöt árulunk itt. Csak magokat.

Kislány olvasgat a repülőn, mire a mellette ülő ateista hozzáfordul:
- Tudod kislány, az idő gyorsabban múlik, ha beszélgetsz az utastársaddal.
Erre a kicsi hölgy összecsukja a könyvét, és udvariasan válaszol.
- Rendben. Miről szeretnél beszélgetni?
- Mondjuk beszélhetnénk arról, hogy nincs semmilyen Isten, se mennyország, se karma, se élet a halál után! - dobja fel a témát, kárörvendő mosollyal az ateista.
A kislány elgondolkodik, és így szól:
- Rendben, de előtte hadd kérdezzek én valamit. A lovak, a tehenek és az őzikék is nagyjából ugyanazt legelik, igaz? Füvet. Akkor miért van az, hogy a lovak gombócokat kakilnak, a tehenek nagy lepényt, az őzek meg apró pici bogyókat hagynak maguk után?
Az ateista szemmel láthatóan meglepődik. Kikerekedett szemekkel csak annyit válaszol:
- Fogalmam sincs.
Erre a kislány:
- Nos, akkor már csak az a kérdés maradt, hogy mitől érzed magad olyan okosnak, hogy Istenről, mennyországról, karmáról, vagy halál utáni életről beszélj nekem, mikor még a szarhoz sem értesz!


UI:

Gyerekek Akik Emlékeznek ELŐZŐ ÉLETÜKRE
https://www.youtube.com/watch?v=jSzyEAQ0NWo&t=125s

Az ajándékba kapott mosoly
******
Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy 10 éves kislány, aki két testvérével, apukájával és anyukájával élt együtt, egy nagyon boldog, nagycsaládban. Egy szép, hóeséses téli estén együtt ülték körül a nagy ebédlőasztalt, hogy közös erővel levelet írjanak a közelgő Jézuskának.
A kislány szomorúan ült a papír felett, miközben testvére játékok nevének százait vetette a fehér lapra. A kislány szomorkás arcára édesanyja is felfigyelt, aki megkérdezte a csöppséget, miért nem írt még egyetlen sort sem. A kislány válasz helyett a könnyeivel küszködött, de azért nagy nehezen elárulta, hogy azért pityereg, mert ő egy nagyon nagy dolgot szeretne kérni karácsonyra. Egy olyat, amit még talán a Jézuska sem teljesíthet. Anyukája megnyugtatta a pityergő kislányt és elmesélte neki, hogy egyetlen egy olyan személy létezik a világon, aki a Földön élő összes gyermek kívánságát teljesíteni tudja. Ez pedig pont az a személy, akinek a levelet kellene írnia.
A gyermek, miután kissé megnyugodott, a következő betűket kanyarította a papírra:
Kedves Jézuska!
Én most először írok levelet neked, mert anyukám azt mondta, hogy te minden kívánságomat teljesíteni tudod. Én egy nagy ajándékot szeretnék kérni tőled. Nagyon szeretem a nagypapámat, aki nagyon nagy beteg, és már a doktor bácsik sem tudják meggyógyítani. Amióta beteg, már nem játszik velünk és mosolyogni sem mosolyog. Én azt szeretném karácsonyra, hogy a nagypapa legalább még egyszer rám mosolyogjon.
Teltek múltak a hetek és elérkezett a szenteste. Mindnyájan együtt állták körül a karácsonyfát, a nagypapa pedig a karosszékében ülve, éppen hogy csak látta a karácsonyi gyertyák lobogó fényét. Érzéseit kimondani, a tüdejében elhatalmasodó daganatoktól már nem tudta.
A rengeteg játék, ruhanemű és csokoládé mellett, persze a nagypapának is jutott egy masnival átkötött kis doboz. Az egész család odagyűlt a fotelja mellé és mindenki kíváncsian várta, őt vajon mivel lepte meg a Jézuska. A nagypapi kinyitotta a dobozt, amelyben egy boríték volt. Mindenki türelmetlenül várta, mit tartalmaz a borítékba rejtett papír.
A következő sorokat kezdte felolvasni a nagymama:
Kedves Jézuska!
Én most először írok levelet neked, mert anyukám azt mondta, hogy te minden kívánságomat teljesíteni tudod...
A kislány egyből megismerte a Jézuskának írt levelét. Felnézett a nagypapára, aki most őt nézte, szájának szegletében egy apró piciny mosollyal. Ez volt a nagypapa életének utolsó mosolya, ami csak a kislánynak szólt.
Ez a kislány, azóta minden évben levelet ír a Jézuskának, mert ő már tudja, hogy az igazán fontos kíván

UI:

MOTIVÁCIÓ! - Mi az amiért megéri? - Fantasztikus motiváló videó
https://www.youtube.com/watch?v=O9mvAWFeh0w

NÉVTELEN SZELLEM - A HEGYI BESZÉD MAGYARÁZATA részlet

A világosság a legfontosabb az életben, mert világosság nélkül csak tévelygés, örök keresés, de meg nem találás a földi ember sorsa. De mi a világosság? A világosság maga az élet. Mi az élet? Az élet az isteni nagy titkok lényege, mert az Istentől ered és az Istenhez tér vissza, és ez a visszatérés minden életnek a célja. A cél mindennek, amit életnek nevezünk a beteljesülése, felmagasztosulása. Az élet a fény, a világosság önmagába való visszatérése; önmagát megújító, átalakító megjelenése, emberi szemmel vagy érzékszervvel fel nem fogható finom rezgés, amelyet hiába akar kikutatni és megérteni „az ember”. Az „ember” soha nem fog olyan műszereket előállítani, amelyek segítségével ennek miben létét felderíthetné. Az élet megjelenése világosság! Minden, ami él, annak egy bizonyos, finom kisugárzása van és ez a sugárzás alkotja és minősíti annak lényegét.

Így az élet, mely az ember világában megjelenik, olyan sokrétű és olyan sokféle fokozatú, hogy azt a jelenkor még csak most kezdi megismerni és tanulmányozni. A természet millió és millió titka megnyilvánul, de az ember, amikor valamit nem ért meg, arra azt mondja, hogy az nincs. Igen, az, amiről az ember nem tud, az az ő számára nincs. Az „élet”, amely az ember világának létrehozó és alkotó eleme, még mindig a nem ismert és a fel nem bontott tudományhoz tartozik. Az ember ugyanis nem tudja, hogy az élet honnan van, honnan ered és hogy hová tűnik el, amikor megszűnik.

Az ember az élet kiapadhatatlan tengerében él. Ó maga is az életnek egy kiapadhatatlan produktuma és továbbadója, de mégsem tud róla, mert benne él. Ő is az élet egy- egy vezetéke, hatásokat felvevő és továbbító műszere, ezt azonban tudtán és akaratán kívül cselekszi, nem ő, hanem maga az élet. Az élet egy olyan törvényt követ, amelynek az ember nem ura, amely törvény szerint az élet nem úgy cselekszik, ahogyan azt az ember akarná. Ez a hatalom több, mint az ember; világosabban, helyesebben, pontosabban, célravezetőbben irányítja az embert, mint azt az ember elgondolja. Az élet az emberi testben és az emberi testből is sugárzik, amíg az ember él. A delejes és villanydelejes sugárzás is az élet jelenlétéről tanúskodik. Minden életnek a legmagasabbtól a legalacsonyabbig van kisugárzása. Mindenből az élet tüze világít ki, de nem minden szemmel látható. Világítanak az égitestek, a napok; fénylenek a csillagok, mert az élet sugárzik belőlük.

Ahol fény van, ott élet van; ahol pedig élet van, ott az élet törvénye uralkodik. Az élet törvénye alól nem vonhatja ki magát senki és semmi. Ez a törvény benne él a test minden atomjában, sejtjében, sőt azon messze túl, a nem látható erők és anyagok világában, az azokat létrehozó gondolat és akarat titkos megrendüléseiben is. Emberi értelemnek és emberi akaratnak írt nincs semmiféle hatalma, mert ez az életnek a felsőbbrendű megnyilvánulása, amely egy még magasabb rendű gondolatnak és akaratnak - a teljesen anyagmentes valóságnak - a szolgálatában áll. Ez a teljesen anyagmentes valóság az életnek, a fénynek, a világosságnak forrása, ahonnan minden élet szétárad. Az alkotó gondolata és akarata alakot, formát ad mindennek, ami az alkotó gondolatából származott. Az élet a fényből, a világosságból származik és mindent éltet, amit útjában talál.

Mi az oka annak, hogy annyi nem kívánatosat, csúnyát és rosszat produkál az élet, és miért sokkal több a rossz, a csúnya és nemkívánatos a földön, mint a jó, a szép és az örömet okozó? Miért ad életet ezeknek a félelmetes és szenvedést okozó erőknek az a nagy hatalom, aki a leghatalmasabb életnek az Ura, ha ezek nem jók és az életet megfertőzik azzal a rosszal, amit eleve elítélt és pusztulásra szánt azzal a törvénnyel? Így gondolkozik az „ember” a maga kicsiny és szűk határok közé szorított életéről, mert még nem tudott messzebbre ellátni, mint a földi keletkezés és a vég határvonaláig, a bölcsőtől a koporsóig, ahol a látható anyag formája a szeme előtt megjelenik. Az anyag éppen úgy, mint minden a változások világában, a gondolatnak, a lélek megmozdulásának egy rövid időre felvett megjelenési alakja csak, ami elmúlik. Látszat szerint megszűnik, de a gondolat új formába öltözötten ismét megjelenik; talán egy árnyalattal világosabb, tisztább alakban és több békességet, több örömet hoz magával, több boldogságot hint szét maga körül, mint az elfelejtett múltban. Minden elmúlik és megújul. Az idő és a halál új formába öltözteti a gondolatot, az érzést és annak létrehozóját, a szellemet.

A szellem az a világosságot felfogó és továbbadó isteni lényeg, aki egyedül van felruházva azzal a képességgel, hogy értelmével hozzáhasonuljon a nagy, a tökéletes, a hatalmas Teremtő akaratához. De csak akkor, ha kitárva lelkét, magába fogadja az isteni világosság sugárzását, a legnagyobb fényt, ami az egész teremtettséget élettel, bölcsességgel, erővel és hatalommal tartja fenn és kormányozza. Ez a titokzatos élet és erőforrás fényt, világosságot, bölcsességet, szeretetet, boldogságot, nyugalmat, hatalmat kínál fel minden, az „Ő képére és hasonlatosságára teremtett” léleknek. Ha ezt elfogadja a teremtett szellem, kiemelkedik a sötétségből és nem tévelyeg többé a sűrű anyag útvesztői között, mert megvilágosodik előtte a legmagasabb rendű élet célja és megvilágosodik az út, amelyen haladva kijut a sötétség, a bűnök rengetegéből.

Ez a világosság az, mely az ilyen lelki és szellemi célokat megértő embert áthatja, aki céltudatos tevékenységgel erről a világosságról bizonyságot tesz, mert cselekedeteivel, elgondolásaival nem tétovázik, nem bizonytalankodik, hanem a legnagyobb biztonsággal mindig az igazság és a szeretet törvénye szerint gondolkodik és cselekszik. Azért az Úr nem engedi, hogy az ilyen világosságtól áthatott lélek lefedve, letakarva, magába zárkózva élje le földi életét. Azt akarja az Úr, hogy ha fáj is és nehéz is a sötétségben járók között az élet terhét hordoznia, mégis a hitével, szeretetével, alázatosságával ott járjon és világítson az emberek között. Azt akarja az Úr, hogy a „hegyen épült város” lakóivá emelje fel azokat a kereső és az Isten igazságát kutató embereket, akik még nem világosodhattak meg annyira, hogy az élet árnyékos oldalán járva el ne tévedjenek.

Krisztus igazsága nagy, fénylő világosságot jelent a földön élő embereknek. Megvilágítja az utat. amely a földi élet tévelygéseiből kivezeti az emberi lelkeket. Szükséges, hogy legyenek ettől a fénytől megvilágított lelkű emberek, akik gyertyájukkal világítsanak azoknak, akik már megértették lelkükben az Isten hívó szavát, de még csak bizonytalan lépésekkel tudnak az életben előre haladni. Ezek még meg-megbotlanak és talán el is esnek, de a világosságban mégis tájékozódhatnak és felkelnek. Ha lassan is, de mégis hamarabb előbbre jutnak, mint azok, akik tévelyegve keresgélnek és csalódásból csalódásba, szenvedésből szenvedésbe kerülnek, mert nem a helyes úton haladtak.

Hétvégi filmajánló

Marjoire Prime c. film..

Egy különleges modern szolgáltatás hologram formájában hozza vissza elhunyt szeretteinket. Körülbelül 60-70 évvel járhatunk a jövőben. Marjorie (Lois Smith) idős korára a lánya, Tess (Geena Davis) és a veje, Jon (Tim Robbins) vigyáz. Marjorie kap egy programot, ami a már évek óta halott férjének, Walternek (Jon Hamm) fiatalkori képét vetíti ki elé és társalog vele néhai férjét imitálva. Persze a program alapból nem ismerheti Waltert és a családot, így a családtagok anekdotázásaiból tanulva tud csupán egyre jobban hasonlítani a családfőre, miközben megismerhetjük a megkeseredett családtagok szomorú történetét.

https://ok.ru/video/1050243697220

A vágyak idomítása
Ne mondj le semmiről: mert ki lemondott, abban elszáradt. De kívánságaid rabja se legyél. Visszafojtott szenvedélyekkel vánszorogni éppoly keserves, mint szabadjára eresztett szenvedélyek közt morzsolódni.
Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak.
Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak.
Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod őket és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga.
Legtöbb ember, ha véletlenül megpillantja saját mélységének valamely szörnyetegét, irtózattal visszalöki a homályba; ezentúl a szörny még nyugtalanabb és lassanként megrepeszti a falat.
Ha meglátod egyik-másik szörnyedet, ne irtózz és ne ijedj és ne hazudj önmagadnak, inkább örülj, hogy felismerted; gondozd, mert könnyen szelídül és derék háziállat lesz belőle. Jó és rossz tulajdonságaid alapjában véve nincsenek. Ápolt tulajdonságaid jók, becézett, vagy elhanyagolt tulajdonságaid rosszak.

Te meg én

Te megszoptatod, én bepelenkázom, te felkelsz hozzá, én mesélek neki, te elviszed a védőnőhöz, én addig bohóckodom, amíg nem kezd el nevetni, te beíratod táncolni, én elviszem az első edzésére, te letapasztod a térdét, én megtanítom biciklizni, te vacsorát főzöl, én ellenőrzöm vele, hogy bepakolta-e a táskáját, te vasalsz ránk, én már most megtanítom nyakkendőt kötni. Együtt mondjuk el, hogy testvére lesz, én megsimogatom, a te nyakadba ugrik. Te ébreszted, én megyek érte szombat este Hamzsabégiékhez, te jegyzetelsz a szülői értekezleten, én várom az állomáson – a táborból egyből hozzád megyünk a kórházba: kislány. Én sírok, te nevetsz vele. Te megszoptatod, én bepelenkázom, te felkelsz hozzá, én nyugtatom a nagyobbikat, te elviszed védőnőhöz, mi készülünk a meccsre, te őt is beíratod táncolni, mi megtanítjuk biciklizni. Te veszed az első körömlakkot, mi egész éjjel az új távcsővel molyolunk a tiszta égbolton, te végighallgatod, hogy a fiúk hülyék, én matekleckét írok, te zoknikat varrsz, én elmesélem, anya milyen gyönyörű volt fiatalon is, te sírsz vele, mert a lányok hülyék, én ajtót nyitok az első udvarlónak, te tördeled a kezed, amíg én fel-alá járkálok, te elalszol a fotelban, én beviszlek az ágyba, ő hazaér épségben. Te vagy a legbüszkébb az utolsó évzárón, én elteszem a fényképezőt, mert élvezni akarom a pillanatot, te elmondod, hogy mennyire szereted, ő nem hagyja, hogy megsimogasd a haját, én a húga fülébe súgok valamit, ő nevet.
Pár év, és mindketten kirepülnek.
Te szeretkezel velem egész éjjel, én újra és újra szerelmet vallok. Te nevetsz az orgazmustól, én a végén elsírom magam, amiért ilyenek lettek. Temiattad, énmiattam. Te veszed fel a telefont, amikor közli a hírt, én leszek az örömapa. Veled megy el ruhát venni, én kísérem az oltár elé. Te állsz mellettem. Én izgulok a beszédem miatt, te megnyugtatsz. Te szidod le a másikat, amiért nem védekezett, nekem vallja meg, hogy nem tervezte, de érzi, hogy jó lesz. Neked súgom meg, hogy félek, nekem mutatod meg először a leleteidet. Te vagy az erősebb, én ördög fehér. Te fogysz tizenkét kilót, én nem bírok aludni. Te sem, de én nem veszem észre, mert te nem akarod. Én viszem a háztartást, te vagy a mindenem. Én állok melletted, te vagy a jobb, a kórházi ágyon fekve is. Ők mind ott vannak, most már öten. Te mutatsz a gyűrűdre, amikor a műtőbe tolnak, én markolom görcsösen az enyémet. Te győzöl, én minden isten előtt megtérek. Te mondod meg, hova repüljünk el, én lebegek a föld felett. Neked szebbek a ráncaid, a szakállam a halántékomhoz őszült, te tudsz először az összes többi unokánkról, én vagyok a kedvenc nagyapjuk. Te tanítasz meg nekik mindent a férfiakról, velem szednek diót. Te nézel a szemembe negyvenhat év után, én nem hiszem el még mindig. Rohan az idő, de meztelenül feküdve melletted ma is megáll. Megöregedtünk. Te nevetsz, én engedelmeskedek, amikor magadhoz húzol.
A végén együtt megyünk el

Miért fontos számunkra a szellemtan?
Karsay István előadása
https://www.youtube.com/watch?v=yuYTU0ya-C0&feature=youtu.be

Szellemtan bizonyítás és viták
https://www.youtube.com/watch?v=2i7T-5FnOLo&feature=youtu.be

A Zen mester és a keresztény
Egy keresztény meglátogatott egy Zen mestert és ezt mondta: „Engedd, hogy felolvassam neked a Hegyibeszédet.”
„Örömmel hallgatom” - válaszolta a Mester .
A keresztény elolvasott egy mondatot és felnézet. A Mester mosolygott és ezt mondta: „Akárki mondta ezeket a szavakat, nyílván megvilágosodott ember volt.”
Ez a keresztény megelégedésére szolgált. Tovább olvasott. A Mester közbeszólt és ezt mondta:
„Ezek a szavak az emberiség megmentőjétől erednek.”
A keresztény el volt ragadtatva. Felolvasta a beszédet végig. A Mester kinyilvánította :
„Ezt a prédikációt olyan valaki mondta, akiből sugárzott az istenség.”
A keresztény öröme határtalan volt. Azzal az elhatározással távozott, hogy majd visszajön és rábeszéli a Mestert: legyen kereszténnyé.
A hazafelé vezető úton magában azt mondta Jézusnak: ”Uram, láttam egy embert, aki téged isteninek vallott.”
Jézus elmosolyodott és így válaszolt:
„És mi jót adott ez neked, azon kívül, hogy keresztény éned felfuvalkodottá tette?”
Anthony de Mello

UI:

Út a megvilágosodáshoz
https://www.youtube.com/watch?v=VIo7UN5cL2k

Az élet játéka

Amíg a bennünk lévő hiány meg nem szűnik,- addig mindig elégedetlenek leszünk, várjuk a nagy boldogságot, közben az meg pici boldog pillanatok sorozata, elvárunk, csalódunk, félünk, szorongunk, önkéntelenül hiányt teremtünk félelmeinkkel és viszont.
Nincs pénzed? most meg kell tanulnod végre becsülnöd, amid van, kevesebbel beérni, megköszönni, hogy jelet kaptál, épp idejében, átfordítjuk, hmm, most nincs is szükségem rá, hisz ennivalóm van, ágyam van, tetőm van a fejem fölött, barátaim szeretnek, hát akkor meg?
Egyébként pedig megyek és dolgozom még többet és több lesz...? Neeem!!! Amíg rossz a hangulatod, savanyú, önsajnálkozó, addig semmi sem fog sikerülni, egyszerűen át kell tudni formálni, a negatívból pozítvot csinálni, mármint ha citromot kaptál az élettől, csinálj belőle limonádét.
Hogyan? Változtassuk meg saját magunk a hangulatunk, tudom, hogy minden szar, de most ha aggódom, akkor sem lesz jobb, tennem kell érte, hogy jobb legyen. Első lépés: átfordítani a hangulatom, átfordítani, nézőpontot váltani: mi nekem ebben a jó? MI?
Csekkek, sorakoznak, sorakozzanak csak, az a dolguk, hisz áramot használunk, van hűtőnk, tehát van mit ennünk, van számítógépünk nettel!! Tehát barátkozhatunk, olvasgathatunk, tanulhatunk kedvünkre, persze, hogy normális dolog egy csekk. Ha nem jönne, áram sem lenne, az meg de gáz :-)))
Ajándékok. Le vagy terhelve, agyonhajszolva. Fáradtan ugyse tudsz senkinek örömet okozni, tehát kár a gőzért. Relax, nyugi, menj sétálni TELE hassal és ÜRES pénztárcával. Nézelődj, olvasd ki a könyvesboltban a kedvenc könyvedet 5-szöri látogatással, hisz elég ha csak a lényeget. Fújj magadra a kedvenc parfümillat-mintából, mosolyogj rá egy morcosra, hehe, kiakad, de te jobban leszel, egyre derűsebb, egyre jobban működik hát az eszed, nem kell törnöd a fejed. Megtalálnak és megszólítanak a kedveseidnek szánt ajándékok.
Nézd az embereket, állapítsd meg, ki mennyi baromságot vesz drágán, hihi, miközben te hazamész, közben alakot álmodsz a felhőkbe, vagy kipécézel egy kavicsot és hazáig kergeted

Hétvégi filmajánó

A negyedik (2011)
John Smith egy különleges képességekkel megáldott fiú. Valójában egy idegen a Lorien bolygóról, akinek hazáját leigázták a mogok. Csak kilenc fiatalnak sikerült elmenekülnie, a szökevények nyomában azonban ott lihegnek az üldözőik. Hármat már levadásztak, most a negyediken a sor. John egy ohiói kisvárosban húzta meg magát a védelmezőjével. Miközben egyre jobban kibontakoznak képességei, megismeri a barátság és a szerelem érzését. Hamarosan rájön, hogy nem menekülhet egész életében, szembe kell néznie

https://videa.hu/videok/film-animacio/a-negyedik-2011-110-perc-amerikai-sci-fi-akciofilm-Edk0WHRRnAPkaJVZ?fbclid=IwAR02OULuxtt2cCczXsDbdjyKOx36ovHFsTwWMJQ074NysdYF3UCcwtRDNgU

Leslie Abraham
Miről beszél, kit és mit kedvel az emberi többség?

Az emberek a legtöbbet mindig elsősorban arról beszélnek, akit és amit szeretnek, és aki vagy ami személyesen bántja őket, vagy a „szeretteiket”. Másodsorban pedig a beszédjük arról szól, akit vagy amit a „nem szeretem, de a létezését eltűröm” kategóriába lehet sorolni. Aki és ami pedig az előbbiekbe sem sorolható, azokról mindig csak harmadsorban beszélnek, vagyis irántuk közönyösek maradnak, és ezért, ha tehetik, nem is beszélnek, vagyis inkább csak hallgatnak felőlük, mintsem maguk is szóbahoznák őket is. Ez pedig azt jelenti, hogy igazán még csak nem is gondolnak velük. Ezekkel tehát alig-alig törődnek, vagyis csak hébe-hóba foglalkoznak, de akkor is csak igen rövid ideig. Nos hát, Isten a legtöbb embernél ide, vagyis az utolsó sorba kerül, és nem pedig még csak a gondolataikban is az első helyre, ahol kellene minden embernek még csak a tárgyi tudatában is lennie.
A legnagyobb emberi többség a földi élete során tehát állandóan csak lényegtelen témáról beszél, vagyis Istenről szinte sohasem beszél, hanem leginkább csak kerüli, hanyagolja, mellőzi, vagy egyenesen el is veti ezt a „témát”. Ha pedig Istennek akár csak a nevét is a szájára veszi, azt mindig mellékesen teszi, azaz mindig csak valami számára lényegesebb anyagi dolog vagy történés miatt hozza Őt szóba. Amikor tehát kettő vagy több ebbe az emberi körbe tartozó ember összegyűlik, akkor a beszélgetésük automatikusan szinte már teljesen is istentelen lesz, vagyis Istenről soha nem, vagy csak igen ritkán az előbbi módon beszélnek.
Náluk tehát még csak szóba sem jöhet, hogy mindig elsősorban, vagy már kizárólag csak Istent dicsőítsék akár csak gondolatban is, nemhogy a szavaikkal és a cselekedeteikkel is ugyanezt tennék. (Jóval inkább keresik tehát a maguk testi dicsőségét.) A beszédjük is így azonban teljességgel haszontalan lesz az üdvösségüket illetően, mert vele is inkább csak ellenzik, és bizony nélkülözik is Istent. Ezzel pedig így vannak a vasárnapi, vagy éppen más napokon Istenről tanító iskolába járó emberek is, akik még ott az iskolákban sem beszélgetnek Istenről, hanem egyszerűen csak meghallgatják, hogy egy ember mit beszél Őfelőle, és ezzel már úgy hiszik, hogy meg is adták a héten Istennek, ami Neki jár, vagyis utána a következő „előadásig”, jöhet nekik is 100 %-al a világi élet, vagyis a sok haszontalan gondolat, beszéd, és tett.
Ezek az emberek valójában tehát nem élnek Istennek még csak a szavaival sem, nemhogy magával Istennel is együtt élnének, azaz együtt is járnának Istennel. A legtöbbjükről pedig még azt is el lehet mondani, hogy még csak vasárnap, vagy egyéb más gyülekezeti napokon sem járnak együtt Istennel, hanem jóval inkább járnak akkor is együtt a többi testi emberrel, akik vasárnap, egyéb más ünnepnapokon, de a hétköznapokon sem beszélgetnek, hanem inkább csak hallgatnak Istenről, mert ez így nekik még kényelmesebb is.
Az emberi többség a legtöbb idejét még tehát mindig azzal tölti, hogy csak az anyagi világról, és annak dolgairól, a benne történtekről beszélgessenek, ami idő viszont mind elfecsérelt, eltékozolt időnek fog bizonyulni, mert lehetne Istennel együtt is élni az anyagi életet is. Ráadásul pedig az emberek az örökös nyugtalanságukat is ezeknek a fölösleges beszédeknek köszönhetik. A világi dolgokról és történésekről ugyanis ok-okozati alapon gondolkodván mindig csak vitázni, és érvelni tudnak, ami miatt még a beszélgetéseik során is folytonos harcban állnak egymással, vagyis folyton csak odaveszik a nyugalmuk is, azaz inkább csak háborognak egymással, mintsem helyette már valóban is békében élnének Istennel, és abból következően pedig egymással is.
A sok haszontalan gondolattól és beszédtől az embereknek oda lesz tehát még békéjük is, vagyis abban is csak ámítják, áltatják magukat, hogy ők békében élnek akár csak egymással is. Az ő nyugalmuk és békéjük Istennek a békéjétől és nyugalmától, még tehát szintén igen messze van, vagyis mondhatni, hogy szinte már teljesen hiányosak belőlük is, ahogyan hiányosak az isteni szeretetből is. Pedig Isten a békéjét is akarja adni és adja is az embereknek, ha azok már megelégelték a maguk békéjét (is), és már csak az Ő békéjét akarják, éspedig már örök jelleggel is. (Ez utóbbit kellene tenniük azonban a legfontosabbal: Isten szeretetével, de az Ő akaratával is.)
De most nézzük csak meg, hogy melyik emberek kedvesek a maguk is nyugalmat és békét akaró embereknek? Bizony, hogy mindazok, akik szintén azokat akarják tenni nekik, amiket ők akarnak magunknak megtenni, vagyis akik mindent úgy tesznek meg a számukra, vagy helyettünk, ahogyan azt ők akarják, vagy azokat adják oda nekik, amiket akarnak, hogy nekik, vagy nekik is meglegyen.
Hát, valahogyan így kellene hozzáállnunk Isten akaratához is, vagyis mindent úgy kellene tennünk, ahogyan azt Isten akarja, ahogyan tehát az az Ő tetszésére, kedvére, vagyis mindig csak az Ő megelégedettségére van, és nem pedig pusztán csak a miénkre, vagy legfeljebb még az érdekcsoportunkéra, a hozzánk legközelebb állókéra. Pedig ha már valóban csak Isten akaratának akarunk megfelelni, azaz Neki akarunk a tetszésére, kedvére, megelégedettségére lenni, akkor el kell fordulnunk minden világi gondolkodástól, minden világi szándéktól és törekvéstől, vagyis a világnak minden célkitűzésétől, a világi gyönyörök, az érzéki élvezetek hajszolásától végleg meg kell válnunk.
A csak ezekben, vagy ezekben is részt vevő ember ugyanis még nem az Istennel jár együtt, nem az Isten akarata és kedve szerint él, hanem még továbbra is a világ után megy, az elénk példaképül is állított Jézus a Krisztus helyett a világfiakat követi, vagyis nem az Isten útján, hanem a széles úton jár, melyről már csak a bolond nem tudja, hogy az a veszedelmébe fogja vinni őt. Az ilyen ember hiába tartja magát hívőnek, vagy akár csak vallásosnak is, még tehát változatlanul a hitetlenekkel, az istentelenekkel van felemás igában, azaz még mindig a sötétséggel van közösségben, és nem pedig a világossággal, és különösen nem a világnak is Világosságával.
Krisztussal bizony tehát, hogy maga is, mint a legtöbb emberi tanítója és társa, még mindig csak képmutatóan van közösségben, vagyis valósággal még nem jár együtt Krisztussal, és így pedig Istennel sem, de még csak az Őbeléjük vetett hite sem élő, hanem az is halott, ahogyan sajnos még ő maga is. Ezek az emberek azonban Isten ezzel kapcsolatos szavaira is fittyet hányva ezt az Isten szemében egyáltalán nem megfelelő állapotukat nagyon is élőnek találják, és kedvelik, sőt, ahelyett, hogy meggyűlölnék, még szeretik is, mert folyton annak alapján beszélgetnek egymással. Pedig így a legtöbbször a romlásukra nyitják ki a szájukat is, és nem pedig Isten dicsőítésére, és egymás lelki építésére, ahogyan azt mindig is és mindenhol kellene tenniük.