Ezoterika

Detty:

Ő a csúcs, életem legszebb része, a gyakorlati tapasztalatok élő tárháza.
Hogy is kerültem vele kapcsolatba?
Éppen nyaralásból jöttem haza, amikor csengett a telefonom, és egy csodálatos rezgésű hang szólalt meg benne segítséget kérve. Bevallom őszintén, hogy már nem szoktam találkozni személyesen senkivel, vagy csak nagy ritkán, de nem tudtam ellenállni, és megbeszéltem vele egy hétvégi találkozót Szekszárdon, mert ott lakott a környéken.
Érdekes képen előtte két nappal álmomban „levetítettek egy lányt nekem”, és történéseket, ennek hatására szellemi sugallatra szállást is foglaltam egy éjszakára.
Amikor találkoztam vele megdöbbentem, mert az a lány jött velem szembe, akit álmomban láttam és beszélgettem vele az asztrálsíkon! Detty 19 éves és iskolába járt még.

Csodálatos volt, olyan dolgokat mesélt, ami nagyon érdekes volt a számomra. Kiderült, hogy Ő is volt már pszichiátrián, mert nem tudta kezelni a látását, és a vele született tudását.
Sajnos meg is volt szállva, ez egyértelmű volt a számomra, így úgy döntöttünk, hogy együtt töltjük az éjszakát, beszélgetünk, és én kezelem. Többször is gyógyítottam a hétvégén, nagyon sokan tapadtak rá, mert megpróbált védelem nélkül megszállottakat is gyógyítani, és azok ráragadtak! Vasárnapra már sikerült sokat leszedni róla, hányingere is volt, ami a tisztulás jele, és a szeme színe is visszaváltozott.
Vasárnap elváltunk egymástól, megbeszéltük, hogy tartjuk a kapcsolatot. Közben csak a dolog fontossága miatt megemlítem, hogy 28 év után közös megegyezéssel elváltunk a feleségemmel, és én már külön éltem egy lakásban, teljesen szabad voltam. Amikor hazaértem és kicsomagoltam, kezembe került a kis ajándéka, és egy borzasztó hiányérzet járta át a testemet, és rájöttem, hogy otthagytam valamit Szekszárdon! A SZÍVEMET! Pár, perc múlva csenget a telefonom, és telefonált, hogy szerencsésen megérkeztem-e? Megbeszéltük, hogy következő hétvégén jön hozzám, és folytatjuk a kezelést és a beszélgetést. És innentől kezdve minden hétvégén jött hozzám!

Amikor megjött olyan volt, mintha hazajött volna, és berezegtette a lakásomat, ahova mint nő Ő volt az első, aki belépett. Teljesen természetes volt, hogy velem van, és egymással vagyunk. Sokat beszélgettünk, gyógyítottam, és hallgattuk egymást.
Néha megdöbbentem, mert akkora tudás volt a kislányban, olyan szellemtani dolgokról beszélt, ami „hozott anyag volt” előző életből. Amikor elkezdett mesélni a Jupiteren töltött életéről, és ő nem olvasott szellemtani könyveket erről, és teljesen egyezett az általam tanultakkal!

Nagyon sok érdekességet mondott nekem, többek közt azt is, hogy jó lenne megmenteni a többi indigó gyerekeket, elmesélni a szülőknek és a többi embernek, hogy léteznek, és vigyázni kell rájuk, megérteni őket, és felajánlotta a segítségét egy előadáshoz.
Nekem volt egy érdekes esetem 1975-ben, amikor még iskolába jártam, érettségi előtt voltam egy évvel. Megszólalt egy hang bennem, szinte meg is ijedtem, hogy nemsokára le fog értem születni egy lány, akivel összekerülök. Még a nevét is megmondták: Karsay Bernadettnek fogják hívni. Na most ez érdekes dolog volt, mert akkor még nem is voltam nős, szárnyaimat kezdtem bontogatni 17 évesen a lányok felé, és elkezdtem gyakorolni a párkapcsolatot, és javítani a minőségén, ahogyan bővült a kapcsolataim száma.
Később ezt a közlést elfelejtettem, a két házasságom teljesen kiverte a fejemből, és…. nem is vettem komolyan.


folyt. köv...

Szellemi rendezésre kialakult az új életem, egy teljesen új élet, mindenem új lett, még a ruhám, evőeszközöm is, és ebbe az új életbe sétált be Detty. Szó szerint besétált.

Kiderült, hogy Ő is tudta, hogy Budapestre fog kerülni, neki is megjósoltak engem, csak a koromat nem mondták meg. Mindkettőnket zavart a nagy korkülönbség sajnos, mert 33 év van közöttünk.
És egy napon, egy csütörtöki nap volt arra ébredtünk, hogy bekapcsolták a szerelem érzését nálunk az asztrálsíkon, nem tudjuk, hogy mi történt egyidőben velünk az éjszaka, de szerelmesen ébredtünk fel egymás mellett.
Ennek az „ébredésnek” törvényszerű része volt, hogy úgy döntöttünk, hogy nem bírjuk egymás nélkül, nagyon nagy a távolság, a hétvégi találkozások kevesek, és hozzám költözik.

Mint indigó gyermek, komoly gondjai voltak az iskolával, így nem okozott gondot abbahagyni az amúgy is értelmetlen iskolát, és úgy döntöttünk, hogy ha rendbe hozom, akkor pesten folytatja a tanulást.
Rendbe kellett hoznom, mert ahányszor hazautazott előjöttek a problémái, mellettem mindig rendben volt. Szülei elváltak, a kislányt elhanyagolták, egészségileg is le volt romolva, így nekem kellett mindent elölről kezdenem nála, a tanítást, és egészségügyi rendbetételét.
Még annyit a magánéletünkről, hogy eljegyeztük egymást Dobogókőn, és az aranygyűrűvel jeleztük a külvilág felé, hogy foglaltak vagyunk és összetartozunk, és 2011 januárjában elvettem feleségül.

Esküvő
https://www.youtube.com/watch?v=GDtt5OVAe9U
http://www.fenysugarak.eoldal.hu/cikkek/irasaim/igaz-tortenet-2-baratomrol

folyt. köv..

Nagyon nehéz szegénynek kezelni a dolgait, komoly munkám van vele állandóan, a nap 24 órájában. Éjszaka álmában beszél, harcol az asztrálsíkon, megrázkódik, szinte remeg az ágy alatta. Átvette a Föld rezgéseit is, érezte a Földanya minden rezdülését, fájdalmát, tisztulását.
Amióta bekerült a védelmem alá, és az aura rendszerembe, kezdenek múlni az éjszakai támadások, és kezd hosszú évek után végre jól aludni, ezért is volt fontos a számomra, hogy mellém kerüljön. Ha nem költözik hozzám, talán újra bevitték volna a kórházba, mert nem tudták kezelni, pedig nem benne van a hiba, hanem a felnőttekben, akik nem értik az indigógyermekek nyelvezetét, tulajdonságaikat.
És rájöttünk, hogy komoly szellemi rendezés van a háttérben, minden segítséget megkapunk, előjöttek a közös Atlantiszi emlékek, és a közös tulajdonságok, történetek, és elkezdtünk egyre jobban emlékezni. Rájöttünk a közös feladatokra, és onnan folytatjuk a munkánkat egymással, ahol abbahagytuk régen.

És akkor egy pár olyan tulajdonság, ami miatt kinevették, és bolondnak nézték
Soha nem volt biztonságérzete, mert állandóan belerúgtak a felnőttek, még a szülei is megalázták, mert nem tudták kezelni, ő meg állandóan beszélt arról, amit lát!
Mindig volt nála ennivaló, víz, csomagok a túléléshez, tudta, hogy egyszer történni fog valami a földön (korszakváltás), de nem tudott róla többet, így állandóan fel volt mindenre készülve.
Nekem teljesen természetes volt, de szépen elmagyaráztam neki az egész változást. Még amikor külön voltunk kapott egy rádiótelefont, hogy ha bajban van soha nem lesz egyedül, engem éjjel – nappal felhívhat, és bárhol van megmentem. Lecsökkentettem a csomagok mennyiségét, majd amikor rájött, hogy végre biztonságban van mellettem, megszűntek a csomagok is.
Nem volt beilleszkedve a fizikai síkra, és szenvedett ettől. Le kellett „földelni”, most is dolgozok rajta erősen. Be kell illeszkednie erre a síkra, és nagyon nehéz neki, és szenved tőle.
Panaszkodott állandóan, hogy mennyire rossz ezen a síkon, nem érti az ittlévő emberek működését, gondolkodásmódját, a gyűlöletet, szeretetlenséget. Tiszta és ártatlan gondolatokkal közeledett mindenki felé, és ezt nagyon sokan kihasználták.
Kigúnyolták, nevettek rajta, megalázták, főleg amikor Jézusról beszélt.
Osztálytársai céltáblának nézték a különcsége miatt, vele szórakoztak. Ugyanilyen értetlenséggel nézték a szülei, testvérei, mert nem is hallottak indigó jelenségről, még az orvosai se, és ezért nem vették komolyan a betegségeit, és el lett nagyon hanyagolva.
Olyan fizikai dolgokat kell vele végeztetni, ami segít neki, de nagy türelem kell hozzá.
Tetszett nekem, amikor elmentünk orvoshoz rutinvizsgálatra, nem tudta, hogy mit kell csinálni, az alapvető dolgokat nem ismeri, és megjegyzést tettek rá: „hol élsz kislány, talán egy másik bolygón?” Nem is sejtették, hogy teljesen beletaláltak a valóságba. Mindent el kell neki mondani nagy türelemmel, amit a szüleinek, a nevelőinek kellett volna megtanítani, és hatalmas előrelépések vannak az életében, komolyan látszik rajta a fejlődés! De még sok közös munka vár ránk!
Beilleszkedésben elkezdtem sok mindent nála, felépítve mindent. Be kellett illeszteni egy ártatlan tiszta lányt a „való világ” mocskába, hogy valamilyen szinten feltalálja magát.
Olyan nőies dolgokat kezdtünk el, mint kozmetikus, fodrász. Kidobáltunk minden régi elavult ruháját, és elkezdtünk szépen öltözködni!
Érdekes képen az iskolában amikor felvette az első csinos holmit elkezdtek a fiuk felfigyelni rá és körbezsongani, de ő egyből látta, hogy ez mennyire a külsőségeknek szól, és nevetett rajta!

folyt. köv...

Elvittem táncolni, életében most volt szórakozni első alkalommal mint „felnőtt” , bár nagyon nem vágyik rá, de jól érezte magát, és énekelt. Otthon meg kell tervezni az egész napot, a házi feladatokat, minden napra egy kis feladat, ami egyre jobban bővül, és ez a házimunka többek közt, ez az igazi való világ.
Mindent elmesélni neki nagy türelemmel, hogy mi hogyan működik ezen a síkon, hogyan kell viselkedni, milyen szokások vannak, ugyanis azzal, hogy megtisztítottam most tért vissza az igazi „önmaga”, és a nevelésének, tanításának kezdete olyan, mintha most kezdenénk egy kb. 10 éves lányt megtanítani az életre történő felkészülésre. Az alapokkal kell kezdeni, miközben a szellemi tudása vetekszik az idős emberek tudásával. Ezért is tudunk egymás mellett maradni, mert nincsenek kamaszkori fellángolások, a igazi gyermekkorból nagy ugrással átlép a felnőttkorba, miközben kimaradtak a legszebb évei, és ezért nagyon sajnálom. Azokra megpróbál nem is gondolni, csak nehéz a felejtés.
Mindennap boldog, mert csak örömben és jókedvben van része, bár nekem néha rossz, mert úgy kell kezelni mint egy gyermeket is akit időnként meg kell szidni ha „rossz fát tesz a tűzre” (mondjuk sok csokit eszik), de most már tudja, hogy mindent szeretetből teszek, és érte, a fejlődése érdekében.
Az orvosok amúgy nagyon érdekesek, elmentünk vizsgálatra mindenhova, szó szerint át kell nézni az egész testét a gerinctől kezdve a vérképekig. Sokszor panaszkodik, hogy fáj a feje, de néha azt is hozzáteszi, hogy nehezen kezeli a fejben lévő sok információt.
A neorológus felírt neki fejfájás elleni orvosságot, három fajtát is. Kiváltottam az egyiket, a többiért csak most fogok elmenni, mert rendelni kell. Elolvastam amit felírt, amit minden este szedni kell, és kiderült, hogy antidepresszáns orvosság, ami öngyilkossági hajlamot is felerősíti az emberekben! Ezt felírta úgy, hogy nem tájékoztatott róla senkit, sőt azt mondta neki kihasználva a hiszékenységét és jó szívét, hogy ettől jobban fog aludni. Ha nem figyelek oda, akkor örökre! A gyógyszer repült a szemétbe nagy ívben!

Felírja egy olyan lánynak, aki boldog, jól érzi magát, szárnyal, éli az életét végre, kezdi megtalálni önmagát!


folyt. köv...

Nem tudja kezelni a tulajdonságokat, képességeket.
Megtanítottam neki, hogy nem szabad mindenhol beszélni arról amit tud, és lát.
Elkezdtük kikapcsolni a látását, és sok mindet, mert nagyon sok neki egyszerre ezeket kezelni!

De azért a látásáról egy kicsit hagy meséljek:

Elég volt beszélni valakiről, „ránézett”, és azonnal mindent elmondott róla amit látott.
Ez nekem megdöbbentő volt első időben, mert az ismerősöknél minden stimmelt, mert róluk sok mindent tudtam, még a fizikai kinézetüket is pontosan elmondta, karmikus dolgaikat, családi dolgokat, és sok mindent. Látja a betegségeket is, és még sok mindent. Nekem nagyon jó egészségügyi tanácsadó étkezés és még sok minden területen.
Persze ezt elkezdtük titokban tartani, mert egyből lerohanták, és mindenki mindent tudni akart tőle!


És akkor egy érdekes eset:



Fernandó.

Nemrég meglátogattam vele egy idősebb barátunkat.

A következő dolog történt a találkozón.

Drága barátomnak pár éve meghalt a kubai barátja. Nagy tragédia volt az életében, a barátom is 64 éves, a barátja Fernandó 20 évvel idősebb volt, de nagyon nagy vonzalom volt közöttük, amit nyugodt szívvel hívhatunk szerelemnek is. Amikor kiutazott hozzá, hogy pontot tegyenek a hosszú kapcsolatuk végére, azaz összekössék az életüket, Fernandó három nappal előtte egy autóbalesetben meghalt!
Barátomat nagyon megviselte nagyon, hozott tőle személyes emléktárgyakat is…

Ahogyan beszélgettünk erről nagyon erős szellemi jelenlétet lehetett érezni, és egyértelmű volt, hogy Fernandó itt van velünk. Kiderült, hogy a sok emléktárgy, a meghalt barát napi emlegetése, a sok gondolat itt tartotta, és nem tudott elmenni!
A barátommal megértettük, hogy nem jó itt tartani a halott barátját, elmondta, hogy ezt Ő is tudja, de olyan nehéz elengedni, mert el se tudott búcsúzni tőle, és még ma is fáj az elvesztése..

Detty kapcsolatba lépett Fernandóval, és közvetítette, amit Fernandó üzent, majd gondolt egyet, és átengedte a testét Fernandónak, és ő rajta keresztül beszélt a kedvesével. Elbúcsúzott tőle, sok félreértést megbeszéltek egymással, és megkérte,, hogy engedje el!
Amikor Detty visszatért a testébe megbeszéltük, hogy a barátom elengedi Fernandót, megszabadul az összes emléktárgytól. Detty ekkor újra kilépett a testéből, és átsegítette Fernandót a szellemi szférába, ahova menni kellett. Segítet neki átmenni.

Este elégettük Fernandó összes emléktárgyát, és barátom is könnyebb szívvel éli azóta életét, mert el tudott búcsúzni halott kedvesétől, és így a sok magyarázattal, amit kapott kedvesétől könnyebben fogja élni az életét ezentúl. Főleg, hogy már tudja, hogy a kedvese él, és várni fogja, vigyázz rá a másik világból. Felismerte, hogy a szeretetével itt tartotta, és pont annak ártott, akit a legjobban szeretet!

Energia és tudás átadás:

Elmesélte, hogy van egy képessége (és a kristály- gyerekeknek is), ha megfogjuk egymás kezét, és akarjuk, akkor át lehet küldeni a tanításokat, és a tudásomat, és az Ő tudását is át tudom venni.

Bevallom őszintén kicsit „kétkedve” fogadtam, de később rávilágított ez arra a tényre, hogy sok mindent honnan tud, amit még nem mondtam el neki, és mégis az én szavaimat használja!
Így képzeletben összeszedem az anyagot, amit át akarok aznap adni neki, majd becsomagolom egy kis könyvbe, aminek a színét megbeszéljük, majd átküldöm neki.
Ebben minden benne van, a fizikai szintű tudásom, a riasztószerelés, a szellemtan, az autó, könyveim, és minden, ami a fejemben van. Valamelyik nap ülünk az autóban a sötétben, ez a Citroenem volt, fedélzeti számítógéppel és mindenféle kütyüvel, amikor megvettem két hétig tartott, mire rájöttem a gombok működésére! A sötétben odanyúl egy gombhoz, és felkapcsolja azt a villanyt, ami az Ő oldalát működteti. Rákérdeztem, hogy ezt honnan tudja, hogy ott van? Rögtön válaszolta is: „pár napja küldted át ezeket az információkat”.
Bevallom, egy pillanatra „megállt a vérkeringésem is” az ámulattól, és azonnal bebizonyosodott bennem sok minden! A rádiómat és a hasonló dolgokat is úgy kezeli, mintha mindig is tudta volna, a rádió működését a klímával együtt két hónapig tanultam, persze azért nem azon a tökéletes szinten. 
Így azóta tudatosan adom át az anyagokat, amik bennem vannak, mert látom, hogy valóban működik ez a tulajdonság nála!

Látja a gondolataimat: Minden amit gondolok nyílt dolog előtte nincs Titkom!
Azt hiszem ezért is házasodtunk össze, mert látta, hogy mennyire szeretem, az igaz belsőmből!

Nagyon erős kislány, de komoly fájdalmas emléke van a szüleitől, akik nem értették meg. Bártan viselte a hozzám költözést, de láttam rajta, hogy nagyon hiányzik az édesapja, aki felnevelte, és aki eldobta magától, mert nem értette meg, de nevelte őt, nála lakott. Néha kitör a zokogás belőle fájdalmában. Hiányoznak a szülei. Hiányzott az elveszett gyerekkora, hogy Ő nem tudott olyan lenni, mint a többi gyerek, játszani önfeledten, élvezni minden pillanatot, amit társai kaptak. Neki szellemeket kellett és betegségeket látni, hangokat hallani.

folyt. köv...

Miután nem értették a szülei ezeket, így távolság is volt közöttük, amit az érthetetlenség, „megnemértés” fala húzott fel közöttük.

Van egy könyv, Monostori Mária „Kettévált világ” címmel. Egy indigó gyerek naplójáról szól, hasonló élethelyzettel.

És van benne egy vers, ami nagyon megrázta a szívemet, és Detty is ezt érezte édesapja iránt:

Ihász Renáta: Búcsú apámtól.

Ha lehunyom a szemem,
Érzem, hogy fogod a kezem.
Itt vagy újra énvelem.
És halkan mondod a nevem.

Ha félek este, elaltasz,
Ha sírok, megvigasztalsz.
Vigyázol rám mindennap.
Hisz a „legdrágább kincsem vagy”.

Nevet adtál nekem,
Mi elkísér egy életen.
Feléd nyújtom a kezem.
Mégsem jössz egy úton velem.

Mindig emlékszem majd rá,
Ki vette az első babám.

Én nem cserélek hazát,
Csak elsiratok egy apát.

Most elkezdtem elmondani neki, hogy ezen a síkon minden máshogy működik, mint ahonnan ő jött, mások az értékrendek (sajnos), így elkezdtünk közeledni a szülök és testvérek felé a szeretet segítségével, és kialakítunk hosszútávon egy rendes családi kapcsolatot, a múlt sérelmeinek elfelejtésével, az érzések szeretetté történő átalakításával.

Sajnos nehéz a beilleszkedés a földi szennyezett rezgésekbe! Jézus amikor leszülette a maga tisztaságával a fizikai síkra, 30 évébe telt mire meg tudta a maga tudásával tisztítani a testét a szennyezet rezgésű energiáktól, amit mi, bukott emberek megteremtettünk magunknak.
Amikor „magára vette a világ bűneit”, akkor nem a karmikus bűnöket vette magára, hanem a bűnös rezgésekkel teli földi világ terheit vette magára.
Így van ez az indigó gyerekek nagy részénél is, akiknek egy része magasabb szellemi szférából születik le segíteni minket, és ugyanúgy szembe találják magukat ezekkel a rezgésekkel, bűnös tettekkel, gondolatvilágokkal, amiknek a nagy részét látják, és felismerik!
És szenvednek tőle.
Így nekem Detty -t tanítani kell, tisztítani, beilleszteni ebbe a világba, és védeni minden mocsoktól, ami ellen nem lépes harcolni a maga tisztaságával, ártatlanságával.

Dóri lányom amikor megismerte Detty -t, és az egész helyzetet átlátta megszólalt: „hát apa, nem semmi amit magadra vállaltál!”. Nekem természetes, mert egy életet tudok megmenteni vele, és cserébe egy komoly szellemi hátteret kapok, mert segít nekem az előadásokban, gondolataival. Egész lényével egy csodálatos érzelmi hátteret is ad, amivel megkönnyíti a szellemi munkámat, nagyon jól kiegészítjük egymást minden területen, és én legalább annyit tanulok tőle, mint Ő éntőlem! Boldoggá teszi minden pillanatomat, egy komoly életcélt adott nekem, és egy új világot ismerek meg általa.

folyt. köv..

Hogy menyire aktuális az indigók megismerése, és a segítés, íme egy pár e.mail, amit nemrég kaptam:

1. Most az indigó oldalon találtam meg bemutatkozó levelét, de többször olvastam írását a CanadaHun oldalán is. Egyszer, sajnos késve, láttam, hogy Mosonmagyaróváron is tartott előadást. Szívesen meghallgattam volna!
Szóval, úgy gondolom, nem véletlen, hogy épp most olvastam levelét.
Fiacskám (indigó, 2003.10.12.) most kezdte az első osztályt. Egyre rosszabb a helyzet. Beilleszkedési zavar, figyelemzavar, összerendezetlen mozgás, ...
hiperaktiv, és még sorolhatnám mi mindennel jellemzik. Szabálytudat, félelemérzet semmi! Pszichológus, fejlesztőtanár, tornász ...
Totálisan elege van az egészből, a vizsgálatokból, sőt szerintem a suliból, és már néha belőlem is. Próbálom elmondani neki mi miért fontos, de mintha ott sem lenne. Szinte én tanítom, mert a tanárnőnek nem csinál meg szinte semmit. Teljesen összezavarodott! Eddig bal kezes és lábas volt, most egy vizsgálatnál azt vettem észre, hogy jobb kézzel nyúlt és jobb lábbal rúgott a labdába. A suliban hangosan vonyít, már az egész iskola ismeri. Az igazgatónő már a vadaskert kórházat ajánlotta. Utána néztem, és megrémültem, hogy azt a gyógyszert alkalmazzák, amiről az indigó tanácsadó könyv külön fejezetben írja le, milyen káros.
Nem tudom mi tévő legyek! Gyógyszert semmi esetre sem akarok adni a gyerekemnek! De segítségre van szükségem! Ahány ember, annyi félét mondanak, és én már megfulladok a sok \"jó tanácstól\"! Sajnos már nem tudom tartani magam, és hamar kiabálok, néha még oda is csapok a gyereknek. Tudom, hogy ezzel nem használok, sőt, még rontok is a helyzeten. Mégis, én vagyok az, akinek leginkább szófogad, és nekem nyílik meg ritkán. Nekem mesél a fényekről, lélekről, szellemekről.
Sokat tanultam tőle, rajta keresztül. Mégis, rettentő nehéz elfogadni.
Tudom, hogy tanít, de már alig bírom! Az állandó szemrehányásokat, megszégyenítéseket.
Tudom, hogy nem kellene foglalkoznom másokkal! Nekem ezt is meg kell tanulnom.
Várom véleményét, tanácsát!
Köszönettel!
K.



Detty válasza a levélre:

Kedves K!

A gyermeke médium. Találkoztam sok hasonló gyermekkel már. :) 2000 után sok gyémánt szülött és kristály szülött inkarnálódott a Földre. Ők is indigók, de más féle energiákat képviselnek. Az indigó egy gyűjtőnév. Nem tudom pontosan, hogy melyikbe tartozik az Ön kisfia. Léteznek gyémánt és kristály keverékek. Született médiumok ezek a fiatalok. A koronacsakrájuk, harmadikszemük az átlagosnál jóval aktívabb, mivel igencsak igénybe veszik a médiumságukat. Szeretik lehozni a különféle információkat, energiákat (két lábon járó lexikonok.:)) a koronacsakrájukon keresztül. Előfordulhat, hogy nem tudatosan teszik ezt. A folytonos energia melyhez jutnak nagyon energikussá teszi őket ( mint amilyen az Ön fia is és hiperaktívá válhatnak, plusz mozgékonnyá) vagy rosszabbik esetben fáradttá.
Segítségre szorulnak ebben az esetben. Vissza kell szögezni őket a földre, lekell földelni őket más néven. Erre jó a fizikai munka, különféle sportok, meditációk. A gyémántszülöttek és kristályok imádják a zenét, táncot.
Javaslom üljön le a gyermekkel és érdeklődje meg milyen zenéket szeret vagy tesztelje le külön féle zenék lejátszásával. A táncfajtákat megismertetném vele.
Például a latin táncok, rock táncok nagyon pörgősek, sok fizikai energia szükséges hozzájuk. Elvinném őt egy latin tánc tanfolyamra és kipróbáltatnám vele a maga helyében. Vannak olyan tánctanfolyamok, amelyeknél az első alkalom ingyenes.:) Amikor egy embernél a harmadik szem nyitva van és folytonosan használva van, mint az Ön gyermekénél is, akkor az idegrendszer komoly terhelésnek van kitéve. Mert ennek a csakrának a használata komolyan igénybe veszi az idegrendszert. Ilyenkor figyelemzavar, fejfájás léphet fel. A figyelemzavar bambulásban nyilvánulhat meg. Pl. matek órán a gyermek egy adott pontot néz szemrebbenés nélkül (az udvari madáretetőt, széket). A kisfia képes kilépni a testéből asztrálisan ami figyelemzavart idézhet elő. A harmadik szemet meditációval lehet karbantartani.
A megszállottságtól óvnia kell a kisfiát, mert ki van neki téve. A koronacsakra egy átjáróként szolgálhat különféle lelkeknek. A gyermekénél fontos, hogy rendszeresen le legyen védve. Pl. elképzeli egy fehér burokban a kisfiát. Bármilyen színű burokba ha képzeljük a megvédendő személyt az hathatós védelem a különféle lelkek ellen asztrálisan, mentálisan, fizikálisan. Carolina Hehenkams egy indigó gyerekekkel foglalkozó írónő, élettanácsadó. Ő írta az Indigó tanácsadó című könyvet, mely nagyon jó gyakorlati útmutató az indigók neveléséhez. Meleg szívvel ajánlom, több indigós kötete megjelent már. Harmony indigó ismerősömnek van egy indigókkal foglalkozó oldala. Azon különféle írásokat talál az indigókról és más érdekes dolgokról. Én is indigó vagyok és nekem nagyon sok mindenben segítetett.
Remélem, tudtam segíteni.:)

Kisfia rövid jellemzése:

Túl aktív csakrái melyekre oda kell figyelni: harmadikszem csakra, koronacsakra
Pszichés képességek: asztrális látás, jövőbe látás, érző (= intuitív), telepátia, telekinézis, médiumság (=közvetítőség), auralátás, léleklátás, energiával történő gyógyítás (pl. kézrátételes, gondolati úton történő energiaadás), stb,..
Hozott tudása: atlantisziak tudása, szellemtanok, mágia, okkultizmus, energiagyógyászat (pl. reiki, prána), spiritizmus, stb,.. Baráti üdvözlettel: Detty

folyt. köv..

Kedves Detty!

Köszönöm leveled!
Az indigó tanácsadó című könyvet kb. 4 éve kaptam kölcsön valakitől, aki rávilágított, hogy a gyerekem különleges. Hamar meg is vettem a könyvet. Rájöttem, hogy ki is ő valójában! Segítségemre volt a bátyám is, aki előtte pár évvel kezdett el foglalkozni "spirituális" dolgokkal. (nem véletlen!)
Az én fejlődésem is ekkor indult el! A kisfiam miatt, vagy inkább érte, általa, egyre több ismeretre tettem szert. Faltam, falom a könyveket. Alapítottunk egy kis klubot is, ahol kéthetente összejövünk beszélgetni, amolyan pozitív gondolatokról. Elmentem pránanadi tanfolyamra, és kinezológiára is. Fiam is gyógyít (és a kishúga is), a maga módján. 
Hogy melyik csoportba lehetne sorolni, nem tudom! De nem is fontos!
Harcos Ő! Akire a szabályokat nem lehet ráerőltetni! Ha egy felnőttnek nincs igaza, ő megmondja "finoman" . De hát ezt, Te úgy is tudod! Ez a társadalom nem szereti, ha valaki más! Próbálom racionálisan elmondani neki, hogy mit miért kell tenni és, hogy mit miért nem szabad. Rossz neki, hogy nem értik meg. - gondolom én.
Az indigó tanácsadó könyvet, nemrég vettem újra elő. Teljesen másképp olvasom, mint 4 évvel ezelőtt. Talán én is felnőttem valamelyest. Sok feladatot még nem tudunk megcsinálni! A földelést megcsináltunk, de lehet, hogy meg kellene ismételnünk! A meditációkat szereti! Fénygömböt (védelmet) gyakran csinálunk. Tisztítani is szoktam, főleg ha fura dolgok történek. Zenében a delfin és bálna éneket szereti. De még tesztelem. Sajnos a közelünkben nem sok táncolási, sportolási lehetőség van. Ha tehetem, kimegyünk a szabadba jó nagyokat kerékpározni. Ha tudsz ajánlani valamilyen meditációt, szöveget, esetleg hanganyagot, azért nagyon hálás lennék. Talán a bolygók miatt, talán más miatt (suli), de most nagyon össze van zavarodva! Olyan, mintha semmi nem érdekelné, minden mindegy volna. Nehéz időszak ez neki és nekünk is. De majd csak kilábalunk ebből is.
Tanulnom kell nekem is! Főleg türelmet, aztán, hogy ne mások véleményére hallgassak, és hogy kiálljak a gyermekem mellett. És még sorolhatnám ...
Írtad, hogy kilép a testéből. : ) Ilyen dolgokról sokat beszélgetünk. Gyakran mondja, (főleg mostanában) hogy látja a lelket, és milyen is az. Máskor szivárványfényeket. Szeretem Őt!
Köszönöm, hogy meghallgattál és, hogy írtál nekem, nekünk. Az indigó-oldal is nagyon tetszik, majd holnap jobban körülnézünk a Kisfiammal, Mátéval.
Köszönök mindent!
Üdvözlettel: K




Kedves K!

Szívből örülök, hogy segíthettem nektek Azt vettem észre és saját bőrömön is megéreztem, hogy azért nem tudják elfogadni az indigókat, mert nem ismerik őket. Nekem támadt egy olyan ötletem, hogy mi lenne ha naplót vezetnél a kisfiad életéről amibe minden nap leírnád a gyermek aznapi szellemi fejlődését, élményeit. Sok indigó szülő tanácstalan, mert keveset tud az újgenerációs szülöttekről. Ezzel másoknak és magatoknak is sokat segítenél. Rengeteg indigó gyerek tengődik nagy veszélyben ebben a zord világban. Mesélnél a többi gyermekedről is ha kérhetlek?:) Szeretnék minél többet megtudni az indigókról. Úgy érzem ideje összefognunk nekünk új generációs jó népnek. A fiatalok jövője a tét!

Baráti üdvözlettel: Detty


folyt. köv...

2. Betty írta nekem: Ami engem érint...huh hát sok minden érint, de konkrétan ami igazán foglalkoztat, az a furcsa idegenségérzet...alapvetően az emberek között. Elvagyok én mindenkivel...nem arról van szó, csak sokszor érzem az emberek összekavarodott energiáit...vagy hogy is mondjam, és párszor rosszul is lettem tőlük. Valami erős empatikus képességem lehet...vagy nem tudom. Az a baj, hogy a képességeimmel se vagyok tisztában, olyan mintha minden meg lenne bennem, de sok gát van belül, amit nem tudok feloldani, és így nehéz kibontakozni. Furcsa...ez a kívülállóság érzet is...úgy gondolom az ego csinálja ezt...ill. ha az egységet érezném, akkor lennék igazán harmóniában.

Válaszom erre:




Szia Betty!

Ez amiatt van, hogy ti indigók segíteni jöttetek le a fizikai síkra, amúgy
nem kellene itt lennetek, és belesüllyedtetek abba az anyagi világba, ami
idegen nektek.
Kicsit ez olyan, mint amikor valaki elmegy börtönőrnek, és igaziból ugyanúgy be van zárva, mint a rabok, hasonló a helyzetetek.
Miután nem sok tapasztalattal rendelkeztek a fizikai sokról, szenvedtek, beilleszkedési problémátok van, és a legrosszabb, hogy a begyepesedett agyú, régóta itt élő emberek benneteket tartanak hülyének, különcnek, sokszor bezárnak benneteket pszichiátriára, teletömnek orvossággal, csak hogy békén hagyjátok őket.
Nem figyelnek oda arra amit beszéltek, mert nem is értik, igaz nektek is meg
kell tanulni, hogy nem szabad mindenkinek mindent elmondani, mert nem
érdemlik meg! Képességeidre érdemes odafigyelni, fejleszteni, nem benned van
a hiba hidd el, érdemes lesz majd tanulni sokat, látásodat fejleszteni!

Fogadd el magad különlegesnek, és legyen önbizalmad, amit sokan le akarnak rombolni, de ne hagyd magad, te különleges vagy, és ez benne a szép! Néz a tükörbe, és nagyon szeresd, akit ott látsz!



folyt. köv...

. Üdvözöllek, a nevem Sarolta, 15éves leszek, nagyjából egy hónap múlva. Megközelítőleg másfél éve szereztem tudomást erről az "indigó" fogalomról, ami, úgy érzem nagyon belémivódott. Kb. egy hete voltam auravizsgálaton, a nő azt állapította meg, hogy az aurám 80% Rózsaszín, és van néhány lilás-kékes folt, és némi zöld,, gyomortájékon. Nos, nem is ez a lényeg, csak az a srác, aki nekem először beszélt erről a fénymunkás dologról. Ő azóta is borzasztó közel áll hozzám, hihetetlenül sok dologban segített, és megvilágította előttem az utat, ha érted mire gondolok. Szóval mostanában, egyre inkább úgy éreztem, hogy szüksége van a többi fénymunkásnak is arra hogy egyfajta közösséggé kovácsolódjunk, hogy együtt, közös erővel és támogatással utat törjünk magunknak, és hogy minél többen csatlakozzanak, hogy végre kigyúljon az a bizonyos fény, amire már mindannyian vártunk...együtt, szeretetben, békében, örökké, Nos elöljáróban talán ennyi elég lesz, várom a válaszod.

Válaszom:

Szia drága Sarolta!

Nagyon örülök, hogy megtaláltál, foglalkoztam indigókkal, sőt nagyon soknak sikerült megmenteni az életét, 9- 11 évesek voltak, a szülök nem tudták kezelni őket, be akarták küldeni a pszichiátriára, ahelyett, hogy odafigyeltek volna rájuk!

Most mellém került Detty, akinek sokat segítek, és ő is segít sokat, és fő célom az, hogy felhívjam az emberek figyelmét az indigókra, hogy hogyan ismerjük meg, és hogyan kezeljük, és hogyan szeressük őket!
Neked vannak beilleszkedési problémáid?

Válasz:

Nos...beilleszkedési problémáim...hát... néha vannak néha nincsenek, tulajdonképp ez úgy működik hogy én egy borzasztó kommunikatív lány vagyok, szóval imádok beszélni, és még idegenekkel is úgy beszélgetek mintha a legjobb ismerőseim közé tartoznának. Talán azt mondhatnám hogy könnyedén megnyílok mások felé, és szeretem ha Ők is élnek ugyanezzel a fajta bizalommal, mint amit én megszavazok nekik így első körben...Lényegében az az érdekes, hogy ahogy olvastam a leveled, nekem rögtön az tűnt fel hogy máris úgy érzem hogy értesz a gyerekek nyelvén:) ez nagyon jó
Szóval visszatérve a beilleszkedésre, ... ez úgy van, hogy bizonyos emberekkel szemben, némiképp távolságtartó vagyok, mert úgy érzem néha mintha ...szívnák az energiám, és sajnos van egy olyan tulajdonságom, hogy amikor ezt érzem, azonnal "támadok, védekezek" persze csak képletesen értve. és a későbbiekben azoknak az embereknek már-már képtelen vagyok ugyanúgy megnyílni, mint az elején.

Valójában Pszichológus szeretnék lenni, segíteni szeretnék az embereken, meghallgatni őket és tanácsot adni, tehát, ebből kifolyólag nincsenek különösebben problémáim a beilleszkedéssel. Bár van amikor úgy hirtelen "felébredek" és rájövök, hogy olyan mintha nekem semmi keresnivalóm nem lenne itt és olyankor rámtör egy olyan kemény 3-4napig tartó depresszió...aztán valami pozitív behatásnak köszönhetően újra a régi leszek.
Nem régiben a legjobb barátom meggyőzött róla, hogy minden embernek aki a Földön él, van célja...senki nincs itt céltalanul, és ez az, amiben én hiszek, úgy érzem, tehát ennek a tanításnak köszönhetően képes vagyok felgyógyulni az önsajnálatból. Néha pedig rettentően mély elkötelezettséget érzek egyes emberekkel szemben...vannak olyanok, akik támogatása nélkül nem tudnám elképzelni a jövöm. vagy fordítva:) ilyen pl. a legjobb barátom is:( nagyon szeretem...és tudod, addig nincs is gond, amíg magához az emberhez növünk hozzá.
De amikor már annak az embernek a lelkéhez kötődünk...szerintem annál erősebb kötödés két ember közt :( és nekem nagyon hiányzik. Mondjuk azt tudom hogy tanulni , tapasztalni, és gondolkodni érkeztem ide...csak néha nem értem mért kell azt megtapasztalnom hogy az a személy távolodjon el tőlem, akit a szüleim után a legeslegjobban szeretek és nekem nincs nála fontosabb, és Ő mégsem tart velem. Megértem hogy Neki más életfeladata van, és volt egy olyan életszakasz kettőnk életében, mikor kölcsönösen segítenünk kellett egymásnak...és mivel Ő nyitotta fel a szemem... számomra mindig Ő marad az igazi Tanítóm, akire felnézhetek. Egyébként Ha megkérhetlek, mesélj nekem Detty -ről...és arról, hogy hogyan lehet szeretni az indigókat



folyt. köv..

Harmony

Kedves István!

Köszönöm hogy tegeződhetünk, így könnyebb lesz. :-) A párodat Detty -t egy rendkívül kedves, szeretetreméltó embernek ismertem meg levelein keresztül. Gondolom, lélekben hasonlóak vagytok, és köszönöm hogy megosztottad a történeteteket velem.
El tudom képzelni hogy Detty miken ment keresztül, mivel olvasva leveledet, minden passzolt rám is ... az hogy kiskoromtól kezdve bántásokat kaptam, főleg az iskolában és korombeliektől.

A szüleim szerettek, de sohasem éreztem azt, hogy igazán akartak volna engem.
Azt mondják tervezett gyerek voltam, de én nem hiszem, megérzem az ilyesmit. Vagy még arra gondolok, hogy másmilyen gyereket vártak mint én. Apu később bevallotta hogy fiút várt első gyereknek, de aztán már semmi pénzért nem cserélt volna el.... ezt el is hiszem, mivel kiskoromban rengeteget túráztunk, játszottunk együtt, mikor még nagyon picike voltam sokat énekelt nekem és játszott velem. Sajnos mikor 16 éves voltam a szüleim elváltak. Azután jöttek a "gondok" velem, költöztünk és én nem jöttem ki öcsémmel, aki két és fél évvel fiatalabb nálam. Sokszor dührohamokat kaptam és tomboltam, pedig valójában azelőtt egy nagyon csendes, félénk, szerény kislány voltam. Valami történt, valami nagyon megviselt. Azt hiszem a költözés és az hogy aputól elszakadtam.... utána csak hébe hóba találkoztunk, kezdetben hétvégente is, majd ezek egyre ritkábbak lettek, ezek a találkozások.... a vége felé már nem is érdekelt és nem hiányzott. Aput régen nagyon szerettem és felnéztem rá, vagyis közel állt a szívemhez, de a válás után ez akkora törés lett, mármint a válás, hogy valami meghalt bennem. Testvérem se fért a bőrébe, mindig bosszantott, szerintem őt is megviselte az egész csak rajta így jött ki.

A suliban sem volt semmi sem ok, bántottak és folyamatosan megaláztak, piszkáltak, kigúnyoltak, pont úgy mint Detty -t. Talán, mert különböztem, soha nem a legdivatosabb cuccokat hordtam, amolyan szürke egér voltam az osztályban, és akkoriban iszonyat sovány is, én voltam a legvékonyabb az osztályban, szerintem a sok stressz miatt. Az osztályképet visszanézve elszörnyülködtem emennyire alig látszódok a képen, egy piszkafa voltam.... mondjuk így utólag jó lenne megint annak lenni, de nagyon szenvedtem akkor és ha választhatok nem érdekel milyen alkatom van csak legyek nyugodt és kiegyensúlyozott. Rengeteget írhatnék de lerövidítem amit szeretnék, mert iszonyat sok lenne.... ha gondolod majd egyszer nekifekszek és leírok mindent amit sikerül. De most rövidítek.

A sulit elvégeztem, közepesre érettségiztem, majd ugye, jött az idő hogy eldöntsem, "mi is akarok lenni".... ekkor eszméltem fel, hogy talán soha nem csinálhatom vissza ha döntök ezért jól meg kell fontolnom. Viszont a jegyeim nem voltak kitűnőek, és ezért nem sok lehetőségem volt. Jelentkeztem a képzőművészeti főiskolára, majd az Iparművészetire, de ugye oda nem vettek fel...... de úgy voltam vele, az álmom az első, és én művésznek tartottam magam, és gondoltam, maximum nem vesznek fel, de most vagy soha. Hát nem vettek fel sehová.... keresnem kellett egy olyan sulit, amihez a jegyeim és képességem is megfelelő. Először még nem találtunk - anyu próbált segíteni, utánanézett suliknak - majd úgy döntöttünk, mivel elég ramaty állapotban voltam lelkileg hogy legjobb lesz ha nem kerülök el Békéscsabáról (ott lakom), hanem a közelben találunk sulit.

Mivel nem sok lehetőség volt, egy programozói iskolát kezdtem el.... de minden olyan idegennek tűnt.... nem értettem a programozás alapjait, igaz sokszor be sem jártam az iskolába, hanem elmentem valahová mellé, mert féltem az emberektől, és akkoriban már tényleg nem voltam jól.... ezért lemaradtam és félbehagytam azt a sulit.... pedig mindig érdekelt a programozás, és az volt a második álmom.
Aztán, a sok kudarc miatt már kezdtek nem lenni álmaim sem..... aztán anyuval összeültünk, hogy mi legyen... valami suli kellett, hogy ne utcaseprőként végezzem, vagyis most meredeket mondtam, de akartam hogy legyen szakmám, bármi áron is!

Szóval ekkor találtuk meg azt a sulit az egyik továbbtanulási tájékoztatóban, azt hiszem 2000-ben vagy 2001-ben. Már nem emlékszem az évre de a kettő közül valamelyik. akkor voltam 17-18 éves...... ott is volt felvételi de sikerült felvételt nyernem. mondjuk fizetős suli volt.
De azért kellett tehetség, mert nem vettek fel bárkit. Mindegy is. Szóval elkerültem egy vadidegen helyre - még soha azelőtt nem voltam távol a szülői fészektől. Teljesen ismeretlen és félelmetes élmény volt. Nem is nagyon mentem távol a kollégiumtól, mivel kollégista lettem, egy 4 ágyas szobában. 3 lány szobatársam volt, az egyikkőjükkel különösen jóban lettem, akit Katinak hívtak. Rengeteget beszélgettünk, ezek néha könnyed, néha mély beszélgetések voltak. De nagyon jól éreztem magam vele.

A kollégiumban mindig egyedül zuhanyoztam, mert szégyenlős voltam még a lányok előtt is.... gondolhatod, még soha nem laktam együtt korombeli lányokkal. Furcsálltam azt hogy a legtöbb lány csak úgy simán együtt zuhanyozik. Nem is tudom miért írom le, de talán érdekes vagy lényeges.

Egyik nap (sokszor hiányoztam ott is suliból, nem tudom már miért, nem voltam jól), bejött Ági, a volt szobatársam és közölte, hogy nem járhatok már suliba. Ekkor kétségbeestem, de nem a suli miatt hanem hogy elveszítem Katit. Sírtam és Kati vígasztalt. Majd később egyre rosszabbul lettem.... kérdések és gondolatok tömkelege cikázott a fejemben. és ezután minden összekeveredett az agyamban elkezdett pörögni és egyre csak száguldottam a mélybe... kérdeztem Katit mi ez az egész, majd nagy nehezen kihúztam hogy kolis szívatás áldozata lettem.... az is kiderült, hogy valaki még pluszba - nem elég hogy megszívatott a suliba járással, hogy vége - de még drogot is kevertek a kajámba - ezt Kati közölte miután sírva mondtam hogy nagyon rosszul vagyok..... kértem hívjanak segítséget, illetve nem azonnal csak másnap........... azt az éjszakát nem tudom leírni soha.... annyira kikészültem hogy belebolondultam.

Gondolom valami iszonyat nagy adag drogot kaptam. Utólag ezt hiszem és akkor is ebben hittem, mert valahogy tudtam csak az lehet és mikor Kati kimondta akkor már biztos volt. Áthallucináltam az éjjelt, mindenféle hülyeséggel és lénnyel, de főleg majdnem meghaltam! Fizikálisan hánykolódtam az ágyon és majdnem kikerültem a testemből is! a Lelkem megélte a magányt és nem volt jó érzés. A többiek, Katiék először sírtak, majd közömbösek voltak, majd kinevettek az események miatt meg ahogy lereagáltam a drog hatását, majd ismét közömbösség részükről. Mindegy, nem ragozom, iszonyat szarul voltam, mint még soha életemben.... ez pár napig tartott, majd harmadik nap valaki papot hívott, hogy űzzenek ördögöt belőlem majd mikor ez sem hatott az utolsó kenetet akarták rám adni..... sírva kiabáltam hogy nem ismernek és nem halok meg mert engem nem lehet megölni! Előtte meséltem Katinak hogy Isten megjelölt a homlokomon kereszttel álmomban.

Ez nem tudom valós volt e de hittem benne és máig hiszek... akkor még Jézusnak is képzeltem magam, de megéltem Jézust valósan a szeretetét. A gonosszal (Sátánnal) is harcoltam... rengeteg dolgot átéltem..... és ekkor lettem "beteg" illetve megbélyegzett.

Paranoid Skizofrénia. mint utóbb megtudtam a papírokból. De nem lett kivizsgálva semmi, még vért sem vettek, így a bűnösök egérutat nyertek. Csak a kórházban kb. 3 hónapig bent tartottak az is maga volt a pokol, mivel téveszmék gyötörtek, és nagyon szenvedtem... hallucináltam és rosszul voltam.... azóta gyógyszereken élek és a családom nem fogadja el hogy ne szedjem. Minden lépésem ellenőrizve van a családom és a dokik által. kb. 10-szer voltam kórházban 10 év alatt, de nem egyenletesen, volt hogy 3 évig nem voltam bent majd hirtelen egymás utáni hónapokban 3-szor is..... össze vissza.... legutóbb sűrűsödtek meg a kórházi berendelések. Legutóbb ősszel voltam bent és majdnem Karácsonyra is bevittek.
Hát röviden ennyi a sztori nem dolgoztam még, és rengeteget szenvedek. Félek kimenni az utcára és az emberektől, az élettől, mindentől. Leginkább egyedül vagyok itthon a szobámban.

Megértem Detty -t és téged hogy milyen nehéz nektek is. Én nem tudom hogy indigó vagyok e, soha nem voltam aurafotózáson, de szerintem más vagyok mint az átlag - nem tudok beilleszkedni és minden idegen nekem. Főleg az emberek gúnyos hozzáállása zavar és ha kinevetnek. Mert úgy gondolom, nincs nevetnivaló rajtam, még ha úgy is nézek, vagy néznék ki mint egy nyomorék még akkor sem! De itt erről nincs is szó, bár önértékelési gondjaim vannak, mindig kevesebbnek és rondábbnak éreztem magam másoknál. A gyógyszerek meg leépítenek, de nem hagyhatom abba mert a család gyógyszerpárti, ráadásul gyógyszerész családom van.

Itt vezetek naplót és álomnaplót, bár az utóbbi évben / években kissé hanyagoltam a rosszulléteim miatt... de azért amikor tudom írom. Abból talán sok minden kiderül a múltamból, bár elég hosszú és tömény, egy könyv anyagnyi, de ha érdekel nyugodtan olvassátok.

Én találkozni nem tudok, mivel teli vagyok gátlásokkal. Már nagyon régóta a dokihoz való elmenetel is nehézséget okoz nekem. Merthogy ott emberek vannak, és én szorongok.
Azt hogy ki is vagyok valójában semmi sem fedi igazán, nem tudom elmesélni mindazt amit érzek és bennem van és átéltem életem során.... de hát senkit sem lehet soha igazán és teljesen megismerni.... sosem vagyok ugyanolyan, mindig másképp állok mindenkihez, illetve ember és hangulat és állapot függőek ezek a dolgok. Rengetegen nem értik pl. hogy egyszer kedvesnek tűnök és naivnak, máskor szinte támadónak hatok és megkockáztatom "logikusnak". De ami inkább jellemző az alapállapotom a kedvesen állás mindenkihez. Barátságos vagyok ha nem bántanak, de van bennem is irónia időnként, bár meglehet nem szándékos. Sok minden nem derül ki a naplómból csak az ismer aki követ mindenhol.

"Soha ne szűnj meg álmodni, álmodj, képes vagy rá - örök hittel..."
/The Beloved/

(A személyes találkozás azért lett volna fontos, mert simán ki lehetett volna szedni ebből az állapotból, csak sajnos nagy a távolság közöttünk!)

folyt köv Harmony

Részlet a naplóból:

2010-12-17.
Szenvedés az életem...

Mostanában nagyon kivagyok..... tegnapelőtt dokinál voltunk, megpróbáltuk rávenni, hogy ne kelljen injekciót kapnom, de nem sikerült. Viszont csökkentette a hunperdal-t, ami ugye ugyanazon hatóanyagokat tartalmazza mint a risperdal consta injekció. Elvileg.
Viszont növelte az antidepit, de a Paroxatról áttértünk valami Citapram-ra vagy mire, mivel a Paroxat pánikrohamokat okozott nekem. Régen is kaptam már (mit nem kaptam én még!), akkor is ez volt a hatása. Viszont a legfontosabb amit el kellene hagyni, azt továbbra is kapom, legalábbis nekem fontos lenne hogy ne kapjam, mert átalszok két napokat. És ez a risperdal consta injekció.
A skizora tényleg jó, szépen kiöl belőlem minden színes érzést, képzeletvilágot - cinikusan mondom - és szépen altat, meg zombivá tesz.

Szóval, én már kezdem feladni, de ezt is annyiszor mondtam már, és persze hogy nem adom fel soha, hiszen én ilyen vagyok, képtelen vagyok feladni, pedig nagyon szenvedek. Nem lennék soha öngyilkos, bár már eljátszottam a gondolattal, mi lenne ha mindennek vége lenne.... de soha nem tenném meg, mert szeretet van bennem, és akiben szeretet van, az nem tudja magát se, mást se megölni.

Én még egy hangyát sem tudok vagy egy szúnyogot megölni! Egyszer sajnos az akváriumból a csigákat a lefolyóba öntöttem, mert rengeteg volt, azóta mindig eszembe jut és gyűlölöm magam emiatt, és tudom, hogy meg fogok bűnhődni érte. De már nem tudom visszacsinálni, és akkor sem voltam jól. De ez nem mentség csak mondom. Visszatérve a jelenlegi állapotokra, nagyon rossz, ilyen rossz még nem volt talán soha.... csak 2001-ben de akkor másképp volt rossz. Most olyan értelemben rossz, hogy kb. egy zombi vagyok egy hulla, aki mindig fekszik az ágyban. Valami lenyom. A fejemben is nyomást érzek időnként.

Szeretnék chatelni, de egyrészt nem tudok, ezek miatt, másrészt félek felmenni hogy nem tudok semmit írni.

Az agyam nem fog egyáltalán, nincsenek gondolataim, csak panaszkodni tudok..... ez így nem megoldás! Meg AKAROK GYÓGYULNI VÉGLEG!

De egészséges vagyok, tudom és hiszem, csak a gyógyszerek betegítenek folyamatosan... de senkinek nem tűnik fel, hogy szarul vagyok, csak hogy a szobámban vagyok, az ajtó csukva, de hogy egész nap fekszek azt vagy észreveszik vagy nem. De tény hogy nagyon szenvedek!

Ma kicsit jobban vagyok 2 és fél nap folyamatos fekvés után... már ideje volt. De ez teljesen kiszámíthatatlan hogy mikor vagyok jól és mikor szarul. Általában nagyon rossz - ez az alaphelyzet gyógyszerek mellett. Kb. 1 a 10-hez arányban vagyok jól és rosszul. Nekem elegem van már ebből, a sok szenvedésből és szeretnék kilépni belőle, de nem tudok.
És az a gáz hogy már erőm sincs harcolni...... megadom magam a rosszullétnek és ez baj. De nem tudok tenni ellene, pedig mindenki segít, de még így sem megy.

Azt pedig nem szeretném ha barátaim meglátogatnának, hogy így betegen, fél - hullán, kómásan lássanak. Inkább a szenvedés, mert túl büszke és makacs vagyok, és nem vállalom hogy így lássanak.


Mit írjak még.... olyan motiválatlan vagyok..... nincs is mondanivalóm, pedig alapjáraton rengeteg lenne. A dokiknak és a családomnak üzenem, hogy ezt akarjátok? Hogy szenvedve éljem le az életem? azt hajtogatjátok: "Szükséged van a gyógyszerre, mert nélküle rosszul vagy!" - mondom én, és most mi van?? Nem vagyok rosszul? SZENVEDEK DE ISZONYATOSAN! Csak ennyit a gyógyszerekről és a hozzáállásotokról.....

és a válasz egy másik helyen (ami egyben maga a megoldás is)

emlékszem mikor abbahagytam egy időre a gyógyszereket, semmi gond nem volt, jól voltam, aztán persze ok, elkezdtem furákat képzelni, de még mindig lényegesen jobban voltam mint most.... ja plusz még az hogy így is képzelődök, gyógyszer mellett, szóval nem értem mi értelme szedni, vagy miért nem adnak "jobbat" ha már muszáj... mindig is hangsúlyoztam a naplómban is de a dokinál is meg a családomnak, hogy ez a legrosszabb szer amit kapok, de senki nem figyel oda, vagy nem akar, nem tudom.

Nagyon fontos dolog, hogy az antidepresszáns orvosságok öngyilkossági hajlamot erősítenek fel!


AMIT ki szeretnék hangsúlyozni - ez több levélből is kiderül jogos véleményként - hogy nem minden problémás gyerek indigó, de majdnem minden indigó problémás!


folyt. köv..

5 éves kislánytól, Lillitől kérdezte az édesanyja Edina, aki szintén indigó:

Lilitől kérdeztem: Mikor szereti egymást két ember?
Válasz: Amikor barátok lesznek.

Kérdés: Mi a szeretet?
Lili válasza: Mindent megengedünk egymásnak, mindent megteszünk egymásért.

Lilitől kérdezem: Honnan jöttünk?
Válasz: Onnan (és mutatja) fentről.
És kérdezem: mikor megyünk oda vissza?
Válasz: ha meghalunk.

Lili kérdezi: tudod anya, hogy miért nem látunk a 3ik szemünkkel?
Mondom nem, miért nem?
Válasz: mert ott van a homlokunk:))


folyt. köv..

Találtam egy indigó levelezési listát, íme a lista bemutatkozó levele, nagyon érdekes:

Üdvözöllek kedves Indigó!
Nem véletlenül sodródtál épp erre az oldalra. Ha csatlakozol őszinte veled egykorú fiatal társakra találsz, akik megosztják veled tapasztalataikat. Tanácsot adnak, s segítenek, amiben csak tudnak. Miért hoztam létre a listát? Mert nem volt és úgy éreztem szükség van rá. Na meg azért mert az indigógyerekek születési aránya Magyarországon a legmagasabb. Egymást segítve hamarabb fejlődünk az úton.

Jellemző indigó tulajdonságok:
Egyfajta felsőbbségi tudattal jönnek a világra. Úgy érzik, megérdemlik, hogy”itt legyenek" és csodálkoznak, ha valaki ezt a nézetet nem osztja. Az önbizalom nem probléma a számukra. Nehézségeik vannak az abszolút tekintélyelvűséggel (elvárják a magyarázatot és a választási lehetőséget. .Egyszerűen nem tesznek meg bizonyos dolgokat; például nem szeretnek sorba állni. Csalódottá válnak az olyan rendszerektől, amelyek rutinnal működnek és nem követelik meg a kreativitást. Gyakran más megoldásokat találnak bizonyos problémákra, mint a társaik az iskolában, mint a szüleik odahaza. Ha nincs körülöttük hozzájuk hasonló, gyakran magukba zárkóznak, és az az érzésük támad, hogy senki emberfia nem érti meg őket. Az iskola nehezen viselhető el a számukra. Nem reagálnak a fegyelmező ijesztgetésre. Nem félénkek.



Az Indigó viselkedés jelei


Földünk szellemi evolúciója egy újabb, talán a legszebb szakaszához érkezett. Sőt! A dimenzióváltás bizonyítékai itt élnek közöttünk. Ők a közelmúltban született gyermekek, olyan indigókra jellemző auraszínekkel a testük körül, ami eddig nem volt sajátja az emberi fajnak. Sokuknak ezek a színek csak 24-27 éves korukra véglegesítődnek. Az örökké megújuló élet e gyermekek eddig példanélküli képességei által siet az emberi faj segítségére. Úgy tűnik gyermekeink éppen azoknak a problémáknak az orvoslása végett születtek, amelyek megoldására mi felnőttek már-már bevallottan képtelenek vagyunk.

Az érzékeny kis palántának, az ingerben gazdag környezet mellett, főleg szabadságra van szüksége. E nélkül kétségtelenül elhervad.

Az indigó gyerekek nagyon különlegesek, különösen feltűnőek közülük a tinédzserek.
Amikor velük beszélgetünk, mintha megannyi gyermek testbe szorult szórakozott professzorral lenne dolgunk. Fiatal esetlenségük keveredik az öregek legletisztultabb bölcsességével.

Nem könnyű ma gyereknek lenni, különösen az indigó gyerekek helyzete nehéz, a rendkívüli érzékenységük és értelmük miatt . A lelkük annyira más értékrendet képvisel, mint a lassan átalakuló, múltba hulló jelen életfelfogás, hogy segítség nélkül nem találják meg sem helyüket, sem hiteles szerepüket.


folyt. köv..

Mert mit mondhatnánk az oktatásról az indigógyerekek szemszögéből:
Változnia kell ahhoz, hogy sikeres lehessen náluk. A valóságról és az élet lényegéről egyáltalán nem beszélő rendszer jelenleg nem képez önálló gondolkodású, magáért felelősséget vállaló, eredeti gondolkodású fiatalokat.
Teljességgel beletemetik a gyermekeket és a tanulóifjúságot a különböző tantárgyak tengerébe. Ám az ilyen leterhelés ellenére az életben emberként való helytálláshoz szükséges muníciót többnyire nélkülözniük kell.
Szerencsére az indigó gyerekek erre az alacsony színvonalú állami, értékelő iskolarendszerre megfelelő módon reagálnak.
Az új nemzedék egyre kevésbé, vagy egyáltalán nem manipulálható. Bennük koncepcionálisan s egyben természetes kódolással van jelen Isten, az Univerzum és a természet törvényeinek ismerete. Spirituális önismerettel mentesítik magukat a hibás befolyásolástól.
Ismerik az „igazságot”, ezért tanítójukkal szinte felnőttként szállnak szembe, amikor logikátlanságot tapasztalnak, vagy követelnek tőlük.

Lázadók, szemtelenül igazmondók, nem tűrik a megalkuvást. Kimutatott érzelmeikre retorzióval válaszoló tanítóikat nyíltan bírálják és megvetik. Ilyenkor felnőttként intézkedve, akár még iskolaváltást is követelnek. Megoldásként nem fogadják el a felülről érkező megoldásokat, de partnerként mindig meggyőzhetők, ha logikusan elmagyarázzuk a megoldási képleteket.

folyt. köv..

A családban

Tisztán, nyílt szívvel érkeztek, belső programjukban hordozzák a megoldó ideált. Tudatalattijuk tisztában van küldetésükkel, ezért értetlenül állnak az álnok és megalkuvó felnőtt parancsuralmi nevelési szokásai, eszközrendszerei előtt. Makacs ellenállóként láthatjuk őket, akik még a szüleikkel is szembeszállnak az igazságukért, ha nem találnak megértésre, akkor elmennek a szülővel történő lelki szakításig akár már 10 éves korban.
Türelmet, egyenrangúságot igényelnek, mert nem tudnak mit kezdeni az Univerzum adta hatalmukkal gyerekként a felnőttekkel szemben.
Mint kiválasztott küldöttek, megnyilatkozásukban arról tudósítanak minket, hogy pusztán a szellem elsőbbségének helyreállítása megoldja a világ minden baját, újra értelmet és célt ad az életnek. Ehhez azonban fel kell nevelnünk ezt az új generációt, akik annak ellenére, hogy átlátnak ezen a sötéten örvénylő rendszeren, mint gyermekek, mégiscsak kiszolgáltatottak a lényeglátó szülők és pedagógusok segítsége nélkül. Az ilyen szülők minden igyekezetükkel reményt szeretnének önteni tehetséges és kreatív gyermekükbe, de döbbenten tapasztalják, hogy az ellenség kezébe, a sokszor színvonaltalan, kérlelhetetlenül anyagelvű iskolarendszerbe kell illeszteniük őt.

folyt. köv....

Káros következmények

Előbbiből adódik a kérdés. Hogyan reagál a különleges képességű, belső céllal és küldetéssel érkező indigó gyerek a képmutató vagy lélektelen nevelésre?
Amerikai kutatók a következő megállapításokat tették:
Sajnálatos módon a nevelés lélektelensége ezeknél az átlagon felül tehetséges gyermekeknél hiperaktivitás, krónikus és érthetetlen fáradtságot, depressziót, idegességet, izomfájdalmakat, magányosságot, gyermekkori betegségeket stb. okozhat.
A belső idegi feszültség fokozódása miatt az immunrendszer annyira legyengül, hogy a gyermek egyre több betegség áldozatává válhat.
Az egészségi tüneteken túl a pszichikai sérülések - amik rendkívüli érzékenységükkel vannak kapcsolatban - társadalmi devianciákban, minden határon és ésszerű viselkedési korláton túli agresszivitásban vagy számtalan esetben önpusztításban ( tinédzser és felnőtt korukban, túlzott szexualitás, alkoholizmus, kábítószer függőség stb.) és az öngyilkosságban nyilvánulnak meg.

Legnagyobb veszélyben a ma huszonéves Indigók vannak, akik szembe találják magukat a határtalan kortárs cinizmussal, az értékrendek körüli bizonytalansággal, ami súlyos lelkiválságot okozhat.

Nagy felelősség van a felnőtteken, mert az indigó gyerek ismeri a „fényt” és gondolkodás nélkül választja megoldásként az ahhoz való visszatérést, ha veszélyeztetve látja isteni küldetését.
Egyes tudósok, miközben sokirányú felmérést végeztek az indigó gyerekek körében, számos, szinte valamennyi gyerekre kiterjedő, lényeges megfigyelést tettek:

Gyermekként, baba korban ismerik fel a szülő partnerségét, s már ebben a korban, tanítják szüleiket, s ha kell akkor hisztivel, daccal, kedvességgel! Ha a szülő nem fogadóképes, akkor gyerek 4-5 éves korára olyan intenzív figyelemfelkeltő és tiltakozó módszereket választ, amit sokan hiperaktívitásnak diagnosztizálnak! Végzetes hibaként, gyógyszeres kezeléssel kísérlik meg korrigálni a természetes folyamatot azok a pszichológusok, orvosok, akiknek a kezére játsszák a szülők a gyermekeiket! Erre egyetlen gyógymód: a törődés, a játék, a gyerek központba engedése, az együtt homokozás, a gyermekkel való séta egy parkban, egy állatkertben, vagy magában a természetben! De a sport is helyre teszi ezt a látszólagos problémát.

Fontos, hogy az ami a gyereknek természetes, az intenzív mozgás igényt, a szeretet tudatot nem szabad a gyerek előtt különleges képességként beállítani!
Legfontosabb viszont az, hogy a isten adta képességeit felfedezve a gyermekünknek, környezetünkbe publikálva ne helyezzük céltáblává! Főként ne használjuk őket, (eléggé el nem ítélhető módon eszközként,) cirkuszi atrakciókra az auralátás, a megérzés, vagy ráérzés területén! Ez azt jelentené, hogy Isten szándéka és engedélye nélkül szereznénk olyan információkat általuk, amelyek kiadásáért majd Ők maguk vállalják a felelősséget! Később tudatuk felébredésekor, emiatti bűntudatukban akár Istent személyesen megkövetve, elhagyják a földi életet! Erre egyre több példát találunk!
A kicsit is érettebb korban lévő indigók számára teljesen természetes Isten létezése. Nem azonosítják anyagi testükkel magukat, tehát tudják, hogy lelkek, Isteni küldöttek, s a bekódolt parancsokat, feladatokat végre kell hajtaniuk.
Vallási bigottságok nélküli gondolkodásuk természetes része, a lélekvándorlásról való tudatosság, a spirituális élet.
Különös rokonszenv és vonzódás fűzi őket az élővilághoz, a természethez, s ha mentesülnek a családi erőszaktól, többnyire vegetáriánusok, s az állatokat az emberiség kistestvéreinek tartják.

A kutatókban végül már csak egy kérdés fogalmazódott meg. Van-e elegendő áldozatkész, jelekből értő felnőtt, hogy ez az újfajta tudatosság átvészelje gyermek és kamaszkorát


folyt. köv...

Indigók küldetése
A Krisztus-háló áthangolása


A munka elkezdődött!
A Fénymunkások sokasága veszítette türelmét a tétlenségbe! Hónapok óta érkeztek jelek, a sokszor feltett kérdésre! Már tudom ki vagyok, de mi a feladatom?

A felkészülési idő során sokunknak érkezett feladat. Tettük a dolgunkat, mert belsőnk ezt diktálta, de a miértekre megérkezett a válasz. Isten elindította azt a projektet, aminek végrehajtására földre küldte Fénymunkásait. Sokan csodafegyverre vártak, ugyanúgy mint Jézus idején. Isten most a Magyarokat küldi a világ megmentésére! Sikeres küldetéshez visszaadja önértékelésünket, s amikor ismét dobogni kezd a Magyar szív, akkor a szeretet fegyverével kell kisegíteni ezt a finánc világot a bajból, különben összeomlik a föld és vele az emberiség. Nem szabad kishitűnek lenni, hiszen a Magyarokat, ill. az őseinket Isten már többször bizta meg világ megváltással. Elég legyen itt megemlíteni Nimródot, Attilát, Szt. Istvánt!
Most egy másik, de annál veszedelmesebb ellenség lepte el a földet, köztük Európát, a hitetlenség, és a másik ember gazdasági elpusztítása! Konkrét feladatokat mindenki megkapja, ha eljön az ideje! Addig készülj fel, és ismerd meg múltadat az alábbi oldalon!
www.magyarhon.eu

Most midőn bolygónk elérkezik a dimenzióváltás időszakához, elengedhetetlenül fontos emlékeznünk arra, hogy az Univerzum (mélyebb megközelítésben Isten) soha nem hagy cserben bennünket. Irántunk érzett szeretetének egyik megnyilvánulása, hogy információit testet öltött "Misszionárusokon", tanítókon keresztül juttatja el hozzánk.

A spirituális csatornán keresztül hozzánk érkező tudás igen fontos ismereteket hordoz változó világunk számára. A feltétel nélküli szeretet szépségét sugárzó üzenetek ösztönzőleg hatnak szellemünkre ezekben a " változó időkben". Az olvasás során szinte érezhetjük, amint feltöltődünk Isten szeretetének erejével.
A Krisztusi szeretet sugár, ami mára intenzíven érkezik, független mindenfajta nyelvtől.
Az eredeti szeretetháló, több mint kétezer esztendeje oltalmazza az emberiséget -- az a Krisztus-hálóként ismert sugárzó energiamező, amely Jézus könyörületéből és minket felemelni vágyó szándékából keletkezett a Föld körül. A vélemények gyakorta eltérnek Jézus személyét valamint tanítását illetően. Hanem abban kivétel nélkül mindenki egyetért, hogy Jézus Isten szeretet esszenciájának megtestesüléseként lépett a Földre.

Egy tisztultabb szintre eljutott ember bármikor megbizonyosodhat a szívén keresztül Jézus természetfeletti jelenlétéről bolygónkon, hozzátéve, hogy az általa élővé vált tanítás megértése és hiteles követése minden embert eljuttathat a Jézus által képviselt krisztusi minőséghez. Mindez Jézus Krisztus valódi követésére nem pedig külsőségekben való utánzására vonatkozik. Jelen korunk új esélyeket kínál az emberiség számára, hogy az elmúlt két évezred ostoba utánzási kísérletei után végre a tanítás lényegét megvalósítva újjászülethessen a szeretet egy magasztosabb szintjén. Ezen belső kibontakozás üteme nagy mértékben függ a Krisztus-háló Földre bocsátott sugárzásától.

folyt. köv..

A Föld mágneses hálóján végzett korrekciók már néhány éve folyamatban vannak. Használd intuíciód és meditációd erejét, hogy kiderítsd, vajon elérkezett-e már számodra a megfelelő idő. Senkit sem kap elutasítást, ám a változás időzítése és az átkelés nehézsége egyénenként változó. Egy tanító valószínűleg azonnal megkapja a hozzájárulást, és mindössze kisebb kellemetlenségekkel kell számolnia. Ezzel szemben egy kevés tapasztalattal rendelkező entitásnak hosszabb időt kell várakozással töltenie mielőtt kezdetét veheti az átalakulás folyamata, és alighanem nehézségekkel kell számolnia az átmeneti időszakban is. Kétség kívül mindannyian túl fogtok jutni rajta. Ez spirituális ajándék! A szellem nem hagy magatokra benneteket ezekben az időkben!

Nincs miért aggódni azon, mások majd mit szólnak ehhez a tanításhoz, hiszen a lelki-szellemi kultúra sajátos vonása, hogy nem szólhat egyszerre mindenkihez, nem lehet érthető csak egy bizonyos megértést, megvalósítást már elért emberi lény számára. Úgy tűnik olyan korszak küszöbén állunk, melyben az információ sokkal tisztábbá és érthetőbbé válik. A múltban az ismeretek hatalmas része épült tévedésen alapuló információkra, a jelenben azonban van lehetőség azok hiteles kiigazítására.

Spirituális csatorna

Az Isteni Terv keretein belül létező minden szolgálat lényegében az önvalónknak, a lelki - énünknek nyújtott szolgálattal kezdődik. Az igazság belső felismerése sugárzóvá és tetterőssé teszi az embert s a belőle áradó életöröm szelíd burjánzással gyógyítani kezdi Földünk sebeit. Végső soron valamennyi, az igazság fényére kijutott ember egy sugárzó, gyógyító sejtje lehet a földi világ egészének. Feltéve, ha nem esik valamelyik ogoisztikus közösség érdekcsapdájába, hanem felkészültségével önálló sejtként képes a szeretet sugárzásra, környezete, és a föld számára!


folyt. köv...

Mindig vidám az indigógyerek


Ma már talán senki nem lepődik meg, ha azt hallja, új nemzedék született. Az indigó, a kristály és a gyémánt gyerekek régen itt élnek köztünk, s talán már elindították az emberiséget a változásoknak azon az útján, amelyre hivatottak, amiért a Földre, közénk születtek.


AZ AURÁJUKRÓL KAPTÁK A NEVÜKET

Az indigó gyerekek indigókék aurájukról kapták a nevüket. A hétköznapi életben azonban nem egyszerű a felismerésük, még a szakemberek körében is sok vitára ad okot. A felismerés jelentőségét fontos kihangsúlyozni, hiszen, ha a gyerekre rásütjük, hogy rossz, kezelhetetlen, majd tiltással, esetleg gyógyszerrel kezeljük őket, úgy óriási, visszafordíthatatlan károkat okozhatunk.


HOGYAN LEHET FELISMERNI ŐKET?

Szembetűnő, hogy a kezük mindig meleg, hiszen azon keresztül áramoltatják az energiát, akár gyógyításra is képesek ezzel.
Általában már életük első hónapjaiban felfedezhetjük erős egyéniségüket, különcségüket. Nehezen kezelhetők, mozgékonyak, hiperaktívak. Minden érdekli őket, vonzódnak az elektromos eszközökhöz. Vidámak, mindig jó kedvűek és hatalmas képzelőerővel bírnak. Nem ritka, hogy képzeletbeli baráttal beszélgetnek. Különös közeli kapcsolatban állnak a természettel és rendkívül sok szeretet van bennük. Nagyon könnyen tanulnak, kitűnnek kortársaik közül eszességükkel, viszont ami nem érdekli őket, juszt sem tanulják meg! Nincs félelem- és veszélyérzetük viszont magas fokú az önbizalmuk, valamint nagyon érzékenyek. A hazugságot nem viselik el, és a rájuk kényszeríttet akarat ellen is lázadnak. A szülőt nem tekintik „mindenek felettinek"” inkább partnert látnak benne.

Jellemző rájuk, hogy határtalan, önzetlen szeretettel vannak tele, amivel nem tudnak mit kezdeni, ha nem ismerik fel őket. Folyamatos mozgásigényük van, és rendkívül kreatívak, teljesen nyitottak a spirituális gondolatokra, számukra nem kérdés ezek igazsága. Ezen kívül valahogy okosabbnak és bölcsebbnek tűnnek. Vonzódnak a bonyolult dolgokhoz, berendezésekhez, és könnyen elsajátítják a használatukat. Szenvedélyesek és őszinték az érzéseikben. A kapcsolatok fontosak számukra. Erős akaratuk és önbecsülésük van, és gyakran teljesen ellenállnak a tekintélynyelvű rendszereknek, legyen ez a család vagy az iskola.


folyt. köv...

NEM VISELIK EL A KORLÁTOZÁST

Ha felmerül a gyanú, hogy indigó gyermek van a családban, adódik a következő kérdés: hogyan kezeljük őket?

Nagy hibát követ el, aki indigó gyermekére saját akaratát próbálja ráerőltetni, vagy gátolja aktivitásában. Bizonyos esetekben gyógyszerrel akarják megszüntetni az aktivitását, ami a legrosszabb megoldás, hiszen ezek a gyerekek csupán figyelmet kérnek, hogy átadhassák azt a genetikailag beléjük kódolt bölcsességet, tudást és szeretetet, amivel és amiért születtek. A legnagyobb eredményt észérvekkel és sok-sok beszélgetéssel érhetjük el náluk.

Az indigó gyerekek küldetése, hogy ráébresszenek minket saját hibáinkra, önmagunk alkotta korlátainkra, és elindítsanak azon a tudatos spirituális úton, amely új minőséget hozhat az egész emberiség életébe.
Az indigó gyerekeknek nehezére esik az iskolában végig ülni a 45 perces órákat, ezért a velük foglalkozó tanároknak is egy újfajta tanítási stílust kell velük szemben alkalmazniuk. Mozgalmas, érdekes feladatokat kell nekik összeállítani, ahol kiélhetik kreativitásukat is.

Miután az indigó gyerekeknek nincs előre kódolt programjuk, így nehezen találják meg a saját útjukat. Nem viselik el a korlátozást, a határokat, ami nem csoda, hiszen saját határtalanságukkal az egész világon hirdetik a békére törekvést, hogy szebbé, jobbá tegyék a Földet.

Ezek a csillaggyerekek azért születnek, hogy az emberiségnek segítsenek. Egyéni életcéllal és életfeladattal jöttek, melyet ha megtalálnak, beteljesült boldog életet élnek, és ezt kisugározzák egész környezetükre. Úttörők, ők rázzák fel az emberiséget, lehetőséget, békét és boldogságot hoznak a világnak, csak sajnos most még kevesen értjük őket.


folyt. köv...

Indigó szülők, mint kiválasztottak ?
Az indigó szülők egy Isteni Terv végrehajtásának részesei?

Érdekes kérdések ezek. De mielőtt világnézeti vitát indítanának gondolataid az oldallal, érdemes elgondolkodni a következőkön:
- Platon azt mondta: az ember lelkében van egy Isten alakú vákuum.
- Jézus azt mondta, boldogok a lelki szegények, mert ők öröklik a mennyet.
- Descartes szerint Isten megteremtette a világot, aztán magára hagyta, így adva az embernek szabad akaratot.
- Einstein azt mondta: sohasem fogom elhinni, hogy Isten hazárdjátékot játszik a világgal.
Nem különös, hogy szinte valamennyi tudós öregkorára Istenhivővé válik?

Ki tud ezekre a kérdésekre választ adni? Úgy gondolom senki, vagy talán az, aki valamilyen „csatornán keresztül” információt kap, mint a nagy feltalálók találmányuk éjszakáján! Mert nem titok többé, hogy azok a 'Misszionáriusok', akik nem e világból valók, már köztünk vannak. Feladatuk, hogy végrehajtsák a világegyetem legnagyobb tervét, a föld békés megmentését!

Olyan információkhoz juttatnak bennünket, amelyek nehezen feldolgozhatók a mai ember számára. A csepegtetés módszerével adagolják az utasításokat, adják át a kozmikus tudást az embernek, vigyázva arra, nehogy kárt tegyen önmagában. A teljes tudást, a mai egymásra még veszélyes társadalmak nem kaphatják meg.
A nagy terv irányítóját, az információk adóját, nevezzük Istennek, Mindenhatónak, Univerzum parancsolójának, vagy egyszerűen Valakinek! Ez a valaki képes egyedül választ adni az írás elején feltett kérdésekre, nem úgy mint bármelyikünk! Egyszóval találhatunk ki elméleteket, teóriákat, de mégsem vagyunk saját sorsunk irányítói, urai! Az Úr valahol másutt van, még akkor is, ha sokan nem hisznek létezésében!
Persze a Hit mindenkinek szuverén joga, Isten szabadságot adott az embernek, azzal magára hagyva döntéseiben, ügyeiben.
Az írás mondja: „Te csak menj, beszélj a nevemben és én majd szádba adom a szót!”. Így születtek ezek a sorok is, egy Titokzatos Valaki közbenjárásával.

folyt. köv...

Különös, de egyben érdekesek is a következő sorok:


Az ARMAGEDDON elmarad!
Nem lesz világ vége, nem lesz atomháború!

Ez az információ vezércikk értékű a világ összes újságjának, de a pozitív hír ma nem hír, a rettegéshez, agresszióhoz és félelemhez szoktatott olvasónak! Amúgy ebben ellenérdekelt a világon valamennyi vezető rendszere is, mert akkor az emberiség fellélegezne a globalizáció urai által szándékosan indukált és folyamatosan fenntartott "világvége" félelméből. Gondoljunk csak a : kisbolygók-föld ütközése, az UFÓ kérdés, terrorizmusra hivatkozó mondva csinált háborúkra, különféle járványok hisztériája, stb..hírek állandó lebegtetése. Amíg az ember fél, addig vezethető, vagy megvezethető!

A titokzatos üzenetből megtudhatjuk:

Az Univerzum megalkotója, irányítója, földünk megmentésére tervet dolgozott ki, amit a kiválasztott új generációval, az indigó gyerekekkel hajt végre.
Ebben a tervben a Magyarok főszerepet kapnak, az indigógyerekek születési aránya Magyarországon a legmagasabb! Ők olyan tudás birtokosai lesznek, amellyel a „sántának” járását, „vaknak” látását adják vissza! Találmányaikkal megóvják az embert a „menkő” csapásától és gyógyítani fogják az emberiség „korságait”!
Ezáltal önbecsülésük helyreáll, hitük visszatér, beavatott nép lesz újra! Elsőként kapnak biztos információkat, a Bibliában megírt Armageddon elmaradásáról, mely a Teremtő bölcs belátásának , szeretetének jele! Mindez olyan áron, hogy még a „szentírás” is módosul! Mérhetetlen kegyelem ez számunkra, ha felidézzük a 2000 évvel ezelőtti eseményeket.

Akkor Isten a fiát küldte a földre, hogy megváltsa bűneinket és Krisztus által bizonyságot mutasson az embernek, önmaga valóságosságáról!
Titokzatos jövevényt kevesen ismerték fel, kinevették, kigúnyolták tanaival együtt! Aztán Isten az "írások" beteljesedésére Uralkodókat, hatalmasságokat, tömegeket használt a nagy terv végrehajtásában eszközként úgy, hogy saját önző akarattudatukat is meghagyta számukra!

Mámoros győzelemérzést akkor követte csend és félelem, amikor a világ legnagyobb besúgói hálózattal rendelkező birodalom (Jézust a legkedvesebb követője árulta el 30 ezüst pénzért) szeme elől nyomtalanul eltűnt a földi Krisztus, de még az élettelennek hitt teste is! Mindez elképzelhetetlen volt a nagy terv keretein kívül, ami harmadnapra új irányt mutatott az emberiségnek az Isten hitük és a föld tovább élését jelentő szeretetháló kiépítésében!
Döbbenet, bosszú és gyűlölet irányította legnagyobb hadvezért Saulust, Jézus utolsó földi szeretetdöfése Pál apostollá változtatta! Ezzel a nagy Terv, az "írás" beteljesült!
Teremtő elégedetten nézte a történteket, és több évezredes útjára bocsátotta Jézusi szeretethálót, próbatételként az emberiségnek.
2000 éves próbaidő elején a Teremtő alábecsülte az embert, mert a szentírás szerinti Jézus második eljövetelekor az „írások szerint”, armageddonak kellett volna végleg megtisztítani a földet a gonosztól, aki erre az időre teljesen eluralkodik. A beprogramozott gépezet annak rendje módja szerint beindult, a tornyok ledőltek, a háborúk dúlnak, testvér-testvér ellen fordult, az özönvizek, járványok, földrengések folyamatosak. A kiteljesedés azonban Isten szeretete és bölcsessége miatt elmarad!

Teremtő számításaival ellentétben túl sok a "jóember" a földön ahhoz, hogy valamennyiüket kimenekítse a kritikus időre.
Így más tervet dolgozott ki a föld megmentésére az Univerzum irányítója, megváltoztatva a megváltoztathatatlan Szentírást is!

Ez nem más, mint a Krisztusi szeretetháló áthangolása!
Ennek a tervnek részeként néhány évtizede elküldte az első indigókat, hogy megteremtsék az indigó gyerekek érkezésének feltételeit.


folyt. köv...

Az alap indigók (To Base), a mai indigó gyerekekkel ellentétben nem ismerik küldetésük kódolását, de földre érkezésüktől kezdve érzik másságukat, szinte remetei türelemmel, megszállottként teszik a dolgukat. Az „alap indigók” a belső programozás árnyékolásán átszűrődő információ töredékek miatt folyamatosan kutatnak, felfedeznek, részigazságokat kapnak egészen a kódolásuk felszabadításáig. Az „alap indigók” jellemzője, a türelem, kitartás, anyagiatlanság. Tudatalattijuk várja a „fény” parancsát, a fő feladatukhoz, ami az érkező indigó gyerekek védelme, lelkük felkészítése a nagy feladatra. Az indigó szülők felkészítése, támogatása a gyerekeik kisérésében. Igen, kisérésére, mert az indigó szülő Isten kiválasztottja ugyanúgy mint annak idején a Szent Család! Senkinek sincs befolyása az indigó gyerekek születésére, csak joga a nevelésre és majd ha eljön az idő a büszkeségre. Mert ezekből a gyerekekből lesznek az orvosok, tanítók, mérnökök, természetgyógyászok, környezetgyógyászok, feltalálók akik magukban hordják már most azt a kódolt tudást, amit majd a program felszabadít, ha eljön az idő. De közülük kerülnek ki, a szeretet bírák, az ítélőbírák!
Isten katonái Ők, a Földünk megmentői! Neked, nekünk pedig az a feladatunk, hogy ennek során ne akadályozzuk Őket. Hiszen a teremtő Végtelen Életben minden tökéletes, teljes és egész., ahol ezek az indigó gyerekek a tervezett fényküldöttek, lelki lények, akik által a teremtő visszaállítja a természet valódi rendjét. Kiválasztottak Ők, ismerik az Igazságot.

Te is, mi is fényküldöttek, vagy isten eszközei lettünk, a Teremtő ismét bizalmat adott, mert születésünkkor még mi is ismertük ezt az igazságot. Azóta ugyan az anyagi test és környezet hatása alatt sokan megfeledkeztünk róla.
Lehet, hogy olyan szülők neveltek fel, akik megtanultak félelemmel, rettegéssel tekinteni az életre. A félelem Magyarországon is sok generációra visszavezethető. Szüleink, nagyszüleink, dédszüleink egyaránt elveszíthették ezt az Örök, bizalommal telített isteni igazságot.
Félelemmel telt emberek között élve nekünk magunknak is könnyen megszakadhat kapcsolatunk azzal a lelki lénnyel, akik valójában vagyunk.


folyt. köv...

Valójában az Élet Csodálatos, Égi Megnyilvánulásai vagyunk, és még anyagi testbe születve is hatalmas lehetőségeink vannak. Gyermekeinket követve ismét visszatérhetünk az útra. Engedhetünk a hívásnak, a szeretet önzetlen továbbadásával ismét megtalálhatjuk lelkünk békéjét, életünk értelmét. Hiszen a harmonikus, derűs élet feltételei akkor valósulnak meg, ha tudatunkban folyamatosan ápoljuk, fejlesztjük, óvjuk a harmóniát. Szeretetteljes gondolat-környezetet kell teremtenünk belül, és harmóniát rezgő környezetet a külső térben és időben. Ez jellemzi a fényküldöttek természetét. Elég csupán harmonikus lelki emberré válni, nincs nagyobb ajándék a szenvedő emberiségnek, mint a kibontakozott, harmóniát, gyógyító erőket árasztó fényküldött.

Sosem leszünk képesek segíteni e bolygó gyógyulásában, ha folyamatosan kritizálunk, elítélünk más embereket, helyzeteket, eseményeket. Ahhoz, hogy valódi gyógyítók legyünk, mentális energiánkat arra kell összpontosítanunk, hogy meglássuk a pozitívumot mindenben, bármilyen képet is tár elénk a valóság.

Néha az ember úgy érezheti, hogy ő maga annyira jelentéktelen, egy ilyen globális gyógyító munkához, ám jusson eszébe, hogy igaz önvalónk, és Isten a gyógyító erő forrásai. Az anyagi, testi önmagunkba vetett bizalomnak semmi köze nincs a gyógyításhoz. Mindannyian egy hatalmasabb erőre támaszkodunk. Amikor kapcsolatba lépünk ezzel az erővel, akkor járjuk a Fényküldöttek örök útját és akadálytalanul megtörténhetnek a csodák.

Mert a Fényküldöttek azok, akik földi születésük előtt önként vállalták, hogy segítenek a bolygónak és lakóinak kigyógyulni a félelemből és következményeiből.

Minden fényküldött szakrális feladattal érkezett. Gyakran előfordul azonban, hogy az anyag-központú földi életforma egyfajta amnéziát teremt a fényküldöttekben. Elfeledkeznek tökéletes, isteni identitásukról, és arról a képességükről, hogy csodálatos módon segíthetnének a Földnek, és minden élőlénynek. Amikor a fényküldöttek megfeledkeznek igaz természetükről és céljukról, elveszettnek érzik magukat és félnek.




folyt. köv..