Szabadka város kiáltványa

Majláth Béla

Szabadka város kiáltványa polgáraihoz, arany- és ezüst ékszereik, valamint más vagyontárgyaik beszolgáltatására, a szabadságharc költségeinek fedezésére, 1848. június 1-én.


A haza veszélyben van, mondá legközelebb István szeretett Nádorunk, s királyi Helytartónk, és a felelős magyar kormány; - és e hazát, s általa, benne önmagunkat meg kell mentenünk, mondá szinte kedvelt királyi hercegünk, s a magyar kormány; s utánnuk mondjuk mi is egy szivvel lélekkel: e szép hazát, s általa, benne önmagunkat meg kell mentenünk!

A megmentésnek első alap feltétele, - kormányunk szavai szerint, melyet hozzánk a haza szent nevében intéz, - hogy legyünk erősek és állhatatosak a hon és szabadság iránti szeretetben, s a törvényes Fejedelem iránti hűségben; legyünk egyetértők, s mellőzve minden viszálkodást, mi erőnket megtörhetné, egy célra egyesülve munkálkodjunk a közös haza megmentésén.

Fel vagyunk híva polgártársak, hogy az önkéntes seregnek mely iránt a rendelet mindennap váratik, minél nagyobb számban, és minél gyorsabban állitását minden módon elősegítsük.

Fel vagyunk híva, hogy a hadiadót minél előbb lefizessük, s ezt mindenki által kérjük teljesíttetni, mert különben a katonaságot nem lehetvén fizetni, a veszély még inkább növekedni fog.

Fel vagyunk szólítva, hogy miután most a hazát több felől vész fenyegeti, s az országos kincstár a rendkívüli költségeket addig, még a folyó évi julius 2-ra hirdetett országgyűlés megnem nyittatik, - ezuttal rögtön nem fedezheti, tegyük a haza oltárára áldozatul, vagyonunknak is valamely részét, s adjunk a hon védelmére, kitől tellik, kölcsönképpen is pénzt, vagy egyéb oly vagyont, mit pénzzé lehet fordítani; különösen pedig:

Fel vagyunbk híva, hogy a forgó ezüst pénz szaporítása, s kibocsátandó magyar kincstári utalványok biztositéki alapja előállittása tekintetéből, kész pénz gyanánt, minden heverő arany, és ezüst szereket az országnak kölcsönözzük. Az ország a lelkes hazafiaknak s nőknek, kik a haza oltárára ezen kölcsön útján is áldozandnak, nem egyszerű kötelezvényt, hanem oly kincstár utalványt adand, mely 3,6,12 hónap alatt visszafizetettik, s melytől előre lefizetendő 5 percentes kamat is járul.

A ki tehát arany, s ezüst készletét, ékeit, nélkülözhető asztali ezüst szereit, az országnak kölcsön adja, nem csaj a hazát segíti, de önmagának is hasznot hajt; mert a heverő ezüstért gyümölcsöző kincstár utalványt nyer, mely bármit hozzon a borús jövendő, az ezüst készletnél kevesebb veszélylyel jár.

Ezeknél fogva Városunk folyó évi május 30 án, fogyltatólag 31 én tartott közgyűlésében előbocsátott felsőbbi rendeletek, hatósági, s magánosoknak nemes pédái s álfozataik nyomán, az ország védelmére a házatlan s mesterség nélküli birtoktalan szegények felmentésével, az 1848-ik évre kivetett adót, ujolag felajánlotta, s ez által a pénzsegélyt részben megváltotta; e város egész tisztikara évi fizetésének 5 percentjét a haza oltárára letette; s egyébb vállalkozásokat is rendezend, melyek pártolásáért, eleve is esedezik; a gabonábani subsidiumra, s egyébb adakozások tételére a hatóság a közönséget, ezennel halhatósan felhívja, s ebbeli áldozatot a közelebbi aratás áldását várva, különösen igénybe veendi; ezuttal pedig a rendes hadi adó-portió ugyszinte a megajánlott ugyan annyi segélyadó-subsidium minél előbbi lefizetésére mindenkit bizalmasan felhív; valamint a honvédelmi sereghezi toborzást is közelebb meginditandja.

Alolirottakat pedig e Város közgyűlése azzal bízá meg, miszerint az arany, s ezüst kölcsön adását, s kincstárutalványok vételét eszközlésbe vegye; mely ebbeli megbizatásnál fogva a tisztelt közönséget a fengorgó körülményekről értesítve, ezennel bizalom teljesen tudósítjuk, hogy az alulirt választmány, szerdán folyó junius 7 én reggeli 10 órakor a Városháza nagyobb teremében, vagy a körülmények szerint a Városháza előtti emelvényen öszveülend, s a haza oltárára segedelem szintugy; mint kölcsönképpen leteendő arany s ezüst szereket felmérve, s számnevesen jegyzőkönyvbe iktatva nyilvánosan átveendi, s felküldés iránt intézkedend.

Hazafiak; ékszereinkhezi vonzalmunk egy részről, más részről pedig jelen szük állapotunk ne tartóztasson bennünket akkor, midőn egész vagyonunk, életünk, és közanyánk, szülő-hazánk veszélyben van; nem jó gyermek az, ki szülője, édes anyja megmentésére a legnagyobb áldozatra s nem lenne kész. Gazdagabb s szegényebb fiára egyiránt számol a haza, ki többet nem adhat ajánlon egy gyűrűt egy ezüst kanalat; néhány ezüst gombot, egy szóval azt, mi töle telik; kit a csekélyebb ajánlat tartoztatna a kölcsönzéstől; az egyesüljön rokonival, barátival, s tegyék ajánlataikat egyesülten.

A haza megkivánja, hogy mindenki, honpolgár szintugy, mint honleány kötelességét egész mértékben, és szivesen teljesitse.

Isten tartsa meg a királyt, szeretett jó fejedelmünket; Isten tartsa meg a hazát, szeretett jó anyánkat!

Kelt Szabadka sz. kir. városban folyó 1848. évi junius 1 sőjén áldozó csütörtök ünnepén tartott választmányi ülésünkből. A tanács, képviselők, s polgárokból alakított középponti választmány nevében.

Kuluntsits István, s.k. polgármester
Arnold-Gotfrid, s.k. főbíró
Szucsics István, s.k.
Rudits Móric, s.k.
Vojnits Barnabás, s.k.
Vojnits Dienes, s.k.
Vojnits Ottó, s.k.
Vojnits Lajos, s.k.
Lénárd Máté, s.k.
Zomborcsevics Vince, s.k.
Vermes Gábor, s.k.
Hoffbauer Máté, s.k.
Prokoptsányi Tivadar, s.k.
Tóth Lajos, s.k.
Ivancsics Ignác, s.k.
Lasztovits János, s.k.
Czorda Bódog, s.k.
Jankovits Mihály, s.k.
Vojnits Tivadar, s.k. bizottmányi tagok.

Jegyzette, s kiadta Zomborcsevics Ferencz, s.k. főjegyző”