Majláth Béla
Református harangjaink...
Úgy éltek és haltak meg itt ezrek, hogy minden nap hallották zúgásukat, de sosem látták őket....
A legrégebbi 232 éve szolgál bennünket minden nap.
Íme a teljes történetük:
A HARANGOK
Dévay Lajos, 1936
„Mikor ezt a címet leírtam, két kép ujult meg emlékezetemben. Egy alkalommal kint jártam a falu szélén, játszadozó gyermekcsoport mellett vezetett el utam. Néztem őket azzal a féltő és örömteljes érzéssel, mely csak az önzetlen tiszta szeretetnek lehet sajátja. Amikor igy elnéztem ártatlan gyermekjátékukat, templomunk tornyában megkondultak a harangok, az uj harangok. Valaki meghalt. Egy három évesnek látszó kis rózsás arcu fiucska odahajol egy hasonló formáju gyermekhez és öntelt büszkeséggel azt mondja: „eza mi haragunk”. Nem tudom leirni, mit éreztem akkor. A fiucskát magamhoz öleltem, magasra emeltem és Napoleonnak, a világhódító francia császárnak a szavait idéztem: a jövő, a jövő a miénk! Nem halunk meg!
Másik alkalommal a temető felé jártomban megállított egy öreg ősnazarénus ember és nagy érdeklődéssel azt kérdezte tőlem: „mikor jönnek már az uj harangok?” A harang szavában ott van az a csodálatos elvarázsoló erő, mely a kis gyermekben épp ugy, mint az egyházat valamikor magára hagyott öreg emberben is az együvétartozás magasztos érzését váltja ki
„Amikor megkondul a templom harangja,
Kicsiny szobájában, hol senki sem hallja
Az én édesanyám imádkozik értem,
Áldja meg az Isten, áldja meg az Isten.”
Az én édesanyám, anyaszentegyházam hivogat a templom nyelvével. Boldogok, akik megfáradva és megterheltetve is meghallják a hivogatást és felgerjed bennük az Ő háza iránt való buzgó szerelem. Mikor pedig egy-egy kedves halottunkat kisérjük a nyugvóhelyre, a harang szavában gyászos búgásában a mi közös édesanyánk, anyaszentegyházunk velünk zokog, velünk sír. Atyáink mindig megértették a harangok szavának nagy jelentőségét, egyházi életünkbeni fontos szerepét, ezért volt a nagy lelkesedés, mellyel az uj harangok beszerzése körül eljártak. Az első Pesten öntött harang 1787. szeptember 2-én érkezett haza, súlya két mázsa és 94 font volt. Ez a mi mostani kis harangunk. Felírása: „Gros. Mich. Moll, und Anton. Littman Pest.” Az ómoravicai ref. szent eklésia öntette maga költségével. Ez a kis harang a templomkert dombján felállított haranglábra helyeztetett. 20 évig szolgált egyedül, többed magával szolgál napjainkig. Nem tekinthetünk rá meghatódottság nélkül. 150 év alatt hatalmas temetők teltek meg pihenni térőkkel, ez a harang az egyetlen, mely mindenkit elsiratott, mindenkit kikísért. Nagyobb társaik egymás után vitettek el, hogy a nagy háborúban, mint ágyúszörnyetegek torka dörögje a halált, a kis harang itthon maradt, nem azért, mert súlyban kevésbé értékes, hanem azért, mert a kegyeletes érzés, áldott emlékezete a legnagyobb harangnál is értékesebbé tette.
1807. szeptember 17-én hozták haza az 5 mázsa 29 font súlyú másik harangot, mely Budán öntetett. 876 forint fizetettet érte. Ez a harang 1830-ban elhasadt (valószínű a téli nagy hidegben, harangozás közben). E haranghoz fűzött epizódot e helyen is leírjuk az egykorú feljegyzés szavaival: „Meghúzatott először Tekintetes N. Nemes és Vitézlő Wojnits Illés Úr jó földes Urunk tisztességtételére szept. 21 én. Tekintetes Wojnits Illés Úr halála költött hír lévén, az akkori bíró Buruzs Mihály hamarhívősége okozta a harangok utolsó tisztességére lett meghuzattatásokat. Ez a jó Úr meggyógyult, él és éljen sokáig.”
Ezen új harangnak lábakat és új kötéseket Lakatos Márton ómoravicai lakatos készített 20 forint árban.
1821-ben Nagy József az ómoravicai uradalom közönséges ispánja „Isten dicsősége iránt való buzgó indulatból” 334 forint költséggel egy 158 font súlyú harangot öntetett. A történeti feljegyzés a következő hálás szavakkal van feljegyezve: „ Méltó, hogy ezen szent eklézsia iránt való buzgó szeretet a késő maradéknál us emlékezetbe maradjon s neve háláfatos indulattal emlegettesen.” Így van. – Feljegyzés szerint e harang 1831-ben a róm. katholikusoknak eladatott s valószínű, hogy a nagy háború alatt szintén elvitettet, mert ma már nincs meg. A harang eladása azért történt, mert meglévő két kisebb haranggal nem volt a hangja megegyező.
1830-ban Nagy József, Bölcsföldi János és Zsebők Mihály presbiterek a gyülekezet felkérése folytán felutaztak Pestre, hogy az elhasadt nagy harang helyett egy nagyobb harangot szerezzenek be. Magukkal vitték az elhasadt harangot, melynek árához a sajátjukból 1000 forintot pótoltak. Az új harang, melyet magukkal haza hoztak 10 mázsa és 4 font súlyt nyomott. – Méltán jegyzi meg az áldozatkész lelkekről Széki Pál akkori lelkipásztor: „A mennyei Úr jutalmaztassa meg mindezeket, akik az ő eklézsiája gyarapodásában buzgólkodtak.” Feljegyzés szerint ez a nagy harang nem „harmonizált” a két kisebb haranggal, ezért határoztatott, hogy a Nagy József féle harangot eladják. E helyett 1831-ben az 5 mázsás középső harangot hozták, melynek árához Nagy József, Bölcsföldi János, Kötő János szíves örömmel hozzá járultak. „Ezen példás jótétemény megérdemli, hogy a jóltevők emlékét egyik nemzedék a másiknak átadja, hogy az ilyen szent célra szánt alamizsnában gyönyörködő Isten jutalmaztassa meg szivességeket.” – írja Széki Pál akkori lelkipásztor.
A középső harang felirása: a középen egyik oldalon:”Fudit Henricus Eberhard Pestini MDCCCXXXI” (Öntötte Ébrehard Henrik Pesten 1831-ben). A másik oldalon: Főtisztelendő Báthory Gábor úr főpásztorsága alatt maga költségén készítette az ómoravicai reformata szent eklésia 1831 esztendőben.
A nagy harang fölirata középen az egyik oldalon: „Főtisztelendő Báthory Gábor úr főpásztorsága alatt maga költségén készítette az ómoravicai reformata szent eklésia T. T. Széky Pál prédikátor úr idejében 1829” A másik oldalon középen: „öntötte Eberhard Henrik Pesten 1829. Pondere 1004 libras. Nyomott 104 fontot.” Alul latin nyelven iratott az öntő neve, az öntés évszáma.
(A fentebb leírt két harang a nagy háború idején tőlünk elvitettek.)
Az alább következő sorokat szóról-szóra irjuk ki az eredeti feljegyzésből, érdekes és tanuságos. „Minekutána mind a két uj harangok meghozattak azonnal a helység bírája Faragó Mihály, az előljárók közmegegyezésekkel a régi haranglábakat mind megromlottokat lehányatván, uj haranglábakat készítetvén, a már említett két nagy harangokat, harmadiknak meghagyván az elébbi harmadfél mázsás harang, éppen okt. 18. napján 1831-ben toronyba feltétetek , amikor az Istennek kegyelmes segedelméért az egész nép az istenházába felgyülekezvén, a harangok első megszólalásakor buzgó hálaadások, éneklések és ezen eklézsiának akkori lelkipásztora által ezen ünnephez alkalmaztatott prédikáció tartatott. Buzgó esedezéseket bocsátván az egek Urához, hogy eklésiánk tagjait boldogítsa, az eklésiát számos évekig virágoztassa, templomunkat, tornyunkat minden csapástól s ítélettől kegyelmesen mentse meg. A jótétemény mindenkor háládatosságot érdemel. Utálatos hálátlanság volna azoknak neveket nem halhatlanítani, kik ezen szent munkában segedelemmel voltak. Különösen kitetsző segedelemmel volt Nagy József közönséges ispán, ki azon régi kisebb harangot, melyet tulajdon maga költségén fizetett T. Tomcsányi András urnak készpénzére a katholika eklésia számára eladván, annak egész árát 345 forintot uj harangjaink ára pótlására átadta. Nemkülönben Kötő János, aki 200 forintokat adott a harangok árába. Ezen való példás jótétemény előtt is. Méltó, hogy ezen Protokollum egyik időtől a másiknak átaladja. Az ilyen szent célra szánt alamizsnába gyönyörködő Isten jutalmazza meg szivességeket.”
A mérhetetlen áldozatot kivánó nagy világháboru harangjainkat is magával sodorta. A két nagyobb harang, mely valamikor virágkoszorúkkal ékesítve, forró imádság által felszentelve, a gyülekezet buzgó éneklésének kiséretével emelkedett a magasság felé, hogy helyét elfoglalva teljesítse magasztos hivatását, 1916-dik év egy borongós tavaszi reggelén lélekbe markoló tompa zuhanással esett le a földre. Kevesen voltak jelen a szomoru aktusnál, akik ott voltak, könnyeket hullattak. „Hát még ez is?” De sok ház lett akkor gazdátlanná, árvává, elhagyottá, mint a mi tornyunk, a mi kis harangunk. Ez a kis harang egyedül hivogatta a megfáradtakat, kísérte utolsó útjára a honn maradt, bánatban elepedt, munkában összetört édesanyákat, hadi özvegyeket, árván hagyott gyermekeket. A szörnyű világégés csillapultával, a a csodálatos módon életben maradottak haza érkeztével általánossá lett az óhaj, hogy a tőlünk elvitt harangok mielőbb pótoltassanak. 1919. aug. 25-én történt a felhívás: „adakozzunk az új harangok beszerzésére.”
A harang alap három év alatt 24.500 dinárra emelkedett. 1922 december. 13-kán tartott presbiteri gyűlésen az uj harangok beszerzése elhatároztatik. Az árajánlatok közül a szuboticai „Ferrum” vasgyáré volt a legelőnyösebb. Dévay Lajos lelkipásztor, Szőczi Sándor gondnok, Gulyás István, Kötő Mihály, Tóth János, presbiterek 1923. február 13-án a gyárral szerződést kötöttek egy 580 és egy 280 kg. súlyú harang készítésére. Közóhajnak megfelelőnek, hogy t.i. a harangok beszerzéséhez minden ref. keresztyén vagyonához mérten hozzájárulhasson, hogy abban mindenkinek része legyen, egyházunk presbitériuma a kivetést elkészítette. Mire a harangok elkészültek, a szükséges pénz együtt volt. 1923 okt. hó 11-én valóságos diadalmenetben, virágkoszorúkkal gazdagon díszítve vonult be az u.n. szabadkai úton a menet, melyet lovas lovas bandérium nyitott meg. Ünnepi öltözetben állott sorfalat a gyülekezet, a harangokat hozó kocsik mellett fehér ruhás lányok képezték a kíséretet. A nagy harangot ifj. Szőczi Sándor, a középső harangot Gulyás István presbiter testvérünk kocsija hozta, míg a szerelvényt ifj. n. Juhász János áldozatkész presbiter testvérünk szállította haza. Az ünnepélyes felavatás vasárnap, okt. hó 14-én felemelő módon ment végbe.
A lelkipásztor ünnepi beszéde és megáldó imádsága után az uj harangok egymás után emeltettek a magasba. A harangok felhuzása idején a gyülekezet buzgón énekelt, a helybéli fúvós zenekar pedig Kocsis Lajos egyházunk hű tagja vezetésével zsoltárénekeket játszott. A felhuzást beosztással, iskolás gyermekek végezték nagy buzgósággal. A harangokat Bodicsy Sándor jóhírnevű volt bajai harangöntő gyáros öntötte, a felhúzásnál személyesen intézkedett. A harangok súlya 579 ás 279 kg., összesen 858 kg.-ot nyomott. 64.840 dinár összköltség fizetett ki. Déli 12 órakor huzatott meg először. Mindnyájan könnyeztünk, hogy miért, a jó Isten tudja. Nem árva már a mi kis haragunk. Mintha a hadbavonultak érkeztek volna vissza onnan, ahonnan a mi nótás legényeinket, munkás férfiainkat őszülő szülők, zokogó hitvesek, síró árva gyermekek vissza hiába várják. Csak szóljatok harangok! Az élőket hívogassátok, a holtakat sirassátok.”
„Áldd meg Uram és szenteld meg
E harangok ércnyelvét,
Azok századokon által
Hirdessék az Úr nevét
Szavára minden lélek,
Felszálljon és legyen véled.
Ama mennyei hazába
Az örökös boldogságba.”
Kezdőlap 
