Szellemtudomány alapjai

Az ember felsőbbrendű és alsóbbrendű énje 3/3

Részlet szabadon "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből

A legtöbb ember azonban nemcsak, hogy nem nyitja meg ezt a kis ajtót, de nem is tud róla, hogy van egy felsőbbrendű tudata. Ennek következtében beteg lelkét nemcsak hogy nem gyógyítja, de még betegebbé teszi, mert azokat az ütközéseket, amelyek neki fájnak, amelyek lelkének beteg voltára figyelmeztetik, mindenképpen kikerülni és elhárítani törekszik.
Például valaki gőgös, és a lelkének éppen ez az oldala van a testben az élet felé fordítva, és ezen az oldalán részesül sok ütközésben. Most ahelyett, hogy a felülről nyerhető világossággal igyekeznék a gőgjét felismerni és leszerelni azáltal, hogy megalázkodik, megelőzi a bántalmakat és ütközéseket, hogy szerényen háttérbe vonul, hogy olyan ideálokra irányítja a tekintetét, akik nálánál sokkal értékesebbek, hogy a saját kicsinységének tudatára ráébredjen.
Szóval mindezek helyett — hogy az ütközéseket kikerülje — inkább a gőgjének érvényesülési teret keres, és arra törekszik, hogy másokat megelőzzön, mások fölé kerekedhessék, másokat lenyomjon, hogy hibás természete kiélhesse magát. Ezáltal a hibáját nemhogy tompítaná, hanem még jobban felfüti, megnöveli, hizlalja és ahelyett, hogy a betegségéből meggyógyult volna, még betegebben térvissza szellemi hazájába és még nehezebbé teszi a szellemi életét (az ilyen életet nevezzük üresjáratnak).
Vagy akinek a fukarság a hibája, és ez van kidomborítva: ahelyett, hogy az e téren őt érő fájdalmak és csalódások figyelmeztetésére hallgatva felülről kérne világosságot, arra törekszik, hogy minél többet harácsoljon mások rovására és ezt a hibáját, amelyet adakozással, önmegtagadással, bőkezűséggel, szelid módszerekkel leszerelhetne, csak még jobban felerősiti.
Aki ezekkel szemben az alsóbbrendű, emberi tudata és a felsőbbrendű, szellemi tudata közti ajtócskát minden igyekezetével kitárja, az minden alkalommal sokkal könnyebben tud magán segíteni; minden alkalommal hamarabb megtalálja betegségére a gyógyszert, hamarabb és több erőt meríthet magának az önmegtagadásra, az alázatosság gyakorlására, mert onnan merít, ahol több van.
Ehhez járul még az is, hogy aki a felsőbbrendű tudatával az összeköttetést szándékosan fenntartja, ezen a felsőbbrendű szellemi tudaton keresztül a nála magasabb életszinten mozgó lényeknek, tisztább szellemeknek erősítését, világosságát, melegségét is megérezheti. Így igazolódik az be, hogy akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van, azaz amivel birni vél.
Vagyis, aki megnyitotta ezt az ajtócskát, és tőkéjéből merit az ő lelke betegségének gyógyítására, az még az ő szellemi tudatán felül álló magasabbrendű erőkből is kap segítséget és gyógyulása rohamos lesz, nagyobb erőfeszítések és öngyötrések nélkül. Míg ellenben, aki ezt az ajtócskát bezárja, az nemcsak a saját összegyűjtött tőkéjéből és erejéből nem meríthet, de elzárja magától azokat a magasabb forrásokat is, amelyek szellemi tudatán keresztül neki segíthettek volna.
Amikor tehát én titeket arra figyelmeztetlek, hogy amit mondok, azt a „szellemnek” és nem az „embernek” mondom, erre a magasabbrendü tudatotokra utalok, arra, hogy ezt tartsátok nyitva, mert onnan, ahonnan mi beszélünk, csak ennek a tudatnak adhatjuk át (sugallatok által a tudásmagvakat), ami a miénk. Az „embernek” nem adhatunk semmit, mert az ember, aki a föld gyermeke, ahhoz ragaszkodik, ami a földé. Az embert hétköznapi foglalkozásai, üzlete, emberi tanulmányai, háztartása, a gyermeknevelés, a társadalmi és politikai kérdések érdeklik, és ez mind olyan dolog, aminek a szellemre nézve vagy semmi, vagy vajmi csekély jelentősége van.
És sajnos, embertestvéreim, az u.n. „szellemhívők” között is sokan vannak, akik nagyon „emberek”, sokan vannak, akik ezekbe az emberi dolgokba annyira bele vannak ragadva, akiknek a lelkét a föld gondjai és dolgai annyira foglalkoztatják, hogy az a kicsiny ajtó vagy teljesen zárva van, vagy csak egy parányi résnyire van kinyitva.
Mondom nektek, hogy épitsetek arra az alapra, amelyet Isten végtelen és meghálálhatatlan irgalma adott nektek az evangéliumban, a szellemtan által aranyat, sziklaszilárd szellemi épületet; nem a földnek, hanem a mennynek valót, mert a földön csak ideig-óráig vagytok, ideát pedig, a magatok szférájában és abban a világban, amelyben mi élünk, örökké tartózkodni fogtok.
Tagadjátok meg az emberi éneteket; vetkőzzétek le a külső embert; ne akarjatok, hanem engedjétek, hogy Isten és az ő küldöttei akarhassanak a ti telketeken keresztül. Ti pedig tanuljatok meg engedelmesek lenni. Használjátok fel a földi életet gazdaságosan és bölcsen, változzatok át és alakuljatok át, mert a régi ember nem örökölheti Isten országát, csak az új ember, aki megújult Krisztusban.
Isten veletek!

Szemlézte: Bíró László

Szellemidézés veszélyei.


A fizikai testünkben csak egy rövid ideig tartózkodunk, míg életfeladatunkat elvégezzük, és utána, - a földi halálunk után - visszatérünk a szellemi testbe. Ezt sokan felismerik, de vannak, akik tagadják, hangoztatva az anyagi világ szépségeit és örökkévalóságát.
A szellemvilág alsó szférái nagy részben hasonló felépítésűek, mint a földi világ.
Hermész Triszmegisztosz nagyon szépen megfogalmazta:
„Való igaz, nem kétséges és bizonyos: ami lenn van, egy és ugyanaz, mint ami fenn van, egy és ugyanaz, mint ami lenn van.”.
A szellemvilág közléseiből kiderül, hogy a „mennyei szférákban” az azonosak vannak együtt, ellentétben a földi világgal, ahol minden típusú ember (szellem) megtalálható feladataik és fejlődésük érdekében. Létezik azonban a szellemvilágnak egy különleges része, amit „köztes létnek”, „szürke zónának” is említenek. Ez a terület azoknak szellemeknek a gyülekező helye, akik nem mentek tovább a felsőbb, tisztább szférákba, hanem valamilyen oknál fogva itt maradtak a fizikai világhoz közel. Ezek nagy része tudatlanságból, vagy szenvedélybetegségtől gyötörve, kíváncsiságból, anyagi vagyonuktól történő függés miatt nem mentek tovább, így ezen a területen mindenféle típusú szellem megtalálható, akik valamilyen szinten hatással tudnak lenni fizikai testben lévő társaikra.
Egyszerű példa: egy alkoholtól függő szellem a fizikai testben lévő társát sugallatokkal gondolati úton további ivásra ösztökéli, majd amikor az szinte az ájulásig issza magát, akkor belép a testébe, és folytatja a dorbézolást, kihasználva azt a kis időt, míg újra birtokolhat egy testet. Ilyenkor reggel, amikor magához tér az ember azt hallja a barátaitól, vagy családtagjaitól:
„nem tudom mi történt veled tegnap, mintha kicseréltek volna, olyan más ember voltál”, és közben valóban egy más ember volt a testben! Rosszabbik esetben megerőszakol egy nőt, gyilkosságot követ el, vagy valami hasonló megváltozhatatlan cselekedetet.

Ezek a szellemek, melyek a mi síkunkon tartózkodnak sok esetben jeleznek nekünk, sokszor gondot és problémát okoznak. Általában csak akkor tudnak megszállni minket, ha gondolati úton, vagy cselekedeteinkkel magunkhoz vonzzuk, behívjuk őket. Ha tisztán élünk, akkor ilyen veszély nem fenyeget minket, ekkor a jó szellemek segítségére lehet számítani, mert közösen dolgozunk velük, csak nem veszzük sokszor ezt észre.

Vannak azonban nagyon veszélyes találkozási pontok, és ilyen a szellemidézés. Amikor felelőtlenül behívjuk őket kíváncsiságból, akkor nem is gondoljuk, hogy mekkora baj származhat belőle. Ebben az esetben megnyitunk egy kaput a két világ között, ahol egy idézéskor több ezer szellem is jelen van, és várja a lehetőséget, hogy megnyilvánuljon. Komoly előkészület és védelem kell egy ilyen szellemidézéshez, de nagy részében felesleges, mert a meghalt szeretettünket megzavarhatjuk szellemi munkájában, főleg ha friss a gyász, és még neki is most kell beilleszkednie szellemi lakóhelyére. Ráadásul az sem biztos, hogy idézéskor az a szellem jelenik meg akit megidéztünk, hanem egy másik, aki a nekünk fontos információkat „lehívja”, és azzal téveszt meg minket. Ilyen idézéskor, ha valaki nincs védelem alatt (és miért lenne, ha felelőtlenül, érdeklődésből kísérletezünk vele) könnyen összeszedhet egy – két megszálló szellemet, akik megkeserítik földi életét, de sok esetben a halálát is okozhatják.
A megszálló szellem nincs tekintettel a megszállt testre, ha a halálát okozza annak, akkor vígan elmegy, és keress magának egy másik testet, és könnyen talál, mert mindig van olyan, aki behívja.
Egy alkoholistát megszálló szellem képes a testet halálra itatni, majd utána vígan odébbáll, keresve a következő áldozatát. A Bibliában is találunk a megszállottságra bőven példát, és intelmeket is az elkerülésére.

A barátommal történt meg a következő eset:
A felesége a barátnőivel kitalálták, hogy szellemet idéznek, mert olyan „érdekes” dolognak tartották. Vettek táblát, és nekiálltak idézni, minden tudás, védelem nélkül, előszedve mindazt, amit hallottak róla.
Mi lett az eredmény: elkezdett működni, de olyan negatív energiákat tapasztaltak meg, hogy hamar abbahagyták, és mindenki hazament, megfogadva, hogy többet nem kísérleteznek.
A barátom felesége viszont összeszedte egy öngyilkos ember szellemét, aki megszállta őt, majd három hónapos munka után átvette az irányítást teljesen a fizikai test felett (ennek külső megszállottsági nyomai is voltak!), majd a hölgyet öngyilkosságra kényszeríttette, aki látványosan, megrendezve a halálát, kiugrott lakótelepi lakásuk emeleti ablakából!
A pontos történetet úgy tudtam végig követni, hogy a barátomat nagyon megviselte az eset, és a kérésére elmentem vele egy beavatott halottidézőhöz, ahol megfelelő védelem alatt megtudtuk a pontos történéseket. A felesége ugyan már nagyon megbánta, de sajnos késő volt, megkérte a férjét, hogy vigyázzon a gyermekükre, őt ne keresse, mert úgyis találkozni fognak és elment.
Nagyon szép és kerek lenne a történet, ha itt véget érne, de nem így történt!

Kedves barátom a halottidézőnél kedvet kapott a másik világgal történő kapcsolatfelvételre, több alkalommal visszament beszélni a halott feleségével, pedig az megkérte őt, hogy ne zaklassa!
Később a saját elmondása szerint otthon is megpróbált kapcsolatot teremteni vele, de nem sikerült, bár érdekes dolgok történtek a közelében. Nem láttam már régóta, és most újra találkoztam vele, és megállapítható volt nála a megszállottság ténye, ha nem is olyan erős intenzitással, mint a feleségénél.
Minden lehetőséget megkapott, hogy ne essen ugyanabba a hibába, és mégis belesétált a csapdába!

Fizikai testünk halála után visszatérünk szellemi életünkbe, ahol idő nincs, csak „állapot”, és jókat fogunk majd nevetni utólag az egészen, amikor találkozunk halottnak hitt szeretetteinkkel, barátainkkal, rokonainkkal.
Szeretetteink soha nem halnak meg, csak mi veszítjük el azt a képességünket, hogy halljuk és lássuk őket! Megfelelő tudatszint emeléssel újra tudjuk hallani és látni őket, és ilyen például egy meditáció is!



Karsay István

UI:

Vagy nyersz, vagy tanulsz! Kanizsai Silka Ágnes és Szabó Péter beszélgetése
https://www.youtube.com/watch?v=-OWekWhniCs

Mielőtt meghalsz, ne aggódj a tested miatt... A rokonaid megteszik, ami szükséges - a lehetőségeik szerint.
Leveszik a ruhádat.
Megmosdatnak.
Felöltöztetnek.
Elvisznek lakóhelyedről az új címedre.
Sokan jönnek majd a temetésedre, hogy elbúcsúzzanak tőled. Lesznek, akik megváltoztatják terveiket, néhányan a munkahelyükre sem mennek be azon a napon.
A dolgaid, melyeket nem szerettél kölcsönadni, eladják, elajándékozzák vagy elégetik.
A kulcsaid,
a szerszámaid,
a könyveid,
a gyűjteményeid,
ruháid...
Tudd, hogy a világ nem áll meg és nem sír majd utánad az egész emberiség.
Munkádat átveszi más. Valaki, akinek egyenlő, vagy jobb képességei vannak, elfoglalja a helyed.
A tulajdonod az örökösöké lesz.
Egy darabig majd továbbra is idéznek, ítélkeznek fölötted, megkérdőjeleznek és kritizálnak azokért a kis és nagy dolgokért, amiket az életben tettél.
Azok az emberek, akik csak arcról ismertek, azt fogják mondani: ′′ Szegény...”
Az őszinte barátaid sírni fognak pár órát vagy pár napot, de aztán újra nevetni fognak.
Házi kedvenceid hozzászoknak az új gazdához.
Egy darabig a falra akasztják a fényképeidet, majd a bútorra teszik, míg végül a fiók alján tárolják.
Valaki más ül a kanapédra és eszik a tányérodból...
A mély fájdalom az otthonodban egy vagy két hétig tart, egy hónapig, kettőig. Egy évig, kettőig... Aztán csatlakozol az emlékekhez, majd véget ér a történeted.
Befejezted az emberek között, itt befejezted ezt a világot.
De a történeted az új valóságodban kezdődik: a halál utáni életedben.
Életedben minden elveszíti az értékét. Akkor is, ha olykor nem tudtál továbblépni éppen a szeretett dolgok miatt. Minden, ami itt volt, elveszíti azt az értékét.
A testi szépséged.
A neved.
A tulajdonod.
Hiteleid.
Állásod.
Bankszámlád.
Otthonod.
Autód.
Címed.
Rangod.
Barátaid.
Akik mindig melletted álltak.
Családod...
Ebben az új életben csak a lelkedre lesz szükséged.
Ez az egyetlen, ami megmarad.
Ezért próbálj meg teljesen, szépen élni és boldog lenni, amíg itt vagy, mert ahogy Assisi Szent Ferenc mondja: “Innen nem viszed el, amid van. Csak azt viszed el, amit adtál!”


Ismeretlen szerző

UI:

Ingyenes keresztény könyvek
https://www.rhemabooks.org/hu/free-christian-books/free-christian-ebooks/?fbclid=IwAR2E5VwJOGaT--8154LWuUtIrQJiye0vrDalNjcOX3SRiZKbOTkv9gVuqx8

Csak egy igaz vallás létezik, a szeretet ősvallása - Felvezetés

Antal beszélő médium útján

Részlet a „Manna a hit táplálásához” című kötetből, mely médiumok útján közvetített szellemnyilatkozatokat tartalmaz – 1922

Kedves emberek! Csak egy Isten van s azért csakis egy vallás létezhetik és többnek lennie nem is szabad. Ennek az egy vallásnak pedig megvan az a képessége, hogy a világ összes embereit egyesítheti és boldogíthatja. Ez a vallás ősvallása az egész teremtésnek, érvényes tehát az összes teremtmények részére, s ez az első parancsolat.
Különbséget teszek parancsolat és tilalom között; a parancsolatot vallásnak, a tilalmat pedig törvénynek nevezem, így meg fogjátok érteni, ha azt mondom: az összes teremtmények egy vallásban élnek, mely képes egyesíteni és boldogítani őket. Ez a vallás három fogalomból áll, mely együttesen egyet képez, ez a szeretet, munka, béke. E három nélkül nincs üdvösség, ez képezi szükségletét minden teremtménynek; e nélkül nincs továbbképződés, nélküle nincs tökéletesség.
Szeretet annyi, mint vonzás. Vonzás nélkül nem létezhetnének a világok az űrben, munka nélkül nem volnának képesek továbbképződni. A világok kénytelenek mozogni, hogy továbbképződjenek, a mozgás pedig annyi, mint munka; s ezt a munkát végzik a világok békében izgalom és feltűnő hatás nélkül. Lássátok tehát: nemcsak az emberek és szellemek, hanem a világok is, s egyáltalában az égész teremtés ezen a valláson alapul és csakis ebben a vallásban üdvözölhet és tökéletesedhetik!
Ha rosszkedvűek vagytok, azért ne fogjátok fel rossz értelemben embertársatok viselkedését, hanem legyetek rajta, hogy szavát és viselkedését a legjobb értelemben fogjátok fel; változtassátok mintegy a feketét fehérre s akkor szívetek nem fog a szeretettel összenemférő hangulatba jönni és a szeretetet gyarapodásában mi sem fogja akadályozni.
Némely ember akarja ugyan felebarátját szeretni és tényleg szereti is őt, de embertársának egyetlen szava, egy pillantása, egy kis mozdulata helytelen képzelődése folytán annyira hat kedélyére, s oly visszás érzelmeket kelt szívében, hogy a szeretet egy időre ismét szünetel növekedésében, és folyton újból kell a szeretet ápolására törekednie.
Látjátok, ilyen az ember. Mindennek oka saját hibájában rejlik! A hiúság, az irigység annak láttára, hogy egyik embertársa jobb viszonyok között él, mint ő, jobb ruhája van, mint neki, s több figyelemmel köszöntik, mint őt, mindjárt oly érzelmeket kelt benne, amelyek lefokozzák szeretetet, mert az az ember, akiben ily érzelmek keletkeznek maga is hiú és dölyfös!
Ha alázatos és szeretetteljes volna, akkor ily érzelmek nem keletkezhetnének benne, de a benne feltámadt irigység miatt vele szemben lenézettnek és lebecsültnek tekinti magát. Csakhogy nem az a lényeges, hogy miként akarná az ember, hogy becsüljék, hanem az, hogy tényleg miként becsülik őt. Az ember egyáltalán ne kívánja azt, hogy őt becsüljék, vagy tekintélynek tartsák, egyáltalában ne jusson eszébe, hogy testvére őt szavaival, pillantásaival vagy tetteivel sérteni szándékozik; szeretetteljes embernek legalább sohasem kellene ilyest gondolnia! És ha ez így lesz, akkor látni fogjátok, kedveseim, mekkora haladást tesz majd a szeretet! Mert ahol tiszta, zavartalan szeretet van, ott zavartalan béke is van; a szeretetben ugyanis béke van.
Kedveseim! Elégedjetek meg azzal a hivatással, azzal az állással s azzal a helyzettel, melybe Isten helyezett benneteket és ne mondjátok soha, hogy jobbat kívántok, különben kikelni látszotok rendeltetésetek ellen, tehát Isten ellen is. Legyetek megelégedettek és szeressétek egymást, akkor igazi békétek lesz. Szeretet is csak úgy lehet a lelketekben, ha engeditek azt természetesen növekedni, nem is kell annak érdekében semmi egyebet sem tennetek, csak ne akadályozzátok meg növekedésében.


összeállította: Bíró László


A csatolt anyagok listája:

Csak egy igaz vallás létezik, a szeretet ősvallása
Adai közlés - 2020 junius 20
A jóról, a rosszról és a fejlődésről
A másvilág értékmérői
A spiritizmus nem cél hanem eszköz
HANG - Valóban kibírhatatlan vagyok-e?
Placid atya_A túlélés szabályai a Gulagon
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiaYFKe02V2LsuABzdg?e=Q0BZj7
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=II1GxpXbNSg&t=34s
Örökértékű igazságokról – A Névtelen Szellem bölcsészete III. Rész
Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=6auZQibkst8&t=5257s
A NÉVTELEN SZELLEM KÖZLEMÉNYEI Eszter médium útján - I. kötet, 4. rész:
Vegyes közlemények – Hangoskönyv (Gergő)

https://www.youtube.com/watch?v=ZoQIuyuEHGw
Amiről a fák suttognak – Rendezői változat

https://www.youtube.com/watch?v=npGUDefPa-E
Levelek a túlvilágról – Spirituális filmdráma (Feliratos)

https://videa.hu/videok/film-animacio/valahol-valamikor-1980-drama-jWCyEPJrNOXLmblq?fbclid=IwAR2QceRTAp0lAJ8a70S1wYzBsDL8uKpIH8DRXCT_1VoIQLfVLhy8BvemuvQ
Valahol valamikor – Filmdráma

Ada mediális közlés. Lelkem lángban áll Máriáért.


Szeretett testvéreim és gyermekeim az Úr Jézus Krisztusban, mindannyiunk megváltójában és üdvösségében!


Az Úr Szentlelkének erejével köszöntelek benneteket testvéreim a magas szellemi hazából, mint Isten Országából, ahol már minden érzés megtisztult és minden ebből fakadó gondolat a szív tisztaságáról tanúskodik előtte és ti előttetek testvéreim még akkor is, ha nem igazából tudjátok mindezt értékelni, pedig azért közöljük veletek magas és tiszta érzéseinket, hogy valamennyit is be tudjatok fogadni belőlük és hogy ezek, mint Szent léleknek megtelt tiszta erők pozitív hatásokat válthatnak ki a lelki világotokban, vagyis pontosabban mindazt felszínre hozzák, ami bennetek van, mert nem mindenkiből a pozitívumokat idézik elő, hanem azt amit egy ilyen dolog ki tud váltani. Csak ha negatív a reakció, akkor fel kellene ismerni azt negatívnak és kezelni, mert ugyanis ha egy pozitív dolog valakiben negatívat vált ki, akkor ott baj van! Az Úr tanítása is sokakból a negatív dolgokat hozta elő, amit meg kellett bánni és leküzdeni, kiirtani gyökerestől, hogy megszűnjön és helyébe megfoganhasson a kisded Jézus, úgy,ahogyan Mária méhében testté lett az Ige.

Mária hatalmasat alkotott, amit nagyon sokan nem fogadnak el és nem értékelnek, pedig Nélküle az Úr sem tudott volna megszületni. Ő erre rendeltetett. De nem csak ebben volt az ő nagysága, hanem abban, hogy magára vette a leszületése alkalmával az elferdült és elkorcsosult női bukott fluidokat és diadalra vitte Isten akaratát, azáltal, hogy eredményesen ellenállt a negatív fluidok hatásának, visszaállította azokat a helyes mederbe, ahogyan a „kereszten” elszenvedte azokat és ezzel lehetőséget adott az elfogadó félnek a fejlődésre. Minden romlott fluid negatív hatását leküzdötte magában, hogy megtisztítsa a magára szedett női erő rétegeket. De ezek a fluidok nem kísértést, hanem szenvedést okoztak Máriának, mert Benne nincsenek és nem is voltak megromlott fluidok. Azok számára vonzóak a megrontott erők, akik benne élnek és még nem szenvednek tőlük. Mária felemelte és egyenrangúvá tette a nőt a férfival, sőt feljebb emelte, mert a férfi fejlődése a nők kezébe van elhelyezve. De mindez az „állapota” a nőknek, csak a kereszténységben van így és a szellemi ismeretek által kibővítve a ti számotokra. Így lett Mária a világ győzedelmes királynője! Nagyon sok édesanya Belőle és Rajta keresztül nyert vigasztalást, mert imáikat, és minden imát az Úrhoz irányít és Rajta keresztül jutnak el az imák a kegyelem trónusához.*

Azzal a céllal írtam le és bővítettem ki Mária iránti lelkendezésemet, hogy ha még vannak olyan lelkek a földön, akik Feléje tudnak közeledni és Rajta keresztül az Úrhoz, hogy bátorságot öntsek beléjük, mert nem hibáznak, ha mély alázattal és bűneik tudatában nem merik a szemüket az Úrra emelni, hanem csak közbenjárón keresztül. Ők nem tekintik formai vallásosságnak ezt az imaformát, sőt mi több közelebb állnak az igazsághoz alázatosságukból kifolyólag, mint azok, akik nem tisztelik és nem szeretik Máriát az ő nagyságában, pedig Mária a legtökéletesebb paradicsomi szellem, aki valaha a földre lépett, és már belépett a messiások világába a földön tett missziójával. Így is az Úrhoz, a messiásokhoz, Márián keresztül lehet eljutni. Ahogyan az Ószövetségből az Újszövetségbe Mária volt az összekötő kapocs, (mert Ker. János jóval előbb meghalt min az Úr és ezt az időszakot Mária hidalta át) ugyanez érvényes a paradicsomi világokból a messiás világokba való eljutáshoz is. Azt sem hiszi el senki Máriáról, hogy Ő közvetíti az imákat az Úr felé, mert ahhoz, hogy az imák az Úrhoz eljuthassanak, olyan szintű alázatra és lelki vagyonra van szükség, mint ami Máriában van .Egy imaszándék mögött minél nagyobb áldozat, azaz az áldozatból nyert erő húzódik meg, annál „magasabbra emelkedik a benne lévő erő által. „A hitből fakadó imádság az ami meghallgattatik.„ És a hit kell, hogy erőt adjon az áldozathozatalra, az mögött megbúvó önmegtagadásra, hogy az imaszándék minél magasabbra emelkedhessen. Máriának az ő áldozata révén hatalmas ilyen erőkomplexuma van, így Ő közvetíti a ti imáitokat a kegyelem trónusához. Onnan viszont az Úr emeli tovább, hisz: „Aki az Én nevemben kér valamit az Atyától, az meghallgattatik!” Itt is erről az Úr áldozata révén megteremtett, az imához szükséges, messiási erőkről van szó.

Aki azt hiszi, hogy Máriát kikerüli az imája, az téved, de legyen mindenkinek a hite szerint.
Mindez csak ízelítő Máriáról és feladatköréről, mert valójában az Új Földön fogja az Úr bemutatni Mária nagyságát és szerepének fontosságát. (Akinek füle van...)
(Ezzel befejeztem a Máriáról szóló közlésemet.)
Ámen

Isten kegyelme legyen veletek! Szeretettel egy segíteni szándékozó testvéretek a szellemvilágból


*Névtelen Szellem közl. I. kötet: Eszter „betlehemi látomásai”- „éjféli misén vagyok”
Evang.-i spir. II. kötet Mária a hit virága...
Ezoteriák: A föld duális kiegyenlítődése Máriában

Ada, 2021. VI. 13

Ada. Mediális közlés. Szeretet.

Kedves földi testvéreim és barátaim az Úr Jézusban!


Az élet szép, még akkor is, ha megpróbáltatásokkal van tele tűzdelve, mert a megpróbáltatások által közelebb kerül az ember az Istenhez, pontosabban a megpróbáltatásokban való hűséges helytállással. Minél nagyobbak a próbák és minél többet képes átvinni az ember, annál több van benne a mindeneket éltető és megerősítő isteni Lélekből, mely Lélek a szenvedések által megtisztított helyeket betölteni van hivatva az emberi lélekben. Így fokozatosan tisztul meg a lélek és „válik mindinkább” szellemmé ama isteni Lélek folytán, amelyet az összemberiség átformálására küldött az Úr. A lélek ugyanis a szellem konglomerátuma, aminek révén a testhez kapcsolódik.

Az élet szép, mert Isten teszi széppé az Ő Lelke által, ugyanis mindenütt ott lebeg az Ő Lelke, hogy Életre ébresztje a világot a szenvedések és megtisztulások, majd a pozitív behatások által és vezesse előre a fejlődés útján a benső megnyilvánuló lelkiismeret által, amit az ember sokszor visszautasít hitetlenségből, talán kényelemből, vagy félelemből, mert kényelmében nem fejt ki annyi erőt, hogy mind komolyabban szembe forduljon önmagával és beismerje mindazt, amitől fél úgy önmaga, mint mások előtt beismerni. Pedig a beismerés, már fél vezeklés, a megaláztatás által, aminek csakis pozitív következményei vannak. Sokkal inkább felnéznek egy olyan emberre, aki kész megalázkodni és beismerni bűneit, mint aki erre még képtelen, főként ha az emberek érzik és látják mindazt, amitől a másiknak szabadulnia kellene, de még vagy nem látja, vagy már látja, csak képtelen szabadulni, mert képtelen meghajolni Isten és embertársai előtt. Ugyanis amikor az ember megvall dolgokat, Isten előtt alázkodik meg, ami által növekszik benne az Isten Lelke és csökkennek a hajlamok, mert mint mondottam a megvallás már fél vezeklés, mert az ember a gőgnek ad ezzel egy „kegyelemdöfést” és hagyja elvérezni azt. Olyannyira el kell véreznie a gőgnek, az önérzetnek, hogy teljes egészében meg kell halnia a helyzetekben való megaláztatás által, hogy feltámadjon helyébe a kisded Jézus, vagyis a krisztusi eszme körnek a csírája. Isten felé ugyanis csakis bűnöket beismerve és megalázkodva közeledhetik az ember. Isten ugyanis teljes egészében látja az embert minden hibájával, bűnös hajlamával és az ember mégis csak takargatni igyekszik a rejtegetni valót, pedig azt mondja az Úr, hogy egyszer mindenkinek oszlopokról fogják hirdetni bűneit.

A beismeréssel együtt jár a bocsánatkérés is, ha egy másik személy ellen követtetek el vétket, mert a megbántást az ellentét idézi elő és megbántással a sátán rátelepszik a megbántottra is. Amikor a sértett fél meg tud bocsátani, gyakorlatilag úgy önmagát, mint a sérelem előidézőjét megszabadítja a „megszállottságtól.” Ezért kérte Istent az Úr a kereszten kifeszítve: „Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek.” Így felszabadultak az ellene vétkezők is a negatív szellemi befolyásolásoktól. Az már más, hogy ők akartak-e megszabadulni, vagy meg akartak maradni abban az állapotban, amelybe belekerültek.

Azért vagytok a földre küldve testvéreim, hogy minél több kárhozatra vivő hajlamot levetkőzzetek magatokról és amikor átkerültök és meg kell állni az isteni ítélőszék előtt, akkor minél kevesebb bűn legyen a számlátokon. A megvallás mélyebben tudatosítja az emberben a levetkőzni valót és bizonyos szabadulást hoz a lélek számára, mert az ember maga hajtja fejét bele a járomba és nem a sors kényszere által. Ez már szinte felére csökkentheti a „ véső” okozta szenvedést. (Maga Jakab apostol is ír erről az ő levelének az 5. fejezetében, Ő is összefüggésbe hozza a gyógyulást a bűnbánattal és a megvallással.: „Ha beteg van köztetek...”)

Ne takargassátok sem önmagatok, sem mások, sem Isten előtt a ti kárhozatra vivő éneteket, hanem nyissátok meg azt elsősorban Isten előtt, hogy be tudjon oda hatolni az Ő Lelke és komoly változásokat tudjon kimunkálni bennetek, akkorra amikorra az Úr eljön nagy hatalommal és dicsőséggel, valamint egymás előtt, hogy megalázva a gőgöt, az Én-t, és a mindezt éltető ördögi szellemeket, elvérezhessen Isten dicsőségére és az előrehaladásotok érdekében. De addig, amíg az ember a másik szemében a szálkát keresi, addig az ő szemében gerenda nagyságúra növekednek a dolgok és elvakul vagyis lelkileg megvakul a vastag gerendától és emiatt nem láthat tisztán, főleg nem másokkal szemben.

A világ mind gonoszabbá válik és mind több és mind nagyobb bűnök fognak eluralkodni az emberek között. Tehát a sátán hatalma mind nagyobb méreteket fog ölteni azok felett, akik már neki adták a lelkét, valamint azokra akik billenőn lesznek, de még ha lehet a választottakat is el akarja csábítani. Annak okáért, hogy ne tudjon sem a gőgön sem az érzékiségen keresztül rátok hatást gyakorolni, meg kell tisztulnotok minden kárhozatra vivő hajlamtól. A kísértéseknek eleve az a rendeltetésük, hogy felszínre hozzák a hajlamokat vagy ha már a felszínre kerültek akkor felismertessék az emberrel. Nagyon mély lelki életet kell élni annak az embernek, aki azonnal felismeri magában minden külső kísértés nélkül a bűnös hajlamait, mert a hajlamok mindig az elkövetett bűnökhöz kötődnek. Sajnos még abban a világban éltek testvéreim, amikor még „szükség van” a kísértésekre. Nagyon szomorú az, amikor az ember sokadszorra sem ismeri fel bűnnek a bűnt, mert jól érzi magát benne, csak amikor már a bűn kiélése annyira elveszi a lelki erőit, hogy a test kezd megbetegedni, akkor a jobbik esetben elkezdi önmagában keresni a szenvedése okát. A rosszabbik esetben viszont orvoshoz fordul és tünetileg igyekszik megszűntetni a problémát és nem a dolgok gyökerét igyekszik orvosolni. A végleges megoldás mégis csak Istennél van, mert ugyanis azt mondta az Úr a bűneitől lebénult fiúnak, aki nagyon mélyre süllyedt a paráznaságban: „Megbocsátattak a te bűneid, kelj fel és járj!” „Mit könnyebb mondani, azt, hogy gyógyulj meg, vagy azt, hogy megbocsáttattak a bűneid...” Tehát, ha az ember a dolgok gyökeréig igyekszik hatolni ami a gyógyulást illeti, mégis csak azt mondjuk, hogy a feloldozásban rejlik a dolog lényege, amihez viszont szükséges a beismerés, a megvallás és a bűnbánat. Ezek nélkül nemhogy gyógyulás, de még lelki élet és előrehaladás sem történhet meg, mert ez a lelki élet alapja.

Mit mondott az Úr hírnöke? Készítsétek elő az Úr útját és tegyétek egyenessé ösvényeit” „Térjetek meg, mert már nagyon közel az Isten Országa.” Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét! ... A fejsze már a fák gyökerére helyeztetett, minden fa kivágattatik, amely nem terem jó gyümölcsöt” ... a lapát a szérűn van, hogy kirostálja a gabonát a pelyvától, ... a hegyeket hordjátok szét, a mélyedéseket töltsétek fel, hogy simává legyen minden és meglátja minden halandó az Isten szabadítását..”
Tehát már akkor is csak az közeledhetett az Úr felé, aki komoly bűnbánatot tartott és lerombolta magában a gőgnek hegyeit és betöltötte az érzékiségnek mélységeit, mert másként nem lehetett az Úr követője. Az Úr követése sokkal magasabb szintet követelt és csak akkor tudta az emberi lélek befogadni az Urat és a tanítását, ha végigment a „keresztelő jánosi” lelki megtisztuláson. Ma sincs ez másként testvéreim! Jelenleg az üdvösség a ti számotokra a III. isteni kijelentésben van, konkrétabban a N.Sz. tanításában. De ahhoz, hogy idáig eljuthassatok, ma is végig kell mennetek a „keresztelő jánosi” lelki folyamatokon. Ma is a keresztelő János képezi azt a szűk sikátort, amelyen ha végighaladtok,juthattok el a szellemtanig, pontosabban arra a lelki szintre, amikor ez az isteni eszme munkát is tud bennetek végezni az Isten lelke által, mert egyszer csak elhangzik a lelketekben a kiáltás: „Jön a vőlegény” és akkor már vége mindennek, mert az ítélet következik el a lelketekben. Ez úgy jön el, „mint a tolvaj éjjel” vagyis váratlanul. Egyszer csak azt érzitek a lelketekben, hogy valami megváltozott, valami hiányzik, mert megszűnik a kegyelem, a kegyelmi állapot, mert számadásra hív az Isten és feltörnek a lelketekből mind a bűnös hajlamok által elkövetett cselekedetek erő- konglomerátumai, hogy megítéltessenek. Ezek az alsóbbrendű énetekből törnek fel, míg a jó cselekedetek, a felsőbbrendű énetekből hívatik elő. Ezért a pillanatért, az utolsó ítélet pillanatáért, pontosabban, azért, hogy megfeleljetek annak az erkölcsi normatívának, amelyre az üdvösségre való eljutáshoz szükségetek van, dolgozik bennetek az isteni Lélek és dolgoznak a Szent Szellemek az első holdkiválástól a második holdkiválásig, mert ez egy fejlődési turnus, de főként az utolsó 2000 évben és legfőképp a III. kijelentésnek az ideje alatt. Mivel mindez nagyon közel van, hirdetjük a bűnbánatnak,a feloldozásnak és az egymás között történő megbékélésnek a szükségességét. De nem csak az emberi lelkekben mennek végbe ezek a kiválasztási folyamatok, hanem a természetben is. Azt mondja az írás, hogy még a tengerek is kiadják az ő halottaikat. A tengerek elpárolognak, a sziklák megolvadnak, hogy mindenhonnan előhívhatóak legyenek a szellemek az ítéletnek napján.

Testvéreim, szeretnénk megéreztetni veletek azt, hogy az utolsó ítélet váratlanul fogja érinteni az embereket, még azokat is, akik várják az Ő eljövetelét. Olyan ez mint amikor a diákoknak az óra elején teljesen váratlanul bejelenti a tanár azt, hogy tudásfelmérőt fognak írni. Valami ehhez hasonló érzés fog úrrá lenni az embereken. Azért fog ez így megtörténni, hogy az adott fejlettségi szintet lehessen lemérni. Ez az a pillanat, amelynek a napját, és az óráját egyedül az Atya tudja csak. De hónapra és évre vonatkozó jövendölések hangzottak el a magas, az apokaliptikus időket levezető szellemek részéről, ugyanis tudjátok azt, hogy a 12 zsidó nemzetséget (szellem típust), a 12 apostol fogja megítélni, „Péterrel” az élen. (Ami az évet illeti, olvashattok a „Misztériumok” c könyv végén, a hónapot illetően viszont kaptatok egy közlést, miszerint amikor egy nagyon meleg októberi napon hirtelen hidegre fordul az idő, az a háromnapos sötétség kezdetét jelenti, amikor ugyanis megkezdődik az utolsó ítélete ennek a korszaknak. Ekkorra tanácsos lenne tartós élelmiszereket és vizet bekészíteni, mert nem szabad mindaddig kimenni a zárt helyiségekből semmilyen külső hatásra sem, mert a felszabaduló mérges gázok megölnek benneteket. Továbbá ami ettől sokkal fontosabb, a Föld gyomrából is felszabadulnak a szellemi hordák és kísérteni fognak benneteket arra, hogy nyissatok ajtót, akár egy kedves barát, egy szomszéd, exfeleség, stb. személyében, de senkinek ne nyissatok ajtót, mert a sátán az aki kísért benneteket. Ez lesz az életetek legnagyobb kísértése, megpróbáltatása! Hallani fogtok baráti könyörgéseket, hogy engedjétek be, erőszakos dörömböléseket, segélykiáltásokat, halálsikolyokat, de ekkorra már megszűnik a megtérés, a megigazulás és a megszentelődés ideje, tehát tilos lesz bárkinek is ajtót nyitni, mert a mérges gázokkal együtt, a sátán is betör hozzátok, a szellemileg is védett helyetekre. Az ítélet napja lesz ez, hasonlóan mint Noé idejében, amikor a gőgösöket megalázza és letaszítja trónjáról míg az alázatosakat felemeli az Úr. Mindaddig kigúnyolták Noét, amíg be nem ment a bárkába, de amikor eleredt az eső és ömlött az ár minden felől, mindenki sikított, ordított és mentette volna az életét, de már késő volt. „Hasonló lesz ez, mint Noé idejében, amikor adtak, vettek,nősültek, férjhez mentek az emberek, amíg Noé be nem ment a bárkába...”

De erre az egy napra, amiről már többször is szóltunk, hogy készít fel benneteket a Szentlélek, valóban nagyon komolyan készülnötök kell, mert az csak egy kis része annak mit mi jelenleg elmondtunk arról, ahogyan a sátán meg akar próbálni benneteket, ugyanis mindenkit a saját addig le nem küzdött hajlamain keresztül fog megpróbálni. Ezért is szorgalmazzuk szinte minden alkalommal, a megtérés és a megtisztulás szükségességét, hogy ne legyen bennetek táptalaja a sátánnak, mert ha talál valamit is, ki bír húzni és akkor le fog benneteket rántani a saját szintjére, ahol lészen sírás és fogak csikorgatása. Innen aztán már nem lesz vissza út, mert a kegyelem erre az időre régen vissza lesz vonva.
Ezt minden bírálat ellenére is, -amelyet sok esetben a fel nem ismert kárhozatra vivő tulajdonságok egyike, amely legelőször jelent meg a szellemekben, indítványoz- mivel nem fog mindenki elragadtatni közületek, jó lenne ha megjegyeznétek, és megszívlelnétek, mert nagyon sok múlik attól, hogy az „utolsó napon” megálljátok-e a helyeteket! Akinek füle van a hallásra, hallja meg, hogy mit üzen a Lélek a „Gyülekezetnek”)

Mert ugyanis milyen az ember? Megtérni, bűneit beismerni és szabadulni nem akar, inkább megalázza és „keresztre feszíti ”az igazat, aki a segítséget, az üdvöt és az Örök Életet nyújtja neki csakhogy ő maradhasson felül, hogy ne kelljen neki megalázkodnia, mert fáj a léleknek a megalázkodás, a kudarc, pedig az ember az Istennel szemben soha nem lehet győztes, mert Istent legyőzni képtelenség, még a leggőgösebb embernek is. Istent csak „megnyerni” és magunkhoz édesgetni, a figyelmét felénk irányítani lehet igaz, feléje való vágyódással, őszinte bűnbánattal, teljes alázattal és irányába érzett szeretettel. „Szeresd Istent teljes szívedből...” „Aki jobban szereti...” stb.

Az ember mástól várja el azt, amit neki kellene betöltenie és ha az a másik azt nem teszi, mert nem az a feladata, akkor ellöki magától. Sőt mi több, ha segítséget nyújtanak feléje, amit képtelen elfogadni, mert talán túl magasnak találja, akkor a segítséget nyújtóban keresi a hibát, csakhogy ne kelljen megtérni és megváltoznia. Pedig eljön az az idő és szinte már itt is van, amikor bezárulnak a Mennyek kapui és nem jöhet egyetlen egy hang sem a szellemvilágból és vele semennyi erő sem az isteni Lélekből a számotokra, hanem az addig megszerzett lelki vagyonotokra lesztek utalva. A tíz szűz példájára tegyünk csak egy nagyon rövid pillantást. Mind a tíz szűz volt! Mind a tíz Istennek szentelte az életét, a tisztaságát, de a felének a Vőlegény eljövetele előtt megfogyatkozott a hite a megpróbáltatások folytán. Tehát az üdvösségre való eljutáshoz, szűzies tisztaságra és olyan erős hitre van szükség, amely a legnagyobb megpróbáltatásokban, sőt még a vérkeresztségben sem lankad el, hanem mindvégig kitart!!!

Isten kegyelme legyen veletek gyermekeim!

Ada, 2021. VI. 13.

A mai világ apolkaliptikus világ

Részlet a "Krisztus és a Törvény" című Zita médium általi tanításból

Ennek a mai kornak a legjellemzőbb tulajdonsága a hitetlenség. És mivel hitetlen, ezért nem hisz az örök igazságban, nem hisz a szellemi igazságszolgáltatásban, nem hisz az egy igaz Istenben és az Ő szent, elküldött Fiában és az Igében. Mivel ezekben nem hisz, megenged magának minden olyat, amiről azt gondolja, hogy ha az világosságra nem kerül, nyert ügye van. Sőt, a mai világban elérkeztetek oda, hogy már az sem fontos neki, hogy az sötétben vagy titokban játszódjék le, hanem ha rájönnek arra, egyszerű vállrándítással, cinikusan azt mondja: „na és?” Nincs lelkiismeret furdalása, nincs szégyenérzete.
A mai világ apokaliptikus világ. A titkok felszínre kerültek, a krisztusi igazságok megmagyaráztattak. Minden megérthető, megszerezhető, minden ismeret a világban van. Mik akkor ma a titkos dolgok? Megmondom néktek. Az ellentét vegykonyháján forralódó dolgok, amelyek egyrészt fizikaiak, tehát a fizikai életben történnek meg: a "ne paráználkodjál" parancsolat megszegése által, másrészt a szellemi, a lelki szennyeződés által történnek. És mindezeknek az elkendőzése, valamint a végső célok, a célokhoz vezető utak és eszközök, és hogy mikor, hol, melyik népnél, nemzetnél fogják ezeket véghezvinni. Ezek a titkosak! (Gondoljatok itt azokra a sátánista, akár emberáldozatokkal terhelt orgiákra, melyeket a világi és egyházi hatalom felső köreiben gyakorolnak; a liberalista tébolyra a szabad szerelem és a másság terén; a gyermek és leánykereskedelemre, pedofiliára a templomokban és paplakokban, a szervkereskedelemre és még hosszan lehetne sorolni. Hasonlóan a betegesen hazudó média, "tudományos" akadémiák, bértollnokok és kiadók, az elferdített tanügy és nevelés, az elhazudott történelem, az ember egészségének szándékos károsítása és az erre felépülő gyógyszer "biznisz"…)
De az utolsó időkben a Szentlélek által Isten titkos dolgai is feltárattak -ahogy az Úr mondta: "A Szentlélek minden igazságra elvezet benneteket…"- hogy az embernek ne legyenek kételyei, hogy higgyen. Ahogy Tamásnak mondotta az Úr: „Boldog vagy Tamás, mert sebeimbe beletetted ujjadat és hiszel.” Tehát Tamás a tények bizonysága következtében a hitetlensége helyett hitt.
Az emberek hitetlenségének hitté válására és a megtérésére szolgál a harmadik, szellemi kijelentés is azzal, hogy a Szentírás titkai feltárultak, és minden embernek szólhatott volna: "Ne légy hitetlen, hanem légy hívő!" Ezért adatott Krisztus a bűnök bocsánatára, a Szentlélek a titkos dolgok feltárására, és "minden ismeret" a mai világnak. Mindezekre pedig a mai nihilista ember cinikusan, vállrándítva azt mondja: "nem érdekel."
Azoknak, akik nem tértek meg, akik a világot a tömegek felhasználásával eddig tönkretették, azoknak nem kell ez az ismeret. De akik hisznek Krisztusban, azoknak adattak azok a titkok, amiket Ő megígért, és még ma is csak kevesen ismernek.


Szemlézte: Bíró László

Szolgálat és fizetség

Részlet Márk evangéliumának szellemi magyarázatából szabadon
Péter apostol szelleme Antal médium által

Önmagát nem szolgálhatja az ember, kell tehát, hogy valamely urat szolgáljon; vagy Istent, vagy Istennek szolgáját, az ördögöt - és akinek szolgál, az gondoskodik róla. Az ember gondoskodása nem is ér semmit ; éppen azért kell, hogy mindig más gondoskodjék róla, nevezetesen az, akinek szolgál.
Isten szolgálatában csak azt találja meg az ember, amire szüksége van; nem többet és nem különösen azt, amit ő szeretne bírni; de az ördög szolgálatában ezt is megtalálja; mert az ördög kezébe adja neki azokat az eszközöket, melyek által mindazt megtalálhatja, amit csak óhajt. S azért adja kezébe, hogy az ember készségesen szolgálja őt. Ez az eszköz "a bűn".

Az isteni rendeltetés becsületes útján az ember csak azt találja meg, amire szüksége van és nem többet; az ördög eszköze a bűn által azonban azt is megtalálja, amit óhajt. Azért vezettetik magukat oly sokan félre önfejűségük által annak az útnak követésére, amelyen mindazt megtalálják, amit csak ők óhajtanak, mert nem elégednek meg azzal, amire szükségük van, s amit minden embernek okvetlenül meg kell kapnia, ha rendeltetésének hajójában evez, mert ebben minden benne van, s naponként ellátja őt a szükségesekkel, gyakran oly feltűnő módon, hogy az ember el sem tudja képzelni, honnan került elő.
Ezt a tanítást: „Ne aggodalmaskodjatok!" az emberek azért értelmezték olyan ferdén, mert azt vélték, egyértelmű azzal, hogy: „ne dolgozzatok". Én azonban azt mondom, hogy: az ember töltse be rendeltetését. Ezt munka nélkül nem teheti; ha pedig dolgozik, akkor annak kell róla gondoskodnia, akinek dolgozik. Nem világos ez? végezzétek el a saját munkátokat; a jutalomról majd gondoskodik az Úr. Mindazzal, amire naponként szükségetek van, éltetek hajója fel van szerelve; Ő adta azt veletek életutatokra; de nem szabad többet követelnetek, mint a mennyi ehhez az élethez szükséges, mert a hajóban ennél több úgy sincs elhelyezve.
Ha egy ideig tékozolnátok életkészleteteket, végül hiányát éreznétek és szűkölködnötök kellene; ezen szűkölködés miatt azonban talán más urat keresnétek s közel a célhoz könnyen elveszítenétek mindazt, amit a hosszú úton megszereztetek. Azért legyetek mindenben mértékletesek; ne használjatok többet el, mint amennyit minden napra kaptatok. Isten nem akarja, hogy szükséget szenvedjetek; de azt sem akarja, hogy fölöslegben dúskáljatok, mert a fölösleg veszedelmes és különféle bűnre vezető dolog.

Annak az embernek, kinek élethajóját Isten fölösleggel látta el, bizonyára olyan rendeletet is adott utazásához, melyet egy előre meghatározott helyen kell felnyitnia, s amely aztán felvilágosítást fog adni neki arra nézve, hogy mit csináljon fölösleges rakományával a meghatározott helyen. Isten ugyanis nem az ő számára, hanem azért adta neki ezt a fölösleget, hogy rakja ki azt ott, hová a rendelet szól.

Aki ezt a rendeletet nem tartja tiszteletben, fölöslegét elpazarolja, s az illető helyen nem tud semmit sem leadni, azt bátran Isten javai tolvajának lehet nevezni. Vannak a földön olyan emberek is, kik szellemi javakkal vannak bőségesen felszerelve, és jaj nekik, ha elpazarolják és céltalanul elfecsérlik azokat, nem használván véle azoknak, akik számára kapták! Jaj nekik, mert ők szegények lesznek szellem szerint és mint szellemileg szegények kell, hogy megfizessék azt, amit egykor elpazaroltak!

Megjegyzés: Tudjátok kikről beszél ebben az utolsó bekezdésben Péter apostol szelleme? Rólam, rólad és mindannyiunkról. Amiről itt szó van, azok szellemi kincsek "melyeket nem esz meg a rozsda és a moly". Akik csak úgy elolvasgatják vagy meghallgatják és a kukába lökik, fogalmuk sincs arról mekkora a felelősségük és az adósságuk a szellemvilággal szemben, ezekért a kincsekért.
Valamikor, leszületésünk előtt könyörögtünk ezekért a lehetőségekért, és most megkaptuk. Senki sem került a tudás közelébe véletlenül. A kincsek megkapása önmagában értéktelen lelkeink számára, csak akkor változik értékké, ha átadjuk másoknak is, bárkinek. Lehet egy barát, családtag, rokon vagy ismerős, esetleg Róza néni a szomszédból. Finoman, puhatolózva lehet feldobni a témát bárkinek, ha alkalom adódik rá. Ha ellenvetés, ellenállás tapasztalható, azonnal más témára kell váltani, olyanra, ami az illetőnek megfelel. Számtalan módja van a magok elhintésének és aki meg sem próbálja, soha nem fogja megtudni, mekkora kincs úszott el az orra előtt. Ezért is a legnagyobb emberi vétek a múlasztás, mert ez már nem tehető jóvá, mint a többi.

Szemlézte: Bíró László

A bűnök elleni harc

Részlet szabadon "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből

Az előzőekben a tanító szellem kifejti, hogy a vallásos irodalomban a szentek százaiból álló sok-sok példakép követése lehetetlen egy javulni vágyó szellem számára, mert a szentek életének írói túlságosan kisminkelték, tökéletesnek írták le a szent jellemét. Kihagyták a gyengeségeit, sorozatos bukásait, keserves küzködéseit saját természetével szemben, amelyek ismerete reményt és kitartást adott volna a követőinek.
A bűn elleni harcban a félrelépéseknek, félrecsúszásoknak, elbotlásoknak, zsák-utcába jutásoknak csak az az oka, hogy az emberek nem helyesen értelmezik sem a bűnt, sem az igazságot, sem a követendő példákat, és nem engedelmeskednek a szemük előtt lévő törvénynek; nem alázatosak, hogy megmaradjanak azok közt a korlátok közt, amelyeket számukra a végzet előír.

Mindenütt a nagyot akarás, érvényesülés, mindenütt az a vezető szempont, hogy ő több legyen, mint a másik; szóval mindenütt az ősbűn: a gőg és származékai azok, amik megállítják a lelket, és a még nagyobb sötétségbe taszítják vissza.
Ha ugyanis a bűnöket nem úgy tekinti az ember, mint egy lényeg egyes tüneteit, hanem minden egyes bűnt önálló lényegnek tart, amelyeket külön-külön kell legyőznie, akkor úgy jár, mint ahogy a mesében van megírva, hogy amikor a hétfejű sárkánynak egy fejét levágják, a levágott helyébe hét más nő ki.
Mert a bűnök nem különálló dolgok, a bűnök egy egységet alkotnak; nincs külön ilyen, vagy amolyan bűn; maga a bukott, elhomályosodott szellem beteg, mert benne az erények elferdültek, elváltoztak, szenvedtető tulajdonságokká, bűnökké fajultak. A bűnök egyes formái csupán tünetek, a lélek betegségének kiütései.

S mint ahogyan az írás mondja, hogy a test egy egész és „nem mondhatja a szem a fülnek, hogy nincs rád szükségem, és a kéz a lábaknak, hogy nem kelletek nekem”, éppúgy a lélek is egy, és a betegsége is egy, csak a megnyilatkozásának formái különbözők. Nem lehet azt mondani, hogy a lopás a kéz bűne, mivel a kéz veszi el az idegen tulajdont, mert hiszen a tolvaj a lábbal megy a lopás színhelyére, a szemével nézte meg, hogy mit lop el, és a fülével hallgatódzik, hogy rajta ne érjék, tehát minden szerve hozzájárult a bűnhöz.
A bűnök tehát a lélek beteg állapotának egyes szervi tünetei. Eredménytelen dolog tehát csak a tünetek ellen küzdeni, csak a tüneteket meggyógyítani akarni, mert ez esetben maga a betegség még bent lappang a lélekben, és más helyen tör ki, talán még elementárisabb erővel, mint ahol kuruzsolt az, aki a gyógyításhoz avatatlan kézzel fogott hozzá. Nem lehet tehát a bűnöket egyenként kitisztítani a lélekből, hanem az összes bűnökkel egyszerre kell felvenni a harcot, ha győzni akarunk.

Erre azt mondhatná valaki: hogyan, hát ha egyenként nem bír velük az ember, mert annyira gyenge és elesett, valamennyivel egyszerre majd bírni fog?! Hiszen ez abszurdum! Én azonban azt mondom nektek, hogy aki ezt a kérdést így állítja be, az még egészen „ember.” Hiszen azt ti szellemhívők és kutatók tudjátok, hogy a szellemvilágban nagyon sok dolog éppen a fordítottja annak, mint a földön van, vagy volt. Aki a földön erős és erőszakos, az a szellemvilágban gyámoltalan és gyarló; aki a Földön kicsiny, alázatos és elnyomott lélek, az a szellemvilágban talán erős szellem, akiből mások is erőt meríthetnek.
Miután pedig a bűnök gyógyítása is lelki-szellemi dolog, ennél fogva ez is merőben más megítélés alá esik, mint a föld dolgai. Igenis, sokkal könnyebb és egyszerűbb, sőt egyedül célravezető dolog az összes bűnök ellen együtt küzdeni, mint a bűnöknek csak egyes fajtái ellen.

Megjegyzés: Ennek egyedüli hatásos módja, ha a szellem Isten felé fordul és növekedő hitével élő kapcsolatba lép vele, ha folyamatosan kéri segítségét a harcához. A keresztény tízparancsolat betartásával és bármilyen más vallás gyakorlásának legmagasabb fokával sem lehet a szellemnek a harmadik szféra felső szintjénél magasabbra emelkedni. Ezért közli velünk a szellemvilág, hogy a négyes és a négyes fölötti szférákat Üdvözítőnk nyitotta meg, mert azt a rezgésszintet csak az ő általa bemutatott és tanított áldozat útján érhetjük el. Ezért vállalta Buddha szelleme, hogy Simon-Péter személyében Jézus mellett tanulhasson, fejlődhessen.
Isten azonban, aki annyi szeretettel, gyöngédséggel és jósággal vezeti kézenfogva az ő gyermekeit, akkor sem hagyja őket magukra, amikor a bűneikkel való keserves és gyötrelmes harcok és küzdelmek után felvergődtek ezekből a nehéz, fájdalmas világokból és állapotokból a legfelsőbb határig, a harmadik szféra felső határáig. Hanem amikor már eléggé megtisztultak, akkor a kezükbe adja a legmagasabbat, a legszentebbet, a legmagasztosabbat, amit teremtett szellem a lelkének felemelésére, átsugárzására kaphat: a Krisztus tanítását, az evangéliumot.
Az újszövetséget a tízparancsolaton felnevelkedett ifjú szellem első pillanatra csodálkozva olvassa és hallja. Azt a feladatot kapja az újszövetség alapján, hogy Isten akaratát cselekedje, az ő eszköze legyen a földön. Ahhoz pedig, hogy az Isten akaratát követhesse, hogy az Isten akaratának közvetítője lehessen, úgy kell tudnia cselekedni, ahogyan Isten cselekszik: vagyis meg kell tanulnia azt az isteni tantárgyat, hogy jót adjon a rosszért. Tehát meg kell tanulnia az ifjúvá serdült szellemnek is azt, hogy jót adjon a rossz helyébe, mert csak ha ezt megtanulta, akkor teheti azt, amit Isten akar, aki mindig jót ad a rossz helyébe.
Ez a mód az összes bűnök ellen való küzdelemhez. De nem az „ember” küzdelme, hanem az Isten küzdelme az emberen keresztül; ez az a mód, amely a leggyorsabb eredményt biztosítja: ez a legrövidebb út az Atyához.
Tehát nem az erőlködések, nem az önmagát felülmúló akarások, nem a határtalan ambíciók kielégítésére való törekvés, hanem az egyszerű engedelmesség és alázatosság. Ez pedig sokkal könnyebb, mint a hadakozás a lehetetlen akadályokkal, az erőlködés az áttörhetetlen falakkal szemben.


szemlézte: Bíró László

„Hányszor kell megbocsátani naponta - kérdezi Péter az ő Mesterét, aki éppen a megbocsátásról tanít - talán hétszer? ” „Hetvenszer hétszer” - válaszolta az Úr!

1. rész.

Kedves földi testvéreim és barátaim az Úr Jézus Krisztusban!


A föld az egyik, az Istentől legmesszebbre esett, a legmélyebbre süllyedt bolygó, amelyen az ellentétet a legmélyebben önmagukban hordó, vagyis a legelvetemültebb szellemek öltenek testet, mert legmélyebb szakadékokat vájt az érzékiség és a legmagasabbra növekedett bennük a gőg a szeretet hiánya miatt. Így lett a föld a szeretet iskolája, mert ugyanis van mit gyakorolni, mert igencsak van rá alkalom az emberek bukottságából kifolyólag.
Annyira bukott ez a világ, hogy az isteni Lélek is rétegződve tud csak pozitív hatásokat kiváltani az emberi szívekben. Ugyanis a földi ember annyira önző és gőgös, hogy csak nagyon lassan, az élet nehéz terhe alatt szenvedve képes csak valamit is befogadni a nálánál magasabból, a szebből és nemesebből, az isteniből. Egyébként ha ez nem így lenne, akkor nem lenne fejlődés, hanem minden maradna a saját szintjén, de mivel a fejlődésben nincs megállás, hanem örök mozgás, ezért a terhek és az isteni Lélek nélkül nemhogy stagnálás lenne, hanem örökös bukás, vagyis a fejlődés be sem indulhatott volna.
De Isten nem hagy egyetlen egy gyermekét sem az örök szenvedésben, az örök kárhozatban, még akkor sem, ha egészen odáig süllyedt a „századik” mert ezt nem teszi lehetővé az Ő isteni szinten levő szeretete, hanem kiküld a bukottakért Önmagából, a saját szellemi produktumából újjáteremtő erőket, hogy életre kelhessen a halott, az isteni Lelket nélkülöző, a bukásainak produktumaitól megdermedt lélek.

De hogyan és mi módon is teheti ezt meg az Isten, mint úgy, hogy előbb feloldja a lelket a következményektől, hogy a körülötte megvastagodott bűnréteg valamennyire is áthatolhatóvá váljon az isteni Lélek számára. Tehát már itt, a legmélyebb ponton megnyilvánult Isten bűnbocsátó szeretete, amelyet majd valaha, amikor már annyira felfejlődött a lélek, hogy valamennyire is érzi ennek szükségességét és üdvösséget hozó voltát,akkor ő maga is gyakorol másokkal szemben. Tehát mi volt Istennek bűnös gyermekei felé az első megnyilvánulási formája, ha nem a szeretetből történő megbocsátás? Ugyan hol is kezdhette az Úr a lélek megváltását, ha nem a feloldozással járó bűnbocsánatnál? Egyébként egyetlen egy lélek sem juthatna el az üdvösségre, csakis a bűnök hatásait visszafogó és feloldó törvény által, mert az emberi szellem annyira mélyre süllyedt, hogy örökkévalóságokon keresztül sem lenne képes elszenvedni mindazt, amit kitermelt magának a bukássorozatok révén. Az emberi szellem tehát rá van utalva Isten bűnbocsátó kegyelmére és ezért nem fordulhat szemben Istennel, mert akkor gyakorlatilag a saját fejlődésével fordul szembe. Ezért Isten felé ,mint bukott szellem csakis alázattal és az Ő Akarata előtt való meghajlással közeledhet az emberi szellem. De nem csak Isten, hanem embertársa bocsánatára is ugyanúgy rá van szorulva az ember, mert nincs olyan valaki, aki ne bántana meg másokat anélkül, hogy tudomása lenne róla. Az a nagyobbik baj, amikor az ember tudatosan bánt meg másokat. A tudatosan elkövetett bűnök nem bocsáttatnak meg esetleg csak nagyon komoly bűnbánatból eredő bocsánatkéréssel.

„Isten nem kívánja a bűnös halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen bűneiből és éljen.” Istennek tehát nem célja szenvedtetni, azaz büntetni az embert, mert ez ellenkezne az Ő isteni szeretetével, hanem, amikor már kicsit is megvilágosodott a lélek, munkára szólítja őt mások üdvösségéért, hogy ezen munka által saját maga lelkébe dolgozza bele a jót, az üdvöt hozó igazságot és ahogyan halad előre az isteni jó magáévá tételében, úgy ennek a jónak és isteni igaznak a lelkében való terjedése által lassan- lassan kiszorulnak a bűnös vágyak és hajlamok, vagyis ezzel dolgozza bele magát a földi ember az isteni Lélekbe, Isten szeretetébe, mely szeretetnek itt a földi és az ehhez hasonló világokon kegyelemmé, a bűn oldószerévé vagyis bűnbocsátó szeretetté kell átalakulnia, hogy az embert kioldja a bűnök kötelékeiből. Ha már az ember ennyire rá van szorulva Isten bűnbocsátó kegyelmére, akkor vajon arra nincs rászorulva, hogy neki is megbocsássanak és hogy ő maga is megbocsásson az ellene vétkezőnek? Mert amikor az ember másoknak meg tud bocsátani, mindenkor önmagát minősíti, mert helyt állt a szeretet próbában. Azt mondja az Úr: „Könnyű azokat szeretni, akik titeket szeretnek...” Vagyis hogyan tudná az ember fejleszteni és tökéletesíteni a szeretetét, ha mindig csak szentek vennék körül és soha nem lenne próbára téve a szeretete, mert a környezete sohasem bántaná meg, mindig engedelmeskedne neki stb, akkor az ilyen helyzetek csak a gőgöt növelnék az emberben. De mivel ez hál' Istennek nem így van, így van jócskán alkalom gyakorolni a szeretetet és vele együtt a megbocsátást, ami sajnos nem mindenkinek válik ínyére, mert nem is lenne a gőg a bukás ősatyja, ha oly könnyen feladná és megadná magát. Ezért a megbocsátani tudás a legnagyobb áldozata a léleknek.

Az előző közlésben arról volt szó, hogy akkor tud minél közelebb kerülni egy ima Istenhez, minél nagyobb áldozat áll mögötte. Így, mivel a megbocsátani tudás a legnagyobb áldozat, ha az ember minél nagyobb sérelmet meg tud bocsátani, az imája annál közelebb kerül a kegyelem trónusához, mert a megbocsátással gyakorlatilag isteni munkát végez a lélek, vagyis bekapcsolódik a megbocsátás törvényébe és ennek a törvénynek érvényesítése révén, az ő bűnei is bocsánatot nyernek!!! „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétőknek.”Ez olyan mint az irgalmasság gyakorlása, ami által az ember irgalmasságot nyer, mert abba az igazságba dolgozza bele magát, így az az igazság válik benne uralkodóvá: „Boldogok az irgalmasok, mert irgalmasságot nyernek.”
Tehát amilyen igazságba dolgozza bele magát az ember, az gyakorol rá visszahatást. Mivel az Isten is szeretetből bocsát meg a bukott és a szeretet ellen vétő gyermekeinek, ezért, aki meg tud bocsátani másoknak, a saját szeretetének a szintje növekszik általa! Ezért mondja az Úr Péternek, hogy „hetvenszer hétszer meg kell tudni bocsátani naponta. Aki ezt meg tudja tenni, az gyakorlatilag a másikat segíti előre a fejlődésben, vagyis belelép abba a krisztusi törvénybe, miszerint :„Az az igazi barát, aki az életét áldozza másokért.” Ugyanis, mint mondtam, a legnagyobb áldozatot követeli az embertől a gőgöt feláldozni a szeretet oltárán. Tehát mindenképpen a saját fejlődését segíti elő az a valaki, aki a szeretetének a színe javát égeti el a másikért a szeretet oltárán, mert a szeretet oldja és bontja a törvény hatalmát és erejét!

Az Urat is igen sokan átkozták, gyűlölték és legszívesebben agyonkövezték volna, főként attól kezdve, amikor bejelentette Izajás könyvét olvasva a zsinagógában, hogy ő a Messiás, mert irigyek voltak rá és féltették hatalmukat. (Ez a jelenség sajnos sok esetben nálatok is jelen van!) Ezt a hajlamukat azonban csak akkor tudták kiélni, amikor a kezükbe került az Úr és keresztre feszíthették az irigyelt Mestert, de mindvégig gyűlölték Őt és mégis azért imádkozott a kereszten kifeszítve, hogy Isten bocsássa meg az ő ellenségei vétkét, mert nem tudták azt, hogy mit cselekedtek vele. Tehát nem csak azon az egy napon elkövetett vétküknek a feloldozásáért könyörgött az Úr, hanem az összes addig Ellene elkövetett vétküknek a feloldozásáért, mert ha ez nem történik meg, akkor a vétkeik súlyától soha sem tudtak volna felegyenesedni úgy mond, hanem örök sötétségben éltek volna és nem láthatták volna be bűneik súlyát és soha sem indulhatott volna be a fejlődésük. Így viszont, volt aki megigazulást nyert azok közül, aki feszítsd meg-et kiáltoztak és el fog jutni az üdvösségre!

folyt. köv..

UI:


Laár András: Buddhizmus a mindennapi életben
https://www.youtube.com/watch?v=Y_tgxNqsevE&t=4s

„Hányszor kell megbocsátani naponta - kérdezi Péter az ő Mesterét, aki éppen a megbocsátásról tanít - talán hétszer? ” „Hetvenszer hétszer” - válaszolta az Úr!

2. rész.


Érzitek és értitek-e már, hogy miért van szükség napi szinten a megbocsátásra másokkal szemben? Mert elősegítitek vele mások fejlődését és mert magatokat emelitek ezzel a gesztussal a szeretetben és abban, hogy ti is bocsánatot nyerjetek, mert a szeretet meleg sugár, melytől a bűn jege felolvad és elpárolog.
A meg nem bocsátás még senkit sem vitt előrébb a fejlődésben. Sem a megbántót, de a megbántottat sem, mert a megbocsátás szeretetből fakad és a szeretet viszi előre az embert. De a megbocsátás még csak az alapja a megrontott kapcsolatok újjáépítésének. De ha viszont nem tudtok, vagy nem is akartok megbocsátani, akkor sohasem fognak a megrontott erőviszonyok kiegyenlítődni két ember között, ami viszont mindkét félnél gyakorlatilag a poklot , vagyis nem a szeretet országába való eljutást jelenti, mert oda semmi diszharmonikus nem juthat be. Ezért mondja az Úr, hogy addig rendezd el a dolgaidat másokkal, amíg az úton vagy, mert amikor már célba értél, akkor erre már nem lesz lehetőséged!

Ezzel szemben sok az olyan ember, aki nem tud és nem is akar megbocsátani, mert még a karmikus visszahatásban, esetleg a karmikus megtorlásban hisz és remél, talán még látni is szeretné kárörvendésből kifolyólag, amikor a másikon végbemegy a megtorlás. Azért van ez így, mert még nem érzi magát bűnösnek és nem érzi magára nézve sem a bűnbocsánat szükségességét. Ebből kifolyólag nem akar másoknak sem megbocsátani. De amint Isten kicsit is visszahelyezi az ilyen ember vétkeinek a következményeit és bűnbocsánatért kell rimánkodnia úgy Isten, mint a sértett fél felé, azonnal elkezd ő maga is megbocsátani tanulni, azaz elkezd megtanulni szeretni, mert megbocsátani csak szeretetből lehet, karmikusan nem, mert az ok - okozati törvény felett áll a szeretet törvénye, amit lehozott az Úr. Ezért az ok- okozati törvény semmit sem tud elérni a krisztusi törvénnyel szemben. Pedig a „karma hívő” ember azt hiszi, hogy elszenvedi a „karmát” és tiszta a sor, merthogy szerinte „könnyebb” elszenvedni a „kiszabott adagot” mint meghajolni Isten előtt és az Úr nevében bocsánatért könyörögni. Pedig ha bármi módon is fájdalmat okoztok valakinek, az az, hogy a ti szavaitokkal éljek, „karmát idéztek elő magatoknak” azzal nem fog ennek a másiknak csökkenni az általatok okozott dolga, ha száz életen keresztül is ugyanazt elszenveditek, amit neki okoztatok, vagy ha ennyi testetöltés alatt még a húst is letépik rólatok, mert azzal az a sorba, amit a szeretet törvényén ejtettetek, még nem fog helyre jönni, hanem csak akkor, ha bocsánatot kértek a megbántott féltől és Istentől és kéritek, hogy Ő hozza helyre abban a másik lélekben mindazt, amit ti helytelenül tettek. De a karmában hívő emberhez közelebb áll az okozati törvény, mint a szeretet törvénye, mert még nem tudott felemelkedni a szeretetnek a szintjére és így „könnyebb” hinni az okozati törvényben. Amiből több van az emberben, azt tudja inkább magához vonzani. Az Urat azért nem ismerték fel, mert nem volt a lelkükben szinte semennyi az Úrból, vagyis az áldozatkész, megbocsátó szeretetből. Így van ez a mai emberrel is, aki inkább hisz az okozati törvénynek, mint Isten túláradó szeretetének. Ott a dolog hátulütője, hogy az ok - okozati törvény, az folyton és könyörtelenül csak terhel, helyezi vissza a lélekre a megrontott erőket megtisztítás céljából, amely erőkből már annyit kitermelt az ember, hogy képtelenség mindazt elszenvedni. Ez a törvény folyton csak „büntet” tehát nem oldoz és nem világosít, hanem folyton lefelé nyomja az embert. És ezekért a megterhelt lelkekért, akik már belefáradtak az okozati törvénytől való folytonos terheltségbe, mert sehogyan sem tudtak szabadulni, jött Jézus Krisztus mondván: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik meg vagytok terhelve (a bűneitek következményeitől) és megfáradtatok, majd én felüdítelek titeket.”

Tehát az okozati törvényből Jézus a kivezető út! Habár, ha azt nézzük, hogy akik a Jézus példabeszédében az öt iga ökröt és a feleséget vették, még nem indultak el a Nagy király által tartott menyegzőre, mert még csak most kezdték el beleásni magukat az anyagba és a feleség által az érzékiségbe. Tehát még nem helyezhetőek vissza rájuk a hit hiánya miatt a megrontott erők. Ezzel szemben viszont: „Menjetek és szedjétek össze a bénákat a vakokat a sántákat...és őket vezessétek el a menyegzőre” mert ők már lélekben annyira megerősödtek, hogy valamennyi visszahelyezhető rájuk a maguk által megrontott erőkből, hogy eme terhekkel eljuthassanak az Úr kitárt karjaiba amelyről fentebb szóltam: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan...” Tehát akik már lelkileg annyira megerősödtek, hogy terheket képesek hordani, vagyis valamilyen betegséget vállalni, ők már el fognak jutni az üdvösségre, vagyis a földi szférák feletti állapotokba, mert ennek a teher hordozásnak a vége, a feloldozásban nyer végérvényes továbbhaladási lehetőséget.

Az az állapot, amikor az Úr megszabadítja a szellemet a következmények terheitől, még nem jelenti az Isten Országába való eljutást. A feloldozott lélek ugyan nem követi el többé azokat a bűnöket, amelyekre feloldozást nyert, de a hajlamokkal a harcokat még meg kell harcolnia. Akkor jön el a „végcél” amikor azt mondja az Úr: „Jöjjetek Atyám áldottai és foglaljátok el azt az Országot (szférát) amelyet Atyám a ti számotokra már a kezdetkor fenntartott, mert: Éhes voltam és ennem adtatok, beteg voltam és meglátogattatok...” Ez tehát a végcél innen a földről, vagyis a szeretetben való gyarapodás, előrehaladás, mert az Isten Országa a szeretet Országa, de viszont a szeretetben csakis úgy tud gyarapodni az ember, ha gyakorolja, ha visszafejleszti mindenekelőtt az önzést, a gőgöt bír -és birtoklási vágyat, az egót, az anyagiakhoz való ragaszkodást stb. Ebben a munkában nagyban segít pl. az időnkénti Úrvacsorához való járulás, mert azok a krisztus- parányok, (Messiási szinten levő élő, lelket megelevenítő és újjáteremtő erők) amelyeket az ember itt a földi világban magához vehet, fokozatosan visszafejlesztik a bűnös, a kárhozatba vivő hajlamokat és kiépítik a szeretetet. Mivel a megbocsátás is a szeretet egyik legfőbb produktuma, ezért a lelki fejlődés elengedhetetlenül szükséges előrevivő eleme a léleknek.
A fejlődési sorrend tehát a következő: „Menjetek és szedjétek össze az utak széléről az útkereszteződésekről a bénákat, a vakokat a sántákat, (akik megterheltettek a saját bűneik következményei által és a terhek alatt összeomlottak az élet országútján vagy az útkereszteződéseknél, mert nem jó felé mentek) és vezessétek el őket a lakomára”. A fejlődés folytonossága révén jön a következő állomás, mégpedig az, amikor Az a Valaki, aki a terheket a vállaitokra rakta, azt mondja: „Aki utánam akar jönni, naponként tagadja meg magát, vegye fel keresztjét (terheit) és úgy kövessen engem.” Amikor viszont már belefáradt az ember és valóban összeomlott olyannyira, hogy nem tud felkapaszkodni, akkor jő el a következő állomás: „Gyertek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, majd én felüdítelek titeket.” A végső állomás viszont az, amikor azt mondja az Úr az életetek végén: „Gyertek Atyám áldottai és vegyétek birtokba azt a földet, amelyet Atyátok már kezdettől fogva nektek tartogatott...” Higgyétek ez a legszebb érzés a bukott szellem életében, amikor az Isten a megelégedettségét fejezi ki a bukott gyermeke felé és elvezeti az őt megillető helyre!

Ezért a szeretet törvényében a megbocsátás törvényét is lehozta a Szeretet Mestere, mert egyedüli kiút a végtelen teher hordozásból, a bűnbocsánat, amit a keresztfán a leghatalmasabb mértékben be is mutatott és „aktivizált” úm, mint továbbhaladási lehetőséget.
Tehát ha a szeretet törvényébe akartok beletartozni, akkor meg kell tanulnotok megbocsátani. A megbocsátásra Isten hozott egy törvényt, amit maga az Úr bocsátott ki először, amikor azt mondta: „Az emberfiának hatalma van a bűnöket megbocsátani.” És ezt a törvényt ruházta át később Péterre, vagyis a Névtelen Szellemre. Ezért azt mondta: „..Néked adom a mennyek Országának kulcsait és amit feloldozol a földön, fel lesz oldozva a mennyben is...” Ami a megbocsátás törvényét illeti, azt mondta: „Megbocsátattak a te bűneid” és nem azt, hogy én megbocsátottam a bűneidet, vagyis kiszolgáltatom neked a bűnbocsánat törvényét. De amikor bűnbocsánatért esedeztek, mégis csak azt kell mondanotok, hogy Atyám bocsáss meg nekem...vagy ha a másikról van szó: Atyám bocsáss meg neki...

A Névtelen Szellem szerint, kevés szellem kapta meg az Úrtól a feloldozás törvényének kibocsátás jogát. Csakis olyan törvényes szellemek, akik el tudják hordozni mások terheit zokszó nélkül.
Aki mégis úgy dönt, hogy a szeretet útját választja, az ne lépjen vissza egyetlen egy akadálytól sem, hanem tekintsen fel a kereszten kifeszített Krisztusra, aki a legnagyobb fájdalmak közepette imádkozott kínzóiért, a bűneik bocsánatáért, mit sem törődve azzal, hogy ki hogyan él vissza a megváltás művével, mert az már nem az Úr felelősége, hanem azé, aki a visszaélést elkövette. Ő mindenkiért meghalt, sokak bűneinek a bocsánatára ontotta ki vérét és nem azt nézte, hogy ki hányszor fog még bűnözni az ő áldozata után, hanem arra várt és vár, hogy minden bűneit megbánó lélek bele tudjon kapcsolódni a bűnöket megbocsátó Krisztusba és az Ő nagy áldozatába. Ezért testvéreim, ha rá akartok lépni a szeretet és megbocsátás útjára, legalább péntekenként elmélkedjetek az ő szeretetből vállalt áldozatán, melyet szeretetből felajánlott a bűnök bocsánatára. Ezen a szeretet-úton addig tudtok előre haladni, addig tudjátok gyakorolni, amíg Ő az élő Szeretet itt lesz köztetek, de amikor visszavonatik az elragadtatással, a föld visszaesik az okozati törvénybe és egyszerre zúdul rá mindenkire mindaz a következmény, amit a szeretet törvénye visszafogott. Ezért testvéreim, nagyon igyekezzetek szeretni addig, amíg közöttetek van a Szeretet, utána már, amikor elhangzik a szüzek között a kiáltás: Jő a Vőlegény, akkor már a meglévő eredmények mérettetnek meg és eldől a sorsotok, hogy a juhok, vagy a kecskék közé soroltattok.

A megbocsátó Isten Kegyelme legyen veletek és bocsássatok meg egymásnak, hogy a ti vétkeitek is bocsánatot nyerjenek!


Ámen

Ada, 2021. VI. 17.

UI:

Az igazi visszatér, ne félj! (Müller Péter)
https://www.youtube.com/watch?v=MakBRHqokpI

Csak szeretettel és jó szándékkal lehet egyesíteni az emberiséget - Felvezetés

Antal beszélő médium útján

Részlet a „Manna a hit táplálásához” című kötetből, mely médiumok útján közvetített szellemnyilatkozatokat tartalmaz – 1922

Óh, emberek, tudjátok meg és ismerjétek fel életetek célját, kövessétek azt és ne feledkezzetek meg róla ti gazdagok és szegények, nagyok és kicsinyek, ti fejedelmek és koldusok, tanítók és tanulók! Ti emberek a fonákság birodalmából jöttök ide a világra, azért, hogy itt ezen a világon, ahol egymást nem ismeritek, találkozzatok és kiegyenlítődjetek.
E célból különféle helyzetbe kerültök, ennek a Földnek különféle részeibe küldenek benneteket, s beosztanak különféle nemzetekbe és csoportokba, így kellene mint különnemű elemeknek összeelegyednetek és kiegyenlítődnötök, eggyé lennetek. De hogyan lehetséges ez, mikor mindenben annyira különböztök egymástól?
Lehetséges amaz eszközök segítségével, melyeket rendelkezésetekre bocsátanak; az isteni gondviselés amaz intézkedéseinél fogva melyek alkalmat adnak nektek arra, hogy egymáshoz közeledjetek és megállapítsátok, miképpen fogjátok alkalmazni azokat az eszközöket. Egyetlen kiegyenlítő elem létezik, s ez a szeretet; ez nem ismer az emberek között sem nemzeteket, sem felekezeteket, sem színeket.
A szeretet csak önmagát ismeri és mindazokat, akik magukat vonzani engedik; rendeltetése: az összes elemek egyesítése, eszköze: az áldozat! S éppen ez az, amit a világ nem akar meghozni! Ha van is szeretete, kerüli az áldozatot, mellyel teljesíthetné szeretet-feladatát. Minthogy pedig kerüli a törvényes eszközt, a szeretetáldozatot és törvénytelen eszközökkel akarja teljesíteni azt, amit teljesítenie kell, azért tízszer annyi áldozatot kell hoznia, anélkül, hogy ezzel elérne valamit. Mert minden, amit nem törvényesen, nem szabályszerűleg kezdünk, több áldozatba kerül, mint amit helyesen kezdtünk. Ezek az áldozati költségek viszont szeretet helyett gyűlöletet fakasztanak, taszítanak, ahelyett, hogy vonzanának.
A szegény világ így megmarad a bajban, megoszolva, szakadozottan, és nem képes egyesülni, dacára annak, hogy eped az egyesülés után. Oly egyszerű példákat talál a világ a maga mindennapi életében arra nézve, hogy miként lehet egymást vonzani, miként lehet az ellenséget baráttá változtatni, miként lehet elérni azt, hogy ami fut az ember elől, fusson az ember után engedelmességgel s alárendeltséggel. És vajon mi ez az eszköz? Csekély áldozat!
Nézzünk csak egy állatot, például vadat: hogy szalad az ember elől! De ha megfogta az ember és jól megeteti, akkor az állat ragaszkodni fog hozzá; nem is kell hívnia, önként fog utána szaladni, s el sem tud majd válni jótevőjétől. Pedig hát mi kell az állatnak, hogy jól legyen etetve? Nem annyi, mint az embernek, mert az állat azokból a hulladékokból is jól megél, melyek az ember asztaláról maradnak és már azért is ragaszkodik az emberhez, sőt szalad utána és szolgál neki.
És milyen jól esik az állatnak, ha az ember néha-néha még meg is simogatja kissé; azt sem tudja örömében, mit kezdjen, fetreng a porban jótevője előtt és boldog, hogy fetrenghet. Így tehát az ember a vadállatot, mely előbb félénken futott előle s ellenséges pillantásokat vetett reá, csekély áldozattal magának alárendelte s megnyerte a szeretetét.

Szemlézte: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Csak szeretettel és jó szándékkal lehet egyesíteni az emberiséget
Adai kör - mediális közlés
Protekció a szellemvilágban
A bűnök felett elért eredményekért küzdeni kell
HANG - Gyermekem kezelhetetlen
Kilépni a gyűlölet korforgásából
A legtöbbet szenvedett magyar huszár
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiaYUhjE7Jez5ZnZoEg?e=zPbBfL
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=ZbWltn6nebA
Korszakzárás előtt - Oktatások, megnyilatkozások és látományok Zita médium által - 4.Fejezet – Hangoskönyv (Dani)

https://www.youtube.com/watch?v=uuGemYOIj9c
Domokos László – A szellem élete II. Kötet – Jupiter, Nap, Befejezés
Hangoskönyv (Csongi)

https://www.youtube.com/watch?v=wzffi1VtPvk&t=26s
Örökértékű igazságokról – A Névtelen Szellem bölcsészete IV. Rész
Hangoskönyv (Lilla)

https://videa.hu/videok/film-animacio/egy-asszony-illata-1992.avi-SHIFiOvw0aubFmrW?fbclid=IwAR2y2bNKuzuL115WhipiiesrUSP1jGvYPUWGCX2NJla_PAHne_-25cNB1q4
Egy asszony illata – Romantikus film

https://www.youtube.com/watch?v=H_FKwOB0q7s
Fesd újra Van Gogh – Gyönyörű életrajzi rövidfilm

Ada Születésnap. Mediális közlés.
Kedves földi testvéreim és barátaim az Úr Jézus Krisztusban!


Egy a számotokra kedves ünnep előtt hajolunk meg itt a Szellemvilágban is, amely lehetővé teszi a szellemek testhez jutását a fizikai síkon és ez nem más, mint a megszületés törvénye, amelynek sokszor oly pazar ünnepet ül a földi ember, mintha az ő érdeme volna a testbe költözés. Pedig az elsődleges Valaki, akit ünnepelni kell eme törvény létrejötte miatt, az a mindenható Isten, Aki, amikor az ideje eljön,testbe szólítja gyermekét, hogy az anyagi világban az anyagot, melyet maga termelt ki a bukásával, le tudja vetkőzni, mert ahogyan süllyedt, úgy sűrűsödtek az erői és tapadt bele a lelke gyakorlatilag az anyaggá lett fluidokba és azonosult velük. De ezzel szemben mit tesz a földi ember? Az helyett, hogy fokozatosan vetkőzné le az anyagot, még jobban ássa magát bele éppen a testbe öltözésének pazar megünneplésével is. Ha valakinek is „pazarul” meg kellene ünnepelni a földre jövetelét, az Maga az Úr, aki lehozta Isten szeretetét és Mária, aki testet adott Gyermekének, a földre szállt szeretetnek.

Ha tudná a földi ember azt, hogy Isten szeretetének milyen óriási ajándéka az, hogy testet kap, sokkal jobban megbecsülné ezt az ajándékot és arra használná fel, amire adatott, még akkor is, ha nehéz sors által alkarja nevelni az isteni gondviselés a jóra. De ilyen esetben az ember inkább tiltakozik még az Élet és az Élet Forrása ellen is, nemhogy belenyugodna abba a hatalmas lehetőségekbe, amelyek ez a sors által kínálkoznak a számára.
Amikor az ember ünnepet ül, a leszületésének az ünnepét, akkor akit ünnepelni kell először is, az az Isten, aki egyáltalán megteremtette a szellemet. Ez az 1. és igazi születésnap. Földi síkon viszont az édesanyát, vagyis a szülőket is megilleti az ünnep, akik testtel ruházták fel a születendő gyermeket és csak utána jön az ünnepelt, aki a születésnapját ünnepli.

„Köszönöm Atyám, hogy megteremtettél, hogy a szellemi létbe Önmagadból a létbe hívtál és köszönöm Neked azt, hogy minden bukásomat megbocsátva, amellyel Tőled eltávolodva Téged elvesztettelek, az Úr Jézusban és Általa megmutattad a Hozzád vissza vezető utat, sőt mi több Őt tetted meg számomra az Úttá, Akinek a szeretet eszméjét ha követem, eljuthatok vissza Hozzád, az elvesztett paradicsomba. Igaz hosszú az út odáig, sok áldozatkész szeretet munkát kell véghezvinni odáig, ameddig eljuthatok a végállomásra, a Te atyai kebledre. De ahhoz, hogy munkálkodni tudjak önmagamon, szükségem van továbbra is a te Lelkedre, amely erőt ad nekem ahhoz, hogy mindenben engedelmeskedni legyek képes, ha kell, egészen a vérkeresztségig, amit már egyszer letettem lábaid elé.
Köszönöm Neked Atyám, vérszerinti édesanyámat, aki által lehetővé tetted azt, hogy testet öltsek magamra a te akaratodból, hogy neked engedelmeskedve az életemet feláldozzam értük szeretetből. Mindezt Érted tettem Atyám, mert így láttad jónak, hogy ezáltal nekik életük legyen és bőségben legyen. Áldd meg kérlek őket hatalmasan, hogy legyen erejük végig vinni mindazt a súlyos megpróbáltatást, - amelyeken mások csak ítélkeznek, nem tudván azt, hogy a megpróbáltatás mindenki számára szeretet próbát jelent, valamint azt, hogy a szenvedés nagyon sok esetben nem következmény, hanem tisztulás és hitpróba, - végig tudják vinni életük befejezéséig és hogy ezáltal be tudjanak jutni a Te Országodba,azzal a feladattal, amivel megbíztad őket leszületésük előtt.
Amikor a szülők születésnapi ünnepélyt tartanak gyermeküknek, elsődlegesnek kellene lenni a hálaadásnak Isten felé, amiért gyermeket kaptak Tőle ajándékba, mert ugyanis minden gyermek ajándék! A törvénytelen gyermeket kivéve, akit előbb, vagy egyáltalán nem kellett volna a létbe hívni, kicsit más a helyzet. De egyébként hála illeti meg mindenki részéről az Istent a megszületésért mert - főleg itt az utolsó időkben - nagyon nehéz testhez jutni. De az igazi hála érzés, mégis csak azért illeti meg a Teremtőt, mert boldogságra teremtett bennünket mindannyiunkat, az örök boldogságra, amely olyan érzés és állapot, amelyet bukott, főleg testbe lévő szellem soha sem érezhet meg, csak sejthet amikor érzi valaminek, illetve valakinek a hiányát, mert a szellem gyakorlatilag magában hordja mindazokat az emlékeket, amelyek néki egy örök boldog létről regélnek. Azért is hála illeti a Mindenhatót, amiért megbocsátotta az ősbukást és rendszerbe foglalta a kialakult káoszt és megalkotta a szellemi halálból való felébredés lehetőségét és visszavezet minden bukott gyermekét abba az eredeti állapotba, amelyből hajdanán kilépett, mert Ő az örök boldogság elérésére teremtette meg a szellemet a Maga képmására és hasonlatosságára. Hála Jézus Krisztusért és Máriáért és az összes missziós szellemért, akik semmit sem várva cserébe, csupán szeretetből vállalták a szenvedésekkel, megpróbáltatásokkal, sok esetben vérkeresztséggel teli küldetésüket csak azért, hogy megszilárdítsák itt a földi világban a krisztusi, az üdvözítő eszmét, mint az egyedüli hazavezető utat.

A hála érzése a legerősebb kapocs, amellyel az ember bekapcsolódhat Istenbe, Isten kegyelmébe. Hiába minden tudás és bölcsesség, mind csak száraz tápláléka a léleknek, amely nem igazából tud összekötő kapocs gyanánt szolgálni az Istennel. Minden egyes hálaadásnak „örök boldogság” hatása van a lélekre nézve, olyan mennyei öröm, amely a legjobb táplálékot nyújthatja a lélek számára az élet terheinek az elviselése szempontjából.
Az is igaz, hogy nagyon nehéz olyankor hálát adni az Istennek, amikor az embert még az ág is húzza, amikor az élet terhei elfedik az ember szemei elől a látóhatárt, mert az árnyak oly hatalmassá nőtték ki magukat, de higgyétek el, hogy még a szenvedés örömmé válhat, ha az ember mégis csak szívből hálát tud érte adni Istennek, az imént említett okokból kifolyólag.
A hála érzése gyakorlatilag az Isten előtt való teljes megalázkodást, a sors teljes elfogadását jelenti mindenki számára, amikor az ember a problémákért is hálát tud adni. A jóért könnyű hálát adni, de a jó is ami az embert éri az életben, valamilyen szinten a szellemi munka eredménye, amit a lélek kidolgozott magának. A nagyobb rész az Isten ajándéka, de már az is ajándék számba megy, hogy van lehetőség a munkára. Tehát ha így nézzük a dolgokat, minden a Mindenható Istené!

Sokkal gyorsabb a fejlődése annak a szellemnek, aki mindenért hálát érez az Ő teremtője iránt, mert a hála érzése nyitja meg a lelket legnagyobb mértékben Isten előtt. Ha az ember semmilyen sorscsapás ellen nem tiltakozik, sokkal hamarabb éri el minden egyes külső és belső körülmény a célját, minek következtében nagyon sok negatív élethelyzet elkerülhető, ami egyébként bekövetkezne, ha nem így érez az ember, de ha minden ellen tiltakozik, akkor sokkal vontatottabban halad előre a fejlődésben. Tehát sokkal kevesebb szenvedéssel lehet eljutni az Isten Országába, ha hálás az ember Istennek. Ezért legyetek hálásak testvéreim, minden egyes megpróbáltatásért, fájdalomért, mert szent eszköz Isten kezében rátok nézve a fájdalom, a csalódás, ami ér benneteket az életben. Sőt azt mondom, hogy, az az ember nincs is meghívva az üdvösségre, akit nem érnek fájdalmak, csalódások, alaptalan vádak még sok esetben a szellemvilág részéről is. A legfőbb dolog a kitartás, mert ha az ember visszalép a támadások esetén az útról, akkor még nincs meg benne a kellő elhívás, az elhatározás a jó követésére. Mi is lenne az emberrel megpróbáltatások nélkül? Nem lenne fejlődés, tisztulás, gyógyulás, mert a próbákban ismeri meg az ember önmagát, ha a helyzeteket a saját szemszögéből és nem a másik elmarasztalása céljából nézi az ember. Ezért is hála és dicséret Istennek a megpróbáltatásokért. Nagyon jó nevelő eszköze a gondviselő Istennek a fájdalom még akkor is, ha „nem érdem szerint kapja az ember.” Akkor a legjobb és az esetek nagyon nagy százalékában csupán mint gyógyító eszközként van jelen a szenvedés, ugyanis legeredményesebb és leggyorsabb gyógyszer a lelki betegségekre a fájdalom. Ezért is érdemes hálát adni Istennek mindenért, ami őt éri, mert Isten soha nem hibázott és nem hibázik, amikor a szellem-gyermekeit, mindenkit a neki legmegfelelőbb eszközzel hívja haza az örök haza birodalmába.

Azt, hogy Isten mennyire jó, abból is láthatja a földi ember, hogy kapott őrangyalokat, védőszelleme,ket akik vigyázni igyekeznek minden lépésére védencüknek és akadályozzák a bukást. Így volt ez az ősbukás alkalmával is, amikor minden egyes bukási folyamatot megelőzően Isten bocsátott ki az ő Lelkéből a bukni szándékozókra, hogy gátolja a következő szintre való süllyedését a szellemeknek. Képzeljétek csak el, hogy milyen lassú és hosszú volt ez az egész bukási folyamat, amíg a 6. napkörbe eljutottak a szellemek. Ha így nézzük a dolgot, minden egyes bukás, amely akkor nagyban megtörtént - és ami kicsiben a magánéletetekben lejátszódik - a Szentlélek ellen erőszakosan elkövetett bűn kategóriába számítódik, mert mint mondtam, Isten Lelke mindenkoron akadályokat gördített a bukások elé. Jelen esetben is így van, de sajnos a sátán is akadályokat gördít a fejlődés szekere elé, hogy akit csak lehet letérítsen a helyes útról. „Könnyű a békát a tónak ugrasztani, ha arrafelé van a feje.” Vagyis azt lehet neki ugrasztani a bűnnek (elcsábítani), akinek a lelkében elevenen ott él a bűn. Aki már levetkőzte azt, az már gyűlöli azt, mert megszenvedett tőle azokban a harcokban amikor a kísértéseket kellett legyőzni. Ugyanis nem könnyű a bűnös fluidokat levetkőzni, mert hozzá vannak tapadva a lélekhez, ezért csakis isteni segítséggel lehet ezeket a harcokat megvívni. Ebből is látszik az, hogy milyen óriási horderejű a bukás, merthogy emberi erővel képtelenség legyőzni a bűnös vágyakat. Ha emberi erővel lehetséges lenne ezt megtenni, akkor nem kellett volna Jézusnak meghalnia a kereszten és nem lenne szükség arra sem, hogy az Úr elküldje a Szentlelket. De mivel Ő úgy látta jónak, hogy elküldi az ő Lelkét, ezért biztos az, hogy az emberi igazságok, az emberi erőbevetés hatástalannak és eredménytelennek bizonyul a szellem által kitermelt sötét fluidok legyőzésére. Az Ő Lelke által történik minden pozitív, minden előrehaladás az emberi lelkekben, sőt még a bűnbánatra kapott felelet, a bűnbocsánat, vagyis a feloldozás, a bűnbocsánat törvényének a kibocsátása is az Ő Lelke által történik itt a földi világban.
Ámen.

*

Ez a nyilatkozat az elhunyt édesanyámnak a 87. születésnapján keletkezett, aki már 12 évvel ezelőtt átköltözött. Soha nem készítettünk neki ünnepélyt, mert nem is várta el, jelenleg is csak egy csokor virágot vittünk ki a sírjára. Neki az Élet készített odaátra születésnapot, mert nagyon sokat szenvedett az életben szegény.
Még gyermekkorunkban ő beszélt nekünk először a spiritizmusról, ugyanis a II. vh. előtt itt Adán is működött 2 spiritiszta kör. Igaz akkor még nem is gondoltuk azt, hogy valamikor is meg fogjuk ismerni és munkálkodni fog bennünk az üdvösségünk érdekében ez az eszmeiség, és azt sem, hogy Általa leszünk meghívva az üdvösségre.


Ada, 2021. VI. 20.

UI:
Az egyház rejtett oldalát tárta föl A Vatikán kínos titkai című könyv
https://www.youtube.com/watch?v=j0b9DlIl2AY

A pokolból visszatérés útja

Részlet Márk evangéliumának szellemi magyarázatából szabadon
Péter apostol szelleme Antal médium által

Az olyan ember számára, aki önfejűsége folytán az ördög szolgája lett (mondjuk egy wu-du sámán vagy egy fekete mágus), nincs más kilátás, mint az, hogy kárhozatában addig epedjen reménytelenül, míg Isten kegyelme és könyörülete valamikor behatol az ő reménytelen pusztaságába is és egy követet küld hozzá, az elkárhozotthoz, aki egy csepp reménységet önt beléje s reményt ad neki arra, hogy van még egy Isten, aki iránta is könyörülettel van. Időről-időre azután mindig több reménycseppet szív magába s ez végre feltámasztja benne azt a hitet, hogy őt az ördög nem kötheti meg örökre, tehát kárhozatának is vége kell, hogy szakadjon. (Amíg idáig eljut, több ezer év is eltelhet.)
És amikor már ilyen hite van, akkor elkezd sóhajtozni, - mert hiszen imádkozni lelke pusztaságában még nem képes, - és ha elég sokáig sóhajtozott megváltás után vágyakozó hitében, akkor Isten az ő könyörületességében elküld hozzá egy elhalt embert, aki már jobban lát, mint ő és aki kivezeti őt lelke pusztaságából a hajnalodó világosságra, a szürke szellemek birodalmába. Ezektől azután megtanul sírni, amit olyan sokáig nem tudott s megtanul imádkozni ekképpen: Jó Istenem, bocsáss meg! Amikor pedig már ebben az országban eleget imádkozott és sírt, akkor Isten egy más követet küld hozzá, aki őt a tükör elé vezeti, hogy nézze meg magát benne.
Egy valóságos tükör-országban találja magát most, hol körülötte az egész levegő egyetlen tükör s ott ragadja meg őt a nemezis erős keze, amely alatt egészen széttörik és felolvad a bűnbánatban annyira, hogy semmi szilárd rész sem marad rajta! Végül egészen újjáalakíttatik és fölteszi magában, hogy soha sem végzi többet az ördög munkáját, hanem az Úrnak lesz hű szolgája Istennek, akinek szolgálatában, még ha valamit rosszul végzett is, akkor sincs kárhozat, hanem csak új vigasztalás és új kegyelmi eszközök!

Megjegyzés: Azt mondja egy helyen a tanító szellem, hogy jaj azoknak a lelkeknek, akiket haláluk után nem ragad meg a nemezis törvénye, másképpen mondva, nem kerülnek a tisztítótűzbe. Ez nem külső tűzként kell elképzelni, hanem egy lélekben dúló belső tűzként. Pontosabban a cellába zárt lélek teljesen magára maradva, asztrál, azaz érzelemtestében minden lelki fájdalmat, a legenyhébbet is hatványozottan erősebbnek és kínzóbbnak érez mint fizikai testében. Annyira égő fájdalomnak érzi, hogy ezért jutott a szellemvilágból a keresztényi vallásos köztudatba a tisztítótűz fogalma.
A vallási dogma, ebből következtetve azt a hitet sugallja, hogy a pokol olyan mint a tisztítótűz, de sokkal súlyosabb és öröklétig tartó szenvedés, egy állandó tűzben égés. Ez téves felfogás a tanító szellem szerint, mert a pokoli állapotban nincsen szenvedés, csak a megátalkodott rossz és gonoszság. Itt a lelkiismeret halott. A szellem szinte vetélkedik a többi hozzá hasonlókkal, hogy milyen körmönfont gonoszságot vihet végbe, akár egymás között és ellen, akár kifelé a testesült világ felé. Számukra ezek a gonosz tettek jelentik a dícsőséget és ugyanakkor a közöttük lévő hierarchia kialakulását és változását.
Ezek a szellemek,- ahelyett, hogy egy-egy megtestesülés után a nemezis törvényében valamennyire megtisztulnának és a következő életet új lapokkal és megtisztult erőkkel kezdenék folyamatosan fejlődve, - gyűjtik a rossz karmát, halmozzák a bűnöket és az adósságokat, melyeket csak nagyon sok keserves szenvedés árán oldhatják fel, ha majd eljön az ideje.
Most pedig, mi a titka annak, hogy végül mégiscsak elegük lesz a pokoli állapotból? Erre is megadja a szellemi tanítás a magyarázatot. A szellemek közötti gonosz versengésben, valóságos farkastörvény uralkodik, gyakran megküzdenek egymással a poziciókért, a hatalomért. Egymásnak feszülnek, gyötrik egymást és fáradnak. Akik ereje felőrlődött és legyengültek, valósággal a többiek prédájává válnak. Porig alázzák, gyötrik és elszívják a maradék életerejüket is (innen ered a vámpirság fogalma). Amikor a gőgös szellem mondjuk, már kétezer éve szenved ebben az alsó rendű megalázott állapotban, érthető, hogy eljön az idő, mikor elege lesz és szabadulni szeretne. Ha az őt figyelő őrszellem látja, hogy a lélek eljutott a várt kritikus állapothoz, akkor lép közbe és vetíti bele a remény első sugarát, amely aztán lassan megindítja a lélekben a változásokat.


szemlézte : Bíró László

A tévtanítások kihatása a túlvilágon

Bertha Dudde írómédium közlése 1963-ból

Részemről még sok tévedést kell helyreigazítani, hogy az emberek az igazság talaján mozoghassanak. Az emberek gondolkodása teljesen téves utakon jár. Egy tévedés maga után vonja a többit, és az embereket már nem lehet eltéríteni tőle. Igaznak tekintik azt, amit olyan emberek nyújtottak nekik, akik maguk sem jártak az igazságban, mert Szellemük még nem ébredt föl.
Ebben a világosság-nélküli állapotban megszámlálhatatlanul sokan mennek át a túlvilágra, és még ott is a maguk téves felfogását védik, nem lehet meggyőzni őket, hogy tévesen gondolkodnak és gondolkodtak. Míg aztán elfogadnak egy olyan világosságot, ami odaát is világosság, és igénybe veszik szabad akarati döntésüket. A túlvilágon is folyik a harc a sötétség és világosság között. A fénylények ismételten világosságot akarnak gyújtani a még elsötétült szellemeknek, de gyakori, hogy minden fáradozásuk hiábavaló, mert a lelkek kitartanak tévedéseik mellett.
Viszont az a problémájuk, hogy nem tudják megérteni, miért nem éreznek boldogságot a túlvilágon, holott úgy érzik, a Földön mindent megtettek a túlvilági boldogság eléréséért. És amíg nem fogadnak el világosságot arról, hogy az én akaratom valóban más, mint amit a FÖLDÖN ELÉJÜK TÁRTAK, amíg be nem látják annak értéktelenségét, amit a Földön tőlük megköveteltek, amíg be nem látják, hogy nekem más követelményeim vannak mint az, hogy egy egyház szokásainak és külsőségeinek eleget tegyenek, hisz én csak szeretetet kérek az emberektől, és egyedül a szeretetük alapján értékelem őket, boldogságuk is szeretetük fokának a megfelelője lehet csak - addig nem történik változás. Ezeknek a lelkeknek nincs irigylésre méltó sorsuk, még akkor sem, ha nincsenek a külső sötétségben.
De ők csak vitatkoznak, és nem fogják föl boldogtalanságuk okát. Sőt gyakran szemrehányást tesznek maguknak, hogy nem eléggé tettek eleget ezeknek a külsőségeknek és emberektől kiadott törvényeknek - és ezért boldogtalanok még mindig.
Pedig rövid időn belül részesedhetnének a boldogságban, ha elfogadnák a fénylények tanítását, vagy onnan szereznének maguknak egy kis világosságot, ahol a legtisztább igazságot osztják, és ami után minden éhező lélek mohón nyúl.

Ahogy a Földön, úgy a túlvilág területein is sok a makacs lény, akik visszautasítanak mindent ami nézetűk ellen van. És az ellenfélnek épp ezeknél a fanatikusoknál van a legnagyobb hatalma! Mert valamit a túlvilágon is elfelejtenek az emberek: azt hogy kölcsönösen segítsék egymást, ami által emelkedik szeretetük foka, és már nem tiltakoznának annyira a világosság ellen!
A Szellemi Birodalomban egy lépéssel sem jutnak előbbre, mert itt is a szeretet az az erő, ami a lelket felemelkedésében segíti. A szeretet egyúttal világosság is, és az emberek a Szellemvilágban is ajándékozhatnak szeretetet egymásnak. Mert ahol nincsen boldogság, ott még nyomorúság és ínség van - tehát mindig van lehetőség rá, hogy az egyik lélek segítségére legyen a másiknak. Ilyenkor a lélek gondolkodása is világosodik, egymással gondolatokat cserélnek, kérdéseket tesznek föl, és a válasz biztosan megérkezik rá. Mindig a szeretet áll az első helyen. De ezeknél a lelkeknél abban van a nagy szellemi tévedés, hogy a szeretetnél előbbre tartják azt, amit az emberi meg nem értés emelt a magasba mint „isteni tanítást” (a dogmákat). És sajnos az emberek először mindig azt tartják jónak, amit emberek követelnek tőlük - és figyelmen kívül hagyják az Isten kéréseit.
Így állapotuk nem változik, ha nem teszik első helyre a szeretetet. Tehát ha a többiek iránt szeretetteljes segíteni-akarással vannak, ezáltal maguk is megkapják a tiszta igazságot, ami majd korlátlan boldogságot szerez nekik.

Ezért minden ember, akinek a Földön félrevezették a gondolkodását, de szeretete, és ebben való tevékenysége már magas fokú, a túlvilágra érve hirtelen megvilágosodik, és készségesen átváltja a tévedését az igazságra. A többi léleknek szívesen átadja ismeretét, mert rájött, mekkora szerencsétlenség, amit a téves tanítás okoz.
Szeretné eltávolítani a szellemi vakságot, mert szeretete segítségadásra hajtja. Így nagyon áldásos a befolyása, mert a Földön ő is ugyanabban a tévedésben élve, most - azoknak akik meghallgatják - meg tudja okolni hol, és mi a téves benne. Az emberek lelkének a tévtanítás jelenti a legrosszabb mérget, és a világosság ezért folytat elkeseredett harcot a sötétség ellen - és biztos, hogy egyszer a világosság győz.
Az embernek viszont szabadságában áll, hogy vagy a világosságot, vagy a sötétséget válassza. Semmire sem kényszerítik - szabadon dönthet. De én megteszek mindent, hogy még a Földön az igazság megismerésére jusson. A Szellemvilágban sem csökken a fénylények fáradozása, mert csak az a lélek lesz boldog, aki az igazság talaján áll.

Megjegyzés: Szóval a boldogság kulcsa a szeretet nemcsak itt a földön, hanem a túlvilágon is. A szeretet fokának növekedése a lélekben lehetővé teszi a szellemi tudás megszerzésének a lehetőségét. Érdekes módon a szellemi tudást nem lehet megtanulni senkitől, még a legnagyobb mesterektől sem. A lélek érésével fokozatosan megnyílik a szellemvilág felé a szeretet által és az innen áradó igazságokat felismerések formájában sajátítja el. Tehát a szellemi tudás nem kintről befelé, hanem bentről kifelé sugárzik és árad és az áradás forrása nem az agy, ahogyan az anyagi ember gondolná, hanem a szív. Ezért különböztetjük meg a fejből és a szívből jövő gondolkozást, mert a fej az anyagi világé, a szív pedig a szellem világáé.


szemlézte: Bíró László

Az az enyém, amit odaadok

Részlet szabadon "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből

Az embernek, mivelhogy ember módjára kell élnie a földön, emberi szükségletei vannak, és neki e szükségletek fedezéséről kell gondoskodnia. Táplálkoznia kell, hogy testi természetét fenntarthassa, ennélfogva eledeleket kell magához vennie.
Míg az egyik ember táplálkozásában fényűzést fejt ki, addig a másik ember szükségképpen még a szükséges táplálékban is hiányt lát. Az a határvonal tehát, amely elválasztja a szükséges és elegendő étkezést a túlhajtott és inyenckedő étkezéstől, egyúttal elválasztja a köteles szükségletkielégitést a túlzástól, azaz a bűntől. Mert minden, amit valaki úgy szerez meg magának, hogy az másoknak a rovására megy, bűn.
Ugyanez az eset a többi emberi szükségleteknél, pld. a ruházkodásnál. A testet be kell fedni télen a hideg ellen, nyáron a hőség ellen; tehát a ruházkodás szükséges. De nem szükséges a pipere, nem szükségesek a drága ékszerek, nem szükségesek a vagyont érő toilettek. Mindaz, amit az ember mint túlzást e téren kifejt, már hiba, már bűn, mert elvonása bizonyos erőknek és értékeknek másoktól, akiknek a szükséges sincs meg.
Így van ez az ember lakásával és minden egyéb szükségletének a kielégítésével. Kétségtelen úgyan, hogy az emberek nem egyformák és a tehetségesebb és szorgalmasabb ember a szükségesekből többet és jobbat szerezhet meg magának, mint a tehetségtelen és rest ember. Tehát bizonyos eltolódások és különbségek úgyszólván törvényesek lennének. Azonban a túltengő gazdagság az egyik oldalon, a kiáltó nyomor a másik oldalon nem abból ered, hogy az egyik ember tehetségesebb és becsületes szorgalommal többet kereshet meg, mint a másik, hanem abból, hogy a szükségletén tul, konjunktúrák kihasználásával, furfanggal vagy erőszakkal ragadja el másoktól a szükségeset is, csak hogy önmagát feleslegekkel lássa el.
Ennek az elferdült és természetellenes tevékenykedésnek hoszszú- hosszú időkön át való folytatása hozta létre azt az állapotot is, hogy némely ember már beleszületik a nagy gazdagságba, míg a másik ember a nyomorba születik bele.
Csak egészen tiszta szellemek, szellemi nagyságoknem fogadtak el a világtól, mint ami az ő emberi, testi természetük fenntartására feltétlen szükséges volt, igyekeznek magukat megszabadítani mindentől, ami nekik nem kell, ami sem emberi, sem szellemi mivoltuk szempontjából nem szükséges.
Mit mond a szeretet legelső parancsa? „Adni, adni, adni!” Abban, hogy adok, nem kizárólag az a cél érvényesül, hogy a felebarátomnak legyen, hanem egyszersmind az a cél is, hogy én, aki adok, megszabaditsam magamat mindentől, amire a szellemnek szüksége nincs. Mert valójában az az enyém, amiről lemondok, amit odaadok.
Míg a lélek ragaszkodik valamihez, pl. anyagi javakhoz, egyénekhez, kedvenc eszmékhez: mindaddig oda van kötve azokhoz a dolgokhoz, amelyekhez ragaszkodik. Amilyen mértékben le tud mondani, abban a mértékben oldozgatja el azokat a szálakat, amelyek őt megkötözve tartják. Amilyen mértékben képes magát (rossz érzések nélkül) megszabadítani az anyagi javaktól, olyan mértékben szabadulnak fel lelki erői, amely erők azokhoz a javakhoz hozzátapasztották őt. Amilyen mértékben le tud mondani kedvenc eszmékről, pl. dicsőségvágyról, hirről, emberek megbecsülése után való törekvésről, olyan mértékbenszabaditja fel lelkének azokat az erőit, amelyek az ilyen monoideisztikus gondolatokhoz leláncolva voltak.
Ha valaki azt, amit szeretett, odaadta másnak, akkor az erő, amit az a szeretett dolog lekötve tartott, felszabadult, az övé lett.
Azok akik fanatikusan gyűlölnek valakit, s minden figyelmük erre összpontosul. Mihelyt az ilyen le tud mondani arról a bálványozott személyről vagy az ő gyülöletérzéséről Istenért, Krisztusért, azonnal felszabadul az a lekötött erő, és az ő tulajdonává válik. Mindig, amiről lemondunk, az igazán a mienk, mert erői szellemesednek. (A felszabadult szellemesített erők törvényszerűen az őket szellemesítő szellem tulajdonaivá válnak.)
Ne gondoljátok, hogy mindaz, amit itt nagyon röviden és csak vázlatosan a szemetek elé tártam, tisztán csak eszmei dolog. Nem, itt a szellemi világban, ahová ti is mindnyájan készültök, ezek a folyamatok, amelyeket ecseteltem, nagyon is láthatók és érezhetők. Azok az emberszellemek, akiknek lelki erői ennyire kötve vannak még javakhoz, vágyakhoz, egyénekhez, a föld légkörében alacsonyabb szférák lakóivá lesznek, akik mint szellemek is úgyanúgy jelennek meg, mintha emberek volnának. Ugyanabban a testi alakban, azaz a szellemvilágban is tömöreknek látszanak. Ez az ő külső alakjuk az úgynevezett perisprit, amely éppen tömörségénél fogva semmiféle modulációnak nem enged éppen azért, mert a gondolatok rögzitettek, tehát a lelki erők is rögzitett formát mutatnak.
Ahogyan a szellem lemondani megtanul, ahogy az erőit fokozatosan eloldozgatja azoktól a jelenségektől, tárgyaktól, személyektől, eszméktől, amelyek őt olyan mereven kötve tartották, abban a mértékben válik fokozatosan fehérebbé, átlátszóbbá, lassanként átalakul, ködszerű, fehér, finom fluidburokká válik, kezdi elvesziteni rögzitett emberi alakját. Ez az emberi forma amely a benne székelő szellem legkisebb érzelmi vagy gondolatbeli impulzusának is azonnal enged, és olyan alakban tud megnyilatkozni, amilyen alakban a benne élő szellem megnyilatkozni kíván. Felveheti egykori emberalakját, ha akarja, ami azonban rá nézve mindenkor terhet jelent.
Az ilyen szellem szabaddá lett, mert eloldozta magát azoktól a dolgoktól és helyektől, ahová mint ember, vagy mint alacsonyabb szférabeli szellem, magát odakötötte. Ezért fontos a haladni kivánó szellemre nézve a minden néven nevezendő formaságoktól és dogmáktól való mentesség. Mert mihelyt valami kötött keret, mihelyt valami megrögzített forma, az azonnal odaköti az abban az eszmekörben élő szellemek csoportját ahhoz a formához; és ez máris bizonyos rögzitettséget jelent. Annak pedig, aki a Szentlélek munkása kíván lenni, szakítania kell formákkal, dogmákkal, keretekkel; annak benn a lelkében kell éreznie azt az igazságot, amelyet Isten oltott belé, amelynek legvégső állomása a szeretet. Az a szeretet, amely mindent oda tud adni, mindenről le tud mondani, csak egyetlenegyről nem, arról, hogy mind az idők végezetéig ennek az eszmének és ebben az eszmében az Urnák szolgája maradhasson.
Mindnyájan az örökkévalóság munkásai vagyunk, parányok, jelentéktelen kicsiny szellemek; és mindnyájunknak az a kötelességünk, hogy adjunk, adjunk és adjunk. Kétszeres jót cselekszünk vele: jót cselekszünk vele azzal, akinek adtunk, és még nagyobb jót cselekedtünk magunknak: mert minden, amit odaadunk és minden, amiről lemondunk, akkor válik igazán a mienkké.

szemlézte: Bíró László
--
Szellemtani Irodalom:
https://onedrive.live.com/?authkey=%21AB84AloMtPMjlEc&id=8627752B1B3312C8%2147563&cid=8627752B1B3312C8

Ada. Az ítélkezésről dióhéjban

Kedves földi testvéreim és barátaim az Úr Jézus Krisztusban!


Minél magasabbról ölt testet egy szellem, annál nagyobb a fényköre és ebből kifolyólag annál mélyebbre hatol le a föld gyomrába is a fénykörének a hatása is. Így tudott az Úr szellemi munkát végezni a földalatti szférákban is.

Minél magasabb erkölcsi követelményeket (igazságokat) van hivatva követni egy földi halandó, ezek mind mélyebbre és mélyebbre nyúlnak le a lélek mélyére, hogy felhozzák az ott latent állapotban lévő dolgokat, a lélek megtisztulásának céljából. Minél magasabb igazságok után kutat tehát egy lélek, annál nagyobb harcai vannak önmagával. (Nem a távol eső igazságokra gondolok, hanem a magasakra.) Ezért is van az, hogy csupa harc és küzdelem egy - egy olyan ember élete aki szellemi téren bizonyos vezető szerepet kap, mert az átlagnál magasabb igazságokat kell követnie, hogy a megharcolt dolgokat, mint eredményeket tovább tudja adni. De aki még könnyen ítélkezik, az még nem jutott el arra a szintre, hogy a lelkében mélyen fekvő dolgokat megharcolja, hanem még megharcolásra várnak, ugyanis még megharcolatlan a gőg - szülötte ítélkezés és ebből kifolyólag még nincs együttérzése sem azzal a másikkal szemben, aki kemény harcokat vív önmagával. Ezzel szemben, aki a harc közepette küszködik és gyötrődik, az megérti a másikat és segítő jobbot nyújt a másiknak ahelyett, hogy eltiporná őt. Sajnos ilyen a ma embere is, mint a tegnapé volt és a tegnap embere olyan, mint a 2000 évvel ezelőtti ember, aki ha nálánál magasabb erkölcsi szintű emberrel találkozik, keresztre feszíti őt, csakhogy a saját szintű igazsága juthasson érvényre, mert a magasabb igazságért neki meg kellene küzdeni és harcolni önmagában, amihez elszántság, engedelmesség és isteni Lélek kell. De könnyebb ítélkezni, mint harcolni és a másikat elfogadni és szeretni, mert mindenki, aki ítélkezik, azt ítéli meg a másikban, ami benne is benne van, csak a másikban már felszínre került az a megítélt hajlam. Így az aki megítéltetik, annyival előrébb jár annál, aki ítélkezik, hogy akinek felszínre hozták a hajlamait, annak a valakinek már lehetősége van a hajlamai leküzdésére, míg aki ítélkezik, annak még talán kevésbé, mert azért ítélkezik, mert nem ismerte fel önmagában a leküzdendő hajlamokat.

Ezért legjobb, ha az ember semmilyen körülmények között sem ítélkezik, mert önmagát ítéli meg a fentiek alapján. Az ítélkezéssel viszont magára vonja az ember azokat az élethelyzeteket amelyekben megítélte a másik embert, de mivel még nincs megharcolva az a hajlam, ezért szinte holt biztos, hogy az ítélkező el fog bukni, mert az ítélkezés nincs benne Isten tervében, ezért nincs rajta Isten védelme és ezért hat vissza az ítélkezőre az ítélkezése és amin viszont nincs védelem ott nincs győzelem sem. Ezért a hirtelen haragú ember sokkal többet szenved, vagy fog szenvedni, mert sok olyan dolgot szed magára, amit aztán el kell szenvednie az ítélkezése és az éretlensége miatt.

Ezért testvéreim csak csínján az ítélkezéssel, mert olyan körülményeket teremtetek meg magatoknak, amelyeket Isten nem tervezett bele a fejlődésetekbe, vagy legalább is sokkal később, de a bukás következményeit, vagy legalábbis egy részét el kell szenvednetek, ha nem tartotok bűnbánatot. De ha bűnbánatra juttok és bocsánatot kértek, még mielőtt beindulna a törvény ereje, akkor feloldozást nyerhettek. A törvény viszont Isten kezében van és amint megérik a lélek, azonnal lecsapnak a negatív következmények. Ezért mielőtt bárkit is a vádlottak padjára emeltek, előbb adjatok magatoknak esélyt arra, hogy megértsétek őt, mert az ítélkezés nem a ti dolgotok, hanem a mindenható Istené, mert Ő látja a dolgokat helyesen és nem az ember. Nektek az a feladatotok, hogy a szeretet próbákban megálljátok a helyeteket. De még ha helyesen látna is a szálkát kereső ember, akkor sem a másikat ítéli meg, hanem önmagát, mert mindenki azt látja meg a másikban, ami benne is benne van. Amikor ítél az ember, gyakorlatilag az Isten munkáját ítéli meg, mert Isten tudja azt, hogy kiből mikor mit hoz elő megharcolásra, ugyanis lehetséges az, hogy attól, amit az ember talán fontosnak látna a másikban megharcolni, Isten szerint vannak fontosabb megharcolni valók. Mivel az ember minden esetben önmagából indul ki és a saját szemüvegén (lényegtörvényén) keresztül nézi és látja a másikat, nagy a valószínűsége annak, hogy nem ismerve a körülményeket, helytelenül ítél. Sajnos van rá eset, hogy még a szellemek sem látnak meg mindent kellő pontossággal, mert elsősorban Isten a védőszellemeknek ad betekintést egy - egy ember lelki világába. Az is bűn számba megy, ha valakit ítélkezésre segítünk, ugyanis minden olyan véleménynyilvánítás, amely nem szeretetből történik, már ítélkezés számba megy! Amikor az embernek felkavarja a lelki világát és nem a szeretetet segíti elő, akkor már nem az isteni Lélek szól, hanem a harag, az ellenszenv, vagy az irigység stb.

De kik is ítélkeznek közületek elsősorban? Akik azt hiszik magukról, hogy mindazok az igazságok, amelyek a lelkükben vannak, hogy ők kreálták magukban és ők magukban hordozzák az eszmét, talán jobban mint mások. Közben mindenkit, aki a szellemtani eszme megszületése után született és ebben az eszmeiségben van meghívva az üdvösségre, mindazokat az eszme hordozza magában és ki mennyire tudja magát átadni ennek az eszmének, annyit tud benne kimunkálni az Eszme. Azoknak akiket önmagában hordoz a szellemtani eszme, komoly harcokat kell vívniuk mindazokkal az „igazságokkal” amelyeket a világból, talán más eszmei áramlatokból és az előző életeikből hoztak, nem is beszélve arról, hogy ha még a Krisztus előtti időkből hoztak magukban igazságokat, mert ugyanis az igazságot legtisztábban és legvilágosabban a Krisztus tana, majd napjaitokban a III. kijelentés tartalmazza. Ha nem így lenne, akkor a III. kijelentésnek nem kellett volna lejönnie az Úrnak színétől! Tehát ítélkezés helyett van mit megvilágosodni és utána megharcolni, mert az emberi lélekben nagyon sok „igazság” forrong, melyeket hosszú idők óta magában hordoz, de még nem tudott levetkőzni, mert nem volt viszonyítási lehetősége. Ennek a harcnak a megharcolása legyen az elsődleges célotok.

Ezért hát legyetek nagyon óvatosak az ítélethozatal, még akkor is, ha valami oknál fogva „felhatalmazottnak” érzitek is magatokat rá. Ha nem lenne bűn sem az Úr, de még a szellemtan sem foglalkozna vele annyira behatóan!

Ada, 2021. VI. 24.

UI:

Pjotr Garjajev- a szó és a gondolat ereje, az idő fraktalitása, halhatatlanság, kvantum teleportáció
https://www.youtube.com/watch?v=WjwHJznz74w

Ada Ős szeretet Mediális közlés.
Kedves földi testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!


Az Ős Szeretetnek, amely a magas tiszta és a tökéletesedésre, az abszolút tökéletesség elérésére meghívott világot létrehozta, köszöntelek benneteket testvéreim a szellemvilágból. Azzal a céllal közeledek felétek, hogy ennek az Ős Szeretetnek egy fuvallatát, egy sugarát rátok irányíthassak, mert ugyanis ez a szeretet van hivatva benneteket is és minden bukott szellemet elvezetni először is arra a szellemvilágbeli szintre, ahonnan engedtetek a sátán csábításának, mert hittetek a hazugságnak, amelyet felétek sugárzott: „Olyanok lesztek, mint az Isten.” Sajnos a mai ember sem különb, ő is hisz ennek a sátáni csábításnak, mert gőgjénél fogva, minden lelki - szellemi munka nélkül olyan akar lenni mint az Isten, vagyis egyből irányítani és uralkodni akar, csak sajnos a fejlettségi szintjének megfelelően és nem isteni szinten, hanem önző érdekekből. Nagyon ritka az az ember, aki nem önös célból, hanem, isteni célokat szolgálva, engedelmeskedve az isteni akaratnak, „irányít”. Az emberben megvan minden tulajdonság, amit a teremtéskor az isteni gondolat és akarat beléje teremtett, csak sajnos bukott, degradált, és ami még rosszabb, ellenkező formában. Tehát minden földi embernek és minden bukott szellemnek az a feladata, hogy ezt a zuhanó lavinát, mint lelki folyamatot, az erény bűnné formálódását visszafordítsa és újból a bűnt erénnyé formálja. Isten minden élethelyzetet ennek a szent célnak az érdekében rendez be, ami ellen sok esetben tiltakozik az ember, mert sajnos itt szeretne boldog lenni a földön, ami lehetetlen, mert a föld a maga szintjének megfelelő „örömöt” tud csak nyújtani , ami viszont nem azonos a mennyei örömökkel. Itt a földi világban ahol ti éltek, az erényeket munkálni kell ,mert a földi színvonal nem tartalmazza azokat. Ahhoz, hogy ezt megértsétek, elég ha csak kinéztek a természetbe, pontosan a szántóföldekre, ahol megfigyelhetitek azt, hogy a föld a maga természeténél fogva csak mérges és az ember számára étkezésre alkalmatlan növényeket és állatokat terem. A nemes gabonát és az emberi fogyasztásra alkalmas növényeket és zöldségféléket termeszteni kell. (Ez alól kivételek a gyógynövények.) Az erényeket is ehhez hasonló tevékenységgel kell művelni a lelki világotokban. No de ezt csak az érti meg, akinek némi fogalma van a növénytermesztéshez, ami hát nagyvárosokban kevésbé elterjedt.

Ezzel a fentebb említett közös feladattal abba a tiszta világba, illetve eredeti állapotba vagytok hivatva majdan visszakerülni, amelyben benneteket és bennünket mindannyiunkat megteremtett az Isten. Ő ugyanis nem alkotott meg bukott világokat, csakis tiszta bűn nélküli szinteket, mert mindenki, így Isten is csak abból ad, ami benne van, ami azt jelenti, hogy mivel nincsenek benne bukott ős fluid, azaz „bukott szeretet” így csakis tökéleteset alkothatott, vagyis hívhatott életre. Ő gyakorlatilag csak napokat, ősnapokat alkotott, a többi a bukás következménye.

A teremtés, vagyis az ősnapok létrejötte az ősszeretet produktuma, de a bukás normalizálása és a bűnök erényekké való visszafejlesztésének lehetősége és ezt a célt szolgáló törvények, szintén az ősszeretet tudatos munkája, ami nem csak a szellemre terjed ki, hanem minden holt molekulára, élőlényre, így a testbe öltözött szellem táplálását szolgáló növényekre, gyümölcsökre stb. Tehát a testetek táplálására szolgáló növények, gyümölcsök stb. szintén az Ős Szeretetet gondviselő ideiglenes ajándéka, merthogy innen, erről a földi világról elvezetni igyekszik benneteket a Mindenható, az Ő szent Fia által. „Ki utánam akar jönni, naponta tagadja meg magát (a benne lakó világot) ... és úgy kövessen engem” mert az a célja, hogy elvezessen benneteket az Isten Országába. Mi sem igazolja ezt jobban, mint az Úrnak a következő kijelentése: „Én vagyok az út.... senki sem mehet az Atyához csakis énáltalam.” Tehát ha az Urat követitek, Ő egészen a legfelsőbb világokba vezet el benneteket és bennünket is egyaránt ama szeretetörvény és a Lélek ereje által, amelyet lehozott és itt hagyott a számotokra, földi emberek számára. Ugyanis ahogy minden bűn gyökere a gőghöz, úgy minden erény a szeretethez vezethető vissza. A szeretetet viszont úgy önmagatokban, mint másokban a saját szeretetek által építeni vagytok hivatva, hogy az isteni ős szeretet növekedhessen a lelkekben és a világban egyaránt. A szeretet olyan, mint a gabonamag, amelyet ha elvettek, egy szem sokat terem a számotokra. Ha szeretetet hintetek szét, kamatozni fog a számotokra. Sajnos sokan azt hiszik, hogy kevesebb marad belőle, de még eddig az Élet bebizonyította ennek az ellenkezőjét. Szórjátok a szeretet magvát, mert néktek fog kamatozni, amit az ég angyalai beváltanak néktek lelki vagyonra. A „mag” a szeretetnek a magva nektek fog „bokrosodni” mint az elvetett búzaszem a mezőn. Az utolsó ítéletkor is -az Úr szavai szerint- a szeretet szintje fog megmérettetni, amelyet a cselekedetek fejlesztettek ki bennetek, de nem maga a cselekedet a mérvadó, hanem a mögötte kialakult érzés. Az ember minden olyan cselekedete, amellyel nem az Isten Országát építi, mind ide köti őt a földi világhoz, pedig minden egyes, az üdvösségre meghívottat erről az erkölcsi szintű világról elvezet az Ősszeretet. Azt mondja az Írás, hogy amit már megtanultatok,azt józan eszetekkel erőltessétek rá a makacs szívetekre, mert a cselekedet hatása meghozza a kívánt érzést.

Amíg az Ős Szeretet önmagát adja áldozatul a bűnösökért, hogy védelmezze és kigyógyíthassa a bűnöst kárhozatra vivő hajlamaiból, addig az ember támad, bántalmazza és ostorozza a bűnöst, még több terhet róva rá, nehogy megtérjen és meggyógyuljon az, aki az Ősszeretetre van rászorulva. Igaz, az aki támad, ítél és elítél, még inkább híján van az Ős Szeretetnek, mint aki már belátta bűneit és gyógyulni szeretne. Sohasem késő alázattal Isten felé fordulni, csak az elvesztegetett idő nem pótolható. Igyekezzetek tehát teljes mértékben kihasználni a kegyelmi időt addig, amíg adatik.

Nagyon vigyázzatok, hogy a megszorítások alól való felszabadulás időszakát hogyan és mi módon használjátok ki. Ne úgy, mint amikor kinyílik a kalitka ajtaja és kiröppen a madár. (Ilyen esetben szándékosan megfeledkezve az addigi korlátokról, alig várja az ember, hogy a visszafogott hajlamait kiélhesse.) Ugyanis azt mondja Pál: „Vigyázzon aki áll, hogy el ne essék.” A hirtelen viszonylag nagy szabadság helyett lelkileg készüljetek az újabb megszorításokra, mert ez mind sátáni taktika, hogy a bűnbe vigyen bele titeket. „Mindeneket szabad nékem, csak nem minden válik javamra.” Ez a jelenlegi állapot olyan, mint a vihar előtti szélcsend, nem láthatjátok a földi szemetekkel, hogy mit is rejteget magában a közeljövő, miközben minden a sátáni forgatókönyv szerint történik. Vigyázzatok tehát, hogy a kiszélesedett korlátok, ne a bukásaitokat, hanem az előrehaladásotokat eredményezzék!!! Okosan használjátok ki a kiszabott időt!!! Pihenjetek és gyűjtsetek erőt. az előttetek álló hitpróbákhoz.

Adja Isten, hogy azon néhány ember lelkében,aki olvasta az üzeneteket, komoly pozitív hatásokat ki is tudjanak váltani az elkövetkező két hónapban!

Szeretettel: a szellemi vezetés munkásai

Ada 2021. VI. 27.

Szeretni kell úgy a jókat mint a rosszakat - Felvezetés

Antal beszélő médium útján

Részlet a „Manna a hit táplálásához” című kötetből, mely médiumok útján közvetített szellemnyilatkozatokat tartalmaz - 1922
Isten szereti összes gyermekeit, a jókat úgy, mint a rosszakat. De ha Isten gyermekei akartok lenni, akkor ti is kötelesek vagytok szeretni az Ő gyermekeit, testvéreiteket és szeretetteljes bánásmódban kell őket részesítenetek, úgy a jókat, mint a rosszakat is.
Erről a szeretetteljes bánásmódról akarok most szólani. Ezen a téren ugyanis megint keresztezik egymást a szélsőségek, a tévedések, s haszon helyett sok kárt lehet tenni. Szeretetteljes bánásmód. Szeretet bölcsesség nélkül és igazság nélkül: méreg.

Szeretet életet adhat, de el is vehet! Szeretetteljes bánásmóddal egyik emberből valami jót, a másikból pedig rosszat lehet alakítani, ha a szeretetet egyoldalúan fogjuk fel s egyoldalúan alkalmazzuk. Kedvesem! Ahány ember, annyi jellem. Valamiként nem beszélhettek minden emberrel, akivel valamit meg akartok értetni, ugyanazon a módon, ugyanazokkal a szavakkal, hanem alkalmazkodnotok kell az illetőnek egyéniségéhez, akivel valamit meg akartok értetni: éppúgy alkalmazkodni tartoztok a szeretetteljes bánásmód tekintetében is minden egyes ember jelleméhez. Ha pl. tolvaj áll előttetek, akkor a szeretetteljes elbánás nem abból áll, hogy benne megbízzatok, mert ez elhibázott szeretet volna, mely a tolvajt még rontja.
Bánásmódotokban azt a szeretetet kell vele szemben alkalmaznotok, melyet ő megérdemel: a tolvaj bizalmat nem érdemel, bizalmatlanságot kell tehát vele szemben gyakorolnotok. Olyan emberre, aki nem tud titkot megőrizni, hanem mindent kifecseg, amit hallott: a szeretetteljes bánásmódnál fogva nem lehet olyan dolgokat bízni, melyeknek titokban kell maradniuk, hanem azokat el kell előtte hallgatni.
A túlzó ember, aki a szeretetteljes bánásmódot egyoldalúlag fogja fel, erre azt fogja mondani, hogy hamisság! De téved, ez szeretetteljes bánásmód és nem hamisság. Ha valakiről előre tudjátok, hogy ha neki Istenről beszéltek, szitkozódni fog, mert az „Isten” szót hallani sem bírja: akkor ezzel szemben szeretetteljes bánásmódotok abból fog állani, hogy az ő jelenlétében ezt a szót ki nem ejtitek, nehogy őt ezzel káromlásra ingereljétek.
Mondhatnék így nektek még többféle jellemet, de érjétek be ezzel a néhánnyal s alkalmazzátok az adott példákat minden más előforduló esetre. Vegyetek példát Istenről, Atyátokról. Szeretetteljesebben csak nem akartok bánni embertársaitokkal, mint ahogyan Isten bánik gyermekeivel, mert hiszen ti, mint gyenge emberek, úgy sem tudtok túltenni Istenen.
Akit Isten nem tart alkalmasnak arra, hogy vele magát megismertesse, azzal nem ismerteti meg magát, mert szeretetteljesen akar vele bánni. Akiről Ő tudja, hogy ezt vagy amazt a missziót, ha rábízná, teljesíteni nem tudná, vagy nem akarná, arra nem fogja azt rábízni, hanem olyan megbízást fog neki adni, melyet kár nélkül képes teljesíteni.
Isten éppúgy viseltetik bizalommal, mint bizalmatlansággal; nem ruházza fel tehát bizalommal azt, aki arra nem érdemes, aki annak megfelelni nem képes. Kedveseim, vajon szeretetteljes bánásmód volna-e az, ha segélyeznétek a tékozlót? Hiszen így nem tennétek jót vele; ellenkezőleg támogattátok őt abban, hogy megmaradjon a maga bűnében.

Avagy jót tettetek-e azzal, aki csak keveset tud enni, s ti mégis teli fazék ételt adtok neki? Hiszen ezt megkínoztátok, nemhogy szeretetteljesen bántatok volna vele. Az ilyen embernek csak egy kanálra való ételt kell adni; többet nem bír megemészteni.


összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Szeretni kell úgy a jókat mint a rosszakat
Az új világ kiépítése
Adai mediális közlés – Gőg
A hívő és a meggyőződött ember közötti különbség
HANG – Gondban vagyok gyermekem miatt
A múlt üzenete
A huszárok ruhája
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiaYk8SlZ_o98mw58Kw?e=AQY5Sr
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/w/s!AsgSMxsrdSeGiaYV8YvWLzYaKthzww?e=h363wu
Karsay István szellemtani hírlevele 2021 julius

https://www.youtube.com/watch?v=eQFEbF0aqtI&t=240s
https://www.youtube.com/watch?v=tO9myHVuCOw
LÉLEKBEN ÉS IGAZSÁGBAN – Hangoskönyv (Gergő)
Oktatások, megnyilatkozások és látományok Zita médium által - első kötet, 1-2 rész

https://www.youtube.com/watch?v=HkZ8RoaLKyw
A Kárpátok bércei - Egy ezerarcú hegykoszorú csodái
A film összeillesztgeti a vadregényes Kárpátok színes darabkáit, varázslatos vázlatképet nyújtva a változatos hegyvilágról. A hegység bérceire hágva és völgyeibe szállva megismerhetjük ezerarcú tájait, földtani viszonyait, kivételes élővilágát és formakincsét.

https://www.youtube.com/watch?v=j3sL89RnQ8U
Pont karácsonykor – Misztikus romantikus film

https://www.youtube.com/watch?v=PHOyZGyDgT0
A tegnap gyermekei – Misztikus családi film

VISSZAÉLÉSEK A SPIRITIZMUS TERÉN

Zita médium által: 2007. december 6.


Köszöntelek benneteket testvéreim, a mi Urunk, a Jézus Krisztus nevében.
Szomorúnak látszik a spiritizmus jövője.
Ha ezt az országot vagy inkább földrészt nézem, akkor azt kell látnom, hogy található itt néhány kitünő médium. Igaz, ezek által nem erkölcsi tanítások hangzanak el, de nagyon jó áttekintésűek különböző bűnügyek felderítésénél. Ez is hasznos és sok hitetlen embernek meggyőződést nyújt, olyan meggyőződést, amiből a hitük erősödhetik meg.
Európában más jellegűek a szellemvilággal való kapcsolatok, de jelenleg különösen zavaró az a foglalkozási mód, ahogy a láthatatlan világgal kapcsolatot kivánnak fenntartani. Kivétel persze minden alól van és nem bölcs dolog általánosítani, de nagy százalékban mégiscsak azt láthatom és mondhatom, hogy a magyarországi médiumok többsége a feltűnést keresi és mindenképpen elismerést és dicsőséget akar. Ehhez egyik segédeszközük, hogy olyan hangzatos nagy nevekre hivatkoznak, amelyek a megnyilatkozó szellemekkel egyáltalán nincsenek kapcsolatban. Nagyon fájdalmasan érint ez bennünket, a Szentlélek közösségébe tartozókat, mert - őszintén szólva - ez úgy nekünk, mint a földi embereknek többet árt, mint használ. Ellene azonban nem sokat tehetünk, mert ezek a lelkek és eszközeik egyre nagyobb hírverést kívánnak kelteni a hiszékeny emberek körében.
Éppen ezért nagyon fontos és szükséges, hogy minél több olyan ember legyen a földön, akik világosan és tisztán látnak és képesek a helyeset a helytelentől, a jót a rossztól megkülönböztetni, a megnyilatkozásokból pedig a helyes következtetéseket és tanulságokat levonni. Ha valaha nagy szükség volt arra, hogy az emberek alaposan megfigyeljék a nyilatkozó szellemeket, akkor most igazán nagy szükség van arra, hogy képesek legyenek a dolgok mögé látni és az elhangzott közlésekből, közleményekből levonni a helyes következtetéseket. Tulajdonképpen ma is érvényes a régi figyelmeztetés, hogy vizsgáljátok a szellemeket, mert mint régen, úgy ma is fent áll, és az idők végezetéig is fent fog állni, hogy a szellemvilág kapui nyitottak és a láthatatlan világ minden lakója így tudomást képes adni magáról.
A láthatatlan világ igen sokrétű, amit igen sokféle, rendű és rangú szellemegyed népesíti be. Minél magasabb rangú egy szellemi lény, annál nagyobb, annál tisztább ismerettel és tudással rendelkezik, és ismeretei annál közelebb állnak a mi Urunk, a Jézus Krisztus igéihez és tanításaihoz. Tehát úgy is mondhatom: tőle és belőle merítenek. De ugyanakkor azt is mondhatom, hogy minden magas rendű és rangú szellemnek beosztottjai vannak és nem mindíg ők kapcsolódnak közvetlenül a médiumokhoz, hanem beosztottjaikat küldik el különböző feladatokkal, megbízásokkal, a leadandó anyaggal, amely az emberek tudását és ismeretetét van hivatva gyarapítani.
Igy tehát - hiszen már nem egyszer mondottuk néktek - megint csak meg kell erősítenünk, hogy a Névtelen Szellem már nem nyilatkozik jelenleg élő médiumok által és a jövőben sem nyilatkozik már. Az ő munkája: az alapkijelentések kinyilatkoztatásával befejeződött. Eszter médium volt az ő kiképzett eszköze. Tehát a különbség megtétele rendkivül fontos! Abban a korban, mikor a különböző vallási nézetek és felfogások differenciálódtak, és ezért több különböző vallás jött létre, akkor is nagy szükség volt arra, hogy az egyházak tanításaiból az emberek megkülönböztessék, mi a lényeges, mi a közelebb álló a magasrendű krisztusi igazsághoz. Ma is ez a fontos!
Az utolsó időkben, tehát a jelenkorban és az elkövetkezendő korszakban is egyre nagyobb lesz a káosz vallási kérdésekben, a különböző dogmák, és a Szentírás értelmezése terén is. Éppen ezért tanítottunk benneteket évtizedeken át, és ezért adattak a könyveken keresztül az alapkijelentések, hogy a számtalan vallási teória, valamint a sokféle spiritiszta elgondolás között képesek legyetek megkülönböztetni a féligazságokat az igazságtól, és csakis Krisztus igéinek és az evangéliumi alapkijelentéseknek megfelelően értelmezni az igazságot és annak alapján formálni felfogásotokat, gondolat- és érzésvilágotokat.
Azt is megmondhatom, hogy ahogy az időben előrehaladtok, egyre több nagy, hanzatos nevekre hivatkozó médium fog feltűnni, de az Úr beszédei valamint a Névtelen Szellem kijelentései magasan és tisztán fognak tündökölni az ilyen leadatok fölött az idők végezetéig. Aki tiszta ismeretekhez akar jutni, annak szükséges a Szentírás és a Névtelen Szellem tanításainak alapos ismerete, mert csakis így juthat ahhoz a világossághoz, amelynél felismerheti a mondanivaló helyességét.
Amióta Isten kegyelméből megnyíltak a szellemvilág kapui, azóta a láthatatlan világból mindenki részére fent áll a lehetőség az ezeken a nyitott kapukon való megnyilatkozásra. Itt viszont érvényesül a hasonlóság törvénye, miszerint a hasonló hasonlót vonz, és amilyen hangon belekiáltotok vagy belekiáltanak az emberek a láthatatlan világba, onnan olyan hang jön vissza. Tehát, akik már eleve úgy vesznek részt üléseken, hogy csak ismert, hangzatos nevű szellemek üzenetét akarják hallani, azok ezzel minden ilyen lehetőséget kizárnak, mert ezzel a vágyukkal képtelenek vonzani a magasrendű lényeket. Nyilvánvalóan olyan lelkek fognak jelentkezni az ilyen gondolkozású médium által, akik szintén elismerésre, hírnévre, a maguk felmagasztalására vágynak.
Mindezt ahhoz kívántam hozzáfűzni, amit az eszközöm lelkében ma délután láttam, mikor az ülésre készülve, kezébe került egy Magyarországról származó írás, és az abban leírtak megdöbbentették őt. Tehát ezt csak röviden és azért mondottam, hogy mindenkor figyeljetek, legyetek éberek, tudjatok különbséget tenni, azokat pedig, akik hozzátok fordulnak eligazításért, tanácsért, helyesen el tudjátok igazítani, nehogy jószándékuk ellenére, de helyes ismeret hiányában áldozatul essenek egyes szellemeknek, médiumoknak.
Körvezető: Remélem, hogy helyesen válaszoltam a szóban forgó írásra.
Médium: Megfigyelendő ebben az írásban még az is, hogy nem történik hivatkozás a médium nevére. Érthetetlen, mert ha azzal akarnak dicsekedni, hogy ezek a dolgok rajtuk keresztül jöttek létre, a médiumnak önmagát meg kellene neveznie.
Körvezető: Nagyon szépen köszönöm drága testvérem, hogy ezt így megvilágítottad előttünk, megerősítettél bennünket abban, hogy helyesen fogjuk fel ezt a kérdést.
Médium: Isten legyen mindnyájatokkal! Isten veletek!


UI:
A szenvedés értünk van - Dr. Daubner Béla és Szabó Péter beszélgetése
https://www.youtube.com/watch?v=FhSkNyieiEc

Szűz Mária szolgálata 1/3
Zita médium 1999. Május 9.

A mi Urunknak, a Jézus Krisztusnak nevében szeretettel köszöntelek benneteket testvéreim! Mária! Mária! Az Úr alázatos szolgáló leánya! Az ég Királynője! Magyarok Nagyasszonya! Ég és föld összekapcsolója! A kisértő kígyó fejének összetaposója! Az emberiségért közbenjáró az ő Szent Fiánál, a mi Urunk, a Jézus Krisztusnál. Ereje, hatalma és befolyása van, mert teljesítette azt a feladatot, amivel a mi Atyánk, Istenünk megbízta. Senki nem volt alkalmasabb nála e feladat elvégzésére, hogy Krisztus földi édesanyja, a Szentháromság szolgáló leánya legyen.
Tiszta edény volt, akin keresztül a nagy, a hatalmas, a teremtő Isten szerelmetes Fia a Földre születhetett mindannyiunkért és mindannyiótokért. Sokan nem tisztelik Máriát, mások megfeledkeznek Róla, pedig mindenkor nagy-nagy szava volt neki az Úrnál. Mária nagy és komoly feladatot teljesített, amikor méhébe fogadta az Urat, mert az Úr csakis ilyen tiszta edényen, Márián keresztül maradhatott tiszta, gyógyító, halottak feltámasztására alkalmas erők forrása; Isten igéjének elhintője; a világ megváltója.
Mária ezzel nagy feladatot teljesített és komoly munkát végzett egészen élete végéig, a mennybemeneteléig. Mária élete nem volt könnyű, sok-sok megaláztatásnak volt kitéve, sok-sok félelem, bizonytalanság környékezte őt, ahogyan az élet körülötte zajlott, és ahogyan, mint anya, féltette a fiát. Mert tudta, hogy az Úr nagy, hatalmas feladattal tette e Földre a lábát és milyen szenvedések, gyötrelmek várnak Rá. Tudta, hogy mivel ők nem egyenszerűek a Földdel, így a Föld nekik semmi jót nem kínálhat, semmi jót nem adhat.
Máriánál nyitva volt ez a kapu, amely őt a magas világokkal, ahonnan jött, szünet nélküli összeköttetésben tartotta. Ezért a megérzései, álmai és megsejtései pontosak, reálisak voltak. Tudta, hogy az ellentét mindent elkövet, mindent megmozgat, hogy a nagy művet - a megváltás művét - tönkretegye; hogy az Urat újra és újra ostromolja, megkísértse; mindent elkövessen az Úr elbuktatására.
Senki nem volt alkalmasabb a nagy mű, a megváltás nagy művének elvégzésére, mint a mi Urunk, a Jézus Krisztus; mert minden teremtmény között ő volt képes leginkább átvenni és teljes mértékig teljesíteni az Atya akaratát: „én és az Atya egyek vagyunk”. És az Úrban volt meg az a nagy szeretet, hogy mint jó Pásztor, életét adja juhaiért; életét adja barátaiért; életét adja mindazokért, akik elbuktak ugyan, de elegük volt a bűn terhéből és annak súlyos, nyomasztó, nyomorúságos, szenvedésteljes, halált hozó következményeiből és kívánnak elmenni a földi világból és azokból a világokból, ahol még a halál arat, a halál az úr és a bűn tartja fogva a lelkeket.
És eljön az idő, amikor már senki sem hódol a bűnnek, hanem mindenki elismeri a Bárányt; elismeri annak, Aki: a világ Megváltójának, az élet fejedelmének, a szeretet Messiásának. Mindezt érezte Mária, az Úr földi édesanyja és tudta, hogy ez a nagy harc komoly áldozatot kíván az ő Szent Fiától: megkínoztatik, meggyötörtetik és keresztre feszíttetik.
Hiszen földi idővel mérve évtizedeket töltöttek együtt és Krisztus, az Elsőd világossága még nagyobb világosságot hozott Mária, a paradicsomi, másod világból való lelkébe. És ez az összekapcsolódás tette lehetővé, hogy Mária is lássa a múltat, a jelent, és az elkövetkezendő jövőt. A közeli és a távolabbi jövőt is, amelyben megvilágosodik a cél: a teljes beérkezettség és a teljes üdvösség állapota azok számára is, akik valaha eltértek az Atya akaratától, elhagyták az atyai hajlékot, leestek ezekre a mély világokra és innen nem tudtak többé elmenekülni.
A bűn és a halál fogvatartotta volna őket örökkévalóságok után újabb örökkévalóságokig, ha a mi Urunk, a Jézus Krisztus Márián keresztül testet nem ölt e világon, hogy megszabadítson mindenkit a bűntől, a bűn következményétől, a haláltól és Általa és Benne mindenkinek örökélete lehessen.
Ezek az idők elmúltak, a mennybemenetel megtörtént, de Mária, az Úr alázatos, engedelmes szolgáló leánya, aki összekapcsolta a mennyet a Földdel, egyetlen pillanat töredékére sem szűnt meg dolgozni és munkálkodni azokért, akik itt maradtak még az ő mennybemenetele után is és itt maradtak az első keresztények vértanúsága után is, hogy azok is, ti is mindannyian megmenekülhessetek.
Különböző korszakokban különbözőképpen beszéltek Máriáról: vagy olyan piedesztálra állították, amelyet ő nem kívánt magának, és úgy beszéltek róla, mint Isten anyjáról, vagy pedig a neki a kijáró tiszteletet, megbecsülést és szeretetet sem adták meg. Téves az az állítás, hogy Mária Isten anyja: Istennek nincs kezdete és nincs vége; Isten nem teremtmény, hanem maga a Teremtő; Isten mindennek, ami van, a kiindulási pontja, így az életnek is. Isten az élet forrása, tehát hogyan lehetne Neki bárki is az édesanyja? Teljességgel lehetetlenség; Isten öröktől fogva van és örökkön-örökké lészen; ő mindennek a kiinduló pontja és forrása. Tehát Mária nem Isten anyja, hanem az elsődnek, az elküldött Messiásnak földi édesanyja, tiszta edény, aki földi testet adományozott neki.

szemlézte: Bíró László

Szűz Mária szolgálata 2/3
Zita médium 1999. Május 9.

Máriának nem volt több gyermeke, mert ő a duáljával egységben és tisztaságban egész volt. Amikor az írás az Úr testvéreiről beszél, azok unokatestvérek voltak apai és anyai ágon; hiszen a zsidóknál mindenkor, de különösen azokban az időkben a nagy családok voltak természetesek. Mária régebben is és ezekben az új korszakokban is hírt adott arról, hogy mi az ég üzenete, mit kívánnak az égi hatalmasságok a gyenge, a gyarló, a beteg, a bűnnel telített emberi lelkektől. Hogy miért van az égi nagyságoknak külön gondja e Földre?
Azért testvéreim, mert ez egy átjáró világ a mélyebb világok és a magasabb világok között; olyan, mint egy nagy vasúti csarnok, ahova a világ minden részéről befutnak az embereket egyik helyről a másikra szállító vonatok. A Föld az, ahol rövidebb vagy hosszabb ideig mindenki testet ölthet, aki ilyen mélységekig bukott. Az Úr nem jöhetett a harmad- vagy a negyednapokra, hanem le kellett szállnia a legmélyebbre bukott világokra, a Földre és a poklokra is, amiket a szeretetével, megtisztító, áldozatos, megváltó erejével át kellett hatnia, „szálla alá a poklokra és harmadnapon halottaiból feltámada”.
Tehát ezekkel a világokkal ők mindketten szünet nélkül törődnek, hogy minél több megváltható lélek beérkezzék azokra az állomásokra, amelyek már előcsarnokok, ahol már hangzik a mennyek üzenete úgy hogy az ott élők meg is hallják. A hangra, amely a magasabb világok üzenete, hangolódni kell; a hangot meg kell hallani, mert ezen a hangon keresztül tudja a világokon élő, hogy mit és hogyan cselekedjék. Mindig hang által szólt a mi Atyánk, Istenünk az emberiséghez a régi korokban is és akkor is, amikor Krisztus a Földön járt. Tehát azokban a világokban hangzik a szó. De nem idelent a nagy bábeli zűrzavarban; ahol sem a hangot, sem egymás szavát, sem egymás mondanivalóját és főként az ég üzenetét nem hallják az emberek.
Ezért jön el Mária, a mi Urunk, a Jézus Krisztusunk édesanyja különböző korszakokban és üzenetet hagy, hogy mi az ő Szent Fiának a kívánsága; hogyan és miként éljenek, ha már elfelejtették volna, hogy az Úr mire figyelmeztette, mire tanította őket; mi volt a Szent Ige, amelyet e Földön hangoztatott és bizonyságként csodákkal igazolt. Hol hittek az emberek ezekben a Mária jelenségekben, hol nem; hol eltúlozták és ott is vélték látni őt, ahol valójában nem jelent meg, hol pedig azt sem hitték, ami - mondhatnám - kézzelfogható valóság volt. A tiszteletről is megfeledkeztek.
Amit az ember a maga szennyes szintjén nem ért, azt lehúzza, kétségbe vonja vagy tagadja; így tehát kétségbe vonta vagy tagadta az Úrnak szűztől való születését és sárral dobálta Máriát. Sőt, káromolja az Urat, Máriát és mindannyiunk teremtőjét, az Atyát. De ez a tényeken nem változtat; nem azok mocskolódnak be, akiket az ember a maga mocskos szintjére kíván lehúzni, hanem ő, az ember lesz ezáltal még mocskosabb és méginkább eltávolodott a mennyei hatalmasságoktól. De ennek ellenére, amíg egy is megmenthető az alacsony, anyagi világok lakóiból, addig újra és újra próbálkoznak az ég angyalai, a Szentlélek szent szellemei, hogy az ember meghallja a szót.
Máriának engedelmeskednek az ég angyalai; hiszen, mint mondottam, ő az ég királynője.Több nemzet hiszi, hogy Mária a nemzete pártfogója és Nagyasszonya, és bárki ezt hiszi, bárki ezt vallja, bárki óhajtja Mária közbenjárását; bárki országát, nemzetét, népét felajánlja néki, meg is kaphatja. A felajánlással azonban az is jár, hogy a nép, a nemzet, amely az ő oltalmát kéri, megtérjen; mert csakis megtérés által igazulhat meg. Mária erre a megtérésre ad erőt, támogatást; veszi pártfogásába mindazokat, akik igazán kívánják és érzik a megtérés szükségességét.
Népek, nemzetek, amelyek egyes korszakokban elfordultak az égiek üzenetétől és a testnek kedvező dolgoknak hódoltak, mindig új és új mélypontokat értek el és minden nemű veszteség és nyomorúság jött rájuk; de ha újra felébred lelkükben a tisztelet és hála az Ég királynője, a Nagyasszony iránt, akkor újra megkapják Mária segítségét és közbenjárását.
Ezekben az utolsó időkben még egy darabig, még egy kis ideig lesznek Mária jelenségek, hogy azután végleg, az atheizmus, az anyagimádás miatt eltűnjenek és többé őt emberi szem meg ne láthassa. Mindaz, amit az ég Királynője kijelentett, beért; és sok dolog már bekövetkezett és még több be fog következni. Az Úr áldó keze még fent van, áldást és megszentelődést hint e világra; de mindez már az ő földi édesanyja kéréséért, kegyelemként történik. Mert az emberek elromlottak; mert az emberek előtt semmi sem szent többé; mert az ember Isten helyett önmagát tette istenné; mert bálványokban hisz, olyanokban, akik szünet nélkül emberáldozatot követelnek, mint a Moloch, amelybe szünet nélkül élő embereket kellett bedobni, hogy erejük és hatalmuk fennmaradjon. Nézzétek meg ezt a lepergő XX. századot, amelyben megvoltak ezek az úgynevezett hatalmasságok, ezek a földi istenek, akik mindezt maguknak megkövetelve világháborúkat, nyomorúságokat, éhínségeket támasztottak.

Szemlézte: Bíró László

Szűz Mária szolgálata 3/3

Zita médium 1999. Május 9

Ahogy az időben előre haladtok, Mária jövendölése szerint egyre inkább látjátok, hogy nép nép ellen, nemzet nemzet ellen, gyermek a szülő és szülő a gyermek ellen támad; és megint lesz nagy össze-visszaság, mint azokban az időkben volt, amikor Mária a császári rendelet szerint a népszámlálás céljából elment beiratkozni.
Nem látjátok a mai világban is ezt a nagy-nagy népvándorlást, ezt a teljes zűrzavart és összekeveredést, ahogy nemzetek, fajok összekeverednek egymással; ahogy az embereknek el kell hagyniuk a szülőföldjüket és szülőhazájukat és még később sem térhetnek oda vissza, miként nem térhetett vissza Mária és József a Kisdeddel, hanem az angyal utasítása szerint Egyiptom földjére kellett nekik elmenekülniük?

Elkövetkezik a mai korban is a nagy népvándorlás után a menekvés, hogy hova, merre lehetne még menekülni a nagy katasztrófa elől, mert sehol nem fogja az ember önmagát és családját biztonságban érezni; és meginog a hite az égi nagyságokban is, mert az ég hallgatni fog. Pedig mindig szólott, mindig hívta, mindig várta az emberi lelkek, a bűnös lelkek megtérését és hazajutását a mennyei hajlékba. Ma még hangzik a Szentlélek szava! Ma még hangzik a szó, de ki tudja, meddig; és ki tudja, mit hoz a Föld lakói, és a ti számotokra is testvéreim, a holnap, a jövő? Ma még hangzik e nagy isteni kijelentés, a Szent Lélek kijelentése!
Mária a Szent Léleknek is szolgálóleánya. Hiszen az Evangéliumi Spiritizmus alapjainak megvettetésénél Mária, Buddha és Laurentius voltak azok, akik Istentől e feladatot megkapták és maradéktalanul végrehajtották. Buddha mint Névtelen Szellem, akit az Úr mint Pétert megbízott, ma is vezeti az Evangéliumi Spiritizmus gyülekezeteit. A Szentlélek munkásai még szétjárnak, hogy az elszórt kalászokat összegyűjtsék a tarlóról, és ha lehetséges, betakarítsák a mennyei csűrökbe. A Szentlélek munkásai az egyházaknál is keresik azokat, akik felfigyelnek a szóra, hogy nem a külsőségekben, nem a dogmákban, nem a rituálékban, nem a megszokott dolgokban van az ember üdvössége, hanem ha hallja Krisztus hazahívó szavát, ha hallja a Szentlélek kijelentését, ha Szentlelket vesz és ezen keresztül megerősödik és ezen keresztül igaz, keresztény emberré válik.

Ebben az utolsó korszakban különböző alakban és különböző öltözékben láthatjuk mi, a jelentéktelen kis szolgák az Úr édesanyját: hol kék palástban, rózsakoszorúval a fején; hol sápadtan és gyászba borultan, feketébe öltözve; hol nyugtalanul nézve a horizontot, ahol ég és föld összeér, mert érzi, hogy a Föld nagy része veszendőbe megy. Nem titok előttetek, hogy az utolsó időkben nagy lesz a népsűrűség a földi világban. És a végítéletkor ennek a nagy tömegnek kétharmad része kivettetik. És kivettetnek a szférákban lévők közül azok is, akik az első és a második szférában élnek és azok is, akik a harmadik szféra alsó rétegeiben élnek. Tömegesen már nem lehet menekülni. Nem lehet úgy menekülni, hogy „ennek a családnak a tagja vagyok, hogy ebbe a nemzetbe születtem, hogy ebbe a vallásba tartozónak érzem magamat, aszerint imádkozom, aszerint elmélkedem és aszerint értelmezem a Szent könyveket”. Nem!
Mi, a Szent Lélek munkásai most már egyénekért szállunk alá; egészen a legmélyebb világokig bevilágítunk, hogy kit lehetne még a mélységekből a felszínre hozni; kinek lehet még a lehetőséget megadni egy újabb, utolsó testetöltésre, hogy itt a jó és rossz összekevert világában az önmaga megtagadása által a jót válassza; hogy az itt lévők közül kinek van még szüksége ugyanebben a testben meghosszabbításra és egy másik munka, feladat elvégzésére.
Keressük még azokat az embereket, akiknek a figyelmét a mindennapok gondjáról, a mindennapok betegségéről, az anyagi világ dolgairól - hogy mit együnk, mit igyunk, mibe öltözködjünk - a lélek problémáira, a lélek átalakítására fordítsuk. Keressük azokat az embereket, akik ahhoz a valláshoz kívánnak - a meglévő sok vallásból - csatlakozni, amelyet a mi Urunk, a Jézus Krisztusunk hozott: a szeretet vallásához.
A szeretet vallásához tartozni azt jelenti, hogy a szeretetben új és új próbát kell az embernek kiállnia, mert ez bizonyítja az égiek előtt, hogy alkalmas az új idők vallásának, a „mai kor vallásának” felvételére; a mi Urunk, a Jézus Krisztusunk szellemi egyházába, a szeretet egyházába való felvételre.
Anyák napja van a mai napon; és ha én mégsem az anyák áldozat készségéről, lemondani tudásáról, szeretetéről zengek ma himnuszt, ezt azért teszem, mert figyelmeteket a mennyei anya-példára, Máriára kívántam fordítani, hogy lássátok, hogy milyennek kell lennie az igazi anyai szívnek. Mert hiszen ez a ti szegény korszakotok már ugyancsak szűkölködik az önzetlen, a szeretettel telített női, anyai szívekben. És megnőtt és méginkább megnő azoknak az úgynevezett anyáknak a száma, akik biológiailag ugyan anyák, de már semmi olyan jellemvonásuk nincs, amellyel hasonlókká lennének a mi Urunk, a Jézus Krisztusnak édesanyjához, Máriához. Mert önzők és paráznák lettek.

Paráznák lettek azért, mert az adó fél olyanokat kívánt magának, vagy olyanokkal kötötte össze az életét, vagy olyanoknak hódolt, vagy olyan szórakozóhelyeket keresett fel, ahol a „nagy parázna” kínálta fel magát. Mert jaj azoknak a társadalmaknak és azon társadalmak férfinépségének, akinél ez a keresett árú; jaj nekik, mert hiszen csakis az olyan karakterű női lelkeken keresztül lehet felemelkedniük, mint amilyen Mária! Sok minden történik a világban, ami nem Isten akarata, ami olyan szószaporulat, amely csak zavart kelt az emberekben, és nem tudják, mit szabad és mit nem szabad; mi az erkölcsös és mi az erkölcstelen; mi az igaz és mi a hamis; mi a tévedés és mi a valóság. Az emberiség nagy része, aki ma él, elveszett, mert nem mennyei modellek, mint Mária, mint az Úr, a Jézus Krisztus, mint az apostolok, mint az első tanítványok, mint a szentek élete szerint alakítja az életét, hanem olyan úgynevezett hősök után igazodik, akikről előbb-utóbb kiderül, hogy külső máz az, amit mutatnak és a valóságban sötét, bűnös életet élnek.
Tiszteljétek tehát Máriát, adjatok tiszteletet neki. Ne imádjátok őt, hanem forduljatok Hozzá, hogy az ő közeli kapcsolatát, amely az Úrral van, felhasználja, hogy benneteket, családotokat, nemzeteteket, országotokat, hiteteket, reménységeteket, szereteteteket táplálja, megvédje; és az Úr lesújtó kezét - hiszen az Úr mint bíró, mint ítélő jön el-még egy ideig, amíg sokan elkészülnek vagy elkészülhetnének, fenntartsa. Áldásomat, békességemet, szeretetemet, a legjobb szándékomat hagyom most rátok én, az egyszerű Szürke Szellem.
Isten legyen mindannyiótokkal! Isten veletek!


szemlézte: Bíró László

2021.július havi szellemtani hírlevél

Tartalomjegyzék


Vegyetek Szentlelket. Zita médium közlése. 2

Szepes Mária a korszakváltásról. 11

A szellemi igazságok hirdetőiről. 13

Megszálltság. Kotányi Ottó írása. 15

Élet - halál 22

A lélek és a mesterséges megtermékenyítés 26

A Föld jövője és a migránshelyzet 27

Ajánlott havi web. lapok 35

https://onedrive.live.com/view.aspx?resid=8627752B1B3312C8!152341&ithint=file%2cdocx&authkey=!APGL1i82GirYc8M

https://data.hu/get/12964303/SBK_Hirlevel_197.doc

ÖNAZONOSSÁG — IDENTITÁS 1 rész

Zita médium által 2020. október 18.

A mi Urunk, a Jézus Krisztus nevében köszöntelek benneteket testvéreim.
Önazonosság, ilyen vagy olyan indíttatású — ezek a mai világban rendkívül fontosak lennének, hogy az ember tisztában legyen, amikor önmagáról gondolkodik, önmagát azonosítja, önmagát felméri, beméri. Az égő csipkebokornál, valamint amikor Isten elküldte Mózest a fáraóhoz, hogy kivezesse Izrael fiait Egyiptomból, Mózes kérdésére, hogy amikor Izrael fiai azt mondják: Mi a neve annak, aki őt hozzájuk küldte? A mi Atyánk, Istenünk kijelenti Mózesnek: „VAGYOK, AKI VAGYOK. Így szólj az Izrael fiaihoz: A VAGYOK küldött engem tihozzátok.” Utalva arra, hogy teljesen tisztában van azzal, aki Ő.

Ugyanez érzékelhető a mi Urunk, a Jézus Krisztus kijelentéseiben is. „Én vagyok az élet kenyere.” „Én vagyok a világ világossága.” Tehát mintegy kinyilvánítja azt, aki Ő. Természetesen egy-egy ilyen kijelentés nem fedi és nem is fedheti azt az egzisztenciát, amely akár a mi Atyánk, Istenünk, akár a mi Urunk, a Jézus Krisztus, hogy kik is Ők valójában. Ők maguk azonban tisztában vannak ezzel, de ezek a rövid kijelentések önmagukról, az ember értelmezésében nem sokat jelentenek, mert az ember fel sem tudja mérni azt a tökéletességet, azt a valóságot, azt az ismeretet, azt a szeretetet, azt a tudást, azt az intelligenciát, azt az erőmennyiséget, azt a fényt, amivel Ők bírnak, akik Ők a valóságban. Azonban itt a Földön, a mi Atyánk Istenünknek és ami Urunknak, a Jézus Krisztusnak nem is az a célja, hogy ezt teljesen megértesse az emberrel, hanem az, hogy az ember a fejlődésével mégis egyre helyesebb, az igazságnak egyre megfelelőbb képet alkosson magában a teremtő Istenről és a Megváltóról: a mi Urunkról, a Jézus Krisztusról.

Szükséges lenne az, hogy az ember is képes legyen beazonosítani önmagát, de sajnos az emberek jelentős része erre nem képes. Születésével kapott egy nevet és gyakran ezzel vagy a családi névvel azonosítja csupán önmagát. Valójában, hogy ez mennyire nem így van, bizonyítja az is, hogy sokak akár érdekből, vagy azért, mert nevük nem tetszik nekik, megváltoztatják azt. Tehát érzik, vagy legalábbis azt hiszik, hogy ők nem azok, amit számukra nevük sugall. Ez valóban így is van, mert a földi világban nagyon sok névvel jelölnek meg embereket, de az nem jelenti azt, hogy az magát a benső lényeget, a lényegiséget is kifejezné és képviselné mások vagy a világ előtt.
Az ember állítja magáról: keresztény, hívő, ateista, hitetlen, okos, művelt, képzett vagyok, ilyen vagy, olyan szakmám van. Ezek azonban mind csak megjelölések, de ez még mindig nem bizonyítja azt, hogy ki és mi is ő a valóságban. Nem képes átlátni, nem képes felmérni, hogy ő Istennek bukott teremtménye. Nem képes felmérni azt, hogy nyomorúságos élete, szenvedései, gyötrelmei, amik a fizikai síkon való megjelenéssel, vagyis a születésével kezdődtek jelentenék azt, aki ő valójában. Nem érzékeli azt, hogy nem abban a pillanatban keletkezett az élete, amikor itt megszületett. Nem érzékeli azt, hogyha Isten teremtménye, hogy lehet, hogy Istennek ilyen rosszul sikerült teremtményei is vannak, akikben mindezek a bűnök és rossz tulajdonságok és természetek léteznek. Persze azt fel sem méri, hogy az ő rossz és nem kívánatos természete esetleg mások számára nem tetszik. Sok esetben meg van győződve arról, hogy ahogy ő beszél, él, viselkedik, ami őt körülveszi a földi világban, ahova a születésével beágyazódott az az ő tulajdonképpeni természetéből jött létre. Nem így van! A körülmények mindig azt szolgálják, hogy amiken keresztül megy, amik hozzá csapódnak, amikből különböző meglátásai lesznek, kihozzák belőle és megláthassa a maga valódi egyéniségét. Persze ez csak akkor történhet meg, ha eléggé éber, ha nyitva van a szeme, és nem más dolgokkal foglalja el magát, mert az emberek legnagyobb része ezt teszi. A körülötte zajló dolgokkal foglalja le magát, hogy mi milyen kívánságokat ébreszt fel benne, hogy abból mi lenne jó a számára, és mit kell azért megtenni, hogy vágyai tárgyát megszerezze.


folyt. köv…