Szellemtudomány alapjai

A végső elszámolás - Felvezetés
Részlet Zita médium “Korszakzárás előtt” című közés-kötetéből

A természeti világban fejlődési korszakok vannak. Ehhez hasonlóan az ember életének is szakaszai vannak és mindegyik szakasznak azt a célt kell szolgálnia, hogy az ember előbbre jusson a lelki fejlődés terén. Tehát ezeknek a változásoknak a tisztulást és a fejlődést kell elősegíteniük.
Az emberiség történetében voltak és vannak időszakok, amelyek nem alkalmasak a jónak érvényesülésére. Ez nem azért van így, mintha az életnek nem az volna a célja, hogy az ember a rendelkezésére álló időt a maga megtérésére és felemelkedésére használja fel, hanem azért, mert az ember csak kevés teret ad a jó érvényesülésének. Azokat isteníti és azoknak ad a társadalom minden fórumán lehetőséget, akikben a rossz, a helytelen, a bűn él, ezáltal csakis a rossznak kedvez az a korszak.
Ezekben az időkben - és ilyen most a tiétek is - semmiképpen nem Isten akarata érvényesül a Földön, hanem minden az ember elrontott, bűnös természete szerint alakul, ezért bizony nagyon nehéz idők ezek! Amikorra pedig egy fejlődési turnus befejeződik, szükséges, hogy minden a helyére kerüljön, minden időben elrendeződjék, hogy minél több lélek betakaríttathassék a mennyei csűrökbe és minél kevesebben legyenek azok, akik kivettetnek a külső sötétségre.
Ennek ellenére, mivel a földi élet ezekben a korszakokban leginkább a bűn útján járóknak kedvez, ezért e korszak befejezésére - miként azt e fórumról már több ízben hallottátok - az emberiség kétharmad része a külső sötétségre kerül, de az egyharmad részben sem biztos, hogy mindenki megmenekül! Csakis azok menekülnek meg, akik mint „maradékok” hittek Isten beszédének, hittek az Úr Jézus Krisztusban, hittek a Szentlélek kijelentéseinek; hittek az örök jó győzelmében és ez a hitük szilárd és erős maradt az utolsó pillanatokig.
A Földön mindig úgy alakul egy korszak, ahogy azt az abban a korszakban élő emberek formálják. Így alakul ki egy kor ízlése, egy kor erkölcsi felfogása. Akik valójában jót és a fejlődés útján előbbrevivőt hoznak embertársaik számára és azok szellemi felemelkedésén fáradoznak, azokat az a kor, amelyben élnek, nem kedveli. Úgyis mondhatnám, hogy ezek az egyének megelőzik a maguk korát; ők a sötétségben a lámpagyújtogatók, ők a kor úttörői, akik ösvényt vágnak a bűn, a sötétség rengetegében; náluk vannak az igazi talentumok; ők azok, akik a tömeg ízlését és gondolkodásmódját a magasabbrendű felé irányítják. Mivel tevékenységük a tömeg igényeinek nem kedvezők, ezért az a kor, amelyben élnek, elfeledkezik róluk, semmit nem ad nekik; csak ritkán részesülnek elismerésben, éheznek, nyomorognak, fáznak és a társadalom kiveti őket, mint valami különleges csodabogarakat.
Az emberek nagy része tudomást sem akar venni róluk, vagy ha hallanak is róluk, nevetség tárgyává teszik őket és semmiképpen nem kérnek abból, amit azok az emberiség felemelése, illetve ízlésének formálása céljából e világba hoztak. Mégis-mégis, ahogyan az Úr mondja, hagyni kell a konkolyt is növekedni az aratásig. Hagyni kell, hogy mindenki felszínre hozza a maga színét, ízét, zamatát, elgondolását, vágyait és ezzel belenyomja arcképét a történések világába, az igazság viaszába, amely azután tanúskodik mellette vagy ellene; felmenti vagy elítéli őt. Ezt a képet senkinek a teremtett világmindenségben mindaddig nem lehet megsemmisítenie, amíg az igazság törvénye le nem számol, vele. Mert mindenért: háborúkért, rablásokért emberi életekért, elfajult ízlésekért, helytelen elgondolásokért, mindenért felelnie kell az embernek!
Az utolsó időkben a testetöltések nagy mennyiségben történnek, mert nem csak az arra a korszakra megérett emberlelkeket küldi testetöltésbe és hozza felszínre a törvény, nem csak azokat az erőket és lehetőségeket adja az emberiség kezére az élet, ami annak a korszaknak tartozéka, ami annak járuléka, hanem amit ez a Föld az első hold kidobása óta megérlelt magában, az mind a felszínre kerül, az mind jelen van a Föld felszínén, az atmoszférában, a növényvilágban, az emberek lelki világában.


Szeretettel Bíró Laci

A csatolt anyagok listája:


A végső elszámolás
Adai tanítás - Isten az Élet
A szellemi haladás
A mennyegzői ruha megszerzéséről
Halottak napja
Feltámadás
A karmára vonatkozóan




https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGissHRvqzeEK8LuuR-Q?e=TYnYTg
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/w/s!AsgSMxsrdSeGispuW1jVq7Ll9Yp1uw?e=gKUzTe
Karsay István 2024 februári szellemtani hírlevele – SBK_Hirlevel_228

https://www.youtube.com/watch?v=4-oDOpUYmU0
A világ fejedelmének bomlasztó munkája – Hangosköny részlet (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=vvydpLIQW7o
Titkos tanítások – A fantomokról – Hangoskönyv részlet (Mónika)

https://www.youtube.com/watch?v=xN3tehhWlEc
A szellemvilág tanításai Erzsike médium által

https://videa.hu/videok/film-animacio/raadasszerelem.-2023.-hd-romantikus-3E4vddssmhXoWsPU?fbclid=IwAR39tRWVzkdN60Aqxi64J5BJ9bRatxA8kK0feAm_RxUhAIrBykUgqSILjIQ
Ráadásszerelem – Romantikus film

Jó ember az, aki jót akar

Rossz ember az, aki rosszat akar. Jó ember az, aki jót akar. El kell döntened minden reggel, hogy jó vagy rossz ember akarsz-e lenni az elinduló napon. A szeretet tehát, ami nem más, mint jót akarás, nem függ mástól, csak attól, aki akarja.
Két fegyvert adtam kezetekbe: legyetek okosak, mint a kígyó, és óvakodjatok az emberektől. Mivel te egyiket sem használtad, ezért becsaptak, kihasználtak, bántottak. Most még te is bántani akarod magadat?
Ha nem akarsz jót azoknak, akik téged bántottak, akik neked rosszat akartak, akkor te, ha rosszat akarsz, ugyanúgy rossz ember leszel, mint mindenki, aki rosszat akar. Nem nekik teszel hát rosszat, ha nekik rosszat akarsz tenni, hanem magadnak.
Bár tudnám megmagyarázni, hogy ők sem neked tettek rosszat, amikor megtanítottak arra, hogy okosnak és óvatosnak kell lenned, hanem önmaguknak. Ez akkor is igaz, ha ők ezt most nem így fogják fel, és ha te sem így látod ezt most. Az ő életük tele van jajjal, bajjal! Senki nem vétkezhet büntetlenül! Aki rosszat tesz, az poklot hord magában. Aki szeretetet hord magában, tehát aki jót akar, ha okos és óvatos, akkor meg is tapasztalja szeretetének áldását.
Amikor szeretetről van szó, akkor arról van szó, hogy az enyéimet lehet felhasználni, de nem szabad lehetőséget adni arra, hogy kihasználják őket. Az enyéim bárányok, de nem birkák!
Nem az szeret tehát, aki a másik kedvében jár, hanem az, aki az Én kedvemben jár még akkor is, ha ezt mások rossz szemmel nézik. A bűnt utálni kell, de a bűnöst szeretni. Akkor szereted jól a bűnöst, ha azt akarod neki, amit Én akarok neki. Én pedig minden bűnösnek azt akarom, hogy megtérjen és éljen!
Megbocsátani nem azért szükséges, hogy az járjon jól, akinek megbocsátottak, hanem azért, hogy az járjon jól, aki megbocsát. Ha valakinek megbocsáttok, akkor Istent szeretők vagytok, tehát minden javatokra válik. De annak, akinek megbocsáttok, csak akkor válik ez javára, ha megbánja vétkeit, és igyekszik jóvá tenni azokat, mert különben semmi nem válik javára!

Ambrus Bernadett Lilla

UI:

Az asztralis sik lathatatlan lenyei 2 resz
https://www.youtube.com/watch?v=pZVick3JqsA

Az idegszféra
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 45

Az idegszférát a testtel való szoros kapcsolata révén inkább testnek lehet tekinteni és azért ez mégis a léleknek bizonyos járulékát képezi. Az idegszférába folynak be azok a lelki erők, amelyeket asztrálerőknek nevezünk, vagyis az asztrálsíkon kifejtett lelki tevékenységnek az eredményei. (Az éteri test anyagának magasabb rezgésű finomabb része periszpiritként a lélekhez, az alacsonyabb és durvább a fizikai tasthez tartozik. Ezt az utóbbit nevezzük idegszférának, mert ez hatja át és működteti az egész idegrendszert, és általa kapcsolódik a fizikai test a magasabb rendű testekhez.)
Minden léleknek más és más a lefelé-esése és a felfelé-haladása; minden lélek más és más természetet fejleszt ki magából a saját lényegtörvényének megfelelően. Ez azért van így, hogy ne legyen egyformaság, egyhangúság (akár a sorozatgyártásban), hanem a szép, a jó és az igaz kimeríthetetlen változatosságban ragyogtassa elő a maga termékeit, amelyek az egyéni lelkeken keresztül a megjelenésben mutatkoznak. Éppen a lélek természetének ez a különbözősége adja meg azt a lehetőséget, hogy a világmindenségnek minden egyes teremtett szelleme összekapcsalódhat, kiegészítheti és kiegyenlítheti egymást.
Az élethullámzás óriási mennyiségben vibrál a szellem körül, minden egyes hullám, minden egyes rezdülés arra várva, hogy eleven formával telítse valaki, vagy valami. Ez az eleven formával való telítés a szellemek munkája; mert csak a szellem ura az élethullámoknak azáltal, hogy ő teremthet maga körül olyat, ami még nem volt, s amit, hogyha nincsen vele megelégedve, ismét meg is semmisíthet.
Isten után csupán a szellem képes erre. Mikor a szellem az őt körülvevő élethullámba mintegy az ő lelki arcát belenyomta, minden ezt tükrözi vissza körülötte. Így akarva, nem akarva egy világ alakul körülötte, amely világ szintén materializálódni kíván, hogy visszahatásokat váltson ki a szellemben, hogy ez által a viszonthatás által a szellem az eredményeket, mint tapasztalatokat magába zárva, tudását gyarapítsa, ismereteit bővítse s ezáltal a fejlődésben előrehaladjon.
Az első: az érzés- és gondolatvilág rögzítődése. Ez a mentális sík, tehát a szellem az ő lelkén keresztül ténykedik a mentális világban és ebben a mentális világban formák, alakok képződnek, amelyek az ő kis világát alkotják.
Ez a mentális világ, amelyet maga körül megtermékenyített, ismét egy nála sűrűbb és alacsonyabb rendű élethullámzást teremt maga körül, amely sűrűbb, villamosabb, hatásaiban nagyobb erejű: ez az asztrálvilág, amely már mint kész dolgokat reprodukálja a mentális világban elhintett gondolat- és érzésformáknak az életben való megjelenését.
Ameddig a szellem a mentális síkon mozog, és magából kivetíti ezeket a hatásokat (gondolatokat) addig, ha velük nincs megelégedve, akaratának egyetlen kivetítésével még megsemmisítheti. Azonban amikor az asztrál síkon megvalósul, formát ölt a gondolata ez már nehezebb. Ebben a két világban tevékenykedik a lélek. (Ezért tanácsolta Jézus, hogy a rossz gondolatot már megjelenésekor meg kell ölni, nehogy asztrális érzelmi tartalmak kapcsolódjanak hozzá, mert azokkal sokkal nehezebb elbánni.)
A természeti világban a lélek az ő asztrálerőivel közvetlen érintkezést talál a természet lelkével, és a természeti világban egy még vastagabb, még anyagiasabb, nehézkesebb, lassúbb forgású élet-körzetet teremt maga körül. Tulajdonképpen ennek a körzetnek életre hívása által álli elő a fizikai világ.
A fizikai világban is vannak különböző erők, amelyek a felfejlődés során kibontakoznak, és a maguk fokozata szerint megjelenési alakkal ruháztatnak fel. A szellemnek ezekbe a felfejlett erőkbe kell belehelyezkednie, bennük dolgoznia, hogy ezeket is átvilágítsa az ő egyéniségével, a kifelé sugárzó magasabb rendű élettel. Ebbe a világba emelkednek fel a felébresztett szellemek. Itt megtapasztalják a fejlett szellemek által nyújtott jót és a saját fejletlenségükből származó rosszat is. Tehát a szenvedés nem közvetlenül az Isten nevelő eszköze, csak a meglévő rossz megismerésére szolgáló eszköz.
Az idegszféra itt a földön, a ti világotokban már kifejlődött, de egyúttal el is van használva a sok szenvedés és tapasztalás folytán, ezért ez a léleknek még mindig csak járuléka, nem pedig az ő egyéniségéhez tartozó erő, mert a szellem még nem világította át ennek a korszaknak az embereit. Azért ennek a kornak az emberei idegbetegek, mert már el van fáradva, meg van fertőzve az egész korszellem, amelyben ez az embercsoport mozog, holott már készen kellene lennie az ő fejlődésével, mire a föld átalakulása bekövetkezik. Mert ezek a szellemek már az elkövetkezendő nap előestéjét élik, amely reájuk virrad; egyik részük a felfelé haladásra, másik részük pedig a lefelé hullásra előkészítve.
Azért ez a forma, ez a megjelenési alak, amely eddig kifejlődött, ez a civilizáció, amelynek e korszak befejeződéséig a fejlődés tetőfokára kellene eljutnia, már nem sokat érhet el; már nem sokat hozhat fel az emberi elme, már nem sokat sajátíthat el az asztrálvilágból hozottakból, mert az idegei a legmagasabb érzékenységig vannak feszítve, de az ő lelki fejlődése, az ő szellemi világossága nincsen meg abban a mértékben, hogy ennek a korszaknak az itt megjelenő embereit átsegítse a szellemi felébredésre, azaz a szellemi életbe.
A fejlődés el fogja vezetni ennek a korszaknak gyermekeit egészen a mennyek kapuja elé, de mégsem fog tudni oda benyitni, mert a lelkében nem birtokolja az alázatosságot. Ezzel azután ismét oda jut, ahova a bukott angyalok jutottak: hull lefelé a mélybe minden ismeretévél és világosságával együtt. (Ha tudnák a nagytudású gőgös és büszke emberek, hogy a szeretet és alázat erényei nélkül esélyük sincs a kritikus szint fölé emelkedésre, térdre hullva kérnék a bocsánatot és igyekeznének megváltozni, amíg a kapuk nem záródnek be előttük. Képzeljétek ezeket a szellemeket a minősítési törvény előtti megmérettetésnél, ahol teljesen tudatosak, amikor rádöbbennek, hogy csak egy pici hiányzott és azt könnyedén megszerezhették volna ebben az életükben, ha nem annyira gőgösek.)
Az idegszférában van a helye minden földi boldogságérzésnek, az érzéki örömöknek, a testen keresztül érezhető élvezeteknek, amilyenek az evés, ivás és általában a testi ösztönök, a testi vágyak kielégítése, amelyekből életcélt alkotnak maguknak az emberek. Az ember a maga idegvilágával önmagába van bezárva és a közös terhet, hordozni nem akarja, hanem kivonja magát a közösség munkájából. Túlzásba viszi a neki járó jónak a feldolgozását, a testnek kedvezőt s azokat másoktól elveszi, és a maga számára halmozza fel. Pedig a másik embernek a nélkülözése és szenvedése végeredményben az ő idegszférájához kapcsolódik. (Ez ösztönös, mégha érzéketlenül el is nyomja magában valaki. Magasabb lelki szinten együttérzés, átélés.)

Szeretettel Bíró Laci
--

Az idegszféra és a betegségek
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 46

Általános hiedelem, hogy ha a beteg alszik, akkor gyógyul. Mert az álom alatt a lélek a saját erőinek óriási halmazát dolgozhatja át, amelyek meg vannak romolva, el vannak fajulva, és helyettük önmagából új erőket termel ki, amelyekkel a rosszat, az elfajultat megtámadja, és így a betegség anyagait megsemmisítheti. Mindez az idegszférában megy végbe.
Nem jó olyan ételekkel és italokkal élni, amelyek az idegszférát izgatják és túlzásokra ingerlik. Nem jó a túlzott táplálkozás, mert az idegeket a túlságosan tápláló ételek túlzott élvezése is megrontja. Tehát sem a földi jókból való túlságos részesedés, sem a pihenésnek a túlzása nem használ, hanem árt. Az erős és csípős ételeknek és italoknak még a mértékletes élvezése sem ajánlatos. Akikben az ínyencség ki van fejlődve és állandóan így élnek, azok éppúgy megbetegedhetnek, mint azok, akik nélkülöznek, mert ezt a túlzást is az idegszféra sínyli meg.
Azért vigyázat mindennel, ami felesleges! A szükségesen túl ne táplálkozzék senki, a szükségesen túl ne adjon magának kényelmet senki, hanem ha saját dolga, elfoglaltsága nincsen, vegye fel a más gondjait és segítsen annak a másiknak hordozni a terhet.
Hogyha az emberi lélek nem figyeli a belső világában önmagát és azokat az erőket és vágyakat, amelyeket az ő lelki természete kivetít, amikor ő azokat az ő idegszféráján keresztül mint eredményeket látja, azok akkor már mint szenvedések éreztetik hatásukat. Tehát minden jót, amire vágyik és képzeletével megteremthet, abból a szempontból kell megítélnie, hogy vajon az neki magának és az összességnek kedvező-e?

A három felső életforma, azaz az asztrál-, mentál- és kauzáltest mutatja meg a lélek minőségét és fokozatát. Az olyan lélek, akinél ezek a felsőbb rendű testek ki vannak bontakozva, az éterikus testbe való öltözésnél is az idegszférán keresztül, mint harmonikus, kiegyensúlyozott egyéniség jelenik meg, akinek nyugodt a gondolkozása, tud magán uralkodni, türelme van. Harmóniátlan lelkű szellem nem képes az idegszféráját rendben tartani.
Szomorú dolog az, ha valaki az ő szellemcsoportjától messze elmarad úgy, hogy sokkal alacsonyabb fokú szellemek csoportjában kell testet öltenie. Ez pedig a mai korban nagyon gyakori eset, hogy egy-egy fejlett szellemnek egészen alacsony csoportban kell a maga rotációját elvégeznie, hogy azt az erőt, amit elrontott, valamiképpen megtisztítsa.
Az ilyen lelkű emberek megkívánják a nagyon erős és vaskos táplálékot, a csípős, fűszeres ételeket és idegizgató italokat. Az ilyen emberlelkek szükségesnek érzik a mámort, azért ez a mámor okozta szabadság csábítja az emberi lelkeket az erős italoknak és kábítószereknek az élvezetére.
Aki az ösztöni erőket nemcsak hogy szabadon engedi tombolni, hanem még a lelki erőit is ezeknek a szolgálatába állítja és mind nagyobb és nagyobb végletekbe engedi csapongani, annak az idegszférája teljesen megromlik, elfajul és valósággal megbetegszik. Az ilyen betegségeket azután nemzedékről-nemzedékre magukkal hurcolják azok a szellemcsoportok. Amilyen mértékben az emberiség eltávolodik a szellemi céloktól, a szellemi eszményektől, hogy a testének, a test kívánságainak és vágyainak éljen, abban a mértékben sűríti a maga számára a betegségeket, a nyomorúságokat, a csapásokat és szenvedéseket.
Tehát vissza a természethez! Ez a jelszó. A levegő, a nap, a víz, az egyszerű és természetes táplálkozás, az egyszerű italok, a nem túl kényelmes fekhely és minden ösztönnek csak mérsékelt kielégítése: ezek biztosítják a nyugodt, egészséges erőfelvevést és az erők átdolgozásával, átminősítésével az életerő finomodását. Az embernek szüksége van munkára, fáradtságra, szüksége van a küzdésre, sőt szüksége van bizonyos fokú szenvedésre is, míg itt, ezen a világon él, hogy azok az erőfeleslegek, melyeket túlzottan halmozott fel magában, átminősíttessenek.
Legelőször is el az anyagtól, az anyagi törekvésektől! Tanuljon az ember kevéssel megelégedni, a mindennapi kenyérrel, amire a test táplálása céljából szüksége van! Akinek pedig feleslege van az összesség céljait szolgálja. Ezért szükséges, hogy lelkileg olyan fokozaton legyen, hogy az összességgel egynek érezze magát a szeretet által; szükséges, hogy az összességről úgy gondoskodjék, mintha az összesben ő maga élne.

Szeretettel Bíró Laci

Az emberiség közel van a teljes felébredéshez
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 47

A szellem egészen addig kénytelen a (szellemvilági testi) formákban időzni, amíg csak a tévelygés eszméje fel nem oldódik benne. Abban a mértékben, ahogyan ez feloldódik, lassanként ezek az alakulatok is megszűnnek, illetőleg feloldódnak. Mikor az egyén ezeknek a formáknak a hatásaitól már annyira szabaddá vált, ébred fel benne a tulajdonképpeni szellemi öntudat. Ez a szellemi öntudat képesíti őt arra, hogy megtisztult ítéletével meg tudja különböztetni a jót a rossztól és akaratával a rosszat, mint elvet elvesse magától, a jóba pedig minden erejével igyekezzék magát beledolgozni, hogy a jó eredményeivel vehesse magát körül. Csak ekkor eszmél rá tulajdonképpeni életfeladatára. Ezzel a szellem a sötétségnek, a helytelennek létlehetőségeit felbontja és megsemmisíti, azaz az erőket onnan elvonja. Minél több erő válik így szabaddá, azaz szabad fluiddá, annál gazdagabb, annál szabadabb, annál messzebbható a szellem képessége.

Ameddig a tudat meg nem világosodik, addig mindig csak ú. n. fluidi állapotban, öntudatlan állapotban szendereg a szellem, és az őt körülvevő erők természetet képeznek körülötte. Hosszú-hosszú ideig az élet teljesen öntudatlan, és az Isten kegyelme a szellemet erőivel együtt úgyszólván az ölében hordozza, mint az anya szendergő gyermekét.
Ameddig az élet a fizikai síkra nem jut, addig minden simán megy a maga útján. A szellemi világban az ember-, az állat-, a növény- és ásványvilágnak a fejlődési vonalai párhuzamosan haladnak és ütközések nem állhatnak elő. A fizikai síkon azonban mindennek ütközést kell szenvednie, újjászületik minden, és a felsőbb világok vetítései révén minden újjászületéssel tökéletesebb alakulatok jönnek létre.

Ebben a korszakban, amely már-már letűnőben van, lelkileg fejlett emberszellemek vannak testöltésben. Értelmileg és érzelmileg ki vannak fejlődve a megérzésig, a most élő emberiség érzelmileg tudja, sejti, mi a jó, hogyan volna helyes; értelmileg eléggé fejlett volna ahhoz, hogy ítéletet tudjon alkotni és meg tudja különböztetni a jót a rossztól, a helyeset a helytelentől. Azonban az emberek nagy része nem képes a lelki természetének ferde hajlamai felett uralmat nyerni. És ha valaha az ú.n. sátán, vagyis a tudatos rossz igyekezett az embercsoportok millióit a maga szolgálata alá hajtani: most minden erejét megfeszítve igyekszik ezeket a magasra fejlődött ember-lelkeket a maga jármába kényszeríteni.
A fejlett emberiség már közel áll a szellemiség teljes felébredéséhez; azt mondhatnám, hogy csaknem egy lépés választja el a menny kapujától. Az embercsoportok készen állnak arra, hogy a Megváltó igazságát mindenek felett uralkodó hatalmú elvül elfogadják, mert annyira ki vannak finomodva, annyira át vannak hatva az értelmi világosságtól és érzelmi melegségtől s az idegszellemük annyira érzékeny, hogy a legkisebb ütközésre is feljajdul és kétségbeesik a lélek, és a legkisebb örömre felszárnyal a magasba.
Azonban ez a kifejlett lélek nagy megpróbáltatások csataterévé vált és válik ebben az utolsó időben. Mert azoknak a lelkeknek, akik ki vannak választva, át kell menniük egy tisztultabb, jobb világba és oda magukkal kell vinniük a saját szférájukat. Ezek azok, akik várnak, akik várják az idők elkövetkezését. A másik részt azok alkotják, akik lelkileg és ideg-szellemileg szintén ki vannak képezve, fel vannak fejlődve, azonban tévelygéseikből megtisztulni nem akarnak, tekintetük nem felfelé, hanem az anyag felé van irányítva, az anyag világából várják a boldogulásukat, anyagi téren várják sorsuk megjobbulását.

Ezek is érzik és tudják, hogy nem jó és nem helyes a meglévő igazság, nem helyes az út, amelyen a tömegek keresik a boldogulásukat, de mégsem akarnak megtérni, mégsem akarnak alázatosak lenni, mégsem akarnak a testnek kedvező javakról lemondani, mégsem akarják a lelküket átalakítani; ez már nekik terhes és kényelmetlen lenne. Ezek valami csodától várják a világ átalakulását. De ez a csoda nem fog bekövetkezni, illetőleg ha be is következik, az rájuk nézve igen rossz eredményeket rejt magában.
Azért most az idők végén sok hamis jelszó fogja egybetartani az ember- és szellemcsoportokat; sok hamis jelszó alatt akarnak nagyot cselekedni; világot újjáteremtő eszméket harsognak világgá, hogy követőket gyűjtsenek maguk köré. Látjátok, hogy a világ azon az úton melyen halad meg nem állhat, hanem ismét csak egy nagy összeomlás, ismét csak egy nagy alásüllyedés lesz a következménye a ferde irányban való haladásnak.

Hálaadással töltsétek el minden napotokat, mert minden egyes nap, amit a jó Isten a fizikai életben ad, óriási alkalmakat hoz magával; és bárha nem látszik is nagy cselekvő alkalomnak egy-egy hétköznap, amely a napi élet gondjaival és cselekedeteivel múlik el, mégis érlelő ideje ez a léleknek. Az egyhangú hétköznapok feladata a lélek számára a fizikai életben: pihenni, tanulni, dolgozni, megismerést gyűjteni, igazság-részeket felszedni, a körülöttetek lévő roszszat, a tévelygést, a bűnt feloldani, az ismerettel, a világossággal és a szeretettel új magvakat hinteni el a világba.
Higgyetek abban a megmásíthatatlan örök jóban, amit az Isten nyújtott a felébredt ember-szellemeknek, hogy azt a maguk javára felhasználják és kamatoztassák. Higgyétek, hogy ez örök, változhatatlan, és minden körülmények között célt ér; és nem felesleges sem az imádság, sem a küzdés, sem a jóakarat, sem a vágy. Mert mindezek célt érnek, hogyha az ember mindezeket az Isten akarata alá rendeli, és annak szolgálatában mintegy önmagát meghajtva ajánlja fel az egész életét.

Szeretettel Bíró Laci
--

Jézus azt mondta, hogy az utolsó időre a gonosz szabadjára lesz engedve... ez mostani nyelvezetre lefordítva az egyes szférából tömegével születnek le a fizikai síkra lelkek testet öltve, kapnak a fejlődésre egy utolsó esélyt, a jóknak példát kell mutatni és a jók ezek egy komoly próbára vannak kitéve.. ez a KORSZAKVÁLTÁS egyik komoly része a sok katasztrófa mellett. Családok szétesnek, egymásra támadnak mint akár a nemzetek!

Szférák - Első légköri gyűrű
Kiemelt részletek Báró Vay Adelma "Szférák a Föld és Nap között" c. könyvéből
Abból a célból készítettem ezt a rövid kivonatot a könyvből, hogy érzékeltessem milyen környezet vár azokra a szellemekre, akik ide jutnak, hogy fogalmuk legyen a földies légkörről, időjárásról és más szenvedtető állapotokról, melyek gyötrik ezeket a szellemeket.
1. légköri gyűrű 1. szféra
E pokolnak nevezhető szféra tulajdonságai: a fajtalanság és érzékiség bűnei. A Mars és Skorpió állatövének befolyása alatt áll. Déli szelet, számumot, kolerát, pestist, áradásokat okoz a Földön . A szellemek itt fizikailag is szenvednek, lelki testük oly sűrű, hogy fizikai szenvedést éreznek. Sok szellemnek kell ily módon megbűnhődnie korábbi bűneiért és kicsapongásaiért. E szférába is küld Isten vigasztaló és intő szellemeket. E szerencsétlen eltévelyedetteket innen csak a töredelmes bűnbánat válthatja meg. Némelyek bárgyúságba esnek, mozdulatlanok, apatikusak, álomba merültek, amely alatt gonosz álmok gyötrik őket, amelybál csak a fizikai fájdalom képes őket felébreszteni. Tehetetlenek és szerencsétlen betegekként bánnak velük. Itt a természet olyan, mint a sivatag: nincs itt se fa, se víz, csak homok, tüskés bozótok és forró szelek. Itt a szellemek még az evés, ivás emberi szükségletét érzik, anélkül, hogy kielégíthetnék. Nagyon sokan, akik földi életükben tivornyákat, nagy lakomákat csaptak, iszákosak voltak, itt éheznek és szomjúhoznak; a pazar étkezésért rettenetes módon meg kell szenvedniük. Le se tudom írni, mily borzasztó ez a szféra. Dögvészt, ragályos nyavalyákat terjeszt a Földön.

1, légköri gyűrű 2. szféra
Ez a szféra gyilkosságot, háborút, párbajokat rejt magában és szintén pokol. A Mars és a Vízöntő befolyása alatt áll. Északi szelet, vízveszedelmet okoz a Földön. Az első szféra kemence forróságából igen hideg, nedves szférába jutottunk; a természet kihalt, kopár. Itt sok térítő szellemmel találkoztunk, aki a kivégzetteket a földről elviszi, és bűnbánatot igyekszik bennük ébreszteni.

1. légköri gyűrű 3. szféra.
Lakói öngyilkosok. A Szaturnusz és Koscsillagzat befolyása alatt áll. Északkeleti szelet idéz elő, sötétséget, ködöt, szembetegséget okoz. Szintén pokolnak nevezhető. Ez a szféra olyannak látszott nekem, mint valami nagy gyógyintézet. Itt igazi beteg szellemek vannak, akik őrültségben, képzelgésben, csalódásokban szenvednek. Borzongató nyugalom és csend uralkodik itt, mint valami határtalan betegszobában. Sűrű köd tölti be a levegőt: úgy túnt fel nekem, mintha ez a köd magukból a szellemekből áradt volna ki, mintha azok zavaros gondolatai lennének. Itt a szellemekkel mint tébolyodottakkal és betegekkel bánnak és könyörülő szellemek szeretettel ápolják őket, míg rossz cselekedeteik tudatára nem ébrednek. A könnyeknek, a bűnbánatnak, az erkölcsi fájdalomnak a szférája ez. Az öngyilkosoknál természetesen az indító okot különösen beszámítják; azonban teljesen mindegy, vajon az öngyilkosság gyávaság vagy bátorság,; kétségbeesés, önfeláldozás vagy életuntság okából történt.. Mindenkinek, aki e tettet elkövette, e szférában meg kell állnia; és sorsa itt dől el. Egyedül az őrültség menti az öngyilkosságot.

1. légköri gyűrű 4. szféra
Rablók, tolvajok, hazugok szférája; pokol. A Mars és a Kos csillagzat befolyása alatt áll. Délkeleti szelet, esőt, havazást, nedvességet hoz, ízületi csúzt okoz.
Ez a szféra tele van útvesztőkkel, rendetlenséggel, tisztátalansággal. Az ember egyáltalán nem tud tájékozódni benne és ez a túrzavaros látvány nagyon kellemetlen. A nagy mocsarak és ingoványok mérföldekre terjednek. Zöld rétet látunk, rá akarunk lépni és posványba süllyedünk; majd ismét útvesztőben találjuk magunkat, tele tüskés bozóttal, melyből kitalálni igazán művészet. Ezeket mind a hazugság hozta létre. Minden virág hamis vagy utánzott; ha hozzá akarunk nyúlni, szétmállik, semmivé lesz. A víz, mely tisztának látszik, tele van kígyókkal és békákkal; mindenütt csalódás! A hazugságnak és a csalárdságnak posványa mindenre rátapad. A hazugság szellemeinek egészen sajátságos lelki testük van; burokjuk tele van ráncokkal; ezekbe a ráncokba van beleírva minden hazugságuk, melyet mindenki olvashat. Sok szellem görcsösen összefogja a ráncokat, de az írás áthat a ráncokon és akkor az ódban olvasható, mely a szellemet körülveszi. Itt az a büntetés, hogy semmi sem marad elrejtve. A tolvajokkal, betűrőkkel, rablókkal éppen így van. Minden lopott tárgy, legyen az bár a legkisebb, itt ismét előkerül. Nagyon különös látvány ez, mert minden lopott dolognak megvan itt a kép-mása, s így az illető bűnös borzalmat keltő módon látja bűntényeit. Tulajdonképpen olyan, mint egy nagy vásár. Őrök vannak itt, kiknek kötelességük mindenre felügyelni és rendet tartani. Olyan ez körülbelül, mint a földön a szigorú rendőrség, és mert ezeknek az őröknek semmi sem kerüli el figyelmét.

1. légköri gyűrű 5. szféra
Istentagadók, nihilisták, anarchisták. A Mars és Bak csillagzat befolyása alatt áll. Keleti szelet, tüzet, időváltozást, a betegségek közül üszköt, rákot okoz. Ez is pokolnak nevezhető.
A belépés ebbe a szférába nagyon szomorú; valóságos orkán dühöng itt és a levegő mégis oly nehéz és sűrű. Nincs fo, nincs virág, nincs madár e sziklás vadonban.
A lények vagy szellemek, kik e szférában laknak egymás mellett elmennek anélkül, hogy látnák egymást; vakok! Egy ilyen alakhoz közeledtem; férfi volt, így kiáltott: "Kivégeztek, meggyilkoltak! De élek és meg fogom magamat bosszulni! Le a királyokkal!"
Lassanként több szellem gyűlt köréje: mind vak volt. Tanácskoztak, hogy tudnának lázadásokat, forradalmat szítani a Földön.

1. légköri gyűrű 6. szféra
Az önzés, fösvénység, a pénzvágy hazája. A Hold és a Bak csillagzat befolyása alatt. Nyugati szelet, tüdőbetegségeket okoz.
Mikor beléptünk e szférába, úgy éreztem magam, mintha egészen más világrészbe jutottam volna, annyira különbözik az 5. szférától. Hó- és jéghegyekkel voltunk körülvéve, azt hittem, hogy az északi póluson vagyok. :Minden meg volt fagyva és dermedve.
"Ez az önzők szférafa, akik szeretetének tárgya egyedül a pénz és az »Én« volt; akiknek szívét sohasem dobogtatta meg a felebaráti szeretet melege; akiknek markát sohasem nyitotta ki adakozásra a könyörületesség, akiknek pénz volt az Istenük". Betti most egy jégbarlangba vezetett; ott egy öreg embert láttam rongyos ruhában, rakás pénz volt előtte, folyton olvasta, észre sem vett minket.
"Pedig már sok jóra intő szellem volt itt", beszéli Betti. "Már több, mint 100 éve ül itt és olvassa a pénzét, nem akar se hallani, se látni."

1. légköri gyűrű 7. szféra
A vad népek szellemei. Pogány birodalom. A Hold és a Mérleg befolyása alatt. Északkeleti és délnyugati szelek. Fogfájást és reumát okoz. Ez a szféra úgy tűnt fel nekem, mintha félreesnék a többitől. A vad, civilizálatlan népek szellemeit foglalja magában, az úgynevezett emberevőkét. Ki a "Szellem, Erő, Anyag"-ot figyelmesen olvasta, tudja, hogy a vad emberfajok szellemei a bűnök és az engedetlenség következtében olyan mélyre süllyedtek, hogy szellemi tulajdonságaikat elvesztve, az állathoz hasonlóan olyan életet élnek, mint az állatok.
Haláluk után e vadak szellemei a Föld 1. légköri gyűrűjének 7. szférájába kerülnek. Itt ahhoz hasonló természetet találnak, mint amilyent a Földön hagytak. Lelki testük nagyon sűrű, mondhatnám első hatványa a testnek, azaz hogy még sok anyag tapad hozzá; az emberi érzékek érzései még tovább élnek bennük, de nem tudnak gyilkolni. Aki gyilkolni akar, ellenfelét nem tudja megölni, csak árthat és fájdalmat okozhat neki; mert a fizikai fájdalmat érzik e szellemek anyagias lelki testüknél fogva.


Korszakváltás és a katasztrófák. 1. rész Karsay István előadása
https://www.youtube.com/watch?v=aZ22mcd1KUA&feature=youtu.be

Korszakváltás és a katasztrófák. 2. rész. Karsay István előadása
https://www.youtube.com/watch?v=jKUhcTIgxkQ&feature=youtu.be

„Te, Péter, kőszikla vagy...”
Bertha Dudde Nr.: 1516 - 1940. 07. 11.

Egy bizonyára készségesen elfogadott feltételezés a következő kijelentés: Az elő hit kőszikla, amire Jézus Krisztus epíteni akarta egyházát - olyan hit, amely mély és megingathatatlan, mint Péteré volt, ameddig közelében volt az Úr. Így tehát Péter példaképe annak, aki Krisztus egyházához tartozott, mivel e hit nélkül Krisztus tanítása - tehát az evangéliuma - nem fogadható el. Egyedül a hit fogadja el Jézus Krisztust, és felismeri őt Isten fia és a világ Megváltójaként.
Az emberek tehát fogadják el, amit a tanítvány az egész világon elterjesztett: mindenekelőtt hinniük kell a szeretet, a jóság és irgalmasság istenében, a mindenhatóság és bölcsesség istenében, az igazságosság istenében. Csak ekkor ismerik fel a tanítását isteni akaratként, tetszést arat náluk - tehát amely hit előfeltétel.
E tanítvány hite egész mély volt, ezért fogadta el nagyon gyorsan az Úr tanítását, és kereste a neki felfedett isteni akaratot, hogy ennek megfeleljen. Ezáltal jutott egyre mélyebb ismeretre az isteni igazságban, és ez ébresztette benne a képességet is az isteni szándék tanításához - ami soha nem lett volna lehetséges, ha a hite hiányzott volna. Tehát így szólt az Úr: „rád akarom építeni egyházamat”.
Az Ő egyháza azok közössége, akik Jézus Krisztust követni akarják, az Ő egyháza azok kis közössége, akik egész szilárdan és megingathatatlanul hiszik amit az Úr a Földön mondott és cselekedett, akik törekszenek megfelelni ezen hit kedvéért az isteni parancsnak, akik kivánják az örök életet - tehát a földi életet az isteni akaratnak megfelelően folytatják..
Az egyház a hivők közössége. Ennélfogva az emberek a legmélyebb hitben állnak, ezt a hitet a pokol semmilyen hatalma sem tudhatja valaha megrendíteni. És erő van az ilyen emberekben, akik csak Istent keresik, és Őt elismerik mint urukat es teremtőjüket.
Az Istenbe vetett mély hit megtöri az Ellenfél hatalmát, mivel aki e hitben él, az a szeretetben is él, és a szeretet az Ellenfél legerősebb ellensége. Tehát érthető az, hogy az Úr a leghívőbb tanítványát említi példaként, hogy az erős hitet tette előfeltétellé az egyházába való tartozáshoz - mert Péter ezt a hitet testesítette meg, és Jézus Krisztus mindazokat az egyházához akarja számítani, akiknek hasonlóképpen mély hitük van. Szavait világosan értésre adja, hogy a világ megértse azt.
Ámen.

UI:


Heavy Walkerz - Reinkarnáció
https://www.youtube.com/watch?v=Ma5oezxcwKQ

Halljátok a szélnek zúgását - Felvezetés

Részlet Zita médium közléseinek „Lélekben és igazságban” című könyvének első kötetéből - 2006. február 19.

Az első Pünkösd napján, a Biblia szerint, a Szentlélek kitöltetését is zúgó szél formájában érzékelték mindazok, akik ezen a napon Jeruzsálemben voltak. A suttogó, forróságot enyhítő szellőtől, egészen a pusztító orkánig változhat és alakulhat a szélnek ereje. Vajon honnan indul ki, hogyan jön létre és milyen céllal? Ki határozza meg a szellőnek vagy a pusztító orkánnak irányát, hogy hol segítsen és hol pusztítson? Az ember minden tudományos felkészültségével, ismeretével, műszereivel sem képes ennek pontos megállapítására.
Miként a fizikai világban van szél és orkán, úgy ez tapasztalható a szellemi síkon is. Mind a két féle szél láthatatlan, de hatásaiban mindkettő érzékelhető, és mindkettőre mérhetetlenül nagy szükség van. Az utolsó időkben a légkör és a légkörben lejátszódó történések különösen nagy-nagy változásoknak lesznek kitéve. A szél tulajdonképpen a levegő mozgása, és a légkörben játszódik le. A légkör különböző elemekkel telítődik, aminek fokozatait mérni lehet. Bizonyos tényezők, mint például a légkör hőmérséklete vagy annak párával való telítettsége határozzák meg a különböző földrészek klímáját, hogy az hideg, meleg, mérsékelt, csapadékos vagy száraz. Minél szárazabb a levegő, annál inkább elsivatagosodik az a terület és így alkalmatlanná válik a növényzet, különösképpen tápláló növényzet kialakulására. Minél telítettebb a légkör nedvességgel, annál nagyobb a lehetőség arra, hogy abból csapadék keletkezzen, égi áldásként, vagy - nagyobb mennyiségben - csapásként.
De ugyanígy telítődik a levegő azokkal az elemekkel is, amelyek az ember tüdejére nézve terhelőleg hatnak és az oxigénnek a tüdő által való felvételét nagyban nehezítik és ezáltal az emberi szervezet, és ami a legnagyobb baj, az agy képtelen hozzájutni az élethez szükséges tiszta és megfelelő mennyiségű oxigénhez. Az utolsó időkben a légkör, a földi életre igen veszélyes elemekkel telítődött, amelynek hatásai már most érezhetőek, de még nagyobb mértékben érezhetők lesznek a jövőben, befolyásolják a föld termését és az óceánokban lejátszódó folyamatokat, amelyeket már a tisztábban látó tudósaitok is észrevettek, a világ vezetői azonban mindezekről nem akarnak tudomást venni.
A légkör elektromosságot is tartalmaz. Ez eredetiségében ód és delej volt, ami a lelki és fizikai szennyeződés következtében még ott is alaposan megcsökkent, ahol a természet tisztának néz ki, pedig az élet fenntartásához mindkettő nagy fontossággal bír. Ehelyett a légkör elektromos feszültsége, majd ebből kifolyólag a kisülések, vagyis a villámlások egyre sűrűbben és pusztítóbban fogják érni Földeteket.
Az energiaforrások kiapadásának veszélye miatt, az ember - ha tetszik, ha nem - arra kényszerül, hogy más források után nézzen. Voltak tudósok, köztük magyar is, akik Isten kegyelméből már felfedezték ezen erőforrásokat, és tudományosan kidolgozták azok alkalmazását, azonban érdekcsoportok, amelyek a régi energiaforrásokon épülő busás haszontól nem akartak elesni, a találmányokat felvásárolták, és eltüntették. Azonban el fog jönni az idő, amikor az ember úgy érzi, hogy szükséges az atmoszféra nagyfeszültségű elektromossággal telített rétegébe belenyúlnia, és megpróbálni azt a maga céljaira felhasználni. Bár ennek szükségét érzi az ember, de ez igen nagy bajt hoz majd az emberiségre, mivel az ember egyáltalán nincs tisztában ezen energiák felszabadításának veszélyével, , illetve mindazokra az ismeretekre még nem tett kellőképpen szert, amivel láthatná a mögötte meghúzódó súlyos veszélyeket, amelyek az emberi életekben igen nagy kárt okoznak majd.
Végeredményben a Föld átalakulásához is a légköri elektromosság fog vezetni, amelyről az ember úgy hiszi, hogy egy kiapadhatatlan energiaforrással köti össze magát. De magával azokkal az energiákkal sincs tisztában, csak hatásaiban érzékeli, amelyek az atomhasítás révén szabadulnak fel. Pedig ez sűrűbb, kézzelfogható anyagból jön létre, melynek szerkezetét már alaposabb vizsgálat tárgyává tette. A légköri elektromosságot viszont csak hatásaiban érzékeli, amikor a másodpercenkénti kisülések, tehát villámlások történnek.

Szeretettel Bíró Laci:

A csatolt anyagok listája:


Halljátok a szeleknek zúgását
Adai tanítás - Az Ő sebei hoznak nekünk gyógyulást
Az anyag titkos élete
A Hegyi beszéd szellemi magyarázata – részlet
A kapcsolatot kiépítő szolgálatról
Megszállottság
Megszállottsági esetek

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGiss2PZokbRq2il80aQ?e=JnjoXe
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=rxbJ15sOnuY
Elmegyek, hogy lelyet készítsek nektek – Hangoskönyv részlet (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=pPpocWPvVtA
Tisztánlátás a halálos ágyon – Hangoskönyv részlet (Tibi)
J. Greber_Kapcsolat Isten szellemvilágával

https://www.youtube.com/watch?v=QAjdtoMS2kk
Az ember kapcsolata a világgal – Hangoskönyv (Mónika)
Részlet a „Titkos Tanítások”-ból

https://www.youtube.com/watch?v=Y7xUGLqBv-g
Hol az otthonom? – Dráma, igaz történet alapján

Mindenki jónak születik. Kedvesnek, ártatlannak. Régebben mindig elnéztem, hogy mennyi csodálatos gyermek van a világon. Mindegyikük oly édes és tiszta. De hová tűnnek el, amikor felnőnek? Mert a felnőttekben már nem találtam meg őket. Hová tűnik a derű, a mindenkit átölelő szeretet, az érdektelen, tiszta őszinteség? Tudom: felnőtté válnak. A gyermekeket nem az értelem szigorú, érvelő, rideg törvénye, hanem a szív meleg, bársonyos egységérzése vezeti. De vajon mikor lesznek felnőttek? Hol van az a pillanat, amikor hamisság vegyül a tisztaságba? Mikor lesz az érték érdekké? Ezt a folyamatot az ember másokban nem képes követni. Csak saját magában figyelheti meg, ha szerencséje van. Azt is csak akkor, ha megáll a rohanásban, lelassít, befelé fordul és önmagára tekint.
Aztán ha már az ember számító felnőtté vált, feltevődik néhány kérdés. Érdemes-e jónak lenni? Lehet-e ebben a világban jónak lenni? Nem okozza-e vesztünket a jóság? Nem egy naiv utópia a kétezer éves mondás, hogy ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel? Még a vak is látja, hogy a hazugoké a világ. Vajon nem fojt-e meg az őszinteség? Tényleg az elfásult, a megszokott, a könnyebb út a helyesebb? Okosabb dolog a világ kedvéért álarcot öltenünk, ahelyett, hogy saját tiszta énünket hagynánk megmutatkozni? Valóban képesek vagyunk azt tenni, amit szeretnénk? Vagy többnyire azt tesszük, amit elvárnak tőlünk?
Ezek a kérdések sosem hagytak nyugton, akkor sem ha saját arcommal próbáltam élni, akkor sem ha idegen maszkot próbáltam ölteni. Aztán jött az isteni szerencse. Megnézhettem önmagam belülről, betekinthettem a mélységbe. És ott, saját magamban megtaláltam a válaszokat a sok feltett kérdésre. Tömören így hangzanak: igen, lehet jónak lenni, érdemes jónak lenni. A kenyér erősebb fegyver (igenis fegyver), mint a kő. A jóság is fegyver és a jóság kulcs is. Az őszinteség, a szabadság és a tiszta lelkiismeret kulcsa. Nem a megalkuvás a helyes út. Vesd le a maszkodat! Légy egyszerű! Állj ki a sorból, ne menj a csordával! Légy szabad, tedd azt, amit te magad szeretnél tenni. Akkor boldog és egészséges leszel. Mindig azt tedd, ami igazán, vagyis lelked mélyéből boldoggá tesz!
Nem kell föltétlen mindenkinek hasonlóan dramatikus lelki átalakuláson átmennie. Sokszor ellentétes dolgokat látunk. Ami egyikünk számára szükségszerű vagy hasznos, az a másik számára fölösleges vagy akár ártalmas is lehet. Ezért nem lehet senkinek semmilyen elvárása. Minden emberi élet önmagában egy teljesen egyedülálló, megismételhetetlen út, amelyen az Egyetemes Tudati Lény utánozhatatlan módon éli önfelfedező tapasztalatait az önbújócska játékában.
...bennünk lakik még valaki. ...nem csak az értelmi lény vagyunk, hanem lelkünk van, vagy talán helyesebb úgy mondani, hogy van egy Belső Lényünk. Azért belső, mert nem anyagi természetű, ezért nem kötött a külső, az anyagi világ paramétereihez. Így az időhöz sem. Halál és születés nem befolyásolja létét. A külső tudás mértéke nem befolyásolja bölcsességét.
(Gunagriha)


UI:


A sikerre nyíló titkos ajtó - Florence Scovel Shinn
Hangoskönyv
https://www.youtube.com/watch?v=ckty5av14GY

Az önismeret megszerzésének útja
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 48

Gondolkodó embernek tudnia kell, hogy a földi élet nemcsak azért van adva, hogy itt a maga számára tapasztalatokat szerezzen, és hatásokat fogadjon el, hanem azért is, hogy önmagát megismerje. Önmagát megismerni pedig csak úgy tudja, ha éles szemmel figyeli azokat a hatásokat is, amelyeket a világba önmagából kibocsát, amelyek az ő természetes énjének mélyén meghúzódó tulajdonságokból erednek.
Vannak nyílt, és vannak rejtett tulajdonságai is az emberi léleknek. Nyílt tulajdonságok azok amelyeket erényeknek szokás nevezni, melyeket kimutat és vannak benne oly tulajdonságok és érzések is, melyeket elrejteni igyekszik, és olyanok is, amelyek még ki sem bontakozhattak benne és ezek lehetnek jók vagy rosszak.
Ameddig a lélek nem tökéletes, ameddig még fejletlen, addig nem képes a benne lévő jót és rosszat felismerni, ennélfogva cselekszi a jót és rosszat egyaránt bizonyos ösztöntől indíttatva. Ez az ösztön pedig nem más, mint az önzés ösztöne. Minden léleknek más a rendeltetése, bár ugyanabból a célból hívatott életre. Ebből következik, hogy minden szellem más és más, habár csak árnyalati eltérések vannak is közöttük, mert Istennek nagy gondolatai, céljai, tervei és előre meghatározott szándékai vannak külön-külön az ő teremtményeivel.
A szellem célja az, hogy az ő számára fenntartott gondolatokat megismerje. Istennek minden egyes gondolata céltudatos és célirányos; ennélfogva minden cselekedete oly céllal történik meg, amely a hosszú-hosszú örökkévalóságban éppúgy, mint a jelen pillanatban mindig megállja a helyét.
Tehát amikor az Isten a szellemeket megteremtette, ebben az ő ténykedésében már minden benne volt: benne volt a cél, amire őket a létbe hívta és benne voltak azok az eshetőségek is, amelyek ezt a célt, ennek a tervnek a kivitelét el fogják gáncsolni, meg fogják akadályozni. Isten gondolataiba és terveibe tehát minden árnyalat, minden mozdulat, minden fordulat bele van kalkulálva, bárhogyan és bármiképpen is jön is az létre.

Ha sok ütközésen és szenvedésen keresztül már eljutott az önismeretnek bizonyos fokára, akkor messzebb tud tekinteni önmagánál s akkor már a szeretet szálain keresztül bele tud tekinteni a más ember lelkébe is, érezni tud a más ember érzésével is, gondolkozni tud a más ember értelmével is. Csak ekkor kezdi megérteni az őt körülvevő világot, az őt körülvevő embereket! És mikor másoknak az érzésével is tud már érezni, másoknak az értelmével is tud gondolkozni és önmagában a jót és igazat választotta uralkodó élvül, akkor tud csak jót adni, akkor tud csak jó hatásokat kibocsátani, akkor tud másokat boldogítani. Ekkor már külön kell válnia az igaz szeretetnek az önző szeretettől. Az ember lelkében a szeretet először az önzésben születik meg. Akiben még csak önző szeretet csak a saját hasznát keresi benne; szeret, de csak a maga haszna érdekében.
Egyszerű és kicsiny dolognak látszik az engedelmeskedés, és mégis mennyi fájó szomorúság, mennyi könny és szenvedés kíséri ennek az érzésnek keletkezését! Sok-sok küzdelmébe kerül a léleknek, míg le tud valamiről mondani! Pedig mindenről le kell az embernek mondania, hogy megtanulja ezt a nagy művészetet, hogy minden az övé lehessen.

Amit te adtál, azt szerezted meg magadnak a lemondásoddal. Amit te odaadsz, amivel te mást boldogítasz, azzal azt is megvásárolod magadnak, akit boldogítottál, mert az visszavonhatatlanul a tiéd. Amit jószívvel oda tudsz adni, amivel másban boldogító érzéseket tudsz ébreszteni, az kiszámíthatatlanul nagyot, értékeset — minden körülmények között a maga értékét megtartó nagy, boldogító eredményeket — hoz a számodra. Mert azt a tiedből adtad.

Ha valaki nem tud úgy szeretni, hogy le tudjon mondani a viszontszeretetnek boldogító érzéséről, az még nem rendelkezik a szeretet érzésével. Aki akkor is tud szeretni, amikor az eredmény az ő önző természetét nem elégíti ki, és akkor is tud áldozni a magáéból, amikor nem kap érte semmit, az már megszerezte a szeretetet.
A múlandó dolgok megszerzése érdekében folytatott küzdelem nem más, mint a lélek érzéseinek csiszolódásához szükséges folyamat, amely mindig jobb és értékesebb dolgok felismeréséhez készíti elő a talajt. Az élet célja tulajdonképpen ez: mindazt a jót megérlelni a lélekben, ami benne van és széthinteni a világba. Boldog ember az, aki minél több jót, minél több igazat tud a világba maga körül széthinteni s minél több rossz hatást hatástalanná tenni.
Ha a szellemek és emberek mind egyformák volnának, ugyanolyan képességekkel, akkor nem volna semmi változatosság, nem volna öröm az életben és nem volna, ami kívánatossá tenné az együttélést.
Ti látjátok, mennyire nehéz az egyszerű igazságnak tért hódítania az emberi szívekben; ti látjátok, hogy a bírvágy, a dicsvágy, a becsvágy, a hiúság, a feltűnési vágy, az uralkodási vágy mint hatalmas erődítmények állják útját az igazság behatolásának, a világosság terjedésének a földön. Az emberlelkek szomjúhozzák és éhezik az igazságot; el vannak fáradva, ki vannak merülve a küzdelmekben, a szenvedésben, és kilátástalannak látszik előttük a menekülés útja.
Elhagyni a világot nem azt jelenti, mint ahogy azt annak idején az egyházak gondolták. Mert hiába hagyja el a szerzetes a világot, hiába zárkózik a négy fal közé, ha az uralkodási vágy hatalmában tartja őt, ha magát a többi embernél különbnek, magasabb rendűnek képzeli. A világ elhagyása annyit jelent, mint az önmagam világi énjének megtagadása, az én magam gonosz kívánságainak a megsemmisítése. Amiből valaki bármily néven nevezendő előnyt, vagy kedvezményt akar a maga számára biztosítani, az még a „világot” jelenti. Azért nagyon őrizkednie kell az embernek, hogy mikor cselekszik önmagáért, és mikor cselekszik Isten ügyéért valamit, hogy valamiképpen a saját személyét bele ne magyarázza az Isten akaratába! Mert ha valaki így tanít, bárha igazat szól is, bárha helyesen beszél és cselekszik is, mégis, mint ahogyan meg van írva: ,, legutolsó lesz Isten országában”.

Szeretettel Bíró Laci
--

Az öntudat különböző rétegei
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 49

Az emberi tudomány is kétféle tudatot különböztet meg az emberben: a normális vagy napi tudatot és a tudatalatti tudatot. A normális tudat tartalma azoknak az emlékezéseknek a sorozata, amelyeket az egyén a születésétől fogva gyűjtött magának. Ez képez egy ént. E mögött az én mögött lappang az a másik én, amit ti tudatalattinak neveztek. Ezt az ént én ketté választom, és azt mondom, hogy tulajdonképpen az a tudatalatti én, amely az ösztöni rétegben, a test szférájában működő életerőknek kifejezésre törekvő hatásait tartalmazza, míg a napi tudat mögötti másik részt inkább tudatfelettinek nevezném. Ez a szellemi én, vagyis az egyéni lélek, amely függetlenül él a test tudatától. Ez a függetlenül élő (felsőbb) én (a szellem egyénisége), ameddig az ember él, mint egy különálló egyéniség szemléli a test életét és az ő saját akaratát, vágyát igyekszik a földi, testi énen keresztül is kidomborítani.

De éppen mert a testnek is van a születésétől fogva egy emléksorozata, amelyeket a külvilág hatásai, benyomásai folytán mint viszonthatásokat, mint tapasztalatokat szűrt le, azért ez a testi lény egy önálló egyén (a személyiség). A szellemi én a testi én kifejlődésébe befolyást gyakorol ugyan, de idő kell neki ahhoz, hogy magát tökéletesen ki tudja fejezni. Hiszen ha a szellem minden időben és minden körülmények közt tudná, hogy mit kell cselekednie, ha látná a dolgok fejleményeit és tudná, hogy azok között hogyan kell magát viselnie, és a körülményeket hogyan kell kihasználnia, akkor nem volna próba a földi lét. Tehát a földi én nem azonos a szellemi énnel.
A szellemnek, amikor egy-egy földi élet elmúlt, emlékeiből kivonja a tapasztalatokat, a tudást és ezek a szellemi én felsőbb részében helyezkednek el. Ezeket a tapasztalatokat a szellem mint bizonyos bölcsességet őrzi meg magában. Minden egyes testöltés az ismeretlenbe való alámerülés, egy ismeretlen útnak a megkezdése. A szellem mindig abban az irányban keres-kutat, ahol megtalálhatja azt, amire szüksége van; és ezt ösztönszerűen érzi.
Előfordul, hogy azokban az eseményekben, amelyek körülötte feltorlódnak, olyan megoldásra váró problémák állnak a szellem elé, amelyeket az ő tudat felett elraktározott bölcsességével megoldani nem képes. Ilyenkor az őrszellem kinyitja számára azt az állapotot, melyben azelőtt élt, azaz visszavezeti őt az álom ideje alatt azokba az állapotokba, amelyek összefüggenek a most megoldásra váró eseményekkel. Innen van, hogy előfordul, hogy az ember valamely problémával szemben nem tudja, mit tegyen, tehetetlenül áll; de egy átaludt éjszaka után előtte áll a megoldás és egész biztosan tudja, mit kell tennie, mert ezalatt azt az igazságot, amely benne tegnap még nem volt kialakulva, mint kidolgozott, kész tapasztalatot hozza át a nappali tudatába. Nem tudja, honnan szerezte, és mégis tudja, mit fog cselekedni.
A különböző tudatok azért vannak elzárva, hogy ne zavarják a szellemet az ő fejlődésében, mert a pokolnak a legváltozatosabb kínzásait jelentené, ha minden egyes élet emlékezése nyitva állana a szellem előtt. Különösen az alacsonyrendű és hiányos tapasztalattal rendelkező szellemnek sokszor szüksége van arra, hogy azt a régi állapotot átélje; ne csak emlékezzék reá, hanem átélje mindazokkal a hátrányos és fájó érzésekkel együtt, amelyek akkor azokat a mélyebb benyomásokat okozták a lelkében. De mindaddig a múlt problémái megfejtve nincsenek, vagy ameddig nála ennek a múltnak ismerése bizonyos célok elérését hátráltatná, az hét pecséttel marad lezárva a lelkében, amit nem szabad senkinek feltörnie. Minden múltat ki kell bontani és minden tévedést helyrehozni.

Az őrszellemek ebben a láthatatlan világban az Isten törvényét, az Isten kegyelmét magukban hordozzák. Az őrszellemeken keresztül az Isten gondviselő szeretete érvényesül, mert ezek az ő szeretetükkel és engedelmességükkel készek minden pillanatban az ő Atyjuk akaratát teljesíteni.
Ezeken a szellemeken keresztül az Isten gondolata, az Isten szeretete úgy árad át a teremtettségen, mint ahogyan a szív lüktetése a vérereken keresztül hajtja a vért, átmosva és táplálva az egész szervezetet, ők ugyanazt gondolják, ugyanazt érzik, amit az ő mennyei Atyjuk. Ez az ő életelemük, örömük, boldogságuk, így tehát az őrszellemek az Isten kegyelmének hordozói. Ilyen szellemek egy-egy szférának a vezetői. Ugyancsak a szféra vezetői közé tartoznak más felemelkedett szellemek, akik a szféra tanítói; ismét mások a törvény szellemei és végrehajtói. Ezek a munkálkodó szellemek mind küldetésben vannak.
Egy-egy nagy, magas őrszellem az őt körülvevő tanítószellemek csoportját és a gondviselőszellemek csoportját a saját színe, a saját természete szerint választja meg. Ilyen színekre bomlik minden szféra egészen a hetedik szféráig, ahol már minden szín egybeolvad.

Az őrszellemek küldetésben vannak a magas szellemi napokból. Ezt tudva, természetesnek fogod találni, hogy nekem is van őrszellemem. Ilyenszerű megbízatást azonban minden szellem nyerhet, aki az ő hibáiból és tévedéseiből annyira meggyógyult, hogy az ötödik szférában találja meg az otthonát. Mindenesetre előbb csak egyszerűbb megbízatást, azután mind nagyobbat és nagyobbat, aszerint, amint az ereje növekedik. Vannak esetek, amikor valaki még nem emelkedett fel ebbe a tisztaságba, hanem még csak munkálkodó szellem, de a felette rendelkező szellem valamely kisebb feladatának elvégzésére leküldi őt alacsonyabb szférába, vagy éppen a földre egy szellem mellé. Nem kényszerből történik ez, mint azt ti gondolnátok, hanem szeretetből és a szellem jószántából.

szemlézte: Bíró László

Az álomélet
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 50

Az embernek és minden teremtett élőlénynek szüksége van az álomra, vagyis arra a pihenésre, amit az álomnak nevezett önmagába való visszahúzódás nyújt. Az álom alatt a szellem a lelki világba húzódik vissza, sőt amikor teheti, azaz amikor sikerül neki, a lelkivilágot is elhagyva a szellemi atmosztférába vonul vissza. Ekkor következik be, hogy a földön él, de a maga fokozata szerint abban a szférában is benne él, amely szféra az ő természetes munkájával, amelyet a testben végez, megnyílik a részére. Tehát a természetes erők elpihennek, és ez alatt az idő alatt a szervező életerő is zavartalanul végzi a maga gépies munkáját. Ez a rendes, jó alvás törvényes menete.
Azonban vannak komplikált lelkek, amelyekben sok vágy feldolgozatlanul maradt, amelyeket az életben nem tud megvalósítani és a szellem kényelmetlenül érzi magát, újra meg újra szemben találva magát ezekkel az elrendezetlen vágyakkal, gondolatokkal és törekvésekkel, hogy ettől a kényelmetlenségtől megszabadulhasson, igyekszik ezeket mintegy befalazni, mintegy betokosítani, pedig azok folyton igyekeznek a felszínre jutni, és a tudat minden egyes megmozdulásával akaratlanul is megütközik.
Ezek az ütközések kivetítődnek az idegszférára, s ebben is zavarokat hoznak létre, ezek a zavarok pedig kihatnak a testre is. Ezek az ütközések aztán nyomot hagynak az agyban is, kimerültséget hoznak létre és ez mint ingerlékeny, rossz lelki természet jelentkezik. Ez az az eset, amelyre azt mondjátok, hogy valaki türelmetlen, és minden bántja őt, a kákán is csomót keres. Ezek benső rossz hangulatukat kiszórják a világba és csodálkoznak, hogy nem szeretik és kerülik őket az emberek. Miután a külvilágot megfertőzték a bensőjük kivetítése által, az ő rossz érzésük a hasonló érzésekhez kapcsolódva megkeresi őket és szembesülniük kell vele az asztrál , de még inkább a mentál síkon. Amit itt gondolt, vagy képzelt az ott mint megvalósult állapot, vagy cselekmény jelenik meg számára és ahelyett hogy pihenne, velük kell küzdenie, mert mint tények előtte állnak és nem hagyják nyugton.

A testnek meg kell adni a kellő fizikai fáradtságot, szellemileg pedig ne terheljétek túl magatokat, különösen a lefekvés ideje előtt. Ne igyatok semmiféle izgató italokat, ne egyetek nehezen emészthető ételeket és főképp ne egyetek sokat. Ahogyan jólesik, úgy pihenjetek, s ahogyan a test megszokta, úgy feküdjetek. A testet nem szabad túltáplálni, mert a túltáplált test erőileg túlzsúfolt lesz, a vér anyaga megsűrűsödik, a sejtvilág erőszakosabbá válik, és percről-percre a lélektől akarja elvenni azokat az erőket, amelyek a lélek saját háztartására szükségesek.

Szükséges, hogy a test ne legyen nyugtalan elalvás előtt, vagyis amikor a szellemi tudat behúzódik a lélek világába, az idegeken keresztül ne legyen kénytelen a figyelmét a testből jövő hatások semlegesítésére, vagy feldolgozására fordítani. Szükséges továbbá, hogy az ember fizikailag elfáradjon; szükséges, hogy az idegek foglalkoztatva legyenek. Szükséges végül, hogy lelki békessége legyen az embernek, hogy ne bántsák felettébb lelki izgalmak és aggodalmak, ne bántsák különösképpen testi fájdalmak. Ha mindez megvan, akkor a szellemi tudat beljebb húzódik a lélek világába. És ha ott a lélek világában hasonlóképpen megnyugvás, béke és pihenésre való hajlandóság fogadja, akkor megkezdődik a mélyen alvás, szellem az életszalagot megnyújtva, a lélek világán keresztül, amennyire csak képes, olyan messze behúzódik a saját szellemi szférájába, és ott feldolgozza azokat a problémákat, amelyekkel földi életében foglalkozott. Mert minden szellem, ameddig mind a léleknek, mind a test idegszférájának a felüdülése megtörténik megnyugszik s lelki békében van önmagával, amelyet ti modern emberek hiába hajszoltok, hiába akartok mesterséges úton elérni.

Szeretettel Bíró Laci

Névtelen Szellem
Tévelygés a csodák labirintusában
Megjelent a szellemtani közleményekben 1929-ben

Akit az evangéliumnak még csak a külseje köti le, tehát nem a belső lényeg, az Ige, hanem csak a csodák, a gyógyítások, és a halottak feltámadása érdekel, az még csak a testi szemeivel nézi a megváltót. Az még csak a külsőséges nagyság előtt hajol meg, még ha hiszi is, hogy Krisztus Isten fia volt. Azt még tévedésbe ejti a hatalom és a titkos dolgok tudása. Azt még a gonosz félrevezetheti.
Aki belemélyed az isteni bölcseletbe, az Igébe, az Ige hatalmas erejének, igazságainak emberi okoskodással meg nem dönthető valóságának szemléletébe , az már nem emberi szemmel néz és nem emberi füllel hall, hanem szellemi látásával szerez biztos tudomást a felől, hogy „hatalom adatott Neki mennyen és földön” és nincs más hatalom amely azt megdönthetné, mert Krisztusban az isteni bölcsesség és szeretet öltözött testbe mi érettünk, hogy minket megmentsen.
Aki így látja a vallást az Igétől átvilágítva, legyen az bármely felekezetű, nem téved bele oly könnyen a csodák labirintusaiba, mert keresni fogja azt az ő gondolatainak megfelelő, magasabb gondolatokat kibocsátó szellemi társaságot, hogy vele egybeolvadva, biztos léptekkel haladjon célja felé.

Szondi M Hogyan tudunk a helyes úton maradni?
https://www.youtube.com/watch?v=gseRxB9M2UM

A karma és a kegyelem - Felvezetés
Részlet a „Magas tanítószellemek mediális közlései” című kötetből

A főkérdés most az, hogy egy röviden egybefogott kép alakuljon ki mindabból, amely az ú.n. új típusú értesítéseket összefogja, áttekinthetőbbé teszi a korábbiaknál. A karmának nagyon sok értelmezése van. Bárki nyúl hozzá és próbálja felfogni, az mind mást emelhet ki belőle. A karma-kérdés még a szellemileg régebben munkálkodóknál is olyan, hogy át kell értékelni az eddigi ismereteket vele kapcsolatban.
Egy nagyon sokszoros, és nagyon sokféle szempontból összetartozó, összeszövetkező feltételrendszer, de nem az ószövetségi szemet-szemért felfogás beteljesülése! Olyan gazdag fogalom, mint az ember gondolat- és érzésvilága. Tehát nem felesleges, ha arra gondol: „Én most itt tartok, így gondolom, ezt akarom tenni, ez következhet, de jó-e az nekem, vagy használ-e a másiknak?”
Az a karma-fogalom, ami mindmáig oly sok helyen valóságosnak vett, az azt mondja, hogy valami megcselekedett vagy érzett dolog, ami bosszúként visszaüt rá. Ebből igazi változás nem állhat elő, mert ha valaki úgy fogja fel: „Ha ezt a rosszat elkövetem, akkor kapok egy nagyot a karmától,” akkor félelmében fog cselekedni. A félelem megint emberi, földi vonatkozású.

Amíg az ember nem úgy és a szerint cselekszik, ami a belső öntörvényéből igazán ő, és hogy másként nem is lehet, mert az ő, akkor mit ér, amit a félelméből tesz? Mindenkinek különböző az elviselési szintje, tehát gyakorlatilag ugyanazt a kellemetlenséget, kínlódást az egyik ember másképp, könnyebben viseli, mint az, akinek érzékenyebb a „lelki bőre.” Az, hogy valaki egy bizonyos hibát elkövetett, és annak következményét ki, hogyan tudja egyéni érzékenységi fokának megfelelően elviselni, az még semmit nem von le abból, hogy neki át kell mennie ezen az állapoton. De, hogy milyen nehezen, az saját magától, és a saját követelményrendszerétől függ.
A régi karma-megfogalmazás szorongásokat okozhat, amíg valaki azt a büntetés, következmény, adósságtörlesztés pedagógiai eszközének fogalmához köti. A jó karmáról alig esik szó. De ki más teremtse meg ezeket a jobbakat, mint az, aki már maga is egészen mássá alakult az addigihoz képest? A javítás érdekében mindenki annyit tehet meg, amennyit tud, mert tud, csak azt hiszi, hogy nem.
A lényeg a negatív hozzáállás átalakítása, amitől még messze van a mindent pozitíven látás. Lényünk valódi természete az, hogy létezésünk színterén minden tökéletes, teljes és egész, de megfeledkezünk róla, mert megtanultunk félelemmel tekinteni az életre, megszakítva a kapcsolatunkat azzal, akik vagyunk. A félelem annyiféle rejtett arcával jön elő, hogy sokszor a puszta felismerése is nehéz, nem hogy a feloldása.
A karma-fogalom ok-okozati, másként létező és értelmezhető feltárása addig nem lehetséges, míg az ember el nem ér egy bizonyos kidolgozottsági szintet, befogadva azt, ami addig csak a felszínre jutott el. A klasszikus karma-felfogás a hibázás-büntetés értelmezése alapján áll, de ha a karmát eszközként fogjuk fel, akkor a magát jobban érteni kezdő ember kezelni is kívánja a maga beltartalmait. Eszközül az emlékezet szolgál, indítékainak belső, az emberre szellemileg jellemző alakulásainak ismeretére és áttekintésére. Tehát valamely esemény valóban visszatér a karmában, hogy milyen volt valaki, felismerve, hogy más is lehetne. Ehhez a kívánság mellé éberség, változási hajlam, szándék és sok más is kell, és nem a karma régebbi hitű felfogása.

Az emberi tudatú lény mindig benne él azon energia-légkörben, melyet általában magán kívülinek vél, holott minden csak bentről hozható ki, mert kívülről nem kapható. Sokszor kínos valami másfélét megérteni, félresöpörni egyszerűbb, mint felhasználni.
Túlságosan megszoktuk, hogy tudomásul veszünk valamely értesülést, ami meg is marad annak, nem dolgoztat meg minket, nem alakít át semmit. A karma, ahogy eddig ismerik, az ok és okozat törvényét jelenti, és a Mindenségre is érvényes. Maga a törvény tehát van és létezik, de ezt sem szabad egyetlen oldalról megnézni, magyarázni meg különösen nem. Ez nagy felelőtlenség lenne. Többféle egybedolgozott törvényszerűség szigorúan összefüggő rendszere az egész, mindig azt a részt vesszük ki, figyeljük meg, amelyet éppen feldolgozni lehet.

Szeretettel Bíró Laci

A csatolt anyagok listája:

A karma és a kegyelem
Adai tanítás - Az Ő sebei hoznak nekünk gyógyulást
A lélek Isten segítségére támaszkodó nevelése
Az árnyalatok fontossága
Bizonytalankodás
Íróórai gondolatok
HANG - Gondolatok 2




https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGistZTuKrjkeRkREAKw?e=iEfcmb
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=-AWZ2nKic7c
Egy katona megnyilatkozása Zita médium által – 1989.03.30.
Hangoskönyv részlet (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=QPY1LtbvZzA
Szellemnyilatkozatok Adelma médium által XV. fejezet
Hangoskönyv részlet (Csongi)

https://www.youtube.com/watch?v=iSx1GMV4rDQ
Krisztus élete és munkássága – Hangoskönyv részlet (Tibi)

https://www.youtube.com/watch?v=0QOtTBjbOVg&t=909s
A sors keze – Spirituális film

Az Eszmék és az emberiség boldogságvágya
Idézet a Névtelen szellem tanítása Eszter médium útján ciklus „A Maradékhoz” című könyvéből

Hiszen az emberek csak kicsiny, apró eszközei azoknak az eszméknek, amelyek a láthatatlanban dübörögve rombolnak és alkotnak új világokat; népek, nemzetek sorsát rombolják le, és új boldogságokkal, új álmokkal, új színekkel festik meg a jövőt.
Új eszmék, új gondolatok ébresztik fel az emberek lelkének vágyait, hogy elérhessék a boldogságot. Az emberek csoportjainak érzései, gondolatai összefolynak, összeolvadnak, és óriási tömeget alkotva élnek, uralkodnak nemcsak az emberek világában, hanem a láthatatlan világban is, ahol mindezek az összeolvadások, mindezek a kialakulások végbemennek, és sietnek a felszínre, hogy dübörögve, rohanva éljék ki magukat, és hozzák bele az új világba, amit ők reményekben, gondolatokban érzésekben kialakítottak maguknak.
Ezek a naggyá lett gondolattömegek fogják meg az emberi lelkeket és viszik-sodorják magukkal a népeket, mint óriási hadi szekerek, amelyeket az akarat és a vágy hajt, kerget előre az emberek világában, hogy amit ellenségüknek hisznek, amit az érvényesülésük akadályozóinak tartanak, mindazt legázolják és megsemmisítsék. Mikor azután ezek is kiélték magukat, akkor ez az eszmeáramlat is elemeire bomlik, s az emberi lélek megcsalódva, sírva, jajgatva és szenvedve igyekszik menekülni belőle.
Hány új eszme mozgatta már meg az embereket, akik a boldogság utáni vágyukat akarták kielégíteni a Földön! Mindannyiszor halomra hullva, megcsalódva, sírva és jajgatva zuhantak alá kikutathatatlan mélységekbe. És minél sötétebbek voltak az eszmék, annál mélyebb szakadékokba vonszolták magukkal azokat az emberszellemeket, akik magukéinak vallották, az életerejükkel táplálták s valósággá lenni segítették azokat.
Mint már többször mondtam, most is ismétlem, hogy átalakulás küszöbén áll a világ. Új eszmék, új gondolatok tömörülnek, és száguldják át a láthatatlan világot, bekebelezve magukba azokat az emberi lelkeket, akik elvesztették szemük elől az isteni világosságot, akik nem értik meg, mert nem is érthetik meg az Isten hangját.


UI:

Makk István Ima misztériuma
https://www.youtube.com/watch?v=DOazdE4LRBI

Ne vígy minket a kísértésbe
Kiemelés Grünhut Adolf „Tanulmányok a spiritizmus köréből” kötetéből

A szellemeknek időnkénti botlása és visszaesése előmozdító tényezőként szerepel a szellem javulása és haladása folyamatában, minthogy minden egyes visszaesés után a szellem mindjobban összeszedi magát és szilárdabb elhatározással fogadja meg, hogy alkalomadtán erejét jobban fogja kifejteni. A visszaesésen tehát nincs mit csodálkoznunk, annál kevésbé van jogunk a szegény bukott szellemeknek gyakori visszaesését tapasztalva megbotránkoznunk.
Hogyha kezünket szívünkre tesszük s őszinte részrehajlatlansággal megvizsgáljuk magunkat, ugyanily tükörképben látjuk önmagunkat, midőn tudatára jutunk annak, hogy valamelyik gyengeségünkről vagy hibánkról le kellene tennünk. Vajon nem botlik-e meg a lábunk akárhányszor, midőn a megszokás vagy kísértés újra meg újra fogadalmunk megszegésére ösztönöz? Ilyenkor haragszunk, szégyelljük, sőt megvetjük önmagunkat, többszörös fel felemelkedésünk és bukásunk miatt. Azonban a gyakori nekigyürkőzés után akaraterőnk mégis annyira megerősödik, hogy egy erős iramodással végre diadalmaskodunk mindkét kísértés fölött: affölött, mely mibennünk lakozik, s affölött is, amely kívülről hat reánk.
Az útjainkat keresztező kísértések a leghatalmasabb köszörűkövek, melyek a rajtunk levő csorbákat és érdességeket simára fenik. Tehát ne rejtőzködjünk, ne fussunk előlük, hanem álljunk szembe velük és küzdjük le vasakarattal. Kísértés nélkül a bennünk levő gyengeségek és hibák csak még inkább elburjánoznának.
Midőn Megváltónk a Miatyánkba felvette: „ne vígy minket a kísértésbe”, nem azt akarta azzal kifejezni, hogy megkérleljük mennyei Atyánkat, hogy azt, amit bölcsessége számunkra jónak látott rendelni, megmásítsa, s távol tartsa tőlünk a kísértést, ezt az erőmérőt, aminek minden szellem alá van vetve akaraterejének kipróbálása végett, s amely alól még Krisztus Urunk sem volt felmentve. Nem. Ezzel azt kérjük jóságos Atyánktól, hogy szellemünk annyi erőt találjon önmagában, hogy képes legyen magát az érzékek és szenvedélyek igája alól felszabadítani, hogy martalékul ne essék az ellentétesek kísértésének, hogy a kísértés rajta ne diadalmaskodhassék.
********
Alan Kardec_Az evangélium a spiritizmus megvilágításában – részlet a “Miatyánk” szellemi magyrázatából:
……
VI. Ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.
Adj nekünk, Urunk, erőt, hogy ellenálljunk a gonosz szellemek sugalmazásának, akik rossz gondolatokat sugalmazván, le akarnak bennünket téríteni az igaz útról. De hiszen mi magunk is tökéletlen szellemek vagyunk, akik azért öltöttünk testet a földön, hogy vezekeljünk és javuljunk.
A rossznak első oka bennünk van, és a gonosz szellemek csak a mi bűnös hajlamainkat használják fel, hogy bennünket megkísértsenek. Minden tökéletlenségünk nyitott kapu számukra, míg a tökéletes lényekkel szemben minden megkísértési törekvésük meghiúsul. Kikerülésükre semmi más nem használ, mint a jóra irányuló rendíthetetlen akarat, s feltétlen lemondás minden rosszról. Önmagunk ellen kell irányulnia minden igyekezetünknek, és akkor a rossz szellemek természetszerűen eltávolodnak, mert a rossz az, ami őket vonzza, míg a jó eltávolítja.
Urunk, támogass minket a mi gyengeségünkben, sugalmaztass nekünk védő szellemünk és a többi jó szellemek által erős akaratot, hogy tökéletlenségeinket levetkőzzük, s ezáltal elzárjuk a tisztátalan szellemek elől a lelkünkhöz vezető utat.
A rossz nem a te alkotásod Urunk, mert a minden jó forrásából semmi rossz sem származhat, hanem mi teremtjük azt, azáltal, hogy megszegjük törvényeidet, s azáltal, hogy visszaélünk azzal a szabadsággal, amelyet Te adtál nekünk. Ha majd az emberek megtartják törvényeidet, a rossz eltűnik a földről, mint ahogy a fejlettebb világokról eltűnt. A rossz senkire nézve sem végzetszerű szükségesség, és csak az nem tud neki ellenállni, aki átengedi neki magát. Ha van akaratunk rosszat tenni, lehet akaratunk jót tenni is: azért óh Istenem, esedezünk kegyelmedért és jó szellemeid segedelméért, hogy ellenállhassunk a kísértésnek.

Szemlézte: Bíró László

UI:

A világ legfontosabb kérdése
https://www.youtube.com/watch?v=WHH2YHV_uUA

Szeretet és tudatos élet

A végtelen szeretet érzése magába foglalja azt is, hogyha te felelősen teszel bármilyen területen életedben, feladatod pont abban tükröződik le! Akár anyaként felismerve, hogy mi viszi előbbre csemetédet, akár szociális munkásként másokért dolgozva, akár rendfenntartóként mások védelmében, katonaként a hazát szolgálva, papként, mikor hozzásegītesz valakit lelki üdvéhez, vagy tanítóként, aki neveli gyermekeit közösségi szeretetben és egyéni fejlődést segítve, apaként, mikor a hátteret biztosítod valamilyen módon családodnak, takarítóként, mikor a szennytől tisztítva számíthatnak rád, és hozzáadod részedet a jobbhoz, pszichológusként, mesterként, mikor a lelki bajokat megvilágítva segíted útján az egyént, vagy egy portásként, amikor segítesz eligazodni és felelsz a rád bízott feladatokért, stb...
Mindig mindenben ott a lehetőség, hogy jó és felelős emberként tegyél, csak rajtad függ, hogy mennyire éled meg pozitívan, szeretetteljesen. Ha negatív valami életedben tanít-akár arra is, hogy odébb állj vagy változz!
Ha nem akarsz vitát és ezért engedékeny vagy szülőként-nem tanulja meg a gyermek kezelni normál módon korlátjait.
Ha munkádban vagy felületes-téged minősít, ha nem becsülnek érte, az főnöködet.
Nem az a lényeg, hogy passzívan a lelki békét élve viszonyuljunk, mert az hamis idea, tévképzet... A magasabb szinteken sem azért 'hagyják békén' az erők a mestereket, mert őket azok a planéták kikerülik, hanem mert nem állnak rá a rezgésre, mivel megadatott számukra a független lét egyéni fejlődésükhöz, ill. mikor valaki rá is áll, észreveszi miben van, mit tanít, s miért nehéz az számára, így meghajolva az Akarat előtt legyőzi démonjait, s túl lép azon, amit bevállalt, mint feladat.
Önuralom és szeretet nélkül minden tett nehéz.
Mindaz, amit elnyomsz magadban, valójában ural...ismerd fel, hogy miként leszel bölcsen és szeretetteljesen képes viszonyulni...de ne engedd, hogy befolyásoljon a mások negatív reakciója ekkor, hiszen az meg számukra tanítás.

Szeretettel Bíró Laci

UI: Hétvégi filmajánló

Tökéletes ajándék
https://videa.hu/videok/nagyvilag/a-tokeletes-ajandek-H2X3URwoOEoWiekT?fbclid=IwAR1K__4ZdGtFVZlViEdxOE9gN3wg0VVSzvn5bW1QepNntK1nD4y970P0vG8

Az őrszellemekről
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 51

Az őrszellemek annyira magas szellemek, hogy jellemzésükre csak ennyit mondhatok: ők az Isten kegyelmének hordozói. Az őrszellemek a lelki természet hasonlósága szerint kapják védenceiket, mégpedig nemcsak egy védencet, mert egy-egy ilyen magas szellemnek, aki az Isten kegyelmének hordozója, sok-sok védence van, akik a lelki hasonlóság folytán éppen ez által a szellem által nyerhetik meg az ő lelki fejlődésükhöz szükséges erőket, utasításokat és világosságot.
Az ilyen őrszellemeknek a maguk helyén, a maguk állomásán nagyon sok tennivalójuk van. Munkálkodnak és dolgoznak azokban a csoportokban, amelyek reájuk vannak bízva, mégpedig mindegyiknek érdekéért külön-külön, valamint az egésznek együttes érdekeiért, hogy azokat a fejlődés rendjén előbbre vigyék. Mind a szférákban, mind a földi életben bizonyos kidolgozott tervek szerint tevékenykednek. Ezeket a terveket az őrszellemek a maguk csoportjában előkészítik, kialakítják és a beteljesülés felé terelik.
Minden szférának vannak magasabb rendű őrszellemei, és minden szférának minden rétegében vannak külön őrszellemek, akik egy-egy ilyen csoportnak a vezetésével, irányításával és fejlesztésével vannak megbízva. Az őrszellem személye is változhat egyénenként aszerint, hogy a védenc milyen színhez, milyen árnyalathoz hasonul fejlődése folyamán. Vannak szellemek, akik három, négy, sőt több életet is a lelkük egyetlen oldalának a kicsiszolásával töltenek el, és mégsem képesek azt kidolgozni. És egészen addig, ameddig egy-egy ilyen célt el nem érnek, egyugyanazon őrszellem hatásköre alá tartoznak.
Az álomvilág mintegy átmeneti állapot, a magasabb rendű világokból lesugárzott igaz és jó átvételére szolgáló réteg. Amely lélek a földi testben megérzi a jónak hatalmát, és ahhoz pártol, az az álomállapotában abba a világba helyezkedhetik át. Amely lélek pedig a rosszhoz pártol, az az álomvilágban a föld fokozatánál sötétebb árnyalatban veszi át mindazokat a gonoszságokat, amelyek őt a földi életben foglalkoztatják, megkeményítik és a kárhozatra előkészítik.
Egy földi életen keresztül két vagy három őrszellemet is kaphat a földi ember, például ha több féle életfeladata is van. Ha a próbát kiállja és a számára előírt szinvonalat eléri és a jóhoz pártol, akkor megkezdődik a terv megvalósítása, s ezzel a szellem emelkedése. És akkor az, aki addig mellette volt, más munkát kap, ő pedig egy magasabb rendű vezetőt. De ez alatt az egész idő alatt még mindig ugyanannak a magasabb rendű őrszellemnek a fennhatósága alatt marad. Ha azonban lefelé csúszik, akkor elveszti őrszellemét, és alacsonyabb fokozatú őrzővel kell megelégednie.
A fejlődés minden vonalán vannak magasabb rendű és alacsonyabb rendű őrszellemek, akik munkálkodnak, vezetnek, fejlesztenek a saját lelkierejükkel és vigyáznak azokra, akik abba a természetbe tartoznak, hogy elvégezzék a munkájukat. Mert minden léleknek külön-külön elvégzendő munkája van. A szférákban rengetegen élnek, akik mind különböző hivatásokat töltenek be. Vannak, mint mondom, minden rétegben, minden törvényben, minden színben és árnyalatban tanuló szellemek, és vannak tanító szellemek; vannak dolgozó, munkálkodó szellemek. Vannak, akik ezeknek a munkáit átnézik, felülvizsgálják; és vannak, akik mindezeket összegezik és egybeolvasztják, hogy az összhang, a tökéletesség minden vonalon meglegyen, és hézagot ne szenvedjen.
Az alázatosság az erényeknek, úgyszólván a gyökere. Mert akiben nincsen alázatosság, az mindent csak felületesen tud elvégezni, és a nem alázatos lélek sokkal többet szenved, mert sokkal többet kell kísérleteznie, ameddig rájön arra az igazságra, hogy mindent pontosan és alaposan kell elvégeznie.

Szeretettel Bíró Laci
--

Egy rövid szolgálati közlemény: Drága Zoli barátom akivel hosszú évek óta ismerjük egymást az égi világba költözött.. de kivétel nélkül mindennap eszembe jut, mert a halála előtti kérése volt, hogy amíg a forum létezik tegyem fel és folytassam a tanításokat, így Ő mindennap eszmbe jut, és itt él a lelkemben, látomaz arcát, érzem ŐT!

és akkor a mai tanítás:



Az ima ereje
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 52

Minden lélek javulási, tisztulási és fejlődési céllal kerül a fizikai síkra. Még a legelvetemültebb sem azzal a szándékkal jő a földre, hogy ezt, vagy azt a bűnt véghezvigye, hanem mind valamennyit a legjobb szándék viszi a testöltésbe. Vannak azonban kivételes esetek, amikor magasabb fokozatú, de még nem egészen kész, fejlett szellemek alacsonyabb erőkben kénytelenek testesülni, mert nekik szükségük van arra, hogy ezeket az alacsony életerőket is magasabbra emeljék és ezért öltenek ezekben testet. Ezek lehúzzák, tompítják a szellem tudatát, így vétkezik és meg kell fizesse az árát és ekkor eszmél fel a szellem és fordul vállalt feladatai felé.
A testi erőkkel vagytok a föld légköréhez, a lelki erőkkel pedig az asztrális és mentális világhoz kapcsolva. A szellem erői mutatják meg az ő értékét, vagyis azt, hogy mennyi világosságot tud a földi életbe kibocsátani, magából kisugározni, mert ennek a mennyisége az ő tulajdonképpeni értéke.
Hogy a lélek a belső békét megszerezhesse, szükséges, hogy tudjon imádkozni, és hogy az imádságnak világossága és ereje áthassa a lelkét, és abból a legjobbat felfelé emelje, és összeköttetést létesítsen a nála jobb, hatalmasabb erőkkel, hogy visszatértében hatni tudjon az alsóbbrendű erőkre.
A szeretetnek hatalmas ereje van. Ha igaz szeretettel gondoltok valakire és imádkoztok érte, az viszonthatást kelt abban a lélekben. És bárha addig talán közönyös volt irántatok, szeretet ébred a lelkében; ha pedig kevés volt a szeretete, az megnövekedik és megnagyobbodik benne. Ha egymásért imádkoztok, a szeretet az imádság révén megkeresi a másik lélekben a legelrejtettebb zugokat és nyílásokat is és hozzáfér a lélekhez ott is, ahol a rábeszélés és jóakarat nem képes megközelíteni a zárkózott, vagy gőgös lelket. Az imádság azonban célhoz segíti azt a gondolatot és vágyat, amelyet az imádkozó lélek magából kibocsátott.
Most rátérek az átok kérdésére. Mert ha van ezen az úton áldás, van átok is; ha meg tudja az ember mozgatni a jó erőket, meg tudja a rosszakat is. Az elkeseredést a lélekben valamely vélt igazság megsértése idézi elő. Ha valaki az ilyen igazság ellen vét és másnak a lelkében elkeseredést vált ki, abban nagy, hatalmas erőtömeget mozgat meg, amely erőtömeg az átoknak olyan igézetet ad (szuggesztió),— mikor azt kívánja, hogy ez vagy az történjék az illetővel.
Annak az elraktározott és az eshetőségekben latens rejlő erők felélednek, és mivel az elkeseredett lélek úgy kívánja, idő előtt akcióba lépnek. Ezek az események a készen álló eshetőségek folytán egykor úgyis bekövetkezendők voltak ugyanazzal szemben, aki az igazságtalanságot elkövette, azonban az elkeseredett lélek bizonyos jó (igaz) erőket is megmozgat. Ezért van, hogy az ilyen vágyak és gondolatok, amelyek hittel és teljes akaraterővel bocsáttatnak ki, megkeresik a legközelebbi eshetőségeket, és idő előtt beteljesedik az az „igazságos” átok, amely az elkeseredett lélekből kiindult.
Ha viszont a lélek ezeket az elégtételt váró erőket nyugalmi állapotukból kimozgatta, de nem volt igaza, akkor a hatás őt magát mint kibocsátót éri utól, mert az erőknek valahol meg kell nyugodniuk, valahol beteljesülést kell találniuk. S ha a hatás igazságtalanul indíttatott útra, akkor az visszatér a kiindítóhoz, és rajta teljesedik be minden az utolsó pontig.
Ha az ember teljes hittel imádkozik, akkor az ő kis világát és a hozzá közelállók kis világát telítheti jó hatásokkal. Nem függesztheti fel az igazságot, de elodázhatja, s felfüggesztheti a bűnhődésnek bekövetkezését. Ha valaki másról az ima erejével ilyen szenvedéssel teljes viharokat elhárít a maga jóakaratával, szeretetével és imádságával, akkor nemcsak annak a feje felől hárította el a felhőket, hanem önmaga felől is. Ilyenformán az ember sok rossz kármát felbonthat, mint ahogyan a tornyosuló felhők elé harangozni szoktak, hogy azokat eloszlassák a hangnak rezgésével.
Újra meg újra oda kötök ki, hogy bármilyen oldalról szemléljük is a dolgokat, Isten nélkül nem képes az ember semmire, mert jót cselekedni csak úgy lehet, ha Isten Lelke vezérli az embert. Ha az isteni Lélek hatja át a megtért földi ember lelkét, akkor az tisztítja a gondolatokat, nemesíti a vágyakat, békességet, nyugodt gondolkozást és helyes megértést ad.

Megjegyzés: A fentebbi hatás-visszahatás elvhez kapcsolódik az emberi társadalom és a természeti világ viszonya is. Egy aranykori paradicsomi világban a lelkekben béke és harmónia van. Az emberi lelkek nem szennyezik negatív gondolataikkal, érzéseikkel a természetet, ezért ez csodálatos, mondhatni minden szép és jó. Nincsenek emberi áldozatokat követelő katasztrófák, viharok vagy más rendkivülien rossz körülmények. A növény és állatvilág is békés és emberre ártalmatlan.
A sok fejletlen lélek , akik mind több és több leszületési lehetőséget kapnak a korszellemek változásával, lassan szennyezni kezdi a föld légkörét és felületét. Erre mondható az, hogy a gonoszt felszabadítják láncaiból. Mind több önzés és gonoszság jelenik meg a földön és mint egy vírus megtámad minden egészséges társadalmi szervezetet, amely foggal-körömmel védekezik ugyan, de a leggyengébb láncszem elve alapján a kosárba került egyetlen rohadt alma is megrontja az egészet.
A megszületett belső feszültségek halmozódásával a természeti világnak is reagálnia kellett. Időnként le kellett vezetni ezeket az indulatokat, felgyűlemlett erőket villámlások, viharok, szökőárak, földmozgások és katasztrófák formájában. Néha a civilizáció egy-egy elferdült, betokosodott, fejlődésre képtelen részét az angyali hierarchia vezetése által irányítva ki is vonták a földi létből.
Adjunk hálát a természeti erőket irányító angyali géniuszoknak, hogy segítenek rajtunk és természeti megnyilvánulások formájában oldják az emberiség által felhalmozott feszültségeket, amelyek enélkül az áldásos munka nélkül önpusztítóak lennének, háborúk, járványok vagy bármilyen más formában.

Szeretettel Bíró Laci

UI:

http://titkokszigete.hu/rendkivuli-bizonyitanak-hogy-letezik-isten-vagy-a-pokol-korszakvaltas-elott-all-a-civilizacionk/?fbclid=IwAR31z1GMJEA1vlwm1JFO8uJHqJN1RITvsYWfcepAMlyUtDmwblPo_oRo65k

Fogadalom és ígézet
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 53

Miután pedig a papi rend tudja azt, hogy az ember mennyire gyenge, mennyire hajlik a rosszra, a törvénytelenségre ezért bizonyos belső szabályzatokat írnak elő, amelyeket be kell tartaniuk, és amelyeknek alá kell magukat rendelniük azoknak, akik ezt a szolgálatot vállalják. Ez a fogadalom számukra bizonyos kötelmet jelent. Megvan a maguk kötelme a tisztviselőknek, az orvosoknak, papoknak, katonáknak, stb. Például a katonák kötelmét a zászlóra való felesküvés jelképezi. Ez tartja össze a rend tagjait, ez teszi a rendet egységgé. Valaki pedig mégis megszegi azokat a szabályokat.
Ti azt már tudjátok, hogy Istennek ezekre az elkötelezésekre nincs szüksége, mert ameddig az ember megtartja azt, amit magára nézve kötelezőnek tekint, addig az az eszme rendületlenül fennáll, ha pedig fogadalmat tett és azt nem tartja be, ahhoz hűtlenné lett, akkor az az eszme már így is úgy is elvesztette az értékét előtte. Azért jobb, ha az emberi lélek nem tesz fogadalmat, és nem kötelezi magát semmire, ha úgysem képes megtartani.
Ha az ember, érezvén a lelkének gyengeségéi és gyarlóságát, esküvel, vagy fogadalommal szegezi le, hogy nem lesz hűtlenné, nem fordul el attól az ideáltól, amit maga elé tűzött: ezzel a lelkében bizonyos igé

t, egy kényszerítő erőt alkot meg, egy hatalmat hív életre a maga gyengeségével szemben, amely hatalom aztán, mint igézet — miután ő adott neki életet — él és érezteti a hatását.
Ez az igézetnek egyik alakja. Mert az ige nem más, mint a gondolatnak és érzésnek az akaratban való kifejezése, azaz a gondolatnak, érzésnek és akaratnak megtestesített formája. Maga a törvény is ilyenféle dolog: az érzésnek, gondolatnak és akaratnak megtestesített megjelenése. Az eskü és a fogadalom azonban még ennél is nagyobb hatalom, mert ezzel a lélek mintegy az örök igazságot hívja ki, az örök igazságból merít bizonyos mennyiséget az ő érzésének, gondolatának, akaratának a megrögzítéséhez és leszegezéséhez.
Tehát a fogadalom kötelező. Ha valaki elég oktalanul fogadalmat tett, akkor azt tartsa is meg. Mert ha nem tartja meg, akkor az az ige, amelyet ő rögzített meg, kiteljesíti rajta azt az igazságot, azt a törvényt, amelyet tulajdonképpen a fogadalomtevő maga teremtett meg. Hogyha vét a fogadalom igézete ellen ez mindaddig nem engedi őt továbbjutni, míg ezt be nem töltötte, ki nem elégítette.

Az átok is ilyenféle ige. És éppen azért az átkot sem bonthatja fel senki más, mint csak maga az, aki az átkot kimondta. Sajnos, az emberek nagyon sokszor átkozódnak és nem tudják, hogy ezzel milyen erőket kötöznek és rögzítenek meg. Nem tudja a szerencsétlen, hogy amikor ő azt az embertársát, azt a másik vétkezőt megkötözi, ugyanazzal a kötelékkel önmagát is megkötötte. Hiszen az Isten törvénye is megmondja, hogy: „Ha ti meg nem bocsátotok az ellenetek vétőknek, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket”.
Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik. A legmagasztosabb vegyi folyamat az ember lelkében akkor megy végbe, amikor a rosszat nem viszonozza rosszal, hanem jót cselekszik a rossz helyett. Ez a mennyei oldószer, amely a gonosz fluidokat feloldja, megtisztítja, átvilágosítja, a gonosznak gyökerét megsemmisíti, életképtelenné teszi. Ellenben ha az ember a gonoszat gonosszal viszonozza, a gonosznak létjogosultságot adott az életben és a gonosz még a leghívebb rabszolgájának is gonosszal fizet, egyszerűen azért, mert jóval nem rendelkezik. Azért az ember ne átkozódjék, hanem inkább kérje Istent, hogy segítsen megoldani az adott helyzetet.

Hogyha látná az ember, hogy egy-egy alkalommal, amikor legyőzi magában a gonoszt, az erőknek milyen hatalmas áramai indulnak meg belőle: bizony nagyobb erőfeszítést fejtene ki a rossz legyőzésére. Az emberek számára az erő nem a delejes Isteni vonzásban, hanem az ellentét villamos taszításában nyilvánul meg; az emberek csak a ténykedő, hatni vágyó, aktív, uralkodó erőket ismerik el erőkül; a passzív, a szenvedőleges erőket, amelyek a türelemben, elnézésben, alázatosságban, a kitartó jóakaratban nyilvánulnak meg, nem ismerik el hatalomnak, pedig e két erőfajta közül a passzív erő a hatalmasabb.
Tulajdonképpen igézet alatt áll minden; igézet maga az a fogalom is, amelyet az emberek az igazságról alkottak, amit az erőszak képvisel s amelyet az erőszak védelmez meg. Így született meg az önzés igazsága. Isten igazsága azonban más; Isten igazsága a szeretet. A szeretet tartja fenn a világot. A szeretet hoszszútűrő, megalázkodó, önmagát feláldozó hatalom. A szeretet teremti és formálja át a világot és az egyes embert.

A szeretet életet, örömöt és boldogságot ad. Az embernek az az egyik legnagyobb tévedése, hogy a szeretettel szemben gyűlölettel áll, az igazsággal szemben hazugságot szól és cselekszik, hazugságból akarja felépíteni és fenntartani a világot, és a saját boldogságát is ezzel akarja munkálni. Ez az igézet tartja fogva az embereket, mert elhiszik, hogy ez az igazság.

Szeretettel Bíró Laci

A világhírű magyar agykutató döbbenetes vallomása Istenről

A tudomány jeles képviselői legtöbbször megállnak az "anyagi" szint vizsgálatánál, és a racionális megközelítés korlátainál. Csupán az elmével felfogható területen "kirándulnak", az azon túli vidéket pedig meghagyják másoknak. Nem így a világhírű magyar agykutató, Freund Tamás professzor.
Az "Istenadta" című kiváló könyvben, különböző emberekkel beszélgetnek a szerzők tehetségről, felelősségről, Istenről és az ezekkel kapcsolatos élményekről, gondolatokról és tapasztalatokról.
Freund Tamás professzor urat is megkérdezték ez ügyben. Megdöbbentő amikor a materiális világ kutatói, a racionalitás emberei mégiscsak eljutnak az anyagon túli, sokkal "finomabb szintű" dimenziók világába is, és a sejtek, idegpályák és egyéb biológiai dolgok mellett, Istenről kezdenek el beszélni. Itt olvashatsz a vele készült beszélgetésből néhány gondolatot:
Interjú részlet

"...a gyermeki hitet könnyű elveszíteni, ha nem nyer megerősítést a felnőtté vált ember agyában. Az idegtudós az anyag evolúciójának a csúcsát, az agyat vizsgálja. Azt a szervünket, amelyen keresztül a lelkünk megnyilvánul az anyagi világ számára. És olyan funkciók produkálásra is képes, amire semmi más biológiai, fizikai-kémiai anyag nem. Ha a neurobiológus megismeri az idegsejthálózatokat, nehezen tudja elképzelni, hogyan lesznek ebből új gondolatok, hogyan tehet föl az idegsejtek hálózata olyan kérdéseket, mint hogy mi az élet értelme. Akármennyire komplex terméke az agy az evolúciónak, nem gondolom, hogy képes kitermelni egy olyan nem anyagi entitást - nevezzük elmének, éntudatnak, szabad akaratnak, léleknek, de leginkább ezek együttesének - amely irányítóként hat vissza az őt létrehozó idegsejtek hálózatára. Inkább azt tudom elképzelni, hogy, mint az anyag evolúciójának csúcsa, az emberi agy vált alkalmassá, hogy rajta keresztül a teremtő eredetű lélek meg tudjon nyilvánulni az anyagi világ és ami fontosabb, a többi lélek számára.

- A lélek tehát külső beavatkozásra került belénk az evolúció folyamán?
- Az ateista elképzelés szerint a tudat az anyagi agy működésének emergens tulajdonsága. Én úgy gondolom, az anyagnak nem lehet olyan emergens tulajdonsága, ami visszahat az őt létrehozó idegsejthálózatra. Már csak azért sem, mert ha kiveszünk egy szövetmintát az emberi agyból, és összehasonlítjuk a majom vagy a macska ugyanonnan kivett szövetmintájával, akkor közel ugyanannyi sejtet találunk, ugyanolyan típusúakat, a kapcsolódási törvényszerűségeik, a kommunikációra használt molekulák is egyformák. A fő különbség, hogy ezekből a kis agykérgi oszlopokból az emberi agyban jóval több van, mint egy majom vagy egy macska agyában. ha valaki elhiszi, hogy csak mert ezekből az egységekből jóval többet pakolok egymás mellé, a hálózat generál egy nem anyagi jellegű éntudatot, az élet értelmén lamentáló elmét, akkor azt is el kell hinnie, hogy ha chipekből kapcsolunk össze egyre többet, akkor egyszer eljutunk egy számítógéphez, ami előbb-utóbb szintén kitermel magából egy elmét, ami majd az éterből visszahat és programozza a gépet létrehozó chipek hálózatát. Ezért gondolom én, hogy az agyunk nem kitermeli, hanem befogadja az egyébként tér-idő dimenziókon kívül létező lelkünket. Az ateisták hite még nagyobb, mint az enyém, mert ők el tudják hinni, hogy az öntudatára ébredt emberi agy az ősrobbanással önmagából, önmagától és önmagáért keletkezett anyagi világ fejlődésének terméke lenne. Én ezt nem tudom elhinni, természettudományos bizonyítékaink pedig egyik álláspontra sincsenek.
- Vagyis minden további nélkül össze tudja egyeztetni istenhitét a tudománnyal.
- Érdemes belegondolni, hogy az ősrobbanás utáni első másodpercben, ha az öt fizikai állandó nem úgy van beállítva, ahogy, hanem mondjuk a gravitációs állandó néhány százezreléknyivel nagyobb, akkor az univerzum visszazuhan önmagába. Ha az atommagok belső kölcsönhatási állandója néhány milliomod részével kisebb vagy nagyobb, csak hidrogén- vagy csak héliumatomok keletkeznek, és sohasem jön létre a szénatomra épülő szerves élet. Az ateisták hiedelme szerint ez magától alakult így ki. Én inkább abban hiszek, hogy volt egy teremtő lélek, akinek valamiért eszébe jutott, hogy anyagi világra volna szükség. Ahogy a Biblia írja, kezdetben volt az Ige. A teremtő szándék. A fizikai állandókat úgy állította be, hogy hozzánk hasonló lények jöjjenek létre. a kémiai, majd biológiai evolúciós szabályai, úgy mint a természetes szelekció, nem mások, mint a teremtés eszközei. Nincs abban semmi különleges, ha egy tudós istenhívő. Inkább abban látom a különlegességet, ha egy tudós ateista. Olyan hiedelemrendszerben kell élnie, aminek én nem látom az értelmét. A legnagyobb rejtély a gondolkodó, szabad akarattal rendelkező ember keletkezésének az értelme, a lelkünk eredete, küldetése és sorsa. Ezek olyan kérdések, amelyekre a természettudomány sohasem fog választ adni. Ha pedig a hitünk más kérdésekkel foglalkozik, mint a tudomány, akkor miért ne lehetne a kettő összeegyeztethető, egymást kiegészítő?"

forrás:

https://meditacionk.blogspot.com/2013/08/a-vilaghiru-magyar-agykutato-dobbenetes.html?fbclid=IwAR1NBtxXkpyVLXvyABcUsQvltufTEmdhGrb8bi26K875KiSbC81MkhIJQWU

A gyermekek szférája

Misztériumok – Különös élmények és jelenségek Eszter médium útján – Részlet
Eszter médium látománya 1933. október hetedikén:
“ A gyermekek szféráját látom. Ide hozzák a meghalt gyermekek lelkeit. Milyen sajátságos! Minden egyes gyermek mintha egy fatörzsből kivájt tartóban szunnyadva érkeznék ide. Aztán lassan mozogni kezdenek és egyenként kikelnek ezekből a tartó formákból.
Gyönyörűszép rét, amelyet a pitypang sárga virága és egyéb mezei virágok tarkítanak. Egész kora tavasz van, olyan húsvét körüli idő. Van itt midenféle fiatal állat: kis kacsák, kis csibék, kis kutyák és macskák, szóval minden, amivel a gyermek szívesen szórakozik. Van mackó, amely két lábra állva jön a gyermekek felé és beszél. Egyébként a többi állatok is beszélnek. Vannak ólomkatonák, de nagyok és mozognak. Van elefánt, amely szintén nagyon barátságosan viselkedik a gyermekekkel szemben.
Aztán vannak kicsi házak cukorból; szóval minden, ami ezt a szférát valóságos gyermekparadicsommá teszi. Ha én ebben a szférában élnék, bizony sohasem kivánkoznám innen máshová. Nagyon szép tó is van itt és a tavon az óriási tavirózsa, amelynek levelei és virágai megbírják a gyermekek testét. Sőt a tó vize is olyan természetű, hogy nem fullad bele, illetőleg nem merül el benne a játszadozó gyermekek teste. Ezek a gyermekek olyan kivájt fatörzsfélében csónakáznak, mint amilyenekben ebbe a világba jutottak és amilyenekből itt kikeltek.
Van itt béka is, mégpedig nagyon tréfás. Ha a gyermek meg akarja fogni, nevetve rikkant egyet és elugrik előle. Van azonban oroszlán is, meg más vadállatok, amelyek arravalók, hogy a gyermekek megtanuljanak engedelmeskedni, s megszokják azt, hogy amihez nem szabad hozzányúlni, ahhoz ne nyúljanak, mert ha hozzányúlnak, az oroszlán kivicsorítja a fogát és attól nagyon megrémülnek a gyermekek.
Itt a rendet a tündérek tartják fenn. Ezek vigyáznak a gyermekekre, ezek adnak úgyszólván életet ezekbe az állatfantomokba. Ha pedig olyan gyermekek kerülnek ide, akik vásottak, rosszak és rakoncátlanok, azokat ezek a tündérek elvezetik más, nekik megfelelőbb helyre.
Arra a megjegyzésre, hogy ezek a gyermekek bizonyára olyanok, akik földi életükben betegségekkel és nyomorúságokkal küzdöttek s ezért jutnak ide, hogy a szellemük és a lelkük megpihenjen.
Eszter így folytatta: Bizonyára olyanok is, de közöttük sok olyan súlyosan vezeklő szellem, akik éppen a szellemvilágban sokat gyötrődtek és azért is öltöttek rövid időre testet, hogy ezektől a gyötrelmektől meneküljenek és akiknek azért van ilyen pihenő és boldog létállapotra szükségük, hogy ebben erőiket lassan visszaszerezzék, illetőleg felfrissítsék.
Ezek a gyermekszellemek azonban csak addig maradnak ebben a szférában, ameddig itt minden széppel és jóval úgyszólván betelnek és már mintegy kinőnek ezeknek az élvezéséből, és komolyabb, felnőttebb egyéniségeknek megfelelő állapot után kezdenek vágyakozni. Ilyenkor aztán a tündérek elvezetik őket innen.”

szemlézte: Bíró László

UI:


Szondi M Megváltás
https://www.youtube.com/watch?v=ppmDVSc0HMs

Istené az ország, a hatalom és a dícsőség - Felvezetés
Részlet Zita médium közléseinek „Lélekben és igazságban” című könyvének második kötetéből - 2001. október 28.

!„Mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség most és mindörökké...” - hangzik az Úr imájában. Mit nevezünk a mi Atyánk Istenünk országának? Azt, ami Általa teremtetett, tehát az egész világmindenséget, és így övé a hatalom és övé a dicsőség égen és Földön.
Az Ő küldöttje, az Ő Szent fia mondja: „az Isten országa tibennetek van.” Tehát nem itt, nem ott és nem amott, hanem Isten teremtményeiben. Isten országát kell tehát kiépíteni és megvalósítani minden teremtménynek saját lelkében. Akiben ez az ország összeomlott, vagy akiben ez az ország a bűn világa lett, annak mindent el kell követnie, hogy azt újra felépítse a lelkében, mert ha nem, elvész; mert ha nem, nyomorúságok, szenvedések jönnek rá és mindent, ami neki örömöt boldogságot és örök életet adhatna, mellőzni lesz kénytelen.
„Tiéd a hatalom és a dicsőség…” Testvéreim, már a kezdetek kezdetén emiatt történt a bukás, mert a teremtmény nagyobb és hatalmasabb akart lenni az ő Teremtőjénél. Hatalmat akart égen és Földön, hatalmat akart a teremtő Isten felett is. „Olyanok lehettek, olyanok lesztek, mint az Isten, ha esztek a tiltott fának gyümölcséből...” Kísértette Ádámot és Évát a sátán. Ennek a tévgondolatnak, ennek a tévhitnek estek áldozatul mindazok, akik elbuktak. Mert nemhogy övék lett volna a hatalom és a dicsőség, hanem kivetett páriák lettek, akiket lángpallossal távolított el az igazság angyala a mi Atyánk, Istenünk országából.Ennek a tévhitnek és az Isten országából való kiűzetésnek a következménye a földi élet és a halál.
Ez a Föld a ti országotok; ez a világ a ti világotok; ez a világ a tévelygéseknek, a bűnnek és a bűn következményeként a halálnak a világa. Itt kevés az öröm, a megértés, a békesség, a boldogság, de annál több a csalódás, a szenvedés, a nyomorúság, a betegség és a halál. Pillanatról-pillanatra ezreket és százezreket kaszabol le a halál. Hiába várja az ember az örökéletet és az örök boldogságot, újra és újra szembe kell néznie a halállal, mert Isten helyett a maga részére akart hatalmat és dicsőséget.
Nézzetek körül a világban, a ti világotokban, és akkor megláthatjátok, hogy mennyire így van ez, mi mindent tesz meg az ember a hatalomért, hogy az ő szava legyen a mérvadó, hogy az ő akarata érvényesülhessen, hogy az ő elvével és eszméjével hintse tele e világot. Először az ember csak anyagi javakat akar: pénzt, csillogó aranyat, hogy ezen keresztül hatalmat, dicsőséget vásárolhasson magának az ellentéttől. Aki Isten hatalma és Isten dicsősége helyett a maga hatalmát, a maga dicsőségét keresi, azt csak az ellentéttől kaphatja meg, és aki a maga lelkében Isten országa helyett az ellentét országát építi, az nemhogy közelebb, de egyre távolabb kerül az öröm, harmónia és a boldogság világaitól.
Az ember azt hiszi, azt gondolja és úgy érzi, hogy a hatalom édes, a hatalom örömet és boldogságot nyújt, hogy milyen jó dolog az ellenséget megalázva, porba sújtva látni; milyen jó, ha az földig hajol előtte és kér és könyörög hozzá - Isten helyett - a mindennapi kenyérért, könyörög a puszta létért, könyörög az életéért. Ezért a hatalomért gyűjt az ember, ezért a hatalomért visel háborúkat, ezért tör nép nép ellen, nemzet nemzet ellen, hogy nem az Isten igazsága, hanem az ő igazsága, az ő akarata valósulhasson meg népek és nemzetek fölött.
Az ellentét és az ellentét által megtévesztett ember álma ez. Úrrá akar lenni népeken és nemzeteken; úrrá akar lenni a világmindenségen, és ha az egész teremtett világon már nem lehet, akkor legalább azon a világon, amelyen ő élhet. Az ember legalább ezen a Földön akar magának minden áron világhatalmat szerezni, és más emberrel, más nemzettel, más népekkel fizettetni meg azt az árat, amibe a hatalom, a dicsőség és a csillogás kerül.
Az ember lelke legmélyén érzi, hogy égen és Földön nincs nagyobb hatalom a mi Atyánknál, Istenünknél. Ezt azonban igyekszik a háttérbe szorítani, hogy ő maga csilloghasson, hogy népek, nemzetek őt szolgálják, hogy a Föld minden búzája, olaja, minden terménye az ő magtáraiba folyjon bele; hogy tőle függjön, ki, mennyit meríthet a bőség kosarából. Az ember mindent megvonna az ú.n. ellenségtől: életet, élelmet, lehetőséget, hogy az egész világot térdre kényszerítve, az neki ordítsa: „tiéd a hatalom és tiéd a dicsőség”.


Szeretettel Bíró Laci

A csatolt anyagok listája:


Istené az ország, a hatalom és a dícsőség
Isten alaptulajdonságai
Adai tanítás - Aki utánam akar jönni
A beváltott szellemi ígéret
A feltámadási előeste emélekei
A jó irányba haladók egymás iránti feladatai
HANG - Jézus ajánlja-e a buddhizmust?




https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGiswLo3H161XWqqUY1Q?e=IBbOUO
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=0svX6ZYNZ90
Manna a hit táplálásához V-ik fejezet – Hangoskönyv részlet (Csongi)

https://www.youtube.com/watch?v=wnIe8keoRH4
Kapcsolat Isten szellemvilágával - Isten megváltási terve
Hangoskönyv részlet (Tibi)

https://www.youtube.com/watch?v=j2Mbwt91vcQ
Közelebb hozzád Uram, mind közelebb – Hangoskönyv részlet (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=fWsqAXTqCcA
Kávéházi szerelem – Romantikus film

A lelkem másához

Nem tudom, hol vagy: a földön élsz-e vagy csillagsugárok szárnyán
Új életre vársz, mint legszebb rózsabimbó az örök élet fáján?...
Nem tudom, hol vagy: Alfa-csillaglépben, Orion ködében,
Vagy fönt a tejuton, angyallá vált lelkek fehér köntösében?...
Nem tudom, hol vagy, de mindig téged látlak, bárhova tekintek.
Lehet, hogy itt élsz a földön, tán épp te vagy, kinek most búcsút intek,
Kihez kegyetlen voltam, akit megaláztam, s aki most halálom…
Nem todom, hol vagy, de halálon innen, életen túl a te szemed látom
Előttem lobogni, szíved is dobogni hallom alva, ébren…
Fönt élsz-e Isten országában, mondd, vagy akit én kevélyen
Eldobtam magamtól, te vagy talán? Felelj, kiálts nekem!
Két karom feléd tárom az éjszakában… Ugye – te vagy velem,
Ha testben távol élsz is, életem minden bajában, örömében?
Szeretsz és szeretlek, ha az vagy is, kit most hagytam el éppen!
Nem tudom, hol vagy… Ha ismertelek is és egyszer szerettelek,
Meghaltál számomra, kit feltámasztani én sohasem merek…
Mikor találkozunk? Talán egy eljövendő élet hajnalán?
De bárhol lássalak, már szenvedtem annyit, szerettem is talán,
Hogy itt a földön ismét, vagy új csillagvilágok ismeretlen táján,
Eltévedt, dacos szerelmem, te legszebb rózsabimbó az örökélet fáján,
Rád ismerjek újra két szelid csillagról, a szemed kékjéről –
Vagy álmokat rejtő, könnyen elfelejtő éjszín sötétjéről!
Nem tudom, hol vagy. Azt sem, hogy az élet sötét útvesztőjén újra mikor látlak…
Egyet tudok, érzek: sóvárgó lelkemmel, szerelmes szívemmel, én csak téged várlak!

R. t.

Dr. Balogh Barna
Olvasóink – bizonyára – mindannyian ismerik Dr. Balogh Barna testvérünk nevét, akit a Jó Isten arra szemelt ki földi vándorútjára indulása előtt, hogy a keleti bölcseletet a nyugati embertestvérekkel megismertesse. Megáldotta őt a nyelvtehetség gazdag ajándékával, amely tehetséget a jó sáfárhoz illően ki is fejleszt magában. Eddig is sokat köszönhetünk neki és kérjük a Jó Istent, hogy minden betű, amit leír áldásként hulljon élete útjára. Az fentebb közölt verse az elszakadt és egymást kereső duálok örök, sóvárgó szerelméről szól, melyet szebben még senki nem énekelt. (Szerk.)

Forrás: Égi Világosság

UI:

Makk István duáltörvény
https://www.youtube.com/watch?v=wHEryXtYlvc

A bűnbocsánat misztériuma
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 54

Mikor a földi ember halálának napja elérkezik, és átjut a szellemvilágba, akkor mint egy elképzelhetetlenül fényes tükörben látja meg önmagát. Még pedig úgy, hogy minden hibáját, minden fogyatékosságát, minden bűnét annyira felerősítve látja, mint ahogyan a tudósok szemlélik a mikroszkópon keresztül a mikroorganizmusokat. És akkor kénytelen belátni és megállapítani a maga kicsinységét, tökéletlenségét, hibás voltát.
Úgy képzeljétek ezt el, hogy Isten az ő felfoghatatlan, kibeszélhetetlen nagyságával betölti az egész teremtett mindenséget. Hiszen ahol az életnek csak egy paránya is felfedezhető, ott ő mindenütt jelen van, és Neki mindarról tudomása van, mint ahogyan az embernek tudomása van minden egyes szervéről.
Egy fájdalmas, beteg pontja az élő mindenségnek ez a ti világotok is félrefejlett szellemparányaival, akik Isten akaratát félreértik, és minden igyekezetükkel és törekvésükkel ellene állnak annak. S ezzel öntudatlanul és akaratlanul a maguk boldogtalanságának, és gyötrelmeinek a megteremtését mozdítják elő.
A kegyelem folyton keres, kutat; nem fárad el abban a törekvésben, hogy az isteni szeretettől eltávolodott emberlelkeket élettel és világossággal hassa át. Azért a földi élet eseményei, a földi élet történései, a földi ember elbukásai és tulajdonképpen a nagy örökkévalóságban, az örökéletben nem jelentik azt a nagy fontosságot, amit az ember ezeknek tulajdonít.
Tulajdonképpen nem az dönti el a szellem sorsát, hogy mit cselekedett, mert a cselekvés csak egy-egy időszakra szól. Mert minden cselekvés, legyen az bár jó, mégis alámerül a jobb által okozott örvénylésbe, s aki a jónak tudatában ellene áll a jobbnak és meg akarja ennek a mozgását gátolni, már maga is beleesett a tévedésbe, mert nem tudta, hogy minek áll ellen, mit gátol meg.
Az emberi lélek még sincs a teljes megértésnek, a teljes világosságnak a birtokában, és a léleknek csak egy része van összekötve azzal a jóval, amelyet megragad, és amelytől a megváltását várja, a másik része pedig még a tudattalanban szunnyad. De mivelhogy az ember nem tökéletes, hanem nagyon is telve van tökéletlenséggel, azért az a kicsiny jó, az a kicsiny igaz olyan az emberi külsőn, mint az ezüst papiros, amelybe egy férges alma van csomagolva.
A fejlődés nincs befejezve az emberi élettel még akkor sem, ha a legmagasabb tudással, a legragyogóbb igazságokkal birtok is, mert ezeket az igazságokat a ti lelketekben fel kell dolgoznotok. Mégpedig nemcsak az értelmetekben, hanem az érzéseitek világában is. Keresztül kell mennetek olyan állapotokon, meg kell oldanotok olyan kérdéseket, amelyeket csakis azzal a ti átvilágosodott értelmetekkel és az Istentől áthatott érzésvilágotokkal tudtok megoldani. A ti megszerzett bölcsességeteket kipróbálják azok a helyzetek és állapotok, amelyeket át kell világítanotok a saját bölcsességetekkel! Tulajdonképpen ez a ti munkátok a földi életben, ez a ti kötelességetek.
Isten a legmélyebben esett szellemeket is — ha azok teljesen megalázzák magukat és a felfuvalkodottságukat, a gőgjüket megsemmisítik önmagukban, és az ő tisztább Istenhez vágyó érzéseiket tárják Eléje — megáldhatja, megsegítheti, felemelheti és megtisztíthatja. Mert ő látja azt, hogy abból a lélekből mit és mennyit lehet kihozni, mert ő, a Teremtő Atya tudja, hogy mit helyezett és hogyan helyezte azt el abban a lélekben.
Ez az a titok, amelyet nem tud a keleti vallás sem magáévá tenni. Ez az az igazság, a kegyelem igazsága, amelyet az Istentől eltávolodott emberlélek nem képes megérteni, mert nem tud megalázkodni, nem tud önmagáról lemondani. Aki Krisztust megérti, aki a Krisztus szeretetét a maga lelkében valamennyire fel tudja dolgozni, és magáévá tudja tenni, az nem keresi, nem kutatja az igazságot, egyszerűen elfogadja és ezzel magát olyan törvénybe helyezi, hogy mindent megkap, pontosan mindig azt amire éppen szüksége van. Ez olyan változást idéz elő életében mintha egy riksáról átűlne egy gyorsvonatra és mint újjáteremtett szellem érkezik meg a szellemvilágba.
Embertestvéreim: létezik a karma igazsága, de a Krisztus törvényével szemben tehetetlen. Ne abból következtessetek tehát, hogy valakinek a földön szenvednie kell, vagy boldognak látszik; vagy mert valakivel szerencsétlenségek és bajok történnek, talán az Isten nem kegyelmezett neki, sokszor áldozatul kell esnie a testnek minden javaival, hogy a lélek megmenthető legyen.
Istennek a bűnös lélek iránt megnyilatkozó legelső kegyelmi ajándéka a bűnbocsánat. Isten bűnbocsánatot ígér mindazoknak, kik megtérni szándékoznak, akiknek a lelkében a vágy felébred aziránt, hogy jobbakká, igazabbakká legyenek. Isten felkínált bűnbocsánata a megtéréshez, a megtisztulásra való törekvéshez van kötve. Akit a Szentlélek munkába vett és aki az egész lelkét úgyszólván alárendeli a Szentlélek behatásának, az nagy lelki ajándékokat nyer.
Az ember nem veheti meg a Szentlélek ajándékát sem bőjtöléssel, sem nagy cselekedetekkel, vagy sok imádkozással; még akkor sem veheti meg, ha önmagát égő áldozat gyanánt áldozza fel — ha „az ember” akar. Az embernek, amikor az Isten törvényébe lépett, nem lehet többé akarnia, csak engedelmeskednie, bizakodnia és várnia az Isten ajándékaira. Ehez az alázatosság a legfőbb erény, amelyet az embernek, mint legszükségesebb kelléket kell megszereznie. A hit Isten ajándéka, nem pedig az ember lelkének a vívmánya.
A szeretetben áll a legbizonytalanabbul az emberi lélek! Ami az emberi lélekben szeretetnek látszik, az legtöbbnyire csak önző szeretet. Az önző szereteten keresztül nagyon nehezen tanul meg az emberi lélek úgy szeretni, hogy ő adjon, ő szolgáljon inkább másoknak. Az önzetlen szeretet legelsősorban lemondáson épül fel. Ameddig valaki nem tud lemondani, addig nem tud önzetlenül szeretni. Ameddig nem tud valaki önzetlenül szeretni, hanem csak önző szeretete van, addig még az önző szereteten keresztül a gyűlölet mérge és fullánkja is ott él a lélekben és cselekszi a gonoszt. E két véglet között, a gyűlölet és az önzetlen szeretet között hömpölyög a bűnök, tévelygések és félreértések árja.
Ha valaki cselekszi a bűnt, akkor szolgája a bűnnek; aki szolgálja a bűnt, az szolgálja a gonoszt, a gonosz pedig a leghűbb szolgájának sem fizet jóval, egyszerűen azért, mert nincs neki. Tehát valaki a gonoszt cselekszi, az a gonosz következményét aratja. A gonosz következmény pedig nem jön Istentől! Isten nem bünteti a gonoszt sem; a gonoszság bünteti önmagát azokban a következményekben, amelyek mintegy minden cselekedetnek, minden megmozdulásnak a fejlődését hordozzák magukban. Mert mindennek fejlődnie kell; mindennek van következménye.
Valaki beírja a nevét az ő életével, megmozdulásaival az élet áradatába, ez az életáradat: a természettörvény azt tükrözi vissza az ő részére. Ha odaállasz a tükör élé, az a tükör a te cselekedeted következményeiben ugyanazt mutatja vissza, ami te vagy.
A hegyek az emberszellem gőgjét, a mások fölé emelkedni vágyását, hiúságát, hatalmaskodását, makacsságát, konokságát, önteltségét mutatják. A bennük elrejtett ércek és kövek mind-mind az emberi léleknek külön érzéseit, külön jellemvonásait példázzák. Nézd meg az egész világot és meglátod benne önmagadat. A föld az ember, az ember a föld. Innen csak akkor mehet el, hogyha azokat az erőket ismét lelki erőkké dolgozta át, amely erőket ő rögzített ide, amely erőket ő maga keményített meg, s amely erőknél fogva ő is ide van kötve.
Akinek még kedves a bűn útja, aki még úgy érzi, hogy ő helyes és jó úton jár, amikor gonoszul cselekszik, s a lelkében egyáltalán nem ébred fel az a gondolat, az az érzés, hogy bocsánatra szorul: ti annak a vétkeit meg nem bocsáthatjátok. Ez természetes, mert az még magában hordozza az ő bűneit és azok következményeit, tehát nem szabadíthatjátok meg őt bűneitől; és vétkezzék az illető akár ellenetek, akár a világ ellen, vagy az Isten ellen, nem bocsáthatjátok meg az ő bűneit. Mert a megbocsátás nem annyit jelent, hogy nem álltok az igazság szavával bosszút rajta, nem annyit jelent, hogy nem toroljátok meg a bűnt, hanem, hogy a ti érzéseitekben felmentitek őt.
Ha valaki azért kér bocsánatot, hogy a bűnnek a következményétől, a szégyentől vagy a fájdalomtól megmeneküljön, az még nem jelenti azt, hogy csakugyan rá is szolgált a bocsánatra. Ti elnézhetitek az ő tévelygését, de meg nem bocsáthatjátok egészen addig, ameddig a lelketekben élő isteni Lélek helyteleníti és elmarasztalja őt az ítéletben.
Amikor azonban azt látjátok, hogy csakugyan megbánta és szeretne tőle szabadulni, de nem tud, és érzitek, hogy neki szüksége van reátok, és az Isten Lelkétől indíttatva odamentek és a hóna alá nyúltok, hogy felemeljétek és megszabadítsátok őt a bűneitől és tévelygéseitől, jól cselekedtek; mert hiszen ti magatok sem vagytok tökéletesek.
Tehát semmiképpen sem bocsáthattok meg olyannak, aki erre a bocsánatra nem szorult rá, mert még el sem kezdte a magába nézést, még fel sem ismerte, hogy micsoda az a bűn, amelyet elkövetett. A bocsánat érzése oldó és bontó folyamat, amely annak a lelkében, aki ellen a vétket elkövették, a részvét, a sajnálkozás, az irgalmasság és könyörületesség kifejezésében olvad fel és válik tökéletes bűnbocsánattá.
A szeretet érzésének olyan magasan kell kifejlődve lennie a lelketekben, hogy ez az előlegezett bocsánat készenlétben álljon abban az időben, abban a pillanatban amikor arra annak a másik léleknek szüksége van. Így az ilyen két lélek között létrejöhet a bűnbocsánat, a kiengesztelődés, a feloldozás és a megtisztulás.
Kimondani nagyon könnyű a megbocsátást, és ti emberek dogmát csináltok abból, hogy meg kell bocsátani, és bocsánatot kell kérni. Pedig a bocsánatkérés és a bocsánatadás a legnagyobb és legszentebb dolog, amely emberlélek és emberlélek között végbemegy.

Szeretettel Bíró Laci