Szellemtudomány alapjai

Bertha Dudde Nr.7781 mediális közlése. 196o. 12. 25.
Jézus Krisztus Megváltó Műve

Megváltó munkám lehetővé tette a visszatéréseteket. Egyszer majd nálam tartózkodhat minden szellem, egyszer majd minden tőlem kiindult lényt ismét átsugároz szeretetem - amint kezdetben volt. Mert áldozati halálom a kereszten hidat épített a világosság és boldogság honába. Kereszthalálommal eltörlődött a nagy bűn-adósság, amely elválasztotta tőlem azokat, akik ellenfelemet követték a mélybe. Földre jövetelem előtt áthidalhatatlan szakadék állt köztem és az emberek között. A szakadékot maguk teremtették, de áthidalni már nem tudták, mert gyengék voltak, a bűn terhe a földre nyomta őket, és ellenfelem megakadályozta, hogy bármit is kezdeményezzenek.
Ezért én építettem meg a hidat azáltal, hogy leszálltam a Földre, és adósságukat eltöröltem. Vállaimra vettem a bűnök terhét, és ezzel tettem meg az utat a keresztig. És ami eddig lehetetlen volt - most lehetővé vált: hogy hozzám csatlakozzanak a jóindulatú emberek, és megjárják a keresztutat, hogy csak hozzám igazodjanak, és már soha el ne engedjenek, hogy azokhoz akarjanak tartozni akikért meghaltam a kereszten - és akik most megkapják minden bűnük bocsánatát, és újból visszatérhetnek hozzám a Világosság Birodalmába.
Szükségükben az embereket nem hagytam magukra, segítségükre siettem. Emberi burokba takaróztam, és az ember Jézusban végbevittem a Megváltás munkáját - megmutatva az utat amely a mélyből a magasba vezet. Földi utam egészen halálomig a szeretetben való élés példája volt - mert az emberekből hiányzott a szeretet, és ezért éltem így előttük. Mert egyedül a szeretet tud megváltást létrehozni. A szeretet az örök Rend törvénye, és aki vissza akar térni hozzám, annak lényét visszavonhatatlanul át kell változtatnia szeretetté, hogy velem egyesülni tudjon, aki magam vagyok a szeretet. Tehát amikor leszálltam az emberekhez, felépült a Világosság Birodalmából a híd a Földre, és minden embernek ezen az úton kell járni, hogy hozzám jusson. Eddig bűnötök miatt elérhetetlen voltam. De szeretetem nagyobb a bűnötöknél.
Szeretetem kiutat keresett. Szeretetem igyekezett visszaállítani a megszakított kapcsolatot köztem és köztetek. És megtaláltam a kiutat: Maga a szeretetem törölte el a bűnt, és tette szabaddá hozzám az utat. Létrejött a kapcsolat a Világosság Birodalmából a Földre, mert a világosságból egy lélek leszállt a Földre, és benne testet ölthettem. Ez a lélek izom-testet öltött, megszületett az ember Jézus, aki megjárta azt az utat, amelyen járva ti is eléritek a Világosság Birodalmát, és ezzel végbemegy a visszatérésetek. Szeretetem építette ezt a hidat, szeretetem vette magára az emberi burkot, és járta végig értetek az utat a keresztig. Azaz eltörölte a mérhetetlen bűnt, amit a tőlem való elpártolásotok okozott, és amely áthidalhatatlan szakadékot képezett a fény-birodalom és a sötétség között.

Az irántatok érzett szeretetem nem ismer határt, és újra vissza akar nyerni benneteket, teremtményeimet. De igazságosságom nem engedi, hogy a bűnök eltörlése nélkül visszafogadjalak, ezért magamra vettem a bűnök eltörlését. Az engesztelő áldozat egy "ember" volt, és ebben az emberben ÉN MAGAM éltem. Ami lehetetlen volt kereszthalálom előtt - az most lehetővé vált. Ti újból közeledhettek, és visszatérhettek eredeti hazátokba, a Világosság honába. Ott újból fényben, erőben és szabadságban munkálkodhattok - úgy ahogyan kezdetben volt. Szabad lett az út felém, bűneiteket visszahagyhatjátok a kereszt alatt. Átadhatjátok magatokat Jézus szeretetének és kegyelmének. Ő a Megváltótok, mert a boldogság kapuját ő nyitja meg nektek, hogy bemehessetek Birodalmamba.

De ez a megváltás is függ a szabad akaratotoktól. Ha nem így lenne, már minden szellemi ismét a Világosságban lehetne. Ugyanakkor viszont nem éretem volna el célomat, hogy kiképezzelek GYERMEKEIMMÉ. Szabad akaratból kell a kereszt felé venni az utat, szabad akaratból kell bűneitek bocsánatát kérni, szabad akaratból kell a megváltásra vágyódnotok, és Jézus Krisztusban hozzám fordulnotok. Ekkor megkapjátok megváltásotokat, visszatértek, és én örömmel fogadlak - én, az Atyátok, aki maga ment le a Földre, hogy megváltson.


UI:

Dudde
https://www.youtube.com/watch?v=A77Er6GAKGQ

A gyermeket ne tekintsétek magatokénak
Részlet a Névtelen Szellem „Mai kor vallása” című kötetéből

A gyermeket, melyet az Isten reátok bízott, ne tekintsétek magatokénak, hanem az Úrénak, kit csak azért küldött hozzátok, hogy tanuljon a ti szívetek önzetlenül, tisztán szeretni, hogy lelketek nemesedjen, emelkedjen a szeretet által.
Szülők, ne tekintsétek a kicsinyeket, sem angyaloknak, sem Isten büntetésének. Ne tekintsétek a magatokénak, mert nem a tietek! Ti csak eszközök vagytok az Úr kezében. Ne tekintsétek magatokat sem gyermekeiteket kiváltságos lényeknek, mert Isten előtt nincsen kiváltságos. A jó gyermekben ne keressétek saját érdemeiteket, a rosszakban büntetéseteket. Szokjátok meg gyermekeitekben is testvért látni, kiket az Atya reátok bízott, kiknek sorsát a ti kezeitekbe helyezte el, s akikért felelősek vagytok az Atyánál.
A rossz gyermek által saját rosszaságod lesz megbüntetve, melyet elkövettél ebben, vagy egy másik létezésedben szülőiddel szemben. Az istentagadó, hitetlen szülő hozzá hasonló gyermeket (szellemet) kap az Úrtól, hogy úgy a szülő, mint a gyermek lássa az eredményt, melyet tagadásával elért, s mint szellem okuljon rajta. A rossz gyermekek jó szülőkhöz, jó gyermekek rossz szülőkhöz vagy régi bűnök levezekléséért, vagy jó példával való tanítás céljából küldetnek.
Nem az teszi az anyát az Úr előtt kedvessé, hogy hány gyermeknek adott életet vagy, hogy mennyit juttatott abból a jóból gyermekeinek, amivel rendelkezett, hogy mennyit áldozott értük, - hanem szellememberi kötelességét milyen mércékben teljesítette azzal a szellemmel szemben, akit az Úr reá bízott.
Az embernek kétféle kötelességet kell teljesítenie: be kell töltenie úgy az állati test törvényét, mint a szellemi törvényt s akár egyiket, akár másikat hagyja betöltetlenül - üresség marad utána, s újból kell kezdenie a munkát. A szellemi rész a fontosabb s nagyobb munkát igénylő, az állati ennek csak kísérője, szolgája.
Jézus megmutatta a világnak, hogy az emberi testet csak a szellem céljaira kell és szabad felhasználni. A Megváltó életében minden példát megtalálhattok, melyet követnetek kell. A gyermek testi és szellemi nevelése a szülő első és legszentebb feladata, melyet a földön testet öltött szellem elvégezhet. Nincs összhang, ha nincs szeretet. A családi élet kell, hogy a szeretetnek puha, meleg fészke legyen.
A szülők egymás iránti szeretete a gyermekek szívében fogékony talajra talál és a szülő lelkében élő érzelmek senki másban sem találnak oly erős megfigyelőre, mint saját gyermekében. Hiába minden titkolózás, a gyermek éles megfigyelését nem kerüli el, és a szülő csodálkozva szemléli gyermekeiben ugyanazokat a hibákat, melyek tulajdon lelkében erős gyökeret vertek, s amelyektől szabadulni nem tud.
A gyermek lelke fogékony minden iránt; jó és rossz között fejletlen értelmével különbséget tenni nem tud, s így bűnül sem róható fel neki az elkövetett rossz. De valakinek mégis csak fel lesz számítva az adósság, ez a szülők számlájára kerül.
A gyermek szelleme reátok van bízva, hogy lelkét segítsétek tisztítani a bűnöktől. Értelmét fejlesszétek, akaratát, erejét növeljétek és szívében a szeretet érzését, minden szép, jó és tiszta iránti lelkesedést ébresszétek fel, hogy mire az élet megpróbáltatásai jönnek, erősen felfegyverkezve állhasson az ember eléjük és megharcolhassa a kemény harcot az ellentét csábításaival.
Iparkodjatok lelkileg nevelni, nem testileg; mert a test máról-holnapra változik, de a lélek örökéletű, s az arra fordított fáradság meghozza gyümölcseit.
A szülők egymást és gyermekeiket tanítsák meg Isten örök törvényére: a szeretetre, elnézésre, megbocsátásra s jó példa által a javulásra, hogy saját boldogságuk elérését a mások boldogításában keressék.


Szemlézte: Bíró László

A Földön az embernek nincs mire támaszkodnia
Részlet a Névtelen Szellem „Kiáltás az utolsó órában”című kötetéből, mely Eszter szomnambul írómédium által jött létre 1955-ben


Nem törtenhetik meg semmi az Úr akarata nélkül, ámbár ez nem azt jelenti, hogy Isten talán hangulatoktól vezéreltetve cselekszik az emberi lelkek sorsa felett, jó, kedvező vagy kedvezőtlen fordulatok szerint, mint ahogyan azt az emberek hiszik és gondolják az isteni gondviselés munkájáról. Az ember hite szerint Isten határozatai talán egy imádság, talán egy óhajtás szerint fordulnak jobbra vagy balra.
Nem! Az Úr előtt, aki az emberi szíveket és veséket szemléli (Jer. 11:20, 17:11, Zsolt. 7:10) nem lehet eltitkolni vagy a változások szerint átalakítani az ember érzéseit, vágyait, törekvéseit. Mert Ő mindent tudott, mindent látott, mielőtt még a gondolat megfogant volna az ember lelkében. Így, előtte nincs titok, sem a letakart múltban, sem az elkövetkezendő jövőben, mert Ő örökkévaló, Ő az Örökkévaló, aki mindent ismer és tud, mielőtt még a múlandóságban élő emberi lélek megsejthetné.
Az emberi lélek csak abban lehet előnyös vagy hátrányos helyzetben, amennyiben átadja magát a bölcs isteni vezetésnek. A számára készenálló kegyelem kezében vagy átadja magát a saját erejében és bölcsességében bizakodó, erőszakra támaszkodó akarásnak, vagy az ismeretlen lehetőségek játékának.
Az emberi léleknek nincs mire támaszkodnia a Földön, mert minden olyan, mint egy álom, amiből előbb vagy utóbb fel kell ébrednie. Boldogabb az, aki előbb ébred fel a valóság megismerésére, még mielőtt a valóság megrögzítődik számára. Minden álomból fel kell ébredni idejében, és nem akkor, amikor már nincs idő a valóság felé vezető út változtatására.
Azért adta az Úr, mint végső figyelmeztetést a szellemeknek az élőkhöz való kapcsolatot (szellemi közléseket), hogy az embereknek, akiknek szeme van a látásra és füle a hallásra, felkeltse figyelmüket és érdeklődésüket az iránt a valóság iránt, amelyeket szeretnének megrögzíteni, hogy ne kelljen félniük és reszketniük azoktól a nemkívánatos eshetőségektől, amelyek sokszor csak egy vékony hajszálon lógnak felettük és nem lehet előlük elmenekülniük.
Az egész emberiség sorsa ez a Földön, amíg a kegyelem tartja ezt a vékony hajszálat felette, hogy a saját tévelygéseiből, bűneiből összeállított rettenetes csapás rá ne zúduljon, mert az elpusztítja minden szépnek, jónak és kívánatosnak tartott eredményeit. Ez a kegyelem hosszútűrő, segítő, áldozatokra kész, ajándékozó, szerető, hívogató isteni akarat, aki nem szűnik meg áldásaival elárasztani a Föld lakóit, hogy azok keressék meg az áldást osztó kezet, és bizalommal tegyék le az ő erőtelen kezeiket az erős isteni kézbe és hagyják magukat vezetni azon az úton, amelyet Ő jelölt ki számukra. Mert az visszavezeti az eltévedteket a boldog életbe, a paradicsomi világokba.
Az isteni szeretet ezt akarja, ezért küldte el az elsőszülöttet, az Ő Fiát, Aki tökéletes és a legkisebb árnyék nélkül való. Az ember pedig tökéletlen, mert nem tudja, mit dobott el magától, amikor keresztre feszítette az isteni igazságot és szeretetet. Lerombolta az éjszaka vándorai előtt a vezető tűzoszlopot. Aki biztos cél felé vezette és vezeti azokat, akik belefáradtak a földi vándorlásba, a bizonytalanságba, a szenvedésekbe, a hiú reménykedésekbe, amelyek csak délibábszerű vágyvilágok felé csábítják a Földnek fáradt vándorait, de soha sem érhetik el, mert az csupán csak visszaemlékezése a léleknek, ami itt a Földön soha el nem érhető.
A lélek álma ez, amelyből újra és újra fel kell ébrednie, mert az álom, nem valóság. A valóság azonban az, hogy az emberi léleknek először hinnie kell abban, hogy van egy élet, amely nem múlandó, amelyen nem uralkodik a halál megsemmisítő hatalma. Hinnie kell azt, hogy a délibáb képe az emberi lélek visszaemlékezése egy múltra, ami volt és van és lesz örökké. Egy világra, egy életre való emlékezés ez, ahova nem léphet be a bűnöktől piszkos lélekkel; de ez van és ez a világ visszavárja mindazokat, akik megelégelték a céltalan bolyongást és szenvedést.
De hol van ez a világ, merre kell tájékozódni, hogy az ember eljuthasson oda? „Ez a világ tibennetek van”, hangzik az örök igazság szava; a ti szívetekben, a ti lelketekben, amikor felépül az Isten temploma, a szeretet építménye és az igazság tornya fejezi be és koronázza meg az építés remekművét. Ilyen nagynak, ilyen dicsőséges remekműnek teremtette meg az Isten minden egyes gyermekét.
És a gyermekekből mi lett? Az élet vándorútján kolduló, minden dicsőségtől megfosztott szellemi nyomorék, aki a bűnös ösztönöktől sugalmazva cselekszik Isten előtt és a Szent Angyalok előtt utálatos dolgokat, hogy boldogságra éhes lelkét a bűn moslékával jólakathassa. Minden bűn azért utálatos Isten előtt mert a tiszta vágyakat is bemocskolja, beszennyezi. Ha igazságra szomjazik a földi életben az emberi lélek, a kétszínű hazugság aranyserlegéből kínálja meg a világ.
Ha a szeretet után sóvárog, a gyűlölet és az irigység tündéri csillogásba öltözködik, hogy kifoszthassa a szívét, minden nemes elgondolásának ajándékozó kedvéből, mert visszaél azzal a szeretettel, amit ajándékképpen kapott. Így a bizalom félelemmé válik és a szeretet gyanakodóan bezárkózik minden szívén kopogtató vándor előtt.
Ha ismereteinek bőséges kincsesházát nyitja meg az emberek előtt, óh, akkor kifosztják és mindenki azt mondja, hogy: ezek az enyéimek voltak és tőlem lopta el az, aki ma dicsekedve emlegeti, mintha az övé lenne. Mindenki mindenkinek az ellenségévé lett; nem hisz, nem bízik senki a másikban, mert a félelem áll őrt szíve ajtaján, hogy az amúgyis összezsugorodott lélek még kevesebb részt vehessen ki a világi életből, hogy lelke tárházából még kevesebb jót és igazat szórhasson szét a múlandó világi élet szűkölködői között.
A földi élet nem a boldogság-keresők pihenő állomása. A földi élet a megpróbáltatások világa és ne csodálkozzék senki azon, ha szenvedés jut a legszentebb törekvésekkel útnak induló lélek osztályrészéül. Istentől messze tévedt juhok találkozó helye a földi élet, akik már régen elfeledték az összetartozandóságukat. Így kevesen emlékeznek arra, hogy van egy örök törvény, amelyre minden léleknek figyelnie kell, ha igazán meg akar pihenni, ha biztonságos otthont akar találni, ahol nem kell félnie és rettegnie a még mélyebbről feltörő pusztító farkascsordától.
A halál nem rettenetes, csak a földi élet széles útján járók részére az, mert a széles úton járók nem látják a veszedelmet, amely a halál mélységeibe, a bűnök és szörnyű tévelygések kegyetlen igazságainak szenvedtető világaiba szállítja őket. Azért keressétek az Istentől megmutatott egyenes utat és a boldog ébredés után a megvalósult álmok hazájában az isteni kegyelem világaiban folytathatjátok az élet szebb, tisztább és boldogabb fejlődését Isten veletek!

szemlézte: Bíró László

A szellemtan nem való mindenkinek
A „Névtelen szellem” írásaiból, Eszter médium útján – É.V. 1929

Sokszor mondtam már: nem mindenkinek való a szellemtan, és nem minden lélek alkalmas reá.
Minden szellemi rétegnek megvan a maga hivatása és szükségszerinti munkája a földön. Tehát megvan a vallásoknak is és a szellemtannak is. A közepes vallásos lelkek jobb, ha nem lesznek spiritisztákká, mert ezeknek nagy része csak a vakhitű és a számító szellemeket vonzza, akikkel pedig jobb, ha nem érintkeznek az emberek.
Szükséges azonban a szellemtan azoknak, akik már vagy túlnőtték a dogmák korlátait, vagy még bele sem nőttek, vagy egyáltalán közönyösek minden vallásos érzés iránt és célt tévesztve, a materializmus rabságába estek. Ezeknek sem azért szükséges a szellemtan, hogy általa visszatérjenek a dogmákhoz, hanem hogy az Isten kegyelméből nyert igazságaik által tudjanak türelmesek lenni a felekezetieskedők tévedéseivel szemben. Mert bizony a felekezeteket is emberek vezetik, akik szintén nem mentesek a tévedésektől.
Éppen úgy nem mentesek a tévedéstől a tudomány művelői sem, ha beleesnek a gőgbe, a túlemelkedettségbe. Ezt a két szélsőséget van hivatva valamiképpen összekötni a szellemtan. Persze most még igen kezdetleges a forma, és mint minden áthidaló, összekötő eszme, hol az egyik, hol a másik részről kap egy-egy lökést, tanítást, ami még nem volna baj. Nagyobb baj az, hogy a sok tévelygő lélek között nem tud egységes látásmód létrejönni. Ezért elsősorban minden körben olyan fejlődött lelkekre van szükség, akik a saját tisztultabb megértésükkel és megérzésükkel ellen tudnak állni a tökéletlenségből származó erős hullámverésnek. Nem csak a földi, vagyis a látható világból jövőknek, hanem az odavonzott láthatatlan erőktől jövőknek is. Ez az a nagyfontosságú dolog, amire a köri munkában nagy súlyt kell fektetni.
Minden körben vezető gondolat kellene legyen: a társaknak minél többet elnézni, elfelejteni, minél többet megbocsátani, hogy alkalmat nyerjenek úgy az emberek, mint a szellemek a javuláshoz szükséges kellékek megszerzésére. Akik ezt átérzik és a szerint cselekszenek, azokra ez bizonyos terhet is jelent; de elhúzódni a munkától, kikapcsolódni az ütközések lehetőségéből, a legkényelmesebb hozzáállás. Azonban, ha mindenki így kíméli és kímélte volna magát, sohasem jutott volna a világ semmivel sem előbbre. Ha csupán a hajózás veszedelmeire gondoltak volna és nem akadtak volna a veszélyek dacára is vállalkozó szellemű emberek, vajon volna-e egyáltalán kereskedelem? Jóllehet, csakugyan esnek áldozatul emberek, de ez mégiscsak kis hányad; a nagyobb rész megküzd a veszéllyel, diadalt arat és nyereséggel, gazdagsággal tér meg útjáról.
Így van ez a szellemtannal is, mely, mint utolsó alkalom adatott Istentől a hit megszerzésére, az elanyagiasodott embereknek.
Sajnos, nem mindenki képes az anyag vastag rétegei alatt az igazságot, mint fenntartó erkölcsi erőt, a maga értelmével megtalálni. Pedig ez a cél, nem pedig az emberek szórakoztatása, sem pedig a szellemeknek az emberek életébe való beavatása és viszont. A helyesen felfogott szellemtan célja az, hogy e hitetlen, tagadó korszellemet, mely a tudomány fellendülésével irányító hatalommá nőtt, letörje, megsemmisítse. Tehát sem tudomány-, sem vallásellenes nem lehet a helyesen értelmezett szellemtan, mert igazi rendeltetése: áthidalni az akadályokat és összekötni e kettőt. Vagyis kiemeli a vallások igazságait a külsőségekből az emberi kicsinyes akadékoskodások fölé, és megmutatja azokat hívőnek, hitetlennek egyaránt, a maguk tiszta ragyogásában. Úgyszintén belátja majd a tudomány is a spiritizmus által, hogy nem lehet valamit csak félig tudni, félig ismerni, és azt mondani nincs tovább. Mert van! Sőt rengeteg tanulnivaló van még azon túl, ahol a mai földi tudomány áll. Azt lehet mondani: a tudás még csak a kezdet kezdetén van.
Nem telik bele 50-60 év és a tudomány át fogja értékelni mostani állásfoglalását, mert a most élők unokái belátják, hogy őseik messze eltévelyedtek az igazságtól. Mi tudjuk: bárhol mondja is ki a véget a tudomány, tévedni fog, mert véges földi ésszel a végtelent senki fel nem foghatja, mert sem eszköze, sem tudása nincs ahhoz, hogy akár a végtelen kicsinyt, akár a végtelen nagyot meghatározhatná.
Úgy a tudomány, mint a vallás, mindig annak a korszaknak a hatása alatt áll, amelyhez tartozik; és nemcsak a tudomány, de az egyházak is folyton alakulnak, változnak a korszellem hatása alatt. Isten és az ő igazsága azonban változhatatlan és örök, mert ez az alapja az egész mindenségnek. A földön is az igazságnak csak a külseje változik, formálódik, de a belső lényeg ugyanaz, mert abszolút. Ez az abszolút Egy tökéletes és jó, tehát változhatatlan. Azt mondá az Úr: „Minden elmúlik, de az én beszédem – az Ige, az abszolút igazság – semmiképpen el nem múlik”.
Az egyház is, a tudomány is, amennyit erre az Igére épít, annyi benne a maradandó, az örök. A külső forma, az idő, a korszak elmúlik, lekopik, porrá, hamuvá válik, de az igazság örökké megmarad. Így a szellemtan sem egy korszellem szülötte, mert más neveken mindig volt, mióta lélek van, mert mindig voltak emberek, akik nemcsak hitték, de érzékelték is a szellemvilágot, és mint ilyen, mint igazság, soha meg nem szűnő alapokon nyugszik.
Az azonban más kérdés, vajon javukra volt-e az embereknek a múltban ez az ismeret, és hogy vajon ma is javára van-e némelyeknek. Úgy használják-e az emberek, hogy kárt ne valljanak vele?! De volt-e valaha olyan jó és áldásos valami a világon, ami mindenkinek csak jót eredményezett volna és soha senkinek semmi rosszat?!
Nincs az az igazság, nincs az a jó, amit a gonosz a saját rossz céljaira fel ne tudna használni. Egyedül Isten az, aki mindenben és mindenből felhasználja a jót, és értéke szerint jutalmazza.
Az ember ne törje magát azon, hogy az Isten által adott jónak gátat vessen, mert a jó sem mindenkinek jó; van, akinek a jó is rosszá válik. Így a spiritizmus is lehet rossz, ha azt az ember nem a javulására használja.

szemlézte: Bíró László

Betegség szellemi oka.

Részlet Mira Kelley Túl az előző életeken, regressziós gyakorlatok c. könyvéből
Dr. Wayne W. Eyer előszavával.

Sok esetben a betegséget sohasem a rossz gének vagy a balszerencse okozzák, s különösen nem a vakszerencse. A betegség csak a fejlődés egy lehetséges eszköze.
Amikor a lélek úgy dönt, hogy a testen keresztül megtapasztalja a fájdalmat vagy a kellemetlenséget, akkor valójában olyan próbatételt keres magának, amely által tanulhat.

Amikor ez EGO leválik a Forrásról - figyelmen kívül hagyva a felbukkanó jeleket, melyek lelküknek az életcélja beteljesülése felé mutató suttogásai - ,Felsőbb Énünk kénytelen betegséget vagy balesetet szervezni, hogy mégis átvigye az üzenetet.
A kihívások mindig a válaszok felkutatására sarkalnak bennünket. Felakarjuk kutatni a bennünk rejlő miérteket, tágabb összefüggésbe akarjuk helyezni életünket és végül - remélhetőleg - meg akarjuk tanulni az elkerült leckéket.

A betegség egy kemény formája a tanulásnak, de sokszor ne marad más lehetséges választás, csak a durva megoldás. Ha túlságosan el vagyunk foglalva elmebeli köreink megfutásával és nem tudunk megnyílni a vezetésnek és az útmutatásnak, a Felső Énnek nem marad más választása, mint szélsőséges módokat keresni
.
szemlézte: Karsay István

UI:

Csongrádi Kata: Interju-2006 - Szepes Máriával
https://www.youtube.com/watch?app=desktop&v=oq3oY3-wrso&feature=youtu.be&fbclid=IwAR2FtyBvqYsNJ5wF35asryUTBXiiD6lKIgpEWl41j53A9tR4Y7cce27ZGXg#bottom-sheet

Végidő_A bolygó nem pusztul el, de felszíne teljesen átalakul - 26. Isteni tanításokból - B.Dudde
https://www.youtube.com/watch?v=KWodTBY1Ayc

Végidő küzdelmei, Föld újraformálása, Istennel a nehézségekben – 16. Isten tanításai B. Dudde által https://www.youtube.com/watch?app=desktop&v=oKKfSznlAr4&list=PLxGxor4f0-UMwbNB_CqtCEInmY6xNe_1V&index=15&fbclid=IwAR2GntqcCqeCcgORJ9Hlu_9VJJKJSU1ZI78yCbgsFbpxi6zZCvLc6jmw0gQ

Titkos tanítások lejátszó lista
Iratkozzatok fel egy részre, és rendszeresen megkapjátok a folyamatosan bővülő tanításokat
https://www.youtube.com/playlist?list=PLxxQgz3k2KQ9KUHCMF_H_QcXQlStC_u0D

Isten úgy szólít, hogy “Fiam!” I Kovács András Péter I Forráspont 2019
https://www.youtube.com/watch?v=zIlRD8sSrs4

Paul de Moll a belga "Pio atya" csodái. (1824-1896). Francia nyelven, magyar felirattal.
https://www.youtube.com/watch?v=25QLA5V5Nos


Szellemtani könyvek vásárlási lehetősége:
https://konyvek.evangeliumispiritizmus.hu/

Ada:
https://nszkoszikla.hu/page/2/

http://tianasz.uw.hu/index.html

Könyvek letöltése
http://tianasz.uw.hu/index.html

http://egivilagossag.hu/

Miért nem kell nekünk emlékezni, avagy a reinkarnáció egyik fontos alapja.

Most egy nagyon érdekes megközelítésben fogok rátérni a reinkarnáció azon részére, hogy miért nem kell nekünk emlékezni előző életeinkre?
A szellemvilági tanítóink elmondták, hogy a saját érdekünkben nem nagyon engednek emlékezni semmire, a regressziós hipnózisok is csak akkor sikerülnek, ha valamiért a fejlődésünket szolgálják, különben megtévesztenek minket. Megjegyzem erre a saját elménk a legjobb megtévesztő, legtöbb esetben regresszióban azt látjuk, amit legbelül szerettük volna, és erre visszaigazolást kapunk.
Annyit tudni kell, hogy a „végső elszámoltatási vizsgán” nem egy élet, hanem életek összegzése lesz ami hatással lesz majd ránk, és Isten kijátszhatatlan Törvénye alapján ezek irányítanak majd minket oda, ahova rezgéseink alapján menni kell.

Ha emlékeznénk előző életeinkre, és esetleg kiderül, hogy mondjuk náci tömeggyilkosok voltunk, akkor lehet, hogy feladnánk ebben az életben a törekvéseinket.
Jó példa erre a következő eset: Egy kislány megkeresett, hogy a 48 éves anyja párszor megcsalta az apját, eléggé sokat ivott és részegeskedett nagyon sokig, kicsapongó életet élt. Aztán valami csoda folytán rájött, hogy ez erkölcstelen, és abba kellene hagyni! DE ekkor írtunk 2009-et, és az anyja szerint 2012-ben világvége lesz, és akkor erre a kicsi időre már úgyse tud rendbe hozni semmit, és folytatta az eddigi életét!
Mi is könnyen így járnánk, ha megtudnánk valamit előző életeinkről.

Persze azért sokan, spirituális fejlettségünk miatt elégé sok infóhoz jutnak intuíció útján, de általában ezt aki kapják, már fel tudják dolgozni.
Visszakanyarodva eredeti gondolatunkhoz, biztosan nagyon sokan már elhatározták, hogy egy teljesen új életet szeretnének kezdeni. Az új élet váltásához nagyon sok minden hozzátartozik, amiért a régit elszeretnénk felejteni.
Egy rossz szülői háttér megalázott gyerekkorral, ahol esetleg vertek is minket.
Egy rossz házasság, ahonnan menekülni kellett, és sok esetben ismeretlen helyre, ahol senki nem ismert minket.
Rossz döntésekkel tönkretettük eddigi életünket, és most új lappal, tapasztalatokkal felvértezve akarunk bizonyítani, hogy alkalmasak vagyunk arra, hogy mindent újra kezdjünk, és bizonyítsunk magunknak, és még hosszú a sor!
De sajnos a lélek emlékszik, és bennünk van a sok sérelem, tapasztalás, ami lehet jó és rossz is együtt, és a visszaemlékezés fáj, néha feltörnek magányos estéken ezek, és befolyásolják döntéseinket is, akár embertársainkról, akár esetleg üzletfeleinkről van szó. Ezek a régi emlékek a terhekkel együtt mély nyomot hagynak a lelkünkbe, és akár lelki betegségként kiíródhatnak fizikai testünkre! Páran, akik olvassátok ezt az írást biztosan kezdtetek már párszor új élete, nem egyszerű, és tudjátok, hogy miről beszélek.
Feleségemnek aki most 22 (azóta 32) éves nagyon rossz gyermekkora volt, próbáljuk feldolgozni az emlékeket, de nem egyszerű, sok éjszakai sírásnak voltam emiatt tanúja. A pszichológus szerint feldolgozni legalább annyi idő a gyakorlat szerint, mind ameddig tartott a traumás élmény, nálunk történetesen minimum 14-16 év! (mondjuk én szerencsésen lerövidítem ezt az időt, de így is eltart egy darabig, három éve dolgozom már a problémán, és sikerrel))
Itt térek rá arra, hogy miért is nem emlékezünk előző életeinkre történéseire.

Amikor leszületünk pár év múlva azonosulunk a fizikai síkkal teljesen, és törlődnek a szellemi emlékeink is. (megjegyzem sok fiatal gyermeknél ez nem történik meg, és sok mindenre emlékeznek vissza, de ezek már az új kor gyermekei)
Képzeljük el, ha visszaemlékeznénk előző életünkre, esetleg több életre, a lelkünk képtelen lenne feldolgozni a sok traumát, hiszen elég csak egy élet eseményeit feldolgozni, akár a saját életünk bizonyos részeit!

Ezért ne is keressük előző életeink történéseit, próbáljunk meg teljesen a mában élni, éppen elég ezt megélni, és akár előző napi dolgainkat lelkileg feldolgozni, főleg ha rossz döntést hoztunk. Azért azon se keseredjünk el,mindent tegyünk el tapasztalatnak, és ne felejtsük, csatát lehet veszteni, de háborút nem!
Különben ha esetleg olyan lelki eredetű betegségünk van, ami nem szerepel a sorsunkban, általában úgyis kapunk lehetőséget arra, hogy ebből kigyógyuljunk. Egyszer tanúja voltam egy regressziós hipnózisnál egy fiatalember azonnali gyógyulásának. Sántított a lábára, és az orvosok semmilyen fizikai elváltozást nem találtak nála ami ezt okozná. Kiderült, hogy egy előző életében elégették máglyán mint boszorkányt, és nem ölték meg a máglyán pár perccel előtte mielőtt felcsaptak a lángok, és égették a lábát mire elájult a fájdalomtól. A lélek erre emlékezett, és magával hozta. A hipnózis után sántítás nélkül járt tovább a fiatalember.
Ez a történet az , amikor a kivétel erősíti a szabályt, ne keresgéljük előző életeinket,próbáljuk meg a legjobban ezt megélni. Ha gyógyításra van szükségünk dogoznak rajtunk odaát a segítők.

Alapszabály, az is, hogy nem az a fontos, hogy van-e élet a halál után, hanem az, hogy van-e élet a halál előtt?

Írta: Karsay István

Budapest, 2013-02-24

UI:

Isten úgy szólít, hogy “Fiam!” I Kovács András Péter I Forráspont 2019
https://www.youtube.com/watch?v=zIlRD8sSrs4

Őrállók 1956-ban - Felvezetés
1995. Október 26.

Oktatások, megnyilatkozások és látományok a szellemvilágból Zita médium által

Azt mondotta nekem valaki, hogy ezek az írások az „őrállóknak” szólnak, és az elmúlt alkalommal is, amikor itt voltam, a szellemi tanító az „őrállókról” beszélt. És ezért nagy-nagy figyelemmel hallgattam az ő mondanivalóját, és ez a felhívás hozott ide a mai estén is. Igaz, hogy már nem vagyok a Föld lakója; a földi időszámítás szerint majdnem 39 esztendeje elhagytam, de ilyenkor, amikor végigsüvítenek az októberi szelek és hordják a fákról a leveleket, még mindig eszembe jutnak azok a régi napok a régi októberben, amikor az élet fájáról minket is, mint leveleket letépett a vihar. Azért elgondolkoztató számomra az „őrállás” témája, mert 39 év alatt, amikor az életemet itt alaposan szemügyre vettem és különböző kiképzésekben részesültem, látom, hogy tulajdonképpen a nemzetem és fajtám egy részének szintén őrálló munkája volt.
Őrálló munka volt az, ahogyan álltunk azokban az időkben, amikor Európa moccanni sem mert. És mindazokban az országokban dermedt volt az élet és halotti volt a csend, ahol meghúzták a lélekharangot mindazon szebb és nemesebb elgondolások felett, amelyeknek a XX. század második felében ki kellett volna bontakozniuk. De nem bontakozhattak ki, mert a félelem miatt az emberek moccanni sem mertek.
Azok, akik Istentől abban a nagy-nagy kegyelemben részesültek, hogy lehetőséget kaptak, hogy szabadon, szabad országokban élhessék az életüket, mindezeket nem érzékelték, mert a vasfüggöny mindent elzárt és onnan se ki, se be hír nem jöhetett. Úgy gondolom, hogy a kegyelmi állapotban élő országok lakói elfelejtették azt a tényt, hogy ami a Föld egyes területein az ellentét hatalmának megerősödése révén mint borzalom keletkezik, az előbb-utóbb a világ más területeire is kihat. Nem úgy, ahogyan az ember elképzeli, hogy gyorsan, feltűnően és látványosan, hanem lappangva, a rossz emberi természet kihasználásával éri el a gonosz mindazt, amelynek egy-egy ország érvényt engedett embercsoportok és országok felett.
És fel is figyelt a világ; de az emberek figyelő szeme csak néhány napig nyugodott rajtunk, hogy azután az ellentét őket is befolyásolva, megint csak elterelje a figyelmüket olyan gazdasági problémákra, amelyek - úgy gondolták - fontosabbak egy kis nemzet vagy számukra egy kis, jelentéktelen csoport utolsó, hangos vészkiáltásánál. Mindazokat, amik ennek kapcsán az ellentét bázisait megerősítették, az ember már ezután semmiképpen nem lesz képes lerombolni. Mert igaz ugyan, hogy külsőleg úgy látszik, hogy ez az istentagadó szörny kimúlt és véget ért a léte, de a valóságban olyan rombolást végzett az emberi lelkekben - és itt nem azt kell gondolni, hogy csak azokon a területeken, ahol ez történt, hanem az egész világon - amely már helyre nem állítható. Mert megmutatta az ember a teljes közömbösségét az isteni jóval, az isteni igazsággal és népek szabadságával szemben; és megmutatta az ellentét, hogy mégis csak ő győzedelmeskedik, mert ő volt az úr ezeken a halálra szánt országokon is és ő volt az úr az úgynevezett szabad országokban is. Mert az emberek lelkét a közömbösség, a nemtörődömség, az aranyborjú imádata olyan méretekig lepte el, hogy nem figyeltek fel arra, hogy értékek, komoly értékek hogyan mennek ezáltal veszendőbe, és hogy az őrállók sorait hogyan ritkította meg az ellentét.
Bizony-bizony ezekben az időkben sok-sok őrálló végezte be életét - ha nem is az októberi napokban - a később bekövetkezett megtorlások ideje alatt. Mi más szedhette volna fel és menthette volna meg az emberlelkeket ezekben az utolsó időkben, amikor az ellentét az alacsonyabb lelki világokból is elszabadult, mint Isten Harmadik Kijelentése? És ez a Harmadik Kijelentés elveszett! És elvesztek mindazok az értékes és nemes törekvések is, amelyek azok részére, akik állták a sarat, nem voltak hiábavalók, mert azoknak a szellemi értékeik megsokasodtak. De nem sokasodtak meg azon emberek értékei, akik ezalatt adtak-vettek; akik adtak és vettek a világban éppen úgy-így mondották nekem itt a tanulmányaim alapján - mint ahogy Krisztus Földre jövetelekor is az emberek nagy része adott-vett, mindenféle dologgal el volt foglalva és nem figyelt fel arra, hogy Krisztus e világban van, hogy Krisztus elhozta az örömhírt és bűnbocsánatot kínál minden bűnét megbánó és elhagyó emberléleknek

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:


Őrállók 1956-ban
Adai közlés – Virágvasárnap
Keressétek Isten országát
Elméletek - Ok-okozati összefüggések
Semmit sem lehet áldozatok nélkül elérni
Nem érdemes mindenkinek hinni
HANG - Öcsém balesetben meghalt



https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGir1IFfm75qdsSmv--A?e=ONCChf
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=DGo3GUOglv8
Semmi sem az, aminek látszik – Zita médium közlése 2016.ápr.3.

https://www.youtube.com/watch?v=HBb0B9JzNpA
Bertha Dudde – A végidői káosz_Antikrisztus ismertető jegyei

https://www.youtube.com/watch?v=oa6qIV1_Ljo&list=PLcJzqstMlx0nWtKgcWPfFw-KjftIl9LdY
Oroszlán – Családi film

A lélek birodalma

A lélek az nem abban leli az örömét, hogy minden ember csak azt teszi, amit ő lát jónak, hanem a lélek az, az ő számára kijelölt utat akarja járni. Azt, hogy akarja, az még nem azt jelenti, hogy meg is tudja tenni, mert az emberi akarat az nagyon nagy befolyással van arra, hogy milyen irányban is halad az, az ember az útján, ha nem figyel fel arra, hogy neki mi is lenne a legjobb a lelki fejlődéséhez.
A lélek az csak akkor képes arra a feladatra, amit lehozott magával, ha az ember a lelke által van irányítva, de ha azt nem akarja, amit neki el kell végeznie az élete folyamán, akkor hiábavaló volt minden addigi szellemi tanulása, mert cselekedetben nem nyilvánul meg a számára az, amit nagyon szépen beszél.
A földi ember számára csak akkor kezd derengeni az életfeladata, ha ő azt tudatosan akarja felvállalni. Olyan értelemben tudatosan, hogy neki nem számít az, hogy most mi lesz a sorsa annak a feladatnak, amit neki el kell végeznie, hogy lesz-e annak eredménye vagy sem, ő azt teszi, amit a lelkében érez, hogy meg kell tennie.
Ilyenkor az ember már nem akar mást tenni, csak azt, amit ő lelkében érez, hogy meg kell cselekedni. Ilyenkor szokott bekövetkezni, hogy emberek lesznek olyan képességekkel ellátva, ami a hétköznapi emberek számára lehetetlennek látszik. Minden ilyen esemény elindítja az embereket, azon az úton, amelyet neki el kell végeznie a földi élete során.
Az elvégzés az nem abból áll, hogy minden nap a fizikai feladatait végzi el és kész, hanem a lélek akkor már komolyabb feladatokkal is ellátja a földi embert, mert, akit a Szentlélek irányít az már nem az emberek akarata szerint éli az életét, hanem hagyja, hogy a bensőjében megszólaló hangok, vagy érzések döntsék el, hogy milyen feladatokat kell neki elvégeznie.
Addig, amíg a földi ember csak a saját akarata szerint éli az életét, addig nincs meg az a kapocs, ami segíti őt a továbbfejlődésében.
Minden alkalommal, amikor az ember nem teszi a jót az életében, akkor ő nem az Isten akarata szerint éli az életét, hiába hiszi azt, hogy ő nagyon szerényen él, de a lelkében megkeményedett, és nem engedi meg azt, hogy a szeretet is megnyilvánuljon általa, mert akkor már az ő akarata nem fog érvényesülni.
Vannak akik, tudatosan ellenállnak a jónak, vagyis az Isteni útmutatásnak, mert féltik azt, hogy nekik meg kellene változtatni a saját önző akaratukat és ezzel meg lenne a számukra az a nagyon is kemény akarat bélyegezve, hogy nincs kitartásuk. De ez csak az ő akaratuk és gondolataik szerint valóság. Mások ezt nem így értékelnék, hanem belátnák azt, hogy minden emberben benne van az Isten és bármikor lehetséges a változás a részükre.
Ugyanakkor mindenkiben benne van az a változás is, hogy bármikor képes azt megváltoztatni, amit eddig gondolt, vagy képviselt. Ez mind csak akkor tud bekövetkezni, amikor az emberek már nem a fizikai élet nehézségeivel, hanem a lelkük építésével is képesek foglalkozni.
A lélek építése az nem csak abból áll, hogy az ember imádkozik, olvas esetleg előadásokra, összejövetelekre jár, hanem a lélek akkor képes igazán élni az emberben a lelki életet, amikor az hagyja, hogy a benső meggyőződését félretéve is hajlandó azt tenni, amit az Isten küld a számára embertársain is keresztül.
Az Isten csak úgy képes az ember lelkét bizonyos mértékig elérni, megérinteni, ha ő képes arra, hogy neki csak az a fontos, hogy a kapcsolata az Istennel élő legyen. Vagyis nem elegendő az embernek az, hogy csak akkor tud a lelke által irányított lenni, ha valakinek megmondják, hogy mit csináljon, vagy mit ne csináljon. Az embereknek maguknak kell rádöbbenni arra, hogy hogyan jobb nekik, mi az, ami segíti őket, mi az, ami akadályozza őket a lelki fejlődésükben.
A lélek fejlődése az csak abban az esetben lehetséges az emberek számára, ha nem csak azzal vannak elfoglalva, hogy mi az, ami nekik a legjobb. Hanem arra törekszik, hogy mi az, amivel másokat tud segíteni, megvigasztalni, örömet okozni, esetleg elérni azt, hogy nekik is vonzóvá váljék az Isteni út. Mindezeket az emberek elfelejtik, sőt értéktelennek tartják, mert azt hiszik, hogy csak az evangélium olvasása által képesek lesznek az üdvözülésre is. Csak éppen azt felejtik el sokan, hogy Jézus az nem azt tanította az embereknek, hogy mindenképpen csak a tanítással foglalkozzanak, hanem azt is tanította nekik, hogy szolgáljatok másokat, mert a szolgálat az a legnagyobb érték, azért mert akkor már az ember nem magáért él, nem maga akarata a fontos, hanem mások élete az, ami tovább segíti őt a mindennapjaiban.
Tudvalevő, hogy mindenki csak a saját maga alkotta törvénybe fog beleütközni, nem lehet egyetlen embernek sem kikerülni azt, mert a cselekedetek által mindenki csak azt kapja, amit ő is tett másokkal. „A cselekedeteitek által fogtok üdvözülni, nem pedig a tudásotok által” mondja Jézus a tanítványainak.
Minden földi ember számára nagyon sok talentum van elrejtve bizonyos „nem szeretem” feladatokban, és ha azt kihagyja az ember az életében, akkor képtelen a többi feladatát is elvégezni, mert a feladatok azok egymásra épülnek, ha kimarad egy, akkor az addig várat magára, míg a földi ember nem kezd el másképpen gondolkodni, hogy felismerje benne az ő számára a kincset.
Ha ez nem történik meg, akkor a földi élet befejezése után számot vet életéről, az el nem végzett feladatokról, és akkor látja meg, hogy mennyit mulasztott.
De akkor már késő. Azt a földi életét elfecsérelte, nem az Isten akarata szerint élte, és így vétett az Isten törvénye ellen.
Mindezt, ez Isten kegyelméből, kijavíthatja egy következő földi életében.

2009.06.07. Imre Margit

UI:

Élet a fizikai halál után 2018.04.04. Előadó: Bőhmné Szabari Noémi
https://www.youtube.com/watch?v=XHriR_tLrFk

A belső világ helyes kiépítése 1/2
Részlet a Névtelen Szellem „Örökértékű igazságok” című kötetéből


Sohasem szabad hátrafelé tekinteni a földi életben, hanem csak előre. Mert amit magunk mögött hagyunk, az nem érdemes másra, mint emlékeztetőnek, hogy azokkal a szenvedésekkel együtt láthassa a szellem az elhagyott tévedéseket is, melyek ezeket nyomon követték. Mindennek csak az a célja, hogy a szellem a kísértés idején tájékozódni tudjon. Amikor már ezeken is túl van és próbája diadalmasan befejezést nyert, akkor már erre sincs szüksége többé.
Az emberi lélek gyenge és felettébb tökéletlen állapotában képtelen a jót a rossztól az első pillanatokban megkülönböztetni és így sokszor elveti a jót és a rosszat cselekszi jó gyanánt. Természetes, hogy amilyen az elvetett mag, csak annak megfelelő gyümölcsöt hozhat eredményképpen. Így nagyon sokszor a legjobbnak hitt dolgokból rossz eredmények jöhetnek. Azért az embernek igen fontos a megkülönböztetés ismeretét is megtanulni, mert hiába a jóra való készség, ha nem tudja helyesen elkezdeni sem. Amíg ezt megtanulja, addig sok tapasztalaton kell keresztül mennie. Ezek pedig legnagyobb részben fájdalmas tapasztalatok, kevés jó eredménnyel, azaz olyannal, melyben már sikereknek örülhet.
A sikereknek még csak a magvai vannak ezekben elvetve és bizony annak még ki kell kelni, növekednie kell és amikor már kifejlődött mindenképpen, akkor jön csak a virág és gyümölcs. A jó és nemes magnak előre el kell készíteni a talajt: a lélek talaját. A lélek természetének összetételétől is függ, hogy az isteni erények nemes magvai kikelnek-e és tudnak-e fejlődni? Az első lelkesedés mámorában mohón kapnak sokan a meggyőződés hatása alatt az isteni igazságok után és némi megtérés is mutatkozik.
Sokszor meg eltúlzott formákkal éppen az ellenkező hatást keltik, mint amit szeretnének és óhajtottak volna. Természetesen ezek vagy elkedvetlenítik a lelkesedőt, vagy éppen dacossá teszik és csak azért is, még nagyobb lendülettel vetik bele magukat a mások megnyerésének kimunkálásába. Kifáradnak, összetörnek a sikertelenség miatt és lelkesedésük elhalványul és vele a munkálkodási és javulási vágy is kihűl.
Ezek az első tökéletlen szárnypróbálgatások, melyek legtöbbnyire csalódásokat hoznak az emberi léleknek, aki kifelé akar hatni. A külső világba akarja kivetíteni belső érzéseit, hogy onnan megsokszorozódva kaphassa vissza azokat. Gyors eredményekre rendezkedett be a felületes, hatnivágyó lélek és mivel az ő lelkében örömet és lelkesedést váltott ki, azt remélte, másokban ugyanazt az eredményt fogja látni. Itt még nem lehet bűnről, vagy éppen tévelygésről beszélni sem, csak nagyfokú tökéletlenségről. Jót akart, érdek nélkül cselekedett, de nem tudott számolni a következményekkel, mert nem ismeri a más emberek lelkivilágát. Nem tudja el sem gondolni, hogy a másik lélek egy másik világ. Nem ismeri a másik lélekhez a bejáratot, nem tudja milyen érzések, milyen gondolatok behatása alatt áll.
Türelmetlen, és elfelejti, hogy ezzel kockára teszi saját örömét, saját boldogságát, mert lehetséges, hogy a másik lélekben egy már kiépített határozott ellenállással találkozhatik, melyen megtorpan a legigazabb jóakarat is és kudarccal végződik az örömnek szánt jócselekedet. A visszahatás lesújtó ereje szétrobbantja a szépen felépített reményt és a hirtelen lelkesedéssel megalapozott hitet, mielőtt még megerősödhetett volna. Ez az eredmény szomorú és lesújtó. Pedig a lélek a legszebb és legigazabb jóratörekvését adta bele. Azonban: ha nem is bűn, nem is hiba, nem is önzés, csak a tudat alatti én még tökéletlen ismerete hozta a rossz eredményt létre, akkor más oldalról kell megpróbálni megközelíteni az igazságot.
A megközelítés abban áll, hogy az ember tanuljon meg belső világában örülni, bánkódni és szomorkodni, mert a belső világban átélt érzések alakítják át az egész lelkivilágot. Belső lelkivilágával kapcsolódik az ember Istenhez és az egész láthatatlan világhoz.


szemlézte: Bíró László

A belső világ helyes kiépítése 2/2
Részlet a Névtelen Szellem „Örökértékű igazságok” című kötetéből

A belső lelki világnak kell valamely eszméhez átalakulnia, hogy annak munkájában hathatós részt vehessen. Ha ez a belső lelki világ nem tud magában olyan határozott alapot kialakítani, amire tovább lehet építeni, akkor hiába minden akarás, minden lelkesedés, minden erőpazarlás, csak romokat épít, amelyek nem nyújtanak semmit, sem a jelenben, sem a jövőben. Csak csalódás vár minden próbálkozás után az ember lelkére. A munka eredménye nem azonnal látszik meg, a kezdet kezdetén, hanem mikor már jelentős előhaladást tett meg a lélek.
A példát folytatva most a másik oldalról megvilágítva szemléljük meg, hogyan cselekszik a tapasztalatokban már gazdag lélek a maga elgondolása szerint, ha hitének megerősítésére valamely meggyőződést kapott. Legelőször is örömét az ő Teremtője elé viszi, hogy hálaadással dicsőítse az Urat, Aki megajándékozta ezzel a mennyei kinccsel. Azután örömével befelé fordul és lelkében feldolgozza, minden oldalról átvizsgálja, hogy megismerje valódi értéke szerint, vajon az csak egyedül neki van-e szánva, vagy mások részére is támogatást jelent-e a hitben? Amikor mindezzel tisztában van és úgy látja, hogy nagy igazság birtokában van, akkor először csak azokkal közli, akik hasonló érzésben és törekvésben vele egy irányt követnek, hogy azok is minden oldalról megszemlélve, egyformán gyönyörködjenek a felismert isteni ajándékban.
Ha az ajándék olyan sokoldalúan kifejezőképes, hogy többen megtalálhatják benne lelki épülésüket, akkor közzé lehet tenni a nagy egész részére. Még akkor is számítani lehet és kell arra, hogy lesznek többen, akiknél valamely kikutathatatlan oknál fogva ellentétes hatást válthat ki. De ha ebből több a haszon mint a kár, akkor ezt vállalni kell. Ezt az ellentmondást el lehet és el kell tudni viselni azzal az alázattal és azzal az Istenben való bizalommal, amely ígéret szerint megadja a jónak jó eredményét, a rossznak pedig a rossz eredményét.
Tehát ismét csak a hit. Az Isten kezébe helyezett, lelki vezetésben való megnyugvás adja meg azt a kitartó erőt, hogy mind a jóban, mind a rosszban rá kell bízni az embernek magát erre az isteni vezetésre. Éberen figyelve arra, hogy az isteni akarat ellen ne cselekedjék az ember. A tévedésektől, a hibáktól a legjobb ember sem mentes a Földön, mert mint mondom, maga a tökéletlenség és a tudatlanság magában hordja ezeket az eshetőségeket.
De azért mondja az Úr, hogy szüksége van az embernek arra, hogy szüntelen imádkozzék. Azaz sem érzésben, sem gondolatban ne távozzék el az Istentől, mert éppen a tökéletlenség állapota folytán, könnyen beleeshet az önhittségbe. Ez pedig már egy önmaga által bereteszelt ajtó. Egy magánzárka, melyet még a Szentlélek sem nyithat ki, csakis az nyithatja ki, aki önmagát bezárta. Ennek a zárnak a kulcsa egyedül csak az alázatosság, a belátás és beismerés. Azért képeznek a hasonló törekvésű lelkek egységet, hogy hol az egyiknél, hol a másiknál csilloghasson fel pillanatokra a lélek csiszolt lapján a Szentlélek megvilágosító sugárzása.
Ez a célja a gyülekezeti életnek, mert az Úr olyanokat keres, akik, ha nagyok is, kicsinyekké tudnak lenni, hogy az Úrnak Lelke megnyugodhasson rajtuk. Mert ha még olyan nagyot művelt is valaki, az Úr az, Aki megértékeli a cselekedeteket. Azért senki ne akarja még az úgynevezett jót sem felettébb, mert minden az Úrnál van, Aki a kicsit és a keveset sokra értékeli és a sokat kevésre. Mert az emberi én a saját akarata szerint akarja a jót és nem engedi, hogy az Úr akarjon általa. Azért mindenki az engedelmességben legyen nagy, a türelemben legyen gazdag, hogy az Úrnak Lelke megkereshesse a Neki tetsző időben.

szemlézte: Bíró László

Szamszara
https://videa.hu/videok/film-animacio/szamszara-egyben-film-magyarul-cgXjiabbVejj8e6R?fbclid=IwAR1OLlHLfZSpAsBdTe1K9dLMmUDTiA8lK1n61U3tIFZnX6PAKgHN7Z6CTII

A hit próbája
Részlet a Névtelen Szellem „Örökértékű igazságok” című kötetéből, Lajos szellem közléseiből

Az élet hányattatásában nem azoké a győzelem, akik úgy kiesnek a rosta szemein, mint én is kiestem, hanem azoké, akik mindenen keresztül győzedelmeskednek a hitükkel. Mert a hit ereje mindennél hatalmasabb erő. Bár nem látható - mint azé a kis finom moháé sem - mégis kikezdi a legkeményebb köveket is és szétmállasztja, felporlasztja, a maga céljának eszközévé alakítja át. Ilyen a hit ereje is. Bár az ember nem tudhatja, mi megy végbe a láthatatlan világban, de mégis megtörténnek a csodák, amely szerint a hit erejével a hegyeket is el lehet helyükből mozdítani.
Az Isten az Ő megtorló büntetését sohasem úgy végzi el, mint azt az emberek saját elgondolásuk szerint elképzelik. Isten nem sietteti senki részére végzetének beteljesedését. Ő ráér várni, Ő az Örökkévalóság. Akit az Isten meg akar büntetni, arról leveszi az Ő gondviselő kezét. Azt nem inti, nem óvja, hanem hagyja a maga tökéletlenségében elmerülni, annál is inkább, mivel úgyis hiába lenne minden. Az emberi lélek úgysem hallgat Rá, mert a szellemi része bemohásodik, nem lát, nem hall, nem érdeklődik semmi után, ami a szellemi életnek bármiféle nyomára vezetné. Ezért eltokosodik az anyagban és a szellemi része teljesen hozzáférhetetlenné lesz.
Ez az eltokosodás egyben a legnagyobb büntetése is, mellyel az ember önmagát bünteti. Az ellentétes irány teljesen elveszi mindentől az érzékelő képességét és a folyton nagyobb telhetetlenség, mint egy zsarnok, űzi, hajtja a legnehezebb és leglehetetlenebb célok elérése felé, amíg teljesen fel nem őrlődik minden szellemi ereje és értelme elsötétedik. Akkor már önmaga hajtja bele magát a legkilátástalanabb körülményekbe és bezárul mögötte minden ajtó, ahonnan bármi segítség jöhetne.
A szerencsétlenségek nem a külső körülményekből származnak, hanem a belső lelki és szellemi túlzásokból. Sok áldozatot követel a bűn, amíg felismerhetővé válik a többi ember előtt is. A világ egy darabig elnézi a bűn és bűnös garázdálkodását, mert amíg vannak emberek, akik úgy gondoljak, hogy őket nem érintheti az a veszély, ami az egyeseket talán nagyon is érzékenyen talál és a bűn széles mederben való elterjeszkedése lesújt, addig még nagylelkűen meg is bocsátja a bűnösnek „tévedéseit”, de egyszerre más szemmel tekinti ténykedéseit, amikor közvetlenül az ő eleven húsába hasít bele az a tévedés. Mert másként viselkedik az „ember” addig, amíg más szenved valamitől és más a véleménye akkor, ha őneki kell szenvednie. Ez is az emberek nagy felületességének bizonysága, hogy nem tudják a szenvedőben önmagukat látni.
A szeretet nagyon laza összeköttetéséről tesz ez tanúságot. Ezért terjedhet a bűn olyan akadály nélkül és ezért nehéz a szeretet kötelezettségét megértetni az emberrel, mert a szeretet áldásait igen kívánatosnak és rokonszenvesnek látja a maga részére, de a szeretet áldozata és kötelezettsége már teher, amikor neki kell valamit áldozni és szeretné lerázni magáról, mert a legtöbb ember még csak az önző szeretetig tudott eljutni. Ez árnyékolja be a legszentebb és legtisztább eszmét követők lelkét is. És borzasztóan meglepődnek az emberek, amikor ilyen nagy szerencsétlenség szakad rájuk.
Ezek a dolgok nem az egyesek bűneiből, hanem a kialakult gondolkozásmódból következnek, amely apáról fiúra száll megdönthetetlen szokássá válva, és az emberi lélek alacsony ösztöneinek, felületes gondolkozásának a még alacsonyabb rendűben való visszatükröződései, ellentétes hatásai, melyeket ha nem szorít korlátok közé a hatalom, akkor mint a féke törött kocsi a lejtőn, úgy rohan vesztébe az a csoport, amely megindult lefelé.
Az Isten nélkül, a belső szellemi megértés nélkül, az árvíz keresztül zúg az életet fenntartó, gabonát termő vidékeken is, nem kíméli meg a szeretetet nyújtó boldog otthonokat sem, hanem ha gyenge vályogviskó volt, kikezdi azt és összeroppan a víz hatására, de aki erős terméskövekből és szilárd alapra épített, ilyenkor látja hasznát. Mert az árvizeket a természet ismét visszaszorítja medrükbe és hiába rombolta le a világot az ár, nem diadalmaskodhat felette. A folyó folyó marad és halad tovább. A kiáradt vizeket felszárítja a nap és beissza a föld.
A természet igazságaival nem dacolhat az áradás időhöz kötött, felfuvalkodottsága. A kis vályogépületek összedőlnek, de épül helyette más. Az erős terméskövekből épült házak pedig keményen ellenállnak tovább. A hit próbája ez kedvesem. A gyenge hit is, a maga találékonyságával megismeri a kivezető utat és arra az időre elmenekül a veszélyeztetett területről, de ismét visszatér. Azonban aki azt hiszi, hogy mindig ladikkal fog járni, az egyszer csak a sárban feneklik meg és sehogyan sem fog hazatalálni. Nem szabad az isteni dolgokat az emberi számítás szerint megmérni és aszerint gondolkozni, mert az Istennek mindenkire van gondja, aki hiszi és féli az Ő törvényeit.
Mindenkinek megadja a szükségeset. Azonban, akinek ezek felett van és nem a jóra használja, az bárki légyen is, keményen fizet érte. De legkeményebben azok, akik a kiáradt vízben, mint a bódult halak, azt hitték: övék a tenger, övék a világ. A szelek szárítanak, ha csípősek is. Az eszes és jó ösztönükre hallgató halak pedig megkeresik a folyó medrét és sietnek vissza és ezek megélnek. A többit megfogják azok az emberek, akiknek az árvíz elvette a kenyerüket. Nem mindegy az élet a halaknak sem. De ezt csak azért mondom, mert hogy az emberek között is vannak eszesek és balgák, akik mint a halak azt hiszik, hogy a folyó medrében soványabb a táplálék, de ha kimennek az addig ismeretlen területre, dúsan megélnek. Lehet, hogy kis ideig, de azután már nem tudnak visszatalálni.
A jó Isten megóvja, megvédi azokat, akik Őreá bízzák magukat és megadja a mindennapi szükségeset a kőházban rekedt embereknek és nem nélkülöznek. De amint az árvíz elmúlik és az utak járhatókká válnak, megindul az élet és az árvíz elöntötte területeken bőséges termés lesz és gazdagabb lesz a kőház tulajdonosa, mint volt, mert nem kell új házat építenie, addig is cselekedhet mást, hasznot hajtóbbat. Isten veled!

szemlézte: Bíró László

2023. május havi szellemtani hírlevél
Tartalomjegyzék


Feltámadás ünnepére. mediális közlés. 2

Feltámadás helyes értelmezése 6

Angyallelkű ápolónő 8

Háború. 9

Halálközeli élmény 11

Spirituális ima 13

Könyvek letöltése 17

Házasság, gyerekek 17

Az élet vonata 20

Tanítás a 'világvégéről" 21

Névtelen Szellem imája 28

Ingyen szellemtani könyvek a Kárpát - medencében 31

Ajánlott havi web. lapok 34

https://onedrive.live.com/edit.aspx?resid=8627752B1B3312C8!171736&ithint=file%2cdocx&authkey=!APQCqozAtBNjVag

Lassú letöltés ingyenes és 3 perc
https://data.hu/get/13727916/SBK_Hirlevel_219.doc

Szellemi nemi erőszak?

Kicsit vissza kell menni a múltba kb. 15 évet. Ekkor láttam egy filmet videón, aminek Hollywoodi rémtörténetek volt a címe.
A film fő mondanivalója az volt, hogy bemutatta azokat a szellemekkel foglalkozó filmeket, amik valamilyen formában kötődtek a valósághoz. Ilyen volt az Ördögűző film is, és volt egy másik ami nagyon megrázó volt a számomra.
A film címére nem emlékszem, de a történet a következő volt:
Egy hölgyet egy láthatatlan szellemi lény a fürdőszobájában megerőszakolt, és ezt több alkalommal is megtette, a nő menekült előle, de mindenhol utolérte. Senki sem hitt neki, de az egyik orvos valóságos erőszakolási nyomokat talált rajta, de akkor kezdtek el igaziból hinni neki, amikor a barátnője tanúja volt annak, hogy a láthatatlan erő üldözi a szobájában.
A filmből természetesen nem hiányozhattak a megfelelő lélektani horror elemek se!
Ami érdekes volt a számomra, hogy a film végén elmondták, hogy a történet valóságos történetre épült, és a szellemi lény 15 évig zavarta – kínozta a hölgyet, hiába költözött el Amerika másik részére, majd 15 év múlva egyre ritkábbak lettek a „látogatások”, majd abbamaradtak!
Azért nagyon szerencsés dolog, hogy ezek nem általánosíthatók, és nagyon ritkán fordulnak elő, és sok esetben az alanynak is valamilyen módon közreműködnie kell benne, vagy az érzéseivel – félelmeivel behívja az életébe, és ha van lehetősége, akkor az meg is valósul.

De nézzük most Eta történetét.
Eta egy horvát kis faluban él a férjével és gyerekeivel boldog házasságban.
Egyetlen kapcsolódása a külvilághoz az internet, ahol tudja a barátaival tartatni a kapcsolatot.
Különböző fórumokon jelen van, és beszélget. Így találkoztam én is vele, egy ilyen fórumon ismerkedtünk össze. Elmesélte nekem a nemrég történt tragikus dolgokat.
Tartottak egy iskolatalálkozót, ahova a régi diákokat meghívták, és úgy döntött, hogy ő is elmegy erre a találkozóra. A találkozón az egyik szervező férfinak nagyon megtetszett, és a férfi elkezdett udvarolni neki, még az se zavarta, hogy ott van a férje és a gyerekei, szinte erőszakosan kellett elküldenie, kellemetlen volt az egész helyzet a számára.
Amikor hazamentek a találkozóról elkezdtek furcsa dolgok történni vele!
Éjjel olyan történt, ami még soha az életében, a gondolatában az „került elő”, hogy végezzen önkielégítést. Eddig ilyet még soha nem tett, és nem is értette, hogy miért lenne erre szüksége,
Megpróbált ellenállni, de akarva – akaratlan elkezdte simogatni a testét.
Ezek a gondolati úton jött „parancsok” kezdtek számára egyre rémessé válni, mert nem volt rá szüksége. Eléggé idős már ehhez, és nem a szex körül jár már ilyenkor az ember „esze”, gondolata.
Egyik este arra ébredt (külön hálószobában alszik a férjétől, mindenkinek saját szobája van), hogy egy ismeretlen erő elkezdi simogatni a testét, szinte játszik a teste minden porcikájával. Pedig egyedül volt a szobájában. Félálomban először arra gondolt, hogy a férje „látogatta meg”!
Ez a szexuális játék a végén olyan mélyre sikeredett, hogy a végén a láthatatlan erővel nemi közösülés is történt, mindent átérzett, ami ilyenkor történik egy szexuális aktusban, sőt orgazmust is okozott számára. Szinte lebénult közben, teljesen tehetetlen volt, és végigélte a saját megerőszakolását.
Azóta minden praktikát megpróbál alkalmazni a láthatatlan lény távol tartásához, és ezért is keresett meg engem. Természetesen én elmondtam neki minden olyan lehetőséget, ami ebben az esetben alkalmazható.

De mi is történhetett itt valójában?
Amikor elment a találkozóra és udvarolni kezdett neki az egyik szervező, aki nagy eséllyel megszállott lehetett, mert normális – egészséges - ember egy találkozón nem kezd el látványosan udvarolni egy akkor látott idegen nőnek. Nagy eséllyel a benne lévő, hozzá csatlakozott szellemi lény kezdett el udvarolni, a testet (gazdatest) használta fel alantas és önös céljainak eléréséhez.
Sajnos sok esetben használják fel a gyenge embereket erre, ilyenek az alkoholisták is, ahol gondolati úton ráveszik őket a megrekedt szellemi lények a folyamatos ivásra, majd átveszik a teste felett az irányítást, és ez által részesülnek az alkohol mámorának rezgéseiből.
Az alkoholisták nagy százaléka megszállott sajnos.

Visszatérve Eta gondjára, az történt, hogy a szervezőt megszálló szellemi lénynek megtetszett a hölgy, és ezért kezdett el már akkor udvarolni, láthatatlan volt, így nem érdekelte a férj közelsége, mert az hatástalan ránézve. Amikor a hölgy hazament követte őt, és otthon folytatja vele kisded játékait.
Fontos dolog, hogy a gondolatainkkal tudjuk irányítani a sorsunkat, és komoly erősséggel el tudjuk küldeni a minket zavaró szellemi lényt. Itt nemcsak a történések a zavaróak, hanem az is, hogy az életenergiáját a megrekedt lény a megszállottról szedi le, ezzel gyengeséget, betegséget okozva vele….
A lény majd karmikusan visszakapja azt, amit mással elkövet, persze az is nagy kérdés, hogy nem - e most történik a visszatörlesztés?

írta: Karsay István

UI:

Szellemvadászat - Marcellitoka, Milán, Akhilleusz,
Szenge https://www.youtube.com/watch?v=BI4dFlKDgjM

Szürke szellem oktatása - Felvezetés
Zita médium 1991. május 5.

A gyülekezetetek életében új átalakulások váltak szükségessé, nem annyira a vezetésben, mint inkább a ti lelketekben; ugyanis az idő, mint tudjátok, rendkívül rövid. Én most nem arról az időről beszélek, amely még - Isten kegyelméből - a Föld átalakulásáig hátra van, hanem arról, ami részetekre, mint emberek részére még fennáll.
Kiszámíthatatlan, hogy melyikőtöknek még mennyi ideje van hátra. Az emberek úgy gondolják, hogy aki súlyos beteg vagy idős, az mindenesetre közelebb van ahhoz, hogy a ti világotokból a mi világunkba kerüljön. Nos ez nem mindig van így. Isten terve az emberrel, Isten gondoskodása az emberről teljesen kiszámíthatatlan. Néha egészen törődött, rozoga testben még éveket kell a szellemnek a tapasztalatok miatt átélnie. Máskor pedig egészen hirtelenül, anélkül, hogy az ember számítana rá - gondolván, hogy még erejének teljében van - visszahívatik ide.
Mindenesetre mindegyikőtöknek készen kell állnia szeretett testvéreim arra, hogy a teremtő Isten - ha úgy látja jónak - bármely pillanatban, életetek bármely korszakában, egészséges vagy beteg állapototokban egyaránt visszahívhat benneteket.Tanulmányaitok és ismereteitek során egy kialakult rendszert láthattatok arról, hogy a földi élet miként zajlik; abba milyen lehetőségeket ad bele a kegyelmes Isten; azok milyen célt szolgálnak; hogy ideát mit és hogyan kell a szellemnek átnéznie, mivel kell ismerkednie, mit kell tanulmányoznia, hogyan kell felkészülnie egy-egy testetöltésre.
Ezek, a természet törvény által kialakított rendszerek ezekre az utolsó időkre már nem érvényesek. Ma minden egyes emberlélek élete és sorsa - innen a szellemi világból - nagyító alá van véve. Ma emberi életek teljes hirtelenséggel irányt válthatnak; dolgok, amik eredetileg nem is voltak bennük, hirtelenséggel belekerülhetnek; más dolgok, amik egészen elérhető közelségben voltak, amiben az ember hitt és reménykedett, amire az ember számított, amit az ember egészen biztosnak vett, egyik pillanatról a másikra elvétetnek onnan és nem következnek be.
Ezekben az utolsó időkben minden egyes emberlélek a legalaposabb vizsgálat tárgya a szellemvilágban azok részéről, akik az életét és sorsát intézik. Ezekben az időkben már késhegyremenő harc és küzdelem folyik a jó és a rossz között, hogy akik még megmenthetők, azok valóban be is érkezzenek.Az emberi lelkek mélyén minden parányt vizsgálunk, hogy melyik az, amelyikből még szikra csiholható ki akár a lelkesedésre, akár a szorgalomra, akár a tisztábban látásra, akár a kitartásra, akár az erények fejlesztésére.
Eltemetett, régi dolgokat emlékek, álmok, sejtések által az emberi lelkek felszínére hozunk, hogy azok hatása alatt más befolyás alá kerüljenek, más dolgok ébredjenek lelkükben, más kezdje érdekelni őket, kipróbált utakat elhagyjanak és más útra térjenek, amelyen gyorsabban hazaér a lélek. Mert amíg az emberléleknek évszázadok, évezredek álltak rendelkezésére ahhoz, hogy megtérjen, átalakuljon, addig egy-egy kitérő az örökkévalóság időtengerében nem csinált nagyobb problémát, legfeljebb a lélek rájött arra, hogy felesleges munkának, csalódásnak, szenvedésnek tette ki magát, mert élete nem hozott számára eredményt, de újra kezdhette, új lehetőségek közepette.
Ma pedig ezek az új lehetőségek csak felgyorsítva állnak az ember rendelkezésére; egy-egy pillanatra felvillannak az ember szemei előtt, de ha abban a pillanatban az ember figyelmét más köti le, az a felvillant lehetőség máris tovatűnik, és amiben ma még megkapaszkodhatott volna, az holnap már nem áll a rendelkezésére. Ma a Gondviselés még esőt ad úgy az igazak, mint a gonoszak földjére, de holnap már elapadnak az ég csatornái.
Ma már semmire nem lehet úgy építkezni, mint annakelőtte. A ma biztosnak és megingathatatlannak látszó társadalmi rendszerek holnap már nincsenek. Ma nincs biztosíték arra, hogyha valaki emberi akaratból egy magas pozícióba kerül, az évtizedekig ott is maradhat nyugalomban és majd csak azután kell felelnie tetteiért. Az idő felgyorsult, szeretett testvéreim!


összeállította: Bíró László


A csatolt anyagok listája:

Szürke szellem oktatása
Adai közlés - Péter, szeretsz-e engemet
A hatalomvágy következménye
A próbák útján
A megtermékenyítés csodái
HANG - Szeretnék csoportot szervezni
Szeretet és házasság




https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGir4BDXBVU9EnHKHyIg?e=MJH2Fb
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/w/s!AsgSMxsrdSeGir1Y9AKqjMC0E2NVqA?e=AvxBQA
Karsay István 2023 májusi szellemtani hírlevele SBK_Hírlevél_219

https://www.youtube.com/watch?v=GqQCqelRXOU
Misztériumok – Zita médium mediális közlései . Hangoskönyv részlet (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=K9tYZQBUaW0
A világ fejedelme – Hangoskönyv részlet (Gergő)

https://www.youtube.com/watch?v=msVCFs7h5zA&list=PL7WCLuDmshCRtweRmQb87O9EmTFJ_bzNx&index=83
Szellem a packból – Romantikus családi film

Mindig biztonságban vagy!

Az élet feltáruló és becsukódó ajtók hosszú sora. Szobáról szobára járunk, különböző élményeket gyűjtve. Sokan szeretnénk rácsukni az ajtót régi rossz szokásainkra, gátlásainkra, olyan helyzetekre, amelyek többé már nem válnak javunkra vagy hasznunkra.

Sokan pedig újabb és újabb ajtókhoz lépünk, és csodálatos élmények tárulnak fel előttünk.

Úgy gondolom, sok-sok alkalommal jövünk el erre a bolygóra, és mindig más leckét jövünk tanulni. Olyan ez, mintha iskolába járnánk. Mielőtt testet öltenénk a földön az idő bármely adott pontján, kiválasztjuk a leckét, amelyet azért fogunk tanulni, hogy lélekben fejlődhessünk. Miután kiválasztottuk a leckét, a megtanuláshoz szükséges körülményeket és helyzeteket választjuk ki, beleértve szüleinket, nemünket, szülőházunkat és fajunkat. Ha idáig eljutottál az életben, hidd el, már meghoztad a helyes döntéseket.

Amint végighaladsz életed útján, feltétlenül emlékeztetned kell magad arra, hogy biztonságban vagy. Csak tudnod kell változni. Bízzál abban, hogy Magasabbrendű Éned mindig a lelki fejlődésed szempontjából legkedvezőbb utakra vezérel.

Lásd magad, amint örömre, békére, gyógyulásra, jólétre és szeretetre nyíló ajtókat társz fel; ajtókat a megértésre, részvétre, megbocsátásra és szabadságra; ajtókat az önbizalomra, önbecsülésre és önmagad szeretetére.

Örökkévaló vagy. Örökké élményről élményre fogsz haladni. Még amikor az utolsó ajtó küszöbét léped át a földön, sem ér véget az utad. Csupán kezdete ez egy újabb nagyszerű kalandnak.


Louise L. Hay

UI:

A szenvedés szükséges a fejlődéshez?
https://www.youtube.com/watch?v=IszflaqxtXY

A végső elszámolás 1/3
Részlet Zita médium “Korszakzárás előtt” című közés-kötetéből

„A természeti világban fejlődési korszakok vannak. Ehhez hasonlóan az ember életének is szakaszai vannak és mindegyik szakasznak azt a célt kell szolgálnia, hogy az ember előbbre jusson a lelki fejlődés terén. Tehát ezeknek a változásoknak a tisztulást és a fejlődést kell elősegíteniük. Az emberiség történetében voltak és vannak időszakok, amelyek nem alkalmasak a jónak érvényesülésére. Ez nem azért van így, mintha az életnek nem az volna a célja, hogy az ember a rendelkezésére álló időt a maga megtérésére és felemelkedésére használja fel, hanem azért, mert az ember csak kevés teret ad a jó érvényesülésének. Azokat isteníti és azoknak ad a társadalom minden fórumán lehetőséget, akikben a rossz, a helytelen, a bűn él, ezáltal csakis a rossznak kedvez az a korszak.
Ezekben az időkben - és ilyen most a tiétek is - semmiképpen nem Isten akarata érvényesül a Földön, hanem minden az ember elrontott, bűnös természete szerint alakul, ezért bizony nagyon nehéz idők ezek! Amikorra pedig egy fejlődési turnus befejeződik, szükséges, hogy minden a helyére kerüljön, minden időben elrendeződjék, hogy minél több lélek betakaríttathassék a mennyei csűrökbe és minél kevesebben legyenek azok, akik kivettetnek a külső sötétségre.
Ennek ellenére, mivel a földi élet ezekben a korszakokban leginkább a bűn útján járóknak kedvez, ezért e korszak befejezésére - miként azt e fórumról már több ízben hallottátok - az emberiség kétharmad része a külső sötétségre kerül, de az egyharmad részben sem biztos, hogy mindenki megmenekül! Csakis azok menekülnek meg, akik mint „maradékok” hittek Isten beszédének, hittek az Úr Jézus Krisztusban, hittek a Szentlélek kijelentéseinek; hittek az örök jó győzelmében és ez a hitük szilárd és erős maradt az utolsó pillanatokig.
A Földön mindig úgy alakul egy korszak, ahogy azt az abban a korszakban élő emberek formálják. Így alakul ki egy kor ízlése, egy kor erkölcsi felfogása. Akik valójában jót és a fejlődés útján előbbrevivőt hoznak embertársaik számára és azok szellemi felemelkedésén fáradoznak, azokat az a kor, amelyben élnek, nem kedveli. Úgyis mondhatnám, hogy ezek az egyének megelőzik a maguk korát; ők a sötétségben a lámpagyújtogatók, ők a kor úttörői, akik ösvényt vágnak a bűn, a sötétség rengetegében; náluk vannak az igazi talentumok; ők azok, akik a tömeg ízlését és gondolkodásmódját a magasabbrendű felé irányítják. Mivel tevékenységük a tömeg igényeinek nem kedvezők, ezért az a kor, amelyben élnek, elfeledkezik róluk, semmit nem ad nekik; csak ritkán részesülnek elismerésben, éheznek, nyomorognak, fáznak és a társadalom kiveti őket, mint valami különleges csodabogarakat.
Az emberek nagy része tudomást sem akar venni róluk, vagy ha hallanak is róluk, nevetség tárgyává teszik őket és semmiképpen nem kérnek abból, amit azok az emberiség felemelése, illetve ízlésének formálása céljából e világba hoztak. Mégis-mégis, ahogyan az Úr mondja, hagyni kell a konkolyt is növekedni az aratásig. Hagyni kell, hogy mindenki felszínre hozza a maga színét, ízét, zamatét, elgondolását, vágyait és ezzel belenyomja arcképét a történések világába, az igazság viaszába, amely azután tanúskodik mellette vagy ellene; felmenti vagy elítéli őt. Ezt a képet senkinek a teremtett világmindenségben mindaddig nem lehet megsemmisítenie, amíg az igazság törvénye le nem számol, vele. Mert mindenért: háborúkért, rablásokért emberi életekért, elfajult ízlésekért, helytelen elgondolásokért, mindenért felelnie kell az embernek!

szemlézte: Bíró László

A végső elszámolás 2/3

Részlet Zita médium “Korszakzárás előtt” című közlés-kötetéből

Az utolsó időkben a testetöltések nagy mennyiségben történnek, mert nem csak az arra a korszakra megérett emberlelkeket küldi testetöltésbe és hozza felszínre a törvény, nem csak azokat az erőket és lehetőségeket adja az emberiség kezére az élet, ami annak a korszaknak tartozéka, ami annak járuléka, hanem amit ez a Föld az első hold kidobása óta megérlelt magában, az mind a felszínre kerül, az mind jelen van a Föld felszínén, az atmoszférában, a növényvilágban, az emberek lelki világában.
Ezért az ilyen korszakok, mint a mostani, nagyon hasznos lehet a bölcs emberekre nézve, mert mindenhez hozzá lehet jutni, mindent meg lehet tanulni, minden képesítést el lehet nyerni, mindenből le lehet vizsgázni, minden igazságot megismerhet a törekvő, mert minden a rendelkezésére áll. Tehát az ember kihozhatja magából azt az eredményt, ami egy magasabb szintre való belépésre minősítheti őt, és aminek birtokában az átalakult Föld lakójává válhatik.

Természetesen, ha az alkalom a fejlődésre, a gyors fellendülésre, a beérkezésre mindenki számára fennáll és kedvező, akkor ezeket az előnyöket az ellentét is felhasználhatja a rosszra. Minden ismeret, minden tudás, minden titok, minden misztérium, amit a tudomány ki tudott kutatni, fel tudott fedezni, minden a világban van. Tehát ott van az alkalom, hogy ezeket az értékeket ne csak a jóra, hanem a rosszra is felhasználja az ember. De azzal, ahogyan azt felhasználja, beleírja magát a történések könyvébe és már nincs hosszabbítás, sőt, ezek az utolsó idők „megrövidíttetnek a választottakért”, tehát nem lesz alkalom, hogy másként cselekedjék.
Az átalakulás pillanata úgy fog eljönni, mint a lopó, amikor senki sem gondol rá! Az emberek éppen úgy élnek, éppen úgy házasodnak, éppen úgy gyermekeket nemzenek és szülnek, éppen úgy megy minden, mint ment ezer és ezer esztendőkön át. Amikor az a pillanat elérkezik, minden megáll; akkor minden az igazság törvénye szerint minősíttetik: azok, akik mindvégig hűek voltak az igazsághoz, egy jellel a homlokukon felemelkednek és Illés prófétához hasonlóan elragadtatnak innen; az elkárhozottak pedig a salakkal együtt borzalmas kínok gyötrelmek félelmek között alásüllyednek.

Abban a pillanatban mindenkinek realizálnia kell, hogy ki és mi ő, hol is áll, mit is mutat róla az igazság törvénye; realizálja, hogy elpazarolta az életét, és nincs tovább; realizálja azt, hogy elvétetik tőle minden alkalom, minden lehetőség és a megtörténteken változtatni egy hajszálnyit nem lehet. Minden kikerül a hatásköréből, többé nem ura a helyzetének nem ura az időnek és a történéseknek mert mindaz, amit az időben Isten hosszútűrése és kegyelme révén, mint lehetőséget kapott, megszűnik nincs tovább! Ellenben működik a természettörvény, amely az igazság törvénye, tehát igazságosan jár el mindenkivel szemben! Azután vannak olyan fokozatok, amelyekbe az ember valósággal beleágyazza magát; egy ilyen szintet elérve már nem tesz az igazság serpenyőjébe annyival többet és súlyosabbat, ami őt egy alacsonyabb, vagy egy magasabb szintre minősítené.

Az innen való fellendüléshez kell ebben az utolsó időben a nagy-nagy erőfeszítés, amihez az ember igénybe veheti a kezére adott isteni ajándékokat: a hitet, a reménységet, az ismeretet, a tudást, a józan észt. Továbbá szükséges az is, hogy azt a szellemi szintet, ahová valaki felküzdötte magát, képes legyen tartani a vég bekövetkeztéig. Különösen a harmadik szféra felső és a negyedik szféra alsó határán lesz rendkívül nagy a mozgás, az erőlködés, hogy ezen a szinten az emberlelkek megkapaszkodjanak.
Ennél a végső küzdelemnél mi is ott leszünk segítségünkkel, hiszen Isten azért rendelt ki bennünket, „az utolsó óra munkásait”, hogy erőt adjunk a küzdőknek, hogy ezt a szintet elérhessék, vagy akik már ezt elérték, meg is tarthassák azt. Ugyanígy igen nagy lesz a sürgés a jónak legalacsonyabb és a rossznak magasabb szintjein, hogy ott valaki mélyebbre ne zuhanjon. Vannak, akiknek már elrendeződött a sorsa jóra vagy rosszra. Vannak, akik már elérték a negyedik szféra alsóbb szintjét és erős viharnak kell jönnie ahhoz, hogy őket onnan lesodorja. És vannak a rosszban már annyira elmerült emberi életek, akiknél már semmi reménység sincs arra, hogy azokon javítani vagy változtatni lehessen.

szemlézte: Bíró László

A végső elszámolás 3/3
Részlet Zita médium “Korszakzárás előtt” című közés-kötetéből

Vannak, akiknek már elrendeződött a sorsa jóra vagy rosszra. Vannak, akik már elérték a negyedik szféra alsóbb szintjét és erős viharnak kell jönnie ahhoz, hogy őket onnan lesodorja. És vannak a rosszban már annyira elmerült emberi életek, akiknél már semmi reménység sincs arra, hogy azokon javítani vagy változtatni lehessen. A sok-sok gonoszságban eltöltött életeik miatt, és mivel most is alámerültek a gonoszba, a kegyelem már nem nyúl ezen emberek után.
Az utolsó időkben nehéz lesz a jóra törekvők, a Krisztushoz ragaszkodók, a Krisztus zászlaja alatt gyülekezők élete, mert ezeknek a bűnre hajló, veszendőbe menő egyéneknek semmi erkölcsi érzékük és gátlásuk nincs, semmi nem szab határt a gonoszságuknak, mivel a gonoszságban kívánnak tombolni: vérben, rablásban, könnyben, szenvedésben, gyilkosságban, erőszakosságban élik ki gonosz vágyaikat.
Az átalakulás előestéjét élitek, ezért ha az embernek valaha szüksége volt Isten gondoskodó, szerető kegyelmére és az Általa elküldött tiszta gyermekei segítségére, akkor most van itt az ideje, mert kell, hogy az ember elismerje Isten hatalmát és dicsőségét; ki kell vennie részét Krisztus igazságának és a szeretetnek gyakorlásából, mert ha ezt elmulasztja, nincs senki és semmi, aki megvédhetné őt a pusztító orkántól. Azért gyűjtött össze benneteket is a Szentlélek Krisztus ezen iskolájába, azért tűztük ki ezen iskola ormára a fehér zászlót, azért jövünk közétek hétről hétre, évről évre, hogy megerősödjetek, hogy biztosan tudjátok hol van a helyetek, biztosan tudjátok, mi a tennivalótok! Tehát ne vegyétek le tekinteteteket erről a fehér zászlóról, Krisztusról, Aki előttetek megy és mutatja nektek az utat és erősíti a gyenge hiteteket, hogy semmi és senki el ne tántoríthasson benneteket, mert az ellentét ordító oroszlánként jár körül és keresi, hogy kit nyelhet el!
Az ellentét először meg akarja venni, le akarja kenyerezni azt, akit magának meg akar szerezni. Tehát először nem akarja bántani, nem akarja megszégyeníteni, nem akar fájdalmat okozni neki, hanem valamivel meg akarja vesztegetni: gazdagságot, hatalmat, dicsőséget, csillogást, egészséget, minden olyat ígér, amivel valaha bírt a szellem, de a bukás folyamán elvesztett. Akik ezt az Úrhoz hasonlóan visszautasítják és megmaradnak becsületesnek, igaznak, őszintének, azok tartoznak a „maradék”-hoz. Ez az a „maradék”, akikért Isten a végsőkig elmegy ez az a „maradék”, akiket félt, amikor az ellentét ostorozza őket, amikor az életükre tör, amikor mindenükből kifosztja őket, hogy ezek meg ne kicsinyüljenek a hitben és az út porában ne maradjanak. Az ellentét harcmodora a különböző korszakokban élő emberek természetéhez igazodik, a taktika viszont ugyanaz; először mindent felajánlani, és megvásárolni őket, ha pedig ez nem megy, akkor félreállítani, börtönbe csukni, kínozni és megölni őket! Azért mondom néktek, hogy akik esetleg közületek megérik még ezeket a végső időket, azok is készüljenek erre, mert ez veletek is megtörténhetik!
Igen, ez megtörténhetik mindazokkal, akik Istent szeretik, akik Krisztus zászlaja alá gyülekeznek, akik hitéletre törekszenek, akik ezt a hosszú-hosszú korszakot nehéz, fáradságos munkával végig küzdötték, és nem akarják elveszíteni megszerzett értékeiket, amikor immár ott állnak az ajtó előtt. Mert az ajtó előtt állni nem annyi, mint azon belül lenni. Amíg az ajtó előtt áll az ember, addig sok minden történhetik vele; kirabolhatják, sőt meg is ölhetik, ezért az ajtón belülre kell jutnia ahhoz, hogy a ház védelmét érezhesse.
Tehát a lakodalmas házba kell nektek is bejutnotok ahhoz, hogy védelmet, boldogságot, az együvétartozás örömét élvezhessétek. Nem könnyű! Voltak sokkal könnyebb idők az emberiség történetében, hogy a lélek a mennyei csűrökbe takaríttassék, azonban aki itt maradt a viharos időkre, a pusztító orkán idejére, annak ez már nem lesz könnyű, de nem lesz lehetetlen! Segítsen meg benneteket az én Atyám, az én Istenem! Isten legyen mindannyiótokkal! Isten veletek!

szemlézte: Bíró László

A mai szellemi sötétség oka

Részlet Máté evangéliumának szellemi magyarázatából
Máté szelleme Antal médium által
Azért oly nagy a földön a Krisztustól való elszakadás, mert az emberek már csak név szerint keresztények és a krisztusi tan szellemétől idegenek! Innen van az is, hogy túlozzák vagy tagadják az evangélium értékét és Jézust mint Messiást, Isten elsődjét és vagy faragnak belőle Istent, kiről semmi fogalmuk sincs, vagy pedig közönséges embert, kivel azonban a tizenkilencszázados haladás dacára nemcsak egyenlőkké, de hozzá hasonlókká sem tudnak lenni.
És mi az oka ennek a szellembukásnak(a mai szellemi és erkölcsi sötétségnek)? Az, hogy kevés a jó, és sok a rossz példa! Azok, akik önhatalmúlag magukhoz ragadták azt az előjogot, hogy ők táplálják a földön élő lelkeket ezzel a mennyei kenyérrel, maguk sem akartak ezzel a táplálékkal élni, a megváltó parancsolatot teljesíteni, ennél fogva nem is voltak képesek az embereket a keresztény életmód követésére bírni.
Az emberek látták ezt a fogyatékosságot és nem hittek szavaiknak, mert másként beszéltek, mint ahogy cselekedtek; s ez a hitetlenség okozta bukásukat s az Ő tanítóik (papjaik) okozták ezt! Mit is ér az elmélet, ha meg nem valósul a gyakorlatban! Az elméletet különféleképpen lehet magyarázni, de annak gyakorlati, tényleges megvalósítása kellő világításba helyezi azt és lehetetlenné tesz minden félremagyarázást. Hogyan magyarázhatnák az ellentétben élő, gyenge emberek helyesen a törvényt, ha nem látják, hogy tanítóik tényleg teljesítik azt? A példa a legjobb tanító, a legjobb magyarázat; a tettnek kell bizonyságot tennie a tan hasznáról, a haszon pedig vonzza az embereket, hogy elfogadják és kövessék a tant.
Az a mester, aki nem tudja a tanulónak gyakorlatban megmutatni, amire tanítani akarja, az nem ér semmit. Mert az ilyen megrontja a tan lényegét s a tannal együtt félrevettetik, - miként Krisztus mondja a sóról. Ezen szavainak beteljesülését naponként látjátok szemeitek előtt. Nem az Isten veti félre az alkalmatlan tanítókat. Ők maguk teszik lehetetlenekké magukat életmódjuk által! A tanítványok nem becsülik őket, mert nem látnak bennük a magukéinál jobb tulajdonságokat, belátják, hogy nem tanulhatnak tőlük semmit, s így válnak azok nélkülözhetőkké.
A nélkülözhetőség természettörvényi kiválást képez, mely nem rögtön történik meg, hanem lassanként, észrevétlenül, mint minden a természetben. Nem büntetés az, hanem beteljesülés, törvényes következmény, mert minden szónak következménye annak hangja, minden cselekedetnek a maga képe. Így megvan az ízetlenné vált egyháznak a földön a maga következménye, a maga beteljesülése a hit ellentétében - a hitetlenségben; a megváltás ellentétében - a bukásban; az eggyé levés ellentétében a szakadásban! S ez egyház atyái okozták ezt a szakadást. Ők a világ kedvéért megfeledkeztek a szellemről, a mammon kedvéért Istenről, a viszály miatt az egységről!
Ők szívükben materialisták, ateisták és felekezetieskedők lettek, akik csak a saját énjüket imádják. Így tehát hogyan fordulhatnak ők a mennyhez, hogyan hívhatják segítségül a törvényt, mikor a mennyet nem is ismerik, a törvénynek pedig a megfordítottja van bennük? A menny őstörvénye nem védheti őket, mert nem éltek ebben a törvényben. Az ő joguk az ellentétben gyökerezik, s innen nyerhetik azt!
Ne jajgassatok és szitkozódjatok tehát, Isten nem változtathatja meg a maga törvényét a ti kedvetekért. Ami megtörténik, azt ti okoztátok, ami élni nem képes, annak meg kell halnia, át kell változnia; örökké csak az élhet, ami igaz! Aki mást cselekszik, mint amit beszél, az hazugságban él, ennek pedig meg kell halnia, át kell változnia, ha lejárt az ideje
.
Szemlézte: Bíró László

Részlet Szergej N. Lazarev - A lélek gyógyulása című könyvéből:

...Ezután elmeséltem neki egy rövid történetet, ami velem történt:
– Tíz évvel ezelőtt a családommal új lakásba költöztünk. Amikor láttam, hogy a hálószoba fele akkora, mint a régi lakásban volt, felháborodtam. Szó szerint marcangolt a helyzettel való elégedetlenség és azonnal elkezdtem köhögni. A köhögés egyre csak folytatódott, én pedig fulladni kezdtem. Megértettem, hogy igazi asztma roham készül. Jó, hogy még időben rájöttem, mi is az oka. Elkezdtem imádkozni, megbántam az elégedetlenségemet, eltávolítottam a kifogásaimat, és a köhögés gyorsan megszűnt.
– Amennyiben az ember hosszú ideig elégedetlen a saját sorsával, önmagával és a családtagjaival – adtam hozzá – a tüdeje nagyon könnyen károsodhat, sőt még onkológia betegséget is kaphat.
– A Kínában élő tanítóm arról beszélt, hogy a tüdő össze van kapcsolva a pajzsmiriggyel – mondta a beszélgetőtársam. – Amikor a pajzsmirigy megbetegszik, megjelennek a gondok a tüdővel is. A tanítóm így írta le: a démonok megragadták a pajzsmirigyet és megtelepedtek benne…
– Tudja-e mik azok a „démonok”? – kérdeztem tőle – A sértődések. Amikor az ember sértődött összeszorul a torka. Az erős sértődöttség, amit az ember néha nem is vesz észre, kiválthatja a pajzsmirigy működésének hirtelen leállását, ami ezután hatással van az egész szervezet energiájára és a tüdőre. Minden összekapcsolódik az érzelmekkel.


UI:


Sanhguru Béke forrása
https://www.youtube.com/shorts/Urw36vpgwaE

Vágyaitok irányuljanak Isten és az Úr Jézus Krisztus felé - Felvezetés
(Anna beszélő médium útján - Cleveland)

Részlet a Névtelen Szellem Eszter médium útján „Úton hazafelé” című könyvéből

A hit ereje vezéreljen benneteket a megtérésre, amely által elérhetitek lelketek megigazulását és újjászületését. Mert újjá kell születnie a léleknek és meg kell szabadulnia mindattól, ami a bűnhöz tapassza őt, el kell oldozkodnia a testi élvezetektől.
Az emberben felébredő tiszta vágyak a lélek megértését szolgálják. Vágyaitok irányuljanak Isten és az Úr Jézus Krisztus felé, hogy Ő, megadhassa számotokra azokat az örömöket, melyeket megérdemeltek munkátokon keresztül. Fáradozzatok saját lelki érdekeitekért, dolgozzatok azért, hogy az élet ne eredménytelenül záródjon le felettetek, mert nehéz idők következnek a lélekre már a testi életben is, de még nehezebb lesz a szellem helyzete, ha megtéretlenül kerül át a túlvilágra.
Testvéreim, nehéz az embernek elszakadni azoktól a hiábavalóságoktól, amit nagyon megszeretett, nehéz itt a Földön szétválasztani a rosszat a jótól és boldogítótól, amely csak akkor jár ki az embernek, ha felismeri a ráható káros dolgokat, melyek megakasszák és feltartóztatják haladásában. Pedig, minden embernek az Úr Jézus által megmutatott úton kell haladnia, mert ez az az út, amely az Atyához vezet. Ezt az embernek soha nem szabad elfelejtenie, bármily örömökben is legyen része, bármilyen nyugodt, kényelmes s gondtalan legyen is a földi élete. Soha sem hagyhatja számításon kívül az Úr Jézus Krisztust, mert Ő a mennybe vezető út.
Az embernek nem csupán szorongattatásaiban kell Isten felé fordítani a tekintetét, nem csak akkor, ha szenvedések gyötrik, nem csak olyankor, amikor a betegségek nehezednek rá, hanem akkor is, amikor semmi sem tartóztatja fel, amikor kedvez neki az élet, amikor minden simán megy; akkor is szüntelenül arra kell gondolnia, hogy mindezek egy pillanat alatt megsemmisülhetnek: ha megfeledkezik magáról és elfelejti, hogy az élet is Isten ajándéka, amit azért kapott, hogy itt a nehéz harcban megszerezhesse a mennyei ajándékokat, amelyeket Isten minden ember részére félre tett, hogy megajándékozza vele majd akkor, ha mindazzal már bánni tud. Mert hiába ad Isten ajándékokat az embernek addig, amíg nem tudja azokat felhasználni lelki előrehaladása érdekében.
Ezért mindenki csak olyat kérjen Istentől, amivel már maga is dolgozni képes. Tehát az ember mindenkor inkább lelki javakat kérjen, mint a testi jólétet szolgáló dolgokat. Higgyétek el, az élet tudja, hogy miképpen ossza ki az ember számára mindazt, amire szüksége van, mert az élet törvényen alapszik, melyet Isten alkotott meg, s így az ember okoskodása és beavatkozása csak ronthat rajta. Ha az ember belenyugodna Isten gondviselésébe és vezetésébe, higgyétek el, sokkal nagyobb haladást tudna felmutatni egy-egy földi élet alatt. De éppen ott követi el a hibát, hogy nem nyugszik meg Isten vezetésében, nem törődik bele sorsába, nem mond le vágyairól sem, melyekkel telítve van, s mely vágyak egyre lejjebb és lejjebb viszik a lejtőn.
Nem mond le, mivel úgy véli, Isten, úgy is látja az ő gyengeségét, hogy ő mennyire képtelen még mindazt betartani a valóságban, amit az Úr Jézus Krisztus mutatott meg. Ezért egyszerűen megelégszik a külső forma felületes betöltésével, de még itt sem tudja az ember megállni a helyét. Ha előttetek feltárhatnánk mindent, egészen szétnyithatnánk a függönyt, ami sok mindent eltakar még előletek, mert még nem bírnátok el azokat, s így nem előmeneteletekre szolgálna, hanem hiteteket gyengítené meg és nem tudnátok helyeteket még annyira sem betölteni, mint ahogy azt most betöltitek.
Az embernek meg kell térnie mindenből, minden hiábavalóságából! Gondolkozzatok csak az életetekről, számoljatok az életetekben lejátszódó dolgokkal, mindazokkal, amiket véghezvisztek napról-napra, de számoljatok azzal is, hogy cselekedeteiteket mindenkor az Úr Jézus tanításaihoz kell mérnetek. Gondoltok-e arra is, hogy hányszor és hányszor eltévedtek, mert nem tudtatok még megszabadulni és elszakadni azoktól a kívánságoktól, melyek a ti testi, emberi éneteket uralják, hajtják, hogy az emberben felébredő testi vágyak kielégülést nyerjenek.
Gondoltok-e arra ti, akik Istenhez akartok közeledni, akik Krisztus útján akartok haladni, akik a mennyek országa félé igyekeztek, hogy mily nehéz ezeket elérni az embernek? Nehéz elérni, mert a legkisebb, legcsekélyebb dolgokról sem tud lemondani, sőt az életkeretéhez nem tartozó dolgokat is nyűg és koloncként a nyakába veszi, amitől azután később szintén nem tud szabadulni. Igen, az ember sok mindent magára szed, de ahhoz már nincs elég lelki és testi ereje, hogy ezektől meg is szabaduljon, mert erejét másra pazarolja el.

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Vágyaitok irányuljanak Isten és az Úr Jézus Krisztus felé
Adai közlés - Nagyböjt V-ik vasárnap
Krisztusról és az Ő szervezetéről
Jaj a szellemi igazságok útján dicsőséget hajszolóknak
Az utolsó időkben kitöltök az én lelkemből
HANG - Problemám van egyik gyermekemmel
A gyülekezet fenntartói




https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGir4Ru65hhFzMqn_pBQ?e=fkq17Q
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=Sj-ihDBUFIw
Kérdések és tanítások Gizi médium által 2001.május22.

https://www.youtube.com/watch?v=K9tYZQBUaW0
A világ fejedelme – Hangoskönyv részlet (Gergő)

https://www.youtube.com/watch?v=FpNBphZSdXk
Boldogságmondások

https://www.youtube.com/watch?v=Vn2078b0HOE
Álnév – Csalási film

EGY SZELLEM SPONTÁN HÍRADÁSA

Részlet a „Magas tanítószellemek mediális közlései” című kötetből
Egykor volt három ember.
Az egyik nem hitt Istenben. Az ő istene a földi élet volt, amit minden vonatkozásban teljesen kiélvezett. Gazdag volt és nem mondott le semmiről. Jelszavai: élni, élvezni. A Földet csodaszépnek találta és csak az élet élvezeteinek élt. A halálra és a másvilági életre nem is gondolt, mert nála befejezett tény volt: a halál után semmi sem következik.
A második ember nem tagadta Istent, de az ő egyetlen szerelme a pénz volt s dukátokat dukátokra (arany pénzérméket) halmozott, ez volt az élete célja. Nyomorúságos életet élt, telve lemondással, önmegtagadással. Az ő kezéből soha egy fillér sem csúszott egy szegény ember kezébe: kimondottan fösvény volt!
A harmadik ember hitt Istenben, a halhatatlanságban, a szent misszióban a Földön. A földi pénzt a szegényekre költötte, élete munkálkodása Istenért és a felebarátért történt.
Ezek hárman fivérek voltak. Meghaltak.
Egy vidám lakomán szívszélhűdésben halt meg a tivornyázó és élvvágyó! „Egy vidám élet! Egy irigylésre méltó halál”, mondták barátai. Szelleme megütközve tekintett az ő szeretett testére, amikor azt holtan meglátta. Annak bizonyossága, hogy ő csak egy testnélküli lény s hogy egy minden gondolkodás nélküli életet élt, kétségbe ejtette. Énje epedve, sóvárogva és mohón vágyódott az érzéki élvezetek után anélkül, hogy kielégülhetett volna! A földi érzékek benyomásai asztráltestéhez tapadtak. Ez a kínszenvedés a materialisták pokla.
A fösvény egyedül, elhagyottan, nyomorúságos halállal, telve a pénze miatti aggodalommal, félelemmel, halt meg. A pénz iránti mohósága, sóvárgása személyes énjéhez tapadva kínozta őt. Gyötrelem volt látnia, hogy mások miként vették birtokukba pénzét, javait; ez volt a fösvény pokla. Ezernyi fájdalom közepette kellett belátnia, hogy milyen illúzió a birtoklás.
Az igaz is meghalt hosszú betegeskedés után, megváltás után epedve. A Földön semmit sem vesztett, ellenben a szellemvilágban mindent elnyert; őt semmiféle illúzió nem kötötte meg, semmi sem bilincselte a Földhöz. Ő az Igazságban újjászületett Isten egy gyermekeként.

(Adelma által)

szemlézte:

Ambrus Bernadett Lilla

UI:

Megtaláltam az élet értelmét
https://www.youtube.com/watch?v=CJSCiXkS7So

A természettörvény hatalma
Részlet szabadon a Névtelen Szellem „A maradékokhoz” című könyvéből

Azért használta az Úr a természetből vett hasonlatokat, hogy azt a legegyszerűbb tudású lélek is megértse és a legnagyobb tudós sem talál jobb szemléltetőbb példát, mint a hamisítatlan természetet. Bölcselkedhetik a világ a maga nagyot akarásával, de nagyobbat, mélyebbet és igazabbat nem tud mondani, ami az emberi lelket közelebb viheti a boldogsághoz.
A természet igazságát nem tudja senki sem megcáfolni, sem valami mással helyettesíteni, mert az ember maga is tévelyeg és csak rosszat, a lelki fejlődést hátráltató, az életet megnehezítő, sőt az elviselhetetlenségig gyötrelmessé tévő elgondolásokat hoz a világ és az emberiség fejlődési útjába, amivel csak pusztulást és romlást hoz eredményképpen. A természet, bár látszólag lassan forogja le az emberi befolyásokat és későn adja meg a feleletet az ember tévedéseire, de nem felejt és nem téveszti el a maga feleletét megadni.
A természet az emberi lélek hű tükörképe, nemcsak a test nélküli életben, hanem a Földön is. Mindent visszatükröz a maga áldásos, vagy nem kívánatos eredményeivel, amit az ember tudatlanul, vagy akaratával belehint. Minden cselekedet, akár szándékosan, akár felületességből, vagy tudatlanságból megvalósul a történések világában, azt a természettörvény, mint az elvetett magot, életre kelti és annak idején a magvető életében előhozza, mint eredményt, és kényszeríti annak elfogyasztására, vagyis feldolgozására.
Boldog ember az, aki az ő cselekedeteinek eredményeivel még ugyanazon földi életében szembetalálkozik, mert ha a megátalkodottság teljesen úrrá nem lett a lelkén, eszébe jutnak mindazok a bűnök és tévelygéseiből kifolyó helytelenségek, amelyek miatt sorsában az ítéletszerű szenvedtető eredmények felsorakoznak. Ugyanis bűneit, tévelygéseit megbánva, akkor még valamit kiigazíthat. A rossz helyett jóval fizethet. Gőgjét levetve, megalázkodhat és tévedéseit beismerve, az igaz és helyes útra léphet, és ha van idő rá, azon haladva még eredményeket is érhet el. De sajnos az ember nehezen ismeri be felebarátja előtt tévedését, főképpen, ha annak külseje valamely formában a jóhoz hasonlatos. Azért súlyosodik az emberiség felett mindig közelebbről az az ítéletszerű végzet felhője, amelyet, ha kioldanak a természetet irányító égi kezek, akkor elmossa a vihar a bűnöket és tévelygéseket, de vele együtt a kultúrájára büszke emberiség nagy részét is.
Hogy hol kezdődik el az ítélet - azt senki sem tudhatja, még a mennyei angyalok sem, mert csak egy kicsiny, láthatatlan parány az, ami talán ma még semminek látszó voltával elkerüli az emberek figyelmét, és vígan készülnek a holnapi nap eredményeire és - ez a holnap már nem létezik a részükre, az már nem az övék, hanem az örökkévalóság törvényéé... A bűn megrövidíti a kegyelem hosszútűrését, a gonoszság elébe siet végzetének és az elbizakodott ember bezárja magát az égő házba, hogy senki meg ne menthesse.
Nem akarattal cselekszi ezt, hanem tudatlanságból és hitetlenségből, mert tévelygő természetével nem képes elhinni azt, hogy ő nem látja a veszedelem viharának közeledését. Önmagában bízik, saját tudományos eredményeiben, találmányaiban és éppen ez a bizalma csalja meg őt, mert nem tekint ki az őstermészetbe, a természet védekező készülődéseire, hánykódásaira. Akik azonban az Úrra néznek és látják a vihar közeledését, igyekeznek védett helyre sietni. Lerakják terheiket és az Isten kegyelmébe burkolózva várják a vihar elvonulását.
A vándormadarak megértik a természet útmutatását. A vadállatok is félik a természet erejét, de a kultúrájában elbizakodott szegény, sokat tanult, sokat kísérletezett és sokat tudó ember lelke érzéketlen a természet törvényével szemben, mert nem tudja és nem hiszi azt, hogy a látható természetet a láthatatlan szellemi törvények igazgatják. Az idő halad előre, magával viszik azokat az okokat, melyekre nem figyelt és nem figyel a Föld embere, de meghozza az okozatokat, melyekkel szemben készületlenek a legnagyobb tudósok is a Földön.
Akik hittel tekintenek előre a jövendőbe, igyekezzenek olyan cselekedeteket elvetni, melyek, ha kikelnek, védelmet tudnak nyújtani a nagy viharban is, mert a halál nem védi meg a Földhöz tartozó szellemi szférákat sem a veszedelemtől, mert ott is ugyanaz a tomboló vihar száguld keresztül, mint a Földön. Az Úr védelmet nyújtó kegyelme új eget és új földet teremt azoknak részére, akik hittek és hitük szerint cselekedtek, úgy ahogyan azt az Ő Megváltójuk megparancsolta az Ő utolsó vacsoráján az elbúcsúzásában „Szeressétek egymást!” Ne cselekedjetek hamisságot és gonoszságot egymás ellen, de a világ ellen se! Mert a természettörvény számon kéri a világ cselekedeteit és azok szerint ítéltetnek meg a pogányok is, amint az ő cselekedeteiket is feljegyezte a természettörvény. Isten veletek!

szemlézte: Bíró László

A lélek nem az eseményeket, hanem az érzéseket őrzi meg
Részlet az "Evangéliumi spiritizmus" című kötetből

A lélek nem mindig van abban az állapotban, hogy a múlt nyitva állhasson előtte, mert ha a múlt keserű emlékei és érzései mindig nyitva állanának, ezek olyan nagy teherként nehezednének a lélek érzésvilágára, hogy nem volna képes az elért eredményeknek örülni, egyszóval sohasem tudná a jelent élvezni, mert a lélek nem felejt, mert a lélek nem eseményeket őriz meg, hanem érzéséket. A történések nem mindig maradnak olyan elevenen kirajzolva a lélek emlékezésében, mint azok az érzések, amelyeket a történések kiváltanak, és amelyek a történéseket létrehozzák.
A lélek csoportosítja azokat az érzéseket, amelyek már egyszer éltek. Ezek az érzések azután, ha az elkövetkezendő életek során szunnyadnak is, de ugyanakkor, amikor megint újra találkoznak egymással a lelkek, felelevenednek mindazokkal a mellékérzésekkel együtt, amelyek azokhoz kapcsolva voltak. A lélek ugyan éppúgy, mint a test, igyekszik a sebeket behegeszteni, de az ilyen hegedést egész életen keresztül hordozza. Így a lélek is meggyógyulhat, és egészséges lehet, de a rajta egyszer ütött seb hegedése mint nyom ott marad.
***
A földön több a gyarlóság, a fogyatékosság, mint a megdicsérni való; azért az ember ne tartsa nyilván a felebarátjának hibáit és gyarlóságait, és ne csak azokat lássa meg, hanem igyekezzék benne a legkisebb jót is felismerni, elismerni és értékelni. Ha valakiben a legkisebb jót, a legkisebb becsületes jóra való törekvést felismeritek, ne sajnáljátok azt el is ismerni; adjátok meg mindenkinek, ami neki jár. Ellenben ha az igazság úgy hozza magával, hogy a dorgálást és feddést nagymértékben kellene embertestvéreitekre rázúdítani, igyekezzetek azt minél szűkebb nyiláson keresztül kiönteni és az élt, a bántó részt inkább tartsátok benn magatokban.
Szenvedjétek el a mások gyengeségeit és helyettük jót és igazat, szeretetet, türelmet és elnézést dobjatok az ütközéseknél az igazság mérlegének serpenyőjébe. Mert az emberi hibákkal és gyarlóságokkal szemben gyakorolt elnézés és türelem feloldja a ti megkötöttségeteket; a mérlegen a jó lehúzza a rosszat, mert a jó lényegében súlyosabb és erősebb, mint a rossz. Így egy kevés jóval sok rosszat fel tudtok oldani.

szemlézte: Bíró László

A kevéssel való megelégedés
Részlet az "Evangéliumi spiritizmus" című kötetből

Az egyszerű hit, az Isten iránt való engedelmesség, az ütközésekben való békességgel tűrés, az egymás gyarlóságainak elszenvedése óriási eredményeket szül, ha az ilyen egyszerű lélek nem is tud a világ előtt valami nagy, valami értékes dolgot felmutatni. Ha a világ szerint való jótékonyságból nem is tudja a részét úgy kivenni, hogy azért az emberek dicsőítsék és hálálkodjanak neki.
A jóságban, az igazságban, az Istennel és a természettörvénnyel harmóniában eltöltött élet által hatalmas dolgok létesülnek, sorsok változnak meg, megkötöttségek oldódnak meg; és ez által az illető magának szolgákat és szolgálóleányokat vásárol azokból a lelkekből, akiknek hibáit, gyengeségeit megbocsátotta, elnézte és őket a jó útra terelte.
***
Miért nevezik bölcsnek azt, aki kevéssel beéri, aki nem akar semmit, mert igényei nincsenek? Azért, mert ha az embernek valamiben nincsenek vágyai és igényei, akkor abban nincs is hiányérzete, azon a téren megszűnnek a kötelezettségei, és a lelkének nagy része felszabadul. Az ilyen ember nem akar semmit, nem hiányzik neki semmi, mert kevéssel is beéri; így nem látja a külvilág ridegségét és igazságtalanságát. Nem ütközik össze más önző, gőgös és, hogy úgy mondjam, hitvány természetekkel, mert az ő csekély igényeivel elsiklik ezek mellett. És miután így nem tűnik fel másoknak, az ő igénytelenségét sem irigyli meg senki. Így nincs mit féltenie, mivel nem vehetnek el tőle semmit, mert az ő igénytelensége mások szemében nem kívánatos. Ezért nagy részben nyugalmat élvezhet ott, ahol más embernek fáradságos küzdés, nyugtalan érzés, hiábavaló erőpazarlás az osztályrésze.
Az embernek első lépése tehát ahhoz, hogy a földi életben nyugalmat és pihenést élvezhessen: a kevéssel való megelégedés. Nemcsak az anyagiakat értem ez alatt. A lelki igényeket is a legkisebbre kell visszafejleszteni. Mert ha az ember nem vár senkitől semmit, akkor nem csalódik, hogy nem kapja meg azt, amit nem is várt. Ellenben mindig újabb és újabb örömökre talál, amikor olyanfélét kap, amire nem gondolt, amit nem várt.
Így gazdagnak érezheti magát, mert mindig feleslege van. Tulajdonképpen az embernek a szeretettel is úgy kell bánnia, mint az anyagi embernek a gazdagságával: nem szabad várnia, nem szabad igényelnie, hanem önmagában kell elég szeretetnek lennie, sőt annyinak kell lennie, hogy abból másnak is adhasson. És hogyha nem vár és mégis kapott, az számára mindenesetre újabb tőkefelesleget jelent, amelyet mint értékes ajándékot könyvelhet el.
***
Nem az adja meg az ember valódi értékét itt a szellemi világban, ami a földön látszott és látszik, hanem az, hogy mi volt az indító jószándék. Nem az a fokmérő, hogy ki mit cselekedett és hogyan állta meg a próbákat; mert nem mindenkinek egyformán vannak ütközései és nem mindenki egyenlő fokozatról öltött testet a földön! Hanem az a mérvadó az ember lelkének a megmérésénél, hogy tulajdonképpen mennyi benne a leszűrt jó, azaz a megpróbált, az önmaga által is teljesen átértett, megértett és céljához siető jó.
Ne sajnáljátok hát a jót, a megismert jót és igazat szétszórni az emberek között, ameddig itt, a mulandó világban éltek, mert az a ti lelketek terméke marad, azt nem veheti el tőletek senki és semmi; bármilyen földinduláson menjen is keresztül az a réteg, amelyben ti azt az igazságot elhelyeztétek, bármily vastag por és kőréteg rakodjék is reá: a természettörvény köteles azt nektek visszaadni. És ha az ég és föld összeomlik, és minden megsemmisül is körülöttetek, amit a ti isteni jótól és igaztól áthatott lelketekből elhintettetek a világba, arról a természettörvénynek be kell számolnia. Mert Isten gondviselő törvénye, Isten gondviselő szeretete és igazsága számon kéri azt, ami az övé, ami örökkévaló. Felettetek talán örökkévalóságok múlhatnak el, talán eleshettek, talán a mélyre bukhattok, de a jó cselekedetek, az igaz hitből fakadó imák, az igaz szeretetből eredő munkák tieitek maradnak, azokat nem veheti el senki tőletek.

szemlézte: Bíró László