Szellemtudomány alapjai

TUDTÁTOK?
Paracelsus azt tanította, hogy a betegségeknek sokféle oka van, de ezek mind visszavezethetők egy fő okra: arra, hogy az ember nem él összhangban a természeti törvényekkel, hogy nem követi a Lelkét, és ezért eltér attól az úttól, amit a Lelke mutat számára.
A betegség ennek a diszharmóniának a következménye.
Az ember birtokában van az öngyógyítás képességének, amely a természet egyik ereje.
Mi az orvos szerepe a gyógyulási folyamatban?
Paracelsus úgy tartotta, hogy a külső orvos nem tud gyógyítani, csak felébreszteni a belső orvost, és a természettel harmóniában működve felgyorsíthatja a folyamatokat.
Az orvos feladata tehát nem elsősorban a test gyógyítása, hanem a beteg ember belső átalakulásának a segítése, lelkének megtisztítása, szellemi erejének megerősítése, hogy újra helyreállítsa a megbomlott harmóniát.
„A látás ereje nem a szemből jön, a hallásé nem a fülből, az érzékelésé nem az idegekből. Az ember szelleme az, ami a szemeken át lát, a fülekkel hall és az idegek segítségével érzékel.” Hasonlóképpen Paracelsus a gondolkodás forrásának sem az agyat tartotta: „A bölcsesség, az értelem és a gondolatok nem az agyban vannak, hanem a láthatatlan szellemhez tartoznak, ami a szíven keresztül érez és az agy segítségével gondolkodik. Mindezek az erők a fizikai szerveken keresztül nyilvánulnak meg. A fizikai szervek határozzák meg a megnyilvánulás módját.”
Paracelsus szerint az élet legfőbb célja megvalósítani saját isteni természetünket. „Csak amikor az »én« illúziója eltűnt a szívemből és az elmémből, és a tudatom felemelkedett arra a szintre, ahol nincs »én«, akkor nem én leszek a cselekvő, hanem a bölcsesség szelleme fog csodákat tenni a közreműködésemmel.”
Paracelsus a közönséges csillagjóslást, a horoszkópját elvetette. Nem értett egyet azzal, hogy a csillagok irányítják az ember sorsát. Azt mondta, hogy a kozmikus befolyások az ember állati részére tudnak csak hatást kifejteni, az isteni részre nem. Az ember tehát képes gondolatával és akaratával irányítani a sorsát.
Paracelsus igen magas erkölcsi szintet követelt az orvosoktól. Azt mondta, hogy az első és legfontosabb követelmény egy orvos számára a tökéletes tisztaság és az őszinte, tiszta szándék, a mentesség a becsvágytól, a hiúságtól, az irigységtől, az erkölcstelenségtől, az önhittségtől. Azt tanította, hogy a szeretet és a megértés a legfőbb gyógyító erő.
Azt mondta, hogy kétféle orvos létezik: olyan, aki szeretetből cselekszik, és olyan, aki haszonlesésből.
Amíg az ember csak magával törődik, a maga javát keresi, vét az egyik legfőbb természeti törvény, az egység törvénye ellen.

UI:
ELŐZŐ EMBERISÉG: 5 VITATHATATLAN NYOMA AZ ELŐZŐ FÖLDÖN ÉLŐ KULTÚRÁNAK
http://titkokszigete.hu/elozo-emberiseg-5-vitathatatlan-nyoma-az-elozo-foldon-elo-kulturanak/

Kiknek a megmentésére jött az Úr?

Névtelen Szellem Eszter írómédiumítása által 1969. augusztus 14.

Már eljöttem az Úr Jézus nevében gyermekem. Elsősorban, hogy meglássam, milyen erőben vagy és felkészülhetsz-e most már a nagyobb munkára, de az addig nem érkezhet el, amíg az be nem lesz fejezve. - Tudom, de ez így volt jó, mert a földi életnek nagy része nemcsak próba, mint azt az emberek hiszik és nagyon érzik, hanem ez egyben iskola is, ahol tanulhatnak és tapasztalatokat gyűjthetnek a mások hibáiból, azok következményeiből.
Ez az iskolája az életnek, ami jobb és kedvezőbb lehetőség felé segíti a lelkét, vagy alsóbbrendű szellemi eredmények között tanulja azt a döntő igazságot, amelyen elbukott, mert szükséges az, hogy minden szellemi igazságot a maga tapasztalatain keresztül ismerjen meg az a lélek, aki még nem tud hinni, bízni és reménykedni. Mert mindenkinek megvan a lelkében az a vágy, hogy a jobbat, a bizonyosabbat szeretné a maga egyéni sorsában kamatozóvá tenni.
Aki ma boldog és megelégedett, az lehetőleg szeretné azt megtartani, aki pedig már a szebbet, a jobbat megismerte, az szeretné azt elérni és megtartani. Ez nemcsak a Földön van így, hanem a szellemi életben is, mert az emberré lett szellemek is így jutottak a mélységbe és még mélyebbre is kerülnek, ha az Isten iránti engedelmességet nem tartják lelkükben szeretetbéli kötelezettségnek.

Mert akkor nincs egy pozitív támpont, amihez támaszkodva az egyensúlyi helyzetet megtarthatják, mind a gondolatban, mind a cselekedetekben. Nem találhatják meg sem önmagukban, sem az őket környező természetben és lehetőségekben. Nem is fogják megtalálni, mert ezek a kutatások csak olyan állapotokban lévő anyagokkal tudnak összeköttetést létrehozni, amik még nem alakultak ki a maguk természete szerint.
A Hold a Földnek kilökött felesleges anyagából tömörült úgynevezett világgá, de tudatos élet még nem jelent meg rajta, még hiányzik az életet fenntartó szellemi mozgás, a gondolkozás egyéni képzetét tápláló szellemi atmoszféra. A Föld adja neki még mindig azt az erőt, hogy az űrben lebegve a Föld körül tudja a maga útját megtenni. A Föld vonzó ereje az, ami - mint egy hatalom - uralkodik felette..
Minden ilyen „hold-féle” az őt kidobó bolygó vonzásában tud csak élni, mert ez a törvénynek az ereje, ez tartja össze a benne eggyé tömörült, anyaggá sűrűsödött erőket. Az örökélet folyton mozgó, dolgozó törvénye mindig újabb és újabb formákat és lehetőségeket teremt és ezekben a formákban a szellemi gondolatok formái és lehetőségei forrnak egybe anyaggá, hogy megjelenhessenek az élet különböző kifejezéseiben, mert semmi el nem vész és nem semmisül meg, amit a szellem alkotott.

Az élet nagy színpadán minden gondolat és érzés meg fog jelenni és az alkotó szellemnek kell azt megsemmisíteni, vagy mássá alakítani az élet örökkévalóságában. Nem azért jött a Földre az Úr, hogy egyes bűnösöket feloldjon a büntetés szenvedéseiből, hanem azért, hogy a rossz, a téves eredményeket az ember a maga tudatában mássá alakítsa át, mert az élet Istenből fakad és ami az Istené volt, az soha meg nem semmisülhet.
Az ember is teremt a maga gondolataival, vágyaival, cselekedeteivel és az ezek következményeiként létrejött állapotok örömét, vagy gyötrelmét dolgozza fel az élete bármilyen megjelenésében. Nem az Isten büntet, hanem a bűn hatalma az, ami az embert különböző állapotaiban körülveszi. És így senki a saját világából nem léphet ki, amíg meg nem látta és át nem szenvedte saját egyéni alkotásainak örömöt vagy gyötrelmeket okozó eredményeit. Ez azért van, hogy a tévelygő ember önmagában lássa és találja meg szenvedéseinek okát és megtérjen a rossz és gonosz elgondolásaiból. Az emberi lélek teremthet gonoszt, de annak szenvedtető eredményeit el kell szenvednie.

Éppen így teremthet jót és igazat, ami ha azonnal nem is juthat érvényre, de nem vész el soha, mert minden, ami az isteni jóval egyezik, az meghozza azokat a boldogító jókat, amelyeket bárki a maga lelkéből életrehozott. Akár a Földön, akár a szellemi életben érvényesülnek, valósulnak meg, ezekkel mindenkinek találkoznia kell. Aki mit gondol, érez, vagy cselekszik, az az ő belső világát képezi, ami van.
Azért az ember idejében gondolja meg, hogy mindazokkal szembe kell néznie, mert ha azok nem boldogító eredményekké válva jelennek meg az ő részére, akkor szenvednie kell, nem mástól, hanem a valósággá lett gondolatoktól és cselekedetektől. Tehát nem lehet az embernek az önmaga világából kimenekülni, csak az Istentől megmutatott útra, az igazság útjára való téréssel.
Ha a tévelygő és rossz úton haladó emberek rosszaságától a Földön kell is tűrni azok gonoszságát, de ne cselekedjék hasonló gonoszt még a gonosszal sem, hanem inkább térjen ki előle. Ezt nem azért kell cselekedni, mert a gonosz embert kíméli az ártatlanul szenvedő lélek, hanem azért, hogy a gonosz megszűnjön hatni és rombolni. Mert a gonosz eszme éppen úgy él és hat a lelkek világában, mint a külső világban, nagynak erősnek hiszi és tartja magát és ezzel hat, erősödik.
Az élet titok az ember előtt. A halál éppen olyan titok, de ez a titok nyílt valósággá lett az Úr halálában és életében. Ez a valóság megnyilatkozik az ember életében is, a megtérésben, mert csodák történhetnek és az embernek megvalósulnak az álmai, amit a lélek lát és a lélek éli azt keresztül... Élni és hinni az isteni igazságban, az isteni szeretetben és ezt követni, megvalósítani, láthatóvá tenni a cselekedetekben annyi, mint építeni Isten országát, új világot teremteni a porhüvelyben megnyilatkozó isteni akaratnak.

Mert nem hús és vér testben megszületett ember az, akinek megmentésére jött el az Úr, hanem azért, hogy ebben a hús és vérben megjelenő, munkára előhívott örökéletű léleknek legyen egy lelki bizonysága az isteni akarat céljáról. Mert az Isten azt akarja, hogy az Ő teremtményei boldogságban, szeretetben élhessenek, ne szenvedjenek a bűn és tévelygés mocsarában, hanem térjenek vissza Őhozzá a Szeretethez, az Igazsághoz és az Élethez, az örökkévalósághoz, a boldogsághoz. Mert az Isten a szeretet és a boldogság. A földi tudomány is elérkezik oda, hogy ezt megérthetővé fogja tenni és hirdetni, de sajnos az már késő lesz - mert az árnyak hosszúra nyúlnak akkor már és nem tudják felismerni az odavezető utat azok, akik ma a tagadó eszméket tartják helyesnek és ésszerűnek.
Most Isten veletek, jók legyetek.

szemlézte: Bíró László

Mindenről el kell számolni

Névtelen Szellem Eszter írómédiumítása által 1967. május 18.

Már régen várlak az Úr Jézus nevében gyermekem. Az igaz Isten minden tévedést és minden félrefogást kiigazít - ha az ember azt felismeri, megbánja és a jóvátételre való időt és alkalmat igyekszik a maga részére használni - és a rossz, a ferdén felfogott sokszor kitisztul abban a lélekben és más irányt vesz maga elé - és ez a más, az egyenesebb, a tisztább, a szellemibb irány - már más, világosabb színekben, formákban mutatja meg az igazságot, amit az ember - a közönséges tömeglélek - odáig nem tudott meglátni, mert még nem tudta megérteni annak a lényegtörvényét, amit a látszat szerint elítélt és helytelennek tartott.
Azért kell az embernek időt hagyni, hogy a maga értelmetlenségéből vissza tudjon térni a helyes irányba, amelyet ha már meg tudott találni, akkor nem kerül sor a késői bánatra, ami mindig keserű könnyekben fürdeti meg a lélek emlékezését. Nem sok idő van, sem egyik, sem a másik részére és nem akarom azt, hogy ekkora súllyal terhelve jusson át az igazság világosságával telített hazába, mert úgy is minden könnyet, minden fájdalmas emléknek a visszfényét fogja magával vinni mindenki, aki az igazság és a szeretet ellen vétkezett. Még akkor is, ha azt az egyéni jóratörekvésével - de ferdén felfogott értelmezésével cselekedte.
Azért, ha az ember jót akar is, akkor sem lehet azt bántóan és önakaratát rá erőszakolva végrehajtani. Azért én nem ítélkezve, hanem csak a valóságot eléje tárva, figyelmeztetve mondom, hogy mindenki bízza az Úrra azokat a kérdéses dolgokat és várja be mindenki azt, hogy az eseményekben mit mutat meg az Úr abban a lelki tükörben, amelybe mindenkinek bele kell tekintenie.

Ha nem látja meg azokat a következményeket, amelyeket előre elképzelt a saját lelkében valaki, akkor annak úgy kellett lenni, még akkor is, ha azt emberileg nem is tartotta jónak és igaznak. A lélek útját ismerő lelkek már kevésbé emberek, mint a tömegben haladó, tolakodó, egymást letiporni, túlharsogni és egymás elől elkapkodni készek azokat a kívánatos dolgokat, amelyek áldásképpen hullanak a földi emberek életébe. - De nem látják, nem tudják azt, ha az az áldás nem oda jut, ahová az irányítva lett, akkor aki azt mástól elvette, vagy ügyeskedve, kikapkodva, elütötte előle, az annak a részére, aki azt cselekedte, átokká válik.
Azért senki ne tartsa az ilyen helytelenül szerzett földi előnyöket „szerencsének”, mert keserűen kell ezért megfizetni. Senki ne irigykedjék semmiért a másikra, még akkor sem, ha ezt nem érdem szerint kapta, mert a Földön minden csak megpróbáltatásul van adva és így nem igaz érték semmi, ami jólesik, és semmi, ami szenvedtető.
Mindenről el kell számolni, így még a lelki javakról is, amiket kegyelemből ad az isteni Gondviselés azoknak, akiket az Úr kiválasztott és elválasztott a maga részére e világból, hogy legyenek elöljárói és útmutatói azoknak, akik tévelyegve és szenvedve keresik a boldogság felé vezető utat. Sokszor az útmutató többet szenved, mint akik még vétkezve és ítélkezve fennen hirdetik a maguk tévelygő áligazságát, amit csalhatatlan igazságnak tartanak, amíg a mélységbe nem zuhannak alá.

Azért mondom ezt most nektek, hogy vigyázzon mindenki, nehogy a maga fölényes okoskodásával és túlhajtott érzékenységével olyan mélyedéseket ásson, vagy olyan sziklákat hengerítsen, esetleg csak kisebb kődarabokat szórjon szét az úton, amelyekben megbotlik a gyanútlan vándor és elesik benne, s magával rántja azt is, aki lélekben közel volt hozzá. Mert az ember gyenge a maga tájékozatlanságában, ide-oda kapkod, hogy a maga igazságának támaszt találjon. Az isteni igazság a döntő: abban hinni, arra támaszkodni, ráhagyatkozva várni az események kibontakozását, az a próba hozza meg az eredményeket, mert az a cél, hogy az eredmények mutassák meg a földi embereknek az isteni előrelátás gondoskodását.
Téged pedig gyermekem az Úrban való bizakodásra intelek, a sötét gondolatokat vesd el magadtól, mert nem lesz arra szükség, a világosság úgy is felbontja a sötétség árnyait és meglátjátok az Istennek felőletek való gondoskodását ...
Nem, mert megerősödik a hitben és az isteni elrendezésben. Tudom azt, hogy te most ebben kételkedsz és nem mered magad rábízni, de ha hiszel benne, az megerősíti a szálat, amelyben te megkapaszkodhatsz és ha mindenki el is esik, te akkor is szilárdan a helyeden maradhatsz.
Te tudod azt - hiszen láttad azt a vékony szálat - és mégis kételkedsz? Az Úr gondot visel azokra, akik Reá hagyatkozva várják az Ő kegyelmének reájuk való kiterjeszkedését. Most az Úr kegyelmébe ajánlva téged, elbúcsúzom, de azért veled vagyok, ne ingadozz a hitben, hanem bízzál és higgyél, ami rossznak látszik, az hozza meg azt a jót, ami kiegyenlíti és egyenesbe hozza a megrekedt szekeret. Most az Úr áldása és kegyelme legyen veled és veletek.
Isten veled.

szemlézte: Bíró László

Rendelkezés az írottakról

Névtelen Szellem Eszter médium által 1970. június 11. – “Az út végén” c. kötetből

Eszter öregkorára, még a hetvenes években lassan összegyűltek az írómédiumítással elkészült kéziratok, melyeket itt kiadni nem lehetett, de gondolom nem kis szellemi segítséggel ki lehetett juttatni Amerikába a clevelandi testvérekhez, akik legépelték, szerkesztették és kiadták könyv formában, melyeknek elektronikus változatát nem régen mi is megkaptuk tőlük. Az egész anyag terjedelme nagyjából 18 kötetre rúgott. Az egyik utóbbi Zita médium általi közlésében Eszter szelleme sajnálkozva említi, hogy ezeken kívül is sok kézirat létezett még, melyek a halála után elkallódtak.

Igen, én láttam a te kétségbeesettségedet gyermekem, de ne hagyd el magad, higgyél és bízzál, a te hited megment téged. Ez még most nem látszik úgy, mint amit meg lehetne valósítani, hogy ezek az írások kijuthassanak az emberek kezébe, de ha nagyon rajta leszel, hogy a gondolataidat is fel tudod szabadítani a nehéz tehertől - amit már nem messze látok közeledni -, más szemmel látod a jövőt.

Csak nagyon gondosan tartsad együtt azokat, most ez legyen a fő gondod, nehogy vagy összekeveredjenek, vagy elvesszenek. Ha te nyugodtabb leszel, szépen be fogjuk fejezni, de mint mondom, nagyon gondosan összeszedjük. Persze ehhez idő és nyugalom kell, amit ezek a zavaros állapotok nem nagyon engednek meg, de megsegít az Úr bennünket, mint idáig is velünk volt. Csak azt kívánom, hogy legyen nagyon rendesen egyben tartva, hogy semmi el ne hulljon.
Nagyon káros volt a munkánkra az, hogy a sok zavaros állapot feltartóztatott, amihez hozzájárult a szemeddel történt baj is. Ezek sajnos már nem jönnek a te részedre össze, csak tartózkodjál az emberek nagy beleavatkozásától. Rendbe szedve és átdolgozva kell itt hagyni a leírtakat és akkor minden jó lesz.

Ez kell is - mert ennek nagy kelete lesz az illető kutatók előtt - de én azt mondom, hogy nagyon gondosan kell még átdolgozni ezt a végéhez közelítő részt, mert ez a legnehezebb az emberek lelke előtt, mert ez jellemző az emberek természetére: vagy mindent elfogadni, vagy mindent eldobni. Ha már megjavult volna a te és a többi emberek helyzete és állapota, akkor már sokkal könnyebb lett volna befejezni, mert az átadás és a megértés világosabb lett volna, de te is nagyon meg lettél viselve és az idegeid is megfakultak vele, a szemed is gyengült, és mindezt nem lehet megállítani a szervezetben.

Azért legyél nyugodt, ez kész lesz, és csak azután jöhetsz el. Pedig látom, hogy fáradt vagy, a földi élet elfárasztotta a lelkedet is, meg a testedet is, de valamennyit, igen meg fogod találni még, mert szép, békés és megnyugvó élet vár még reád. Nem baj, semmit sem jelent az, még sok örömöt nyújthat a földi élet, de ne hagyd el magad, azaz ne engedd át magad az idő előrehaladásának; mindenről gondoskodik az élet Ura, és te meg leszel elégedve, látom és tudom.
Bízzál és higgyél: az Úr ezeket mind tudja és látja, és az idő, ha halad is, az isteni akarat vele megsokszorozza az erőt, csak te igyekezzél magadnak beosztani úgy az időt, mint az alkalmakat; én veled vagyok és maradok, de a te gondolataiddal ne távozzál el messzire, higgyél és bízzál és akkor több erőfelesleg marad, amit fel tudunk használni.

Most pihentesd a szemedet és gondolkozzál azokon amit mondtam. Még talán kétszer jövök az összejövetelekre, de ha elmégy, akkor mindenki élje a maga életét, hogy amikor ismét itt leszel, egyben találkozhassatok.
Most pihenjél.
Isten veled, az Úr segítségével minden jó lesz.

Megjegyzés: Figyeljétek, ahogy a Vezető bánik a médiumával. Szinte emberileg tartja a lelket benne és gondoskodik róla a legnagyobb szeretettel. Tudja, hogy itt a kommunista rendszerben nem készülhet el a könyv, csak miután kimentették Amerikába, ezért rendelkezik úgy, hogy az anyag legyen összeszedve és rendbe rakva, hogy minél könnyebb legyen a későbbi szerkesztési munka.

Szemlézte: Bíró László

Most két hétig egy komoly mediális közlés részleteit teszem fel, külön - külön is értelmezhető és komoly tanítás!

Igazságba csomagolt szeretet. 1 .rész.
Mediális közlés

Kedves Testvéreim és Barátaim az Úr Jézus Krisztusban!


Mint az Úr Jézus küldöttei, az Istent dicsőítő angyali karok nevében köszöntünk benneteket földi testvéreim az Örök hazából. Azért küldött ki bennünket az Úr, hogy lehozzuk közétek azt a szeretetcsomagot, melyet Isten, a Mindenható küldött földi gyermekei részére. Ez a csomag nem más, mint, ,,igazságba csomagolt szeretet" egy nagyobb mennyiségű szeretetenergia, amely az Ő törvényszerűségeibe van ,,csomagolva" amelyet a ti lelketek táplálására rendelt ki az Isten. Ha az Ő igazságai szerint éltek, akkor csomagoljátok ki azt a szeretetet, amely által gyakorlatilag át fog formálódni az életeteknek a magatok szintjén az Úr képmására:
Szeretni Istent mindenek felett, embertársaitokat viszont, mint önmagatokat.
De hogyan valósulhat meg mindez a földi ember életében? Melyik az az útirány, amelyen ha jár az ember képes megvalósítani az isteni elgondolást?

Azt mondja az Úr Jézus, mint egy végérvényes életcélt tűzve ki a földi ember elé: ,,Keressétek először az Isten Országát és annak igazságát és a többi, az mind megadatik hozzá néktek." Az Úrnak ebben a kijelentésében benne foglaltatik minden ember életének célja és értelme, bármilyen szintjén legyen is a fejlődésnek, hisz amíg el nem éri ezt egy szellem, addig mindig van mit keresnie és kutatnia az addig ki nem kutatottban és feltárnia az örök titkokban. Az Úr az ő födi életében nem kicsinyes földi célokat tűzött ki a bukott szellem elé, hanem gyakorlatilag a végcélt ,,Legyetek olyan tökéletesek..." és az oda vezető útra mutatott rá: ,,Keressétek az Isten..."
De vajon hogyan is lehet keresni, illetve megtalálni az Isten Országát és a benne lakozó Istent? A szívetek megtisztításával, ugyanis: ,,Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent."

Tisztítsd meg a szívedet testvérem minden bűnös hajlamtól és vágytól, hogy meglásd az Istent, hisz ezek mint a vastag páncél rétegek körülzárják a lelkedet és nem látsz keresztül rajtuk! Ez nagy egyenlőtlensége a léleknek. Az ember azért bűnös, mert a lelkében élnek a bűnök. Amikor viszont cselekedetté formálja a hajlamát, az már ítélet, akkor már ítéletet von magára az ember.
És íme ismételten csak az önmegtagadásnál, a szívetek szennyének a megtagadásánál kötöttük ki az életetek hajóját, mert addig, ameddig az ember szíve tele van ocsmányságra, csalárdságra és önzésre való hajlamokkal, addig n e m t i s z t a ! Ugyanis nem a cselekedetek teszik bűnössé az embert, hanem a szíve érzéseinek és vágyainak a minősége, illetve tisztátalansága, vagy tisztasága. Aki bűnös vággyal asszonyra (a másik nemre) néz, azzal már paráználkodott az Ő szívében." Mert bukottságában a boldogságát kereső ember azt hiszi, hogy a földön a jónak és igaznak csak szép megjelenési formája lehet és odavonzza a tekintetét a szép és nemesnek látszó forma, de csalódnia kell, mert ördögi beállítottságú és törekvésű szellemek nyertek szép megjelenési formát és ezáltal már ki is billent a lelki egyensúly a negatív irányba, melynek negatív következményei vannak.

De nem csak a léleknek ezen a területén érvényes ez a dolog, hanem az önzésnek bármelyik formájában. Ha az ember példának okáért megkíván egy autót, főként ami a másé, én arra azt mondom, hogy azzal ,,paráználkodott" vagyis vétkezett az ő szívében, mert lélek mélyén megjelent az önzés és az irigység.

De vajon hol van még is az a határ, ameddig nem szennyeződik a szív tisztasága? Ameddig a vágy nem rabol erőket a lélektől. De ha már önző illetve birtoklási vágyak keletkeznek valami vagy valaki felé, akkor ott valami nincs rendben, mert a vágy mögött mindig ott lappang egy bizonyos bűn, illetve bűnös hajlam, ami kibillenti az embert a lelki egyensúlyból. Itt is jelen van ugyanaz a lelki folyamat, a gonosznak ugyanaz a megjelenési alakja, hogy a szép és nemes forma mögött meghúzódhat a gonosznak a megjelenése, csak azért, hogy megtévessze a lelki békére és az igazi boldogságra vágyó embert.
De ne szomorodjatok el testvéreim ,mert az, hogy a gonosz a nemesnek a formáját öltheti magára, csak a Földön van így, vagyis az ellentétek világaiban, ahol a gonosz az uralkodó tényező és a jó szolgai sorsra van ítélve, ha a gonoszt meg akarja nyerni az örök jó birodalmának. Magasabb világokról már száműzve van a gonosz minden ármánykodásával együtt és a jó csakis az ő szintjének a megfelelő formát öltheti magára!

Ezen a fentebb említett lelki egyensúlyon áll vagy bukik minden: ,,Hiába menti meg az ember az egész világot, ha (ez a cselekedete) a saját lelkében kárt vall. Ezzel már felbomlott a lélek egyensúlya! De nem csak ezzel van így, hanem minden bűnnel, csak talán ez az egyik legveszélyesebb, mert az ember meg van győződve arról, hogy az emberek megmentésével Istent szolgálja, pedig a saját kárhozatát építi, ha hiányzik az ahhoz a feladatkörhöz szükséges kellő alázatosság és tisztaság.

folyt.köv..

UI:

Ezért ne rakd rá a kapcsolatodra az ikerláng címkét – Ikerláng elutasítás
https://horompoandrea.hu/ezert-ne-rakd-ra-kapcsolatodra-az-ikerlang-cimket/?fbclid=IwAR1gqdxhaelbeT3LPmE90Lo9gVDotQ9ptHW4jACC1aCRAaUU6VWZrd4Yt5Y

Igazságba csomagolt szeretet. 2 .rész.
Mediális közlés




Az ember gyakorlatilag abban az erényben támaszthat bárki felé is elvárásokat, amiben ő már elöl jár, vagyis valamennyire megtisztult azokból a hajlamokból, amelyek azoknál jelen vannak, akik felé szolgál.

De hogyan vehető észre az, hogy valami nincs rendben velem hogy kárt vall a lelkemben a munkám? Úgy, hogy ha befelé fordulok (mert legalább annyi időt magamra is kell szánni, amennyit másokra szánok, hogy a lelki egyensúlyom fennmaradhasson) és nincs újabb felismerés a lelkemben önmagamat illetően, vagy ha valóban nincsenek újabban elkövetett bűneim,valamint ha jobban fájnak az addig elkövetettek, mert ahogyan közeledik az ember lélekben az Isten, vagyis a Fény felé, úgy mind tisztábban kell látnia saját vétkeinek a súlyát, amiből kifolyólag mind nagyobb fájdalmat kell előidéznie a lélekben.
Ha az ember valakiért munkálkodik, akkor annak a bűnös hajlamaiból kap bizonyos mennyiségű általa kitermelt elszenvedni valót és ha gyengébb a megmentő, mint akit megmenteni szándékozik, akkor a kapott negatív erők ledöntik és elbuknak mind a ketten! Ebben az esetben a megmentő (tanító) áldozattá válik, a bűn áldozatává! De ha viszont nem áll minden mögött a megmentő, amit tanít és nem tud részt vállalni mások terhéből, akkor a tanítás maga kevésnek bizonyul. Mögé kell állni a dolgok mögé és komoly háttér munkát végezni ahhoz, hogy legyen is eredmény! Ebben az Úr tökéletes példát adott.

Hasonló a helyzet akkor is, ha az ember valakire bűnös vággyal tekint, mert azonnal megbomlik a lelkében az egyensúly és átbillen a az ember törekvése, először csak érzésekben, majd gondolatokban-tervekben, majd kivitelezésben a bűn felé. Először érzéseket táplál és fejleszt, majd terveket sző a bűn kivitelezésére, amelyek ha soha nem is valósulnak meg, mert fél az ember a következményektől, esetleg a titkok felszínre jutásától, de a lelki egyensúlya már kibillent és nem az Isten Országát keresi az ember, hanem rombolja és az ördög országát építi a lelkében.
De ugyanezek a folyamatok játszódnak le a lopásnál és minden előre megtervezett és meg nem tervezett bűnnél, mert van amikor ,, az alkalom szüli a tolvajt". és van amikor előre tervez a lélek. Habár itt is gyakorlatilag mindkét esetben ugyanaz a helyzet, hogy az ember azonnal a hajlamaiból reagál, vagy előbb kitervezi azt, a lelki egyensúlya felbomlik és káosz keletkezik, amit a sátán azonnal kihasznál a saját előnyeire fordít, hogy boldogtalanná tegye az embereket, mert tudja azt, hogy minden ember a boldogságát keresi.

Mi az ember boldogtalanságának az oka itt a földön és az egész teremtettségben? Az Istennek az ember felé kisugárzott szeretetének a helytelen irányba (vagyis a bűn felé) való elterelése a lélekben. Minden boldogtalanságnak ez az alapja. Mind addig, ameddig az emberiség erre rá nem jön, addig nem lesz más a földön, csak háború, szenvedés, fájdalom, gyász és halál! ,
,Aki jobban szereti apját, anyját, gyermekeit és ( Isten előtt törvényes) házastársát (is), az nem méltó Hozzám!"
Itt nem beszélhetünk bűnről, illetve törvényszegésről és még is Hozzá méltatlannak nevezi az Úr azt az embert, aki helytelen sorrendet állít fel a szeretet kifejezésének a megnyilvánulásában, pedig a mai embernél már az is eredmény, ha nem önmagát szereti a legjobban, hanem a másikat! De ha az Úr kijelentését nézzük, akkor az üdvösség eléréséhez ez sem elég, hanem minden üdvösségre meghívottnak, mindenek felett hinnie kell Isten szeretetében és mindenek felett Őt kell szeretnie.

(Az az ember, aki nem Isten szeretetében, hanem a karma-elméletben hisz, a fentiekből kifolyólag nem fog tudni eljutni az üdvösségre, ugyanis az Isten Országa a szeretetnek az Országa és oda csak az juthat be, aki benne hisz és az szerint cselekszik).
Végül is melyik az az út, amelyen az ember megtalálhatja a boldogságát, ha már a bűnnek zsoldja a halál de ha még a családjának sem élhet teljes egészében, hanem ettől valakit jobban kell szeretnie? Hol fogja megtalálni az igazi boldogságát? Mindenesetre, ha előbb nem, akkor utóbb, de a pillanatnyi örömök kiélésében csalódni fog az ember és bolyongani fog, mint egy szárnyaszegett madár a földi világban és nem tud felemelkedni.

No de nézzük meg mit is gondol, illetve mond az Úr, akinek az elsődleges célja nem a kereszthalál volt, hanem a testiség képzetének az elszakítása. Ahogyan jött le, fokozatosan szaggatta el a testiség képzetét és kötelékeit és vette magára mindazt amit elszaggatott. Amikor viszont megszületett, megkezdte átdolgozni mindazt amit magára öltött és csak azután kezdett munkálkodni, amikor a belsű lelki munkáját már befejezte. A TANÍTÁS CSAK EZ UTÁN JÖTT! Tehát miután elvégezte a háttérmunkát, amivel gyakorlatilag megnyitotta az emberek szívét és kidolgozta a tanításainak létlehetőségét, kezdett neki csak a megváltói munkának.
Mi tehát a véleménye az Úrnak az igazi boldogságról?
Az igazi boldogság még is csak Istennél van! De nem úgy ahogyan azt az ember gondolja - ,,Mert az én gondolataim nem a ti gondolataitok és a ti gondolataitok nem az én gondolataim."- mondja az Úr hanem a bűnök levetkőzése és az erények felöltözése, - ,,Aki utánam akar jönni, naponként vegye fel (bűnei következményeinek ) keresztjét és úgy kövessen engem."vagyis a lelki harmónia kiépítése és megtartása által.

folyt.köv….

UI:

Gazadagodj meditáció (4cd)
https://www.youtube.com/watch?v=uNs1y1-zQKo&feature=youtu.be&fbclid=IwAR383Tu3aEPiIE9RrNUWVrMketEbCY4Oq1XiMMFtXyJmL7zLLEQupt3ee5w

VELÜNK AZ ISTEN - Felvezetés

Zita médium által 2005. december 25.

Hívlak hát most benneteket erre a szent ünneplésre. Igaz, szám szerint kevesen vagytok itt a szellemvilág nyitott kapujában, de annál többen vannak ma itt az alacsonyabb szférákból, ahova Krisztus szava nem jut el. Nem mintha rájuk is nem lenne gondja, de mivel ők még kevésbé szellemek, inkább lelkek, ezért még nehezen értik meg mindazt, ami a magasabb világokból csörgedezik alá. Jobban érzékelik, jobban felfogják és talán jobban képesek asszimilálni azt, amit emberi hangok, hangos szavak által hallanak; ez talán felébreszti az ő lelkükben is a vágyat, a Krisztus szeretete és igazsága iránt.

A földi ember is így van ezzel. Bár ezen a napon a templomok, az Istennek háza megtelik ünneplő emberekkel, de többnyire az igazi öröm, az igazi békesség távol marad tőlük és nem képesek lélek szerint ünnepelni. Nem képesek lélekben és igazságban felszárnyalni a magasabb szellemi régiókba, ahol Krisztus békessége, Krisztus szeretete él és tölti el nemcsak a mai napon, hanem minden napon azokat, akik ezeknek a magasabb szféráknak és világoknak lakói.
Az Ige nem más, mint az isteni lényeg. Több, mint kétezer földi esztendő telt azóta, mióta a mi Urunk, a Jézus Krisztus Istennek Igéjét a földi világba hozta, széthintette, és itt az emberek világában hagyta, mégis oly kevesen értik meg, és még kevesebben tudják megvalósítani az Istennek szent akaratát. Pedig az úgynevezett keresztény világ minden nap imádkozza, hogy „legyen meg a te akaratod”. De hogy hol kell keresni az Istennek akaratát és pláne, hogy hogyan is kell az Istennek akaratát az életben kivitelezni, azt csak igen kevesen értik és tudják.

A mi Urunk, a Jézus Krisztus megtalálható, mert Ő itt járt, itt élt, itt tanított, itt tette csodáit, itt szenvedett, itt halt kereszthalált, és itt támadott fel, hogy bizonyságot tegyen az örök életről. Bizonyságot tegyen, hogy nem csak test az ember és nem csak testi táplálékkal kell táplálkoznia, hanem szellem ő a teremtő Istenből.

Hiszen a jövendölések így szólottak: Emánuel. Több helyen így említik a szent iratok, Emánuel, melynek jelentése: Velünk az Isten. Testvéreim mi mondhat nagyobbat az embernek, mint amit a Szentírás határozottan kijelent, hogy Velünk az Isten? Isten a legnagyobb, a leghatalmasabb, a legerősebb, mert Isten az életnek forrása; minden belőle indul és minden hozzá siet vissza, tehát ha Isten velünk, ki ellenünk?
Isten mindenkor a föld lakóival volt, és a föld lakóival van ma is, hiszen a földnek és a bukott világoknak adta az ő legkedvesebbjét, az ő legalázatosabbját, az ő szeretett fiát, a mi Urunkat, a Jézus Krisztust, hogy akik rendületlenül hisznek benne, azoknak örök élete lehessen. Rendíthetetlenül kell hinni benne akkor is, amikor az embernek földi sorsa kényelmetlenné, fájdalmasra, szenvedésteljesre fordul, amikor minden bizonytalannak látszik, amikor az embert félelmek és nyomorúságok szorongatják, amikor a földi sötétség és az ő kétségbeesése miatt nem találja, nem látja a betlehemi fénylő csillagot, nem érzékeli a Krisztus közelségét és állandó jelenlétét az életben, nem hallja az Úrnak halk kopogtatását az ő szívének az ajtaján, hogy az Urat oda bebocsássa.


szemlézte: Bíró László


A csatolt anyagok listája:
Velünk az Isten
A belső és külső én
Békességben felkészülni a változásokra
HANG - A munkám megbetegít
Bádonyi András_Gyűlölet
A genderek már a spájzban vannak
Kérdések a román történészekhez
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGh4hZombDCVzHMt7Zpg?e=JU2Bvw
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhZxY2pX1kcwkP4PYDA?e=OlzwdX
Gizi médium_Ezoteriák 18 - A földi és túlvilági munkálkodás eredményessége

https://www.youtube.com/watch?v=slbpFhaK_Ns&feature=youtu.be&fbclid=IwAR2KIrf4UtpZLIFChhO1h1COPMLM2Dguw8_1uhAtHpx_vm8mwyRDUpncFGk
Szellemi testek felépítése – Karsay István előadása

https://www.youtube.com/watch?v=D3lVgRGiJFU&t=260s
Szőlőskerti szerelem – Romantikus film

https://www.youtube..com/watch?v=ti5LIwXGLuw
Örökké a csajom – Romantikus film

Igazságba csomagolt szeretet. 3 .rész.
Mediális közlés


,,Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa."

Lélekben szegényeknek nevezi az Úr azokat, akiknek a lelki fejlettségüket nem haladja túl az értelmi fejlettségük, vagyis azokat az egyszerű becsületes, jóra törekvő embereket akik nem hivalkodnak saját adottságaikkal, hanem harmóniában halad a lelküknek mindkét oldala a fejlődés útján. Tehát nem az együgyűeket nevezi az Úr lelki szegényeknek hanem azokat akik a lelki harmóniával el tudnak jutni a mennyek országába, vagyis az ilyen harmonikusan fejlődő lelkeké az Isten országa!
Nagyon sok fájdalmat, szenvedést és halált okozott már az emberiségnek az értelmi túlfejlettség, mert az összegyűjtött tudáshoz viszonyítva nem volt meg a kellő lelki fejlettségi szint és holt biztos, hogy az ilyen ember azokat az értékeket, amelyeket az Isten pozitívumokra adott, negatív dolgokra fogja felhasználni! Ezzel a bukásukkal gyakorlatilag nagyon sok negatív erőket termeltek ki, ami aztán visszazúdult a fejükre és mindazokra, kik közelében voltak a dolgoknak. Az ilyen lelkek csak nagy sokára tudnak kivánszorogni a leli romjaik alól, hogy kidolgozhassák magukban a hiányzó fejlettségű lelki tulajdonságokat.
De akinek megvan hozzá a lelki fejlettsége, még ha talán kicsit bután is, de Isten akaratát, a lelki békét igyekszik vele követni, mely akarat az Isten Országába való eljutást célozza meg.

,,Boldogok akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak."

Hivatalos levéltári adatok szerint is, az Úr Jézust nevetni nem látta senki, de sírni annál többször, mert szinte vigasztalhatatlan volt a sokszori visszautasítás miatt, pedig tudatában volt annak hogy hova és kik közé jött. Könnyeket sajtoltak ki szeméből a félreértések, a nem megértések, ugyanis tálcán, az élete árán kínálta és kínálja ma is az üdvösséget de nagyon sokan hideg szívvel, elutasítóan viselkedtek és viselkednek ma is, mert inkább a kárhozatot választották az örök életbe való eljutás helyett. Pedig emberi szavakkal ki nem mondható az, hogy az Úr mekkorát lökött előre a Föld fejlődésében az Ő áldozatával. Emberi számítások szerint is szinte több ezer évet jelentett mindaz amit az Úr a Földért és a hozzá tartozó szellemek előrehaladásáért tett.
A komoly fájdalmaira azonban az Atyánál keresett vigasztalást, ugyanis nagyon sok esetben éjszakánként a pusztába vonult imádkozni, azaz egy - egy rövid időre megszabadulni a test kötelékeitől és szellemi állapotban felemelkedni az ősnapok világába, duáljához hogy erőt meríthessen a mindennapi ,,kereszt" hordozásához. Ilyen esetben senki sem találta volna meg Őt sehol.
A földi emberre is nagyon nagy teher nehezedik, a bukás terhe. Vigasztalást azonban csak az abbéli remény nyújthat neki, hogy Isten megbocsátotta a sorozatos ellenszegülés eredményeként kialakult bukást és küldöttein, majd a Megváltón és a vigasztaló Szentlelken keresztül hívja vissza a valaha elhagyott paradicsomi állapotokba. De mivel az út nagyon rögös és feltöri az ember lábát, sőt ebből kifolyólag nem egyszer el is esik, ezért bizony, hogy nagyon sok esetben feltör a lelkéből a sirám, és könnyeket présel a szemekbe a sok miért. Az égi hangok azonban ritkán szólnak, amelyek bizonyos vigaszt nyújtanak a szenvedő léleknek. De ezeken az égi hangokon keresztül azonban mégis csak azt mondja az Úr: ,,Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok a terhek hordozásában és én felüdítelek benneteket."

Nem arról szólt Ő, hogy azonnal levesz minden terhet a szenvedő ember válláról, hanem erőt nyújt a lelket megnyitó és megtisztító és a lelki sebeket begyógyító szenvedések elviseléséhez, mert mindezzel az Úr hozzájárulhat ama lelki harmónia kialakulásához, amelyről a fentiekben szólottunk volt. ,,Érdekes módon" az Úr, minden szenvedés ellenére is boldognak nevezi azokat, akiket megríkat az élet, mert már van annyi lelki erejük, hogy felvegyék saját, üdvösséget hozó keresztjüket, vagyis meg vannak hívva az üdvösségre. Az ilyen típusú lelkekért küldött ki bennünket, mint szolgáit az Úr: Menjetek ki az utak szélére, az útkereszteződésekre és szedjétek össze a bénákat, a vakokat, a sántákat (a bűn megsebzettjeit, akik már képesek valamennyit is elviselni és elszenvedni a bűneik következményeit) és hozzátok (vezessétek) el őket a nagy menyegzőre (melyet azok számára tartanak, akik kiemelkedtek ennek a világnak a légköréből. A másik menyegzőt akkor tartják, amikor a két duálfél már átemelkedett a nemiségen és eljutva a lelki semlegességen át a duálegyesülésig. Ekkor Isten összeadja őket egy szellemmé, minek kapcsán nagy ünnepély van a mennyek országában.).
Boldogoknak nevezi az Úr azokat, akik bűneiket belátva, bűnbánatot tartva siratják el bűneiket, mert a bűnbánat könnyei tisztára mossák a lelket. Ez is a lelki egyensúlyának létrejöttét eredményezi!

UI:
Miskolci László cikkei UFO témakör
https://miskolcilaszlo.hu/cikkeim/?fbclid=IwAR37kNXxeGR2PODCyMu0wmUxW13mFy5410GUWQguSKRpH1xNXwZZhJ9lExc

A SZELLEM A FÖLDÖN 1

Domokos László_A szellem élete – Részlet

Mélységekből jöttük a Földre: évezredes: dermedt szunnya¬dás van mögöttünk, s öntudatunkból hiányzik annak a kife¬jezhetetlenül hosszú éjszakának az emléke, amelyből ki-emelkedtünk.. Sokmillió embernek sejtelme sincs saját legszemélyesebb múltjáról, annál kevésbé érzi és tudja, hogy miért él ezen a bolygón, s hova lesz menendő, ha pályafutása itt véget ér?
A végtelenségben lefolyó szelleméletben az idő ismeret¬len fogalom, az idő egy¬szerűen illú-zió, melytől a szellem azonnal megszabadítja magát, ha földisége ter¬hét az emlékezetből kivetette.
A földi testben élő emberre nézve azon¬ban az idő éppen olyan valóság, mint maga az anyag. Ha pedig magára öltötte ezt a két súlyos rabbilincset, akkor a szellem, aki azelőtt puszta gondolat volt, anyagban és időben élő gondolattá válik.
Az idő ugyanazt a szerepet tölti be a szellem fizikai életében, mint az anyag. Egyik a másikat erősíti hivatása teljesítésében: mindkettő bilincs, mely kényszer útján vezeti az embert örök tör¬vények által megszabott fejlődési pályán a szellem tökéletesedése irányában.
A szellemnek legnagyobb kincse, értéke, ha¬talma, isteni tulajdonsága a szabad akarat. A szellemnek tehát korlátlan szabadsága van arra, hogy azt tehesse, amit akar. A szabad¬ság értékének megismerése tehát mindenkor fokmérője a szellem fej¬lettségének.
Bolygónk nagy szellemi elmara¬dottságát jelenti, hogy napjaink¬ban nagy tömegek rovására vissza¬élnek a szabadsággal. Tökéletesen szabad akarata van minden szellemnek, és ez a sza¬badság megadja neki a lehetőséget arra is, hogy rabszolgává tehesse önmagát: szenvedélyeinek és alacsony ösztöneinek rab¬szolgájává. Sza¬bad akarata van jóra, rosszra; választhat élet és ha¬lál, törvényes rotá¬ció és ellentétes rombolás között. Ez a szellemi élet alfája és omegája. Ez dönti el sorsunkat, ez életünk kulcsa, boldogságunk, vagy gyötrel¬münk okozója.
Ki milyen életet akar magának, olyanban lesz része. Szelleméletünkben mi magunk vá-lasztjuk meg a környezetet, amely¬ben jövendő testi életünket fel fogjuk építeni; mi szabjuk meg feladata¬inkat, mi keressük meg a nagy problémák, súlyos megpróbáltatások lehetőségét, melyek kö¬zött egy életet leélni akarunk. Néha évszázado¬kon át sóvárogva, reménykedve várunk valakit, aki nekünk a régi bű¬nök kiegyenlíté¬sének lehetőségét nyújthatja; s ha végre megtaláltuk, aki további fejlődésünk kulcsát magánál hordja: mellé kapcsolódunk, igyek¬szünk közelében megszületni, leszünk gyermeke, hitvese, szol¬gá¬ja, hóhéria vagy sírásója, aszerint, amennyi bennünk a szolgálatra és szeretetre való képesség vagy a bosszúálló gyűlölet.
A szellemek sokszor elhomályosult öntudattal mérlegelik a fel¬ada¬tokat, melyeknek megoldására vállalkozniuk kell: nem látják saját fej¬lődésük érdekeit, ellenben igen erősen tapadnak elmúlt életek emlék¬képeihez, egyes egyének iránt érzett szimpátiákhoz vagy gyűlölködő érzésekhez. Elfogultak, kicsinyesek, felületesek. Ez befolyásolja tiszta látásukat és ítéletüket. A szellem szabad akarata tehát a szellem egyé¬n; fejlettségének függvénye: minél fejletlenebb a szellem, annál inkább ki van szolgáltatva a törvé¬nyek hatalmának, amelyek a szellemek éle¬tét, működését, felada¬tait és próbáit korlátozzák és irányítják; viszont minél magasabbra fejlődött a szellem, annál biztosabb az egyéni öntu¬data és annál határozottabban tudja magát kivonni az alacsonyabb rendű törvé¬nyek kényszerítőereje alól amaz egyszerű oknál fogva, mert ő maga is törvénnyé válik: fejlettségének magasabb fokán a végtelen¬ség harmóniája, a fejlődés gyorsabb lendületének örök zenéje csendül meg benne.
A Föld nehéz és verejtékes iskolája azoknak, akik fejlődni és szel¬lemi ismereteket gyűj¬teni akarnak; ennek pedig legjobb módja, ha a szellem a földi életben súlyos megpróbáltatásokat, nehéz küz¬delmeket vállal. Amikor tehát a szellemi fölényének gőgjében el¬vakult ember azt hiszi, hogy a művelet¬lenek és szegények hozzá képest messzire elmaradt, fejletlen és állam¬polgári jogokra mél¬tatlan emberek, meg kellene gondolnia, hogy azok az ő szellemi fejlődésükért nagyobb terheket vállaltak, hogy tehát a társadal¬maknak azok az alsó rétegei, amelyek a megaláztatás, nyo-morúság és bűn kísértései ellen küzdenek, szellemileg rendszerint ma¬ga¬sabban állnak, mint azok, akik anyagi jólétben felettük oly kön¬nyen ítélkeznek!
A legmagasabb szellem szabad akarata nem egyéb, mint az örök isteni törvények legbensőbb titkainak ismeretéből folyó alá¬zatosság, amellyel magát e törvények szolgálatára boldog öröm¬mel rendeli.

Az ősszellemeknek egy jelentékeny része a lé¬tezés céljá¬nak azt tekintette, hogy saját erőit a világharmóniából való elkülönü¬lésre, kiszakadásra használja fel, s ekként egyéni utakat, különös célo¬kat teremtsen magának. Ez a vágy sűrűsödést idézett elő, s a gőg fel¬hőjébe vonta az egykor tiszta és boldog szellemeket. Így következett be az ősszellemek bukása.
Minél mélyebbre zuhant a szellem, annál szorosabbra fonó¬dott körülötte az anyag bilincse. Nagy számmal voltak ősi szelle¬mek, akik csak a félanyagi világok sűrűségi fokáig zuhantak; má-sok elemi szel¬lemcsoportokká, a természeti erők szeszélyes moz¬gatóivá váltak, vagy tovább zuhantak az állat- és növényszellemek alsó színvonaláig. A legmélyebbre süllyedt szellemek belemerül¬tek a rideg anyagba, a fizi¬kai világok ásványországának sötét tömlöcébe, ahol öntudatukat elve¬szítve, szinte mozdulatlanságig megbéklyózva, tehetetlen töredékekké váltak magasabb intéző erők szolgálatában.
Ebből következik, hogy az akaratnak s általában az életnek sza¬bad¬sága fokról fokra veszett el a szellemek számára, a bűn nagysága sze¬rint, amiben elmerültek.
A földi ember a fejlődés alacsony fokain felfelé vergődő, bu¬kott szellem, akinek szabadsága az anyag bilincsei által korlátozva van. Az ember akaratának szabadsága tehát az anyagiságból ki¬emelkedő szellemöntudat függvénye.
Az anyag mellé új bilincsek járulnak, minden cselek¬vésnek messze kiható reak¬ciója, okozata, következménye van. Ezek a következmények azok a rejtélyes erők, amelyek akaratunk-nak ellenszegülnek. Korbácsolnak, űznek, kényszerítenek bennün¬ket, hogy ne azt tegyük, amit szeretnénk, hanem azt, amit tennünk kell. És még ebben az önmagunk által te¬remtett rabszolgaságban is mindig kísér bennünket az élet szabadsá¬gának himnusza.

szemlézte: Bíró László
__._,_.___

A SZELLEM A FÖLDÖN 2
Domokos László_A szellem élete – Részlet

Törvényes és tör¬vénytelen, sze¬retet és gyűlölet, alázatosság és gőg, jó és rossz mindig elébünk kerülnek az élet százféle viszonylatában, és nekünk mindannyi¬szor választanunk kell, gyakran véresre sebezve önmagunkat, vagy sír¬va, vergődve, áldozatul dobva egész életünket, soha ki nem térhet¬vén a próba rettentő felelőssége elől mindaddig, amíg lelkünkről le nem csi-szoltuk első nagy tévedésünk, régi szellembukásunk vi¬gasztalan szennyét: az önzés földiségét.
A földi ember szabad akarata tehát relatív fogalom. Csak töre¬déke egy régi, nagy kincsnek, az isteni világosságnak, ami egykor bennünk ragyogott. Mikor az ember szelleme mintegy be¬zárja önmagát a földi test börtönébe, az isteni világosság már csak halvány szikra benne, s ezt is sűrű ködök takarják. Hosszú fejlődésre, sok új életre, évezredek nehéz küzdel¬meire van szük¬ség, míg rabságának tudatára ébred és rázni kezdi a szörnyű bilin¬cseket.
Ekkor végre megindul a szellem cselekedetei által. Lassan¬ként ész¬reveszi, hogy szokások, hagyományok, előítéletek és külső hatások rabja, mert mindig azt teszi, amire a körülmények kényszerítik. Sok-sok keserű csalódás árán, a földi életek hosszú sorozatán maga¬magától is rájön, hogy fájó sebeket kell okoznia magának, ha Istenhez el akar jutni. Meg kell tanulnia a lemondást, az áldozatosságot és bizalmat, hogy meg tudja különböztetni cselekvéseiben a kényszerítő motívumokat saját szellemének vágyaitól. Meg kell tanulnia akarni. Idegen szellemerők gyakran visszatartják, de vezető szellemei erősítik, segítik. Így lassanként igyekszik visszaszerezni azt, amit elvesz¬tett: öntudatának világosságát, akaratának boldog szabadságát.

A szellemvilágban semmit sem lehet eltitkolni. A szellem félanyagi teste, melyet asztrál testnek nevezünk, anyagszerű va¬lami; rezgései ki¬sugározzák a bűntudat zűrzavarosságát, s ezt min¬den fejlettebb szel¬lem azonnal észreveszi. A bűnbe süllyedt szel¬lem tehát, aki mintegy homlokán viseli szégyenét, kerüli a többi szellem társaságát. Lelke elszürkül és megnémul a teljes elhagya¬tottságban. Először csak mély fájdalmat érez, azután nagyfokú idegenkedést és gyűlöletet, végül pe¬dig teljesen elfásul minden élővel szemben. Nagy fájdalmak viharzot¬tak át az ilyen szánandó lelkeken, azoknak eltompultsága tette őket színtelenekké és elné¬multakká.
Az élet szabadsága ebben a lelkiállapotban halottként szende¬reg. Minthogy az ilyen lelki berendezésű emberekre csak földi emberek tudnak hatni, hosszú évszázadok kellenek, míg a legközelebbi vérro¬konságban álló hozzátartozók hatni tudnak a közönyösség havával belepett lelkekre. A közönyös lélek a nyomott szürkeség levegőjét terjeszti a család¬ban. Fáradt, csüggedt rezgései egész környezetét befolyá¬solják.
A közönyös ember veszteg marad és el¬lensége minden ha¬ladásnak. Nagy lépés a fejlődés útján, amikor az elfásult lélek már felingerlődik külső hatások folytán és megtanul - gyűlölni.

Igen: a gyűlölet a haladás lépcsőfoka.
Mozgás és élet van a gyűlölködő lelkében; aki pedig nem áll egy¬helyben, mozdulatlanul, hanem cselekszik, az Krisztus felé halad. Bármilyen helytelenül cselekedtek, de ha már éltek, rezeg¬tek, dolgoz¬tok és nyugtalankodtok: őhozzá juttok közelebb. A szeretet is könnyebben jut el azokhoz, akik cselekszenek. Néha nyolc-tíz élet kell hozzá, hogy a gyűlölet rezgései megcsen¬desedjenek és szelíd harmóniába olvadjanak, de mégis könnyebb a lázadozónak békét adni, mint a némán és fásultan lemondónak. A gyűlöletet könnyebb irtani, mint a közönyt. Aki már gyűlölni tud, az éppen olyan lángolóan tud szeretni is, ha egy kedvező pillanat fényességében feltárul előtte ennek az érzésnek hódító fehér¬sége és boldogsága.

Szellemi öntudattal könnyű megítélni, hogy az anyagi jólét na¬gyobb és veszélyesebb pró-bája a fejlődési képességnek, mint a szegénység.
Bizonyos, hogy a szegénységben élő emberek nagy része maga vá¬lasztja a szűkös anyagi életet, mint fejlődésre alkalmas létformát. De kétségkívül vannak számosan, akik nem szabad vá-lasztás, hanem ma¬gasabb kényszer folytán jutnak a nyomorúság¬hoz. Akik valamikor nagyon visszaéltek földi javaikkal, azok ter¬mészetszerű következés gya¬nánt kénytelenek lemerülni az éhínsé¬gig fokozódó nélkülözésbe, éspe¬dig minél önzőbbek voltak egyko¬ron az anyagi javak kapzsi harácsolá¬sában, annál kegyetlenebb retorziókat kell elszenvedniük. Viszont áll ennek a törvénynek a megfordítottja is, hogy akik sok egyszerű és nél¬külözésekkel tel¬jes életen át magasra jutottak, azoknak jutalmul egy-¬egy pihenő élet gondtalan szépsége jár ellenszolgáltatás gyanánt, vagy a va¬gyon kísértése megpróbáltatás gyanánt.
Sokkal nagyobb a szegénység ezen a Földön, mint lennie kelle¬ne! Az emberek önzése, irigysége és kapzsisága teszi ezt. Szegénység¬re szükség van, mert ez a létforma az alázatosság esz¬köze; de van olyan nyomorúság, amit nem magasabb rendű tör¬vény, hanem a ki¬váltságosak gőgje és önzése okoz. Roppant fele¬lősséget vesznek ma¬gukra, akik az éhező, rongyokban járó, az élet szépségeinek élvezeté¬ből kitaszított tömegek szegénységét fokoz¬zák.
Minden eltiport élet egy-egy áldozat, néma vádként van feljegyezve az Igazságosság örök könyvében és a könnyek és vércseppek egykor mind vissza fognak hul¬lani azok¬nak fejére, akik a bánat forrását megnyitották. Szabadon választunk az élet formái közül, de ó, jaj: rettentően nagy árat kell fizetnie e szabadságért annak, aki más életek letip¬rása árán akar a magasba emelkedni!

Megjegyzés: Domokos László ebben a művében a szellemtudományt szépirodalmi stílusban tárja elénk lenyűgöző formában. Mindenkinek ajánlom, ha valakit, aki számára kedves vagy fontos személy és be akarja avatni a szellemtan tanításaiba, kezdje ezzel a könyvvel. Letölthető a tárolóból két formában is az alábbi megosztásból.

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGh4g3aBnvVLcOj8KZdA?e=bu4WkF

Szemlézte: Bíró László

Minden bűn tévedéssel kezdődik

Lajos szellem Eszter írómédiumítása által 1960. július 7.

Nagyon meg kell gondolni, mert a gonoszok sűrűjében minden lépés veszélyes lehet és a dolgoknak helytelen felfogása - még ha nem is rosszirányú szándék vezeti a helytelen felfogást - sokszor ártalmakat rejthet magában.
Azért én semmi olyant nem írok, ami bármilyen tekintetben is valami rögzített eshetőséget jelölhet meg, mert az emberek között, ha már ketten tudnak valamit, az már világosan állhat mindenki előtt, mert az ember természete olyan, hogy nem igen tud valamit magában megtartani, ha nem a saját személye forog kockán. Hiszen mindenki azzal védekezik, hogy nem akart rosszat, csak jószándékból cselekedett.

Az ilyen meggondolatlan jószándékokkal csinálják a legnagyobb bajokat, még sokszor önmaguknak is, éppen azért, mert nem tudnak a jó és rossz között különbséget tenni. A Vezetőd azért választotta külön a jó és a jobb fogalmát, mert ami az egyik helyen megüti a mértéket, az a másik helyen már kevésnek és silánynak bizonyul. Sokszor könnyen kimondják az emberek azt: „hiszen én jót akartam”. Igen, a jóakarat sokszor megvan, de a kivitelezés nem jó, nem helyes, nem célravezető, bármilyen nagy volt is a „jóakarat”.

Az ember azután könnyen túlteszi magát ezeken a problémákon, ha nem ő szenvedi el azokat a hátrányos következményeket, melyeket a hibás „jóakaratával” felidézett. És hogy a lelkiismeretét is valahogyan megnyugtassa, hirtelen ráfogja azt a nagyon téves takarót, hogy „az Isten úgy akarta” - és azért lett úgy. Az Isten sohasem akarja a rosszat, a helytelent, a káros következményű dolgokat.. Ha az Isten valamit akar az embernek adni, azt nem a gonosszal szövetkezve cselekszi meg, vagyis nem engedi, hogy a gonosz, vagy téves gondolat egy lélekben a kivitelezésig eljuthasson, hanem sokszor jelekkel és csodákkal gátolja meg azt, hogy a gonosznak még az árnyéka is rávetődjék az igazságban élő emberre. Sokszor meghagyja, hogy a gonosz cselekedjen ugyan, de kudarcot kell vallania azért, hogy az igaz ügyben buzgólkodó lélek meglássa az isteni segítséget a gonosz minden rafinériájával szemben, a gonosznak pedig kedvét szegje az ő gonoszságának a kiélésében. Így kettős tanítás és tapasztalati tudás az eredmény.
A földi élet - azt lehet mondani - nem más, mint állandó küzdelem a bűn és annak következményei ellen. A bűn első fokozatában a tévedés és későbben a tévelygés formájában jut kifejezésre, azonban ha nem tudja, vagy nem akarja meglátni a helytelenségét ennek, kitör a makacsság, a gőg, a szándékosan a rosszhoz való ragaszkodás, a rosszakarat mellet való kitartás, mert az „én”-jének kedvező bűn tetszik a léleknek. Ez már a bűnökben való elmerülést jelenti. A hazudozás, az önmaga felmagasztalására a hiúság, az önzés nagyobb és kisebb kielégítésére, legvégül a bosszúállás, a kegyetlenkedés. Aki ezekben elmerül, az nagyon nehezen tud az „élet” fokozatára eljutni. Az a kárhozat fia. Minden bűn tévedéssel kezdődik.

A tévedés még természetes a tökéletlen ember fokozatán, de a tévedések átvizsgálása feltétlen kötelező minden haladni és javulni, tökéletesedni kívánó lélek részére, mert aki ezt lelkében még - vagy már - nem látja szükségesnek, az nem számíthat semmit a jövőre, mert az nem mehet előre, csak hátraeshet az ismeretlen törvényalkotta világba. Az alázatos lélek, aki elismeri azt, hogy sokszor helytelenül élt, és az isteni akarattal ellentétes dolgot cselekedett, mert nem tudta, nem ismerte a helyes, az isteni akarat megszabta utat, módot és így nem tudatos rosszat követett el, az megkapja az isteni törvények helyes megismerését abban a lelki megvilágosodásban, melyet a kegyelem ajándékképpen nyújt neki.
Az ilyen nem csinál rossz következményű hibákat és félremagyarázásokat az igazság rovására, mert az szerény, a tudomány és az igazság megítélésénél is. Kevesebbet téved és ha téved is, nem bizonykodik az ő tévedései mellett, hanem gondolkozik és belátásra törekszik, az Úrtól várja az ő megbizonyosodását. Ez az alázatosság nagy bölcsessége. Azért mondom én, hogy nagy kegyelemben vannak azok, akiket az isteni világosság ilyen közelről megérintett, de annak ára van. Az az ár nem nagy annak, aki lelkében hordozza az igazi megtérés elpecsételésének ajándékát, azt a mennyeiekhez hasonlatos bölcs belátást és a dolgok helyes megismerését, ezért ritkán tévednek és nem esnek az önértékelés nagy hibájába, hanem megmaradnak szerénynek és kicsinynek, hogy az életeredményeik nagyok és mértéket megütők legyenek, hogy könnyűnek ne találtassanak azon a mérlegen, melyen az igaz és jó átminősíttetik, az örökélet törvényében. Mert nem beszédből és külső formákból áll az Isten országa, hanem szent és igaz érzésekből és ennek megfelelő cselekedetekből. Most nyugodjál meg és ezeket egészen nyugodtan olvassátok el mindnyájan és nagyon vésse mindenki a lelkébe ezeket, mert nem magamtól mondom, hanem az Úr megvilágosításából.

Isten veled.

szemlézte: Bíró László
__._,_.___

Igazságba csomagolt szeretet. 4 .rész.
Mediális közlés


,,Boldogok a szelídek, mert ők örökségül bírják a (megtisztult) földet."
(Kell még ettől nagyobb boldogság, végre eljutni a fent említett megtisztulások által egy olyan világba, ahol végre nincs sátán?)

Mindannyian tudjátok testvéreim azt, hogy a világ egy nagy átalakulás előtt áll. Végre a földi világotok is beléphet majd a fejlődő világok sorába, miután már tűzkarikák formájában kidobta magából a salakot az ehhez a durva anyaghoz tapadt szellemekkel együtt. (Összes földalatti és az I. - II. földfeletti szféra) A földnek ritkább lesz az anyaga és a rajta testesült szellemek sem bírják már magukban azokat az alattomos hajlamokat, amelyek megszegnék a lélek békéjét és harmóniáját, valamint mindennek a végkifejleményét, a boldogságot. Hány és hány ezer éven keresztül gyötörte a sátán az emberiséget, mert a lelki tulajdonságaik ezt lehetővé tették nekik ama lelki sebeken keresztül, amelyek elkövetése által komoly hézagok és főként sebek keletkeztek a lélekben. És azok számára, akiknek begyógyultak a lelki sebeik és megmosták és megtisztították ruháikat a Bárány vérében, lehetőség nyílik a továbbfejlődésre, mivel a fejlődésük elérte azt a pontot, amikor már az ellentétes szellemek támadásai nem segítik elő a fejlődésüket, hanem inkább hátráltatják azokat. Ezért, Isten ,, különválasztja a juhokat a kecskéktől, illetve kosoktól és egy közös akolba tereli juhait, ahol egy lesz a Pásztor"

Ez természetesen a vallási irányzatokra vonatkozik, pontosabban azokra akik fölé tudtak emelkedni a saját vallási irányzatuk és dogmáik fölé és egy közös ,,vallásban" a szellemtani igazságokban találkozni tudtak.(Addig ugyanis nem lehetséges az egy akol elmélet, ameddig mindenki megmarad a saját ,,aklában". Ennek a kifejlődéséhez viszont kellő alázatra, szelídségre és krisztusi szeretetre van szükség. Mindezek viszont a fejlődés folytonosságaként élő hitből tudnak csak kifejlődni.) Ez viszont már azokra vonatkozhat, akik eljutottak a szelídségnek azon fokára, miszerint bejuthatnak az újjáalakult földre, ahol már nem lesz rendőrség, mert nem lesznek rendbontók, nem lesznek börtönök, mert nem lesznek bűnözők, vagyis rablók, gyilkosok. Mindenki szelíden önzetlenül elsősorban a köznek dolgozik, mert nem lesznek egyéni törekvések. Mivel mindebből kifolyólag az erők a köz építésére irányulnak, ezért a termőföldeken lévő élelmet biztosító gabona nagyon kevés fizikai munkával is bő termést fog hozni, ugyanis nem lesznek kártevők, sem gyomnövények, hisz azok a tűzkarikákkal együtt kilöketnek a ,,külső sötétségre", a Föld kilökött salakjából kialakuló második mellékbolygóra.

Ki ne kívánna egy ilyen megtisztult földre bejutni, de csakis az lehet lakosa az új bolygónak, aki olyan tisztára megtisztult amilyenre maga az újjáalakult bolygó felemelkedett, vagyis, aki megtanulta a boldog szelídségnek azon fokát, amely szint méltóvá tesz bárkit is az oda való eljutásra. Mert a szelídséget is mint bármelyik erényt, tanulni kell:
,,Tanuljátok el tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű és békét találtok lelketeknek" - mondja az Úr.
Nagyon nehéz bejutni az újjáalakult földre, mert az embernek mindenről le kell mondania ami ide köti őt és lélekben átvinni abba a másik világba lelki vagyon formájában, mert egyébként az ide tartozó dolgok ide kötik a föld légköréhez és nem tud elszabadulni, esetleg csak nagy szenvedésekkel.


folyt.köv..

UI:
John Trudell: A valóság istenfélő vagy spirituális érzékelése
https://www.youtube.com/watch?v=nL2ZzHifboI&list=ULWjmHKKWwwxA&index=44&fbclid=IwAR1L2Fh5ztCnwTK2DjuS9svJnfRLmvqrE_fxWOLoLaOk50T4BlpGt16guDo

Igazságba csomagolt szeretet. 5 .rész.
Mediális közlés




,,Boldogok akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek."

Boldognak nevezi az Úr mindazokat, akiknek a lelke keresi az igazságot, hisz csalódtak már a világ hiú káprázatában, a téves úton keresett boldogságban és keresik azokat a kendőzetlen igazságokat, amelyek gyakorlása által kiemeli őket a Mindenható ebből a földön található vásári zűrzavarból.
Minden embernek a lelkében van egy kialakított igazsága, miszerint él és vannak bizonyos elvei, amelyeket igyekszik megvalósítani. De ez a kialakított igazság sok esetben teljesen eltér a másikétól, mert vagy csak részben, vagy egyáltalán nem tartalmaz isteni igazságokat. Így más a hitetlen ember igazsága és más a hívőé más a szegény és a gazdag emberé, a betegnek és az egészségesnek mind más- más igazsága van, nem beszélve arról, hogy a vallási irányzatoknak is külön - külön igazságaik vannak.

Igazság azonban csak egy van, az Isten igazsága, amivel fenntartja és irányítja a világok, vagyis a szellemek fejlődését. És mind addig, ameddig az ember nem csalódik a saját kis igazságában, addig nem fog tudni belekapcsolódni az egyetemes isteni igazságba. Amíg idáig el nem jut a lélek, bizony sokat kell vívódnia, szenvednie, gyötrődnie és tisztulnia, mert mindenki ragaszkodik a saját igazságaihoz, a bukásból, az Istentől való eltávolodásából, a gőgjéből kifolyólag.
Azok, akik már az egyetemes isteni igazságot keresik, azok már ki tudtak emelkedni a saját kicsinyes, az igazságról alkotott véleményükből, tehát ezeken a fentebb említett fázisokon már túl vannak, ezért nevezi őket az Úr boldogoknak. Gyakorlatilag valamennyire kiemelkedtek a földi igazságokból és az odafenn való igazságra éhezik és szomjúhozik a lelkük. Ezt az éhségüket és szomjúságukat elégíti ki a kegyelem, azáltal, hogy: ,,Elküldöm nektek ama Igazságnak a lelkét, aki elvezet benneteket a teljes igazságra." Amikor már az ember átesett egy bizonyos tisztulási folyamaton, attól kezdve képlékennyé és vezethetővé válik a kegyelem számára. Ezeket nevezi az Úr gyakorlatilag boldogoknak, ugyanis engedelmességük révén alkalmassá váltak az Isten Országába való eljutásra.

,,Boldogok az irgalmasok, mert ők is irgalmasságot nyernek."

Isteni törvény az, hogy amilyen hangon kiabál az ember bele a szellemvilágba, olyan tér vissza hozzá, mert azok az erők, amelyeket kibocsát, azok térnek vissza. Ebből kifolyólag ahogyan cselekszik, az ember, olyan szintű bánásmódban lesz része. A kibocsátott erők, legyenek azok akár negatívak, vagy pozitívak, a hasonló hasonlót vonz törvényszerűség alapján, a kibocsátottnak a sokszorosát vonzza magához, de nem csak erőket, hanem az ahhoz kapcsolódó szellemeket is. Ezért nem mindegy az, hogy az ember hogyan érez, mit gondol és cselekszik, mert ugyanannak a hatványa tér vissza hozzá! Ebből kifolyólag azt mondja az Úr: ,,Ne tégy úgy embertársaiddal, ahogy nem szeretnéd, hogy veled tegyenek" és ,,Tégy úgy embertársaiddal, ahogy szeretnéd, hogy veled tegyenek."
Ebből kifolyólag az az ember aki irgalmas, irgalmasságot nyer. De elsősorban nem azért nevezi az irgalmas embert boldognak, mert ugyanolyan irgalmasságban részesül amilyen irgalmas volt, hanem azért, mert az irgalmasság, az önzetlen Egyetemes krisztusi szeretetnek az első foka! És aki idáig eljutott, annak már van esélye arra, hogy bejuthasson az Isten országába. Ezért nevezi boldognak az irgalmas embert. Igaz az sem elenyésző dolog, ha az emberrel irgalmasságot gyakorolnak, de akkor az fontosabb, hogy akik ezt teszik, azok is már le tudták vetkőzni olyan szinten az önzőségüket és az önszeretetüket, hogy kifejlődhetett a szeretet első foka az irgalmasság.
Testvéreim, legyetek irgalmasok, hogy ti is irgalmasságot nyerhessetek.

,,Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent."

A szellem az ős bukás, vagyis az ős engedetlensége révén folyamatosan záródott be Isten és a belőle kiáradó éltető erők előtt és ebből kifolyólag mind kevesebb isteni hatásokat tudott asszimilálni. (Hasonló állapot ez, mint amikor egy magas és erőteljes, jó egészségnek örvendő ember elkezd öregedni, megbetegedni és zsugorodni az életerők hiánya miatt.) Ez természetesen a szellem ,,öregedéséhez", zsugorodásához és életerőbeli hiányállapotához vezetett, minek következtében mindazok a lelki tulajdonságok, amelyeket Isten a teremtés pillanatában a szellembe bele teremtett, mint fejlődésre alkalmas csírákat, amelyeknek, a bukás elkerülése által az abszolút tökéletességre kellett volna, hogy felfejlődjenek, ez helyett kezdtek erőtlenné, fakulttá és hatásképtelenné válni, úgy magára a szellemre nézve, mint kifelé való hatásaiban olyannyira, hogy teljesen megfordultak és ellentétes megnyilvánulási formába mentek át. A szellem tehát olyan messze esett Istentől, az Élet forrásától, hogy elfeledte azt, hogy egyáltalán létezik és így tagadja Őt. Az Istentől való eltávolodás révén tehát beszennyeződött mindenféle ellentétes érzésekkel a szellem úgy Isten, mint a testvérei felé.
A szeretetből gyűlölet lett, az engedelmességből engedetlenség, alázatosságból gőg alakult ki, a tiszta duálérzésből paráznaság, majd hűtlenség és így lassan az ellenszegülés minden jó és igazzal szemben és attól függően, hogy ki hol állt meg ebben a bukásban, lassan beállt a szellemi halál.
A földi ember feladata, hogy ezen a bukási folyamaton az Úr segítsége, kegyelme által megálljon és az eddigi irányhoz viszonyítva ellenkező irányba haladjon és közelítsen Isten és az Ő országa felé.
Igaz, nagyon hosszú és nehéz ez az út, mert az embernek szembe kell fordulnia saját magával, eddigi törekvéseivel és ezen az úton eddig kitermelt negatív erők egy részét el kell fogyasztania, át kell emésztenie ahhoz, hogy ismét megtisztulhassanak a szív, illetve a lélek érzései.

Amikor már annyira megtisztult a szellem, hogy újból be tudják valamennyire is tölteni az isteni életerők, akkor kezdi a lélek újból átélni azoknak a lélekre gyakorolt hatását és betölti őt az isteni boldogság.
Azért nevezi boldognak az Úr a megtisztult szívű embert, mert már valamennyire be tud hatolni az isteni világosság a szellembe és ezáltal ,,biztosítva van" az első feltámadása, vagyis az megújult földre való bejutása.
Minden törekvése a szellemvilágnak jelenleg arra irányul, hogy mindazok, akiknek a neve beírattatott az Élet Könyvébe, el is jussanak az Életnek, az újjáalakult földnek a világába.


foly.köv…

UI:
Spirituális Ébredés - Ez sokkolni fogja a világot! - SpulHub (magyar
felirattal) This Will Shock
https://www.youtube.com/watch?v=IHsHPjkKKTo

A „nincsen” viszonya a valósághoz - Felvezetés

Részlet a Névtelen Szellem tanítása Eszter médium útján
„A Maradékhoz” című könyvéből

A szeretet nem hal meg a testtel együtt, a szeretet fennmarad mindörökké. Ha a szeretet Istenből való, az Istenhez emeli és viszi vissza a lelket. Ha pedig a szeretet csak a testből származott és a testnek kedvezett, a test céljaihoz vitte közelebb az embert, akkor az a szeretet elfoszlik, szétmállik, mint az elavult ruha, porrá válik, megsemmisül.
Az Isten a valóság és ez a valóság annyit jelent, hogy hatalmas törvény, amit szintén éppúgy nem érthet az ember, mint a szeretetet nem érti és fel nem tudja fogni, tehát az igazság épp olyan rendíthetetlen valóság, mint a szeretet. Rendíthetetlen uralma és méltósága mindenekfelett való és semmitől és senkitől meg nem közelíthető magasságban él és uralkodik ez a két lényeg, és egyszóban úgy fejezzük ki, hogy öröktől fogva való és örökkévaló Isten.
Tehát ha ez a két valóság egyben kifejezve az Istent jelenti, akkor kicsoda az a harmadik? - kicsoda az, aki felemeli szavát, hogy ennek a hatalomnak, mintegy ellene álljon. Ez a harmadik a valóság mellett: a nincsen.

A nem létező és a létezése mégis feltételezhető, mert ahol ez a valóság új teremtésbe fog, és ez az új teremtés még nem érkezett el a célhoz - a beolvadási ponthoz - mert sem az értelmében, sem az érzelmében, sem pedig ennek a kettőnek cselekedetekben való kifejezésében, egyszóval: a megmozdulásában még nem tudott tökéleteset előhozni, mivel ő maga sem tökéletes, jóllehet a tökéletessé létének a csírája, a lehetősége ott van benne lefektetve, hogy tudniillik igenis valóságot és örök értékűt fog előhozni a semmiből, a nincsenből..
Tehát ez a „nincsen” akkor válik a valóságnak mindegy árnyékává, amikor ebből a valósághoz közeledő „valamit” kell előhozni: valamit kell alkotni, vagyis hogy a semminek valamivé kell lennie. A fénynek akkor tűnik fel az árnyéka, amikor a fény nem bírja tökéletesen átvilágítani a sötétséget. Ebből keletkezik a homályosság, a homályban pedig már keletkeznek árnyékok..

Kialakulnak a változatok és ezek a változatok jelentik mindazokat a kísértéseket, mindazokat a lehetőségeket, amelyek mindaddig kísérik útjában a fénypontot, ameddig az a fénypont a többi fényekkel és a fényforrással teljes összhangot és teljes összeköttetést létre nem hoz.
Tulajdonképpen ez, amit most elmondottam nektek, ez csak egy forma, a valóságnak képben való kifejezése, hogy legyen tinektek valami, amiben meg tudtok fogódzni, hogy el tudjatok valamit képzelni. - Mert sokan az ellentétet egy valóságos, Istennel szembehelyezkedő és dacoló, nagyhatalomnak képzelik el, sokan pedig teljesen tagadják. Ez egyik sem helyes, mert ez a valóságban nincs. Azonban mégis mindig van - ott, akkor és ahol - ameddig az emberi lélek, vagyis a teremtett lélek le nem küzdötte azokat az árnyékokat és az árnyékoknak azokat az ő lelkében történt berajzolódásait, amelyeket saját mozgásával hoz létre a múlandó életben.
El kell jönnie az időnek - bármennyi örökkévalóságok forognak is le -, hogy minden árnyék ismét visszahull a nincsenbe, az abszolút sötétségbe és minden fényszikra beleolvad az abszolút fénybe. Hogy ki melyik utat választja, melyik igazsághoz kapcsolódik - ahhoz-e, amelyik az egyenes és a legrövidebb utat jelenti az Istenhez, vagy óriási kerülőt tesz szabad akaratánál fogva -, hogy rengeteg szenvedésen és ütközésen keresztül tanulja és tapasztalja meg azt, hogy nincs jó az Istenen kívül, nincs boldogító a szereteten kívül. Nincs semmi valóság, mert ami múlandó, az nem valóság.
Ti földi emberek el sem tudjátok képzelni, ezt fel sem tudjátok fogni, de a cél ez, hogy visszavezettessetek ismét a fénybe, ahonnan jöttetek és ahová a lélek szerint mindig csak visszavágytok, mert addig nincs tökéletes boldogság, addig nincs tökéletes béke, nyugalom, addig nincs kiteljesedett reménység, ameddig ide be nem érkezik az emberi lélek.

Összeállította: Bíró Láőszló


A csatolt anyagok listája:

A “nincsen” viszonya a valósághoz
A szeretet természetéről
Az Úton járás veszélyeiről
HANG - A cukorbetegségről
Beavatottak és szélhámosok
A nárcisztikus emberről
A juhász báránya
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGh4h0z6OhJHjQp6y50w?e=04pcTG
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhZxa-2Lcl8fJ1B-IPw?e=i2ZpOP
Gizi médium_Ezoteriák 19 - Az isteni szeretet felismerésének pontja

https://www.youtube.com/watch?v=KYTu-7ogtw8&t=111s
https://www.youtube.com/watch?v=T9eFGQSbQ8I
Élet a halál után 1-2 – Karsay István előadása

https://www.youtube.com/watch?v=PcQGRmxWQPo
Ünnepi otthon – Romantikus családi film

https://www.youtube.com/watch?v=jXJue-oFo2Q
Esküvői keringő – Romantikus film

Igazságba csomagolt szeretet. 6 .rész.
Mediális közlés


,,Boldogok a békességre igyekvők, mert az Isten fiainak mondják őket."

Minden ember, aki itt a föld gyermeke, főként ha még nem lépett rá a keskeny útra, tele van békétlenséggel, önzéssel, anyagiassággal, gőggel, hamissággal, hazugsággal, rettenetes bosszúvággyal, vagyis a hazugság szellemének minden sötét tulajdonságával, amelyek folyton, mind erősebben támadják az embert, főként ha teret enged nekik. Ebből kifolyólag mind zaklatottabbá válik az ember, aki szinte olyanná lőn mint az üldözött vad a sivatagban, mert nincs hova elrejtőznie a támadások elől. És mindezek a tulajdonságok még megerősítést is nyernek, ha egy előbbi létállapotból hozott belőlük a lélek magának. Ekkor aztán vannak az igazi gyűrődések a lélekre nézve, ugyanis két élet terhét egy élet alatt kell neki megharcolnia, de nem szabad elnyomni, mert mindent amit elnyom az ember, az aztán hatványozott erővel képes feltörni a lélekből. Minden érzést felszínre kell engedni és megvallani, mert a megvallás általi szégyenérzetben kell elégnie azoknak a hajlamoknak, amelyek az embert a rossznak a gyakori meg cselekvésére ösztönzik. Ebből a célból írja Jakab apostol: ,, (mély bűnbánattal) Valljátok meg egymásnak a ti bűneiteket" A megszégyenülés és a bűnbánat könnyei és a visszamaradt szenvedések megtisztítják az embert a bűnei következményeitől és a negatív hajlamoktól.

Sok esetben nem szüntethetők meg a szenvedések teljesen, mert akkor a gonosz szemrehányást fog tenni az Úrnál, hogy korlátozva van a szabad akarata. De amikor már a kétségbeesés szélére jut az ember, teljes bizalommal, a következmények világából felemelkedhet az Atya oltalmába és védelmébe.
Ahogyan a hajlamok levetkőzése által emelkedik a lélek az ő elvesztett Atyja felé, úgy támadnak fel benne a pozitív érzések és nyugszik meg a sorsába és terjed szét benne a béke.
Ha a béke nem lenne olyan szükséges és fontos állapot, mint amennyire azt az Úr fontosnak tartja, akkor a feltámadása után amikor megjelent az apostoloknak nem a ,,békesség nektek" köszönés szeretet sugaraival köszöntötte volna őket. Azzal, hogy kimondta, ezekkel a szavakkal gyakorlatilag mintegy belelövellte a lelkükbe a Benne lakozó békét.
Amikor már annyira megtisztul a lélek, hogy be tudja fogadni az isteni békét, vagyis bele tud kapcsolódni az isteni békébe, akkor ezáltal már Isten- és nem a bűn gyermekének nevezhető, mert kiemelkedett a bűnök világából.

,,Boldogok akik háborúságot szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa."

Az ember mindig abban az igazságban érzi jól magát, amelyben éppen benne van, mindaddig, ameddig valamennyire is ki nem növi azt a szintet. De ezért a növekedésért bizony dolgoznia kell és a rest lélek inkább beletörődik a változhatatlanba, mint hogy bármit is tegyen fejlődése érdekében.
Ez a földi ember egyik igazsága, amivel csak a kárhozatra lehet eljutni, mert nem igyekszik kiemelkedni a gonosz hajlamokból, hanem csak süllyed bele a negatív tulajdonságok mélységeibe. Ezekből a szellemtípusokból van legtöbb a földön. Ezek azok, akiknek a lelkében még nem alakultak ki a magasabb eszmék utáni vágy, ezért nem is értik meg azokat, akik a magasabb eszmeiségbe igyekeznek felemelkedni, inkább üldözik azokat. Abból kifolyólag, hogy a föld igazságát követő ember lelkében nincsenek kifejlődve a magasabb igazságok, üldözi a tisztát, az igazat! De a magasabb igazságokban élő lélek megérti az alacsonyabbon lévőt és szeretetből elviseli az üldözést, csakhogy a felebarátja megtérhessen.
Azért nevezi boldognak azokat az Úr, akik háborúságot szenvednek az igazságért, mert azok már kiemelkedtek a földi igazságokból és eljutottak a mennyei igazságokba, vagyis az Isten országába. A magasabb fluidok ha alacsony világba kerülnek, mindig is ütközéseket szenvednek az alacsony szinten lévő fluidokkal való találkozásuk alkalmával. Akik már ily magas fluidok birtokosai, bizony, hogy komoly ütközéseket kell szenvedni azoktól akiknek még fejlődniük kell ahhoz, hogy eljuthassanak az Isten országába.
A háborúság szenvedése tehát kitüntetés Isten részéről azok számára, akik eljutottak az Isten országába, mert már a föld igazsága kilöki magából, vagyis üldözi őket.

,,Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak benneteket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek Énérettem."

A mai időkre az isteni lényeg, vagyis az isteni erők áthelyeztettek az egyházból a III. kijelentés igazságaiba. Így mindenki, aki ezekbe az igazságokba bele tudja magát dolgozni, önmegtagadással és önmegtartóztatással az erőknek nagy mennyiségét képes levonzani magához.
Mivel az erők átcsoportosítása folytán tiétek, szellemhívőké lehettek a legtisztább erők, én azt mondom, hogy ezáltal tirátok vonatkozik a fent említett kijelentés:
,,Boldogok vagytok, ha szidalmaznak... Énérettem" mert az egyházi formákból már kivonult a Szentlélek és így üldözi a magasabbat, tehát titeket szellemhívőket fognak ,,üldözni az Én nevemért, vagyis a szellemtanért, ha annak az ideje eljön. Addig erősödnötök kell, hogy ,,tiétek lehessen a mennyek országa."

Kedves földi testvéreim, ecsetelni szerettem volna azt, hogy az Úr kiket nevez boldognak és kiket nem a fentiek rövid kielemzése által. Tettem ezt azért, hogy mindenki aki olvassa és aki elhiszi e közlemény hitelességét, megtalálhassa a hamis örömök káprázatos voltából a világosságra, vagyis a lelki kiegyensúlyozottságra, az örök boldogságra vezető utat.

Isten kegyelme legyen veletek, sugározza rátok az Úr a Szentlélek egyesítő erejét.

Egy túlvilági barátotok!

Ada, 2020. október. 10.
UI:
Emberfeletti (2020) - Láthatóvá tett Láthatatlan: Tudatunk Természetfeletti Képességei
https://indavideo.hu/video/Emberfeletti_2020_-_Lathatova_tett_Lathatatlan?fbclid=IwAR1anT3HXH9Y7vQ_KGBXrTxByw4YCIi7l-kMG6WE1D47GgI-PxEEag5c_OI

A női lélek, a nagy békességszerető

Névtelen Szellem Eszter írómédiumítása által 1954. december 30-án

Már itt vagyok, eljöttem az Úr Jézus nevében gyermekem.

Az ember sokszor küzd az olyan elfogultságok ellen, amit az emberek szívesen magukévá tesznek, főképpen, ha azoknak kárát nem vallják egyelőre. Amikor azonban az ember már szenved tőle, akkor már szeretné megmásítani a régebbi felfogását, de ez, mint lerögzített törvény úgy áll bele a sorsába.
Nagyon vigyázni kell az embernek, hogy mit rögzít le a maga részére mint igazságot, mert, ha az ő igazsága nem egyezik meg az isteni igazsággal, akkor - különösen, ha valaki ártatlanul szenved miatta - nagyon fájdalmas következmények között kell belátnia azt, hogy tévedett. Ilyenek az embereknek a rossz véleményei valaki felől, amikor a megértéshez vezető utat eltorlaszolja az előítélet, az önmagában elintézett igazság.
Azt az ember soha sem tudja, hogy az a másik ember mit, miért cselekszik úgy, ahogyan az nem jó és nem helyes, - sokszor tudatlanságból, meggondolatlanságból, felületességből. Ha ilyenféle eset áll fenn, és abból másoknak kára, vagy felesleges fáradsága van, természetes, hogy szükséges a figyelmeztetés, és szükséges az, hogy az ilyen okok megszűnjenek.
Az embereknek az együttélésében ezek okozzák a legtöbb ellentétet, elhidegülést egymással szemben. Mert a felületes, gondatlan ember nem akar mások érzéseivel törődni, a fő az, hogy neki ne legyen egy gonddal több, ami fékezi cselekedeteit. Így nem is jut eszébe magát bizonyos dolgokban fékezni. Tehát figyelmetlen. Ellenben, ha figyelmezteti valaki, legtöbbször megsértődik, mert gőgös.

Itt a hiúság lép akcióba, mert nyilvánvalóvá lett az ő hibája. Ez a kis - árnyalati - megérintése a gőgnek, ellenséges indulattá növekedik a lélekben és a „kis hibákból” nagy bűnök származnak. Emberek meggyűlölik egymást, nagy és kegyetlen bosszúállásokká fajulnak idővel, ha nincs egy-egy közbülső lélek, aki a maga jóakaratával ki nem egyengeti, el nem simítja idejében az ilyen nekilendüléseket.
Látjátok, ezért kellenek azok a hézagot kitöltő, semlegesítő erőkkel rendelkező szellemek, hogy testetöltve az ellentéteket kiegyenlítsék és a szeretetszálakat szövögessék egyik lélektől a másikhoz, hogy egy átjáró hidacskát építsenek belőle. Sokszor egy ilyen kis megbízatással elküldött szellemek nagyobb dolgot végeznek, mint a hadvezérek, mert azok emberéletek árán kényszer-békességgel elnyomják ugyan a tüzet, de amint az csak a legkisebb levegőhöz jut, azonnal fellángol. De aki járhatóvá teszi az utat egyik lélekből a másikhoz, és az ember önmagára ismer a másik lélek vágyaiban, törekvéseiben és szenvedéseiben, az megnyerte a nagy csatát vér nélkül és nem rombolt le semmit, hanem épített.

Ilyen nagy békességszerzők az anyák, a feleségek, a leánytestvérek, a menyasszonyok, akik szerető lelkük melegével, áthidalják a kemény férfilelkek között támadt űrt, mely ki tudja mikor és miért támadott. A vérségi kötelékben sok ádáz gyűlölet oldódik fel, sok félreismert jószándék ér el céljához, amit soha sem tudna senki és semmi megmagyarázni és elhitetni, de mindent megmagyaráz és mindent elhitet a szülői és gyermeki viszony, a szeretet szálain keresztül épült híd, mely új hitet, új életet, új engesztelődési lehetőséget teremt lélek és lélek között.
Ez a nagy munka a női lélek feladata akkor, amikor már megtisztult a világ örömeinek kívánásaitól, amikor már nem jelent a részére csábítást a színes szappanbuborék káprázata, amit a múlandó világ nyújthat hamis boldogság formájában. A kicsi, jelentéktelennek látszó megbízatások nagy és mély jelentőségűekké válnak az egyes ember és az egész emberiség sorsának alakulásában, mert nemcsak szóval és az úgynevezett neveléssel, hanem testi erőket egybehangoló lelki erőknek is nagyon nagy szerepe és feladata jut ebben a munkában.
Azért, amikor azt mondják, „a nők anyái a népeknek, nemzeteknek” azt is mondják: amilyenek ennek a népnek az anyái, olyan fiakat adnak a világnak. A női lélek kezében van a jövő nemzedékének sorsa letéve. Hiába hangoztatja fennen a férfi, hogy övé a cselekvés lehetősége, az értelem nagyobb és mélyebb behatoló képessége az ismeretlenbe, az erő a kitartáshoz, a női lélek irányító mozgása hajtja az ismeretlen cél felé, melynek elérhetése és kiteljesítése az ő feladata.

A női lélek finom mozdulásai az ismeretlen cél felé, az érzések, a tiszta vágyak, az igazabb, a jobb élet felé hajtják azokat a gondolatokat a cselekvések, a megvalósítások, a kiteljesítések mikéntjének a megismerése felé, melyeket a férfi önmagában hordoz ugyan sejtjeiben lappangva, de tudatában csak akkor világosodik meg, amikor ő maga is az elfogadás nagy révületébe önmagából kiemelkedik.
Ez a kiemelkedés nem az akarat megfeszítésének segítségével történik, hanem éppen akkor, amikor nem tud, és az értelem nem is akar bevilágítani az eddig ismeretlenbe, és éppen akkor, mint egy kipattanó világos szikra, rávilágít a keresett pontra: a megvalósítás mikéntjének lehetőségeire. A női lélek elfogadó természete az, amelynek irányító, finom rezgése összeköti, áthidalja a távolságot a tudás és nemtudás között. Ilyen áthidaló és összekötő szerepet töltenek be a női lelkek mind a Földön a testi életben, mind a szellemi életben.
A jó és igaz felé törekvő női lelkek csoportja munkálkodik az igazság és szeretet fejlődésében. Az ellentétes irányú női lelkek csoportjai akaratlanul, öntudatlanul hatalmas munkát fejtenek ki az ellentét-eszmék és ezeknek elfogadása körül, melyet a férfilélek megvalósít a cselekvésben. Ezek is anyákká lesznek, ezek is adnak gyermekeket a világnak, de ezek a gyermekek csak ritkán emelkednek ki az anyai lélek színvonala fölé, mert a lélek nehezen tud megbirkózni a túl erős női fluidokkal, és ha az anyagias, testies törekvések túl erősek, az istenhit nem tud talajt találni a lélekben.
Magától értetődik, hogy az ilyen csoportok nem az örökélet felé vezető úton haladnak, hanem a lelki és testi pusztulás felé. Ezek a fluidok nem áthidalnak, hanem elválasztanak, nem megbékélnek, hanem bosszút állnak és ütközést szítanak. Az ütközést pedig bomlás, romlás és végpusztulás követi. A kicsiny hibákból óriási bűnszörnyek fejlődnek.

A másik oldalon ezért kell a kis hiábavalóságoknak tetsző dolgokról leszokni és megtanulnia a szeretet körültekintő, bölcs okosságával, az elnézés önmegtagadó áldozatával élni, a gőg idejében való lenyesegetésével, amíg a nap fenn van és világít a földi életben, mert azután a hasonlók táborában nehéz a harc vele és ellene.
A figyelmeztetést mindenki vegye úgy, hogy ez idejében való eső. Ha a nap elborul is kis időre, de áldás az eredménye. A női lelkek járjanak elől jó példával, mert övéké a pálma, a hála adózása. A krisztusi igazságok nagy és hatalmas ereje az alázatosságban van, és az Úr ezt nem csak azoknál dicsérte meg, akik Őt megértették, hanem a pogányoknál is, és nagy érdemeknek vette, hogy kérelmüket teljesítse. És Krisztus akkor és ma egy és ugyanaz. Ezt mindenki vésse lelkébe.
Végezetül mondom és ezt szántam befejezésnek.. Hogy a jó felé haladó női lelkek erőit miért emeltem ki, mint a javulás, tisztulás vezető közvetítő egyetlen eszközét? Mert a női lélek az összekötő szál a bűnbe esett szellemek csoportjainak. Nem az elfordult, az adni, hatni, cselekedni, teremteni kész férfilélekhez hajolt le az isteni kegyelem a Földre, hogy a teremtő erőn keresztül győzze le a bűnt, hanem az alázatos, elfogadó Mária tiszta erejéhez kapcsolódott a Megváltó szelleme. Mivel a női lelkek nagyobb elfogadó erőkkel rendelkeznek, így a női lélek befogadja és a férfi lelkén keresztül valósítja meg a jót és igazat. Mert sem az egyik, sem a másik nem nagyobb, nem értékesebb, csak a kettő együtt nyerheti el az Isten országának boldogító ajándékát.
Mária lelke a Föld sóvárgó, visszavágyó szellemeinek könyörgésével teljes esdő sóhajával terhes vágy Isten felé, és rajta keresztül a vigasztalás, a remény, az áldozat, a szeretet, a felemelő isteni kegyelem öltött testet, hogy kiegyenlítse a törvényt a szeretettel. Ez az isteni nagy titok megy véghez a hívő ember, a magát megalázó lélek és a kiengesztelt igazság törvénye között, amikor elfogadóvá lesz az imádság és engedelmesség által.

Isten veletek.


szemlézte: Bíró László

A HALÁL FOLYAMATA 1

Zita médium által 2010. április 18.

Az élet fejedelmének, a mi Urunk, a Jézus Krisztus nevében köszöntelek benneteket szeretettel.

Szellemi vezetőitek, oktatóitok és tanítóitok kértek meg, hogy mint vendég eljöjjek közétek és beszéljek nektek a halállal kapcsolatos tapasztalataimról, ismereteimről, mivel úgy látták és vették észre az elmúlt üléseteken, hogy mindazzal, ami rátok is vár: a halál, nem vagytok tisztában. Nem mintha fontos lenne számotokra ennek részletesebb ismerete, hiszen minden embernek akaratán és tudtán kívűl ezen ugyanis keresztül kell mennie. Egyes emberek, de talán közöttetek is vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy nem félnek a haláltól.

Tapasztalatból mondom néktek, hogy minden ember lelke, amikor a halál szele meglegyinti, és a halál kapujához érkezik, megremeg. Nem olyan egyszerű dolog ez, mint ahogy az ember gondolja, hiszen óriási változást hoz az ember életében, lelki világában. Vannak, akiknek a második halálon is keresztül kell esniük, de ez nem általános. Mint ahogyan minden embernek más és más a születése, úgy más a halála is. Nem teljesen azonos, azaz kisebb, vagy nagyobb differenciák vannak, adódnak.
Talán azzal kezdeném, hogy a halál két fázisból áll. Az egyik amikor a test, a fizikai burok leválik a lélekről, a másik pedig, amikor a fluidikus test, félelmek között gyengülést szenved és akár a minősítési törvény által, akár az önmaga bírálata által szétszedetik. Ellenkező az előjel, amikor valaki megszületik, mint amikor meghal. Ahhoz tudnám a folyamatot hasonlítani, mint amikor az ember éjszakai álmából ébred és öltözködni kezd. A születésnél, tehát az ébredésnél nyilvánvalóan először alsó ruháit kell magára venni, és csak azután öltheti magára a felsőt. A halálnál éppen ellenkezőleg, először a külső ruhát, azaz a külső burkot, vagyis a fizikai testet kell levetnie és csak azután jöhet, amit alsó ruhának nevezek, a fluidikus (éteri) test szétszedése.

Legtöbb embernél nekünk a halál angyalainak kell mindkét fázisnál segítséget nyújtanunk. Szükséges a jelenlétünk a halálnál mindkét esetben, és annyi segítséget nyújtunk mindenkinek, amennyi szükségeltetik; sem többet, sem kevesebbet. Minél érettebb és tisztultabb egy ember lelkileg, annál kevesebb segítséget kér vagy igényel. Kér akkor, ha tudatos, igényel, ha mi látjuk annak szükségességét. Kevesebbet kér, ha önmaga is rendezni tudja akár fizikai, akár fluidikus erőiből való kivetkeződését. Mint ahogy a szülésnél is szükséges, hogy valaki a szülő anya segítségére legyen, éppen így mi, halál angyalai is segítségre készen állunk a haldoklóknál.

Az előbb említett két fázis minden embernél különbözőképpen megy végbe. Természetes dolog az, ha a test megöregszik, ami a halált elősegíti, meggyorsítja, és többnyire, bár nem minden esetben, az agóniát is megrövidítheti. Ez azért van, mert a születéskor, ingyen kegyelemből kapott tiszta erők, valamint az előző életek próbálkozásai, vagy az előző életéből fel nem tisztított, bűnökkel szennyezett erőinek egy részét szintén magára veszi a lélek a születéskor, hogy a földi életben azon is dolgozzon és ezen erőket is feltisztítsa. Így a munkában erői 70, 80 netán 90 év alatt lassan elfogynak, elkopnak, elhasználódnak. Úgyszintén idős korban a fizikai test sejtjei egyre nehezebben újúlnak már meg. Törvény, hogy a test sejtjei hét évenként újúljanak, de ahogy az ember idősödik, öregszik, úgy ez a folyamat is lelassul, sőt vannak sejtek, amelyek már egyáltalán nem újúlnak meg, nem regenerálódnak. Bizonyos gyógyszerek, kábítószrek, vagy alkohol folyamatos fogyasztása következtében az agysejtek egy részének elhalása miatt a gondolkodás eltompulása, lassúvá válása következik be. Tehát mindezzel csak azt akarom mondani, hogy amikor az ember megöregszik, akkor a lélek többnyire könnyebben válik ki a fizikai testéből, mint fiatalon.
Ez egyeseknél bizonyos fokú éberséggel, másoknál viszont teljes tudatvesztéssel jár. Ezzel azt akarom mondani, hogy idős korban, vagy hosszas betegség alatt, a halálra való felkészüléssel ez bizonyos fokú tudatossággal vagy éberséggel járhat. Ez vonatkozik azokra is, akik már földi életükben szellemi életre törekedtek, tehát a testi embert elhallgattaták magukban, hogy szellemi énjük juthasson szóhoz. Tehát már a fizikai testben élve is, -és ez a cél mindenki életében- , szellemi emberekké váltak. Azután azok számára is, akiknek kapcsolatuk van, vagy volt a szellemvilággal, médiumlelkek, vagy hallgatnak a sugallatokra, az életszalag rugalmasságából adódóan a halál bizonyos könnyebbséggel jár, hisz már földi életükben megvolt az a képességük, hogy kihúzódjanak a fizikai testből.


szemlézte: Bíró László

Most párnapig Lacival közösen teszünk fel anyagokat a halottak napja alkalmából, sok érdekesség lesz közte!


Médiumi közlés halottak napja alkalmából

Az alábbi manifesztáció 1926 október végén, november elején hangzott el a halottak napja alkalmából.
"Békesség nektek szeretett testvéreim!
Eljöttem a halottak országától a lelki halottak közé, hogy az a néhány, akik ébredeznek, akik élni vágynak itt a nagy enyészet közepette, elvezessem oda, ahol egynéhány nap múlva sokan sírni és kétségbeesni fognak egy egy sírhant mellett. Szeretném megeleveníteni azt a képet előttetek, ami ilyenkor látszik, amikor a Föld lakói ünnepelni készülnek, megünnepelni szeretett halottaik emlékét.
Testvéreim, elnézzük ezt a minden esztendőben ismétlődő bút, ami¬kor lehorgasztott fővel, bizonytalan léptekkel, csüggeteg szívvel elindulnak a Föld lakói a temető felé, azoknak kapui kitárulnak, és ők tömegesen járulnak a kicsiny sírhantokhoz, amelyekbe eltemették azokat, akiket szerettek itt a Földön. Virágok garmadáit viszik, ezekkel akarják enyhíteni fájdalmaikat, és azt közelebb vinni azokhoz, akiket siratnak.


Testvéreim, ha elnézzük, hogy milyen csüggedten járnak az emberek ott, hogy sírnak, mennyi könnyet ontanak, milyen reményvesztetten mormolják el imáikat ott a sírkeresztek mellett, a tehetetlenségnek, a kicsinységnek, a parányiságnak érzése fog el bennünket, hogy nem tudunk segíteni rajtuk, nem tudjuk felébreszteni őket. Nem értenek meg bennünket, nem hallják a mi és szeretteik szavait, akik a fülükbe kiáltják, hogy: élünk, feltámadtunk, viszontlátjuk egymást!


Az ember, amikor elzarándokol a temetőbe, nem lát egyebet, mint enyészetet a virágzó dombok alatt. Csak a föld mélyébe mélyeszti szemeit, nem tekint fel az égre, nem keresi Istent, a szerető, minden¬ható Atyát, aki feltámaszt mindent. Földi emberek zarándokolnak a temetőkbe, és a szellemvilág lakói ott fogadják őket a kapukban, kezeiket nyújtják szeretteik felé, üdvözlik őket örömmel, és azok el¬mennek mellettük, nem látják, nem hallják őket, nem vesznek tudomást arról, hogy ők élnek.


Óh, gyarló, földi ember, aki sokszor megállsz egy épületóriás előtt, egy gépóriás előtt, és csodálkozol, hogy mit tud az ember alkotni. Csodálatba ejtik az embert a szavak, a hangok ritmikája, a vonalak szépsége, a színek harmóniája egy-egy képen és nem jut eszébe térdet hajtani, ha a nagy természet ölébe megy ki, nem veszi észre ott a nagy harmóniát, a nagy szépséget, a mindenhatóságot, nem látja a születés és halál csodálatosságát itt a Földön. Nem veszi észre, hogy minden hajszálnyi pontossággal működik, amit Isten alkotott. Nem szeret csodálni istenit, nem szeret elismerni maga felett egy nagyobb, hatalmasabb lényt, ő ön¬magát dicsőíti, csak emberek által alkotott dolgok ragadják bámulatra.
Testvéreim, költögetünk titeket, tartsátok ébren magatokat, el ne aludjatok, szemeitek legyenek nyitva minden szép és minden jó iránt. Úgy járjatok itt a Földön, mint az értelmes gyermekek, akik mindent meglátnak, mindent megfigyelnek, mindent tudni akarnak, és igyekeznek megérteni. Mindazokra, akiket valaha szerettetek és elköltöztek tőletek, úgy gondoljatok, mint élőkre, mert ők élnek csak igazán, akik levetkőzték a test bilincseit, ők nem rabok többé, szabad polgárai egy szabad hazának.


Úgy éljetek itt a Földön, hogy elnyerjétek egykor azt a helyet, ami el van készítve mindenkinek, aki hűséges marad mindhalálig.
Ezután munkálkodjatok békességgel, szeretettel, egyetértésben!"

szeretettel.

István

UI:

Testből testbe vándorol a lélek - Triyuga Mesél (1.rész)
https://www.youtube.com/watch?v=DcjKQi2VOGw&feature=youtu.be&fbclid=IwAR1JpM

A HALÁL FOLYAMATA 2

Ellenben minél testiesebb egy ember, minél inkább tagadja, hogy a fizikai test halála után is van élet a láthatatlan világban, egy másik síkon, annál nehezebb, annál hosszadalmasabb a testtől való elválásuk.
Megnehezedik ez akkor is, ha a halál hirtelen vagy erőszakos módon következik be, vagy az illető önkezűleg vet véget földi életének. Mondhatnátok erre, hogy van ez, hiszen ha valaki önkezűleg vet véget az életének, akkor minden bizonnyal ő akarja, tehát tudomása van róla. Mégis azt mondom, nem a földi életben, nem a fizikai síkon, hanem az életszalag elszakadása után ideát igen komoly nehézségekbe ütközik és fájdalmakon kell a léleknek keresztülmennie. Nem is beszélve arról, hogy legtöbbször kényszerhelyzetben van mindaddig és senki sem várja ideát, amíg az az idő le nem telik a részére, amelyet a törvény szabott ki számára a földön való munkálkodásra.
A másik eset, az erőszakos halál is hihetetlenül megviseli, megszenvedteti, meggyötri az emberi lelket. Ezért sokan a magukat humánusnak tartók közül úgy gondolják, hogy a halálbüntetés nem méltó az emberhez, ezért annak nem szabadna megtörténnie. Nos, én azzal, hogy nem szabadna megtörténni teljes mértékig egyetértek, csakhogy mindig és mindenben a kiindulási pontot kell keresni. A kérdés tehát az, hogy ha valakit a földi igazságszolgáltatás halálra itél, annak mi volt az előzménye. Természetesen az, hogy a halálra ítélt gyilkosságot vagy gyilkosságokat követett el. Ezekben az esetekben, amikor valaki előre megfontolt, vagy gonosz szándékkal gyilkolja meg embertársát, a szemet szemért, fogat fogért törvénynek kell, kellene érvényesülnie.. Ezért az ember nemcsak a gyilkolás, de minden bűn elkövetése előtt jól gondolja meg, mert annak következményei vannak. A bűnnek mindíg fájdalmas és súlyos következményei vannak, nem pedig könnyű, békés boldog állapot.

Ha fiatal korban, életerejének, egészségének teljében vagy pedig hirtelen, például szívinfarktus következtében áll be a halál, ezek nehéz helyzeteket hoznak létre a lélek számára, mivel egyrészt az illető tele van még életerővel, másrészt többnyire sem érzelmileg, sem értelmileg nincs felkészülve a halálra, nem foglalkozott a halál gondolatával. Ezt csak úgy hozzáfűzöm, hogy sokan idős korban is félnek még mások halálával is szembenézni vagy kórházban beteget látogatni, mert eszükbe juttatja a saját haláluk bekövetkeztét. A legtöbb ember nincs felkészülve lélekben a halálra, mert nem foglalkozik annak gondolatával, nem gondol a saját halálára, pedig elvégeztetett dolog Istennél, hogy aki megszületett, annak meg is kell halnia. Ez törvény, amit semmiféle tudományos feltalálással, pénzzel, hatalommal kijátszani nem lehet..

Mint mondottam, a halál első fázisa a fizikai test levetése. Ha bizonyos fokú éber állapotban esik is át rajta valaki, mégis -talán így mondhatnám- a részegséghez hasonló állapotba jut a lélek. Ha a lelkiismeret nem gyötri túlságosan az egyént bűneiért és mulasztásaiért, akkor egy időre elszunnyadhat. Ez rendszerint hosszasan betegeskedőknél fordul elő; a halál folyamatát megelőzőleg nagy fokú nyugalom lesz urrá az emberen és elszunnyad. Ezután veszi kezdetét a halál folyamata, vagyis egyre vékonyítjuk az életszalagot, ami vagy a természetes szakadáshoz, -ez a jobbik eset- vagy annak általunk való elvágásához vezet. Ez az a pillanat, amelyet senki éber állapotban elviselni, végigélni nem tud. Előfordulhat, hogy miután az életszalag már elszakadt, a lélek újra egy időre bizonyos fokú öntudatra ébred, esetleg még bizonyos cselekvésre is képessé válik, de ebben az állapotban még nincs tudatában annak, hogy tulajdonképpen a mozgását, ténykedését már a fizikai testen kívül végzi. Később, ha figyelmét önmaga felé fordítja, rájöhet, hogy mi történt vele.
Közvetlen a halált követően a fizikai erők egy komoly hányada, és bizonyos lelki erők még a kötöttség állapotában maradnak a fizikai testben. Ezért mégha az életszalag elszakadása után bizonyos fokig öntudatra is ébredt a lélek, gyengeség keríti hatalmába. Tulajdonképpen már a haldoklás folyamata is legyengítette, de az életszalag elszakadása is erőveszteséggel jár. Ezt ahhoz az állapothoz hasonlíthatnám, mint mikor a földi ember nagy tömegben vagy zárt helyiségben oxigénhiány következtében elájul. Ez az állapot hosszabb, rövidebb ideig tarthat.

Minél tisztább életet élt, minél szellemibb ember volt valaki, annál könnyebben megy át a halál folyósóján. A halál folyósóját ugyanis, mint sötétéséget tapasztalja meg a lélek, ezért minél világosabb, tisztább lelkületű valaki, annál gyorsabban kiválik a sötétségből, mert a sötétség egyszerűen kiveti magából a világosat. Nem is beszélek a csodálatosan fénylő szellemekről, mint amilyen a mi Urunk, a Jézus Krisztus. Az Ő fénye, tisztasága folytán mindez pillanatok alatt történt meg.

folyt.köv..

szemlézte: Bíró László

Isten szeretete segíti a lélek tisztulását

Adai mediális közlés 2020 okt. 25.

Kedves földi testvéreim és barátaim az Úr Jézus Krisztusban!

Nagy szeretettel köszöntünk benneteket a szellemi hazából az Istent dicsőségét hirdető angyali karok nevében.
Mindaddig, ameddig a földi ember meg nem tisztul valamennyire is a saját önzésének a törvényvilágából, nem tudja értékelni Isten szeretetét, mert Isten az önző emberrel ellentétben nem a máért dolgozik, nem a mának a múló gyönyörök virágainak a leszakítását akarja az emberben éltetni, hanem gyermeke örök életét igyekszik,- hogy úgy mondjam-, újjáépíteni a bukott szellemben, amely a bukással szinte teljesen leépült.
Mind ahhoz, hogy ez megvalósulhasson le kell fejteni a lelket körülvevő rétegeket, melyek a bűn kiélésével keletkeztek és vastagodtak meg a lélek körül, melyeket levetkőzni bizony, hogy komoly erőfeszítésébe kerül az embernek. Nem beszélve arról hogy sokszor, attól függően, hogy egy - egy bűnnel mennyire azonosult a lélek, vagyis, hogy mennyire váltak a másodénjévé az embernek a hajlamai, bizony fájdalmat jelent a levetkőzés.
Sok esetben még nem is tudja az ember azt, hogy miért, vagy mitől is szenved, csak érzi a súlyos fájdalmakat, amelyek sokszor még a velőkig is bele nyilalnak és keresi az okát, de nem találja, csak egy bizonyos tisztulási folyamat után, amikor már annyira megvékonyodnak a lelket körülvevő rétegek, hogy az isteni fény át tud rajtuk hatolni. Ekkor tudnak a védőangyalok némi reményt nyújtani a védencüknek egy-egy vígasztaló gondolatnak szárnyain. Ha még az emberben nem fejlődött ki az önismeretnek még talán a legcsekélyebb formája sem, akkor olyan megnyugtató gondolatok kélnek a szenvedőben, hogy pl: ,,Az Úr Jézus is szenvedett miértünk, akkor nekünk is szenvedni kell." De, gyakorlatilag helyes a sugalat, mert a mondatnak mind a két része igaz.
Egy bizonyos szintet el kell érni a tisztulásban ahhoz, hogy az ember ráébredhessen a szenvedéseinek az okára. Habár, hitpróba gyanánt sok esetben akkor jön rá az ember a szenvedések miértjére, amikor már elérték céljukat és hatásaikban megszűntek. Ilyenkor éri az embert a megvilágosodás. Előtte csak az isteni szeretetbe vetett hit és bizalom marad, ha hívő emberről van szó. De ha viszont nem, akkor jobbik esetben a néma, vagy a panaszos tűrés, míg rosszabbik esetben az átkozódás a lélek megnyilvánulása a szenvedés hatására.
Sok időnek kell elmúlnia, amíg a lélek hálát tud adni a szenvedésekért. Először talán akkor, amikor a végén megvilágosodást kap a szenvedése okáról, mond hálát a szerető Istennek, de amikor már ,,gyakorlatból" tudja azt az ember, hogy Isten minden egyes szenvedéssel csakis a lelkét igyekszik tisztítani, akkor már a szenvedések közepette is igyekszik megköszönni a Mindenhatónak a bűnei következményeinek az elszenvedésének a kegyelmét.
Akár hiszitek, akár nem, óriási kegyelem az, hogy az ember közvetlen a bűn elkövetése, illetve a megvilágosodás után kap vissza a bűnei következményeiből elszenvedni valót. Ehhez már egy bizonyos lelki fejlettség szükséges. Ezek a lelkek már hivatalosak az üdvösségre. Az ilyen tipusú lelkek esetében mondja nekünk szolgáknak az Úr: ,,Menjetek ki az utak szélére, az útkereszteződésekre és szedjétek össze a bénákat, a vakokat, a sántákat, és hozzátok el őket a nagy király mennyegzőjére." Ezek a lelkek már megerősödtek annyira, hogy valamennyire is terhelhetőek a saját bűneik következményeivel. Én személy szerint sokadmagammal b o l d o g n a k nevezném őket, mert már elindulhattak a megtisztulás útján. Nekik már van esélyük az Isten Országába való bejutásra, mert a tisztulásukat okozó szenvedéseik által a meghívottak közé soroltatnak a hatalmas isteni törvényszerűségek által.
Nagyon sok esetben az ember az előző életeiből hoz visszamaradott elszenvedni valókat, de ez egy kicsit káoszt is idézhet elő, mert keveredik a múlt a jelennel, és ilyenkor rendszerint elbukik a lélek, mert egyszerre mind a két vállára nem tud eredményesen keresztet felvenni.
Azért jó a fejlődés szempontjából a lelki szegénység, mert akkor arányosan halad a lélekben a tisztulás is és a fejlődés is. Ilyen esetben párhuzamosan halad a lélek az Isten akaratával. De ha nagy elhajlások vannak, akkor bizony, hogy sokkal több az elszenvedni való és ilyenkor lassabb a fejlődés is. Ezért sokszor eredményes lenne, ha a lélek kérné Istentől az elszenvedni valót, hogy ne szaporodjon föl, mert akkor bizony gyűrődés állhat be a lélek szabályos, illetve arányos fejlődésében. Ebből kifolyólag van az, hogy a szentek, mind többet és többet igyekeztek elszenvedni az elszenvednivalójukból.
Ha viszont olyan embereket láttok, akiknek jól megy és akármennyit is bűnöznek és mégsem éri őket utol a bűneik következménye, ne irigykedjetek, mert az nem azt jelenti, hogy a bűnnek nincs büntetése, hanem azt, hogy még hagyja őket Isten futni, mert még nem elég erősek ahhoz, hogy felvegyék bűneik következményeinek keresztjét. Őértük még ,,nem halt meg az Úr" majd csak akkor tudják értékelni az Úr halálát, ha már bele tartoznak a ,,bénák, a vakok és a sánták" közé.
Jobbik esetben viszont akkor nincs egy lélekre komolyabb szenvedés rámérve, ha a hetedik (vasárnapi) testetöltését éli. Ilyenkor pihen a lélek. De ez csaki akkor lehet így, ha valaki az ezt megelőző hat testetöltés alkalmával relatíve betöltötte Isten akaratát, az az arányosan haladt a fejlődés fonala az isteni elgondolással, de ez ritkán történik így meg. Van olyan eset is, amikor nincs nagy fejlődés, de nincs nagy bukás sem, mert a kegyelem megóvja őket a nagyobb elbukásoktól.
Ezek olyan vezeklő életek, amikor az előző életük bukásait igyekszik a gondviselés levezekeltetni velük. Itt is hatalmas mértékben megnyilvánul Isten védő keze, mert védelmezi az ilyen eseteket egy - egy újabb eleséstől. Ezekre se legyetek irigyek, mert ahogyan a bukás nincs megengedve, úgy a felemelkedés sem, mindaddig, amíg el nem szenvedi a lélek az Isten által meghatározott mennyiségű negatív erőt. Majd ezután jön újból az a próba, amelyben a lélek az előző életében elbukott, és ha ekkor megállja a helyét az ember, csak akkor indulhat be újból a tisztulása.
Azért kell az embernek olyan sokat szenvednie, hogy megtisztuljon a bűneivel kitermelt fluidoktól, mert egyébként a nehézkedés törvénye lerántja őt abba a szférába, amelybe vétke tartozik és akkor nem fog tudni eljutni az üdvösségre.
Ha ilyen oldalról nézzük a szenvedést, akkor Isten szeretetéből történik, mert nem kívánja gyermekei újbóli szellemi halálát, hanem az üdvösségre tisztítja meg őket a szenvedéssel. A szenvedés nem Isten akarata, de mint a bukás eredményét visszahatásaiban megízlelteti gyermekeivel, hogy végérvényesen tanulja meg minden bukott teremtmény azt, hogy az ellenszegülésnek csakis szenvedés az ára. Az összes, szenvedést és halált okozó fluidokat képtelen az ember, illetve a bukott szellem elszenvedni,- éppen azért mert bukott és nincs hozzá kellő lelki ereje, - hanem csak annyit, amennyi mindazt a hatást eléri a lélekben amiáltal megutálja a bűnt visszahatásaiban.
Ebből is látszik az, hogy Isten szeretete áll mindez mögött is. A többire az ember felmentést kap, azokat vagy magasabb szellemek szenvedik el helyettetek, lásd a földre küldött, stigmákat viselő szellemek, akik ha átkerülnek sem szűnnek meg védenceikért szenvedni, (lásd erre példa, amikor Eszter médiumot a Névtelen Szellem felvitte Szűz Máriához, Akit fekete ruhában találtak, annak jeleként, hogy magára vette földi gyermekei sötét erőit elszenvedés céljából, de mások is ugyanezt teszik a szellemvilágban, akik érettetek dolgozunk!), vagy teljes feloldozást nyer a szellem az igazi, szívből jövő bűnbánat eredményeként. Azt, hogy mennyit bocsátott meg az Úr az ember bűneiből, igazán csak akkor tudhatja meg, ha már átkerül és végig látja a saját életét. Ekkor döbben rá arra is, hogy milyen hatalmas kegyelmekben részesítette őt a szerető Isten.
Isten a szenvedések világaiból mihamarabb ki akar benneteket emelni, vagyis elvezetni benneteket arra a megtisztult szintre, ahol már nincs szükség az ilyen szenvedésre az ember tisztulásához, mert ami nektek fáj, az Neki is fáj. Nehogy azt higgyétek, hogy Isten csak úgy minden részvét nélkül nézi a ti szenvedéseiteket, de a célját mégis sajnos itt ezen a világon a fent említett eszközökkel tudja elérni a lelketekben. Ezért hát adjatok hálát, ha szenvedéssel látogat meg benneteket az Úr.
,,Aki utánam akar jönni, naponként tagadja meg önmagát, vegye fel keresztjét és úgy kövessen engem, de kérjétek Istentől bűneitekre a feloldozást és Isten feloldozza a hozzá bűnbánattal közeledő gyermekeit, mert Neki az a célja, hogy gyermekei megismerhessék Benne a szerető Istent!

Az Úr kegyelme legyen veletek, és ne szaporítsátok az elszenvedni valót, hanem térjetek meg bűneitekből!
Új parancsot adok néktek, hogy egymást szeressétek és szeretetből bocsássatok meg egymásnak, hogy ezáltal Isten is az ő szeretete révén megbocsáthasson néktek.

Egy túlvilági testvéretek, barátotok, az üdvözültek seregéből.
Azért említjük egyszerre mind a két kifejezést, mert akiben még nem fejlődött ki irányunkba a szeretet, az legalább barátként tudjon bennünket elfogadni. Istennél egyébként nincs barát, hanem testvériség van.

Isten szeretete legyen mindnyájatokkal!

UI:
Miatyánk – Mi történik valójában, amikor elmondod az Úr imádságát?
https://filantropikum.com/miatyank-mi-tortenik-valojaban-amikor-elmondod-az-ur-imadsagat/

A HALÁL FOLYAMATA 3

A halál folyosóján való átjutást mindenki másként éli meg, másként érzékeli. Éppen úgy, mint mikor valaki alszik és álmodik; ezeket a láthatatlan világban tapasztalt élményeit felébredéskor szimbólumokban hozza át. Tehát éppen ez történik a lélekkel, miközben átmegy, vagy megakad a halál folyosóján és ott hosszabb ideig időzik. Már most vannak, akik halálközeli élményből felébredve, arról tesznek tanubizonyságot, hogy fényt láttak. Nos ez nem a halál folyósója. Aki a halál folyósójának sodrásába kerül, semmiféle fényt nem lát, mert ott sötétség van és onnan visszatérni már nem lehet. A halálközeli élményt megélt ember esetében, szelleme távolabb húzódott a testétől, de az életszalag még nem szakadt el, és ebben az állapotban láthatja a fényt. Az elszakadt életszalagot az Úr Jézus Krisztus volt képes a maga tiszta erőivel ismét ősszekötni úgy a saját, mint Lázár esetében.
Tehát, amikor a lélek az életszalag elszakadása után a fizikai testből kikerül, az öntudatvesztéssel jár, amiből felébredve azt érezheti, hogy szűk folyosón megy keresztül, vagy sebes, gyors folyású folyón sodródik lefele. Megint más úgy érezheti, hogy megreked, mintha valahova erősen beszorították volna és még mozdulni sem képes. Olyan állapot ez a lélek részére, mint mikor az embernek lidérces álma van, amiből szeretne felébredni, de képtelen rá.
Ebben az állapotban majdnem mindenkinek segítségre van szüksége. Ha ezen átjutott a lélek, akkor érkezik el számára annak felismerése, hogy már meghalt, de vannak, akik a halál folyosójából kikerülve sem ismerik fel, hogy mi is történt velük. Mindez azonban nincs helyhez kötve, ez a gondolat- és érzésvilágban megy végbe, úgy mint amikor az ember alszik és álmodik.
Ha a már testét levetett emberlélek fizikai helyhez kötődik, akkor ilyenek -ahogy ti mondjátok- kísértetek lesznek. Helyhez kötöttek, emberies módon gondolkodnak, emberies elgondolások irányítják cselekedeteiket, tehát úgy viselkednek, mintha még fizikai testük lenne. Itt mindig mi, a halál angyalai vagyunk azok, akik arról a helyről, ahova az illető kötődik elvisszük a láthatatlan világnak egy olyan helyére, ahol számunkra a legkönnyebb lesz a második erőrétegből, tehát a fluidikus erőrétegből való lassú és folyamatos kivetkőztetése, kibontakoztatása.
Ezekben az állapotokban van, aki gyorsabban reagál erre a lefejtési folyamatra, ami ellentéte például az egyiptomi balzsamozásoknak. Tehát ennek ellenkezője ez a folyamat; az erőket nem prezelváljuk, azaz nem megkötjük, hanem lazítjuk és szétszedjük, vagyis vetkőztetjük a lelket. Sokan képtelenek erre a levetkőzésre. Esetleg visszanyerik gondolkodási képességüket, öntudatukat, de azzal még nincsenek tisztában, hogy tulajdonképpen mi is történt velük. Csak később jönnek rá, hogy képtelenek ezeket a fluidikus erőket fellazítani magukon, hogy ezáltal gyorsabb mozgásúvá, gondolkodásúvá, egyáltalán minden tekintetben könnyebbé váljanak.
Amikor valakit emberies gondolkodása miatt létrejött állapotából nehéz kimozdítani, mivel erői annyira meggyengültek, vagy mert hirtelen érte a halál, vagy elhamvasztották, akkor sok esetben bár fizikai teste nincs, mégis különböző fizikai fájdalmakat érez a lélek. Ezért sem ajánlatos a hamvasztás azoknál, akik kevésbé szellemi emberek. Viszont azokon, akik lelki életet éltek -így mondom- nem fog a halál. Tehát ezekből a helyzetekből, így is mondhatom, hogy hullaházakból, a későbbiek folyamán túlvilági kórházakba, szanatóriumokba kerülnek és ott bizonyos kezelési folyamatokon esnek át.
Vannak, akik minden felébresztési, öntudatraébresztési kísérletnek ellent állnak, bár érzik az ébresztgetéssel járó hatásokat, de mégis inkább aludnának. Ezt megint ahhoz tudom hasonlítani, mint amikor egy ember depressziós állapotában csak aludni szeretne, hogy ne kelljen foglalkoznia életének nehézségeivel. Tehát mivel nem akarnak öntudatra ébredni, ezt nekünk kell elősegítenünk. Ezek némely esetben a ti zártkörű üléseiteken ébrednek öntudatra, de a mi világunkban is megvannak a módszereink, hogyha előbb nem utóbb, mégiscsak kénytelenek legyenek öntudatra ébredni, azaz elfogadni azt a tényt, hogy a fizikai testük meghalt, elpusztult, levált róluk, és új életet kell kezdeniük.
Ezeknél a lelkeknél csak ekkor lehet elkezdeni a második folyamatot, a fluidikus fellazítást, vetkeztetést, akármilyen nehéz is lesz az. Nekünk, a halál angyalainak titkos, zárt műhelyeink vannak, amelyekben ezeket a vetkeztetési, lazítási folyamatokat elvégezzük, amely aztán idővel elősegítheti a gyógyulásukat. (Hogy megértsétek a folyamatot tudni kell, hogy a finomfizikai étertest is mint minden teste a szellemnek hét rétegű a legdurvább állapottól a legfinomabbig. A durva már szinte eléri a fizikai légies állapotot, a legfinomabb pedig már érintkezik az asztráltest legalsóbb állapotával. Csak így képes a lélek az étertest által a fizikai testhez kapcsolódni. A halál beálltával az étertest szétválik, a durvább része marad a fizikai holttesttel, a finom pedig összetapad az asztrális testtel, minél anyagiasabb a lélek annál erősebben. Tehát a fent amlített lazítási folyamatok valójában nyúzáshoz hasonlítanak.)
Akik viszont segítség és beavatkozás nélkül ébrednek öntudatra, és tisztában vannak, hogy mi történt velük, akik elfogadják, hogy a fizikai testük összeomlott, azok már maguk is segítséget nyújtanak nekünk, hogy az egész folyamat, vagyis a fluidikus test szétszedése és minősítése gyorsabban történhessék meg, ami által a maguk szenvedési idejét megkönnyítik, megrövidítik.
Azoknál, akik ehhez nem járulnak hozzá, ez a folyamat olyan, mint az eleven nyúzás, mert ezeket az erőket akaratuk ellenére kell nekünk fellazítani, leszedni, hogy aztán a későbbiek folyamán könnyebbséghez juthassanak. Ha sehogysem boldogulunk az ilyenekkel, lázálmokat bocsájtunk rájuk; ez a nemezis. Félelmetes képek, például az általuk legyilkolt emberek vagy állatoknak a képe gyötri őket. Tehát azokat a képeket sűrítjük, aminek fájdalmas látása révén végül is kénytelenek felébredni annak tudatára, hogy hol vannak, mit is tettek és mi is történik velük. Ha együttműködnek velünk, akkor újabb ilyen lázálmok nem szükségeltetnek a számukra.


szemlézte: Bíró László

A HALÁL FOLYAMATA 4

Ha makacsul ragaszkodnak ahhoz, hogy nem az ő hibájuk, nem az ő bűnűk, amit megcselekedtek, hanem mások tehetnek arról, másokat okolnak érte, akkor a nemezis nagyobb hatóerővel újra előveszi őket. Ez a folyamat addig ismétlődik, amíg végre a sok szenvedés és gyötrelem, ami tulajdonképpen bűneik, ellenállásuk, makacsságuk következménye, meg nem töri őket.

Akik hittek és az Úrban halnak meg, azok maguk is azon vannak, hogy minél rövidebb idő alatt használható lelkek legyenek ideát. Ez a használhatóság nem azt jelenti, hogy azonnal komolyabb munkákat lehetne rájuk bízni, hanem csak azt jelenti, hogy egy meghatározott idő után a saját szférájukba, a saját lelki otthonukba kerülhetnek, ott körülnézhetnek, felmérhetik építkezéseiket vagy előző életükhöz viszonyított esetleges rombolásukat és tisztába jöhetnek a helyzetükkel, és az otthonukban eltöltött bizonyos pihenési szakasz után aztán meg kell kezdjék, -ezt nevezném igazán munkának- elmúlt földi életük eseményeinek feldolgozását, minősítését a halál pillanatától, visszafelé menve a születésig. A minősítési törvény azért körülveszi értelmi- és gondolati világukban őket, és amikor valamit helytelenül minősít a lélek, akkor azt korrigálja valahogy úgy, mint az embernél a lelkiismeret szava.
Ebben az állapotban megint vannak, akik bizonyos esetekben ellenállnak, és nem elismerőek, míg mással szemben viszont elfogadóbbak, elismerőek. Ennek megint millió változata, formája és átmeneti ideje van.

Akik pedig, mint mondottam, makacsul ragaszkodnak a maguk igazához és ezért a nemezis láza gyötör, ezt a lázat egy idő után csillapítani kell, mint ahogy a fizikai testnél is a magas lázat egy bizonyos idő után csillapítani kell, hogy a szervezet el ne égjen. Ilyenkor vannak, akik kiszöknek ebből az állapotból. Ezekből lesznek a kóborszellemek, akik hajlamaiknak megfelelően éhesek, szomjasak, különböző elrugaszkodott emberies szenvedélyeik vannak, amiket itt nem élhetnek ki, így a földön keresik a kiélhetési lehetőségekek. Ezt ahhoz hasonlítom, mint amikor például egy alkoholistát vagy egy kábítszerfogyasztót elvonókúrára fognak, ami rettenetes gyötrelmekkel jár, mert minden kis porcikájával azt kívánja, az kellene neki, mivel ahhoz szokott hozzá a fizikai szervezete.
Nos, mivel az ilyen lelkek ezekhez a bűnökhöz szoktak hozzá, a földön keresik azoknak a személyeknek társaságát, akiken keresztül ezeket a vágyaikat, szenvedélyeiket, bűneiket újra kiélhetik. De rá kell jönniük, hogy ez nem adja azt a kielégülést, vagy a kielégülésnek azt a fokát, amihez emberkorukban szoktak hozzá és akkor máshol kezdik keresni lelkük megnyugvását, békességét, kielégülését. Így lassan-lassan közelednek a törvényes úthoz, a törvények betartásához. Ekkor már nem mi, a halál angyalai, hanem mások látják el őket tanáccsal, tananyaggal, amit hallgatva a jó szóra megcselekszenek, vagy ha nem, akkor eszerint fordul rosszabbra az állapotuk.

Nem tudom, hogy érthetően fejeztem-e ki magamat, mivel hogy nem vagyok hozzászokva emberi szavak által kifejezni magamat, de mindenesetre azt akartam megértetni veletek, hogy a halál mindenből kivetkőzteti az embert és ez egy bizonyos fokig fájdalmas folyamat még azok részére is, akik az Úrban éltek, és az Úrban haltak meg. Sok esetben az ember úgy hiszi, hogy szép halála volt annak, akit álmában ért a halál, vagy amikor vaki a szívéhez kapott és meghalt. Ez csak a ti oldalatokról nézve látszik így.
Tény, hogy minél rövidebb az előkészítő folyamat a halálra a földi világban, annál nehezebb lesz a fizikai halál utáni állapot ideát. Ugyanis mind a két erőrétegtől: a fizikai testtől és a fluidikus, vagy lelki testtől kell megszabadulnia. A legbensőbb erőrétegeket is le kell vetkőznie, mert ezek az erők is, bizonyos fokig át vannak itatva a földi ember gondolataival, érzéseivel, vágyaival, emlékeivel. Ezek ideát ilyen formában, ahogy a testi ember rendelkezett felettük, nem használhatók, nem hasznosíthatók.
Úgyhogy jó, ha az ember minden nap gondol a halálra. Jó ha lassan eloldozkodik a földi világ zűr-zavaros dolgaitól, elfordul az e világ fejedelmétől, fizikai testét pedig rendben tartja, egészségét igyekszik megőrízni, nem azért, hogy élvezze az édes életet, hanem, hogy munkáját és feladatát elvégezhesse. Ehhez azt is hozzá kell tennem, szükséges, hogy az ember vakmerőségével, túlzott merészségével, ne veszélyeztesse fizikai életét.
Minden tekintetben maradjon az arany középúton, mert ha önhibájából előbb hal meg, mint az kijelöltetett a számára, az nagy felelősséget hárít rá ideát az elszámolásnál. Ne vigyen semmit túlzásba, sem evést, sem ivást, sem a nemi ösztönöket, ne vigye túlzásba a munkát, de ne legyen kényelemszerető sem, ne hagyja el magát, mert akkor nem végzi el az élet által rárótt feledatokat sem. Ezek ideát mind megnehezítik a halál után a helyzetét.
Körvezető: Nagyon szépen köszönjük kedves testvérünk a bennünket felvilágosító gondolataidat. Az Úr áldjon meg érte!
Médium: Köszönöm. Titeket is mindnyájatokat. Isten veletek!

szemlézte: Bíró László

https://www.youtube.com/watch?v=a70C_VrQU0o&list=PLFqiNEwLL3oiFuqClUszR4iMPwrtyVGYe&index=25

Ég szeretete. Mediális közlés 1 rész


Kedves földi testvéreim és barátaim az Úr Jézus Krisztusban!


Isten szeretetét van hivatva leközvetíteni, a Földön és a Föld körüli szférákban élő szellemekre a magas szellemi világ, hogy ezen testvéreink is részesülhessenek némi világosságban a sok szenvedéseik és gyötrelmeik közepette, mintegy lelket felüdítő kegyelem gyanánt, ugyanis annyira körülveszi őket bűneik következményeinek páncélja, hogy ha nem kapnának időnként ezeket a páncélokat feloldó sugarakat, soha nem érné őket lelket pihentető enyhület.

De Isten szereti a bűnbe esett gyermekeit is éppen úgy, mint a hűen maradottakat, ezért időnként mintegy villámlásszerűen belevilágít bűnös gyermekeinek lelki sötétjébe, hogy ha tartósan nem is, de legalább egy - egy pillanatra tisztán láthassák azt az utat, amelyen ha elindulnak ki tudnak emelkedni a szenvedések hazájából. A szenvedés nem Isten akarata, nem Ő alkotta, hanem az ellenszegülés és az engedetlenség következménye, amely által a boldogságra teremtett és az abszolút tökéletességre meghívott szellemekben a bukás által az isteni tulajdonságok az ellenkezőjére fordulták át. Ezért a megtérés útjára való rálépés első feltétele, az Istennek történő engedelmesség kell,hogy legyen! De mivel az ember önző, ezért teli s teli van önmagával, az önmaga által alkotott igazságokkal, amelyek nem azonosak az Istenével, ezért nehezen megy az Istennek történő engedelmesség,főleg a hit által történő engedelmesség. Ezért sokszor mindaddig nem akarja feladni az ember az Istennel szemben a saját igazának a megvalósítását, amíg az szenvedést nem okoz neki. Igaz, Isten tiszteletben tartja a gyermekei szabad akaratát, de úgy rendezi a sorsát, hogy még is csak a saját szabadulása mellett döntsön és feladva az Istennel szembeszegülő elveit, rálépjen az engedelmesség útjára. Nagyon sokszor életek égnek el ebben a harcban, amelyet az ember az Isten ellen vív, minek következtében elhasználódnak, hogy úgy mondjam kiégnek az ember lelki erői, leterhelődik az idegrendszere és megbetegszik. Mit gondoltok, hogy miért fejlődtek ki és jelentek meg a mai népek körében oly nagy sebességgel a népbetegségek, mint pl. az idegesség, a hirtelen harag, a gyűlölet stb, ha nem az ellenszegülés és az ebből adódó bűnözés miatt?

(Sokan azt mondják, hogy régen is ugyan olyan intenzitásúak voltak a betegségek és a természeti katasztrófák, mint napjaitokban, csak nem voltak telekommunikációs eszközök és az emberek nem értesülhettek arról, hogy a világ másik részén mi történt. Ha ez mindig így lett volna, akkor az Úr nem csak az utolsó időkre jövendölte volna, a világméretű csapásokat és betegségeket!)
Az embernek ha baja van, általában panaszkodni szokott valakinek, általában a hitvestárs a párjának, a gyerek a szülőnek, de ha pont az érintettekre van panasza, akkor viszont barátnak, barátnőnek, szomszédnak stb, mert sajnos nem tudja és még kevésbé érzi azt az ember, hogy az Isten áll hozzá legközelebb, pedig ez egy hatalmas igazság.

Senki sem tud olyan hatalmas vigaszt nyújtani egy embernek, mint maga az Isten, mert az ember csak ember marad, bármennyire igyekszik is törekvéseiben ,,isten" lenni, mert a Teremtő mindig is meg fog maradni Teremtőnek, a teremtett lény viszont sohasem lesz képes elfoglalni az isteni trónust, bármennyire is szeretné, teremtsen bár a legcsodálatosabb dolgokat, az Isten mindig is felette fog állni.
De viszont, ha az emberi lélek annyira megerősödik hitben és bizalomban, hogy meg tud nyílni a hatalmas Isten előtt és el tudja Neki panaszolni búját, baját, akkor biztos, hogy meghallgatja őt az Isten, mert Isten a legtökéletesebb szeretet és a leghatalmasabb szellemlény.
Ő nem kívánja bűnös gyermeke halálát, hanem azt, hogy beismerje a szellemi és fizikai halált okozó bűnös hajlamait és szabadulni igyekezzen azokból.
De az ember sok esetben elfárad az állandó harcban és küzdelemben és lelankad a hite és elveszik a reménye a sok kudarc miatt, ami őt éri. Ezért vigasztalásra van szüksége. De ehhez talán már kevésnek bizonyul a bizalmas, (habár jobb híján mégis csak megfelel), mert ahhoz, hogy a vigasztalás mellé az elcsüggedt embernek isteni erőkre is szüksége van. És ezeket az erőket viszont elsősorban Isten tudja megadni.
Isten mindig azokhoz szól és a szent fiát is azokhoz küldte, akik már belefáradtak a bűn következményeinek hordozásába és az önmagukkal vívott eredménytelen harcba és szabadulni szeretnének. Az ilyen elfáradt lelkekért jött az Úr. De viszont, akik még jól érzik magukat a bűnben, akik még élvezik a bűnt,azok még szolgái a bűnnek és azok még nem akarnak szabadulni, tehát nincsenek rászorulva az isteni segítségre, nékik még szükségük van a szenvedésre ahhoz, hogy megízleljék a bűn szenvedést okozó voltát.

Az ember nagyon gyarló lény és sokszor még akkor sem igyekszik szabadulni a halált okozó hajlamoktól, amikor már több alkalommal is beleverte a fejét a törvény korlátaiba. Erre viszont hiába minden vigasztalás, mert az ilyen ember számára a bűnös hajlamokból való szabadulás nyújthat vigaszt. Ebben csakis Isten adhatja az egyetlen vigasztalást, az ő Szentlelkének ereje által, minek révén erőt kaphat az ember a bűnös hajlamoktól való szabaduláshoz

folyt.köv….

UI:

24 bolygót találtak, ami alkalmasabb lehet az életre a Földnél
https://raketa.hu/24-bolygot-talaltak-ami-alkalmasabb-lehet-az-eletre-a-foldnel?fbclid=IwAR1Ouim3SVWeMydfLlbbN45lu0Cj76vy31Vq-U2juZjggmjaOIlIXXJL-Zw%3Futm_medium%3Dpush&utm_medium=push&utm_source=pushpushgo&utm_campaign=CampaignName

A halál angyalainak munkája - Felvezetés
Zita médium közlése 1999. DECEMBER 30.

Ebben a közlésben egy tömegkatasztrófákra, háborúkra szakosodott „halál-angyala” nyilatkozik, aki már kétszáz éve végzi társaival a munkafeladatát és a korszakzáráskor fejezi be.

Mindennek ideje van és így ideje van a halálnak is. Ahogy a megszületendő szellem, ahol majd megszülethetik, a szülők körül, többnyire az anya körül jár, hogy megfelelő kapcsolatba jusson vele, úgy hasonlatosan ehhez, a halál angyalai is az ember körül járnak, az embert figyelik, aki már halálra van szánva. Látóitok, ha Isten engedné - de kegyelemből nem teszi azt, bár vannak kivételes esetek - már előre láthatnák, hogy a halál lehelete valakin rajta van, pedig az illető még egészen jól érzi magát. Még tervei vannak az életben, még mind a tíz körmével kapaszkodik bele. Vagy ha még egy rövid idő engedélyeztetik neki, nemhogy arra használná fel, amire akkor a legnagyobb szüksége lenne, hogy egy kis rendet teremtene a benső lelki világában, hanem még minden érzésszálával kifelé figyel, még minden érzésszálával a világ dolgaihoz és e világhoz kapcsolódik, pedig az ítélet már kimondatott felette.
Senkinek nincs hatalma arra, hogy ami elmúlt, azt visszahozza; hogy a megtörténtet meg nem történtté tegye; hogy az elpazarolt időt valami értékessel tölthesse meg; hogy életének agyonfirkált lapjait kiradírozhassa és más dolgokat írhasson be; hogy akikhez rossz volt, és akiknek lelkében rossz érzéseket hagyott maga után, azokat képes legyen megváltoztatni. Az mind-mind kikerül a halál szele által meglegyintett ember, a haldokló lehetőségei közül.
Mindenkinek más a halála, más az agóniája, más a halálfélelme; mindenkinek más és más jelenik meg utoljára testi szemei előtt és mindenkinek más és más tűnik fel a kibontakozó lelki szemei előtt. Ha az életét úgy élte, hogy orcáját nem a fény felé fordította, akkor megvakul, és hiába próbálja nyitogatni lelki szemeit, hogy ebben a világban valamit megpillantson, csak sűrű sötétséget és tapintható ködöt érez maga körül, és semmit e világból nem lát.
Az ember napjai megszámláltattak; az írás szerint az ember napjai legfeljebb 70 vagy 80 esztendő; mindaz, ami azon felül van, az Isten nagy-nagy kegyelmi ajándéka. De az ember azt sem veheti biztosra, hogy azért, mert ezt a nagy kegyelmet megkapta, akkor jóra fordul a sorsa, mert számtalanszor a nagy kegyelmet megkapva, a hátralévő időt is helytelenül és rosszul használja fel. Mert az időt csak elmulasztja, kifolyatja az ujjai közül anélkül, hogy a körülötte lezajló életből valami értéket tudna kihozni.

Az egyén halála másként történik, mint a tömegkatasztrófákban elhaltaké. Ezt úgy értem, hogy azoknak a munkája egyszerűbb, könnyebb, akik az egyénileg meghalók mellett teljesítenek szolgálatot. De amikor így, mint nekem is, katasztrófák, különböző balesetek és szerencsétlenségek helyén kell teljesítenünk szolgálatot, néha még bennünket is - bár kötelességtudatunk olyan erős, hogy megakadályozza, hogy érzésbelileg az ott életüket vesztettekhez kapcsolódjunk - megvisel az, amikor azt kell látnunk, hogy mennyire felkészületlenek azok az emberek, akik tömegkatasztrófákban halnak meg. Mert hiszen nem voltak betegek: a betegség, a fájdalom nem készítette őket elő a nagy útra, hanem minden idegszálukkal benne éltek a világban.
Közel kétszáz esztendeje teljesítem ezt a munkát, amely most, ennek az évezrednek a lejáródásával az én számomra is lejáródott, és nagy-nagy szükségem lesz az élettel való telítődésre. Mert a halál közelében dolgozni, a halállal időt tölteni mindenkor megviseli még a szellem érzésvilágát is, de különösen megviseli azokét az emberekét, akik mindig a halál közelségében vannak.

Összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

A halál angyalainak munkája
Adai mediális közlés-Napi tanácsok
Az erények és hatásaik
Ego és alázat
HANG - Egy példa a párbeszédimára
A lubeczki Krisztus szobor felírata
A kecskekörmök
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGh4kE7R4H-NUYFYiwbA?e=Tkq9OX
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhZxbM-1QP-IF7UQqAA?e=rEwScL
Gizi médium_Ezoteriák 20 - A szellem Isten felé fordulása

https://www.youtube.com/watch?v=734RGzc46us
Az egyetemes megváltó meghatározható-e emberi mércével? – Beszélgetés Pap Gáborral

https://www.youtube.com/watch?v=nhKL3B50xSQ
Kiáltó szó - Jézus beszédei a világvégéről

https://www.youtube.com/watch?v=RsHWviWGgF4&t=73s
https://www.youtube.com/watch?v=l4p_la75zKg&t=360s
A másik feleség 1-2 Romantikus filmdráma