Hogyan vált a fésűkagyló a zarándoklat jelképévé?
Azok számára, akik végigjárták már az El Caminóként ismert Szent Jakab-utat, a fésűkagyló, más néven Szent Jakab-kagyló jól ismert és kedves látvány.
Ez a jelkép vezeti a zarándokokat a végső úti cél, idősebb Szent Jakab apostol Santiago de Compostela-i sírja felé, és gyakran az öltözékükön vagy hátizsákjukon viselik valamilyen formában a vándorok is.
Szent Jakab középkori ábrázolásain szintén gyakran feltűnik a fésűkagyló (más néven zarándokkagyló, Szent Jakab-kagyló; Pecten jacobaeus), mely szorosan összefonódott az El Caminóval és általában a keresztény zarándoklatok hagyományával. De mi áll e jelkép kialakulásának hátterében?
Egyrészt a Szent Jakab holttestének Spanyolországba érkezését övező legendakör. Az egyik történet szerint például miután 44-ben Jakab vértanúhalált szenvedett Jeruzsálemben, testét Spanyolországba vitték. Az egyik ló még a hajón megriadt, s lovasával együtt a tengerbe zuhant – csodával határos módon az állat és gazdája is megmenekült: fésűkagylókkal borítva lépdeltek elő a habokból.
Ennél gyakorlatiasabb magyarázat is létezik a Szent Jakab-kagyló népszerűségére. A spanyol Galicia régió tengerpartján, Jakab sírjához közel tömérdek fésűkagylót találhatunk. A középkori zarándokok java része penitencia gyanánt járta végig az utat, s hogy ennek elvégzését bizonyítani tudják, sokan kagylót vittek haza a tengerpartról.
Eleinte azoknak a zarándokoknak, akik Szent Jakab-kagylóval kívánták bizonyítani, hogy teljesítették a rájuk kiszabott penitenciát, tovább kellett menniük Finisterrébe, azonban már a 12. században meglátták az árusok az ebben rejlő üzleti lehetőséget, és elkezdték a székesegyház mellett is árusítani a kagylókat. Nem csak szuvenírként szolgáltak: evéshez és iváshoz is hasznos eszközül szolgáltak.
Ahogy egyre jobban összefonódott a Szent Jakab-kagyló az El Caminóval, úgy vált egyre inkább magának a zarándoklatnak is a szimbólumává. Jelentette immár a keresztény ember útját is a menny felé, akik „zarándokok és jövevények a földön” (Zsid 11,13).
A Katekizmus szerint „A zarándoklatok arra emlékeztetnek, hogy itt a földön úton vagyunk az ég felé. Kezdettől fogva különösen alkalmasak az imádság megújítására. A kegyhelyek az élő forrásaikat kereső zarándokok számára alkalmas helyek arra, hogy »mint Egyház« éljék át a keresztény imádság különböző formáit” (A Katolikus Egyház Katekizmusa, 2691.).
A Szent Jakab-kagylót használták a keresztség kiszolgáltatásakor is; nem csak azért, mert praktikus eszköz víz merítéséhez, hanem azért is, mert hordozza a zarándoklat szimbolikáját. A keresztség a keresztény ember útjának kiindulópontja; a pap, amikor a kagylóval vizet önt a gyermekre, elindítja őt a mennyország felé tartó zarándokútján.
Forrás: Aleteia.org
Kezdőlap 
