Orosházi zászló Kossuthfalvának

Majláth Béla

Orosházi zászló Kossuthfalvának
(Orosházi Friss hírek, 1941. október 5., 3. oldal)

Állami elemi iskolánk háromnapos kirándulása Bácskában

„Orosházi áll. el. iskola tantestülete s tanulóifjúsága szept hó 27-én 30 tanuló, 12 tanerő és 3 szülő kíséretében 3 napos kirándulást rendezett a visszatért Kossuthfalvára, Jeges Károly áll. el. isk. tanító szülőfalujába. Ekkor vitték el azt a szép zászlót, amelyet az orosházi áll. el. iskola tantestülete és tanuló ifjúsága áldozatkészsége adott s amelyen a felírás is kifejezésre jutatta annak célját: „Testvéri egyesülésünk örömére, az Orosházi áll. el. iskola ifjúsága, 1941.”

A kiránduló csoport útközben kiszállt és megtekintette a 7 km. hosszu 970 kat. hold terjedelmű Palicsi tavat. A tó és környéke igen szép, festői látványt nyujtott. A vizet hatalmas strand veszi körül szebbnél szebb épületekkel. Forgalmát mutatja, hogy 8-10 ezer fürdővendége is volt. A szerb király is többször nyaralt itt. Szabadka 7 km-e fekszik, hova 15 percenként fut a villamos. A kirándulók is ezen mentek oda, ahol mindenütt láthatók még a háborus nyomok. Itt egy háztető, amott a híd fekszik romokban. A csetnikház szintén összelőve géppuskával, de már szorgos kezek dolgoznak a romok eltakarításán. Szabadkáról a 35-re fekvő Kossuthfalvára délután 3 órakor ért a vonat. Az állomás és a község fellobogózva várt bennünket. A község minden tanítója s az iskolás gyermekek magyar ruhával, csokorral vártak. Megható, könnyetfakasztó, testvéri ölelkezés után vonultunk be a községbe. Megkezdődött az elhelyezkedés, amit sohasem felejtünk el. Gyermekek, felnőttek szeme könnyes lett afeletti bánatukban, mert nem jutott sokaknak a kedves várva-várt vendégből. A falu maga a Telecskai dombok végső nyúlványain áll őrt. Fekvése véghetetlenül elbájoló, olyan mint a 9 ezer lakost számláló tiszta magyar népe. A két templom egymással szemben egy-egy dombon hirdeti, hogy ott van a nagy Isten háza. A vendégsereg szétszáledt a faluban s élvezte a falu véghetetlen kedves, őszinte magyaros vendégszeretét. A falu tanítóságát Balassa János iskolafelügyelő, a Békésvármegyei Áll. Tanítók és Óvónők Egyesülete elnöke az alkalomhoz illő s olyan bensőséges szavakkal üdvözölte, amilyen a fogadtatás volt. Majd Kálnoki Kiss Dániel könnyes szemekkel adott át egy kis országzászlót, mint Erdély üdvözletét. Boza Lajos helybeli igazgató köszöntötte a vendégeket. Kifejtette azt a véghetetlen nagy örömét, amely őket s a falut érte. Könnyeztek a vendégek és sírtak a vendéglátók.
Az ünnepség másnap reggel kezdődött, az orosházi zászlót, amelyet Jeges Károly áll. tanító, a falu szülötte büszkén vitt a tanítók, gyermeksereg élén csókolgatta az őszi szél. Első útja a templomokba vitt. Reggel 8 órakor a róm. kat. templomban szent mise keretében magasszárnyalásu áldotta meg a plébános úr. Tíz órakor már a ref. templomban hajlott meg az Úr asztala előtt s vette át az áldást, amelyet Dévai esperes úr izig-vérig gyönyörű magyaros beszédben osztott a lobogónak s azoknak, akik alatta álltak s majd állani fognak. Az istentisztelet után az ezrekre menő tömeg a templomtérre gyűlt egybe. Itt három osházi gyermek igen szépen szavalta el verseit. Megható volt az I. osztályos Jeges Karcsi verse:

„Az én apám itt született,
Nagyanyám itt vár engemet,
Itt vár egy sír a temetőben,
Ahol nagyapám megpihent.
Ezt a két virágot hoztam
Orosházáról izenetnek,
Nagyanyám neked adom,
Tedd arra a sírra őket.”

Majd Balassa János iskolafelügyelő költői lendületű beszédben adta át a zászlót. Meghajtotta a zászlót s megemlékezett a kossuthfalvi három hősi halottról: Adamik József, Dancsó József és Kósa Lászlóról. Megemlékezett a világháború hősi halottairól is. Besszélt az anyákhoz, akik védték a gyermekeket. Hirdetett Kossuthfalva minden polgárának uj magyar életet, amelyben mindnyájan egyek leszünk, magyarok. Beszélt a gyermekeknek, hogy ezután északnak tekintsenek, hol a Kormányzó Úr Őfőméltósága kardja szab az uj életnek irányt. Meghajolt a zászló a tantestület minden tagja előtt kik nehéz időkben ugy dolgoztak, hogy sok-sok kicsi gyermek magyar maradt. Majd átadta a zászlót azzal, hogy maradjon Kossuthfalva népe s földje örökre magyarnak. A tantestület nevében Boza Lajos igazgató vette át a zászlót szép fogadalom keretében, hogy őrzik és védik a mi emlékezetünkön keresztül. Ezzel a lélekemelő ünnepség véget ért.
Kadocsa Oszkár ig. felügyelő az itthon maradottak nevében távirati üdvözletet küldött.

Délután a Kaszinónak volt nagy ünnepe. Ezelőtt 30 évvel egy néptanító élt a faluban, akinek emléke nem halt meg. Róla beszéltek, neki áldoztak. Kovács Gyula. Mintha most is élne. Emlékét az általa alapított kaszinó, óvoda és sok-sok kulturintézmény őrzi. A kaszino nagyterme zsufolásig megtelt s Gyarmathy Sándor elvonultatta mindenre kiterjedő igen szép beszédben az ünnepelt érdemeit. Lehulott a lepel a nagy tanító arcképéről, amelyet a megszállás alatt le kellett venni s most ismét ott látni Kovács Gyula jóságos alakját. Előtte öreg tanítványai mondják el, hárman is azokat a verseket, amelyeket a jó tanítótól tanultak.

A dalárda Facsar Sándor karnagy vezetésével régi magyar dalokat énekelt, mély átérzéssel, gyönyörűen kifejezésre juttatva a dalokon keresztül hazafiságot, szeretetet.
Balassa János Orosháza üdvözletét tolmácsolta a megjelenteknek s Magyarország 30 ezer tanítója nevében, mint elnökségi tag köszönte meg Kossuthfalva népének, hogy ilyen gyönyörű példáját adja a tanító megbecsülésének s fel tudott emelkedni Kovács Gyulához. Az ezrekre menő tömeg elzarándokolt az elhunyt síremlékéhez. Itt zsoltárokat énekelt. Majd Zádori András mélyszántású, gyönyörű, lélekbe markoló szavakkal helyezte el a koszorút volt tanítómestere sírján, ahonnan felé áramlott az elhunyt izenete: „fiam, sokat szenvedtél, most örülj, hogy ujra szabad a szó, ujra szabad magyarnak lenned.”

Ez az ünnepély szép volt. Gyönyörű volt. Példaadó volt.

Este 75-en közös vacsorán vettünk részt, ahol Kiss Dániel meghívta Kossuthfalva népét Orosházára. Várjuk őket. El is jönnek. A Kormányzó úr Őfőméltóságára Bajsay István áll. tanító, róm. kat. kántor mondott köszöntőt. A vendégektől pedig őszinte meleg szeretettel átitatott szavakkal bucsuzott Boza Lajos igazgató. Reggel minden vendégfogadó házigazda már 4 órakor az állomáson volt. Ellátták a kis orosházi gyermekeket csomagokkal, pénzzel és sírva bucsuztak el tőlük. Csodálatos népe a Telecskai dombok hazájának Kossuthfalva, három nap alatt megszoktunk ott, megszerettünk. A viszont látásra! Hazafelé fut a vonat. Szabadkán és Szegeden 4-4 óra alatt még minden látnivalót megnéztek a gyermekek. s lelkükben örökké égő emlékekkel gazdagon megrakodva tértek haza és 9 órakor már Orosházán hajtották fejüket álomra.

Másnap reggel ébresztőnek Kossuthfalva népe 70 szavas táviratban ismét megjelent közöttünk.
X.”