Majláth Béla
Egy feketicsi történet a régmúltból...Csánki Judit – Bács-Bodrog vármegyének, 1795. április 10.
Kéri, hogy erőszakkal verbuvált férjét mentsék fel a katonai szolgálat alól.
Tekintetes Nemes Vármegye! Kegyelmes és kegyes pátrónus Uraim!
A közelebb elmúlt 1794-ik esztendőben őszi futaki közönséges vásár alkalmatosságával férjemet, feketehegyi lakos Békési Istvánt az ottan verbuváló gyalog magyar katonák magok közibe akaratja ellenére beragadták, ami vásárlásra nála volt pénzecskéje, azt tőle elvették és elemésztették, az én és neveletlen öt gyermekeimnek különös nagy kárunkkal. Férjem immáron ötven esztendős lévén, a gazdálkodásra inkább mint katonaságra alkalmatos. Sokkal inkább pedig amidőn elélemedett 70 esztendőket eltöltött sínylődő és ágya fenekére szegeztetett jó édes atyjának és szülő édes anyjának, ki amannál két esztendőkkel, a tulajdon szájok vallása szerint csak ifjabb, hasonlóan ágyba esett erőtlen gyámoltalan öreg, gyámolításokra és táplálásokra és dajkálkodásokra, a csupa természeti törvénynek is parancsoltatja és javallása szerint férjemnek itthon léte feletébb szükséges. Mivel magam és 16. esztendőben járó legnagyobb férfi gyermekem nem vagyunk elégségesek földünknek megmunkálására, adónknak, taxánknak esztendőnként való megszerzésére, robotunknak elegendőképen szükséges megtételére. Ahoz képest minekutána immáron többször nevezett férjemnek katonaságából lehetős kiszabadításában sok költséget és fáradságot tévén magam s gyermekeimnek eddig lett tetemes károkkal, és csaknem már kifáradva lévén e dolognak szorgalmatos sürgetésében, semmire sem boldogulhattam; csak magamat epesztettem és fárasztottam: alázatosan leborulva esedezem a Tekintetes Nemes Vármegyének mint jó kegyelmes patrónus Uraimnak kegyes lábai előtt, kegyesen könyörülő szívükre venni jelentett férjemnek tőlünk való távolléte miatt okoztatott és még okozható megtéríthetetlen sok kárvallásait házamnak és férjemnek idehaza gazdálkodó szükséges jelen voltát: annak hazaeresztését a T. N. Vármegye szokott kegyelmessége szerint minél sietősebben lehet kidolgozni, gráciájából 2 az én árváimnak s gyámoltalan elalélt öreg szüleinek istápoltatásunkra méltóztasson.
Mely kegyelmességéért a T. N. Vármegyének mind Úri tagjainak különös és hosszas boldog élteket a Kegyelemnek Felséges királyi széke előtt alázatos könyörgésembe szakadatlanul koporsómig esedezni meg nem szűnöm, maradván a T. N. Vármegyének alázatos szegény elhagyatott szolgálója
Csánki Judith,
katonának vitetett Békési István siránkozó hitvese.
Feketehegyen, Szent György hava 10. napján 1795.
///
(Csánki Judit kérvényével kapcsolatos szolgabírói vélemény)
Tekintetes Nemes Vármegye e folyó esztendei Szent György havának 13. és több következő napjain szabad királyi Zombor városában tartott Közgyűlésében jegyzőkönyvének 534. száma alatt közben jött végzése mellett, Feketehegyen lakozó Csánki Judith könyörgő levelét, melyben a múlt esztendei futaki őszi vásár alkalmatosságával az ottan verbuváló katonák által erővel elfogatott 50 esztendős Békéssy István férjének elbocsájtatásáért esedezik, környül állásképpen megvizsgálván, annak mivoltáról ezen alázatos tudósítást teszünk: Békésy Istvánnak tavaly a futaki őszi vásárban az ott verbuváló katonák által erőszakkal történt elfogását hitvese Csánki Judith semmi tanúbizonysággal nem próbálhatja. Inkább is úgy esett tehát, hogy valamivel több pénzecske lévén nála, a boritalban bővebben elmerülvén, a verbuváló katonák közé tántorodott, és a muzsikaszó mellett, mely az öregek inait is néha meg szokta pengetni, háza állapotjárói megfelejtkezvén, 50 esztendős létére kezet csapott. Tekintvén mindazonáltal ügyefogyott szüleinek gyámoltalanságát, akik már a 70. esztendőt jóval is visszahagyták, s csak alig tengődnek; könyörgő hitvesének erőtlenségét, akik még mindeneket őtőle várnának, öt élő gyermekeit, s mindezeknek táplálását és ruházását, méltó volna az elbocsájtásra. Vagyon ugyan két fia, az egyik 16, a másik fiúk pedig 14 esztendős, de az öregebb többnyire betegeskedik, az ifjabb pedig az egész helyföldjének mivelésére, az arra kiszabott robotok leszolgálására, porció és árendájának beszerzésére és még ezeken felül öregatyja és anyja, édes szüléje, bátyja, és három neveletlen, egy 8 esztendős öccse, és két húgai tartására elégtelen. Olyannyira, hogy ha az atyja a katonaságból el nem bocsájtatik, az elébb elől számlált terhei pótolására, 2 lóból, 2 ökörből, egy tehénből és 2 tavalyi örökborjúkból álló gazdaságát el fogja vesztegetni, azután pedig a földjéről is, minthogy tovább nem művelheti, szükségképpen lemondván, az öreg szüleit koldusságra juttatja, magát pedig, édesanyjával s több testvéreivel együtt mások szolgáivá teszi. Ami a katona ruhát illeti, annak az árát az ő öreg atyja szívesen ajánlja.
Kelt Hegyesen, Szent Jakab havának 24. napján.
Pocskay Zsigmond szolgabíró.
Kezdőlap 
