Szellemtudomány alapjai

A vonzódásról

Lajos szellem, Eszer médium duálja, 1960. június 23.

Az ember lelkén van egy burkolat, melyet ő maga nem lát, de aki kívülről nézi, az magát szeretné látni benne, azaz olyannak szeretné látni, mint amilyen ő maga, vagy legalább is hasonlítson hozzája, mert ez a természetes állapota a léleknek.
Hasonló vonzza a hasonlót, ha jobb és kedvezőbb az életlehetőség. A gonoszok is vonzódnak egymáshoz, mert egyenlők a törekvéseik, de éppen, mert hasonlók, így nem tudják sokáig fenntartani az összhangot, mert éppen csak addig tudnak békében maradni, amíg az érdekeik nem ütköznek. Ha ez az ütközés megtörtént, azután már ellenfélnek tartják egymást, ha titkolják is egyelőre. Tehát ezek a letakart érzések bújkálódzást, titkolódzást hoznak létre, azért nincs bizalom és béke. Béke csak ott lehet, ahol teljes megértés és bizalom van.
A kételkedés nem békés érzés. Azok, akik elfáradtak az élet küzdelmeiben, nagyon vágynak olyanok után, akikkel szemben tiszta őszinteséggel beszélhetnek, cselekedhetnek, akik olyanok, mint ők, akikkel nem kell ütközniük. Ezért mindenki hozzá hasonló barátok után vágyik... Ez a külső burkolat ha egy kicsit is tetszetős, azaz ha a lelki igényeit kielégíti az embernek, már kész a barátság, a bizalom, mert az emberi lélek társas lény és szereti, ha őt szeretik, értékelik, mert a baráti jóakaratú segítség mindig szükséges.
Nincs senki, aki ezek nélkül meg tudna élni a világon. Ezt keresi még a rosszhajlamú ember is a Földön. A külső tetszetős burkolat, ami bizalmat kelt, hamar talál barátokat, de nem bizonyos, hogy azok jók, igazak és hűségesek lesznek-e? Ez is próba a Földön, mert ha nem fejlett lélek az, aki barátságot, bizalmat és szeretetet ébresztett, okvetlen visszaél vele és akkor ott van a csalódás, ami szörnyű nagy sebet üt a lélek érzésein és ez a fájdalom esetleg bosszúra hangolja a lélek még át nem tisztított érzéseit. Ezek képezik a nagy próbákat. Az ember azonban túléli ezeket és újra hisz és újra reméli, mert lelke mélyén meg van győződve afelől, van, kell lenni olyan lelkeknek, akikben lehet bízni, akiknek az érzéseire lehet építeni. Ez a biztos tudat, azaz: a feltevés, hogy nem hazudik.
Azonban az embernek nemcsak kifelé, hanem befelé is kell néznie, a saját lelkébe, vajon cselekszik-e olyant, amivel azt a viszontszeretetet kiérdemelheti? Hozzájárul-e ahhoz, hogy abban a másik lélekben szeretet és bizalom ébredhessen? Nem játszotta-e el azt a bizalmat, amire az a másik építhetett? Mert mindig mind a két oldalon egyenlő fejlettségű, hasonló gondolkodású és törekvésű léleknek kell lennie, hogy kölcsönösen kiegyenlítődjék az a vágy, amit egymás lelkétől elvárnak az emberek.
A szerelemben is ugyanez a törvény áll fenn, csak a hasonló fejlettségű, hasonló gondolkozású, törekvésű - és önmagukon megközelítően eredményes munkát elvégzett - emberlelkek tudnak maguknak egy bizonyos fokú boldogságot megteremteni a Földön. Ennek a boldogságnak az emléke soká táplálja lelküket és folytonosan szépíti, finomítja az érzéseiket a halál után is.
Sok, más házasság nehéz megpróbáltatásaiban is visszaemlékezik a lélek többször arra az egy, elmúlt nagy érzésre, ami akkor töltötte el a lelkét, mert kielégítette, megnyugtatta és a szépre, jóra megtanította. Nem bizonyos, hogy a duál-lelkek boldogok tudnak lenni, ha a lelkük fejletlen, sőt nem mindig érhetnek odáig el - ha találkoznak is - hogy a házasságban élhessenek. Nagy lelki fájdalmak között hozott áldozatokat követel a bűn, az értelmetlenség - mindig a jobbtól, a fejlettebb féltől - mert a fejletlen lélek csak azt adhatja, amivel rendelkezik. Így természetes, hogy nem tudja a fejletlenebb duálfél a másik duálfélnek a lelkét boldoggá tenni.
Ezért csak egy bizonyos lelki fejlettség után tudják megérezni az egymás felé vezető vonzást. Ha egymást megtalálják is, éretlen érzéseikkel több szenvedést okoznak egymásnak, mint boldogságot. Ez pedig nagy visszahatást hoz létre, úgyannyira, hogy legtöbbnyire megirtóznak a házasságtól, vagy már a szerelmi csalódástól, és sokszor visszamenekülnek a semlegesség állapotába; vagy szerzetes, vagy apáca lesz az ilyen, vagy mélyen elbukik.
A lélek sokrétű szövevényes útvesztőiben a bűn mindenfelé keres magának helyet, hogy megtapadhasson, s ha a lélek nem elég erős a hitben és az isteni törvényeket nem ismeri, a természetörvényt nem érti meg - mert nem tudja, hogy az milyen erős és hatalmas - akkor az nagyon hamar elcsúszik még az egyenes úton is.
Csak az Isteni Kegyelem tarthatja meg az embert az egyenes úton. Nem szükséges az, hogy az ember emberfeletti dolgot végezzen életében, csak legyen az igazságra és jóságra törekvő, tegyen mindig csak jót. Ne legyen senki próbáinak nehezítője, hanem könnyítse meg az életét, akinek csak tudja és ne okozzon csalódást, fájdalmat senkinek. Segítsen inkább a terheket hordozni, mint másokra terheket rakni éretlenségeivel és rosszra való hajlandóságaival.
Minden megérik és gyümölcsöt hoz és az ilyen gonosz gyümölcsök soká keserű szájízt hagynak a lélekben, de mégis el kell fogyasztani azokat. A lélek mindig magához hasonlókkal szeretne együtt élni, mert visszaemlékezik a tudat alatt az ő nyugodtabb, boldogabb életére, még az is, aki különben magában még nagyon fejletlen. Az ilyenek azonban igényeikben túlzók és igazságtalanok, mert az ilyenek adni semmit sem akarnak, s a legkisebb áldozattól is irtóznak, de másoktól a legnagyobbat is megkívánják.
Az önzés értelmetlensége és a gőg felfuvalkodottsága diktál az ilyenek lelkében, de ez nem vonz barátokat, és az isteni kegyelem is messze távozik tőle, azaz ő attól a kegyelemtől és így üres marad az ilyenek élete.


Szemlézte: Bíró László

A megértés a lelki fejlődés alappillére

Idézet az "Elszórt kalászok" című kötetből, mely a Névtelen Szellem rövidebb közéseit tartalmazza

A megértés nagyjelentőségű szó, mert mindennek az igaz lényegét jelenti, mindennek a végére jár, a célját kutatja, és ha az nem bontakozik ki előtte, akkor más oldalról próbálkozik, s ha egyik oldalról sem világosodik meg előtte, akkor nem nyúl hozzá, mert hagyja a dolgokat érni, ha pedig hozzányúl, okvetlen a kibontakozást segíti elő. Ez a megértés munkája. Ha kibontakozott, akkor, ha szükséges, gyógyít, ha szükséges, dorgál, ha szükséges, elsimít, kiegyenlít, megbocsát, mert a megértésben benne van a megbocsátás. Nem ítél, nem áll bosszút, nem cselekszik könnyelműen. Ez a szeretetnek az igazsággal párosult eredménye.
Csak itt a szellemvilágban tudjátok majd meg, mit nyertetek abban a szeretetben, amely a földön kezdődött, amely viharokat átélt és kipróbált kapcsolattá lett, nem fakult el, nem hűlt ki, hanem szellemi szeretetté minősült.
Mindenkinek önmagának is nagy része van a sorsa kialakulásában, de ami elő van írva a részére, azt nem kerülheti ki, sem a jót, sem a rosszat, csak befolyásolhatja árnyalatilag és időbelileg. A szellemvilág sem nyúlhat az emberek sorsába, mert csak a maradandó lényeg érték előttünk, ezt a lényeget pedig éppen a sorsfordulatok, helyzetek és állapotok alakítják azzá, amivé lennie kell. Azért mindenki levizsgázik a tulajdon életével, hogy ki ő, és mivé fejlődött azok által a leszűrt tanulságok által, amelyeket a földről mindenki elhoz magával. Sok mosolygós arc válik komollyá és merevvé, amikor a földi élete eredményeit beváltják szellemi értékekre, és sok ráfagyott könny enged fel, sok keserű vonás enyhül meg, amikor az elszámolás megtörténik.


szemlézte: Bíró László

ÉLETTARTAM 1

Egy fejezet Hock János: A bukás könyve című művéből

Hock János (1859-1936) katolikus pap, plébános, aki teológiai vallás-történeti és szépirodalmi művek szerzőjeként volt ismert, emellett aktívan részt vett a közügyekben. 1887 és 1918 között különböző pártok színeiben országgyűlési képviselő 1918-ban a Magyar Nemzeti Tanács elnöke. A Ta-nácsköztársaság kikiáltása után emigrált, megfordult Csehszlovákiában, Bécsben, az USA-ban. Európába visszatérve Párizsban, majd Bécsben élt.
Élete végén ismerkedett meg a spiritizmussal, amelynek elkötelezett híve lett, amely aztán meghatározóvá vált élete utolsó pár évében. Nem ta-gadva meg katolikus elveit, több jelentős szellemtani irányultságú könyvet írt még, amelyek azonban jórészt már csak halála után jelentek meg.
Hock János kalandos, mondhatnánk úgy is, ellentmondásos alakja ma is a viták tárgya.
Lapunkban már közöltünk egy írását a „Lélek, mint erő” címmel, amelyben élete utolsó szakaszában írt szellemtani köteteinek bibliográfiája is megtalálható. Ezek 1938-1942 közt jelentek meg magánkiadásban, ma mindegyike ritkaság a könyvpiacon. Sajnálatos, hogy életének ebben a szakaszában írt munkái szinte teljesen hiányzanak a könyvtárakban található bibliográfiáiból.
Az alábbiakban egy fejezet „A bukás könyve” című művéből.

Átmentünk mindazokon az állapotokon és fokozatokon, amelyek a végtelenség lelkeinek életében előfordulhatnak. Ezek az elkerülhetetlen állomásai a lelkek fejlődési vonalrendszereinek, és így mindnyájunk életének közös tartalmát képezik. Élettartam alatt ne értsünk tehát csupán egyetlen földi életszakot, amelyet itt lenn átéltünk, hanem egy teljes életsorozatot, vagyis az összes létező életvonalakat, amelyeken fejlődésünk különböző alakváltozásaiban keresztülmegyünk; kezdve a legelső bukástól, egészen a végleges visszatisztulásig.
A létező és a lehetséges lelki állapotokat már eddig mind felsoroltuk. Nincs több! Ha pedig mind megannyit egyetlen gyűjtőszóban akarjuk összefoglalni, röviden csak azt mondhatjuk: — élettartalom! Bármilyen alacsony vagy magas, bármilyen zavaros vagy tiszta legyen is ez az élet egyes szakaszaiban, lényegében ugyanaz.
Csak egy Élet van, amelyből meríti minden élő az életét. Ezért minden élet csak alakilag tér el egymástól; a különbség mindig az, hogy melyik minő fokán áll már a tisztulásnak. Az élet egy, habár megnyilatkozásai gyakran nemcsak különfélék, hanem látszólag ellentétesek is; a látszat-ellentét azonban igazán csak látszat, és mindig a helyzetek rendszertelen összetorlódásából keletkezik az életben.
Ha megmagyarázhatatlan és megérthetetlen jelenségeket látunk valakinek az életében, legyünk meggyőződve, hogy bizonyos ismeretlen részletek hiánya az oka, amely szemünkben az illető életképét érthetetlenné teszi. Az élet legeslegmélyén, ahol az Isten él elrejtőzve, a legteljesebb rend és összhang volt öröktől fogva, és az van ma is.
Ennek van egy benső láthatatlan, de érezhető megnyilatkozása, mert mihelyt egyesülni tudunk az isteni élettel, hasonló rend és összhang él bennünk is. Míg ezt bennünk fenntartjuk, tökéletes világosságban élünk, és ez mindaddig meg is marad bennünk, amíg a magunk korlátolt egyéniségével rá nem fekszünk bizonyos anyagi kapcsolódásokra és helyzetekre, hogy azután ilyen módon zárjuk el önmagunk elől a világosságot.

folyt.köv..

UI:

Minden összeesküvés a szemed elé volt téve - A legértékesebb részlet az X-aktákból

Amikor a legtöbb összeesküvés a szemed előtt zajlik, de a világ lakosságának 99%-a képtelen összerakni és meglátni ezeket a mozaikokat. Ritkán látni filmben ennyire lényegretörő összefoglalót a világot átszövő manipulációról és megtévesztésről. Természetesen azáltal, hogy az X-aktákban jelenik meg, ezzel csak még többen alszanak vissza és hiszik azt, hogy ez csak "egy film"
és fikció. Pedig olyan igazság, amit minden ember a saját bőrén érez vagy fog érezni és lehet még akkor sem fogja megérteni, mi zajlik a feje fölött.
(SBG Buddha - VilagHelyzete megj.) A lényeg 2 perctől Részlet az X-akták című filmből - Az én harcom (2016)
https://www.youtube.com/watch?fbclid=IwAR2fXqkzYNgBXlE7Eega5uoRlxdydanIbnzfWbO1SGXzjSrO1e0_eN4dR_Q&v=3wM2c5AP_4A&app=desktop

ÉLETTARTAM 2

Egy fejezet Hock János: A bukás könyve című művéből





Minden helyzet megérthető és megvilágítható, ha az értelemnek és a látóérzékeknek törvényeit tiszteletben tartva szemléljük azokat. Ezért, ha bizonyos értelmi igazságok ismeretére kívánunk szert tenni, elsősorban a saját értelmünket kell megtisztítanunk, éppé kell tennünk.
Az értelem megtisztításának erre a munkájára törekedett még eddig minden filozófiai rendszer; főleg Kant, akinek értelmi kriticizmusa élesen szétválasztja az értelmi megismerhetőség határait. De ő se tagadja, hogy az értelmi megismerés felett állhat egy magasabb megismerési típus is, amivel ő azonban nem akar foglalkozni, miután kitűzött célja csupán az értelmi megismerés határainak a felmérése és a kicövekelése volt.
Ellenben Bergson, akit szintén teremtő elmének tartok, rendszerében már az intuitív megismerésnek magasabb fokát látja meg, és ezt akarja vi-lágosságba helyezni. Jó úton tapogat, és úttörő munkája nagy eredmé-nyekkel fog járni, mert bizonyos a hitem, hogy a jövő tudománya az in-tuíción fog felépülni.
De maradjunk mi is még most az értelem körében, és kutassuk, miben áll az értelem épsége? Értelmünket tartsuk mindenkor nyitva a tárgyi igaz-ságok készséges befogadására. A nyíltságnak az ellentéte a zárt értelem, más szóval az elfogultság, amely a tárgyi igazságokat az egyéni előítéletek prizmáján keresztül megtöri.
Elfogulttá az értelmet az ilyen egyoldalúság teszi, amely rendszerint az anyagismeret tévedéseiből keletkezik. Az anyag-sajátságoknak két legmegtévesztőbb mérőpálcája pedig az idő és a tér. Mindaddig az élet lényegét sem leszünk képesek megközelíteni és mindig csak a külsőségeken fogunk tapogatni, amíg vizsgálódásainkban az erőtörvény alapjaira nem helyezkedünk.
Revideálni kell az anyagra felépített összes téves elméleteinket. Az élet alapját sem a testben kell keresnünk, hanem az erőben, mert nem a test szüli az életerőt, hanem az életerő organizálja a testet. Ezért kell az orvos-tudománynak is a betegségek alapokát a lélekben keresni, és csak a sebészeti beavatkozásoknál, szóval külső alkati betegségeknél kell az anyagtörvények alapján gyógykezelni. Itt is szembe fog tűnni, hogy a testanyagot az orvosoknak csupán kezelnie lehet, mert a gyógyerő magában az életerőben van.
Életfelfogásunknak is meg kell változnia, és a test túlzott igényeinek mérséklésével vissza kell térni az emberiségnek a lelki alapokra. Amíg minden erőnket és gondjainkat testi igényeinknek a kielégítésére fordítjuk, — és az emberélet történetében a test játssza a főszerepet — addig na-gyon nehéz az anyagtörvény vonalából kiemelkednünk, és ekkor az igaz megismerés nem is férkőzhetik az értelmünkhöz. Ismeret nélkül pedig még megközelíteni se tudunk a végtelenségben valamit.
Már pedig nekünk ennél többre kell törekednünk: egyesülésre! Erről azonban szó mindaddig nem lehet, míg a dolgok lényege közé elválasztó anyagfalakat emelünk.
Hogyan is ismerhetnénk az erőéletet és a lelki életet, amíg mindezekre csak az anyag törvényeit alkalmazzuk, és amíg bennünk is csupán a testi igények szempontjai érvényesülnek? Legyen tehát a mi napi életünk helyes megismerésének a kulcsa a mi anyagtalanságunknak az átérzése, és tö-rekedjünk mindent lelki szempontokból ítélni. Természetes, hogy az anyag-talanság sem állhat másból, mint anyagigénytelenségből.

folyt.köv.

UI:

Kisfaludy György-2019.10.03_1.rész
https://www.youtube.com/watch?v=mAtnOLlRxuE&feature=share&fbclid=IwAR2ta0nAs
2. rész
https://www.youtube.com/watch?v=FJH9I8aAu1s&t=44s

Az utolsó idők sürgetése - Felvezetés

Ezekben az utolsó időkben ugyancsak kevesek azok, akik tudnak róla és várják az Úr második eljövetelét. Az emberek érzékelik az idő sürgető mivoltát, amiből kifolyólag fejetlen a kapkodásuk, de nem hiszik azt, hogy szellemi élet a szellemvilág, a szellemi Krisztus létező valóság; nem hiszik, hogy Ő újra eljő és megmutatja Magát. Pedig eljő és akkor már nem csak kevesek látják Őt, és az ellentét sem győzheti le Őt, mert nem fizikai testben, hanem teljes szellemi nagyságában, hatalmában, fényében és dicsőségében jő el, és ítél elevenek és holtak felett.
Amikor azt mondom nektek, hogy elevenek és holtak felett, ez alatt nem azt kell értenetek, hogy azok a holtak, akik már test szerint meghaltak, és azok az elevenek, aki test szerint még élnek, hanem azok az elevenek, akik szellemileg élnek, akik szellemileg öntudatnál vannak, akár a szférákban, akár a földi világban: akik pedig elvesztették szellemi öntudatukat, mert az anyagnak élnek és az anyagot túrják véges elgondolásaikkal azok a holtak.
Az ilyenek, ha átkerülnek is a szellemvilágba, ott is holtak; erőikbe bezáratva, ha némi szabadságot élveznek is, a hasonlók társasága gyötrelmet, szenvedést és rabságot okoz a számukra. Mert ezekben az alantas szférákban az erőszakosak még nem vesztették el erejüket és mindenképpen uralkodnak azok felett, aki erőiktől már megfosztanak.
Igaz, hogy törvény szerint, ezekben a pokoli világokban is az Isten igazsága az úr, de az állapot mindig aszerint alakul, ahogy az ott élők éreznek, cselekszenek, gondolkoznak, amilyen érzések ott teljes vehemenciával belőlük a felszínre törnek. Egyáltalán testvéreim, úgy a szférákban, mint az anyagi világokon és a magasabb szellemi régiókban: az élet minősége az ott élők lelki állapotától, lelki összetételétől, a lelkükben lévő értékes vagy értéktelen tulajdonságoktól, erényektől vagy bűnöktől függ..
Úgy, hogy különböző rendeletekkel nem lehet sem a Földön, sem egyéb szomorú világon rendet teremteni, hogy ha az ott élőkben nincs meg a hajlandóság ezen törvények megismerésére, elfogadására és főképpen azok betartására. Ha az ember vagy a más anyagi világokon élők, a törvény kijátszására törekszenek és mindenképpen a maguk akaratát, félre fejlett vágyaikat, érzéseiket és bűnös tendenciáikat akarják kiélni, akkor úgy ezek az anyagi világok, mint a hozzájuk közeleső szférák is pokollá változnak.
A pokol lakóit nem lehet egy magasabb szintre emelni az ő megtérésük nélkül. Mert ha a csodálatos szellemi világokba, csak néhány ilyen megtéretlen, bűnökkel megterhelt lélek kerülne is be, ott máris káoszt, zavart és homályt okoznának, amelynek feldolgozására természetesen ők maguk nem lennének képesek, tehát megint a tisztább világ lakóira hárítanák a többletmunkát. Egyáltalán mielőtt valaki magasabb világokba, tisztább, szentebb területekre léphet: meg kell tisztulnia.
A tisztulási folyamatot az ember nem volt képes elvégezni önmagán, legalábbis azok az emberek, akik - mint ti is - az idők végezetére itt maradtatok.. Mivel erre képtelenek voltatok, ezért adta a kegyelmes, a szerető Isten e Földnek a mi Urunkat, a Jézus Krisztust, hogy Ő, az Ő tiszta erőivel áthassa és átsugározza e földi világot, hogy akik hisznek Neki, azoknak örök élete lehessen; akik bíznak Benne, azok e Földről elmehessenek. A mi Urunk, a Jézus Krisztus szelleme itt lebeg e Föld felett, itt lebeg a tengerek és óceánok vize felett..


Összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:
Az utolsó idők sürgetése
A nagy értékű földi életről
Látomány a katonákról
HANG - Kik okozzák a világ pusztulását?
A természeti erők
A székelykapu
A kápolna harangja

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGht4Kl7E4jEZpmOXo7w?e=SbYYC3
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint öt évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGg7hfXWTneNVoWw-zoQ?e=HNZCW6
Gizi médium_Ezoteriák 4 - Mi is tanítjuk szellemvilági környezetünket

https://www.youtube.com/watch?v=91ILs_HMGh8&fbclid=IwAR1a6L6D-4f6LKUZwXx_iU3ZQ9X4GcfTRHH6iHxPdLzb3xcqHWUlpszsC6g
Látomány az utolsó időkről, népekről – Karsay István rövid videotanítása

https://www.youtube.com/watch?v=GVha8gWkNDw
Angyali szellemi hierarchia – Mediális közlés SBK

https://www.youtube.com/watch?v=2BBm6IgG5aU
A tökéletes esküvő – Romantikus film

https://www.youtube..com/watch?v=jb014F4oC2A&t=112s
Rodeo és Julia – Romantikus családi film

ÉLETTARTAM 3

Egy fejezet Hock János: A bukás könyve című művéből


Mindenkinek az ismeretei olyan értékűek lesznek a jövőben, amilyen mértékben anyagilag igénytelenné lett. Az anyagi igénytelenség az, amely eltűnteti a lélek elől a Földet, és ha már egyszer eltűnt, magától nyílik meg számára az ég, a végtelenség minden titkával és erejével. Meg fogjuk ismerni, hogy a lélek erőatom, amely a bukások sorozatán keresztül emelkedhetik egyéniségre és szabadságra. Bukása pedig ott kezdődik, amikor az erőéletből kiszakad. De ennek az egyéniesülésnek drága ára van! Megmérhetetlen idők folyamán tud csak visszatisztulni a folytonos megpróbáltatások és szenvedések átérzéseiben. A teljes Életet kell átélnie a léleknek, hogy visszatisztulhasson az isteni érzésvonal egyetemességébe.
A bukás a magasságok legmagasabb pontján kezdődik, és mihelyt az erőatom az erőéletből kitört vagy kiszakadt, bukása már ezzel be is végeztetett. Csak a bukás tartama lesz hosszú; végződni a mélységek mélyében fog.
Itt van a fordulópont a kezdődő emelkedéshez, amely a visszatisztulásnak különböző fokozatain keresztül vezeti vissza a lelket az elhagyott erőéletbe; de már csak a megerősödött szellemi egyént, aki már fölébredt életérzésének az öntudatára. Erre pedig azért van szüksége, hogy majd ha egyéniségét és akaratát leteszi az egyetemességbe, akkor átélt múltjának minden tapasztalatát és erkölcsi értékét az érzésében hordozhassa.
A bukástól a visszatisztulásig terjedő állapotoknak az összességét nevezzük élettartamnak. Ennek megszámlálhatatlan szakaszai vannak. Mind-egyik önmagában egy-egy emberélet; egy-egy lap az élettartam törzs-könyvében; egymással összefüggő részletek, amelyek egymást kiegészítik, és csak egységükben érthetők meg.
A külön lapok talányszerűek, zavarosak és a könyvből kiszakítva ért-hetetlenek. Megérthetjük belőlük, hogy az élet minden látható és érzékelhető jelensége a bukásból indul ki, és a bevégzett bukásig terjed. Mihelyt az befejeztetik, rögtön kiindul belőle a visszatisztulás, és itt kezdődik az érzékelhetetlen új élet, amelyről nekünk ma még fogalmunk sincs. Krisztus is csak annyit mondott róla: „Szem nem látta, fül nem hallotta boldogság!” Más szóval annyit jelent, hogy az isteni érzésélet nekünk már nem érzékelhető legtökéletesebb életalak.
Mihelyt a lélek az isteni életkörből bárminő módon kilép, és egyénisége, vagyis különválása akár szóban vagy tekintetben, akár hangban vagy cselekedetben kifejezésre jut: ugyanekkor egy magasabb vonalból lesüllyed egy alacsonyabba. Kevesebb lesz önmagánál, vagyis kevesebb lesz, mint ami volt, és ezáltal a bukás állapotába jutott. Megindul, és csúszik lefelé egy lejtőn, amely az anyagvilágba vezet. Ellenben minden szó, tekintet és cselekedet, amely a lélek mélyére vonul vissza és ott végződik, az emelkedés erőtartalmává lesz.
Minél mélyebbre hatnak ezek egy tiszta lélekben, annál inkább fokozzák az illető lélek energiatartalmát. Élet megnyilatkozásainak ez a folytonos esése és emelkedése, vagyis hullámzása tölti meg a végtelenség életét. E kettőnek a váltakozása, vagyis hogy melyik jut túlsúlyra közöttük, vonja meg mindig azt a színvonalat, amely egyes korszakokat, vagy egyéni életszakokat egymástól megkülönböztet.
Eme folytonos hullámzás és bukdácsolás azonban nem tragikai bukás; csak ritmikus váltakozása egy megállíthatatlan küzdelemnek, amelynek végső célja egy mindent kiegyenlítő kiengesztelés.
Ezért a bukás nem olyan tény vagy állapot, amelytől irtóznunk kell. Véssük jól az eszünkbe, hogy más a bukás és más a bűn! A bukás csak erőlegyengülés, a bűn pedig a bukásnak a kisalakosodása. Az isteni élet-vonalból is történhetik egy alacsonyabb életvonalba való elhelyezkedés.
Mondottuk már, hogy az Ige emberré testesülése is már isteni szem-pontból tekintve „legyengülés“, de ennek semmiféle salakképződése nem volt, és isteni szempontból tekintve nem is lehetett. A bukásnak csak a közönséges nyelvi használatban van visszariasztó értelme. Mihelyt megis-mertük a lényegét, az evolúció törvényét látjuk benne érvényesülni, amely mindig kibontakozás egy evolúcióból.

folyt. köv…

UI:

Már Elkezdődött a Népességcsökkentés – Bízonyíték
https://www.youtube.com/watch?time_continue=121&v=OIdZv4VET_M&feature=emb_lo

Világ Fokozatok 3

Az üstökös világok

Kivonatok Tóvölgyi Titusz „A mindenség” című könyvéből

A természettörvények által önmagukat fejlesztve és átváltozásaikban az Ő szerves élő fényparányaikkal fejlődtek a tojás alakú embrió világok. Alakra a két végén kihegyesedő, a benne lévő villany-delejes fluid, akár a tojásfehérje, polárisan a két sarokban, a villanyos és a delejes sarokban csúcsosodik ki.
Hosszas erős forgatással, zötyköléssel és különböző változó hatásokkal az átváltozás és leszármazás kettőse által évmilliók lefolyása alatt érték el a messiások fejlesztési céljaikat. Az átváltozás percnyi, másodpercnyi, világparányi örök mozgás, melyet belső és külső hatásokkal befolyásoltak. A fluid az ő kétféleségének következtében, szétválni kezdett egymástól, amely szétválás közben a taszító erő magát megkettőztetve, a központban összpontosult, vagyis a tojásfehérje központja fele. Ez a szétrázás avagy választás a központból jött, hol az embrióvilágok csíráinak összpontosodása a tojás sárgáját képezte; még eddig egy villanydelejes központot, mely a centrifugális erőt adta magából. Ez egy olyan tojáshoz hasonlítható, melynek héja még megalakulva nincs. Képződött tehát egy tojássárgája, vagyis központ és két egyenetlen fehérje csücsök.
A delejesség többsége a hozzá inkább hasonló ősnapok világosságának külső behatása által inkább fölfelé érezte magát vonzatni. Ez a sarok lapos volt, míg a villanyosság többsége lefelé húzódott és egy hosszú villany-delejes kisugárzással hegyesebb sarkot képezett. Az embrió világok fluidáris kültakarója a bennső átváltozással szintén átváltozott, és pedig egy szerves sejtszövet által, mely nem más mint a fehér hártya, mely a most még lágy tojást veszi körül.
A világok forgást nyertek és terjeszkedést, mely a központból kifelé szétáradt, úgy hogy a tojásalak inkább gömbalakká vált maga után vonva a villanydelejes sávot. Íme előttetek egy üstökös, mely háromszoros sebességgel kering az ősnapok körül. Az expanzió a világtest bensőleges növése, az embrióvilágoknak üstökösökké való átváltozása tehát átmeneti állapot volt a fejlődésükben. A világok alakja tehát csak az embrionális állapotában tojás-alak, de mert a világok forognak és belülről kifelé terjeszkedő nyomásnak voltak kitéve, tojás alakjuk lassan-lassan inkább gömb alakká változott, maga után vonva a villany-delejes üstököt.
Az üstökösök alakulófélben lévő világ embriók. Egynémelyike még oly ritka, hogy majdnem átláthatónak tűnik fel, üstöke pedig villanydelejes kisugárzás, mely üstök, ha egy szilárd égitest útjába kerül s az által áttöretik, hulló csillagparányok záporával hinti be a világtestet. Hogy pedig ezek az üstökösök mely világok körül forognak az meghatározhatatlan számunkra, mert az erő mely fenntartja és mozgatja őket még nem egész hatállyal működik, sőt olykor, mikor szükségét látja, enged is. Az erő azonban intelligens kezelés alatt állván, kikerültetnek az összeütközések, de ami ha mégis létrejön céltudatosan történik meg.
Az általános villanydelejes fluid szétválasztása és átváltozása azonban, a leszármazás és átváltozás törvényinél fogva, szétválasztotta és átváltoztatta a fény állatkákat is. E fény állatkák a fluidban megsejtesedének. A szervek, melyek előbb az egész fluidban mint egyenlő fény állatkák éltek, ezen általános anyaéletből, ezen leszármazásból, egyes szerves sejtéletbe változtak át. A fényállatkák sejtállatkákká, a fényparányok sejtparányokká és pedig különnemű sejtekké levének.
A leszármazással járó átváltozás törvény. Leszármazni nem lehet átváltozás nélkül még a legcsekélyebb molekulának sem. Leszármazást és átváltozást ott, ahol világok leszármazásáról és átváltozásáról, és nem átváltozások által létrehozott alkotásokról van szó, ne a mi pillanatnyi testi életünk arányában, hanem világok képződése, fejlődése, átváltozása arányában, fokozatonként évezredekkel számítsuk.
Mivel az üstökösök egy központtal és két egyenetlen pólussal bírnak, rajtuk ezáltal hőmérsékleti különbözet áll be. A melegség székhelye a villany-delejes központban létezett, mely mint anyaméh változatlan maradt és telítve volt fényállatkákkal. A lapos delej-villanyos sarok kellemesen hűs, a csúcs villany-delejes kellemetlen lágymeleg.
A sejtállatkák, melyek magukat az ő szövetükbe az egész üstökösön és annak minden fluidjába beszőtték és befészkelték, ezen fluidok konszolidálását idézték elő. Természetes, hogy a hőmérséklet változását, északon a kellemes hűset, délen a kellemetlenül lágy meleget, a központban pedig a forrót kellett érezniük. Az immár szélesebb tojásra különféleképpen sugárzott a világosság is. A háromszor sebesebb mozgás különböző fényhatásokat idézett elő; ezek hasonlóan a fény- és sejtállatkákra is benyomást gyakoroltak.
Az ős-világosság a földközi világosságokon át ezen állatkákra sugározván vibrálva hatotta át őket és vonta magához őket vonzerejével. Tehát a háromszorosan gyorsabb mozgás, ezek a változó fény benyomások, oly módon hatottak a fényállatkákra, hogy azok paránymolekulákra bontatván szét, saját vonzerővel bíró molekuláris erőt fejtettek ki maguk közt, melyek a testen, ennek rotációja közben széthinttettek és az ős-világosság által attraktív vonzatván a sejtszövetekbe ültettettek. Ezeket a fényállatkákból lett molekulákat életmagnak nevezzük, mely az egész világtestbe, ennek sejtszöveteibe ültetve avagy széthintve lett.
Azért nevezzük ezeket életmagvaknak, mert a molekuláris parányok a sejtekbe záratva, azokban gyökeret vertek és életet nyerve, mint a molekulárissá lett fényállatkák átváltozásai, a sejtekben csirázva kikeltek. Ama fluid, mely a világ sarkokat képezi, tojásfehérjeszerű és sejtállatkák által körülszövött volt. Mint élő csíra, ebbe a hálószerű fluidba lett bezárva az életmag, mely a sejtekben gyökeret verve, mint szerves növényélet nőtt ki.
Nagynak és dicsőnek láthatjátok a mikrokozmoszban, az üstökösök eme gyermek világában, a növényélet ősi képződését, az ő további fejlődésükre várakozva. Ez a növényélet különféleképpen ébredt fel, különfélék voltak már maguk a hőmérsékletek és a világosságok benyomása is: kellemesen hűsek, lágymelegen szelesek és a központban forrók.. Háromfélék voltak tehát az ő megjelenésükben a növények is: egy mag egy szerves központból származva, egy sejtbe vetve, de különböző melegekben, különböző fényhatások által csírázva fel és kelve ki, háromféle növény életben nyilvánult meg. Tehát a fluidokból való első kinövés a növényvilág felébredése volt.
A növényvilág kialakulásával analógikusan jelenik meg az állatvilág is, de ne feledjétek, hogy ezek a világok még csak a második napkör leendő paradicsomi égitestei, melyek így lefokozódva is a mi hatodik napkörünknél hatványozottan tisztábbak és fényesebbek.

szemlézte: Bíró László

Egy élő szellemének médiumi úton való nyilvánulásai

Részlet Adelma “Tanulmányok a szellemvilágról” című kötetéből

1866-iki hadjárat alatt a médium korábban említett nagy¬bátyja, W. gróf a harcolók közt volt. Május 25-én a médium egé¬szen önként, a médiumi érzés által ösztönözve, a következőket írta:
„Én vagyok W., a ti barátotok. Egészséges vagyok, szelle¬mem nálatok van, testem a táborban, a katonák közt; imádkozzatok értem! Úgy tűnik fel magam előtt, mint egy csónak, mely a ten¬ger hullámai által nyugtalanul ide-oda hányattatik. Mikor evezünk a béke kikötőjébe? Talán nemsokára valami ütközet által? Szel¬lememnek jól esik, hogy veletek beszélhetek; fenséges szabadságok ezek, miket magam adok magamnak; így mindig résztveszek szel¬lemi tanulmányaitokban. Pontosan leírom, amit szellemen lát és észlel. Először is látom W.-t, testemet feküdni és aludni ott Mor¬vában, távol tőlem. Én magam, az ő szelleme, itt vagyok; a ti szeretetektől vonzatva. Testemmel, mint valami hosszú harang¬kötéllel, vagyok összekötve; ha valamire szüksége van, csak csen¬get. A ti szellemeteket is látom testetekben; Adelma feje felett egy aranyfelhőt látok; talán a ti szellemi vezetőtök fluidjai? Mert hi¬szen ez a kis szoba egészen teli van ezzel a ragyogással. Azután fényalakokat látok dicső és nemes tekintettel; ó, mily jól esik őket látnom. A mi védszellemeink személyesen vannak jelen, nemcsak fluidilag. Néhány szellem sötétszürke burokban áll a szobában; ők még gyengék s azért vannak itt, hogy tanuljanak. Egy kétségbe¬esett az ajtónál áll; be akar jönni és téged háborgatni; másokerővel visszatartják! Szinte sziszegnek, morognak ott a feketék. A ti vezetőtök fluidjaiból a segítségre szoruló szellemek mindegyikére fénysugarat látok esni és kiömleni, mint a zuhany zuhogása. Ó, ez felséges! Kár, hogy nem láthatjátok! Egészen felüdülve távo¬zom ismét, imádkozzatok a tiW.-tekért.”
Jún. 4-én kapta a médium nagybátyja első levelét a tábor¬ból, melyben a többek közt ezeket írja: „Nagyon sokat gondolok rátok és a jó szellemekre. Itt vagyok a táborban a katonák közt, imádkozzatok értem stb.” Ezek voltak levele ama pontjai, melyek meglepően hasonlítottak a nyilatkozat néhány részletéhez.
Jún. 15-én este 10 órakor (önként): „Ismét itt vagyok. Egy ütközetre várunk; naponkint várjuk a parancsot az előremenetelésre. Ne szomorítson meg nagyon benneteket, ha eltalálok esni; nem sokat vesztetek vele. A halál számomra nyereség, mint szel¬lem még jobban tudok veletek közlekedni. Eddigi életemet, olyan üresnek találom; csak azért kívánok élni, hogy harcoljak és győz¬zek. Szeretnék nektek mindent elmondani, amit érzek, mért végte¬len hálás vagyok, hogy a szellemtannal megismertettetek, mert — így könnyebben hal meg az ember. Testem most nem alszik egé¬szen; ugyanis nagyon izgatott vagyok és élénken gondolok rátok; fogadjátok ezt, mint gondolataim kiáramlását.”
Jún. 15-én írt W. a barátjának levelet, mely a következő, ugyanaz napi nyilatkozatának nagyon hasonlatos részleteit tartal¬mazza: „Nem tudok elég hálás lenni leveletek és munkálkodásotok¬ról szóló értesítésiekért, felmagasztal s a csatazaj közepette szel¬lemileg felvidámító ösvényre vezet. Szellememnek sokszor kell ná¬latok lenni, mert magányos, bús óráimban házatokat és foglalko¬zásokat oly élénken festem magam elé, hogy mindent magam előtt látok és szellemileg veletek dolgozom! Most már nemsokára el kell kezdődnie; naponkint várjuk a parancsot az előnyomulásra. Kérem vezetőiteket, hogy legyenek állandóan körülöttetek és engem is védjenek meg.”
Júl. 4-én este későn (médiumilag): „Én vagyok itt — W. Ne kételkedjetek szellemem jelenléte felől, még mindig azon a bi¬zonyos harangkötélen függök, tehát még mindig emberileg is élek. Ma a legnagyobb felindulásban vagyok, mert egy csata látása va¬lami borzalmas. Mondom nektek, hogy még élek, habár igazán szívesebben volnék szellem. Oly fáradt vagyok! De azt mondom: Isten segítségével! Uram, ahogy te akarod! — Erős ütközetünk volt, sok ember életébe került, én egészséges vagyok ...”
Júl. 2-án W.-nek barátjához írt egyik leveléből: „Jún. 27-én volt első nagy ütközetünk a poroszokkal, amelyben jól tartottuk ugyan magunkat, mégis a nagyobb erőnek és a kitűnő tüzelő fegy¬vereknek engedni voltunk kénytelenek. A mi zászlóaljunk jelenté¬keny vereséget szenvedett, 4 tiszt, 120 ember meghalt és megse¬besült. A poroszok golyóikkal, mintegy jégesővel árasztottak el bennünket! Öltözetemben két golyó kárt tett anélkül, hogy engemet ért volna. Holnapra nagy, döntő ütközetet várunk. Megva¬gyok győződve, hogy nem kerülök ki ép bőrrel! Ne törődjetek vele! Bízom Isten kegyelmében és az itt már megkezdett javulá¬somat ott be fogom fejezni. Mint szellem azonnal üdvözöllek ben¬neteket. Hívjatok csak jó sokszor, oly jól fog esni. Ne szomorkodjatok miattam, szenvedéseimnek nemsokára vége és Isten egy új, jobb életre ébreszt. Isten óvjon benneteket most és mindörökké!”
„A ti hívetek: W.”

1866. júli 3-án volt a rettenetes ütközet Königgratznél, 4-én kapott a médium W.-től médiumilag biztosítást arra nézve, hogy még él, július 6-án pedig az imént említett levelet. A legközelebbi napokban neve az elesettek közt volt.
9-én a médium önként írta: „Én vagyok itt, W. és biztosít¬hatlak, hogy nem vagyok halott; a rettenetes königgratzi csatát szerencsésen túléltem, higyjétek meg nekem. Ellenállhatatlanul nyo-mul ide szellemem; hagyjátok sorsára, bármint legyen. Ne kétel¬kedjetek szavaimban, ha mondom, hogy még testben vagyok, há¬rom nap múlva levélileg beigazolom.”
Három nap múlva a médium csakugyan megkapta nagybátyja levelét, 1866. júli 11-ről keltezve. Többek közt ezt írja: „Isten és a jó szellemek megvédtek a véres ütközet alatt is. Ezren meg ezren vesztették el életüket ez alkalommal, a mi zászlóaljunkból 450 ember, 2 tiszt, közte K. barátom, ki szintén spiritiszta volt. A rátok gondolás erőt adott. Hányszor gondoltam a mi veze-tőinkre.”
*****
A nyilatkozatoknak a levelekkel való eme összevágásáról ír¬ták a vezetők:„Vegyétek ezt a médiumi közlés valósága és azo¬nossága bizonyítékául és hogy egy élő ember is nyilvánul¬hat szellemileg. Ha nem csúsznak be csaló szellemek, az élők nyilatkozatai épp oly valódiak, épp oly egyéniek, mint a szellemeké.

szemlézte: Bíró László

A természet üzenete

Részlet Zita médium közléseinek „Lélekben és igazságban” című könyvének első kötetéből - 1996.október 3.

A természet üzenete:
Folyóimat tönkretettétek! Vizeimet megmérgeztétek! Talajomat megfertőztétek! Növényeimet pusztítjátok! Őserdőimet kivágjátok! Állataimat megkínozzátok! A természetet kiraboljátok! Mindent, amit a teremtő Isten örökségül adott nektek e Földdel, meggyalázzátok! A természet sír és nyög, a természeti világ lázad, nem lesz többé az ember barátja, segítője és társa, mint ahogy az volt régtől, kezdettől fogva, Isten akaratából, Isten parancsára.
A természet nem lesz többé az ember hűséges szolgája. Nem adja meg többé a Földnek mindazt, amire a rajta élőknek szüksége lesz. Vizeit kiszárítja, napját sötétbe borítja, holdját véres köddel veszi körül. Hol szárazsággal, hol nagy-nagy hidegekkel, hol pedig mindent megrothasztó esőkkel fogja a Föld népét ébresztgetni arra a tudatra, hogy mindazzal, ami az ő örömére, boldogságára és segítségére adatott, nem teheti azt, amit akar.
Az ember értelmesebb a növénynél, az állatnál, és az ember szabadon cselekedhetik jót vagy rosszat. Az egész természet, - a növények és az állatok, amelyeket életprincípiumok éltetnek - az emberre bízatott. Az ember azonban, mindezzel a szépség és jósággal, ami a természetben lelhető, visszaélt, meggyalázta és ma is azt teszi, és ezért felelősséggel tartozik. Siratjátok az embereket, és kérdezitek, miért a növény- és állatvilágnak, miért a természeti világnak fogom pártját?
Azért teszem, mert ők rátok bízattak, mert nekik ti vagytok a nagy, és erős testvérei; mert ti tehettétek, cselekedhettétek volna a jót, de az Isten akaratával ellentétben a rosszat cselekedtétek. Sajnáljam az embert, mivel ember az emberhez gonosz? Sajnos a Földön egyre több a gonosz ember. Tehát nem sajnálom őket, mert ők szabadakaratuknál fogva a gonoszat, az Istentől elvetettet cselekszik, amivel nehezítik és ezáltal tönkreteszik mások és a maguk életét.
De sajnálom azokat, akiknek nincs lehetőségük a választásra, akik nem mozdulhatnak arról a helyről, ahova állíttattak, akik nem rohanhatnak el, amikor a fejsze éle az egészséges fa törzsére vettetik. De sajnálom mindazokat az állatokat, amelyeket az ember kénye-kedve szerint, úgynevezett tudományos kísérletekre használ fel és okoz nekik mérhetetlen szenvedést. Ez a szenvedés visszaüt, ez a szenvedés bánatot és nincstelenséget hoz a Földre. Ezért nincs, ezért nem létezik többé ez a ragyogás, ez a csodálatos természeti világ, amelyet megmutattam az eszköznek.
Mindenben benne van a betegség, benne van a kín, a fájdalom és az elmúlás, és mindez egy lehanyatló korszak utolsó óráit mutatja. Azokért az emberekért, akikben még Isten, egymás, és minden élő iránt a szeretet él, Isten az Ő kegyelménél fogva majd megrövidíti azokat a napokat, amikor a természettörvény ereje fog érvényesülni a Földön.
A természettörvénybe beleíratott: „szemet szemért, fogat fogért!” Amit az ember beleadott a természetbe, azt kapja vissza éhség, betegség és szenvedések formájában, ezért a természeti világ nem lesz számára többé tündérkert és tündérvilág. Ez csak a mesék és szférák világában marad meg. Mert a vizeimet megfertőztétek, a fáimat oktalanul kivágtátok, az állatvilágomnak nagy szenvedést okoztatok, a tiszta levegőt, amelyet erdőitek fái tettek tisztává, megfertőztétek, völgyeimbe nem virágok nyílnak, hanem oda mindenféle undokságokat temettetek, és a tenger mélyén robbantásokat végeztetek.
A természet csapásai, katasztrófái bekövetkeznek, mert gonosz érzéseitekkel, vágyaitokkal, gyűlöletetekkel e tündérvilágot az idők végezetére elpusztítottátok. Az emberek majd várják az esőt, de az ég nem könyörületes; az emberek várják az őszi vetésre a havat és elmarad. Más helyeken hatalmas árvizek vannak, amelyek mindent megrothasztanak, és mindenféle furcsa rovarok pusztítják vetéseiteket. Az egyik helyen nincs, máshol túl sok a napfény, a meleg, máshol pedig kibírhatatlan a hőség. Egyik helyen minden kiég, máshol pedig minden elrothad. Sok a Földön az éhező, akinek nincs meg a betevő falatja sem, miközben mások dőzsölnek, ínyenc falatokban dúskálnak.
Nagy a köd és a sötétség, és van valami dögszag a levegőben és nem érződik a virágok illata .... Ez a világ a halál, az elmúlás, a pusztulás világa - javak, gyümölcsök nélkül... Meddő életek, szomorú életek, reménytelen, hitetlen, kietlen életek...
Most már nem látok semmit... sötét van.


szemlézte: Bíró László

ÉLETTARTAM 4

Egy fejezet Hock János: A bukás könyve című művéből



Az élet fejlődésének ez a biológiai törvénye: a központi organizmus egy-neműsége átfejlődik különneműségekbe, specializálódik. Különleges szerveket fejleszt ki önmagából, hogy ezek a munkamegosztás alapján az egyetemes célt szolgálják.
Miért van ez? Ez a nagy titkok egyike, amely azonban nem önmagában titok, csak a mi értelmünk mai fokozatának az. A titkokat világossá tenni ma még hiú erőlködés. De érzéseinkben vágyakozni azoknak a megismerésére és megértésére helyes dolog, mert egy észrevétlen lépéssel közelebb juthatunk hozzájuk.
Hiszem, hogy az alázatos lélek már e könyvben is egyesülhet bizonyos titkokkal, amelyek benne rejlenek. Az elrejtőzöttségben van az erő; ez az erő pedig a titkok felderítésével sem fog megszűnni, mert hiszen ez a titok maga az erő.
Miután pedig az erő képessége végtelen, tehát teljes hittel várjuk és reméljük, hogyha szellemünk, vagyis értelmünk a titkok felfogásával már betelt, akkor fognak majd csak következni az erő érzéséből az érzelmi titkok kiáradásai, amelyeknek a felfogására mi is örökké képesek leszünk, mert az érzés bennünk is végtelen.
Úgy tekintsük tehát a bukást, mint a végtelen életzajlásnak egy-egy hullámtörését. Az egységes hullámcsapást a törések porlasztják szét víz-párákra, hogy azokat a fénynek és a levegőnek az áramlatai átjárhassák és megtisztíthassák. A bukás Istennek épp olyan dicsőséges és magasztos műve, hogyha azt „erkölcsi" szempontból nézzük, mint amilyen fönséges a teremtés ténye, hogyha azt „természeti" szempontból vizsgáljuk és cso-dáljuk.
Egy házaspár életében sem jöhet létre más úton egy új életalak és egy új teremtmény, csak bizonyos erkölcsi bukás, vagyis érzéki és testi süly-lyedés árán. De ki lát ebben bűnt vagy süllyedést? Örülünk, hogy ez által ember születhetik a világra! Ilyen szempontból kell nézni a végtelenség világtesteinek a születését is, amelyek erő-szempontból, mint anyagter-melések, „erő-legyengülések“, de örök hála és dicsőség illeti érte az Urat!
A teremtés is csak szülés; amíg új életalakoknak egymásra van szükségük a teremtés munkájában, addig a minden élet forrása és oka: az Úr önmagában indít, termel és szül lelkeket, testeket, világokat és pará-nyokat. Csakhogy az Úr rögtön érzi a külső életben beálló zavart és disz-harmóniát, és ennek kiegyenlítésére testesült meg a végtelenség legtö-kéletesebb lelkében: Jézus Krisztusban. A Krisztus által megváltott lelkek győzelmi öröme pedig a tanúbizonyság, hogy a megváltó terv és gondolat valóban isteni és valóban tökéletes sikerű munka lett.
Hogy Isten megváltó gondolata az élet minden rétegében még nem jutott teljes uralomra, ez nem a gondolatnak a gyengesége, és nem is a tervnek a hibája. Ennek egyedüli oka a feladat nagysága, és az a mód és gyengédség, amellyel ez a gondolat minden erőszakosság nélkül nyomul előre, és úgyszólván észrevétlenül terjed. A megváltás módszere tehát nem erőszakos kitörésekben, hanem az egyenletesség nagy fölényében érvényesül.
Mihelyt lelkünkben megjelenik az Úr, rögtön eltörpülnek minden bajaink. Oszlik a sötétség, eltűnik a homály, és átalakítják lelkünket az Ő világos és enyhítő igazságai. Ezért a legjobb úton akkor halad a lélek az igazi meg -ismerés felé, hogyha már belátja, hogy a mi fogalmaink az életről visz-szásak, hogy alapjában mi semmit sem tudunk, és nem is tudhatunk lé-nyeges igazságokat a Szentszellem felvilágosító kegyelme nélkül.
Ha azonban így indul az igazság keresésére a kutató lélek, akkor nem-csak megérti mindazt, amit Isten kinyilatkoztatott, hanem új kinyilatkoz-tatásoknak a sejtelmei fognak a lelkében kiképződni.
A kinyilatkoztatások sorozata pedig éppen olyan végtelen, mint maga az Isten, Ő belőle fakad a kegyelem minden forrása, és Benne zajlik le a megpróbáltatásoknak örök apálya és dagálya. Nála van a törvény, az ítélet és a kegyelem minden hatalma és ereje. Nélküle semmi sem lett, és va-lóban Ő általa lett minden, ami lőn.
Őt kell tehát megismernünk mindenben, és ne illessük semmit gán-csoló szóval, mert minden teremtményben csak a Teremtőt gáncsolhatjuk. Ne engedjük megtéveszteni magunkat korlátolt elménk ítéletével. Még a rossz is csak látszat, amely mögött rejlik a titkos jó! A bukás is Isten ön-kéntes és bölcs munkája; a bűn pedig csak eme nagy munkának a salakja.
Minél inkább finomul azonban az erő természete, annál finomabb lesz teremtményeiben is ez a salakképződés, mert tisztulásukkal együtt apad ki bennünk a bűnre való képesség. Mi ajándékul kaptuk a mi örökéletű Atyánktól a mindenre való képességet és készséget; a bűnre valót is!
Csakhogy, amíg az Úr az Ő mindenhatóságából ezt a képességét ma-gából kiküszöbölte és vele sohasem élt, addig mi e törvényben lekötött ti-lalmas ellengondolatot önmagunkban élő rosszá tettük. Nem menthetjük pedig magunkat azzal, hogy miért adta az Úr a mi szabadságunkban eme rosszra való képességet is, amely nélkül nem vétkezhetnénk.
Ezzel szemben teljesen ellensúlyozta a mi szabad akaratunkat az Ő kegyelmével, amelyet természetfölötti támogatásában nyújtott számunkra. A bűn tehát kizárólag mi bennünk jött létre, és a mi lázadó kevélységünknek a gyümölcse. Ezért a bűn a mienk, az erény pedig az Istené!
Az Ő erénye az a folytonos közeledés, amely állandóan kapcsolódni kíván velünk, és még a bukásban is fenntart bennünket; a mi bűnünk pedig az az állandó törekvés, amivel ezt a kapcsot minden erőnkből kívánjuk széttörni közöttünk. Ezzel nehezítjük meg és ezzel tartjuk feszültségben nemcsak a saját magunk, hanem a végtelenség egyetemes életét is. Ennek a következménye minden nehézség az életünkben; a halál is, amely az élet egy bizonyos formájától való elszakadásunkat jelenti.
A halál valóban a bűnnek a zsoldja, mert egyenesen a bűn által jött létre. A bűnnel együtt fog megszűnni is, mint törvény. Most is csak mint át-meneti helyzet és állapot nyilatkozik meg a bukások sorozatában. Vele mindig egy-egy életszakaszt zárunk le, hogy azután megnyithassunk egy újat. Ezért a bukás az élet színdarabjának egyik bevégzett jelenése, amely után legördül a függöny, hogy ismét felhúzassék egy új felvonásra.
Szemlézte: Kuklis Henrik



UI:

Empátia - Kötelező videó

Brené Brown TED előadása alapján készített animáció. Ennél szemléletesebben és ilyen röviden talán nem is lehet az empátiát elmagyarázni. Varázsoltunk alá magyar feliratot.
https://www.youtube.com/watch?v=FwxiCuWSfZQ&fbclid=IwAR2afXMe7K3BiipCCfOaBAH

Kommunikáció az elhunyt szeretteink szellemével.
Amikor „meghal” valamelyik közeli hozzátartozód, akihez szoros érzelmi szálak kötöttek téged, teljesen természetes, hogy elfog a szomorúság, a bánat és kimondhatatlan fájdalmat és hiányt érzel, de igyekezz minél előbb túljutni ezen az állapoton, ezen az időszakon, mert ezzel nagyon sokat tudsz tenni az elhunyt szeretted szellemének a jólétéért odaát a szellemvilágban.

Mi történik, amikor meghalunk?
Először is tudd, hogy amikor meghal valaki itt a Földön, valójában nem hal meg, csak az elhasználódott testét veti le, ami már nem bírta tovább a földi megpróbáltatásokat. Az emberi test valójában nem más, mint egy „ruha” és két fő feladata van. Egyrészt a segítségével, a szellem sokkal könnyebben tud cselekedni, megnyilvánulni ebben a sűrű, nehéz anyagban itt a fizikai síkon, amiben mi emberek, azaz testet öltött szellemek élünk itt a Földön. A másik feladata, hogy korlátozzon bennünket és a szellemi képességeinket. Az elsődleges korlátozása abban áll, hogy elfedi, elfátyolozza a tiszta szellemi tudatunkat és így nem emlékszünk az elmúlt életeinkre. Miért van erre szükség? Azért, hogy az aktuális életünket az elmúlt életeink történései, érzései, gondolatai ne befolyásolják, és az aktuális életünk örömei és megpróbáltatásai elérjék nálunk a kívánt és a Földre való leszületésünk előtt betervezett átalakulást, fejlődést. Gondolj csak bele, micsoda bonyodalmat okozna, ha például emlékeznénk az előző életünkből az akkori szüleinkre, rokonainkra, gyerekeinkre, barátainkra, párunkra stb. A hozzájuk fűződő érzéseink egyszerűen lehetetlenné tennék a mostani életünket.

Miért nem szabad bánkódni, szomorkodni?
Abban a pillanatban, amikor a szellem elhagyja a testét, ő már is teljes tudatára ébred önmagának, és ugyan úgy lát, hall és érez, mint korábban itt a Földön. Ő látja és hallja a körülötte gyászoló hozzátartozókat, de nem csak látja és hallja, hanem érzi is minden gondolatukat és fájdalmukat. Ezért nem szabad sokat bánkódnunk és fájdalommal a szívünkben élnünk sokáig, amikor elvesztünk valakit. Egyrészt szomorúság nekik látni a mi bánatunkat, de ráadásul még érzik is azt. A fájdalom érzése a többi érzéshez hasonlóan nem más, mint egy bizonyos fajta energia, rezgés, amit az elhunyt szelleme érez, ha mi gyászos, fájdalmas érzésekkel gondolunk rá. Tehát amikor mi itt a Földön bánkódunk, fájdalmat érzünk miattuk, akkor azt ők is érzik, de ha örömmel, jól eső érzésekkel, a kellemes, vidám emlékeket felidézve gondolunk rájuk, akkor azt szintén érzik, ami viszont feltölti és segíti őket. Amikor bánkódsz ez mindig jusson eszedbe, és próbáld meg gyorsan a vidám és örömteli dolgokat felidézni velük kapcsolatosan. Ugyanis úgy van az, hogy amikor a Földön valaki gyászol és a szívében fájdalom van, akkor az, az elhunyt szellemének is egy fájdalmas, visszahúzó erő. Ezt a szellemek az egyik szeánszon egyszerűen csak fájdalom energiának nevezték. Amikor valakinek sikerül túljutnia a gyászán, akkor az, az elhunyt szellemének is egy nagy felszabadulást jelent, mert megszűnik ez a visszahúzó fájdalom energia. Földi hasonlattal élve, gondolj csak bele, hogy milyen rossz és fájdalmas érzés neked is, amikor mondjuk a gyermeked nagyon beteg, de nem tudsz rajta segíteni. Ez neked is nagyon rossz és fájdalmas érzés igaz? Nos, az elhunyt szeretted szellemének is ugyanilyen, amikor látja és érzi is a te szenvedésed! De, gondolj csak bele, hogy milyen megkönnyebbülés neked, amikor végre elkezd hatni a kezelés és látod, hogy napról napra javul a gyermeked állapota. Hasonlóan nagy felszabadulást jelent az elhunyt hozzátartozód szellemének is.

Hogyan segíts nekik?
A legfontosabb tehát, hogy ne szomorodj, hanem inkább az örömteli dolgokkal kapcsolatosan gondolj rájuk, mert ez nekik is jóleső érzést és energiát ad. De amivel még tudod őket segíteni, hogy imádkozol az egészségükért, jólétükért, boldogságukért. Különösen fontos az ima, ha a szeretted nem természetes módon, hanem például valamilyen testi betegségben hunyt el, vagy súlyos lelki, érzelmi, mentális zavarban szenvedett a halálakor, esetleg öngyilkos lett.
De mindig ott van az ima és a kegyelem lehetősége! Tehát különösen ilyen esetekben fontos az ima, mert ezzel segíthetünk, hogy a szellem mielőbb megszabaduljon minden fájdalmától és megtalálja a lelki békéjét, nyugalmát. Imádkozz értük, amikor és amennyit jól esik, mert az őszinte és tiszta ima mindig meghallgatásra talál! De ne csak az elhunyt szeretteidért mondj imát, hanem ha a környezetedben meghalt valaki, aki esetleg nem is jelentett neked sokat, de tudod, hogy nincs, aki az illetőért imádkozna, akkor legalább te mondj érte egyet. Legalább ennyivel segítsd meg őt, mert bizony nagyon sokat segítesz vele neki!

Ne sírj hát, inkább örvendezz!
A lényeg, hogy amikor elvesztesz valakit, ne bánkódj, mert csak a test, a ruha ment tönkre, de a szeretted, akit ismertél és szerettél, maga a szellem, aki azt a testet, ruhát viselte az továbbra is él és virul, de már a test, a ruha nélkül a szellemvilágban, a szellemi síkon. Ne feledd! Csak átmenetileg kell különválnotok, de mikor eljön majd a te időd is a távozásra, újra találkozhattok és láthatjátok majd egymást, és odaát is együtt lehettek. Ez a tudat nyugtasson téged, hogy az elválás csak átmeneti, ráadásul ők mindig látnak és hallanak téged, amikor csak rájuk gondolsz, vagy beszélsz hozzájuk!


forrás:

Loránt Mazáč
halottlátó médium

UI:

"Gennady Tkachenko: Zarándok - Hang és ének, más dimenzióból." Mediális közvetítés
https://www.youtube.com/watch?v=bUrjQZfSqMo&fbclid=IwAR2GkHQfogIAAkXdRsNEX3w

A Névtelen Szellem és családja – Felvezetés

A balga lélek mindig azt hiszi, hogy neki van igaza; a balga lélek mindig azt hiszi, hogy mindenek szabadok őneki; a balga lélek azt hiszi, hogy a teste az övé és azzal azt tesz, ami neki jóleső; a balga lélek azt hiszi, nem fontos, hogy idejét és erejét az Isten igazságának megismerésébe fektesse bele, hanem a múlandóval: a világ tudományával, a világ ismereteivel foglalja le magát. Ezeket az ismereteket, amiket a világi tudományból, a politikából, a világi életből, a világi szórakozások terén szerez magának az ember, a test halálával mind itt maradnak. Tudniillik mivel ezek az ismeretek az agyban raktározódnak el, ezek az agy megbetegedése vagy a halál következtében a testtel együtt a Földön maradnak; ezeket az ismereteket a lélek nem képes a maga világában rögzíteni és ott hasznosítani.
Tehát teljesen felesleges kellékek, amik nem egyszer kölöncök csupán a szellemen, amik nehezítik és korlátozzák az ő előrejutását, tisztánlátását még itt a szellemvilágban is. Ellenben mindaz, amit az ember az érzés és gondolatvilágában, mint szépet, mint örökkévalót, mint maradandót, mint örömet és boldogságot nyújtót rögzít meg: vele marad akkor is, amikor a Földről távoznia kell. Az olyan tudást és olyan ismeretet nyújt neki, aminek segítségével ebben a világban tájékozódni képes, ami olyan jellel jelöli meg a lelket, aminek révén értékes, magasabb szellemi körökhöz vonzatik, akiknek társaságában boldogság és öröm tölti el őt. Mert, amikor a Föld polgára, a Földről távozott szellemi újszülött egy ilyen magasabb szellemi családba kebeleztetik bele, akkor ott ő a legjelentéktelenebb, a legkevesebbet tudó, szellemi szempontból a legkisebb azok között, akik már szellemi óriásokká nőtték ki magukat.
A Földön a mi Urunk, a Jézus Krisztusunk emberi értelemmel lemérhetetlen, hatalmas, csodálatos, eget és földet megrengető munkát végzett el. Közvetlenül Ő jelölte ki Pétert szellemi Egyházának, a szeretet vallásának irányítójává, amikor azt mondotta: „Te Péter vagy, azaz kőszikla. Erre a Kősziklára építem az én Egyházamat és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta”. Azaz, akik érzés, gondolat, akarat, eljárás, cselekedet tekintetében Krisztusnak ehhez a láthatatlan Egyházához tartoznak, azoknak nem kell félniük, mert annak főpapja a mi Urunk, a Jézus Krisztus és vezetője, Péter.
Akik ebbe a családba felvétetnek, azok a hatalmas és teremtő Isten különösen nagy kegyelmében részesülnek. Péter, előző életében mint Buddha, már elérte a megvilágosodás legfelsőbb fokozatát, amit akkor emberi testben el lehetett érni.. A későbbiek folyamán, amikor az Úr követőjévé vált, mint Péter mindazokat a hiányokat pótolta, amik az előző életéből fennmaradtak; mindarra, ami érzés és gondolatvilágában homályban maradt, közvetlenül Maga az Úr a Jézus Krisztus világított rá.
És, hogy ez a világossága megmaradjon, az Úr Jézus Krisztus távozása után, az első Pünkösd napján feltűnő módon Szentlelket vett, hogy azután ezzel a megvilágosodottsággal lépjen ki a világ elé, és bizonyságot tegyen a mi Urunk, a Jézus Krisztusunk mellett, hogy Ő valóban Isten Fia volt: fény a fényből, világosság a világosságból; élet az életből; jóság a jóságból; tisztaság a tisztaságból, tudás a tökéletes tudásból és igen! szeretet az isteni szeretetből.
Minden, amit Eszteren keresztül adott és mindent, amit a világba sugárzott, annak a jegyében folyt le, amire őt az Úr kérte fel és az Úr hatalmazta fel, hogy: „Legeltesd az én bárányaimat, legeltesd az én juhaimat”. Ezeknek a bárányoknak és juhoknak olyan dús mezőt kellett keresnie, amelyen csillapodhat éhségük és olyan forrásról kellett gondoskodnia, amelynek vize csillapítja szomjukat. Tehát, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, azok Hozzá térnek: a Névtelen Szellemhez, Aki - úgy a Földön fennálló és működő egyházakban, mint az azokon kívül levők között - a Szentlélek munkásai közreműködésével ezt a legeltetést végzi és gondoskodik üde legelőkről és tiszta forrásról.
A Névtelen Szellem nemcsak azokra az évtizedekre és azokban az évtizedekben élő emberlelkek részére adta le azokat a csodálatos tanításait, amelyek az isteni igazsághoz, a tiszta forráshoz vezethetik el a juhokat és bárányokat, hanem mindenki részére: a későbbiek, az utókor részére is hozzáférhetővé teszi, hogy akik keresik és kutatják az igazságot, azok megtalálhassák.
Ez az igazság nem a világnak adatik; ez az igazság nem a külső egyházaknak adatik, mert a külső egyházakban a lecövekelt részleteket és apró igazságokat nem hajlandók a jobbért, a többért az értékesebbért, a nagyobbért feladni.. Görcsösen ragaszkodnak azokhoz az igazságokhoz, amelyeket évszázadokkal ezelőtt lecövekeltek, amelyek az akkori embernek talán megadták azt a lelki táplálékot amire szüksége volt, de a hitetlen, a kételkedő, a természeti törvényeket immár jól ismerő embernek semmiképpen nem elegendők.


Összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:
A Névtelen Szellem és családja
Utolsó idők, a korszak vége
Látomány Magyarországról
HANG - Kiutat keresek bajaimból
A testetöltések összefüggései
A legvitézebb huszár
Deák Balázs
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGht4ahEZLIliE_vL2Eg?e=ZPSdUy
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint öt évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhZxhPnrCgdYi4_ktVA?e=YXKbpi
Gizi médium_Ezoteriák 26 - A krisztusi test földönhagyott parányainak szerepe e felemelkedésünkben

https://www.youtube.com/watch?v=sd1eNigkGAs
Frof. Dr. Papp Lajos – Az egészség megőrzése, a betegségek gyógyítása - Előadás

https://www.youtube.com/watch?v=0UdQqQ-CUDc&fbclid=IwAR2d68wrTNKRc39aGVzJ_GZ8xqdC9hIVzcRCXIgEfC05yf6fhsOOiGTSc1I
A székely falutörvények (részlet)

https://www.youtube.com/watch?v=Pm6EKkV4yBE&t=8s
Egy behavazott hétvége – Romantikus film

https://www.youtube.com/watch?v=km59K5U_UZ8&t=44s
A szerelem nem szégyen – Régi magyar romantikus film

A Névtelen Szellem és családja – Felvezetés

A balga lélek mindig azt hiszi, hogy neki van igaza; a balga lélek mindig azt hiszi, hogy mindenek szabadok őneki; a balga lélek azt hiszi, hogy a teste az övé és azzal azt tesz, ami neki jóleső; a balga lélek azt hiszi, nem fontos, hogy idejét és erejét az Isten igazságának megismerésébe fektesse bele, hanem a múlandóval: a világ tudományával, a világ ismereteivel foglalja le magát. Ezeket az ismereteket, amiket a világi tudományból, a politikából, a világi életből, a világi szórakozások terén szerez magának az ember, a test halálával mind itt maradnak. Tudniillik mivel ezek az ismeretek az agyban raktározódnak el, ezek az agy megbetegedése vagy a halál következtében a testtel együtt a Földön maradnak; ezeket az ismereteket a lélek nem képes a maga világában rögzíteni és ott hasznosítani.
Tehát teljesen felesleges kellékek, amik nem egyszer kölöncök csupán a szellemen, amik nehezítik és korlátozzák az ő előrejutását, tisztánlátását még itt a szellemvilágban is. Ellenben mindaz, amit az ember az érzés és gondolatvilágában, mint szépet, mint örökkévalót, mint maradandót, mint örömet és boldogságot nyújtót rögzít meg: vele marad akkor is, amikor a Földről távoznia kell. Az olyan tudást és olyan ismeretet nyújt neki, aminek segítségével ebben a világban tájékozódni képes, ami olyan jellel jelöli meg a lelket, aminek révén értékes, magasabb szellemi körökhöz vonzatik, akiknek társaságában boldogság és öröm tölti el őt. Mert, amikor a Föld polgára, a Földről távozott szellemi újszülött egy ilyen magasabb szellemi családba kebeleztetik bele, akkor ott ő a legjelentéktelenebb, a legkevesebbet tudó, szellemi szempontból a legkisebb azok között, akik már szellemi óriásokká nőtték ki magukat.
A Földön a mi Urunk, a Jézus Krisztusunk emberi értelemmel lemérhetetlen, hatalmas, csodálatos, eget és földet megrengető munkát végzett el. Közvetlenül Ő jelölte ki Pétert szellemi Egyházának, a szeretet vallásának irányítójává, amikor azt mondotta: „Te Péter vagy, azaz kőszikla. Erre a Kősziklára építem az én Egyházamat és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta”. Azaz, akik érzés, gondolat, akarat, eljárás, cselekedet tekintetében Krisztusnak ehhez a láthatatlan Egyházához tartoznak, azoknak nem kell félniük, mert annak főpapja a mi Urunk, a Jézus Krisztus és vezetője, Péter.
Akik ebbe a családba felvétetnek, azok a hatalmas és teremtő Isten különösen nagy kegyelmében részesülnek. Péter, előző életében mint Buddha, már elérte a megvilágosodás legfelsőbb fokozatát, amit akkor emberi testben el lehetett érni.. A későbbiek folyamán, amikor az Úr követőjévé vált, mint Péter mindazokat a hiányokat pótolta, amik az előző életéből fennmaradtak; mindarra, ami érzés és gondolatvilágában homályban maradt, közvetlenül Maga az Úr a Jézus Krisztus világított rá.
És, hogy ez a világossága megmaradjon, az Úr Jézus Krisztus távozása után, az első Pünkösd napján feltűnő módon Szentlelket vett, hogy azután ezzel a megvilágosodottsággal lépjen ki a világ elé, és bizonyságot tegyen a mi Urunk, a Jézus Krisztusunk mellett, hogy Ő valóban Isten Fia volt: fény a fényből, világosság a világosságból; élet az életből; jóság a jóságból; tisztaság a tisztaságból, tudás a tökéletes tudásból és igen! szeretet az isteni szeretetből.
Minden, amit Eszteren keresztül adott és mindent, amit a világba sugárzott, annak a jegyében folyt le, amire őt az Úr kérte fel és az Úr hatalmazta fel, hogy: „Legeltesd az én bárányaimat, legeltesd az én juhaimat”. Ezeknek a bárányoknak és juhoknak olyan dús mezőt kellett keresnie, amelyen csillapodhat éhségük és olyan forrásról kellett gondoskodnia, amelynek vize csillapítja szomjukat. Tehát, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, azok Hozzá térnek: a Névtelen Szellemhez, Aki - úgy a Földön fennálló és működő egyházakban, mint az azokon kívül levők között - a Szentlélek munkásai közreműködésével ezt a legeltetést végzi és gondoskodik üde legelőkről és tiszta forrásról.
A Névtelen Szellem nemcsak azokra az évtizedekre és azokban az évtizedekben élő emberlelkek részére adta le azokat a csodálatos tanításait, amelyek az isteni igazsághoz, a tiszta forráshoz vezethetik el a juhokat és bárányokat, hanem mindenki részére: a későbbiek, az utókor részére is hozzáférhetővé teszi, hogy akik keresik és kutatják az igazságot, azok megtalálhassák.
Ez az igazság nem a világnak adatik; ez az igazság nem a külső egyházaknak adatik, mert a külső egyházakban a lecövekelt részleteket és apró igazságokat nem hajlandók a jobbért, a többért az értékesebbért, a nagyobbért feladni.. Görcsösen ragaszkodnak azokhoz az igazságokhoz, amelyeket évszázadokkal ezelőtt lecövekeltek, amelyek az akkori embernek talán megadták azt a lelki táplálékot amire szüksége volt, de a hitetlen, a kételkedő, a természeti törvényeket immár jól ismerő embernek semmiképpen nem elegendők.


Összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:
A Névtelen Szellem és családja
Utolsó idők, a korszak vége
Látomány Magyarországról
HANG - Kiutat keresek bajaimból
A testetöltések összefüggései
A legvitézebb huszár
Deák Balázs
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGht4ahEZLIliE_vL2Eg?e=ZPSdUy
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint öt évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhZxhPnrCgdYi4_ktVA?e=YXKbpi
Gizi médium_Ezoteriák 26 - A krisztusi test földönhagyott parányainak szerepe e felemelkedésünkben

https://www.youtube.com/watch?v=sd1eNigkGAs
Frof. Dr. Papp Lajos – Az egészség megőrzése, a betegségek gyógyítása - Előadás

https://www.youtube.com/watch?v=0UdQqQ-CUDc&fbclid=IwAR2d68wrTNKRc39aGVzJ_GZ8xqdC9hIVzcRCXIgEfC05yf6fhsOOiGTSc1I
A székely falutörvények (részlet)

https://www.youtube.com/watch?v=Pm6EKkV4yBE&t=8s
Egy behavazott hétvége – Romantikus film

https://www.youtube.com/watch?v=km59K5U_UZ8&t=44s
A szerelem nem szégyen – Régi magyar romantikus film

Gizi médium naplója részlet

„Ok nélkül lehangolt hangulatom támadt, segítséget kértem. "Ha nyűgösnek fogsz fel valamit, azzá is válik, veled együtt!" A felfogás, a körülmények és az illető ember egymással összefüggő hármasa ez. A legelső, meghatározó lépés a felfogás milyensége, ami minden mást is magával hoz, jellemezve minden további emberszellemi megnyilvánulásunkat is.
"Ha kívánsz valamit, ne ragadj le a kívánságba azzal, hogy tovább folytatod, színezgeted. Ne kívánd tovább! A létesítőerők amúgy is működésbe lendültek, kár toldozgatni őket." Ha folyvást azon nyüzsög a gondolatom, hogy kívánom a kapcsolatot Kedveskémmel, megmarad csak kívánásnak. A javaslatára "kikapcsolás" szükséges, pihenés, hogy minden eddig kapott és megértett ülepedjék le. Ha folytonos a felelevenítés, vagy újabb adathalmaz érkezik, úgy csak egy kusza, vegyes adattömeggé változik. Ezen "ülepítéssel" a jelentősebbek később, ha kell, könnyen előjönnek, a mellékszálak nem zavarják és terhelik az előkerüléseiket. Értesülés el nem vész, csak zavarossá teheti az ember.
A magatartási formák mindegyike rejtetten tartalmaz félelemérzetet, elsősorban a kívánságban megbújt aggódást, hogy hátha épp most nem sikerül a szóbeli kapcsolat magammal. Ezt segít leépíteni a kívánság kikapcsolása, szinte már nem is kell az, ami kívánt volt. "Közömbössé" válva megengedhető az, hogy rejtett aggódás nélkül, erőteljesen működésbe léphessen a megvalósulás, az eredeti terv szerint. Úgy tűnik, hogy a kívánságaink érzete is tud akadályozó lenni az önnön teljesüléseikben, ha a saját bizalmunkkal még mi sem vagyunk teljesen birtokában a kívánság-energiáink megmozdítására tett belső állapotunknak. Ez kinevelhető, de gyakorlást kíván. A keletkező bizonyosságaink újabb erőket adnak, majd belső tényszerűséggé alakulnak át, az pedig létesítőhatású.
Feledéssel ugyanez a helyzet áll elő, mert félelem keletkezett arról, hogy elvész valami információ és nem segíthet a spirituális haladás útján, pedig az le nem állítható. Amilyen mélységig befogadott valamit az ember a felszíni eszével, bár az feledésbe merülhetett, későbbmégis csodálatosan előjön egy-egy villanásra, ha egy témát segíthet. Ez bizonyítja azt, hogy a Hasonlatossági-törvény értelmében ami ma előáll, az a tegnapi információt is előhozza a feledésből, mint nyomatékot, esetleg magyarázatot, vagy egy újabb ismeretanyag részletét. Az akadályozó főszereplő mindig a félelem, még rejtetten is, mert kettősségi, egö-jellegű, evilági, emberi gondolkodásra vall, nem önvalói. A testi lét kettősségi látásában a negatív benne szerepel, holott az ellenoldalának pozitívjával összefogottan a kettő nem más, mint hatás, amely választ kíván. A negatív hatásra negatívan reagál az ember, mint a felfogás-hozzáállás-megvalósitás sora.”

„A hatás a jellegzetesebb abban a világban, melyben sokféle energia dolgozik velünk együtt, bennünk és körülöttünk. A mi általános emberi szintünkön szükséges szemelőtt tartanunk a saját és a világunk kettősségét, jellegében és működésében is. Nem az a fontos, hogy vannak tudatlanul elmaradtak, gyengék és "rosszak," ill. már tudatosuló erősebbek és javulók, hanem elsődleges az egyén saját tudatosulása, mely a tömegek közös tudatosulását adja, és ez a valódi haladásirány. Ebben minden egyes kicsiny tudatosulás valóban az egészé, mely visszahat a megalkotójára, az egyénre is.
Ha az ember kíván valamit, azt szellemi úton igyekszik létre segíteni. Ilyenkor a célkitűzés meghatározása az elsődleges. A második annak előidézése bizonyossággal és máris létezésével, mert a siker valahol már van. De mégsem az eredmény a lényeg, hiszen én vagyok az, aki teszem, úgy és annyira, amilyen a belső érzetem. Mindig a "tevő" állapota, az "Én vagyok" a valódi teremtés, az eredményes és tovavivő állapot.

Ebben egy már lényegibb megvalósulás történik embervoltban is. Az esetleges kételyekről az alábbiakat kaptam:


"Az eredményhozatal kétesélyes, ezt be kell számítani, de mégse ez legyen szemelőtt. A jót ne azért válaszd, mert félsz a rossztól, hanem mert az a természetes állapot, ami jogos, kijár, létrejövő. A fizikai Természet-törvény végzi a maga dolgát automatikusan, "esze" és határozata szinte nincs is. A Szellemi-törvény ezen mindig felüláll, de a fennálló tudatlanság hatásaitól nem veti be csak saját magát. A felülhatással még sem eltörli, megtöri a Természet-törvényt, - melyet módosít a "teremtőképesség," mert eredetileg azt ő hozta létre, jó okból és hatékonysággal, - hanem átállítja a maga oldalára. Ez egy ciklikus tisztulásféle, melyet igényel és élvezettel tesz meg, de nem szükségből. Hiszen tudja, hogy ő milyen, de ezzel tapasztalja meg. A fény nem látható, ha valaki behunyj a a szemét. A lélegzetvétel, a napi életritmus, a világritmus ugyanez, a kicsi képviseli a nagyot, és viszont."


„"Ha felkészült a Tanítvány, megjelenik a Mester." A bizonyos dolgokra önmagát kiképzett Tanítvány találkozik a Mesterrel, aki ő maga, aki "tud." Ez már nem felkészít, ez már van, létezik, melyet már nem tanul, hanem átél Ez a fogadásfelkészítés egy folyamat, amely egyszer csak beteljesedik. Elég hozzá, hogy valami tudásféle felvillanjon és bizonyossá, vagyis van-ná váljon. A fogadás végbemenetele a felszínen feltételhalmaznak tűnik, de valójában egyszerű és tényszerű.
A Biblia lényegi részének darabkái bennem vannak, én vagyok. Mások kívülről veszik be a Biblia által azt, amivel foglalkoznak. Én belülről kapom ugyanazt, csak más szavakkal, de gyakorlati megélésekkel azt, ami számít, és ami éppen dolgoztat. A Biblia lejegyzése előtt én már voltam, (és mindenki!) tudásom eredete nem ahhoz fűződik. Minden írás, tájékoztatás csak hívójel lehet ahhoz, hogy kívülről befelé hatolva, onnan a már meglevőket egyedileg kibontogassa belőlünk. Nekem másféle hívójelem van "beépítve," melynek segítségével megértem a másfélét.

Nem üres beszéd, hogy teremtőképességű az ember, hogy mindent elérhet. Ez a "minden" természetesen a mi testi voltunkban nem korlátlan. A teremtő-tevékenységünknek módszerei vannak, és tudunk az akadályairól is. Ezen esetben nem az eredmény a fontosabb, hanem maga az ember, aki a lehetőségekből létesíteni, változtatni akar. Hogy ez a "teremtés" nem mindig sikerül, az a még nem kellő belső szintünkön múlik. Nemcsak mi magunk vagyunk kettősek, hanem a világunk is, és a lehetőségeink, melytől a sikereinket várjuk, szintén kétesélyesek A bontottság szabályai szerint közbeléphet olyan tényező is, mely nem mi kívánságaink és ráhatásaink "minőségét" viselik magukon”


„Ha hisszük, hogy Isten nem személyválogató, mindenkinek és mindenkor egyaránt ad lehetőséget az önkibontakozásra, elgondolkoztató az "indigó-gyerekek" kérdése. Eszerint egyesek a születéssel ingyen kapnak a pluszból, mások nem, és vannak, akik máris hátrányban vannak a kizárólagosan önmunkálkodással létrehozhatókban. Ez is egy szemlélet, melyhez ha túlzottan ragaszkodunk, akkor csak azon a szemüvegen át látunk mindent, a külső-belső konfliktusaival együtt. Másoknak is van "szemüvegük," melyek az inkanációs lerögzítéseik alapján keletkeztek, és ez természetesen nem azonos a miénkkel. Ezt a gyakorlatban soha nem vesszük figyelembe, legfeljebb csak hangoztatjuk a megértésünket. Ha elfogadjuk, hogy minden egyéni szemüveg jogos, sérthetetlen, csak csodálni lehet azt a rendszert, amely ezt így kialakította.

(saját megjegyzés. indigó tulajdonsággal rendelkező lelkek már 1930 óta születnek le a fizikai síkra, most egyszerre többen, hogy részt vegyenek a változások előkészítésében)



Nincs, vagy csak nagyon kevéssé van egymás közt figyelem bevéve a különbözőség- árnyalataink sora, pedig az van, létezik, csak nem olyan hatékonyan, mint másutt, vagy eddig talán. Az egyéni inkarnáció alatt kialakult szemléletmód egyszer csak megmutatja, hogy ez mégsem egészen a másság elfogadása, mert az sokszor "csinálmány," hogy minden árnyalatnyi eltérés gyönyörűséges és lelkesítő. Olyan ez a sokárnyalatú "szemüveg," mint a spektrum színekre bontott szivárványa. Tulajdonképp az egész fehér, ami később már a fehér fény színét is felülmúló ragyogássá válik. Akinek pl. a sárga árnyalat van a szemüvegében, az a többi sárgát rokonnak látja, az eltéréseik mértéke szerint, de a többieket elkülöníti magától, mert idegenek, mások. Máris előjött a saját elkülönülés.

Amit itt szemüvegnek mondtunk, az a szemléleti mód, minden eredményével együtt. A szemüveg félig rejtetten dolgozik, hiszen egy-egy nézet, hit képvisel előzetesen felvett témákat, a hozzájuk fűzött érzelmi reakciókkal együtt. Ezek szépen összedolgoznak egymással, az elmeműködés ismeretes, jellegzetes kísérőjelenségeivel. A sokféle szemléletmód együtt örömteli állapotot jelent, míg az egyetlen külön színű, leszűkült hatású. A mások iránti ellenállások árnyalata hozza létre, de az összetartozásaikat az összes "színnek" látva, világosan kiderül, valójában mindenki bennem van! Ekkor azonnal magamba ölelve valamennyit, már nem leszűkültnek, hanem kitágultnak érzem magam. Csak az emlék marad, hogy volt, de ne szálljon el nyomtalanul, hátha később magához tudja vonni a többi előfordulásait is.”

végszó az anyagból:

Ha Fénycsillag vagyok, (és mindenki más is!) aki embernek álmodom magam, akkor a közösség ügyes-bajos dolgait a másféleségemen átszűrve, egy parányit megváltoztatom. A sokszor lesöpört ego-működés és a Lényegi részünk együttese, az egymáshoz viszonyított arány mértéke szerint működve, végezhetnek valamit, ami egyelőre még felfoghatatlan, elfedi előlünk a különféle szellemi értesülések tarka sokasága.”



Gizi médium naplója
https://data.hu/get/10909800/Gizi_medium_naploja.docx

Gizi médium magánkérdései
https://data.hu/get/10918397/Gizi_medium_magankerdesei_.docx

Világfokozatok 4

A gördülő világok

Kivonatok Tóvölgyi Titusz „A mindenség” című könyvéből

Előttünk van tehát egy ezerféleképpen átváltozó, fejlődő szerves növényi és állati élet az üstökösök világában, amelyek egyre vesztették az ő délsarki villanyos sávjaikat (üstöküket), mivelhogy a villanyos fluid az elválasztások következtében mindinkább összehúzódott és sarkítva lett. A gyermekvilágok az ő fejlődő éveikbe léptek.
A delejes északi sark csúcsosabbá, a csúcsban kerekdedebbé, sűrűbbé és közepén szélesebbé; a déli sark villanyosabbá, sulyosabbá és tömörebbé lett. Miután a súly főleg a sarkokban feküdt, ez által a fluidikus (anyagi) elválasztással egyenlő lépést tartva, egyenetlen mozgás fejlődött ki; a forgás helyett gördülés, mely tekintve a test fejlődését, ugyancsak a fejlődés egyik átváltozását képezte. Ez a gördülő mozgás, amikor megáll a tengely körüli forgás, mely a holdunk mozgásával azonos, a fluidok elkülönítésének, a fluidáris villanysávoknak a déli sarokba való összezsugorodása avagy húzódása következménye, mi által a test hasonlíthatatlanul nehezebbé tétetvén, forgásból a gördülésbe esett át.
A világ gördülése következtében annak egyik oldala, miután a test nem forgott, az az anyanap sugarainak kitéve nem lévén hideg volt, a másik oldala pedig forró. Ahová az ősnap melege be nem hatott ott a hideg megdermesztette és megfagyasztotta a víz és anyatőkék (termőtelepek, és itt még semmi szilárdra és földire ne gondoljatok, mert ezek még félanyagi világok) fluidját, amely súlyosabb és koncentráltabb lett. A fluidok a világ azon részét, amely az ős-világosságnak volt kitéve, elpárologtak; anyagot gőzöltek ki, mely könnyebbé tette a tömeget.
A test egyenetlen súlyviszonyainak ezen kétféle anyag készítés által kellett kiegyenlíttetniük. Ezen súlyegyenetlenség lassan-lassan megszünt, lépést tartván az anyagváltozással. A súlyegyenetlenség megszünésével elmúlik az egyenetlen gördülő mozgás is és átmegy a tengely körüli forgásba, nyugodt rotációba az anyanap körül, az ősnapokból egyenlően ható világosság és melegség a különbségeket kiegyenlítette, amennyiben a világ egyik felében olvasztóan és átmelegítően, a másik felében hűsítően és felszívóan hatott. Mindazokat a vízi állatparányokat, világparányi szerviségeket és növényfajokat, melyek ezen átváltoztató mozgások, világossági és melegségi behatások következtében újraalakultak, megneveznünk, lehetetlen. A sejtállatkák, melyek a hideg részen jéggé merevültek, tömörülnek, hegycsucsokat képeznek, ugyanazok a meleg részeken felhőkbe nyúló növényvilágot s óriási növényevőket hoztak létre az ő növő és terjeszkedő tömegesülésükkel.
Több galvanikus szerviségnek egy tömörülése a forróság által kitágult nagyobb sejtekbe rakatván, nagy hüllőket hozott létre. Világparányi szerviségek által összeállított nagyobb állatot láttok itt, tojások tömegesüléséből születve, egy nagy szerviséget (élőlényt) képezni. Tömegesített tojás egy fluidtokba avagy sejtbe helyezve és külső behatások által költetve ki, előbb többszörös szerviséget, a leszármazás alatt azonban egy nagy szerviséget képezett.
A világ központjában a mag vagyis a pete egyenlő maradt és mivel a mozgás ismét egyenletessé lett, a hideg és a meleg közt a kiegyenlítés szerepét játszotta. Ha egy faj előállításához az életfeltételek kihaltak, azaz más feltételek alakultak, úgy ezen lépéssel, átalakulnak a fajok is. A melegebb világrészekben, hol a növények az anyatőkében, tropikusan óriásokká nőttek, ezekkel együtt, a tojás agglomeráció és költés következtében, óriási növényevők, óriási sejtállatok jöttek létre.
A forróság kihülésével az óriásnövények kihalása is bekövetkezett, minek folytán az óriás növényevők bábbá levése is beköszöntött. A melegítő világosság a hideg részekben az életprincipiumot és annak elemeit a jegesedésből kivonva, a tömörülés által ismét világparányi szervek és magvakat, tojásokat lerakó víziállatok képződtek. A világparányi szervekből mindenféle férgek, hüllők, növényevők és a jegek olvadásából víziállatok, halak keletkeztek. Mindezek pedig a tojások és magvak változataiból, melyek különböző fluidokba helyeztetve, külső behatások által különféleképpen keltettek ki, álltak elő.
Látjátok, amint az életprincipium éltetett, átalakított, átváltoztatott mindent. A világ egyenletes forgása a hőmérséklet kiegyenlítését idézte elő úgy, hogy az északi sark ismét kellemesen hűssé, a déli sark pedig kellemetlen lágy meleggé lett. Sok-sok ezer évnek alakító munkája van elmondva e néhány sorban, de mert jól tudjuk, hogy maga az idő nem értelem, tehát ahol átalakítási leszármazásokkal találkozunk, ne feledjük, hogy ott értelmi erőkkel van dolgunk, tehát ezen változások és átalakulások mögött az elsődök géniuszát kell látnunk.
A leszármazás és átváltozás mindig a sejtszövetből fakad, vagyis a sejtszövet következménye. Tehát nem a sejtállatkáké, melyek a sejtszövetben fészkelnek és nem a fényállatkáké, melyek a sejtállatkákat megtermékenyítik, hanem a sejtszöveteké, a talajé. A molekulák, a világparányi molekulák mint fény- és sejtállatkák mindvégig életmagvaknak maradnak meg, de a tipikus kifejezést attól a sejtszövettől nyerik, amelyből mint sejtnövények nőnek ki avagy születnek meg. Így nő ki egy apa s anyamag, avagy fény- és sejtállatka gyökerén egyik világparányi szerviség a másik után és egy szerviségben milliókká és billiókká szaporodva egy nagy növénnyé avagy állattá fejlődik. De a típust a sejtszövettől, a talajtól nyeri.
A forró égöv alatt óriási növényeket hajtó anyatő folytonos gyulladásnak, elégésnek, elpárolgásnak lévén kitéve, belőle az ős szén állt elő. Innen az ős széntelepek képződése, melyek az anyatőkére az ősnövények elszenesedési rétegei szerint helyezkedtek. De az elégést ne láng és tűz által képzeljétek; léggyulladás, légköri tűz volt ez a növényzetnek és növényzet emésztőinek megszenesítője. Ezekben a meleg széntelepekben bábosították magukat a növényevők.
A szénrétegek könnyedén lettek egymásra fektetve és csak lassan, a fejlődő tengelykörüli forgás és a rotációk külső nyomása által mélyen a talajba szoríttattak össze, aminek következtében a szénparányok mint sűrű eső, a forgó mozgás által az egész levegőben áramolva a világ minden részére szétárasztattak. A szenesedett növények a kihülés következtében széntelepeket képző anyatőkébe lettek beszorítva, míg a hideg részekben a jéghegyek vagyis sejttelepek olvadt őstelepek voltak. Amennyiben a kemény jégképződmények átmelegedve meglágyultak, a légáram következtében mint parányos széneső, a szén csiraképesen közbejött s a meglágyult (félanyagi, puha és képlékeny) jegekbe vagy telepekbe növényi életet ültetett.
Íme tehát még nagyobb átalakulásban látjátok a világokat. Meleg szénrétegeket, átmelegített jeget, anyagkeverékeket, mag-átültetéseket, víz és tojás keverékeket a lég és fluidok áramlásában. Mindezek pedig a világ központjából vagyis az ő vegyi anyakonyhájából kerültek ki.

szemlézte: Bíró László

Ne vígy minket a kísértésbe

Kiemelés Grünhut Adolf „Tanulmányok a spiritizmus köréből” kötetéből

A szellemeknek időnkénti botlása és visszaesése előmozdító tényezőként szerepel a szellem javulása és haladása folyamatában, minthogy minden egyes visszaesés után a szellem mindjobban összeszedi magát és szilárdabb elhatározással fogadja meg, hogy alkalomadtán erejét jobban fogja kifejteni. A visszaesésen tehát nincs mit csodálkoznunk, annál kevésbé van jogunk a szegény bukott szellemeknek gyakori visszaesését tapasztalva megbotránkoznunk.
Hogyha kezünket szívünkre tesszük s őszinte részrehajlatlansággal megvizsgáljuk magunkat, ugyanily tükörképben látjuk önmagunkat, midőn tudatára jutunk annak, hogy valamelyik gyengeségünkről vagy hibánkról le kellene tennünk. Vajon nem botlik-e meg a lábunk akárhányszor, midőn a megszokás vagy kísértés újra meg újra fogadalmunk megszegésére ösztönöz? Ilyenkor haragszunk, szégyelljük, sőt megvetjük önmagunkat, többszörös fel felemelkedésünk és bukásunk miatt. Azonban a gyakori nekigyürkőzés után akaraterőnk mégis annyira megerősödik, hogy egy erős iramodással végre diadalmaskodunk mindkét kísértés fölött: affölött, mely mibennünk lakozik, s affölött is, amely kívülről hat reánk.
Az útjainkat keresztező kísértések a leghatalmasabb köszörűkövek, melyek a rajtunk levő csorbákat és érdességeket simára fenik. Tehát ne rejtőzködjünk, ne fussunk előlük, hanem álljunk szembe velük és küzdjük le vasakarattal. Kísértés nélkül a bennünk levő gyengeségek és hibák csak még inkább elburjánoznának.
Midőn Megváltónk a Miatyánkba felvette: „ne vígy minket a kísértésbe”, nem azt akarta azzal kifejezni, hogy megkérleljük mennyei Atyánkat, hogy azt, amit bölcsessége számunkra jónak látott rendelni, megmásítsa, s távol tartsa tőlünk a kísértést, ezt az erőmérőt, aminek minden szellem alá van vetve akaraterejének kipróbálása végett, s amely alól még Krisztus Urunk sem volt felmentve. Nem. Ezzel azt kérjük jóságos Atyánktól, hogy szellemünk annyi erőt találjon önmagában, hogy képes legyen magát az érzékek és szenvedélyek igája alól felszabadítani, hogy martalékul ne essék az ellentétesek kísértésének, hogy a kísértés rajta ne diadalmaskodhassék.

********

Alan Kardec_Az evangélium a spiritizmus megvilágításában – részlet a “Miatyánk” szellemi magyrázatából:
……
VI. Ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.
Adj nekünk, Urunk, erőt, hogy ellenálljunk a gonosz szellemek sugalmazásának, akik rossz gondolatokat sugalmazván, le akarnak bennünket téríteni az igaz útról. De hiszen mi magunk is tökéletlen szellemek vagyunk, akik azért öltöttünk testet a földön, hogy vezekeljünk és javuljunk.
A rossznak első oka bennünk van, és a gonosz szellemek csak a mi bűnös hajlamainkat használják fel, hogy bennünket megkísértsenek. Minden tökéletlenségünk nyitott kapu számukra, míg a tökéletes lényekkel szemben minden megkísértési törekvésük meghiúsul. Kikerülésükre semmi más nem használ, mint a jóra irányuló rendíthetetlen akarat, s feltétlen lemondás minden rosszról. Önmagunk ellen kell irányulnia minden igyekezetünknek, és akkor a rossz szellemek természetszerűen eltávolodnak, mert a rossz az, ami őket vonzza, míg a jó eltávolítja.
Urunk, támogass minket a mi gyengeségünkben, sugalmaztass nekünk védő szellemünk és a többi jó szellemek által erős akaratot, hogy tökéletlenségeinket levetkőzzük, s ezáltal elzárjuk a tisztátalan szellemek elől a lelkünkhöz vezető utat.
A rossz nem a te alkotásod Urunk, mert a minden jó forrásából semmi rossz sem származhat, hanem mi teremtjük azt, azáltal, hogy megszegjük törvényeidet, s azáltal, hogy visszaélünk azzal a szabadsággal, amelyet Te adtál nekünk. Ha majd az emberek megtartják törvényeidet, a rossz eltűnik a földről, mint ahogy a fejlettebb világokról eltűnt. A rossz senkire nézve sem végzetszerű szükségesség, és csak az nem tud neki ellenállni, aki átengedi neki magát. Ha van akaratunk rosszat tenni, lehet akaratunk jót tenni is: azért óh Istenem, esedezünk kegyelmedért és jó szellemeid segedelméért, hogy ellenállhassunk a kísértésnek.

Szemlézte: Bíró László

A szem a lélek tükre

Részlet az 1998.05.05-i „Köri találkozó” kérdés-felelet anyagából, melyek
a Budapesti Szellemkutatók Társaságának a mediális ülésein hangzottak el
Gizi médium által.
Jelölések: KV = körvezető; TSZ = tanítószellem


Katalin: Szemmel kapcsolatos a kérdésem. Azt már tudjuk Tőletek, hogy a szem a lélek tükre. Én két esetben láttam embereken, amikor nagyon gonosz cselekedetet hajtottak végre, olyan késdöfésszerű, nagyon hideg, nyilalló tekintetet villant át a szemükön. Ilyenkor a személy, a személyében lévő szellem nagyon romlott, vagy pedig egy olyan szellemi behatás alatt áll, aki cselekedtetett vele valamit, és ez nyilvá¬nult meg a szemében?
TSZ.: Nem, ne keressetek ilyen esetben még csak megközelítően sem idegen szellemi behatást. Itt tökéletesen és teljes biztonsággal a saját személye lényegéről van szó, mégpedig ti ezt nagyon jól tudjátok, akár a "Szellem, erő, anyag"-ból, bár nem ez az első, amely ezt kifejti. Jóval később keletkezett, és általatok ismert szellemtani könyvekben található a következő: a negatív erő hideg, taszító, elektromos, rossz, sötét, - nagyon sok kifejezés van rá. Ugyanakkor a másik oldal, me¬leg, lágy, delejes, vonzó, finom, könnyű, világos, fényes...egyéb.
Akkor, amikor egy ilyen szúrós-szemű kellemetlen érzetet keltett benned, abban a pilla-natban, abban az emberben egy olyan gondolat, olyan érzés, úgy is mondhatom, hogy a szemén keresztül, a személyéből, lelki állapotából egy kőkemény flu¬id hatolt ki, mert hiszen fluid az a gondolkodás, érzés, anyagiasulóban lévő erő. De mikor egy érzés negatív, hideg, rossz szándékú, elektromos, villamos, szú¬rós, akkor természetesen az észlelt hatás is olyan, annak megfelelő.
Fluidok a gon¬dolatok, érzések, hangulatok, egyebek, mind-mind szellemi termékek, ugyanakkor az ember szemén keresztül megnyilvánuló gondolatok és érzések is. Talán ez az egyetlen pontja, amelyben észlelhetők, hiszen te is észrevetted. A gondolat keltette fluid felhőt észlelni nem tudjátok, nem látjátok a színeit, hatását, legfeljebb ha nagyon összesűrűsödött és rátok már nagy hatással van, akkor éreztek valami kelle¬metlent. De abban az esetben, amikor szinte közvetlenül az ember szelleméből kiáradó negatív erők jönnek létre, akkor azt, nem is túl nagy megfigyelőképességgel, már ész¬lelni lehet.
Az ellentétes, negatív erő rendkí¬vül kellemetlen, minthogy gyermekem terád sem volt jó hatással, amikor ezt észlel¬ted. Mint ahogy nagyon helyesen kifejezted: taszító, ütő, szúró. Ha valaki mosolyogva rád néz, az azért kicsit más. Itt a minőséget elég erőteljesen észre lehet venni, e¬zért említettük a múlt alkalommal, hogy az emberi szem, az emberi tekintet szinte a szellem legészrevehetőbb megnyilvánulása, a lélek tükre, mint ahogyan szoktátok mon¬dani. Elegendő így kedvesem?
Katalin: Igen.


UI:

A hála gyógyító ereje - Bruce Lipton elmagyarázza a telomereket - beégetett magyar felirattal
https://www.youtube.com/watch?v=V3nr1YEVrR0&feature=share&fbclid=IwAR04bR9sY

Edgar Cayce - A szabad akarat erősebb a sorsnál

Amikor a hozzá segítségért forduló emberek előző életeit elemezte, Edgar Cayce mindig fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a karma nem más, mint emlékezés, s hogy az ok-okozati törvények rugalmasak.
A lélek - akár a "cellabizalmi" a fegyintézetben -, ha együttműködik a hatóságokkal, jó magaviseletére való tekintettel mindig kaphat enyhítést.
Egyetlen élet, amelyet a lélek teljes egészében a mások szolgálatának szentel - mint például Albert Schweitzer vagy Damien atya földi pályafutása -, öt-hat olyan életet ellensúlyozhat, amelyben a fejlődés megrekedt, s a lélek elmaradt önmagától.
A szabad akarat mindig erősebb, mint az eleve elrendelt sors. Nem lehet annyi régi adósságot felhalmozni, hogy a lélek a végén ne tehessen mást, mint szüntelenül fizessen, fizessen és fizessen.
De azt is tudomásul kell vennünk: a lélek a fejlődésre gyakran választ olyan módot, amelyet a tudatos elme nem ért meg azonnal. A vak ember például, akit Krisztus meggyógyított, nem a bűnei miatt lett vak, hanem mert lelke a vakság élménye által tartást kapott.
Nagyon fontos ezt az alaptételt megérteni és elfogadni, mielőtt az egyéni életek részletes vizsgálata során bonyolultabb témákat érintenénk.

Bármekkora kutyaszorítóban találod is magad, te intézted úgy, hogy odakerülj
- azáltal, hogy korábban nem vettél tudomást a törvényről.

Bármilyen törvényt szegtél meg, saját szabad akaratod ellen vétettél, a Teremtő által rád ruházott szabad akarat ellen. A te választásod, hogy éppen ott légy, ahol vagy.
Ez legalább annyi méltóságot és önbecsülést ad, hogy tudd: saját hibáidat te követted el - viszont megdől a gondosan megfogalmazott kifogás a bosszúálló Jehováról, aki dühöngő őrültként téged szemelt ki áldozatául, és egy kegyetlen bábjáték forgatókönyve szerint rángatja sorsod láthatatlan szálait.
A gondolat, hogy ezt a tökéletesen működő Naprendszert egy félelmetes, bosszúálló Isten irányítja, körülbelül olyan képtelenség, mint azt képzelni, hogy a börleszkfilmekből ismert kétbalkezes zsaruszakasz képes lenne megindítani az órák óta bedugult forgalmat egy nyolcsávos autópályán.
Ezért van az, hogy az igazi vallások felvilágosult tanításait sosem lehetett összhangba hozni az eredendő bűn és a tüzes pokol dogmájával.

Az alvó Edgar Cayce egyetlen Istent ismert: egy végtelen kegyelmű, szerető Istent, aki mindannyiunknak már régen megbocsátott.
Mindenekelőtt ezt az alaptanítást kell szem előtt tartanunk, ahogy egyre jobban belemerülünk a reinkarnáció elméletében foglalt folyamatokba, mert más alapokról kiindulva ez az egész nem működik.

UI:

Szerinted egy gonosz ember képes lehet őszintén szeretni?
https://www.wmno.hu/eletvitel/lelki-harmonia/szerinted-egy-gonosz-ember-kepes-lehet-oszinten-szeretni?fbclid=IwAR06fT_Vnn8Sp15kJgInscRVojpsaC76j7YFftWN2N2Pr69Hd-nf1EV2Mjw

„Ez az egész családprobléma nagyon nehéz história – mondta a professzor. – Régen mindig volt a közelben egy nagymama vagy egy nagybácsi, akinek a vállán el lehetett sírni az embernek a baját. Ma az emberek többségének rengeteget kell dolgoznia ahhoz, hogy az anyagi lecsúszást lassítsa, és nincs a közelben senki. Jön tehát az a modell, hogy kívülről kell segítséget kérni, amiben én nem hiszek.
A klinikán, ahol dolgoztam, az egyik doktornő egyszer körbevezetett, és azt mondta, hogy az ott fekvő gyermekek többségének csak az a baja, hogy cirókahiánya van, azért vannak ott, mert nem kapnak elég odafigyelést és törődést. És ezt nem csak a gyerekekről lehet elmondani. Azt gondolom, hogy baj van az emberi kapcsolatokkal.

Annyi kompromisszumot hoz valaki élete során, annyifelé kell alkalmazkodnia, hogy otthon már nem akar, viszont enélkül meg nem lehet együtt élni, így fel is borulnak a kapcsolatok. Nálunk a házasságok fele tönkremegy, elválnak, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy az emberek szeretnének újra hinni benne, meg is próbálják megint, újraházasodnak, de nem megy, mert ahhoz sok lemondás kell.
Mert végül is mi a szeretet? Az, hogy a másik ember jó érzése, öröme fontosabb nekem, mint a sajátom. Vagyis az ő öröme nekem is öröm. Ez a dolog lényege, de ez nagyon könnyen sérül. Sikerre nevelünk, de arra nem, hogy kudarcok is jönnek az életben.

Ez utóbbiakat rettenetes traumaként élik meg az emberek. Mérei Ferenc, a neves pszichológus szerint a sikeres élet titka nagyon egyszerű: nem kell mindig jól járni.
El kell fogadni, hogy vannak a vereségeknek, a bukásoknak, az életnek olyan szempontjai is, amelyeket az ember csak akkor láthat meg, miután kiütötték, és a földön fekszik.”

Popper Péter

UI:

Belső mosoly meditáció
https://www.youtube.com/watch?v=EO6s3yCyXHs&fbclid=IwAR0b6URZbIVsyRtaNxdDJCT

https://www.youtube.com/watch?v=3_Bh5N8MTSo&fbclid=IwAR0AGiv2b4FloL060eDGcnz

A harmadik kijelentés gyülekezetei

Zita médium által kapott közlés 1991 feb. 2
Lejáródik az élet, nem is olyan lassan, mint gondolnátok, mindannyiótok számára. Lejáródik az élet a ti lakóhelyetek, a Föld számára is. Nincs már egy fél évszázad sem és bekövetkezik mindaz, amiről a jövendölések szólnak. Ez a hátralévő néhány évtized a Földön élők számára rendkívül sürgető és fontos időszak lesz. Sürgető és fontos, mert ebben a néhány évtizedben fog eldőlni mindannyiótok további sorsa és élete! Nincs már idő a kényelmeskedésre, a nyugodt várakozásra; nincs már idő arra, hogy az ember süketen és vakon élje le az életét!

Az utolsó időkben minden emberlélekhez szól a Lélek; az utolsó időkben mindenkit keres az Úr, hogy még kit menthetne meg és kit takaríthatna be a mennyei csűrökbe. Az utolsó időkben nektek, a vallásokból kintrekedteknek, a csalódottaknak, a hitüket vesztetteknek, a csonka-bonkáknak az Úr újra és újra a szellemvilágon keresztül nyitogatni fogja a „füleiteket a hallásra és a szemeiteket a látásra”. Nyitogatni fogja mindazokét is, akik veletek kapcsolatban állnak; legyenek azok vérségen keresztüli rokonotok, férjetek, feleségetek, vagy gyermekeitek. Mindaz, ami életetekben megszokott volt, ami egyik napról a másikra kiszámítható volt, a jövőben nem így lesz!

Mindenkinek fel kell ébrednie arra, hogy nem lehet az időt pazarolnia, nem lehet tovább két urat szolgálnia, nem lehet tovább csak a testnek kielégítő dolgokat keresni! Betegségek, félelmek, bizonytalanság, kiszámíthatatlan háborúk veszélye mindenkit ébresztget és figyelmeztet majd arra, hogy most már valamilyen halaszthatatlan, sürgető és elvégeznivaló munka vár rá, amely nem a test munkaköréhez tartozik, hanem a halhatatlan szellem megmentéséért történik. Aki egészségesnek hitte és gondolta magát, egyik napról a másikra rájönnek azok a betegségek, amelyek hónapokig, esetleg évekig nem hagynak nyugalmat neki mindaddig, míg rá nem döbben arra, hogy a testi világtól el kell fordulnia, és az örökkévalóban kell keresnie és kutatnia.

Nagy hivatása lett volna a Harmadik Kijelentésnek, különösen Európa országaiban. Nem hiába voltak szellemi vezetői e tannak Mária, az Úr anyja; Buddha, aki Péter apostol volt és aki Eszteren keresztül, mint Névtelen Szellem jelentkezett; és Laurentius, aki vértanúságot halt az Úrért. Mi csak jelentéktelen szolgák voltunk abban a mindent összefogó gyülekezetben, Magyarországon, ahonnan a szellemi világosság fénysugarai kiindulhattak Európa többi országai felé is. Mert a szellemi központ Magyarország fővárosában volt! És az is, ami más nyelvű eszközökön keresztül létrejött a szellemvilágból, Mária, Buddha és Laurentius irányítása alatt történt.

Most - hála legyen a teremtő Istennek - sok-sok nyomorúság, vér, fájdalom, megaláztatás és megtapodtatás után abban az országban egy piciny kis résen újra lehetőség nyílott, hogy mi is életjelt adjunk magunkról; hogy élünk és vagyunk, mert Isten a kövekből is támaszthat Magának fiakat és leányokat. Ha a semmiből kell is kezdenünk, de talán pirkadni és hajnalodni fog és a sok rossz mellett, amely most ott szintén lehetőséget kapott és ezáltal szaporodik, egy piciny kis csoport ismételten felveszi az elejtett zászlót, és újra felhívja a csaknem fél évszázados szellemi nyomorúság után az emberek figyelmét az idők sürgetésére és a megtérés fontosságára. Felhívja a figyelmet a szellemvilág létezésére, a szellemvilág fontosságára; hogy az emberek elgondolkozzanak a születés és a halál misztériumán, és akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, megelégíttessenek.

Szeretettel Laci

A csatolt anyagok listája:

A harmadik kijelentés gyűlekezetei

Mi a kárhozat?

A boldog bizonyosságban élők küldetése

A gőg

HANG - Kapcsolatteremtés őrangyainkkal

A védelem a spirituális úton

A só

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGht4-kV5EmKb3T_4WmQ?e=RXlbRj

Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw

A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában

Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár

Szellemi tanítások fiókjába is több mint öt évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGg7hU5_tifHeLBAoCNQ?e=NbLCqW

Gizi médium_Ezoteriák 1 - Az igazság szelleme

https://www.youtube.com/watch?v=iT_T2jeJfHc&t=8s

https://www.youtube.com/watch?v=WsxN4DyIXMw

Pap Gábor – Bank és médiauralom 1-2

https://www.youtube.com/watch?v=zX_MenOFj9I&t=12s

Dr. Drábik János - Háború, világégés közeleg, vagy Jézus második eljövetele?

https://www.youtube.com/watch?v=Y0v8ItkLyfg

Nincsenek véletlenek – Régi magyar romantikus film

https://www.youtube.com/watch?v=Xhd4NEj2A5w

Huncut angyalka – Romantikus film

A múlandó és a valódi szépségről



Lajos, a médium duálszellemének közlése 1951. november 12.



Angyalom, már nagyon várlak, mert már régen nem tudtam írni, csak akartam, de tudod, hogy nem jutott rá idő.... Az idő pénz, azt mondják a földiek, így ha nagyon fösvényen méred az időt nekem, bepanaszollak kártérítésért. Hát úgyis sokkal tartozol nekem, de nem baj, majd valahogyan megfizeted az örökkévalóságban. Nem leszek irgalmas, ha nem is akarod, akkor is velem kell lenned, mert valamikor régen - az örökkévalóság kezdetén - egy ragyogó harmatcseppben egyszerre éreztük meg, hogy az Isten milyen jó, hogy minket ilyen nagy szépségeknek az ismeretére teremtett meg.

És még valami nagyszerű dolgot fedeztünk fel magunkban: hogy annyira egyformán látjuk meg az előttünk megjelenő életet, egyformán érezzük meg mindennek a boldogító jelenlétét, és egyformán siratjuk a hiányát. Nincsen te meg én, csak „én” van. Mert az én tükörképem vagy te és a te tükörképed vagyok én. - Ezt a hűséges tükörképét keresi minden szegény halandó földi ember az ifjúság idején.

Erről álmodik amikor már sok keserű csalódáson keresztül megérti azt, hogy minél lázasabban keresi-kutatja, minél többször merül le az érzelmek kohójába, minél éhesebb vággyal veti bele magát a boldogság kierőszakolásába, annál inkább eltompulnak a lelki érzékszervei és nem tud már különbséget tenni, nem képes felismerni ki való hozzá, kit kellene elkerülnie. A finom lelki hatásokra már nem rezdülnek meg lelki húrjai, nem tud választ adni, mert a lélek csak a durva anyagban, a szem recehártyáján megjelenő kép hatására érzékeny egy kicsit.

A tetszetős külső, ami egy pillanatra a színek és formák kaotikus tobzódásában, talán valamennyire harmonikus összetételt mutat, már a szépség bizonyos feltételezését ébreszti a testi ember képzeletében és ebbe a pillanatnyi megjelenésbe szeret bele a szegény, komoly cél nélkül lézengő földi vándor - és nagyokat csalódik, mert bizony a lelki érzéseik, vágyaik és törekvéseik egymással merőben ellenkezőek.

Azért van olyan sok és nagy nyomorúsága ezen a téren is a földi embernek, mert nem tud várni türelemmel, amíg egy hozzá hasonló lélek vonzódásához érkezik el, aki ha nem is „egy” vele, de hasonló vágyaik és törekvéseik nyomán közeli céljaik lehetnek. Ez azért fontos, mert a hasonló célú szellemi-lelki törekvésekben találkoznak gondolatban és érzésben és egy-egy pillanatra megpihenhetnek küzdelmeik fáradságától. Ezek a pillanatok kellemes közös emlékekké alakulnak, melyek hosszú időre biztosítják mind a két fél részére a lelki együtthaladás eredményeit..

Ezek az eredmények új, tisztább és magasabbrendű célokat és törekvéseket tűznek eléjük és könnyebb az együtthaladás. Minden ilyen élet közelebb hozza egymáshoz az együvétartozó, egymás vonzását már messziről megérező duálfeleket, hogy egy következő életben - vagy a nagy mindenség bármely pontján - találkozzanak és azután együtt folytassák az utat felfelé.

Azonban, ha még sok levetkeznivaló van lelkükön, akkor sajnos úgy szétszóródnak, mint a robbanó-anyaggal telített kis ládika és sok idő telik el, míg ismét összevonzza őket az isteni közös cél, amelyet a Teremtő tűzött elejbük a teremtés pillanatában. Mert nem az ő egyéni gondolatuk, nem is az ő megismert céljuk az, ami őket összevonzza, hanem az a titkos cél, az isteni tervben elhelyezett feladat az, amit egyedül nekik lehet és kell elvégezni, mert erre egyedül csak ők rendeltettek.

Minél közelebb jutnak ehhez a célhoz és a feladat betöltésének lehetőségéhez, annál nagyobb az örömük és a boldogságuk. A lelkükben kiteljesedik valami, amit talán nem is tudnak felfogni, csak azután - később - tudják meg, hogy mi az, de mindig mélyebbre érnek teremtésük céljához és egymás lelkének mélyén mindig jobban önmagára ismer mindegyik. Az elválás fájdalma, a találkozás bizonytalanságának reszkető félelme akkor múlik csak el, amikor már nagy utat együtt hagytak el maguk mögött, isteni megbízatásuk feladatának nagy részét együtt töltötték be jól és helyesen.

Akkor már nem tudnak messze elesni egymástól, de nem is lehetséges. Így megbizonyosodnak az ő lelki törvényükről, hiszen örömről-örömre lépkednek, boldogságról-boldogságra ébrednek mindig, az élet és egymás lelkének kincsesháza folyton érdekesebb. Senki sem érti meg a „fél” szellemet úgy, mint a hozzátartozó, őt kiegészítő másik „fele”.

A külsőben csak az egész egység önmagát kifejező eredményét látják és értékelik, mert csak az az egységnek tökéletes kifejezője. Azért ez a kötelék többé felbonthatatlan. De amíg az ember eljut odáig, hogy az igazán hozzátartozó lélekkel találkozhat, de sok keserű fájdalmakat kell elszenvednie! De sok csalódásoktól sebes lélekkel kell a földi életet elhagyni!

Istenem, de sokszor úgy éreztem, hogy éles tőrök járják át a szívemet, amikor én is a színek és formák kaotikus összevisszaságában, az úgynevezett „szép”-nek hódoltam. Amikor még én is úgy hittem, ha nem adják hozzám azt a leányt, akit előkelő családja és jó nevelése szerint magamnak kiválasztottam, akkor valami nagy megaláztatás ér engemet. Nagyon sokszor megbántam és mégis újra- és újra beleestem ebbe a hibába.

Nem tudom azért-e, vagy más miatt, de mindig megcsalódtam, még akkor is, amikor sokkal szegényebbet vettem feleségül. Most már tudom, hogy egy régi bűn átka kísért(Lajos egy kora középkorban volt életében apja megátkozta.) addig, míg veled nem találkoztam, de lehet, hogy még akkor is az zavarta meg az életemet. De már tudom, hogy ez elmúlt és nem jön vissza az árnyék, ha a valóság megsemmisült.

Én már nagyon számolom a napokat - talán sok nap lesz belőle még - de nem nagyon sok év, mert a nagy nélkülözés ideje már lejár, most már nekem is színes lesz az életem. Most már minden ki fog egyenlítődni és a nagy elszámolásnál nekem is jut egy boldog reménység, hogy amiért annyit lemondtam, annyit nélkülöztem, azt nem veszíthetem el. Mert bizony nem kerestem én senkit az én csalódásaim után, aki megértsen; eszembe se jutott, sőt!

Bizonyos ellenszenvet éreztem minden lányos család iránt, mert tudtam, hogy öregapám után jelentős vagyon marad rám és az szemet szúr az eladósorban levő lányok anyjánál. Nem és nem! - Én magam akartam élni anyámmal, ha öregapám meghal. És mégis - olyan lettem, mint a holdkóros! Ismeretlen vidékeken, farkasos téli időkben is mentem órákon keresztül lovon, csakhogy lássalak.

Nem én voltam, hanem valaki más, aki ezt cselekedte. A lelkem mélyén felébredt tükörképed: az én lelkem másik fele. - A kisgyermek álmainak tündére, akit a végzet mutatott meg akkor, hogy mire megnövök, ráismerjek örök végzetemre. - A végzet szépnek öltöztetett fel akkor... de mindegy. Az a szépség elmúlt, mint a reggeli köd. A jó Isten azóta más, romolhatatlan szépséget adott és ez nem öltözet, nem színek és formák összeállítása, hanem valóságos szépség, mert az isteni jó és igaz törvénye alkotta meg lelked formáját.

Ami szép van benned, az az Isten gondolata, terve, kialakuló, bontakozó formája, ami zavarja ezt a harmóniát benned, azt leveted nemsokára és lépkedsz virágról virágra, könnyű, színes lepkeszárnyakon...

Az én lelkem érzései virágerdőkkel várnak haza téged az örök nagy érzések világában...

Isten veled.

Világ Fokozatok 5
A paradicsomi világok és az ébredés
Kivonatok Tóvölgyi Titusz „A mindenség” című könyvéből
A gördülő világok az átváltozások folyamatában elérkeztek a tömegük kiegyenlítődésének azon állapotába, amikor beindulhatott a tengely körüli forgó mozgásuk. Ennek hatásaira sok-sok évezred alatti átváltozások során olyan stádiumba jutottak, hogy már csak finom simító átalakulások kellettek, hogy kész paradicsomi világokká váljanak. Hogy félreértés ne essék, tudnotok kell, hogy számtalan paradicsomi világ keletkezett az előbb felsorolt fejlődési szakaszokon át, persze nem egyszerre, hanem időben eltolódva párhuzamosan. A paradicsomi világok alkotják a második napkört, melyet a magasabb szintű, tisztaságú és erejű ősnapokból álló első napkör tart fönn és éltet. Itt minden összefüggés logikus és analógikus.
Ezekben a félanyagi világokban meleg, de kihült megszenesedett telepek, átmelegített jéghegyek, melyek ezekben a világokban megpuhulnak és alakíthatóak és a légáram mozgásával jött növényi átültetés vagyis a szénporeső által lettek benövényesítve, termékenyítve. Amíg a világok épültek és berendezve lettek, ki tudja hány ezer, százezer avagy millió évekig, az alatt a szellemek a saját maguk által, saját maguk körül megsűrített fluidokba zárva öntudatlanul hevertek.
A bábok a széntelepekből a külső behatások által kiköltve, előmásztak az ő hüvelyeikből és mint röpülő félmadarak, szálló bogarak jelentek meg. A sok kis bábból sok kis lepke, a nagyobbakból nagyobb, bársonyszerű finom tollazatú, simulékony madárfajok kerültek ki, kemény csőr és karmok nélkül, amennyiben a félig anyagi világok körülményei szerint ezekre nem volt szükségük.
Új dícső alkotássá fejlődött a káosz. Rend, nyugalom, világosság és melegség honolt körülötte; fluidjai kibontakoztak s az azokba rejtett szellemek felébredve előkerültek rejtekeikből. Az életprincipium, mely az ő szervi képződésében az ellenszegülőket a törvénnyel egyesítette, nagyobb szervek képzéséhez fogott. Madárfajok, hüllők, vízi állatok, fák, növényfajok fejlődtek; jéghegyek lettek benövényesítve, a víztőke (mondhatjuk állóvíznek) megtisztult és az anyatőke (analógikusan szárazföld, talaj) ülepedés által szilárddá lett. Mindez vegyileg vagy anyagilag, félben testesülve és sok szint játszva.
A természet ébredésével, a küzdelemből és az engesztelődés által az ellenszegülőkre gyakorolt befolyástól a káosz és küzdelem okozói, az ellenszellemek is felébredtek. Amint az ellenszegülő szellemek eszméletüket visszanyerve, a világokat ide fejlődve látták, Isten csodálatára, a messiásoknak, az ő áldozatkész testvéreik szeretetének belátására kellet volna térniük. Mindenek megbánására, az engedelmességbe való visszatérésre hangolódniuk. Ki volt békítve a természet, amely kibékülést követniük kellett volna nekik is.
A legmagasabb értelem volt észlelhető, a szeretet engesztelő keze volt érezhető mindenben. A messiások eljöttek ezen világokba, hogy oktassák, hogy megtérítsék az ellenszegülő szellemeket. Egy szellemi élet volt ez!
Az ellenszegülők megtérésének eszközéül a megbánás lett kitűzve; engedelmesekké, alázatosakká kellett volna válniuk, akaratukkal a törvénynek hódolva, vele rotálva, a továbbfejlődést kellett volna követniük. A szakítás és esés törvényt tett szükségessé, melyet követniük kellett volna.
A természet és a törvény az életprincipium által, az általános átalakulásban, az ellenszegülő szellemeknek az őket öntudatlanokká tevő megmerevedett fluidok helyett, egy éltetett és mozgatható fluidot, idegnedvet, lélektestet vagy periszpiritet kölcsönzött, amely a paradicsomi világ fluidjával egyenszerűvé tette őket. Ez a test még átlátszó félanyagi burok vagy hüvely. Végső soron a periszpiritet egy ruházatnak tekinthetjük, mert az egy külön éltetett szövet, mely arra való, hogy eszközül szolgáljon; hogy a szellemet a külvilággal összekösse és az érintkezést közvetítse.
Hogy szabad akaratukat gyakorolhassák, szabadságot kellett, hogy élvezhessenek, ezért is szabadokká lettek. Hogy intelligenciájukban javulhassanak, a szabad akaratot meg kellett ismét adni nekik. Az önfeláldozó messiásoktól nyertek példát és oktatást, ami áldozat volt ezektől, kik vegyileg tömörebb ruházatot vettek magukra, az ő fényes világaikból, hogy őket intsék, az ellenszegülő szellemek közé jövének. Istennek ezen szellemei megtérítését illető nagy kegyelmi bizonyítéka szemeik előtt volt.
A szellemek felébredve, visszaemlékezésüket visszanyerték. Ezek a világok csak egy fokkal voltak alantasabbak az ősnapoknál, tehát még oly hatványozott ritkasággal bírtak, hogy a szellemre nem gyakorolt burok-nyomást, a külvilágtól sem zárta el; látásukat és visszatekintésüket nem korlátozta és visszaemlékezésük öntudatosan tiszta volt. Ezenfelül megjelentek köztük testvéreik, a messiások is, mint amikor rossz útra tért testvérének utána megy a jó; utána lesz küldve szüleik által, hogy visszatérítse a jó útra, hogy megtévedt gondolkozásából kijózanítsa; eddig elkövetett hibáit beismertesse és folytatásuk következményeire figyelmeztesse. Így küldte megtévedt testvéreik megtérítésére az ő hűségben maradt messiásait az Atya.
A cél, amely most ránk is érvényes, hogy a megtévedt, bukott testvérek beismerjék tévedésüket és megbánják engedetlenségüket. Nem azért volt megtérésük feltétele a megbánás, mert erre Istennek szüksége volt, hanem azért mert megbánás nélkül megtérés nincs. Ha elkövetett hibámat nem bántam meg? Megtérésem csak szemfényvesztés, hogy hibámba visszaesem újra, de a megbánás már beismerést is föltételez és a visszatérés öntudatos szabadakarat preludiuma mindenkor az öntudat. A bűnös megtérésére mindenkor a bűnösnek és sohasem a törvénynek van szüksége.
Megjegyzés: Ezek után a világalakulások után nyilvánvaló, hogy mi is, amikor a negydik és ötödik napkörből több lépésben kivettettünk, meg kellett várnunk, amíg az előbbiekkel analógikusan kialakították nekünk ezt a hatodik napok világát és szellemünk felébredhetett a napban, aztán kidobattunk onnan is; bukásunk folytatásaként a naprendszerünk magasabban fejlett bolygóiban lehettünk egy ideig, majd azokból is kidobattunk mint salak és sok időbe került míg a gondviselést képviselő messiások összegyűjtötték és összegyúrták a leendő piciny földi világunk anyagát, majd újabb hosszú várakozás míg a földi életre alkalmas körülmények megvalósulhattak a befogadásra és a mi felébredésünkre.
Most képzeljétek el mi vár azokra az embertársainkra, akikről most a végén kiderül, hogy nem ütötték meg az igazság tövényének mércéjét és innen is kidobatnak az ezután létesülő hetedik napkörbe. Sajnos nagyon rosszul áll az emberiség szénája, mert a szellemkontingensünk nagyjából két harmada erre a sorsra kerül. A szellemtan célja, hogy megmentődjön, ami még menthető és mi az elullott kalászok összegyűjtessünk.

Az emberi lélekerő hatása az anyagra

Részlet "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből

Az ember az ő gondolataival és érzéseivel fluidokat termel, amely fluidok az anyagnak magasabb rendű, finomabb, éteribb formái. Ezek a gondolatok és érzések, ezek a fluidok behatolnak az anyag parányai közé és megtelítik azt. Azért nem közömbös, hogy egy tárgy kinek a használatában van, vagy kinek a keze alatt készült el.

Megjegyzés: Az éteri anyagot nevezzük finom anyagnak. A fizikai anyag is, akárcsak a szellemi anyagféleségek hét féle sűrűségű lehet. Ezekből a szilárd, cseppfolyós és gáznemű állapotait érzékelni tudjuk, de a felső négyet, a finomanyagi állapotokat nem. Ezek az éteri minőségű anyagok, akárcsak ennél magasabb szinten az asztrál és mentál anyagok, áthatják az egész érzékelhető fizikai anyagi világunkat. Ezek képezik azt a közeget, amely által a szellemi és fizikai anyagok kapcsolódhatnak. Másképpen az érzések és gondolatok szív és agybeli érzékelése lehetetlen lenne, pontosabban a lélek képtelen lenne érintkezni a fizikai testtel.


Hogy közelebb hozzam hozzátok ennek a belátását, egy nagyon egyszerű példát kívánok felhozni előttetek. Egy egészen mindennapos használati tárgy: egy asztal, vagy egy szék.
Mondjuk, két különböző ember készít ugyanabból az anyagból, ugyanolyan alakú és méretű, egyszóval ugyanolyan kivitelű tárgyat. Az egyik ember, aki, ezt a munkát végzi, istenfélő, imádkozó lélek, aki szereti a mesterségét és hálát ad Istennek érte, hogy ilyen szép mesterséggel keresheti meg a mindennapi kenyerét; azért szereti a szerszámait is, amelyekkel dolgozik. Szereti az embereket, gondoskodik a családjáról, szorgalmas és becsületes. Nem tudós, nem lángész, nem hős és nem művész, csak egy egyszerű mesterember, de a legmagasabb kvalifikációval, amit emberre lehet mondani, hogy becsületes, jó ember.
Ez bemegy a műhelyébe, kiválasztja az anyagot, amiből azt a tárgyat el fogja készíteni; kedvtelve szemléli az anyagot, hogy az milyen jó és hogy ő abból milyen sikerült dolgot fog alkotni. Előveszi kedvelt szerszámait, gondosan megdolgozza, meggyalulja, kivési, összeállítja az asztalt. És miközben lassan-lassan alakot kezd ölteni szorgalmas keze alatt, jókedvében vidám dalra gyújt, vagy nem egyszer zsolozsmát énekelget. Mikor aztán készen van alkotásával, gondosan odaállítja a műhelyben egy üres helyre. De nem tudja megállni, hogy kétszer, háromszor vissza ne térjen, hogy kedvtelve és szeretettel szemlélje azt, amit alkotott.
Természetes, hogy annak az anyagnak az egész szerkezete, egész rendszere át meg át van hatva az ő gondolataival és érzéseivel, amelyekkel ő azon dolgozott. Mert míg dolgozott, a lelkében gyakran gondolt a jó Istenre, hazagondolt szerető feleségére, a dédelgetett kis gyermekekre, jó barátaira — hiszen míg dolgozik az ember, addig a lelkén annyi minden áramlik keresztül! — Ezek a gondolatok mind hatalmas elevenerővel ható erőparányokat (elementálokat) indítanak meg, és miközben készíti azt a tárgyat, addig az ő lelkének kiáramlásával, ezekkel a tiszta- érzésekkel és gondolatokkal: az ő delejével (szereteterővel) telíti meg annak anyagát.
Egy másik ember ugyanilyen anyagból ugyanilyen méretre, ugyanazt a tárgyat készíti el. Ez az ember azonban korhely, részeges. Szeméből gyilkos gyűlölet villog elő; mindenkit gyűlöl, amiért neki ilyen nehéz munkát kell végeznie, miközben mások dőzsölnek. És hogy ezt a gyűlöletét valahogyan enyhítse, gyakori időközökben nyúl a pohár után. Bizonyos undorral veszi elő az anyagot, amelyből azt a tárgyat elkészíti, odavágja, és úgy dolgozza meg, mint valami ellenséget. Sokszor abbahagyja a munkát, mert nem bírja ki, hogy rabja legyen egy munkának, amely nem kedve szerint való. De mivel élni kell, enni kell, sőt neki innia is kell, tehát kínos-kesrvesen mégis elvégzi, és akkor odalöki egy sarokba, azzal a megkönnyebbüléssel, hogy végre megszabadult tőle.
Ennek az anyagnak a molekuláit pedig ezek a gondolatok, ezek az érzések, ez a villamosság (ellentét, önzés) járja és hatja át. És jóllehet, a két tárgy egymás mellé állítva semmi különbséget nem mutat a szemlélő ember előtt, de ha mi (túlvilági szellemek) tekintjük meg a két tárgyait, akik szellemi szemekkel nézzük a dolgokat, olyan óriási különbséget látunk a kettő között, mintha az előbbi aranyból, az utóbbi pedig ólomból készült volna.
Ti magatok is tudjátok, hogy az anyagok mennyire hordozói az érzéseknek. Hallottatok és olvastatok esetekről, hogy vannak ékszerek, amelyeket anyaguknál fogva az ember óriási értékűeknek tart, de ezek az ékszerek mindenkire, aki csak birtokába vette, sorra veszedelmet, katasztrófát, szerencsétlenséget hoztak. Mi ennek az oka? Egyszerűen az, hogy az a bizonyos ékszer valamikor valami szörnyű véres tragédiának középpontjában állt, irtózatos halálfélelem, szörnyű gyűlölet és véres halál környékezték valaha, és azok az érzések, amelyek ilyen elvetemült, vagy szerencsétlen lelkekből előviharzottak, áthatották azt az anyagot, és az fogva tartotta azokat az érzéseket.
És ha egy későbbi tulajdonosa nem megtért lélek volt, hanem csak élt bele a vak világba, több bűnnel, mint erénnyel, akkor azok az érzések, amelyeket az a bizonyos anyag magával hurcolt, megkeresték és megtalálták a hasonló érzéshullámzásokat az éterben, s velük összekapcsolódva siettették annak az egyénnek különben csak a távol jövőben reá váró szerencsétlenségét.


Megjegyzés: Minden hozzánk hasonló szellemnek vannak karmikus adósságai, melyeket a Gondviselés, vagy Kegyelem óvatosan kezel. Sok esetben félretesz, hogy ne zudúljon túl sok teher egyszerre a nyakunkba, hogy ne roskadjunk le a sors terhei alatt. Ha az ember gondolataival, érzéseivel és önző, anyagias akarásával kihívja maga ellen a sorsot, akkor bevonhatja, akár "beturbózva" azokat az adósságait is sorscsapások formájában, melyek normális körülmények között, még nem volnának időszerűek. A megszerzett ékszer rossz kisugárzása felerősítette benne a rossz hajlamokat, gondolatokat, érzéseket, melyek bevonzották a sorscsapást, amely lehet akár erőszakos halál is.


szemlézte: Bíró László

Ígéretemhez híven elkészítettem Bíró Laci anyagának videó kiegészítését...még szombaton... :)


Paradicsomi világok és a Föld kapcsolata

Elmondom a paradicsomi világok fogalmát, a Föld kialakulását és annak kapcsolatát. Fontos szerepünket jelenlegi életünkben,helyzetünkben.
Feladatainkat, felelősségünket.
https://www.youtube.com/watch?v=tK61vaMLXgw&feature=youtu.be

Anyaghoz kötődés

Az anyagi világ állandó akadályozója a szellemi gondolatok érkezésének, ezért az ember szíve csak akkor fogadhatja be őket, ha hátat fordít a világnak. A világi gondolatok a szellemi gondolatokat visszanyomják és megakadályozzák, hogy az ember szívéig eljussanak. Ezért mondta Jézus, hogy az anyagi ember szellemi szempontból, halott ember.

Az ember felelős gondolatanyagáért, mert a szabad akarat vagy védekezik a gondolatok ellen - amelyek körülveszik - vagy utat enged nekik. Az akarat pedig olyan, amilyen az ember lénye - vagy anyagi, vagy szellemi beállítottságú. Ettől az irányzattól függ minden - a gondolkodása, cselekvése, lelkének jelenlegi és jövendő sorsa, és ez lehet dicsőséges, és lehet rettenetes. A világ tehát veszélyt jelent az ember akarata számára. De kell hogy létezzen. A lélek általa jut el a tisztánlátásra, hogy döntést tegyen a világi, és a Szellemi Birodalom között. Ha az anyagi világot választja, lelke ehhez tapad. Ha a szellemi világot választja, akkor ez lesz tartózkodási helye, amikor földi vándorlása befejeződött, és elhagyja a testet.
Az embert minél jobban leköti az anyagi világ, annál közömbösebb az igazság iránt, annál kevésbé vágyódik rá - és ezért gondolkodás nélkül mindent elfogad, amit igazságként eléje adnak. Vagy a másik lehetőség, hogy mindent visszautasít, mert szíve nem kívánja megtudni az igazságot. Amíg földi javakra áhítozik, az ember soha nem áll az igazságban, és eme vágya által a hazugság fejedelmének ad hatalmat maga fölött. A hazugság addig uralkodik fölötte, amíg földi javakra törekszik. Gondolkodása is téves lesz, mert a hazugság fejedelme elsősorban a gondolkodásra igyekszik hatni, hogy aztán majd teljesen eltávolíthassa az igazságtól.

Megjegyzés: Bizonyára sokan vannak, akik számára még nehezen érthető, miért kellene lemondani minden anyagi élvezetről ahhoz, hogy szellemi emberekké válhassunk, hiszen nagyon sok szépet, finomat és jót is nyújt nekünk az anyagi világ. Az aszkéták is átestek a ló túloldalára, amikor azt hitték, hogy lemondva a világ javairól, a testet kínozva és nélkülözésekben tartva, felemelkedhetnek. Ezt a minket tanító szellemvilág sohasem tanácsolta, sőt lebeszél ezekről az eszetlen túlkapásokról.
Ők arra figyelmeztetnek, hogy gondolataidat, érzéseidet és akaratodat próbáld kordában tartani az anyagiak viszonylatában. Fogadd el, élvezd az anyagi világ ajándékait, de ne tuladoníts nekik nagyobb fontosságot, mint amennyit megérdemelnek. Nem azzal van a baj, hogy megkívánom a töltött káposztát és meg is eszem, ha az asszony elkészíti, hanem azzal, hogy csak ezen jár állandóan az eszem. Így van ez mindennel, a pénzzel, étellel, itallal, ínyencségekkel, vagyonnal, földbírtokkal, lakással, csecsebecsékkel, szórakozással, sporttal, baráti társasággal, akikkel elütjük az időt, szerencsejátékokkal stb. Mindennel lehet élni, de mértékkel. Nem szabad elrabolják teljes figyelmünkkel együtt a teremtőerőinket is.
Sokan a szellemi útat járók közül azt hiszik, ha uralkodnak vágyaikon, elnyomva azokat, könyebben haladnak a szellemi úton. Nagyon tévednek, mert amíg a vágyaikat ki nem élik és lelkük nem telítődik velük, addig ott állnak a háttérben és várják a pillanatot, mikor előtörhetnek és kitombolják magukat, visszahúzva a lelket. Ezért a leghelyesebb, ha a vágyakat az ember kiéli, amikor még nem tombolnak. Mondok egy pár példát.
Mondjuk a töltöttkáposztát kívánja valaki és nem tud betelni vele. Ha ez a személy reggeltől-estig, mondjuk három hónapon át csak ezt kap enni, garantáltan telítődik vele és annyira elege lesz belőle, hogy többé látni sem kívánja. Így ez a vágy, amely valójában egy kötődés megszűnik. Hasonlóképpen az italt és a mámort kedvelő ember is iszik egész életén át, míg a májcirózis alaposan meg nem szenvedteti, majd elviszi. Ha láttok olyan embert, aki az italra rá sem tud nézni, annak a háta mögött egy ilyen előbbi élet is létezett nagy valószinűséggel. Ha valamely lélekben a paráznaság hajlama és a perverz élvezetek utáni vágy nagyon erős, kap egy életet szép és kívánatos női testben és kis korától megtapasztalhatja a kurtizán élet minden örömét, csalódását és fájdalmát, míg vérbajtól tönkrement testtel számkivetve egy árokban végzi.
Szóval fogadjuk el és élvezzük az anyagiakat, de ne ragaszkodjunk hozzájuk, ne kötődjünk. Érezzük azt, hogy az életet nélkülük is el tudjuk képzelni. Mostanra a jelenlegi korszak kapuinak zárása előtt már nem halogathatjuk az önmegváltásunkat, azaz megváltozásunkat. Végtelenül komolyan kell vegyük a szellemvilág figyelmeztetéseit, mert újabb próbálkozásra már nem lesz esélyünk és ezen az életünkön áll vagy bukik a sorsunk, nem a földi testetöltésünk, hanem az örökéletű lelkünké.


szemlézte: Bíró László