Majláth BélaAz 1720-as évek is aszályosak voltak a Duna-Tisza közén, majd 1728-ban annyira csapadékhiányos nyár következett, hogy minden növény kiégett, sem gyümölcs, sem vetés nem ért be. A nagy ínségbe jutott nép körében az a hír terjedt el, hogy e szörnyű szárazságot boszorkányok okozták azzal, hogy hét esztendőre eladták az esőt az ördögnek.
Ez a néphiedelem indította el a hírhedté vált szegedi boszorkánypert, melynek következménye az volt, hogy 1728.július 23-án tizenhárom boszorkányt ítéltek halálra és a Boszorkány-szigeten elégettek.
Érdemes néhány „emlékezet felfrissítő” módszerről is szót ejteni, miként jutottak el a hatóság emberei a beismerő vallomásokig. Gerinctörés, végtagok csavargatása, szöges lóra való ültetés nagyon hatékony módszerei voltak a kihallgatásoknak. A boszorkány teszt ennél is egyszerűbben döntötte el ki a boszorkány, és ki nem. Mindez a boszorkányok fürösztésével kezdődött, a Tisza-parton. Ilyenkor a vádlottak kezeit és lábait összekötötték, majd derekukhoz egy hosszú kötelet erősítettek, amit a parton tartottak, és a vízbe dobták őket. Amelyik elmerült, az nem boszorkány, -habár megfulladt- amelyik viszont úszott a víz színén, mint a parafa, boszorkánynak kiálltatott ki. Nem tudni pontosan, hány embert fürösztöttek meg, s azt sem, hogy hány halt bele a műveletbe.
Ezután következett a mérlegelés, ahol a súlyukat mérték meg. Ha emberi ész számára érthetetlenül, irracionálisan könnyűnek találtattak, szintén boszorkánynak lettek kikiáltva. Ezek után nem maradt más, a börtönbe vetették őket, s ők ott vártak az ítéletre.
A periratok szerint a szegedi boszorkányokat Szabadkáról irányították, s a máglyára ítéltek között is volt néhány bácskai.
A szegedi boszorkányper fővádlottja, Rózsa Dániel 82 éves tekintélyes polgár, Martonoson született. Vádlott társai azt állították róla, hogy a boszorkányok kapitánya. Rangban az ugyancsak martonosi Katona Ferenc követte, aki zászlótartó volt az ördög hadseregében. Rózsáné Széll Zsuzsanna szintén a vezérkarhoz tartozott.
A vádlottak vallomásai szerint a boszorkányok legfőbb parancsnoka, a boszorkány-generális Szabó János, Szabadkáról irányította a szegedi boszorkányok tevékenységét is. Ő kötelezte Rózsát arra, hogy a felhőket fegyverrel szétkergesse, hogy eső ne lehessen.
Dancsó Jánosné tanú részt vett egy boszorkány-nagygyűlésen, amelyet szabadkán tartottak Szent István-nap előtt. Hatszázhatvanhatan voltak. Arról tárgyaltak, hogy most már vissza kellene váltani az esőt, mert elmúlott a hét év, amióta eladták. Szent György napkor Martonoson voltak, ott tartottak gyűlést, és akkor visszafizették azt az egy akó pénzt, amelyért eladták az esőt.
Elmondta azt is, hogy Szabó generális úgy vitette el az esőt a földekről, hogy Szent György napján összeszedette a boszorkányokkal a harmatot, s azt korsókban eladta.
1737-ben tartották az utolsó szegedi boszorkánypert. Az egyik vádlott Hódi Györgyné, Kovács Rózsa azt vallotta, hogy télen Szabadkán felesküdött az ördögnek. Sokan voltak ott vendégségben. Ő kocsin ment. A kocsi elé négy-öt ember lett befogva ló helyett és fél óra alatt értek Szegedről Szabadkára.
Érdekes, hogy noha a szegedi per iratai unos-untalan emlegetik Szabadkát, semmi nyoma sincs annak, hogy Szabadkán is lett volna boszorkányper. Egyetlenegy azért mégis volt ugyan, de ez fordítottja volt a szegedinek. Malecskovics Mária 1743. szeptember 23-án megjelent a tanács előtt és panaszt tett Cvijanov Péter ellen azért, mert azt híresztelte róla, hogy boszorkány, megrontotta az ő két fiát, s azok megbetegedtek. A tanács beidézte Cvijanovot és követelte, bizonyítsa be állításának valóságát. A bizonyítékokat a tanács nem tartotta elfogadhatónak, rágalomnak minősítette a szóbeszédet, és arra kötelezte Cvijanovot, hogy nyilvánosan, a városháza előtti téren kérjen bocsánatot az asszonytól, és mindenki füle hallatára vonja vissza a rágalmakat. Ha pedig a jövőben is megismétli, 50 forint pénzbüntetést fizet és börtönbe vetik. Úgy látszik a Szabadka város megőrizte józan eszét és tárgyilagosságát a szegedi törvényhatósággal szemben. A boszorkány hiedelmek azért még fennmaradtak vagy kétszáz évig ezt követően is, főleg a tanyavilágban.
(néhai Muhi János helytörténész feljegyzése alapján)
Kezdőlap 
