FŰTŐ JÁNOS: A múlt emléke

A mult emléke. Multkori jelenkezésem végén jeleztem, hogy szeretném ismertetni a nők aktivitását falunkban, mely a szocialista társadalomban a kor igényeinek megfelelően előbb az antifasiszta női szervezkedésben, később pedig a szocialista szövetség helyi választmánya keretében működő nőszervezetben valósul meg. Előljáróban megkel emliteni, hogy a nők a patriálháris családi rendszerben évszázadokon át másodlagos helyzetben vannak a férfiakkal szemben.Évszazados küzdelem és társadalmi változások szükségeltettek ahhoz, hogy a mai még mindig nem idilikus, de elfogadható szintre emelkedjen a női társadalom egyenjogusága.

Amikor még napjainkban is tapasztalhajuk, hogy a nő ugyanazért a munkáért kevesebb fizetést kap mint férfi kollegái, vagy a gyermekvállalás hátrányosan érinti a dolgozó nőt láthatjuk, hogy ay elért eredmények ellenére is bizony van még sok javitani való. Sajnos még napjainkban is érvényes bizonyos fokig az a 19. szazadi megállapitás, hogy" A NŐ SZÜLI UGYAN A FÉRFIÚT, DE A FÉRFI ALKOTJA A TÖRVÉNYT"

Falunkban is kifejezésre jutott a nők aktivitása elsősorban a szocialista rendszerben a már emlitett formákban, szervezési lehetőségeken keresztül. Voltak az aktivitásban igen aktiv korszakok és kevésbé emlitésre méltó időszakok. Mindezt az adott körülmények és lehetőségek függvényében lehet és kell szemlélni. Tudnunk kell hogy a nők helyzete, falunkban a tudatos munkavállalás terén, mely kihat a családok mindennapjaira az 1970-es évek elején következik be. Ezekre az évekre az akkori faluvezetés és a meglévő társadalmi és gazdasági szervezetek összehangolt tevékenysége folytán - mondhatjuk úgy is, hogy a topolyai község vezetésére gyakorolt hathatós nyomás eredményeként - konszolidálódott a gazdasági helyzet a Silában és a teksztilgyárban. Abban az időben ez a két munkaszervezet 500 munkást alkalmaz, melyből megközelitőleg 300 a női munkaerő száma.


A feltett fényképek a helyi nőszervezet munkájának1980-95 ig tartó igen aktiv korszakát igyekszik bemutatni.
Az első kép 1984. január 28-án egy teadélutánon készült, melyen a szervezet vezetői láthatók. Ballról jobbra Muzsik Mária,
Nagyné, de nem vagyok benne biztos, Crnkovity Julia, Gál Zsófia, Fabrik Julia, Fűtő Márta.Tóth Julia és Sulyok Mária látható.

A második képen Mátyus Béla tart előadást1984. február 27-én a szoba növények ápolása témában.

A harmadik képe az előadás szépszámú hallgatóságát látjuk.

A mult emléke. Még szeretném folytatni a "zöld terv" adta lehetőség jelentőségét falunk magángazdaságiai életében. Azoknak a lehetőségeknek a kihasználását melyek sok esetben a kis földterülettel rendelkező vegyes háztartások női tagjait tette vállalkozóvá. Mindez az 1970 évek derekán kezdődik és az 1990-es évek derekáig tart.

A Komunist tartományi pártújság 1983. november 26-án Branko Krstin a mi falunk témakörében "a szorgalmas moravicai asszonyok" cimszó alatt bemutat többek között három falunkbeli asszonyt LAK ANNÁT, KERTÉSZ MÁRIÁT ÉS BORSOS ROZÁLIÁT. Az intervjú alanyai a zöld terv által nyujtott hiteleknek köszönve és a MIK "Moravica" keretében működő Kooperáció TMASZ-al együttműködve alapitották meg családi vállalkozásaikat a jószágtenyésztés különböző ágazataiban.

Lak Anna négy évvel ezelőtt még a NIVA kötszergyárban dolgozott. Második gyermeke születése után dönt úgy, hogy "nagymama szerviz" hijján otthagyja munkahelyét, mivel a fogadott dada sokba került. Számitása szerint igy maradt ideje gyermekei nevelésére a napi munka melett, mert a saját udvarában dolgozott. A sertéshizlalás által megvalósitott keresettel is elégedett. Férje a "MEBLO" bútorgyárban dolgozik. Évente 300 setést hizlal fel, mert csak ennyire van férőhelye.

KERTÉSZ MÁRIA malacneveléssel folalkozik. A mult évben 50 anyakocája volt és 850 malacot adott át. Nincs megelégedve az elért eredménnyel. Úgy látja az eddigi tapasztalatai szerint, hogy lehetne a legjobb ereményt elérő malacnevelő Vajdaságban. Hogy Mária asszony komolyan gondolta amit mondott, azt személyesen tudom igazolni, mert kiváló teljesitményei elismerésekén én adtam át neki Topolya község Oktoberi dijját.

BORSOS ROZÁLIA brojler hizlalásba kezdett bele a frissen épitett baromfi hizlaldában. Előzőleg setéshizlalással foglalkozott, de az nem vált be véleménye szerint. Ha jól indul a baromfi hizlalás, azt tervezik, hogy a kőműves férj otthaggyja munkáját és beszáll a családi munkába.

A becsei "ZIVINOPROMET"-tal van üzleti kapcsolatban. Az első szállítás 12 ezer kilogram húsbaromfi leszállitása volt. A pénzügyi eredménnyel elégedett.

Tudni kell, hogy rajtuk kivül még számos magángazdaság használta ki a zöld terv adta lehetőséget falunkban.

Köztudott hogy az 1980-as években a leszállitott hizó sertések száma eléri az évi 25 ezer darabot. Ez a szám vetekszik a környező birtokok valamelyik sertéstelepén megvalósitott teljesitményével.

Elismeréssel kell adóznunk a Kooperáció TMASZ által nyujtott logisztikai támogatás biztositásáért is, mely nélkül lehetetlen lett volna egy ekkora volumenű termelést megvalósitani. Ez a fajta vállalkozás a szolgáltatásos hizlalás néven lett népszerű és komoly gazdasági tevékenységgé nőtte ki magát. Ezt a fajta tevékenységet, mint sok mást tönkretette az esztelen testvérháboruk közepett kialakult gazdasági váltság és az esztelenül véghez vitt magánosítás.

Fűtő Márta a riportban, mint a helyi Szocialista szövetség keretében működő nőszervezet elnöke vesz részt. A szervezet munkájáról számol be, mellyel majd a későbbiekben foglalkozok.

A mult emléke. A zöld terv kapcsán feltett fénykép vontkozásában hivatkoztam Ács Sanyi bátyánkra. Tehnikai botorságom folytán ezt a képet nem tettem fel. A két képet együtt szándékoztam feltenni. Szives elnézésüket kérem bakizásom miatt.

A mult emléke. A Topolya és környéke, Topolya község heti tájékoztató lapja, 1973. szeptember 2-án az ötödik oldalon ismeretlen szerző tollából "MEGVITATTÁK A ZÖLD TERV ADTA LEHETŐSÉGEKET" cimszó alatt értesít benünket egy folyó év augusztus 27-én Topolyán megtartott széleskörü tanácskozősról. A tanácskozás témája, mint a cimszó is tájékoztat a ZÖLD TERV ADTA LEHETŐSÉGEK megvitatása volt. Vitainditót a Tartományi Mezőgazdasági Kamara képviselője Drasko Borisavljevic mond. A megbeszsélés elnöklője Momcilo Kljakic a községi képviselet alelnöke. Jelen vannak a község mezőgazdasági szervezetek képviselői.

A zöld terv egy országos szintű kedvezményes hitel nyujtási akció volt, mely a tájékoztatás szerint felölelte mindnkét szektort, úgy a társadalmit, mint a magánszektort. Alapvető célja a mezőgazdasági termelés fejlesztése újabb beruházások útján.

A moravicai MIK-ben az az álláspont alakult ki, hogy a magánszektorban az új jószágtenyésztési objektumok kiépitését vagy a régiek körszerűsitését kell szorgalmazni. A társadalmi szektorban beleértve a kooperációs részleget a mezőgazdasági termelést kell magas szinten gépesiteni.

A feltett fényképen Ács Sándor ismert moravicai borbélymester látható a zöld terv által biztositott ezközökből képitett anykoca istállóban-fiaztatóban. Családi vállalkozás volt ez, melyben a feleség Julia asszony volt a vállalkozó, vagyis vegyes háztartásról beszélünk.

A képen látható objektumokban 50-60 anyakoca volt elszállásolva. Évi szinten kb. ezer legtöbb 25 kg súlyú malac került ki ebből az udvarból, mely utánhizlalásra lett kiadva a hizlalásra szakosodott termelőknek falunkban.

A mester elmondása szerint számtalan elismerésben is részesültek. Az egyik szabadkai esemény maradt meg nagyon emlékezetében, amikor is az elismerés átadására feleségét szólitották - Ő volt a vállalkozó - és Sanyi bátyánk jelenkezett az elismerés átvételére, a jelenlevők nagy derültsége közepett.

Ezek az objektumok is mint sok másik már több mint húsz éve kihasználatlanok.

Nyomasztóan hatnak az emberre. Valamikor a bizakodást, az életet-megélhetést jelentették, akár az utcákban látható elhagyott házaink. Szomorű látni őket megvakult ablakaikkal, roggyant megtépázott tetőikkel, mert nem a jövő, a fejlődés irányába, hanem az elmúlás felé mutatnak. Figyelmeztetnek is bennünket. Nem tudom, hogy értjük-e.

U.I. Sanyi bátyánkat ábrázoló fényképet külön tettem fel.Tehnikai bakit követtem el. Együtt szándékoztam feltenni.Elnézést kérek.

A mult emléke. Családi fényképek rendezketése közben bukkantam rá a feltett fényképekre. A fényképek nem egy időben készültek, de minden tekintetben kötődnek Zemankó Józsefhez, a kitűnő moravicai harmonikáshoz. Ahhoz a Zemakó Józsefhez, aki a falu határain túl is ismert hires Zemankó zenekar megalapitója és évtizedekig oszlopos tagja. Ez a zenakar szorakoztatta évtizedekid az ismert "Arany hordó" vendéglő vendégeit. Az első és a második fénykép összefügg egymással. Az első kép számomra nem mindennapi. A képen tizenöt fiatal harmonikás -tanitványa- közt látható a mester. Ez a kép l965-66 körül készülhetett. Sajnos a tanitványok közül sogornőmet, akkor Mészáros Magdolnát, aki a mester ballján áll és talán Hallgató Lászlót - a kép balodalánál -ismerem fel.

A második fénykép az Arany hordó vendéglőben készült a tanitványok fellépésén. Ezen a képen Zemankó Józsefet, a dob mellett Balázs Sándort, a gitárral Dudás Pétert, valamint a fellépők közül Mészáros Magdolnát tudom azonositani.

A harmadik kép 1961 nyárán egy vasárnapi szórakozás alkalmával készült. Ballról jobra Király Ferenc, Király Borsos Lidia, Mike Mária, Vlaskalityné, Major Majlát Éva, Major János, Simon Kokity Mária, Simon Lajos, Vlaskality Cveto, Vlaskality László, Mike Mária, Szedlák László, Iván Borbála - Mikéék vendége - és jómagam látható.

Abban az időben a fiatalság szórakozása táncmulatsága vasárnaponként még a Juhász vendéglő nagytermében tortént. Volt, akik hephajnak is hivták. Itt még a gardé mamáké volt a főszerep. Az 1970 évekre ezt a szórakozási módot felváltja az ifjusági otthonban tartott népszerű diszkó.

A mult emléke. Kutatásaink során nagy örömünkre rábukkamtunk az egykori moravicai Földműves szövetkezet 1961. évi teljes zárszámadására. A feltett irott szöveg a zárszámadás fizikai értelemben tervezett és megvalósitott eredményeit mutatja ki a baromfi, a tojás és a tollfelvásárlás vonatkozásában. Mai szemmel nézve és ismerve jelen állapotokat hihetetlennek tünnek ezek a számadatok pl. majd 1millió hétszézezer tojás felvásárlása és értékesitése. Ezek a számadatok akkori anyáink, nagyanyáink és dédanyáink hihetetlen szorgalmára utalnak. Ismeretes, hogy a baromfi nevelés az átlagos falusi háztartásban a család nő tagjainak volt az elsődleges feladata. Az ügyes családanyák a baromfipénzből vették - néha a családfő tudta nélkül - a leánygyermekek számára a kelengye bizonyos részeit és gyűjtötték a finom libatollat a párnákba és dunnákba.

A feltett fényképen az egykori Fűtő vaskereskedés - ma a Kála virágüzlet tulajdona és az egykori Boldog kávéház épülete - ma Univer kereskedés - látható.Az epületek előtti flaszterezott téren,mely még a a valamikori Otterbein házig-ma bank -épület ért, tartották szerdánként a baromfi piacot.

Abban az időben a baromfi és tojásfelvásárlás fő felelőse Kovács Péter, mig a tollfelvásárló Molnár János volt.

A huncut asszoynéptől bizony megkapták a maguk ragadványneveit is. Péter bácsit elkeresztelték tyúk Péternek, Molnár János pedig a guncsi ragadványnevet kapta. Persze ezek szemtől szembe nem voltak használatosak. Apám elmesélése szerint a Péter bácsi ragadványnevéből kisebb kalamajka is keletkezett az irodán. Fekete Zsófia kezdő tisztviselő valami adminisztrativ munka közben Péter bácsit többször - nem tudván a rendes nevét - Tyúk bácsinak szólitotta. Többszöri ismétlés után Péter bácsi kifakadt, mondván, hogy van Őneki tisztességes neve. Szerencsére nagyobb baj nem keletkezett.

A mult emléke. Ez a fénykép apósomék Mészáros János (Bodor)családi emlékei közül került a kezembe. A fénykép 1949-ben készült. Hátulján ez a szöveg található "GYERMEKNAPI EMLÉK. GYURIKA ÉS JÁNOCI" Mivel a család katolikus vallasú volt és a fénykép is a katólikus templom főbejáratához vezető lépcső feljáraton készült, joggal állithatjuk, hogy ez egy katólikus egyházi rendezvény volt. Látva-nézve a fényképet számomra a legmegkapóbb, az a nagyszámú kisgyermek, akik édesannyuk karján ülnek, vagy mellettük állnak. Mindez pár évvel a II. Világháború befejezése után. Annak a háborúnak a befejezése után, mely nagy emberi és anyagi veszteséggel járt falunkat illetően és egy teljesen új világredet - szocializmust - hozott magával. A falu népe szenvedte a az agrárreform, a különféle rekvirálások, a beszolgáltatások és a jegyrendszer terheit. Nagy volt a szegénység. Mindez mellet, mint látjuk a szépszámú gyermek az élet diadalát jelzi. Az élni akarás diadalát, azt a nagy életerőt bizonyitva, mely felül tudott kerülni minden nehézségen .

Nagyon boldog lennék, ha napjainkban is láthátnák ilyen képeket, mert a gyermekáldás, falunk jövőjének a záloga.

A mult emléke - inkább egy nem mindennapi találkozás öröme. Kedves ismerősöm Nyűl Zoltán baptista lelkész keresett fel a mesengeren julius 9-én. Kérte, hogy tudnám-e fogadni úgy 11 óra tájban. Természetesen volt a válaszom. A megbeszélt időpontban meg is jelent egy számomra ismeretlen idősebb úriemberrel, akit én nem tudtam felismerni. Pár mondat után kiderült, hogy egy gyermekkori kedves ismerősöm SZEMŐK SÁNDOR - ÖCSI áll előttem, akit vagy hatvan éve nem láttam. Szemők Lajos barátom öccséről van szó. Ismeretségünk még a régi gyermekkori, mezitlábas, félmeztelen, klottgatyás nyári korszakunkból datált. Hihetetlen gyorsan feltudtuk venni azt a közvetlen beszéd kapcsolatot, amit talán csak a gyermekkori - vagy fiatalkori ismeretség-barátság tud még ennyi idő után is szavatolni. Ő egy érdekes szakmai kariert futott be. Először Jugoszláviában befejezi az épitészetet, majd kimegy báttyához Dr. Szemők Lajoshoz Németországba és befejezi a fogorvosit és kialakit egy tekintélyes magáprakszist.

Ennek a találkozásnak az apropóján kezdtem azon gondolkodni, hogy ebből a mi kis falunkból, mikroközösségünkből, hány kitűnő elme, értékes ember került ki és bizonyitotta tehetségét a nagyvilágban. Mi pedig az ittmaradottak tisztelet a kivételnek, semmit sem, vagy vajmi keveset tudunk róluk. Esetleg a generációs, vagy rokoni szálak alapján van, aki emlékezik rájuk. Végül, pedig a feledés homályába merülnek. Az irántuk való tiszteletből mondom, hogy ennek nem volna szabad megtörténnie.

Itt bátorkodom megkérdezni - véleményt kérni falumbeliektől, hogy érdemes lenne-e megtenni egy próbálkozást abba az irányba, hogy a lehető legnagyobb pontossággal számba vegyük értékes embereinket, akik itt tevékenykedtek falunkban, de természetesen azokat is, akik a nagyvilágba kerültek. A hely szüke miatt sajnos nem tudom elképzeléseimet bővebben kifejteni.

Kedves Szemők Sándor - Öcsi, megkeresésemmel nagy örömöt okoztál nekem, amit sohasem feledek. Nyúl lelkész úr Önnek pedig hálás köszönet a szervezésért.

Alexandrának. Nagyapád 1972. május 1-én vesz át egy emlékplakettet Ádor Lajos iskola igazgatótól. Ez a fénykép a tornaterem átadási ünnepségén készült.

Aleksandrának.

A mut emléke. A Topolya és környéke heti tájékoztató lap 1971. szeptember 26-án a "NÉPEGYETEM MEGTALÁLTA HELYÉT A FALUBAN" cimszó alatt értesiti az olvasót annak több mint tiz éve tartó munkájáról. A tájékoztatást, mint látjuk Tóth József(Potya) pegagógus a Népegyetem igazgatója készitette. A Népegyetem elsősorban a felnőttképzést végezte. A munka meletti felnőtt képzésre azért volt szükség, mert a II. Világháború előtt, de közvetlen utána is felnőtt jópár generáció, akiknek az akkori körülmények közepette nem adatott meg a lehetőség sok esetben a hét majd a nyolcosztály befejezésére. Középiskolai, szakmai, vagy egyetemi tanulási lehetőségük azoknak a generációknak szinte nem volt.

Az akkori rendszerben a Népegyetemek-Munkásegyetemek kapták a feladatot - jogi lehetőséget arra, hogy a felnőtt lakosságot a munkaszervezetek, és intézmények szakmai szükségletei szerint képezzék.

Nagy érdeklődés volt akkoriban a felnőtt továbbképzés iránt. Ezt igazolja az emlitett időszakban kiadott 4,396 különböző diploma kiadása is. Időközben a topolyai Községben is mind nagyobb lehetőség nyilott a számtalan középiskolában fiataljaink továbbtanulására, mely az ilyen fajta felnőttképzés megszűnéséhez vezet az 1980-as évek végére.

A mult emléke. Emlékeim szerint 1968 tavaszán az akkori moravicai Földműves szövetkezet igazgatója Skoric Stanislav lehetővé tett számunkra inkább egy jutalom, mint szakmai kirándulást, melynek mezőgazdasági vonatkozása a veronai tavaszi mezőgazdasági kiállitás megtekintése volt. Turisztikai szervezésű volt a dolog, mivel Topolya-Község, szinte minden mezőgazdasági szervezetéből volt résztvevő. Nagy dolognak számitott akkor még egy ilyen lehetőség. Az autóbusz Moravicán vett fel benünket Dr. Szentpéteri Sándor állatorvost, Pevec Zdenko és Bábi József agrármérnököket és jómagamat. Csapatunk ötödik tagja DR. Jezek Aleksandar (Sün Sanyinak hivtuk) állatorvos elaludt és lemaradt a buszról. Bizonyos idő után észrevettük, hogy valaki személygépkocsival kerüli a buszt, nagy dudálások közepette. Hát nem más volt, mint az örök mozgó, dumás, sajtkukac Jezek állat orvos. Igy kis megpróbáltatások után Ő is csatlakozott hozzánk.

Az első fényképen a gardai tó melletti hotel teraszán balról jobbra Pevec Zdenko, jómagam és Szentpéteri Sándor látható.

A második képen - igazolandó - hogy meglátogattuk a kiállitást Szentpéteri Sándor és én mint járművezető próbálunk ki egy szénaszállitó járművet.

A harmadik képen Pevec Zdenko és én tisztelgünk az örök szerelmesek előtt. Utólag megállapitva kicsit tiszteletlenül, mivel az ajándékba kapott szalmakalapokat a fejünkön hagytuk.

A negyedik képen Zdenko és én a Szent Márk téri galabok közt.

A mult emléke. A Topolya és környéke heti tájékoztató lap 1975. augusztus 10-én ismeretlen szerző cikke által "A VÉGLEGES ARATÁSI EREDMÉNYEK".cimszó alatt számol be a topolyai községben működő mezőgazdasági szervezetek termelési eredményeiről (búza, árpa, zab). Láthatjuk a társadalmi szektor vállalatainak eredményeit, valamint a magántermelők által megvalósitott hozamokat. Mai szemmel nézve a kimutatott terméseredmények nem tünnek nagynak. Persze ez viszonylagos. Ha figyelembe vesszük az 1940-es évek végén a Termelő Paraszt szövetkezetek által megvalósitott hetáronkénti 20-25 métermázsás hozamokat, akkor viszont hatalmas teljesitménynek tűnik. Tudni kell, hogy ezek és a mai terméseredmények nem valósulhattak volna meg a növénynemesitők áldozatos munkája nélkül.

Magyarországon a búza nemesitését elsőnek Mokry Sámuel evangélikus lelkész kezte el 1875. körül. Őt követi Baross László a bánkuti búza megteremtője és Székács Elemér. Ő róla kapja nevét a székácsi búza.

Szerbiában 1938-ban Újvidéken kezdődik a nemesitési munka az akkori Minta és ellenörző mezőgazdasági állomáson. A munka 1938-1941 között az ország különböző búzafajtáinak, valamint a szomszédos országok búzafajtáinak begyüjtéséből és a mintaparcelák fellállitásából áll. Köztudott, hogy az új Jugoszláviában Újvidék a gabonafélék nemesitésének fellegvárává alakul, mely primátust napjainkig tartja.

A mult emléke. A Topolya és környéke heti tájékoztató lap ismeretlen szerző által " MEGKEZDŐDÖTT AZ ARATÁS MORAVICÁN " cimszó alatt 1969. július 6-án értesiti az olvasókat a szövetkezet felkészüléséről a gabonafélék aratására. Az aratócséplők teljesitményének gazdaságos kihasználása érdekében mint látjuk azok brigádrendszerben üzemelnek és megvan határozva a kezdő és befelyező dűlő. Mint olvashatjuk, a magántermekők gabonája kizárólag zsákba lett aratva, melyet a szövetkezet biztositott, de volt használati dija is. A zsákba történő aratás valamikor 1976 körül szűnik meg. A Zmaj 780-as kombájnok is átalakitást nyernek magánmesterek ügyes munkája által bunkerosakká. Emlékeim szerint falunkban ez aratócséplő tipus utolsó üzemeltetői Gellér Tibor, Kiss András és Csekity Attila gazdálkodók voltak.

Érdekes felfigyelni arra, hogy már ebben az évben üzemben van egy magánkézben levő arató cséplő. Összehasonlitva az akkori holdankénti 300 kg gabona aratási részt, a mai öt-hat ezer dináros holdankénti aratórésszel - mely szintén kb. 300 kg búza ára-, látható, hogy ma kevesebb a betakaritási költség, ami az aratócséplők teljesitménye növelésének és a nagyobb hozamoknak köszönhető.

A mult emléke. A szövetkezeti-vállalati kölcsönök biztositottak egy komoly pénzügyi lehetőséget a dolgozók számára új ház épitésre, vagy régi épület átalakitására. Tudni kell azt, hogy általában ezek a kölcsönök ritkán tudták fedezni az objektum teljes befejezésének költségeit. A ház épitőnek igy költségmegtakaritás céljából bizonyos munkák elvégzésére családi, baráti, munkatársi ingyenes munkát-segitséget is igénybe kellett venni. Ezt a fajta segitséget - munkát nevezték-zik falunkban móvának. Magyarországon inkább a kaláka kifejezés a használatos. A feltett képek 1974 tavaszán készültek a volt Boza iskola telkén családi házunk épitésének kezdetén. Az alapozási munkákat munkatársaim és barátaim segitségével végeztük, de még több más munkát is.

A képeken felismerhető Gáspár Pali bácsi, Simon Anti(vizes), Urbán János - Ő vollt a szakember köztünk és Bedzsula János.
Több száz új ház épült és került átalakitásra hasonló módon az 1960-1990 időszakban, vagyis a mi történetünk egy a sok száz történetből.

A mult emléke. A Topolya és környéke heti tájékoztató lap 1969 szeptember 7-én, "AZ IDÉN IS VERSENYEZTEK" cimszó alatt, Ádor Lajos irásában a moravicai Földműves szövetkezet kombájnosainak teljesitményeiről számol be. A kombájnosok, mint olvashatjuk harmadizben vettek részt a tartományi versenyen, melyen eddig kitűnő eredményeket értek el. Itt már munkában vannak F.sz. gazdaságában a már régebben emlitett Zmaj Univerzal kombájnok. Igen érdekes és értkes adatokat tartalmaz a cikk a versenyzők által hajtott aratócséplők teljesitményeiről, az üzemben eltöltött időről stb.

Számomra különösen érdekes a cikk azon része, mely Sándor Károly gépkezelővel készült, aki beszámol házépitéséről, annak nehézségeiről - mindannyian akik lakásépitési kölcsönből épitettünk az első öt-hat évet megszenvedtük- de egyben bizakodó is a jövőt illetően.

A neveket olvasva szinte minden mezőgépkezelőt-kombájnost ismertem. Kitűnő munkások és megbizható emberek sorával találkozok újra. Szomorú, hogy alig van már közülük életben valaki. Nagyrészük már az égi búzatáblákat aratja, ugyan olyan becsülettel és tisztességgel, mint valamikor a moravicai határban tette.

A mult emléke. A fényképen az 1974-ben felépitett vertikális DVSK-4 gabonaszáritót láthatjuk. Gyártója a csacsaki Cer gyár volt, mely a magánositás után is üzemel.

Tudomásom szerint mazuttal volt fűtve.

A fényképen látható száritó képezi a nagyüzemi gabonanemű termesztés és betakaritás, esetünkben utolsó de igen fontos láncszemét. Ez különösen a kukorica szemre való betakaritásának feltétlenül fontos eleme, mert lehetővé tette-teszi a folyamatos betakaritást. A kukorica nagyüzemi termesztésénél szinte lehetetlen kivárni - függetlenül az érési csoport megvalogatásától -, a makszimális 15 százalékos nedvességtartalmat. Továbbá fontos szerepe van a vetésforgó betartásának biztositásában. Legjobb persze, ha nem kell üzembe helyezni, mert az plusz költség, mondhatnánk azt is, hogy szükséges rosz, de nélküle nem lehet.

Az új takármánykeverővel, az 500 vagonos menanizált padlós raktárral, a dehidrátorral, a már emlitett száritóval és a szükséges infrasztrukturával kialakult egy modern kis ipari központ, mely nagy jelentőséggel bir a szövetkezet és a magángazdaságok munkájában.

A takarmánykeverő 1971-ben 400 vagon keverttakarmányt és 5 vagon szuperkoncentrátot állit elő, ami mind a belső - moravicai -piacon értékesitődik.

Az újonnan alakult(1991) Földmüves szövetkezet 21 éve tartó csődeljárása és a MIK magánosítása után hányatott sorsa lett ennek a központnak.
,

A mult emléke. Az előbbi fényképeken már láttuk a kukorica termés betakaritásának gépesitett változatait. A legrégibb - kézi -betakaritásról - kukorica törésről - is találtam családi fotót, melyen apósom kukoricáját törtük az 1980-as évek elején. Esetünkben inkább amatőr, mint profi törőkről van szó. Apósom készithette a képet. Szomorú számomra, hogy a képen láthatók (Kovács Károly felesége, anyósom Mészáros Mária, Kovács Károly kereskedő és feleségem Fűtő Márta) egyike sem él már. A hetekig, sőt hónapokig tartó kézi törés és a régebbi időben vele járó szárvágás és kévekötés igen komoly fizikai munkának számitott. A kukorica kosarakban történő begórézása a kb. 2,5 méter magas górékba komoy fizikai megterhelést jelentett. A törők előnyjoga az volt, hogy a kialkudott törőrészt a legszebb csővű kukorica csővek kiválogatásával kapták. Törési egyezség volt szárvágással és annélküll is. Az 1960-as évek elején, nagy segitséget nyújtottak a képen látható villany motorral meghajtható górézók - elevátorok. Valamikor az 1990-évek derekára szinte teljesen megszűnik falunkban a kézi kukorica törés.

A képen látható kézi fosztó is elmaradhatatlan kelléke volt a kukorica betakaritásának.

A kukorica betakaritási szezon külön szinfoltja volt a boszniai vendégmunkások megjelenése falunk szövetkezeteinél. Velük kapcsolatosan közzéteszem Dr. Somogyi Sándor, akkor kezdő agrármérnök számomra érdekes irását.

A mult emléke. A feltett képeken a zemuni Zmaj és a szlovén SIP Sentpeter áltat gyártott különbőző csőtörőket látjuk. Az 1960-as évek derekán jelenik meg elsőként a nagygazdaságokban a 221 tipus, mely még nincs bunkerral és hidraulikus üritő rendszerrel felszerelve. A csőtörő után traktorpótkocsi van akasztva, melybe elevátor viszi a kukorica csőveket. Igen komoly vonóerőt és még a pótkocsin egy rakodó munkást is igényel. Az 1970-s évek elején a már emlitett Zmaj Univerzál aratócséplő megjelenésével a hetvenes évek derekára kiszorulnak a nagygazdaságokól. A magángazdaságok az 1970-es években kezdik fokozatosan alkalmazni a már emlitett variációt, de a hidraulikus önirütő redszerrel felszerelt egysoros és kétsoros csőtőrők megjelenése jelenti az igazi áttörést. A csőtőrők dominanciája a kukorica betakaritásában a magángazdaságokban a 2015-évek körül ér véget. Ekkor már a magángazdaságok is fokozatosan áttérnek a kukorica szemre való betakaritására falunkban.

A fényképek közt található egy magánjáró háromsoros csőtörő is. Az 1980-as években az akkori kooperáció szerez be pár darabot ezekből az igen nagy teljesitményű gépekből.

A mult emléke. Ismeretlen szerző 1972. okt. 29-én a Topolya és környéke heti lapban az első oldalon "Több mint ezer hektár kukorica" cimszó alatt arról értesit benünket, hogy ekkora területű kukorricával bevetett szántó kerül gépi betakaritásra. A Fölműves szövetkezetben két Zmaj Univerzal, már a multkori ismertetőben emlitett aratócsélő dolgozik, a 400 ha kukorica betakaritásán, míg a magántermelők földjein is kb. 600 ha már gépi betakaritás folyik. A kukorica betakaritása ekkor még zömmel, kézi munka által és górékba való tárolással történik a magángatdaságokban.

A tájékozatás szerint láthatjuk, hogy mind három, akkor Jugoszláviában létező magnemesitő intézet (Zemunpolje, Újvidék és Eszék) hibrid fajtái szerepelnek a vetési strukturában.

Tudni kell továbbá, hogy ezekre az évekre már eltünnek az amerikai hibridek (Kanzas, Nebraska), melyeket a háború befejezése után az informbirós események folytán kaptunk.

A fényképen szándékosan mutatom be a Zmaj 142-es aratócséplő búza és kukorica variációját, mivel a zemuni gyár talán legjobb és legnagyobb számban gyártott aratócséplője lett. Falunkban még számtalan működik, de mára már számtalan külföldi gyártmányú gép van üzemben.

Ugyan ez vonatkozik a kukorica hibridekre is, mivel a redszerváltás után igen sok külföldi cég kinálja fajtáit.

A mult emléke. Toth László (moravicai) a Topolya és környéke heti tájékoztató lapban 1970. szept. 27-én a 3 oldalon "Hárommilliós beruházás a moravicai szövetkezezben" cimszó alatt értesit bennünket a szövetkezet nagymértékű beruházási programjának megvalósulásáról. A beruházás megvalósulása részben saját tőke, de a zombori IPK "Backa" társult vállalat kedvezményes kölcsöneik is köszönhető.

A beruházási program legértékesebb részének a két amerikai 4020 tipusú John Deere traktor és a hozzájuk vásárolt két négyvasú eke számit. Amerikai traktorok voltrak már előbb is falunkban. A két Világháború közt a Mc.Cormick, vaskerekű, majd a második világháború befejezése után az amerikai segélyből kapott gumikerekű Fordson és Oliveira traktorok.Mindenesetre nagy eseménynek számitott a már emlitett traktorok beszerzése. Emlékeim szerint Toth Lajos (Totya) és Mándity Lajos traktorosok kapták el. Később Dömondi Lajos is csatlakozott hozzájuk. A képeken levő traktorok nem autentikusak az akkor vásároltakkal. Kérném az emlitett traktorosok családját, ha van birtokukban fénykép ezekről, sziveskedjenek nekem eljuttatni. Másolás után visszaadom.

Ebből az újságcikkből értesülünk továbbá arról, hogy a napokban kezdődik meg egy 360 m2 gépfészer épitése 1 millió, akori dinárértékben. Ez volt a mai növénytermesztési központ első beruházása.

A mult emléke. A talán nem egészen jól sikerült fényképen egy nagykorú Zmaj Univerzal aratócséplőt látunk. Sétáim közben figyeltem fel rá. Az Árok utca egyik üres kertjében van leparkolva. Tudtommal az Apró család tulajdona. Már több mint két éve használaton kivül várja sorsa jobbra fordulását, ami sehogy sem akar bekövetkezni. Hogy ereje teljében hány ezer hold gabonafélét aratott le nem tudjuk, de talán már nem is érdekes. A békés pihenést mindenképpen megérdemli.

Valamikor az 1960-as évek végén ez a tipusu aratócséplő jelentett egy új nagy tehnológiai változást a termésbetakaritásban, mivel könnyen csérélhető héderekkel rendelkezett (búza, kukorica, napraforgó) és bizonyos átalakitások után alkalmas volt a kukurica szemre való cséplésére. Ez azt jelentette, hogy a kukoricát is ugyanúgy szemre lehetett csépelni és a megfeleló traktor pótkocsikkal ömlesztett állapotban szállitani, mint a búzát. A nagygazdaságok álltak át elsőnek használatukra.

A mult emléke. Be kell vallanom, hogy a bakiztam kicsit az általam feltett képeknél. Nem irtam szöveget a valamikori moravicai F.sz. által nyújtott lakásépitési hitelekről, melyek nagy mértékben hozzájárultak a dolgozók életszinvonalának emeléséhez. A fényképen látható lakóházak is a Fsz. által nyujtott hitelekből épültek a volt Boza iskola helyén, mely 1969-ben lett lebontva. A mellékelt újságcik a Topolya és környéke heti tájékoztató lapban jelent meg1971. augusztus 22-én. Emlékeim szerint 1967-ben kezdte, a Fsz. nyujtani a kedvező lakásépitési hiteleket a dolgozóknak. Az újságcikk az elmult 4-5 év aktivitását taglalja. Hatalmas házépitési program indult be falunkban, mivel minden munkaszervezet biztositotta a kedvező hiteleket. Több száz új ház épülhetett fel ily módon. Pl. a bajsai út mindkét oldala is szebbnél szebb épületekkel gyarapszik.