Szellemtudomány alapjai

Életerő (életprincipium) és komplement 2

Részlet az "Emánuel szellem nyilatkozatai" című kötetből

Az életerő (életprincipium) fokozatáig visszafejlődött szellem.

Abban a kijelentésemben, hogy a más világok által kidobott anyag csak a szellemanyag béklyója, a világoknak azon újjáalakulására akartam utalni, amely olyan más világok által kidobott anyag egy része által történik, amelyek törvényszerű előrehaladásukban elérték érettségüknek azt a fokát, amelynek átalakulás és hatványozódás a következménye.
Mint ahogy a bimbó ledobja a burkát, hogy virággá fejlődjék, úgy minden anyagi világnak megvan az érési ideje. Ez abban nyilatkozik meg, hogy anyagának egy részét kiveti azzal a szellemélettel együtt, amely fejlődésében nem alkalmazkodott az egészhez. Ilyen újjáalakulásra utal a Szentírás, amikor az utolsó ítéletről, új földről, új égről s a juhoknak a kecskéktől való szétválasztásáról beszél.
Azt a hosszú időszakot, amelyben a szellem nem lévén szabad, a véges törvényeknek van alárendelve, melyek őt a nélkül, hogy saját maga fejlesztésére tehetne valamit, nevezi Krisztus "azon éjszakának, amelyben senki sem munkálkodhatik" (Jn.9,4). A pokolról szóló tanotoknak ez a magva igaz; de erre az éjre is felvirrad egyszer a reggel, mert olyan visszafejlődése a szellemnek, amelyben föloszlana vagy megsemmisülne, nincsen.
Ha akaratának viszonylagos szabadsága, törvényellenes használat által, önmagára nézve minden értékét elvesztette, akkor olyan törvények alá kerül, amelyeknek béklyója minden szabadságot kizár. E béklyókban marad mindaddig, amíg e törvények hatása lényegét annyira meg nem tisztítja, hogy a relatív szabadságot ismét megkaphatja.
Az életprincipium és az e fokra visszafejlődött szellem között elvi különbség van. Az életprincipium lényének tökéletességét elérve, Isten akarata által válik magasabb lénnyé, azaz szellemmé; ellenben a szellem – süllyedjen bár visszafejlődése közben az életprincipium olyan fokáig, hogy a vezető és kényszerítő törvények hatalma alá kerül – a már megkapott szabadakaratot, ismeretet és szeretetet annyira el nem veszítheti, hogy lényének átalakítása végett ismét Isten teremtő akaratának ténykedésére lenne szüksége, hogy a legmagasabb szellemélet csírája: a szabadság és szeretet belehelyezhető legyen.
Ha a bukott szellem az életerő fejlődési iskoláját kijárta, akkor megkötött (látens) állapotából a szellem minden tulajdonságával és sajátságával együtt szellemi életre ébred. Ebből láthatod, hogy téves az a véleményed, mintha a születendő világokra került meteorkövek vagy kozmikus porok lennének az első életcsírák, amelyekből a növény és állatvilág származnék. Az alakuló világ magában hordja az őt képező és alakító szellemanyagot, amelynek fejlődése a világ fejlődéséhez van kötve.
A kialakult világ, érettségének egy bizonyos fokát elérve lakóhelyéül szolgál azoknak az emberekké vált szellemeknek, akik lekötött állapotukban, a törvényes forgás munkája útján e világ lassankénti fejlődését lehetővé tették. Gondoljatok azokra az időturnusokra (eonokra), amelyekre szükség van ahhoz, hogy valamely világ által kidobott salak az átváltozások útján a fejlődés oly fokozatára emelkedjék, amely lehetővé teszi az emberekkel való benépesítését.
Ezen időszakokban ideje és alkalma van a lekötött szellemnek vagy életprincipiumnak, hogy törvényes fejlődésében eljusson a viszonylagosan szabad szellem fokozatáig, amely további fejlődésének feltételeit majd az emberi testben fogja megtalálni
A szellem és lélek lényegéről, egymáshoz való viszonyáról lehetőleg világos képet rajzoltam már elétek. A lélek a szellem ruhája, ábrázata; a lélek mutatja meg, hogy milyen a szellem. Ez a szellem anyaga, mint ahogy Istennek az ősfény. Emberi szavak nem elegendők oly dolog kinyilatkoztatására, amelyeket emberi fogalom nem foghat be.
Az ember nem rendelkezik két lélekkel, egy szellemivel és egy vegetatívval; az ember szellemből, lélekből és testből áll. Az az idő, amelyben szelleme talán, mint életprincipium lekötött állapotban nyugvott, nem szőtt számára örökkévaló ruhát. Az ember értéke teljesen megfelel szelleme értékének; a szellem értéke képezi a lélek lényegét; ketten együtt alkotnak egy testet, amelyben magukat kifejezhetik.
Ne feledjétek, hogy a Földeteken lakó emberiség bukott szellemek csoportja. Tiszta szellemnek – és ilyen teremtésekor minden szellem, akár az életerőből fejlődött, akár Isten első teremtése útján jött létre, amikor még sem anyag, sem életprincipium nem volt –, a fejlődéshez nincsen szüksége az anyaggal való összeköttetésre. Bukása vonja őt a véges törvények világába és hatáskörébe: az anyagi világokba.
Azok a szellemek, akik oly mélyen buktak, hogy az életerő fejlettségi fokára fejlődtek vissza, oly alacsony fejlődési fokon ébrednek újra szellemi életre, relatív szabad akarattal és felelősséggel, hogy tovább fejlődésükhöz anyagra van szükségük és csak a legfejletlenebb és legalsó fokú emberi alakot képesek felvenni és éltetni. Ilyenek az állatemberek, akikről már beszéltem nektek, s akik őslakói a mélyen álló anyagi világoknak, amilyen a Föld is.
Bolygótok már áthaladt egy fejlődési (hatványozási) fokozaton, amidőn a Holdat kilökte magából, és most igen különböző fokú szellemeknek vált lakóhelyévé. Az egyes kisebb szellemcsoportok visszafejlődése és a nagyobb szellemcsoportok előrehaladása és fejlődése folytonosan tart, amely ha elérte tetőpontját, Földetek további átalakulásához fog vezetni.
Munkálkodjatok hát teljes erővel, tiszta megismeréssel az önzetlen áldozatkész szeretetben, hogy az anyag iskolájából és anyagi szenvedésekből kikristályosodott szellemek tömege, minél nagyobb legyen és hogy a felfelé törekvők nagy fényhulláma mind hatalmasabban megdagadjon elárasztva az univerzumot és magával emelve minden életet.


Szemlézte: Bíró László

A kísértésről

Részlet a "Tanítások az utolsó időkről" című szellemi közlésből

A Föld a kísértés helye. Hamis kívánságainkkal a kísértéseket mi hoztuk létre. Saját akaratunkkal alkottuk meg őket, s a sok torz forma most készítőjét ostromolja. Nincs hatalmunk felettük, menekülnénk előlük és Istentől várjuk, hogy szabadítson meg saját teremtéseinktől. A Mindenható ismeri lelkeinket, és azt adja nek¬ünk, ami fejlődésünkhöz leginkább kell.

A kísértéseink lelkeinkről beszélnek, segítségükkel önmagunkra ismerhetünk. Sokféle kísértés kínoz bennünket. Szeressük ezeket! Tekintsük útjelző tábláknak a nehézségeket! Aki testben él, egy sem lehet kísértés nélkül. A kísértést nem nehéz felismerni.
Kísértés az, amit önmagunkért, mások ellen akarunk megcselekedni. Ha megtesszük, romlásba, ha ellenállunk, szabadságba és békébe vezet.
A kísértésnek igen érdekes a természete. Amíg futunk előle, addig csaholó kutyaként követ. Ha megállunk és szembe fordulunk vele, néhány pillanatig farkasszemet nézhetünk. Erő erővel ütközik meg. Saját akaratunk küzd a bennünk lévő isteni¬vel. Ha meghalljuk Atyánk, a lelkiismeret szavát, győztünk, de az aki csak önmaga hangjára fi¬gyel, az elveszett. A vicsorgó eb kerül ki a küzdelemből fölényesen, és újból menekülésre kényszerülünk. Világunkban nem lehet kísértés nélkül élni. Tanulni jöttünk, nem pihenni. Jöttünk, hogy megszelídítsük a csaholó kutyákat, hogy a vad jószágokból legyenek kezes állatok.

Ne fogadjunk el emberektől kiváltságokat, mert földi testnek ahhoz nincsen joga. Nem szabad félni, főleg a megélhetés miatt, hiányt nem szenvedhetünk semmiben! Amit Isten ad, az romolhatatlan, amit ember kezéből veszünk el, annak sokáig nem örülhetünk. Ne várjunk jutalmat semmiért sem, akkor kevés kísértést kell elszenvednünk! Ne akarjunk hatalmat mások felett, de legyünk urak lelkeinken! A szolgálat hatalma a legnagyobb rangot adja viselőjének.
Az utolsó időkben nagy kísértések jönnek. Mindnek ugyanaz a gyö¬kere. Arra akar rávenni minket, hogy magunkat társaink elé helyezzük. Kemény megpróbáltatások jönnek. Például egy sátáni erők által gerjesztett szükségállapot és éhinség idején, nem mindegy hogyan viselkedünk, az önzés vagy az önzetlenség viselkedésmintáját követjük-e. Sokféle bűnt ismerünk ezen a Földön, de mindnek egy az eredője: az emberi akarat, amelyet mindig megelőz a szándék. Ezért a szellemvilág elbírálása nem is annyira a cselekedetet tartja fontosnak, hanem az azt elindító szándékot, hiszen ez tükrözi a lélek rossz hajlamait, bűnös elgondolásait és érzéseit.

A technika elkényeztetett bennünket. Mindent gépesítettünk, így az elektromos áram számunkra nélkülözhetetlen. Amikor a feszültség megszakad, leáll az élet. Nagyvárosokban megszűnik a forgalomirányí¬tás. A káoszban a gépjárművek használhatatlanok lesznek. Nagy érték¬ké válik a kerékpár, és boldog, akinek lába a gyaloglásról még nem szo¬kott le. Az adatok elvesznek. Amivel magunkat feleslegesen körbe vettük, az omlik fe¬jünkre.
Nagy értéke lesz a mechanikus eszközöknek. Újra használni kény¬szerültök a kezeteket. Az idősek ebben vezethetnek titeket. Viharok, rengések rongálják meg az épületeinket, amiket gépekkel már nem javít¬hatunk meg. Rá kell térni az önellátásra és ebben a legtöbbet az öregek segíthetnek, tehát becsüljük meg őket a nehézségek közepette is. Most Noé napjait éljük és ha azt tesszük amit ő tett, embertársaink kinevetnek és megszégyenítenek. A túléléshez a legnagyobb lelki támaszt és erőt az evangéliumok és a szellemtani ismeretek adhatják, ezért ajánlott elmélyülni benneük.
Majd mind nagyobb számban jelennek meg a hamis próféták, akik Jézus nevében vezetik félre a népeket. Legyünk éberek, figyelünk oda, mit és hogyan mondják. Engedik-e, hogy szóba álljanak velük az emberek, válaszolnak-e a felmerült kérdésekre? A hamisság ugyanis nem szereti a kérdéseket. Ne higgyünk azoknak kik üvöltve szavalják a jézusi ígéket. Az igazság csöndes, ereje önmagában teljes, nincs szüksége hangerőre. A hamisság sokbeszédű, az igazság egyszerű. A hazugság ámít, az igazság megvilágit. A hazugság kényelmes, az igazság követel. A hazugság üvölt, az igazság csöndes.

szemlézte: Bíró László

Ada mediális közlés. Utolsó idők és a kegyelem 1 rész.

Kedves földi testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Kedves testvéreim, a szívemben élő krisztusi szeretettel köszöntelek benneteket a szellemhazából, ahonnan azzal a céllal jövünk közétek, hogy Isten Országát és annak igazságát építsük a földi világban, vagy is közöttetek, mert a végidők előrenyomulásával mindinkább kiszorulni látszik az Isten Országa és annak az igazsága a földi világban, ami valójában csak látszat, mert az a két világ, amely eddig volt, lassan, de biztosan válik el egymástól és így földi szemekkel nézve a történéseket, a rossz nyomul bele a létbe és szorítja ki a jót, az igazat és az üdvöset. Én inkább azt mondom, hogy emeli felfelé a rossz a jót, mert a juhok és a kecskék szétválasztásának folyamata lassan befejezést nyer. De mielőtt ez végérvényesen megtörténne, addig a gonosz a földön mindinkább kiterjeszti hatalmát, de a föld felett, amerre emelkedik a jó, ott már nincs hatalma. Így kedves testvéreim, ha ti a krisztusi igazság és szeretet szerint éltek, akkor benneteket is ez az igazság felemel, mint ahogy az évszázadok folyamán nagyon sok szellemet nemhogy csak feljebb emelt, hanem teljes egészében a földi szférák, vagyis az üdvözültek világába vezetett el a Krisztus szerint való élet. Kedves testvéreim, ha ti folyamatosan keresitek és kutatjátok az Isten Országát és annak igazságát, akkor a földön mindinkább elterjedő gonosz dolgokkal szemben védelmet kaptok, mert fölé emeltettek az alant munkálkodó sötét erőkkel szemben. Ezért hát keressétek az Isten Országát és annak igazságát, ameddig nappal vagyon, mert amikor már kitárja rémisztő torkát a sötétség, akkor erre már kevéssé adatik lehetőség, mert a kegyelem teljesen visszavonatik. De mi mindeddig a pillanatig Isten iránti szeretetből dolgozunk, Akit rajongásig szeretünk és iránta való szeretetből az életünket is bármikor készek vagyunk feláldozni, ha testbe küld bennünket ezzel a céllal. Iránta való hálából, őszinte tettetés nélküli szeretetből építjük itt a földi világban az Ő Országát, hogy mindazok, akik keresik és kutatják, azok meg is találhassák Azt, mert terjednie kell a szeretet birodalmának azon lelkekben, akik az Ő igazságát kutatják, mert az szerint szeretnének élni.

De amikor az ember igazságok után kutat, minden egyes alkalommal beleütközik az emberi mivoltába, amely mint akadály, az akadályfutónak van jelen az életében és gátolja meg az előrehaladást, mert ugyanis ahhoz, hogy valaki világosságot kaphasson, valamennyire is le kell győznie önös énjét és meg kell tisztulnia, hogy ne gátolja semmi ezt a lelket megvilágosító isteni tevékenységet. Mert nagy gátat tud képezni az ember ragaszkodása a saját igazságaihoz, vagyis a gőg, amely nem engedi meg azt, hogy az ember magasabb igazságot el tudjon fogadni, mint a saját igazsága, gátolja továbbá a lelki restség, amely által inkább bele nyugszik az ember az alacsonyabb és immár szűkre szabott igazságokba, minthogy komoly lelki törekvést, illetve tisztulást fejtene ki annak érdekében, hogy élő hitre jutva megismerhesse az őt feljebb emelő igazságot. De az ember sok esetben nem hajlandó erre a megfeszített lelki munkára, hanem készen szeretne mindent megkapni, pedig nem véletlen mondta J.H.V. Ádámnak, hogy véres verejtékkel keresi meg az ő kenyerét. Tehát befektetett munka nélkül a szellemvilágban sincs eredmény. Igaz, a dolgok úgy tűnnek, hogy az ember egyik pillanatról a másikra kap kegyelmet, ami gyakorlatilag úgy is van, csak hogy azt a pillanatot mennyi fájdalom, szenvedés, tépelődés és harc előzte meg, az kívülről nem mérhető be semmilyen emberi számítással. De mindez szinte elengedhetetlenül szükséges, ahhoz, hogy az ember tisztuljon és ennek hatására mind tisztábban és tisztábban láthasson. De mindennek a létrejöttéhez - amit mindig is hangsúlyozunk- hitre, élő hitre van szükségetek.

Ugyanis hogyan lehet vezetni egy olyan embert, aki nem hisz a vezetésben? Akivel szemben erőfeszítéseket fejt ki a szellemi vezetés és az hitetlenségből visszautasítja ezt a törekvést, azt általában betegségek kísérik, mert elesett egy magasabb erőforrástól. De ha viszont felismeri betegsége gyökerét és bűnbánatot tart, akkor annak Isten megbocsátja bűneit, és ha több akadállyal kell meg is küzdenie, de Isten megadja a felemelkedés lehetőségét, ugyanis ekkor már duplán kell megdolgozni a fejlődésért, mert van az eredeti felemelkedés terhe és a kegyelem visszautasítás általi bukáson keresztül az újonnan kitermelt negatívok akadályként való megjelenése, amit szintén le kell küzdeni az embernek, ahhoz, hogy el tudjon jutni oda, ahonnan lebukott a hitetlenség folytán.
De aki hű az isteni vezetéshez, az is szenved ugyan, csak jóval kevesebbet, mert nem kreál magának újabb elszenvednivalót. Ezeknek a lelkeknek szól az Úr felhívása: „Aki utánam akar jönni, naponként tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét és úgy kövessen engem.”

A mai ember tele van megoldatlan problémákkal, fájdalmakkal, gyötrelmekkel és nem találja az eredetét ezeknek az lelki polipoknak, pedig csak önmagába kellene tekintenie és akkor felismerné azt, hogy a félelemből fakadó hitetlenségben keresendő a problémák gyökere, vagyis abban, hogy az ember nem mer rálépni a felemelkedés útjára és ebből kifolyólag folyton visszaesik, mert folyton csak mérlegel, ellenőriz és így hitetlenségében még azt a keveset is elveszíti, amelyet addig megszerzett, mert adatik annak, akinek van és akinek viszont nincs (hite) az azt a kicsit is elveszíti amivel bírni vél. Az ilyen embertípusok azok, akik csodát várnak, mert azt hiszik, hogy a csodák láttán hitet, vagyis meggyőződést nyernek, vagyis le tudták ellenőrizni a megtörtént csodák által a dolgokat és így megbizonyosodást nyerhetnek. Ezeknek a típusoknak mondja az Úr: „Ennek a csodaváró nemzedéknek, (aki folyton csak jelet kíván), nem adatik más jel, csak Jónás jele.” És a Jónás jelét sem ismerték fel, így kívül maradtak a krisztus által lehozott szinten. Tehát a hitet nem lehet ellenőrzéssel megerősíteni, mert a hit ajándék, melyet kérni és ha kap az ember, akkor építeni kell!!! A hitetlen emberek azt kiáltozták a kereszten kifeszítve szenvedő Jézus felé: „Ha Isten fia, vagy, akkor szállj le a keresztről és akkor hiszünk neked.” „Másokat megmentett, magát miért nem tudja megmenteni?

Tehát testvéreim, ha követni akarjátok az Urat, akkor azt csakis hittel lehet, mert az ember csak hittel tudja belehajtani a fejét a járomba és követni Őt a Golgotára. Aki még csak folyton ellenőrzi úm. a szellemi vezetést, az még nem hisz, tehát nem vezethető, nemhogy a járom alatt terheket legyen képes húzni, a saját és a többi terheit. Az ilyen emberek vagy még bele sem hajtották a fejüket az igahúzás eszközébe, vagy a szellemvilággal való első találkozásnál már visszariadnak. Az ilyen embertípusok a templom előcsarnokában még csak az áldozati oltárra valóknak a kufárai, vagyis csak „árulják” az igazságot, az oltárra való áldozatokat, de ők maguk még nem kívánnak áldozatok lenni.

Nagyon vigyázzatok testvéreim, hogy ne kufárai, hanem a követői és a cselekedetek által a hirdetői legyetek az isteni igazságoknak, hogy el is juthassatok az üdvösségre, vagyis, az isteni igazságokat ne cseréljétek be sem belső hiúságra, sem énközpontúságra, de főleg ne anyagi javakra, mert ez mind elítélendő Isten, vagyis az igazság törvénye előtt, mert akkor az Úrral való találkozásotok nem olyan lesz mint azé a vaké, aki azt kiáltozta: „Dávidnak fia könyörülj meg rajtam!” hanem hasonló lesz mint azoké az árusoké, akik a templom előcsarnokában kereskedtek: „Ne tegyétek Atyám házát kereskedők barlangjává!” Az eseményeket viszont tudjátok tovább: Jézus kötélből korbácsot készített és kiűzte az igazsággal kereskedőket a templomból, vagyis ha bármi módon is áruba bocsátjátok az isteni igazságokat, a törvény kemény ostorával találjátok magatokat szembe. Amikor Júdást bemutatták a tanítványok Jézusnak, hogy vegye fel a tanítványok közé, Ő nagyon elszomorodott és csak annyit mondott neki: „Csak vigyázz el ne add az igazságot!”

folyt .köv..

UI: és egy csodálatos videó tanítás


Dr. Pataky Árpád tanítása mediális úton keresztül.
Dr. Pataky Árpád spirituális író - tanító, mediális csoport vezető, spirituális munkás halál utáni jelentkezése az Adai médiumon keresztül 2021.április. 18.
Tanítás a jelen helyzetről és a várható jövőről. Beszél a szellemi hazában lévő munkáról.
https://www.youtube.com/watch?v=FncnN24vBt8

Ada mediális közlés. Utolsó idők és a kegyelem 2. rész.


Tehát testvéreim, ismételten mondom, hogy nagyon vigyázzatok nehogy akár anyagi javakért, vagy bárminemű belső elismerésért el ne adjátok az igazságot, mint a lelketek tartalmát, összetevőt, mert a törvény kezével, „ostorával” találjátok magatokat szembe, mindannak ellenére, hogy a korbácsot (az ok okozati törvényt) maga az Úr készítette, tartotta a kezében és ő is alkalmazta, ami azt jelentette, hogy ezek az emberek nem az irgalmas megbocsátással találták magukat szemben, hanem a törvény szigorával, amely ugyan nyesegeti le a lélek ferde kinövéseit, de nem vezet el senkit az üdvösségre. Az üdvösségre nem a törvény szigora, hanem Isten bűnbocsátó kegyelme, lelket megtisztító és felemelő szeretete vezeti el az embert a hit által, mert a hit az az erő, amely révén az ember feljebb tud emelkedni egy magasabb igazságba, ahová a törvény szigora soha, vagy csak hosszú és súlyos testetöltések által lenne képes elvezetni bárkit is, mert az ok- okozati törvény nem képes bűnöket megbocsátani, csakis Isten kegyelme és amely bűnt Isten megbocsátotta, abba a vétekbe már nem esik bele az ember. Az ok- okozati törvény, amit ti helytelenül karmának hívtok erre nem képes.

Az ok- okozati törvény, amely könyörtelenül behajtja az emberen mindannak következményeit, amit az ember kitermelt, de mivel erre képtelen az ember, ezért alkotta Isten a bűnbocsánatot, hogy bűnbánattal az ember kiemelkedhet a szenvedéseket okozó törvényekből. Az okozati törvény külsőleg hat, mert szenvedtet, míg a kegyelmi törvény, vagyis maga az Úr, főleg a krisztusparányok magatokhoz vétele által egy belső erjedési folyamatot indítanak be a lélek mélyén, melynek hatására a bűnök és azok kiváltó okai visszafejlődnek és megsemmisülnek. Erre az okozati törvénynek nincs sem ereje, sem hatalma. Isten két törvénnyel, az ok - okozati törvénnyel és a szeretet törvényével nyúl bele az ember életébe, nektek azonban mégiscsak úgy kell élnetek, hogy a II. törvényszerűségnek a megnyilvánulási formái nyilvánuljanak meg az életetekben, mert az ok - okozati törvénynek a feladata a lélek durva megmunkálása és mivel senki sem képes minden következményt elszenvedni, ezért amikor már odáig eljut a szenvedések folytán a lélek, hogy keresi a szenvedéseinek az okát és meg is találja azt, akkor érkezik el számára a kegyelem, a mindeneket feloldó törvény, a bűnbocsánat. Tehát addig van szerepe és jelentősége az alacsonyabb, az okozati törvénynek, ameddig célt nem ér a lélekben, vagyis bűnbánatra nem „kényszeríti” az embert, a többi kitermelt negatív erő feloldoztatik, azaz megbocsáttatik a bűn, vagy szükségtől függően egy része visszatarttatik arra az időre, amíg a lélek meg nem erősödik annyira, hogy fel tudja vállalni a szenvedések nagyobb részét is, de amint magasabb szinten is eléri a célját a szenvedés, akkor a maradék szintén feloldoztatik. Az okozati törvény „sajtol”, és kárhoztat, a kegyelmi törvény felfüggeszt, oldoz és felemel. A kegyelmi törvény munkáját úgy lehetne képekben bemutatni, mint amikor a gölöncsér egy megformázatlan agyag tömeget a korongra tesz és egy nagyon szép alkotást készít belőle. Egy ilyen idomtalan agyag, azaz anyagtömeg a lélek is, míg Krisztus kezébe nem veszi, hogy kiformálja belőle az Ő képmását.

De ahhoz, hogy elérjétek a kegyelemnek, azaz a szeretetnek a törvényét, mert ugyanis Isten szeretete az ami feloldozza az embert a bűnei alól, nektek is el kell jutnotok az önszereteten túl a szeretetre és meg kell bocsátanotok másoknak, mert a szeretet törvénye ezt írja elő! Isten is ezt teszi veletek, szeretetből feloldoz benneteket a bűneitek következményei alól. Isten szeretete és az egymás iránti szeretet gyógyír minden lelki sebre, amelyet a bűn elkövetése idézett elő bennetek. Ezért bocsássatok meg egymásnak és szeressétek egymást, hogy ti is bűnbocsánatban és szeretetben részesülhessetek. „Bocsásd meg vétkeinket...” és „Megbocsátattak a te vétkeid, mert nagyon szerettél.”
Ugyanis mindig az a törvény gyakorol rátok hatást, amelyben vagytok, vagyis ahova hitetekkel fel tudtok kapaszkodni- mint azt már említettük is.
Amilyen érzéseket sugároztok bele a szellemvilágba, olyanok térnek vissza hozzátok. Azért mondja az Úr ma is, mert azokat a szavakat, amelyeket Ő 2000 évvel ezelőtt kimondott, a szenzitív egyének ma is hallhatják és ma is ugyanazzal az intenzitással hat, - „Boldogok az irgalmasok, mert irgalmasságot nyernek” Ezt a gondolatmenetet én így folytatnám: Boldogok a szeretettel teljesek, és ezáltal szeretni tudók, mert szeretetet nyernek és boldogok a megbocsátani tudók, mert bűnbocsánatban részesülnek!

Ezért törekedjetek testvéreim a tiszta és szeretetteljes életre, hogy Jézus személyében a bűnöket megbocsátó szeretetnek Istene közeledhessen felétek, ne a törvény szigora, mert az nem emel benneteket, hanem csak szenvedtet és az Úrral történő ilyen típusú találkozások hosszú időre elvetik az embert a szeretet Istenével való találkozás lehetőségétől. De, mi van akkor, ha mindannak ellenére, hogy bűnbocsánatban részesül az ember és mégis szenved? Vajon karmikus behatásnak minősülhet ez az Újszövetségben? Azt mondja az Úr: „Mielőtt Isten valakit a gyermekévé fogad, előbb megpróbálja.” Az effajta szenvedésnek semmi köze az emberek által felületesen elnevezett karmikus hatásnak, hanem olyan „megszorításokról” kísértésekről van szó, amelyek kihozzák az ember lelki redői alól is ha még vannak, azokat a hajlamokat, amelyek miatt még „nem lehet az ember Isten gyermeke.”
Ez a próba minden szférába való feljutás előtt jelen van, hogy alkalmas-e a lélek a feljebb való emelkedésre. Minél magasabb a szint, amire Isten kegyelme fel akarja emelni a lelket, annál nagyobbak ezek a próbák itt az ellentétek világában, ahol még a sátán és az ő elve az uralkodó életelv. Tehát ne riadjatok meg a próbáktól, mert Isten hajol le hozzátok általuk, hogy „alkalmassági tesztet” végezzen egy magasabb igazság befogadása és követése céljából rajtatok!

Mottó:
A betegségek gyökerét, soha ne a külső körülményekben keressétek, hanem önmagatokban, a lelketekben, vagyis az alsórendű énetekben! A gyógyulásotokat se a külső körülményekben keressétek, hanem önmagatokban, a lelketekben, vagyis a felsőbbrendű énetekben.

Szeretettel: egy túlvilági barátotok Ámen


Ada, 2021. IV. 25. Vasárnap

UI:

Fogadalmak: Tisztaság
https://www.youtube.com/watch?v=BoIwxBDzo7U

Rendteremtés a sötétségben - Felvezetés

Sötét erők örénylenek, de ebben az örvénylésben és ebben a sötétségben a ti nyugalmatok és a ti világosságotok fog rendet teremteni

Részlet a „Magas tanítószellemek mediális közlései” című kötetből


Nem azért jöttem, hogy azt mondjam nektek, ne riadozzon a szívetek, ne féljetek, mert ezt csak abban az esetben mondhatnám, ha nem ismerném jól az emberi szíveket.
A sok szenvedéssel, átéléssel, erős akarattal, nagy nekifeszülésekkel felépített hitfalakat is, a bizonytalanság érzése nyomban megingatja. És amíg az Isten gyermeke kénytelen itt a Földön élni, nem áll teljesen biztonságos alapokon, bármilyen rendíthetetlen a hite, bármilyen világos a látása. Nyomban meginog minden, amikor olyan szelek fújnak, amelyek magukban hordozzák a veszélyt, a bűnt, a gyűlölet foszlányait.
Biztonsága csak akkor van a lélek mélyén, ha maga körül megértést és szeretetet érez. A szeretet hosszú idő óta száműzve van a Földön. Száműzetett, hogy helyet adjon a gyűlöletnek. Gyűlölet tombol északon, keleten, nyugaton, délen, és amikor megütközik, irtózatos szenvedések várnak minden élő és érző teremtményre. A Földön élő emberek nem tekinthetők úgy, mint áldozatok, hanem mint felelősségre vonható egyedek, és felelősséggel tartozó egységek. A gyűlöletet önmagukban táplálják, egymás szívébe átplántálják, a másikban is táplálják, és ébren tartják.
Egyáltalában, ez az egész földi világ a jelen pillanatban úgy néz ki, mintha a gyűlölet alapjára épült volna, mintha a gyűlölet falait emelték volna, és gyűlölettel fedték be azt a házat, ahol az emberiségnek lakoznia kell. De ez csak azért van, mert a karma törvénye irtózatos korbácsütésekkel kényszeríti az embert, hogy kidobja magából a gyűlölet magvait és a gyűlölet termését.
Egészen mélyen, most még fel sem fedezhetően lappang a zsarátnok (parázs) közt egy parányi érzés, amit szeretetnek hívnak. Ez kivétel nélkül él minden ember lelke mélyén, aki ma a Földön van. És amikor gyűlöletét kiélve kidobta azt magából, akkor majd önmagába roskad és mindaddig élőhalottként fog élni, amíg meg nem érzi gyengén és egészen mélyről azt a kis melegítő érzést, amelyik föl akar törni, növekedni akar, meg akarja mutatni magát, és el akarja borítani az embert.
Ezért ne féljetek soha, mert nem lehet tudni, melyik órában figyel fel egy-egy ember erre a finoman ható, gyengén melegítő érzésre. És bármit rendez az emberiség ismét a Földön, Isten szeme és Isten keze egy pillanatra sem nyugszik el, és meg nem szűnik őrködni a világ felett. Semmi nem történik veletek, ami előre nem volt látható és elgondolható. Mindennek megvan a maga menete.
Istent nem csupán azok előtt kell megvallani, akik maguk is vallják, hanem egyszer eljön az ideje annak is, amikor azok előtt kell megvallani, akik tagadják. Isten gyermekeinek soha nem volt könnyű dolguk az ilyenféle világokban, mint a tiétek. Isten közelségét mindig ki kellett harcolni, Isten közelségéért mindig meg kellett fizetni, amiatt, mert a gyermek egykor hálátlanul hagyta el Teremtőjét.
De az eltávolodó gyermeket is Isten őrködő szeretete kíséri és a kegyelem erejével követi mindenhova, bármilyen mélyre süllyedjen is. S amikor elindul visszafelé, a hazatérő gyermek felé siet, kegyelmével, hívogató szeretetével és megnyugtató isteni erejével. Tehát, ha az Istentől távolodó gyermek is számon van tartva, mennél inkább a hazafelé menetelő gyermek. Ezért nektek nincs mit félni.
Nyugodjatok meg és mindig és mindenkor az általatok megismert igazság szerint beszéljetek, cselekedjetek és éljetek. Minden egyéb nem a ti bajotok, hanem azoké, akik nem az igazság szerint cselekszenek.

Összeállította: Bíró László


Rendteremtés a sötétségben


Rendteremtés a sötétségben
Adai mediális közlés - Imáról - 2020 nov. 22.
A földi élet csalódásainak súlyos sebei
A belső élet
HANG - Tanácsok egy édesapának
A nagy szabadítás
A tábornok köpenye
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiNdqCKOXSDsrtW9fFw?e=Et1GEl
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=u3ZNcIQ3pNc
https://www.youtube.com/watch?v=WZJ9F6MRarE
A hegyibeszéd szellemi magyarázata Máté evangéliuma szerint 11-12. Rész
Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=icFkHoGG5vk
Domokos László – A szellem élete_A föld fejedelme
Hangoskönyv (Csongi)

https://www.youtube.com/watch?v=82jH-rhG5X0
Cserebere szerencse – Romantikus film

https://www.youtube.com/watch?v=e_JrjzeAhhQ
Rádtalál a szerelem Charmban – Romantikus film

Hans-Josef Von Wachter

Kémcsőbe zárt harag.....


Elmer Gates professzor a washingtoni egyetem pszichológiai laboratóriumában érdekes biokémiai kísérleteket folytatott. Kimutatta, hogy az emberi szervezetben lelki hatások, érzelmek következtében mérgek termelődnek.
A professzor a következő kísérletet végezte el: cseppfolyós levegő elpárologtatásával -271 Celsius-fokra hűtött le kémcsöveket, s aztán különböző lelkiállapotban lévő egyének leheltek az üvegcsövekbe.
Pár perc után az egészséges és normális lelkiállapotú ember kilégzésének párája színtelen cseppek formájában csapódott le a lehűtött üvegcső falára.

De ha a kísérleti alany erős haragot érzett abban az időpontban, a lecsapódó folyadék nem színtelen, hanem barna színű lett, bánat esetén szürke, lelkiismeret-furdaláskor pedig rózsaszín.
A csapadéknak természetesen nemcsak a színe, hanem a kémiai összetétele is más és más volt.
A kísérletek folyamán Gates professzornak lassanként elegendő ilyen anyag állt rendelkezésére ahhoz, hogy tengeri malacokkal végezhessen kísérleteket.
Amikor a barna anyagot beoltotta a kísérleti állatba, az eleinte rendkívül ingerlékeny lett, majd valóságos dührohamot kapott, fogaival nekiesett a ketrec falának Gates többször megismételte a kísérleteit, és az eredmények reprodukálhatók voltak. Annak az embernek a leheletéből kiválasztott méreg, akiben erős gyűlölet tombolt, a kísérleti állatokat nyomban megölte.
A professzor megállapította, hogy tíz percig tartó erős gyűlölet elegendő mérget tartalmaz ahhoz, hogy azzal több személyt el lehessen pusztítani. Ez a méreg egyike a legerősebbeknek, amelyet a tudomány ismer.
A gyűlölet salakja

Az ember szervezete felszívja az érzelmek, gondolatok hatására képződő mérget, és így önmagát mérgezi meg vele. Ezek a mérgek éppúgy, mint a hormonok, már a legparányibb mennyiségben is igen hatásosak, és salakként gyülemlenek fel a szervezetben.
Valahányszor haragszunk vagy gyűlölködünk, a szervezetünk mérget választ ki.
Ezt a mérget kétségtelenül az ellenségnek szánjuk. Azonban az ember ilyenkor önmaga esik áldozatul, ha nem korlátozza rosszindulatú érzéseit.
Érdekes dr. Vasant Lad közlése, mely szerint az elfojtott mohóság, birtoklási vágy a szívre és a lépre is hatással lehet, az elfojtott félelem és szorongás a veseműködésre, de megváltoztathatja a vastagbél flóráját is.
Ennek eredményeképpen a has a képződő gázoktól felfúvódik és fájdalmat okoz (ezt a fájdalmat össze lehet téveszteni a szív- és májbántalmakkal).

Az elfojtott érzelmek az immunrendszerre is hatnak, és ez allergiás reakciókhoz vezethet (por-, virágpor-, ételallergia stb.). Gates professzor kísérleteiből az is kiderült
- s megállapítását már sokan igazolták -, hogy a jó hangulat a szervezet számára rendkívül hasznos kémiai anyagokat állít elő, például endorfinokat, amelyek morfinszerű, fájdalomcsillapító vegyületek.

UI:

Meggyógyult az alkoholfüggőségtől: Sikertörténet – Hihetetlen, de igaz!
https://www.youtube.com/watch?v=vfyLPyDFKoY&feature=push-u-sub&attr_tag=WggtpDyWBUG624UM%3A6

Megtérés

Részlet "Az utolsó óra munkásai" című kötetből

Legyetek egyszerűek, mert Istenhez csak egyszerű lélekkel lehet közeledni; legyetek egyszerűek, mert minden, ami cicoma, ami pompa, ami arra szolgál, hogy megkülönböztessen benneteket másoktól, minden, ami az ambicióitokat füti, csak arra való, hogy elválasszon benneteket Istentől. Isten az egyetlen, az egyszerű, semmi néven nevezendő pompát nem aggatott az emberekre és mindannyiszor, amikor őket új vándorútra küldi, meztelenül jönnek azok a világra.
Az egyszerűség teszi elfogadóvá a szellemet az Isten kegyelmével szemben, mert Isten kegyelme és szeretete, amely örökké változatlanul, mint éltető, fenntartó erő áramlik keresztül az egész teremtettségen, elsuhan azok mellett, akik magukat pompával, hiúsággal, emberi törekvések sallangjaival veszik körül, mert mindezek annak az áramló kegyelemfolyamnak gátul szolgálnak.

A kegyelem szakadatlanul árad alá a világra, de annak, aki belőle részesülni kíván, olyan lélekkel kell bírnia, hogy ezt a kegyelmet magához vonzza, hogy szomjúhozza, hogy érezze és tudja, hogy ez jelenti az életet, az erőt, az üdvözülést. Elfogadónak kell lenni. Mit értünk az alatt, hogy „elfogadó"?
Örökkévalóságok, idővel nem mérhető aeonok előtt még az adó és elfogadó elv megkülönböztethető nem volt abban a személyben (duálban), akiben a kísértés hatást váltott ki. A kísértést az egész személy vonzotta magához, mert hiszen egy személy, egyetlen egység volt, és ez a hatás két részre bontotta a személyt: férfi és női elvre; úgy azonban, hogy mindegyik fél a maga vezető elvén kivül a másik elvnek is igen nagy mennyiségét vitte magával. Hiszen vannak úgy-e a férfiban is nőies és a nőben is férfias tulajdonságok, sőt vannak férfias nők és nőies férfiak. Tehát csak egy kis különbség van a férfi és a női lélek között. Egy kicsiny különbség az, amely a férfi szellemet nagyobb aktivitásra és a női szellemet nagyobb passzivitásra képesiti.
Hiba tehát az az emberi észjáráson alapuló okoskodás, hogy az ősbűnnek, ösbukásnak oka a nő. Maga a bukás és a hatás kettéválasztotta a két elvet, de az egységben természetesen az elfogadó hajlam, nem pedig a külön egyéniség vette először a hatást tudomásul. És amint azt a hatást akkor az elfogadó elv érezte meg természetszerűen elsőnek, úgy a visszafelé való haladásban is az elfogadó elv lesz a kezdeményező. Innen van az is, hogy a szellemi igazságokkal szemben a női elv sokkal fogékonyabb. Innen van, hogy az áhítatnak és az Istenhez való közeledésnek sokkal alkalmasabb tényezői a nők, mint a férfiak és jó annak a férfinak, akinek az ő lelke mása fokozatban felette áll.

Azonban, ahogy a női elvben vannak adó hajlamok is, mert hiszen nem teljes és nem abszolút az elkülönülés, éppen úgy a férfi elvben, az adó szellemben is megvan a passzivitásra, az elfogadásra való képesség. Az erények, amelyeket az igazi, Isten felé haladó nő jelleme felmutat: az egyszerűség, az alkalmazkodási képesség, önmagának háttérbe szorítása, a kötelesség teljesítése, ellentétben a cicomával, önhittséggel és az érvényesülni akarással.
Nincs különbség ember és ember között abból a szempontból, ahogyan azt az emberek osztályozzák. Sokkal többre mehet a mi világunkban az az egyszerű ember, aki a két keze munkájával keresi meg a kenyerét, mint az a kiváló férfiú, akire talán egy egész ország felfigyel, mert nagy dolgokat hajt végre és hire-neve van mindenfelé.

Legyetek egyszerűek, embertestvéreim, minden cicoma, minden pipere és főképp minden emberi érvényesülési szándék nélkül. Mert ezek az idők, amelyeket most élünk, nem alkalmasak arra, hogy az embereknek akarjunk tetszeni, mert az idő nem hosszú. És talán sohasem volt annyira fontos dolog az, hogy hogyan üt ki a számadás, ha ide átjöttök, mert ki tudja, hogy újabb számadás készitésére, újabb kísérletezésre lesz-e még idő és alkalom!!
Meg kell tehát ragadni az alkalmat most és Isten elé járulni alázatos és tiszta szivvel, nem törődve azzal, hogy az embereknek tetszünk-e vagy nem tetszünk, hogy az emberek tapsolnak-e nekünk, vagy nem tapsolnak. Hanem csak azzal, hogy a mennyei Atya, aki mindenkit kegyelemmel ajándékozott meg és várva-vár magához, megelégedéssel fogadjon bennünket, ha Hozzá megtérünk.
Nem az a megtérés, amelyet a súlyos bűnösre alkalmaznak, amikor az bűnét bevallja, és megfogadja, hogy többé el nem követi! Az ilyen lélek még nem megtért lélek szellemi tekintetben. Nem megtért lélek az sem, aki az életben súlyos bünt nem követett úgyan el, de a hitélettel vajmi keveset törődik, mert nem is hisz. És nem megtért lélek az sem, aki tudja, hogy van Isten, templomba is jár, de nem adta át lelkét az Úrnak, hogy ő idomitsa azt a saját jótetszése szerint, hanem él úgy, mint minden más ember.

Megtért lélek az, aki megismerte az Istent és az ő szent Fiát, az Úr Jézus Krisztust, mint olyanokat, akiknek kezében van a hatalom mennyen és földön. Megtért lélek az, aki nem várja a maga megigazulását sem a törvénytől, sem a cselekedetektől, hanem csak egyetlenegytől: az Isten kegyelmétől. Megtért lélek az, aki tisztában van azzal, hogy, ha bármit cselekednék is, ha az egész vagyonát a szegényeknek szétosztaná, és a testét a tűzre adná is, még mindig nem igényelheti a megigazulást és az üdvözülést, mert hiszen csak azt adta oda, amit neki is Isten az ő jótetszéséből ingyen ajándékozott.
Ha életetek hibáit és vétkeit a mérleg egyik serpenyőjébe teszitek, a másikba pedig azt a vajmi kevés jót, ami életetek folyamán előfordul, azt a pár jó és egészséges gondolatot, azt a néhány jelentéktelen cselekedetet, akkor látnotok kell, hogy ebből az adósságból, abból a bajból, amelyben vagytok, abból a helyzetből, amely teljesen vigasztalan és kilátástalan, csak egyetlenegy szabadithat meg benneteket: az Isten kegyelme.

Megtérés a jelszó, kedves testvéreim! Csak aki megtér, aki elismeri magáról, hogy ő senki és semmi és minden bizalmát Istenbe fekteti, mert tudja, hogy minden, ami őbenne van, igaz és jó, az a megtért lélek! Olyan lélek, amelyben mindig Isten tükröződik vissza, aki minden gondolatával, érzésével Krisztusba kapaszkodik, mert tudja, hogy ő maga semmire sem képes; tudja, hogy ő egy eladósodott, szegény, nyomorult féreg, aki megfizetni nem képes semmit.
A megtérés nem más, mint Isten kegyelmének egyik megnyilatkozási formája. Boldogok azok, akik a megtérés munkájában munkálkodnak. Boldogoknak nevezem azokat, akik nemcsak a saját lelkük megtérésének munkáját végzik, de az ő lelkük szeretetéből, az Istentől ingyen kegyelem gyanánt nekik juttatott világosságból továbbadhatnak azoknak, akik azt igénylik. Mert ezek munkatársai a Kegyelemnek. Az alázatosság az önmagunk értéktelenségének tudata. Ez az, amit a kegyelem szeret, amivel a kegyelem összefér, amivel a kegyelem együttlakni képes.


szemlézte: Bíró László

Rövid vagy hosszú életidő

Bertha Dudde írómédium két közlése összefűzve

Nem hosszú a nektek adott életidő, amit mint ember kaptok, ha összeméritek előfejlődéstek végtelenül hosszú idejével - amit időben magatok sem tudtok felmérni. És ez az életidő még meg is rövidülhet, ha idő előtt elhívnak az örökéletbe. Ezért kellene nagy buzgalommal a lelketekre gondolni, mindent meg kellene szerezni számára, táplálékot kellene neki adni, hogy ki ne száradjon, ha "léte" a Földön csak rövid ideig tart. Mindig gazdagon lássátok el lelketeket szellemi étellel, itallal, és hosszú földi élettel soha ne számoljatok, mert a testi vég napját és óráját nem ismeritek.
Lelketek egészen rövid idő alatt is kiérlelődhet, ha jóakarat van bennetek, és kiérlelődésre segítitek. Életidejét egy ember sem határozhatja meg, és nem tud róla, hogy az mennyi. Ez az ismeretnélküliség kell sarkantyúzza buzgóbb lelki tevékenységre az embert, úgy vezesse életmódját, hogy minden napját az utolsónak tekinthesse anélkül, hogy lelke üdve miatt félnie kellene.
Az utolsó időben igen sokan befejezik életidejüket, mert nagy osztályozás történik, és saját lelke érdekében sok embert idő előtt elhívnak. Ezek elmulasztották, hogy a Földön lelkükön dolgozzanak, és hogy mégse essenek Isten ellenfele irgalmatlan dühöngése áldozatául, Isten így segít rajtuk. Az gonosz mindig mélyebbre húzná őket a szakadékba, ha idejében ki nem szakítják karmaiból.
A korai halálra épp azok nem gondolnak, akik szellemileg közömbösek, akik - anélkül hogy rossznak lehetne mondani őket - életüket felelőtlenül élik. Isten irgalmas hozzájuk, és azt akarja, hogy a túlvilágon fejlődjenek tovább. Bár az nehezebb lesz, mint lett volna a földi körülmények között - de mégsem lehetetlen. Viszont a teljes alámerülés veszélye áll fenn, ha a lélek felelősségtudat nélkül megy át a földi életen.
A földi életben elég alkalom adódik, amikor lelketek érlelődhet, amit ha nem használtok ki, akkor a földi életet mint ember nem értékesítitek, mert azt lelketek kiérlelődésére kaptátok. És ha a testbe öltözés kegyelmét nem arra használjátok, hogy lelketek kiérlelődjön - akkor igazán mindegy, hogy hosszú, vagy rövid ideig vagytok-e a Földön.
De ha életkorotok magas lenne, akkor is rövidnek lehet mondani, ha az előfejlődéshez viszonyítjátok. De a rövid életkor is elég, hogy a Földön teljesítsétek a testbe öltözés okát. Tehát végső érettségetek nem az életkor függvénye, hanem egyedül az akaraté, hogy ezt a létet a célnak megfelelően értékesítsétek.
Isten szavával ismételten a helyes útra irányítanak benneteket, hogy lelketek tökéletességét elérjétek. Az isteni szeretet-parancsot ismételten szemetek elé állítják, és ennek teljesítése a földi lét egyetlen oka és célja. A szeretetet pedig lehet gyakorolni, akár rövid, akár hosszú a földi élet. Lelketek hasznot húz belőle, ha az életmódot szeretet tölti be. Viszont ha ezt a két parancsot nem tartjátok meg, az élet üresjárat lesz, és annál nagyobb a felelősségetek, minél hosszabb az életidőtök. És csak hálásak lehettek, ha az életidőtök megrövidül, és lehetőségetek nyílik, hogy a túlvilágon tovább fejlődjetek - nehogy teljesen elvesszetek a napok végén, amikor mindenkit saját tettei alapján ítélnek meg.
Isten akaratán múlik, hogy az embert a Földről milyen érettségi fokon hívja vissza a Szellemi Birodalomba. Ez látszólag igazságtalanság, amely megerősítheti az emberben a nézetet, Isten bizonyos embereket arra választott, hogy üdvözüljenek - míg akarata folytán a többiek Istentől távol szenvednek. Ez a felfogás teljesen téves, mert itt is az isteni szeretet és bölcsesség érvényesül, Isten az ember akaratát mindig ismeri, és az ember életét akkor fejezi be, amikor a Földön kérdésessé válik a magasabbra fejlődése. Az emberi megtestesülés előtti megkötött állapotban mindaddig csak felfelé fejlődés volt, amíg a lényszerű el nem jutott arra az érettségi fokra, amely már megengedi a testbe öltözést. Attól kezdve azonban már a szabad akarat dönt - és vagy folytatódhat a felfelé fejlődés, vagy megáll, vagy visszafejlődés lép be. A dolog ismét azon múlik, hogy az ember megemelte-e már kezdeti érettségét, és azután jutott veszélybe hogy fejlődése elakad, vagy ugyanazon a fokon tartózkodik mint testbe öltözése elején, és ezért visszafejlődéstől kell félni.
Mindig Isten irgalmának műve, hogy visszahívja az embert amikor a Földön legmagasabb fokú fejlődését elérte, azaz Isten szeretete megőrzi, hogy esetleg vissza ne süllyedjen, vagy kihasználatlanul hagyja a további életét. Mert vétke annál nagyobb lesz, mennél inkább úgy veszi igénybe a testbe öltözés kegyelmi idejét, hogy nem értékesíti.
Lehet, hogy egy ember fiatal éveiben a magasság felé tör, majd leállítja fejlődését, és eddigi fejlődésének nincs már folytatása. Isten ilyenkor visszahívja, és a további érlelődésre a túlvilágon ad lehetőséget. De lehetséges az is, hogy az ember csak késői életében változtatja meg akaratát, és az eddigi hiányos fejlődése most lendületet vesz - tehát magas érettségre jut, bár előtte sok ideig nem gondolt a lelkére. Ekkor Isten hosszú élettel ajándékozza meg, mert öröktől fogva látta az ember akaratát, és életidejét ennek megfelelően határozta meg. Minden emberi sorsot Isten szeretete és bölcsessége mérlegel, és az soha nem függ Isten önkényétől.
Isten nem veszi el egy embertől sem a földi érlelődési alkalmat, ha az kész annak kihasználására. De kegyelmeit nem igen veszik figyelembe, és az emberek nem készségesek a megfelelő utalások elfogadására. Mivel Isten már öröktől fogva tudja, melyik ember viselkedik majd különösen visszautasítóan vele szemben - és azt is tudja, egy ember mikor érte el a Földön a legmagasabb fejlődési fokát - azért földi életének az időtartama is öröktől fogva meghatározott, és különböző hosszúságú, ahogy az isteni bölcsesség célszerűnek és eredményesnek ítélte.
Isten nem fejezteti be az életet, amely még érlelődést ígér, szeretete gondoskodik, hogy a legmagasabb érettségre jusson, és nem vonja meg azt a lehetőséget, aminek érlelődés a következménye. Az emberi akarat minden rezdülését öröktől fogva ismeri, és megóvja a teljes elbukástól, ami bekövetkezne, ha földi életének nem lenne vége.
Ezért eredményez az állandó törekvés magas életkort - másrészt a magas életkorban a lélek még mindig lassan fölfelé fejlődik, ha a környezet ezt nem is veszi észre. A hosszú földi élet mindig kegyelem. De a rövid életkor is Isten szeretetét bizonyítja, aki állandóan munkálkodik - akkor is, ha ezt az ember nem tudja felismerni.



szemlézte: Bíró László

Magunk megváltása csak Jézus Krisztussal lehetséges

Bertha Dudde írómédium közlése 1951-ből

Saját erejéből senki sem tudja megváltani magát, és mégis egyedül a saját akaratától függ, hogy a földi élet hiánytalan megváltást hoz-e számára a kötött állapotból - ami az Istentől való egykori elszakadás következménye volt. A megváltás tehát a Sátán hatalmából való szabadulást jelent. A Sátánhoz való csatlakozás választotta el a szellemlényt Istentől, és ez az állapot tette bűnössé és boldogtalanná. A saját erőből eloldódni ettől a hatalomtól mindaddig lehetetlen volt, amíg JÉZUS KRISZTUS le nem szállt a Földre, hogy mint ember végbevigye a megváltást. Felkelt a Sátán ellen, és legyőzte. Akarata olyan erős volt, hogy ellenállt neki, és olymértékben kibontakoztatta magában a szeretetet - ami isteni rész benne - hogy az Isten ellenfelét megfosztotta a hatalmától, MERT A SZERETET ISTENBŐL VALÓ ERŐ. Ezt a szeretetet minden ember lángra tudja gyújtani magában, tehát általa minden ember - ha akarja - megválthatja magát.
De az egykori elbukás által épp az akarat gyöngült meg az emberben, így került a Sátán hatalma alá, és saját ereje most már nem elég, hogy meg tudjon szabadulni tőle. A sátáni örökségként kapott szeretni-akarás túl gyenge és kevés, hiszen minden igaz szeretet hiányzik belőle. JÉZUS KRISZTUS által azonban az ember abba a helyzetbe került, hogy megemelheti magában a szeretni akarását, csak igénybe kell vennie a Megváltó tett által létrehozott kegyelmeket. Az érte is kereszthalált halt Megváltó segítségét kell kérnie, mert Ő megvásárolta, és vérével megfizette az egykor az ellenfélhez csatlakozott minden lélek vételárát. Az már nem tarthatja bilincsekben, ha az ember meg akarja magát szabadítani.
Tehát valóban a szabad akarat munkája a Földön, amikor az ember szabaddá akar válni a bűntől - de csak akkor dolgozik helyesen, amikor segítségül hívja Jézus Krisztust, MINT MEGVÁLTÓT. Ekkor az ember megválthatja magát - de Jézus nélkül nem, mert mindaddig a Sátán hatalmában marad, amíg ezt a hatalmat Jézus meg nem töri. Vagyis az embernek Jézus mögé kell állni, hogy megszabaduljon a Sátán hatalmától. Tehát Jézus Krisztus nélkül lehetetlen megváltani magunkat - de vele végbevihető. Viszont az embernek akarnia kell, hogy megszabaduljon ettől a hatalomtól, mert e nélkül az Isteni Megváltó ezt nem teheti meg, MÉG AKKOR SEM, HA A KERESZTEN MINDEN EMBERÉRT MEGHALT.
Egy embernek sincs megtiltva, hogy igénybe vegye az általa szerzett kegyelmeket, és ezért az egész emberiség részese lehet KRISZTUS Megváltó Művének. De ez nem jelenti azt, hogy az ember a saját akarata nélkül is részesedhet a megváltásban.
Ha akarja az ember – szabad akarattal átadhatja magát Jézusnak. De ha akarja - hű maradhat a Sátánhoz is. A Megváltás Művét Jézus Urunk mindenki számára végbevitte, de egy lény sincs arra kényszerítve, hogy igénybe vegye. A Jézus Krisztus vére által elérhető megváltottságot akarni kell. E nélkül a Megváltás Művét hiába vitte végbe Jézus az illetőért, még mindig a Sátánt ismeri el urának, és nincs kívánság benne, hogy hatalmából kiszabaduljon.

Uram Jézus szükségem van Rád!
Köszönöm, hogy meghaltál értem a kereszten.
Kinyitom életem kapuját és befogadlak Téged mint Uramat és Megváltómat.
Te irányítsd az életemet, tégy olyanná, amilyennek Te akarod, hogy legyek.

**************************************************
https://www.youtube.com/watch?v=uypVy29Mjcw
A megtérők imája
Ez az ima őszinte tiszta hittel és szándékkal mondva az újjászületés kegyelmét kéri,
ami azt jelenti, hogy e kegyelem által, ha megbántuk bűneinket és igyekszünk többé nem vétkezni és ehhez is igazodunk hátralévő életünkben, akkor többé már nem kell újraszülessünk ebbe a földi iskolába.

szemlézte: Bíró László

“Engedd el azokat az embereket, akik nem állnak készen arra, hogy szeressenek.
Ez a legnehezebb dolog, amit valaha is meg kell tenned az életedben, és ez lesz a legfontosabb is.
Hagyd abba a nehéz beszélgetéseket olyanokkal, akik nem akarnak változni. .
Ne legyél jelen többé olyan embereknek, akik nem érdeklik a jelenléted.
Tudom, hogy a megérzésed az, hogy mindent meg kell tenned azért, hogy elismerést szerezz a körülötted lévőktől, de ez egy impulzus, ami ellopja az idődet, energiádat, mentális és testi egészségedre.
Amikor örömmel, érdeklődéssel és elkötelezettséggel kezdesz küzdeni egy életért, nem mindenki lesz kész arra, hogy kövessen téged arra a helyre.
Ez nem azt jelenti, hogy meg kell változnod, hanem azt jelenti, hogy el kell engedned azokat az embereket, akik nem állnak készen arra, hogy elkísérjenek.
Ha kizárnak, sértegetnek, elfelejtenek vagy figyelmen kívül hagynak azok, akiknek az idődet adod, nem teszel magadnak szívességet azzal, hogy tovább kínálod az energiádat és az életed.
Az igazság az, hogy nem vagy mindenkinek való, és neked sem való mindenki.
Ez teszi olyan különlegessé azt, amikor olyan embereket találsz, akikkel barátságot kötsz, vagy viszonozzák a szerelmet.
Tudni fogod, milyen értékes, mert megtapasztaltad már azt, ami nem az.
Minél több időt töltesz azzal, hogy megpróbálod megszerettetni magad valakivel, aki nem képes, annál több időt vesztegetsz azzal, hogy megfosztod magad attól a lehetőségtől, hogy valaki máshoz kapcsolódj.
Több milliárd ember van ezen a bolygón, és közülük sokan találkoznak veled az érdekesség és elkötelezettség szintjén.
Minél többet maradsz kapcsolatban olyan emberekkel, akik párnának, háttér opciónak, vagy gyógytornászként használnak az érzelmi gyógyuláshoz, annál tovább maradsz távol attól a közösségtől, amelyet szeretnél.
Lehet, hogy ha nem jelentkezel, nem fognak keresni.
Talán, ha abbahagyod a próbálkozást, a kapcsolat véget ér.
Talán ha nem írsz tovább, a telefonodon nem lesznek üzenetek hetekig.
Ez nem azt jelenti, hogy tönkretetted a kapcsolatot, hanem azt jelenti, hogy mindaz, ami fenntartotta ezt, az az energia volt, amit csak te adtál a megtartásához.
Ez nem szerelem, hanem ragaszkodás.
Esélyt akartál adni azoknak, akik nem érdemlik meg!
Sokkal többet érdemelsz, vannak emberek, akiknek nem kellene ott lenniük az életedben, és ezt észre fogod venni.
A legértékesebb dolog, ami az életedben van, az az időd és az energiád, mivel mindkettő korlátozott.
Bármire is adod az idődet és az energiádat, meghatározza a létezésedet.
Amikor rájössz erre, kezded megérteni, miért vagy ennyire ideges, amikor olyan emberekkel töltöd az idődet, olyan tevékenységekben, helyekben vagy helyzetekben, amelyek nem illenek hozzád, és nem kellene, hogy a közeledben legyenek, mert energiát lopnak.
Kezdesz rájönni, hogy a legfontosabb dolog, amit magadért és körülötted mindenkiért megtehetsz, hogy mindennél hevesebben véded az energiádat.
Tedd az életed biztonságos menedékévé, ahol csak ′′kompatibilis ′′ embereket engeded veled lenni.
Senkiért sem vagy felelős.
Nem te vagy a felelős azért, hogy meggyőzd őket a fejlődésről.
Nem az a dolgod, hogy az emberekért létezz és az életed add nekik!
Mert ha rosszul érzed magad, ha kényszert érzel, akkor minden problémád gyökere leszel a ragaszkodásod által, attól félve, hogy nem kapsz viszonzást az általad nyújtott szívességekért.
Az egyetlen kötelességed, hogy rájöjj, hogy te vagy a sorsod ura, és elfogadd azt a szeretetet, amiről úgy gondolod, hogy megérdemled.
Döntsd el, hogy megérdemled az igazi barátságot, az igazi elkötelezettséget és a teljes szeretetet, egészséges és virágzó emberekkel.
Akkor várd ki és nézd meg, hogy ez mennyire kezd mindent megváltoztatni és meg is fog minden változni, az biztos.
Pozitív és jó energiájú embereken kívül ne pazarold az időt olyanokra, akik nem érik meg, a változást, a szeretetet, értékelést, a boldogságot és a védelmet, amelyet megérdemelsz.”

Sir Anthony Hopkins

UI:

A Karmáról Vágatlanul Kaló Jenő
https://www.youtube.com/watch?v=lSi9KbUxVK0

MI KELL A FÉRFINAK?

Az éjjel két 40-45 év körüli úr tévedt be szerény vendéglátó ipari egységünkbe. Leültek a pulthoz és beszélgettek. Hallottam, hogy mindketten házasok. Egyikük sem elégedett a házasságával, de hát a gyerek, meg a ház, és az a fránya megszokás. A már megszokott felállás a házasságok 90 %-ában.
Mivel tudták, hogy hallom miről beszélnek, kis idő után hozzám fordultak, és megkérdezték, nekem mi a véleményem erről? Nagy sóhajjal közöltem velük, hogy jobb, ha engem nem kérdeznek. Erre megkérdezték, hogy csak nem én is hasonló cipőben járok, illetve ülök a langyos vízben? Mondom nekik, hogy én éppen a párkeresés rögös útját járom, de nagyon úgy tűnik, hogy ez sem sokkal jobb, mint a langyos víz. Csodálkoztak, hogy de hát hogyan?
Hogy-hogy egy ilyen nő, mint én, nem találok párt?
Pedig így van. De ha már így rákérdeztek, had kérdezzek én is valamit. Van az a film, aminek az a címe: Mi kell a nőnek? Nekem tetszett. Nos, én azt kérdezem, mi kell a férfinak, mert bár nem vagyok mai csirke, és ha nem dobom fel mostanában a bakancsomat, lassan tyúknak is öreg leszek.
Túl vagyok 3 hosszabb kapcsolaton, de a mai napig nem tudom, mi kell a férfinak ahhoz, hogy elégedett legyen? Voltam feleség, anya. Voltam csini cicababa, voltam dolgozó nő, és háziasszony egyben. Egyik szerepben sem tudtam 100%-ban megfelelni az elvárásoknak pedig a férfiak 100 %-ot várnak el.
Na, mégis mi kell a férfinak? Kell egy üresfejű csinibaba, akit lehet mutogatni a haveroknak, és két évente lecserélni egy újabb műcicis, műszempillás, műkörmös észkombájnra? Azt mondták nem. Ők az értelmes, okos nőket szeretik, persze azt sem árt, ha kinéz valahogy, de fontos, hogy lehessen vele beszélgetni, és ami a férfiaknál lényeg, szeressen szexelni. A férfiak az önálló, erős, gondolkodni tudó nőket szeretik. Rákérdeztem, hogy tényleg? Nekem egészen más tapasztalatim vannak.
Kíváncsian néztek rám, és kérték, hogy mondjam el, milyenek is ők a nagy betűs FÉRFIAK, az alfahímek, akikre egy nőnek papírforma szerint fel kellene nézni?
Szóval, mikor a hím egyed találkozik egy erős, önálló, saját egzisztenciával rendelkező nősténnyel, először teljesen oda van, hiszen előtte áll a nő, akit nem kell eltartani, akivel lehet beszélgetni, és jobb esetben még meg is lehet vele jelenni valahol. Aztán néhány beszélgetés után kiderül, hogy egy ilyen nőnek vannak igényei. A q-va életbe! IGÉNYEI!

Ekkor a hím egyed észbe kap, hogy te jó ég, itt nem lehet az asztalra csapni, hogy a kutya úristenit, minek vetted meg a 40. pár cipőt? Miért mentél el megint szoliba? Miért kellet csirkemellet venni, miért nem volt jó a far-hát?
Itt nem lehet azt mondani, hogy nem tudunk színházba menni, meg nyaralni, mert nincs rá pénz. És ekkor elgondolkodik az igen Tisztelt Úr, hogy mit is tudok én ennek a nőnek nyújtani? Mit tudok letenni az asztalra, ami még nincs ott? Lenne pár ötletem...
És ekkor jön a felismerés, hogy „anyám, én nem ilyen lovat akartam” és nagy önsajnálat közepette a Tisztelt Úr fülét, farkát behúzva visszavonul a csigaházába, jól magára zárja az ajtót, és még a kulcsot is eldobja. Nem számít, hogy az a nő éppen egy olyan nő, akit elképzelt magának.
Csakhogy egy gyenge férfi nem szerethet egy erős nőt. Nem fog tudni mit kezdeni vele. De hol lehet ma erős férfit találni? Mert mi nők, egy erős férfira vágyunk, és itt nem a kigyúrt izomagyú gnómokra gondolok.
Hogy ez bekövetkezzen, nem kell a nőnek emancipuncinak lennie, csak egyszerűen elég, ha őszinte. Az őszinteség viszont hátrány. Nagy hátránya egy magát középszinten, vagy magasabban ellátni képes nőnek. Én eddig mindig ráfáztam az őszinteségemre. Akkor mit kell csinálni? Hazudni? Oké, de meddig? Előbb utóbb kiderül, hogy a bugyi nem a kínaiból van, hanem Triumph, és az autót sem kértem kölcsön.
Ismét a kérdés: Mit is akar egy férfi? Egy olyan nőt, akit el kell tartani? Nem, hiszen nem tudja eltartani, és nem is akarja, (mert néha magát sem tudja) mégis egy önálló nőre vágyik, de itt a kör be is zárult.

Mi kell a férfinak?
Szerintem egy kötél, meg egy erős fa, ahová felakaszthatja magát.
Érdekes módon az urak igazat adtak nekem.

Kedves hölgy társaim, akik hasonló cipőben jártok. Egy ép kéz, láb pasit, igen pasit írok, mert férfit manapság csak nagyítóval lehet találni, vagy azzal sem. Nem kell szégyenkezni, hogy egyedül vagyok, egyedül vagyunk. Szégyenkezzen azok a férfiak, akik szintén nem találnak párt a gyávaságuk a balfaszságuk, a tehetetlenségük miatt.
Igaza van kedves Müller Péter!
„ Felnőtt férfit nem igen találsz manapság. Az ugyanis nem menekül, nem árul el, nem hagy faképnél, hanem felelősséget vállal érted. Ráülhetsz a tenyerére, és megtart téged. Nem esel le róla. S főleg nem hagy el. Érzelmi biztonságban csak egy felnőtt ( igazi ) férfi oldalán lehetsz, de hol van ilyen? No látod!"

Hajnalka Borbély

UI:

Evangéliumi spiritizmus új hangos könyvek
https://www.youtube.com/watch?v=ogD0cPxJPs4

Pjotr Garjajev- a szó és a gondolat ereje, az idő fraktalitása, halhatatlanság, kvantum teleportáció
https://www.youtube.com/watch?v=WjwHJznz74w

A törvény ereje és a kegyelem – Felvezetés

Zita médium által - 2018. március4.

A mai időben két dolog: az ateizmus és az anyagimádás, azaz a materializmus az, ami tönkretette és még inkább tönkreteszi az emberi lelkeket. Igaz, a régmúltban, a régebbi időkben is voltak különböző gondolkodású emberek, de ez a két tényező az emberek nagyobb részének lelkében nem erősödött meg olyan nagy mértékben, mint manapság, és éppen ezért a mai emberek nem látják a fától az erdőt, nem tudják mi végett vannak a világon, mi célja van az életüknek, mit kellene elfogadni, és mit kellene elutasítani, hogyan kellene gondolkodni és viselkedni, mit kellene megvalósítani és mit elhagyni.
Nemcsak a világban, hisz ez már csak következmény, hanem elsősorban az emberek lelkében van nagy káosz. Bár az egyházak munkája és feladata mindig a lélekmentés volt, de sem a régebbi időkben nem voltak és sajnos ma sincsenek azon a magaslaton, hogy meg tudták volna világosan és érthetően magyarázni az embereknek, hogy van Isten, hogy ki az Isten, és Ő minek a betöltését várja tőlük a földi életben. Ezért a jelenlegi állapotok lassan tűrhetetlenné válnak, pedig most, az utolsó időkben kellene igazán a vallásoknak végre megérteni, hogy amég hátralevő rövid időben mily nagy szükség lenne arra, hogy az emberek figyelmét felhívják megtérés fontosságára, de azt sem tudják, kihez kell megtérniük.
Kihez? Istenhez. Hogyan? Önmegtagadással. Feltétlenül szükséges lenne az isteni parancsolatok, az erkölcsi törvények megismerése, azok betöltése, az emberi igazságoknak és az emberi törvényeknek pedig háttérbe szorítása az isteni törvényekkel szemben. Ugyanis elsődleges az isteni törvény, amely az igazságból és a szeretetből fakad, és amely nem az emberi igazságokra épít, hanem világosan kimutatja, hogy csak egyetlen igazság létezik, az erkölcsi törvényekben foglalt isteni igazság. Ha pedig az emberben nincs szeretet, mit sem ér, mert embertársainak nem a segítségére, hanem kifosztására és kárára van.
Ebben a korszakban, amit a mi Urunk, a Jézus Krisztus nyitott meg, nyilvánvalóan kegyelmi időket éltek. A természettörvényt az Úr sem szüntetheti meg, hanem csak némileg lefogja annak lesújtó „kezét”, hogy a bűnösnek időt és alkalmat adjon arra, hogy magán a lelki tisztulást, a bűntől való szabadulást elvégezhesse. Erre adatik a kegyelem, semmi másra! A valóságban azonban az, hogy a kegyelmi időt újabb csalásokra, hazugságokra, bűnök elkövetésére, embertársai megszólására, gyűlölködésre, háborúságra, embertársai kifosztására nem használhatná fel, már nem gondol. Mivel ma a következmények beérése, a büntetés késlelkedik, azt hiszi, hogy mindenek szabadok neki. Az, hogy a bűnös a megtérésére időt és alkalmat kap, csak a földi világra, vagyis a próbák világára érvényes.
A kegyelem nem érvényesül a láthatatlan világban, ugyanis amikor a próbák, a kísértések, vagyis a kegyelem világából az embert átszállítja a halál a láthatatlan világba, abban a pillanatban megszűnik számára ez a kegyelmi állapot, és teljes egészében az igazság törvénye érvényesül vele szemben.

Összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

A törvény ereje és a kegyelem
A boldogságkeresés
Két korszak közötti átmeneti kor
Adai mediális közlés az anyagiasságról
HANG - Lehet-e kiút az öngyílkosság
A szeretet türelmes
Andersen legújabb meséi Adelma médiumítása által

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiNd6OEXJhVM_I_eEWg?e=x7fj2z
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/w/s!AsgSMxsrdSeGiNdrRfVrDhnYzBGruw?e=MhCNEr
Karsay István 2021 májusi szellemtani hírlevele – SBK_Hirlevel_195

https://www.youtube.com/watch?v=3C3k30VnaRQ&t=360s
Judy Laddon – Föllebben a fátyol 2. Rész – Beduin történetei (Hangoskönyv)

https://www.youtube.com/watch?v=s-DEvBks4jA
Örökké életem szerelme – Spirituális filmdráma

https://videa.hu/videok/film-animacio/tamarisz-legendaja-6e0xpUilzOc1JO7V?fbclid=IwAR0QueItL5R48iNZS2Mvwy8QKutte7PQv1D2Wo1RM3sDpUAf6OvN63h_CGY
Tamaris legendája – Történelmi film (felíratos)
A szkiták királynőjének legendája Herodotosz alapján, aki a perzsa birodalom fénykorában, amikor Kürosz már az akkori fél világot meghódította kivéve Egyiptomot és belső Ázsia szkita törzseinek hazáját.
Lebilincselően izgalmas történet, amelyben a mi népeink egyes tagjai is részt vehettek a szkita törzsszövetség részeiként

Miért nem hallgatja meg Isten az imáinkat?

Nagyon sokan fogalmazzák meg ezt a kérdést. Imádkoznak Istenhez és mégis azt tapasztalják, hogy ugyanolyan kínzó az életük, s talán még kínzóbb. S ilyenkor mindjárt arra gondolnak, hogy miért nem hallgatja meg Isten az imáikat, sőt, van egyáltalán Isten?
Amikor imádkozunk, akkor (gondolatban vagy szóban) ahhoz a szellemi lényhez vagy lényekhez fordulunk, akit vagy akiket megszólítunk, akire vagy akikre gondolunk. A kapcsolat ezzel létre is jön, s az adott szellemi lény érzékeli is mindazt, amit feléje intézünk. Persze legtöbbször az esetleges érkező választ mi már nem tudjuk érzékelni, hisz mi (még) testben élünk, mely jelentősen tompítja, leárnyékolja a lelki (gondolati) érzékelésünket.

Bár a legtöbben Istenhez fordulnak, aki természetesen egy létező szellemi lény, s az imáinkról tudomása is lesz, de imáink valójában mégsem hozzá "érkeznek be" a legtöbb esetben, hanem a saját, közvetlen szellemi feljebb valóinkhoz. Kicsit hasonlatos ez ahhoz, mintha egy nagy cégben alkalmazottként dolgoznánk és panasszal vagy javaslattal szeretnénk élni. Ott sem a főigazgatót találhatjuk meg közvetlen, nem ő hozzá fordulhatunk, hanem a közvetlen felettesünk valamelyikéhez.
Az imáink tehát minden esetben meghallgatásra találnak. Azonban az, hogy milyen mértékben és milyen módon válaszolhatnak nekünk, segíthetnek bennünk, a szellemi segítőink, kizárólag a most megélni szükséges sorsunktól függ. Ezzel mi most a testi életünk alatt nem vagyunk tisztában, de odaát nagyon is ismerik a sors utunkat, melyet a leszületés előtt volt szükséges megterveznünk a lelki előzményeink, karmánk alapján. Ha imáinkra nem érkezik válasz és segítség, akkor az csak azért fordulhatott elő, mert nem állt módjukban segíteni nekünk. Mert az adott segítség éppen a megélni szükséges sors utunk ellen tenne. Tehát, bár most ezt megérteni nehéz olykor, de valójában a saját lelkünk érdekében nem segítenek, nem segíthetnek. Olykor az is oka lehet, ha nem tapasztaljuk a segítségüket, hogy bár segítettek, de azt mi mégsem vettük észre, vagy másnak tulajdonítottuk azt. Mert azért azt fontos megemlíteni, hogy ha módjukban áll segíteni, akkor azt meg is teszik.

Ami a sors utunk része, azt illetően persze segítenek a szellemi segítőink, a külön kérésünk nélkül is, de mégis, vannak olyan helyzetek, amikor igenis helye van az imának, a szellemi feljebb valóinknak intézett kérésünknek. Egyrészt mert kérni, szépen kérni, s megköszönni, különben is egy tiszteletre méltó dolog, másrészt vannak olyan helyzetek, melyben csak akkor segítenek, ha erre külön kérjük őket (s persze, ha segíthetnek).
Képzeljük el, hogy éppen vizsgán ülünk és dolgozunk a tételünkön. S kérnénk a tanárt, hogy segítsen nekünk, mert elakadtunk. Kapnánk segítséget? Nem valószínű. Legalábbis érdemben nem. Hisz az a tanár állásába is kerülhetne, nekünk meg egy tisztességtelen eredmény elérését adná, melyért nem mi dolgoztunk meg. Egy jó tanár nem csinál ilyet és egy jó diák ezt meg is érti.

Természetesen, ettől függetlenül, része kell legyen az életünknek az ima, és fontos, hogy azt kellő alázattal és szeretettel tegyük. A saját szavainkkal fogalmazzunk és mondjuk el szellemi segítőinknek, amit szeretnénk. Köszönjük meg, hogy meghallgattak bennünket, de ugyanakkor fogadjuk el, hogy nem mindig tudnak segíteni. S ha nem segítenek, akkor az nem azt jelenti, hogy ők nem is léteznek, vagy hogy nem akarnának segíteni, hanem azt, hogy nem tehetik. Hisz a most megélni szükséges sors utunk szempontjából az káros lenne, melynek megtörténtét mi is bánnánk, odaát.
Mi most egy vizsgán ülünk, és csak abból dolgozhatunk a legtöbb esetben, ami bennünk van. Döntően olyan feladatok szerepelnek a vizsgalapon, amire már felkészültünk otthon, de ha bizonyos részei mégsem mennének, akkor tudnunk kell, hogy számtalanszor újra írhatjuk a dolgozatunk most elhibázott részeit, egy következő alkalommal.

Medek Tamás

UI:

Fogadalmak: szegénység
https://www.youtube.com/watch?v=mG_740i8Rsw

Az egyéniség kialakulásának a fontossága
"Ha nem dobod el a személyiségedet, akkor nem találhatod meg az egyéniségedet. Az egyéniségedet a léttől kapod, a személyiséget pedig a társadalom akasztja a nyakadba. A személyiség által illeszkedsz be a társadalomba.
A társadalom nem képes tolerálni az egyéniséget, mert egy egyéniség nem
követi őt birkaként. Az egyéniség minősége az oroszlánéhoz hasonló: az
oroszlán egyedül jár. A birkák mindig tömegben élnek; abban bíznak, hogy a
tömegben otthonra találnak. A tömegben az ember mindig nagyobb biztonságban és védettségben érzi magát. Ha megtámadnak, a tömegben könnyebben megvéded magad. De egyedül? Csak az oroszlánok járnak egyedül.
Pedig mindegyikőtök oroszlánnak születik, csakhogy a társadalmi beidegződések teljesen átprogramozzák az elmédet, és végül birka lesz belőled. Kapsz egy személyiséget; egy kényelmes, kedves, szófogadó és nagyon kötelességtudó személyiséget.
A társadalomnak rabszolgákra van szüksége, nem pedig olyan emberekre, akik a szabadság feltétel nélküli elkötelezettjei. A társadalomnak azért van szüksége rabszolgákra, mert az őt irányító összes érdekszövetkezet engedelmességet követel." Osho

Saját megjegyzés: A személyiség mindig csak egy inkarnációra vonatkozik, tehát a múlandó fizikai életünk jellemzője. Tartalmazza minden jó és rossz lelki tartalmainkat, melyek megnyilvánulnak az életünk során. Az egyéniség viszont a kauzális testünkben tartózkodó felsőbb énünk jellemzője, egyedisége. Az ő létezési szintjén olyan magas a rezgésszám, hogy semmi rossz nem nyilvánulhat meg benne, ártatlan boldog gyerekként létezik. Mindegyik inkarnáció fő életcélja, hogy a lélek bizonyos homályos és érdes részét csiszolgassa lehetőleg tükrösen simára. A személyiség halála után ebből kizárólag csak ami jó megszerzett tulajdonság kerülhet a kauzális testbe, avagy az egyéniségbe. Az ide beépülő lelki pozitívumok itt örökre megmaradnak, soha el nem vesznek, mert ezekből épül fel a sok-sok személyiség munkája és szenvedésekkel szerzett tapasztalatai nyomán a csodálatos, senki máshoz nem hasonlítható egyéniségünk. A fejlődés során az inkarnálódó személyiség mind jobban kezd hasonlítani az egyéniséghez. Amikor eljut, hogy azonossá váljon vele és azt megélje a fizikai világ próbatételei között is, megszűnik számára a leszületések kényszere. Ezután is vállalhatnak leszületéseket, de ezek kivétel nélkül áldozatvállalások a hátramaradt szeretteiért, szellemcsaládjáért, vagy az emberiségért.

szemlézte: Bíró László

A mai szellemi sötétség oka

Részlet Máté evangéliumának szellemi magyarázatából
Máté szelleme Antal médium által

Azért oly nagy a földön a Krisztustól való elszakadás, mert az emberek már csak név szerint keresztények és a krisztusi tan szellemétől idegenek! Innen van az is, hogy túlozzák vagy tagadják az evangélium értékét és Jézust mint Messiást, Isten elsődjét és vagy faragnak belőle Istent, kiről semmi fogalmuk sincs, vagy pedig közönséges embert, kivel azonban a tizenkilencszázados haladás dacára nemcsak egyenlőkké, de hozzá hasonlókká sem tudnak lenni.
És mi az oka ennek a szellembukásnak(a mai szellemi és erkölcsi sötétségnek)? Az, hogy kevés a jó, és sok a rossz példa! Azok, akik önhatalmúlag magukhoz ragadták azt az előjogot, hogy ők táplálják a földön élő lelkeket ezzel a mennyei kenyérrel, maguk sem akartak ezzel a táplálékkal élni, a megváltó parancsolatot teljesíteni, ennél fogva nem is voltak képesek az embereket a keresztény életmód követésére bírni.


Az emberek látták ezt a fogyatékosságot és nem hittek szavaiknak, mert másként beszéltek, mint ahogy cselekedtek; s ez a hitetlenség okozta bukásukat s az Ő tanítóik (papjaik) okozták ezt! Mit is ér az elmélet, ha meg nem valósul a gyakorlatban! Az elméletet különféleképpen lehet magyarázni, de annak gyakorlati, tényleges megvalósítása kellő világításba helyezi azt és lehetetlenné tesz minden félremagyarázást. Hogyan magyarázhatnák az ellentétben élő, gyenge emberek helyesen a törvényt, ha nem látják, hogy tanítóik tényleg teljesítik azt? A példa a legjobb tanító, a legjobb magyarázat; a tettnek kell bizonyságot tennie a tan hasznáról, a haszon pedig vonzza az embereket, hogy elfogadják és kövessék a tant.
Az a mester, aki nem tudja a tanulónak gyakorlatban megmutatni, amire tanítani akarja, az nem ér semmit. Mert az ilyen megrontja a tan lényegét s a tannal együtt félrevettetik, - miként Krisztus mondja a sóról. Ezen szavainak beteljesülését naponként látjátok szemeitek előtt. Nem az Isten veti félre az alkalmatlan tanítókat. Ők maguk teszik lehetetlenekké magukat életmódjuk által! A tanítványok nem becsülik őket, mert nem látnak bennük a magukéinál jobb tulajdonságokat, belátják, hogy nem tanulhatnak tőlük semmit, s így válnak azok nélkülözhetőkké.

A nélkülözhetőség természettörvényi kiválást képez, mely nem rögtön történik meg, hanem lassanként, észrevétlenül, mint minden a természetben. Nem büntetés az, hanem beteljesülés, törvényes következmény, mert minden szónak következménye annak hangja, minden cselekedetnek a maga képe. Így megvan az ízetlenné vált egyháznak a földön a maga következménye, a maga beteljesülése a hit ellentétében - a hitetlenségben; a megváltás ellentétében - a bukásban; az eggyé levés ellentétében a szakadásban! S ez egyház atyái okozták ezt a szakadást. Ők a világ kedvéért megfeledkeztek a szellemről, a mammon kedvéért Istenről, a viszály miatt az egységről!

Ők szívükben materialisták, ateisták és felekezetieskedők lettek, akik csak a saját énjüket imádják. Így tehát hogyan fordulhatnak ők a mennyhez, hogyan hívhatják segítségül a törvényt, mikor a mennyet nem is ismerik, a törvénynek pedig a megfordítottja van bennük? A menny őstörvénye nem védheti őket, mert nem éltek ebben a törvényben. Az ő joguk az ellentétben gyökerezik, s innen nyerhetik azt!
Ne jajgassatok és szitkozódjatok tehát, Isten nem változtathatja meg a maga törvényét a ti kedvetekért. Ami megtörténik, azt ti okoztátok, ami élni nem képes, annak meg kell halnia, át kell változnia; örökké csak az élhet, ami igaz! Aki mást cselekszik, mint amit beszél, az hazugságban él, ennek pedig meg kell halnia, át kell változnia, ha lejárt az ideje.

Szemlézte: Bíró László

Az élet üresjárata

Részlet Bertha Dudde írómédium közléséből

Úgy léptek a Földre, hogy a földi élet céljáról tájékozatlanok vagytok. Csak lassan juttok el a magatok megismerésére, létetek értelméről és céljáról oktatni kell benneteket. De ezt az oktatást legtöbbször csak a testi jólét elérésére kapjátok. Nagyon sokáig eltarthat amíg rájöttök, hogy van szellemi élet is. Tehát amikor rádöbbentek, hogy lelketeknek is vannak igényei. Ha helyes oktatást kaptatok, azaz a szellemi életre is ráirányították tekinteteteket, akkor lelketek is rááll, és megvalósítja lelki kívánságait. A tisztán testi élet mellett lehet szellemi életet is élni, és az szellemi nyereséget hoz a léleknek.
De aki csak a földi életére figyel, az kevés szellemi sikert könyvelhet el. Csak testi igényeit elégíti ki, és nem figyel a lelkére. Csak ha rájön, hogy a földi élet célja más is lehetne, nem csak a testi jóérzés elérése - csak akkor lehet a szellemi élet kezdetéről beszélni. Előtte a földi élete üresjárat volt. Élete minden haszon nélküli a lélek és szellem fejlődése szempontjából.
Minden embernek van alkalma, hogy felvilágosítást szerezzen az élet céljáról és okáról, csak éppen nem hiszi el ezeket a felvilágosításokat. Ez lelkének igen hátrányos, és olykor igen sokáig tart, amíg kezdi belátni, mennyire értéktelenek a földi törekvések. Ekkor kezd más cél felé törekedni. Viszont szabadságában áll, hogy gondolata és akarata milyen irányba fordul. De oktatást mindig kap, és rajta múlik ezek az oktatások segítik-e a felismerésben - hogy hasznot húz-e a hozzá vezetett ismeretekből.
Az ismeretet szabad akaratból kell sajátjává tenni egyszerűen AKARNI kell, hogy betöltse az élet igazi célját. Ekkor saját elhatározásból fordul támogatásért a fölötte álló hatalomhoz. Ekkor meg is kapja a segítséget, hogy eljusson a helyes felismerésre, és a földi életet már tudatosan élje. Mert az ember értelmet kapott és gondolkodhat, gondolkodásával ellene mondhat valaminek - vagy állást foglalhat mellette. Tehát döntést tesz. És egyedül ettől a döntéstől függ, hogy csak a földi életet kívánja-e, vagy szellemileg is törekszik. Tehát a saját akaratától függ, hogy helyesen gondolkodik-e. De ismételten kap lehetőséget, hogy helyes ismeretekhez jusson. Nem marad támogatás nélkül, és mindig lesz lehetősége, hogy megtalálja a helyes utat. Nem szükséges, hogy élete a Földön üresjárat legyen. Teljes szellemi fejlettséget szerezhet magának.
De végső soron mindig a maga akarata lesz a döntő, mert az szabad, irányát senki, semmiféle módon nem szabja meg. Viszont Isten részéről minden megtörténik, hogy akarata Isten felé forduljon. És a támogatást is megkapja, hogy elérje az igazi célt.

szemlézte: Bíró László

Szepes Mária tanítása a korszakváltásról

Szepes Mária nagy tanitomester-asszonyunk Kozmikus Epigrammái kozul a Bak jegy kozmikus univerzális leírásában félelmetesen gyonyoru leírast találunk a kozelgo korszakváltásrol.

Szeretettel oszintén ajánlom mindenkinek. Íme:

" A szeretetnek igen sok megbetegedése van az emberi lélekben: birtoklás, szenvedély, gyűlölet, kóros egzaltáció, féltékenyég. Ha e betegségek meggyógyulnak, akkor, mint leszáradt fekély alól az egészséges, tiszta bőr, előbukkan a feltétel nélkül való, bölcs szeretet gyengédsége. Az önmagát gyűlölő, büntető skizoid egyéniség éppúgy a szeretet elfajulásában szenved, mint az önbecéző, mulandó személyét istenné emelő paranoiás. Mindkettő végletesen kibillen a közép egyensúlyából.
A szeretet nem passzív érzelmi ellágyulás, hanem szüntelenül elemző és szintézisépítő ellenmozgás támadásban lévő démoni indulaterőkkel szemben.
Mája fegyvertára hatalmas. Módszere leleményes, sőt zseniális. Hatása szinte kivédhetetlennek tűnik. Aki azonban megtalálja Achilles-sarkát, az fölényes győzelmet arat fölötte.

"Mája gyöngesége abban áll, hogy varázslatához kettő szükséges: egy misztifikátor és egy elhitetett. Örvénye nem jöhet létre vonzás és taszítás, harc és szenvedély nélkül.
"Minden erőnek szüksége van az ellentétére, hogy kifejthesse lényegét." Mája erejének is.
A messianizmus oldóformulája kivonja a harcos egyensúlyt Mája konstrukciójából. "Aki nem gyűlöl, nem harcol, teremtőerejét nem a szenvedélyvilágba veti, azt nem lehet megragadni, kötni, elhitetni. S azt elpusztítani sem lehet többé."
"Egy kézzel nem lehet tapsolni" - mondja a kínai bölcs.
Aki égbevetített bálványától viharzó vágyélete teljesülését, a romlandó húsának halhatatlanságát koldulja, azt saját hamis istene fosztja meg vakhitétől.
Az Örökkévaló - "Akiben minden dolog benne leli gyökerét, de Ő nem azokban" - nem küzd mulandó harctereken. Tevékenysége az Önvalón át egyedül arra irányul, hogy a halhatatlan magot minél kevesebb szenvedéssel kiemelje a halálhínárból. A hínárt nem kívánja konzerválni. A test zárlatát épp annyira nem akarja szerepe betöltése után fenntartani, mint a gubóét.

Fény nélkül nincsen árnyék. De a fény nem felelős az árnyék létéért.
A tudattalan elszakíthatatlan része a tudatnak. De a mélytudat éppen azáltal vált alsó súlyponttá, résszé, mert az Istentudat teljességében hasadás állt be.
Szaturnusz Jupiter mélytudata: árnyéka. De egyik a másiknak kiegészítő része, eleme, arkánuma is.
Az Univerzum két leghatalmasabb pilléreként Jupiter a fény, Szaturnusz a sötétség vallásának ideaforrása. E két kozmikus Titán periodikus hullámzással zengi az extatikus öröm és halálos bánat egymáshoz láncolt kettős ütemét. A Fény igéje magasba emel, a Sötétségé a mélységbe taszít. E melódia az emberi élet vezérmotívuma. A többi jel csillagkottái az egyetemes sorsszimfónia variációit jelentik. A megnyilvánulást kereső erők játékát bölcső és koporsó között.

A Fény látszólag eltünteti a sötétséget s a sötétség felfalja a fényt. Egyik a másik nyomában fut. A sötétség a kárhozott szomorúságával hívja meg a világosságot. A világosság magvában sötétségidéző szorongás feszül. De e két pólus sohasem találkozhat össze a matéria síkján. Sorsuk az, hogy váltsák egymást. Ugyanaz a törvény teljesül be rajtuk, amely az éjt a nappal sarkába űzi, s az életet a halál elől átszökteti a "Tükörvilág" küszöbén.
Jupiter és Szaturnusz összetartozását a föld szférájában is elárulja együttállásuk. Mikor egy baljós korszaknyitó, vagy éonzáró létperiódusban valamelyik jel zárlatában közel kerülnek egymáshoz, a két óriás hatására megrendül mélység és magasság. Feltárulnak az alvilág szakadékai. Meghasad az égbolt dimenziókárpitja. Hadész elkárhozottjai prófétákkal és messiásokkal együtt lépnek ki a létmisztérium színpadára, hogy lejátsszák a szellem anyagba szállásának legmegrázóbb Passióját az Univerzum halandó istene, az ember előtt. Az élet e pillanatokban jut legközelebb saját titka megfejtéséhez. A "Dimenzió-szivattyú" működése minden létsíkon érezhetővé válik. Feldereng a transzcendentum határtalan dimenzióskálája, amelynek magasabb koordinátáiban az ellentétek is ütközés nélkül egymásba oldódhatnak. Az egokozmosz két hatalmas ideagócát ezért a kerubi szintre kell emelnie az individuumnak, hogy ott mindkettő felismerhesse a másikban önmagát. "

(Szepes Mária - A Bak jegy kozmikus epigrammája)

szemlézte: Ecsedi János Krisztián

UI:

Korszakváltás több szemmel - Veres Mónika beszélgetése barátaival (2021. 04.
26.)
https://www.youtube.com/watch?v=-kIiFdKXRWk

Elkezdetem egy fontos sorozatot, 5 részes…



KÁRMA ÉS KEGYELEM 1 rész
A NÉVTELEN SZELLEM TANÍTÁSÁBAN
Az emberszellem élete, az igazság szilárd talaján teljesedik ki. A testetöltött szellem - a földi ember - elvesztette ezt a biz¬tonságot nyújtó közeget, s hajójával a vízre szállt, ahol ki van téve az állhatatlan elem mindenfajta mozgásának, és hol a hullámhegyek tetején élvezheti a napfény ragyogását és melegét, hol a hullámvölgyek sötétjében retteghet a visszahulló hideg tajték mindent elborító árjától.

Néha rohanó vadvizeken kell úgy irányítania hajóját, hogy neki ne csapódjon a meder zátonyt alkotó szikláinak; nagy ritkán pedig tiszta, mély vizű tavakon evezhet végig nyugodt, egyenletes csapásokkal és élvezheti a feje felett tündöklő azúrkék égbolton átúszó fehér gomolyfelhőket, s gyönyörködhet a vízpart zöldellő fáiban, virágzó bokraiban, tarka rétjeiben és a mögöttük vonuló dombok lágy hajlataiban, s a felettük magasló hóborította hegyek csipkés gerincében és csúcsaiban. A tájkép változó és gyakran egyhangú, unalmas, véget nem érő homokpartok között lassan höm¬pölyög az életfolyó, majd füstös szürke városokat szel keresztül és ott elszennyeződik a folyóvíz; aztán összeszűkül és meredek sziklafalak között, vad rohanással töri át az elébe tornyosuló hegyeket, majd limányok, zúgók, örvények teszik nyugtalanná folyását, míg végül lelassul, kiszélesedik és befejezvén futását; csendes megadással ömlik bele a világtengerbe.
A hosszantartó utazást sok-sok kikötőben való hosszabb-rö¬videbb tartózkodás szakít meg. A kikötőket és a bennük való vesz¬teglést, már az életeket irányító hatalmak jelölik ki, szabják meg, az azokban való mindenkori életvitel elbírálása alapján. Útipoggyászt is visz és hoz magával minden egyes tartózkodási helyéről az emberszellem. Ebben a csomagban találhatók az életeredmények, melyek az elvégzett munka és magatartás alapján hol nehezebbé, majd könnyebbé teszik a batyu súlyát. A kezdetben súlyos tehernek a célba érkezéskor könnyűvé, mondhatni légiessé kellene válnia.
Minden kikötő egy-egy földi életet reprezentál. S a test¬ben való élet mozgást és cselekvések sorozatát is jelenti. Ezeknek a tetteknek a minősége az életeredmény meghatározójává válik.
Témánknak megfelelően, a cselekvésből eredő hatások érdekel¬nek most bennünket, kiváló tanítónk, a Névtelen Szellem megvilágításában.
A kárma szanszkrit szó és egyszerű meghatározással, nagy ál¬talánosságban cselekvést értenek rajta. A kárma sarkalatos törvénye - a hindu filozófiában - ennél sokkal többet jelent: a cselekvé¬sek sorozatát, a tettet, annak látható és láthatatlan hatásaival és következményeivel együtt. Buddha világos meghatározása szerint:
"Éppoly nehéz volna elválasztani a tettet a hatásaitól, mint a dob szavát a dobtól."
Ha ezt a törvényszerűséget magyarul akarjuk kifejezni: ok és okozat, tettek és következményei megnevezést használhatunk. Láthatat¬lan Tanítónk a már eléggé meggyökeresedett szanszkrit szót és a magyar kifejezést is használja megnyilatkozásaiban.
Most pedig vegyük szemügyre, hogyan vélekedik Névtelen Szel¬lem a kármáról, majd azzal összefüggésben a kegyelemről.

+ +
+
A kárma törvénye pedig nem más, mint az igazsággal való folytonos ütközés következménye.
Az ember nem azért ölt testet - mint ahogy azt ti magatokban tévesen kialakítottátok -, hogy itt a bűneiért, tévedéseiért, hibáiért megfelelő szenvedéseket és bűnhődéseket vegyen magára, és ezzel mintegy letörlessze azokat; mennyire szegényes és mennyire megtévesztő ez a felfogás.
Tulajdonképpen ez a testi élet csak átmenet, csak időleges tartózkodás a látszatvilágban, - hiszen ez csak látszat. Mindennek ami van, legyen az öröm és boldogság, vagy fájdalom és szen¬vedés, gyökere a láthatatlan világban van, a ti láthatatlan lel¬ketekben a szellemvilágban. Életetek gyümölcseit is oda viszitek át. ¬
A kárma törvénye vezeti végig az ember lelkét a fejlődés vonalán; azonban ez a törvény nem a legmagasabb és végső szava a Mindenhatónak. A szemet-szemért, fogat-fogért törvény arra az igazságra tanítja az ember lelkét, hogy neki minden feltétel nélkül meg kell keresnie azt az egyenes utat, amely felfelé vezet, mert akár balra, akár jobbra tér le az egyenes útról, min¬denütt megüti magát. Ez azért van, mert az igazság törvénye és korlátja áll őrt a fejlődés vonalán mindenütt, és aki megütközik az igazság törvényével, ám lássa annak következményeit!
A kárma törvénye vezeti az embert: kötelességeket ró reá, munkát szab eléje, tanulnivalót ad neki, amelyet agyába kell vésnie, a munkát el kell végeznie, a kötelességeknek eleget kell tennie.
Aki nem akarja ennek a világnak a terhét hordozni, aki nem akar megfelelni annak, amiért őt a fejlődés törvénye az életbe szólította, az visszamarad, és nemcsak visszamarad, hanem rosszabb helyzetbe is kerül. Ugyanis minden elmulasztott feladat, amelyet nem tölt be, minden el nem végzett munka, terhesebbé teszi körü¬lötte a környezetet, elveszi tőle az elérni remélt eredményeket. A kárma, a szemet-szemért, fogat-fogért törvény azt mutatja, hogy az embernek minden tévedése és bűne azokban a következményekben üt reá vissza, amelyeket a földön testi életében mint hatást ki¬váltott és megrögzített. Tehát ezeket a hatásokat, ezt a meglévő rosszat fel kell számolnia, mert ezek szenvedéseinek maradékai, amelyektől szabadulnia kell, mint olyan dolgoktól, amelyek nem ütik meg azt a mértéket, amely a szellemi fokozatához méltó.
Meddig szükséges az embernek a kárma igazsága?
Ameddig le nem vonta belőle a tanulságot és meg nem tért; addig, amíg az emberszellemnek szüksége van azokra a tanulságokra, ame¬lyeket csak tapasztalat útján szerezhet meg, és ameddig csak ezen az úton képes elfogadni az igazságot. A kármának tehát eddig van nevelő hatása.
A tévedés, a megtorlás, amely előttetek az igazságot a kárma alakjában tünteti fel, mind - mind csak mellékes tünetei, múlan¬dó formái az igazság keresésének, mert az isteni igaz; egységben fejezi ki magát; az isteni. igazság sir, ez jajgat a szenvedő em¬berben, ez kiált segítségért a sínylődő állatvilágban; ez jajong a természetben: mert semmi nem összhangzatos, egybefolyó, ha¬nem mindmegannyi széttört darabka. Azért fáj a szenvedés, mert az isteni igazságnak fáj az. Minden szenvedő emberlélekben az isteni igazság szenved.
Miként a tiszta szellemek munkálkodnak Isten akarata sze¬rint - nem befolyásoltatva kármáktól - akként a lélek is, aki igazán Istenhez tér, és minden erejével Isten munkájába áll be, akadálytalanul munkálkodhat, s a kárma nem befolyásolja, mert Istennek munkások kellenek, nem vezeklők. És amint az utóbbiak nem mentesülhetnek annak az alantas világnak szenvedtető körülmé¬nyeitől, amelyben munkálkodnak, úgy a tiszta szellem sem, ha ide alászáll. Mert a munka egyetemes törvény, s egy alantas világ alantas színvonala ránehezedik kicsinyre-nagyra, bűnösre-¬igazra egyaránt. Mi lenne, ha az embernek minden kicsiny tévedé¬séért számolnia kellene, és mindent meg kellene kóstolnia! Akkor sohasem menne a világ előre, sohasem fejlődhetne. A gonosz go-noszt nemz, a jó pedig jót, a hatványozódásaiban. A gonosznak megtörik ereje az isteni törvényen, amely a gonosznak nem enged előmenetelt egy jottányit sem részleges igazságaival. Mert amed¬dig gonosz a lélek, hiába szenved át száz halált, mégsem emelke¬dik feljebb, mert a száz halál következményei is még mindig csak a gonosz igazságaival töri meg azt a nagy és hatalmas igaz¬ságot (a szeretetet) ami az Istené. Az isteni törvény azonban rendíthetetlen marad a gonosszal szemben, mert nem a rossz szel¬lemeket, hanem a gonosz elveket vetette ki Isten a külső sötét-ségre.

folyt. köv..

UI:

Fogadalmak
https://www.youtube.com/watch?v=oY_b0_VRd4g

Névtelen Szellem
A hiúságról – Felvezetés

Most felbontom előttetek az emberi léleknek azokat az apró, rejtett hibáit, amelyekből a lelki szörnyetegek származnak mint eltévelyedések, mint eredmények. Egyik ilyen kicsinynek látszó lelki hajlandóság, lelki tulajdonság: a hiúság. Amikor azt mondjátok: gőg, ez alatt a lélek érzéseinek azt a durva formáját értitek, amely az egyén körül mindent eltipor, mindent megsemmisít, hogy ő maga kiemelkedhessek az átlagból, az általánosból.
A gőg magában hordozza a büszkeséget, a fennhéjázást, önteltséget, makacsságot, engedetlenséget, befolyásolhatatlanságot, hajlíthatatlanságot, hiúságot, dacot, dicsvágyat, becsvágyat, önértékelést és mindazt, amiben - a lélek felfuvalkodásában önmagára nem ismerve - mindent csak maga alatt kíván szemlélni. Felette, vagy rajta kívül eső dolgokat nem akar ismerni, mert mindennek, ami felette álló, sőt rajta kívül eső, már a létezését is bántónak és sértőnek találja.
Ameddig a lélek teljesen meg nem tisztul, ameddig a szellem a maga világosságával át nem tudja hatni, át nem tudja világítani a lélek legelrejtettebb kicsiny redőit is, ameddig a jó és igaz annyira át nem tudja hatni az egyéni lélek természetét, hogy abban minden legkisebb árnyék is a felszínre kerüljön: addig a rossznak hajtásai ott lappanganak, ott bujkálnak minden szép, jó és igaz érzés és cselekedet mögött.
Hogyha valamennyi ember lelkét ezzel a reflektorral átvilágítanék, bizony mindegyiknek a lelkében megtalálnék a rugókat, amelyeket a hiúság mozgat. Ameddig az ember a földön él, nem lehet mentes ettől az érzéstől, mert olyan ez, mint a ragályos betegség. Benne van a levegőben, a föld atmoszférájában, a föld berendezésében; és mindaddig benne is lesz, ameddig csak át nem alakul, meg nem tisztul és az egész emberi társadalom az Isten képére és hasonlatosságára át nem formálódik.
A hiúság mindig a lélek, bűne. Ezt nem lehet a test bűnei közé sorolni, ezt nem lehet az ösztöni élet túltengésének tulajdonítani, itt nem lehet a természetre apellálni. Itt mindig a lélek a hibás. És mivelhogy a lélek a hibás, ez csak magasabb létformában, egy magasabb fejlettségi fokon válik tudatossá. A tudatossá válásban pedig ott vár a szenvedés, a csalódás, a megpróbáltatás, amit az asztrálvilágban kell megharcolnia a léleknek, hogy ettől a zsarnoktól, ettől az elhibázott természetétől megszabadulhasson.
Ti az hiszitek, hogy az emberi hiúság abban nyilvánul meg, hogy az ember az ő külső formájára különösképpen sokat ad, hogy az emberi hiúság azzal kezdődik, hogy az egyén sokat ad az arcnak a kendőzésére, a külső megjelenésnek a gondos feldíszítésére. Mindesetre ez is egyik formája a hiúságnak; ez a külső hiúság, amely a test hiányainak pótlásában, a cicomázásban nyilatkozik meg. Az ilyenek tartalmatlan és üres lelkeknek minősíttetnek, mert a külsejükkel akarnak hatni olyan célból, hogy az ő legközelebbi, e mulandóság világára szóló vágyaikat elérhessék. De ennél súlyosabb a lélek hiúsága, amikor az ember többnek akar látszani, és nagyobbat akar mutatni, mint amit el tudott érni földi életében az ő tudományával, vagy veleszületett adottságaival és ezért igyekszik az ő külsejében, az ő megjelenésével a bensőjét meghaladó látszatot kelteni, egyszóval többnek akar látszani, mint amennyi.
Van, aki már hanyatló korban nem akar megnyugodni a természet rendjében, fiatalabbnak és szebbnek kíván látszani és az erre irányuló törekvése minden cselekedetében, minden igyekezetében meglátszik, amikor arra törekszik, hogy azt, ahogyan van elpalástolja, és ahogyan nincsen, azt varázsolja a külsőjére; tehát hazuggá teszi az ő külsőjét az ő énjével. Ez a hiúságnak egyik kirívó formája. Nagyobb baj ennél az, mint fentebb mondottam, amikor a lélek az ő énjében kezd hiú lenni, az ő énjét akarja többnek, igazabbnak, tökéletesebbnek feltüntetni, mint amilyen; az ő kicsiny eredményeit többre értékeli, mint amilyenek azok a valóságban. Mikor az ember az ő lelkében önmagát különbnek tartja, mint a másik embertársát, ez önteltség és ez már olyan hatású, mint a maró méreg az emberi életben, amerre terjeszkedik, amerre a hatásait érezteti, mindenfelé halál és gonoszság a következménye.
Az emberek hiúságból mindenre képesek. Így súlyos bűn az, hogyha valaki hiúságból az igazságot hamisságra változtatja.

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:
A hiúságról
Büntatés és jutalmazás
Adai mediális közlés - Ne nézz vissza
A csodák kora nem járt le
HANG - Apostolok, Mária, ufók, reinkarnáció
Az ezoteria közhelyei
Magyarság csillagai
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiNgL4JHH3XOrQ_NzCg?e=hWgOLY
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=ogD0cPxJPs4&t=187s
Allan Kardec – Szellemek könyve I. Rész – Hangoskönyv (Dani)

https://www.youtube.com/watch?v=DPYh_Bjsy1A&t=273s
Elszórt kalászok – Névtelen szellem Eszter médium útján II. Kötet
Hangoskönyv (Levente)

https://www.youtube.com/watch?v=gvG9oFCKbAs&t=95s
Domokos László – A szellem élete II. kötet – A Föld és az emberiség jövője
Hangoskönyv (Csongi)

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiNd91vAxN7Qxtjv2rQ?e=8A7z4t
Kardec – Spirituális film az Evangéliumi spiritizmus kezdeteiről
Igaz történet (Feliratos) – Letöltés a tárolóból

https://gloria.tv/post/gdtCASq262Qp2qKbWJHmhDa77?fbclid=IwAR1MwXHTlFuvwkWzhcmmvEGxfajA8UaFF8JmALh0OuM4DwcDR9T-idItHw0
Megfesteni a lehetetlent – Gyönyörű spirituális életrajzi rövidfilm

KÁRMA ÉS KEGYELEM 2 rész
A NÉVTELEN SZELLEM TANÍTÁSÁBAN
Az emberszellem élete, az igazság szilárd talaján teljesedik ki. A testetöltött szellem - a földi ember - elvesztette ezt a biz¬tonságot nyújtó közeget, s hajójával a vízre szállt, ahol ki van téve az állhatatlan elem mindenfajta mozgásának, és hol a hullámhegyek tetején élvezheti a napfény ragyogását és melegét, hol a hullámvölgyek sötétjében retteghet a visszahulló hideg tajték mindent elborító árjától.


A kárma nagyon alacsonyrendű út csupán, amely az ember ér¬telmét elvezeti ugyan azokhoz a kisebb állomásokhoz, amelyeken megismerteti vele a helytelent, a rosszat, s megismerteti - a szenvedéseken keresztül - helytelen elgondolását, de vajon meg¬mutatja-e, hogy miképp gondolja el a törekvő ember és merre ke¬resse az igazságot? Erre az ember nem felel, mert nem is tud felelni. Ez egy magasabb világnak, egy magasabb szellem síknak a tudománya, ahová a hitet kereső a maga eszével, értelmével fel nem emelkedhet, csakis azzal az erővel, amelyet sok-sok szen¬vedésen keresztül szerez a lelkében.
Ameddig a téves irány rossz eredménye meg nem szűnik, addig nem élvezhet tartós békességet az, aki eredménytelen tévelygéseivel az isteni törvény ellen cselekedett, és ilyenekkel szórta tele maga körül a világot. Az ezekből származó sok fájdalmas eredmény felduzzad, s hatalmas árrá dagadva elragadja és maga alá temeti létrehozóját.

Ez a kárma törvényének ereje.
Az egyszerűségben és engedelmességben van az a nagy erő, mely megbontja a kárma törvényét és fölmenti annak foglyát avé¬gett, hogy az Isten szabadosa lehessen.
Mert a földi élet sem a hibától megtisztult szellemeknek, sem pedig a hibákba mind mélyebbre süllyedő szellemeknek nem lehet fejlődési állomása. Azt mondhatnánk, hogy a mennyek országának ez az előcsarnoka.

Csak a jónak az elfogadása által jut előbbre a szellem. Tehát nem létezik az a kárma, amit ti gondoltok, csupán megtérés van. Nem tesztek semmit jóvá, csak lélekben Istenhez kapcsolód-hattok, s akkor Isten az ő bölcs és tökéletes törvényével úgy egyengeti a részleges igazságokat - az apróra tört tükördarabokat - a ti életetekben is, hogy az egésszé válik, mert az Ő tör¬vénye kerek egész, amely nem tűri meg az eldarabolódást.
Az igazán megtért léleknek nincs kármája, annak csak mun¬kája van. Ez a munka az isteni jónak és igaznak megvalósítása ott, ahová őt az Isten állítja, amikor az isteni akarat beszédre indítja, szólja az Isten igazságát, amikor hallgatnia kell hallgat, mert a hallgatásban sok erő és hatalom van; ahol tűrnie kell, ott tűr, és ahol cselekednie kell, ott cselekszik, nem nagyot, önmagát felülmúlót, csak mindig azt, ami szükséges; ami ezen felül van, azt nem Isten kívánja, hanem a hiúság, vagy a nagyravágyás. Mert ha abból akartok kiindulni, hogy kinek milyen a formája és a kármája, akkor nagyon eltévedtek, lévén úgy a külső forma, mint a kárma, a múltnak képeivel megfestett lapok. Nektek, hivő embe¬reknek azonban nem szabad a múlthoz ragaszkodnotok, mert a tiétek a jövő, és az a lehető legfontosabb, hogy ezt megértsétek.
A kárma törvényét Krisztus Urunk sehol sem tanítja, hanem arra oktat, miszerint Isten könyörülő szerető Atyánk, aki meghallgatja a benne bízók könyörgését és megbocsátja a bűnöket, felfüggesz¬ti a következményeket, és a bűneiket megbánókkal és javulni vágyókkal szemben kegyelmet gyakorol.
Egészségtelen és helytelen az a felfogás, amely ellen harcot indítottam már, hogy a rossznak, mint megtorlásnak helye van az életben, mert végeredményben az is a jót szolgálja. Ez a nézet teljesen téves, mert az isteni bölcs elrendezés ellen lázítja a fejletlen lelkek érzésvilágát, amikor a kárma elméletének akarja igazolni a gonosz létjogát, és így gyengíti a hitet, az Isten iránti teljes bizalmat, az Isten segítő és könyörülő hatalmában való bizakodást.
Ha a kárma igazsága valóban kikerülhetetlen lenne, vajon halad¬hatna-e csak egy lépéssel is előre a fejlődés ezen a világon? Vajon nem lennének a népek évezredeken és évmilliókon keresztül a szenvedés állapotához láncolva, ha ez a törvény olyan hatalmas és megmásíthatatlan lenne? Hiszen ha a pogány igazság, a pogány kárma hatalom volna, akkor nem mondaná az Úr az igéjében, hogy nem kívánja a bűnös halálát, hanem azt, hogy megtérjen és éljen!
Az ember, amikor felületesen gondolkodik és a kárma igazsá¬gával megfertőzött hitével akarja magának megmagyarázni a renge¬teg szenvedést, egyszerűen arra a megállapításra jut, hogy bizo-nyára ezek az emberek, akik ma ettől szenvednek, hasonló bűnöket követtek el másokkal szemben. Ezzel megnyugszik, az igazságot ki¬egyenlítve találja a földi életben, s tovább nem gondol erre; el¬lenben boldogan gondol arra, hogy a kármának ez az áradata őt ki¬kerülte, így bizonyára nem követett el hasonló vétket.

Hol van hát akkor a kárma hatalma? - Sehol! De van ravaszság, amellyel a bukott lélek minden tévedését és bűnét az igazság és méltányosság leplébe szeretné takargatni, mert érzi, hogy az igazság könyörtelenül bevilágít a lélek legérzékenyebb, legsebesültebb részébe is, hogy meggyógyíthassa azt tévelygéseiből, mert az igazságtól még a legelvetemültebb ördögök is félnek.
A kegyelemnek csupán eszköze a kárma. Ez tehát nem maga a kiengesztelődés, mert hiszen a kárma maga semmi, és azért, mert valaki ebben bizakodik, száz és ezer életen keresztül sem változ¬tathatja meg az igazságot. Hanem a Kegyelem újjáteremtheti, át¬alakíthatja, új forrásokat, új életlehetőségeket nyithat meg a lélekben, amelyek eltakarhatják a régi bűnnek, a régi tévedés¬nek a keletkezési helyét. Ilyenformán az ember sok rossz kármát felbonthat, mint ahogyan a tornyosuló felhők elé harangozni szok¬tak, hogy azokat eloszlassák a hangnak rezgésével. Így a jó cselekedetek által a rossz kármákat meg lehet enyhíteni úgy, hogy mire az eshetőségek szerint azokkal találkoznia kellene az em¬bernek, áldást hozó esőt hoznak a fenyegető, vészes felhők.
A rossznak nincs létjoga sem a kárma alapján, sem a megtor¬lás, sem a javítás céljából, mert „békességre hívott minket az Isten.” Szenvedéssel nem javíthatja, nem igazíthatja ki senki az igazság számláját, hanem egyedül és csakis egyedül a megtérés¬sel, azzal, hogy magát alárendeli az Isten igazságának.
Annak pedig, aki a sötétség szolgálatába szegődik, a jutalma csak sötétség lehet; annak, aki az igazság ellen harcol, vezekelnie kell. Mert mindenki, aki az igazságot, a világosságot, a jót szenvedteti, kárhoztatja és megsemmisíteni törekszik, az Szentlélek elleni bűnt követ el. A Szentlélek elleni bűnre pedig sem ezen, sem a másvilá¬gon nincs bocsánat, azért vezekelni kell, azért kármával kell fizetni. Íme a Szentlélek elleni bűn következménye: a tiszta kárma, azaz olyan élet, amelyet a kegyelem meg nem enyhít. Mert valaki a jó ellen vét és a lelkében lévő rosszat arra használja, hogy a jó szenvedjen, az a rossznak jutalmát veszi és számára nincs bocsánat, az tiszta kármát él, és ebben az ő rideg életében kell megtanulnia, hogy pálcát törni ember, senki felett nem jogosult.
Csakis Isten kegyelme szabadíthatja meg az embert hibás természetétől, az teremtheti újjá és öltöztetheti fel mennyei természetbe, melyen nem fog a halál s a kárhozat törvénye.

folyt .köv…

UI:

LélekutakON - Élet a halál után
https://www.youtube.com/watch?v=tqOYDoGISfQ

Felvilágosítás az Úr második eljöveteléről 1

Bertha Dudde írómédium közlése az utolsó ítéletről 1961-ben
A 26-ik füzet utolsó közlése

Nagy szellemi felvilágosítást adok, és ezt használjátok lelketek üdvösségére. Olyan területet nyitok meg, amelybe Szellemem tevékenysége nélkül soha nem léphettek be. Olyan világba vezetlek, ahova csak a szellemben felébredt ember tekinthet, mert olyan dolgokról való ismeretet feltételez, amely az emberek előtt általában ismeretlen.
Azt ígértem, hogy amikor elérkezik a vég napja, visszatérek a Földre. Ez az ígéret bennetek emberekben különféle elképzeléseket ébresztett, de az igazságnak megfelelő magyarázatot nem találtátok meg. Épp a Földre való eljövetelemet, és az enyémek elragadását olyan módon magyaráztátok - és annyira különféle módon fogadtátok el időbelileg - hogy a téves feltételezéseket helyesbítenem kell.
Földre való visszatérésem nem megy végbe testben, olyan formában, hogy "lábam a földet érinti". Magas világosság-beli lények kíséretében, szellemtestben jelenek meg, és mindenki meglát, aki az enyémekhez tartozik. De sohasem láthat meg minden dicsőségemben az az ember, aki a sötétség oldalára állt, mert a sötétség nem képes világosságot látni. Elpusztulna, mert képtelen elviselni azt a fényt, ami belőlem sugárzik. Tehát eljövök a Földre - de az enyémek számára is felhőkbe takarva. Ezt a világosságot ők már el tudják viselni. Tehát nagy boldogsággal ujjonganak, mert erre felnyitom szemeiket, amikor az angyalok nagy seregével megpillantanak.
Tehát tévedés azt mondani, hogy engem mindenki meglát, amikor az élők és holtak megítélésére megérkezem. Maga az "ÍTÉLET" is más módon megy végbe. Az embereknek nem egyesével kell számadást tenni, mint ahogyan ti elképzeltétek. Én ismerek minden egyes lelket, tudom, hogy ki kihez tartozik. A Földön az utolsó ítélet abból áll, hogy az egész Föld átalakul. Minden egyes teremtménye föloldódik, hogy az új forma-adásra kiszabadulhasson belőle minden szellemi. Ez a föloldódás azoknak az embereknek is a halálát jelenti, kik kudarcot vallottak az utolsó földi próbájukkal, és átadták magukat ellenfelemnek.
Belátják, hogy meg kell halniuk, mert nincs hova menekülniük. Ez nagy rémületet kelt bennük. De az enyémeket elragadom, mielőtt a nagy pusztulás végbemenne. Magam jövök értük. Látják, hogyan szállok le a magasból, és ujjongva, forró szeretettel nyújtják felém kezüket. Magamhoz vonom, és elviszem őket. A magasba emelkedve tehát valami olyant élnek át, ami teljesen ellentétes a természeti törvényekkel. Az enyémek ujjongását a többiek is észreveszik. Kezdetben nem tudják mire magyarázzák.
Mivel maguk nem látnak semmit, bizonyos aggodalmat éreznek, amely nagy félelemmé és rémületté fokozódik, különösen amikor hirtelen észreveszik, hogy az enyémek eltűnnek, amikor nem tudják mivel megmagyarázni, hogy az enyémek elérhetetlenné váltak. Bár látnak még némi világosság-sugárzást, de az elviselhetetlen nekik. Nem is lesz nagyon idejük rá, hogy ezen gondolkodjanak, mert az eseményt hamarosan követi a végső pusztulás. A sugárzó világosság eltűnik, és szinte elviselhetetlen és kétségbeejtő sötétségbe kerülnek. Közben föld-kitörések, tüzek, föld-szakadékok keletkeznek, és egy ember sem menekülhet, mert elnyeli a Föld.


szemlézte: Bíró László

Felvilágosítás az Úr második eljöveteléről 2

Bertha Dudde írómédium közlése az utolsó ítéletről 1961-ben

Az enyémek elragadása, és a végső pusztulás között nem lesz sok idő, mert a visszamaradottak számára az enyémek elragadása hitbeli kényszerítés lenne. Az ilyen hit viszont teljesen értéktelen lenne, mert kizárja a szabad akarati döntést. Erre előzőleg lett volna elég idejük az embereknek. Az óvásokat és figyelmeztetéseket megállás nélkül kapták. Én mindenkit elfogadok, aki előtte még észre tér, és még a Föld pusztulása előtt elhívom, hogy a túlvilágon segíteni lehessen rajta.
Az elragadás teljesen természetellenes folyamat. De ekkor már megszüntethetem a természeti törvényeket, ekkor már nem okoz senkinek lelki hátrányt. "Felhőkben érkezésem" sem kényszerit hitre, mert akik akkor meglátnak, már elérték lelkük érettségét. Egyszerűen átélik annak beteljesülését amiben hittek, és amire naponta imádkozva vártak.
A vég eseményeiről azért nehéz helyes magyarázatot adni, mert már mindenki kialakított magának egy képet, és elképzelésüket nem akarják feladni. Lehetetlen, hogy az enyémek elragadása már hosszabb idővel a pusztulás előtt végbemenjen, mert ilyen törvényen-kívüli esemény az embereket már gondolkodásra kényszeríthetné. A Föld vége a még élő emberek végét is jelenti. Ezt az enyémek is átélik, csak egy olyan állapotban, amikor mentesek minden szenvedéstől. Az az akaratom, hogy az események menetét kövessék. És mert a hitük már teljes - éljék át hatalmamat és dicsőségemet is. A körülöttem lévő nagy angyal-sereget is meglátják már, ezért alkalmasak arra is, hogy mint az új Föld ős-szülei elevenné tegyék a Földet.
Az új Föld felszínének létrehozása szintén csak egy pillanat számomra. Ekkor minden szabaddá lett szelleminek egy új külső formát adok, hogy tovább érlelődhessen. Viszont az emberektől mindaddig elvétetik minden időérzék, amíg el nem vezetem őket az új Földre. A régi testükben vannak, de az már erősen szellemivé vált. Ezt is ki kell javítanom, mert téves nézet, hogy az új Földön teljesen szellemi lények élnek majd.
Az új Föld megint a fölfelé való fejlődés állomása lesz, és ismét érvényesek lesznek rajta a régi törvények. A bukottak ismét végighaladnak a teremtett dolgokon, és az embereknek ismét le kell tenni az utolsó akarati próbát. Ez kezdetben teljes eredményre vezet, mert elmaradnak az ellenfél kísértései, és mert az embereket eltölti a szeretet. Az emberek közvetlen kapcsolatban lesznek velem, ezért a teljes kiérlelődést gyorsan elérik.
Téves ábrázolásokkal ne hagyjátok megtéveszteni magatokat, és nehogy abbahagyjátok, vagy bizonytalan időre kitoljátok a lelketeken való munkálkodást, mert betartom a napot, amikor megérkezem a felhőkben - és ez a nap egyúttal ezen a Földön végbemenő UTOLSÓ ÍTÉLETNEK a napja is lesz.

-- -- -- --

JÉZUS:
"Második eljövetelemkor nem születek meg asszony által valahol mint kisgyermek, mert testem megdicsőült marad ugyanúgy, mint Szellemem az örökkévalóságban. Ezért nincs szükségem az olyanfajta második testre, mint amire te gondolsz. Viszont először láthatatlanul jövök el az ég felhőiben, ami azt jelenti: Elsősorban az emberekhez akarok közeledni az őszinte látnokok, bölcsek és újonnan ébresztett prófétákon át. Abban az időben lesznek olyan SZOLGÁLÓIM akik jövendölnek, és fiatalok, akiknek világos álmaik lesznek, amelyekből meghirdetik érkezésemet. Ezeket sokan meghallgatják, és megjavulnak. Bár a világ őrült rajongóknak gyalázza őket, és nem hisz nekik - épp úgy ahogyan az a próféták esetében is volt."
János Nagy Evangélium, 9.kötet, 94.fejezet.

Szemlézte: Bíró László

Megpróbáltatások, a szellem érése
Emánuel szellem közlése alapján

Gyermek, e pillanatban sokat kívánnak tőled. Tudtuk előre, hogy ez az idő be
fog következni, és igyekeztünk rád akképp hatni, hogy erre az időre kellő
ellenállási képességgel ellássunk. És most ellenállhatsz, kitarthatsz kijelölt helyeden, és működhetsz Isten akarata szerint, amikor csak akarsz, vagyis erős akarattal és lehetőleg teljes önzetlenséggel végezheted azt a munkát, amit egy-egy nap megkíván tőled.

Kedvesem! Sok nehezedik egyszerre rád; de az emberi élet rövid, tehát teljes
erővel ki kell azt használnotok. Ne feledd, hogy a hit tovább ér a tudásnál
és a te hitednek Isten igazságához és vezetéséhez erősen kell ragaszkodnia.
A küzdelmekben és a tisztulási időszakokban (te most ilyenbe léptél) külső
erők is hatnak az emberre. Mint ahogy hangom előtted ilyen időben kétszerte
világosabb, épp olyan lesz a hangja azoknak is, akik örülnének bukásodnak. A
viharokban, küzdelmekben és tisztulási időszakokban olyan elemek szabadulnak
fel és kerülnek érintkezésbe a küzdő szellemmel, amelyeket más időben távol
tartanak tőle, mégpedig törvényszerűen, mivel a vonzóerő hiányzik. De a
vihar örvénye összehozza azokat is, akiket a törvényes vonzóerő soha össze
nem hozhatna.

Az egyik törvény nem függeszti fel a másikat, de új elemeknek új törvényeik vannak. A harcnak és megpróbáltatásnak ebben az időszakában oly keserűséget érzel feltörni bensődben, amilyent azelőtt nem éreztél. Ezt alsóbbrendű lények okozzák, akiket azért bocsátottak hozzád, hogy a megpróbáltatás kelyhét színültig töltsék.
Hogy miért? - kérdezed, - miért teszik a nehezet még nehezebbé? Léteznek
olyan törvények, amelyekről még semmit sem tudtok. Ilyen törvény az, hogy a
szellemet érettségének bizonyos fokán a már külön-külön legyőzött ellenfelek
együttesen kell, hogy megtámadják, így téve őt próbára. Ezt szemlélteti nektek Jób története is.
Minden szellem számára elérkezik egyszer egy olyan idő, szellemi életének minden fordulópontján, amikor egyik világfokozatból, vagy napkörből a másikba készül. Minden megpróbáltatás, amelyben egykor gyengének bizonyult és elbukott, ismét megkísérti, mégpedig - ha időközben szellemileg megérett is - olyan alakban, amelyet éppen olyan nehéz lesz leküzdenie, mint a korábbi kísértést, amelyben elbukott.
A szellem nem ugorhat át egyetlen iskolát sem, és nincs olyan idő, amelyhez kötve volna a tan. Ha megértette és urává lett, akkor az a múltba süllyed vissza; de amíg nem tanulta meg és az nem próbálta meg, addig az fölötte fog lebegni, és
olyan formában, amilyen a lényének megfelel, újra meg újra elébe fog állni.
A szellem, ha egyszer ura lett önmagának, ura lesz egyszersmind e
próbaárnyaknak is, melyek ránehezednek, és óhajtani fogja, hogy azok
megtestesülve álljanak szembe vele, hogy kipróbálja rajtuk a maga erejét, s
hogy a küzdelem által megacélozva, szellemi útján tovább haladhasson,
mialatt azok a tanok, melyek fölött úrrá lett, a múltba kerülnek vissza,
hogy soha többé ne közelíthessenek hozzá.

Ebből tisztán láthatjátok annak az állításnak a tarthatatlanságát, hogy Krisztus testben való megjelenése a szellemek reinkarnációjának véget vetett volna. Isten örök törvényeinek világában valamely hatás el nem múlhat, meg nem szűnhetik, míg az ok meg nem szűnik. Annak az oka, hogy a tisztán teremtett szellemnek a tanuláshoz anyagra van szüksége, a bukásában rejlik, bukását pedig szabad akarata
/tette-szerk./, teszi lehetővé.

Ha a bukás valamely szellemet arra a fokra süllyesztett, amelyen az anyag
rátapad, mivel számára az anyag szükségessé vált, akkor az anyagban való
életbe fog kényszerülni, míg csak saját akarata (és pedig nem valamely szűk
időhatár) őt magasabb fokra nem emeli. A szellem kinő Isten bizonyos törvényeiből és felemelkedik az új és tisztán szellemi törvények birodalmába. Azok a törvények pedig, amelyekből kinőtt, rá nézve el vannak temetve. Ezt bizonyítja nektek Krisztus, aki a Föld törvényeinek nem volt alávetve. A földi életbe lépése és az abból való kilépése, valamint a földi időszaka alatti tettei az Ő egyéniségének tisztán szellemi törvényei
alá voltak rendelve. Az anyag nem kényszerítette rá a maga törvényeit, hanem
az Ő tökéletes szellemi szabadsága borította rá az anyag köpenyét.

Jövetelének célja az volt, hogy igazságot hozzon nektek, és ha ezt az
igazságot felismerve annak is éltek, úgy ez megszabadít benneteket azoktól a
törvényektől, amelyek e felismerésig rátok nézve kényszerítőek voltak.
Azonban ha szabad akaratotok és tetterős önzetlen munkátok fel nem emel, meg
nem szabadít benneteket, akkor megmaradtok e törvények hatása alatt, mert
Krisztus nem azért jött, hogy a törvényt eltörölje, hanem, hogy betöltse.
Az Ő földre jövetele tanítást hozott nektek; de nem az szabadít meg titeket,
hanem annak követése. Hogy is lehetne ez másképpen?

Szerkesztette: Kuklis Iván

KÁRMA ÉS KEGYELEM 3. rész
A NÉVTELEN SZELLEM TANÍTÁSÁBAN
Az emberszellem élete, az igazság szilárd talaján teljesedik ki. A testetöltött szellem - a földi ember - elvesztette ezt a biz¬tonságot nyújtó közeget, s hajójával a vízre szállt, ahol ki van téve az állhatatlan elem mindenfajta mozgásának, és hol a hullámhegyek tetején élvezheti a napfény ragyogását és melegét, hol a hullámvölgyek sötétjében retteghet a visszahulló hideg tajték mindent elborító árjától.


Amint az előzőekben olvashattuk, a kárma törvénye nem a legutolsó és a legmagasabb rendű szava a Mindenhatónak, akinek számunkra felfogható legfőbb tulajdonsága a szeretet. Ámbár úgy tűnik, hogy a kárma törvénye az igazság végrehajtója, az Atya szeretete mégis lehajol a bűnt-bűnre halmozó teremtményéhez és kegyelmével lehe¬tőséget nyújt a bűnből való szabaduláshoz. Hogyan és milyen módon? - azt megtudjuk a következőkben tisztelt Tanítónktól.
+
Az igazság az, hogy Isten megérthetetlenül jó.
Ez a szeretet, mihelyt bukott világokat ér, kegyelemmé alakul át. És valóban, ez a kegyelem mindenkire, jóra, rosszra, tisztára és tisztátalanra egyenlő erővel, személyválogatás nélkül sugárzik alá, mert Isten napja egyformán süt jókra és gonoszokra.
Igenis testvéreim, kegyelem van, egyéni gondviselés van, kegyelmi idők is vannak!
Az alázatosság önmagunk értéktelenségének tudata. Ez az, amit e kegyelem szeret, amivel a kegyelem összefér, amivel a ke¬gyelem együttműködni képes.
Istennel szemben nincs egyetlen lélek sem, aki igaz és aki igazára hivatkozhat. Istennel szemben mindnyájunknak a kegyelem legalázatosabb kikönyörgésére van csak jogunk, őreá bízván, hogy ezt a kegyelmet mikor, milyen mértékig, ki által, és hogyan aján¬dékozza nekünk.
A megtérés nem más, mint Isten kegyelmének egyik megnyilatkozási formája. Isten kegyelme aláárad a földre és akik be vannak írva az élet könyvébe, azoknak szívét megérinti ennek a kegyelemnek egy sugara. Isten igazsága a kegyelem, az emberek igazsága pedig: a megtorlás. Isten célja a szeretetet táplálni és ápolni a Földön; a szeretetnek pedig a legkiválóbb és leghatalmasabb tápláléka: a hála. Isten elengedi a büntetését annak, aki az ő jóságát képes megérteni, hogy még nagyobb hálát fakasszon a szívében, mert ennek a hálának nyomában nagyobb tetterő, nagyobb lelkesültség, nagyobb szolgálatkészség, egészen az áldozatig, az önfeláldozásig menő szolgálatkészség ébred fel azokban a lelkekben, akik a bocsánat kegyelmében részesültek.
Nem a pogány kárma, nem a születések sokasága, nem az életek sokszínű változata az, ami az emberi lelket tökéletessé teszi és a mennybe eljuttathatja, hanem egyes-egyedül csak Isten kegyelme, amelyet egy asszony magvában megígért. Isten egyszülött Fia elti¬porja a kígyó fejét, megtöri annak hatalmát. Krisztus útja, Krisztus világossága, a kegyelem az egyedüli, amire az emberi lélek számíthat a felemelkedése során. Óriási különbség azonban a kegyelem szerint cselekedni, vagy a törvény kényszere alatt.
Utóbbi esetben a szellem nem képes szeretetet indukálni. Olyan ez, mint az a fa, amely levelet hajt, de virágot nem, mert ez még nincs benne a természetében. De a léleknek virágot is, gyümölcsöt is kell teremnie, minderre pedig önmagától nem ké¬pes, csupán az Isten kegyelméből.
Emberi okoskodással, emberi számtörvénnyel nem lehet arra nézve mércét felállítani, hogy ki tért már meg, és ki nem, ki milyen mértékig tért meg, ki él kármát, ki él áldozatos életet? Annyi bizonyos, hogy a megtérés csodákat művel az emberek lelkében. Isten kegyelme az a napsugár, amely megérleli az emberi lélekben mind azt a szépet és jót és felszínre hozza mindazt, amire ter-mészete szerint alkalmas.
Tinektek a kegyelem a törvényetek, az igazságotok; mert ha nem hisztek az Úr kegyelmében és nem tartjátok Őt elég erősnek, akkor a hitetek semmivel sem feljebbvaló a pogány igazságok kárma törvényénél. Ha nem gyakoroltok irgalmasságot az elbukottakon, és nem siettek fölemelni azokat, akik gyöngéknek látsza¬nak: vajon számíthattok-e kegyelemre, az isteni kegyelemre? Mert nem állhat meg a maga erejéből egyetlen teremtett lény sem, csak a kegyelem, a szeretet által. Azért testvéreim ebből a tév¬hitetekből gyógyuljatok ki, ugyanis nincs más hatalom, nincs más erő, mint az isteni kegyelem, isteni hatalom.
Egészen közelről akarom nektek megvilágítani az úgynevezett sorsot, a végzetet, amely ellen szerintetek semmit sem lehet tenni. Én azt mondom, hogy igenis lehet. Nem a ti magatok erejéből, nem a ti ismeretetekből, hanem a Krisztus kegyelméből, aki titeket megkeresett, aki titeket fölemel, aki titeket megtisztít, megszentel és majdan megdicsőít abban az örökkévaló életben, amelyre készültök múlandó életetek minden percében.
Az élet ugyanis nem beszédből, nem elméletekből, nem bölcsele¬tekből áll; az életet élni kell a maga valójában úgy, ahogy az Isten az ember elé adta. Az életet pedig helyesen élni - azaz úgy, hogy az ember mindent betölthessen - csak Istennel egybe¬kapcsolódva lehet.
Ti, régi elméleteitek alapján azt mondtátok a keletiekkel együtt, hogy az ember sorsa előre el van rendezve, az ember csak keresz¬tülhalad azon, ami a sors könyvében meg van írva.
Én ezzel szemben azt mondom, hogy a sors könyvében sok minden meg van írva, aminek meg kellene történnie és nem történik meg.
Az ember ugyanis gyarló, tévelygő természetével sok feladatot, amelyet születése előtt már előre megszabtak számára, nem képes teljesíteni.
Így tehát az Isten kegyelme nem hagyja el az embert a maga tökéletlenségében, hibáiban és bűneiben, ha az ember alázatosan az Ő kezébe teszi le sorsát és átengedi magát Isten akaratának, hogy az lelkében és életében munkálkodhassék.
Minden az Isten kezében van. De az Isten kegyelmét úgy kell érteni, hogy Ő azt készen tartja a hivő lélek számára, de abban hinni kell, hogy az ember azt el is nyerheti, arra rá is kell támaszkodnia, sőt a léleknek mindent meg kell tennie ennek a kegyelemnek az elérése végett. Ha valaki nem képes abban hinnie hogy a kegyelmet csakugyan elérheti, akkor mindig habozik, és hol fe¬léje nyúl, hol pedig képtelen azt elérni. Az Isten kegyelme semmit nem erőszakol az emberre, mert ilyenkor is az emberi lélek válasz¬tására van bízva, hogy mi felé nyújtja ki a kezét.
Erőszakkal senki sem ragadhatja magához azt ami még kellően nem érett meg számára: mindenhez meg kell érni, és ha valaki kés¬lekedik az örökkévalóhoz kapcsolódással, a lehetőségei mindig szűkebbek lesznek. Azért, amint a földi élet lehetőségei szűkülnek, - mert hiszen az évekkel az eshetőségek nem bővülnek -, ezek¬kel a szűkülő eshetőségekkel mind szegényebbnek érzi magát a lélek s megfosztva érzi magát olyan valamitől, amihez előzőleg még ra¬gaszkodott és amelytől várta megelégedettségét. És, amint ezek az eshetőségek csökkennek, ezzel a remény is fogy, s a lélek számára mindig kevesebb és kevesebb erőforrás áll már csak rendel¬kezésre.
Azért azt mondom: a Krisztus szolgálata, a Krisztus igazságának a lelketekben való megvilágosodása legyen a legfontosabb, és akkor betöltitek a hézagokat, amelyek nemcsak ebben az életben kelet¬keztek, hanem a régebbi életeitek helytelen felfogásából és cél¬tévesztéséből származtak. Ha ezt helyesen fogjátok fel, akkor láthatjátok, hogy az a kárma elmélet, amelyet egy alacsony szfé¬rában valóságnak hittek és dolgoztak fel maguknak a szellemek, nem egyéb mint egyik tévelygésből a másikba való átmenet és a szellemnek abban való stagnálása.

folyt .köv.

UI:

Pintér Beáta videó tár
https://www.youtube.com/channel/UCGtVISSbUBsHKVlQgfzCSMA/videos

KÁRMA ÉS KEGYELEM 4. rész
A NÉVTELEN SZELLEM TANÍTÁSÁBAN
Az emberszellem élete, az igazság szilárd talaján teljesedik ki. A testetöltött szellem - a földi ember - elvesztette ezt a biz¬tonságot nyújtó közeget, s hajójával a vízre szállt, ahol ki van téve az állhatatlan elem mindenfajta mozgásának, és hol a hullámhegyek tetején élvezheti a napfény ragyogását és melegét, hol a hullámvölgyek sötétjében retteghet a visszahulló hideg tajték mindent elborító árjától.


Az Úr Jézus tart számon minket és figyeli minden lelki megmoz¬dulásunkat; figyeli azokat, akiknek szolgálatot osztott ki kegyelemből; mert az a legnagyobb kegyelmi ajándék, amikor nevünkön szólít az Úr és munkával bíz meg. Bármilyen a munka, csak a célt látjuk, amelyet közelítenünk és elérnünk kell, hogy az Úr akara¬ta beteljesedhessen, megvalósulhasson rajtunk keresztül. Ez a megvalósulás nem azt jelenti, hogy mindenen keresztül erőszako¬san, tűzön-vízen, a lehetetlent súrolva nagy erőlködéssel igyekezzünk a saját igazságunkat érvényre juttatni. Ez nem egyezne meg az isteni bölcsesség előrelátásával.
Az anyagi világok minden körülmények között a kegyelem megtestesítői, s az anyagi testben való élet a kegyelem ajándéka.
Az anyagi világokon a természet éppen olyan tiszta mint a felsőbb világokban, s az ottlévők éppen olyan híven végzik feladatukat lent, mint fent. A természetet éltető erő nem oka semminek, ami rossz, mert Isten túláradó szeretetének élethulláma ez, amely mindent magához vonz.
Boldog ember az, aki földi életét a kegyelem megismerésének szenteli, mert ezzel a mulandóságból az örökkévalóság birodalmába lép át. A mulandóság helyett, mely folytonos átalakulásnak, vál¬tozásnak van alávetve, a változhatatlanság természetét ismeri meg, s ennek alávetve, a változhatatlanság természetét ismeri meg, s ezzel átlép a halál alkalmával az örökkévaló életbe. A kegyelem az az elrejtett kincs, amely felett és mellett elhalad¬nak az emberek, de mivel igen kevesen ismerik mint értéket, sem nem becsülik meg, sem nem használják fel földi életükben. Csak utolsó órájukban, a halál közvetlen közelében sajnálják hiábava¬lóságokkal eltöltött életüket. De akkor már hiábavaló a bánat, a jóravaló igyekezet; szegényen és gyengén térnek meg a testnélküli életbe, hogy ott bánkódjanak könnyelműen végig élt kegyelmi éle¬tük felett.
Azonban az eltévelyedett szellemnek Isten módot ad arra, hogy a kegyelem fényében, világosságában, isteni származásának tudatá¬ra ébredjen és keresse az utat- módot, mely az igaz élethez segíti.
Nincs a földön sem olyan távolság, sem olyan mélység, ahová a kegyelem el nem juthat és ahonnan fel nem segíthet; nincs olyan erkölcsi hiba, vagy tévedés, melyet a kegyelem helyre nem hozhat, s át nem változtathat; nincs olyan bűn, melyet a kegyelem fel nem oldhat, ha egyszer a tévelygő bűnös még földi testében elismeri azt, és szabadulni akar tőle. A földi élet, a jelen, a ma, melyre mindig a múlt veti árnyékát; ezek az árnyak néha félelmetesek, rettenete¬sek, sötétek, mert a ma, a jelen világossága és életereje megelevenítette azokat. De minden félelmetességüket elveszi a kegyelem, ha a lélek felismeri ezt élete útján, és reá bízza sorsát.
A kegyelem felemeli, megtisztítja és megszenteli a benne hivők lel¬két, mert a kegyelem nem ítél, nem büntet, nem "szolgáltat igazságot", nem vet meg, hanem időt ad a megtérésre, alkalmat a javulásra. A gyengét segíti és támogatja a jóban, az erőset bátorítja és munkába szólítja.
Néha magas szellemi igazságokat hoz a kegyelem azok részére, akik ebben a munkában fáradnak. Ezt a kiválasztottak, mint segítő eszközt, mint erőpótlást kapják, hogy mind a saját, mind a mások lelkének haladását előmozdítsák, s létüket a valóság világában megszilárdítsák.
A kegyelem a földi életben minden léleknek más és más kibeszélhe¬tetlen gazdag és sokoldalú ajándékokat, boldogító eredményeket nyújt, ha az ember már a földi életben felismerte és kinyújtotta érte a kezét.
Azért nem mondhatja senki, hogy nincs szüksége a kegyelemre, mert kegyelem minden, amit elnyertünk: kegyelem az hogy élünk, mozgunk és vagyunk; kegyelem az, ha a jót megismertük és cselekedni tud¬juk. Az ember önmagában - kegyelem nélkül - a gonoszban elsüllyedt lélek, a halálnak és kárhozatnak áldozata, de a kegyelem által - Isten gyermeke - mennyei úr.
Isten irgalmassága kiszámíthatatlan, és így a bűnös, aki lelkében megtér, nem tudhatja, mit és mennyit bocsát meg neki Isten.
Minél erősebben hisz és ragaszkodik a kegyelemhez, és minél job¬ban megismerte bűneit és megutálta azokat, annál többet bocsát meg neki az Úr.
Csak ha az Isten kegyelme irányítja az értelmeteket, a lelki megmozdulásaitokat, az érzéseiteket, akkor vagytok képesek helyesen megítélni itt a látszat világában, hogy mi az örökkévaló jó, mit kell megtartanotok és mit kell elhagynotok; mit kell fontosabbnak ítélnetek és mit kell hiábavalónak tartanotok. Isten kegyelme nélkül a lelketek meg sem ismerheti a jót és igazat.
Az ember ugyanis a sötétség felé tekintve a test számára kedvező módon oldja meg a kérdéseket, mert mindig áldozatok nélkül akar elérni a boldogsághoz, a sikerhez, a dicsőséghez. Áldozatok nél¬kül pedig nincs isteni kegyelem.
A kegyelem valóság, mert a szeretet szálaiból van szőve; és aki hittel közelít ehhez az ajándékhoz, az a reménység szemüvegén át nem látja olyan kétségbeejtőnek az utat, nem fárad el, nem me¬rül ki, mert lelki szemeivel a túlsó oldalt látja, már a küzde¬lemben a győzelmet sejti, a fáradságban az eredménynek örül, a szenvedésben az azt követő örömöt érzi közeledni, mert tisztában van azzal, hogy Valaki tud róla, Valaki vezeti, Valaki irányítja az életét, a sorsát és ez a Valaki szereti őt. S ha mégis szenved¬nie kell, akkor ez a Valaki látja ezt szükségesnek, mert ez őt job¬ban ismeri, s így jövőjét bölcsebben irányítja, mint a rövidlátó ember.
Ennek a Valakinek az őrszellemek is a földi megbízottai. Az őrszel¬lemek annyira magas szellemek, hogy jellemzésükre csak ennyit mond¬hatok: ők az Isten kegyelmének hordozói. Ezért nem olyan könnyű a földi embernek összeköttetést teremteni őrszellemével, csak ab¬ban az esetben jöhet ez létre, ha mint szellem már olyan utat fu¬tott be és olyan állomásokat ért el, ahol sok terhet lerakhatott a lelkéről, sok olyan dolgot, amelyeknek nyomán a lelkében bizo¬nyos űr támadt.
Két véglet között alakult ki az emberi lélekben az a vágy, hogy megismerje az igazságot, amelynek nincsenek végletei, amelynek nincsenek hátrányai, amely mindenkire, akire rásugárzik megnyugtató, boldogító és kiegyenlítő hatással van.
Ilyen igazság azonban csak egyetlen egy van: az Isten igazsága. Isten pedig igazságát egyedül Krisztuson át sugározta a Földnek, és azt csak Krisztus útján kaphatta meg az emberi lélek, a kegye¬lem által. Ez azt jelenti, hogy csakis annak a számára érvényes ez az igazság, aki kinyitja szívét-lelkét és meghajol az előtt a megsejtett igazság előtt, amely lelkében kialakul. Ekkor már a lélek megveti a saját igazságát, az "ember" igazságát, és hagy¬ja, hogy általa az isteni igazság teljesedjék be.
El kell hagynotok a világot a maga igazságával, a maga kény¬szerre alapított jogfelfogásával, mert ahol jogokra hivatkoznak, ott nincs szeretet, ott nincs igazság. Az embernek nincsenek jogai sem Istennel, sem a törvénnyel szemben, mert az ember bu¬kott lény; minden, amit kap ajándék és semmi sem illeti meg jog szerint.

folyt. köv…

UI:

Egy erő irányít mindent
https://www.youtube.com/watch?v=pwHOhv2ETKQ