A bácskossuthfalvai aggastyán

Majláth Béla


Egy levél Budapest Főpolgármesteréhez.

(Fővárosi Hírlap, 5. oldal – 1918. október 30.)

„ A főpolgármester Bács-Kossuthfalváról kapott levelet. Egy nyolcvankilenc éves bácsi írta. Azt írja, hogy amikor 1838-ban bevégződött a harmincéves háború (?) megbukott az állam és húsz forint lett a száz forint, akkor voltak hasonló állapotok.

Gyerekkoromban hallottam én is a spanyol betegségről és tudom, hogy minden lakást ki kell füstölni fenyőmaggal. Amikor minden családok együtt vannak, be kell zárni az ajtót-ablakot és tányéron levő parázsra fenyőmagot kell szórni és be kell szívni a rossz szagú füstöt.

Most a járvány alatt már ő is megkapta a spanyol betegséget, de szerencsésen meggyógyult. Biztosítja a főpolgármestert, hogy a nyavalyát „egészséges ember nem kapja meg”.

- A betegség különben – írja tovább - a baromfiba is belebujt. Én azonban kifüstöltem a tyúkokat, és azóta egy sem kapta meg. A betegség nem ragadós. Nagy tömegeket kell összegyűjteni, templomokba hívni és ott füstölni. Kérem a főpolgármester urat, utasítsa a kormányt, hogy minden falura adjon ki parancsot, hogy füstöljenek a nép javára. Templom kell és nem orvos.
A bácskossuthfalvi aggastyán igényei: Ezért a tanácsért adjon a kormány ötven kiló cukrot maximális áron. A baromfiak elhullottak, főzeléken és tésztán élünk, kell ilyenkor a cukor. Igazis, majd el felejtettem megírni: füstöljenek a zsinagógákban is, ott sem árt!”

***

Mint kutatásom feltárta, a levél írója a néhai Fekete József volt, aki végül 97 földi esztendőt ért meg, és 1926. április 21-én hunyt el Bácskossuthfalván. A fiatalabbak kedvéért, a spanyol betegség az influenza korabeli népies neve volt.