Ezoterika

A polaritás törvénye

Ez a törvény azt jelenti, hogy minden létezőnek két pólusa van ugyan, valójában azonban minden egy. Minden látszólag ellentétes, lényegét tekintve azonos, csak kifejeződési fokát tekintve különböző. Boldogság és boldogtalanság, szeretet és gyűlölet valójában ugyanannak a dolognak a két oldala. Ezen a világon minden jelenségnek két oldala van. Ám a kettő között egy és ugyanazon tartomány húzódik meg.
Mihelyt ezt belátjuk, mihelyt felismerjük a két pólus közötti egyet, a látszólagos dualitás megszűnik, s mi újra összhangban vagyunk önmagunkkal, az élettel, az egész teremtéssel.
Mindezt könnyen felismerhetjük, ha tudatunkat a hideg-forró ellentétpárra irányítjuk. Minthogy az ellentétek igaz természetük szerint egyek és ugyanazok, bármely pillanatban átfordíthatjuk őket önmaguk ellentétpárjába. A gyűlölet így fordítható át például szeretetbe. Nem kell mást tennem, csupán álláspontomat megváltoztatnom, s a dolgok megváltoznak. A félelmet bátorsággá alakíthatom, a sötétséget fénnyé. Tudatom rezgésének megváltoztatásával „álláspontomat" változtatom meg. Szellemi technikák alkalmazásával segítséget tudok nyújtani embertársamnak, hogy gyengéjét erősségévé változtassa, éspedig oly módon, hogy tudata rezgését megemelje, mert a pozitív pólus mindig magasabb rezgésszámú. Tudatunk rezgésszintjének emelésével azonban nem csupán magunkat változtatjuk, hanem egész életünket is, hiszen a rezonancia törvény értelmében más eseményeket, személyeket és életkörülményeket vonzunk magunkhoz.



folyt. köv..

A gondolkodás törvénye

Minden egyes gondolat megváltoztatja sorsunkat, sikert vagy sikertelenséget, betegséget vagy egészséget, szenvedést vagy örömet von maga után. Meg kell hát tanulnunk, hogy a lehető legoptimálisabban használjuk gondolkodásunkat. A legfontosabb az igazi pozitív gondolkodás; felismerni, hogy mindaz, ami velem történik, valójában jó nekem, mert szükségessé vált számomra, és segítségemre van. Ezért ajánlatos minden életfeladatot elvállalni és elvégezni, különben a sors kénytelen megismételni a leckét egészen addig, míg a feladatot meg nem oldom.

A szellemi technikákat éppúgy meg kell tanulnunk, mint ahogy megtanultunk járni, enni, kerékpározni, úszni vagy akár beszélni. Az életben az az ember halad a legbiztosabban előre, aki a legjobban felkészült arra, hogy erejét optimálisan használja fel, lehetőségeit pedig tökéletesen kiaknázza.

Életkörülményeinket gondolataink által teremtjük meg. Mi gondoljuk ezeket a gondolatokat, amelyek cselekedeteket vonnak maguk után, melyek aztán egész életünkre hatással vannak - megteremtik a mi valóságunkat. Legtöbb gondolatunk tudattalan, ám ezek a tudattalan gondolatok, melyek például a gyermekkorban születtek, éppoly hatékonyan működnek, mint például mások véleménye, megállapítása, ítélete, melyet nap mint nap hallunk, és tudattalanul befogadunk. Ugyanígy hatnak azok a szólások is, melyeket mi magunk nap mint nap használunk:

„Nem hiszem, hogy ebből lesz valami."
„A pénz nem ismer barátságot."
„Ez soha nem fog sikerülni nekem."
„Ma megint teljesen kivagyok."

Ezeknek a mondatoknak folytonos ismétlésével meggyőzzük tudatalattinkat arról, hogy ezek az állítások igazak, és a tudatalattink ennek megfelelően fog viselkedni.

A bölcs és a bolond között az a különbség, hogy a bölcs uralja gondolatait, míg a bolondot a gondolatai uralják.

Azok a gondolatok, melyektől nem tudunk szabadulni, a végzetünkké válnak!!!
A legtöbb ember azért nem tudja vágyait megvalósítani, mert nem tud uralkodni gondolatain. Szétszórja őket, ahelyett hogy egyetlen célra koncentrálna, és így érné el mindazt, amit csak gondolni vagy hinni képes. Inkább csodában reménykedik: a beteg orvosi segítségben vagy egy csodagyógyszerben, s ha ez nem segít, akkor egy hipnotizőrben vagy szellemgyógyászban, aki minden különösebb gond nélkül azonnal meggyógyítja - hogy utána tovább folytassa helytelen életmódját.

A szegény gyorsan akar meggazdagodni, legszívesebben egy lottófőnyeremény segítségével, ahol csekély befektetéssel nagy eredményt lehet elérni. Az egyedülálló meg akarja találni ideális partnerét a sors kegye által, anélkül hogy megkérdezné, vajon ő ideális partner-e a társa számára.

A legritkább esetben kérdezzük meg magunktól: miért is kerültünk ilyen körülmények közé, mivel idéztük elő, és hogyan tudunk magunk segíteni rajta? Hogyan tudna egészségesebben élni vagy egyéni teljesítményeit növelni, hogyan lehet belőle ideális partner, aki automatikusan „a megfelelő" társat vonzza magához? Ajándékokat szeretnénk kapni, s közben elfelejtjük, hogy az ember csak azt arathatja le, amit elvetett.



folyt. köv....

Mit jelent a pozitív gondolkodás?

Mindaz, ami körülvesz bennünket, materializált elképzelés, megvalósított gondolatkép. Előbb ki kell gondolnom valamit, s az csak azutáni valósulhat meg. Az anyag nem más, mint az energia különféle megjelenési formája. A gondolatok energiát mozgatnak és formálnak. Az energiamegmaradás törvénye értelmében energia nem vész el, csak megjelenési formáját változtatja, átalakul.
Minden gondolat egy teremtés, amelynek meg kell valósulnia. Életkörülményeim létemet tükrözik, változtatni csak akkor tudok rajtuk, ha magam is megváltozom.
A pozitív gondolkodás tehát azt jelenti, hogy felismerem: minden, ami van, engem szolgál és nekem segít még akkor is, ha kifejezetten kellemetlen vagy fájdalmas. Ennélfogva minden jó, úgynevezett negatív nem is létezik, csupán olyan kellemetlen jóról beszélhetünk, amelynek bekövetkeztét én tettem szükségessé.

A pozitív gondolkodáshoz hozzátartozik a rendszeres lelki higiénia is, ami azt jelenti, hogy reggelente mentálisan felkészítem magam a napra, és napközben újra meg újra rákapcsolódom az egyetlen tudatra, este pedig ellenőrzöm, mennyire sikerült saját mértékemhez tartanom magam, és mentálisan újraélni, mit nem sikerült még optimálisan megoldanom. Ekképpen azonnal megtisztogatok minden gondolatenergiát, mielőtt még sorscsapásként megvalósulhatna.
A sikertelenség mindig csak közbülső eredmény a végleges sikerhez vezető úton.
Bármit gondoljon is egy teremtő a hit bizonyosságával, annak meg kell valósulnia. Mindazt, amit elgondolok, el is tudom érni.
Tudatom gyengesége, hogy egyidejűleg mindig csak egy gondolatot tudok kigondolni. Ha a helyes, a megfelelő gondolatot gondolom, és azt megtartom, annak igazán nagy ereje lesz.
Ha a tudatunkban felmerülő gondolat - legyen az akár kívánság, elképzelés vagy cél - rögzül a tudatban, és újra meg újra aktiválódik, hasonló vagy azonos erőket fog magához vonzani, és gondolatkomplexummá sűrűsödik. Másfajta gondolatok átformálódnak vagy kilökődnek.

Visszatekintve életünk eddigi eseményeire, láthatjuk, hogy valamennyi kívánságunk megvalósult, mely kellő ideig foglalkoztatta tudatunkat. Ez sajnos negatív vágyainkra is igaz. A félelem, az aggodalom stb. pontosan azt vonzza magához, amitől fél az ember, hiszen ilyenkor tudatunkat a félelmeinkkel és gondjainkkal foglalkozó gondolatok töltik meg. A félelemérzet gondoskodik arról, hogy ez a gondolat újra meg újra aktiválódjon.
Ilyen esetben is csak a gondolati fegyelem és a rendszeres lelki higiénia segít, amely során a nemkívánatos gondolatokat azonnal kellemes gondolatokká transzformáljuk, még mielőtt sorscsapásként manifesztálódhatnának.



A vágyak megfogalmazása és a pozitív gondolkodás között a döntő különbség az, hogy az előbbi esetében akarunk valamit, az utóbbi esetében pedig hiszünk valamit! A vágyak megfogalmazása akarati kérdés, amely mögött nincsen hit. A hit pedig nem más, mint a belső bizonyosság, hogy amit kívánok, az meg is valósulhat. A belső tartás teszi az embert igazán pozitív gondolkodásúvá akkor is, sőt különösen akkor, ha az életben nehézségek adódnak, hiszen felismeri bennük a feladatot és a lehetőségeket, melyeket az élet kínál neki.


folyt. köv....

Hét lépés a pozitív gondolkodástól a pozitív életig

1. Pozitív gondolkodás
Felismerni, hogy minden jól van, ahogy van, mert minden engem szolgál és nekem nyújt segítséget. Figyelmesen és kitartóan végigmenni az életúton. Teljes bizalommal, jó humorral, oldottan tenni, amit tenni kell. Hálatelt szívvel felismerni a látszat mögötti valóságot, és biztonságban élni a lét teljességében.

2. Pozitív érzés
Nyíltan és őszintén olyannak elfogadni az embereket, amilyennek megismertük őket. Bizalommal viseltetni érzéseink iránt, és ismerni értékeinket, a teljességben élni. Az életet csak szemlélni, de nem ítélni, nagy szeretettel hagyni, hogy az történjen, aminek meg kell történnie.

3. Pozitív akarat
Akarnunk kell tanulni és megérteni, megbocsátani és helyesen cselekedni. Azt kell akarnunk, amit tennünk kell! Meg kell hallanunk, mit akar az élet, és saját akaratunkat el kell engedni, és hagyni, hogy az Ő akarata beteljesüljön!

4. Pozitív beszéd
Meg kell tanulnunk, hogyan fejezzük ki magunkat világosan, és véget kell vetnünk a szavak inflálódásának. Meg kell tanulni, hogy kéretlenül senkinek ne adjunk tanácsot, és hallgatni is meg kell tanulni. Szavaink és cselekedeteink legyenek őszinték, bátorítsunk és vigasztaljunk, mondjunk köszönetet és áldást.

5. Pozitív cselekvés
Megfontoltan, jó érzékkel és körültekintően cselekedjünk. Legyünk szeretetteljesek, konstruktívak és segítőkészek. Legyünk tekintettel másokra, legyünk megbízhatóak és állhatatosak, függetlenül mások elvárásától. Legyünk felelősségteljesek és öntudatosak mindenben, amit teszünk. Tanuljunk meg adni és kapni, és a „belső vezetőre" hallgatva a megfelelő pillanatban azt tenni, amit kell. Tudatosan és mértékkel a legmegfelelőbbet fogyasztani. Örömmel és szabadon elfogadni és méltányolni mások szabadságát.

6. Pozitív tudat
Az igazság és a valóság felismerésével éljünk önzetlen, harmonikus életet. Rendszeresen vonuljunk vissza magányunkba, és szakítsunk időt az imára és a meditációra. Egész létünket irányítsuk a Legmagasabb felé. Ismerjük fel a pillanatnyi helyzetet, és éljünk értelmes életet.

7. Pozitív élet
A szellemi törvények figyelembevételével gondtalanul és higgadtan éljük az életünket, azzal a felismeréssel, hogy minden mind-egy. Ápoljuk harmonikus kapcsolatainkat, és örüljünk a legkisebb dolognak is. Örüljünk, hogy élünk, de legyünk készen bármely pillanatban a távozásra. Ameddig itt tartózkodunk, addig éljünk tisztességes, mintaszerű, egészséges életet. Egész létünket irányítsuk a Legmagasabb felé, ismerjük fel Istent mindenben, és minden pillanatot tudatosan és hálatelt szívvel éljünk meg.

A sors mint a végzet törvénye.


A végzet törvénye arra kényszeríti az embert, hogy tudatosan felelősséget vállaljon életéért.
A törvény nem dönt csak kimondja: „ ha ezt teszed akkor ez történik, ha azt teszed akkor az történik. Te vagy a Teremtő, te döntesz”
Mindenki azt kapja amit okozott. És valahányszor kap valamit, azt maga okozta!.
A végzett törvénye csupán szembesít minket cselekedetünk következményeivel.
„Ki mint vet, úgy arat!”

Az ok okozat láncolata nem a születéssel kezdődőik, és nem a halállal ér véget. Nem fehér lappal születünk, hanem hozzunk magunkkal összegyűjtött sorsunkat, jellemünket. Isten nem jutalmazza meg a jót, és nem bünteti meg a bűnöst – a bűn kizárólag a bűnt bünteti.
Ha eltérünk a harmóniától és bűnbe esünk, akkor ezt mi okoztuk magunknak, és mi bűnhődünk érte.
Különbséget kell tenni a végzet és a rendeltetés között.

Az ember rendeltetése az, hogy igaz valójának tökéletességét egyre tökéletesebb formában kifejezésre juttassa.
Legyetek hát tökéletesek, amint a mennyei Atyátok

Azt, hogy ezt milyen úton érjük el, az a szabad választásunk és egyben a végzetünk is!. Fejlődésünket megfelelő gondolkodásmóddal elősegíthetjük, de nem megfelelővel le is állíthatjuk, rendeltetésünknek azonban mindenképpen eleget kell tennünk!
Gondolataink és cselekedeteink által előidézett okok pontról pontra bevésődnek lelkünkbe. Itt vezetik a mi karmikus számlánkat, amit egyik inkarnációból a másikba magunkkal viszünk. Ezen éltünk éretlen magjai következő életünk talaján gyökeret eresztenek, és gyümölcsöt hoznak. Teljesen értelmetlen hát megfutamodnunk valamely nehéz helyzet elől, hiszen ezzel a szituációval mindaddig konfrontálódni fogunk, míg meg nem oldjuk.

Az „örökletes bűn” azt jelenti, hogy minden inkarnációval saját örökünkbe lépünk. Így ismerjük fel a következő mondásban rejlő igazságot: „senki sem árthat neked, csat te magad”. Vannak olyan cselekedetek, melyeket a törvények nem büntetnek: kereskedelemnek álcázott lopás, üzletnek álcázott csalás. Csakhogy bármilyen maszkot választunk is, az „ok okozat” törvénye érvényes marad.
A természet törvényt kijátszani nem lehet!
E törvény hatását mindennapi éltünkben is megfigyelhetjük. Hogy milyen emberek kerülnek elénk, milyen helyzetbe keveredünk, milyen dolgokat kapunk vagy éppen vesztünk el, mindezek okát a múltunkban kell keresni. Nincs tehát sem szerencse, sem szenvedés, amire nem szolgáltunk rá, csak ok van és okozat.
Ilyen lehet egy rossz házasság, vagy a gyerekek a fejünkre nőnek, elmenekülünk egy mási kapcsolatba, és ugyanazzal a problémával találjuk magunkat szemben.
Fel kell tudni ismerni, hogy a problémát az élet adta fel, és meg kell oldani, hogy ne szembesüljünk vele még egyszer. Érdemes odafigyelni az életünkben ismétlődő feladatokra, eseményekre, gondokra, problémákra, mert ezek feladatok, amiket meg kell tudni helyesen oldani. Az élethelyzet nem megváltozhatatlan sorscsapás.
Mások is ránk hozhatják a végzetet. Fel kell tudni mindig ismerni a helyzetet, és a legjobban cselekedni.

Létezik azonban közös végzet is:
- minden ember minden egyes inkarnációjában sorsközösségbe tartozik, ami vonatkozik ugyanúgy a házastársára éppúgy, mint a nemzetségére, fajára, családjára. Akár autóbalesetről van szó, akár katasztrófáról, ez a végzet az érintettek rezonancia törvényének megfelelően vonzzák magukhoz.
- Az emberek negatív és pusztító gondolatformái összegződnek, és háborúként, forradalomként, társadalmi megmozdulásként, gazdasági válságként, összeomlásként manifisztálódnak, és a csoportsors is visszahat okozójára, mert a kiegyenlítő igazságosság elől senki sem menekülhet.

Ugyanez érvényes bizonyos bűncselekményekre, járványokra, nagy katasztrófákra.
Ebben rejlik a magyarázata annak, hogy bizonyos emberek csodával határos módon túlélnek katasztrófákat: jelen vannak ugyan, de nem vesznek részt a csoportsorsban, mert ehhez a következményhez nem rendelkeznek megfelelő okkal.
Ha valóban megértettem a sorstörvényt, akkor minden kellemetlenséget, sértést vagy hálátlanságot hálatelt szívvel fogadok, mert szellemi fejlődésem útján nagyobb segítséget jelentenek nekem, mint bármilyen baráti dicséret.

A végzet törvény azonban csak addig működik az ember életében, amíg saját akarata szerint cselekszik. Mihelyt inviduális akaratát a teremtés akaratával egyesíti, és hagyja, hogy ettől kezdve kizárólag a teremtés akarata érvényesüljön benne, Igaz Valója harmonikusan, tisztán nyilvánul meg, és megszabadul a végzettől.

folyt.köv,,,

Az Út benned van.

Mindegy, hogy hol vagy és mit csinálsz, mindig keresed önmagad. Bármit teszel, egy napon meg fogod találni az UTAT, ami maga az ÉLET. Amint ráléptünk az Útra, kezdődik a tulajdonképpeni élet. Rajtunk múlik, hogy sok évet várunk még, akár inkarnációkat, vagy egy olyan életet kezdünk, ami tartalmas és teljes.
„Az emberi élet nagyon rövid, nincs időnk a tévutakra!”
Mihelyt ráléptél az Útra, mindaz ami eddig a számunkra fontos volt és elérendő érték, teljesen lényegtelenné válik. Minden megváltozik körülöttünk gyökeresen.
Életkörülményeinknek mi vagyunk a megteremtői!

Minden a mi örömünkre és fejlődésünkre lett teremtve. Ha nem évezzük az ÉLETFILMET amiben szereplünk, akkor változtassuk meg a forgatókönyvet, és játszunk el egy másik szerepet, élvezzük az életjátékot.

Egy szép történet: Dzsaudzsou megkérdezte tanítóját, Nan-tyuant:
„hogyan találom meg az igazi utat, és hogyan tudom megtanulni?” A mester így válaszolt: „ha keresed az utat, soha nem fogod megtalálni. Ha nem keresed az utat, akkor sem fogod megtalálni. Ha meg akarod tanulni, akkor sem fogod megtanulni. Légy nyitott és tágas, mint az égbolt, és rajta vagy az úton.

Az igazi út a mindennapi út”

folyt. köv..

Ne tegyük tönkre a boldog kapcsolatot!
Amin egy boldog szerelmes nem aggódik
Nõk Lapja Cafe
2008.01.02

A boldog párkapcsolat titka, hogy ne szaladjunk bele századszor is ugyanabba a csapdába. Például a fürdőszobában hagyott zokni körüli csetepatékba.

A legboldogabb, legszárnyalóbb kapcsolatban is eljön az idő, amikor felszáll a lila köd a szemünk elől, és meglátjuk a másikban azt is, ami közel sem tetszik annyira, mint a kék szeme és az erős állkapcsa. Észrevesszük, hogy a meccset nézi, miközben mi éppen a lelki életünket próbáljuk megosztani vele, hogy folyamatosan széthagyja a zokniját, és nyitott szájjal horkol, miközben a kedvenc sorozatunkból egy szót sem hallunk. Ezeken a problémákon át kell lendülnünk, különben folyamatos idegeskedés lesz az életünk, vagy rövidesen búcsút mondunk egymásnak.

• Nem beszélgetünk!

Amikor egy kapcsolat elején járunk, rengeteg megbeszélnivalónk van. Mindenre kíváncsiak vagyunk a másik életéből, legyen szó a kedvenc ételéről vagy az óvodai jeléről. Aztán ahogy egyre többet tudunk róla, megfogyatkoznak a kérdések. Vannak, akiket ez aggodalommal tölt el. Már nem kíváncsi rám? – kérdezgetik maguktól. Ám nem erről van szó. Ilyenkor szinte szavak nélküli kommunikáció folyik. Megtanulunk olvasni a párunk szeméből, gesztusaiból, és már nincs szükség állandó beszélgetésre ahhoz, hogy tudjuk, mit gondol, mit érez. Biztosan ön is tapasztalta már, hogy időnként jó csak úgy együtt üldögélni, csöndben, mert ez is jó érzés, és ebből is tudja, hogy összetartoznak. Ilyenkor már nem kell biztosítani a másikat az érzéseinkről nap mint nap.

• Egyre több időt töltünk külön!

Jól ismert történet: két ember megismerkedik, szerelembe esnek, és attól kezdve minden szabad percüket együtt töltik. A család, a barátok neheztelnek, de a pár minden külön töltött órát megszenved, és nem akarnak elválni pillanatokra sem. Majd eljön az idő, amikor már egy-két külön töltött estére van szükségük, a párunknak a régi haverokkal a heti egy focira, nekünk a tornára a barátnőkkel. Nem várhatjuk el, hogy velünk tartson az angolórára, amikor ő inkább németül tanulna, és a jógaórát sem neki találták ki, ha inkább sörözni menne a barátaival. Egy idő után szükségünk van külön programokra, hiszen így más-más élmények érnek minket, és hazatérve ezeket is megbeszélhetjük a párunkkal.

• Ugyanazzal dühít fel!

Vannak a társunknak olyan szokásai, amelyektől a falra tudnánk mászni. Ismerjük mindannyian a fürdőszobában hagyott zokni, a mosogatóban „felejtett” kávésbögre, a szúrósra növesztett borosta esetét. Ezeket időnként jobban, máskor rosszabbul viseljük, hiszen minket is számtalan dolog befolyásol. Munkahelyi stressz, családi gondok, a gyerek jegyei. Azonban szembe kell néznünk a ténnyel: mi sem vagyunk tökéletesek! Valószínűleg őt is dühíti, hogy a Született feleségek alatt csendben kell lennie, hogy minden porszemet egyenként törlünk le a polcról, és hogy időnként a macskánk egészségi állapota jobban érdekel bennünket, mint az ő kedvenc focicsapatának legutóbbi győzelme.

Nem tanácsoljuk, hogy ezeket a problémákat ne beszéljék meg, sőt ne hagyják, hogy egyszer csak az az utolsó csepp is beleessen abba a bizonyos pohárba. Mondja el, mi az, amin szeretné, ha változtatna a párja, és kérdezze meg, min változtathatna ön is. Természetesen semmiképpen ne menjenek át személyeskedésbe! És ígérjék meg egymásnak, hogy igyekeznek változtatni a dolgokon!

• Megnéz más nőket! (Én pedig más férfiakat!)

A legtöbbünkön eluralkodik a pánik, amikor benne élünk egy kapcsolatban, és tudatosul bennünk, hogy más férfiak is megtetszhetnek. Mert hűséget fogadunk, nem vakságot, és ezzel bizony nehéz szembesülni. Akkor is, ha a párunk fordul meg egy másik nő után, és akkor is, ha nekünk hízeleg munkatársunk kitartó udvarlása. Nos, nem könnyű helyzet, főleg, ha féltékeny természettel áldott meg minket a sors. De nézzük más szemszögből a dolgot: érezhetünk büszkeséget is, hogy a szerelmünket más nők is megnézik. Ugyanígy frissen tarthatja bennünk a vadászösztönt, ha látjuk, hogy másnak is tetszik a partnerünk. Ezzel az tudatosul bennünk, hogy mindennap meg kell újulnunk, újat kell mutatnunk. És éppen ebben segíthet az, ha látjuk, mi is tetszünk másnak, mert bizony minden nőnek öröm learatni a bókokat, elismerő pillantásokat.

• Nem szeretkezünk olyan gyakran, mint régen!

Egy kapcsolat elején természetes, hogy a partnerünket szinte nap mint nap kívánjuk. Az újdonság varázsa hajt minket, és alig várjuk, hogy újra egymás karjaiban pihenjünk. A kezdeti hevület mámorító, de bizony fárasztó is. Ahogy halad az idő, már kevesebbszer igényeljük a szeretkezéseket, de ez nem azt jelenti, hogy kevésbé szeretjük a másikat. Egyszerűen csak nyugvópontra érkezett a kapcsolatunk, és sokszor a csendes összebújás is „kielégítő” számunkra.
A baj csupán az, hogy az emberek hajlamosak nagyot mondani a szexuális életükkel kapcsolatban, és ha a barátainktól azt halljuk, hogy az életük nonstop szexből áll, azt hihetjük, hogy nálunk valami nem tökéletes. Pedig a szex nem a mennyiségről, hanem a minőségről szól, és ha heti egy-két alkalom is elég a boldogságunkhoz, nem kell visszasírnunk az első hetek szenvedélyét.




Válások:

ha belép valaki és elvállunk mérlegeljük, hogy akkor is elválnánk, ha a másik nem lépett volna be az életedbe??


folyt. köv...

Ursinyi Julianna riport részlet…
Azt írod, hogy szerelmi kapcsolat egy erősebb és egy gyengébb rezgésű ember között jöhet létre. Ez azt jelenti, hogy egy erős személyiségű nő csak gyenge személyiségű férfit vonzhat be? Hiszen általában nem ezt szeretné...
- Mindig a jin és a jang találkozik. A kapcsolat sikere azon múlik, hogy a felek mit tudnak egymással kezdeni. Ha okosak, akkor csodákra képesek. A gyakorlatban azonban inkább az történik, hogy egyikük a másik erejéből táplálkozik, akinek viszont egyre fogy az energiája. Nem bírja, elmenekül, de aztán ugyanolyan párt talál, és csöbörből vödörbe kerül. Ha száz pasival kezdesz, akkor is mindig ugyanazt a rezgést fogod bevonzani mindaddig, míg nem váltál függetlenné. Míg szükséged van mankóra, egy másik emberre, hogy élni tudj, be fogod vonzani azt a rezgést, ami neked nem jó. Önállóvá, függetlenné kell válni. Ne arra számíts, hogy majd a másik boldoggá tesz. Válj erőssé, légy mindenkitől és mindentől független. Akkor jöhet a partner, mert akkor olyan jön, aki szintén független, aki erős, határozott és céltudatos. De mindaddig, míg függőségben vagy, bevonzod a függőségednek megfelelő férfit.
- Két erős személyiség ki tud jönni egymással hosszú távon?
- Igen, ha okosak. Sokszor előfordul, hogy találkozik két magas rezgésű ember. Ha hagyják egymást élni, a közös életért dolgozni, akkor a szabadidejükben harmóniában lehetnek. Ha az erejüket egymás ellen fordítják, akkor villámok cikáznak. Ha azonban a munkába fektetik az energiájukat, akkor boldogok lesznek. De sajnos kevés az okos ember.
- Az érzelmek is befolyásolnak minket...
- Az érzelmeket tudni kell irányítani. Nem szabad a vágyakat, ösztönöket szabadjára engedni. Sajnos az emberek nem kontrollálják magukat. Minden este meg kellene vizsgálni, hogy mit tettünk aznap, hogyan viselkedtünk másokkal. Figyelni kell és finomítani magunkat. A nagy ünnepek különösen erre valók lennének. Nézz magadba és változz meg. Légy hasznára önmagadnak, a családodnak, és a társadalomnak is. Legtöbbször azonban elmarad az önvizsgálat és az öntisztítás.
- Meglepő dolgot írsz a könyvedben, azt, hogy nem a szeretet a fontos. Pedig mindenhonnan ezt halljuk.
- Ha szeretek valakit, elvárom tőle, hogy viszontszeressen és engem szolgáljon. A szeretet kiszolgáltatottá tesz, függőségben, rabságban tart. Jézus nem azt értette szeretet alatt, amit a mai emberek.


folyt. köv...

UI:

HANG – Párom Isten ajándéka?


Kérdező: Vőlegényemet az Isten rendelte mellém?
HANG: "Drága Gyermekem!
Én senkit nem rendeltem melléd, és Én mindenkit melléd rendeltem! Attól függ, hogy milyen szempont vezérel. Azt ugyanis neked kell eldöntened a Velem való egyre egyértelműbb élő kapcsolatunk alapján, hogy kit élsz meg olyannak, aki áldásomat hordozza, és így közelebb hoz Hozzám, és kit élsz meg Tőlem eltávolítónak. Aki Hozzám hoz közelebb, azt Én rendeltem melléd, mert áldásom hordozója. Aki általad jut közelebb Hozzám, az elmondhatja, hogy Én rendeltelek téged melléje. De neked nem arra kell hangsúlyt tenned, hogy téged ki mellé rendeltelek, mert az az Én dolgom, hanem arra, hogy melléd kit rendeltem! Melléd feltétlenül azt rendeltem, aki jobban segít téged Hozzám! A te dolgod az, hogy ezt szem előtt tartsd!
Isten mindenkit Önmagára teremtett, és nem a másik emberre! Nincs olyan, hogy valaki - tetszik, nem tetszik - valakinek duálja lehetne! Senki boldogsága sem függhet más ember magatartásától, de mindenkinek törekednie kell arra, hogy saját boldogságát minél kisebb nehézséggel, tehát olyan kapcsolatok kialakításával érje el, amely elősegítője és nem akadályozója annak.
Akiben nem látsz segítő készséget arra, hogy általa Hozzám közelebb kerülj, attól jobb mielőbb elhatárolnod magadat, mert a hűség szent dolog, és pontosan azért szent, mert Belőlem kell forrásoznia.
Ha szüleid, akik feltehetően szeretnek téged, és jót akarnak neked, óvnak ettől a házasságtól, akkor érdemes komolyan venned aggodalmukat. Ember nem lehet embernek próbababája! Minden ember istenképű, s ezért olyan méltóság hordozója, amely méltóság az ég angyalaiból is tiszteletet vált ki! Mindenkinek tisztelnie kell önmagát annyira, hogy minél sértetlenebbül akarjon visszakerülni eredeti helyére, Isten szerető szívére.
Megáldalak az OKOSSÁG és az ÓVATOSSÁG LELKÉVEL!"


********************

- De hogyan lehetünk képesek arra, hogy ne érezzünk szeretetet a párunk, családtagjaink, barátaink iránt?
- Érezzünk tiszteletet. Ha tisztelek valakit, semmilyen igényt nem támasztok vele szemben, semmiféle hasznot nem húzok belőle. Tiszteletben tartom az életét, az idejét, a véleményét. A tisztelet nagyobb és nemesebb, mint a szeretet.

- Ha egy párkapcsolatban az egyik fél megcsalja a másikat, az annak a jele, hogy nem tiszteli?
- Ha egy nő a párjától nem kap szexuális kielégülést, a felgyülemlő szexuális vágy kisugárzását a férfiak megérzik. Ha megkörnyékezik, joga van hozzá, hogy elfogadja a lehetőséget. Minden ember szabadnak született. A házasság is egy szerződés, ami arra kötelez, hogy még ha boldogtalanok vagyunk is egy kapcsolatban, ne ismerhessük meg mással a boldogságot, mert nincs hozzá jogunk. De igenis van jogunk hozzá!
- Ha rendben van a kapcsolat, akkor a félrelépés nem történik meg?
- Akkor nem!
- És ha a férfi bonyolódik kapcsolatba egy másik nővel?
- Az is ugyanígy működik. Ha a férfi nem kapja meg azt a figyelmet, kedvességet, amire szüksége van, akkor elmegy, és megkeresi máshol. A megcsalásnak mindig oka van. Tehát nem bántani kell azt, aki megcsalt, hanem le kell ülni vele, és megbeszélni, hogy mi hiányzik. Ha nem tudom azt nyújtani a másiknak, amire szüksége van, akkor el kell tudni engedni. Hagyni kell, hogy megtalálja azt a párt, aki ezt megadja neki, hogy boldogan élhessen. De az emberek önzők. Gyilkolják egymást ahelyett, hogy hagynák élni a másikat. Nem szabad korán gyereket szülni sem, előbb meg kell ismerni egymást. Rájönni, hogy én tudom-e nyújtani a páromnak mindazt, amire szüksége van, és viszont. Hiányzó rezgéseink vannak, nem vagyunk tökéletesek. Ketten teszünk ki egy egészet.




Saját számaidat a következő példa alapján számolhatod ki:
Születési dátumod: 1976. 08. 15. Az évszám száma 1+9+7+6=23, 2+3=5. A hónap száma: 8, a nap száma 1+5=6. A kapott három számot is összeadjuk, így a végső szám: 5+8+6=19, 1+9=10, 1+0=1. Tehát a te számaid: 5, 8, 6, 1. A teljes rezgés eléréséhez minden számot 9-re kell kiegészíteni. 5-höz 4-et kell hozzáadni, 8-hoz 1-et, 6-hoz 3-at, 1-hez 8-at. Tehát a hozzád illő férfi születési adatainak a következő számokat kell kiadniuk: 4, 1, 3, 8. A számjegyek sorrendje nem fontos. Ha e négy szám közül partnered számai között kettő vagy három megtalálható, az már nagyon jó az összeillés szempontjából. (Példa: ha párod 1975. 06. 10-én született, a számai: 4, 6, 1 és 2, tehát két szám megtalálható azok közül, amelyekre neked szükséged van.)


folyt. köv...

HANG – Isten és a világ kapcsolatáról


Kérdező: ISTEN ÉS A VILÁG KAPCSOLATÁRÓL..
1. Az Abszolút és Szimplex Isten, akiben nincs változás,
hogyan értheti meg az állandóan változó embert?
2. Isten a világot „Magából” teremtette, amint a panteisták
vallják?
3. Hogyan tud Isten egyszerre a világban és azon kívül is lenni?
HANG: "Kedves Barátom!
1. Amint a tengert nem lehet egy kis pohárba belesűríteni, úgy Istent sem lehet belesűríteni semmiféle szellemi lény értelmébe. Más az, hogy valamit tudhattok Istenről, és más az, hogy tudhatjátok az Istent! E második mindenkor csak töredékes számotokra.
Az előző hasonlattal élve, a tenger nem fér bele a pohárba, de a pohár, bármennyire is képes a növekedésre, belefér a tengerbe. De soha nem lesz egy az egyben a tenger.
2. Isten szabadsága az, hogy amit akar, az van. Amit nem akar, az nincs. Az erkölcsi rendben a szellemi teremtmények szabadsága az, hogy akarhatjátok azt, ami van, tehát azt, amit az Isten akar, s ilyenkor szeretetben és szeretetből, tehát Istenből élhettek. És akarhatjátok azt, amit az Isten nem akar, tehát a szeretet hiányát. Ilyenkor kívülre kerültök az Isten boldogító körén. De létezéseteket akkor sem tudjátok megszüntetni.
Isten nem darabolható, mint a világ anyagi léte. Isten nem függetleníthető az anyagi világtól, mivel Ő tartja azt létben. Amint a te gondolatod sem függetleníthető tőled, a gondolkodótól! Nincs bitangul, gazdátlanul röpködő gondolat. De azért te sem vagy azonos a gondolatoddal.
Az erkölcsi rend más, mint az anyagi világ! A szellemi lények függetleníthetik magukat az erkölcsi rendben a szeretettől, tehát Istentől, s ezt az erkölcsi létezők boldogtalanságnak élik meg. Isten kénytelen a szellemi lényeket akkor is létben tartani, ha nem szeretik Őt vissza, mert szeretni csak az tud, aki tud nem szeretni is. Ha Isten megsemmisítené az Őt „nem szeretőket”, akkor már nem lenne lehetőség ezek számára az, hogy valaha is szeressenek. Márpedig Isten nemcsak nem tart létben értelmetlenséget, de nem is hoz ilyet létre.
A szellemi lények értelmes létezéséhez feltétlenül hozzátartozik az, hogy boldogok is lehetnek, ha akarnak. Számukra természetellenes a boldogtalanság, vagyis az Istent vissza nem szeretés! Istenben változást kellene feltételeznetek, vagyis a teljesség hiányát, ha azt állítanátok, hogy Isten valaha is lezár azok irányában, akik az Ő visszaszeretésére vannak teremtve!
3. Az első pont második bekezdésében már válaszoltam e kérdésedre is.
Utószóként felhívom a figyelmedet arra, hogy bár nagyon fontos Istenről minél többet tudni, de a hangsúly mindenkor azon legyen, hogy mit akar az Isten általad, veled és benned!
Megáldalak SZÍVEM SZERETETÉVEL!"

Házasság és gyermek – vállalás.


A kettészakadt duálszellemek férfi és női alakban öltenek testet a földi világban. E különböző formák lényegi lelki különbségeket takarnak, melyek együtt képeznek egészet. A földi élet iskolájában (eltekintve a káros kilengésektől) egyértelmű szereposztás és munkamegosztás mellett képezik ki magukat a szellemi duál szerepre, ami a földi házasság keretei között sok örömmel, még több szenvedéssel és súrlódással jár. Meg kell tanulniuk egyrészt önmaguk szerepét helyesen betölteni, másrészt meglátni és megbecsülni a másikban életük hiányzó felét. A szerelem és a szexualitás az a „szöges ostor” mely ellenállhatatlanul űzi őket egymás felé, hogy aztán (törvényes esetben) szeretetté és áldozat- készséggé alakulva a gyermeknevelés kötelességét, áldását és örömét megélhessék.

A duálszellemek boldogsága és hatalmas alkotóereje elképzelhetetlen magasságban van a földi szerelem és házasság hétköznapjai fölött, de az emberek csak ezen az úton nyerhetik vissza képességüket és alkalmasságukat e mennyei házasságra. A gyermek-vállalás és nevelés törvényes és szép kötelesség, melynek keretében az ember kiveszi részét a szellemek testet öltésének anyagi, a nevelés révén erkölcsi és szellemi feladatából.

Isten ezért megszentelte a házasságot, mert a duál - szellemi kapcsolatra való kiképzés mellett a törvényes felemelkedés legfontosabb (és nagyhatású) iskolája. Ebből következően – földi szemmel mégoly harmonikusnak tűnő – a gyermeknevelést elutasító párkapcsolat, mely a szexualitás múlandó örömének hódol – törvénytelen. Még inkább törvénytelen a partnerek váltogatása érdemi házassági kötelék nélkül, csakúgy, mint a házasság megtiltása „magasabb rendű” hivatásra való hivatkozással. Ugyanakkor egyéni belső indíttatás által vezérelve törvényesen mondhat le egy-egy elhivatott ember a családi örömökről, ha hivatástudattal hazája, vagy embertársai szolgálatára szenteli egész életét.

(Részlet Reiner Ágoston: Keresztény hittan útkeresőknek c. könyvéből)

Hang 1. kötet 49. levél Részlet

„E téren a házastárs nagyon távol van a házastárstól, mert ez a VÉR szava. Férj és feleség vér szerint nyilván nagyon távoliak egymástól. Szülő és gyermek viszont nyilván a legközelebbiek. Az élettér békéjének megteremtése szempontjából tehát a házastársat kell legjobban figyelembe venni, s legkevésbé a gyermeket. Ez egyáltalán nem annyit jelent, hogy elfogadja valaki házastársa szempontjait, hanem annyit, hogy ismernie kell, és így ennek az ismeretnek a birtokában lásson hozzá nyugalma biztosításához, míg gyermekei szempontjait jelentéktelennek kell tartania.
Most már nem a múlt helytelen döntésein kell rágódnod, hanem a jelen döntéseidet férjed szempontjait jobban figyelembe véve kell meghoznod. Hosszú távon így jár legjobban mindenki. Tudnod kell, mit kíván tőled férjed ott, ahol kívánhatna.”

(Dombi Ferenc beszélgetése Jézussal)

folyt. köv...


Müller Péter gondolata:

Ha egy házasságban a gyerek előtérbe kerül, és a férj háttérbe szorul, akkor az a házasság már halálra van ítélve.

UI:



HANG - KÉT SZENTÍRÁSI RÉSZ MAGYARÁZATA


Kérdező: Két szentírási rész magyarázatát kérem: 1. A tékozló fiú történetében mi volt Jézusnak a lényeges üzenete? 2. Mit jelent az, hogy "tükör által, homályban látunk."
HANG: "Nagyon örülök kérdéseidnek, mert e kérdésekre adott helyes válaszom az egész teológiátok lényegét érinti.
1. A tékozló fiú történetében, lényegében, a fiú apjának képében annak a mennyei Atyának képét rajzoltam meg, aki mérhetetlen szeretettel és részvéttel van a megtért bűnös iránt.
Ti a mennyei Atyát olyan IGAZSÁGOS BÍRÓNAK ismeritek, akinek kezébe, szeme elé kerülni, félelmetes dolog. Ez részben igaz. Azért igaz részben, mert aki bűneivel nem törődve kerül eléje, az látva jóságos szeretetének sugárzását, ez annyira bántja, hogy egyenesen inkább a poklok poklát választja, csak ne kelljen olyan lelkileg összeroncsolt állapotában e szeretetfényben lennie. Tehát nem olyan értelemben IGAZSÁGOS BÍRÓ a mennyei Atya, hogy bárkit is büntetni akarna gonoszságáért, hanem olyan értelemben, hogy mindenki önbíráskodásra kényszerül az Ő szeretetének felismerése folytán.
A tékozló fiú apjában tehát azt akartam tudomásotokra juttatni, hogy nincs büntető Isten. Csak szerető Isten van, akinek mérhetetlenül fáj az, ha egy gyermeke azzal bünteti önmagát, hogy rosszat tesz.
Meg kell mondanom, hogy az Általam elétek festett atya-képet Istenről a mai napig sem fogadtátok el. Inkább kitaláltátok a megváltó és kiengesztelő kereszthalálom gondolatát, csak ne kelljen olyan gondolkodás-átalakítást végeznetek, melyet természetszerűen követnie kell olyan magatartásnak, mely az Általam bemutatott ÚT vállalásával egyenlő.
E magatartásotoknak mérhetetlen sok káros következménye van. A legnagyobb e sok közül az, hogy így képesek vagytok felmenteni magatokat az igazi megtérés alól, s minden ez irányú kötelezettséget Rám hárítotok. Mintha számotokra és az Isten számára elég lenne egyetlen keresztény módon megélt élet az emberiség történelmében, az Enyém. Mintha nektek, a ti üdvösségetek elérésé¬hez elég lenne az, hogy csupán elhiggyétek azt a történeti igazságot, hogy Engem valamikor, mert szeretetből Atyám iránt és irántatok mindent vállaltam, keresztre feszítettek.
Ez bizony több mint szégyen, mert ezzel éppen a lényeget, Engem, mint UTAT tagadtatok meg, s lett a ti úgynevezett MEGVÁLTOTT életetek karikatúrája és nevetség tárgya az Én életutamnak, a meg nem váltott, tehát a nem keresztény világ szemében. Mindez annak következménye, hogy nem ismertek sem Engem, sem az Atyát.
PEDIG ÉN ŐT a tékozló fiú atyjában bemutattam nektek.
2. A "tükör által homályban látás" tartalma szintén hasonló horderejű, mint a tékozló fiú története. Míg ez utóbbi félremagyarázásá¬val lehetővé vált számotokra, hogy Engem, mint UTAT ne kelljen vállalnotok, addig a "tükör által homályban látás" helytelen felfogása alapján Engem, mint IGAZSÁGOT is képesek vagytok megkerülni. Így valójában az ÉLETRŐL mondotok le, mert ÉN VAGYOK AZ ÚT, AZ IGAZSÁG ÉS AZ ÉLET. E három úgy összetartozik, mint a SZENTHÁROMSÁG. Úgy mondotok le az Általam meghirdetett ÉLET-ről, a szívbékéről és boldogságról, hogy ezt áttoljátok az időtlen világba. Holott Én éppen onnan hoztam közétek azzal a szándékkal, hogy az, mint MAG, bennetek szárba szökkenjen, fává nőjön és gyümölcsöt teremjen. Utópiának tartjátok azt, amit Én egyetlen és megvalósítandó IGAZSÁGNAK hirdettem nektek és éltem elétek.
A különböző vallási felekezetek által megfogalmazott hitvallások hittételei, dogmái mind olyan IGAZSÁGOT fogalmaznak meg, melyeket megfellebbezhetetlennek tartva égettek el máglyán embereket, öltök halomra más felekezethez tartozókat, sőt hirdetitek, hogy nemcsak ti gyilkoljátok ezeket, de Én is, mert pokolra valónak mondom azokat, akik nem úgy látnak teológiai igazságokat, mint ti.
Az eddigi legnagyobb teológusotoknak, aquinói Tamásnak egy alkalommal bepillantást engedtem az örök igazságok birodalmába. Eredménye az lett, hogy ez az általatok legnagyobbnak tartott teológus ettől kezdve nem vett tollat kezébe, nem volt hajlandó egyetlen örök és megváltoztathatatlan igazságot sem leírni, sőt amit eddig írt, azt mind értéktelen holminak tekintette.
Bizony béke csak akkor lesz majd a különböző felekezetek között, ha alázattal bevalljátok, hogy éppen azért, mert "tükör által, homályban" láttok, állandóan ki vagytok téve tévedéseknek. Csak akkor lesz béke, ha elfogadjátok, hogy Magamra mutatva nem dogmatikai igazságot mondtam, mikor Magamat IGAZSÁG-nak neveztem, hanem erkölcsi igazságot. Vagyis azt, hogy egyetlen IGAZSÁGOT hirdetek. SZERETNETEK KELL EGYMÁST! Ennek a SZERETÉSNEK a tartalmát már többször megfogalmaztam a HANG különböző köteteiben. Most csak annyit erről, amennyit az evangéliumokban tömören mondtam: 'Amit nem akarsz magadnak, azt ne akard másnak'. 'Amit magadnak akarsz, azt kínáld fel másnak is'. De csak KÍNÁLD, és ne erőltesd!
Megáldalak a BÖLCSESSÉG LELKÉVEL."

UI:

Nick Vujicic előadása a Budapest Arénából (2023. 03. 11.) https://www.youtube.com/watch?v=aNOahIIb5Og

Az Élet Vonata.

Olvastam egy könyvet, ahol az életet egy vonatutazáshoz hasonlították.

Nagyon érdekes olvasmány
Az Élet olyan, mint egy vonatutazás:
Gyakran beszállunk, kiszállunk, vannak balesetek, néhány megállónál kellemes meglepetésekkel találkozunk, míg mély szomorúsággal a másiknál.
Amikor megszületünk és felszállunk a vonatra, olyan emberekkel találkozunk, akikről azt hisszük, hogy egész utunkon elkísérnek: a szüleinkkel.
Sajnos a valóság más.
Ők kiszállnak egy állomáson, s mi ott maraduk nélkülözvén szeretetüket, együttérzésüket, társaságukat
Ugyanakkor mások szállnak fel a vonatra, akik fontosak lesznek a számunkra.
Ők a testvéreink, a barátaink és mi szeretjük ezeket a csodálatos embereket.
Néhányan, azok közül, akik beszállnak, csupán kis sétának tekintik az utazást
Mások csak szomorúsággal találkoznak útjuk során.
Mindig vannak olyanok is a vonaton, akik készek segíteni a rászorulókon
Néhányan, amikor kiszállnak, el nem múló hiányérzetet hagynak maguk után…
Mások fel- és leszállnak, s mi alig vesszük észre őket…
Lehetnek olyanok, akiket nagyon szeretünk, mégis másik vagonban utaznak.
Így egyedül kell mennünk ezen a szakaszon.
Természetesen megtehetjük, hogy megkeressük őket, átverekedhetjük magunkat az ő kocsijukba.
De sajnos nem tudunk melléjük ülni, mert a mellettük levő hely már foglalt
Ilyen az utazás, telve kívánalmakkal, vággyal, fantáziálással, reménnyel és csalódással… és visszafordulni soha sem lehet.
Próbáljuk a velünk utazók jó oldalát nézni és keressük mindenkinek a legjobb tulajdonságait…
Jusson eszünkbe, hogy bármely szakaszon találkozhatunk szenvedőkkel, akiknek szükségük van a segítségünkre
Mi is lehetünk gyakran elhagyatottak s ez annak is megadathat, aki jelen helyzetét tekintve rajtunk segíthet.
Az utazás nagy talánya, hogy nem tudjuk, mikor szállunk ki végleg s azt sem, hogy az útitársaink mikor, nem szólván arról, aki közvetlen mellettünk foglal helyet.
Úgy érzem vigasztalan leszek, amikor örökre kiszállok a vonatból… Azt hiszem, igen.
Néhány barát elvesztése, akikkel az utazás során találkoztam fájdalmas. A gyermekeimet egyedül hagyni nagyon szomorú lesz. De a remény bennem él, hogy valamikor a központi pályaudvarra érünk és érzem, látni fogom őket jönni olyan csomaggal, ami addig még nem volt nekik…
Ami boldoggá tesz, az a gondolat, hogy segítettem ezt a csomagot teljesebbé, értékesebbé tenni.
Barátaim, tegyünk úgy, hogy jó utunk legyen és a végén azt mondhassuk, hogy megérte a fáradozást.
Próbáljunk meg a kiszállásnál olyan üres helyet hagyni maguk után, ami szeretetet és szép emlékeket hagy hátra a továbbutazókban.
Azoknak, akik az én vonatom utasai, kívánok jó utazást!

Élet vonata
https://www.facebook.com/sourceforyou/videos/680565092097754

Sok szeretettel mára.



Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak rongybábú vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám.

Talán nem én mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok.
Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek.
Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk.

Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak. Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is.

A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, hogy az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést! Szárnyakat adnék egy kisgyermeknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni.
Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön.
Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül, hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik. Megtanultam, hogy amikor az újszülött először szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt.
Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni.

Mindig mond azt amit érzel, és tedd azt amire gondolsz. Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek. Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked: „szeretlek”, és nem tenném hozzá ostobán, hogy „hiszen tudod”. Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyünk dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van hátra nekünk, szeretném elmondani neked, hogy mennyire szeretlek, és hogy soha nem felejtelek el.
Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha soha ne jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést.
Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mond a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket, és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mond nekik, „sajnálom”, „bocsáss meg”, „kérlek”, „köszönöm”, és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz. Senki se fog rád emlékezni a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erőt, bölcsességet, hogy kifejezhesd őket. Mutasd ki barátaidnak és szereteteidnek, mennyire fontosak neked!

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

Lefeküdt a fűbe, és sírni kezdett.
Akkor jelent meg a róka.
- Jó napot! - mondta a róka.
- Jó napot! - felelte udvariasan a kis herceg. Megfordult, de nem látott senkit.
- Itt vagyok az almafa alatt - mondta a hang.
- Ki vagy? - kérdezte a kis herceg. - Csinosnak csinos vagy...
- Én vagyok a róka - mondta a róka.
- Gyere, játsszál velem - javasolta a kis herceg. - Olyan szomorú vagyok...
- Nem játszhatom veled - mondta a róka. - Nem vagyok megszelídítve.
- Ó, bocsánat! - mondta a kis herceg.
Némi tűnődés után azonban hozzátette:
- Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?
- Te nem vagy idevalósi - mondta a róka. - Mit keresel?
- Az embereket keresem - mondta a kis herceg. - Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?
- Az embereknek - mondta a róka - puskájuk van, és vadásznak. Mondhatom, nagyon kellemetlen! Azonfölül tyúkot is tenyésztenek. Ez minden érdekességük. Tyúkokat keresel?
- Nem - mondta a kis herceg. - Barátokat keresek. Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?
- Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek - mondta a róka. - Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.
- Kapcsolatokat teremteni?
- Úgy bizony - mondta a róka. - Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...
- Kezdem érteni - mondta a kis herceg. - Van egy virág... az, azt hiszem, megszelídített engem...
- Lehet - mondta a róka. - Annyi minden megesik a Földön...
- Ó, ez nem a Földön volt - mondta a kis herceg.
A róka egyszeriben csupa kíváncsiság lett.
- Egy másik bolygón?
- Igen.
- Vannak azon a bolygón vadászok?
- Nincsenek.
- Lám, ez érdekes. Hát tyúkok?
- Nincsenek.
- Semmi sem tökéletes - sóhajtott a róka. De aztán visszatért a gondolatára: - Nekem bizony egyhangú az életem. Én tyúkokra vadászom, az emberek meg énrám vadásznak. Egyik tyúk olyan, mint a másik; és egyik ember is olyan, mint a másik. Így aztán meglehetősen unatkozom. De ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból. Aztán nézd csak! Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez?
De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását...
A róka elhallgatott, és sokáig nézte a kis herceget.
- Légy szíves, szelídíts meg! - mondta.
- Kész örömest - mondta a kis herceg -, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!
- Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít - mondta a róka. - Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.
- Jó, jó, de hogyan? - kérdezte a kis herceg.
- Sok-sok türelem kell hozzá - felelte a róka. - Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz...
Másnap visszajött a kis herceg.
- Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz - mondta a róka. - Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is.
- Mi az, hogy szertartás? - kérdezte a kis herceg.
- Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek - mondta a róka. - Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik óra különböző a másiktól. Az én vadászaimnak is megvan például a maguk szertartása. Eszerint minden csütörtökön elmennek táncolni a falubeli lányokkal. Ezért aztán a csütörtök csodálatos nap! Olyankor egészen a szőlőig elsétálok. Ha a vadászok csak úgy akármikor táncolnának, minden nap egyforma lenne, és nekem egyáltalán nem lenne vakációm.
Így aztán a kis herceg megszelídítette a rókát. S amikor közeledett a búcsú órája:
- Ó! - mondta a róka. - Sírnom kell majd.
- Te vagy a hibás - mondta a kis herceg. - Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erősködtél, hogy szelídítselek meg.
- Igaz, igaz - mondta a róka.
- Mégis sírni fogsz! - mondta a kis herceg.
- Igaz, igaz - mondta a róka.
- Akkor semmit sem nyertél az egésszel.
- De nyertem - mondta a róka. - A búza színe miatt. - Majd hozzáfűzte: - Nézd meg újra a rózsákat. Meg fogod érteni, hogy a tiéd az egyetlen a világon. Aztán gyere vissza elbúcsúzni, s akkor majd ajándékul elárulok neked egy titkot.
A kis herceg elment, hogy újra megnézze a rózsákat.
- Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz - mondta nekik. - Ti még nem vagytok semmi. Nem szelídített meg benneteket senki, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám volt. ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz- meg százezer. De én a barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon.
A rózsák csak feszengtek, ő pedig folytatta:
- Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.
Azzal visszament a rókához.
- Isten veled - mondta.
- Isten veled - mondta a róka. - Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
- Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
- Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
- Az idő, amit a rózsámra vesztegettem... - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
- Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...
- Felelős vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

A mester

A mester csak a lényegtelenben
(a tudásban) több a tanítványainál.
Nem felsőbbrendű, nem emelkedett,
nem titokzatos, nem látványos,
a legkevésbé sem nagyszerű,
inkább egyszerű.
Hibával teli, küszködő, kereső ember
A fölény legkisebb jele nélkül.
Tanítványait nem magához köti,
Hanem magukhoz segíti.
Tudja, hogy a megvilágosodás nem
különbbé tesz, hanem a másik csodájának
végtelen tisztelőjévé és szolgálójává.
A mester arról ismerszik meg, hogy jobban
tiszteli a tanítványait, mint azok őt.

Aki valóban különös képességek birtokosa, az sohasem törekszik arra,
hogy mások csodálják. Mert tudja, hogy adottságai nem a másik
elismerésének függvényei, hanem egyszerűen vannak.
Nem dicsőség, hanem felelősség.
Nemcsak áldás, hanem teher is.
Ingyenes ajándék a gondviseléstől, hogy gondot viselhessen ingyenes
ajándékul.
Ha lát, nem beszél róla, hanem tesz a másikért.
Nem ijesztget, hanem biztat.
A különlegesség nem a viselkedésében van, hanem benne. Egyszerű. Csendes.
Ha esetleg csodálják, azt is elviseli.

Képességeink ajándékok.
Útjelzők -mutatják a mi egyedi és
Megismételhetetlen életutunk iránylehetőségeit.
Tenni csak azzal tudunk, amink van.
Hiányzó képesség nincs. Mindannyian mindent megkaptunk
ahhoz, hogy maradéktalanul boldogok lehessünk.

HANG – Milyen energiák léteznek?


Kérdező: MILYEN ENERGIÁK LÉTEZNEK?
1. Létezik-e isteni és UFO energia?
2 A szellemvilághoz tartoznak-e az UFO-k?
3. Jó irányban haladok?
HANG: "Drága Gyermekem!
1. Csak isteni energia létezik. Természetesen ezt is, mint minden jót, el lehet rontani. Minden energia arra való, hogy közvetve vagy közvetlenül a szeretetet növelje bennetek. De amint az éles kést lehet gyilkolásra is és lehet operálásra is használni, úgy vagytok minden, lényegében Istentől származó energiával is.
2. Az UFO, mint tudod, be nem azonosított repülő valami. Vannak olyanok, amelyek a szellemvilághoz tartoznak, és vannak, amelyek nem. De számotokra nem ők azok, akik megoldják vagy tönkre tehetik életeteket, hanem a Velem, Jézussal, való élő kapcsolat vagy ennek a hiánya.
3. Amikor van komoly reggeli imád, tehát Velem indulsz el napi teendőid végzésére, és Értem teszed azt, amit teszel, akkor jó az irány, amelyben haladsz.
Megáldalak az ÉLŐ HIT LELKÉVEL!

HANG – Reinkarnációval kapcsolatos problémáimról


Kérdező:
1. Ha már be van írva nevem a Mennyben, akkor mi van előző
életeimmel?
2. Az összes szülőmmel fogok találkozni?
3. Ha már születésem előtt Jézus mellett döntöttem, akkor már nem is
dönthetek másképpen?
HANG: "Drága Gyermekem! Nagyon örülök kérdéseidnek! E kérdések arról tanúskodnak, hogy értelmedet megnyugtató válasz nélkül nem akarod építeni további életedet. Ezért most Én, a te Jézusod az átlagnál kicsit bővebb választ adok kérdéseidre. Teremtéseddel kell kezdenem.
Isten szabadon, mindenkitől függetlenül teremtett meg téged. De mivel saját boldogságára teremtett, ezt már csak a te beleegyezéseddel érhette el. Igen. Szeretni csak szabad döntés alapján lehet! Két lény között a boldogság - és ez Isten és szellemi teremtményeire is áll - a különbözőségek dinamikus harmóniája. Ez áll természetesen két szellemi teremtmény kapcsolatára is.
Azokat a szellemi lényeket, akik igent mondtak az Isten által felkínált boldogság befogadására, angyaloknak nevezitek. Akik pedig nem-et mondtak erre, azok a bukott angyalok.
A bukott angyalok közül azok, akik megátalkodtak a nem-et mondásukban, ördögöknek nevezitek. Ezek vezérét és természetesen csapatát is láttam lehullani az égből (Lk 10;18). Azok számára, akik a nem-et mondó döntésüket megbánták, lehetővé vált a földi élet megteremtése után az, hogy valós bűnbánatuk igazolása jeléül vállalják azt, hogy a Földön visszaszeressenek Engem, Jézust, aki minden rászorulóban ott vagyok (Mt 25;42-46)!
Az eredeti bűn tehát, amelyet Ádám és Éva bűne szimbolizál - az önzés és a felelősség áthárítás -, valójában a ti személyes bűnötök! Olyan Isten nincs, aki más bűnéért bárkit is, s főleg szent Fiát vonná felelősségre! Aki ezt nem fogadja el, az ugyancsak nem meri használni az Istentől kapott értelmét! Aki ezt nem fogadja el, az Istent még egy átlagembernél is gonoszabbnak gondolja!
Tehát azok, akik a megtérés, tehát a gondolkodás-átalakítás szándékával születnek a Földre - vagyis vágykeresztséggel -, lehetőséget kapnak arra, hogy a Szentlélek által újjászülessenek. A mennyek országába csak azok juthatnak, akik újjászülettek! (Jn 3;3)! Mindaddig újra kell születnetek, amíg újjá nem születtek! Ez alól kivétel nincsen! Veletek és értetek mindent, de helyettetek semmit! Ne áltassátok magatokat! A szeretetnek igazságban, az igazságnak szeretetben kell megnyilvánulnia ahhoz, hogy Isten Lelke által új szellemi lények legyetek! Nem elég hát az, hogy valaki kijelenti: „Jézus! Elfogadlak Megszabadítómnak!” Ezt igazolni is kell! Nem elég Engem, Jézust, elfogadni igazságnak és életnek! Valójában csak az fogad el Engem, aki ÚTNAK, IGAZSÁGNAK ÉS ÉLETNEK fogad el! Az UTAT nem lehet elsíbolni! A soha senkinek nem ártani, a mindig mindenkinek megbocsátani, és a lehetőség szerint másokat szolgáló szeretettel segíteni, nem maradhat ki azok életéből, akik valóban újjászülettek!
Az ALAPALÁZAT és az UNIVERZÁLIS HIT nélkül senki sem juthat az Atyához! Az van az ALAPALÁZAT birtokában, aki a felismert jó mellett kiáll, de ugyanakkor nyitott a jobb irányában. A JOBB pedig csak Én, Jézus, lehetek! Nem Pál, nem Mózes! Csak Én! Csak arról mondható ez el, aki tudja, hogy nem a Biblia a forrás, mivel a Bibliában minden benne van, meg az ellenkezője is! Szinte minden felekezet a Bibliára hivatkozik, és marjátok egymást! A FORRÁS a Szentlélek, akinek segítségével a józan ész határán belül igaznak tudjátok elfogadni az Én, a te Jézusod evangéliumaiban elmondott szavaimat.
Azok, akik nem rangsorolnak a Bibliában, soha nem fognak tisztán látni! Nem, mert képtelenné teszik magukat az UNIVERZÁLIS HIT befogadására. Azért teszik képtelenné magukat az UNIVERZÁLIS HIT befogadására, mert nincsenek az ALAPALÁZAT birtokában. Azért nincsenek, nem lehetnek ennek birtokában, mert nem vagytok bábuk, s így minden Istentől jövő sugalmazásba magatokat is beleviszitek. Ezért oly fontos, hogy evangéliumaimat helyezzétek mindenek elé, és úgy értelmezzétek, ahogy mondottam, a józan ész határán belül!
UNIVERZÁLIS HITE annak van, akik hisz abban, hogy ő ember, és joga van ahhoz, hogy mások is embernek nézzék őt. Ugyanakkor tudja, hogy ezt mindenki elmondhatja magáról. Tulajdonképpen az ALAPALÁZAT tartalma az ELSŐ FŐPARANCS. Az UNIVERZÁLIS HIT tartalma pedig a második FŐPARANCS! Igaz, hogy ezt egyetlen speciális hit - ilyenek a különböző vallások - sem cáfolja, de a gyakorlatban egyik sem fogadja el. Azért nem fogadja el egyetlen speciális hit, tehát vallás sem, mert ha elfogadná, akkor megbillenne az alá-fölé rendeltség, az engedelmeskedtetés alapja! Bizony a gyakorlatban nem fogadják el, nem fogadhatják el - csak elméletben - azt, hogy ti mindnyájan egymásnak testvérei vagytok!
Minden speciális hitet valló vallás a többi ilyen vallás hibáiból és a Bibliából él, úgy, hogy azonos súlyúnak mondja Pál vagy akármelyik próféta szavait az Én, a te Jézusod szavaival! Bizony az Általam, Jézus által, Földre hozott égi béke csak akkor és ott valósulhat meg, ahol az egymás szeretését az Én új parancsom megvalósítása által igyekeztek megélni (Jn 13;34), és emellett engeditek, hogy mindenki úgy imádja Istent, ahogy akarja!
Azért írtam e kérdésedre kicsit bővebben, mert a továbbiakban még vissza kell majd utalnom ezekre. Most konkrét választ adok a feltett kérdésedre:
Minden földi ember minden földi élete lehetőséget kínál arra, hogy a gondolkodás-átalakítás (Mk 1;15) által beérjen arra az újjászületésre, amely nélkül nincs üdvösség (Jn 3;3)!
2. Az Isten országában mindenki mindenkivel találkozni fog! Két irányból ölel át itt mindenkit a boldogság. Az egyik Isten színről színre látása, a másik pedig az egymással történő szeretetteljes találkozásaitok.
3. Egy rakétát nem elég egyszer kilőni a cél irányában. A kilőtt rakétát pályamódosításokkal kell segíteni ahhoz, hogy az célba jusson! Az a pozitív döntésed, amelyet már születésed előtt meghoztál, és amelyet vágykeresztség kinyilvánításának lehet mondani, olyan, mint a rakéta kilövése. Az ilyen megtérés kétségtelenül egyszeri! Azok, akik nem hozták meg az ilyen döntésüket - mert ilyenek is vannak -, a Sátán atyától valók, és az ő kedvét keresik (Jn 8;44). Ezekért nem is könyörögtem (Jn 17;9)!
De amint a rakéta is rászorul pályamódosításra, úgy neked is rendre ügyelned kell arra, hogy nem tértél-e el az Általam, Jézus által, megkívánt iránytól!
Az ősellenségetek két nagyon kívánatos csalival igyekszik akadályozni benneteket abban, hogy célotokat, tehát Engem, Jézust, mint UTAT megéljetek. Az egyik csali a különböző speciális vallások. A másik a Biblia! Ezért mondhattam azokra, akik Engem valóban követni akarnak, hogy nem lehet más sorsuk, mint az Enyém volt a Földön (Jn 15;20). Engem, Jézust, nem lehet a prófétáktól elindulva igazán felismerni. Akik ezt megpróbálták, egy sem jutott el közülük Hozzám! Valójában feláldoztak Engem saját igazuk érdekében! De Tőlem elindulva fel lehet ismerni, hogy a próféták hol, mikor és mit jövendöltek, írtak Rólam! Engem csak az evangéliumaimon át lehet helyesen megismerni, ha valaki kéri a Szentlélek segítségét, és használja a józan eszét!
Bizony igaz, hogy nagyon sok jó szándékú léleknek, akik Mellettem döntöttek születésük előtt, éppen a „pályamódosítás” elmulasztása miatt, éppen a Biblia összekuszált értelmezése miatt, éppen amiatt, hogy különböző speciális vallások hatására engedik bebeszélni maguknak azt, hogy nem is kell Engem ÚT-ként vállalniuk, újra meg kell születniük a Földön mindaddig, amíg újjá nem születnek!
Én, Jézus, nem vagyok tudathasadásos! Pedig két kijelentésem alapján feltétlenül az lennék, ha nem lenne reinkarnáció. Egyik kijelentésem: „A szűk kapun menjetek be! Tágas a kapu és széles az út, amely a romlásba visz - sokan bemennek rajta. Szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet - kevesen vannak, akik megtalálják (Mt 7;13-14).” A másik pedig: „Én meg, ha majd fölmagasztaltatom a Földről, mindenkit magamhoz vonzok (Jn 12;32.).” A „kevesen találnak meg és a mindenkit Magamhoz vonzok” ellentétes kijelentéseim az újraszületés elfogadásával könnyen összeegyeztethetők!
E harmadik kérdésedre tehát tömören ez a válaszom: Ti, akik Mellettem döntötteket, mindannyian ki vagytok téve annak, hogy jó szándékotok ellenére is a tévedés áldozataivá váljatok, ha lemondotok az ALAPALÁZATRÓL és az UNIVERZÁLIS HIT elfogadásáról!
Nagyon szeretlek, és megáldalak az ÉRTELMES HŰSÉG LELKÉVEL!"


UI:
A szellemi törvényekről - különös tekintettel a reinkarnációra
https://www.youtube.com/watch?v=hn28G939BaA

HANG – Szeretnék ébresztőt kiáltani! Hogyan?


Kérdező: Hogyan, mivel lehetne legjobban felébresztenünk:
1. A keresztény neveltetésű, de közömbössé vált 4-5 millió magyart?
2. A hit, vallás nélkül felnőtt kb. 3 millió magyart?
HANG: "Kedves Barátom!
Kérdéseid azt sugallják, hogy van benned egy remény valami csodaszer iránt. Mintha az élne benned, hogy van megoldás e problémára, csak még nem találtad meg, de van megoldás! Mintha az élne benned, hogy Én, Jézus, ha nem mondom meg a megoldást, akkor mulasztással vétkezem egy egész nemzet ellen, s bizony, szégyellhetem Magamat, hogy még eddig nem hoztam nyilvánosságra az általad is kívánt receptet. - Nézzük hát, mi a valóság?!
Először is, amit te keresztény neveltetésnek mondasz, az nem volt más, mint egy olyan hatalmi elitnek neveltetési módszere, amely módszer az Én, a te Jézusod nevével volt fémjelezve, de mérhetetlenül távol állt tartalmában attól, amit Én, Jézus, kétezer évvel ezelőtt elmondtam és megéltem közöttetek.
Mivel ti, emberek, fejlődő lények vagytok, és mivel az emberi természet szükségszerűen isteni csírákat is hordoz magában, ezért azon a szinten, amelyen évtizedekkel ezelőtt voltatok, még nem volt annyira látható az emberitől való eltérés, mint napjaitokban. Amint egy kilőtt puskagolyó helytelen iránya sem vehető észre a maga teljességben, csak a célnál, úgy vagytok ti is az emberségetek kibontakoztatásában.
Az elmúlt évezredekben alig volt olyan ember, akinek ne kellett volna újraszületnie többször is, mivel nem volt újjászületett, mert nem is lehetett, mert nem tudta azt, hogy mi az újjászületés.
Az a tény, hogy ti, miután nem tudtátok kiiktatni tanításomból azt a kijelentésemet, hogy újjá kell születnetek, ha a Mennyországba akartok jutni (János 3;3), úgy gondoltátok, és úgy is tettetek, hogy egy szertartás által (keresztelés) Isten meg fogja valósítani ezt az újjászületést. Tettétek ezt annak ellenére, hogy Én egyértelműen és világosan élő hithez kötöttem ezt a szertartást (Márk 16;16). Tehát egy olyan magatartás lepecsételésére szántam, amely részetekről mindent megtett saját újjászületése érdekében.
Most nincs itt sem helye, sem ideje annak, hogy e gyakorlatotoknak tarthatatlanságát részletezzem. Úgyis előttetek áll e gyakorlatotok következménye, tehát a megkeresztelt jézustalanok népes tábora.
Mindkét kérdésedre azonos receptet tudok ajánlani! Naponta kezdődjék el a megtérés benned! A többi már nem tartozik rád!
Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy minden döntésedben légy tudatában annak, hogy csak az a döntésed helyes, amelyet Velem megbeszélve hoztál meg.
Te olyan szerepet kaptál Istentől, amely szerepben nem periférikus feladat az, hogy látó, mérlegelő, szervező képességeidet használva nagyobb tömeg előtt kínálhatod fel embertársaidnak a lehetőséget arra, hogy vállalja azt a gondolkodás-átalakítást, amely nélkül életátalakítás nem lehetséges. Ez megtérésednek folyamatszerű jellegéhez tartozik. Vagyis, neked is rendre tanulnod kell az ilyen rendezvényekből saját életed javítása, formálása érdekében!
Jól tudom, hogy az az áldatlan állapot, amely ma világotokat jellemzi, az isteni szférákból beavatkozásra vár. Nem kell már sokáig várnotok. Nagyon készítem enyéimet, hogy a rátok váró, hamarosan bekövetkező események megrázkódtató hatásai ne végleges romlásba, hanem jövőt szépítő tisztulásba torkolljanak! Én, Jézus, nem elítélni, hanem megmenteni akarom azt a világot, amelyben éltek. Ezt akarom általatok, és pedig általad is! Vésd mélyen szívedbe főleg azokat a szavaimat, amelyeket vastagon szedett betűkkel kiemeltem ebben a válaszlevelemben!
Megáldalak az alázat és az ÖNISMERET LELKÉVEL!

Párkapcsolat előadás kiegészítés. (Titkos Tanítások részlet)


A szerelem az emberi léleknek olyan megnyilatkozása, amely a legjobban világítja
meg az egyén tulajdonképpeni benső életét; de sok olyan momentumot is tartalmaz, amelyeket az ember könnyen félreérthet, és helytelenül értelmezhet. Ennél fogva nem csoda, hogy a szellemek jobbnak látják ezekről a dolgokról nem beszélni, vagy legalábbis nagyon keveset, annak dacára, hogy e kérdés megvilágítása égetően sürgős az emberiség szempontjából. Mert amilyen nagy a nyomorúság az emberi lélek egész világában a szeretet és az alázatosság kérdésében éppen a gőg, az önzés és a gyűlölet okozta állapotok miatt, és amilyen nagy szükség van ezeknek a kérdéseknek megvilágítására, s a tagadás által létrehozott súlyos körülmények között a hitre és igazságra való utalásra: éppen olyan nagy szükség van az érzékiség által létesített állapotok megvilágítására, illetőleg a szerelmi érzésnek helyes megismerésére. Ezen a téren éppen olyan nagy a nyomorúság, a visszaélés, a visszaforgás (derotáció), mint akármelyik más bűnben való eltévedésben, ami az ember életét pokollá teszi a földön.
Éppúgy szükséges itt is megismerni a teljes igazságot, mint ahogyan szükség volt a régi
világban, a bálványimádás idejében az egy igaz Isten megismerésére.

Ti tudjátok, hogy a szellemek süllyedésének oka az ő megoszlásuk volt. Ez azonban
nem fő, hanem csak mint másodlagos ok következett be, azt lehetne mondani: mintegy a fő ok
árnyékaképpen. Az Istennel való szembehelyezkedés volt az első csírája annak a bűnnek,
amely kezdte elválasztani a Teremtőtől a teremtett lényeket. Ez az elsődleges ok volt a
gőg. A gőgnek első alapvonása az engedetlenség; tehát nem az elfogadót terheli az első
bűn, hanem éppen az adó-felet, amely hatni, adni, továbbterjeszkedni, teremteni akart.
Tehát az első gondolat Volt: a Teremtővel való szembehelyezkedés, amely az adó féltől
indult ki és megfertőzte a duális egységet, mintegy homályt borítva arra. Amikor ez a
fertőzés megtörtént, mindkét fél egyformán távolodott el az igazságtól, a szeretettől, a jóságtól. És mivel a szellem nem fogadta el az Istentől a törvényes jót, a törvényes gondolatot,
vagyis az igazságot, hanem engedett az önmagában rejlő, az adó erő által létrehozott lázadó
gondolatnak: ezáltal elszakadt az istenségtől, s rögtön ellentétes irányú forgást kezdett meg.
Tehát sem az egyik, sem a másik fél külön-külön, hanem mind a kettő együttesen távolodott
el az új, ellenszegülő elv erejével mind messzebb és messzebb az isteni jótól és igaztól.


folyt. köv...

Az Istentől való eltávolodásnak szükségképpen ezzel a következménnyel kellett járnia,
mert az Isten maga a Harmónia, a Béke; s míg Hozzá hűek maradtak, addig a Vele való összekötöttségben világosan szemlélt cél tartotta őket egybe és sarkalta őket az ő erejüknek egyben való kifejezésére. De amint Istentől eltávolodtak, ez az összetartó érzés megszűnt közöttük s a szeretet elmúlt az elégedetlenség érzése folytán. Nem volt közös cél, amelyben találkozhattak volna, amelyben a lelkük érzését kifejezhették volna. Tehát ez volt az őseredete a meghasonlásnak. Hovatovább elszakadtak egymástól, érzéseik, érdekeik elégedetlenségük
folytán más-más célokat kerestek. Minthogy mindegyik különálló szellemegyéniséggé lett,
mindegyik körül a tévedés folytán létrejött külön fluidburok képződött abból a sötétségből és
homályból, amelyet létrehoztak. Még mindig összetartoztak, de a gondolataik nem voltak már
közösek, a fluidjaik nem voltak egybefolyók.44*
A válás által az adó fél az ő elfogadójából, az elfogadó fél pedig az ő adójából bizonyos
részt magával vitt, mert tökéletesen nem tudtak egymástól elszakadni.

Ők még mindig egymás kiegészítését, egymás gondolatát keresték. Azonban minél jobban eltávolodtak a céltól, annál kevésbé találták meg egymásban, amit kerestek. Mivel azonban mindegyiknek szüksége volt elfogadó, illetőleg adó erőkre, a hasonló gondolkozásúakban, a hasonló érzésűekben vélték megtalálhatni kielégülésüket, vagyis azt a célt, amit elvesztettek szemük elől.

A különböző (nem összetartozó) duálfeleknek érintkezéséből villamosság támadt, amely
villamos ütés továbbrezgett a másikon az idegen erőknek érintkezése folytán.
Ez a villamos rezgés a fluidokban helyezkedett el. Lassankint annyira természetükké lett ez, hogy már csaknem céljukká vált, hogy ezt az új rezgést előidézhessék, mert ez bizonyos időre lekötötte őket. Ez a rezgés új, ismeretlen örömet jelentett: úgy érezték, hogy ebben az örömben megtalálták a lelkük kielégülését.

A megszokásban helyt kellene foglalnia a lelki harmóniának, a lelki törekvések összecsendülésének; mivel azonban a lelki összecsendülés elmaradt, a fluidáris izgalmak hatásai is mind gyengébbekké lettek.

Az elromlott fluidok tisztulás után vágytak. Önmagukban azonban nem voltak
képesek tisztulni, hanem csak a felfelé törekvő természetes erők beolvasztásával, amelyet a
kegyelem adott. Születéssel és halállal tudhattak csak megszabadulni a sejtesített fluidoktól,
és ez a születés és hálál megmaradt törvénynek a tovább-esés világaiban is.

A földön látható, hogy az értelem eltompult, a világosság teljes sötétséggé, a szeretet gyűlöletté vált; az egykor boldogító érzés: a kettőnek egyben való kifejezése, a harmónia, az egy cél után való törekvés és együtt való teremtés öröme érzékiséggé fajult. És mégis ebből az érzésből, az érzékiségből kell kiemelkednie annak a tiszta érzésnek, ebből az aláhanyatlott, tévedő és szívet-lelket megtévesztő érzésből kell kibontakoznia annak a nemes, magas, tiszta, egymást kereső és vonzó hatalomnak, amely életről-életre fejlődik, életről-életre tisztul, életről-életre nagyobb vonzást gyakorol a másik nemre, mert a másik nemű emberben és szellemben keresi mindenütt az őt kereső kinyújtott érzés-sugarakat.
Ezeknek a sugaraknak egybekapcsolódása folytán, amikor egymásra találnak az emberszellemek, jutnak annak az örömnek, annak a boldogságnak első lépcsőfokára, amely azután könnyebb, simább, folyton emelkedő utat mutat nekik előre. Mivel pedig annyira alacsony az érzésük, a szeretetből annyira kifogytak az idáig bukott szellemek, hogy képtelenek önmagukból a legkisebb szeretetet is nyújtani, azért tehát, hogy egymást elláthassák szellemruhával, a születést ehhez az erőszakos érzéshez kötötte a természettörvény



folyt. köv..

Sokan azt mondják, hogy a szeretet nagyobb, értékesebb, mint a szerelem. Ez tévedés.
Az elfecsérelt szerelmi érzés maradványa, az érzékiségben való összeolvadás adja
meg a szeretetnek azt az új formában való felszínre juthatását, amely az ember előtt
mint csoda áll.
Az ember nagyon felületesen gondolkozik, amikor azt mondja, hogy a gyermekét szerető anya, a gyermekéért dolgozó apa szeretete nagy és nemes érzés, a kétféle nemű embereknek ölelkezését pedig utálatosnak és tisztátalannak látja. A szülői szeretet csak híd: abban a közös szeretetben talál rá egyik lélek a másikra, amely a két szülőt a harmadikhoz, a gyermekhez fűzi, és abban a közös célban és közös törekvésben találkozik a két lélek, amely őket gyermekeikhez köti.
Itt nyílik meg előttük a fejlődés útja; itt kiengesztelődnek az ellentétek, a különböző vágyak és törekvések egymásba olvadnák és a kettő egyben nyer kifejezést: a gyermekért váló gondoskodásban és szeretetben, a gyermekeik iránt érzett kötelességtudásban.
A háborúság a két nem között megszűnt, megszokják, sőt megszeretik egymást. A férfi
lelkéről is lekopik a nagy hatni- és akarni vágyás, amellyel az ő külön életét akarta külön
irányba terelni, a női lélekről is lekopik a más irányba való törekvés.

Mert hiszen minél mélyebbre estek a szellemek, annál messzebb kerültek egymástól.
Amilyen erőszakosan uralkodni és mindent a hatalma alá hajtani törekszik a férfi,
olyan ravaszsággal, kétszínűséggel és hazugsággal igyekszik elérni ugyanazt a nő. S amikor e kettő találkozik, ez a két lélek egymáshoz csak a felvett gonosz természeteken keresztül juthat, s hol az egyik, hol a másik sebzi halálra a másikat.

Mi lenne, ha ennek a két mélyen alábukott szellemtermészetnek nem volna közös összekötő kapcsa: a nemi vágy?! Hiszen bennük még nincsenek érzések, csak ösztönök, kielégülésre, megnyugvásra törekvő vágyak.
Mindkettő lelkében felhalmozódik a saját természete, amely forrong, vegyülést, összeolvadást
sürget. Mert mindegyik tudja, hogy a másik nélkül nem érheti el a célját.
T. i. nem a mélyen bukott szellem tudja, hanem az a természet, amelyben latens vannak lefektetve ezek a gondolatok és érzések.


folyt. köv...

Ameddig még a szeretet csekély fokon van meg, addig bizonyos mértékben a gyermek
felnevelésének kötelessége pótolja annak hiányát. Ha pedig a gyermekben nem találja meg a
szülő az életének „méltó” folytatását, ha nem látja az ő hiúságának a kielégülését, eszméinek
folytatását, amelyeket ő el nem érhetett, akkor a gyermeke iránt való szeretete csökken, és
idegen embert kezd látni benne. Elhidegül tőle, sőt meggyűlöli őt és nem kíván vele érintkezni.
Az élettárssal szemben pedig, aki kitartott mellette, akit megszokott, aki az ő érdekeit szolgálja, mert az életkörülmények és az összekapcsolódás folytán lényének szinte kiegészítő részévé vált, némi vonzódást, az összetartozandóság némi érzését kezdi érezni. S íme, ezzel megszületett a szeretet első csírája. Azután mindketten meghalnak. A szellemvilágban elkülönülnek egymástól ezek a szellemek, mert a női- és férfiszellemek külön szférákba kerülnek, ahol mindegyik a maga természetének tökéletesebb kifejlesztését munkálja tovább. A következő fordulónál már úgy a férfi, mint a nő több értelemmel, nagyobb áttekintéssel és
több érzelmi melegséggel jön a világra. És öntudatlanul is visszaemlékezve az előbbi életben
elért megnyugvásra és békességre és azokra a szerény örömökre, amelyeket a gyermekáldás
és a megszokás révén a hosszú együttlét alatt mégis csak éreztek a földi életben, kívánják


Miután az emberek mindent csak bizonyos formákhoz kötve tudnak magukévá tenni, és
csak ezek szerint a formák szerint tudnak tájékozódni, azért a szeretetet is különböző
kategóriákra osztják és beszélnek baráti, testvéri, szülői, sőt „házassági” szeretetről,
holott ez tulajdonképpen mind egy, mert egy forrásból táplálkozik


Mivel pedig az ember annyira alantas fokon jelenik meg a földön, ennél fogva a szeretetnek
vajmi kicsiny mértékét ismeri, azt is széttagolva és elosztva. És mert az érzékiség, az
önzés, az élvezetvágy, az önmagának-kedvezés oly nagyfokú az emberben, hogy a tiszta szeretetet el sem tudja képzelni a másiknál, azért a kétféle neműek közötti szerelemben is mindenfélét ezekre az alantas érzésekre vezet vissza.
Ennél fogva az ő vonzalmát és szerelmét szégyenletes és kerülendő dolognak tartja, sőt idáig az embereket tanító szellemek is úgy tüntették ezt fel az emberek előtt, mint bűnt. Ez azonban a helyes megkülönböztetés hiányára mutat. Mert a tiszta szerelem a lélek virága, ellenben igenis bűn a különböző fluidok összekeverése.
De tulajdonképpen mi is ebben a bűn? Az embernek minden bűne és tévelygése óriási
következményeket von maga után. A gyűlölet, a bosszúállás, a szeretetlenség, az önzés; a
Az ilyen szellemek t. i., akiket úgyszólván csak az érzékiség kötött össze. A gőg, a testiség, a hazugság, mind gonosz dolgokat eredményeznek, de mindezeknél gonoszabb
dolgokat szül a paráznaság. Amilyen bűn a gyűlölet és a gyilkosság — mert hiszen a gyűlölet
utolsó állomása a gyilkosság: mint azt az írás mondja: „a gyűlölet halált nemz”, — addig a
paráznaság a halál birodalmából hoz törvénytelen elveket a felszínre, és ezeknek az elveknek helyet biztosít a földön. Minden bűnnek megvannak a maga külön fájdalmas, szenvedés teljes következményei, de talán a gyilkosságon kívül egyik sem nagyobb, egyik sem gonoszabb, mint a paráznaság bűne. Hiszen éppen a duálok elválása folytán létrejött erőkeveredésekből származtak a millió meg millió szenvedésteljes állapotok

folyt. köv...

Bármilyen nyomorúságos is a házasság intézménye és bármilyen hátrányai vannak is az emberekre nézve tévelygésekre való hajlamaik folytán: mégis megvolt és megvan a maga haszna annyiban, hogy bizonyos irányt szabott az emberszellemek erkölcsi fejlődésének azzal, hogy a házasságnak három fő kellékét szentnek ismeri el: a szeretetet, a tisztaságot és a hűséget. Ez a házasság háromszöge. Bárki vét is ez ellen a bezárt háromszög ellen, a házasságtörés már befejezettnek tekinthető, még mielőtt megkötötték volna. A férfi, aki házasságkötés előtt paráznasággal vétkezett, könnyelműen ide-oda csapongott, már megtörte a háromszög egyik oldalát, vagyis vétkezett a tisztaság követelménye ellen. Valaki házasságot köt igen gyenge vagy semmi szeretettel, az már megtörte a házasság másik vonalát. S mivelhogy a szeretet gyenge, sőt esetleg más iránt érzi azt a szeretetet, amit házastársa iránt kellene éreznie, itt hűségről beszélni sem lehet, ennél fogva az ilyen házasság mindenestől fogva semmis.
Miután tehát a földi emberek nagy többsége paráznaságban, hazugságban, istentagadásban, hamis esküvésben van elmerülve, hogyan gondolhatnak arra, hogy — amikor a házasság kötelmeit sem lényegében, sem külső formáiban nem tartják meg — a házasság számukra valami biztosítékot nyújtson a szellemi életben, vagy őket mint valami korlát körülvegye?


Ha valaki szereti a másik nembeli embert és a lelkének mély érzelme viszonzásra lelt,
maradjon meg azon az úton, amit a tiszta erkölcs ír elő, s ehhez mindent vegyen segítségül.
És hogyha ilyen kölcsönös a szeretet, illetőleg; a szerelem, ne engedjék magukat egymástól
elválasztani, bármilyen ellentétek merülnek is fel; vegyék fel a harcot az ellentéttel, mert
ezer próba állja útját a jó és tiszta érzésű emberek egymással való boldogulásának. Akár
anyagi érdek; akár a család, vagy a tekintély szava áll is útjába az ilyen emberek egyesülésének, az ilyenek kedvéért el ne hanyagolja a szíve érzéseit, mert ez házasságtörésnek számít. És hogyha az ilyen ember megnősül, vagy férjhez megy, az ő terhére megmarad az a befejezetlen, hűtlenséggel végződött érzelmi kötelék: a házasságtörés nagy és nyomasztó kármája, még ha érzelmi viszonyok nem volt is formailag megkötve.

Mert lélekben össze voltak kötve, mivel összekötötte őket a lényeg: a szeretet, a kölcsönös vonzalom, sőt nagyon sokszor az egymás iránt való hűség és tisztaság érzése is; tehát megvolt a házasság három pontja, a szent háromszög közöttük. Amelyik fél az ilyen együttest megszakítja, az házasságtörő, és lélekben éppúgy bűnhődik, mini aki a megkötött házasságot töri meg.


folyt. köv...

Ne gondolja senki, hogy ha a házasság külső formájába lépett, akkor az előbbi paráznasága
szentesítve van a külső forma által! A házasságot csak ez a három pont szentesíti meg, mert ez a három pont nyújtja azt a szent érzést, amely feljogosítja az embereket arra, hogy az
ő kapcsolatukat igazán házaséletnek tekintsék, és az ő házaséletük szentnek legyen nevezhető:
a szeretet, a tisztaság, a hűség. Ismétlem, valaki ez ellen a három pont ellen vét, még mielőtt házasságra lépne, máris házasságtörést követett el.
Ha így áll a dolog, akkor az embereknek csak igen kis hányada az, akiknek részére
szent a házasság, akik mindezt a három pontot bele tudják vinni a házasságukba. Mert hiszen
csak nem lehet az embereknek képzelődniük afelől, hogy olyan férfi — még a magukat
erkölcsösnek és jónak nevezett emberek társaságában is — aki szabadságot vesz magának, hogy még a házasság előtt szabad szerelmi életet él. És amikor elérkezik az idő, vagy a külső anyagi viszonyok kedvezően alakulnak, hogy családot alapíthasson és megházasodik, már addig sok-sok nővel volt szerelmi viszonya: akkor egyszerre szent állapotot fog teremteni a házasságban?! Hiszen máris temérdek megromlott fluidot visz be a házasságba, családjába, sőt esetleg be is oltja a magát tisztán megtartott élettársát azokkal a nyavalyákkal és szenvedésekkel, amelyek a gonosz büntetéseként előállottak a világban. Csak nem gondolja, hogy ezt az ő gonoszságát az emberi paragrafus alapján; az isteni törvény szentesíteni fogja?! Ki mit visz a házasságba, az az övé. Aki az ő tépett ruháját, megfertőzött érzelmi és érzéki tudatát viszi bele, az házasságtörő; aki pedig az ő tiszta érzésvilágát és szeretetét, arra nézve a házasság szent. Így előfordulhat, hogy a házasság az egyik félre nézve szent, a másik félre nézve azonban nem szentelődik meg.
A megtérés által - azonban új alapokon - igazi lelki egyesülés alapján megszentelődhet
a házasság. Mert hiszen nem is lehet az másként. Az ember állapota a földön nem
végérvényes, hanem átmeneti. És így mindenből, amit nem helyesen cselekedett, éreznie kell
a tökéletlenségéből származott következményt. És amikor az ember rájön a lelkének figyelmeztető érzései, értelmének kutató ereje és a-szenvedések, hatása folytán arra, hogy -nem jó úton haladt eddig, és az Istentől új utat és módot könyörög, akkor Isten kegyelméből új életet kezdhet. Ilyenkor a régiek elmúltak. Nem nyomok és következmények nélkül ugyan, mert mindennek a nyoma megmarad mindaddig, amíg az isteni kegyelem fel nem oszlatja, és meg nem semmisíti a múlt maradványait.


De azért a lélek új utakon haladva újabb eredményeket érhet; el, amik őt ismét nagyobb világosságra, tisztább érzelmi életre teszik alkalmassá. Ezért mondja Pál apostol, hogy senki az ő élettársától ne igyekezzék megszabadulni; azonban hogyha ez az élettárs el akar menni, vagyis el akarja őt hagyni, ne ragaszkodjék hozzá felettébb, még ha szeretettel van is iránta. Ne hivatkozzék semmi külső paragrafusra, mert mit tudja ő, meg tudja-e azt tartani az Úrnak, vagy csak tovább is szenvedésekkel kötözi és láncolja magához.

folyt. köv...