Tanítót is hoztak magukkal
2009. október 19., 17:25
334 kun és jász család érkezett Omorovica pusztára -- Első dolguk volt templomot
majd iskolát építeni • Habár II. József császár utasítása szerint már a távozási engedély kiadásának évében el kellett volna hagyniuk Nagykunságot, erre csak a következő év tavaszán, 1786-ban József-napkor került sor. Hosszadalmas előkészületek előzték meg a kunok kivándorlását. Az ingatlanoktól való megszabadulás, a csereberélések, az adósságok rendezése és a hosszú útra való felkészülés mind késleltették az indulást. Meg aztán tél idején nem volt tanácsos útra kelni a sok gyerekkel és a nagyszámú jószággal. ĺgy megvárták, hogy kitavaszodjon, és a bácskai legelőkön már zsenge fű várja a jószágot. Az ómoravicai pusztára 334 református kun és jász család érkezett. Legtöbben Karcagról, Kunmadarasról és Jászkisérről jöttek, 1700 fő érkezett Bácskába. Lévén a kunok kifejezetten patriarchális népség, a nyilvántartásokba csak a családfő férfiak neve került be. Csak következtetni tudunk arra, hogy a családtagok száma átlagosan öt személyt tett ki. A feljegyzésekből láthatjuk a nagyszámú jószág átköltözését is. Csak Kunmadarasról a 497 fő mellett 78 ökör, 311 marha, 224 hámos ló, 21 heverő ló, 264 juh és 190 sertés érkezett. Azt, hogy a kunok megvetették a lábukat a Telecskai-dombokon, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a betelepülés után 10 évvel már 2595 fő volt Ómoravicán. Ennek a jelentős szaporulatnak csak a fele volt újszülött, a másik felét pedig későbbi bevándorlók képezték. Az új települések (Pacsér, Bácsfeketehegy és Piros) kifejezetten vonzóak voltak a későbbi bevándorlók számára. A sok csapás ellenére a hit és a bizakodás mindig erősebb volt. Az elmúlt két évszázadban volt himlő, kolera, árvíz, szárazság, marhavész, háború. Ennek ellenére a XIX. század végén (1900 körül) már 6300 lakosa volt a falunak.
Az első évben csak 11-en születtek, a másodikban 82-en, a harmadikban pedig 103-an. A csúcs 1852-ben volt, amikor is 249 csecsemő született. Az első újszülöttek Beke János és Nagy Sára voltak. Az első házasságot Borsos Mihály és Bursi Sára kötötték. A többször is kimért határ 19 467 kisholdat, azaz 209,5 telket tett ki. Mindezt szántó, kaszáló és közlegelő címén osztották szét az akkor még szabad kincstári jobbágyoknak. A szomszédos helységekhez hasonlóan itt is három kalkaturába sorolták a földeket. Az egyik őszi növényekkel, a másik tavasziakkal volt bevetve. A harmadik mindig pihentetve volt, és ez állandó körforgásban állt. Szőlő is volt bőven telepítve a filoxéra vész megjelenése előtt. Több mint 400 holdon szőlészkedtek. A tengerit és a krumplit 220 évvel ezelőtt még a németek termesztették.
Az ómoravicai puszta betelepítésekor a kunok a közösségi élet megszervezéséről is gondoskodtak. Első tanítómesterük a nagykőrösi Daru István, prédikátoruk pedig Halasi Gózon József volt. Nótáriust is választottak. Az első iskola a völgyben, a későbbi Boza- iskola helyén épült. Vert falú és nádfedeles volt. A második leányiskola volt (Kerekes), a harmadik pedig fiúiskola (Facsar). A református templomot is elkezdték ugyan építeni, de ez csak az 1788. év végére készült el. Karácsonykor volt a templomszentelő. Az új település legnagyobb épülete volt ez, de vályogból készült, és kezdetben nem volt tornya. A faanyagot Komáromból hozták. Az épület nagysága 15 X 6 öl volt. Vidéki sárművesek vezették az építkezést. Ez a templom volt a mai Bácska első református temploma. Jóval később, 1811-ben 125 000 téglát égettek a kőtorony felépítéséhez, majd 1815-ben gomb is kerül a torony hegyébe. A templomot 1822-ben és 1851-ben újították fel és bővítették. A harangok beszerzése 1787-től kezdődött. Először három tonnás, majd öt, és 1830-ban tíztonnás harangot vettek.
A császár ígérte könnyítések érvényessége gyorsan lejárt. A hároméves adómentességet sikerült ugyan egy évvel meghosszabbítani, de csak azért, mert a nagy elszántság ellenére az első évben a bevándorló kunok csak a házaikat tudták felépíteni. A termőföldek felhántolására már nem jutott idő, tehát a földek nem jövedelmeztek, és nem is lett volna miből adóztatni. ĺgy az adómentesség 1787–1790-ig elhúzódott. Ekkor még nem voltak földbirtokosai Ómoravicának. A későbbi évtizedeket meghatározó tulajdonosok csak 1801-től jelentek meg: ezek a Vojnits, Piukovics, Szalmássy, Tomcsányi és Heinrich (később Imrédy) családok voltak. A kun jobbágyokból földesúri jobbágyok lettek. A földesurak katolikus vallásúak voltak, és érkezésükkel ilyen vallású béresek, cselédek és iparosok is betelepültek. 1803-ban még csak 24 fő, százöt évvel később (1908) már 1078 katolikus volt. A katolikus vallású birtokosok megértőek és olykor segítőkészek is voltak a református „őslakosokkal” szemben.
Már 1810-ben katolikus templom is épült, Vojnits Antal helybeli földesúr a Kalocsai Érsekséghez fordul támogatásért, amit meg is kapott. Az egyház is létrejött, plébánost is találtak Honkó András személyében. Az első katolikus templom 28,5 méter hosszú és 12,5 méter széles zsindelyes tetejű épület volt, később bádogtetősre alakították. 1844-ben a felújítására is sor került. A templom mögött parókia és egy kisebb iskola is működött. Később a mai művésztelep helyére került a katolikus iskola (Kovacsics-ház). Később zsidó, szerb, bunyevác és más nemzetiségű lakosok is települtek ide. Az izraelitáknak is saját templomuk, iskolájuk és temetőjük volt. Üldözések, erőszakos kitelepítések és kegyetlen háború áldozatává váltak, a második világháború végéig szinte teljesen kivesztek.
A XIX. század elejétől a jobbágyok helyzete is megváltozott. Kötelességeik és jogaik a kilencpontos Urbáriumban voltak részletesen leírva. Így az egész telkes gazda a földesúrnak köteles volt minden héten egy napot két marhával és a saját szekerével neki dolgozni, azaz 52 napot évente. Ha nem volt igavonó állata, akkor kétszer annyit, 104 napot kellett dolgoznia. A kisebb gazdák arányosan kevesebbet dolgoztak. A jobbágynak évi egy hosszú fuvarozást is kellett vállalnia. A zselléreknek egy forint adót kellett fizetni a földesúrnak. Az egész telkes gazda köteles volt két csirkét, két kappant, tizenkét tojást és egy icce vajat is adni. A kilencedet a jószág évi szaporulatból kellett adni: borjú, bárány, gida... A termelt bor és pálinka is meg volt adóztatva kilenced formájában. A vendéglő és a mészárszék jövedelme is a földesúré volt. Két pont a kijáró büntetésekről rendelkezett (pálcázás, botozás, korbácsolás).
Még ez sem volt a kínok kínja. Az új földesurak újból mérték a falu határát. Mint később kiderült, a 12 kvadrátos kisholdak helyett csak 10 kvadrátos holdanként mérték a jobbágyok kaszálóit, és így – urasági birtoknak nevezve – közönséges csalással 3600 holdat elvettek tőlük. 1817-ben soha nem látott úrbéri per veszi kezdetét. Az első ítéletet 1824-ben, a másodikat 1829-ben hozták. A második után már 764 holdat visszaadtak a jobbágyoknak. Nagy volt az elégedetlenség. Király János helybéli jobbágy nagyon hangoskodott követeléseivel, és ötven botütést kapott. A deresre húzás nem bizonyult eléggé hatásosnak a kun jobbágyok esetében. Még mindig csak részben sikerül az igazságot kierőszakolni.
Az elégedetlenkedők Táncsics Mihállyal, az ismert íróval, politikussal és forradalmárral is tartották a kapcsolatot. Ő 1831–1832-ben Ómoravicán élt, és mint nevelő, oktató dolgozott Szalmássyéknál. Itt írta meg első könyvét is. Táncsics később országgyűlési képviselő lett. Kossuth Lajos közeli munkatársaként nagy érdemei voltak a ̓48-as forradalomban. A bácskai kun jobbágyok még jól emlékeztek a 15 évvel azelőtt Ómoravicán élő Táncsicsra. Többször is levéllel fordultak hozzá. „Hajja kend, Táncsics!”– így kezdték leveleiket. A nagyméretű pereskedés 31 évig, a magyar forradalom kezdetéig, 1848-ig tartott, és a jobbágyok javára dőlt el. A XIX. század második felében gyors fejlődésnek indul Ómoravica. A közösségi élet mind tartalmasabb lett. Olvasókör, Bibliakör, dalárda alakult, tűzoltó- és iparos egyesület is létesül. A gazdasági fejlődés jelei is látszottak: Bajmok és Topolya felé vezető utak kikövezése, a Cservenka–Ómoravica–Szabadka vasútvonal építése, malom, téglagyár, díványkészítő üzem, ostornyél üzem, takarékszövetkezet... Egy 1886-ban készült minisztériumi térképen Ómoravica mint mezőváros van feltüntetve.
Ma már túlzás lenne azt állítani, hogy Bácskossuthfalva, Bácsfeketehegy, Pacsér és Piros tiszta kun település, a népek jöttek-mentek és keveredtek. Tény viszont az., hogy ezek a települések megmaradtak, erősödtek. Sok ismerős családi nevet találunk még ma is az elvándoroltak listáján. Lakosaik megőrizték vallásukat, szokásaikat, identitásukat és a nagykunsági városokkal testvértelepülésként élénk kapcsolataik vannak. Bácskossuthfalva utcákat nevezett el Karcag, Kunmadaras és Jászkisér tiszteletére, így tisztelgett az ősök emléke előtt. Örök rejtély marad azonban számunkra, mi lett volna a kunokkal, hol és hogyan élnének, ha Dzsingisz kán unokája, Batu kán 770 évvel ezelőtt nem győzi le Kötöny kán vezette kun sereget, ha IV. Béla magyar király nem fogadja be őket, és ha II. József osztrák–magyar császár 225 évvel ezelőtt nem engedélyezi a református kunok Bácskába való vándorlását. – GULYÁS László
Forrás:
(Magyar Szó, 2009. október 17.)
____
Kezdőlap 
