FŰTŐ JÁNOS: A múlt emléke

A mult emléke. Ezt az épület együttest szinte be sem kell mutatni, mindenki ismeri. A fényképeken szövetkezeti otthont, melyet a falu népe sokáig "nagy háznak" hivott láthatjuk. Kiépitésének története szorosan összefügg a szovjet mintáju erőszakos szövetkezetiséggel, melyet az új Jugoszláv hatalom átvesz és következetesen bármi áron próbál megvalósitani. Ahogy a szövetkezetek alakitása, úgy a szövetkezeti otthonok kiépitése is szorosan összefügött a falu szocialista átalakulásának elméletével. Ők a falu szocialista átalakulásának a fő letéteményesei. Tőlük várta a párt a falu gazdasági és kulturális átalakulását. Történetét helyszűke miatt külön irom le.

A mult emléke. A fenti képen a falunkban elsőként felépült Göttel - majd a Szücs-Halasi téglagyár látható. A második világháború után államositásra majd lebontásra kerül. 1971 nyarán ezen a lokáción kezdődik el helyi járulék pénzelési formában az új labdarúgó pálya felépitése. Felavatása után a Földmüves szövetkezet magára vállalja a karbantartást. Az első szertáros Bedzsula András, akinek családja elkapja az új szertárosi lakást.

A második kép az 1972 májusában megtartott pályaavatás alkálmából megtartott játékos búcsúztatón készült. A fényképen balról jobbra Almási János kapus, ifj.Fűtő János a csapat tehnikai vezetője, Otterbein Károly edző (egykori kiváló kapus) a cservenkai II. ligás csapat csapatkapitánya, Juhász Andor, Bedzsula András aktiv játékosok Beszédes Ferenc és Banai László aktiv játéktól búcsúzó játékosok - ünnepeltek - láthatók. Ez alkalommal búcsúzott az aktiv játéktól Sebők János kapus is, aki nem látható a képen.

A mult emléke. A moravicai Földműves szövetkezet egységes, topolyai községi mezőgazdasági vállalatba való társulása - integrációja körüli általános faluszintű elégedetlenségi hullám túlnő a társulás kérdésén. A helyi kb 200 fős pártszervezet is szembekerül számtalan kérdésben a topolyai községi pártvezetéssel - komitettal.

Maratoni vita Moravicán, cimszó alatt értesit bennünket Ádor Lajos a Topolya és környéke heti községi tájékoztatási lap 1970. aprilis 19. számában a hétfőn este megtartott gyűlésről, melyben a cikkiró megállapitja - arról tudósit, hogy rendeződik a helyzet. Helyszűke miatt külön bejegyzésben számolok be a történtekről és meglátásaimról.

A mult emléke. A sziházteremben megtartott naggyülésen történteket még külön leirásban folytatom. A most feltett, szintén Ádor Lajos által megirt tájékoztatás már az emlitett viharos naggyülésen történtekkel foglalkozik.Láthatjuk, hogy a topolyai Szocialista szövetség községi vezetői igen rövid időn belül megbeszélést kezdeményeznek a moravicai helyi választmánnyal. Ez a gyorsaság is arra utal,hogy a már emlittt naggyülésen történtek igen váratlanul és kellemetlenül érintik a társadalom-politikai szervezeteket. Esetünkben a szocialista szövetség reagál elsőnek, majd később,mint majd láthatjuk atopolyai községi pártszervezet is reagál. Mi menjünk szépen sorjában az események mentén.

A mult emléke. A Magyar Szó napilap, mellékleteként vasárnaponként megjelenő Topolya és környéke tájékoztató lap 1970. március elsején Ádor Lajos cikke nyomán tájékoztat bennünket a falu szinháztermében szerda este megtartott naggyülésről. A gyülést mint olvashatjuk hatalmas érdeklődés előzte meg. A cikk szerzője hatszáz jelenlevőről számol be. A gyülésen a szövetkezet dolgozói mellett résztvettek a szövetkezet társasastermelői is. Az értekezlet fő témája a moravicai Földműves szövetkkezet integrálása az akkoti zombori" Bácska" mezőgazdasági ipari kombinátus - Összetett társult vállalathoz. Mint látjuk az ülésen jelen vannak Topolya község vezetői, Toth Péter akkori községi elnök , Biró István szövetségi képviselő, és Csubela Ferenc a községi Szoc. szöv. elnöke, valamint a Bácska kombinát vezetői. A topolyai részről a cél, valami úton-múdon meggátolni a moravicai szövetkezet elintegrálását Zombor irányába. Helyszűke miatt majd irásbeli bejegyzésben irok többet, az előzményekről és saját meglátásaimról.

A mult emléke. Eperfa matuzsálemek az Árpád utcában. Szerintem ezek az eperfák több mint száz évesek lehetnek. Atélték a első majd a második világháborút, de szivósságukra utal, hogy még a rendszerváltás harminc embert próbáló éve után is büszkén állnak. Ha nem is a falu teljes évszázados történetének, de az Árpád utcában történtek élő szem és fültanúi. Ők a még élő és nagy túlélők, akik nem fecsegnek ki semmit, őrzik a rengeteg titkot. Jelentőségük a falú történelmében az 1856-os években kezdődik. Helyszűke miatt külön bejegyzésben irok az eperfák történetéről.

A mult emléke. A képen az egyesitett Földműves szövetkezet központi gépjavitó mühelye látható. Beüzemelésére 1967-68 során kerül sor, a már eladott konzervgyár raktárhelyiségében,Toth Antal, akkori műhelyvezető irányitásával. A gépjavitó műhely keretében ki lettek alakitva, a kovács, asztalos-bognár és a vulkanizáló mühelyek is. Létrehozásával megszüntek a volt Termelő szövetkezetek javitó mühelyei az I., II. és III. gazdaságban..Ezek a kinti mühelyek,.csak az apró munkákat végezték tovább egy-egy u.n. garazsér személyében. Ez a műhely már alkamas volt a preventiv-megelőző karbantartás végzésére is. Ezt a mühelyt váltja le a növénytermelési központban az 1980-ban felépitett új nagy műhely. 1980. után a Kooperáció TMASZ, majd az újonnan alakult Földműves szövetkezet műhelye. Megviselt külsején meglátszik a 21 éve tartó csődeljárás "áldásos"hatása.

A mult emléke. Ez an fénykép 1911-ben, vagy 1912-ben készült. A berámázott kép hátlapján találjuk az emlitett dátumot, a "községi előljáróság" cimszóval egyetemben. Az álló sorban ballról jobbra az első nagyapám id. Fütő János. Abban az időben a község birája Karai Sándor volt. Feltételezhető, hogy Ő van középen. A birói tisztség 1933-ban szűnik meg, felváltja az elnöki titulus. Ezt a képet a rendhagyó 1965 év kapcsán teszem fel, mely végén megszűnik Moravica államhatalmi önállósága-ökormányzatisága. Továbbá, megtörténik a kényszerigazgatás bevezetése, az 1963-ban egyesitett Földműves szövetkezetben, valamint bevezetést nyer a második Jugoszláviában a gazdasági reform. Helyszűke miatt ezekről pár szót külön irok.

A mult emléke. A képen falunk első önkiszolgálója látható. Az 1950-es évek végén épitette-alakította át a "Nova Panonija" helyi kereskedelmi vállalat, a két világháború közt működő Gyarmati bank épületét. Az első Földműves szövetkezet iroda háza is volt. Számomra azért kedves, mert volt egy kis konyhája is melyben Gere néni finom szendvicseket és még finomabb képviselő fánkokat készitett. Az 1980-as évek második felében lebontásra kerül és az akkori ujvédéki "Centroslavia" ker. vállalat felépiti a mai formában látható önkiszolgálót.

A mut emléke. Kevesen ismerik fel ezt a munkagépet, mely előtt Zajác József, Gál István és Mészáros Sándor egykori szövetkezeti dolgozók állnak. A pneumatikus szállitó gépről van szó. Emlékeim szerin két pneumatikus szállitó gépe volt a szövetkezetnek. 1967-ben lettek vásárolva. Jelentősen megkönnyebbitették a gabonafélék ki-be rakodását, kiváltva a zsákolás igen nehéz munkáját. Körülbelül tiz évig voltak üzemben. Őket egy teljesen újabb technológia váltotta fel, melynek előhirnöke, a már emlitett gépesitett padlósraktár.

A mult emléke. Az első - fenti - képen a kooperációs részleg - később az újra alakult Földmüves szövetkezet hentes mestereit - Mészáros László, Juhász Tibor és Keserű Károly és Gál István állati tetem szállitót láthatjuk.

Ez a vágóhid abban az időben l980-1990-es években megfelelt az akkori egészségügyi előirásoknak, vagyis üzemben volt.

A második képen a vágóhid teljes lepusztitását, szétrombolását látjuk. Ez a katasztrófális állapot a már 21 éve tartó szövetkezeti csődeljárás következménye, melyben senki nem felel a rá bizott anyagi és egyéb értékekért, csak a "sikerdij" a lényeges.

A mult emléke. Az első képen az elárvult, ma már közel húsz éve használaon kivüli paprika malom épületét látjuk. Háttérben a rövid ideig üzemben levő hatalmas kazánház látható, melyet a MIK az 1980-as évek derekán épít az ipari paprika és zöldség száritók stb. szén energiavall előállitott hő általi üzemeltetésére. Egy időben az "Otthon" szociális intézmény fűtését is végezte.

Az alsó képen Juhász Magdolna és Gál Zsófia paprika csomagoló asszonyok láthatók. Helyszűke miatt az ipari paprika feldolgozásról külön bejegyzésben irok majd bővebben.

A mult emléke. Az első képen, az 1971-ben készült dehidrator épülete látható. Lucerna lisztet állitott elő vizelvonással. Óranként 4.500 liter vizet vont el. A beruházás akkori értéke 2,5 millió dinár. Egyetlen ilyen jellegű beruházás a környéken. Biztonságos nyersanyag ellátása érdekében a F.sz. 200 ha öntöző területet alakit ki 4 ártézi kút furásával. A magánositás áldozata lett. A tegnap emlitett takarmánymánykeverővel és az 500 vagonos raktárral együtt ezen a lokáción igen komoly feldolgozói központ alakult ki.

A második kép az elárvult jószágfelvásárlási helyet ábrázolja, mely 21 éve a csődeljárás folytán üzemen kivül van. A 80-90-ed években itt volt rá eset, hogy évente 25 ezer hízót és több ezer hízómarhát szállítottak el.

A mult emléke. Az első fényképen az 1967-68-ban kiépült második (az első 1957 ben a zadori malom átalakitása) takarmánykeverő épületét látjuk. Ez volt a topolyai község második legmodernabb ilyen jellegű létesitménye. Super-koncentratok gyártására is alkalmas.
A második képen az egy évvel később felépült 500 vagonos gépesitett padlós-raktárt látjuk. Mindkét létesitményt a két éves kényszerigazgatásból kilábalt, káderilag és pénzügyileg megerősődött Földműves szövetkezet épitette. Sorsuk a már "21" éve tartó csődeljárás folyamán megpecsételődött. Helyszűke miatt bővebben külön irásban foglalkozok ezekkel az épületekkel és a kiépült infrastruktűrával.

A mult emléke. A Topolya és környéke - a Magyar Szó napilap heti melléklete - 1969. október 12-én az alanti cimszó alatt értesit bemnünket arról, hogy megtörtént az emlitett utszakasz kibővitése és aszfaltal való burkolása. Mondanom sem kell, hogy mekkora jelentősége volt-van falunk vonatkozásában. Határtalan volt az örömünk. Persze ma már 52 év után bosszankodunk elhanyagolt állapota miatt, mondván, hogy félévszázadnyi inteziv használat után megérdelme egy felújitást. Ezt innen is üzenjük a községi Önkormányzat vezetőinek. A szilárd utak épétésével kapcsolatban tudni kell még, hogy 1896-ban készült el a bajmoki köves út, 1906-ban pedig a topolyai köves út. Mindkét út képitése hatalmas jelentőséggel birt falunk társadalmi és gazdasági életében, az 1908-ban képült vasúttal egyetemben.

A mult emléke. A fenti kép 1972. május 1-én készült a tornaterem átadása alkalmából megredezett ünnepségen. A letelepedés óta az első ilyen jellegű épület falunkban. Továbbá tudni kell még azt, hogy a szabvány méretű iskolai tornaterem meglett nagyobbitva, hogy hivatalos kosárlabda pálya mérete legyen, mivel igy a falu biztositani tudta a leánykosárlabda játszásának alapfeltételét. Abban az időben igen népszerű sportág volt a női kosárlabda. Az akkori helyi közösség tanácsa igen komoly ezközökkel járult hozzá a nagyobb méretű terem kialakitásához. A második foton még eredeti állapotban látjuk az iskolaépület utcai oldalát.

A mult emléke. Emlékeim szerint a moravicai Földműves szövetkezet 1968 ban vette fel a baráti kapcsolatot a hartai -M.O- ""Béke" Termelő szövetkezettel (később Dr. Erdei Ferenc). A kapcsolatfelvevésben közrejátszott Dr. Lukacs (Tot ) Ilona, aki közeli rokonságban volt az akkori T.Sz. elnökkel Toth Véke Imrével. Az első találkozásra az év augusztusában került sor Moravicán. A kapcsolat emberi és szakmai téren a redszerváltásig tartott. A Hartai embereknek külön köszönet azért, hogy a kirobbant balkáni háború elől menekülő fiataljaink csoportját befogadták és gondoskodtak róluk. A fénykép az Aranyhordó vendéglőben készült.

A mult emléke. 1955 júniusa, júliusa és augusztusa. 169 évvel a letelepedés óta, a moravicai iskolás gyermekek az Adrián, a Ráb szigetén fekvő Barbat faluban nyaralnak. Ezt a lehetőséget iskolánk pedagogusai Ádor Lajos, Szemők Sándor és Toth József (Potya) áldozatos munkájának meg az egész falu társadalma és gazdasága összefogásának köszönhették azok a generációk, melyek 3x150-es csoportokban tiz évig nyaraltak. Hatalmas logisztikai munka előzte meg. Még az iskolaterem olajos padlójára leteritendő szalmát is Moravicáról vittük a többi tartós élelmiszerrel (szalonna, zsir, zsirba lesütött hús, tojás, liszt, száraz tészta stb.) egyetemben. Az összes szükséges dolog falunkban lett bevagonirozva, Rijékán bárkákba rakva és onnan vizi úton Barbat faluba szállitva. Nagyon szerény körülmények közt voltunk, de egyben felhőtlenül boldogok is.

A mult emléke. Szovjet katonák Morovicán 1944 októbere. A középső közlegény -tisztiszolga - Makszimcsuk a kijevi fényképész készitette, apámék udvarában, mivel nálluk voltak elszállásova. Távozásukkor hagyták emlékbe. Talán ezzel a képpel kellett volna kezdeni a szövetkezeti képek stb bemutatását, mivel az Ő megjelenésük hozott magával egy majd félévszázadig tartó új világrendet, az egypárti szocializmust, melynek hozadéka többek között a szovjet mintáju szövetkezetiség.

A mult emléke. A moravicai Kossuth T.sz. szüreti felvonulása 1951.IX.23.

A mult emléke. Ez a tabló a Beszerző és értékesitő, majd a Földműves szövetkezet megalakitásának 15. évfordulója alkalmából készült. Rajta vannak a F.Sz. vezetői, tisztviselői és az aktuális igazgató bizottsági tagok is. Az Igazgató bizottság összetételéből láthatjuk, hogy túlsulyban vannak a szövetkezet részlegeinek dolgozói a társastermelőkkel szemben. Itt már a munásönigazgatás korszakában járunk. Az egykori jó értelemben vett szövetkezetiség már a multé, mely jelenség elvezet az 1973-ban bekövetkezett névváltoztatáshoz.

A mult emléke. Kossuth T.Sz. 1960. A képen a traktorvezetői tanfolyam szakelőadóit, hallgatóit és a TSz. akkori elnökét - igazgatóját id. Somogyi Lajost láthatjuk. Elöljáróban, még csak talán annyit, hogy a második világégés után a kezdetei időkben nagyon kis lehetősége volt jónéhány generációnak a szakmai továbbképzésre. A Kossuth szövetkezet vezetői jó felmérve a mezőgazdaság gépesitése által jelentkező káder szükségletet megszervezték a már emlitett tanfolyamot. A képen látható személyek később az egyesitett moravicai Földműves szövetkezet, majd a MIK. Moravica traktorvezetői lettek, vagy továbbképezték magukat tehergépkocsi vezetőnek.