Aranypróza-díj: András K. Zoltán

Szeretném bemutatni írásom két főszereplőjét, a 24 éves Katalint és férjét, a 27 éves Istvánt, akik féléves lángoló szerelem megkoronázásaként néhány hónapja házasodtak össze. Katalin félárvaként nőtt fel, édesapját alig ismerte, nagyon korán elhunyt és ettől kezdve édesanyja nevelte egyedül. Jelenleg női fodrászként dolgozik. István, tizenvalahány éves koráig apás-anyás családban élt húgával és bátyával együtt. Jelenleg üzletkötőként kopogtat be és kap bebocsátást számtalan lakásba. Az esküvő idejének kitűzése után jövendő anyósa kezdett bele egy hosszabb elbeszélésbe, amiből kiderült, hogy István apja is hasonlóan tetszetős ember volt és őt is kedvelték a másik nemből valók, aminek nem nagyon tudott ellenállni. Többször hangoztatta, hogy újra be kellene vezetni a poligámiát, az mindenkinek milyen jó és szép lenne. Amikor pedig el is kezdte gyakorolni, előbb a holmiját, majd őt is kidobtam ebből a házból – mondta az anyós. Nem tudom István örökölte-e apjától ezt a hajlamot, de hogy ő iránta sem közömbösek a nők, azt látni lehet. Katalinnak eddig eszébe sem jutottak ezek a kifejezések, poligámia, monogámia, de a hallottak hatására igyekezett ennek alaposan utánanézni és idősebb barátnőitől is információt gyűjteni. Az egyik barátnő – nyilván keserű tapasztalatok birtokában – így summázta, „Minden férfi poligám és disznó!” Miután alaposan tanulmányozta e kérdést, arra következtetésre jutott, hogy ő sem tudja megszüntetni a férfiak poligám hajlamát, de úgy érezte lesz esélye rá, hogy meg tudja oldani ezt a nem kis problémát. Az ifjú asszonyként évvégéig kidolgozta – állítom egyedülálló – taktikáját, és miután úgy is unták a közmédiák szilveszteri műsorát, inkább Katalin adta elő a saját műsorát. Férje ölébe ülve arról faggatta, nem unalmas már a házasság? Erre igen kedvező választ kapott ölelés és forró csókkal jól alátámasztva. De kérdezősködés még mindig nem maradt abba.  – Nem hiányzik más nők társasága néha-néha? Erre igen komoly válasz érkezett. Katalinkám! Tudod, mennyire szeretlek, és milyen szívesen vagyok veled, de ez nem zárja ki, hogy más nők társaságát is elfogadjam, főleg ha munkám eredménye ezen is múlik.  

– És meddig kell elmenned, hogy eredményes legyen a munkád?  – Csak a kellemes beszélgetésig, ez pedig minden férfinak jólesik.  – Mert minden férfiban van egy kis poligám hajlam? – kérdezte egy kicsit élesebben Katalin.  – Azt sem tudom mi az, de ha a kellemes társalgást jelenti, akkor bennem biztosan akad. Ugye ezek a kérdések nem valami féltékenységi jelenet bevezetői, mert erre semmi okod nincs és nem is lesz.  –Az biztos, hogy nem is lesz, mert nekem van egy újévi meglepetésem. Te nemcsak azért vagy igen szerencsés ember, mert én vagyok a feleséged, hanem azért is, mert te leszel az egyetlen férfi, aki házasságában a monogámián belül lehetőséget kap poligámiás hajlama kiélésére is. Hogy hogyan, azt majd megtudod új év napján, csak az a kérésem – ha szeretsz – Te is kapcsolódj ehhez a játékhoz és akkor egész évben sok-sok olyan nő lesz az életedben, akik mások mint a többiek és így kellően társaloghatsz más nőkkel is, sőt! Mielőtt István megszólalhatott volna, olyan szeretet áradat, csók, ölelés, becézés zuhant rá, amit folytatni csak az ágyban lehetett és a szeretkezés mámorában István el is felejtette, hogy mi vár „majd” rá, ő azt élvezte, ami „most” van. Január elsején még csak annyi történt, hogy estére a kétszemélyes heverő fejtámlájára két felirat került, „Kata helye” „István helye” mikor pedig István megkérdezte, mi ez? Máris jött a kedves mosollyal alátámasztott válasz. – Ebben a hónapban én Kata leszek, Te pedig István. Ne félj, azt is lehet becézni, mondjuk Istvánka. Mi pedig ismerjük meg, milyen volt Kata januárban. Hosszú barna haját úgy fésülte, hogy a szinte boglyának látszott a fején, hosszú fekete szempillákat viselt és mindig színes, fiatalos ruhavariációt állított össze. Hol volt már az „anyás kinézet”? Szeretkezésük alatt pattogó zene szólt és inkább Kata volt a kezdeményező és főleg a „lovaglópózzal” kedveskedett férjének. Az így befejezett napokat István nagyon élvezte és láthatóan örült „új” feleségének. Február: Katika és Istvánka. Katika frizurája két cofba befonva egész kislányossá tette szép arcát, ruhatárának összeállításában is ez a kislányosság volt a jellemző. Esténként Istvánka sportos zenéi hallatszottak és Katika hagyta, hogy Istvánka a jól ismert „misszionáriuspózzal” örvendeztesse meg őt. Ez az együttlét növelte Istvánban a – mégis csak én vagyok a férfi – érzetét, és azt hitte, a szeretkezéseiket most teljesen ő irányítja. Március: Katharina és István.  

Katharina frizurája egyszerű lófarok volt és körméről is lemaradt a körömlakk. Mivel az idő is engedett egy kicsit a tél szorításából, öltözködését elsősorban a nadrágkosztümök jellemezték.  Katharina addig faggatta barátnőjét, amíg az ajánlott neki egy új pózt, a „kinyílt virágot”. Hogy az milyen, azt nézd meg a Kámaszutrában – tanácsolta. Ennek az újnak nagyon megörülve, István a „Siva-táncával” tette nagyon boldoggá, megint új feleségét. Április: Jekatyerina és István. Jekatyerina fonással díszített tarkókontya nagyon hasonlított az ismert ukrán politikusnőre, Julia Tyimosenkóra. Honnan, honnan nem, még egy olyan sárga selyemblúzzal is kiegészítette ruhatárát, mint amilyet az említett hölgy viselt. Viszont szinte egész hónapban olyan étel volt vacsorára, amit István édesanyja főzött kedvenc kisfiának. Nem is tudott István hová lenni a meglepetéstől, na és az örömtől, hogy párja meg tanulta az anya ételeit főzni. El is határozta, hogy esténként ő tanítja meg Jekatyerinát „mélygyönyörre” – ami egy igen csodálatos póz. Május: Katóka és Istvánka. Teljes pompájával köszöntött be az igazi májusi tavasz. Katóka hajfrizurája a szakirodalom szerint ombre, azaz színátmentes volt és miniszoknyáihoz már szinte nyári blúzokat hordott. Műkörmein ragyogott a sok csillogó fényesség és az ízléses szín.  Esténként, hol kézen fogva, hol átölelve, több órás sétákat tettek, a szombat pedig egy nagy motoros kirándulás napja volt. A mozgalmas napok után esténként főleg a legintimebbre, az „ülőölelésre” került sor, amit azért ki-kiegészítettek a már megismert „mélygyönyörrel”. Június: Kató és István. Tombolt a nyár, ehhez már csak a rövid pixie frizura lehetet igazi hajviselet. Kató karjain pedig nagyon sok színes karkötő forgott, csattogott minden kecses kézmozdulatára. Szinte az egész június hónapban rövid sortokat hordott, igen mély kivágású színes pólókkal és valami fura, saruszerű lábbelivel. Az étkezésekkor pedig roskadozott az asztal a gyümölcsöktől.  –A gyümölcs egészséges, mondta Kató és huncutul tette hozzá, némelyik még potencianövelő is.  –Látod, ezt érzem én szinte minden vacsora után, csábította István az asztaltól az ágy felé a megint új feleségét. A „kutyapóz” mellé még néha a „vadászpóz” is gyakorlásra került, mindkettőjük igen nagy örömére. Július: Katrin és István.

Ha július, akkor minden szabadidőt a víz mellett és a strandon kell tölteni – adta ki a jelszót Katrin. Persze István sem kellett nagyon noszogatni, mert imádott evezni és minél többet vízen, vízben lenni.  Természetesen ekkorra már Katrinnak a rövid, apró haj volt a kedvenc viselete, na és a különböző színű, de mindig parányi bikinik.  Örömmel mutatta meg a világnak, na és Istvánnak, a bikiniben látható tökéletes, nem lányos, nem anyás, hanem igazi asszonyos alakját. Ez annyira sikerrel járt, hogy előfordult az is, hogy a kabinban meg kellett ismételni – igaz nagyon csendesen – a már ismert „ülőölelést”, mert István nem bírta kivárni az estéket, amikor Katrin a „lótuszüléssel” és a „nyereggel” szinte elvette férje eszét, hogy azt, csak a vágy irányítsa. Augusztus: Katyusa és István. Katyusának elkezdett nőni a nyárra-rövidre vágott haja, egy kis hullámot rakott bele és máris készen volt az un. hullámos frizura. Ezzel is nagyon szép volt, hiszen a színes pólókban és rövid, vagy kertésznadrágjában, jól érvényesült a víz mellett szerzett egyenletes barnasága. Bár még mindig sok gyümölcs volt, de Katyusa észrevette, hogy István a vacsora után valami édesség után kutat, ezért minden este ott volt vagy egy kis csokoládé, vagy néhány szem cukorka az asztalon. István nem sokáig törte a fejét, hogy az édességet mivel viszonozza az Édesnek. De végül is ő kapott újabb édességet, amikor Katyusa bevezette a „hintapóz” újabb örömeibe, amit megint barátnője javaslatára tanult meg. Vagyis, újabb feleség, újabb póz. Szeptember: Catherine és István. Gyorsan nőtt Catherine haja, ezért hosszú, fufru frizurát csinált magának. Fülébe két színes klipsz, amik jól illettek a világos nadrágokhoz felvett zártabb blúzokhoz. Ez volt az a hónap, amikor elhatározták, hogy meglátogatják a távolra került barátjukat. Egy nagyon szép napsütéses nyárutót idéző napon érkeztek meg a szinte kastélynak beillő házhoz, ahol a háziak azzal dicsekedtek, hogy négy vendégszoba közül is választhatnak.–Mindegy, mondták a vendégek.  –Na, akkor a legtávolabbit kapjátok, hiszen még fiatal házasok vagytok – tette hozzá hunyorítva a ház gazdája.  Jól is tette, mert a „gyertya” és az „ollópóz” többszöri kipróbálása bizony hangokat hallatott ki a szobából. Október: Kate és István. Talán ez az októberi banánkonty állt legjobban, ez illett leginkább Kate szép arcához. Öltözködése szolidan követte a legújabb divatot. Csúnya őszi idő volt, nem nagyon kívánkozott senki sem ki a szabadba. István, az egyre nehezebben menő üzletkötés fáradalmaira hivatkozva, csak nagy ritkán vett kezébe könyvet, mivel elég keveset is volt otthon, inkább tv-t nézett, vagy lefeküdt. Kate a hasán keresztül próbálta jobb kedvre deríteni a fáradtságra panaszkodó férjét, ezért estére mindig azt főzte meg, amit István anyukája szerint, az legjobban szeret. Ez már hozott egy kis sikerélményt és kapott érte több kedves szót férjétől. Viszont amikor egy újabb póz kipróbálását kezdeményezte István arra kérte, maradjanak a „misszionáriusnál”. Maradtak. November: Linka és István. Az előző havi konty után a hónap hajviseletére Linka a kiengedett frizurát találta ki, a zártabb után a lazábbat. Meg is jegyezte István, hogy milyen jól áll neki ez a haj, a lábon feszülő és nagyon csinos barnacsizmába bújtatott nadrágos lábait pedig olyan sokáig nézte, hogy Linka megkérdezte: – mi van, nem láttál még női lábat csizmában? –De igen, viszont azok nem voltak ilyen csinosak. Szédületesen jó ez a szerelésed ezzel bő pancsóval kiegészítve.  –Tudod Kedves, ha észreveszik, akkor érdemes odafigyelni az öltözködésre is. Szerencsére az én Istvánom nemcsak észreveszi, de dicséri is.  –Az én Linkám pedig a legcsinosabb és legaranyosabb az eddigi feleségeim közül.  Ilyen és hasonló csevegések után újabb újdonság következett, amikor Linka kezdeményezésére kipróbálták az „emelőpózt” is, igen nagy örömükre. December: Katalin és István. Talán az új tarkókonty, a télies ruhák, vagy a teljes összhatás éreztette, hogy Katalin már több mint egy éve asszony, mindig változó, de mindig állandó felesége is a változatosságot nagyon kedvelő férjének.  Bár Karácsony csak a hónap vége felé köszönt be, de tulajdonképpen az egész hónapot az erre történő készülődés hatja át, mint szereplőinknél is.Nem véletlenül hangsúlyoztam, hogy Katalin olyan asszonyos lett. Nemcsak a frizurája, öltözködése miatt, hanem egész lényéből sugárzik valami. Ő már tudta, mi lesz István legkedvesebb karácsonyi ajándéka, hiszen olyan sokszor beszélgettek már erről az ajándékról. De elhatározta, hogy nem adja át szentestéig.  Azonban december közepén barátnője telefonon hívta Katalint és zokogással meg-megszakított hangon mondta el, hogy Palika, akivel már egy féléve együtt élt, elhagyta egy nálánál fiatalabb nőért és már el is költözött Júlia lakásából. Katalin rögtön megígérte, hogy elmegy hozzá és mindent megbeszélnek.  

Mindjárt a következő napon ment is Júliához, aki még mindig hol zokogott, hol átkozódott, szidva és siratva Palikát. Majd részletesen elmesélte az egész történetet, amit azzal fejezett be, hogy minden férfi aljas és szemét, születésüktől bennük van a poligámiára való hajlam. Bármennyire is szereti őket egy nő, akkor is rögtön másfelé tekingetnek, majd mennek is. Katalin először vigasztalni próbálta Júliát – fiatal még, jöhet más és jobb is – és hasonló, ilyenkor butának és feleslegesnek tűnő szavakkal. Megpróbálta megérteni vele, hogy nem minden férfi ilyen, meg aztán a nő is követhet el hibát, amitől a férfi másfelé fordul.  –Miért? Te milyen hibát követtél el? – kiáltotta Katalin felé.  –Én? Nem hiszem, hogy nagy hibát követhettem el, inkább nagyon igyekeztem nem olyan lenni, mint sok más feleség. Tudod, Istvánnak minden hónapban más-és más felesége voltam és tetszett neki ez játék.  –Igen? Akkor miért kezdett ő is más nővel kapcsolatot? – fakadt ki Júliából az eddig visszatartott felháborodás.  –Milyen más kapcsolatot? –kérdezte Katalin, nem értve az egészet.  –Nézd, nem tudtam eldönteni, hogy akkor vagyok-e igazi barátnőd, ha elmondom, vagy akkor, ha nem zaklatlak ezzel. Végül a hallgatás mellett döntöttem.  –De akkor most beszélj, kiáltott rá Katalin.  Júlia aztán elmesélte, hogy októberben többször látta Istvánt egy másik nővel igen bizalmasan együtt lenni, utcán, parkban, presszóban. Egyik este pedig egy eléggé elhagyott helyen, a járdaszélén álló kocsijában hevesen csókolózni a szőke csodával. Júlia ennél többet nem tudott, vagy nem akart mondani, de azt hozzá tette, a jelekből ítélve nagyon szoros lehetett az a kapcsolat. Hazafelé menet Katalin visszagondolt az októberi hónapra és emlékezett, hogy akkor ő is érzett valami furcsát, úgy érezte, hogy István nem olyan, mint máskor, de ezt annyi mindennel lehetett magyarázni, hogy a legszörnyűbb fel sem merült benne. Mire hazaért, István már otthon volt és TV-t nézett. Katalin kikapcsolta a készüléket, szembefordult Istvánnal és egyből nekiszegezte a kérdést.  –Ki az a szőke nő, akivel olyan gyakran együtt járkálsz, és még arra sem ügyelsz, hogy mások ne lássanak? És sorolta a Júliától kapott októberi utcákat, presszókat, éttermeket. –Hányszor csaltál meg vele?  István a leleplezés zavarában megpróbálta viccel elütni a kérdést.
–Nézd kedves Katalin. Én téged nem is csalhattalak meg, mert októberben Kate-val éltem és nem Veled, ő pedig nem reklamált egy kis kilengéséért.  –Na, akkor szedd az összes holmidat és sürgősen lengjél innen is ki, ahogy az apád annak idején, vidd magaddal az apádtól örökölt poligámiádat és boldogíts vele mást. István megpróbálta könyörgőre fogni és magyarázni, hogy igazán nem is történt semmi, csak jól esett egy kis másság.  –Miért, az a másság nem volt neked elég, amit egy éven keresztül tőlem kaptál? Minden hónapban más-és más voltam, még a szexualitásomat is állandóan képeztem, hogy abban is mindig más lehessek és úgy tapasztaltam, Te azt a másságot is nagyon élvezted, néha még a strandkabinban is. De úgy látszik ez a másság neked nem volt elég. Takarodj oda, ahol még ennél is többet kapsz.  István megpróbált visszatámadni. –Mit gondolsz, nekem mindig jó volt ez a másság? Sokszor úgy éreztem csak játékszer vagyok a Te kis játékodban, mindig Te irányítottál, még szeretkezést is úgy csináltuk, ahogy Te kitervelted, pedig ott aztán tényleg a férfinek kell irányítani.  –Akkor miért nem szóltál? – fakadt sírásra Katalin.  Mert nem akartalak megbántani és persze nagyon sokszor én is nagyon élveztem ezt a játékot, de ezt a férfinek kellett volna kitalálni, nem pedig egy nőnek. Ez volt az utolsó csepp, amivel betelt a pohár Katalinnál. Felállt, levette a szekrénytetejéről István bőröndjét, bele dobálta néhány holmiját és megkérdezte, viszed, vagy dobjam ki az ablakon? Ezzel megfogta a bőröndöt és máris kihajította az ablakon, majd ami a szekrényből a kezébe került, az mind követte a bőröndöt.  Lehet, István nem akarta megvárni, hogy rá is sor kerüljön, mert kivágtázott az utcára, jól bevágva az előszobaajtót.  Megszabadulva a még oly kellemes otthoni kötöttségektől, belevetette magát az élet azon részébe, ahol sok, ilyen jó képű férfire váró nőt lehetett találni, hosszabb-rövidebb kapcsolatokkal. gyermektelenül élte világát, idős korára pedig beköltözött egy jó nevű idősotthonba és még ott is hatni tudott az őt gondozó, ellátó nőkre. Katalin megszülte a mindent kárpótló kisfiát, és mint Édesanyja, ő is megtapasztalta az egyedüllétet, a gyermekét egyedül nevelő nők sorsát, azzal a bensőséges kapcsolattal, ami csak anya és fia között jöhet létre. Igyekezett mindent elkövetni, hogy fia, férfiként is maradjon monogám. Ahogy nőtt gyermeke, egyre sikeresebb lett szakmájában, kiérdemelte a mesterfodrász címet, nyert külföldi versenyeket és özönlöttek hozzá a szépülésre vágyó asszonyok, de mindig megmaradt „csak” Katalinnak.

Forrás:
MAIT