Búcsú Németh Csongortól

Péter László festőművész írása

NEKrOLÓG
Búcsú Németh Csongortól



Egy, a tökéletességre törekedő grafikusnak hiába is mondunk el mindenféle szentenciát: Ne őrlődj mindig! Olykor maradj veszteg! Ne hajszold folyton magadat! Két nagyívű munka között pihenj egy kicsit! Gyertyalángodat ne égesd kétfelől! Hasztalan...

Kedves Csongor, te csendes lélek! Szerénységed és segítőkészséged nem valahonnan eltanult, hanem elemi tulajdonságod volt. Talán ezért ellenségeid sosem is voltak. Csak hozzátartozóid, akik szerettek. Csak barátaid, akik emberként és művészként egyaránt tiszteltek, szerettek. Művészi körökben, és a modern fiatal grafikusok körében azért voltál klasszikus, mert e modern, túlhajszolt, őrült korban a megtartó hagyományok tiszteletének, a régi emberi s művészi erényeknek önzetlen és becses adózója voltál. Mert úgy tartottad tisztességesnek, hogy megfelelj a Prudentia – Bölcsesség, Belátás, a Temperantia – Mértékletesség, a Fortitudo – Állhatatosság és a Iustitia – Igazságosság finoman megszerkesztett elveinek.

Ezáltal volt szebb és több a rövid életed. Így tettél eleget az örök érvényű etikus és esztétikus mércéknek, etalonoknak, ami miatt jobb voltál mindanynyiunknál. Korunk egyik legtehetségesebb délvidéki felfedezettje, nagyszerű tervezőgrafikus művésze, a tervezőgrafika lovagja és követe voltál. Egyszersmind a temerini TAKT legifjabb alapító tagja, ám örököse is, akire méltán büszkék is voltunk mindig.

Kedves Csongor! Arcunkon a tehetetlenség és a döbbenet, mert lehetetlenül nehéz feladatnak bizonyul a végső búcsúzás. Mentségünkre van most, hogy nagyon szeretted a japán költészetet. Szeretteid körében két haikuval búcsúzunk el Tőled.
Kyorai mester legszebb soraival:

• „Ó, szép őszi hold!
  már nem nézem a tengert,
  s hegyet se látok.”
  „Megyek! – szóltam, de
  behavazott ajtómon
  újra kopognak.”

Isten Veled, Kedves Barátunk! Isten Veled, Nemes Lélek! Isten Veled! Találkozunk még!

* Elhangzott Esztergomban 2019. október 31-én, Németh Csongor temetésén.