Hozzászólások száma : 5014 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2020-07-13, 05:34
Mese a fáról, amelynek nem volt szabad növekednie Volt egyszer egy kicsit fa, amit a kertész és a felesége ültettek. Nem telt el sok idő, és máris lehetett látni, amint az első zöld hajtás szelíden kibújt a földből A fa, ami tulajdonképpen még egyáltalán nem volt egy igazi fa, először pillantotta meg a Napot. Érezte levélkéjén a Nap sugarainak melegét, és feléje nyújtózott. Köszöntötte a maga módján, boldogan hagyta magát beragyogni és csodaszépnek találta, hogy a világon van és növekszik. - Nézd csak, hát nem kedves a mi fánk? Szólt a kertész a feleségéhez. - Igen, kedvesem, ahogy mondod, egy szép fa. A fa elkezdett növekedni, nagyobb és magasabb lett, mindig tovább nyújtózott a Nap felé. Érezte a szelet és az esőt, élvezte a meleget és a biztos talajt a gyökerei körül, és boldog volt. Valahányszor a kertész és a felesége eljöttek, hogy megnézzék, megitassák vízzel és szép fának nevezzék, jól érezte magát. Mert valaki szerette őt, ápolta, gondozta és vigyázott rá. Nem volt egyedül a világon. Így megelégedetten növekedett magának, és nem is akart semmi mást, mint élni és növekedni, érezni a szelet és az esőt, a földet és a napot, azt, hogy szeretik, és ő is szeretni akart másokat. Egyik napon észrevette a fa, hogy különösen jó volt egy kicsit oldal felé nőni, mert onnan jobban sütött a Nap a leveleire. Most azért egy kicsit balra kezdett nőni - Nézd a mi fánk ferdén nő! - mondta a kertész. Mióta szabad a fáknak ferdén nőniük, és méghozzá a mi kertünkben? Pont a mi fánk! Hozd csak az ollót, hogy egyenesre nyessük a fát! A fa keservesen sírt. Az emberek, akik őt eddig olyan szeretettel gondozták, akikben bízott, levágták ágait, amelyek közelebb voltak a Naphoz. Ettől kezdve nem nyújtotta ágait a nap felé. - Ugye milyen jó kis fa a miénk? - Bizony kedvesem, igazad van, a mi fánk jó fa. A fa elkezdte érteni a dolgot. Ha azt csinálta, ami kedvére volt és örömet okozott, akkor szemmel láthatóan rossz fa volt. csak akkor volt kedves és jó, ha azt tette amit a kertész és felesége elvártak tőle Ezért aztán egyenesen fölfelé nőtt, és vigyázott arra, nehogy még egyszer ferdén nőjön - Nézz oda, a mi fánk szégyentelen gyorsasággal nő a magasba. Illik ez egy igazi fához? Gyorsan elküldte feleségét az ollóért, hogy visszavágja az ágakat. Ezen az éjszakán nagyon sokáig sírt a fa. Miért vágták le csak úgy az ágait, amik nem tetszenek a kertésznek és feleségének? A fa dacos lett. Nos, jó, ha a magasba nem lehet, akkor majd széltében. Majd meglátják, mire mennek vele. Végül is, ő csak növekedni akart, érezni akarta a napot, a szelet, a földet, örömre vágyott, és örömöt akart adni. Bensőjében egészen pontosan érezte, hogy a növekedés helyes dolog. Így hát most oldalágakat hajtott. - Hát ezt nem tudom megérteni - morgott a kertész - képzeld, csak a mi fánk egyszerűen csak széltében növekszik. Illik ez? - Ezt nem engedhetjük meg neki. Újból helyre kell nyesnünk. A fa már nem tudott sírni, nem volt több könnye. Abbahagyta a növekedést. Már nem volt öröm számára az élet. Mégis, úgy tűnt, most tetszik a kertésznek és feleségének. Ha az egész már nem is okoz igazi örömöt, de legalább szeretik.. Így gondolta a fa. Sok évvel később arrafelé járt egy kicsi leányka az apjával. Közben a fa felnőtté vált, a kertész és felesége büszkék voltak rá. Igazi, tisztességes fa lett belőle A kicsi leányka megállt a fa előtt - Apa szerinted is szomorúnak látszik ez a fa? - Nem tudom, amikor kicsi voltam, mint te, még én is láttam, hogy egy fa örül vagy szomorkodik. De ma már ezt nem látom. - A fa tényleg szomorúnak látszik, biztosan senki sem szereti igazán. Nézd csak, milyen rendesen nőttek az ágai. Azt hiszem, egészen másként akart volna nőni, és ezért szomorú most. Amikor a leányka látta, hogy senki sincs a közelben, gyöngéden simogatni kezdte a fa kérgét. Közben halkan suttogta: "Én, szeretlek téged, fa. Veled vagyok. Ne add föl, kedves fa!" Együtt élték át, ahogy a fa nagyon óvatosan, először félénken és tétován, majd kicsit bátrabban, végül erőteljesen növekedni kezdett. Telve életörömmel görbén lefelé növesztette ágait, mintha először csak hajladozni akarna, és kinyújtóztatni a tagjait. Azután oldal irányba növelte ágait, mintha az egész világot a karjaiba akarná zárni, majd a magasba, hogy mindenkinek megmutassa, milyen boldognak érzi magát. A kertész és felesége alig hittek a szemüknek, mégis csendes örömmel figyelték, ahogy a leányka mindenért megdicsérte a fát, amit csak növesztett magán. Legjobban a leányka örült, hogy az ő fája mindazoknak, akik megcsodálták, bátorságot és kedvet adott az élethez.
Karsay Legaktívabb tag
Hozzászólások száma : 5014 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2020-07-15, 03:33
Hűség A Nap, éltető ereje még lágyan melengette a terasz ablakait, akárcsak a kert virágait. Ősz közeledett, és ilyenkor az elmúlás kesernyés gondolata is, mélyebben beleivódott az udvaron ülő idős férfi elméjébe. Mindennap hosszú órákig töprengett múltján, miközben lábához dörgölőző kutyáját simogatta. A kutya alázattal nyaldosta remegő, ráncos kezeit, és gyermeki daccal kereste gazdája pillantását. Mikor az öreg a kutya szemeibe nézett, különös fényt látott bennük, olyan megmagyarázhatatlan földöntúli ragyogást. A férfi nyolcvan év körüli lehetett. Borostás arcán még észrevehető volt az a fiatalos mosoly, mely valaha annyi női szívet megdobogtatott. Magányosan teltek a napjai. Felesége régen meghalt, gyermekei pedig ritkán látogatták a túl nagy távolság és a folytonos időhiány miatt. Számára az évek és napok már semmitmondóak és céltalanok voltak. Egyetlen igaz barátja az a mellé szegődött kutya volt, akit egy elhagyatott út mentén talált. A kutya felett is eljárt az idő. Már ő sem volt a régi Be is fejezték volna mindketten e földi pályafutást, ha az egymás iránti hűség nem tartotta volna őket szorosan, egymáshoz láncolva. Az idős ember sokszor betegeskedett. Volt, hogy órákig köhögött, és ilyenkor a kutya is ugyanolyan rosszul érezte magát. Mindketten sejtették nincs túl sok hátra kiszabott idejükből. De már nem ragaszkodott egyikük sem az élethez. Esténként még együtt tértek nyugovóra és reggel is együtt ébredtek. Elválaszthatatlan barátok voltak. Egy késő őszi napon, mikor a csillagok pironkodva bújtak el a felhők mögé és a horizonton megjelent a napkorong narancssárga fénye, a kutya éktelen szűkölésbe kezdett. Hallotta a hálószobában fekvő gazdája fuldokló halálhörgését Mivel az ajtó zárva volt, nem tudta szegény állat mitévő legyen, így csak eszeveszettül forgott körbe-körbe saját teste körül. Mikor meglátta, hogy az ablak félrésnyire nyitva van. Egyetlen ugrással benn termett az öreg mellett, akinek, akkor már teljesen leállt a légzése, és karjai is erőtlenül hanyatlottak az ágyra. A kutya szűkölése vonyítássá változott, de olyanná, hogy a többi ház lakóit is ébredésre késztette. A kutya hirtelen nyaldosni kezdte az egykor simogató kezeket. Ám most hiába várt a megszokott mozdulatra, a szeretett barát már nem érinthette meg. A kutya fájdalmában sóhajtott egy nagyot. Talán abban a percben szíve szakadhatott. Szeméből emberi könnyekhez hasonló cseppek hulltak, melyek egybeolvadtak a gazdája arcán gyöngyöző hideg verítékkel. Mire a szomszédok betörték az ajtót, már csak két élettelen testet találtak. Meghatódva nézték a szorosan egymáshoz simuló hűséges barátokat. A kutya feje az öreg mellkasán pihent, pont a szíve fölött. Végtelen nyugalom áradt belőlük, hisz a hűség és a szeretet együtt kísérte őket a túlvilágra. Kun Magdolna
Hozzászólások száma : 5014 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2020-07-17, 06:06
Két utazó angyal megállt, hogy az éjszakát egy tehetõs család házában töltse el. A család udvariatlan volt, és megtagadta az angyaloktól, hogy a nagy ház vendégszobájában pihenjék ki magukat. Ehelyett egy kis helyet kaptak a hideg pincében. Amikor kinyújtóztak a kemény padlón, az idõsebb angyal meglátott egy lyukat a falon és kijavította azt. Amikor a fiatalabb angyal kérdezte, miért, az idõsebb angyal így felelt: "A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak." A következõ éjjel mindketten egy nagyon szegény, de vendégszeretõ paraszt és felesége házában pihentek. Miután azt a kevés ételt is megosztották velük, amilyük volt, átengedték az angyaloknak az ágyukat, ahol ok jól aludtak. Amikor a következõ napon a nap felkelt, az angyalok könnyek között találták a parasztot és a feleségét. Az egyetlen tehenük, akinek a teje az egyedüli bevételük volt, holtan feküdt a mezon. A fiatal angyal dühös lett és kérdezte az idõsebbet, hogyan hagyhatta, hogy ez megtörténjen. - Az elsõ embernek mindene megvolt, mégis segítettél neki - vádolta. - A második családnak kevese volt, és hagytad, hogy elpusztuljon a tehenük. - A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak - mondta az idõsebb angyal. - Amikor a nagyház hideg pincéjében pihentünk, észrevettem, hogy a falon lévõ lyukban arany van. Mivel a tulajdonos olyan mohó volt és nem akarta megosztani szerencsés sorsát, betapasztottam a falat, hogy ne találhassa meg. Amikor a utolsó éjszaka a paraszt ágyában aludtunk, jött a halál angyala, hogy elvigye a feleségét. Helyette odaadtam a tehenet. " A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak." Néha pontosan az, ami történt, ha a dolgok nem olyannak mutatkoznak, aminek kellene. Ha bízol, csupán arra kell hagyatkoznod, hogy minden eredménynek megvan az elõnye. Amíg nem telik el egy kis idõ, ezt nem veszed észre... Néhány ember eljön az életünkbe és gyorsan elmegy... Néhány ember barát lesz és marad egy kicsit... gyönyörû nyomokat hátrahagyva a szívünkön.. és mi eléggé hasonlóak vagyunk, mert barátságot kötöttünk. A tegnap történelem. A holnap misztérium. A ma ajándék
Hozzászólások száma : 5014 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2020-07-18, 08:20
A béka mindig béka marad Milyen szerencsés vagyok - mondta a béka, miközben tükörképét csodálta a víz tükrében -, gyönyörű szép vagyok, jobban úszom és nagyobbat ugrom, mint bárki más. Meg még zöld is vagyok, és a zöld meg éppen a kedvenc színem. Békának lenni a legszebb dolog a világon. - És én? - kérdezte a kacsa - én, ugye, hófehér vagyok. Engem nem találsz szépnek?! - Nem - mondta a béka -, mert te még egy icipicit sem vagy zöld. - Az nem, de viszont tudok repülni. Figyelj csak! - mondta a kacsa, és szárnyra kapva néhány kört írt le a levegőben. - Fantasztikus! Nagyszerű! - kiáltotta a béka őszinte elragadtatással - Tudod mit, én is repülni akarok! - Te azt nem tudsz! Amikor a béka egyedül maradt, hozzáfogott a repülés gyakorlásához. De még fel sem tudott emelkedni a földről. Rettentően csalódottnak érezte magát: Én csak egy mihaszna béka vagyok, aki még repülni sem tud. Hirtelen jó ötlete támadt. Felmászott egy dombocskára, és felérve, amint a kacsa tette, gyors nekifutással készült első repülésére. Karjait kiterjesztve hatalmas ugrással vetette magát a levegőbe - és nagy csobbanással esett a folyóba. De legalább otthon érezte magát a vízbe. Ahogy kimászott a vízből, meglátta a patkányt. - Tudhatnád - mondta a patkány -, hogy a békák nem tudnak repülni. - És te, te tudsz? - Természetesen nem, mert nincsenek szárnyaim. Én mást tudok, például kiváló építész vagyok. De ez a békát egyáltalán nem érdekelte. Inkább a parti sarat túró disznónál érdeklődött, hogy az tud-e úszni? - Úszni? Isten ments, attól biztosan rosszul lennék. De én tudom a legfinomabb süteményt sütni...! - Sütni biztosan én is kiválóan tudok - gondolta magában a béka, és sietve hazaindult, hogy bebizonyítsa nagyszerű képességét. Amit csak hírtelenjében talált, egy tepsibe szórta és betolta a forró sütőbe. - Na ugye, megy ez - mondta elégedetten -, csodálatos lesz az íze, ha megsült. De alig telt el pár perc, fojtogató füst töltötte be a konyháját. - Hát még sütni sem tudok. Én csak egy mihaszna béka vagyok....- és borzasztóan elszomorodott. Aztán még szeretett volna a béka úgy olvasni, mint a nyúl, és mivel sem olvasni, sem sütni, sem repülni, sem építkezni nem tudott, egyre boldogtalanabbnak érezte magát. - Ti mind sokkal okosabbak vagytok nálam. Én semmit sem tudok, csak egy unalmas, egyszerű zöld béka vagyok....- panaszkodott a nyúlnak. - Ugyan, ugyan, te béka. Én sem tudok repülni meg sütni, sőt még úszni sem tudok, mint te... mert én nyúl vagyok. Te meg béka vagy. És ezért szeretünk mindnyájan téged.... Gondolataiba mélyedve lépett a béka a folyóhoz, hogy újra megszemlélje tükörképét. - Hát ez vagyok én. Egy zöld béka, csíkos fürdőnadrágban - és egyszerre, maga sem tudta miért, végtelen boldogság fogta el. Örömében hatalmasat ugrott, amekkorát csak a békák tudnak. Ez már szinte olyan volt, mintha repülne....
Hozzászólások száma : 5014 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2020-07-19, 07:09
Szabó Judit Mese az üvegablakról és a Fényről
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy mesebeli ország, ahol olyan magasra nőttek a hegyek, hogy csúcsaik már az égbe nyúltak. Az egyik hegyen volt egy fennsík. Csodálatos kilátás nyílt innen a környező vidékre. Mindenhol hegyek, a levegő kékesfehéren remegett, s oly tiszta volt, hogy messziről, a tenger felől idehallatszott a sirályok hangja. A fennsíkot üde, zöld gyep borította, s nem volt itt más, csak egy szerény, csendes kis templom, s körülötte vörös rózsák. A templomba belépve mélységes csend és nyugalom fogadta a látogatót. A bejárattal szemben egy egyszerű oltár emelkedett, sima kőasztallal. A fából faragott padsorok között régi korok emléke lebegett, és minden békét és harmóniát sugárzott magából. A templom egyetlen dísze, színesre festett üvegablakai voltak. A művész mesteri tökéllyel alkotta meg színeiket, így amikor a Nap besütött, gyönyörű fénybe öltöztette a templomot. Az üvegablakok között volt egy, amelyik érezte, hogy ha több napfényt tudna átengedni magán, akkor csoda történne: az emberek olyan élményben részesülnének, amiről nem is álmodnak. Látta ugyanis, hogy milyen nagy különbség van a kinti és a benti fény között, s szerette volna a kettőt eggyé tenni. Sokat töprengett, mit tehetne, és időnként próbálkozott is: néha leporolgatta magát, máskor izgett-mozgott, hogy üvegtábláin jobban áthatolhasson a napsugár - de nem volt megelégedve az eredménnyel. A szíve szomorú volt, amikor látta, hogy az emberek megelégszenek azzal a félhomállyal, ami odabent van, s nem tudják, hogy milyen is az igazi fény. Egyszer, egy nyiladozó, üde nyári hajnalon, amikor éppen felkelt a Nap, s első sugarai a templom ablakaira vetődtek, a mi ablakunk lelkét annyira elöntötte a fenséges élmény, hogy a szépségtől kicsordultak a könnyei, és felsóhajtott: "Bárcsak teljesen át tudna sütni rajtam, hogy ezt odabent mindenki láthassa, és akkor részesülhetne ebből az éltető fényből! Óh, bárcsak tudnám, mit tegyek!" És ekkor váratlanul, bársonyos, simogató hangon megszólította őt a fény: "Lásd, itt vagyok. Fordulj felém, engedd, hogy minden sugaram átjárjon, átmelegítsen! Én szüntelenül áradok rád, és mindenkire, fogadd el fényemet! És most nyújtom a kezem feléd, gyere hozzám, nézd meg magadat innen! Tudni és látni fogod, hogy mit kell tenned, ha arra vágysz, hogy átragyogjak rajtad." És a fény kinyújtotta finom, puha kezét, majd a szívéhez emelte őt. Az ablak innen már sokkal többet látott, s hamarosan tudta is, hogy mit kell tennie. Rájött, hogy miért és miként fordult el, gubózott be magányába a fény elől. Azt is látta, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy ezek a kis védőlemezek - amiket ő épített ki magában - ismét megbarátkozzanak a fénnyel, s meg is bízzanak benne. Majd felfedezte, hogy az évek hosszú során rárakódtak olyan dolgok, amelyek már fölöslegessé váltak a számára, s amelyek akadályozták célja elérésében. Innen kívülről pontosan tudta, hogyan kell ezektől óvatosan és körültekintően megszabadulnia. Fürkésző tekintete megakadt belső üvegtábláin is. Észrevette, hogy itt is egy kis átrendezésre van szükség, hogy minden a helyére kerüljön. Alaposan megfigyelte a részleteket, s jól megjegyezte, mit hová kell áthelyeznie, vagy másképpen alakítania. Még néhány percet eltöltött azzal, hogy megfigyelte, mit kell még tennie ahhoz, hogy át tudja engedni magán a kívülről áradó fényt, majd amikor készen lett ezzel, el is képzelte, hogyan fog mindez megtörténni. Lelki szemeivel látta, ahogyan védőlemezei - amit a bántásoktól, sérülésektől való félelme épített fel - fokozatosan a fény felé fordulnak, majd feloldódnak benne, s ezután látta magát, ahogyan megtisztul, megszabadul a lerakódásoktól, a felesleges súlyoktól, és érezte a megkönnyebbülést is. Az átalakulás pedig tovább folytatódott: belső üvegtáblái szépen, lassan átrendeződtek, finom mozgás indult meg benne, és lassan minden a helyére került. És ez így folytatódott tovább, egészen addig, amíg a fény szabadon át tudott áramlani az üvegablakon. Mikor mindezt végignézte a fényből, érezte, hogy a puha kéz visszahelyezi őt eredeti helyére, és szeretettel nézi, figyeli továbbra is. Ezzel csodálatos változás kezdődött meg az üvegablak életében. Tisztán emlékezett mindarra, amit a ragyogás szívében állva látott, és boldogan fogott neki a megvalósításnak. Türelemmel és kitartással végezte a védőpajzs lebontását, a belső tisztításokat, és élvezte ezek eredményét is. Érezte, hogy amint egyre jobban halad célja felé, valóban még több fényt tud átengedni magán. És egyszer eljött a nap, amikor elkészült, átalakult, ráhangolódott a fényre, amely már szabadon ragyogott át rajta. Valahányszor besütött a Nap ezen az üvegablakon, a templomot eddig még nem látott ragyogás töltötte el. Az emberek hamarosan észrevették ezt, s odagyűltek az ablak alá, élvezték az áradó, tündöklő fényt, amely körülölelte őket. Elteltek szépségével, gyógyító erejével, s eltöltötte őket az a béke, nyugalom és harmónia, amelyet a fény hordozott magában. Ott álltak minden nap, és gyógyultak, erőt merítettek az örök Forrásból, amely így eljutott hozzájuk, s eközben az ablakot már nem is látták, mert ő maga is fénnyé vált, s minden lélegzetéből és szívdobbanásából az örök élet áradt szét
Karsay Legaktívabb tag
Hozzászólások száma : 5014 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2020-07-20, 06:50
Igaz barátok Egy tizenéves fiú rákos volt, és több hetet töltött a kórházban, ahol sugárkezelésnek és kemoterápiának vetették alá. Közben kihullott a haja. Amikor hazafelé tartott a kórházból, aggódott - nem a rák miatt, hanem a szégyenérzet miatt, hogy kopaszon kell visszamennie az iskolába. Azt már korábban elhatározta, hogy nem fog parókát viselni vagy sapkát hordani. Amikor hazaért, bement az ajtón, és felkapcsolta a villanyt. Legnagyobb meglepetésére mintegy ötven barátja ugrott fel, és üdvözölte: - Isten hozott itthon! - kiáltották. A fiú körülnézett, és alig akart hinni a szemének: barátai mindnyájan kopaszra nyiratkoztak!
Karsay Legaktívabb tag
Hozzászólások száma : 5014 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2020-07-21, 06:49
Douglas Adams: Keksz
Ez az egész tényleg megtörtént egy valós személlyel, és ez a valós személy én vagyok. Épp a pályaudvarra mentem.
Ez 1976 áprilisában volt Cambridge-ben, Angliában. Kicsit korán érkeztem. Rosszul tudtam a vonat indulását.
Vettem magamnak egy újságot, hogy megfejtsem a keresztrejtvényét, meg egy kávét és egy csomag kekszet.
Odamentem, és leültem egy asztalhoz. Azt akarom, hogy elképzeljék a helyszínt. Nagyon fontos, hogy maguk előtt legyen a kép. Itt az asztal, az újság, a csésze kávé, a csomag keksz. Egy fickó ül velem szemben. Teljesen
átlagos kinézetű, öltönyben, aktatáskával. Nem úgy tűnt, mintha valami különös dologra készülne. A következőt csinálta: hirtelen előrehajolt, felvette a csomag kekszet, kinyitotta, kivett egyet és megette.
Na most, azt kell mondjam, ez az a dolog, amit az angolok nagyon rosszul kezelnek. Semmi sincs a hátterünkben, neveltetékben, oktatásunkban, ami megtanítana bennünket, hogyan bánjunk azzal, aki fényes nappal az orrunk elől ellopja a kekszünket. Tudják, mi történne, ha ez Los Angeles belvárosában történt volna? Villámgyors tűzharc kerekedne, helikopterek érkeznének, a CNN, tudják... De végül, azt tettem, amit minden rámenős angol tett volna: nem vettem róla tudomást. Az újságba mélyedtem, kortyintottam egyet a kávémból, próbáltam egy megfejtést kitalálni a lapban, semmi mást nem tudtam csinálni, és azon gondolkodtam: "Mit fogok csinálni?"
Végül azt gondoltam, "Nincs más hátra, meg kell tennem", és nagyon erősen próbáltam nem észrevenni a tényt, hogy a csomag rejtélyes módon már nyitva van. Kivettem magamnak egy kekszet. Gondoltam: "Ezzel lefegyvereztelek!" De nem, mert néhány pillanat múlva megintcsak ugyanazt csinálta. Vett még egy kekszet. Miután az első alkalommal nem szóltam, másodszorra valahogy még körülményesebbnek tűnt előhozakodni a témával. "Ne haragudjon, nem tehetek róla, de észrevettem, hogy..." Úgy éreztem, ez nem igazán működik.
Így mentünk végig az egész csomagon. Amikor azt mondom, hogy az egész csomagon, mindössze körülbelül nyolc darabra gondolok, de nekem egy egész életnek tűnt. Ő vett egyet, én is vettem egyet, ő vett egyet, én is vettem egyet. Végül, amikor befejeztük, ő felállt és elsétált. Illetve előbb jelentőségteljes pillantást váltottunk, aztán ment el, én meg megkönnyebbülten felsóhajtottam és kényelmesen hátradőltem.
Néhány pillanat múlva beérkezett a vonat, úgyhogy felhajtottam a maradék kávémat, felálltam, felvettem az újságot, és az újság alatt ott volt a kekszem. Az a fantasztikus ebben a történetben, hogy valahol Angliában az utóbbi negyedszázadban élt egy tökéletesen átlagos fickó pontosan ugyanezzel a történettel, csak ő nem ismeri a csattanót.
Hozzászólások száma : 5014 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2020-07-22, 07:21
Mi lenne, ha Jézus napjainkban születne meg? Újsághír: Betlehem, Júdea Csecsemőt találtak egy istállóban! A rendőrség és a gyámügyi hivatal közleménye A názáreti asztalost és a fiatalkorú anyát átmenetileg őrizetbe vették A hajnali órákban riasztotta a hatóságokat egy aggódó polgár, aki felfedezett egy fiatal családot, amint egy istállóban tanyáztak. Megérkezésükkor a szociális szolgálat hivatalnokai, akiket a rendőrség tagjai is támogattak, egy csecsemőt találtak, akit a még csak 14 éves anyja, egy bizonyos Sz. Mária Názáretből rongyokba csavart és egy jászolba fektetett. Az anya és a gyermek őrizetbe vételekor egy férfi, akiről később kiderült, hogy Sz. József, szintén Názáretből, megkísérelte a szociális munkást ettől visszatartani. József, akit ebben a jelenlévő pásztorok és három ismeretlen külföldi is támogatott, meg akarta gátolni a gyermek elvitelét, de ebben őt a rendőrség megakadályozta. Őrizetbe vették a három külföldit is, akik magukat egy keleti ország „bölcsei”-nek nevezték. Mind a Belügyminisztérium, mind a Vámőrség keresi a három – nyilvánvalóan illegálisan az országban tartózkodó – férfi származásának adatait. A rendőrség szóvivője közölte, hogy semmiféle azonosító adattal nem rendelkeznek, viszont aranyat és bizonyos, feltehetően tiltott anyagot tartottak maguknál. Mindhárman ellenszegültek az őrizetbe vételnek és kijelentették, hogy Isten bízta meg őket azzal, hogy azonnal térjenek haza és mellőzzenek minden kapcsolatot a hivatalos szervekkel. A náluk lévő vegyi anyagokat további vizsgálat céljára a Bűnügyi Laborba küldték. Ugyancsak őrizetbe vették az istállók tulajdonosát, a „Betlehem Fogadó” tulajdonosát. Minthogy megengedte vendégeknek, hogy az istállójában éjszakázzanak, ez feltehetően a szállásadói engedélyének elvesztését jelenti, mert megszegte a Szálloda- és Étterem-rendelet biztonsági és egészségügyi kikötéseit. A tény, hogy az istállóban élő állatokat (1 ökröt és 1 szamarat) is találtak, ugyancsak vizsgálatot igényel, mert kérdéses, hogy egy vegyes-felhasználású lakókörnyéken szabad-e haszonállatokat tartani. A csecsemő tartózkodási helyét további intézkedésig nem közlik. Az egész ügy gyors tisztázása nagyon kétségesnek látszik. A felvilágosítás kérésére a hajléktalan-ellátó szolgálat egyik munkatársnője közölte: „Az apa középkorú és az anya biztosan nem nagykorú. A názáreti hatóságokkal közösen most vizsgáljuk, milyen kapcsolatban állnak egymással.” József elismerte, hogy Máriát názáreti közös otthonukból az előírt népszámlálás miatt hozta magával. Mivel azonban Mária már az elutazáskor várandós volt, a nyomozók vizsgálják, volt-e más okuk Názáretet elhagyni. Sz. Józsefet óvadék nélkül fogva tartják. A vádpontok: kiskorú sérelmére elkövetett rossz bánásmód, nőrablás, veszélyeztetés és erkölcstelenség. Mária a betlehemi kórházban van orvosi és pszichiátriai kivizsgáláson. Ő is számíthat gondatlanság miatti feljelentésre. Szellemi állapotát azért is alaposan vizsgálják, mert kijelentette, hogy még szűz és a csecsemő Istentől származik. A pszichiátria vezetőjének hivatalos közleményében olvasható: „Nem feladatom az embereknek megmondani, miben higgyenek, de ha ez a hit – mint ez esetben – ahhoz vezet, hogy egy újszülöttet veszélyeztet, akkor ezeket az embereket veszélyesnek kell minősíteni. A tény, hogy a helyszínen drogok voltak, amit feltehetően a jelenlévő külföldiek adtak át, nem kelt bizalmat. Mégis biztos vagyok abban, hogy a szükséges kezeléssel néhány éven belül valamennyi érintett újból társadalmunk normális tagja lesz.” Végül egy most érkezett információ: A jelenlévő pásztorok határozottan állítják, hogy egy magas férfi, fehér hálóingben és szárnyakkal a hátán(!) utasította őket, hogy keressék meg az istállót és az újszülöttet születésnapján éljenezzék meg. Erre jegyezte meg a kábítószer-nyomozás szóvivője: „Ez a legostobább kifogás, amit egy belőtt drogostól valaha is hallottam!”
Hozzászólások száma : 5014 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2020-07-24, 08:40
Tanmese egy kislányról Egy viharos nap után a tengerpart tele volt partra vetett, vergődő kis halakkal, kiszáradó tengeri csillagokkal, kagylókkal. Az arra járó felnőttek és gyerekek szomorúan nézték a pusztuló életeket. Egy kislány azonban fogta a kis homokozó vödrét, és apró kezeivel kezdte összeszedni a még élő halakat, majd elballagott a víz széléhez, és visszadobta őket a tengerbe. Az apja rászólt : - Hagyjad, hiszen olyan sokan vannak. Úgysem tudod mindet összeszedni. Mit számít az egészhez képest az a pár kis hal, amit megmentesz! - Amelyiket megmentem, annak számít – felelte a kislány, és folytatta a mentőakcióját.
Hozzászólások száma : 5014 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2020-07-25, 06:19
Leslie Abraham A mai világnak és a többségi hívőknek is jellemzői
Ma a világot az igazságnak való ellenállás, az igazsággal való szembeszállás, a szeretetlenség, vagyis az igazságtalanság, és az igaz szeretetnek szintén majd teljes hiánya jellemzi. A jelen modern világban már tehát ott tartunk, hogy az emberek szinte már ki sem állhatják az igazságot és az igaz szeretetet, mert inkább szeretik az igazságtalanságot, és a hamis szeretetet, a meghidegült, vagy már teljesen is kihűlt szeretetet. Az emberek minden területen, vagyis még a legfontosabbak: a szeretet és élet vonatkozásában is, inkább szeretik tehát a kalmárkodást, a pénzt, és inkább szeretik az érzéki élvezeteket, a testüket, és a számukra szintén kedves testeket, és a többi általuk szintén kedvelt anyagot és anyagit, mintsem Istent, és az Ő lelkeit mindenféle személyválogatás nélkül. E legszükségesebb Isten- és emberszeretet helyett ma tehát inkább jellemzi az embereket a gőg, büszkeség, felfuvalkodottság, önteltség, önelégültség, elbizakodottság, önistenítés, önzés, dicsekvés, magát vagy „szeretteit” dicsértetés, ünnepeltetés, melyeket az emberek már nem is vesznek bűnnek, hanem természetes tulajdonságaiknak tartanak, melyek az életben maradásukhoz, a jólétükhöz, és a magukat jól érzésükhöz elengedhetetlenül szükségesek. Sokan pedig úgy gondolják, hogy ha ezen előbbiek mellett hisznek is, és még a templomokat is látogatják, akkor már az üdvösségük is sínen van, vagyis annak sincsen már semmi akadálya.
A mai emberi társadalomra valójában tehát az istentelenség, és az újjászületés nélküli vallásosság lett a jellemző, és a társadalomnak szintén tagjait képező „vallásos emberek” el is hiszik, hogy ez már elég is az üdvösségükhöz, és hogy ezért továbbra is nyugodtan vétkezhetnek, mert ők már hiszik Isten Fiát, Aki megváltotta őket a bűneik minden következménye elszenvedésétől.
Ma tehát az emberek már nem is akarják hallani azt, hogy nem emberi kívánságok, nem emberi megelégedettség szerint kellene élniük, hanem már mindig csak Isten megelégedettségére, vagyis egyedül csak az Ő akarata és kedve szerint. Isten akarata viszont a mi megszentelődésünk, és nem pedig a továbbra is vétkezésünk, azaz a vétkekkel való egyre nagyobb leterheltségünk, mely csak egyre nagyobb gátja lehet az egyedül Őáltala elvégezhető megszentelésünknek, melyet az így azonban változatlanul megmaradó engedetlenségünkkel éppen, hogy mi magunk építünk eléje, illetve sajnos már Isten ellen is.
A világban élő maradék igazán hívő (élő hittel bíró) embernek viszont az előbbiekétől teljesen mások a jellemzői. Az Istennek mindenben és feltétel nélkül engedelmeskedő ember ugyanis többé már nem a világ kívánságai, nem a világ vágyai és elvárásai szerint él, nem ezekhez szabja magát, melyekkel a tudatlansága korában még maga is együtt élt, hanem az élő hitével együtt Istennek és Krisztusnak köszönhető újjászületését követő további életvitelében már csak arra törekszik, hogy maga is tiszta életet éljen, azaz maga is szent (tiszta lélek avagy élet) legyen, mint aki őt elhívta erre és Magához, azaz közvetlenül Maga mellé, és azzal együtt természetesen a szentjei közé is. Megírva is pedig szintén így van: „szentek legyetek, mert én szent vagyok”, vagyis az Isten általi megszentelésünkhöz el kell hagynunk minden istentelenséget, és bizony minden valóságos újjászületés nélküli vallásosságot is.
Hozzászólások száma : 5014 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2020-07-26, 04:47
Egy időőrző elbeszélése
Az őslakos amerikaiak között a mesélés hagyománya az eszköze annak, hogy a titkos tanításaikat egymásnak generációról generációra átadják. A cherokee-k Megcsavart Hajszálaknak nevezik ezeket az embereket, akik több mint 400 különböző néptörzs tagjait foglalják magukba az egész Észak-, Közép- és Dél Amerikából. A Megcsavart Hajszálak öregjei a következőket mondták el:
„Kezdetben 12 világ létezett az emberi élet számára. Ezek a planéták különböző napok körül keringtek, és a vének egy Osiriaconwiya nevű bolygón találkoztak. Ez a negyedik bolygó a Nagy Kutya csillagtól, a Szíriusztól számítva. Két napja és két holdja van, és itt találkoztak a vének, hogy megvitassák a „gyermekek bolygójának” helyzetét – ez az a planéta, melyet napjainkban benépesítünk. Ez Föld nagyanya. A mi nyelvünkön Eheytomának nevezzük, de a „gyermekek bolygóját” is értjük alatta, mert ez a legkevésbé fejlett az ember által belakott bolygók közül. Valójában tehát 12 planétából álló nagy család vagyunk. A többi bolygók mindegyike vette felgyülemlett tudását, és ezt a tudást egy holografikus számítógépbe – legalábbis modern kifejezéseinkkel így tudnánk leírni – táplálta: egy kristálykoponyába. Ezek tökéletesen makulátlan kristálykoponyák voltak. A koponyáknak mozgatható volt az állkapcsa, akárcsak a mi koponyánknak, ezért gyakorta utalnak rájuk úgy, mint éneklő „koponyákra”, és a teljes konfiguráció az „Osiriaconwiya Bárkája” nevet viseli. A legjobban talán úgy érthetjük meg ezeket, ha elképzeljük azokat a számítógépeket, melyekkel napjainkban nagy mennyiségű információ is tárolhatóvá és elérhetővé válik a számunkra. Valamennyi kristálykoponya roppant mennyiségű adatot foglal magában, és ha tudjuk a módját, ehhez hozzá is férhetünk. Akárhogy is, kozmikus véneink fogták a Bárkát, és az emberek által benépesített 12 – általunk „szent 12” planétának vagy a „nagyanyáknak” nevezett - világ valamennyi tudását beletáplálták, majd idehozták őket, és munkálkodni kezdtek, hogy megtanítsák Föld nagyanya gyermekeit. Ezek a kozmikus vének megtalálták a módját, hogy képesek legyenek kommunikálni a „kétlábúakkal”, idelent Föld nagyanyán. És valóban ez volt a leghatásosabb és legértékesebb ajándék, amit a Föld gyermekei kaphattak, hiszen ez volt a tudás ajándéka. Ez volt a legnagyobb ajándék, mert ez volt a gyökér, melyből a fejlődés a szárba szökkenhetett; ez volt az alap, melyre minden felépülhetett. Eredetileg tehát ez történt, és volt egy időszak, amikor óriási fejlődés ment végbe. A más bolygókról származó vének kioktatták a Föld gyermekeit, és nekik adták, amit „a szent pajzsok tanításának” hívnak.
Az öregek megtalálták a módját, hogy a Föld lakóival saját bolygójukról kommunikáljanak, két hatalmas kupola - egy vörös és egy kék – segítségével, melyek az óceán alatt helyezkedtek el. És segítették a Föld népeit, hogy felépítsenek négy nagy civilizációt: Lemuria, Mu, Mieyhun és Atlantisz civilizációit. És arra használták fel a koponyák tudását, hogy nagy misztikus iskolákat hozzanak létre, a rejtett bölcseletek iskoláit, és titkos gyógyító szervezeteket. Kezdték széles körben elterjeszteni a tanokat. Az információ megközelítőleg 750 000 esztendővel ezelőtt érkezett meg, és 250-300 000 esztendővel ezelőtt kezdődött el a terjesztése Föld nagyanyán. A tanítások segítségével további koponyák készültek a Földön, ám ezeknek, bár életnagyságúak voltak, nem volt mozgatható az állkapcsuk. Számos ilyen koponya létezik, melyeket „beszélő koponyákként” ismerünk, hogy megkülönböztessük őket az eredeti Bárka „éneklő koponyáitól”, melyek a 12 világ valamennyi tudását tartalmazták. A koponyákat egy piramis belsejében tartották – a Bárkaként ismert, hihetetlenül hatalmas formációban. A Bárka a szent bolygókról származó, körben elhelyezett 12 koponyából állt, egy tizenharmadikkal, a leghatalmasabbal, a formáció középpontjában. Ez a tizenharmadik koponya képviselte valamennyi világ kollektív tudatát, és kapcsolódott valamennyi szent planéta tudásához.
Az utazó emberek az éneklő koponyákból álló Bárkát először az „olmékként” ismert néphez vitték el, majd az vándorlásnak indult, és a maják vették át, azután az aztékok (Teotihuacanban őrizték), és napjainkban ez a tudás még mindig a Megcsavart Hajszálak birtokában van. Az aztékok arra használták fel a koponyák hatalmát, hogy másokat az irányításuk alá vonjanak; hogy visszaéljenek saját erejükkel, és hatalmassá tegyék önmagukat. Olyan hatalmassá váltak, és erejük oly pusztító méreteket öltött, hogy meg kellett őket állítani. Az egyetlen hatalom, mely képes volt megtörni az aztékokat, a spanyol birodalom volt. A Bárka még Teotihuacanban volt, amikor Cortez leigázta az amerikaiakat. A papok, akik Cortezzel érkeztek, meghallották a kristálykoponyák hírét, és azt az információt eljuttatták Rómába, a pápának is. A kor katolikus pápája pedig így rendelkezett: „Ezt a tudást meg kell szerezni.” Jobban akarta a koponyákat, mint a birodalom minden aranyát és minden gazdagságát. És, habár a Bárka akkoriban még jól el volt rejtve a föld színe alatt, a spanyol katonák eljöttek, és egy belső árulás folytán sikerült tudomást szerezniük a rejtekhelyről. Mielőtt azonban megkaparinthatták volna a kristálykoponyákat, a jaguár papok és a sas harcosok megfogták a koponyákat, és elmenekültek velük. Néhányukat a korábbi maja területekre vittek magukkal, mások Dél-Amerikába kerültek, megint mások szétszóródtak a világban. Így tehát a koponyák történelmük során első ízben itt, Föld nagyanyán elváltak egymástól.
A koponyáknak odakint kell lenniük és vándorolniuk, hogy távol legyenek egymástól, míg el nem jönnek azok az idők, hogy megtanulunk osztozni egymással a tudáson, gondoskodunk egymásról, tanítjuk egymást, és békés, harmonikus világot teremtünk Föld nagyanyán. Azt azonban mindenki tudja, hogy napjainkban Föld nagyanyán nem ez történik, ezért a koponyáknak továbbra is odakint kell lenniük, és vándorolniuk. A legenda viszont úgy tartja, hogy egyszer valamennyien vissza fognak térni a családjukhoz; ha az a család végre hajlandó lesz felnőni, megérni, és békében csatlakozni a bolygók családjához. Ez tehát a legenda, amit tanítóm mesélt el nekem, és neki annak előtte az ő tanítója, a Megcsavart Hajszálak tradíciói szerint.”
Karsay Legaktívabb tag
Hozzászólások száma : 5014 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2020-07-27, 01:08
Neale Donald Walsch Mi a Mátrix?
Sokan keresik a választ arra mi is az a MÁTRIX. Íme. A Mátrix. Te is, most is minden irányba energiát sugárzol lényed középpontjából. Ez az energia, ami lényegében te magad vagy, hullámokban távolodik tőled, falakon hatol át, elhalad a hegyek és a mezők fölött az Örökkévalóságig. És soha, soha nem akad vagy enyészik el Minden gondolatod módosítja, átszínezi némiképp ezt az energiát (ha valakire gondolsz, és az illető elég érzékeny, meg fogja érezni). Minden kiejtett szavad változtat rajta. Minden cselekedeted befolyásolja. Kisugárzásod rezgésszáma, sebessége, hullámhossza, frekvenciája folyamatosan eltolódik és változik a gondolataiddal, hangulatoddal, érzéseiddel, szavaiddal és cselekedeteiddel. Természetesen mindenki más is ugyanezt teszi. Így aztán az éter, a köztetek levő „lég" telis-tele van energiával; ez az egyéni rezgések végtelenül bonyolult szövedéke, a Mátrix. Ez a hálózat alkotja azt a roppant összetett energiamezőt, amelyben élsz. Igen erős, és hatással van mindenre és mindenkire, így rád is. A téged elérő rezgések hatására újonnan létrehozott rezgéseket bocsátasz ki, ezek ugyancsak befolyásolni fogják mások energiamezőjét, miután hozzáadódtak a Mátrixhoz, és emezeknek a rezgései ismét hatással lesznek a Mátrixra, ezáltal megint befolyásolnak, és így tovább.
nzyang likes this post
Karsay Legaktívabb tag
Hozzászólások száma : 5014 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2020-07-29, 06:37
Az igazi nő...
Egy igazi nő nem akar mindenkit meghódítani. Önértékelésében elég erős ahhoz, hogy csupán annak adja oda magát, akihez valódi érzelmek fűzik. Megérti, hogy azok a kapcsolatok, melytől azt reméli, hogy visszaadják önbizalmát, többnyire ártalmasak. Tudja, hogy a férfi csupán visszatükrözi azt, ami a lelkében él. Ahhoz, hogy valaki megbecsülje, becsülnie kell önmagát. Ahhoz, hogy valaki férfiként viselkedjen, neki igazi nőnek kell lennie. Egy igazi nő nem erőszakolja magát a férfira, nem folyamodik cselekhez és praktikákhoz, hiszen tudja, hogy minden a maga idejében történik, amikor mindkét fél megérett rá. Nem próbálja "megtéríteni" a férfit, hiszen tisztában van vele, hogy mindenki a saját sorsát éli, és különbözőségeinkből fakadóan mindenkinek más időre van szüksége a felismerésekhez. Az igazi nő hisz a férfiben, és tudja, hogy képes megjárni a saját útját. Meghagyja neki a döntés szabadságát. Nem követel a férfitől, hanem támogatja döntéseiben. Nem vár senkire, nem állítja meg az életét senki miatt. Ennél többre becsüli önmagát. Az igazi nő szereti a férfit úgy, ahogy van. Megérti, hogy az igazi szeretet feltétel nélküli. Nem a kapásról szól, hanem az adásról. Aki szeret, csupán azért teszi, mert neki örömet okoz. Ugyanakkor az igazi nő nem alázkodik meg, nem hagyja hogy lábtörlőnek használják. Nem akar mindent megoldani, és kézben tartani, nem akarja irányítani a másikat. Az igazi nő minden helyzetben önmaga, nem fél őszintén feltárni érzéseit, de ha itt az idő, továbblép. Megérti, hogy néha egyedül kell lennie ahhoz, hogy alkalmassá tegye önmagát a szerelem befogadására. Az igazi nő tudja, ha egyedül van, nem a férfi hibája. Tisztában van vele, ha ő készen állna rá, már boldog lenne. S mikor megérti, hogy az egyedüllét nem azonos a magánnyal, és szívesen tölt időt önmagával, érezni fogja, hogy felkészült az igazi befogadására. Egy férfi csak egy igazi nő mellett tud férfi lenni. Ne feledjük, mindenki úgy viselkedik, amit kihoz belőle a másik. Így ha megtanulod feltétel nélkül szeretni és csodálni magad, a férfi tiszta tükörként ugyanezt sugározza Rád...
-Mohácsi Viktória-
Karsay Legaktívabb tag
Hozzászólások száma : 5014 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2020-07-31, 00:49
Hangoskönyv részletek a „Titkos Tanításokból” Horváth Szabolcs oldaláról (Youtube) és a tárolóból letöltésre
Hozzászólások száma : 5014 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2020-08-01, 01:49
A legfontosabb vallási kérdés
Szerintetek melyik a legfontosabb vallási kérdés? - kérdezte egy nap a Mester. Sok feleletet kapott: - Van-e Isten? - Ki az Isten? - Hogyan juthatunk el Istenhez? - Van-e élet a halál után? - Nem - mondta a Mester -, a legfontosabb kérdés a következő: ki vagyok én? A tanítványok jobban megértették hogy mire utalt, amikor fültanúi voltak a Mester és egy prédikátor beszélgetésének. - Szerinted, ha meghalsz, akkor a lelked a mennybe megy? - Igen - válaszolt a prédikátor. - És a tested a sírba kerül? - Igen. - És, ha szabad kérdeznem, te hol leszel?
Karsay Legaktívabb tag
Hozzászólások száma : 5014 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2020-08-02, 06:07
A DENEVÉR Egykoron háború támadt a madarak és a négylábú állatok között. Igazából senki sem emlékezett a viszály okára, a madarak és a vadak mégis véres csatákat vívtak. Néhány ütközet után eldőlni látszott a harc: a négylábú állatok kerekedtek felül. A denevér ekkor kivált a madarak seregéből, és elment az állatokhoz. Ékesszólóan dicsérte haditechnikájukat, nyájas szóval hízelkedett a győzteseknek. A következő ütközetben a madarak élére az erős szárnyú és csőrű sas állt. Erélyes szóval biztatni kezdte a madarakat, s élen járt a harcban, körmével tépte a vadak szőrét, csőrével vagdosta a fejüket. A harc eldőlt: a négylábú állatok menekülésre fogták a dolgot, a madarak pedig győzelmüket ünnepelhették. A denevér is ott ült velük az ünnepi lakomán. A háború véget ért, a négylábú állatok és a madarak békét kötöttek egymással. A madarak azonban nem felejtették el a denevér pálfordulását. Magukhoz hívták, s kérdőre vonták, miért állt át az ellenség táborához, amikor vesztésre álltak. Mivel a denevér semmi elfogadható válasszal szolgálni nem tudott, a madarak ítélkeztek felette. Kitépdesték tollait, s elűzték maguk közül. Azóta van az, hogy a denevérek a madaraktól távol, éjszakai életet élnek.
Tanulság: "Az állhatatosság és hűség meghozza gyümölcsét, az árulást megtorlás követi."
Hozzászólások száma : 5014 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2020-08-03, 05:42
A kútbaesett ember esete
Egy ember beleesik a kútba. A dolog egy nagy összejövetelen, egy nagy ünnepély alkalmával történik, és olyan hatalmas a zsivaly, az emberek úgy mulatoznak, táncolnak, dalolnak, és annyira elmerülnek mindenfélében, hogy senki sem hallja meg az ember zuhanását. Az idő tájt Kínában a kutakat nem védték körkörös fallal. Védelem nélkül, szabadon álltak. A sötétben csak úgy beleléphettél egy kútba anélkül, hogy észrevetted volna. A férfi elkezd kiabálni: - Mentsetek ki! Arra jár egy buddhista szerzetes. Egy buddhista szerzetest persze nem érdekel az ünnepély, vagy legalábbis nem kellene, hogy érdekelje, úgyhogy nem tudom, mit keres ott az illető. Már a puszta jelenléte is valamiféle tudatalatti késztetésre utal, hogy lássa, mi folyik, hogyan mulatoznak: "Mindezek az emberek a pokolra fognak jutni, én vagyok az egyetlen, aki a mennybe kerül." A kút mellett elhaladván meghallja a férfit. Lenéz a kútba. A férfi azt mondja neki: - Szerencse, hogy meghallottál. Mindenki olyan elfoglalt, és akkora a zsivaj, már attól féltem, hogy a halál fia vagyok. A buddhista szerzetes így szól: - Így is halál fia vagy, hiszen mindez valamelyik múltbéli életedben elkövetett gonosztetted miatt történik veled. Most kapod meg érte a büntetésedet, fogadd hát el, és hadd jöjjön a vég! Hiszen ez jó; a következő életedet tiszta lappal kezded, és nem lesz rá semmi ok, hogy újból beleess egy kútba. A férfi így felel: - Jelen pillanatban nem bölcsességekre és filozófiára van szükségem... - A szerzetes azonban továbbállt. Következőként egy öreg taoista megy arra. Az öreg szomjas, belenéz hát a kútba. A férfi odalent még mindig segítségért kiabál. A taoista így szól: - Ez nem férfihoz illő. Az embernek el kell fogadnia mindent, ahogy jön, így tanította a nagy Lao-ce. Fogadd hát el! Élvezd! Úgy siránkozol, mint egy asszony. Légy férfi! A férfi így felel: - Nevezz bátran anyámasszony katonájának, de előbb kérlek, ments meg! Nem vagyok férfihoz méltó, és utána bárminek elmondhatsz, aminek csak akarsz, csak először húzz ki innen! A taoista azonban azt mondja: - Mi soha nem avatkozunk senki dolgába. Hiszünk az egyénben és az egyén szabadságában. Szabadságodban állt beleesni a kútba, szabadságodban áll belefulladni is. Mindössze annyit tehetek, hogy adok egy tanácsot: meghalhatsz sírva-ríva is - ahogyan az oktalanok -, és meghalhatsz bölcs emberhez méltón is. Fogadd el a dolgot, élvezd, énekelj el egy dalt, és távozz! Bárhogyan is, mindenkinek meg kell halnia, mi értelme lenne hát megmentenem téged? Én is meg fogok halni, mindenki meg fog halni - talán már holnap, talán holnapután, mi értelme hát a megmentéseddel törődnöm? - És a taoista továbbállt. Egy konfuciánus jön, és férfi lát némi reményt, hiszen a konfuciánusok világiabbak, földhözkötöttebbek.. Így szól: - A jó szerencsémnek köszönhetem, hogy te jöttél, egy konfuciánus tudós. Ismerlek téged, hallottam már a neved. Most tégy értem valamit, hiszen Konfucius is azt mondja, hogy "segíts másokon!" A buddhista és a taoista válaszát hallva a férfi azt gondolta magában: "Ha meg akarom győzni ezeket az embereket, hogy mentsenek meg, jobban teszem, ha filozófiáról beszélek." Ezért tette hozzá: - Konfucius is azt mondja, hogy "segíts másokon!" A konfuciánus szerzetes így felel: - Igazad van. Én segítek is rajtad. Sorra járom a városokat, tiltakozom és rákényszerítem a kormányt, hogy emeljen védőfalat az ország minden kútja köré. Egyet se félj! Mire a férfi: - De mire ezeket a védőfalakat megépítik, és a forradalmad célt ér, én rég halott leszek. A konfuciánus így felel: - Te nem számítasz, én sem számítok, az egyének nem számítanak - csak a társadalom számít. Azzal, hogy beleestél a kútba, egy igen jelentős kérdést vetettél fel. Most már harcolni fogunk érte. Te csak légy higgadt és nyugodt! Gondoskodni fogunk róla, hogy minden kút köré védőfalat emeljenek, és így senki se eshessen beléjük. Szerte az országban milliónyi kút van, és emberek milliói eshetnek beléjük. Ne aggódj hát annyira magad miatt, emelkedj felül ezen az önző hozzáálláson! Én az emberiséget fogom szolgálni. Te már így is nagy szolgálatot tettél azzal, hogy beleestél a kútba. Én pedig azzal fogok szolgálni, hogy rákényszerítem a kormányt a védőfalak megépítésére. - És a konfuciánus továbbsétál. Ő azonban felvetett egy lényeges pontot: - Önző vagy. Csak azt akarod, hogy a te megmentésedre pazaroljam az időmet, amit az egész emberiség javára fordíthatok. Van tudomásod róla, hogy bárhol is létezne olyasmi, mint "emberiség", avagy "társadalom"? Ezek csak szavak. Csak egyének léteznek. A negyedik ember keresztény hittérítő, aki egy zsákot cipel magával. Ő rögtön kinyitja a zsákot, kivesz belőle egy kötelet, és ledobja a kútba; mielőtt a férfi bármit is mondana, a kötél már lenn is van. A férfi meglepődik. Így szól: - Úgy tűnik, hogy tiéd a legigazabb vallás. - Hát persze - felel a hittérítő. - Mi minden vészhelyzetre fel vagyunk készülve. Tudván, hogy az emberek beleeshetnek a kutakba, magammal hordom ezt a kötelet, hogy megmenthessem őket - mert csak az ő megmentésük révén menthetem meg önmagamat. De most aggódom - hallottam, amit a konfuciánus mondott -, nem szabadna védőfalakat emelnetek a kutak köré, különben hogyan fogom szolgálni az emberiséget? Hogyan fogjuk kihúzni azokat, akik beleestek? Először a kútba kell bukniuk, csak aztán húzhatjuk ki őket. Mi azért létezünk, hogy szolgáljunk, de meg kell kapnunk az alkalmat. Jó alkalom nélkül hogyan szolgálhatnánk?
Karsay Legaktívabb tag
Hozzászólások száma : 5014 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2020-08-04, 00:37
Mi az, amit magunkkal viszünk a túlvilágra? Egy történet arról, hogy igazából mi is az élet értelme! Egy férfi élete elérkezett az utolsó órákhoz. Egyszer csak azt látta, hogy egy méretes bőrönddel közeledik felé az Isten. Jó napot fiam, itt az ideje, hogy elinduljunk – mondta az Isten a férfinak. Most? De hiszen egy csomó mindent nem fejeztem be, még terveim vannak – válaszolt meglepődve a férfi. Sajnálom, itt az idő, mennünk kel! Mi van abban a bőröndben? – kérdezte a férfi. A te dolgaid, összecsomagoltam – válaszolta Isten. Az én dolgaim? Ezt hogy érted, a ruháim, a pénzem, a házam, az autóm? Nem, azok nem a te, hanem a Föld tulajdonát képezték. És az emlékeim? Azok soha nem voltak a tiédek, azok az idő tulajdonai. És a tehetségem? Azokat a lehetőségeknek köszönheted, nem a te tulajdonodba tartoznak. És a családom, a barátaim? Sajnálom, ők soha nem a te tulajdonodba tartoztak. Ők a Sors eszközei. A feleségem és a fiam? Ők a szívedhez tartoznak. És a testem? A tested 50 évig hozzád tartozott a Földön, de most már itt kell hagynod. És a lelkem? A lelked? A lelked, az hozzám tartozik. Nagyon megijedt a férfi, kikapta a bőröndöt az Isten kezéből, kinyitotta, és teljesen üres volt. Elkezdett zokogni. Soha nem volt semmim? – kérdezte az Istentől Minden pillanat, amit igazán éltél az a tied volt. Az élet csak egy pillanat, ami a tied, éppen ezért kell minden pillanatot megélni és élvezni. Ne hagyd, hogy bárki megakadályozzon, hogy boldog legyél pontosan ebben a pillanatban, a jelenben – felelte Isten. Ne felejts el boldog lenni, az életben ez az egyetlen dolog, ami igazán számít! Hiába gyűjtesz bármennyi pénzt, annak már nem lesz jelentősége, nem tudod magaddal vinni. A tapasztalatokat, az élményeket nem tudod magaddal vinni, azoknak csak abban a pillanatban volt jelentőségük. Soha ne felejtsd el, hogy az idő telik, a hajad szürkévé válik, a bőröd ráncosodni kezd, az egyetlen dolog azonban, ami tőled függ az az életenergia. Éld elszántsággal és erővel minden napod, nem számít hány éves vagy, és milyen akadályokba ütköztél éppen. Élvezz minden percet, hiszen a végén csak ez fog számítani igazán.
Hozzászólások száma : 5014 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2020-08-05, 06:15
Érdekes ez a videó, mert szóba jöttek a videó megfigyelések. Kicsit a szakmámba vág..
Kínában már olyan videó rendszer működik, figyel mindenkit mindenhol, pontokkal bünteti a szabálytalanságokat például, és ha kel letilt utazástól autó vezetéstől és még hosszú a sor. A szoftver dönt emberek életéről akár. Kisebb változata már működik Európában ahol az arcfelismerő rendszerek kiszűrik és jelzik a körözött bűnözőket, így kaptak el nemrég egy magyar gyilkost Svédországban két nap múlva!
Faludy György: A jövő század lesz a végső (vagyis ez)
A jövő század lesz a végső, kipusztulnak az emberek – mögéjük kapdosni is késő. Zabáljatok! Élvezzetek! Ne gyűjtsetek pénzt. Szórjátok szét. A pusztuló idő szele port fúj belőle. Unokátok nem tud mit kezdeni vele. Hol van a szerelem s a szépség? Hol hagytátok az irodalmat, társalgást, könyvtárt és lugast? Mind haldokolnak vagy meghaltak. Le télen az Amazonászra luxusban, míg csak van vize, nyáron Báliba, Saint Tropez-be (nem tarthat vissza senki se), s ha nincs reá mód, üljetek le a TV-hez olcsóbb utakra, hallgassatok rossz zenét, filmet, mely nem hatol le a tudatba, a politikát se hagyjátok üres locsogásnál alább, s jegyezzétek meg a reklámot, az áruk sírfeliratát.
Karsay Legaktívabb tag
Hozzászólások száma : 5014 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2020-08-07, 01:16
Ahogy, telik az idõ és érettebekké válunk, lassan rájövünk, hogy:
- egy 3000 €-os óra, ugyanazt az idõt mutatja mint egy 30 €-os. - egy 300 eurós pénztárca ugyanazt az összeget tartalmazza, mint a 30 EUR-s pénztárca. - a magány egy 70 négyzetméteres házban ugyanaz mint egy 300 négyzetméteres házban Remélem, egy nap rájössz, hogy a belső boldogságod nem a világ anyagi dolgaiból származik. Nem számít, hogy első osztályon vagy fapados járaton utazol; a jegy értéke ugyanaz , ha a repülõ lezuhan Remélem, tudod, az az igazi boldogság, ha vannak barátaid, testvéreid, , hogy beszélhetsz, nevethetsz és énekelhetsz velük. 5 vitathatatlan tény a boldogságról: 1-Ne úgy neveld a gyerekeid, hogy gazdagok legyenek, tanitsd őket, hogy boldogok legyenek, hogy lássák a dolgok értékét, és nem az árát. 2-amikor eszel, egyél úgy, mintha a gyógyszer lenne, különben úgy kell gyógyszert szedned, mintha az étel lenne. 3-a személy, aki szeret téged, soha nem hagy el téged. Még ha 100 ok is van arra, hogy elhagyjon, akkor is talál egy okot, hogy maradjon. 4-nagy különbség van az embernek lenni és az emberségesnek lenni között. Nagyon kevesen értik ezt meg 5-Téged is szerettek, amikor megszülettél, és szeretve leszel , amikor meghalsz. A kettő közötti idõ csak rajtad múlik. A legjobb orvosok a világon: napfény, pihenés, testmozgás, diéta, önbizalom és... Barátok, tartsd meg ezeket az élet minden szakaszában, és élvezd az egészséges életet. Nehéz egy emberi lénynek - õ nem kéri, hogy megszülessen, nem mindig tud élni, és nem akar meghalni A legnagyobb ajándék, amit adni tudsz valakinek, az a te időd, és mindig a családodnak vagy egy jó barátnak kell adnod. Csinálj időt magadnak! (Ferenc Pápa)
Hozzászólások száma : 5014 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2020-08-08, 05:06
A hűségről
Részlet Müller Péter "Férfiélet, női sors" című könyvéből
A hűség az emberi léleknek az a ritka képessége, amikor már az út elején tudja, mi lesz majd később és az út végén. Meglátsz egy szép, fiatal és kívánatos nőt, izzó szemmel, derékig érő, gesztenyeszín hajjal – és látod őt őszen, kopaszodva, fogatlanul, járókerettel, vaksin, szemüvegesen, betegen, sőt, haldokolva is – mégis szereted. Te is változol, ő is, a világ is változik körülötted – mégis szereted. Utad elején a fogaid közé szorítottad, mint egy kölyökkutyát, akit meg kell mentened az árban, és úszol, úszol, úszol vele, amíg élsz, amíg ő él, amíg sodor az ár, és nem érsz vele a túlsó partra. Nem engeded el. Van benne Valaki, aki a mulandósággal nem múlik el. Csak ha látod és szereted ezt a Valakit, lehetsz hozzá hűséges. És ehhez még valami kell. Magadban is föl kell fedezned azt a Valakit, aki így lát. A hűség nem a másikhoz, hanem az önmagadhoz való hűséggel kezdődik.
Hozzászólások száma : 5014 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2020-08-09, 02:12
A gyürű
Ráncos kezeivel hiába matatott a keményített ágyneműk között, üres volt a doboz helye. Nem értette, nem is olyan régen, féltve őrzött kincsét oda rejtette. Fülében felerősödött a suhogás, mely mostanában egyre hangosabb, azt mondják keringés elégtelenség, ilyen korban gyakori tünet. Mit tegyen, szólni nem mer, ha mégis máshova tette, leleplezi magát. Kis sámlit vitt a szekrény elibe, felállt és kutatott tovább. Ahogyan a keze beljebb haladt, egyensúlyát elveszítette, a kisszék megbillent és hátrazuhant. Kiáltott és jajgatott, mindenzt hiába tette, lába a teste alatt landolt. Próbált felkelni, de a fájdalom belé hasított, ezért mozdulatlan maradt. Várt, mi mást tehetett volna, majd csak eltelik egy óra, és megérkezik a család. Fázni kezdett, a hűvös parkettán. Legalább csúszni tudna, nem messze tőle van egy szőnyeg, amit magára húzna. Még egy próbálkozás, egyetlen méter kellene csupán. Amint megmozdult, mintha csontját törnék, iszonyú fájdalom hasított a combjába. - Combnyaktörés? Úristen csak azt ne! - suttogta magában. Az ő korában műtét, szögecselés, mankó, és járókeret. Ekkora helyen azzal közlekedni nem lehet, akkor marad az ágy. Nem kellett kiszolgálni soha. Ha magát nem tudja ellátna, azt nem éli túl, biztosan tudja... Nem maradhat a földön fekve, fel kell állni, és menni kell, nem hagyhatja el magát. Körülnézett, a kis sámlit maga mellé húzta, rátámaszkodott, és iszonyú kínok között kiszabadította a lábát. Mozgatni tudja, akkor nem tört el, örömében elsírta magát. Nem érdekelte már a kincs, ami nincs! No, azért nem volt oly egyszerű mutatvány, centinként csúszott tovább, hogy a fotelt elérje. A karfába kapaszkodva neki gyürkőzött és felállt. Nézte a nyitott felső polcot, kezének helyét a ropogós textília között. Járhatott volna rosszabbul is, nyugtatgatta magát. Fájt a lába, háta és a dereka, öreg csont már ilyen, ha el nem törik, a zúzódás sokáig megmarad és sajog.. Kiment sántikálva és megterített. Miután minden a helyére került, titkon az órájára pillantott, és gyertyát gyújtott. Hamarosan megérkezik a család. Ünneplőjét felöltötte, rátekintett csupasz kezére. Hová tűnhetett az a doboz? -kérdezte magától százszor. Nem járt a lakásban más idegen, csak az a két férfi a hivatalból környezettanulmányon, gyógyszer-támogatás ügyben. Nem, az nem lehet, jól öltözöttek voltak, oly illendően viselkedtek. No, meg aztán igazolványt is mutattak. A dobozt sem láthatták, az igazolványt meg a retikülből vette elő, ami a másik szekrényben volt. De hiszen fel sem álltak. -korholta magát, minek vádaskodik. Vagy mégis, amikor a kamrába ment, süteményért? Csak is így lehetett. -szőtte a gondolat fonalát tovább. Mit fognak szólni a család, ha elmeséli, hogy meglopták, becsapták? Elszégyellte magát. Az ajtóban kulcs fordult, vidám csapat érkezett. Elől az öreg, nagy csokorral, köszöntötte szép szóval.. Csillogott a szeme, olyan volt, mint régen, amikor a kezét megkérte. Szép szavait csokorba szedve köszönte meg a boldog ötven évet. A lánya és a fia következett, utánuk az unokák. A komódon gyűltek a szépen csomagolt pakkok. Állt meghatottan, de csak az eltűnt dobozra gondolt. Szeméből peregni kezdtek a könnyek. Férje gyors vigaszt remélve a zsebéből apró csillogó díszdobozt varázsolt. Miként annak a tetejét megnyitotta, azt hitte, elájul, benne a vastag karika, amit a dobozba rejtett. Nézi a gyűrűt, még sem az, hiszen egy csillogó kő van benne, az csak hasonló. Mi történik itt, fel nem fogja, egyforma, de még sem az? -Ugye, csodálkozol? -kérdezte a párja mosolyogva. -Meg szerettelek volna lepni egy brilles gyűrűvel, ehhez kellett a méret. Tudtam, a kevés ékszeredet hol rejtegeted. Mivel aranykarikánk a félévszázad alatt megkopott és behorpadt, gondoltam készíttetek helyette egy ugyanolyat, csak briliáns kővel ékesítettet. Nékünk ilyenre úgysem tellett, megleplek hát vele. A gyerekeknek elmondtam a tervet. Segítettek ők is benne, nem volt annyi pénzem. Azt hittük, lesz még idő visszatenni a köszöntésig. Hányszor eljátszottunk a gondolattal, hogy meg fogsz lepődni, mikor ünneplőd felöltöd, és az ékszeredet az ujjadra húzod. A nyitott ajtón bekukkantva, mi lepődtünk meg, látva az ágynemű feldúlva, így hát lebuktunk. Kérünk, bocsáss meg! Kárpótlásul a kellemetlenségért, csillogjon hát ujjadon a gyémánt, add hát a kis kezed. -kérlelte asszonyát. A férfi szemében a hálakönnyek igazgyönggyé értek, amint a gyűrűt felhúzta. Az apró kis kövecske beragyogta, a szeretet sugarát szórva, az egész családot a boldog ünnepen. A boldog "ara" már nem érzett fájdalmat, elhallgatta az esést, pedig jól tudta a lila foltok rövidesen megjelennek a testén.
Karsay Legaktívabb tag
Hozzászólások száma : 5014 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2020-08-10, 07:01
A büszke tölgyfa
Volt egyszer a Köröskörül erdőben egy sudár, fiatal tölgyfa. Kék ég felé nyújtózkodott, lombjain át arany napfényt szitálgatott, és erős gyökerével a föld minden erejét magába szívta. Ő volt a legszebb az erdőn. A madarak vágyakozva nézték erős ágai hajlását, védelmező lombját. Szerettek volna rá fészket rakni, de a tölgyfa dölyfösen rázta magát. - Hess innen, hangos népség! Nem leszek fészektartó! Szép koronám nem ilyenre termett. Hess, hess! Még a pihenő madárkát sem tűrte meg az ága hegyén, és ha olykor egy-egy tudatlan kis jövevény mégis próbálkozott rajta a fészekrakással, a büszke tölgy lerázta magáról a félig elkészült madárfészket. Őszidőben a mókusok vidáman felkapaszkodtak a derekára, és szépen kérték: - Olyan éhesek vagyunk! Adj egy kis makkot! A tölgyfa akkorát reccsent mérgében, hogy a mókuskák ijedtükben majdnem lepotyogtak róla. Csak a hízelgő szél tudott befurakodni a lombjai közé. Annak a duruzsolását hallgatta reggeltől estig. Lassan mindenki elkerülte. Már az őz sem mert a kérgéhez törleszkedni. Igazán mondom, egyszer a saját szememmel láttam mellette kibújni egy gombát a földből, de amint észrevette, hogy hol van, gyorsan kalapot emelt, és elgyalogolt máshová. Képzeljétek! Már az árnyéka sem kellett senkinek! Egy darabig így is megvolt a tölgyfa. Hanem idővel az évgyűrűk vastagítani kezdték a derekát, és - tetszett vagy nem tetszett! - belebújt a kukac. Hosszú éjszakákon át kegyetlenül rágta. A tölgyfa hasogató fájdalmakra ébredt. Tavasz volt akkoriban. Minden fa boldogan érezte magában az új nedvek keringését, csak a tölgyfa állt rosszkedvűen, magányosan, szárazon. A féreg egyre jobban gyötörte. - Ó, jaj nekem - sóhajtotta -, elpusztulok! Keserves nyögését meghallotta a közelben tanyázó mókusasszonyka. Tüstént abbahagyta fiacskái mosdatását. - Miért nem szóltál, hogy beteg vagy? - kérdezte sajnálkozva. - Mindjárt idehívom Harkály doktort! - Nem kell! Nem kell! - hadonászott a fa. - Biztosan bosszút állna rajtam, és összevagdalna a csőrével, amiért nem engedtem be az odúmba. - Ugyan, mit képzelsz? - csóválta a fejét a mókus, és azért is elfutott a harkályért. Harkály doktor tüstént ott termett. Még pici, piros sapkáját sem vette le a fejéről. Nem sokat törődött a tölgyfa nyögésével. Végigkúszott rajta, körbekopogtatta, azután egy helyen megállt, és erős csőrét mélyen a kérgébe ütötte. - Megvagy, mihaszna férge! Ügyesen kiemelte, és - volt nincs! - már el is tüntette éhes kis begyében. A tölgyfa felsóhajtott: - Jobban vagyok! Körös-körül őzek, mókusok leskelődtek, madarak figyelték, hogy mi lesz. Mindenki örült, amikor a doktor bekapta a kukacot. A tölgyfa pedig csodálkozva kérdezte: - Miért segítettél rajtam? Hiszen énrám mindenki haragszik! Erre a körülállók kacagni kezdtek, és a harangvirágok összekoccantották fejecskéjüket. - Ó, te tölgyfa!... Senki sem haragszik rád, hanem te haragudtál az egész világra! Harkály doktor hozzátette: - Beteg voltál, de most már meggyógyulsz. Orvosságot is rendeltem: sok vidámságra, madárdalra van szükséged. - Meglesz! Meglesz! - kiáltották az állatok, és mindjárt körültáncolták. A tölgyfa nagyon sokáig nem tudott szólni, csak állt közöttük, szégyenkezve. Aztán egyszer csak gondolt egyet, és kitárta ág-karjait a madarak felé: - Gyertek ide, hozzám! Azok nyomban odasereglettek, és örömükben olyan vidáman kezdtek csivitelni, füttyögetni, énekelni, mintha mi sem történt volna. (Fésűs Éva: Az ezüsthegedű c. mesekönyvéből)
Karsay Legaktívabb tag
Hozzászólások száma : 5014 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2020-08-11, 05:06
Tanmese a jámbor emberről Élt egyszer egy jámbor ember. Minden nap elborzasztotta őt a világ kegyetlensége, fájt neki a többi ember szenvedése. Minden este órákig imádkozott, hogy az Isten tegyen végre valamit e sok szenvedés megszűntetésére. De hiába, nem történt semmi. Egyik este aztán hangosan kifakadt: - Óh, Uram, hát nem látod ezt a sok szenvedést, ezt a sok rosszat a világban? Miért nem teszel már valamit? És ekkor megszólalt egy égi hang: - De hát már tettem. Megteremtettelek téged.
Hozzászólások száma : 5014 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2020-08-12, 05:33
"Franz Kafka, aki egyébként sosem nősült meg és nem is voltak saját gyerekei, egyszer Berlinben találkozott az utcán egy zokogó kislánnyal. Odalépett hozzá és megkérdezte tőle, hogy miért sír. A kislány azt válaszolta, azért, mert elvesztette kedvenc babáját. Kafka és a lány elkezdték együtt keresni a környéken a játékot, de sajnos nem jártak sikerrel. Kafka azt mondta, találkozzanak másnap is és folytassák a keresést. Másnap, amikor továbbra sem találták a babát, Kafka elővett a zsebéből egy levelet, amiről azt mondta, a baba üzenete. Ez állt benne: "Kérlek, ne sírj, elmentem világot látni. Minden nap írok neked és beszámolok a kalandjaimról." Kafka élete végéig minden áldott nap találkozott a lánnyal és újra meg újra felolvasott neki egy-egy levelet, amelyben a baba "beszámolt" a kalandjairól. A kislány nagyon boldog volt és izgalommal várta mindig a találkozást és a híreket szeretett babájától. Aztán egy nap Kafka egy babával érkezett a találkozóra, amit egy levél kíséretében átadott a kislánynak. A levélben pedig az állt: "Megérkeztem". A lány azt mondta, ez nem az ő babája, az ő babája másképp nézett ki. Kafka átadott egy másik levelet is: "Az utazásaim megváltoztattak engem."- A kislány átölelte a babát szeretettel és hazavitte. Évekkel később, amikor lányból nő lett, a babában talált elrejtve egy levelet. Az aprócska papíron Kafka kézírásával ez szerepelt: "Van, hogy amit nagyon szeretünk elveszítjük, de a végén a szeretet mindig visszatér, csak másként vagy más képében.” Forrás: Cynderellaland: The Art of living
Kezdőlap 
