124 ÉVE TÖRTÉNT ESEMÉNYEK VIDÉKÜNKÖN

Majláth Béla

124 ÉVE TÖRTÉNT ESEMÉNYEK VIDÉKÜNKÖN, A KORABELI SAJTÓ TÜKRÉBEN  ...a Bácskai Hírlap tudósításai...

A falu gyáva legénye
(1897. október 20, szerda – I. évfolyam, 11. szám. Szabadka)
Egy jól megírt népszínmű hatásos végjelenetének beillő jelenete játszódott le f. hó 15 én Ó-Moraviczán Kovács Elek kocsmájában. Két legény vetélkedett a falu legszebb leányáért, így természetesen az egyik fölösleges volt ezen a világon. Bár Sztankovits Gyuri is ezen a véleményen volt, azért vetélytársát Boros Miklóst még sem hívta ki párbajra, hanem a fenti napon a kocsmából hazamenet hátulról orozva élesre fent kését annak hátába szurta. Boros összeesett a helyszínén, míg vetélytársa elmenekült. A körülbelül hét czentiméter mély seb nem volt halálos s Boross Miklós nemsokára ismét ép egészséges lesz. A gyáva Sztankovitsot hosszú hajsza után a csendőrségnek sikerült elfogni és a járásbíróság kezei közé szolgáltatni.
///

Csendes botrány.
(1897. október 6, szerda – I. évfolyam, 3. szám. Szabadka)
Hogy mire képes a fanatizmus, annak csendes szemlélői lehettek mindazok, akik jelen voltak f. hó 4-én a azt. Teréz templomban Ő felsége a király születésnapja alkalmából tartott szentmisén. Az ünnepély legnevezetesebb és leghazafiasabb mikor az Isten templomában felhangzott a „Hymnus” magasztos dala, amikor a tömjénfüsttel égbe szállt a magyar nemzet lelkét kifejező dal – amelyet Ő felsége a király is állva hallgat meg: *mamusich mátyás prépost plébános tüntetőleg eltávozott gárdájától követve. Hogy mit jelent ez a távozás, annak kellő kifejezést találni alig lehet. Elég felemlíteni azt a tényt, hogy minden magyar fogalmat alkosson magának arról az emberről, aki így kicsúfolja az isten házában a magyar nemzet legszentebb érzelmeit.
*Bocsánatot kérek a szerkesztőségtől hogy prépost úr nevének kezdőbetűit kis betűvel szedtem – de azt hiszem, hogy az olyan ember aki magyar pap létére nem restell a magyar eszme ellen tüntetni nem érdemli meg, hogy a nyomda a nagy betűket koptassa miatta. Amíg meg nem javul a személyneveket megillető nagy betűket neki meg nem adom. Szedőgyerek.
///

Velikó Koló
(1897. október 6, szerda – I. évfolyam, 3. szám. Szabadka)
A szabadkai bunyevácz ajkú arany-ifjúság f. évi május 2-án kérvényt intézett a polgármesteri hivatalhoz melyben engedélyt kértek egy zene s daltársulat létesítésére. A kérvény mellé egy hangversenyjelentést is csatoltak, melynek teljes szövege bunyevácz nyelven volt fogalmazva. A polgármester engedélyezte e hangverseny megtartását, azon kikötéssel azonban, hogy a beküldött, s bunyevácz nyelven fogalmazott szövegbe, legalább egy hangversenyszámot magyar nyelven jelezzenek. – A hős ifjúság azzal a válasszal élt, hogy magyar nyelven a programon nem közölnek semmit mert nem akarnak nevetségessé lenni. – Ezen sértő és vakmerő nyilatkozat alapján a polgármester megvonta a aranyifjúságtól a hangverseny engedélyt, s egyidejűleg kérvényüket a tanács is vissza utasította. – A „Veliko Kóló”alakuló bizottsága azon hiszemben, hogy fent jobban járnak alapszabályaikat és kérvényüket a belügyminisztériumhoz küldték jóváhagyás végett. A miniszter azonban leküldte ezt a kérvényt a polgármesterhez véleményezés végett, s így került a híres „Veliko Kóló“ ügye másodszor is hozzánk. A polgármester a belügyminiszterhez felküldött véleményében az esetben kéri az alapszabályok jóváhagyását, ha az egyesület czíme magyar nyelven tüntettetik fel. Ezt azonban a magyar nyelvet gyűlölő bunyevácz ifjak aligha fogják elfogadni.
///

Botrány a villanyoson
(1897. október 13, Szerda – I. évfolyam, 7. szám. Szabadka)
Édes mindannyiunk örömmel vettük tudomásul azt a hirt annak idején – egy pár héttel ezelőtt – hogy a villanyvasut meginditatott, s közlekedési eszközünk szaporodott a jelen század legzseniálisabb közlekedési találmányával. Összeült a város szine-java örömlakomára, éltették ott a feltalálót, a vállalkozót, s az egész világot. Ez az örömlakoma, a mely a palicsi vendéglőben zajlott le, egyszersmind a jövőben agyongázolandó emberiség gyászos kimulása fölötti halotti tornak is vehető. Hogy a mi villámvasutunk a jelen körülmények között öldöklő eszköz is leend a jövőben, annak bebizonyitására elegendő annak az esetnek a felemlítése a mely folyó hó 12-én esti 10 órakor történt. Háromnegyed kilenczkor indult el a palicsi végállomásról az 5 ik számu villanykocsi teljesen üresen. A második megállóhelyen felszálltak a kocsira Scozza Zoltán és annak családja, hogy a városban lévő lakásukba térjenek. – Alig indult el azonban a kocsi amidőn a kalauz – a ki tökrészeg volt – öntudatlanul kihajolt az ajtón olyannyira, hogy majdnem kiesett a robogó kocsiból. A kocsi vezető – a ki szintén illuminált állapotban volt – ideje korán vissza rántotta. A kocsiban levő Scozza Zoltán látva a személyzet ittas állapotát, a kalauzt a kocsiba akarta beküldeni, a ki azonban hogy a jó tanácsra hallgatott volna, Scozzát torkon ragadta. A hatalmas termetű tűzoltófőparancsnok tehetlenné tette a részeg embert, s a villanytelepre érve jelentést tett az ott levő kocsi mesternek. A dühös kalauz azonban nem fogadott szót a parancsnak, mely őt leszállította a kocsiról, hanem feleletül torkon ragadta a kocsimestert is. – Rendőrség az egész környéken nem volt látható, s az egész társaság kénytelen volt a részeg embert beszállitani villanyoson a városba, a ki ittas állapotában táskájában levő pénzt, a melyet napközben bevett, az uton marokszámra szórta ki az ablakon. – A nemzeti szálló előtti megállóhelyig meg is érkeztek szerencsésen, a hol végre a társulat egyik mérnöke erélyesen lépett fel az ittas és éktelen lármát előidéző kalauz ellen, a ki mindenek daczára ellenszegült. Az időközben elősietett két rendőrnek végre sikerült Gyenes Pált – az ittas kalauzt – bevonszolni a rendőrségi őrszobába. Csak isten óvta meg mindazon járókelőket a végveszélytől a kik hétfő este 10 órakor a villanyos sinek mentén igyekeztek kitüzött czéljuk felé. Kápzeljük el a helyzetet a mikor a villanyos kocsi vezetője és kalauza egyaránt a bortól lerészegedve, egy villanykocsival Palicsról – a városba berobog. Hány eshetőség sorolható fel ez esetben a mely végzetessé válhat számtalan emberre nézve, a kik gyanutlanul haladva a sinek közelében egyszerre a robogó kerekek alá kerülnek s ott lelik ha nem is szomoru halálukat de mindenesetre egy baleset szomoru következményeit. S miért? Azért mert a villanyvasut igazgatósága félvállról veszi kötelességét, s a kezdet nehézségeivel küzdve hiányos személyzettel hoz forgalomba egy ép oly hasznos mint veszélyes közlekedési eszközt. Kérdjük a villanyvasut igazgatóságától hány ellenőr van naponta szolgálatban, a kiknek kötelességük a kalauzt és a kocsivezetőt ellenőrizni? Megadjuk mi rá a feletet – egy ! - Kérdjük továbbá azt is hogy ha a vasút mentén (mint Bpesten is) több ellenőr lenne alkalmazva, előfordulhatna az az eset hogy egy kalauz vagy kocsivezető leigya magát a sárga földig, s veszélyeztesse ezáltal a város közönségének életbiztonságát. Felhivjuk ennek folytán a villanyvasut igazgatóságát aziránt, hogy személyzetét azonnal szaporitsa a kellő számra, s vonja őket a legszigorúbb rendszabály alá, mert csakis egy oly rendszabály életbeléptetése fogja visszatartani a vasúti személyzetet a vétkes mulasztásoktól és könnyelmű szolgálatteljesítéstől. Felhivjuk fenti sorainkra a főkapitány és az összes illetékes forumok figyelmét villanyvasuti óminozus állapotra, mely Szabadka város közönségének életbiztonságát minden pillanatban veszélyezteti.
///

Korcsmából a mennyországba
(1897. Október 31, Vasárnap – I. évfolyam, 17. szám. Szabadka)
Richter Antal bajmoki jómódu földmíves most pénteken, október 29-ikén, este a korcsmába ment. Megcselekedte ezt ő sokszor. Ott leitta magát. Ezt is megcsinálta nem keveset. El is határozta, hogy az nap nem megy haza, hanem a korcsmában tölti az éjszakát. Ez is gyakorta megesett jó Richter Antallal. Úgy nyolcz óra tájban azonban mást gondolt s elindult. Örök titok marad: másik korcsmába szándékozott volna-e menni vagy a családi tűzhelyhez? Mert ahogy kilépett a korcsmaajtón elbukott s a fejét beverte egy téglában. Visszavánszorgott a korcsmába, leült a régi helyére, fölhajtott még egy ital bort és – ülő helyében meghalt.
///

Szélmalom áldozata
(1897. november 1, vasárnap – I. évfolyam, 18. szám. Szabadka)
Múlt hó 18 án Topolyán a szőlőkben levő Mák féle szélmalom régi, korhadt vitorlahajtó hengerét ujjal akarták kicserélni s midőn e végből a munkások a hengert kötél segélyével lebocsájtották, fél utban a kötél a nehéz tehertől leszakadt és Becskei István 71 éves szőlőcsősz fejét szétroncsolta, a ki ennek következtében szörnyet halt.
///

Elgázolás
(1897. november 1, vasárnap – I. évfolyam, 18. szám. Szabadka)
Vuity Zsivko, alkoholizmustól vallásos rajongóvá lett kulai földmíves a napokban teljesen részeg állapotban a cservenkai országuton elaludt és az arra jött kocsik által elgázoltatott: a szerencsétlen elmeháborodottnak egyik lábát két helyen eltörték a kocsikerekek, ugy hogy ezt a lábát amputálni kellet.
///

Halálozás
(1897. november 1, vasárnap – I. évfolyam, 18. szám. Szabadka)
Mély csapás érte mult hó 28-án Sarkady György B-topolyai kir. járásbírót. A községben uralkodó vörheny egyszerre ragadta el két fiát, egyszerre aratta le a kaszás halál a szülők reményének dushajtásu két bimbóját. Amidőn ezt szomorú szívvel jelentjük, a mélyen sujtott szülőkhöz mindnyájunk nevében a legnagyobb részvét kifejezését intézzük, osztozva mélységes gyászukban. Béke poraikra!
Ezen ragályos betegség nem csak hogy nem szünik, hanem folyton terjed. Topolyán a héten 24 megbetegedés és 10 halálozás fordult elő.
///

Furfangos tolvaj
(1897. november 1, vasárnap – I. évfolyam, 18. szám. Szabadka)
Fajka Lajos zentai suhancz kifundálta, hogy áthívja a szomszédasszonyt, mintha az anyja hivatná és míg az odajár, majd csak akad valami emelni való. Ugy is történt. M. hó 21-én a jeles ifjú beállított Horváth Róza zentai lakóshoz, azzal, hogy kéreti az anyja, menjen át segíteni neki ludat tömni. Az asszony átment és szokása szerint a házat nyitva hagyta. Odaát persze kitünt, hogy Fajka anyjának eszeágában sem volt segitséget hivatni, hogy egyetlen ludacskáját megtömhesse. Ez, valamint az ugyan akkor eltünt zsák buza fölébresztette az asszony gyanuját és addig járt utána, mig rájött, hogy a kis zsák buza még az nap elkelt 6 frt 80 krért s az eladó épen Fajka Lajos volt. Jelentést tett a hatóságnál, hol a fenyítő eljárást nyomban meg is inditották Fajka Lajos ellen.
///

Elfogott őrült
(1897. november 1, vasárnap – I. évfolyam, 18. szám. Szabadka)
Beski József budapesti születésű kőmives elmebajban szenved s e miatt a lipótmezői országos tébolydában ápolták, honnan még augusztus 25-én megszökött. Azóta szerte bolyongott az országban s a fővárosi rendőrség országosan köröztette. Beski a napokban kóborlásai közben Bajsára vetődött, hol a rendőrség a körözvényhez csatolt arczkép alapján felismerte, letartóztatta és B.-Topolyára kisértette. Most a topolyai rendőrség őrzi, míg az illetékes hatóság intézkedik ügyében.
///

Vágóhidunk állapota (szabadkán)
(1897. november 14, vasárnap – I. évfolyam, 25. szám. Szabadka)
A városi vágóhid tudvalevőleg ide s tova egy év óta víz nélkül használtatik, a mely állapot nem csak közegészségi, de köztisztasági szempontból is, immár türhetetlen. Hónapokkal ezelőtt elromlott a vízvezeték gépezete s a levágott állatok vére és maradéka, ott feneklett a padozaton s még ma is ott feneklik, terjesztve mérföldekre az egészségtelen büzhödt illatot. A városi tanácsnak a vágóhid ilyetén állapotáról rég idők óta tudomása van, annélkül azonban, hogy ezen kárhoztatandó állapotokon változtatna vagy javitana. Sem az elromlott gépezet nincs kijavítva, sem egy uj gép beszerzésére eddigelé egyetlen komoly lépés sem tétetett. Vajjon mikor fog a tekintetes tanács ez irányban intézkedni, elejét veendő egy elkerülhetetlenül bekövetkezendő ragályos betegségnek? Semmiesetre sem volna áldatlan dolog, ha költségvetésben ezirányban is intézkednének.
///

Öngyilkossági kisérlet
(1897. november 1, vasárnap – I. évfolyam, 18. szám. Szabadka)
Szabó Istvánné csantavéri lakosné – mint levelezőnk irja a napokban megunva ezt a czudar világot, mely bút és bánatot, de örömöt sohasem szerez a szegény földi halandóknak, elhatározta, hogy egész egyszerűen ketté vágja a nyakát. Hozzá is fogott a „műtéthez” s egész kedélyesen fürészelte is a nyakát holmi életlen rossz késsel. A fűrészelés egyhangú monoton foglalkozása közepette azonban arra a fájdalmas meggyőződésre jutott, hogy bizony az öngyilkosságnak ez a neme nem valami kellemes mulatság. Abbahagyta tehát, s megvetve az ágyát lefeküdt, várva a fűrészelés által okozott könnyű sebek gyógyulását, elgondolkozva a lét és a nem lét örök problemáján.
///

Gyilkosság Palicson
(1897. november 15, hétfő – I. évfolyam, 26. szám. Szabadka)
Vigan mulattak tegnap a Palics melletti Francsiskovics Jakab féle korcsmában a vig legények és leányok. A korcsmáros fia – ki jelenleg a 86. helybeli gyalogezrednél mint ujoncz szolgál – táncz közben összeütközött Barcsaki Ferencz ludasi földmiveslegénnyel. A tánczmulatságnak vége lett s a két ellenség összetalálkozott az országuton. Itt ismét összetüztek s Francsiskovics Jakab közvitézi oldalfegyverét kirántva, azzal Barcsakit oly szerencsétlenül szurta meg a nyakán, hogy az szónélkül összerogyott és meghalt. A gyilkos katona önként jelentkezett ma reggel ezredparancsnokságánál, hol azonnal őrizet alá vették. A meggyilkolt holttetemét kiszálitották a temető hullaházába, a tett szinhelyére pedig ma délelőtt ment ki a törvényszék részéről Bogáromy vizsgálóbíró, a rendörség részéről Hegedüs alkapitány és a katonaság részéről egy bizottság.
///

Emberölési kisérlet
(1897. november 15, hétfő – I. évfolyam, 26. szám. Szabadka)
Régi boszzu forrt már Csapdarity Dimitria pruszlikja alatt, kenyeres pajtása Sztojcsits Miklós ellen, mint pacséri levelezőnk irja, s ezen régi bosszuját kielégitendő f. hó 9-én este 7 és 8 óra között megvárta ellenét, elkészülve a legborzasztóbb tettre is e czélból egy hatlövetű revorvert vett magához. Sztojcsits Miklós nem késett soká, gyanulatlanul közeledett a lesben álló Csapdarity felé, ki gyors egymás utánban kétszer rálőtt ellenfelére. A golyók egyike sem találta s a halálra rémült Sztojsits ép bőrel elmenekülve, a csendőrségnél feljelentette esetét. A csendőrség nyomban felkereste Csapdarity lakását, hogy a merénylőt letartóztassa, de az nyomtalanul eltünt. A csendőrség az esetet feljelentette a topolyai járásbíróságnak.
///

Vakmerő rablótámadás
(1897. deczember 3, hétfő – I. évfolyam, 36. szám. Szabadka)
Lapunk mult számában beszámoltunk a csantavéri szerencsétlenségről, t.i. Lakatos megölte véletlenségből az édes testvérét. A nyomozás megejtése czéljából azonnal bizottság küldetett ki. Egy albíró és egy aljegyző képviselte a bíróságot, mely a hosszadalmas vizsgálatot már sötét este fejezte be. Rectoris albiró és Lukács aljegyző azonnal kocsira ültek s dacára a sötétségnek hazafelé indultak Csantavérről a topolyai úton. Már ½ 10 után járt az idő midőn a csantavér és Topolya közötti csárdához értek. Nem volt szándékukban a csárdánál megállani, tovább hajtott a kocsis, midőn egyszerre a csárda ajtaja kinyilt és három óriás nagy felfegyverkezett alak rohant ki rajta. Egy pillanat alatt az egyik a lovak előtt termett s azokat a zablánál megállitotta. A másik felugrott a kocsira és a felemelt öklében a fegyvert csillogtatva ütést akart mérni a kocsiban ülőkre. A harmadik szintén óriás nagy ember felfegyverkezve őrködött addig. A bátorlelkű aljegyző azonban nem vesztette el hidegvérét. Felkapta a vele volt vasbotját ás teljes erővel akkorát vágott a támadó fejére, hogy az beszakított fejjel hanyatlott hátra és esett le a kocsiról. Most pedig a kocsis kezéből kiragadta a bátor fiatal ember az ostort és közibe vágva az amugy is szilaj lovaknak azok őrült száguldásban ragadták a kocsit, eltapodva és átgázolva a zablájukat tartó támadót, ott hagyva az eszméletlenül heverő egyik banditát az elgázolt másik mellett, míg a harmadik kétségbeesetten eredt futásnak. A mint a száguldó lovak Topolyára érkeztek a megtámadottak a csendőrséghez siettek, honnan feljelentésük alapján azonnal egy szakasz csendőr vonult ki a tett szin helyére. Mire oda értek már senkit sem találtak ott, csak néhány vértócsa mutatta a támadás helyét. A csendőrség nyomban letartóztatta a korcsmárost és átkutatta a korcsmát, mert a rablók kiknek arczára a megtámadottak a sötétség miatt rá nem ismerhetnek, onnan a korcsmából jöttek ki és igy a korcsmárosnak kellene tudnia, hogy kik voltak ők, pedig a korcsmáros azt mondja, hogy ő nem látott senkit. A nagyon nagy vakmerőségre valló támadás óriási feltűnést és izgatottságot keltett. A nyomozás folyik.
///

A repülő kalap
(1897. deczember 3, hétfő – I. évfolyam, 36. szám. Szabadka)
Nov. 29-én délután a Kossuth utczában mulatságos jelenet játszódott le. A nagy szél felkapta egy szegény munkás kalapját és ez a kalap a Vojnits palota első emeleti cirádájában akadt meg. A megkalaptalanított paraszt beszaladt a házba, és váltig erősítette, hogy a kalapja az ablakban van. A háziasszony hiába tartóztatta a parasztot, az behatolt és kereste az ablakot. Ezalatt a háziasszony aki nem tudta mire vélni a dolgot a konyhába szaladt konyhakésért, hogy a támadó ellen magát megvédje. De ekkor az utczán már összesereglett a nép és nagy hahotával fogadták az ablakban megjelenő háziasszonyt, aki látva, hogy miről van szó, a kést a konyhába vissza küldötte.
///

Vadászterületek bérbeadása
(1897. deczember 3, hétfő – I. évfolyam, 36. szám. Szabadka)
Mint lapunk mult számában jeleztük a Szabadka sz. kir. város területén levő vadászterületek vadászati joga november 30-án, kedden de. 10 órakor nyilvános szóbeli és zárt irásbeli ajánlati verseny árverés útján, 1898. évi január 1-től, 1902. évi deczember 31-ig terjedő öt évi időtartamra haszonbérbe adattak és pedig: 1) A „Nimrod” vadész társaság részére (érverező: Varga Károly) : Csiszár évi 13 frtért, Fődijárás évi 56 frtért, Zsdráló évi 55 frtért, Radobovácz szőllők évi 50 frtért, Szkender-járás évi 68 frtért, Körös évi 121 frtért, Tuki évi 95 frtért, összesen 458 frtért. 2) A „Diana” vadász társaság részére (árverező dr. Balogh Lajos) : kelebiai és ludasi rét s tó évi 100 frtért, Tompa-Zsiroskut évi 55 frtért, Sáskalapos évi 50 frtért, Deszkás évi 100 frtért, Csikéria és Tavankut évi 105 frtért, összesen: 410 frtért. 3) A „Polgári Vadász Társaság” (árverező: Zvorényi Dezső) : napkeleti és napnyugati ugarak évi 300 frtért, 4) Mamuzsich Lázár polgármester részére : Radonovácz évi 121 frtért. 5) Vojnich Simon földbirtokos részére: csantavéri uradalmi földek évi 150 frtért. 6) Szkenderovits Alajos földbirtokos részére: bajmoki uradalmi földek évi 20 frtért.
///

Rendőrségünk figyelmébe
(1897. deczember 10, Péntek – I. évfolyam, 40. szám. Szabadka)
Lapunk mai számában egy cikk foglaltatik, a mely magában véve nem fog nagy port fölverni, de mégis alkalmas arra, hogy egy igen fontos dologra felhivja a rendörség figyelmét. Amiota a Pest-Zimony vasut kiépült azóta napról napra látunk városunkban keleti typusokat, a kik között mindenesetre vannak nagyon jóra való emberek, becsületes kereskedők, a kiket üzleti összeköttetésük hoz ide. De ezeknek a tömkelegében a városunkba bejutnak olyan alakok is, akiknek müködése nagyon gyanus, a kik szokott rutinjukkal oly ügyességgel végezhetik „embervásár” üzletüket, hogy annak nyomára a legéberebb rendörség sem juthat, kivéve, ha figyelmét valami különös dolog megragadja. A kelet felé tendáló embervásár áldozatait a világ minden részéből szedegetik azok a gaz kufárok – és az a „Matilda” aki Vidinból sürgönyzött a rendörségnek, bizonyára arról is tudna regélni, hogy a Bácskaiakból milyen nagy lehet az ezen famozus áruczikkben történt kinálás. Nem akarunk a jó izlés szempontjából itt részletekbe bocsátkozni, de az előfordult eset elég alkalmas arra, hogy a rendörségünk figyelmét a Konstantinápolyból és különösen Romániából hozzánk érkező kufárokra felhivjuk.
///

Letartoztatott királyi alügyész
(1897. deczember 10, Péntek – I. évfolyam, 40. szám. Szabadka)
(Bűnügyi végtárgyalás, 1897. deczember 9-én)
Országszerte érdeklődést keltett nemrégiben királyi törvényszékünk alügyészének Dr. Debreczeni Gyulának egy helybeli rendörbiztos Vidakovits Márk által történt szeszélyes és rabiatus letartóztatása. Az olvasóközönség még emlékezni fog a lapokban annyira részletesen leirt esetre ás csak az emlékezet felfrissitéséül a következőket soroljuk elő. A nemzeti szállodánk nyári kerthelyiségében ült együtt f. év junius 11-én az esti órákban egy ügyvédek, törvényszéki jegyzők, aljárásbírókból álló kedélyes uritársaság, akik között Dr. Debreczeni Gyula kir. alügyész is helyet foglalt. Ennek az úri társaságnak a jó kedvét azonban nem sokára megzavarta egy inczidens, amelyet Vidákovits Márk a helybeli rendörségnél alkalmazott rendőrbiztos idézett elő. A rendörbiztos aznap délelőtt 10 órától kezdve ugyanis egy lakodalmi mulatságon vett részt, s a mi a szabadkai szokással épen nem ellenkezik kvaterka és a trojanicza annyira hatottak reá, hogy már délután is körülbelül „készen volt”. A dinom-dánomot azonban csak tovább folytatta és az esti órákban, saját bajára, betért két úri ember társaságában a jelzett kerthelyiségbe s ez a társaság csakhamar helyet foglalt annál az asztalnál, hol Debreczeni királyi alügyész ült. Vidákovits Márk rendörbiztos fellelkesülten oly végtelen erőt érzett rendőri minőségében, hogy ennek szóval is kifejezést adott, ami az asztalnál erős vitát idézett elő. Alig zajlott le ez a vita, amikor Vidákovits tulszivélyeségében erélyes hangon felkérte a társaságot, hogy lakásán egy kis poharazásra szerencsételtessék őt meg. A társaság erre hajlandónak nem mutatkozott és ezt annyira szivére vette Vidákovits, hogy a legelső akibe bele kötött épen a Debreczeni Gyula alügyész volt. A jelenvoltak közül többen figyelmeztették Vidákovitsot, hogy maradjon békével a kir. alügyész úrral. Vidákovits kereken tagadásba vette, hogy Debreczeni alügyész volna, azt állitván, hogy ez csak egy „zsidó” akit ő mindjárt bekisér csak sőt csak tőle függ, hogy az egész társaságot bekisértesse. Ez természetesen arra birta a társaságot, hogy egyenként az asztaltól elszálingoztak, csak akkor amikor Vidákovits egyedül maradt az asztalnál Debreczeni kir. alügyésszel és ennek barátjával Szoboszlay Zoltán aljegyzővel, kezdette el Vidákovits az ugynevezett letartoztatási lépéseket. Felszólitotta a kir. alügyészt, hogy miután őt ezuttal letartoztatta menjen be vele a városházába, hogy ott igazolja magát, hogy ő valóban ügyész. Debreczeni látva, hogy ez nem tréfa hanem valóságos őrültségi roham – igyekezett a kellemetlen társtól szabadulni – de ez nem sikerült. Vidákovits nyomában volt és mikor az ügyész az ajtóhoz ért – fütytyszóval odaszolitotta az ott álomásozott rendőri közeget, - hogy kisérje be ezt a „zsidót”. A 11 számu rendör miután látta, hogy a rendörbiztos részeg azt a jó tanácsot adta Debreczeninek, hogy szökjék meg. De Vidákovits sokkal jobban oldala mellett állot semhogy erre képes lett volna és igy sikerült azután a királyi alügyészt a városháza őrszobájába bevinni. Természetesen amint vádhatóság képviselője dr. Ringhoffer Lajos vádbeszédébe igen helyesen jegyezte meg a kir. alügyész erre bizony kénytelen volt jókedvüen szótfogadni, mert nem tehette ki magát annak, hogy a brutális ember esetleg megütlegelje. Az éppen nem egészen kedélyes fogságból az alügyészt csak az szabaditotta meg, hogy Wittman Károly vendéglős és egy fiatal főhadnagy azonnal a városházába mentek, ahonnan minden akadály nélkül a párpercznyi ottlét után a letartóztatott Debreczenit kiszabadították. Ez volt a dolog története, s hogy ez így történt igazolják a kihallgatott tanuk, a kik közül különösen Pertics rendőr és Szoboszlay Zoltán a leghatározottabban bizonyitották, hogy Vidákovits részéről ez nem tréfa, hanem a legkomolyabban véghezvitt cselekmény volt. A megidézet tanuk nagyobb részt Vidákovits Márk beszámithatóságára lettek kihallgatva és nagyobbrészt azt vallották, hogy Vidákovics Márk erősen ittas volt ugyan, de az elkövetett cselekményt nem beszámithatatlan állapotban követte el ami különösen kitünt abból, hogy dr. Debreczeni alügyész azon felszólitására, „hogy tudja-e ön, hogy mit cselekszik és mi lesz ennek a következménye” azt válaszolta „igenis tudom, zsidó, csak előre.” Érdekes az ügynél még az is, hogy Vidákovics még akkor is kételkedett Dr. Debreczeninek kir. alügyészi minőségében mikor ez latartóztatva volt és csak akkor hökkent meg mikor Wittmantól felvilágositást kapott. A kir. törvényszék tanácsa Craicnicean Mihály elnöklete alatt Marián Miklós és Szerdahelyi Sándor birákból állott. A vádhatóságot Ringhoffer Lajos kir. ügyész képviselte, aki a tárgyi tényálladék alapos ismertetése után a cselekményt a vádlott terhére szigoruan betudni kérte miután e párját ritkitó rendöri brutalitás elkövetője beszámitható állapotban volt és a letartóztatásra a sértett absolute semmi okot sem adott. A szépen előadott vádbeszéd után dr. Váli Géza mint a vádlott védője terjesztette elő védelmét aki különösen azokra a tanukra hivatkozott akik azt állitották, hogy a rendörbiztos beszámithatatlan állapotban volt. Az ítélet. Hosszabb tanácskozás után a kir. törvényszék kihirdette az ítéletet amely szerint Vidákovics Márk csendörbiztost az elkövetett bün cselekmény miatt a büntető törvény 193. §-ába ütköző személyes szabadság megsértésének vétségében bűnösnek mondotta ki, s ezért 8 napi fogházra itélte. A jelenvolt nagyszámu közönség éljenzéssel fogadta a kihirdetett ítéletet, amiért is elnöki intésben részesült. Ugy a vádlott, és annak képviselője a kir. ügyész és a sértett kir. alügyész ez itéletben megnyugodtak. Az ítélet ennélfogva jogerőre emelkedett.
///

Véletlen robbanás
(1897. deczember 10, Péntek – I. évfolyam, 40. szám. Szabadka)
Könnyen végzetessé válhatott volna, de igy a nagy veszedelmet okozott az a szerencsétlenség, mely f. hó 3-án Kishegyesen történt. Kiss György ottani lakós házában fél kilónál több puskapor felrobbant és felemelve a szoba tetőzetét, a háztetőt kiszakitotta, a szoba vastag ajtaját kitépve sarkaiból, messze eldobta. Az egész környék érezte az erős rázkódást, mely nem csak annak az épületnek az ablakait törte be, de a szomszéd házakét is. Az eset részleteiről a kiküldött tudósítónk az következőkben számol be. Kiss György kishegyesi lakos vadászember volt. Folyó hó 3-án este is ki akart menni a dülőre vadászni, de előbb – miután a töltései már fogyatékán voltak leült töltést csinálni. Az asztalra tette a patrontöltő gépecskét és ugyancsak az asztalra tette a golyók mellé a házban volt, mintegy ¾ kilónyi lőport. A jól befütött szobában ott ült a kandalló mellett Kiss György felesége és mind a három kis gyermekük, akik csendesen játszadoztak anyjuk körül. Javában csinálta már a patronokat Kiss György, midőn a gépecske ütésétől az épen kézben levő töltés hirtelen eldördült. A felrobbanó töltés lángja odaért egészen az asztalon fekvő lőporhoz, mely irtozatos erővel és rettentő dördüléssel robbant fel. A láng egy pillanatra az egész szobát elboritotta. A borzasztó robbanás okozta légnyomás felemelte a plafon mestergerendáit, kiszakitotta sarkaiból a nehéz faajtót ás messze az udvarra dobta. Hatalmas füstfelhő töltötte be a szobát s a füst kitódult az ajtórésen. A robbanás épen Kiss György arczába csapott, ki kezeit szeme elé kapva menekült csak meg a megvakulástól. Az asszonynak és a három gyereknek az ijedségen kívül semmi baja sem történt. A szomszédos óvoda összes ablakai betörtek, épúgy a szomszéd házaké is. Roppant tömeg verődött össze a robbanás dörejére és a nagy rázkódásra. A szobában a leégett bajszú Kiss csekély sérülésekkel arczán és kezén – rémülten kiabált segélyért. Nagy szerencse, hogy a puskapor az asztalon volt és így a robbanás ereje felfelé hatva a három gyermekben nem tett kárt.
///
Ada községben
(1897. deczember 10, Péntek – I. évfolyam, 40. szám. Szabadka)
Kaszás János szerelőjét Víg Pétert, kit feleségénél talált, ugy tette csuffá, hogy gyilkos késsel a kezében arra kényszeritette, hogy az összecsőditett szomszédok szeme láttára a kemenczébe bujjon és reggelig ott maradjon. A hinárból és a kemenczéből kikerülvén Víg, előbb a rajta ejtett guny és sérelem miatt a biróságnál akart elégtételt keresni. Miután ez nem sikerült neki boszura szánta el magát. Folyó hó 5-én éjjel 1 órakor Kaszás arra ébredt fel hogy háza és két széna boglyája lángokban áll. A háztetőkön lévő hó és nedves és a nedves időjárás folytán nyilvánvalóvá lett, hogy a tűz csak gyujtogatásból eredhet, valamint valószinűnek tünt fel az is, hogy ez Víg Péter műve. A letartóztatott Víg nem is tagadta a tettét, de mentségül azt mondja hogy sem gyujtogatni, sem bosszut állni nem akart de Kaszást és fiatal feleségét elpusztitani akarta mert – ugymond – ha Évicza az övé nem lehet, másé se legyen.
///

Helyesbbités
(1897. deczember 13, Hétfő – I. évfolyam, 42. szám. Szabadka)
Mult heti egyik számunkban megirtuk Lakatos Macza testvérének azt a cselekedetit, hogy feljelentette a házban előjött halálesetet, azt beszélvén, hogy mérgezés történt. Azt is megirtuk róla hogy nem ép elméjü. Nohát ő a napokban bejött a szerkesztőségünkbe és kérte constatálni, hogy ő józan eszű. Mivel hát ugy is látszik a dolog, hát constatáljuk is.
///

Szerelemféltésből gyilkosság
(1897. deczember 13, Hétfő – I. évfolyam, 42. szám. Szabadka)
Véres tettnek volt az okozója f. hó 9-én a szerelemféltés. Egy emberélet esett áldozatul a bosszu lángjának s ami még borzasztóbbá teszi az esetet, az áldozatnak 19 éves felnőtt fia az ágy alatt elrejtve nézte azokat a borzalmas csapásokat a melyek édes apját megölték. Egy ledér asszony volt az egész esetnek az oka, mely habár nem a szalonok puha szőnyegén folyt le, borzasztóságában a tett véghezvitelének nyersessége által csak növekszik. Brankovits Ignyát szolgálatban állott özv. Lolinnénál Moholon és igy csak esténként járogathatott el szép fiatal feleségéhez. E hó 9-én este 8-9 óra körül szokás szerint szintén haza ment, de a lakás üres volt az asszony nem volt honn. Ezt Brankovits nagyon furcsállotta. Különben is nagyon gyanusnak találta az asszony viselkedését, - most gondolkodni kezdett, hogy ki lehet a büntárs. Ranszki Szilkó az asszony nagybátyja volt, nem ép fiatal ember, hiszen már 19 éves fia volt, de azért mégis szivesen vette, ha az asszony az unokahuga látogat el hozzá. Brankovits Ignyát rája kezdett el gyanakodni és meggyőződni akarván a valóról, felhajszolta a testvérét Brankovits Mitót és óriás husángokkal felfegyverkezve a nagybátyához indultak. Itt már el volt oltva minden lámpa, bezörgettek. A Szilkó lámpát is gyujtott a szobájában, de haragosan kiszólt, hogy hagyják őt aludni, menjenek a pokolba. Az elkergetett testvérek úgy is tettek, mintha elmennének, de néhány lépésről visszalopództak és leskelődni keztek. Valami gyanus zörejre aztán bezuzták Ranski Szilkó szobájának ablakait és a szobában termettek. A lámpa égett még a szobában és a félhomályban ott aludtak a nagybácsi és a hűtlen asszony. A testvérek felemelték botjaikat és borzasztó csapások hullottak az ágyra. Az asszony egy ingben menekült az ablakon át míg a nagybátya már védekezni sem bírt, a kapott ütések elkábították. A Ranski 19 éves fia, aki szintén abban a szobában aludt egy ágy alá lapulva némán szemlélte, hogy ütik agyon az édes apját. A csendőrség a gyilkosokat rögtön elfogta és a szabadkai törvényszék ügyészségi fogságába kisérte, a hol most várják büntetésük kiszabását vérfagyasztó tettükért.
///

Gyilkos merénylet Ludason
(1897. deczember 22, Szerda – I. évfolyam, 47. szám. Szabadka)
Szenzátiós orvtámadás hírét vesszük Ludasról. Vasárnap f. hó 18-án este a ludasi harangozót, Szárits Györgyöt lesből orvul meglőtték. Két lövéssel terítették le az áldozatot, ki eszméletlenül terült el, míg a gyilkos futásnak eredt és a korom-sötét éjszakában nyomtalanul eltünt. Tudósítónk azonnal a tett helyszínére ment a hol a következő értesüléseket szerezte: Szárits György ludasi harangozó az est 8 órai harangozást bevégezve kijött a templomból annak kis ajtóján. A templom ajtótól mintegy 8 lépésnyire áll egy hatalmas kőkereszt, mely ráccsal van körülvéve. Ide rejtőzködött a kereszt mögé a támadó. Alig, hogy a harangozó az ajtót maga után behúzta hatalmas durranás hangzott s a harangozó karján találva sikoltott fel. A lőpor fellobanása alkalmával, látott is egy alakot, de az arczra emlékezni nem képes. A támadó erre futni kezdett. Mintegy 15 lépés után ismét vissza fordult és ujra elsütötte a gyilkos fegyvert, s a lövés most Szárits jobb czombjába fúródott, ki ekkor elesett. A véres tettre összeszaladt emberek közül néhányan a palicsi rendőrállomásra siettek, honnan azonnal értesítették a szabadkai rendőrséget. Hegedűs rendőrkapitány azonnal kocsira ült s a véres tett szinhelyére sietve éjjel ½ 12-kor a nyomozást meginditotta. Kihallgatta a rögtön kórházba szállitott Száricsot, aki a következőket adta elő: „A nyolcz órai harangozást végeztem éppen be s a templom kisajtójában ép a kulcsot fordittotam meg a midőn valami zajt hallva hátrafordultam. Ebben a pillanatban a kőkereszt megvilágosodott a mellette elsült puska tüzétől s én egy fél térdre ereszkedett alakot láttam a mint a füstölgő puskával felém czélzott. Borzasztó fájdalmat éreztem a karomban s odakapva a szivárgó vérről láttam, hogy meg vagyok sebesitve. Az átlátszatlan sötétségben mintha futni halottam volna valakit, s aztán 15 lépéssel távolabb ujra elsült a fegyver melynek világánál most azt láttam, hogy a fegyver kétcsövű. Ekkor éles szakítást éreztem jobb lábamban és eszméletlenül estem el.” Szárics azonban épen nem tudja megmondani, hogy miképpen nézett ki a tettes. Az arczát a puska elfödte, alakját pedig a térdelő helyzet miatt nem jegyezhette meg. Sokféle verzió kering a büntény okáról. Előző nap ugyani harangozó jelölés volt Ludason a hol igen élénk volt az eszmecsere az ellenpártok között. Meglehet, hogy valamelyik ellenkortes bosszuból lőtte meg Száritsot. Bezélnek még Ludason más egyébről is s pedig Száritsnak szép feleségéről, hogy t.i. ennek a ludasi drámának is az alapja „keresd az asszonyt”. Állitólag az ellenpárt emberei előző nap hangoztatták, hogy „nem harangozol nekünk sokáig”. Mint halljuk egy deputáczió jött be a Ludasiaktól, harangozót kérni, sőt mint halljuk már meg is kapták az uj embert, a kit maguk kértek, a ki „grata persona” s akit talán le sem lőnek. A korházban beszálitott Száritcsot eleinte megmenthetetlennek vélték, de most annyira jobban lett, hogy felépüléséhez igen nagy a remény. Mintegy 30 drb. borsónagyságú golyót szedtek ki a testéből és Szárics az életét köszönheti annak, hogy nemesebb testrészt nem értek a sörétek. A sebesülés a jobb karon és a jobb czombon történt. A jobb kar csuklójától egész a vállig tele van sebekkel. A söréteket sikerült kivenni, sebláz nem állott be. A nyomozás még folyik s a rendőrség mindinkább kiterjeszti ennek szálait.
///